Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

» Rangsorolások (Noel és Tami)
Vas. Okt. 02 2016, 14:41 by Kőrösi Noel

Top posting users this month
Eric A. Blake
 
Leopold K. Lindhardt
 
Reeven Callagher
 
Samuel T. Collins
 
Quentin Collins
 
Felix Kaleolani
 
Kensington L. Lockwood
 
Suzanna Crystal
 
Sebastian McBridge
 
Kelly Evans
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 Hull a hó, hull a hó, mesebeli álom ~ Josh & Seby

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... 8, 9, 10, 11  Next
SzerzőÜzenet
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Hull a hó, hull a hó, mesebeli álom ~ Josh & Seby   Szer. Márc. 16 2016, 22:18

-Sajnálom... nem tudtam hogyan csináljam mert... nem tudom hogyan kell. - csináltam ahogy gondoltam megfelelő lehet. Így is kezdett csökkenni bennem minden ilyen, de Josh felszította. Ameliánál is megvan ez az állapot. Kérdés ő akarná-e hogy rápakoljunk erre a tűzre, vagy örülne ha végre kialudna...
-Látod hogy megy... én se hittem hogy ezt fogom kiváltani, pont nála. De... - Elhallgatok. Mert ez van, ő mondta, miért hazudna?
-Nem, nem hiú. Kicsit sem. De lehet pont emiatt nem is érdekelné, amíg egészségügyileg megfelelő súlya van. - Elvégre nővér, tudja hány kilótól egészségtelen a zsírtömeg rajta. Vagy hogyan mondják ezt.
-Ne is! Nekem se! - Öltök nyelvet és megcsókolom, önző vagyok de nem bírok nem arra gondolni, kicsit szeressen most engem, csak engem!

-De kérdés mi hiba és mi nem. Kinek hiba és kinek nem... van amikor egy hiba a lehető legjobb dolog. Csak akkor még nem tudod. - Mint hogy Henrynél elszakadt a gumi, hibának vélték de mekkora ajándék már Henry! Nekem mindenképp. Vagy hogy kiskoromban nem foglalkoztak velem és anyanyelvem lett a francia is. Hiba de mégis lett előnye. Sorolhatnám...
-Tudom. Tudom... - Bújok míg motyogom. Tudom, hogy nem akart bántani. Nem is azt éreztem ő bánt engem. Én bántom őt is meg magamat is.
Szánkózunk, hócsatázunk, persze megint beleforgat a hóba, de nem bánom kicsit sem, végre önfeledtem tudok nevetni, szívből, mert teljesen boldog vagyok pillanatnyilag, vele.
-Mit? - Vigyorgok, nem értem mire gondol, milyen éteri csók, erre idelehel egy kis párát, persze látszik. Nevetek, csóválom a fejem. -Materialitást szerető ember vagyok! - Vagy mi, azt se tudom jól mondom-e de nem izgat, rögtön lekapom és elborítom, bele a hóba, szenvedélyesen csókolva, már sötét van, úgy sem látnak. Ha hagyja tüzes francia csókot kap egy majdnem franciától, aztán vigyorgok rá ahogy térdelek felette.
-Bocs, muszáj volt, az éteri hangok rám parancsoltak! - Nevetek, nyelvet öltök, sok puszit kap az arcára, amit kikezdett a hideg.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Hull a hó, hull a hó, mesebeli álom ~ Josh & Seby   Szer. Márc. 16 2016, 22:51

- Nem is ment jól...- húzom a szám- Teljesen rám hoztad a frászt!
- Én nem látom, hogy mi a probléma. Harmóniát látok köztetek, főleg, ha táncoltok. Irigykedem, milyen jól csináljátok...- nevetek. Hol a stressz, amiről (Lia) beszél? Mi okozza? Nem Seby, az tuti.
- Ezt nagyon kacifántosan fogalmaztad meg, de azt hiszem, értem. Szóval, szerinted nem bánná, ha ide-oda mozogna a súlya, mindaddig, amíg egészségügyi szemmel nézve az normális... - He? Ez lett volna a lényeg? Én sem tudom ám magam jól kifejezni, nem Lia vagyok, hanem Joshua. De hallottam már a mágikus betűket: BMI. Ezel van tele az összes libanevelő. Amerika lakosságának nagy része ugyanis nagyon el van hízva. Lia attól messze áll!
Aztán a szeretetről beszélgetve eljutunk oda, hogy őt se szeressem kevésbé, mint ahogy ő engem szeret. Nos, azt hiszem, azzal nincs probléma.

- No igen...- Hibák. Bűnök. El kellett rugaszkodni attól a nézőponttól, amiben nevelkedtem, hogy megtapasztalhassak dolgokat. Talán nem volt tudatos a nagyszüleim részéről, de ha nem így nevelnek, talán könnyebben boldogulnék egy-két dologban. Talán nem. Ki tudja?
Megkönnyebbülés újra és újra hallani, nem neheztel rám. Hogy ért engem. Féltem, hogy nem így lesz, hiszen nekem is nehezmre esett megérteni őt. Az utolsó puzzle darab így is sokáig váratott magára. De így már...
Szánkózunk és játszunk, minden eddiginél boldogabban. Nem maradok alul hócsatában, újra és újra erőre kapok, ha utol akarom érni, de már fáradok. Megforgatom a hóban, és nem bánom, hogy az én ruhám alá is bekúszik a hó.
A domb tetején légpuszit küldök neki, de nem éri be vele és lerohan. Szabályosan feldönt, mert váratlanul ér a "támadás", de a puha hó felfogja a zuhanásom. Csak nevetek, milyen heves tud lenni.
- Na, hozzád is eljutottak végre a hangok? - én tegnap éreztem ilyet, mondtam is neki, erre ő berezelt. Nevetek, mennyi puszit kapok hirtelen.
Feltápászkodunk, és közös megegyezéssel elindulunk haza. Visszanézek még egyszer. Soha nem akarom elfelejteni.

A szállásra érve rögtön a recepción megrendeljük a vacsorát. Fel a szobába. Ha már van egy ilyen lehetőség, használjuk ki. Ez a búcsúeste, de mintha csak most érkeztünk volna igazán. A pultos lány is csak pillog, mi ütött belénk. Ő volt itt akkor is, amikor megérkeztünk.
- Fél óránk van...- a vacsora addigra készül el- ...megfürdünk addig?- kérdezem, s már dobálom is le magamról a ruhákat.
Jó meleg van a szobában. Éjszakára kemény fagyot ígértek, hóesést. Úgy befűtöttek, hogy nagyon!





_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Hull a hó, hull a hó, mesebeli álom ~ Josh & Seby   Szer. Márc. 16 2016, 23:14

-Sajnálom... - Húzom össze magam. Lehet Liára is ráhozom? Nem hiszem, szerintem ő nem vette észre, mert őt azért megcsókoltam, szeretkeztünk. Csak a hevesebb dolgokat nyomtam el, próbáltam nem érzelgős lenni, ilyesmi. Inkább csak visszafogottabb lettem, de lehet nem is látta, igyekeztem leplezni, hogy nekem szokni kell ezt.
-A tánc az más... tánc közben sosincs gond. - Attól hogy a tánc klappol, nem jelenti hogy ugyan azt akarjuk amúgy. Legalábbis én most így látom.
-Inkább azt mondom, ha felszedne pár kilót, nem izgatná, ha leadna az sem, ha ingázna az igen, mert egészségtelen, az engem is zavarna, mert az jelezné valami nincs rendben vele. - Sóhajtom, nem értette meg, talán most, mire is akarok kilyukadni.

Jól elvagyunk, még az sem zavarja ha betámadom, de awww, muszáj volt! Nekem ne csak tettesse a puszit, meg dobjon légi csókot, kapjon le! Ajka égesse az ajkam, mert megőrülök.
-Mindig is ott voltak, csak annyian vannak, nagy a zűrzavar, de most egyetértés volt! - Nevetek, mintha mindenki szerint ez lett volna a helyes döntés, ledönteni a lábáról és összecsókolni! Amúgy szerintem is ez volt hehehe. Nagyon boldog vagyok, még tart a nap, még kettecskén vagyunk, minden szép, persze hogy még nem lehet lelőni. Talán majd holnap a repülőn. Talán...

Olyan teli vigyort kap tőlem a recepciós lány, hogy csak pillog, de Josh is szokatlan neki, hát még együtt. Most már biztos azt hiszi Hollandiából jöttünk nászútra, vagy ilyesmi. Nem baj, jó érzés!
Fenn nagyot nyújtózok, Josh meg nekiáll hevesen vetkőzni. Még a levegő is benn akad kicsit, muszáj nézni, hopp egy kabát, hopp egy sál, pulcsi... talán tovább is... le nem állítanám...
-Együtt? - Kérdezem bizonytalanul, én annak igencsak örülnék, de mintha tegnap sem vágyott volna erre, nem bírok kiigazodni rajta mit szeretne. Közben lassan haladok a kabátommal, mert Josh leköti a figyelmem. Teljesen átlátszó mennyire tetszik nekem, de mit csináljak? Csak az jár a fejemben el ne ijesszem a hevességemmel. Bár tudom róla, hogy forró szerető, mégis...
Ha furcsán nézne rögtön rávágom menjen előre, majd ha végzett megyek, próbálok óvatos maradni, de ha tényleg arra gondolt, együtt menjünk, vetkőzöm én is tovább, addig nem.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Hull a hó, hull a hó, mesebeli álom ~ Josh & Seby   Szer. Márc. 16 2016, 23:44

- Ne tedd, meoldódott, nem?- mosolygok. Fátylat rá! Nem fogom a múltat hánytorgatni. Mindketten hibáztunk eleget.
- A tánc elárulja, mennyire bíztok egymásban, mennyire össze vagytok hangolódva. Azt hiszed, ez olyan természetes?- csak nézek rá. Akkor nem látja magukat kívülről. Ha táncolnak, mindenkinek megakad rajtuk a szeme. Mintha mindig is ezt csinálták volna... Olyan szépek!
- Ah, értem- vakarom a fejem. Inkább szeretném érteni. Rajtam állandóen vándorolnak a kilók. Velem akkor nincs rendben valami?

A kis materialista letámad. Huppanunk a hóban, kismillió puszit kapok. Nem mintha bánnám, hogy nem csak a levegő részecskéin át cserélünk nyálat. (Very Happy )
- A te fejedben van zűrzavar, nem a sugallmazásokban...- de csak húzom az agyát. Pontosan tudom, milyen érzés, ha kétféle hang zsong az ember fejében: tedd, ne tedd, csináld, ne csináld... Ah!

Szorít az idő. Fél óra nem túl sok, nem akarom úgy elkapkodni a mosdást, mint reggel. Zavartalanul vetkőzök. Seby meg csak áll, éppen csak a nagykabátjából bújt még ki. Nár csak az alsóm van rajtam, amikor odalépek hozzá.
- Talán valami kofogásod van ellenem?- kérdem tőle incselkedve, és húzni kezdem le róla a pulcsit, a pólót, a nadrágot... ha hagyja. Ha hagyja, levetkőztetem alsónadrágig, aztán kézen fogom, és bemegyek vele a fürdőbe.
Nem most fürdünk először. Ráadásul helyre is tettük a dolgokat. Most mi baja van?
Már kabátban megnyitottam a vizet, elméletileg elég víz van a kádban, hogy érjen valamit.
- Fél óra elég, hogy felmelegedjenek a csontjaink, nem gondolod? - vállat vonok, akár külön is csinálhatjuk, de akkor feleződik az idő. Vagy kihűl a vacsora, mert nem eszek nélküle, az tuti.

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Hull a hó, hull a hó, mesebeli álom ~ Josh & Seby   Csüt. Márc. 17 2016, 00:01

-De... - Mondom kissé félve, de látva nem neheztel, megnyugszom.
-Liának kitűnő ritmusérzéke van és jól követi a lépéseket, hagyja magát vezetni. Nem azt mondom erre bárki képes, de aki tud táncolni azzal könnyebb ezt elérni. De látod, hiába engedi hogy a parketten vezessem, ha nem hagyja, hogy szeressem! Legalábbis nem úgy, ahogy én szeretném. Mert szeret, mondta hogy szeret, de nem szerelemmel és úgy nem akar. Olyan mintha tánc közben nem nézhetnék a partneremre. Megöli az egészet bármennyire jó. De remélem meg tudom vele beszélni, hogy ez... engem bánt. - Maradjunk ennyiben, mert megint belemegyünk és megint elönt a tehetetlenség és magára vessen, ha lehangolódom.

//XD//
-Na szép mondhatom! -Nevetek, most épp nincs zűrzavar, megoldotta. Persze amúgy van, jól látja, de most perpill nincs, cseppet sem!

Aztán nekiáll nagy iramban vetkőzni, én meg csak állok és nézem, mert... húha. Erre még a fürdést is felveti, de félek nem akar velem, de... Odajön és vetkőztet, amit mond...
-Nem éppen... - Közlöm már már kínosan nevetve. Kifogás? Nem látja, hogy mennyire vágyom rá? Talán túlzottan is, khm. De nem csak a pulcsit szedi le rólam, hanem a pólóm, a nadrágom gombolja, játékosan, én meg az ajkamba harapok. Kikészít ez a srác, teljesen. Már csak alsóban vagyunk, mikor húz a fürdőbe. hirtelen hevesebben ver a szívem, mert oké, fürödhetek vele, de... már eddig szabad volt csókolni is, ölelni, meztelenül is ölelhetem? Nem fogja zavarni? Izgulok...
-De... bár én úgy érzem hamar felforrósítasz... - Nevetgélek, még merevedésem is van, mert... kicsit engedtem a látványnak, ahogy dobálta le a ruháit, húzott, itt áll... egyrészt az emlékek másrészt a látvány. Most én lépek oda, hogy lopjak egy csókot, közben kezeim lecsúsztassam a derekáról a fenekére, tolva le a nadrágot. Nem fog kelleni. Persze ettől nem múlik az izgalmam de már mindegy nem? Csak nem jön zavarba, látott már így. Talán túl sokszor is, hehe.
Ha levette a mellkasát is megsimítom, az oldalát. Gyönyörködöm. De hát csak leveszem én is a nadrágot, belépek a kádba, ugyan arra a felére mint a múltkor, az a szimpatikus. Még mindig. Ha jön és beül, keresem a kezét, meg akarom fogni, bele akarom kulcsolni a kezem. Jó fiú próbálok lenni, szava nem lehet. De a kezét csókolgatom azért, boldoggá tesz már ennyivel is.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Hull a hó, hull a hó, mesebeli álom ~ Josh & Seby   Csüt. Márc. 17 2016, 00:29

- Nem gondolnám, hogy ennyi elég. Láttam én már profi táncosokat. Rajtuk nem láttam, amit rajtatok...- billentem kicsit félre a fejem. Nem neki puncsolok. Tényleg úgy érzem, közöttük is létezik egyfajta kapocs. Akkor kifejezett, amikor együtt vannak, akkor mindketten... nem is tudom, milyenek.
Jó szívvel gondolok arra, milyen együtt Seby és Lia. Néha úgy tűnik, akkor is társalognak, amikor ki sem nyitják a szájukat. Elég egy mosoly, egy simítás... Persze, lehet, hogy csa romantikus képzelgésem működik túlzottan, hiszen képes vagyok olyasmit is látni, ami nem létezik. Hittem abban is, Elee megszerethet, és hittem Suzy kedvességében is. Elhamarkodott vagyok? Szélsőséges? Nem tudom...
- Micsoda? - képedek el- Nem akar? Nem akar? - hüledezek. Egészen mást feltételeztem róla. Megint tévedtem?!
Aztán bólogatok. megint oda jutunk, mint először, ezt bizony meg kell beszélni. Csak remélni tudom, hogy most Sebastian lát rémeket, és hiszi azt, Lia nem szereti eléggé.

Kint a szabadban azonban megint csak ketten vagyunk. Egymásnak. Kiélvezzük. Szórakozunk. Jó hangulatban érünk haza is. Szántalan csókot sikerült bepótolnunk a nap folyamán, és fel vagyok pörögve. Minden t gyorsan csinálnék, kivéve, amikor már bent vagyunk a fürdőszobában. A lazulás ideje jön. A nyújtózásé.
- Sokat hiszel rólam...- na jó, engem sem hagy hidegen, ha így néz rám, simogat és csókolgat, de a csontjaimon most csak a meleg víz segíthet. Ahhhh!
Hagyom, hogy letolja az utolsó ruhadarabomat is, és miközben hozzám simul, észreveszem a merevedését. Féltem ettől, mert nem tudtam, hogyan reagálok, ha ez újra bekövetkezik, de nem csinál felhajtást körülötte, így én sem szólok róla. Nem a legjobb megoldás, de egyenlőre megteszi.
Semmit sem kell mondanom. Seby nem megy el odáig, ami a törést hozta közöttünk, és célzást sem tesz rá, akarja. Én pedig nem akarok tovább látni, mint amennyi történik, mert ennyi jó, ennyitől boldog vagyok. Élvezem, hogy együtt van velem. Egy kádban. Romantikus... A kezemért nyúl, a szájához húzza. Elönt a melegség. nem lehet ennyiben hagyni. Nem lehet, nem megy!
Szabad kezemet csúsztatom a vállára, és csúszok közelebb hozzá. Megsimítom a vállát, kézfejemet a nyakára fordítom, mint egy visszás simítás haladok az arca felé. szememmel a kezemet követem, a bőrét látom, ahogy az apró pihék felborzolódnak az érintésem nyomán. Előrébb dőlök, de hogy elérjem, neki is hajolnia kell. Vágyom a csókját. Talán soha még ennyire....




_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Hull a hó, hull a hó, mesebeli álom ~ Josh & Seby   Csüt. Márc. 17 2016, 00:50

-A bizalmat láttad. Az van... remélem. - Már lassan nem tudom, Lia bízik-e bennem, mert ha bízna, merne. De nem mer...
-Hát ezt mondta. Szó szerint, nem neki való, nem akar szerelmes lenni. Szeret, tiszta szívből szeret, de ez őt stresszeli és hagyjuk. Én azt hittem ő romantikus fajta, aki örülni fog, hogy betört engem, hogy őt választottam mint nő, de... tévedtem. Azt feltételezte én nem akarok az lenni. Magából indult ki szerintem, mert ez abszurd. Mindig is szerelmes akartam lenni, gyerekkorom óta... - Sóhajtom. Már mondtam ezt neki, de úgy fest nem figyelt.

Szerencsére később már nem ezen jár az agyam, Josh jótékonyan eltereli pusztán a lényével a figyelmem, megnyugszik a lelkem. A testem nem képes csitulni, főleg mennyire kívánatos a másik, khm.
De a fürdőben sem kezdek nyomulni, inkább csak csendben gyönyörködöm. Féltem már az is megijeszti, hogy nem tudom titkolni mennyire kívánom. Arra is csak mosolygok, hogy sokat hiszek róla. Nem csak hiszek, tudok is, és ez jó érzés. De már azzal is boldoggá tesz, hogy enged kicsit nekem, letolhatom a nadrágját, csókolhatom, simíthatom. Szigorúan nem túl intim helyen, mert félek ellökne. Na jó, azt nem, de... hevesen tiltakozna szóban minimum. Nem akarom stresszelni... na ez lesz a vesszőparipám de most mit csináljak. A kádban is inkább csak ülök és a kezét keresem, érinteni szeretném. Közelebb nem merek menni, mert azt hiszi betámadom itt. Pedig ő bízik bennem, nekem ez sokat jelent. Inkább csak csókolgatom a kezét, mosolygok, mert olyan jó hogy itt van velem! Bele is kulcsolom az ujjaim az övébe, erre ő simítja a másik kezével a vállam. MIkor jön automatikusan nyitom el a lábaim ahogy kicsit hátrébb dőlök, elférjen, nyújtom a lábam, de kiül arcomra a megszeppentség. Lassan lejjebb hunyom a szemem, hogy simít, a nyakam majd az arcom, megborzongok belé, főleg a tekintete... egy pillanatra el sem hiszem, hogy szabad, de nem habozok, hajolok, szabad kezem kissé remegve állapodik meg az arcán, ahogy puhán megcsókolom. Ha a kezem még nem engedte el, kissé rászorítok, hogy uhh, ez jó, nagyon jó! De csak elengedem, hogy átkarolhassam a nyakánál, könnyebben megtartom magam így. Szeretnék vele csókolózni, hosszan. Ha engedi finoman kéredzkedik be a nyelvem a szájába, szeretném kicsit így is simogatni lágyan, mint a víz ami körülvesz minket. Minden olyan finom selymes és meleg, remélem nem zavarja ha vizes kézzel beletúrok kicsit a hajába. Éppen csak remeg a testem, mert ebbe a lelkem remeg bele igazából, olyan jó érzés csókolni őt! Így is...

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Hull a hó, hull a hó, mesebeli álom ~ Josh & Seby   Csüt. Márc. 17 2016, 01:32

Nem, nem értem, fel nem foghatom. Ennyire hülye nem lehetek!
- Tiszta szívből szeretni... Bocs, de ez ismerős. Neked nem?- Én is ezt mondtam neki, és én tudom, hogy miért mondtam. Lia ennyire ellentmondásos?
Elgondolkodom. Valamit nem értek. Én úgy tudtam, Lia egy másik pasassal járt, amikor Sebastiant megismerte. És amior az ott hagyta, jött össze Sebastiannal. Ebből nekem nem úgy tűnik, ő törte be Sebastiant... Inkább... Nem is tudom. Zavaros nekem ez az egész. Sebastianra nézek. Minden szavát elhiszem.
Ha sosem láttam volna őket, azt hinném, ez a lány csak kihasználja. De ezt nem tudom elhinni. Akkor annak se lenne értelme, amit nekem mondott! Valóban úgy tűnt, szereti Sebyt, és fontos neki, hogy ne veszítse el a barátait. Például engem. Nem közömbösség miatt hagyta, hogy eljöjjünk Alaszkába... Vagy igen? Te jó ég, ki ez a nő?
Nehéz bármit is mondanom. Tévedhetek, igazam is lehet. Nem tudom. Tényleg nem tudom. Csak remélni merem, a sors olyan kegyes, hogy most is jó lapokat oszt majd Sebynek.

Igyekszem minden módon megnevettetni. Elterelni a figyelmét. Magamra irányítani. Jó érzés szeretni, szeretve lenni. Itt csinálhatjuk, itt megengedhetjük magunknak. Töbebt is, mint amenyit normál körülmények között tehetnénk. Nem tart vissza Lia, és nem tart vissza az sem, én nyitni akarok. Fogok is. Már tudom, hogyan kell...
Adom, amit tudok, amennyit merek, Kb ennyit enged meg magának ő is. Ha ki sem mondjuk, szereztünk már sebeket , és ejtettünk is. Óvatosabbak vagyunk, mégsem ridegek. azok csöppet sem. Ellágyít, milyen finoman érint. Kényeztetve érzem magam, szeretve. Bár a testbeszéde árulkodó, nem fekszem a lábai közé. Invitálom egy csókra, aztán ő sodor tovább, egy komolyabb dolog felé. Nyelve a számban jétszik az enyémmel. Újabb francia csók, melybe beleborzongok, hiába a meleg víz, amiben ülök.
az egyik ujjam bevezetem a szájaink közé. ez az egyetlen mód, hogy elszakadjak tőle, a szám akarja a folytatást. A nyelvem is. A szemem is csak nehézkesen tudom kinyitni...
- Ha itt ragadunk, kint ragad a vacsora. Szerinted leteszik az ajtó elé? Vagy elviszik, mert azt hiszik, alszunk már? Vagy hisznek mást, és holnap... érdekesen néznek majd ránk? - forgatom a szemem, nevetve. Az érdekes nézésekből kaptunk már eleget. Tuti fantáziálgatnak arról, mit is csinálunk a francia ágyban. vagy a fürdőben, kettesben... Állj. Van kulcsuk, be tudnak jönni? Nyitva az ajtó. Nem vagyok paranoiás, de...
- Húzzunk bele, Seby. Lesz még desszert, ne aggódj- kacsintok, aztán szappanért nyúlok, hogy tisztálkodjak is, ne csak melegedjek.
Éppen időben bújok a köntösömbe. Seby még a fürdőben, amikor megérkezik a vacsora. Szerencsére, nincsen vörös rózsa, meg egyéb romantikus utalás a lakosztályra. Az aztal üres, az óriási tálca oda kerül. Egy perc sincs, és a kis pincér volt, nincs, kicsit gazdagabban, mint ahogy bejött.

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Hull a hó, hull a hó, mesebeli álom ~ Josh & Seby   Csüt. Márc. 17 2016, 18:33

-Hát... nekem fura, de Reevent is tiszta szívből szereti és nem szerelmes, szerintem így érti. Elfogad és szeret, fontos vagyok neki, de nem szerelmes. - Vonok vállat, hogy ez van. Ne ragozzuk. Én értem Ameliát. Nem is bántom érte, csak fáj, hogy az mondta nem is akar belém szeretni. Mintha az olyan rossz lenne, olyan visszatetsző. Csak azért nem érzem már annak, mert Josh annak ellenére szerelmes belém, hogy fiú vagyok. Szóval... talán mégis lehet engem szeretni. Úgy is.

A kádban ő kezdeményez, de mivel nem tudom pontosan mit szeretne, jelzem én mindent engedek, mikor hajol a csókért rögtön adok. Rettentő jó, együtt fürdeni, ázni, csókolózni. Át is karolom, ha nem is szorosan de éreztetve, jól esik, míg francia csókot váltunk. Minden olyan lágy és puha itt a vízben, simán belefeledkeznék, ismer már annyira. Talán ezért is tolja oda az ujját, hagyjuk abba, de mégsem támad olyan érzetem, a nem akarás miatt csinálja, hanem mert inkább beszélne.
-Leteszik persze. És ha azt hiszik szeretkezünk, mit számít? Felőlem azt hisznek amit akarnak, kifizettem azt a vacsorát, ha nem eszem meg az én bajom, nem? - Mosolygok rá, nem értem miért problémázik. Én egyáltalán nem félek attól hogy bejönnének mert nem szokás.
Inkább szórakozottan simogatom az arcát, olyan édes hogy aggódik, pedig azt én szoktam!
Nevetek, hogy lesz még desszert.
-Na jó, de akkor ígérd meg kapok! - Vigyorgok játékosan. Nyúl a szappanért, ha tett a kezére kérek el, én akarom megmosni a karjait és a vállát, a nyakát és a füle mögött játékból. Az orrára csak rákoppintok. Jól esik kicsit simogatni, ha engedi a hátát is megmosom, bár akkor meg is ölelem, kicsit ölelve tartom, mert olyan jó. De nem fog semmi kínosat érezni, csak a felsőtestemmel dőlök és a csak a felsőtestével vagyok elfoglalva, nem akarom hogy félreértsen. Persze kedvem lenne máshoz is, de félek neki nem, így hagyom. Jó így is, amúgy sem árt kisebb lépésekben haladni, szerintem azt is szoknia kell mennyire levakarhatatlan vagyok.
Aztán ha megvagyunk, én még elszöszölök, mert kifésülöm a hajam és kiveszem a lencsém, hogy szemüvegre cseréljem. Mire kimegyek már asztalon a kaja.
-Úúú együnk az ágyban! - Invitálom köntösöstül, legalább száradunk még, odabújok mellé a tálcával ha hagyja, hogy az ölünkben legyen. Tetszik a felhozatal, el is veszek egy falatot és adom a szájába az ajkamba harapva. Persze nem bírom ki, nem is én lennék, belecsókolok a nyakába ha már rág, boldog vagyok, hogy kicsit "fényűzünk" együtt. Sok élményt szeretnék neki, ez is klassz, szerintem jó.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Hull a hó, hull a hó, mesebeli álom ~ Josh & Seby   Csüt. Márc. 17 2016, 21:02

- Ah- hördülök fel. Nem ez a legjobb újság, amit ma hallottam.
Bolond az a lány... Elnézem Sebastiant, ahogy vállat von. Ahhoz képest, néhány hónapja még milyen lelkes volt Liával kapcsolatban, most inkább kiábrándultnak tűnik. Elszégyellem magam, de arra gondolok, ha Lia nem lenne...

Praktikus lenne együtt fürödni, főleg, ha nem akarjuk úgy elkapkodni, mint reggel. Akkor ugyan azért nem akartam vele tartani, mert beszélni akartam Suzyval- kellett valaki, akivel megoszthatom, milyen boldog vagyok... -, s mire visszaértem, ő már végzett. Én sem húztam az időt. Igazából most se lehetne, de a csábítás erősebb, Seby nagyon cuki, és szívesen csókolgatom.
- Igaz, igaz- bólogatok nevetve. Higgyjenek, amit akarnak. Szerintem már úgyis az első nap elkönyvelték, hogy kik vagyunk egymásnak.
- De ha nem eszünk, éhesek maradunk... Szörnyű vagyok éhesen!- ijesztgetem, tíz ujjamat rá görbítve. Még a végén ő lenne a vacsorám.
Célzást teszek rá, hogy mindenféle csókban lehet még része (a desszert játékos utalás a korábban történtekre), aztán elkezdem mosogatni magam, mert úgy vélem kiszaladtunk az időből. Vele valahogy mindig gyorsabban telik. (El is vesztem az időérzékemet). Elkéri tőlem a szappant és mosogatni kezd. Beharapom az ajkam, rövid időre beszorítom a levegőt is, de nem kell sok idő, hogy rájöjjek, ne arra játszik, hogy felhúzzon. Ha engedi, hasonló módon én is megmosom őt, aztán a mosakodást egyedül fejezem be, és őt magára hagyom a fürdőben, hogy tegye ugyanezt. Amíg végez, meg is érkezik a kaja, talán mégsem kell sutba dobni az időérzékemet.
Az asztalra pakoltattam a vacsorát, ami ránézésre is bőven sok, hogy meg tudjuk enni. Sebastian azt javasolja, együnk az ágyban, és az jut eszembe, miért ne? Felhajtjuk a takarókat, és köntösben ülün az ágyba, kettőnk közé/elé húzva a kétszemélyes tálat. Mint az urak, evőeszköz nélkül kezdünk enni. Sebastian velem kezdi, engem etet először... Nem is gondolkodom, elfogadjam-e a kezéből a falatot, és nevetek, ez milyen vicces így.
- Ebben benne vagyok, etethetsz, de csak akkor, ha én is téged! Csukd be a szemed!- nevetek, csiklandozza a nyakam, ahogy belecsókol.
Nyúlok egy ígéretesnek tűnő falat után, és közel tolom a szájához. Olyan ínycsiklandó, biztosan érzi az illatát. De ha nem így lenne, óvatosan megérintem vele az ajkait. Nem célom, hogy az ujjam is leharapja! Nos, nem leszek mindig ilyen jó fiú. egyszer kétszer biztos meg fogom viccelni...

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Hull a hó, hull a hó, mesebeli álom ~ Josh & Seby   Csüt. Márc. 17 2016, 21:20

-Na látod, maximum irigykednek rám, nem zavar! Nem adlak, enyém vagy! - Vigyorgok rá és csókolgatom, érezni engem más nem érdekel, csak ő.
-Húúha, megeszed az asztal sarkát is? Csókolgatnám a hasad, csendesebben morogjon! - Nevetek, de tény, én is éhes vagyok, szóval megértem hogy kiráncigálna a kádból.
Kicsit megfeszül, hogy mosogatom, játékosabban is nyúlok hozzá, érezze, nem kikészíteni akarom. Ha azt akarnám lejjebb is simogatnám és még csókolóznék is vele, példának okáért, de most csak fürdetem a magam módján. Jól esik mikor viszonozza, szeretem ha simogat!
Alaposan megmosom magam mindenhol, majd rendbe teszem magam kicsit még, ne legyek annyira kócos, szeretnék tetszeni neki, de ezt persze nem mondom neki.
Kinn rögtön csábítom az ágyba, kajával együtt mert ha már az ágyban reggeli elmaradt, legyen ágyban vacsora! Az úgy is ritkább, nem? De persze rögtön etetem, ő meg csak nevetgél. Nem kapcsolom össze a nyakcsókkal, de hmmm, olyan jó csókolni ott is!
-Jó! - Mosolygok és engedelmesen lehunyom a szemem, hagyom hogy a számhoz tolja a falatot, elveszem az ajkaimmal, kicsit lenyalva az ujját is, majd kinyitom a szemem és mosolygok tovább. Aztán csak a félig veszek a számba egy falatot, úgy hajolok oda, vegye el vagy legalább felezzük meg, hogy majd csókolhassam is. Persze rágni hagyom (magunk). Mivel maradt némi lé az ujjamon, bekapom és lenyalom, de végig őt nézem mosolyogva, valahogy most olyan édes!

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Hull a hó, hull a hó, mesebeli álom ~ Josh & Seby   Csüt. Márc. 17 2016, 22:26

- Esélyük sincs!- nevetek. Egyik sem olyan szeretetéhes és cuki, mint Sebastian (CUKI)
Bezsongtunk, az északi fény megrészegített vagy valaki endorfint kevert az ételünkbe... Nem tudok, és nem akarok betelni vele, és úgy érzem, ő is csimpaszkodna rajtam folyton-folyvást. Nem akarom elrontani... É sTUDOM, megint magam köré húzok falakat, de egyenlőre nincs ellene gyógyszerem. Azaz van, épp Sebastian az, csak még nem tudom, hogyan kell adagolni.
Szinte zavartalanul zajlik le e közös fürdőzés. De nincs miért aggódni, ha volt is megtorpanás, egyetlen pillanatig tartott, Seby oldotta is, és újra fesztelenek voltunk egymással. Mire végez, már asztalon a vacsora. Mégsem ott eszünk, hanem az ágyban. Számomra mulatságos a dolog, mert ráadásul meg is etetnek. Mi tetszik jobban? Ez? Vagy hogy a nyakamba csókol? Magam sem tudom. Valamikor kiskamaszként kuncogtam azon, ha láttam szerelmeseket egymással enyelegni (és hasonló dolgokat csinálni, mint most mi). Késői élmény, de annál jobban örülök neki.
Egymást etetjük, így-úgy, bohóckodva is közben, mert időnként csak incselkedek vele, és húzogatom az orra előtt a falatot, de meg kell küzdenie érte, mire bekaphatja. És én sem úszom meg szárazon. Az ujjamat is képes bekapni, és úgy tenni, mintha az is husika volna. Remekül szórakozunk, időnként elmerengve...
Etetjük egymást aztán úgy is, mint a amadarak, egymás szájából. Olyan óvatos vagyok vele, mindig attól tartok, véletlenül megharapom, ha nem vigyázok eléggé. És nem titkolva, időnként nem érem be ennyivel, ha tele is a szája, akkor is random megpuszilgatom. A pofazacskóját is, amikor éppen tele van...
Két kézre fognám az arcát, hogy tovább nézhessem, mozdulatlanul, olyan szépnek látom. Főleg a szemét, melynek sarkában ritkán látott nevetőráncok jelentek meg. És a szeme... akármennyire is le szokta húzni saját szemszínét, a kandallóban égő tűz fényénél leginkább ékeszerre hasonlítanak. Még a szemüvege sem tudja tompítani fényüket. Lefényképezem a látványt az agyamnak, hogy alkalomadtán majd le tudjam rajzolni. Még mindig nem vagyok valami ügyes, de Suzy már tanítgatott...
Szóval, kedveskedünk egymásnak és bohóckodunk, játszunk, és közben jól is lakunk, de az étel egy része még mindig érintetlen. Hamar eltelek vele, lassaban is rágok, mint eleinte. Az agyam is jelzi, elég volt.
- Bort?- azt küldtek a vacsihoz. Nem emlékszem, hogy kértük. Lehet, ez is a vacsi része. Vagy a nászutaslakosztályé. Nem kérdés, hogy iszunk. Az a kérdés, mennyit.

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Hull a hó, hull a hó, mesebeli álom ~ Josh & Seby   Csüt. Márc. 17 2016, 22:39

Vigyorgok, hogy nincs esélyük, de ha lenne is megküzdenék velük! Nem adom Josht, nem akarom, főleg ma, mikor csak az enyém, legalábbis most úgy érzem.
A vacsora is mókásan telik, főleg hogy játszunk. Mikor nem akarja adni a kaját és nagyon nem érem el remegő ajkakkal nézek rá kiskutya szemekkel, hátha megszán, vagy van hogy csókolom a nyakát és búgok a fülébe mivel etessen épp, mi esne jól. Az ujját néha revansként ha be is kapom inkább megszopogatom szememben buja tűzzel, hogy nesze neked, etess, vagy megeszlek! Harapni nem harapok arra ügyelek én is nem csak ő. Ha rágok és úgy ad puszit az arcomra kuncogok, mert ez vicces. Szóval nagyon jól érzem magam. Nem eszem túl sokat de eleget, hogy éhségem elmúljon. Úgy is másképp vagyok főleg kiéhezve, azon pedig csakis a csókok segíthetnek, amiket lopkodok végig az ajkairól.
-Aha! - Miért ne, szeretem a borokat, ez megy is a vacsorához. Hirtelen én sem tudom kaptuk e vagy Josh meglepetése, de nem fontos. Kibontjuk, töltünk és koccintunk. Veszek a számba egy kortyot és intek Joshnak jöjjön csak egy csókra! Ha hagyja kap egy boros-mámoros nyelves csókot. Pezsgővel szokták de ezzel is tökély. A tálcát minden esetre leteszem magunk mellé a földre és ráfekszem kissé Josh mellkasára, csókolgatva azt és a nyakát. Gyönyörködöm az arcában, a szemüveget meg leveszem, ha közel marad látni fogom, elég az. Minden esetre a bor kedvemre van, elkortyolgatom vele.
-Van kedved játszani? Amíg emésztünk. Mondjuk mondunk egy témát felváltva és azon belül kell kérdezni valamit a másiktól. Mit szólsz? - Találok ki hirtelen valamit mert látom eltelt, de ébren akarom tartani, fiatal még az éjszaka.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Hull a hó, hull a hó, mesebeli álom ~ Josh & Seby   Csüt. Márc. 17 2016, 23:07

Eszembe jut, milyen hülyék vagyunk. Így tölthettük volna talán az egész hetet, ha mindjárt az elején tisztázzuk, amit kell. Vagy ha eleve nem is úgy jövünk ide, tüskékkel... Seby szavai égnek az agyamban szüntelen, hogy kárpótlásra vágyik, és igyekszem is eleget tenni mindannak, amit elmulasztottam. És beszedni mindent, amit ő mulasztott el. Úgy tűnik, ebben most nagy az egyetértés közöttünk. Úgy tűnik, mindkettőnknek van pótolniavalója., a másiknak megelégedettségére szolgál.
Sokat játszunk, hülyülünk, húzzuk egymást szelíden, kerülve a komolyabb, erotikus tartalmakat. // Nem hangzik jól, de nem tudtam leírni másképp//Mintha így lenne ideális, ki is tudunk teljesedni benne. Legalábbis úgy látom, Seby is olyan boldog, ahogy én érzem magam.
A bor csak lendít a dolgokon, amit vacsora közben bontok fel. Akkor már túl vagyunk kisebb-nagyobb nevetéseken, bohóckodásokon, így a jókedv nem a bor hatásának tudható be. Az "csak" mintegy megkoronázza az estét, a hangulatot. Számíytok rá, hogy boros puszit is kapok majd. Én is számítottam adni. Ha százféle módon nem csókoltuk egymást, sehogyse, de Sebastian még mindig tele van ötletekkel.. És nem csak a csókra vonatkozóan.
- Benne vagyok, de kezdd te, hogy pontosan tudjam, hogy gondolod!- tetszik az ötlete, hogy játsszunk. Szeretek játszani, beszélgetni.
Kényelmesen elhelyezkedek. Sebastian a vállamon nyugtatja a fejét. Nekem van terem és lehetőségem simogatni őt. Játszok a hajával. A haja az egyik gyengém.

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Hull a hó, hull a hó, mesebeli álom ~ Josh & Seby   Csüt. Márc. 17 2016, 23:18

Eszünk-iszunk, játszunk, de hogy az emésztés is könnyed legyen de ne unalmas játékot vetek fel. Na nem mintha unalmasnak gondolnám hogy csak gyönyörködjek benne, de félek elszundít, és még ébren akarom tudni kicsit.
-Háááát például azt mondom, legyen a téma... hmm... állatok. És akkor mindketten teszünk fel ezzel kapcsolatban egy-egy kérdést. Ez elég tág téma, lehet kisebb is, az mindegy. És akkor az én kérdésem, hogy szerinted mi lehet a legfurább házi kedvenc? - Mosolygok fel rá, de ha tudnék dorombolni megtenném hogy simogat és játszik a hajammal. Az én kezem is beoson a köntöse alá és simogatom a mellkasát, olyan selymes a bőre, ahhhh... lopva hintek rá néha egy egy csókot mert muszáj.
Közben tud válaszolni, kitalálni egy témát és kérdezni is. Szerintem jó lesz.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Hull a hó, hull a hó, mesebeli álom ~ Josh & Seby   Pént. Márc. 18 2016, 00:21

Vacsora után játékra invitál. Szalvétába törlöm a kezem és a szám, hogy ne legyen zsíros, már csak a borospoharam szorongatom (és fél kézzel Sebastiant). A tálcánk a földön pihen, bár én már gondolni sem tudok a kajára. Tele ettem magam. Jól esik nyújtózni, elfeküdni, összebújni kicsit.
És a játék... Érdekes. Hogy tud ilyeneket kitalálni?
- Nos... Több oldalról is meg lehet közelíteni a kérdést. Mert mi a fura? Lehet, hogy nekem a macska tök természetes, valaki pedig azt mondja, nem való a lakásba. Furcsa, ha nekem furcsa? Lehet, másnak az a természetes...- nevetek. Egy ideje sokkal jobban tudom forgatni a szavakat, jó tanárom van!- Szóval, furcsa lenne számomra, ha például valaki ijesztő vagy nagy állatott tartana kedvencének. Mondjuk egy pókot, kígyót vagy férgeket... vagy ha már termetről beszéltem, gorillát vagy elefántot...
És ha nekem is fel kell tennem egy állatos kérdést, akkor:
- Ha állat lehetnél, mi lennél szívesen? - mosolygok, én már meg is válaszoltam magamban a kérdést helyette, de azért meghallgatom. Naná, hogy érdekel, lehet-e más, mint macska?
- A következő téma, legyen... egy karakter! Milyen karakter illik hozzád legjobban? Vagy ha van olyan könyv vagy film, aminek a szereplője a leginkább szeretnél lenni, melyik lenne az?- hmmmm, ez egyre érdekesebb!- Sok kérdést tettem fel?- nevetek. Tudom, hogy nem csak egy volt, de nem tudnék választani...

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Hull a hó, hull a hó, mesebeli álom ~ Josh & Seby   Pént. Márc. 18 2016, 00:43

Megmosolygom az okfejtését a furáról, igen ez tény és logikus, de valószínű azt is érzi, engem inkább ő érdekel mint az általánosság.
-A kígyóval mi bajod, én is akartam! Annyira jó érinteni a bőrét, szeretem ahogy siklik, meg hogy olyan okos tekintete van. A férgek mondjuk tényleg fura... Meg az elefánt sem fura, az hátas is Indiában, de itt persze kivitelezhetetlen, szóval! A gorilla meg olyan Tarzanos! - Kacsintok rá, eszembe jut a szerepválogatása.
-Ohm, hát szerintem egyértelmű mi lennék... szétdorombolnám az agyam a mellkasodon gazdi! - Adok ki hülye purrogó hangot, ami nem túl dorombolós de nem bírok úgy rezegni értelemszerűen és bújok a köntöse alá kicsit, fészkelődve, nevetve. Naná hogy macska, macska lennék, az buli!
Szóval karakter. Nekem ez tágabb téma mint az állatos, komolyan, hát kb az a kérdés milyen ember lennél... sok van. Naaaaagyon sok.
-Nem tettél életem, nincsenek megkötések, ez csak játék! Jó kérdés... Talááááán Mr Bingly a Büszkeség és Balítéletből. Darcy barátja, Jane férje. Az a karakter kissé befolyásolható, de segítőkész és barátkozó. Vidám általában, de ha elutasítják mélységesen letört. És nagyon tud szeretni, szeret udvarolni! Hiába olyanok a rokonai amilyenek, szereti őket és elfogadja, a barátja főleg fura, de őt nem zavarja, kitart mellette akkor is mikor azért keresztbe tett neki Jane miatt, mert megértette hogy csak jót akart. De tökre szeretnék mondjuk Nem tudom ki szeretnék lenni ha lehetnék... én egyelőre önmagam szeretnék lenni, az utóbbi időben valahogy úgy éreztem csak az nem lehetek és... előbb magam raknám rendbe. - Mosolygok rá bocsánat kérően de most így érzem. Joshsal megbeszéltem a dolgokat, de még pár ember hátra van...
-Na de kérdés... hmm... Szerinted hány jellemvonást kell tudni elmondani egy szereplőről, hogy már karakteres karakter lehessen. Mert az ugye nem nagy szerep, ha csak végig kedvesnek kell lenned mindenkivel míg játszol. Egy bizonyos szinten összetettnek kell lennie, de vajon annak mi az alsó határa szerinted? - Persze lehet azt mondja egyetlen erős érzelem vagy egy komplexebb emlék is elég és már maradandó lesz a karakter, de ki tudja. Ő színész, érdekel mikortól válik igazán érdekessé neki egy személyiség.
-Téma legyen a zene! Melyik hangszer játéka a kedvenced? - Ezt például nem tudom róla, de érdekel.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Hull a hó, hull a hó, mesebeli álom ~ Josh & Seby   Pént. Márc. 18 2016, 01:26

- Nem tudom. Mindig az a képzetem támad róla, hogy nyákos, és ez... undorító...- fintorgok egy sort. Okos tekintet? Hát, Ká minden volt, de nem okos. Már nevetgélek is. Messze vagyunk Indiától, mondanám neki, itt igenis fura lenne, ha valaki elefántot tartana, és a gorilla is meglepné az embereket, hiába lett híres film a Tarzan... Legalább a férgek tekintetében egyetértünk. Nevetünk, érdekes, miként közelíti meg ő a dolgokat.
- Ehhez Norának is lenne egy két szava, Cicuskám!- nevetek, borzolok megint a hajába. Úgy tudtam! Persze, Nora most nincs itt, és Sebastiant is kedveli. Elférnének ketten is rajtam. Nora úgyis picike...
- Tudom, kire gondolsz...- bólogatok. Nekem meglepő volt a reakciója, hogy hitt Darcynak, és le tudta magát beszélni valamiről, amit érzett. Szerette azt a lányt. És úgy érezte, ő is szereti. Hogy lehetséges, hogy mégis bogarat tudtak tenni a fülébe? Attól való félelmében, hogy kihasználják, lemondott a szerelemről (legalábbis jó ideig).
Aztán átkarolom Sebastiant, amikor azt mondja, önmaga szeretne lenni.
- Támogatlak, édes barátom! - bár elsősorban Lia jut eszembe, és ebben a pillanatban kicsit orrolok is rá, nem felejtem el, hogy nemrég még én is akadályoztam őt (Sebyt).
A kérdésére kicsit elgondolkodok: klasszikus értelemben egyetlen tulajdonsággal jellemezzük a szereplőket (a jó, a rossz, és a csúf, példának okáért), de az szent igaz, egyetlen karakter sem csak egyféle. Unalmas lenne úgy. Bár azért vannak kivételek.
- Ha a fő jellemvonás eléggé mérvadó, ha attól válik a történet azzá, ami, akkor elegendő egy jelemvonás. Ha ismered Kingtől A remény rabjait, abban a főszereplő egy jelentéktelennek látszó kis figura. De ami jellemzi, hogy reményteli. Sosem veszíti el a hitét, mindenkinek segít, emberséges tud maradni embertelen körülméynek között. És igen, jócskán van humora is, de ez sokáig ki sem derül, máris kedveled a pasast. Azt állítják róla, gyilkos, te mégis érte szorítasz... - mesélek lelkesen, és megfogadom, ha még nem látta a filmet, megnézetem vele. Ha nem olvasta a könyvet, felolvasom neki. Nem hosszú. Talán 150 oldal. Imádom!
És aztán jön az új téma.
- Hm... Legutóbb a csellóba szerettem bele...- mosolyodok el.- De függ attól, mit hallok játszani. Tetszik a gitár, és az oboa is vagy éppen a dob, amikor ritmusra van szükségem, hogy tekerjem a bringát...
- Melyik zenei irányzat a kedvenced? Mondhatsz együttest is, nem értek a zenei kifejezésekhez... - vonok vállat, bár nem hiszem, hogy látja.
- Az új téma... az idő. Ha csak egyetlen órád lenne, egy hosszú küldetés vagy utazás előtt, hogy elbúcsúzz valakitől: ki lenne az?

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"


A hozzászólást Joshua McBridge összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Márc. 18 2016, 02:04-kor.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Hull a hó, hull a hó, mesebeli álom ~ Josh & Seby   Pént. Márc. 18 2016, 01:46

-Dehogy is, tök száraz! Nem undorító! - Nevetek, mert ebben totál eltérünk, no lám!
-Miáú! Hát ő bizony hoppon maradna, mert önző dög vagyok! Kisajátítanálak! - Öltök nyelvet, majd megpuszilgatom a mellkasát. A borzoláson kuncogok, vicces, de jól is esik.
Bingly talán nem lepi meg, de még az sem, hogy magam akarok lenni előbb, nem valaki más. Leginkább ez a vágy hajt, magamra találni...
-Nem láttam még mindig. Vagy nem veled beszéltem róla? Nem emlékszem... de értem. Akkor elég egy is. - Mosolygok, végül is egyetértek.
-Cselló! Érdekes! - Vigyorgok, meg nem mondtam volna. Az oboa dettó ilyen a gitár és a dob viszont átfutott az én agyamon is.
-Irányzat? Biztos nem a jazz, nem szeretem. Hmmm... a rock 'n roll-t szeretem, mert pergős. De a romantikus klasszikusok talán még a kedvenceim. Chopin, Liszt, Paganini... nem csak Hugo az irodalomból. - Szeretem azt a kort, minden művészeti ágában szinte.
-Joshom... milyen kérdés ez... - Nézek rá elesve, hát most minden gondolatom Ő tölti ki, szenvedős fejet vágok. De átgondolom. Henryvel nem tartom napi szinten a kapcsolatot, egy óra nem elbúcsúzni, újra rátalálni sem lenne elég. Lia... valahogy erősebb bennem a vágy Joshom iránt. Szerintem nem csinálnék mást, csak mint most: feküdnék és csókolgatnám. Jelenleg vele ezt kifejezőbbnek és tartalmasabbnak érzem, mert... hát szerintem mindenki tudja miért.-Tőled. - Mondom végül, mosolyogva. Átgondolva is ő, nem csak első gondolatra.
Szóval idő...
-Mi az a cselekvés vagy időtöltés, amikor úgy érzed minden csak vánszorog és a gyök kettő csúcssebesség ahhoz képest. - Hogy mivel röpül nagyjából tudom de mi az ami brutálisan untatja? Fogalmam sincs.
-No nézzük... - Rásandítok, csintalanabb leszek. -Szexualitás. A kérdés pedig hmmmm... mi volt számodra a legfelfokozottabb szexuális pillanat? Amikor úgy érezted, szinte magadon kívül vagy? És nem feltétlen az orgazmusra gondolok, inkább a libidóra. - Nem tudom érti-e mire akarok kilyukadni, valami felfokozott szexuális állapotra, ami eddig neki a csúcstartó. És nem nem hiszem hogy csak én vagy Elee válthattuk ezt ki.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Hull a hó, hull a hó, mesebeli álom ~ Josh & Seby   Pént. Márc. 18 2016, 16:03

- Tudom! Csak a képzeletem... néha felülírja a valóságot...- nem csak a kígyókkal kapcsolatban, de ez most lényegtelen. Vállat vonok. A mondandóm lényege úgyis az, hogy ha bebeszéltem magamnak valamit, a meggyőződés is nehezen rombolja le.
- Ne tedd..., elég nehéz kiengesztelni, ha komolyan megsértődik!- nevetek. Hogyan is sértődne meg, ha Sebyt is szereti? Szerintem örülne, mert tudná, ő se lenne elhanagolva. (Tapasztalat) Ő nyelvet ölt rám, aztán puszilgat, én borzolom a haját. Olyan felszabadultan vagyunk egymással, mintha nem lett volna az a fél évnyi kihagyás.
- Ah, nem tudom, lehet, hogy már beszéltünk erről. Kingről bármikor, bárhol képes vagyok beszélni, szóval megeshet, hogy már ódákat zengtem róla neked, igen- mondom zavartan nevetgélve. Ha még mindig nem nézettem meg vele a filmet, az csak az én hibám. Pedig megvan, bármikor meg tudnám neki mutatni!
Sebastiant meglepi, milyen hangszerek játékát szeretem legjobban (úgy értelmezem, hangját).
- Természetesen nem mindegy, ki és hogyan játszik rajta. De ha átfut rajtam a borzongás, az biztos út a sikerhez- a cselló hangjához egyébként más élmény is kötődik, de az most távolibbnak tűnik, mint valaha.
Zenében annyira nem érzem otthon magam. Szeretem, ami dallamos, vagy aminek jó ritmusa van, de a nagyon pörgős zene, a tucc-tucc műfaj, és a jazz nekem nem bejövős. A romantikus klasszikusokra csak grimaszolok, a komoly zenével (is) könnyen zavarba lehetne hozni. Nem igazán tudom megkülönböztetni a szerzőket. Hugo neve hallattán azonban elképzelem a kort, a szellemiséget, és úgy hiszem, ami irodalomban tetszetős, az valószínűleg így van a zenébenl is.
- Majd megmutatod a nagy kedvenceidet?- kérdem, és egészen komolyan gondolom, hogy meghallgassam mindazt, ami Sebynek kedves. Azáltal még jobban fogom ismerni.
A kérdésem kissé önző. Szeretném, ha engem mondana, mert én őt mondanám. Hülye dolog, tudom, az ember általában attól búcsúzik, akitől a legnehezebb elválnia, és úgy érzem, nem vagyok annyira fontos neki, mint pl. Henry vagy Lia. Majdnem annyira, de mégsem. Ha Henry szóba került, mindig hangsúlyozta, mennyire szereti és kötődik, és -amióta távol él- érzem, hogy hiányzik neki. Ha emlegetjük, felsóhajt, és szóba hozza, reméli, hamarosan találkoznak. Lia pedig... Jelenleg a családja. Már csak rá való tekintettel mondaná az ő nevét, hiszen - azt hiszem-, a lány is elvárná... De engem mond.
- Tényleg? - meglep a válasza, de nagyon jól esik. Nos, nem vagyok kárörvendő, de úgy vélem, ezt nem én érdemeltem ki. Valamit Lia cseszett el.
- Amikor nem akar telni..., lássuk csak: ha sorban állok, ha sokat kell várni valakire, az orvosnál, vagy ha épp egyedül érzem magam...- sorolom. Bár az a tipus vagyok, aki minden helyzetbe kpes magát elfoglalni, van olyan helyzet, hogy az aktív tevékenység alatt is lassabban telik az idő.
Nem volt nehéz kitalálni, hogy el fogunk jutni eddig a pontig. A téma: a szex, szexualitás, libidó. Felsóhajtok.
- Nehezet kérdezel- elgondolkodok egy kicsit, és megpróbálom végiggondolni, melyik élmény a legerősebb bennem. Elmerülök egy kicsit a gondolataimban és az érzéseimben- Igazságtalan lenne kiemelni csak egyvalamit. És nem is tudnám megtenni. Mert valami testi értelemben hatott rám erősebben, valami más meg lélekben rázott meg- Magamon kívül lenni... bevillan egy konkrét élmény: amikor belé mélyesztettem a fogaimat. Egyszerűen nem sikerült kontrollálni magam.
- Ha már szex...- megáll a kezem a hajában. Visszatartom egy kicsit a lélegzetem. Kíváncsi vagyok, Seby fantáziáját mennyire izgatja - Ha lenne rá lehetőséged, kipróbálnád a szexet egy másik férfival? Úgy értem, a .... közösülést- szinte suttogva ejtem ki a szót. Nekem ez még mindig tabu. Hogy Sebastian szavaival éljek, az a szex, ahol aktus is van. Bár ezzel a kijelentésével nem értek egyet, konkrétan fogalmaztam, nem érthet félre.
- A következő téma: ciki. Amióta ismerjük egymást, mi volt a legcikisebb gondolatod velem kapcsolatban?- derűsen teszem fel a kérdést. Jó lenne ezt is elhülyéskedni. Ha kíváncsi rá, én is elmondom a saját cikiségemet vele kapcsolatban. Le fog esni az álla, ebben biztos vagyok.

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Hull a hó, hull a hó, mesebeli álom ~ Josh & Seby   Pént. Márc. 18 2016, 18:46

-Ejj ejj! - Nevetek a kígyók miatt, ezen nem veszünk össze.
-Oh, hidd el, nekem menne! - Vigyorgok, vennék halat, tejet, mindenféle földi cicajót!
-Lia is szereti, lehet ő volt, nem tudom. De én rád gyanakszom! - Nevetgélek.
A hangszerek meglepnek, de kellemesen.
-Persze, nekem sem tetszik egy darab minden előadásban, sőt, van hogy csak egy előadóművész játékában tetszik, mert ő más dinamikát használ, mint az eredeti. - Vonok vállat.
Látom a fintorát a komolyzene miatt, alig érezhetően paskolom meg ahol érem és nem az arca.
-Nah, ejnye, jó is az! Majd mutatok, tetszeni fog! - Vigyorgok, miért ne? Ha mégsem tetszik neki, lekapcsoljuk, ennyi.
-Persze, van pár. Készülj lelkileg! - Csókolom meg, mosolygok rá. Édes hogy érdekli annak ellenére hogy látványosan nincs oda értük.
-Tényleg. - Mondom komolyan arra, hogy tőle búcsúznék el. -Úgy érzem veled lenne a legtartalmasabb és legmaradandóbb, amit magammal vihetnék az útra. Jelenleg hozzád vagyok a legközelebb lelkileg, úgy érzem. - Ez tény. Egy éve még Henryt mondtam volna, bármikor kérdezik, de... vele is meglazult a viszonyom. Családja lett, munkája, külön élete. Talán felnőttünk.
Az idő lesz a téma, érdekel mi untatja olyan nagyon, hogy majd belepusztul.
-Hmm... hát igen, az orvost átérzem... amikor bevittem Liát mert allergiás rohamot kapott is... szerintem olyan negyed óra lehetett, de nekem vagy egy egész órának tűnt, kutya mód szenvedtem. De nyugi, Liának szerencsére semmi baja nem lett. Hamar rendbe jött. - Legalábbis az allergiából... Reeven más tészta volt.
-Legalább visszakapod. - Mosolygok rá, hát ő is nehezet kérdezett tőlem az előbb.
-Akkor mondd el mindkettőt! - Nehogy azt higgye nem érdekel, hát dehogynem! Persze ha úgy érzem nem szeretné, nem erőltetem.
-Mondd. - Mosolygok rá, tudja nekem nem olyan merész téma mint neki. Elmosolyodom. Főleg mert suttog, holott ő tudja a legjobban a választ. -Tudod a választ. Beszéltünk már róla. Annyi a különbség, hogy már nem félek. Legalábbis Veled nem lenne benne kétségem, hogy jó lenne és élvezném, hiába a fordított helyzet, amit a testem és én magam is megszoktam. De ha sosem fekszünk le egymással, sosem szeretkezünk sem fogok hiányt érezni, ugye tudod? Csak a közeledben lenni és összebújni is megnyugtatja a lelkem. - A vágyaim persze feltüzeli, de ez más kérdés. Megsimogatom az arcát. Félek azt hiszi mert én vágyom rá neki is vágynia kéne. Tudom, hogy őt nem vonzza és nem is akarja. De ettől még nem fogok hazudni neki, hogy engem sem érdekel.
A cikin nevetek, micsoda téma!
-Hú na várj... legcikibb gondolat... - Kicsit a számhoz emelem a kezem, úristen, vajon mi lehetett? Eszembe jut valami, de az már nem ciki. -Hát mikor még nem voltam tisztában azzal, hogy biszex vagy és Johanna voltál, és majdnem megcsókoltalak, utána napokig az járt az eszemben, hogy basszus, férfi vagy, én meg csak arra tudok gondolni, hogy veled élvezném a csókot. Már akkor is tetszett a szád, a szemed. De most már ez nem ciki, hát... khm. - Nevetek fel, mert itt csókolgatom, le is kapom gyorsan. - Na de várj... keresek még a fejemben. Hmm... teh én nem tudom... - Nézek rá kikerekedett szemekkel, mert biztos volt, de már nem emlékszem. - Te tudod? - Már nem feltétlen én mit éreztem annak, hanem a sajátját.
-Uhh na de ciki... Mi volt lány előtt legcikisebb amit csináltál vagy mondtál? Emlékszel? - Kíváncsiskodom most én.
-Az új téma legyen a tanulás! Milyen idegen nyelvet tanulnál meg legszívesebben? - Mosolygok rá, rólam azt hiszem tudja hogy a görög, de ha nem mondom neki.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Hull a hó, hull a hó, mesebeli álom ~ Josh & Seby   Szomb. Márc. 19 2016, 13:46

- Hát  akkor mégse maradna hoppon, miről beszélsz?- nevetek tiszta szívből. Nincs az a macska, aki előrébbvalónak tartaná a gazdit, mint a hasát.
- Tényleg, ő is szereti? - kerekedik el a szemem. Belőle mondjuk, nem néztem volna ki, hogy szereti ezt a műfajt. Azért Stephen Kinget még mindig a horror nagymesterének tartják.
- Na igen... Én is úgy érzem, időnként csak hangokat hallok egymás után, máskor pedig, más előadó előadásában meglódul a fantáziám, az egész valómat magával ragadja, mintha részese lennék, nem csak a hallgatója- magyarázom. Úgy tűnik, a zene bekúszik a bőröm alá, a sejtjeimbe, ott rezegnek tovább.
A komolyzenével kapcsolatban elbizonytalanadok. Azt hiheti, ellenérzésem van a stílussal kapcsolatban, és ha rákérdezne, erre sem tudnék igazán válaszolni. Mert van, ami tetszik, és van, ami nem, de zeneszerzőhöz annyira nem tudom kapcsolni az ízlésemet. De vagyunk már annyira jóban, hogy ebben is rá bízzam magam. Így nem viszolygok attól, hogy bevezessen a komolyzene világába, ha éppen úgy hozza az élet, és lesz hozzá kedve.
- Lehet erre felkészülni?- dörgölöm az orrom az orrához, nevetgélve. Ne ijesztgessen előre, erre fel kell készülni?
Az utolsó óra adta búcsúhoz engem társít, és amikor magyarázni kezdi, egyszerre vagyok boldog és szomorú. Boldog azért, mert úgy érez, ahogy én, szomorú azért, mert sajnálom, hogy ez ennyire egyértelmű volt. Bár nekem is ő a legjobb barátom, és ő áll hozzám legközelebb, gondolkodóba estem volna, őt mondjam-e, vagy Suzyt. Utóbbival szinte naponta találkoztam az elmúlt hónapokban. Számára talán furcsább lenne, ha egyszer csak kilépek az életéből. (Sebastian pedig úgysem veszítene el soha. Még a világ végéről is felvenném vele a kapcsolatot, ergo sosem veszítene el)
Megfeszülök, amikor azt mondja, Liának allergiás reakciója volt. Az allergiás reakció akár életveszélyes is lehet, nem véletlenül van nálam is mindig pezsgőtabletta vagy antihisztamin. Különben is Lia izgat kevésbé.
- És te? - adok egy puszit engesztelésként - Ó, szegény...- ezt akár értheti Liára is. Meg magára is. Képzelem, min ment keresztül, amikor utálja még a kórház látványát is! (És mégis egy ápolónővel él...)
Számítottam rá, hogy majd olyan téma is szóba kerül, ami közöttünk valaha feszültséget generált, de ha nem ő kezdi el, akkor én. Elméletben nagyon bevállalós vagyok, hehe. És ami azt illeti, fejlődőképes. Nem élvezem-e minden érintését most is? Mintha eltűntek volna a gonosz kis hangocskák a fejemből...
- Nos..., kevésve szexuális élményem egyik csúcspontja, amikor nem tudtam uralkodni magamon, mondhatni, amikor magamon kívül voltam...- hirtelen önt el melegség, zsibbadtság, öröm, izgalom- ... éppen veled volt. Biztos te is emlékszel rá. Ott maradt egy folt a válladon...- vallom be neki őszintén. Fészkelődök, s bár már nyoma sincs annak a véraláfutásnak, megpuszilom a "helyét".
- A másik... Nos, drága kolleganőd, Suzanna tud úgy elvarázsolni, hogy azt sem tudom, merre van előre...Tetszik, amikor belelkesül valamin, és úgy magyaráz, hogy minden végtagjával rásegít, még a haja is önálló életre kel. Szeretem, amikor fellobog a szemében a tűz, amikor hangosan nevet vagy amikor bejárja ujjaival az arcomat, ahogy megsimogat...- Holnapután. Holnapután végre találkozunk, és ismét hallhatom, hogyan csivitel.
Szégyenlősebben kérdezek én. Sebastian azonban továbbra sincs zavarban, és jelét sem mutatja, hogy a kérdésem kapcsán kombinálni kezdene. Örülök annak, hogy bízik bennem, de a kapcsolatunknak ez az aspektusa nem vágyaim netovábbja. Így még inkább örülök, hogy anélkül is beéri velem. Korábban úgy éreztem, mintha elengedhetetlen volna a szex kettőnk között.
- Ez a válasz engem is megnyugtat- nézek a szemeibe. Mert igen, nagyon szeretem, de ebben a kérdésben alig valamit változott a véleményem. (Egy kicsit azért mégis; ezt érezheti. Magamnak is bevallom, kevésbé zárkózom el az érintései elől)
Aztán a cikiséget vetem fel, s bevallom, nem véletlenül.
//Gondolom elírás. Josh nem biszex. Simán hetero. Vagy nem??? Wink //
- Nos, igen, engem is meglepett, hogy gondolok a csókodra- nevetek, mert megesett közöttünk, és foglalkoztatott, de hát meg lehetett érteni, azt hiszem. Jó érzés, hogy nem kell gondolni és vágyakozni rá, most is kapok belőle. Lényegében annyit kaphatnék, amennyit akarnék. Kifulladásig...
- A legcikibb gondolatom veled kapcsolatban, hogy... elképzeltelek Reevennel- harapok az ajkamra. Reeven lekapott engem is, egy idegen pasast is abban a bárban, ahol elhatároztuk, hogy megalapítjuk az Insomnia és azóta //gondolom// kiderült, hogy egy pasival él. - Nem csak csókolóztatok, mint mi...- teszem hozzá, hogy értse. Talán az előző kérdés is értelmet nyer. Reevennel megtenné?
Szeretnék erre a kérdésre határozottan tudni válaszolni, helyette is, de bevallom, nem megy. Sebastian egészen másképp éli a világot, olyan típus, akiről elhiszem, hogy mindent de mindent ki akar próbálni, meg akar tapasztalni. Miért ez lenne kivétel?
- Ebből van egy pár...- nevetek. Mintha ez lenne a sorsom, hogy hülye helyzetekbe keverjem magam lányok előtt- Ciki volt, amikor az egyik osztálytársam rájött, hogy ülve vizelek. Jó ideig csúfoltak miatta, de nekem úgy kényelmesebb... Aztán ciki volt, amikor egy lányt fel akartam dobni egy Woody Allen monológgal, tudod, az a részlet az Annie Hallból, amikor kicsikar tőle egy csókot... És a lány azt hitte (hihette?), hogy ez most neki szól... és megcsókolt, noha akkor találkoztunk először...- Na igen, fura, hogy így kezdődött az első "kapcsolatom", ami olyan csúfos kudarcot vallott.
- Ah, nem tudom, időnként a saját anyanyelvem is feladja a leckét!- nevetek.- Mondjuk, a franciát. Hogy értsem, amikor káromkodsz!- csiklandozom meg a füle tövénél. Sosem akarom, hogy káromkodjon. Nyelveket sem akarok tanulni.
- Ha tanulás, nem tudok jobbat: mit tanulnál meg legszívesebben? Mi hiányzik az életedből, amit tanulással el lehet sajátítani?- kérdem, és simogatom megint. Egyre lazábban fekszik a karjaimban.
Gondolkodom új témán, és eszembe jut valami:
- Időutazás... Ha van valami, amit megváltoztathatnál, hova mennél vissza az időben, hogy másképp csináld?

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Hull a hó, hull a hó, mesebeli álom ~ Josh & Seby   Szomb. Márc. 19 2016, 14:39

-Deeee hoppon maradna, mert te csak az enyém lennél. - Vigyorgok rá, önzőségem határtalan. Még a macskáját is kitúrom!
-Aha, nem beszélgetettetek még erről? Lehet nem annyira szereti mint te, de szereti. - Legalábbis olvasott már King regényt az tuti.
Bólogatok, igen, az előadó teszi a zenét azzá ami, nem a komponista, bár ő is kell hozzá.
Nevetek, hogy a felkészülés a zenei ízlésemre ilyen hatással van rá, de a piszét hagyom és viszonzom, csak én csókot is lopok.
-Én mi? Aggódtam... - Nem értem a kérdést Lia allergiája kapcsán. Azt nem akarom bevallani mennyire félek még mindig ha be kell mennem. Nem akarom hogy gyávának tartson.
-Tényleg? Mérhetetlenül boldog voltam akkor, mert én is éreztem, jól érzed magad. Velem. - Kicsit nevetgélek, hogy megpuszilja a helyét a vállamon, beletúrok a hajába.
Suzyn mosolygok. Örülök, hogy így érez egy lány iránt és féltem, hogy nem viszonozzák amit érez. Úgy érzem magam mint Elee, mikor óvva intett. Most értettem meg őt, miért aggódott. Mert most aggódom én is hiába az öröm hogy Joshua boldog. Mivel Liáról is azt hittem amit hogy örülni fog a vallomásomnak Suzy miatt is félek. De hinni akarok abban, őszinte lesz és abban is, hogy úgy érez mint Josh. Nem akarom, hogy Josh szomorú legyen, kicsit sem.
Aztán kérdez ő, válaszolok én. Na igen... a szex. Vele... nehéz lenne tagadni, hogy érdekel és vágyom rá, de azért ha szóban nem is tagadom, testileg igyekszem nem éreztetni. Nem akarom hogy frusztrálja.
Mosolygok hogy megnyugtattam és kissé csalódott vagyok, hogy igazam volt. De hát van ilyen. Talán egyszer én is úgy el tudom varázsolni, mint Felix Reevet. Talán...
//Igen az vagyok nem vagy, Seby magára értette, nem rád xD Rólad vallja hogy hetero vagy, mert magadról azt állítod XD//
-Gondoltál? - Érezhetően nem voltam biztos benne, hogy valóban kívánt engem. Vagy a csókom.
-Reevennel? Hogy hogy? És mi abban a ciki? Biszexek vagyunk mindketten, nem meglepő ha átfutott az agyadon. - Mosolygok mert az egy dolog, hogy csináltunk együtt ezt-azt, de szex nem volt, na meg, mindketten mást szeretünk. Szárnypróbálgatásaink viszont egymással kölcsönösen jólesőek és hasznosak, mert tudjuk köztünk marad és nem is ítéljük el egymást érte. Bár Reeve Josh iránt érzett érzelmeimről nem tud de... félek ha elmondom megver, hogy nem csak Liát szeretem. Gyáva vagyok, tudom de majd lehet erőt veszek magamon. Josh miatt mert akarom hogy ne csak ő tudja, mennyire szeretem. Mert szeretem.
-És ez téged bosszantana vagy hidegen hagyna? - Nem, nem azért kérdezem, mert attól félek ha megtudja elítél. Az érdekel vajon ő velem vágyna-e rá, vagy továbbra sem. Titkon azt reméltem, ha tapasztaltabb leszek, bátorságommal bátorságot adok neki is... Az első fele működik, Reeven szóban és tettben is mutatta, nincs ebben semmi extra, ha két férfi együtt van, lehet az jó is. De én nem tudnám ezt így Joshnak elmondani, nem forgatom olyan jól a szavakat, azt hiszem.
A cikiségnél én is kérdezek, kuncogok a válaszára. Kis édes!
-Abban mi a ciki? - Én ezt nem értem, hány évesek voltak, 6? 8?
-Hát látod, ilyen hatással vagy a nőkre, titkon mind lekapna, de bátortalanok, én is féltelek megcsókolni sokszor, hát még ők! Csak úgy! - Vigyorgok rá, imádom őt nincs mese!
-Nah, pont a káromkodás miatt? Ejjnye, amúgy sem szép, és nem csak akkor beszélek franciául ha káromkodok, mintha nekem csak arra kellene ejj! - Védem a kapcsolatom az anyanyelvemmel, szeretem a franciát, szerelmese vagyok.
-Hát... sok mindent. Megtanulnám miként lehet apró mozdulatokból olvasni és rájönni ha füllentenek vagy hazudnak nekem. Szerintem akkor sokkal előrébb tartanék, mert én ezeket nem veszem észre, de elvárják szerintem. Az élet elvárja. - Előrébb lennék szinte mindenkivel. Még Joshsal is, pedig őt fél szavakból is.
-Értelmetlen kérdés. Ha valamit helyrehozok mást elrontok. Ha nem megyek el azon a nyáron és Henry velem marad talán nem drogozik. De lehet most boldogtalanok lennénk a szüleink miatt. Sosem találkozom veled sem. És lehet később sokkal jobban túladagolja magát, mint Reeven tette, azzal a különbséggel, hogy lehet ő nem kel fel belőle. Nem vallom meg Ameliának hogy szeretem, és akkor nem tudom meg hogy ő nem akarja viszonozni. De akkor nem keseredem el ennyire és nem vallom be neked se, és akkor vajon mi lett volna? A dolgok okkal történnek. Báááár, lehet hét elejére visszamennék, hogy már akkor elmondjam, és akkor most több időnk lett volna itt együtt. Így, szerelmesen. De ezt sem bánom, mert odahaza is szerethetlek, ugye? - Kérdezem tőle, nekem ez fontos, akarom ott is szeretni. Én már nem tudom elnyomni. Nem is akarom.
-Időutazás... Melyik kor érdekelne a legjobban? Melyiket néznéd meg milyen volt. Vagy a jövő érdekelne? - Ez a téma nekem nem kedvencem, érezhetően. Ahhoz hogy megbékéljek magammal, az összes ilyet el kellett felejtenem. Mi lett volna ha... nem szabad. Értelmetlen. Felemészt.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Hull a hó, hull a hó, mesebeli álom ~ Josh & Seby   Szomb. Márc. 19 2016, 19:03

Nevetek tovább.
- De csak van ötleted arra nézve, hogyan kárpótold őt...- ha engem el is rabol tőle. Pótolható vagyok. Főleg egy macskának.
- Őszintén szólva, nem. King közöttünk még nem került szóba- nagyon más sem. Ha együtt vagyunk, ő Suzyval beszélget, én Sebyvel.
//Mivel korábban beszélgettünk róla, hogy majd négyesben is csinálnak programokat, gondolom, ez megtörtént, ha nem is játszottuk ki.//
- Te mennyire gyorsan regenerálódtál?- Liára azt mondta, gyorsan rendbe jött. Seby kórházfóbiája lehet súlyosabb volt, mint az ő allergiája. Megpuszilom a feje búbját. Mindig aggódik. Akkor is, amikor nem kéne.
Jó ez a játék, egyre jobban belemerülünk a részletekbe, már nem csak a kérdés és válasz a lényeg, hanem egyik dologból jön a másik, egészen apró dolgokra is rávilágítva (és aminek aztán nagyobb jelentősége lesz)
A szexualitás témájával mélyebbre evezünk. Nem titkolom, ő milyen hatással van rám. Vagy inkább volt? Nem hinném, hogy múlt időben kellene fogalmazni, de azt hiszem, már rájött, hogy a határaim most is megvannak, csupán "kitolódtak". Szabadabban tudok mozogni, és másoknak is könnyebb a bejárás. De azért még mindig lenne hova fejlődni... Suzyról lelkesedéssel beszélek neki, ahogy általában. Nekem tetszik az a lány, hiába állítják többen, hogy hiányzik egy kereke. Szerintem több van neki, és mi vagyunk hiányosak.  Az elmúlt nap hatására elhatározásra jutottam vele kapcsolatban. De attól még nem szeretem kevésbé Sebastiant.
- Csodálkozol? - még most is egy kezemen meg tudom számolni, hányan csókoltak meg egész életemben.
Aztán elmondom neki, milyen cikinek gondolom, hogy őt összehoztam Reevennel.
- Na igen, de te meg Reeven? Amikor Reev úgy védelmezi Liát, mint egy oroszlán, épp ő lenne, aki közétek áll?- nevetséges feltételezés. Önmagának mondana ellent. Emlékszem, hogy legelőször is milyen vehemensen vette védelmébe, és akkor még arról beszélt ha Sebastain megbántja Liát, nem áll jót magáért. Mondom én, nem vagyok komplett. Túl élénk a fantáziám. Rázoma  fejem. Hiába van meg a lehetősége, hogy egymásra találjanak, nem történhet meg. Lehetetlen. (Vagy titkolniuk kell életük végéig. Vagy ameddig Lia és Seby együtt vannak...)
- Egyik sem...- gondolkok el megint- Inkább elgondolkodnék rajta, miért van erre szükséged...- áll meg megint a kezem a hajában. - Kíváncsiság hajt vagy hiányt szenvedsz valamiben? - Vagy inkább teljesen más dolog áll a dolgok mögött?
- Na...- billentem félre a fejem. Nehogy már azt mondja, ő nem vonta volna fel a szemöldökét csodálkozva, ha meglátja, nem állva végzem a kisdolgom. Az olyan lányos szokás, ráülni a WC-re. Pedig szerintem tök jó.- Csúfolódni kezdtek, pedig már bőven kinőttünk a dedóból.
- Na persze, tipikusan olyan csávó vagyok, akiért bomlanak a nők!- nevetek. Aztán szomorúbb lesz a hangom- Az már igaz, megijednek tőlem. Ahogy te is...- ettől szorongóbb leszek. Vajon zsarnokoskodok? mit rontok el?
- Nyugi, csak mondtam valamit- nevetek- Inkább ne lássalak mérgesnek. De ha már az vagy, tudjam, mit rontottam el!- ölelem magamhoz közelebb, melegebben. Nem akarom megbántani soha többé.
- Gondolod, az jó lenne? - én kételkedek benne. A hangomon is érezni. -Bár időnként nem ártana olvasni a másikban, nem mndig lenne jó. Hol maradna akkor az izgalom, a feszült várakozás, a gombóc a gyomromban?- nevetgélek tovább. Jó érzés várakozni, lesni, hogyan reagál egy-egy közlésemre a másik. Jobb, hogy nem láthatok minden eseményt előre, hogy nem tudom kiszámírtani, hogy meg tudnak lepni engem is.
- Szóval értelmetlen?- Van abban valami, amit mond. Ugyanis mindennek két oldala van. Így van egyensúlyban a világ. Ha egyik oldalról nyerésben vagyok, valahol, valamit el kell vesztenem.
Bólogatok, hogy értem az eseményke láncolatát, és elmosolyodok, amikor kimondja, ami nekem is eszembe jutott. Az első este, az első beszélgetés, itt, Alaszkában. Másképp telt volna a hetünk? Valószínűleg. De talán mi még nem is tudjuk, miért tötrént így.
- Jó érzés szeretni és szeretve lenni. Sose hagyd abba!- se otthon, se a világ végén. Bárhova vessen is a sors, én mindig szeretni fogom. De amikor ezt mondtam neki, azt hitte, búcsúzkodok.
- A romantikusok korába. Talán ott lenne a legjobb helyem- nevetek, mert azt hiszem, akkor sem volt mindenki romantikus.- Vagy előre mennék, mondjuk 10 évet. Látni, mi teljesült ezalatt az álmaimból...- képzelgek. Bár lehet, a jövőt mégsem látnám szívesen. Olyan, mintha egy könyvnek beleolvasnék a közepébe, urambocsáss, a végső poént lőném le.
Hallgat, és nem dob fel újabb témát. Talán csak elmerengett valahol, menet közben... Az én kezem is csak áll, nem mozog. Mikor hagytam abba simogatni?
- Elfáradtál? Abbahagyjuk? - kérdem tőle, és óvatosan lesek az arcára. Mi van, ha elaludt?
Nem akartam kimeríteni, elszomorítani. Ha ébren van, magamhoz húzom. Megpuszilgatom. Ha hagyja, meg is csókolom. Szeretem, szeretek vele lenni, és nem utaznék sehova. Se időben, se térben. De ami most van, csak része a dolgoknak. Még nem teljes az egész.

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Hull a hó, hull a hó, mesebeli álom ~ Josh & Seby   Szomb. Márc. 19 2016, 19:54

-Persze, persze, vannak ötleteim! - Mondom nevetve, megoldok én mindent!
-Tényleg? Furcsa... - Azt hittem beszélgettek már de akkor tévedtem. No nem baj, legközelebb majd változtatunk. Nekem fontos hogy ismerje a barátnőmet és a barátnőm a legjobb barátomat. Akkor is ha mindkettő... na hagyjuk is.
//Lehetett, nekem jó Smile De nem nálunk volt ebéd, mert Seby azokra rágörcsölt egy ideje és nem akarja őket xD Elmentek étterembe vagy ilyesmi xD//
-Jah... hamar, hamar.... - Hazudom. Kb másnap reggelre lettem jól, felejtettem el és ment ki belőlem az összes stressz. De ezt nem akarom hogy tudja, még akkor sem, ha rájön füllentek. Mert nem vagyok jó hazugságokban, de tudom hogy nem fog visszakérdezni. Kivéve ha most nagyon mondjuk igaza kedvében van, de akkor meg elmondom, bár nem akarok gyengének tűnni a szemében.
-Hát... te nem vagy biszex mint én... - Ennyi, nem több az indokom. A hetero férfiak esze nem férfiakon időz.
-Sosem állna közénk. És igen, nagyon védi. Pont emiatt félek ha megtudja téged is szerelemmel szeretlek vajon mit reagál. Bár talán... már nem verne meg, mint az elején gondoltam, főleg mert ő is tudja, hogy mennyire fájt amit Lia mondott. Ők is veszekedtek. Fogalmam sincs kibékültek-e 'rendesen. - Sóhajtom. De igen, nem vagyok olyan naiv, hogy azt higgyem, nem fog kiderülni. Süt rólam, ha valakit szeretek, hát még az ha bele vagyok zúgva... márpedig Josh most nekem a centrum.
De csak rákérdezek ő hogyan reagálna a tényre, én meg Reeven.
-Szükségem? - Szükségem lenne rá? Azt jelentené Reevennek is rám. De Reevennek nincs szüksége rám... gondolom. Mármint úgy vagy hogy mondjam. -Jó kérdés. Gondolod, hogy amiatt is hiányt érzek, mert két emberbe szerettem bele? - Nem tudom. Lehet éreztem Lia nem úgy szeret ahogy én őt és ezért a lelkem elvágyódott? Partra is ért... már nem hánykolódom a tengeren, ez tény.
-Jó, hát fura, mert állva szerintem kényelmesebb, de nem ciki. Ebből én már kinőttem. - Abból is hogy megértsem miért ciki. Öregszem? Lehet.
-Amúgy igen. Tipikusan... Helyes vagy, gyönyörű a szemed és a mosolyod, jó a testalkatod, nem vagy alacsony és ez csak a külsőd! Aki beszélget veled rájön kedves vagy, van humorod, előzékeny vagy és figyelmes, melegszívű és törődő. - Aztán megcsóválom a fejem. -Én azért ijedtem meg mert férfi vagyok és a barátod. Ők talán inkább azért, mert nemet mondasz. Az elutasítás fáj Josh. Nem kicsit. És ha megkedvelnek kétlem hogy el akarnák rontani. Első benyomásra nekem is olyannak tűntél, aki ha egyszer eldönt valamit az úgy is marad míg világ a világ. De... kezd megdőlni ez az elméletem szerencsére... - Simogatom az arcát. Ha nem tévedtem volna, nem csókolhatnám meg, mint most, újra, puhán és érzéssel, hogy bizony de, szabad... szabad.
-Ahhoz nem kell franciául tudnod te buta. Amúgy csak morgolódok, de úgy is meg akarom majd beszélni ha bajom van. Húzom halasztom, látod de... nem bírom sokáig. Sosem bírtam. - Mosolygok rá, belebújok az ölelésébe.
-Utálom a gombócot a torkomban és a feszítést a gyomromban. - Igen, ennél én egyszerűbb vagyok. Szeretem a békességet. Stresszel ha tudom valami nem kerek de nem jövök rá mi. Liánál is ez van, néha Reevennél. Ez nem jó.
-Nem is tudnám Joshom ez csak úgy jön! - Nevetek rá és megölelem szorosabban én is. Megkönnyebbülök. -De Josh... én... ha veled leszek látszani fog. Eddig is látszott de.... most egyértelmű lesz. Ez... zavar téged? - Kérdezem félve. Ha valaki látni fog vele odahaza... lejön neki hogy én nekem ő sokkal több mint barát. Nem is Liától félek, ő szerintem tudta, talán már Reeventől sem, hanem attól, Joshnak ez vajon teher lesz-e? Én nem vagyok színész mint ő... nem tudom hogyan kell nem kimutatni.
-Áh az jó kor, menjünk együtt! - Nevetek, bár neeee, akkoriban a melegek nem voltak elfogadva, most se teljesen, de akkor pláne. Jó most itt... Nem akarok hazamenni. Sok a stressz otthon. Milyen gyenge és gyáva vagyok! De lehet csak erre a szigetre vágytam mindig is, Josh-sal. Önző is vagyok. Ahhh, szörnyű vagyok. De szeretem és szeret, a többi nem érdekel. A következő téma lemaradt nálam, észre sem vettem, csak arra eszmélek fel, Josh azt hiszi elfáradtam.
-Hm, nem. - Mosolygok rá és mivel húz hajolok, csókolom én is, kezem a köntöse alá csúszik hogy úgy is átkarolhassam a válla alatt bújtatva a kezem és húzva magamhoz őt. Milyen puha és meleg a bőre, imádom! De érezheti, nem vagyok fáradt kicsit sem, nagyon is éber vagyok. -Játszunk még? - Kérdezem, finoman harapdálom az ajkait és siklik a kezem a mellkasán és az oldalán. Van még téma bőven, de ha ő már csak csókolózna, nekem az is jó.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: Hull a hó, hull a hó, mesebeli álom ~ Josh & Seby   Today at 15:40

Vissza az elejére Go down
 

Hull a hó, hull a hó, mesebeli álom ~ Josh & Seby

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
9 / 11 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... 8, 9, 10, 11  Next

 Similar topics

-
» Az első nap! ~ Josh && Suzy
» Ha kell egy jóbarát ~ Josh és Seby

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: M'ért ne léphetnél át? :: Világjárás :: Archívum-