Csak járkálok fel alá a lakásban. Már tövig lerágtam az összes körmöm és egyre szarabbul nézek ki. A legutolsó forgatásból sminkben kocsikáztam haza és már az autóban szétbőgtem az egészet. Folytattam itthon azzal kiegészítve, hogy széttéptem egy párnát.
Valahogy így festek

Reeven
Ki vagyok akadva, nem bírom már húzni, most fogok beszélni Vele. Eric tegnap elment és én közöltem Fefével, kurvasok dolgom van, nem alszom itthon. 48 órája ébren vagyok. Úgyhogy nem a legjobb állapotomban fog itthon találni.
Szinte azonnal nekirontok, ha besétál a kurva ajtón.
- A kurva anyádat! Mi az istent képzelsz, hogy megdugod Eric csávóját? Bazd meg Felix! Velem nem fekszel le azt a kis kibaszott szarcsimbókot meg megkeféled? Én hülye állat még azt hittem nincs hozzá kedved. Neked nincs kedved! Persze! Csak engem tisztelsz meg vele, hogy nem érsz hozzám? Mi az isten bajod van mostanában? Nem mondasz el nekem semmit! Nem baszunk! Rohadtul nem értelek! Az egész...
Zihálom
- Kurva nagy gáz van! Nagyobb, mint hittem. És már régóta beszélni akarok veled
Zihálom.
- A telelés óta. Csak...be voltam fosva, érted? Hogy elveszítelek...De mi az istent veszítsek el rajtad, ha sosem kaptalak meg?! Mindig bedőlök neked, barom! Azt hittem ha én odaadok mindent, majd te is oda fogsz! Felix...
Zokogom
- Kezdem azt hinni nem is ismerlek.
Jó...ez kicsit impulzívabb lett, mint terveztem. De totálisan kikészültem.

Kicsit visszahátrálok, amikor látom, hogy megijesztem. Biztos szarul nézek ki. Mint egy zombi szellem.
- Megint jössz ezzel a kibaszott kurva szöveggel
Morgom, de már nem üvöltök. Be is rekedtem. Inkább törlöm a szemem, hogy ne én legyek a legszánalmasabb barom.
- Nem direkt? Tök véletlenül dugtad bele a farkad a nyúl seggébe? Becsúszott az üregbe? Nem üvöltök
Csak rohadt gúnyos vagyok. Leülök a földre, mert 48 óra őrület után én nem bírok állni.
- Amióta összejöttünk ezt kérem. Te tanítottad meg bazdmeg, hogy a legfontosabb olyannak látni és elfogadni a másikat, amilyen. Esélyt sem adtál. Elhitetted velem és ennek alapján, abban a tudatban éltem Te tökéletesen értesz. Hogy én is téged. Tudod milyen érzés rájönni, hogy megint becsaptak?
Mint Lia... Elcsuklik a hangom.
- Egyáltalán nem kellene éreznem...
Suttogom. Ez a baj, tudom.
- Van fogalmad róla, hogy én mit szenvedtem mire megnyíltam neked? Én aki soha senkinek nem tette ezt meg egész életében, aki megtagadta az érzelmeket? Kurva nagy barom voltam,hogy nem hallgattam rád. Igazad volt, nem éri meg szeretni...
Szétmaszatolok az arcomon egy foltot.
- De legyűrtem, mert azt akartam, hogy engem láss. Aztán folyamatosan érted küzdöttem, az elmúlt két évben minden kibaszott nap. Az elismerésedért, a szeretetedért és azt mondod, komolyan azt mondod túl hamar akarom? Elbaszódott az időérzéked? Ez nem egyik napról a másikra van, nem tegnap jöttünk össze!
Eszem faszom megáll.
- Ja, persze. Nem volt elég időd két év alatt, nem éltünk még át elég dolgot. Nincs. Mert nem mondtad el. Probléma van velünk
Mondom ki sötéten. Ezek szerint ez ő érzéseivel is, nem csak az enyémekkel. Bár ezt tudtam. Hazugság az egész, sosem szeretett.
- És ha most nem beszéljük meg, akkor...akkor nincs miről beszélnünk tovább. Mindent.
Ha belehalok akkor is meg kell oldanunk. Nem bírok ki még egy őrlődő, bizonytalan éjszakát.

- Nem az intim szexről van szó! Az összetettebb kérdés, hanem, hogy azóta nem feküdtünk le, de másokat lazán megdugsz. Pezsgőt bontsak?
Most komolyan mit hitt, tapsolni fogok?
- Ez aztán filozófia! Eric nem így mesélte, mert neki nem így jött le, hanem, hogy beléd szeretett az a rohadt kis dög és kurva magasra tetted neki a lécet. Így kikúrni a legjobb barátoddal! Mert passzív, a vak is látja. Ezek után mekkora csődör lesz szerinted?
Nem hiszem, hogy előtte ért valamit, de ez egy másik kérdés. Nem gondolta át Felix, gondolom csak meggyalázni akarta, remélem...
Hangos és ijesztő, úgy is érzem magam. Mintha Haloween partyról szöktem volna.
- Magadtól nem? Akkor kivel sikerült? Vagy a nyúldugás közben megvilágosodtál? Azt ne mond, hogy az a kis értéktelen vacak ébresztett rá
Remeg a hangom a végtelen rettegéstől
- Ugye neked nem tetszik?
Túl magas, túl magas a hangom!
- Akkor fejtsd ki mire jöttél rá.
Sóhajtom a földön kuporogva.
- Igen...
Nyögöm a térdemnek reszketve.
- Nem, miért lenne nehéz? Én semmi mást nem kértem, csak amit Te is. Hogy önmagad add és azt szerethessem olyannak, amilyen. És nem mondtad!
Honnan tudjam, ha nem beszél az érzéseiről?
- Nem ezt akartad! Azt érzem neked csak teher, hogy én szeretlek. Soha nem örültél neki...és átformálni? A hülye munkádat érted ezalatt? Neked akartam jót! De jah...önző voltam, mert ha baszni akarsz agyba főbe...ha nem vagyok neked elég, hogy ezt magadtól abbahagyd...úgysem érne semmit az áldozatod. Mert csak erőltetés lenne és nem akarok ráderőltetni semmit, nem akarlak megváltoztatni, olyannak akarlak szeretni, amilyen vagy...csak azt érzem, hogy soha nem is tudtam milyen vagy igazán. Becsaptál és ez sokkal jobban fáj, minthogy...minthogy megint megcsaltál. Mert próbáltam elfogadni...te ilyen vagy, a dugás neked nem számít, de képtelen vagyok, érted? Azt hiszem...nem tudom, ez engem zavar...
De akkor nem tudom olyannak elfogadni, amilyen. Leütöm a fejem és zihálva küzdök a zokogással.
- Hanem két év? De Felix...mindenki azt mondja nem is szeretsz. Nézz már magadba...
Nyögöm reszketve.
- Igen? Magamtól? Milyen problémáid Felix? Amikor játszod mindig a kibaszott legyőzhetetlent? Magamtól? Akkor nehéz a felfogásom, mert magamtól képzeld nem jöttem rá. Nem mondtál semmit!
Ezért dühös vagyok, nagyon dühös.
- Mi ez a baromság? Mit nem fogadtam el neked? Mindent megpróbáltam! És mikor vagdostam magam? Már jól voltam!
Vágom a képébe. Már megint nem vagyok, miatta.
- Az ábrándított ki, hogy nem tudom megadni, így kívánni fogod a többieket is. Hogy belőlem hinyzik valami, én nem vagyok elég neked. Ez...így is van
Nyögöm megsemmisülten. Ő is igazságtalan...
- Figyelek. Nem akarom, hogy olyan legyél és nem kellene próbálnod. Erre te tanítottál. Megváltoztattál és most telibe hugyozod a saját eszméidet!
Nem ismerek rá...

- És miért nem mondtad? Néma gyereknek, tudod baszod...
Nem fejezem be az idézetet.
- Megoldhattuk volna, ha időben szólsz, hogy ez a baj. Mikor nem voltam megértő? De így Felix agyalhattam folyton azon mi a hiba bennem. Nem kívánsz? Akkor azt a kis faszt miét? Igen, ez is benne volt, de együtt kellett volna...
Zihálom. Mellébeszélés.
- Nem gondolsz bele, nem veszed figyelembe Eric érzelmeit. Mindig megcsalják erre egyszer volt bizalma valakiben. Nem, nem merte, hanem béna volt a fiúja. Félt. Adtál, az biztos, hogy most te kellesz a kis szőkének. Mindig faszán megoldod a dolgokat
Vetem oda gúnyosan. Komolyan azt várja, hogy örüljek? Aztán elsápadok. A félelmem testet ölt. Hogy...képes, mire képes? Egészen elsápadok a sminkem alatt. Megtörtént...jött valaki érdekesebb.
- Tetszik neked...
Ennyit vonok le első körben, azt is remegő hangon. Legszívesebben a képébe vágnám, hogy nekem meg Eric. De ez annyira szíven üt, lesokkol, hogy most képtelen vagyok ezzel visszavágni. Mert a helyzet rosszabb. Bonyolult. Nem csak tetszik neki.
- Értem...bonyolult.
Többről van szó.
- Szóval húzni akartad...az meg sem fordult a fejedben, hogy segítenem kellett volna. De Sammy segített, nem én.
Elvették ezt tőlem, elvette Őt tőlem.
- Eleinte teher volt...aztán nagy nehezen talán rávettelek, hogy ne legyen az. Erőltettem
Nyögöm rekedten. Úgy fáj már a torkom, alig bírok beszélni.
- Nem, te jössz mindig ezzel
Miről beszél? Neki fáj folyton a hivatása.
- Túl élénk a fantáziád. Igen, meg. Megint. De én nem szeretem Sebastiant, megbeszéltük. Nem is feküdtem le vele, csak testvérek vagyunk. Rájöttünk, hogy máshol volt a probléma...
Csikorgatom a fogam. Idegesítő, de fáj minden.
- Lezártam Bastiant! Tudom, hogy én sem csak téged láttalak... És te nem őrlődsz? Neked csak egy baszás volt ez a Samuel? Úgy beszélsz róla, mint valami kibaszott szentről! És ha őrlődünk, akkor az igazi? Van értelme? Biztosaknak kellene lennünk egymásban. Ja, zavar, mert több volt ez neked Felix!
Most vallotta be, bonyolult.
- Nem adnék, de...csak a körülmények tartottak vissza Sethttől. Azért nem dugsz vele, mert ő nem akarja, mert Eric többet akart volna, mert az a nő Mira, volt nem? Elköltözött. Kimondtad, tudom csak nem vagyok biztos benne, hogy tényleg azt érzed.
Nem úgy volt, hogy nekem azt mondták és elhittem. Bármikor mondhatnám bárki véleményére, hogy hülyeség.
- Nem a sziruposság kell. Látom és kimutatod csak...néha úgy érzem inkább csak akarod mintsem valójában érzed. Mert én is, mert nálam nem találsz jobbat, mert logikus, hogy akkor velem maradsz. És nem mondom, hogy én nem vagyok hibás.
Ott van Eric...azelőtt Seby...
- De az nem panaszkodás volt...az más volt. Én csak azt akartam, hogy szeress...tudom, hogy elbasztam, rágörcsöltem. Én sem tudtam, hogy baj van, csak a telelésen kezdtem sejteni. Már mondtam mit akartam az intimitással. Valamiben különleges lenni neked, megadni mindent, begyógyítani az összes sebed. De ez biztos nyálas és szirupos
Hadarom kínlódva.
- Nem...ha őszintén megbeszéltük volna. Csak..nem akartalak elveszíteni, akkor is az volt a gond, hogy azt hittem
Zihálom.
- De az nem volt sekélyes, amit azzal a ....azzal a sráccal csináltál. Nem kell, elfogadom.
Nehéz megfogalmazni, olyan nehéz.
- Persze, hogy ezt akarom. Egyetértettem veled és én is megmutatttam mindent. Ki akarna együtt élni egy beteg őrülttel? De te ezt is elfogadtad. Akkor nekem miért nem hagyod, hgy elfogadjalak? Nem, nem beszélek és miért hagynálak el azért, amilyen valójában vagy? Felix végégnéztem, ahogy megerőszakolsz egy ártatlan lányt és te tudod, hogy kinyírtam 4 embert, mi lehet ezeknél rosszabb? Mi? Nem értem, a múltad? Sam? Megint Sam?
Ahhh mérsékelnem kell a hangerőm.
- Igen, azt akartam... Azt hiszem... Akkor te sem tudod?
Kérdezem és ahogy leül a kanapéra érzem, oda kellene másznom hozzá. Meg is teszem, lezuttyanok mellé.
- Szeretnélek érteni...
Suttogom.

Biccentek, hogy ebben van valami. Végülis mentem...
- Persze. Miért mit hittél? Ja erre gondolsz? Igen, mert az én nyomorultságom volt, hogy nem bírtam megadni neked. Már rég érezned kellett volna. Legalábbis először azt hittem csak az én hibám. De és azért mondtam, hogy hagyjuk a játékot és a szexet sem erőltettem később. Lehettem volna sokkal erőszakosabb is, tudod, hogy ment volna. Mert...mert csinált veled valamit! Mert...
Leütöm a fejem, baromság...Sam béna kis lúzer, nem tetszhet neki.
- Eric megpróbálta, tudod milyen empatikus. Ha visítozott az a kis szar, nem csoda, hogy leállt. Nem az ő hibája, az a lúzer nem való hozzá. Eric szakítani fog...
Legalábbis ez az érzésem. Másba szerelmes...
- Fontos, sok köze van hozzánk, majd...elmesélem
Elfordítom a fejem.
- Neked, de Samuelnek nem. Eric szerint szerelmes beléd, állítólag ezt a kissrác is közölte veled. Nem csak az volt szemét dolog, hogy elcsavartad a pasija fejét, mert képzeld, szakítani fognak miattad Felix és ezzel kurva nagy lavinát indítottál el. Köztünk is. De a gyereket is összetörted. Mármint bocs, de én nem tudok felnőttként gondolni arra a kis szarra és szerintem pont azért feküdtél le vele, hogy tönkretedd. Sikerült. A kedvenc áldozattípusod, félénk, szerencsétlen, béna szűz. Nemtom vallásos-e, de biztos és ez ronda dolog.
Teszem hozzá zihálva. Nem, kurvára nem csípem az erőszakolódiát, elegem van belőle, ennél a Samnél telt be a pohár, bár már akkor meg kellett volna mondanom, amikor a szemem láttára kúrta meg azt a nőt. Ahhh...igen, Eric asszem tényleg ezt akarta.
- Azért akadtál ki, mert féltél, hogy lenyúl?
Kérdem hihetetlenkedve. Azt hittem hiúságból.
- Ne részletezd hogy dugtad meg, nem vagyok rá kíváncsi. Nem ismerem azt a kis szart, úgyhogy nem tudom meddig, de mondom, Eric szakítani fog. Jól megszívattad őt, Ericet és engem.
Aztán csak nézek mi a fasz akar ez lenni. Hasonlítanak, de mégsem?
- Tanácsokat... Ő neked?
Na ezt nehezen hiszem el.
- Érdekes... nekem valami undorító lúzernek tűnik, akit puszta szórakozásból tönkretettél. Ha nem, akkor kurvára féltékeny vagyok, képzeld! Mert arról volt szó barátokat, meg ilyen potenciális szeretőket nem dugunk meg. Bár én is majdnem megtettem, mondtam, nem csak te vagy hibás
Fejezem be keserűen.
- Igen, értem...de mivel nem mondtad elég félreérthető volt.
Hát bazdmeg, mondta volna mindjárt utána és akkor nem gondolok hetekig baromságokat. Megrázom a fejem, nem láttam, ezek szerint ő sem, csak most. Miért most? Annyiról lenne szó, Sam nyúl külső szemlélő?
- Igen csak...nem tudom mennyire igazi. Nem kellene csakis egymást látnunk? De mi mindketten vágyunk másra is...
Nyögöm nehézkesen.
- Én? Én is szarok a szakmádra, te jössz mindig azzal, mint a négerek. Azért mert néger vagyok... Támadsz az emberre ezzel a baromsággal folyton. Senkit se érdekel, hogy kurva voltál.
Sóhajtok.
- Komolyan Sebastiantól féltél? Teljesen. Megbeszéltük és nem dugtunk, nem is fogunk. Már én sem érzek iránta mást, mint tesós ragaszkodást. Jah...nem mondtam mert, történt ott más is, velünk kapcsolatban és az egész...
Nagy levegőt veszek. Összeszedem magam, bár remeg a hangom.
- Sebastian világított rá, hogy valami gond van velünk. Azt mondta nem normális, hogy mással is intimitásra vágyom. Szexre, mindegy, mert nekem a kettő asszem ugyan az. Vagy nem tudom, nekem veled is mindig az volt, a vad menet is. Szóval nagyon beparáztatott, hogy egyikünk se tudja megadni a másiknak azt, amire valójában vágyik. Túlságosan megijedtem, hogy elveszítelek. Szar volt a telelés, végig ettől paráztam. Féltem...hogy nem szeretjük egymást eléggé.
Vallom be akadozva. Egy mély sóhaj után szedem csak össze magam annyira, hogy rá tudjak figyelni megint.
- Beszélgess, nem erről van szó, hanem, hogy azt hiszem nektek ez a szex több volt. Vagy akkor csak neki.Hisz kifejtette, azért baszta meg, mert szűz volt.
- Tudom, én is meg akarom oldani
Nyögöm idegesen.
- Mindenkit megkapsz, egyértelmű
Morgom a térdeimnek. Nem bírok felállni, mozdulni egyelőre.
- Jó, te érzed
Hagyom rá, mert tudom, hogy ez fárasztó lehet.
- Semmit. próbálom felfogni
Rágom a szám megint.
- A szokás miatt, hogy ki akartak nyírni a szüleim, hogy túl sokáig nem ismert senki valójában, hogy túl sokáig nem voltak érzéseim és fel sem fogtam mi a szeretet. Újra kellett tanulnom, gyilkos vagyok, nehéz elhinni. Az idő teszi és...mert dugtál orrba szájba mindig mindenkivel, mert túl hosszú volt, mire eljutott neked, te is szeretsz. Azt kérted ne, mert te úgysem fogsz. Megint csak az idő hibája.
Igyekszem érthető lenni, de nem tudom sikerül-e, nagyon fáradtnak érzem magam, mintha kiklopfolt volna egy küklopsz.
- De neked vannak sebeid, ez nekem mindig is elég egyértelmű volt. De soha nem hagytad magad megvigasztalni, vagy bíztál bennem annyira, hogy megoszd őket. Sajnálom, ha mindig ismételgetned kellett.
Sóhajtom.
- Felix, komolyan ennyire akaratos hülyegyereknek gondolsz? Ha jöttél volna azzal elcseszettnek érzed magad szerinted nem vigasztaltalak volna meg, oszlatom el a kételyeid és próbáljuk rendesen és még idejében megbeszélni? Ha Sebastiant és Ericet tudom biztatni veled ne menne? Éppen veled, amikor...amikor mindig erre vágytam?
Csattanok fel hangosabban, kétségbeeséssel a hangomban. Hogy beengedjem, hogy hagy legyek hozzá én is gyengéd, én az erős, egyszer-egyszer ölbe vegyem, engedje, hogy szeressem, nyalogassam a sebeit mint egy kibaszott gyógyító kutya.
- Na akkor mégiscsak egy szent az a kis buzi! Egyenesen próféta!
Ironizálok. Fenébe...
- Najó, lehet, hogy az...lehet, hogy okkal vagyok féltékeny rá. De igen, igaza volt, burokban tartassz. És ez rohadt szar! Ennyire gyengének gondolsz? Tudom, ez aranyos, de...elbasztam. Túl sokszor hagytam el magad előtted
Meredek előre szinte hápogva, elszörnyedve a felismeréstől. Elhagytam magam és oltári nagyot szívtam, mindent...tönkretettem vele! Kurvára nem a középpontot találtam meg a durvaság, kegyetlenség, érzelemmentesség között, hanem egy szerencsétlen, gyenge csődtömeg lettem. Sam, persze, ő jött rá erre is, mindent ő cseszett el és ő oldott meg nekünk. Ohh hogy...hogy gyűlölöm!
- Mi a bajod?
Suttogom a földet bámulva mereven, tágra nyílt szemekkel.
- Én is azt hittem. Akkora dolog volt a kedvenc napod, azt hittem megmutattad minden oldalad. Nem, nem hagytad... Csak nekem? Ha eddig nem tudtad nem értem hogyan tudnád ezek után. Nem lehet, hogy csak Sam látja? Hogy csak ő tud bemenni az ajtódon?
Megcsókol, bár annyira zilált állapotban vagyok, hogy kábán viszonozom. Nem az igazi...
- Azért vesztenél el, mert szar a világ? Egyszerű és egyben baromság lenne erre fogni. Én is hibás vagyok, sőt...sokkal nagyobb részben, mint te. Először is, hogy hagytam magam ennyire...elgyengülni, hogy én viszont gátlástalanul, mindent megmutattam és túl...erőszakos voltam. Nem kellett volna rád erőltetnem, hogy szeress, küzdeni, mint egy bolond, amikor eleve nem volt nyitva az ajtód soha. Olyan voltam, mint egy kutya. fejjel rontottam neki a te láthatatlan ajtódnak mindig újra és újra és amikor nem ment...körbeszaglásztam. De téged hugyoztalak körbe, ezért mindig visszatértem és próbáltam betörni. Oké, tudom, borzasztó gagyi hasonlat. Nem jutottam be, ezért szaglásztam...és elbasztam, mert csak bizonytalanná váltam. Kételkedtem szeretsz-e, hiába mondtad, mindig kételkedtem és rágörcsöltem én is... Én lennék? Nem tudom Felix...az az igazság, hogy az utóbbi időben elbizonytalanodtam. Most én... Mivel beszélted tele? Mindent...de hisz nekem nem kellett semmi más, csak te. Az igazi Te... Nem, ez nem...csak az, hogy nem tőlem kérted.
Talán ő is szarul van. Fogom én is a kezét és szeretem, igen, olyan nagyon...bárcsak semmi "de" egy szemernyi "csak" se lenne a fejemben, de van...és én sem tudom hogyan oldhatnám meg. Erickkel? Mégis...valamilyen szinten halál lenne elveszíteni őt, túlságosan mélyen, sokáig szerettem és még mindig. Mintha az összes fogam kellene puszta kézzel kitépnem. De ez annyira megfoghatatlan. Mégis mi a baja? Helyre lehet ezt hozni? Elbasztam, kurvára. Sosem lett volna szabad gyengének lennem előtte...senki előtt.

- Igen, ezt értékelem. De Felix...nem kellett volna erre annyira rástresszelned
Jegyzem meg halkan. Túl komolyan vette...
- Elbasztam. Többet kellett volna beszélnem erről veled, de akkor még én sem értettem miért akarom annyira.
Ő is ilyenekről beszél, hogy később állt neki össze a kép.
- Úgy, ahogy én nem tudtam...mert tőle jöttél rá dolgokra.
Én pedig Sebastiantól, úgyhogy rohadtul nem kéne pofáznom.
- De az! Az a hülye buzi nem férfias, akit úgyis dobni fog
Legyintek és védem Ericet, nehogymár ilyeneket pofázzon róla!
- Nem csak ez a kérdés...
Sóhajtom, mert én esélyesnek látom, hogy nem maradnak együtt.
- Azért mert neked nem jelent a szex semmit mások nem így vannak vele és az én szerelmem sem volt felszínes. Ha nálam tévedtél honnan tudod, hogy nála nem fogsz?
Sóhajtok, sajnos rossz érzésem van ezzel kapcsolatban.
- Ó, gyerünk, dicsérd még.
Fasza, kurvajól kezdődik a barátságuk, vagy mi.
- Ericet tíz éve ismered ezt a gyereket pár napja. Honnan tudod, hogy olyan, mint Eric? Tudod szerinte teljesen más... Dehogy szeretik. Vagyis valamennyire szereti Eric, de
Megtorpanok.
- Biztosan tudom, hogy más...más érdekli. Ha az a valaki azt mondaná...ha igent mondana neki, akkor azonnal elhagyná. Így is el fogja, mert mindketten...mindketten
Jézusom, olyan nehezen mondom ki, mintha öklendezném a szavakat.
- Más érdekli mindkettejüket
Nyögöm halántékom masszírozva, nehéz légzéssel. Kattog az agyam, folyton visszarémlenek Eric szavai. Jézusom, megint kezdek pánikba esni.

- Nekem nem a nyálas kell, csak...Nem tudom, valahol mégis.
Fejezem be harciasan, fejfájósan és fájdalmas nyögéssel. De ő kell, ő...hisz Felix...csak. Miért van ott a csak???
- Nem is tudom, hogy más seggébe mászott a farkad? Más miért is...
Nyögöm tépelődve.
- Eric miatt... Nem, én többet rinyáltam neki. Kurvára unom, hogy mindenkinek én rinyálok többet. Kedvelem! Éppen ez a baj...
Most már nem kerülhetem meg a témát.
- Eric eljött hozzám vigaszért, mert megint megcsalták. Tudod, hogy ez a keresztje... Aztán közölte mennyire hiányoztam, én is mondtam, hogy nekem is és valahogy...hát olyan irányt vett a beszélgetés, hogy bevallotta, még nem felejtett el. Én nem tudtam, hogy ő tényleg belém szeretett akkor...de most az van, hogy engem szeret. Engem, nem Sammyt
Vetem oda neki, mintha Felix a szőkét szeretné, pedig nem...az is benne van, hogy neki baszki majdnem két év volt rájönni, Eric sokkal hamarabb...ugyanakkor kész vagyok ettől, láthatja. Összerakja már vajon a képet miért kavart be mindenkinek? Fejet csóválok a kissrác objektivitásán.
- Nem segítettél Felix, hacsak abban nem, rámutattál, mindketten mást akarnak. Hülye helyzet, mi? Te vajon kit akarsz? Őt, vagy engem? És nem volt rád semmilyen hatással Sammy megdugatása? Tök olyan volt, mintha egy kenyérbe dugtad volna a farkad?
Kurvára nem úgy nyilatkozik a kis gyíkról.
- Miközben őt dugtad is csak rám tudtál gondolni?
Ezt valahogy nehezen bírom elképzelni.
- Te se csak engem látsz, nem hiszem, hogy önzetlen segítségnyújtásból kefélted meg a nyulat. Csak elgondolkodtam...nem így kellene lennie. Amikor Eric beállított nem rajtam múlt, hogy nem tepertem le azonnal és amikor bevallotta...
Elakadok.
- Elbizonytalanodtam
Meredek magam elé kihűlve.
- Néha nagyon elfáradok a veled való harcban...

- Nem tudom... szeretlek
Francba, könnybe lábadt a szemem
- De mi van, ha olyan pasi kell?
Nyögöm rekedten.
- Nekem is mindig rajtunk az eszem, csak akkor miért van ez? Annyira biztosnak kell lennem magunkban, de nem vagyok.
Dühösen a szememhez kapok és megdörgölöm.
- Nem a pátyolgatásról van szó...Eleget pátyolgatsz, mindent megteszel és én is! Ezért...ezért nem értem mi a baj. Csak másra...Nem tudom...nem is ismer téged, teljesen félreismer
Nyögöm nehézkesen.
- Az nekem is jólesett. De te érzel perzselést? Hogy megőrülsz? Én igen, én megőrülök érted, de nem tudom miért...elgondolkodtam...Ericen és mivel nekem a szex nem kenyérbaszás, érted. Miért? Te nem vágytál rá, hogy megérintsd azt a kis...Samet? Összebújni vele? Csak egymást kellene látnunk
Ez a bajom, kétségem, hát végre kinyögtem. Miért vannak a képletünkben mások?
- Akkor téged Ő egyáltalán nem érdekel?
Mert nem úgy tűnt.

- Tudom, hogy idegesítő voltam.
Vallom be és megint a szám rágom. Elég piros más, Eric jelenlétében is ezt csináltam.
- De, én is türelmes voltam és nem is vártam tőled azonnal...de küzdöttem érte, megpróbáltam mindent megtenni. Nem érzem azt, hogy valamelyikünk ne nyújtotta volna a száz százalékot. De akkor mi hibázik? Talán, hogy nem adtad magad oda teljesen. Lehet, hogy azt érzem nem vagy egészen az enyém...és neked is hiányzik valami belőlem, hogy más ölelését keresed
Az, hogy kevés vagyok megint betolakszik a fejembe.
- De nem tudod elfelejteni és nem is hagyod, hogy segítsek.
Mutatok rá mélán. Bólintok, nekem is jó volt így. Kár, hogy nem tudom, fogalmam sincs mit takarnak a "de-k" és "Csak-ok"
- Mindenki, aki szereti a másikat. Különben igen, vonz és ja, tudni akarom...és elcseszetten is szeretni akarlak. Senki sem lehet erős mindig, csak akinek nincsenek érzései. Vagyis a pszichopaták....Mindegy, szóval csak át akarom törni azt a rohadt burkot. Én se akartam annak tűnni és én is rohadt büszke vagyok, mégis azt szajóztad mutassak meg mindent, legyek átlátszó, hogy Te, mint első ember ezen a bolygón éppen olyannak tudj elfogadni. De ehhez tisztában kellett lenned minden nyomorommal az erényeim mellett. Érted? Én hogy a kibaszott életbe szeresselek csak téged, lássalak csak téged, ha egy részed mindig homályban marad?
Ciccegek Josh nevére, hogy kerül ide az az idióta?
- Tudom...nem bírtam elképzelni nélküled egyetlen lépést sem...folyton meg akartam felelni, betegesen... Felix, kösz...köszönöm, jót akartál ezzel a burokkal is, csak...erős is vagyok. Rábasztam, mert nem azt az oldalam mutattam neked. Lehetnék megint olyan...legyőzhetetlen, halhatatlan, soha semmi nem fájna, de kiveszne egy pár fontos dolog is. Akkor nem éreznék.
Suttogom, ilyen voltam. Az kattog a fejemben, Eric akkor gyűlölne, szorul a mellkasom, nem akarom...
- Tudom...lehet, lehet, hogy csak túlagyalok mindent
Suttogom erőtlen.


Nem tudja mi a hiba, változtatni akar, reménykedve nézek rá. Ő is küzd, úgy odabújnék, ez nem enyelgés, ugye? Csak elmerülnék benne, ahogy mindig. Lehet, hogy Felix mindig túl mély volt és sosem láttam meg a fenekét? De biztosan...jó részem elveszne, ha hagynám csak úgy elengedni. Olyan lennék, mint egy kagylóhéj nélküle. Üres és visszhangos...Ericnek se felelnék meg.
- Változnod?
Kérdezem kábán, csókolna, francba, ezt is elrontom.
- Tudom...
Mosolygom rá fáradtan. Szeretem, hogy szereti.
- Mindketten hibásak vagyunk... és Sammy ő egyből közel ment? Valami zseni?
Próbálom nem gyűlölködve mondani. Ráhajolok kicsit. Lehet, ha megint kezdeményezném a csókot most nem rontanám el... Én vagyok a világa közepe... Átölelem.
- Te is nekem, folyton belőled indul ki minden gondolatom és nálad ér véget. Különben pocsék barát voltál...
Ezt alá kell írnom, ahogy bólogatva azzal is egyetértek, elbaszta.
- Hmm...megértem. Azt is miért nem akartad az elején. Én is így voltam az érzelem témával és a hitetlenségemmel, hogy szerethetnek. A rossz tapasztalatok nagyban meghatározzák az embert. Hahh, ettől én is kezdek tartani...nem akarlak összetörni...Ericet se akarom...
Elhúzódok, jééézusom, megint felhoztam. Nehezen találok vissza.
- Fog, Te vagy...Kale
Nyögöm, az ölébe mászom, forrón átölelem. Kale...nem veszíthetem el... és Ha Sammy az, ha ő jobban érti?
- Ő igazán lát? Sam...
Aztán ki is mondja és rettegve nézek rá.
- Sam lát... értem. Mi van ha ő az igazi Felix? Ő az, aki tudna rajtad segíteni, nem én? Én...én magam sem látlak úgy, ahogy ő. Mindig féltem, hogy jönni fog valaki jobb...és erre...erre tényleg. Én is úgy éreztem az, hogy velem vagy nem igazi odaadás, nem valódi feloldódás, hogy valami meggátol téged. De ez a kis...ő...öhm Sam, látja, nem? Engem is elfárasztott a sok veszekedés...
Kapaszkodom belé, ha elválunk ohh...iszonyú lenne.

Sammy a külső szemlélő.... Hogy magyarázzam meg, hogy akkor is rossz érzésem van? Csúnyán nézek rá, amikor kiröhögi Eric férfiasságát és felháborodottan, hogy azt a kis szart többre tartja
- Mi van, új legjobb barátod lett?
A hangom ellenséges, de ez...kurvára felbassza az agyam.
- Az a vacak...neked férfias? Eric ezerszer többet ér nála és férfiasságban is! Folyton bizonytalankodik, ha erélyesebben megkérdezném a nevét fogadok válaszolni se tudna. Menj már, azért nem ennyire rossz a helyzet. Lágyabb, de tud az lenni.
Én látom benne, ebből nem engedek.
Megforgatom a fejem, hála istennek, hogy a kis köcsög nem olyan, mint én. Szerintem se passzoltok...
Füstölgök gonosz szemöldökrángással. Valamennyire megkönnyebbülök, tényleg csak megdugta, semmit nem jelentett neki. Kurvára megszívja a kiscsávó, szinte ott akarok lenni, nézni ahogy szenved.
Azt nem teszem hozzá, hogy Eric szerint vele jobban passzolnék, így is pipa lesz rá...Sóhajtva bólintok, közben agyalok, de csak füstöl a fejem ettől az egésztől.
- Mindenkinek vannak rossz döntései. Nem...csak, tudod, hogy mindig parázok attól, hogy lecserélsz valaki jobbra. Eric szerint Sammy különc, mint te.
De ha cáfolja...talán megint mániákus vagyok.
- Szerintem ezzel a Quentinnel nincs semmi gond.
Jelentem ki dacosan, bár én ugye nem ismerem, csak láttam. Leon kívül viszont mindenki fikázza...meg a szerencsétlen kis öccse szenvedéseinek forrásává kiáltják, hát ettől rohadt szimpatikus az ürge.
- De Sammy megcsalta, szeret téged is, Ericnek is van más, nem volt valódi ez a dolog kettejük közt.
Aztán leesik neki
- Csakhogy mi most nem dugtunk! Elég komolynak tűnt és nem bosszúvágyból. Eric...már először is komoly volt. Engem kedvel és nem hiszem, hogy pont rajtam keresztül állna bosszút.
Ennyire nem gonosz mi a istenről beszél?

Megvető fintort kap, amikor részletezi a szexet. Csak mert őfelségének ez semmit nem jelent! A rinyálásom nem akarom tovább ragozni, csak bólintok, átsiklom felette.
- Jó, lehet hajlamos hamar lelkesedni
Igen, ez nekem is megfordult a fejemben.
- Mert unta, hogy viszonzatlan...sokszor volt már ilyene, te sem viszonoztad. Esélytelen volt, mert én téged...választottalak. Soha többet nem akar másodhegedűs lenni. Mondjuk ezzel én is így vagyok.
De fejrázásokkal elűzöm, hogy Sammyvel kellene osztoznom rajta.
- Oké, mindketten meg akarjuk
Birom, amikor mérges...
- Aha és ha jobban megismered? Már most azt mondod róla, hogy férfias, bazdmeg! Mintha én állítanám egy tyúkról, végy vérengző fenevad! Aha...csak Sammy olyan dolgokat mondott, mint senki más, férfias, segített
Darálom gúnyos, éneklő hangon.
- Mond ki! Megdugtad és kész, semmit sem jelentett neked!
Ha kell felveszem hangrögzítőre és elküldöm annak a kis fosnak.
- Nem...
De lehet fogok? Már ha Felix hajlandó még dugni velem.
- Tudom...hogy nem kellene kívánnom Ericet. Ez jobban megijeszt, tudod? Miért van ez? Csak az intim szex lehet az oka, nem? Hogy nem érzem, hogy te úgy élveznéd, vagy azt jelentené...Ahh nem tudom, oldjuk meg, meg kell oldanunk, mi lesz így? Folyton megkívánom őt? Jah, gáz, tudom, hogy gáz. Miért ne lehetne méltó? Ki az isten vagyok?
Hülye kérdés.
- Tudom...csak nézd, kurva nehezen ment neked, hogy érezz is valamit és tudod milyen vagyok...a múltam miatt. Ezt is vedd számításba.
- Csak én? Csak én vagyok hibás?
Kérdezem komolyan. Lehet...lehet, hogy így van.

- Tudom...ez szerintem nem a típuson múlik. Tudnám szeretni Ericet, de téged is tudlak, hiába vagytok mások.
Azért mert ő romantikusabb...Felix pedig Felix, odáig vagyok érte csak ezért.
- Én sem gondoltam, hogy baj van... Semmi csak, semmi de? Nem tudom... Hiba van a mátrixban, ki kellett volna röhögnöm Ericet, Sebastiant békén hagynom...hidd el, folyton ezen gondolkodom! Nekem te kellesz
Nyögöm hadarva, remegve. Kérdez, mit nem ad meg, amit más meg tud.
- Talán a te imádott Samednek van igaza és az a baj, hogy nem adtad magad teljesen oda. Én feloldódtam benned, de te nem és talán azért veszek másokat is figyelembe. Vagy szerinted? Szerinted miért?
Elpirul, mert csak én számítok. Reszketősen sóhajtok.
- Jelent valamit. Sebastiant én is csak megkívántam, szexuálisan. Nem akart velem járni...ha nem is ismered be ez a vágy jelent valamit és nem kéne jelen lennie... Ennyire egyszerű lenne? Te nem érzed, hogy valami nem stimmel?
Kérdezem kerülve a pillantását.
Megint ez a rohadt gyerek...
- Lehet, hogy csak azért nem, mert életképtelen.
Mindegy, megfájdul a fejem ettől a Sammytől.


- Értem, változtass
Nézek rá szorongva. Lehet, hogy tényleg ez a baj, nem elég nyitott.
- De, de igen! Igaz, hogy az a kis tetű kellett hozzá, de ha ő mondta elismerem...ügyes volt, hogy megértetted
Kicsit forrongok, mert mi az, hogy Sammykének rögtön beszopta, én meg mondhattam volna.
- Én is szeretem a hibáid Felix, tudod jól. A mindent látó!
Forgatok szemet gúnyosan.
- Nem kell szégyellned magad. Bármivel sokkolhatsz Felix, komolyan nem vagyok olyan gyenge, mint a milyennek hiszel és minden fontos. A jelened, a múltad, hogy együtt tudjuk élni a jövőt. Igen, ezek szerint tévedtél.
- Nem voltam üres pöcsfej soha, csak eljátszottam. Különbség! Különben is megláttad volna bennem, hogy vannak mélységeim és előhoztad volna! Ezért érzem magam kevésnek, hogy én nem tudtam...
Nem tudtam előhívni belőle ezeket a rejtett dolgokat, és csak egyszer beszélgetett azzal a hulladékkal! Meg tudnék őrülni!
- Semmi sem sok és jól tetted, de ebben nem kellett volna vigyáznod, itt teret kellett volna kapnom.
Sóhajtok, hogy túlagyalok mindent, reményvesztetten csak a fejemet rázom.

- Most nem vagyok üres, csak lehetnék...hogy könnyebb legyen.
De a változásban igazat adok.
- Fura. De nem olyan szép, mint a bátyja
Jegyzem meg csak úgy mellesleg.
- Erickkel nem tud bánni és szerintem veled se tudna, csak szerencséje volt, vagy ilyesmi. Egyedül fog meghalni
Húzom el a szám kíméletlenül.
Ölelgetés közben kincsként húzom magamhoz, csókolom a haját.
- Nekem is.
Csak Eric összezavaró témájánál húzódom el, valahogy automatikusan. Megint görcsös leszek.
- Igen...tetszik
Harapok az ajkamba, aztán kicsit ingerülten nézek rá.
- Úgy beszélsz, mintha neked soha nem tetszett volna!
Visszamászom és szorítom, tulajdonképpen kétségbeesetten szorítjuk egymást, egyikünk se akarja elveszíteni a másikat.
- Nekem garancia...
Dolgaik vannak, dolgaik vannak. Ilyenkor mindig felmegy bennem a pumpa.
- A más még nem jelenti, hogy rossz. Nem érdekel, hogy ő hogy lát? Az jó...akkor leszállok a témáról. Néha tényleg élvezem. De sokszor fáraszt különben. Kényszeríteni akarsz?
Kérdezem gonosz kis mosollyal, de nem kell kétszer mondania. Ajkára harapok, aztán elmerülök valami egészen mennyiben. Birtokolni akarom, félek, hogy nem lesz Kalem. Ajkai üdeségét élvezkedve harapdálom, félek, de közben akarom, mindennél jobban akarom és éreztetem ebben a csókban.

Mindig jönnek ezzel a tíz évvel.
- Szerintem nem annyira
Nézek félre. Védi azt a kis nyomorultat.
- Befogadni nem akarod, mint szaró, baszó kisnyuszit? Úgy véded, mintha jobb lenne Ericnél. Ez a kis jöttment. Nemár...te is ki akartad készíteni. Hurrogtál, hogy ilyen fiút választott, most meg...
Kedveli...
- Ha nem lett volna eleve benne nem tudtad volna megtanítani.
Azért hagyjuk már, hogy Ericben minden Felixnek köszönhető! Leütöm a fejem, még a végén bebeszélem neki és máshogy fog tekinteni Samre, mint egy szimpatikus, dugható nyúlra. Elhúzom a szám és némán beismerem vereségem. Ezt a kört ő nyerte, nem vitatkozom. Ostoba félelem és megőrjít...
- Tudom. Én is csípem, Leo sokat mesélt róla
Vicces fazonnak gondolom.
- Milyen pár alkalom? Eric szerint már most is... Tudod milyenek a gyerekek! Amúgy firkálgattam a neved képzeld! Igaz nem szívecskésen, aláírásokként, menő rockos keretbe foglalva.
Megnézheti a füzeteimet, még megvannak.
- Nem mondtam, hogy színészkedtek. Talán elsiették, vagy csak egyszerűen volt valaki jobb mindkettőjüknek.
Sóhajtok, én jelenleg többet tudok.
- Lehet...és valószínűleg szakítani fog. Nem csak miattam. Úgyhogy facér lesz Sammy
Motyogom gúnyosan. Eric is... még küldhet virágot.
Felhorkanok, de némi elégtétellel tölt el a dolog. Szóval én vagyok...

Kicsit elbizonytalanít. Mi van ha tényleg csak az? Ő jobban ismeri...
- Azt mondta nem múlt el azóta. A fellángolások rövid életűek.
Még egy kicsit kapaszkodom abba, hogy szeret. Nem tudom miért, nem kéne...
- Most már ezt mondod. Nem szereti, vagy nem eléggé.
Ha én is ott vagyok a gondolataiban, ha azt hiszi engem szeret akkor, amit Sammy iránt érez lényegtelen.

- Igen, te vagy az első, de melletted sokáig azt éreztem az vagyok. Eric után, Seth után szabadon.
Konkrétan addig, amíg én is lefeküdtem Erickkel, de ezt már nem teszem hozzá.
- Nem tudom mi lesz Felix...pont ettől félek. Furcsa, hogy egyébként ennyire lenézed Ericet. Nem úgy volt, hogy a legjobb barátod? Mondjuk ezt már elbasztad, kurvára teperned kell, ha még akarod akarod az életedbe.
Ezt remélem tudja.
Felpuffadok, amikor megvádol a féltékenységgel.
- És te nem vagy az Ericre?
Próbálok gyerekesen visszavágni. Ezzel beismerem, de nem baj.
- Kimostam, értem csak....hülye érzésem van. Oké, megdugtad, akkor ennyi volt. Csak arra volt jó ez az egész, hogy szétbarmold a kapcsolatukat és Eric azt higgye még engem szeret. Végülis az elején azt akartad, hogy szétmenjenek. Minden kívánságod így teljesüljön
Vetem oda gúnyosan.
- Az engem is zavar
Nézek félre bosszúsan. Valamennyire vicces, hogy Felix maga mellett kampányol, tetszik, mintha meg akarna hódtani, megint. Idáig kicsit olyan volt, mintha csak én tepertem volna.
- Miért nézed le ennyire? Kifejtheted, szóval isten vagyok?
Szélesebbre húzódik mosolyom.
- Aha, Te vagy a férfi!
De mellette néha nehéz férfinek lennem. Mindegy, ezt elhessegetem, most hozzá akarok érni. A mellkasát karcolgatom. Felix erős, lángoló, nekem ez kell, fel akarok gyulladni, Eric vize...eloltana, vagy nem tudom.
- Akkor már anyáddal vagyok egy szinten. Hm....végülis ez haladás
Nevetem el magam. Gyors és engesztelő csókot kap cserébe. Kicsit komolyabbá válok, amikor zaklatottabb lesz, elhajolok tőle és elgondolkodva nézem.
- Elhiszem
Fésülgetem a haját, belebújok, csókolom.
- Ne haragudj...Nem tudom mi van velem, miért ez....Megrengethettelennek kellene lennem. Eddig mindig az voltam.
Felix jelentette a végtelent, a kozmoszt.

- Én se és nem vagyok szerelmes Ericbe, ezt ne hidd
Zavartabbá válik a légzésem. Szemernyi kérdőjel sincs?
- Lehet... Miattad van, elrontottál. Mit gondolsz hülyeség volt a zárt kapcsolat gondolata? Talán neked van igazad, kiélhetnénk az ilyesmijeink és nem vágynánk másra. Csak...Eric nem akarna a szeretőm lenni
Ciccegek, látszik ez bosszant.
- Nem imádja annyira, ha azt hiszi szerelmes belém. Azt nem mondom száz százalékosan, hogy tényleg az, de ezt hiszi... Felejtsük el Samet. Gondolom szakítanak, aztán ő visszamegy a szüleinek. Mindenkinek az lesz a legjobb, ha szépen kikopik a köztudatból.
Eleve benne se kellett volna lennie.
- Csak legyél önmagad, hagyd, hogy ajtóstul rontsak a házadba. Azt kell tenned, amit te is kértél tőlem. Nyitottságot.
Nézek rá komolyan, nekem is nehéz volt, de álmomban sem gondoltam volna, hogy Felix minden általam ismert embertől zárkózotabb lenne. Nagyon sunyin csinálta a kis rohadék.
- Csak biológia lenne? De...nekem összefügg a kettő, jobban, mint neked. Attól félek, ha megdugnám Ericet érezni is kezdenék iránta...Mégis, akarom. Neked könnyű, te átélés nélkül, bármikor megkefélheted, akit csak akarsz.
Samre most már legyintek.
- Tehát sehol sincs
Hozzám képest? Ugyan.

- Felejtsd el. Csak nyílj meg, most már tudod, nem kell védened. Én is stabil vagyok, férfi bassza meg, legalább olyan erős, mint te magad
Ezt vegye tudomásul.
- Ne...nyomd el ezt bennem, ne legyek a kapcsolatban gyengébbik nem.
Kérem zavarodottabban. Lehet, hogy erről még nem beszéltem neki. Nos...nincs kizárva. Mindig elvetettük, hogy hülyeség, nem dominál le. Néha, mégis, igen.
Megforgatom a szemem, hogy nekem minden a gyengeségről szól.
- Képet adagoltál be magadról nekem, ami hamis volt? Mi az, hogy nem passzolna bele? te te vagy, nem? Akkor hogy hiheted el, hogy nem fogadnék el benned bármit? Azt hiszed nem tudom, hogy nem vagy legyőzhetetlen? Nem láttalak még úgy, vagy megtörten? Vagy mire gondolsz?
Felháborodom, kicsit kavarog a fejem. Mi van, ha mindazt megjátszotta, aki? Én szeretem, amikor alkot, elvarázsol a gyengédebb oldala is, de erre gondol egyáltalán?
- Mi a faszról beszélsz? Az, hogy a tulajdon családom ki akart nyírni nem tapasztalás volt? Hogy a többit már ne is említsem. Tudsz még olyan elbaszott életet, mint az enyém? Komolyan azt hiszed te és ez a Sammy életetek csak át fájdalmas dolgokat?
Jó, kezd eldurranni az agyam. Most vele vállal sorsközösséget? Sammy azért érti meg mert miért? Mi nyűge volt? Hogy buzi?
- Én csak azt éreztem, hogy valami nem smakkol, azt nem tudtam mi. Egy percre sem fordult meg a fejemben, hogy nem vagy velem száz százalékban őszinte, vagy önmagad.
Fordulok oldalt ridegebben. És nekem honnan kellett volna tudnom?

Sóhajtok. Kíváncsi vagyok tud-e változni. Kap egy biccentést.
- Quentin jobban néz ki
Minden elképzelhető módon ártani akarok Sammynek.
- Aha...tesztelgesd, én is akarom Eric szerelmét
Tudja, hányadán állunk.
- Veled nehezen, úgyhogy csak szerencséje volt.
Én ezt már eldöntöttem.
- Fura, hogy mégis majdnem monogám lettél miatta. Azért tudhat valamit
Ölelgetem, de nem tetszik, hogy hirtelen mennyire lenézi Ericet.
- Csodás, még ezt is ő fogja megoldani! Tudod mit! Szent joshua semmi Szent Samuelhez képest
Fújok gyűlölködve, úgyhogy a csók is ennek szellemében csattan el.
- Már hajlandó vagy lefeküdni velem?
Provokatívan nézek a szemébe. A csók aztán átalakul a lázadó dacból valami simábbá, gyengédebbé. Sóhajtok, amikor a nyakam csókolja, átölelem, ujjaim elvesznek a hajában. Lehet, hogy ez a pillanat majd forró erotikába fullad...

//kicsit rövidítek, ha no problémó//

Vállat rántok, ez az ő véleménye, de ő régebbtől ismeri. Akit én Erickként definiálok, nem az. Sam az új üdvöske. Olyan, mint valami horrorisztikus végzet. Egyszer találkoztak, egyszer baszki és képes Eric elé helyezni. Megfeszül állkapcsom és próféciákon gondolkodom, amik beteljesítik önmagukat. Ó, hogy ajnározza!
- Jó, inkább hagyjuk azt a kis köcsögöt.
Szemet forgatok, hogy Eric csak színészkedik. A szavait viszont megfontolom, nem zárom ki, hogy tényleg.
- Majd jobban megismerem és kiderül.
Nyomok az orra alá egy fricskát, amit tudom, hogy nem fog annak venni. Összeszűkült, gonosz szemekkel meredek rá, mert ez a Sammy kezd sok lenni és félelmetessé válni.
- Nem faszság. Minek legyen vele, ha ő is más iránt is érez, nem biztos magában és a partnere is? Teljesen feleslegesen vannak együtt, ha nem szeretik egymást eléggé. Másoknak ez opció Felix
Sóhajtom fáradtan, mert tuti beleköt majd és vitázik, de nekem rohadtul nincs most kedvem a monogámiaellenességet hallgatni.

- Te jobban ismered. Lehet, hogy én csak összezavartam. De ha ennyire meg tudtam kavarni a fejét, csak azzal, hogy meghallgattam mit tettél te, egyáltalán nem azt érzi a Sammykéd iránt, mint kéne.
Oké, hogy az én is meginogtam, de se Sebastiant, se Ericet nem dugtam meg heccből, hogy elvegyem előbbinek a szüzességét utóbbinak mondjuk a becsületét. Nem gondolok rá állandóan, vagyis... Nem akartam szakítani vele, vagyis... Hallgatok. Ha hamisnak ítélem Eric érzéseit, akkor a magaméit is? Csak megkavart Felix, ő maga a hülye, ostoba titkolózásával, a bizonytalankodásával, mert ő volt az végig és sokkal hosszabb ideig nálam.
- Ha az lesz, elhagylak
Közlöm kíméletlenül. Őt nem fogom elviselni. Utolsó csepp lesz a pohárban.
- Ha még egyszer lefekszel vele, akkor is.
Amilyen kis hülye, úgyis elsírja Ericnek, mert kitalálja mennyire szerelmes. Ő meg tudja a tényállást. Már nem vagyok olyan gyenge, mint régen. Megteszem. Testtartásom, kíméletlen arckifejezésem is erről árulkodik. Ha folytatja ezt a komédiát, keressen más bolondot hozzá. Kurvára unom Sammyt, az új felfedezettet, és minden kibaszott, potenciális szeretőjelötlet! Fel tudnám gyújtani mindet! Próbálok inkább a jelenre koncentrálni, kiűzve a szőke, geciváró, alélt ajkú képét a fejemből. Én kellek neki, kész.
- Elhiszem neked. Tudod, mit? Tényleg elhiszem. Baromira unalmas, hogy bizonygatnod kellett, de te magad mondtad milyen nehezen éred el ezt a szintet. Hát velem megugrottad.
Húzom ki magam, mint aki büszke magára. Ne is essék több szó erről. Az évődő barátságra nem szólok semmit. Jók az ilyenek, bizonyos mértékig. Én élvezném. Végülis Leoval hasonló haverságban vagyunk. Biccentek, hogy szarjuk le kettejük dolgát. Ebben most egyet tudok érteni. Hallgatás beleegyezés, nem kell többet bizonygatnia. Csinálnak, amit akarnak.
- Nem tudom, rossz érzésem van Sammyvel kapcsolatban, ennyi az egész.
Ericnél is volt, de nem ennyire. Ez most más. Félek a kis köcsögtől.
- Te uni vagy. Szeretem a passzívat, mert én inkább aktív, bár te el tudod érni az unit, másnak nem engedném. Tudom. Én se választok akárkit.
Nézek rá, Ő volt az első az életem minden tekintetében.
Az anyja, najó, ehhez most nem fűzök kommentárt. Csak félmosolygom és az ajkára hajolok apró csókokkal hitetni el, mennyire elhiszem a szerelmét.
- Haladok és én vagyok életed értelme. Asszem menni fog, hogy ezt feldolgozzam.
Csak el kell hinnem, hogy mindent megkaptam, amit akartam. Végülis bizonyos szempontból ez mindig is így volt. amit nagyon akartam így, vagy úgy megszereztem, de jól mondja. Az érzelmekben még mindig béna vagyok.
- Sebastiannal nem akarok semmit. Komolyan nem. Eric...Ericcel sem volt. Ő is kikötötte, csak akkor lehet, bármi, ha téged dobtalak. De ha így állunk, amíg így állunk, nem foglak
Közlöm nagy kegyesen, beharapva az ajkát, mint gonosz macska, aki eljátszik a gombolyaggal.
- Én se fogom megszakítani a kapcsolatot Erickkel, csak azért mert Te most megüdvözültél. De vigyázz Felix, ne dugd meg, csak barátkozz.
Kurva rossz érzésem van ezzel kapcsolatban. Igazból...nem csak az ő részéről. Mind a négyen benne vagyunk.
- Nem fogom Tudjukkinek hívni, nem félek tőle.
Hessegetem el feszültebben, aztán hallgatom miért is kéne türelmesnek lennem. Biccentek, Sammyre is.
Igazából azt is elhiszem, nem tart lányosnak.
- Akkor hidd el, hogy sokkal többet elviselek, mint gondolnád. Nyugodtan rám zúdíthatod magad.
Igazából el sem tudom képzelni mi tartotta vissza.
- Jajj már. Nem is tőlem vagy berezelve, hanem saját magadtól. Magadat nem mered elfogadni. Nem fogod megtudni, ha meg sem próbálod. Lenyomtad nekem ezt az álszent dumát, szeressen mindenki olyannak, amilyen vagyok és pont te nem alkalmazod? Akkor szedd össze magad Felix és vedd le a hülye álarcaidat. Sokszor kurvára nem vagy racionális, vagy erős. Szeretnék én egy terror tábornokot? A faszt.
Érdekel mit tud még mutatni, amit két év alatt nem láttam belőle.
- Jó, akkor csak nyitott leszek és hallgatlak
Próbálok egyezkedni vele.
- Nem direkt cseszted el, bár óvni akartál, meg hasonló hülyeségek, szóval kicsit mégis.
Emlékeztetem, mielőtt nagyon felháborodik mennyire igazságtalan fasz vagyok.
Az kurvára nem tetszik, hogy kiforgatja a szent Sammyt és egészen megkapó köntösben tünteti fel. Bele is fújtatok a csókba.
- Legyen inkább Tudjukki, jó? Orratlan, ronda, kopasz selejt. Jobban illik hozzá.
A szexben kiegyezem.
- Lehetne. Ne legyen elvárás.
Odasimulok, aztán próbálok kiverni a fejemből minden ilyesmit. Igyekszem olyannak lenni, aki teljesen elfogadó, ha kell, befogadó, nem támasztok elvárásokat, csak élvezem, idomulok, elmerülök benne.