Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

» Rangsorolások (Noel és Tami)
Vas. Okt. 02 2016, 14:41 by Kőrösi Noel

Top posting users this month
Eric A. Blake
 
Leopold K. Lindhardt
 
Reeven Callagher
 
Samuel T. Collins
 
Quentin Collins
 
Felix Kaleolani
 
Kensington L. Lockwood
 
Suzanna Crystal
 
Sebastian McBridge
 
Kelly Evans
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 You know that I love you so I love you enough to let you go - Greg & Izzie

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Isabella Williams
Admin
Életkor : 26
Foglalkozás : Bohóc
Hozzászólások száma : 1314

TémanyitásTéma: You know that I love you so I love you enough to let you go - Greg & Izzie   Szomb. Feb. 16 2013, 12:56


Egyszer minden fontosabb lesz majd, mint te meg én

Egy kedves, női hang magyarázta el a telefonba, hová kell jönnöm, ami meglepett, tekintve, hogy a hirdetés egyedülálló férfiról szólt. Hamar összeraktam a képletet, hogy akkor nagymama vagy bejárónő lehet. Aztán az egyeztetett időpontra odaértem a megadott helyre (5 perc késéssel, naná!) majd ugyanaz a kedves női hang invitált be, hogy azután testet öltsön a nő, aki közölte, hogy az Úrnak halaszthatatlan ügy jött közbe, ezért késik. Szuper, még egy késő, mint én, természetesen nem bánom, és besétálok a szép házba.
Ideges vagyok, idegesebb, mint Domunál, hiszen Gwent ismertem, a parkot is ismertem, ahol megbeszéltük, hogy találkozuk. Mármint nem annyira ismertem, de jobban, mint... azt se tudom, hogy hívják! Annyi dolgom volt a HÖK-ben, hogy totálisan elfelejtettem utánanézni-érdeklődni, egyáltalán hová jövök! Lesápadva, minden mosoly nélkül ülök le a felkínált kanapéra, és még örülök is, hogy a bejárónő a dolgát végzi, így legalább nem kell látnia a kifejezést az arcomon.
Próbálom magam megnyugtatni, és összeszedni, hogy minden rendben lesz, és majd valamit kitalálok, és különben se áll meg a világ, ha ez nem jön össze. Persze, nem áll meg, így gondolom, amíg be nem sétál Ő.

~Földiekkel játszó, égi tünemény~ Jut eszembe azonnal a verssor. Ez a kislány gyönyörű, egyszerűen bűbájos, a szőkésszínű libbenő hajával, a világos színű tekintetével, a pisze orrával, a kerekded pofijával, a finom vonásaival, hát én még életemben nem láttam ilyen szépet. Ki is töröl minden mást a fejemből, ahogy mosolygósan, könnyed ugrándozással egy papírral és ceruzával a kezében odaugrándozik hozzám. Igazi nagylány, és eszembe is jut, hogy 7 éves.

-Szia, én Isabella Williams vagyok, téged hogy hívnak?-
Szólítom meg, ő pedig kedves hangon bemutatkozik - Charlotte Liliane Phillips. Annyira lenyűgöz a neve -Cherrynek fogom hívni- hogy nem is törődöm a többivel, pedig ó, mennyire kéne!
-Hívhatlak Cherrynek?-
Kérdezem elbűvölten, bólint, és odasétál mellém, lehuppan, és az asztalra teszi a ceruzákat meg a papírt. Közelebb hajolok, a lap még üres.
-Mit fogsz rajzolni?-
Kérdezem kíváncsian, és érzem, hogy a feszültség kezd bennem felengedni. Megigazítom szürke ceruzaszoknyámat, ahogy keresztbeteszem a lábaimat, és a lila, elég mélyen dekoltált ingemet is, na meg megigazítom narancs-hajamat a narancs hajpánttal, de aztán ismét rá figyelek.

_________________

I
make it
hot like fire

Vissza az elejére Go down
http://frances.hungarianforum.com
Gregory Phillips
Városlakó
Életkor : 36
Foglalkozás : biztonságtechnikus
Hozzászólások száma : 48

TémanyitásTéma: Re: You know that I love you so I love you enough to let you go - Greg & Izzie   Vas. Feb. 17 2013, 20:38


Két hete költöztünk be, és bár Linda, a bejárónőnk nagyon kedves, ahhoz már kicsit idős, hogy azt a rengeteg energiát, ami Liliane-ben van lekösse. Nekem viszont muszáj dolgoznom, és nem lehetek annyit a kicsikémmel, mint szeretném, így jött az ötlet, hogy keresek egy gyerekcsőszt. A közelben van egy egyetem, úgy gondoltam, ott biztos akad olyan fiatal lány, akinek jól jönne egy kis zsebpénz, és a gyerekekhez is ért. Bevittem oda a hirdetést, és szerencsére a portás kedvesen reagált, azt mondta kiteszik majd. Az akció jól indult, többen is jelentkeztek. De eddig nem találtam megfelelő személyt. Pontosítok: Liliane nem talált megfelelőt. Nagyok az igényei, és ha neki valaki nem tetszik... Mit tehetek én? Semmit. Mert az ő szava szent, ha valaki nem jó, akkor az nem jó, lehet akármilyen referenciája.
Linda telefonált, hogy egy újabb jelölt jön ma délután, Charlotte-ot elhozta az iskolából a vacsora készen, csak meg kell melegítenem, és hogy jó lenne, ha ötre hazaérnék, mert addigra jön a kisasszony. Említi a nevét is, de nem érek rá ezzel foglalkozni, teljesen elkerüli a figyelmem. Leokézom, de aztán kénytelen vagyok öt előtt visszahívni, mert valami baleset van az autópályán, és áll a forgalom. Persze Lindát arra kérem, hogy mentsen ki valahogy és várjon egy kicsit, még, ha pedig befut a bébicsősz, akkor engedje Liliane-t, hogy ismerkedjen, elvégre a végső döntés, az övé.

Charlotte, mint egy kis angyal libben be a szobába, miután Linda közli vele, hogy vendég érkezett, és neki kell fogadnia, amíg Greg, haza nem érkezik. Elbűvölő és kissé csendes elsőre. Magával hozza a rajzlapot, és ceruzáit is. Mert ez volt a terv, mielőtt megzavarták.
Illedelmesen válaszol, amikor a neve felől érdeklődnek, majd kissé félénken bólint, amikor megkérdezik, szólíthatják-e Cherrynek. Közelebb lépked, lecsüccsen, és rajzolni készül.
- Ezt a házat, hogyha a papa hazajön, elküldje a nagyiéknak, mert ők majd csak egy hónap múlva látogatnak meg.
Mondja kedvesen, aztán neki lát, de szinte rögtön abba is hagyja, és Isabellához fordul.
- Segítesz?
Természetesen tökéletesen tud egyedül is rajzolni, ez egy fajta teszt. Nagyon okos kislány, tisztában van vele, hogy a mellett ülő fiatal nő - neki néni - egy újabb lehetséges gyerekcsősz. Ő pedig most vizsgáztat. Amíg az apja hazaér, addig van ideje megtudni, amit szeretne...
Vissza az elejére Go down
Isabella Williams
Admin
Életkor : 26
Foglalkozás : Bohóc
Hozzászólások száma : 1314

TémanyitásTéma: Re: You know that I love you so I love you enough to let you go - Greg & Izzie   Pént. Feb. 22 2013, 19:01


Egyszer minden fontosabb lesz majd, mint te meg én

Nézem, nézem a kislányt, és nem tudok betelni vele. Egyszerűen csodálatos, mintha az angyalok közül költözött volna a Földre. Hihetetlen. Ha biztos lenne, hogy ilyen csodálatos lányom lesz, hát... nem haboznék. Azonnal felcsináltatnám magam, az tuti. De lehet elég lenne őt ellopni, biztos, ami tuti. Azért kezdetnek inkább leszek a bébicsősze, mert a gyerekrablást amúgy is büntetik.
A hangja, mint egy csodás csengettyű, amit a szél libbentett meg, csilingel. Elolvadok, érzem, összeszedem magam azért, és próbálok neki értelmesen válaszolni. Meg mondjuk normálisan viselkedni vele.

-Ezt a házat?-
Kérdezek vissza, és körbepillantok, még nem is sikerült rendesen megnéznem magamnak, de most... hát bámulatos. A papa dúsgazdag lehet. Ránézek a kislányra, és kibújok a blézeremből, amit az ing fölé vettem, csak hagyom hátul lecsúszni, feltűröm az ingujjamat. Rajzolni. Én... hah!
-Hát Cherry, szívesen segítek, ha nem félsz, hogy rontok rajta... nem vagyok túl ügyes rajzolásban.-
Mondom neki rámosolyogva, majd, ha még mindig ragaszkodik hozzá, a ceruzákhoz hajolok, és vizsgálgatni kezdem.
-Mi lenne, ha megmondanád, melyik színnel kezdjem, és mit rajzoljak? És hogyan?-
Vigyorgok rá szélesen, mert tényleg bénán rajzolok. Nekem az Isten a hangot osztotta, nem a rajztehetséget... nem vagyok benne túl jó. Régebben nagyon szerettem volna jól rajzolni, gyakoroltam egy időben sokat, rengeteget, és akkor ment is valamennyire, de ez még tizenéves koromban volt.
-Szóval melyikkel kezdjem?-

_________________

I
make it
hot like fire

Vissza az elejére Go down
http://frances.hungarianforum.com
Gregory Phillips
Városlakó
Életkor : 36
Foglalkozás : biztonságtechnikus
Hozzászólások száma : 48

TémanyitásTéma: Re: You know that I love you so I love you enough to let you go - Greg & Izzie   Kedd. Feb. 26 2013, 19:21


Az igazság az, hogy Charlotte nem igazán tud rajzolni. Nem is nagyon szereti, most is csak azért szánta rá magát, mert a nagyanyja megkérte, hogy küldjön egy rajzot a házról. Miközben telefonáltak elhúzta a száját, de végül csilingelő hangon válaszolta, hogy természetesen meg fogja örökíteni a lakás különböző részeit. Azt pedig, hogy egyszerűbb lenne, ha fényképeket készítenének nem fűzte hozzá. Egyszerűen azért, mert bár még csak 7 éves, pontosan tudja, hogy így tud a nagyinak örömöt szerezni, és mivel egyébként imádja a nagyanyját, nem lett volna képes elszomorítani.
Most hogy rászánta magát, nem hagyja, hogy olyan apróságok, mint egy új gyerekcsősz jelölt eltántorítsák. Sőt, talán még meg is ismerheti a lányt, mielőtt az apja hazaér.
Ahogy Isabella visszakérdez, összeszorítja a száját, és reménykedve bólint neki. Amit rögtön megállapított, hogy ez a lány, nagyon szép, és most is, ahogy kibújik a blézeréből, olyan kecsesnek tűnik.
- Te egy királylány vagy?
Kérdezi meg végül kétkedve, hisz tudja, hogy ilyesmi nem létezik csak a mesékben. De ez a vörös haj, a kék szemek, a fehér bőr... Charlotte bizonyosan ilyennek képzeli el a királykisasszonyokat.
Ami pedig a rajzolást illeti... A lapra pillant, majd Isabellára.
- Színezni tudsz? Mert akkor megrajzolom én, te meg kiszínezed...
Magyarázza a tervet, és ha az újdonsült nevelőjelölt beleegyezik, akkor neki is lát, szépen megrajzolja a velük szemben lévő szekrényeket. Szépen... Mondjuk inkább így: korának megfelelően.
- Ezt itt... barnára, mert az is barna - mutat a kezében lévő ceruzával előbb a rajzolt szekrényre, majd az igazira. És a ceruzák közül kis is keresi azt amelyik szerinte megfelelő. Ezt követően áll neki az ablakoknak a szekrényektől balra, s ahogy dolgozik, meghallja a kulcs csörgését, és a zár kattanását...
- Megjött a papa!
Kiáltja vidáman, és a ceruzát letéve, felpattan és kirohan az előszobába, hogy köszöntse a férfit, akit egyelőre a legjobban szeret a világon.

- Szia Hercegnőm!
Köszönök a nyakamba csimpaszkodó Liliane-nek és egy puszit nyomok az orrára, közben meg igyekszem őt is fogni, a táskámat sem elejteni, és becsukni az ajtót magam mögött. Nem túl egyszerű feladat, de megbirkózom vele, pont úgy, ahogy máskor is.
Kérdő pillantást vetek rá, ő meg csak mosolyogva vállat von, amit jó jelnek veszek, mert ez azt jelenti, hogy ezt a lányt, még nem utálja. Ami első körben határozottan pozitív.
Leteszem a földre, és a fülébe súgom, hogy menjen vissza, egy perc és megyek én is, aztán együtt megbeszéljük, amit kell. Okos lány, nem kötekedik, szépen visszamegy, és már hallom is, ahogy magyarázza, hogy csak leveszem a kabátom, és megyek is. Valóban. Leveszem a dzsekim, a táskám egyelőre szintén az előszobában hagyom. A tükörben azért még kicsit átfésülöm a hajam az ujjaimmal. Aztán a nyakkendőmet kissé meglazítva lépek be a nappaliba.
- Elnézést, hogy megvárkoztattam Miss...
Elakadok. Nem emlékszem, Linda mit mondott, hogy hívják a hölgyet, de ez a vörös haj, nagyon is ismerősnek tűnik. Persze csak egy pillanat az egész, és rögtön meggyőzöm magam, hogy léteznek más vörös hajú nők is Los Angelesben. Léteznek... Fordulj meg, és bizonyítsd be, hogy léteznek...
Vissza az elejére Go down
Isabella Williams
Admin
Életkor : 26
Foglalkozás : Bohóc
Hozzászólások száma : 1314

TémanyitásTéma: Re: You know that I love you so I love you enough to let you go - Greg & Izzie   Pént. Márc. 01 2013, 22:33


Egyszer minden fontosabb lesz majd, mint te meg én

Olyan zabálnivalóan édes ez a kislány, hogy képtelenség betelni vele. Rám néz komolyan, és kérdez, így én hasonló komolysággal válaszolok neki.
-Tudod minden lány, akit az apukája nagyon-nagyon szeret, és vigyáz rá, az királylány.-
Rákacsintok, mintha titkot árultam volna el, azután rápillantok, végigmérem, és mosolyogva megállapítom a tényt.
-Szóval biztos vagyok benne, hogy te is az vagy. Igazam van?-
Kétlem, hogy tévednék az apját, és annak szeretetét illetően, elvégre ki ne szeretne egy ilyen tündért? Elképzelni nem tudom, hogy az apja ne lenne totálisan odáig érte, megbabonázva.
Ezután megfogom a barna ceruzát, amit kiválaszt, és színezni kezdem a szekrényt. Nagyon jó a problémamegoldó készsége, mert ez azért valóban megy még nekem is.
Azután kattan a zár, és felkiált, hogy megjött a papa... hát, kedves papa, nagyon, nagyon kíváncsi vagyok már rád!

~Szia Hercegnőm!~
~Sosem mondtuk ki, hogy... ne szívd mellre, keress mást! Keress mást! Mást!~
Ahogy meghallom a hangot, az agyam lázasan pörögni kezd, és felidézi életem legrosszabb emlékét. Egy olyan emléket, amit azt hittem, örökre száműztem a fejemből, aminek nem kéne már meglennie, nem szabadna, mert kitöröltem, minden szakember azt mondta, hogy nem fog többé előjönni, hogy...
Tovább beszél. Automatikusan fordulok hozzá, érzem, hogy a testem belül elzsibbad, nem érzek semmit, olyan, mintha nem lenne bennem semmi, csak a szerveim, nem érzem hirtelen azt a pluszt, nincs meg a lelkem.
Az agyam kapcsol át vészhelyzetbe, és teszi azt, amit nem tennék: ránéz-összerezzent-válaszol.

-Greg...-
Az ő nevét lehelem a sajátom helyett, de nem lepődhetek meg azon, hogy ebben a helyzetben még az agyam se tud helyesen működni. Örülök, hogy nem engedi át az emlékeket, amiket nem lenne mivel éreznem most, de azért tudom, hogy valamit tennem kéne, hogy az a fal biztosan tartsa maga mögött a sok hátborzongató múltdarabkát. Valamit tennem kéne, de mit?!

_________________

I
make it
hot like fire

Vissza az elejére Go down
http://frances.hungarianforum.com
Gregory Phillips
Városlakó
Életkor : 36
Foglalkozás : biztonságtechnikus
Hozzászólások száma : 48

TémanyitásTéma: Re: You know that I love you so I love you enough to let you go - Greg & Izzie   Kedd. Márc. 05 2013, 09:12

Charlotte elgondolkozik a válaszon. Nem igazán tud vele mit kezdeni. Őt nagyon szereti az apukája, és valóban gyakran hívja "Hercegnőmnek" de tudva, hogy a papa nem király, sosem vette komolyan. Végül azonban mégis bólint egyet, kicsit bizonytalanul, és még mosolyogni is kezd. Miért hazudna neki ez a néni? Ha valóban királylány, akkor nem is hazudhat, és ez elegendő magyarázat, egy magafajta kislánynak.
Neki is kezd rajzolni, és megnyugtatja, hogy Isabella nem kötözködik, hanem szó nélkül színezni kezdi a szekrényt. Mindez csak addig tart, amíg kattan a zár, és meg nem érkezik az édesapja.

A napom eddig egész jó volt. Leszámítva ezt a forgalmi dugót, ami meggátolt, hogy időben hazaérjek. Nem szeretem a késést. Másoktól sem tűröm el, természetes, hogy haragszom magamra is érte. Nem kezdek önostorozásba, de azért még zavar.
Ahogy Liliane a nyakamba ugrik egészen megfeledkezem róla. A szemei csillognak, és bár nem mondd konkrétat, azt hiszem tetszik neki a jelölt. Ez jó. Ez megkönnyíti a dolgokat. Ha a hölgynek is tetszik az én Hercegnőm - és az egyenesen lehetetlen, hogy ne tetszene - akkor csak a részleteket kell megbeszélni...
Visszaküldöm az én drágámat, és gyorsan leveszem a kabátom, és rendbe hozom magam, hogy utána méltóképpen köszönthessem a kisasszonyt.
A nappaliba lépve azonban elakadok. A vörös haj, nagyon is ismerősnek tűnik. S bár magamban fohászkodom, hogy ne ő legyen az, az égiek mégsem olyan kegyesek hozzám. Nem mintha hívő ember lennék, és az ilyesmi csak arra jó, hogy tényleg ne is legyek az.
Már abból, ahogy fordul, tudom, ő az. Valami még is más. Bizonyára az évek... Magasabb, nőiesebb, szebb... Arra eszmélek, hogy a nevem mondja, és ettől minden emlékem - amire nem akarok emlékezni - szertefoszlik. Liliane okos, nagy szemei cikáznak köztünk. Biccentek a velem szemben álló nőnek, aztán leguggolok a lányomhoz.
- Kincsem, megtennéd, hogy játszol egy kicsit a szobádban, amíg én beszélgetek a nénivel?
A szemei vészesen csillognak, már nyitná a száját, hogy kérdezzen, látom rajta, hogy nem akar menni, hogy nem tetszik neki, hogy valami olyan történik, amit nem ért. Nem akarok vele szigorú lenni, veszekedni sem szeretnék, és legfőképp azt nem szeretném, ha megtudná milyen kapcsolatom volt Isabellával. Egy szempillantással jelzem neki, hogy nem most, és bár továbbra sem tetszik neki a dolog, végül, kissé durcásan de összeszedi a rajzlapját, a ceruzáit, és kisiet a szobából. Azért az ajtót még sikerül hangosabban becsuknia, amiért le kell majd szidnom, de nem biztos, hogy fogok rá emlékezni. Kissé gondterhelten ráncolom a homlokom, és simítok végig a borostámon. Fogalmam sincs mit kéne mondanom. De végül úgy döntök kezdjük tisztalappal.
- Szervusz Isabella, kérsz valamit inni?
Kérdezem meg végül, egészen nyugodtan, és csak most nézem meg újra. Valóban kész nő lett, meglehetősen szép darab. Mindig is jó ízlésem volt. Viszont valami furcsa rajta. Mintha nem lenne magánál.
Közelebb lépek, azon gondolkozva, hogy hellyel kínáljam, vagy inkább elkapjam, mielőtt összeesik. Kicsit mintha sápadt lenne.
- Jól vagy?
Teszek fel egy újabb kérdést, mikor már egészen közel vagyok hozzá. Készen arra, hogy esetleg meg kell tartani, ha össze akarna esni. De azért, inkább ne essen össze.
Vissza az elejére Go down
Isabella Williams
Admin
Életkor : 26
Foglalkozás : Bohóc
Hozzászólások száma : 1314

TémanyitásTéma: Re: You know that I love you so I love you enough to let you go - Greg & Izzie   Csüt. Márc. 07 2013, 21:44


Egyszer minden fontosabb lesz majd, mint te meg én

Felpattanok, hogy úgy köszöntsem a papát, mielőtt meghallom a hangját, és majdnem össze is csuklom azzal a lendülettel, amint meghallom Greget. Ő az. Vajon hányszor kellene kimondanom egymás után a nevét ahhoz, hogy az agyam is annyira elzsibbadjon, mint a lelkem és a szívem, és nagyjából minden szervem ami érezni képes?
Megváltozott. Magasabbnak tűnik, komolyabbnak, idősebbnek, és vonzóbbnak. Nem tudom, ezt hogy csinálja... jót tettek neki az évek, annyi szent. A homlokán egy gondterhelt barázda kezd mélyülni, a szemei szélén halvány ráncok, a szája mellett nevetőgödröcske, pedig olyan ritkán nevetett régen.
Kimondja a nevem, amivel ismét emlékhullámokat indít el bennem, amikre nem lenne szabad gondolnom. Valamit tennem kell, hogy ezek az emlékek elzárva maradjanak, lázasan töröm a fejemet, de végül az zökkent ki a sokkos állapotból, hogy közelebb jön. Annyira megrémít a tudat, hogy hozzám érhet, hogy egyszeriben magamtól huppanok le, kiengedve a bennem rekedt levegőt, és ismét érzem a zsibbadtságot, és azt, hogy az agyam a szolgálatomra áll.

-Meglepetten... nagyon meglepetten. És igen, kérek, valami ütőset.-
Nem érzem úgy, hogy vissza kéne fognom magam, elvégre... előtte nem lehetnek titkaim. Mármint évek óta nem találkoztunk, de Greg mégis csak Greg! Olyan oldalát ismerem, olyan oldalát ismertem, amit az emberek többsége nem, én nem csak a főnököt láttam benne, velem tudott kedves, és hétköznapi is lenni, és bár eleinte nagyon sokáig halálra rémített, nem hagyhatom, hogy megint ezt hozza elő belőlem, mert hová menekülhetnék? Itt az életem, a suli, a munkám, a barátaim, és nem utolsó sorban szeretem LA-t. Szóval remélem valami olyan erőset hoz, ami tényleg eltompít kicsit jobban, mert erre a találkozásra inni kell.
Kinyitom a számat, de nem tudom, hogyan... hogy mit mondhatnék, aztán mégis előkerül valami csevegésszerű téma. Mármint olyan, ami számomra csevegő téma.

-Nevetőgödröcskéd van... sosem gondoltam, hogy valaha ilyet fogok látni az arcodon. Nem vagy az a nevetgélős típus... ne érts félre, jól áll, nagyon jól áll, de nem gondoltam, hogy bevésődhet ilyesmi az arcodra, mert olyan keveset nevettél igazán és... össze-vissza beszélek, ne haragudj, hogy vagy?-
Érzem, ahogy az arcom lángba borul, és elárulja zavaromat. Bár szerintem a zavarra magától is rájött, akkor szoktam hadoválni még többet, mint általában, amikor zavarban vagyok.
-Cherry nagyon aranyos kislány, látom, sok mindenről lemaradtam.-
Őszintén szólva nem értem, miért csinálom ezt... miért viselkedek úgy, mintha régi barátok lennénk, és most találkoznánk. Szeretők voltunk, az első szerelmem volt, aki elvette a szüzességem, aki "megrontott"! Számomra sokkal több volt, mint egyszerű barátság, vagy kaland. De nem gondolhatok ilyeneket tovább, nem szabad, egyszerűen nem.

_________________

I
make it
hot like fire

Vissza az elejére Go down
http://frances.hungarianforum.com
Gregory Phillips
Városlakó
Életkor : 36
Foglalkozás : biztonságtechnikus
Hozzászólások száma : 48

TémanyitásTéma: Re: You know that I love you so I love you enough to let you go - Greg & Izzie   Hétf. Márc. 18 2013, 13:43

Az új jelölt, egyáltalán nem olyasvalaki, akivel találkozni szerettem volna. Olyan nagy ez a város, ráadásul... Nem is tudom. Simán visszamehetett volna Európába, de ezek szerinte nem tette. Lilianet könnyen lerázom. Azzal még ő is tisztában van, hogy milyen ha mérges vagyok. Még akkor is, ha rá nagyon nehezen tudok haragudni. Most nem vagyok mérges, de a hangomból, a pillantásomból tudja, ha nem fogad szót, annak komoly következményei lehetnek. És ő jó kislány, szépen eltűnik, mielőtt Isabella a sokktól elájulna. Mert ez a benyomásom, ahogy ránézek.
Mintha kifutott volna az arcából az összes vér. Ami, megjegyzem igencsak meglepő, hiszen hét év, igen hosszú, ennyi idő alatt igazán elfelejthetett volna. Láthatóan nem tette. Igaz, én sem felejtettem el őt. Elég volt meglátnom a vörös fürtöket, rögtön eszembe jutott. Mégis, próbálok nem gondolni a múltra. Hibáztam, és ő is hibázott, nem hiszem, hogy ezt most fel kéne hánytorgatnunk. Inkább érdeklődöm, mit inna.
- Ütőset... - morgom az orrom alatt, nem tartok itthon alkoholt, Liliane miatt. - Köszönöm, remekül.
Válaszolom végül, és a szavai többi részét, a nevetőgödröcskémről - tényleg van olyanom? - elengedem a fülem mellett. Mivel állítja, hogy jól van, a konyhába veszem az irányt, és bekapcsolom a kávéfőzőt. Linda szerencsére bekészített mindent, nekem csak a gombot kell megnyomni, 5 perc múlva, már ihatunk is.
Visszamegyek, és amíg le fő a kávé, megpróbálom megbeszélni, amit meg kell. Isabella nem könnyíti meg a dolgomat.
- A neve Charlotte, és hét éves - részemről a téma ezzel lezárva. Nem kell nagy észnek lennie, hogy rájöjjön, az én kis hercegnőm az oka annak, hogy a mi kapcsolatunk egyik napról a másikra véget ért. És azt is nagyon remélem, hogy nem fog faggatózni. Semmi kedvem most erről beszélni. Nekem egy dada kell, vagy minek hívják az ilyet, és nem egy érzelgős-beszélgetés a volt barátnőmmel.
- Szóval, intézzük el gyorsan. Miért szeretnél Charlotte-ra vigyázni?
Szegezem neki a kérdést, nem is hagyva időt, hogy másról beszéljen. De közben felállok, hogy behozzam a kávéinkat. Ezzel lehetőséget adva neki is, hogy helyre tegye a gondolatait, és meg tudja majd válaszolni a kérdésemet.
Vissza az elejére Go down
Isabella Williams
Admin
Életkor : 26
Foglalkozás : Bohóc
Hozzászólások száma : 1314

TémanyitásTéma: Re: You know that I love you so I love you enough to let you go - Greg & Izzie   Vas. Márc. 31 2013, 19:20


Egyszer minden fontosabb lesz majd, mint te meg én

Miért van az, hogy néhány pasit a kor csak helyesebbé tesz? Ez annyira... nem fair. Én például sosem fogom már visszakapni a 18 éves alakomat, ő meg, nos... jobban néz ki, mint 7 éve. HÉT ÉVE! Ilyen sok idő telt el azóta, hogy láttam.
Ahogy ülök a kanapén, és hadoválok, úgy érzem, egyre mélyebbre süllyedek ebben a kényelmes ülőalkalmatosságban, ami nem csoda, tekintve, hogy össze-vissza beszélek. Nem tűnik meglepettnek, ami azért engem meglep, mert ennyi idő alatt elszokhatott volna a hülyeségemtől, és mégsem - ezek szerint mégsem. Érzem, ahogy a lelkem, a szívem már elkezdene messzemenő következtetéseket levonni, de az agyam a helyén, és visszakényszeríti őket a zsibbadtságba, jogosan, mivel félek, hogy ha nem így történne, akkor itt ájulnék el.
Ő pedig... mintha az arcomba kiabálná, hogy elhagyott a lánya miatt, mégis hogy mondhatja ezt így mindazok után, ami történt? Miért kell ezt így az arcomba kiabálnia? Nem értem, hogy ez miért jó neki, na de sokszor nem értettem őt annak idején sem, és... most meg kérdez. Megkérdezi, miért szeretnék Cherryre vigyázni.

-Hogy én?! Ó, én nem...-
Heves fejrázásba kezdek, de szerencsére közben fogja magát, és kimegy, így talán gondolkozhatok egy kicsit. Mármint, akarok én vigyázni a gyerekére? Greg gyerekére, aki miatt elhagyott? Akarok találkozni vele újra és újra, hogy kitegyem magam az emlékek zuhatagának, hogy azután újra, és újra átéljem mindazt, ami történt, hiszen tönkretett, porig alázott, megsemmisített, amikor vége lett.
Oké, tehát nem. Szóval akkor közlöm, hogy jó volt őt újra látni, majd szépen felállok, és kisétálok az ajtón, úgy riszálva, hogy lehetőleg eszébe jusson, mit hagyott ki, hogy ácsingózzon utánam, de miért is lenne ez nekem olyan jó? Persze, egy kis revans. És utána elfelejtem a címét... elfelejtem, hogy újra láttam, elfelejtem, milyen helyes, hogy milyen cuki nevetőgödröcskéje van, hogy milyen jól éreztem magam vele, miután fel tudtam oldódni a közelében, hogy ő tett nővé, testileg-lelkileg; hogy ő is hozzájárult ahhoz, aki most vagyok, és szeretek olyan lenni, amilyen vagyok, szeretem élvezni az életem.
És aztán ott van Cherry, a tündér, a világ legcukibb kislánya, aki megbabonázott teljesen, akit annyira, de annyira szeretnék megismerni jobban, aki olyan sokat elárulhatna a papáról...
Nem. Nem tudok nem harcolni ezért a munkáért. Nem tudom ezt az alkalmat meg nem történtté tenni, ez biztos. Elhitetni se tudom magammal, mert... mert nem akarom.

-Mert nagyon szeretem a gyerekeket, mert ez egy új kihívást jelentene számomra, ugyanis jelenleg egy kissrácra vigyázok. Mert rengeteget tanulhatnék tőle magamról... a gyerekek annyira intuitívak, mindent látnak, és éreznek, és annyi mindent tudnak, olyan könnyű őket jól nevelni, csak hagyni kell őket kibontakozni, szárnyalni.-
Röviden, és őszintén foglalom össze, és igazából egyre inkább kezd elhagyni az édes zsibbadás, pedig annak muszáj kitartania. Szeretnék már innen kiszabadulni, és talán világgá menni, de akkor meg miért beszélek arról, hogy neki akarok dolgozni? Most miért mondtam ezt, teljesen megőrültem?!

_________________

I
make it
hot like fire

Vissza az elejére Go down
http://frances.hungarianforum.com
Gregory Phillips
Városlakó
Életkor : 36
Foglalkozás : biztonságtechnikus
Hozzászólások száma : 48

TémanyitásTéma: Re: You know that I love you so I love you enough to let you go - Greg & Izzie   Pént. Ápr. 12 2013, 09:37

Sosem értettem a nőket, most sem más a helyzet. Az egyetlen kivétel Liliane, bár már ő is tud olyasmit tenni, mondani, ami számomra felfoghatatlan, és tartok tőle, hogy lassacskán, ahogy egyre nagyobb lesz, ez egyre gyakrabban fog előfordulni. Talán őrültség, de félek, hogy felnő. Nem akarom, hogy felnőjön.
Isabella is felnőtt. Magasabb, és sokkal nőiesebb, mint amire emlékszem. De ez csak a külső. Ahogy beszél, az nagyon is emlékeztet arra a kamaszlányra, aki hazudott nekem. Mert akárhogy is nézem, ezt tette. Nem mintha, én teljesen őszinte lettem volna. És talán, felhívhattam volna, hogy tudja, nem jövök vissza, de felelőtlen voltam akkoriban én is. Ha nincs az én kis hercegnőm, valószínűleg, még mindig az vagyok. Lilianenek hála sok mindent tanultam. Miatta lettem az, aki most vagyok.
Az elhangzó kérdésre próbálok úgy válaszolni, hogy érezze, nem szeretnék ebbe a részébe jobban belemenni. Így viszont lehet, túl nyers voltam. Nem, nem megbántani akartam vele, sokkal inkább reméltem, hogy megért majd, talán még azt is, hogy elnézőbb lesz, ha megtudja nem egy másik nő miatt, hanem a lányom miatt hagytam ott. De nem vagyok biztos benne, hogy ezt a részét érti most. Mégsem óhajtok most a kapcsolatunkról beszélni - arról, ami évek óta nincs. Nem ezért jött, én pedig eléggé praktikusan gondolkodom, ezért is térek rögtön a lényegre, majd nem foglalkozva a motyogásával, kimegyek a kávékért.
A csészék már tele, tálcára teszem őket, és teszek mellé cukrot, és tejet is. Én feketén iszom, de Isabellaról nem tudom, hogyan szereti. Nem emlékszem, hogy valaha is ivott volna kávét.
Visszamegyek, és leteszem a tálcát a kis asztalra. Intek neki, hogy szolgálja ki magát, majd a kezembe véve a saját csészémet, leülök vele szemben az egyik fotelbe, úgy hallgatom, miért is szeretne Charlotte-ra vigyázni.
Ahogy beszélni kezd, ismét megállapítom, hogy semmit sem változott, ugyanolyan hévvel, és érzelmekkel telinek látszik, mint hét éve. S bár a válasza, nem pont olyan, mint amihez szoktam, van benne valami, ami megfog. Bólintok neki, miközben a kávémat kortyolom, aztán felteszem a következő kérdést.
- Olyasvalakit keresek, aki heti három alkalommal tudja vállalni Charlotte felügyeletét. Esetenként többször is. Elhozni őt az iskolából, és utána vele maradni, körülbelül este hatig, amíg hazaérek - tárgyilagos vagyok, és lehetőségeimhez mérten tömör - Hétfő, kedd és csütörtöki napokról lenne szó. Megoldható?
Azt mondta egy másik gyerekre is vigyáz, nem tudom ott milyen gyakorisággal van rá szükség. Mellesleg, nyilván tanul még, és az egyetemtől sem szakítanám el. De tudnia kell, hogy nálam nincsenek kivételek. Egy dadát akarok, nem kettőt vagy hármat. Amennyiben az időpont nem megfelelő számára a további beszélgetés ebben a témában tárgytalan. Másról pedig, nem érzem, hogy beszélnünk kéne. Legfeljebb akkor, ha akaratoskodni kezd. De akkor megint csak egy dolgot ér el: hogy nem alkalmazom sem most, sem máskor.
Vissza az elejére Go down
Isabella Williams
Admin
Életkor : 26
Foglalkozás : Bohóc
Hozzászólások száma : 1314

TémanyitásTéma: Re: You know that I love you so I love you enough to let you go - Greg & Izzie   Kedd. Ápr. 16 2013, 21:53


Egyszer minden fontosabb lesz majd, mint te meg én

El akarok innen menni, el a közeléből, de képtelen vagyok. Megbabonáz, ahogy mindig is tette, mert mindig is vonzódtam a férfiakhoz, akiknek hatalma van, akik tudnak bánni vele, és ő mindig tekintélyparancsoló volt. Talán pont miatta alakult ez így, mármint, a vonzódás, de erre nem szabad gondolnom.
Kávét hoz, én pedig csak ülök, és nem nyúlok hozzá, kicsit ismét rajongó tininek érzem magam, és ez a baj, hogy kezdek érezni. Felszegem a fejem, persze, szeszt nem kaptam, bár ez is erős, szóval fogom, és jó nagyot kortyolok bele feketén - pedig nem sűrűn kávézok, de most kell. Mintha bizonyítani akarnék, ami nevetséges, és gyerekes, de nem tudok most máshogy tenni, el is mosolyodom magamon kínomban, majd ráemelem tekintetem, amikor kérdez, és elmondom, mit gondolok arról, hogy a lányára vigyázzak. Elmondok egy olyan töredéket, egy olyan felszínt, amit ha megkaparnánk rövidesen olyan dolgokat találnánk, amivel egyikünk sem akar szembesülni.
Ismét, vagy még mindig megfélemlít. Olyan, mintha táncolnánk, időnként felé mozdulok, de ő rám ijeszt, és visszataszít a sötétbe, messze el. Alig merek rápillantani is, pedig én már nem ilyen vagyok. Régóta nem ilyen vagyok, akit megfélemlít bárki! Harcol bennem dac és bizonytalanság, és nem tudom, melyik fog győzni, csak azt tudom, hogy ez túl sok érzelem, több, mint amit szabadna engednem.

-Meg.-
Felelem szűkszavúan, és nyíltan, kitartóan, kihívóan nézek a szemeibe. Kihívóan, mint akit nem lehet megfélemlíteni, mintha én lennék az egér, aki a vadmacs lerohanó pillantását állja. Vadászból üldözöttnek érzem magam.
Nagy levegőt veszek, és minden határozottságommal állom tovább a tekintetét. Nem az vagyok, aki voltam, Phillips, hihetsz, amit akarsz. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy nem rendezek jelenetet. Nem utalok arra, hogy bármi is volt közöttünk, bár a légkörnél több utalást már ha akarnánk, se tudnánk tenni, mert az már konkrétumnak minősülne.

-Mikor kezdjek?-
Kérdezem magabiztosan, és leteszem a kávét. Mint két ismerős, csak két távoli ismerős vagyunk, akiknek semmi köze nem volt egymáshoz... na persze. Azért lábaimat megcserélem a ceruzaszoknyába, szerencsére feltámadt a jobbik eszem, és finoman megvillantom a formás combjaimat... látod, barátom, sajnálhatod, hogy ezt kihagytad. Értem én, hogy a tünemény miatt, de ettől még ácsingózhatsz! Mert ahogy ismerlek, nem mostanában volt körülötted nő nőként, hiszen ha valamiben biztos vagyok az az, hogy Cherry életét nem bolygatnád meg így, hogy akárkit beengedsz. Ennyire ismerlek, és még jobban is!

_________________

I
make it
hot like fire

Vissza az elejére Go down
http://frances.hungarianforum.com
Gregory Phillips
Városlakó
Életkor : 36
Foglalkozás : biztonságtechnikus
Hozzászólások száma : 48

TémanyitásTéma: Re: You know that I love you so I love you enough to let you go - Greg & Izzie   Hétf. Ápr. 22 2013, 08:04

Meglep, hogy feketén issza a kávét. Igaz, az arcáról leolvasható, hogy nem ezt várta, és az íz sem az, amihez általában szokott. Lehet mégis csak teát kellett volna csinálnom? Viszont, azt én nem szeretem annyira. Ha meg nem rajong a kávéért, nyugodtan tehetett volna bele tejet és cukrot, az eléggé elnyomja a kesernyés, amúgy finom, ízt.
Aztán beszélni kezd, és egészen magával ragadó. Kifejezetten örülök, hogy nem a szokásos, "szeretem a gyerekeket..." kezdetű maszlagot hallgatom végig. Talán régebben is ezért tetszett, de jelen pillanatban nem engedhetem meg magamnak azt a luxust, hogy a múlton rágódjak. A lányom felügyelete fontosabb, mint az, ami kettőnk között történt évekkel ezelőtt. És akárhogy is nézem, Liliane vidámnak tűnt, amikor megjöttem, nyilván, neki tetszett Isabella.
- Rendben.
Bólintok. ha az időpontok megoldhatóak, akkor már csak az anyagiakat kell tisztázni, meg pár apróságot. Viszont tekintve, hogy Isabelláról van szó, most kicsit feszélyezve érzem magam, hogy ilyesmit kérjek tőle.
Az ő szemeiben most meglepő magabiztosság sugárzik, én meg időhúzás gyanánt a kávémba kortyolok. Mindezt úgy teszem, mintha mi sem lenne természetesebb. Csak akkor teszem le, amikor elhangzik a még magabiztosabb kérdése.
- Még nem mondtam, hogy felvettelek Isabella - Nézek rá jelentőségteljesen. Ennyire azért nem lehet egyszerű a dolog. Nem vele vagyok szigorúbb, bár nem tudom, ezzel ő mennyire van tisztában. Én most csak a lányom érdekeit tartom szem előtt - Előbb szeretnék beszélni a másik családdal, hogy ők mennyire elégedettek veled, és meg kell kérdeznem Charlotte-ot is, és ha kedvező képet kapok rólad, valamint a lányom is szeretné, akkor beszélhetünk kezdésről, anyagiakról, és minden egyébről.
Fűzöm hozzá, és közben figyelem a reakcióit. Nem szeretnék köztünk félreértéseket, sem más nézeteltérést. Az az érzésem, hogy mindkettőnknek sikerült túltennie magát az első sokkon, és így talán képesek leszünk együtt működni. Én nem haragszom Isabellára, és ha Charlotte őt szeretné, akkor nem fogok ellenkezni.
Amíg beszélek, ő keresztbe teszi a lábait, ami persze nem kerüli el a figyelmem. Azok a lábak, most sokkal formásabbak... Vagy csak nem emlékszem már milyen voltak. Elhalványodtak a részletek, most pedig szebbnek, csinosabbnak hatnak. Egy pillantást vetek rá, aztán moderálom magam, és a szemeibe nézve fejezem be a mondandómat. Ha tetszik is a látvány, rég nem vagyok már kamasz fiú, aki nem képes elszakadni tőle. Az pedig, hogy mit gondolok róla, maradjon titok, de a biztonság kedvéért iszom még egy kis kávét...
Vissza az elejére Go down
Isabella Williams
Admin
Életkor : 26
Foglalkozás : Bohóc
Hozzászólások száma : 1314

TémanyitásTéma: Re: You know that I love you so I love you enough to let you go - Greg & Izzie   Hétf. Máj. 20 2013, 22:51


Egyszer minden fontosabb lesz majd, mint te meg én

Hosszú ujjai a csészét fogják, és azt kívánom, bár a testemen kalandoznának - ez az az intő jel, amire tudom, hogy távoznom kell. A pillantása, ahogy végigsiklik a testemen, megbabonáz... tudtam, hogy nem hagylak hidegen. És ez jó lenne nekem? Aligha hiszem. Nem várhatom meg, hogy átszakadjon a gát.
Korholóan pillant rám, amire csak még inkább kihúzom magam, és elmosolyodom bátran - inkább az ismerős hanglejtéstől, mintsem attól, hogy tényleg nagyon dacolni mernék vele. Mindenesetre most belekapaszkodom frissen jött elhatározásomba, és a táskámból papírt, és tollat veszek elő. Felállok, csupa láb és elegancia, és átnyúlva elé teszem az asztalra a nevet a telefonszámmal, enyhén előrehajolva, így pillantok fel rá, az sem érdekel, ha némileg belát a blúzomba, sőt, csak még jobb, tekintve, hogy faképnél fogom hagyni. Muszáj, hogy én tegyem meg, nem várhatom, hogy ő legyen, aki elküld.

-Értesíts, ha már döntöttél.-
Megfordulok, felegyenesedem, lesimítom a ceruzaszoknyát, é a bizsergő, vonzó érzéstől, ami hozzá húz keserűséggel megszakítva sétálok ki formás lábaimmal az előtérbe, hogy felvegyem a kabátomat, és még visszafordulok hozzá, ha ugyan követett. Közelebb lépek hozzá, tényleg nem tudom, honnan jött ez a nagy vakmerőség, mert ez már az, bolondság, ostobaság. Felnézek rá, beharapom alsó ajkam, és egyszerűen, bájosan elmosolyodom, mintha csak merő udvariasság és jólneveltség lennék.
-Viszlát, Greg!-
Még egy pillantás, de olyan nehéz elszakadni. Érzem, hogy az utolsó lélegzetvételétől, amit még látok, és érzékelek, átszakad nálam a gát. Megfordulok, és erőltetetten visszafogott léptekkel sétálok ki - szívem szerint futnék, el innen, messze, egy másik kontinensre, csak ne kelljen soha többé tudomást vennem róla! Ha lenne bármilyen pirula, amitől elmúlnának az emlékek, vagy bármilyen fizikai kínzás, akkor inkább azt választanám, de erre... erre nincs orvosság.

_________________

I
make it
hot like fire

Vissza az elejére Go down
http://frances.hungarianforum.com
Gregory Phillips
Városlakó
Életkor : 36
Foglalkozás : biztonságtechnikus
Hozzászólások száma : 48

TémanyitásTéma: Re: You know that I love you so I love you enough to let you go - Greg & Izzie   Kedd. Máj. 21 2013, 21:06

Figyelem a mozdulatait, és újra meg újra megállapítom, hogy semmit sem változott és mégis rengeteget. Mert vonzóbb, szebb, nőiesebb, és mégis ott van még benne az a dacos kislány. Én legalábbis ilyennek látom, és nem tudom, hogy az akkori dac van benne, vagy most rám mérges esetleg? Igaz, rám szerintem, továbbra sincs oka haragudni, hiszen sosem ígértem neki semmit sem. Egy lánynak sem tettem ígéretet, csak Liliane anyjának, de neki is csak kényszerből, és tudom, hogy nem szép dolog, de valahol, megkönnyebbültem, amikor meghalt. Sok minden nehezebb lett, de sok minden könnyebb is. Nincsenek veszekedések, goromba megjegyzések... S bár tudom, hogy a lányomnak szüksége van egy anyára, azt is tudom, hogy olyan nőre van szüksége, akit én is és ő is tudunk szeretni.
A gondolatmenetből, az elém helyezett papírlap, rajta egy telefonszámmal, és egy névvel, zökkent ki. Ahogy végig nézek rajta, akaratlanul is elidőzik a pillantásom a lábain, amik talán hosszabbak és kecsesebbek, és emiatt, talán még kívánatosabbak mint korábban. De ezzel nem foglalkozom most, felpillantok rá, és felállok én is, hiszen máskülönben faképnél hagy.
- Természetesen - mondom, és utána lépkedek. Magamban elismerve, hogy mégis csak változott, határozottabban adja elő magát. Hiszem, hogy olyan nő lett belőle, aki eléri, amit akar, és elhatározom, hogy azért tesztelni fogom még.
Az előszobában rásegítem a kabátját, elvégre én úriember lettem, vagy mi fene. Ahogy megfordul, és beharapja a száját, meglepő gondolataim támadnak, és csak a gyors váltásnak, a mosolynak, a búcsúzó szavainak hála, helyre áll minden.
- Szia Isabella, majd hívlak! - Az pedig, hogy évekkel ezelőtt az utolsó találkozásunkkor, pont ugyanezt mondtam, eszembe sem jut. Most, tényleg fel fogom hívni. De előbb azt a Gwen Akárkicsodát faggatom ki, hogy mit is gondol róla, mennyire elégedett vele.
Egy darabig még nézem, ahogy távolodik, aztán becsukom az ajtót, és megkeresem Liliane-t hogy beszéljek vele. Aztán szükségem lesz egy zuhanyra...

//Nagyon szépen köszönöm a játékot! cív //
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: You know that I love you so I love you enough to let you go - Greg & Izzie   Today at 15:38

Vissza az elejére Go down
 

You know that I love you so I love you enough to let you go - Greg & Izzie

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: A világ legvégén :: Lakások, házak, otthonok :: Archívum-