Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

» Rangsorolások (Noel és Tami)
Vas. Okt. 02 2016, 14:41 by Kőrösi Noel

Top posting users this month
Eric A. Blake
 
Leopold K. Lindhardt
 
Reeven Callagher
 
Samuel T. Collins
 
Quentin Collins
 
Felix Kaleolani
 
Kensington L. Lockwood
 
Suzanna Crystal
 
Kelly Evans
 
Sebastian McBridge
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 A randi után... (Josh és Seby)

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3  Next
SzerzőÜzenet
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: A randi után... (Josh és Seby)   Vas. Okt. 26 2014, 22:48

Elee távozása után egyedül indulok el a parton. Hallgatom a hullámok csobogását, és vízbe merítem a lábam. Tetszik, hogy körbe nyaldossa talpamat és bokámat a víz. Kedevt érzek, hogy levessem a ruháim, és vízbe vessem magam, hogy beússzak, mint egyszer Sebastiannal, de aztán lebeszélem magam róla. Ha itt lopnák el a cuccaim, nem tudnék hova szaladni. Már nem tartok kapcsolatot itt senkivel. Ráadásul, ha az olds mobilt ellopják, nekem végem.
Azon az úton megyek végig, amin Eleevel szerettem volna sétálni. Utoljára jöttem el. Elköszönni, lezárni a múltat. Valamennyit megmutatni belőle a lánynak is, akihez azt gondoltam, - mint kiderült, tévesen- egymáshoz köt minket valami. Nincsen kötelék. Legalábbis most nincs. És éppen most készülök még egy szálat elvágni, azt, ami a szülővárosomhoz köt. Nem jövök többé ide, a zsigereimben érzem. Csöndesen és magányosan köszönök el, és aztán határozottan indulok az autó felé, melyet erre az estére kölcsönöztem.
Hazafelé ugyanolyan óvatosan vezetek, mint idefelé, éppen csak annyi különbséggel, hogy bömböl a zene. A kormányon verem a ritmust, a gondolataimmal versenyzik a szívem, ami ki akar ugrani a mellkasomból. Megpróbálok nem foglalkozni vele, de azt gondolom, nem tudok ezen túllépni egyedül.
Leteszem az autót a telephelyen, aztán gyalog indulok el, és hagyom, hogy vigyen a lábam. Sebastiannál kötök ki. Rácsodálkozom a házra, és az órámra nézek. Hajnali 2 óra van. Felmegyek, gondolom, és megnézem, ég-e nála a villany. Lassú léptekkel megyek fel a lépcsőn, még a villanyt sem oltom fel. Sötét van a lakásban is. A csengő felé nyúlok, aztán elveszem a kezem. Inkább csak kopogok. Próba, szerencse.
Ha nem nyit ajtót, majd reggel felhívom, semmi sem késő, semmi sem sürgős. De ha már ide hozott a lábam... Talán nem véletlenül.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: A randi után... (Josh és Seby)   Vas. Okt. 26 2014, 23:19

Itthon édes... ahh a fenébe. Ezt az estét nagyon nem így terveztem. De komolyan. Miért van az ha tisztességes próbálok lenni lecseszést kapok? De komolyan... Aggódom hogy Aubrey teljesen megharagudott, nem is nagyon bírtuk megbeszélni, bár nem is értem így itthon már hogy mit is akartam megbeszélni vele. Ő komoly kapcsolatot szeretne, én nem. Igazából ennyi történt, az az egy baj, hogy nagyon vonzódunk egymáshoz és fura lesz ennek gátat szabni, de én nem akartam kihasználni még véletlenül sem őt, csak mert kívánom a közelségét, az illatát, a megnyugtató szavait. Na mindegy. Az egész lakásban sötét van, pizsamában ülök szemüveggel az orromon, beletúrva a hajamba könyökölök a laptop előtt, hogy dolgozzak. Mert hát ha már elcsesztem a randit legalább valami hasznosat csináljak. De semmi, csak villog a kurzor, nem bírok fogalmazni se angolul, se franciául. Hajnali kettő, aludnom kéne. De nem tudok, ha épp összevesztem valakivel, olyankor csomót köt a gyomrom és zsong a fejem. Csóválom is utóbbit, hogy de szerencsétlen vagyok. Akkor hallom meg, hogy kopogtatnak, bár talán csak képzelődöm. Lehet Phoenix, csak ő tud jönni ilyen lehetetlen időben. Bár... na mindegy, odamegyek, a lánc be van akasztva, talán nem kinyírni jöttek és kirabolni. Mikor meglátom Josht a haja miatt hirtelen alig ismerem meg a sötétben, de a felismerés gyorsan megtörténik.
-Josh! - Örülök meg, ha őt látom mindig megörülök, bár igyekeztem nem hangosnak lenni. Annyira régen ültem kussban, hogy meglep a saját hangom kicsit. Rögtön csukom az ajtót hogy leakasszam a láncot és kitárom az ajtót.
-Mi történt? Hogy hogy ilyenkor? - Pislogok rá, de már húzom is befele, ne kinn sugdolózzunk. Benn beleborzolok a hajába.
-Héj, tök jó lett! - Mosolygok, jaj de örülök hogy látom, nem is hittem volna hogy ennyire igénylem a társaságot. Vagy talán inkább az Ő társaságát.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: A randi után... (Josh és Seby)   Hétf. Okt. 27 2014, 09:39

Szándékaim szerint utoljára voltam Santa Barbarában. Az ok, amiért elmentem, megsemmisült, szétfoszlott, mint a pernye. Egyedül jártam végig az utat (és meg sem ejtettem az éjszakai iskolalátogatást, pedig az jó móka lett volna). Egyedül indulok haza, és hogy nem így volt idefelé, csak az a rózsaszál jelzi, amit Elee az autóban felejtett. No meg a lány illata.
Leadom a kocsit és gyalog indulok el, nem is nagyon figyelve, merre visz a lábam. Talán innom kéne (aludni nem fogok tudni), vagy beülni egy éjszakai moziba, hogy aztán hamarabb eljöjjön a reggel, és bár nem vagyok beosztva, majd küldök egy sms-t Zinnek, hogy megcsinálom a körzetem, nem kell helyettesítenie. Ugrott a szabadnap. Azaz inkább feleslegessé vált.
Annál a háznál találom maga, ahol Sebastian lakik, és bár mindent sötét és csend borít, én mégis fellopózkodok az emeletre. A lakás is csendesnek tűnik, ezért csak bekopogok. Rátapasztom a fülem az ajtóra, hallok-e mocorgást belülről, és már majdnem feladom, amikor meghallom, hogy zörren a lánc az ajtón. Persze, még egy ilyen környéken sem árt az óvatosság. A lépcsőházba is potáskóddal jöttem be.
Látom, hogy rám pislog, de aztán már köszönt is, csukja és nyitja az ajtót (a láncot valahogy ki kell akasztani), aztán már húz is befelé, és túrja a hajam. Elég ennyi, hogy ne érezzem annyira elanyátlonodva magam, és mosolyt csaljon az arcomra.
- Ne haragudj a zavarásért... Szükségem volt rád, Barátom. De ha zavarok, alszok a küszöbön, és beszélünk holnap. Azaz ma, csak később...- mondom zavartan.
Sebastian pizsamában van és szemüvegben, totál normális öltözet hajnali kettőkor. Hiszen látnia is kell, kinek nyit ajtót az ember, nem?
- Aludtál? -Nem igazán hiszem, túl gyorsan nyitott ajtót, és egyébként is... nem úgy néz ki, mint aki ágyból kelt volna ki.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: A randi után... (Josh és Seby)   Hétf. Okt. 27 2014, 14:41

Nem alakult jól az estém, próbálok is valami hasznosat csinálni, ami nálam a munkám, de hát... nem megy. Az egész semmiértelme-mizériából a kopogás és annak tulajdonosa rángat ki, jelen esetben Joshua.
Természetesen már húzom is be a lakásba és zárom be újra az ajtót, hát ha jött gondolom marad. Főleg hogy kettő is elmúlt, éjszaka.
-Jah, persze kiraklak a küszöbre, mert az ágyamba sznobság lenne beengednélek... megint. - Nézek rá csúnyábban is dorgálóan, hát nálam ott alszik ahol akar, de leginkább a lakásos 'belül. Jó a megfogalmazás kicsit hülyén jött ki, de mint mondtam képtelen vagyok normálisan fogalmazni, ezért sem dolgoztam. De Josh úgy sem ért félre, lát bele semmit, szóval nem is zavartatom magam.
-Pfff... aham, tegnap. - Csóválom a fejem, hát úgy nézek én ki mint aki aludt? - Na vedd le a cipőd te küszöbre vágyó, csinálok neked valamit. Ettél, ittál? Amúgy... izén fog hangzani de... jól nézel ki. - Vigyorodom el, mert tényleg ki van csípve a gyerek. Jól áll neki. Igazából nem tudom volt-e már randin vagy csak menni fog, azon sem lepődnék meg ha holnap menne csak annyira izgulna hogy nem bír elaludni... Na de beinvitálom, ha kért valamit nekiállok megcsinálni. Igazából örülök ha csinálhatok valamit, nem kell gondolkodnom a sok hülyeségemen.
-Amúgy is azt mondtam jössz amikor kedved szottyan nem? Otthon vagy. - Mosolygok rá aztán kedvesen, ne érezze már magát zavarban. Ha aludtam volna valószínű nem hallom meg a kopogást, de... kivételesen mázli hogy bagolykodtam. Igaz, az előzmény kellemetlen ok, de legalább ez is nyert értelmet. Hah.
-Miért van rám szükséged amúgy? Azon kívül hogy legyen hol aludnod... - Mosolygok, de érezheti örülök neki hogy itt van, hogy süröghetek körülötte. De ha csak aludni jönne se zavarna, hát tudja hogy ő jöhet amikor csak akar. Kulcsot is simán adnék neki, ha olyan lenne, bár azért biztos kapnék Henrytől...

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: A randi után... (Josh és Seby)   Hétf. Okt. 27 2014, 22:16

Nincsenek véletlenek. Sebastian egyetlen mozdulata elég, hogy billenjen egy kicsit a lelki egyensúlyom, ne érezzem magam olyan rosszul... egyedül... hülyén. A szavain felnevetek.
Sebastianról már tudom, nem is kétfelől, hanem százfelől égeti a gyertyát. Azt mondja, csak tegnap aludzt, és arra gondolok, biztos megint dolgozik, fordít valamit, mint általában éjszakánként, hiszen a napközben a rádióval meg a tanítványaival van elfoglalva. Többnyire. És néha csajozik, na, de ez neki éppen olyan természetes, mint nekem a macskáról való gondoskodás.
- Nem a küszöbre vágytam..., de már nem lenne erőm hazamenni. Ide hozott a lábam. Fura, mi?- mondom, kissé vállrántva, kicsit még kómásan, hiszen valóban nem ide indultam. Nem célszerűen.
Beljebb invitál. Kilépek a cipőből, és megyek utána.
- Nem kérek semmit... Hacsak nem iszol velem valami... ütőset- Beleborzol a hajamba, megdícséri a külsőm, én pedig ferde szemmel nézek rá.
- Sikerem is lett volna, ha meg nem szólalok...- vetítem előre, mi is a baj.
Közben mondja, hogy nem zavarom, és emlékeztet rá, bármikor jöhetnék. De könyörgöm, hajnali kettő van..., egy ajánlat sem él minden időben. De én most szaván fogtam, és szerencsére, nem csalódom.
- Nem tudom. Csak jöttem... És itt vagyok... Biztos oka van...- hajtom le a fejem. Nehezen beszélek az estéről, bár még mindig ott tartok, hogy semmi sincs veszve, és jobb, hogy tisztán látok. De azért fáj, hogy Elee elszaladt (megint). Nem így terveztem az estét. Azt szerettem volna, ha jól szórakozik, és ez minden volt, csak az nem. Kész rémálom lehetek neki.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: A randi után... (Josh és Seby)   Hétf. Okt. 27 2014, 22:52

-Kicsit, de nem baj. Tudod, hogy örülök ha itt vagy. - Mosolygok rá, nem szeretek egyedül lenni, bár nem hangoztatom. Inkább mindenkinem mondom jöjjön nyugodtan, bár... ilyen későn csak Josh meg Henry alap hogy jöhet, Phoneix meg nem kér engedélyt. Más nincs.
-Oh... hát ihatunk éppenséggel. - Pár pohárral lehet. Így hogy velem van, merek is. Egyedül már jó ideje nem teszem, ami lehet gyávaság én inkább óvatosságnak mondom. Szóval leveszem a szekrényből a Jack Danielst (nem tom hogy írják, most így xD), amit még ő hozott és töltök belőle, a mélyhűtőből meg jeget dobálok a poharakba, csilingelve koccannak a pohár szélének. De így akkor inkább a kanapéhoz invitálom, ott kényelmesebb mégiscsak mint a konyha.
Tolom is elé, az üveget meg elől hagyom a dohányzó asztalon. Mondjuk némi fényt csinálok, bekapcsolom a kandallót, kellemes félhomály lesz, nem áll szándékomban minden villanyt felkapcsolni. Tuti nem bírná a szemem most hogy kiégettem a laptoppal...
-Jah, de mesélj mi történt. Csak nem a randi? - Akkor menjünk a dolog elébe, ha az előbb jól érettem már megvolt a baj, az utóhatást látom rajta. Hm. Úgy fest ez ilyen rossz csillagzatú nap randizásra... f.sza.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: A randi után... (Josh és Seby)   Kedd. Okt. 28 2014, 00:54

Hajnali kettő, és igazából meg sem lepődik, hogy nála vagyok. Az viszont biztos, hogy elfelejtette, ma volt a "nagy randi", mert úgy dícséri meg a külsőm, mintha fura lenne neki, hogy kiöltöztem. Vagy nem is tudom. Még le vagyok lassulva kicsit.
Étellel, itallal kínál. Enni nem menne, még annak nagy része is kárba ment, amit rendeltem, bár elcsomagolták... Odaadtam séta közben a kóbor macskáknak. Hogy imádtak! Éppen csak azért nem kaptam magamhoz egyet, mert Nora már vár otthon. És Eleet most vitte valaki, nem tudna visszajönni. Nincs még egy szerencsét hozó macska a világon. Szóval avokádós ráksalátával és némi steakkel lett kövérebb néhány macska Santa Barbarában.
- Éppenséggel... - visszhangzom, keresem az értelmét. Talán nincs kedve, és csak a kedvemért? Lökött vagyok. Nem kéne hajnalban Sebastianba alkoholt töltenem, talán nekem sem kéne innom. De aztán meglátom az üveget (Jack Daniels, talán ez ugyanaz az üveg, amit még én hoztam, ezer éve, vagy még több), és visszaszívom, amit mondani készültem, hogy hagyja csak. Tökéletes pia. És tökéletes társ hozzá Sebastian.
- Nekem nem jött be a romantika- dünnyögöm, amikor bekapcsolja a kandallót, és meleg fény árasztja el a szobát. Hangosan pedig ennyit mondok:- Hallgatnom kellett volna rád...
Csóválom a fejem, és igyekszem újra felidézni, mi tanácsokkal látott el engemet, de az is köztük volt, hogy magam legyek, hát... ezzel túlszaladtam.
- Nem voltam türelmes és elgázoltam, mint egy gyorsvonat. Mégis ő úszta meg, és én siklottam ki...- foglalom össze dióhéjban a történteket. Persze, igazságtalan vagyok, magamat sajnáltatom, de Elee nincs itt, hogy kipanaszkodhassa magát. Neki ott van az a másik, aki érte jött.... Szóval, talán mégsem vagyok igazságtalan, ha saját magamon kesergek. (Pedig jól tudom, neki sem könnyű.)

Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: A randi után... (Josh és Seby)   Kedd. Okt. 28 2014, 01:39

Ahogy elnézem megfelel a pia amit kínálni tudok, de hát ő hozta, gondolom nem véletlen ezt választotta anno. Az az ebéd is... ahh, nem akarok rá gondolni, az én fejemben az sem úgy sült el ahogy akartam...
Motyog valamit, lehet nem tetszik neki a kandalló, lehet kevés a fény, de majd szól rendesen is ha nem jó, nem igaz? Vagy ne is szól csak fogja magát és kedvére változtatja ami kell.
-Rám? Oh, hát, nem is tudom. Mégis miben? - Kérdezem, mert ma Aubreyval eléggé elcsesztem. Kétlem jelenleg hogy bármi hasznosat mondtam neki, amit meg kellett volna szívlelnie.
Aztán hallgatom ahogy kifejti, elhúzom a szám. Vajon velem is ez volt csak fordítva? Aubrey túl őszinte volt... lehet.
-Hát... szerintem jobb hogy elmondtad és kiderült. Bár lehet nem... fogalmam sincs. - Mondom bűnbánóan mert jelenleg én is össze vagyok kissé kuszálódva. - De mégis mit mondtál neki? Hogy te nagyon komolyan gondolod és nem lesz most más az életben csak ő? - Én is ezen akadtam ki, noha Aubrey nem pont ezt közölte velem, de ez volt az értelme. Ijesztő volt. Szóval megérteném ha a csaja is azt mondta volna hogy őőő... De azért gondolom más, a lány tök más lehet mint én, meg Josh eleve komoly kapcsolatot keresett nem futó kalandot, meg minden.
-Na meséld el részletesebben is, mert így elég homály barátom. Ez egy ilyen nap, úgy fest, kisiklós. - Ütögetem meg a combját, hogy hát ez van, azzal hátradőlök és iszok pár kortyot. Örülök hogy itt van, bár annak nem, hogy ehelyett épp hancúrozhatna is a szeretett lánykával. Azért azt nem tudom sehogy se überelni neki, még a pia sem szerintem.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: A randi után... (Josh és Seby)   Kedd. Okt. 28 2014, 02:15

Sebastian beinvitál, és ahogy a hajamba túr, mintha otthon lennék. Legalábbis kiérzem belőle, kedvel. Nem bánja, hogy itt vagyok, cipő nélkül megyek utána, piát vesz elő, tölt. Kandalló be, morcogok, iszok, sajnálom magam (meg nem is). Most még előbbi, bár hosszú távon jobb nekem, hogy mnden kiderült, ez már vacsoránál is tisztázódott.
- Nem tudom, Sebastian, tényleg nem tudom, jó-e, hogy szókimondó vagyok... - Beleiszom az italba, hagyom, hogy egy jégkocka is a számba csússzon, és jó érzés, hogy fagyaszt, éget, fáj. Ráharapok, mert erősebbnek érzem magam, roppan a jég, elvagyok vele, iszom rá.
- Azt mondtad, ne rohanjam le az érzelmeimmel. Azt mondtad, legyek türelmes. Azt mondtad, legyek önmagam...- sorolom, mintegy tranzban, aztán folytatom- .. de ha ezek a dolgok egymás mellett vannak? Vagy éppen, egymással ellentétben? Nem tudok mindnek egyszerre megfelelni!
Nem ért semmit. Én sem nagyon értem. És ahogy látom, valami történt közben, mert ő sem olyan határozott, mint könnyed, mint korábban.
- Valami hasonlót. Hogy én komolyan gondolom. És megkérdeztem, ő is így gondolja-e... - Hát jah. - Nem mondtam, hogy máris szerelmes vagyok belé, és csak őt akarom életem végéig. De céloztam rá, el tudnám képzelni, hogy komolyabbra szőjük a kapcsolatunk, mert nekem a szex nem elég, és belőle többet akarok. Nem feleségül, bár ezt ő hozta fel, de az sincs kizárva. Hiszen... Nincsen hiszen. nem volt varázslat. Csak játék volt, legalábbis a részéről. -Csak egy játék.... voltam. Azt hiszem, ez fáj a legjobban.
Sebastian most olyan fura. Mintha a vesémbe látna, és közben.. Összevont szemmel nézek rá. Ezek összebeszéltek? Talán ismeri Eleet, aki felhívta, és már ismeri az egész sztorit? Elvégre Sebastian is Párizsban járt, Elee is, ráadásul múltkor Seb emlegetett egy lovas lányt... Basszus...
- Kinek az élete siklott még ki, éppen ma, barátom?- próbálok puhatolózni. Persze, azt gondolom, majd Elee nevét mondja, meg sem lepődnék már, azt hiszem. Bár ... Elgondolni, hogy egyazon lánnyal feküdtünk le, észveszejtő. Főleg azok után, amit mesélt a testvérével meg azzal a lánnyal kapcsolatban (akinek most nem jut eszembe a neve)... Jobb lesz hallgatni. Vagy nem? Vívódok.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: A randi után... (Josh és Seby)   Kedd. Okt. 28 2014, 02:38

-Hmm... A lányok szeretik ha kimondod ami a fejedben van nem? Velem általában az a bajuk, hogy nem mondom mi van. Persze ha elmondom az sem jó. Ki érti a nőket? - Én nem, ez tuti, ahh... Inkább iszok én is bár a jeget nem eszegetem, nekem elég a pia.
-Km. - Nah, hát igen. Nekem sem kéne járatnom a szám, összezavartam és "üres kézzel" tért haza. Jaj nekem, pedig annyira de annyira drukkoltam, még a csajoknak és ezt mondogattam, utólag belegondolva elég hülyén vehette ki magát, de ha egyszer fontos nekem Josh és hogy rendbe jöjjön? Hogy legyen önbizalma és higgye már el hogy ő tök értékes valaki. Így nehéz. - Értem... Hát úgy fest a csaj azt hitte rögtön a kezét kéred meg és megijedt. Tudod a legtöbb lány szeret kettőt-hármat randizni "tét" nélkül, akkor is ha igazából eléggé kedveli a srácot. Ha hirtelen lesz túl komoly úgy érzik elkapkodják vagy tudom is én. Női logika, szerintem hamar el lehet dönteni hogy akkor van vonzalom vagy nincs. - Sóhajtom. - Meg ha ilyen vagy az jó. Ha a csajnak ez nem kell akkor lehet nem is illetek össze. Örülnie kéne hogy ennyire belezúgtál, már bocs, hát ez nem csak bók, biztosíték is. Nem bombáztad gondolom tonna szám sms-sel meg hívogattad nyakra-főre, hogy ijesztő legyen, meg tudta is hogy komolyban gondolkodsz, szóval... ahh, sajnálom. - Nézek rá szomorúan, én tényleg drukkoltam. Lehet átok van rajtam és most átragasztottam. Az szörnyű lenne.
De kérem mondja el, fejtse ki, mert hát ki tudja, lehet nem is ekkora a gáz, mint elsőre tűnik.
Érzem a végén hogy ez a cicázás neki nem kenyere, na pont ezért nem akarok szerelmes lenni, amilyen peches vagyok még jobban pofára esnék mint ő, ez hót sicher.
-Tudod lehet neki több idő kellett volna ehhez. Nem mindenki kötődik rögtön, mint mi. - Merem állítani hogy ebben hasonlítunk, már ha csak a mi barátságunk nézzük, az is elég. - De megértem ha ez fájt. - Basszus, lehet Aubrey is ezt érezte? Hogy én csak játszom vele? Pedig inkább ő játszott velem... Ahh, nekem is zsong a fejem.
-Ahh... összevesztem Aubreyval, tudod, a fotós lány. - Sóhajtok, eszemben sincs Elee, hát Eleevel olyan fantasztikusan elvoltam Párizsban, ó, de messzinek érzem, pedig nem olyan régen volt. De azóta annyi gondom bajom lett hogy. Ah. Visszasírnám Eleet és Párizst, de most nem mehetek el, Henry miatt, meg... ott van Callie, meg most ugye Aubrey. De főleg Josh, nem akarom hogy egyedül érezze magát, nagyon nem. - Tudod... szerintem ő most pont úgy érzi magát mint Te. Azt mondta hogy ő csak velem szeretkezik és nincs más fiúja, nem is akar. Hát... de nekem vannak még szexpartnereim, meg amúgy is... egyszer randiztunk! De én mondtam is neki hogy én nyitott kapcsolatos vagyok de erre közölte minek emlegetem, ha nem mondom akkor olyan mintha nem így lenne... azon úgy kiakadtam, csúnyán összevesztünk. De így is úgy is én lettem volna a szemét, ha nem most hát később, szóval. Lehet így jobb. - Panaszkodom ki magam egy nehéz sóhajjal, ledöntöm az italt egy húzásra és töltök újra neki és magamnak (neki akkor is ha még van a pohárban).

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: A randi után... (Josh és Seby)   Kedd. Okt. 28 2014, 03:48

- Én már nem tudok semmit... Az sem jó, ha őszinte vagyok, és ... hazudni nem tudok! Titkolózni se...- ingatom a fejem. Ha hallgattam volna, mit nyertem volna? Néhány éjszakát? Nem erre vágyom. Azt hiszem, sokkal nagyobbat koppantam volna, ha beleélem magam, hogy Elee is érez irántam valamit, és csak hetek múlva derül ki, mégsem... Csodás volt vele a szex és felejthetetlen, de nekem olyan kapcsolat kell, mint amilyen Sebastiannal van közöttünk. Éppen csak egy lány kell hozzá. Sebastinba mégsem zúghatok bele...
- Én sem értem őket- foglalom össze. Van még mit tanulnom, színészet, várhatsz!
Sorolom neki, mi mindennek akartam megfelelni mindabból, amit javasolt nekem. És rájöttem, nem lehetek minden egyszerre. Vagy őszinte vagyok és önmagam, vagy nem engedem rohanni az érzelmeimet. Türelmes? Türelmes lennék, ha lenne értelme, de mint kiderült, erre nagyon kevés az esély. Mennyit kéne várnom? Heteket, hónapokat, éveket? Mit kéne csinálnom közben? Csak csodálni tovább messziről, vagy nekem is élni az életem? Mi van, ha közben járok valakivel, ő pedig akkor jön rá, mégis én vagyok az igazi? Mi van, ha várok rá, és sosem jön rá?
- Nem, egészen biztos, hogy nem. Megbeszéltük, hogy szó sincs házasságról. Esküvőről beszéltünk, de nem a közeljövőben..., és nem a közösről. Csak úgy általánosságban. Nem ez volt a baj...- tiltakozom. - Megvolt a három találkozó. Lefeküdt velem. Eddig azt hittem, egy lány csak akkor adja oda magát egy fiúnak, ha érez iránta valamit..., de hatalmasat tévedtem. Csak játszott. Neki csak egy kaland voltam. Még azt is elmondta, hogy utánam is volt pasija. Pedig csak egy hét telt el azóta, hogy velem volt... - fájdalom suhan át az arcomon. Nem beszélek a "több"-ről. Elég megalázó lenne.
- Én azt hittem, vonzódik, akárcsak én. Az elején... Csak azért nem közeledtem, mert a Heily ügy nem volt lezárva, hisz tudod. Most sem én kezdeményeztem... Hallgattam rád, és az érzéseimre, amik egyre inkább... De még most is úgy érzem, nem csak szex volt...- sóhajtom, lemondóan, szomorúan, nem értve az egészet. Hogy lehetséges, hogy akkor, nálam olyan összhang volt közöttünk? De már a koncerten is. Ez nem csak kémia... Vagy mégis? Bizonytalan vagyok.
- Nem, nem bombáztam semmivel. Ahhoz tartottam magam, amit megbeszéltünk, és megvártam, hogy ő hívjon, mert megígérte. Persze, egyszer már ígérte, és nem hívott, de... Bízni akartam benne. És aztán ... hétfőn felhívott, és tegnap este találkoztunk. Olyan... szép volt.
Nem tudom szavakba önteni, milyen volt meglátni akkor őt. Akkor még hittem, hogy úgy térünk majd haza, mint egy pár, a férfi és a nő, akik elhatározzák, megpróbálják együtt, kapcsolatban... (és nem házasságban!) Füstbe ment ábránd az egész.
Sebastian szomorúan néz rám, és az az érzésem, önmagát hibáztatja az én kudarcom miatt.
- Hé, azért nehogy depis legyél miattam- mosolygok rá, félszegen- Elmondta, hogy nem tud és nem akar kötődni, valami régi ügy miatt. Egyszer már megégette magát, és azt mondta, nincs is szüksége kapcsolatra, de el sem tudja magát képzelni benne. Inkább pasikat szed fel és szórakozik... Ez az ő döntése...- szinte suttogom az utolsó szavakat.
Elee furcsa lány. Ebben a tekintetben hasonlít Sebastianra, hiszen alkalmi kapcsolatai vannak, de ez nem feltétlenül előny egy lánynál. Sebynél sem feltétlenül, de egy lány... Ha rosszindulatú lennék, csúnya jelzőket aggatnék rá. Csak mert ilyen a közmegítélés. Szerencsére, sosem érdekelt különösképpen, ki hogy vélekedik a másikról. Eleenek is mondtam, csak attól féltem, hogy szétaprózza magát... elosztogatja... Vajon ő rosszat feltételezett a szavaim mögött?
- Tudod, úgy éreztem, én vagyok a furcsa, hogy kötődni szeretnék. A kötődés, jó, nem? - nézek Sebastianra, és megcsordul a szemem. A nagyszüleim halála óta ő az első, akihez komolyabban kötődöm. Fene nagy mázlim van, hogy ő is ilyen velem kapcsolatban!
Ahogy a kisiklós napot említi, gyanítom, hogy nem én vagyok az első, aki panaszkodik neki. Egy kósza gondolatra még Elee is eszembe jut, de Sebastian saját kisiklását meséli el.
- Ó, jaj... - kapok a számhoz. Erről már annyit dumáltunk. Éppen azért mentem én is a kérdéssel Elee elé, hogy kikerüljem a félreértéseket. És éppen Sebastian csúszna bele hasonló hibába?
- Bakker, most téged is az őszinteséged vitt a bajba...- kínosan mosolygok. Félelmetes, mennyire hasonló a helyzet, csak éppen Aubrey van olyan helyzetben, mint én. Ha ismerem Sebastian gondolatait, vajon ismerem Elee-ét is?
- Nem, nem vagy szemét- könnyű beleélnem magam Aubrey helyzetébe, és most azzal az érzülettel vígasztalom őt- Azt hiszem, így a jó. Mindannyiunknak. Tisztán látni, még ha fáj is. Basszus, ha beleszeretek, nem hiszem, hogy tudok nyugodtan beszélni vele. Nem hiszem, hogy látni kívánnám még az életben... De szeretném, azt hiszem, még szeretném. - Sebastian tarkójához nyúlok, és megsimogatom a fejét- Ti talán végleg összevesztetek?
Tudom, hogy Sebastian nem lelketlen. Elee sem az. És igazából most látom, hogy mit szenvedhet Elee is. Tudom, hogy neki sem volt könnyű. Szembeállítottam az emlékeivel, pedig nem akart róluk beszélni. Megtette, értem. Éppen csak... Még nem akar, vagy nem tud változtatni. Nincs elég bizalma, vagy ... nem ismer eléggé. Hát... ha így nézem, én vagyok a szemét alak. Elrontottam az esélyt, hogy bízhasson bennem.
Sebastian tölt, és iszok. Gyorsan hat a pia, eszembe jut valami.
- Lehet, párt kéne cserélni... - nevetgélek.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: A randi után... (Josh és Seby)   Kedd. Okt. 28 2014, 04:33

-Hát ebben hasonlítunk. Sumákolni sem tudok, gondolom te sem. - Sóhajtok újfent, nem vagyok min ilyen intrikásak, azt hiszem.
(Belezúghatsz, de Zin kinyír xDDD)
Megegyezünk, hogy nekünk a nők magasak, hát megesik. Vagy leesik haha... ah.
-Áh. Mondjuk érdekes téma egy randira... - Jegyzem meg lábujjhegyen úgymond mert... nem is tudom. Aztán hallgatom, uhh. Hát... a lány nem aprózza. - Szerintem csak randizgatott a másik srác sem volt komoly. Tudom ez nem vigasztal, de... meg komolyan, a szex az csak szex, sajnálom, de hát velem is könnyen lefeküdnek. Pedig nem akarnak semmit, hidd el. Csak... működik a kémia. A lányok nem olyan gátlásosak ma már mit hajdanán. - Ezt már pedzegettem neki, de úgy fest nem árt még mondogatni neki, ne lásson a szexbe mély érzelmeket. Vagy ne feltétlen, nem mondom, van olyan lány akinek ez fontos.
-Hát igen az a csaj az... megvan a véleményem róla látatlanba is. De ez a csaj, hát... hogy érzed? Fogtok még találkozni? - Ez is egy fontos szempont.
-Ha felhívott az már jó. Az jó... - Bólogatok és kortyolom a piát. Az ember csak nővel ne kezdjen. De ez a mondás baromság.... akkor legyen minden pasi meleg?! Ahhh... nonszensz. - Akkor nem tom. - Vallom meg, mert hát ennyi infó elég kevés de ha több lenne se biztos hogy okosabb dolgokat tudnék neki mondani.
-Jó. - Mondom szomorúan, ha depis nem is leszek emiatt, de én is szomorú vagyok. Tudom Josh mennyire akarta, mennyire tett érte és erre... szomorú na. Hallgatom, elhúzom a szám. - Nehéz kötődni. Főleg ha azt látod, hogy... na mindegy. - Sóhajtom. - Hátha ha eleget van veled, már ha találkoztok még sűrűn, hogy akkor eléggé megszokja hogy számíthat rád meg ilyenek és akkor ki tudja. - Vonok vállat kicsit. Ebben nem hiszek túlzottan, de Josh valóban ott van az embernek ha kell, szóval... lehet működne.
A következő szavait megkönnyezi és összeszorul a szívem. A kötődés jó? Micsoda kérdés ez... pont felém, akit mindenki kidob ha kicsit is csalódást okoz. Annyit kötődtem és mindig az a vége hogy egyedül maradok. Még Henry is olyan távoli már... Kicsit az én szemem is ég, de hogy a fáradtság, vagy Josh nyomorúságos nézése váltja ki nem tudom. Jobbat nem tudok, mint átkarolom és a vállamra döntöm a fejét.
-Nem fura. Kötődés nélkül gyökértelenül próbálsz megmaradni a szélviharban... esélytelen. - Mondom keserűen, mert úgy érzem, ez az oka hogy én is próbálkozom szüntelen. Hogy miért nem haragszom senkire hiába bántanak. Mert az még mindig elviselhetőbb, mint egyedül maradni. Szánalmas, nem de? De ez van.
A szájához kap, hogy elmesélem velem mi volt délután. Hát jah... elcsesztem.
-De basszus... Milyen már, hogy kihasználom, hogy ő abba a hitbe ringatja magát hogy járunk?! Olyan... nem bírnék tükörbe nézni. Igazán nagyon kedvelem azt a lányt és az ágyban is annyira jó vele, meg okos, meg vicces, meg jaj... de hát nem is ismerem. - Nyögöm ki, csóválom a fejem és lehúzom a piát megint. Aztán rájövök mit csinálok és leteszem a poharat, a kezemmel el is lököm arrébb, ne érjem el, de csak felborítom és arrébb gurul. Nem esik le a szőnyegre, ami jó, bár a jég az asztalon landol. Takaríthatok... csodás... de most ez sem érdekel.
Azt mondja nem vagyok szemét, hát nem is tudom. Nem kellett volna vele lefeküdnöm de fene se gondolta hogy ettől már többnek érzi a dolgot...
-Igen, én is mindig attól félek belém szeret egy lány és akkor mit csinálok?! Én nem akarok bántani senkit. De talán tényleg jobb így... - De olyan csúnyán váltunk el, gondolom ők is. Hát jó ez?
Megsimogat a tarkómnál, kiráz a hideg, mosolyra rándul a szám önkéntelen.
-Héj... ha azt akarod hogy doromboljak jó úton haladsz... - mondom kicsit nevetve, mert a tarkómnál érzékenyebb vagyok, előjön belőlem a dorombolós énem, és szerintem ő arra nem kíváncsi. Henry szerint vicces, ahogy pár lány szerint is, de... Josh nem tudom mit szólna hozzá. - Nem tudom. - Mondom aztán már komolyabban a választ. - Nem biztos benne hogy ő látni akar még engem. Én szeretném őt de hát... az sosem érdekel senkit. - Vonok vállat. De érezni hogy én próbálkozni fogok, nem akarom teljesen elbénázni a dolgot.
Neki töltök még, igyon csak, attól hogy én béna és némileg alkoholista vagyok neki jót fog tenni, tud majd aludni.
-Pfff, hát szerintem a csajod nem kérne belőlem, bár tény, tőlem nem kéne félnie, hogy bármi komolyat akarok... - Forgatok szemet, dehogy kezdenék ki Josh csajával. Főleg hogy szereti. Ellenben... - De Aubrey nagyon édes lány. És komoly fiút keres... érett nő. Szerintem kedvelnéd. - Mosolygok, jaj de pocsék kerítő vagyok, de attól még komolyan mondtam. - Na, mit szólsz? - Vágok be egy kaján fejet, hogy benne van? Bemutatom én őket egymásnak és hopp, dolgom akad, pl rádióznom kell. És még tesztelhetik is a dolgot mert valóban bemennék ahaha. Furmányos vagyok.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: A randi után... (Josh és Seby)   Kedd. Okt. 28 2014, 13:25

Alig érek be Sebastianhoz, máris úgy érzem, értő fülekre találtam. Nem hiába a barátom. Elég néhány szó, és belőlem dőlni kezdenek a szavak, talán összefüggéstelenül is, de mivel Seby napra pontosan készen van velem, és a velem való történésekkel, nem kell mindent a szájába rágnom. Még így is úgy érzem, sokat beszélek, nem szokásom, nem így, jaj...
- Mármint az esküvő? Érdekes, tudod, ezt ő hozta fel... Nekem eszembe sem jutott. Csak aztán. És akkor te is, meg az, amiről ezel kapcsolatban beszélgettünk, és majdnem felröhögtem. Még azon is nevettem, ahogy a saját esküvőjét festette le, annyira nem vallott rá. Most is azt hiszem, csak viccelt...- egyre halkul a hangom. Úgy érzem, ott még egyenesben voltunk, bár már célzott rá, hogy nem hosszú távban gondolkodik. Legalábbis, hogy addig nem...
Elbeszélem Sebastiannak, hogyan adta elő Elee, hogy miután velem lefeküdt, volt más pasija is. Nem szeretném, ha rossz véleménnyel lenne róla, így nem többről beszélek (ahogy Elee), csak egyről. Így is elég megrázó. Sebastian azonban sokkal lazábban veszi.
- Valóban ilyen könnyen megy ez? Ma velem, holnap mással? - nézek rá, csodálkozó szemekkel. Én még mindig annak az egy délutánnak a hatása alatt vagyok. El sem tudom képzelni, hogy mással is lefeküdjek, pláne, hogy olyan reményteli szavakkal váltunk el. Én vagyok maradi. Gátlásos? Nem, ez nem gátlásosság. Mármint az esetemben nem az.
- Igazad lehet. Le vagyok maradva. Teljesen helyénvaló, ha sűrűn cserélgetjük a partnereinket...- mondom tényszerűen, némi iróniával, és közben fürkészve nézem Sebastiant. Valóban egyetértene ezzel? A szex intim dolog és bizalmat feltételez. Nem adhatom csak úgy magam oda akárkinek...
- Igen, azt hiszem, találkozunk még. Tudod, hamarosan fotózásom lesz...és elhívtam őt is, mert zseniális ötlete támadt. Azt hiszem, mindenkinek tátva marad a szája, ha meghallják!- (Pláne, ha meglátják férfi alsóban) Elnevetem magam, mert az valóban vicces volt, ahogy erről beszéltünk. Egyszerűen nem lehet haragudni rá. Csupa tűz, csupa élet az a lány.
Sebastian elszomorodni látszik, csak azért, mert az én randim ilyen csúful ért véget. Próbálom vígasztalni, rájönni a titok nyitjára. Nem igazán sikerül.
- Igen, talán igazad van. Azt hiszem, az a baj, hogy elvesztette a bizalmát. Nem szavak kellenek neki, hanem bizonyítékok, hogy bízhat. Csak... Vajon én mennyire viselem el, ha közben ő kalandozik? - Nem vagyok érzéketlen bunkó. Igenis hatással van rám, hogy az emberek, akikkel kapcsolatba kerülök, hogyan viszonyulnak hozzám (és másokhoz). Ehhez nem kell szerelmesnek lennem.
A kötődésről beszélünk. Nekem szükségem van rá, és úgy tapasztaltam, Sebastiannak is. Legalábbis hozzám kötődik, barátok vagyunk, számíthatunk egymásra. Ugyanilyet szeretnék egy lánnyal is, ez nem nagy igény, vagy igen? Sebastian szavai nagyon keserűek most. Érdeklődve nézek rá. Megérintem, megsimítom.
- Hé, ez gyenge pontod neked is, úgy látom...- mondom neki szelíden. Mindazok után, hogy Eleeből kisajtoltam a múltját, igazi lélektiprónak érezném magam, ha Sebastian múltját is feszegetni kezdeném. Bár érdekel, miért ilyen keserű (és szomorú), nem merek kérdezni. Félek, eltávolodna, mint Elee a túlzott kíváncsiskodásom miatt.
Elszólja magát, hogy ez a nap "kisiklós", és erre vissazkérdezek. Nem gondolnám, hogy neki is hasonló élményben volt része, de mint kiderül, éppen úgy volt. Dettó úgy járt, mint Elee velem. Őt egy lány hozta zavarba az érzelmeivel. (Furcsa párhuzamokat produkál az élet, nemde?)
Elgondolkodva nézem Sebastuiant, mert a szavai mögött igenis ott a vágy, hogy kötődhessen valakihez, közben meg azt hangoztatja, ő nem akar szerelmes lenni.
- Miért félsz ennyire... megismerkedni valakivel? Egy valakivel? - kérdezem halkan, ez megint tolakodó, de nem a múltjára céloz, hanem a jelenre. Miért zárkózik el, ha vágyik rá? Nem értem, esküszöm, nem értem! Olyannyira zavarban van, hogy még a poharát is fellöki, csörögve gurul az asztalon, kapok utána, szerencsére csak jég van benne, ital nincs, kisebb a kár. Aztán elmondja. Attól fél, hogy ŐT megszereti valaki. Basszus. Mintha Eleet hallanám. Ő nem akar megbántani senkit.
- Jó érzésű ember nem úgy indul egy kapcsolatnak, hogy bántani fogja a másikat- mondom gyengéden- De ahogy testvérek és barátok között előfordul - célzok a beszélgetéseinkre, korábbról- előfordulhat férfi és nő között is nézeteltérés, vita, nem? Ez természetes, kikerülhetetlen. A nagyszüleim sem voltak mindig azonos véleményen... De ettől még... Nem foszthatod meg magad... az érzésektől...- szinte dadogok. Félek, hogy megharagszik, megijed, rájön, én is szeretem (nem úgy!), és akkor majd menekülőre fogja. Megsimítom, elhülyüli.
- Dorombolj, te állat, te!- kacsintok rá, a hülyéskedés még nekem is megy. De aztán megint komolyra fordítjuk a szót. Sajnálattal hallom, hogy az ő kapcsolata a fotós lánnyal -talán- végleg lezárult.
- Csak azt tudom javasolni, amit te nekem: nem szabad föladnod. Talán még helyre lehet hozni. Mit szeretnél tőle? Továbbra is szexelni vagy a barátságát is? Többet?- vonom fel a szemöldököm. Talán nem véletlenül szomorkodik miatta. Megérintette? Nem közömbös iránta, az biztos.
Ó, nem tudom, mi a helyes lépés. Ha a lány nagyon önérzetes, biztos nem venné jó néven, ha Sebastian újra ágyba csalogatná. Ha olyan nyílt volt, és elmondta, ő járni szeretne vele, komoly kapcsolatot, akkor viszont Sebastiannak kellene békén hagynia, mindaddig, amíg ő nem akarja ugyanezt...
Tölt nekem (magának nem), én pedig hálásan kerülök az alkohol hatása alá. Jó nekem, ha most nem emésztem magam, mert amiről beszélgettünk, pár dologra felnyitotta a szemem. Vagy elfogadom, vagy megszököm, nincs más megoldás. Változni kell, különben soha az életben nem leszek boldog. Nem könnyű ezzel szembenézni. Nem akarok begyöpösödött vénemberré válni. A különös helyzetre (és a párhuzamokra) tekintettel eszembe jut, talán rossz a felállás. Sebastiannak Elee való, nekem meg Audrey. Persze, nem gondolom komolyan, az elméleti egyezés nem elég. Mégis kinyögöm, aztán jót kuncogok rajta.
- Nem a csajom...- Ő is kikérné magának, független nő. Imádná Sebastiant. Szerintem mindenki imádja.
- Bánja kánya. Mit veszíthetünk? - rántom meg a vállam. Független pasas vagyok, néhány csalódással a hátam mögött. Eggyel több most nem tűnik nagy tehernek. Elee meg Seby... szerintem tökéletesen illenének egymáshoz. Hisz mindketten ugyanazt akarják, azt hiszem.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: A randi után... (Josh és Seby)   Kedd. Okt. 28 2014, 16:50

-Jah... - Én nem beszélgetnék egy randin esküvőről max úgy mint Eleevel vagy Josshal eleinte: hülyéskedve. (Joshal beszéltem erről komolyabban is de az más, hát vele nem randizom.) - Lehet tényleg csak viccelt. - Mondom nemes egyszerűséggel, mert ha Josh szerint fura volt a felvázolt kép, akkor lehet csak szívatták drága barátomat.
-Hát... ha tudtad hogy a lány olyasmi mint én... a különbség az hogy én nem randizom olyan lánnyal aki komoly pasit keres. Azaz... Ehm.. na jó olyannal is randizom, de mindegyikük tudja, hogy nálam nem áll a komoly kapcsolat, nekem vannak partnereim, sok női ismerősöm van, ilyenek. Ha tudom hogy potenciális pasijelölt vagyok hosszútávra, nem randizom. Ennyi. Ez a lány lehet azt hitte, hogy te ezt... tudod vagy ilyesmi, nem lehet? Hogy nem akart megbántani? Azért ha direktbe akart volna neked rosszat szerintem nem érezted volna és nem tetszene neked ennyire. - Kétlem hogy ne érezné. Bár ki tudja. Én elvileg teljesen naiv vagyok, mindenkiben meglátom a jót és nem nézem a rosszat. De Josh talán életképesebb nálam, remélem.
-Hmm, nem így értettem. Ha lenne egy komoly barátnőm csak vele lennék ez alap. A hangsúly mindig azon van, kinek mennyire... nos... áh nem tom, én rossz példa vagyok Josh, látod hogy élek. - Rázom a fejem, mert igen, igaza van, nem jó ez. Azaz jó csak megállapodni is jó, belátom. De egy ilyen fiúnak nem kéne magyaráznom hogy nőzzön, szerintem Henryvel is itt rontottam el, Josh-sal nem kéne. Josh jó így, csak ne csalódna ennyit...
Elneveti magát míg mesél valami fotózásról, hajjaj... elmosolyodom, hogy a lány elmegy vele, még így is, segít neki.
-Milyen fotózás ez? - Kérdezem mosolyogva.
-Hát igen... ez egy elég fogós kérdés. Erre mondanám randizz mással is de... te nem olyan vagy. De ha meg ő nem gondolja meg magát akkor ott vagy ahol a part szakad. Ez nehéz. - Sóhajtok, szerintem itt nincs jó döntés.
Átkarolom, mikor a kötődésről kérdez, de ő is hozzám ér, ami jól esik. Én továbbra is azt mondom érintéssel tudom magam elsődlegesen kifejezni, nem szavakkal, így jól esik hogy törődik velem (így is).
-Hát... mint mondtam te vagy az első olyan személy, akivel talán tartós kapcsolatom lesz. Huszonhét vagyok... - Sóhajtom és megdörzsölöm az orrnyergem a szemüveg alatt. Ez annyira gázul hangzik... de sajnos igaz. Ha Josh nem lenne teljesen egyedül érezném magam megint. Igazából Josh miatt nem maradtam az a cinikus, pesszimista valaki aki voltam két évig.
Aztán csak előadom én mitől vagyok ennyire feszült, neki el merem mondani. Bár a kérdése feszélyez, megint ott vagyok ahol mindig. Nem szeretem ezt bevallani, mert akkor rögtön kapom hogy sérült vagyok, nekem orvos kell, nem vagyok egész... ah. Nanától is megkaptam, mástól is.
-Hah.. - Nem is bírom kinyögni, itt hagyna. Nem akarom, nem akarom elveszteni! Amíg nem látja milyen szerencsétlen vagyok... ez olyan önző. De nem tudom mi lenne velem nélküle. Henry is... jaj Henry. Gyenge vagyok és gyáva, nem bírom kinyögni.
Kiborítom a poharat, de ő korrigál. Bár engem is így lehetne korrigálni mint azt a poharat...
-Persze de... én nem tudok vitázni. Ha valaki összefekszik velem akkor utána megkapom mekkora csalódás voltam és érdektelen leszek neki. Nem lesz ugyan az. Elvesztem. - Mondom halkan, minden kapcsolat potenciális veszély a veszekedésre... ijesztő. De azért próbálkozom, hátha nem sül el balul.
Felnevetek, hogy leállatoz, de hülye! Nem úgy na! De nevetek.
-Akkor simogass, anélkül nem megy kisgazgám! - Vigyorgok, de aztán komolyan válaszolok, mert nem tartom viccesnek hogy lehet elvesztettem Aubreyt csak azért mert olyan vagyok amilyen.
-Szex nem lesz, azt megbeszéltük. De én jól érzem magam vele, szeretem mikor mesél, szóval barátkozni szeretnék csak... kérdés ő neki így kellek-e még. - Így már nem szoktam. De tényleg kedvelem azt a lányt, nem tagadom.
-Bocs. - Jó igen, én is ki szoktam kérni hogy nem csajom senki se. (Ahogy sem vagyok senki fiúja. Csak Allegráé, de az is csak Brian miatt, elvégre alig érünk egymáshoz is.)
-Hm, nah, ez a beszéd! Majd akkor áthívlak titeket vagy hát... - a legutóbbi ebéd is nos... - Szóval elmegyünk valahova együtt, valami kiállításra, szereted őket? - Nem emlékszem hirtelen mit mondott, szerintem elvan velük vagy ilyesmi. - De max elhívod a te öö szóval azt a lányt és akkor tényleg pár csere lesz. Csak találok már valami közös témát azzal a lánnyal nem? - Nem szoktam ilyentől félni mondjuk, de más "barátnőjét" általában kerülöm ez meg olyan randiféle... áh nekem is megártott a pia, de lehetne egy ilyet. Meg talán megtudnám mit szeretne Joshtól, hátha magától is felhozná, akármi. Nem is olyan hülye ötlet.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: A randi után... (Josh és Seby)   Kedd. Okt. 28 2014, 20:55

- Én csak azt kérdeztem, hogyan látja a jövőt, és ő mindjárt az esküvőjét festette le. Meghökkentett, de mivel tele volt mosollyal, és olyan dolgot is hozzátett, ami pláne nem jellemző rá, elnevettük az egészet...- mentem Eleet. Nem ezen és nem itt buktunk el.
- Nem, nem tudtam.... - rázom a fejem, ahogy elkezdi. Megintcsak kérdés, mikor jöttem volna rá. Randizni talán elmegyek vele, de ha tudom, hogyan áll a dolgokhoz, sosem kérdezem a jövőjéről. Legalábbis nem velem kapcsolatban. Öngyilkosságot ki követ el így?
- Szerintem tudta, hogy nem futó kalandot keresek. Hiszen, ha így lenne, már a koncert után hazavihettem volna... Akkor , úgy láttam, megijesztette, hogy barátnőm van. Mintha visszavonulót fújt volna, "bocs, akkor tárgytalan, tiszteletben tartom a kapcsolatodat". Ha így áll hozzád, te feltételeznéd, hogy csak kalandot keres?
Olyan sokat elmélkedtem ezen, mióta elváltunk. Vajon voltak jelei, hogy csak játszik? Hogy nem vesz komolyan? Egyetlen olyan dolog szúr szemet, utólag, ami talán figyelmeztető jel lehetett volna, de ez megint az a helyzet, amikor már belemagyarázhatok bármit bármibe. Az istállóban, amikor viszketésre hivatkozva levetkőzött, talán nem volt provokáció? Nem tudom... És azt sem tudom, ha csak kalandra kellettem neki, nem mentem volna-e bele. Elee őrületesen vonzó lány, és... nem tudtam neki ellenállni. Csak éppen már tiszta volt a lelkiismeretem.
Szomorúság árad Sebastian szavaiból. "Ha lenne egy komoly barátnőm, csak vele lennék, ez alap", mondja, és úgy érzem, a szívemből szól. Mégsem különbözünk annyira, mint hiszi. Hiszen én is erre vágyom... és Elee annyira jó alanynak tűnt!
Elmesélem, hogy a barátságunk azért nem ért véget, hogy Elee nem zárt le minden kaput, hogy esélyt adott találkozni. Hiszen itt a fotózás, és ott vannak a lovaglóleckék is, amit továbbra is vállal, velem.
- Neked még nem meséltem volna? - csodálkozom, és ég a pofám- A sztori ott kezdődik, amikor meztelenül jöttünk haza a partról... Emlékszel? Egy csavargó elszedte a cuccainkat... Nos, valaki, akivel akkor találkoztunk, felismert valamelyik ügynökség fotói között, és megkeresett, hogy bevállalnám-e az új kollekció reklámozását a Wired férfi fehérneműnél... - ezen elrötyögök kicsit, hiszen fatális véletlennek köszönhető a lehetőség, de akkor is az enyém. Az első, komolyabbnak ígérkező munkám!
De ahogy Eleere terelődik a szó, ismét komolyabbra fordulunk, hiszen megosztom vele a kétségeimet. Talán nem kéne olyan csőlátással néznem a dolgot. Nem csak Elee létezik... Bár nagyon tetszik, tagadhatatlan. És Sebastian szavai mögött is olyasmi bújik meg, nem maradhatok miatta "szent". Azaz, élnem kell az életem, és majd meglátjuk, mi lesz.
Bírom Sebastiant. Éppen olyan, amilyet barátjának kíván az ember. Hallgat és tanácsot ad, és kimutatja az együttérzését, ha kell. Jól esik, hogy megölelget, mert én is hasonlóan "érintkezős" típus vagyok. Fura vallomás hagyja el a száját, rá is csodálkozom; nem tudom, komolyan mondja-e, de aztán elhiszem. Mert ő mondja.
- Csak első a sorban, barátom, bízz magadban, és a jövőben! Hát hol az optimizmusod, ami mindig süt belőled, ha rólam van szó, ha nekem adsz tanácsot, ha engem bátorítasz? - Megölelgetem, ölelgetjük egymást. Fura talán, de ebben semmi rossz érzés nincsen, csak jó, nem is viszolyogtató, hogy egy pasassal ölelkezem.
A kérdésem a levegőben lóg; éppolyan fájdalmas lehet neki ez a beszélgetés, mint amit korábban Eleevel folytattam, s megint elefántnak érzem magam a porcelánboltban. Lelketlen volnék? Szívtelen? Empátia nélküli? Unintelligens? Mi a franc baj van velem? Nem szabad velem lelkizni, ez fix. Megsimítom, vigaszul, bocsánatkérésképpen, ezerféle mondandóval, remélem, érti. Ha csak kettőt is belőle. Egyet. Célt értem.
Aztán hülyülünk, mert nevetni még mindig jobb, mint sírni, bár ahhoz is közel állunk, azt hiszem.
- Csalódás lennél? Kötve hiszem. Úgy udvarolsz, hogy egy pasasról is leolvad a gatya!- Johannára gondolok, amikor beöltöztem neki. Hát ahogy búgott és kezet csókolt! Ha nem lennék férfi, bedőltem volna ... alá. //:DDD// Közben simogatom, mintha kismacska volna, én a kisgazdája, doromboljon csak, az nekem is jól esne... Kicsit elhülyéskedünk, feszültség oldás gyanánt. Kellenek az ilyen percek, és tőlünk megszokott, már hiányzott is, bevallom.
Aztán visszafordítjuk a szót megint komolyra. Az ő problémája sem nudli.
- Nagyon jó barát vagy. Bár nem vagyok lány, én bátran beajánllak. Csupa szépet és jót mondok rólad majd neki, és tudni fogja, hogy nem lódítok, csak rám kell nézni! - csízvigyorba vágom magam. De aztán elkomolyodom. Átgondolom. Komolyan veszem.
Gondolom, azért fel kell dolgoznia, hogy nem úgy az övé, ahogy képzelte. És csak rajta múlik, hogy valamilyen lesz vagy semmilyen. Én is őrlődöm e kettő között, de azt hiszem, belevágok, megpróbálom. Még mindig jobb (távolról) ismerni Eleet, mint megszakítani vele minden kapcsolatot. Talán szerencsém, hogy nem szerettem bele igazán, vagy nem tudom. Fogalmam sincs, mit is érzek pontosan, össze vagyok zavarodva. Idő. Az idő mindent meggyógyít, megold...
Sebastian tölt nekem, én meg agyalok, ahogy szoktam, és fura dolog jut eszembe, amit aztán vele is megosztok. Kap az ötleten, máris azon agyal, hol és mikor találkozzunk.
- Kiállítás? Akár, de lehet koncert vagy valami zajosabb rendezvény is, nagyobb eséllyel lehet félrevonulni, beszélgetni...- fűzöm tovább az ötletét. Hogy ne lenne közös témája Eleevel, kizárt. Éppen jó hatással is lehetnek egymásra. Jó érzés erre gondolni.
- Elfáradtam, Sebastian. Nem bánod, ha elmegyek tusolni? - Valamikor bedobtam hozzá egy túlélő csomagot, úgy hiszem a fürdőbe tettük, de majd megtalálom.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: A randi után... (Josh és Seby)   Kedd. Okt. 28 2014, 21:54

-Értem... hát akkor tényleg csak viccelődött, gondolom nincs konkrét terve. - Bólogatok legalább viccesen ütötte el a dolgot a lány.
-Hát... akkor ezt a lány rontotta el. Hát kapcsolatban voltál de utána rohantál, gondolhatta volna hogy nem azért mert minden héten más nő kell neked. - Sóhajtom.
Aztán kifejti a dolgot én meg elhúzom a szám. Tiszta zavaros az egész.
-Akkor nem értem... lehet ő sem tudja mit akar. Pláne adj neki időt. - Mondok csak ennyit, mert lehet meg akarta próbálni de... ijesztő volt? Nem tudom.
-Elfelejtetted... - Mosolygok, nem haragszom, nem rajtam járt az esze, ez csak természetes. Aztán csak lesek de... elnevetem magam. - Komolyan? Ez bazz nagyon vicces, legalább neki van szeme! Jól tetted hogy elvállaltad, ha elég jól reklámozod, lehet veszed egyet magamnak! - Kacsintok rá és örülök a sikerének. Bár ez inkább modellkedés, de üsse kavics, jó lesz!
Megölelget, kissé felráz, bár szomorkás mosollyal húzom el a szám.
-Hát más dolog valakit biztatni és más ha magamról van szó... - Mosolygok, de tényleg. Magammal kapcsolatban már rég nem vagyok olyan optimista.
Mikor nem válaszolok megint noszogat, hogy ugyan. Ez csak egy érintés, de én értem. Jól esik.
-Kösz. - Mondok ennyit, kicsit összeszedve magam, bár Aubrey miatt magam alatt vagyok én is kicsit.
-Pfff, hát a jegyesem vagy, olvadjon is! - Vigyorodom el, de hülye. Bár nem tom Kilian mit szólna, elvégre neki is tetszettem. Asszem ezt még mindig nem dolgoztam fel, hogy tetszettem egy fiúnak.
Ha a tarkóm simogatja akkor valóban fel-fel szalad a vállam és kuncogok kicsit és valami dorombolós "naaa" hagyja el a szám, kissé élvezkedve, mert hát ezt nehéz kontrollálni. Csikis és jól is esik egyszerre, olyan brrr, jó. Ha máshol simogat csak anyátlan macska hangon benyögök egy "máu"-t és purrogok egy sort, ami macskának csúfolt valami akar lenni. Ja és persze elégedett mosolygós fejem lesz, mert simogat. Hülye vagyok tudom de hát ez már direkt van nem úgy mint a tarkómnál, az tényleg csak úgy jön.
Elvigyorodik és közli jó barát vagyok. Jól esik hogy ezt mondja, nem is tudja mennyire.
-Nem kell köszi, elég ha nekem mondod. - Mosolygok rá. Nem kell hogy Aubreynak bizonygassa milyen vagyok. És ha nem is vagyok olyan? Bennem a félsz azért. De amíg Josh kedvel olyan nagy baj nincs, jöhetek neki sírni hogyha kidob egy csaj. Na jó, nem traktálnám ilyennel, de a tudat is elég lenne, hogy van kinek elmondani. Komolyan.
-Hm, nekem az is jó. Ha meg nem élvezzük egymás társaságát tombolunk egyet. - Mosolygok, komolyan, lehet mókás lenne. Csak lenne valami. Persze előbb béküljek ki Aubreyval, ez még azért elég erős feltétel, ugyebár.
-Nem, persze, menj csak, én is álmosodom. De... hogy aludjunk? - Kérdezem még, szerintem én a kanapén maradok, mert... nem vagyok KO-san fáradt. - Mert tudod ha veled alszom, akkor valóban 'veled alszom... kicsi az a franciaágy ahhoz elég messze légy. Szóval asszem kijövök a kanapéra. - Vigyorgok, szegény. Tapasztalta milyen ha én mellette alszom. - Jó lesz ha nem vetek neked új ágynemút hanem megkapod az enyém? Lusta vagyok... - Közlöm, mert mire áthúznám az egészet ó... sok idő. Meg nem koszos, tisztán fekszem bele, meg minden. Meg pár napja cseréltem szóval... remélem jó lesz neki.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: A randi után... (Josh és Seby)   Szer. Okt. 29 2014, 00:25

Felidézzük, mi volt Eleevel, próbáljuk megfejteni, vajon elkerülhető lett volna-e, hogy ma így váljunk el. (Lényegében tragédia sem történt, csak... Csak. Csalódott vagyok. nem erre számítottam.)
- Még azt sem mondanám, hogy ő a hibás, Sebastian- Egyszerűen csak nem jó időben sodort mellé az élet. Talán sokkal korábban kellett volna, vagy sokkal később? Nem tudom. Talán nem is tudom meg soha.
Halványan bólintok, hogy egyetértek azzal, amit mond. Eleeben volt valami, ami nyúlt felém. Tisztán éreztem, jól esik neki, ahogy bánok vele. Amikor együtt voltunk, szeretkeztünk, figyelve egymásra, egymás igényeire, összeolvadtunk, eggyé váltunk és nem csak testileg. Úgy éreztem, hagyja magát szeretni, és ez annyira ellentétben áll azzal, amiket nekem mondott, alig egy héttel később (csak tegnap este)! Talán történt közben valami, jut eszembe most. Talán az a pasas változtatta meg, akivel Párizsban volt együtt. Hiszen sugárzott, amikor a hétvégéről beszélt. Jól érezte magát, kétségtelen. Felszabadult volt.
Időt adni. Igen, én is így éreztem, ezt mondtam neki. Van időnk. Tudok várni. Bólogatok.
Aztán a munkáról beszélünk, mert ugyan ott lesz Elee is, azért az nem semmi, ahogy hozzá jutottam.
- Az a minimum, hogy kérek egy mintát neked is...- Vagy megveszem, ha szőrös szívűek, de Sebastian kapni fog belőle, az fix. - Amúgy csak annyit tudok, hogy férfi alsó, de hogy miféle, fogalmam sincs. Még sosem hallottam erről a márkáról. Te igen?
A hangulatunk ma este inkább szomorkás, mégha vannak vicces pillanatai is. Összenevetgélünk, és aztán bújva vigasztaljuk egymást, mint két elárvult gyerek. Én csak kicsit vagyok ittas, Seby tölt nekem még (attól majd jobban beállok), de azért, amíg lehet, értelmesen beszélgetünk. Talán csak az ölelések száma nő rohamosan.
- Na, akkor itt az ideje, hogy felkaroljalak- mondom neki, nehogymá' kiegyenlítetlen legyen a helyzet. Ő mindig megsegít, én meg benne hagyom a ... lekvárban?!
Jelenleg azonban csak érintésekkel közvetítek neki. Én nagyon csípem. Tudom, hogy ez sovány vigasz, de azt jelenti, mindig mellette állok, számíthat rám. Barátom.
Vicces, ahogy a simogatásomra reagál. Nevetgélek, ahogy hangokat csalok ki belőle, és felfedezem, a tarkójára igen-igen érzékeny. Inkább békében hagyom... (ott). Olyan elégedett fejet vág, muszáj strófolnom kicsit, hát vallok is neki, milyen közel érzem magamhoz. (Tán csak nem szalad el, mint Elee. És amúgy is, ez már nem újdonság. Csak éppen ma nem mondtam még neki el.)
Próbálnék én minden módon segíteni, ahogy tudok, bár Aubrey és közöttem több hasonlóságot vélek felfedezni. Kicsit hasonló cipőben járunk, bár én nem vagyok szerelmes, mint az a lány, de ha rajtam múlna, nem hagynám, hogy ne maradjon barát. Sebastian valamiképp számít rá. Kedveli. És ezért fontos nekem is.
Hat az ital, vagy csak kíváncsi vagyok arra a lányra, aki komoly kapcsolatot akar, és felvetődik az ötlet, miért is ne találkozzunk, akár négyesben. Nagy csorba nem eshet az önérzetemen, ha Eleet elhívom, és talán az a fotós lány is megbékélne kicsit, ha programja lenne Sebastiannal (és velem). Sebastian hajlik rá, és még menekülési terve is van arr az esetre, ha nem sikerülne a randi. Unatkozni nem fogunk, az már biztos.
- Nem túrlak ki az ágyadból. Vagy én alszok itt, vagy együtt alszunk, azt sem bánom, ha rám mászol. Hulla vagyok- Ismerem már a tekeredési szokásait. Amíg ruha van rajtunk, nem sokat számít, és meztelenül is láttuk már egymást. nem gerjedünk egymásra, részegen nem is menne, szóval biztonságban vagyunk mindkettes. Hehehe. Nem mintha eszembe volna mindezt végig gondolni. Együtt alszunk és kész.
Elmegyek tusolni, megmosom a fogam, szerencsésen megtalálom a pizsicsomagom, és felöltözve megyek a háló felé.
- Hajnalban kelek, hogyan zárjam be az ajtót, miután elmegyek?- kérdezem még, félig lelógó pilláim mögül. Remélem, nem felejtem majd el.





Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: A randi után... (Josh és Seby)   Szer. Okt. 29 2014, 00:45

-Persze, ez nem hiba kérdése. Hozzáállás kérdése, de az meg nem olyan, hogy el lehet rontani. Azaz el lehet, de... nem lehet mindenkinek megfelelni. - Sóhajtom, nekem sokszor nem sikerül, szóval. De a lány is szerintem nem gondolta hogy Josh ennyire maga alatt lesz. Gondolom.
-Ó, igazi barát vagy! - Röhögök aztán később, hogy a munkája kapcsán mondja, kapok minta boxert. - Nem, ki tudja, lehet szőrös-bolyhos rózsaszín... - Húzom az agyát. - De akkor nem kérek! - Nevetek, reméljük nem.
-Jó... - Mosolygok rá, hogy felkarolna, igazából lehet rám férne. Nem lennék ilyen elveszett.
Aztán simogat a tarkómon, nevetnem kell, de közben jó is, ő meg csak nevet. Na igen, hát ilyenkor vicces vagyok, de sebaj. Legalább nevetünk kicsit.
Nem szaladok el, hogy mondja kedvel, jó barátnak tart, de miért is szaladnék? Én nem szoktam elszaladni. Max akkor ha azt érzem ezzel segítek valakinek, mint ahogy Henryvel is tettem. Kérdés segítettem-e? Nem tudom.
A dupla randi ötlete egyelőre jó mindkettőnknek, majd meglátjuk mi lesz, előbb aludni kéne, nem árt, ránk fér.
-Hah, most még ezt mondod, de most magadnál leszel reggel is! - Ijesztgetem, csóválom a fejem, de nem akarnám a kanapéra kirakni, de így meg... na mindegy, max lelök, azaz megpróbálkozik vele, állítólag nem olyan egyszerű azt.
Míg fürdik kikapcsolom a laptopot és befekszem az ágyba, már nincs rajtam a szemüveg.
-Felkelek veled, majd én bezárom. - Legyintek hogy ne csináljon belőle gondot, közben elhelyezkedem, ölelem a takarót, elég reggel sokkolnom Josht... - Mi a fenének kelsz hajnalban, ha ma randiztál... ahm... - Nyögök álmosan, ő sem tud jól szerezni ha kelnie kellett volna a csaja mellett is. Persze nem kell sok, hogy aludjak, kimerített a rágódás, de így hogy Josh velem van, sokkal könnyebben hajtom álomra a fejem, így még megy is.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: A randi után... (Josh és Seby)   Szer. Okt. 29 2014, 01:17

Annak ellenére, hogy csalódottnak érzem magam, hiszen nem erre számítottam, nem így befejezni "az első igazi randi"-t, nem hibáztatom Elenoret. Állandóan mentségeket keresek neki, mert nem tudom elhinni, hogy szándékosan akart volna nekem rosszat. Amíg a vacsorára várva beszélgettünk, ő is ezt mondta. És pont attól félt, hogy majd megbánt... De ha ennyire másképp gondolkodik rólunk, mint én, előbb-utóbb ez megtörtént volna.
Sebastian segítségével letisztulnak bennem bizonyos dolgok, és azt hiszem, meg is nyugszom egy kicsit. Úgy érzem, eleve jó dolog, hogy nem haraggal váltunk el. Hogy nyitott maradt közös munkára, hogy nem zárkózott el előlem annak dacára sem, hogy jelenleg én érzek többet. Én ragaszkodnék. Sebastian szerint csak időre van szüksége, talán ő sem tudja, mit akar. Szerintem tudja. Tudja, de abba most nem férek bele. Nem úgy, ahogy én szeretném. És ez ilyen egyszerű.
Fogalmam sincs, mit fogok tenni ezután. Ha látom, megzavarnak-e a közösen töltött boldog és boldogtalan órák. Ez még a jövő zenéje. És nem tudom, bírom-e majd, vagy meddig fogom bírni, ha látom, annak tudatában, hogy nem lehet az enyém. Talán tényleg egyszerűbb lenne tovább lépni. De én nem vagyok ennyire egyszerű. Magaménak éreztem, legfőképpen az emeleti hálóban, ahol csak hozzám bújt. Úgy éreztem akkor, tudnám szeretni, s tudna ő is. De még nem jött el az ideje.
Sebastiannal beszélgetünk, iszunk, nevetgélünk, különös módját találva egymás vigasztalásának. De beválik; hiszem, hogy nyugodtabb lelkülettel fekszik ő is, én is. Egy ágyban készülünk aludni, nem először, és talán nem is utoljára. Félálomban kérdem tőle, hogy zárhatom be az ajtót. Mellé fekszem, kidőlök, mint az ólajtó.
- Igaz is, csak magánszorgalomból, de elfelejtettem felhívni Zint, a munkatársamat. Talán mégsem megyek be...- és már alszok is. Mint akit agyonvertek.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: A randi után... (Josh és Seby)   Szer. Okt. 29 2014, 01:56

Azt hiszem kibeszéltük magunkból a problémáink, talán még jó tanáccsal és vigasszal is elláttuk egymást ami jó, nekem mindenképpen, de talán ő sem olyan mint lekvár, amit elkentek a kenyéren. Szóval... Megérte. Ha a csajok talán meg is haragudtak ránk, a mi barátságunk csak erősödött, mindennek oka van, szokták mondani. Hát legyen, ha ezért történt könnyebb szívvel törődöm bele.
Talán ezért is bírok könnyebben elaludni, de előtte morgok egy sort Joshra.
-Ne menj, nekem csak este kell... - Gabriel cserélt velem, mert jobb neki a reggel, délután valami kiállításra megy, hát nekem nyolc, de akkor ne keljünk már, mindenki munkamániás mostanában? Szörnyűség... De hamar elnyom az álom, fel sem fogom hogy Zinről beszélt, ölelem a takarót és képszakadás. Reggel persze már nem a takarót ölelgetem, hanem Josht, de hát ez sem meglepő. Engem sem lep meg különösen, hogy szuszog a takaró és kellemesen jó hőmérsékletű. (Mégsem írhattam hogy kellemesen meleg xDDD)
Nem ébredek olyan korán, kilenc fele, sajnos ha éjszakázom is felkelek reggel. Hat órát aludhattam de elég lesz azt hiszem. Ha van kivel aludni sokkal kevesebb is elég, nagyon durva. Kiszívom a másik lelkét vagy nem tudom, néha ijesztő belegondolni.
-Ahm... Bocsesz... - Nyögöm, mert érzem megint rátekeredtem, fejem a nyakába fúrtam, bár nem olyan hosszú a haja. Erről le kéne szokom, de nem megy. Kicsit még kómás is vagyok. Próbálom lehámozni magam róla, de úgy meg hideg van, nyöszörgök és ölelem a takarót újfent. - Valld be, imádod mikor együtt alszunk... teljesen kisajátíthatsz! - Röhögcsélek a takaróba.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: A randi után... (Josh és Seby)   Szer. Okt. 29 2014, 02:27

Kibeszéljük magunkat, és közben leitat, mert ő kevesebbet iszik, mint én, azért látom, amit látok. De nem bánom, talán ez is kellett, de azért pörög az agyam, mégha nem is jár a szám. Van, amit nem kell kimondani, csak elraktározni magunkban, mint konklúziót, és van, amire nincsenek is szavak, de azok a dolgok már nem is a lányokról szólnak, hanem rólunk, a barátságunkról.
Nem véletlenül szeretnék olyan barátnőt, mint amilyen barát Sebastian. Hihetetlen mélyre lehet vele jutni, és szárnyalni magasra, és elég hozzá egyetlen pillanat, egyetlen érintés. Életem legjobb döntése volt, hogy akkor abban a fura étteremben segítséget nyújtottam neki ismeretlenül. Mert abban az ismeretlenben ott lapult a legjobb barátom.
Csajok által magunkra hagyva, de barátságunkban még jobban egymásra lelve fekszem be mellé, kómásan, és a reggeli mozzanatokat beszéljük meg. Eljut hozzám a hangja, hogy "ne menj", és azt hiszem, nyöszörgök valamit helyeslően, mielőtt elvinne álommanó. Álomtalan alvás, mint általában, ha többet iszok a kelleténél. Valószínűleg, meg sem mozdultam, mert ugyanúgy ébredek, mint ahogy letettem a fejem, vagy legalábbis hasonlóképp...
Egyvalami más, mint szokott, a körém fonódott kar és láb, a hozzám bújó (meleg) test. Torkom köszörülöm, mert kiszáradt, és talán jelzésnek veszi, hogy másznia kéne, pedig tőlem aztán maradhat, nem zavar a teste. (A pizsama léte néha csodákat ér) Fészkelődni kezd, és eltávolodik tőlem, de ágyban marad, és nyöszörög.
- Rosszabb vagy, mint Nora- mondom még csukott szemmel, és hozzáteszem- Gyere nyugodtan közelebb, nem vagyok kanos hangulatban... Le vagyok konyulva, mint a nyuszi füle. - Fáj a fejem is és most külön örülök, hogy elfelejtettem Zint, mert meghaltam volna, ha fel kell kelnem mégis. Nem nekem való a munkaterápia. Bár nem próbáltam ki...
- Maradhatok még egy kicsit? - nyöszörgök, és ha volt olyan merész, hogy közelebb jött, én is fészkelődöm. Tetszett a melege. Nem zavar az sem, ha a nyakamba szuszog.
Nem akarom kinyitni még a szemem sem. Mintha attól félnék, kettéhasítja a fejemet a fény. Pedig érzem a nap melegét az arcomon, biztos elmúlt már nyolc óra is. Sebaj. Holnapra már jól leszek. Fizikailag biztosan. Addig meg alszok még egy kicsit (vagy nem).
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: A randi után... (Josh és Seby)   Szer. Okt. 29 2014, 02:42

Valamit nyökörög hogy oké, helyes, ne kelljünk már fel két óra múlva hát mi értelme akkor aludni? De hamar el is alszunk, arra ébredek, hogy rajta vagyok mint valami második bőrréteg, de lehámlok, mert köszörüli a torkát meg amúgy is, nem a legelőnyösebb tulajdonságom ez, tudom én. De hideg is van így meg a takaró nem olyan, meg reggel is van és keveset aludtunk és... szóval tudok nyűgösebben ébredni én is.
-Máú... - Mondom anyátlan hangon, macskásan, irtó édes az a kiscica, úgy megszottyongatnám ha itt lenne. De elvigyorodom a szavaira. - Értem, szeretnéd ha visszakonyulna? - Röhögcsélek halkan, de közelebb araszolok vissza, a hátam így a karjához ér, nyújtózom is kicsit.
-Addig maradsz míg akarsz... mondjuk én fél hatkor elmegyek majd, de kaja a hűtőben, tudod... - Mosolygok, felőlem addig marad amíg rám nem un. Én csak örülök ha marad. Fészkelődik, elmosolyodom, basszus, miért nem csaj? Simán odafészkelném magam... Mondjuk így is kicsit, mert ahogy mocorog mocorgok én is felé, sóhajtok egyet, vagy inkább ásítok és kellemesen lazsálok az ágyban tudva nincs annyi dolgom és pihenhetünk még, mivel neki sem kell kelnie.
-Mit kérsz reggelire? - Mondom aztán kicsit később, ha úgy érzem nem aludt vissza. Ha visszaaludt csak akkor kérdezem, mikor megint jelzi hogy fenn van. Nyugodtan pihenje ki magát. Rám is rám fér...

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: A randi után... (Josh és Seby)   Szer. Okt. 29 2014, 03:13

Sebastiannal szokott ébredés... Nos, kicsit körém van csavarodva, de már megszoktam. Aludtunk mi már együtt, és elsőre sem lepett meg, mert felkészített vagy mert eleve nem zavart, a franc se tudja. Nagydobra azért nem szoktam verni, hogy egy sráccal alszom heti egyszer-kétszer, általában ivós-mozis estéket követően. De hát kinek számolnék be róla, ha senkim sincs, rajta kívül persze? Ő meg aztán pont olyan pletykás, mint én.
A fura, hogy míg én elfogadtam, hogy ő ilyen, neki mintha nem lenne természetes, mindjárt költözködik, ahogy észleli, hogy ébren vagyok. De nyöszörög, mint Nora, pedig neki néha ki kell rakni a szűrét, mert igazán szemtelen, amikor a kis körmeit meresztgeti, és úgy dorombol, s míg utóbbi ellen nincs kifogásom, előbbi nem túl kellemes. Sebastian legalább nem karmol. És nagyobb felületen melegít. (És dorombolni is tud, ha a tarkóját cirógatom.)
- Ha konyul, akkor mindegy, hogy merre, a felállítását meg bízd csak rám- mondom álomittasan, ásítozva, csukott szemmel. Megint jól kezdődik a reggel, csak a fejem ne fájna.
Sebastian azonban vissza araszol, és én is közelebb húzódom hozzá, értse úgy, komolyan gondolom, hogy nem zavar a testi közelsége. Ami jó, az jó, bakker. Mit szépítgetjük a dolgokat?
Szeretnék maradni. Aludni vagy lustálkodni még. szokatlan, hogy nem kell kelnem, és szokatlan, hogy nem is akarok. Általában korán kelek, már csak megszokásból is. De most nem olyan van. sebastian rossz hatással van rám, vele simán aludnék sokáig, bár ébren is sokáig vagyok vele. Megbocsájtok neki azon nyomban.
- Fél hatkor? Most hány óra? - lehetséges, hogy megtévesztenek az érzékeim, és még csak hajnal van? Vagy délutánról beszél?- Rendben, kaja a hűtőben- nyugtázom, érdektelenül. Nem izgat a kaja.
Elnyújtózom, ahogy megnyugszom, van még időnk, és ő is közelebb ér, lassan éppen úgy, ahogy ébredtünk. Hallom, hogy ásít, engem is húz még a fejem... Meg is szunnyadok talán. Nem számít az idő, van elég.
Valamivel később ismét mocorgok, szükség és szomjúság furcsa keveréke hatása alatt ébredek. Száraz a szám, borosta szúrja arcomat, vizelnem kell, függőlegesbe lenni (egész alakosan).
Sebastian jó vendéglátó, máris tömni akar. Reggelivel. Ismerem már, huncut fiú. Hasonlatos a bőségtála az enyémhez. Nem játszunk ilyet!
- Nagy vödör vizet. Aspirint. Kávét? - Nem tudom, utóbbit tényleg kívánom-e. Csak megszokásból iszok, nap elején, vagy akkor se, de talán most nem árt. Vagy ki tudja. - De ne fáradj, majd kiszolgálom magam, téged is, csak mondd meg, hol a fogpiszkáló, ki kell támasztani a szemem...
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: A randi után... (Josh és Seby)   Szer. Okt. 29 2014, 03:33

Felébredek, ő is, hát lemászom róla, mert ezt csak az öcsém tűrte eddig tőlem, de hát ő már kiskorától edzve volt meg a tesóm szóval kicsit már a helyzet, Josht nem akarom eme "hajlamaimnak" kitenni. Persze én imádok közel lenni másokhoz, főleg ha kedvelem őket hát kicsit nyöszörgök, rögtön rosszabb leszek mint a macska, heheh.
-Öööhhmm, hát jó? - Nevetek mert mi van? De nem zavar, inkább visszaaraszolok. Félig alszik még szerintem, azért beszél furákat.
Ő is közelebb jön, magamban örülök hogy elnézi a kis stiklim. Úgy is egy takaró alatt vagyunk (bár az jó nagy) mégis csak jobb, hogy a hátamon érzem úgymond. Lustálkodom is én is, boldog vagyok hogy nem kell kikelni még. Nem vagyok egy visszaalvó típus, elaludni nem fogok, de attól még semmit tenni szeretek ha fáradt vagyok.
-Este te lökött. most olyan... hát még tíz előtt lehetünk, mert max tízig bírok aludni. Nincs rajtam a szemüveg, nem látom az órát. - Vallom meg, mert nem látok el az éjjeli szekrényig sem.
Ahogy érzem elszunyál még kicsit, kellemesen pihenek a szuszogására, közben gondolatok nélkül élvezve a meleget és a puha takarót, párnát, ágyat. Egy idő után megint ébredezik, hát megkérdem mit kér reggelire, elmosolyodom.
-Fáj a fejed? Valamit csinálnunk kell, mert hozzám fogod kötni a migréned... - Mosolygok, szegény ördög, megint fáj a feje. Úgy fest mellettem nem alszanak jól az emberek. Hm, újabb nem túl kellemes konklúzió.
-Főzök kávét, gyógyszer a szekrényben a fürdőben a második polcon. - Sóhajtom, gondolom el akar menni a mosdóba.
Aztán nevetek kicsit, hogy ragadnak le a szemei.
-Pihenj még, nem kell menni sehova nem? Csinálok reggelit, eszünk, azt legfeljebb visszafekszünk, miért ne? - Mosolygok, fél szemem lehunyva fordulok felé, hogy lássam az arcát.
Aztán nyújtózok még egy nagyot és felülök, megragadom a fekete pacát és felteszem az orromra hogy lássak. Aztán már megyek is főzni neki a kávét, meg csinálok egy kis ham and eggs-et, aztán ha mást kérne csinálok mást, ezen nem fog múlni. Igaz, kinn terítek meg, mert szerintem hirtelen nem akar az ágyba visszafeküdni. De beviszem neki ha mégis, hát a csajoknak is beviszem ha kérik, pont Josht hagyjam ki? Magamnak készítek egy kis fekete teát tejjel, iszok is belőle bár kortyot, hogy jobb legyen a szám íze. Kicsit nyúzott vagyok azt hiszem. Nem baj, hamar elmúlik.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: A randi után... (Josh és Seby)   Szer. Okt. 29 2014, 04:09

Reggeli párbeszédünk eleje elmosódik, csak szavakra figyelek, értelemre nem nagyon, talán nincs is neki, mert nem érti, s ha Sebastian nem érti, ott gáz van.
- Jó hát, ne mozdulj... - legalábbis ha már visszamászott, mert elszökni nem ér. Nagyobb és melegebb, mint Nora, és a karmait sem rajtam élesíti, bár dorombolni nem tud olyan szépen, mint az a kis szőrgombóc. (Csak próbálkozik.)
Összeérünk a takarója alatt, mert csak egy van neki, de az nagy, mégsem vágom közénk, a pizsama épp elég gát, hogy buziságnak tűnjön, amit művelünk. Igazából nem csinálunk semmit, csak fekszünk. Nem megy túl minden határon...
A szemem ki nem nyitnám, félek a nap sugaraitól, mint egy vámpír. Nem porladnék el, de felkoncolnám magam, minimum a fejem, mintha fejszét vágnának bele. Megkímélem magam a fájdalomtól, úgysem hagy el, inkább halogatom. Csukott szemmel elviselhető.
Maradnék, marasztal, helyre igazít az időt illetően, megnyugszom, hogy átaludhatnám a napot (bár úgysem tudom), ennek ellenére visszaalszom egy kicsit, mert a két óra kevés volt, de aztán többféle szükség sürget, és hát... nem mind kényelmes. Sebastian meg jó házigazda , reggelivel traktál. Konkrét vagyok, tanulva korábbi hibáimból, bár én ugyanúgy kipakolok mindent... Ki tudja, ki kitől tanult. Már nem emlékszem.
- Fáj. Nyugi, nem migrén. Csak mostanában fáj. Aspirinre múlik- nyújtom neki a hüvelykujjam felfelé. Egyenlőre elég az is, aztán csinálhatunk akármit.
Eszünk, visszafekszünk, miért is ne? Bólintok, jó ötlet, remélem, hogy látja. A szemeim nyitásához valóban fogpiszkáló kellene.
A szemem még mindig nem nyitottam ki, mégis ügyesen lavírozok ki a fürdőbe. Megtámadom a kagylót, megkönnyebbülök, sóhajtozok. Résnyire már tudom nyitni a szemem, és hát nem pisiltem mellé, tekintve, hogy ülök.
Hallom, hogy csörömpöl a konyhában, fejembe mar valami, erről eszembe jut az Aspirin, és a második polc. Nem szokott hatni, csak tompít, de beveszek kettőt, hátha most mégis, nem mindig egyforma, vagy majd a kávé... Rengeteg vizet iszok, csapból, hidegen, aztán lemosom az arcom, kimosom a szemem(ből a csipát), és megnézem magam a tükörben.
-Szörnyűűűű- saját öregapám vagyok, a szemem alatt feket karikák, fölötte hatalmas duzanat. Elaludtam a fejem. Kócos vagyok, a hajam, mint a szénaboglya, ezer felé áll, hajszálanként másfelé. Nem szoktam én így kibukni két-három pohár piától. Több lett volna? Nem, nem hiszem.
Lustán vánszorgok ki a konyhába, a kávé illata mennyekbe röpít, a tojás... Nos, azt kihagynám. Remélem, nem nekem csinálta.
Leülök, és felemelem a fejem, hogy lássam, a szemem csak nem akar nyílni rendesen.
- Sebastian, hülye lennék? Mennyit ittam hajnalban?
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: A randi után... (Josh és Seby)   Today at 23:17

Vissza az elejére Go down
 

A randi után... (Josh és Seby)

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 3 oldalUgrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3  Next

 Similar topics

-
» Ha kell egy jóbarát ~ Josh és Seby
» Az első nap! ~ Josh && Suzy

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: A világ legvégén :: Lakások, házak, otthonok :: Archívum-