Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

» Rangsorolások (Noel és Tami)
Vas. Okt. 02 2016, 14:41 by Kőrösi Noel

Top posting users this month
Eric A. Blake
 
Leopold K. Lindhardt
 
Reeven Callagher
 
Samuel T. Collins
 
Quentin Collins
 
Felix Kaleolani
 
Kensington L. Lockwood
 
Suzanna Crystal
 
Sebastian McBridge
 
Kelly Evans
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 Hull a hó, hull a hó, mesebeli álom ~ Josh & Seby

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, ... 9, 10, 11  Next
SzerzőÜzenet
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Hull a hó, hull a hó, mesebeli álom ~ Josh & Seby   Pént. Jan. 08 2016, 23:49

- Engem meg a sok nép frusztrál- nyújtok rá nyelvet- Nem sokkal jobb, hogy tudom, mire számítsak, kiben bízhatok? - egyértelmű, hogy ő a legelső ebben a dologban, nem is kell mondanom.
- Nos..., ha a kettő egyszerre jön- gondolkodok- az egyikkel megdobom a másikat. Ettől úgy meglepődik, reményeim szerint, hogy lesz időm elfutni- mindezt teljes meggyőződéssel. Röhögés nélkül. Uh!
- Hát nem, Seby? Nézz tükörbe, te lennél az uralkodó!- mindig az a domináns egyed, aki a legnagyobb háremet tartja. Tuti, hogy Seby ebben verhetetlen!
- És még én vagyok huncut, ejnye!- szóval simán megenne?
A sok röhögés után aztán komolyabb dolgok is szóba kerülnek. Mint például az, mivel kereshetném a kenyerem.
- Nem, azért annyira nem, inkább nagyapa miatt tanultam meg az egészet, tudod, nem volt fiatal, a mama mindig aggódott, hogy olyankor éri valami, amikor egyedül van a nyílt vizen- noha nem tudtuk, hogy szívbeteg, nem volt teljesen egészséges.
- Úrfiság... Megijesztesz!- vonom össze a szemöldököm, aztán röhögök. Honnan jön ez a sok hülyeség?
Na és a nyaralás...
- Hé, nem bántásból mondtam. Tudom, hogy miattam is csúszott egyszer, de ez mégiscsak a 13 hónappal ezelőtti kari ajándékom!- nevetek.
- Magyarázhatod akárhogy, én már ismerem: odavan érted- még emlékszem, hogyan tette puha tappancsát Seby arcára, bújt oda hozzá simogatni (nem úgy, hogy simogassák). Megint elnevetem magam- Ami igaz, igaz, remekül dorombolsz, Cica!- szándékosan megnyomom a "c" betűket, ezzel olyan, mintha hívnám is magamhoz: cicc, cicc!
A macska azonban nem tetszik neki (és más macskafélék sem). Míg válogat, véletlenül elszólja magát. Elég régi cimborák vagyunk már ahhoz, hogy tudjam, mikor komoly valami, és mikor nem.
- Mintha nem ismernélek, mint a tenyeremet... Mi a baj?- fordulok felé, de ha most is elzárkózik, mosom kezeimet. Nem tartozik rám, mást nem jelenthet.
Aztán a listát böngésszük, kisakkozva, mi lehetek én (no meg Amelia)
- Igen, ez igaz. Akkor sün vagyok!- a delfin részletes jellemzése valóban nem illik rám.
Aztán elolvasom részletesen a medvét. Csóválom a fejem.
- Szerinted Amelia magabiztos? - Sebyre nézek- Én olyannak látom, akinek igénye van társra, útmutatásra, segítő kézre. A munkájában lehet vér profi (láttam dolgozni), de amikor róla vagy a szeretteiről van szó, nagyon... törékenynek látszik. Egyszer úgy neveztem el magamban: "ölelj meg". Amikor együtt látlak titeket... komolyan mondom, megszépül, ha hozzá érsz, átöleled, belefúrod az ujjaidat a hajába- ahogy erről beszélek, még az én bőröm is bizsereg. Pontosan tudom, mit érez Lia, ha Seby hozzá ér. Ebben mintha nagyon egyformák lennénk.
- Reeven... daru. Önálló és független, legalábbis erre törekszik. Mindent maga próbál megoldani, csökönyös. Azt gondolja, ha rá van szorulva valaki más segítségére, akkor már gyenge- kérdőn nézek Sebyre. Ő vajon nem így látja? Kedvelem Reevent, de néha ésszerűtlenül tolja el magától a jót.
- Keressük meg Suzyét is!- éppen negyedjére olvasom végig a listát, mire megtalálom, ami leginkább jellemzi, legalábbis szerintem- Vidra...- mondom melegen, mosollyal a szám szegletében. Még lefekvés előtt küldök neki üzenetet!

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Hull a hó, hull a hó, mesebeli álom ~ Josh & Seby   Szomb. Jan. 09 2016, 00:59

-Arra ott van az a pár ember aki közel áll hozzád, a többiek pedig a lehetőség! - Vigyorgok, ezen nem veszünk össze.
Nem is a medvés mondandó maga a meglepő, hanem Josh fapofája hozzá. Rámeredek, aztán folyni kezd a könnyem is úgy nevetek.
-Mert... ah... attól nem lesz csak mérgesebb? - Röhögök.
//Háremet tart xDDDDD eheheheheheh, ezen jót röhögtem xD//
-Ó, simán, első Sebastian herceg! Vezérfiú... törzsfő? Mi volt akkor? - Röhögök, jaj ugyan már, pocsék vezető lennék.
-Naná! - Naná, hogy ő a huncut!
-Persze... most hogy mondod emiatt én is aggódnék... csak szép időben mehetsz ki és nem túl messzire! - Kötöm ki, de mosolygok. Még a végén baja esne itt nekem!
-Azzzz, durva mi? Kék a vérem is! - Röhögök, látom kiakasztottam, nyertem!
-Nyah... igen, eh, tudom!, Tudom! - Kínlódom, de nevetek vele, ezt dobta a gép.
-Kölcsönös, nála jobban csak a gazdit szeretem abban a házban. - Mosolygok, aztán nevetek a dorombolás miatt. -Prrr.... - Adok ki dorombolás szerű hangot, de félek ez egy mutáns galambmacska lett... ejh. De kicsit nekidörgölöm a vállam az övének, majd röhögök. Ha hív jövök, bár lehet a purrogást hagynom kéne.
-Semmi... nincs baj. Majd elmesélem, butaság, tudod, a szokásos hülyeségeim. - Vonok vállat, körbe is nézek, érezheti nem tartom jónak a helyet, hogy a magánéletemről beszéljek. Na nem mintha bárkit is érdekelne rajta kívül, de nem akarom, hogy hallják. Inkább kikeresem, mik vagyunk mélyen, belül. Vagy ilyesmi.
-Sün... vagy szarvas... - Mondom odahajolva, hogy naaa, szarvas? Szarvas? De vigyorgok.
-Attól függ, mire érted. Tudja, mit akar kezdeni az életével, mit akar dolgozni, hogyan akar élni... - Önbizalma nincs, de magabiztos.
Lesütöm a szemem, hogy Lia megszépülne.
-Jól érzi magát velem, szerencsére. - Mert nem én magam váltom ezt ki, hanem a törődés maga. Reeven mellett is szebb, szerintem. Nála még inkább ragyog, odavan Reevenért.
-Cöh, na igen, Reeven daru... bááár, már elfogad segítséged. Belátja hogy nem baj az. - Veszem védelmembe, mert ebben már fejlődött a srác!
-Jah, vagy hattyú... bár... nem, az egyensúly nem az ő, mindig csapong! - nevetek kicsit, de látom ám Joshon, hogy odavan. Remélem Suzy nem úgy gondolkodik a szerelemről, mint Amelia. Ahh, már megint ez szökött a fejembe, szörnyű.
-Na gyere komám, van még pár dolog! - Húzom a derekánál, hogy menjünk tovább mielőtt idefagyunk. Még meg akarom neki mutatni a nép hangszereket, mert bizony vannak a másik házban láttam!

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Hull a hó, hull a hó, mesebeli álom ~ Josh & Seby   Vas. Jan. 10 2016, 15:11

-Ha így gondolod, az jó, ezzel egyet tudok érteni- bólogatok. Talán még nem vagyok beszűkülve.
Kicsit kiakasztom azzal, milyen lehetőséget vázolok fel arra az esetre nézve, ha éppen többszörösen kerülnék szorult helyzetbe. Először azt hiszem, le sem esett neki, mert csak néz rám, mint borjú arra a bizonyos kapura, de aztán nevetni kezd. Esküszöm, még a könnye is csorog.
- Ó, nem, nem hiszem. Ha jól célzok, inkább menekülőre fogja. Különben is elveszi az étvágyát a bűzbomba...- nevetek. Hát szó, az enyém sem rózsaillatú.
//Ha tehetnéd, megtennéd, ne tagadd! Smile //
- Nem kell ahhoz vezírnek lenned, hogy több asszonyt tarthass!- csóválom a fejem nevetve- De még annak is simán el tudlak képzelni.
Forgatom a szemem, miért is vagyok én huncut, de ráhagyom.
- Jaj, ne már, hát hol marad akkor a kaland?- nevetve csóválom a fejem, hogy csak biztonságos időben engedne ki.
- Valóban? Bocsánat!- felhúzom az orrom, mintha megsértődnék azon, hogy ennyire kiemeli a rangját. Egyszerű, csóró gyerek vagyok. Akkor már nem is szólhatok hozzá? De aztán elröhögöm.
Ah, nem kéne mindent kimondanom, amit gondolok. Kicsit mintha megbántódna azon, amikor a nyaralásról beszélgetünk. Engesztelő pillantásokat vetek felé, ne haragudjon, tényleg nem akartam hánytorgatni ezt az egészet. Nagyon örülök, hogy együtt vagyunk, és még mindig jobb későn, mint soha!
- Köszi...- melegség szalad át rajtam, fura, mert megborzongok tőle. Nekem dönti a vállát, ettől kicsit megbillenek, de nem történik baj. Nevetünk, mert purrog.
A totemállatok kapcsán nem igazán vagyunk egy véleményen, ami nem is lenne igazán nagy baj. Baj az, hogy úgy érzem, sz*r került a palacsintába. Valami nem stimmel Amelia körül. Amikor viszont rákérdezek, terel. (Majd később elmeséli? Akkor jól érzem, van valami.) A számba harapok. A fenébe, ez nem jó hír.
Amikor hozzám dugja a fejét, szinte szuggerál, hogy szarvas vagyok. Nevetnem kell, olyan édes (unszolós: "na, na" képet vág)
- Ha szarvasnak látsz, biztos van benne valami...- felvonom a vállam. Igazából hízelgő, rám nézve- Hát oké, szarvas.
Amelia totemállatkájáról is beszélgetünk egy sort. Rájövök, kicsit másképp látom őt, mint Sebastian. (Bár én nem ismerem olyan jól). Fura, időnként az az érzésem, Ameliával nagyon egy hullámhosszon vagyunk. A közös ebédek és találkozások alatt nem csak Suzyval, de vele is volt alkalmam beszélgetni, bár kettesben nem igazán maradtunk soha. Mondjuk meglepő volt számomra, hogy neki is King a kedvence, mint nekem (ez volt az eslő igazi téma, amit kiveséztünk), de ennek kapcsán kiderült, több közös vonásunk is van. És mindketten odavagyunk Sebastianért...
- Igen, ez igaz, céltudatos. Tudja, merre akar menni, nem csak bolyong- értek egyet- De azért észrevetted, hogy semmiben nem dönt nélküled? - döntöm oldalra a fejem. Nos, ennek háttere vagy az, hogy nem akar egyedül dönteni, vagy nem mer. Sebastian vajon ezt észreveszi?
Azt is elmondom, miképpen látom Liát, ha vele van, de ő erre is szemlesütve válaszol. Mi az ördög van?
- Ezt most nem értem, komolyan...- Ha jól érzi magát... Csak jól érzi magát? Mi van????
Látszik, hogy nem értem a helyzetet, de sem a hely nem alkalmas, hogy erről beszélgessünk (sem az idő), és már az előbb célzott rá, később elmondja, mi bántja. Úgy érzem, helytelen lenne, ha itt és most feszegetném a kérdést, így inkább átölelem a vállát, amolyan baráti jelleggel, megpaskolva, ahogy közelebb húzom magamhoz.
- Nem lesz semmi gond, hidd el!- duruzsolom a fülébe.
Aztán Reev és Suzy totemállatkáit is kisakkozzuk. Érdekes, hogy tulajdonságok alapján párosítunk embereket állatokkal. Nevetgélünk megint, mintha nem csókolt volna arcon egy pillanatra a szomorúság. Suzyra gondolok, és elmerengek egy kicsit. Arra gondolok, mit csinálhat épp. Vajon festeget vagy olvas? Zenét hallgatva kering a szobájában, eltüntetve az otthonról hozott finomságok maradékait?
Sebastian karol át, térít vissza a jelenbe, húz magával. Nevetek. Jesszus, egy pillanatra nem is itt voltam, hanem Suzyval!
- Oké, menjünk...- mondom vidáman. Sebastian jól felkészült, egy percre sem hagyja, hogy unatkozzak.
Átmegyünk egy másik házba, ahol hangszereket és egyéb használati eszközöket lehet látni. Körbemegyünk ott is. Sajnos, ez nem az a hely, ahol mindent ki lehetne próbálni (és fogdosni). Úgyhogy inkább zsebre dugom a kezem, hogy ellenállhassak a kísértéseimnek.

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Hull a hó, hull a hó, mesebeli álom ~ Josh & Seby   Vas. Jan. 10 2016, 15:36

-Na látod! - Veregetem finoman hátba, egyetértünk mi, csak elsőre nem látszik mindig.
-Az éles szaglás mi? Akkor a terv mindig az lenne, hogy durva dolgokat kajálj össze! - Röhögök, mert máskülönben nem lenne elég hatásos a motyó!
//Ha belegondolok, már most is van egy mini XDDDD Szóval megteszem xDDDD//
-Jah tényleg hát van ahol lehet... De annak lehet a legtöbb! Ha már lúd legyen kövér! - Röhögök, bár nem vágyom rá, félnék nem tudnék mindenkire kellő figyelmet fordítani, akkor meg jönne a zöldszemű szörny és elszabadulna a pokol. Juj.
-A kaland? A filmekben meg a könyveidben, bizony ám! - Adok én neki kalandot mindjárt, hát ejj, szét izgulnám a fejem érte!
-Nincs bocsánat, csókold össze a kezem, akkor talán, hangsúlyozom talán megenyhülök! - Adom elő, de én már ekkor belevigyorgok, ő is elröhögi magát. Nekem ez annnnyira nem számít, de tudom hogy neki se.
A macskájából kilukadunk oda, hogy nem a macska az első szeretgetni való lény akiért én átmegyek, az más kérdés, hogy tilalom van és a macska most hawaiin érezheti magát, mert minden szeretgető szándékom rajta élem ki.
Ameliát később elmesélem, bár ha elfelejtjük az sem baj, mert igazából nincs baj. Csak én vagyok hülye. Persze az baj de az ellen nem tudok már mit tenni.
-Igeeeeen, hát elmondtam miért, olyan szarvasos vagy! - Lelkendezem, hogy hajlik rá, ő is annak lássa magát, hát de ha olyan jóságos, ahogy le van írva, csoda hogy nem látta azonnal!
-Amelia határozott, magabiztos a dolgaiban, csak... önbizalma nincs, de ez inkább másokra irányul, nem arra, amit tesz. - Na ezt nehéz megfogalmaznom, de hátha megérti Josh, mert ő fél szavakból is ért. -Persze, de én sem nélküle. Együtt élünk, fura is lenne, ha nem lenne beleszólásunk a másik dolgaiba ami közös is. - Nekem ez természetes valahogy, persze észrevettem, de Ameliában ezt is szerettem meg nagyon, már elsőre, hogy nagyon figyelmes.
-Mit nem értesz rajta? Biztonságban és jól érzi magát velem, otthonosan. Szeret velem lenni. - Érzem elpirulok, de inkább zavaromban. Amelia ilyesmiket mondott, azt nem mondhatom, hogy szerelmes, meg odavan, mert... hát láttam milyen ha odavan, de neki a biztonság és a logikusság az első, nem tudok se neheztelni, se nem egyetérteni vele. Nekem is fel kéne nőnöm ehhez, de neki még mindig több komolynak mondható kapcsolata volt mint nekem. Asszem... na mindegy.
De az hogy Josh magához húz mosolyt csal az arcomra, jól esik, most kimondottan.
-Mint említettem nincs gond. - Mosolygok rá hálásan, hát tényleg nincs. Csak túl ábrándos vagyok, azt hiszem.
Suzy eléggé elveszi a barátom eszét, de ennek örülök. Remélem olyan lányt talált, akinek meg fog felelni az én Joshom és elhalmozza majd! Ejh, kicsit irigy is vagyok rá, de ezt jól titkolom!
A hangszerek érdekesek, van egy öreg néni, aki bemutatja és megszólaltatja őket, de kipróbálni keveset lehet, főleg ütőseket, mint a dobok.
Elég sokat elvagyunk már itt, lassan vacsora idő, így mondom neki, hogy foglaltam mára asztalt, szóval ideje indulnunk! Egy hasonló faházban találjuk magunkat, minden csupa fa és mikor mondom, hogy foglaltattam asztalt a nevemre, oda is kísérnek. Az itteni kajákból van kínálat, főleg halételek, vadak, de nekem nagyon bejön, remélem Joshnak is ízleni fog! Na meg nem egy túlzsúfolt hely, lehet nyugodtan beszélgetni.
-Na és mi a helyzet Suzannával? Sokat írsz neki? Biztos furcsa, hogy már egy ideje nem láttad. - Karácsony előtt ment el, most meg mi mentünk el, szóval jó ideje nem látták egymást, ahogy elnézem.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Hull a hó, hull a hó, mesebeli álom ~ Josh & Seby   Szer. Jan. 13 2016, 00:02

- Csak akkor, ha túra közben készülök sz*rni...- kacsintok rá. Otthon semmi okom, hogy (el)ijesztgessek másokat.
//Na ugye, hogy ugye?! :DDD //
- Ne a jelenben gondolkozz... Emlékszel? Ez egy időutazás... husss...- nevetek. Ő lenne az.. eszki-muki, a nők bálványa!
- Jaj, hát ne légy kiábrándító. Most csak olvasni meg filmezni fogunk? - ugratom. Számomra ez az utazás is kaland. Éppen olyan, amit vele élhetek át. Ettől még nagyszerűbb!
- Na, akkor várhatsz még egy darabig!- csapom fel a fejem, nevetve. Na, persze! A kézcsókok ideje lejárt (édes Solange).
Sosem gondoltam arra, van-e közöttünk különbség, pláne nem az anyagiak érdekeltek. Csóró is lehetne, ha ilyen tulajdonságokkal lenne megáldva. Nem a külsőségek rabja vagyok, bár a szép dolgokat én is megnézem, szó se róla.
Totemállatokat keresünk egymásnak, magunknak. Néha nem vagyunk egy véleményen. Én vayok hajlékonyabb, igazodom hozzá, örömét keresve. Amelia miatt amúgy is fura egy kicsit (megfoghatatlanul), bár azt mondja, nincs baj, valami mégis van (Ha baj nincs, az jó, de akkor miért feszeng?)
- Talán bántalmazta valaki?- jut eszembe először, mert azt olvastam, azok a lányok "furák" egy kapcsolatban, akiket korábban molesztáltak, vagy terrorizáltak.
Szívesen szívnám vissza a kérdést, és tenném arra a hangsúlyt, mennyire támaszkodik Sebastian véleményére. MERT fontos neki, s nem azért, mert fél...
- Hmmm...- hümmögök, olyn ez is igaz, de én másra gondoltam arckifejezéssel. Nem kérdés, számíthat rám. Mégha el sem mond semmit, akkor is. Lesz néma Levente, én a néma hallgatóság; úgy is jó. Tőlem már nem szabadul meg könnyen...
- Hát azt nem is csodálom. Én is elmondhatom ugyanezeket...- de nyitva hagyom a mondatom. Mi az, ami ebben a kijelentésben annyira zavar? Nem tudok rájönni...Kicsit elgondolkodom. Ahogy elmélázok, persze, asszociálok jobbra is- balra is, Suzy is eszembe jut.
Közben átsétálunk egy másik faházba, ahol hangszerekkel és más kiegészítőkkel ismerkedünk (valamit ki is próbálunk, bár ramazurit nem csaphatunk. Szeretnék!) Sebastian szerint repül az idő, ideje vacsorázni, és én egyet értek vele. Bár remélem, ide bármikor vissza lehet jönni, én még úgy érzem, nem láttam mindent (vagy elégszer). Szóval vacsorázunk, főleg a helyi specialitás kelti fel az érdeklődésemet; bár fantázianeve van, és nem tudom, mit jelent, azt rendelek.
Suzyt emlegeti. Elmosolyodok.
- Fizikailag van távol. Minden nap eszembe jut, szinte minden nap váltunk néhány szót- Igazából tegnap éppen egy órát trécseltem vele. Többek közt arra is felnyitotta a szemem, mi mindent kellene még belegyömöszölnöm a bőröndömbe- Hiányzik a jelenléte, de a hangja is fel tud dobni. Tudod, amikor hallom, azt is látom, mekkora mosoly van az arcán- legalább ezerféle mosolya van. Most is elképzelem: éppen csak kivillan a felső fogsora, bájos gödör a szája szögletében: "tudom ám, hogy miben mesterkedsz, de ahhoz előbb el kell kapnod"- féle.
//A kapcsolat jellegére ne várj konkrét választ, mert azért vannak/lesznek/lehetnek események, amik ezt befolyásolják.//
- Ha visszaérünk, meg is írom neki a mai napomat. Most még csak mobilt se hoztam magammal, nehogy megzavarjanak, ha már szabin vagyok!- kacsintok rá.
Suzy nem hívna; tudja jól, milyen fontos személy számomra Sebastian, és ezt a hetet rá akarom szánni. Mint ahogy én sem mentem az agyára karácsony kor vagy szilveszter éjszakáján: egy-egy üzenetben köszöntöttük egymást, és trécseltünk másnap, bepótolva mindazt, ami előtte való nap kimaradt. De így volt jó. Neki is volt ideje a családjára... (nekem meg most van karácsony, ugye Wink )
A vacsora kitűnő, hozzá füstölt lazac ízű vodkát iszunk. Csak mert ezt a különlegességet sem hagyhattuk ki!
- Egészségünkre!- s mert nem tűnik túl erősnek, kérünk még egy kört. (Na, talán azt már nem kellett volna...)

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Hull a hó, hull a hó, mesebeli álom ~ Josh & Seby   Szer. Jan. 13 2016, 21:46

-Hmmm, gyors túra lesz! - Röhögök, tutira szedné a lábát végig!
-Persze, persze, de ki tudja mik voltak a szokások! - Nevetek, én nem, ha találunk itt egy plakátot ami leírja akkor okosabb leszek.
-Nem most nem, de most nem is mész a zord tengerre halászni! Velem vagy a szárazföldön, így nem féltelek! - Nevetek, én arra értettem, ha kimegy hajózni, csak szép időben teheti, máshogy keressen kalandot.
-Cöh, nézzenek oda! Akkor csókolgatom magamnak! - Csókolgatom a kézfejem, majd nagyon röhögök. Ha ő nem majd én!
Amelia kerül szóba, a toteme, meg az én elfojtott bajom. Lehet összekapcsolja, vagy más miatt mondja amit.
-Reményeim szerint nem, nem azért ilyen... túl nagy volt a versengés a családjában. - Tekintek félre, mert nem tudom pontosan mit csinált a dokija, na meg Lionel... lehet azért van velem, mert én vagyok az első olyan pasi aki nem bántja és fél mást nem találna? Elég kiábrándító lenne, de megmagyarázná, miért nem akar belém szeretni és miért hajtogatja mindig, hogy biztonságos... oh... de ez elég hülye indok lenne, el is hessegetem a gondolatot, bár látszik rajtam kicsit megilletődtem valamin magamban.
Arra, hogy szerintem miért van velem Amelia azt mondja ő is elmondhatja pont ugyan ezeket magáról... megint félrenézek, hát jah. Ő sem szerelmes belém, csak ragaszkodik hozzám, szeret a maga módján, végül is... lehet igaza van. De mit csináljak, nem váltok ki az emberből mélyebb vagy hevesebb érzelmet, hogy úgy mondjam... csak Henryből, de szerintem az akkor sem szerelem volt csak... nem tudom mi. De szerencsére átölel, eltereli a figyelmem, a hangszeres épületben már el is felejtem az egészet, ebben jó vagyok.
Vacsorázni hívom, valami durvát rendel, helyi izét, én is azt csak egy másik fajtát, javaslom neki majd kóstoljuk meg egymáséit.
-Helyes, az kell, meg jó! Bár kétlem, hogy téged el lehetne felejteni. - Mosolygok rá, főleg ha ennyire összemelegedtek lenne nehéz.
-Jah, ismerős! Szóóóóval hiányzik. - Somolygok rá, mintha a veséjébe akarnék látni és azt mondani, én megmondtam, hogy nagyon tetszik neked, már akkor nagyon tetszett mikor először emlegetted! Hehe.
-Tényleg? Én elhoztam, vész esetére. Sosem lehet tudni... - Pislogok rá, le van némítva de nálam van. Ha Amelia vagy Reeven hívna, vagy akárki akinek komolyan kellek, elérjen azért. No meg ha én vagyok bajban, hajjaj, nem árt!
Kér valami durva piát is, lehajtjuk, de kivételesen még rajtam is látszik, hogy huh, ez erős ízű! Nevetek, kérünk még egy kört, hát éppen csak megkóstoltuk! Amúgy is eszünk, mi gond lenne belőle? A kocsihoz meg kérünk sofőrt majd vagy itt hagyjuk, hazasétálunk, max egy óra, még kitérhetünk majd, hogy belefetrengjek a hóba alsóban!
Persze kérek valami desszertet is, Josh szokta szeretni ezeket, én is ha nem túl édes. De piát is kérek még, pár kör lemegy azért, nekem meg fene jó kedvem kerekedik ettől is, tőle is, mindentől!
-Hazafele megmutatom milyen a viking élet! Mert a vikingek kemények, nem árt nekik egy kis hideg! Tiszta viking alkatom van nem? Világos haj meg szem, csupa izom! Báááár sebhelyem van, vigyázz! - Röhögök, na most nem menne Solange, nem vagyok óvatos a mozdulataimban, öblösen is röhögök, de nem zavar. Remélem Josht sem!

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Hull a hó, hull a hó, mesebeli álom ~ Josh & Seby   Csüt. Jan. 14 2016, 15:58

- Gyors? Nem szeretek kapkodni. Menjünk lassan, bámészkodva. Ha jön a medve, majd futunk!- elég akkor rohanni, ha kergetnek. (Most nem edzeni jöttünk)
- Azt hittem, felkészültél ebből is...- nevetek. Imádom, hogy képben van, hogy nem csak úgy belecsöppentünk ebbe a világba- De ha nem tudod... Mi van, ha mi álmodjuk meg magunknak azt a világot?- én amúgy is hajlamos vagyok álmodozni olykor-olykor. Miért ne tehetném meg ezt Sebyvel?
- Ah, szóval te vagy a biztosítékom!- nevetek. Szóval, ha vele vagyok, nem eshet bajom, vigyáz rám. - A zord tengeren én is vigyáznék rád! Magamra is szoktam!- csak gondolatban teszem hozzá: ugyan, mikor voltam utoljára kint a viharos tengeren?
Amikor puszilgatni kezdi a kezét, felnevetek, jobbomat átdobom a vállán, kicsit magamhoz húzom.
- De dinnye vagy!- nekikoccantom a fejem a fejének, gyengéden, puszi helyett.
Amelia kapcsán úgy érzem, valami bántja, de vagy nem akar beszélni róla, vagy nem tud; kapásból pedig tagadja, hogy gond lenne. Én meg vaktában lövöldözök. Rosszul teszem. Bár így is kiderül valami.
- Oh, értem. Hát, az sem valami jó. Nem értem az embereket, komolyan. Nem könnyebb elfogadni az embereket olyanoknak, amilyenek? Az elvárásokkal szemben sokan begörcsölnek. Akkor sem tudnak teljesíteni, ha amúgy kapásból képesek lennének rá. A színházban is, úgy észre lehet venni, ki az, aki állandóan feszeng!- most hogy mondja, Lia is mutatott efféle "tüneteket". Aztán befogom a szám; Sebastian félrenéz, nem rám, és ettől az az érzésem, nem akar beszélgetni erről. Hiába próbálom megerősíteni Lia szavait, én is biztonságban és jól érzem magam vele, ez mintha megint nem a jó válasz lenne. Barátian ölelem meg. Tudja, hogy számíthat rám. Bármikor, bárhol, bárhogy. Csak éppen azt nem tudom, ebben a helyzetben hogyan tudnék segíteni neki.
Sajnos, nem látok a fejébe. Felnyitnám a szemét; emlékeztetném, hogyan nyilatkoztam kettőnkről. Nem lenne attól boldogabb, ha azt mondanám, szerelmes vagyok belé. Bárhogy is érzek iránta, nem tudom magam elvonatkoztatni attól, hogy milyen keretek közé vagyok szorítva. Keresem az utam, boldog szeretnék lenni; de boldogtalanná nem teszek senkit.
Témát váltunk, és faházat is, majd elmegyünk vacsorázni. Megkínálnak a helyi specialitásokkal, közöttük valami lazac ízű piával is. Füstös íze van, sós és erős. Ennek ellenére iszunk még, még, még...
Suzyról kezdünk beszélgetni (talán azt reméli, ez tejesen sima ügy)
- Semmi sem lehetetlen...- megilletődötten hajtom le a fejem. Volt már rá példa, hogy elfeledkeztek rólam.
- Hát, már karácsony előtt hazautazott, és az tesók között is 17 nap...- húzom el a szám. Mióta ismerem, még sosem nélkülöztem ennyi ideig. Ráadásul mi egy hétig most itt leszünk. Belegondoltam én ebbe előre? (Nem mintha bánnám, hogy itt vagyunk). Visszasomolygok rá, mert látom a szeme csillogásán, miket gondol. Erre jó egy barátság: néha szavak nélkül is értjük egymást.
- Na, tudtam!- Nem is csodálkozom, hogy van nála teló. Gondolom, Lia is szeretne kapcsolatban maradni vele, ha nem is hívogatja percenként.
Vacsorázunk, egyre jobb hangulatban (betudható ez az elfogyasztott piának is), de már nem beszélünk otthoni dolgokról. Hülyéskedünk, igazából visszaidézni sem lehet, mi mindent hordunk össze. Eszünk-iszunk egymáséból, sokat nevetünk. Sebastian is egyre felszabadultabb (kicsit hangosabb is, mint szokott), de nem szólok; mást sem zavar, engem meg aztán egyáltalán!
- Vikingek? Sebastian, egy kicsit elkalandoztál... Bár ők is kalandoztak, nem tudom, errefelé jártak-e? - A vikingekről úgy tudom, skandináv népek voltak. Röhögök, amikor azt mondja, hozzájuk hasonlít. Szerintem egy kicsit sem. Nagy darab, morcos, szőrös pasasoknak képzelem el a vikingeket.
- De legyen, ahogy akarod, mutasd meg, arra is kíváncsi vagyok!- adom áldásom. Ha cigánykereket kívánna vetni, azt is megnézném.
Rendelünk valami desszertet. Jól is esik, noha nem túl édes. Ha engedi, a vacsorát állom én. Lassan elindulunk hazafelé. Érzem, hogy zsiborog a lábam. Remélem, nem vagyok annyira beállva, hogy ne tudjak menni, bár valószínűleg Sebastian támaszára leszek utalva. Ahogy felállok, érzem is: mintha gumiból lennének, de először az egész nagyon viccesnek tűnik. Rendesen felöltözünk, mert láthatóan hidegebb van, mint amikor bejöttünk (jégvirágok vannak az ablakon), aztán már az éttermen kívül, megkérdezem:
- Te hogy vagy, komám? Tart a lábad? - nevetgélek, lenyúlok egy tenyérnyi hóért, hogy lehűtsem vele a kezem. Úgy érzem, egy kályha bújt belém.

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Hull a hó, hull a hó, mesebeli álom ~ Josh & Seby   Csüt. Jan. 14 2016, 21:02

-Na hát nem pont te mondtad, hogy ne mostban gondolkodjak, hanem a múltban? Ejjj! - Nevetek, hát most nem sietünk, alap.
-Óóóó... akkor Seby-land lenne és mindenki imádna és már utálnám magam, milyen jó is nekem! - Röhögök, női hárem, fiú hárem, sok hús ebédre és vacsira, béke és nyugalom... eheheh.
-Naná! Megvédelek mindentől és mindenkitől! - Vigyorgok rá eltökélten.
-Na hát én zord tengerre nem megyek, így te sem mehetsz, egyedül, kész, ne is ellenkezz, eldöntetett, ennyi, nincs hajókázás viharba! - Ütögetem a fülem finoman, ha ellenkezne se halljam, de nevetek.
Mikor a saját kezem puszilgatom, ha már ő nem akarta, átkarol és nekem dől, boldogan nevetek, mert jól esik, a közelsége is.
Vállat vonok a dolog kapcsán, hogy az emberek miért nem elfogadóbbak, az én szüleim is ilyenek voltak, nem tudom milyen e nélkül felnőni. Jobb az biztos...
A szerelem témát hagyom, nem is akarok gondolni vele, inkább megyünk tovább, vacsorázni is elviszem.
-Hah, ne mondj már ilyet, én sosem tudnálak elfelejteni, de szerintem Suzanna sem az a fajta, hm? - Mosolygok rá kedvesen, az a H betűs csaj... jaj hagyjuk már! Ahh de mérges vagyok arra a csajra!
-Csak még hevesebb lesz a viszont látás! - Kacsintok rá, nekem efelől semmi kétségem!
-Hááá bocs má' de mondtam, hogy én beleszoktam a modern világba! - Röhögök, hogy van nálam teló és ő tudta ezt.
Röhögcsélve falatozunk, elkalandozunk, én biztosan.
-Hááááát ezek eltévedtek! Vagy ilyesmi... hideg van itt, ennyi is elég! - röhögök, tényleg sokat ittam... vagy nem eleget?
-Simááán! - Olyat mutatok neki... pont olyat!
Húzom a szám mikor ő fizetne, Solangera is hivatkozom, akkor sem hagyta, de ráhagyom, fogunk még máshol enni szórakozottan simogatom meg finoman a hasát, hogy a lényeg, hogy ő tele van, a kis pocija! Uhh, tényleg megártott ez a cucc..
Kicsit ingatagon, de elindulunk, átkarolom, nekem megy a dolog, ha nem is nyíl egyenesen.
-Perszeeee! Bízd rám magad, tudoood! - Nevetek, felvesz egy kis havat, vigyorgok, hogy játszik vele, nekem is melegem van, de most jól esik. Néha én is felveszek, elkenem a kabátján nevetve, közölve hogy becsípve is eltalálom. (Persze, mert nem is dobom, hanem kenem, de részletkérdés!)
Már jó ideje sétálunk, lesz egy park, tiszta hó, nincs is senki, ki sincs nagyon világítva.
-Ohh, ohh, oda, gyere, gyere! - Mint a gyerek, aki csínyre tör, odahúzom, majd elkezdek vetkőzni, már nekem is melegem van, de nem ezért.
-Fogjad apród, a nemes lovagod megharcol a becsületéért! - Közlöm nevetve, levetve a pulóvert és a pólót is, majd a csizmát és a nadrágom is. Húú, kezdem érezni a hideget, de a fogadás fogadás!
-Na ez tök olyan lesz mint nyáron a jéghideg vízbe csobbanni... - Dörzsölöm egymásnak a lábfejeim, majd háttal eldőlök a hóba miután vállat vontam. Uhuhuhuhu, hűűűűűvös, forgok benne kicsit didergős nevetéssel, egy szál alsóban azért ez hideg! A magzatpóz be is játszik, majd elkezdem hóval dobálni, nem sajnálom, nevetve bombázom meg.
-A hazáért és a törzsfői rangéért! - Hülyéskedem, reméljük kissé kijózanodom. Persze sokáig nem csinálom, dideregve felállok és kérem el a cuccaim, kékül a szám is, a bőröm kikezdte a hideg szinte mindenhol.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Hull a hó, hull a hó, mesebeli álom ~ Josh & Seby   Csüt. Jan. 14 2016, 23:39

Valahol lemaradtam, nagy szemekkel nézek rá, miről beszél.
- Múlt, természetben elvégzett szükségletek, medvetámadás. Utóbbi esetben uccu-neki, amúgy lassú séta. Hol maradtam le? - vigyorgok ezerrel, de tényleg nem értem.
- Seby-land! A hétszázát, hogy nekem ez nem jutott eszembe!- nevetek. Mert hát hogy a fenébe ne róla neveznék el a földet, amin uralkodik? Bár a háremét nem egészen úgy képzelem, ahogy ő. (A tudatom egy része mindig kikapcsolja a tényt: Seby biszex)
- Gondolod, hogy egyedül életképtelen vagyok?- pislogok rá. Most ez bók vagy kritika? Elég eltökélt, talán csak kisajátítani akar.
Aztán köti az ebet a karóhoz, hogy a viharban nem enged hajókázni (nem mintha kedvem lenne hozzá). Ütögeti is a fülét, mint a reklámban a hülyegyerek, hogy ne hallja a kedvezőtlen választ. Pedig nincs kedvem vitába szállni vele. Majd kenuba, nyáron!
Összeröhögünk, megbökdössük, ölelgetjük egymást. Ezek a dolgok nosztalgikusnak tűnnek. Mintha ezer éve nem lett volna már részem ilyenben, és való igaz, egy ideje... távolságot tartottunk. Olyan baromság ez az egész!
Aztán vannak témák, amik úgy húzódnak közénk, mint törékeny közeg. Eleevel volt ilyen beszélgetni, még a kezdet kezdetén. Sosem tudom, mikor rontom el, ebben járatlan vagyok, még mindig. Szokatlan, hogy Sebyvel szemben is óvatosabbnak kell lennem. Amelia miatt Seby ugyanis kicsit behúzódik.
Vacsora alatt aztán nem beszélünk róla. Suzy lesz a téma.
- Nem hosszú távon biztos nem. Bár időnként elfelejti, mit beszéltünk meg, és késik a találkozóról, ha épp benne van valami melóban...- mesélem nevetve. Sosem vettem zokon. Már a legelső napon elmondta, hogy ő ilyen, ne vegyem magamra, ha késik. Kb 20 percet szoktam várni, és akkor csörgetem meg először. Ha kell érte megyek, általában én vagyok az, aki jobban ráér.
- Hát, öhm... - hápogok kicsit, mennyire lehet heves egy viszontlátás, ha a kapcsolatunk még mindig "ártatlan"?
Mondjuk úgy, magamtól is időt kértem, mert kissé össze voltam zavarodva a nyár óta. De ezt Seby is tudja...
- Megbocsájtva- mondom kegyesen, aztán nevetek. (A teló miatt)
Az eszkimók helyett aztán valamiért a vikingekről kezd beszélni, holott utóbbiak kicsit máshol laknak (legalábbis, ahogy én emlékszem tanulmányaimból). Seby csak röhög, és fogalmam sincs, csak véletlen bakizott, vagy szándékosan, avagy az ital kavart be, de nagyon. Hangosabb, mint szokott lenni, de örülök a jókedvének; rég volt már ennyire felszabadult. Amúgy nem akarok túlságosan alul maradni, iszok vele. Talán az a szerencsém, nem keverem a piákat, mint ő, különben már kidőltem volna.
Nevetek vele, és morfondírozom, mi lehet a terve, aztán hamarosan megtudom. Lényegében a fogadást valósítja meg, bár fogcsikorgató hideg van, hiszen csillagos az égbolt. Odáig is összekapaszkodunk, melengetjük egymást. S közben hülyül egy hógolyóval (még csak meg se gyúrja, csak rám keni) Hehe, nagyon vicces. Egy parkféleséghez citál, vetkőzni kezd, röhögve nézem, mert meggyőződésem, hogy abba fogja hagyni. De nem! Kiadja a parancsot, apród leszek, ruhatartó kisinas. Nem fogadok szót, hisz megígértem, társa leszek a hülyeségben, szóval én is ledobálok magamról mindent alsónadrágig. Közben már kapok néhány bombát. Nem adom vissza (még), ő a törzsfő (maradjon ebben a hitében). Én is dobok egy hátast, forgok egyet-kettőt, majd angyalt csinálok, ahogy egyszer egy képen láttam.
Rendesen didergek, amikor felállok, reszket mindenem, a fenekembe egy borsszemet nem lehetne bedugni, úgy szorítom, be ne fagyjon. Nagyon nehéz öltözni, amikor az embernek több centis amplitudóval jár a keze. Rosszabb ez, mint a Parkinson-kór.
- Ba- bakkkker... ne-nem tu-tudom fe-felvenni...- didergem-dadogom és szintes sírok esetlenségemben. De ahogy elnézem, Seby sem dönt éppen rekordot felöltözésben.
Egymáson röhögünk, összegörnyedve. Még jó, hogy senki nem jár erre. Éppen csak a térfigyelő kamerákat nem vesszük észre...

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Hull a hó, hull a hó, mesebeli álom ~ Josh & Seby   Pént. Jan. 15 2016, 00:08

-Ott hogyha megyünk is túrázni nem lesznek medvék! És az egész abból indult ki mi volt régen, azaz mi nem volt, angol wc! - Röhögök, nagyon.
-Na hát igen, milyen dolog ez tőled, mikor adja magát! - Röhögök, amúgy meglepődve tapasztalnám, hogy nem nézi ki belőlem a fiú háremet... bár, amilyen bohém voltam, mostanra annyira vagyok visszahúzódó ha ilyenekről van szó, Amelia óta más nő nincs, fiúban meg... Általában ő jár a fejemben, vagy Reeven. A többi férfi valóban nem izgat...
-Dehogy vagy az, de gondolj már rám is! Nem is tudom mit csinálnék, ha bajod esne! Ha mellettem vagy, legalább tudom, jól vagy! - Replikázom neki, de nevetek. Amilyen aggódós vagyok, nem bírnék semmire sem fókuszálni, csak arra, vajon jól van-e, mi sem bizonyítja jobban, minthogy viharban sem engedem hajózni, bármennyire kalandos lehet a dolog.
Ha már tenger, tengeri kaja!
-Jah, hallom néha, hogy az órát is elfelejti, ha épp valakivel konzultál, aztán meg rohan, meg ilyenek. Kicsit szétszórt, kéne neki egy naptár. - Mosolygok, nincs bennem rosszindulat, ő ilyen.
-Mert? Nem volt még... - Szex? Valami? Ennyire nem szoktam belemenni a témába, maradjunk annyiban, de most érdekelni kezdett.
//Lehet az is hogy találkozgattak, bár a vizsga időszakban ami nov vége, dec eleje nem olyan sűrűn pl. Lehet az is az állapot változatlan, mint mikor abbahagytuk, aztán majd most januárban folytatjuk és akkor nem kavarodsz bele se te se én Smile //
-Tudtam, hogy jó fej leszel! - Nevetek, ez egyértelmű, de jól esik mondani rá ilyeneket. Tudja, butaság is lenne mondani mert egyértelmű, de ilyenkor lehet!
Aztán elrángatom a hóba, meglepetten tapasztalom, hogy vetkőzik velem, de így csak jobb a buli! Angyalt csinál, én is, megdobálom, de nem hülyülünk sokáig így, mert kezdünk kihűlni. Nekem nagyobb rutinom van ebben, na nem a szinte puccentos hóban fetrengésben, hanem a hidegben és az átfagyásban, így segítek neki öltözni.
-Hihihi... hh... majd hhhhhhozzzzzászoksz! - Didergem, vigyorgok, nagy nehezen visszakaparjuk magunkra a ruhákat, de azok is kihűltek közben, szóval melegség nincs. Érzem a hideg a csontjaimba fészkeli magát, az arcommegmerevedett a hidegtől.
-De kkkklassz volt, nnnnnem? Mmmmár tudod mi a...a...a hideg! - Röhögök míg dadogok, uhh, de hideg van b.ssza meg! Át is karolom és vezetem haza fele, már nincs sok, negyed óra talán, de örökké valóságnak tűnik.
Felremegünk a szobába, már szinte üres a lenti hall, de nem is foglalkozom velük. Csábít a kandalló, na meg a kád!
-Uhhhh... ffffforró fffffürdő? - Nem izgat mi volt megbeszélve és mi nem, belepusztulok ha előre kell engednem és akkor ha tudom, ő itt marad, szóval ott az a bazi nagy kád, használjuk ki! Ha benne van én máris remegve vetkőzni kezdek, lerúgva a csizmákat, megengedem a forró vizet és lehámozom magamról a többi ruhát is, míg megtelik a kád. Láttam levendula-olajat is, annak jó illata van, ha nincs ellenére azt is teszek bele, legalább kellemesen ellazít majd minket az illat. De van rózsás is, de az olyan... nem tom, persze ha akarja azt teszek bele, vagy épp semmit.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Hull a hó, hull a hó, mesebeli álom ~ Josh & Seby   Pént. Jan. 15 2016, 01:27

Még mindig nem értem, hol maradtam le, mi köze a gyors túrának mindahhoz, amiket most felsorolt. Igazából pont a gyors túrát nem értem, de csak nevetek vele. Ha viccesnek találja, biztosan az. Annyi minden van, amin közösen nevetünk: Seby-landet is beleértve.
- Ejnye, ez kicsit megfordítja a kört: te akkor vagy biztonságban, ha én melletted vagyok- piszkálom ezerrel, úgyis régen csináltam már.
Röhögcsélünk, eszünk, iszunk.
- Nos, nem naptárja lesz, hanem okos telefonja...- harapok az ajkamra, mert kissé célzatos lehet, de nem akarom, hogy rosszul jöjjön ki a Francesen, megbízhatatlan vagy ilyesmi- Tudod, előre be lehet programozni, mikor milyen elfoglaltsága van, és a telefon figyelmezteti előre... Olyasmi, mint az ébresztő funkció, csak sokkal több mindent lehet rajta beállítani.
Megszoktam Sebytől, hogy kíváncsiskodik, de mert Suzy a munkatársa, nem sokat árultam el abból, mi van közöttünk. Tudja, hogy rendszeresen találkozunk, de hogy meddig és hova jutottunk el, nem kötöttem az orrára. Eddig.
- Nos... Kicsit zavaros volt a nyaram, ami az érzelmi életemet illeti- Még csak azt sem mondhatom, hogy két ember között lavíroztam. A mondat minden része hazugság. Nem kettő volt, hanem három. Nem lavíroztam, mert senkit sem hitegettem, pont azért, mert magam sem tudtam, mit akarok. Esengve nézek rá, napoljuk most ezt a témát. Kezdem megérteni, miért nem beszél Liáról. Valahogy az a téma sem ide való (a hangulatunkhoz).
Inkább iszunk és hülyülünk, miközben tömjük magunkba a különleges ételeket, italokat.
- Én mindig jó fej vagyok!- és vágok egy vicces grimaszt.

Valamivel később mindketten belehempergünk a hóba. Igazából fel sem tudom mérni, milyen veszélyei lehetnek ennek, csak csinálom vele. Tisztában voltam vele, hogy hideg lesz, de amíg csináltam, amíg hemperegtem, nevetgéltem, néztem a csillagokat, nem is éreztem semmit. Az eslő gyanús jel az volt, hogy nem érzem az ujjaimat. A kezem vörös és érzéketlen, az ujjaim közül kicsúszik a ruha. Gombolkodni? Lehetetlen, nemhogy a gombot, az anyagot se érzem az ujjaim alatt. Vizelnem kell, de képtelen lennék elengedni magam. Különben is: megeshet, hogy megfagyna a vizeletem csorgás közben. Szép halál lenne odafagyni saját vizeletemhez. Ezen persze, már röhögök, csak úgy, mint a rekedt kutya csaholása:
- Hhhhhre-hhhhhre-hhhhhhhre- eskü, mint Cukorfalat a rajzfilmből.
Közben Seby segít öltözni, gombolkodni.
- Szokok vagy szökök, még nem döntöttem el- mondom akadozva (nem így írom), akármilyen fura, ennek azért van feelingje.
Érzem, ahogy az egész testem lefagy. Olyan váratlan ez a forróság után, hogy a levegővétel is fáj, vacogok, rázkódik mindenem.
- Nagyon tetszik, csak besz*rok, úgy fáj mindenem!- a tenyerem ég. Izmaim mintha nem is lennének. Ahogy végtagjaim és arcom se. A mellkasomat is csak azért érzem, mert fáj az állandó remegéstől. Ennek izomláz lesz a vége, hacsak fel nem melegedünk úgy öt percen belül. Lehetetlen, mi? Akkor szenvedés lesz!
Átkarol. Én még összébb húzom magamon a kabátot. Össze vagyok görnyedve. A szemem teli könnyel, marja a hideg, de könnyezni nem tudok, az is az arcomra fagy, ami belőlem jön ki.
Örökkévalóságnak tűnik, amíg visszatérünk a szállóba. Szerencsére, kulccsal nem kell bíbelődni, mágneses zár van az ajtón. De még így is nehezen nyílik. Biztos a hideg kártya miatt. A falhoz dörzsölöm, hogy felmelegedjen. Persze, kiejtem a kezemből, aztán nem bírom felvenni. Az ujjaim érzéketlenek, én szédülök, vacogok, fájok.
- Igggen....- naná, forró fürdő! Addig is, míg telik a kád, mindenestül a kandalló elé ülök. Szinte beletartom a kezem a tűzbe, mégsem akar felmelegíteni.
- Levendulát- ha már kérdezi, mit tehet a vízbe. A rózsaillat... olyan nénis! Mama barátnői jutnak róla eszembe.
Seby már lassan egy szál semmiben van, én még mindig felöltözve. Nem vagyok benne biztos, arra célzott-e hogy együtt fürödjünk. Elég nagy a kád. Tényleg. De ... Nem bírom ki, míg ő felenged. Nem bírom ki, hogy újra megteljen a kád. Gondolok egyet, és leszedem magamról a cuccaimat, aztán én is bemegyek a fürdőbe. Meglátjuk, mi lesz. Ha mást nem, ráülök a parázsra...

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Hull a hó, hull a hó, mesebeli álom ~ Josh & Seby   Pént. Jan. 15 2016, 18:35

-Áááh óóóó, akkor már csak felebaráti szeretetből is folyton velem kell lenned! Örökkön-örékkéééé! - Vigyorgok rá ezerrel, okés, ha nem 0-24-ről van szó, akkor okés, különben már soha többé nem vizelek. Ehehhee, elvégre ha van ott valaki már nem megy. Kivéve ha részeg vagyok, hmm...
-Miért, van olyan ember, akinek még "buta" a telefonja? - Nevetek. -Nem ott a gond Joshom, rá kell szoknia, hogy használja! - Mindenkinek itt kezdődnek a gondok.
-Hm, oké, bőven van időd. - Mosolygok rá, csak remélem hogy nincs gond Suzyval, pl a lányokat szereti vagy ilyesmi...
-Jah, olyan jó fejed van! Formás! - Gesztikulálok a kezemmel, mintha valami gömböt forgatnék benne, röhögök.

A hóban hempergés nekem sem tűnt naaaagyon vészesnek, bár én tudtam mire vállalkozom. A pia miatt azonban forró volt a testem és simán jó ötletnek tűnt hogy így hűtsem le, megdobáljam, kiélvezzem a havat. Háááát addig jó is volt, csak mikor elpárolgott a meleg és megcsipkedte a boxeres seggem a dér, nah, akkor már ment a cidri. Megy is!
Nagyon hülyén kezd röhögni míg öltözünk, én azon röhögök, ahogy ő röhög, teljes a KO. El vagyok gémberedve, félek letörik az ujjam, de azért öltözöm, öltöztetem, mihamarabb induljunk és melegedjünk meg a szálláson.
-Ehehhee... hehe... na igen... sssszokni kkkkell. Itt is vvvvvan hhhhholtpont! Dddde nnnnnem várjuk mmmmeg! - Nevetek, aztán húzom menjünk menjünk!
Visszaérünk, Johsnál a kártya, teljesen elfagytak az ujjai, mert kiejti a kezéből. Vagy csak megcsapta a gondolat, mennyire jó lesz a forró fürdő...
De bejutunk, egyből minden erőmmel a kád teli forró víz elkészítésén ügyködöm. Levendula illattal telik meg a víz és a fürdő, gondolok egyet, pár nagyobb gyertyát is meggyújtok, az is ad meleget, ha mást nem a meleg érzetét segíti, mert rendes lánggal ég. A villanyt így fel sem kapcsolom, minek.
Már majdnem teli az egész kád, elzárom mielőtt kifolyna a víz, hogy bele fogunk ülni. Levetkőzöm, a nyakláncom is leveszem, hiába nem lesz baja, ő még nem nagyon veselkedett neki.
-Uhh... bocs, neked nem kellett volna... huh... de ez most nagyon forró vigyázz majd! Segítek... - Ha hagyja segítek levenni a pólóját, bár másban nem nagyon, mert nem merek. Aztán fogom magam és az egyik végébe beleállok, kiadva némi "ahh" ez kib.szott forró nyögést, de bevizezem magam és beleülök, nekidőlök a hátammal és felhúzom a lábaim X alakban magam előtt, átkarolom őket. Dideregve nézek rá, ha ő is beült, kell pár perc míg felengedünk szerintem.
-Teh... érzem hogy a csontjaimból szökik ki a hideg... legközelebb kevésbé szadista feladatot találj ki! - Vigyorgok és nevetek, de hazudnék, ha azt mondanám, nem élveztem vele hemperegni a hóban. Ha nem élvezném, hogy most emiatt együtt fürdöm vele. Jobban át is karolom magam, elcsendesedve nézem őt, állam és szám a térdem mögé támasztom, úgy nézek ki rá a lábaim mögül. Mellettem el tudja nyújtani a lábait, ha akarja. Hm... egész hangulatos most így...

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Hull a hó, hull a hó, mesebeli álom ~ Josh & Seby   Szomb. Jan. 16 2016, 15:56

- Hát ez nem is kérdés. Így lesz!- kb az első napon tudtam, hogy a mi barátságunk nem hétköznapi.
- Hát... igen. Az enyém. Semmi net, sima teló, arra használom, amire való, no meg ébreszt naponta...- pirulok bele egy kicsit. Tényleg ciki lenne, hogy ilyen egyszerű vagyok? (Igénytelen?)
- Azzal nem lesz gond. Már úgy ismerem az órarendjét, mint a sajátomat, szóval kezdésnek beírtam neki azt. Úgyis gyakran találkozunk, majd foglalkozom vele egy kicsit, hogy használja ezt a funkciót. Ki tudja, lehet, hogy örülni fog neki, csak praktikus, nem?- ah, remélem, nem nyúltam mellé a választással.
A kapcsolatunk mibenlétéről azonban nem beszélgetek jelen körülmények között Sebastiannal. Úgy érzem, lesz alkalmam, hogy a véleményét, tanácsáét kérjem, ha eljön az ideje. Így csak bólogatok arra, hogy bőven van időm. Igazából engem jobban sürget, de ezt megszoktam már. Önuralom kérdése az egész.
- Na, elmész te a ...- nevetek. Én, meg a gömbölyded fej. Hehehe!

Ahogy ígértem, nem marad egyedül a hülyeségben. Ahogy mindig, most is benne vagyok abban, amiben ő, és gatyára vetkőzve fekszem bele én is a hóba. Hempergünk, hócsatázunk, angyalt formálunk. Öltözni kevésbé megy jól, mert az ujjaim úgy lefagynak, amilyet még soha nem tapasztaltam ezelőtt. Seby azonban segít.
Elmegy a hangom, ahogy röhögök, hangtalan nyihogásféle szakadozik fel belőlem, ami Sebyt is megnevetteti. Még jó, hogy minden lyukam befagyott és izmom görcsbe rándult, mert nem a hótól lenne vizes a gatyám, ahogy húz magával, mintha menekülnénk a fagyhalál elől.
Nehézkesen jutunk be a szobába, és ő fürdőbe veti magát, én a kandalló elé. Nem csodálkoznék, ha kisebb tó keletkezne a helyemen. Sebastian a fürdőben ügyködik, hamarosan érzem a levendulaillatot is, ami onnan árad. Végiggondolom, a kérdése miként hangzott az előbb. Mert hogy nem (csak) nekem készített fürdőt, az már biztos. Leszedem magamról a nagyobb dolgokat. Bénázok a gombokkal, így eltart egy ideig, de amikor egy gatyában és pólóban belépek a fürdőbe, ő még mindig nincs a vízben.
Ég néhány gyertya. A levendula még erőteljesebben érződik a levegőben. Nagyon meghitt a hangulat. Amikor hozzám lép, engedelmesen emelem a kezeim, ahogy lehúzza rólam a pólót, és amikor belép a vízbe, én nem oda nézek.
- Előbb használnom kell a ...- vállat vonok, ráülök, ahogy szoktam. Próbálkozok elvonatkoztatni, hogy itt van velem egy helyen, de győz az inger, el tudom engedni magam. Kezet mosok, majd végleg letolom a gatyám és belelépek én is a vízbe.
- Uh- tör ki belőlem egy meglepett kiáltás. Mintha ezernyi tű marna egyszerre belém.
Sebastian összekucorodva ül a kád egyik végében. Én ugyanígy ülök le a másikon.
- Valahol láttam, hogy mások is szokták ezt csinálni. Talán épp a vikingek...- nevetek- nem gondoltam bele, hogy milyen lesz. Nem is tudtam...- mentegetőzök (egy kicsit). Nem neheztel rám igazából, érzem a hangján.
Igyekszem becsúszni a habok alá, takarja lehetőleg a vállaimat is a víz, mert még mindig nagyon hidegek a csontjaim. Fura, de libabőrös vagyok, a meleg víz ellenére is. Aztán lassan felengedek. Sebastianra pillogok, aki szótlanul és mozdulatlanul szemlél. Van abban valami megkapó, ahogy az átölelt térdeire támasztja az állát. Hirtelen rájövök: ha fénykép készülne így róla, senki nem tudná, hogy férfi. Nem tudom, csak a forró víznek köszönhető-e, de a fejem búbjáig elönt a forróság, szinte érzem, ahogy kipirulok. Még jó, hogy ebben a környezetben ebből nem látszhat sok minden.
A lábaimat én is magamhoz húztam (és így van közöttünk bőven hely), de nem vagyok mozdulatlan. Lassan dörgölöm át az izmaimat, hogy magukhoz térjenek. Teljesen le vagyok zsibbadva.
- Hé, minden oké? - nyúlok Sebastian felé, de csak a felkarjáig jutok el. Hidegnek érzem- Neked is meg kéne mártóznod egy kicsit!- mosolygok. Elnyúlhat, nem zavar.
Számtalan gondolat, érzés kavarog a fejemben. Újra és megint felszínre törnek érzések és vágyak. Arra gondolok, ha nem lenne közöttünk ez a feszkó, simán fektetném nekem háttal, húznám magamhoz, melegíteném saját testemmel, miközben mosogatom a mellkasát (vagy csak ölelem, mert az is a legjobb). Nem mint férfire vágyom, hanem mint a barátomra. Hiányzik a közelsége. Hiányzik testi valójában. Most érzem igazán, miért mondta, ő sem szeret egyedül aludni.
- Sebastian...- harapok a számra- át kéne gondolnunk ezt a dolgot, kettőnk között...

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Hull a hó, hull a hó, mesebeli álom ~ Josh & Seby   Szomb. Jan. 16 2016, 16:26

Mosolygok rá, nem érzi ki a lényeget, hogy folyton együtt kéne lennünk. Nem baj, örülök, hogy örökkön-örökkét nem vétózza meg!
-Oh! Én már cseréltem úgy egy éve... jól bírja a tied! Vagy csak vigyázol rá. - Vigyorgok, szerintem nem ciki, nekem egyszerűen tönkre ment az aksija, meg nem is ártott hogy mindig volt netem. A GPSt is erről használom.
-Szerintem örülni fog hogy neki, ha nem, akkor úgy látni fogod rajta! - Nevetek, biztos kitalálná otthon hagyta a telót vagy fontos hívást vár ne nyomogassák. Nyíltan nem mondaná meg az tuti, szerintem az a lány nem olyan.
Suzyt most kicsit félretesszük, inkább elvicceljük a fejét meg ilyesmi.

A rögtönzött hócsatánk majdnem pucéran megteszi a hatását, mert széjjel fagyunk. Nem ez volt a cél, de az eredmény ez lett, mily' meglepő mód. Hazafelé és otthon szerencsétlenkedünk kicsit, de a kád forró víz ígérete nem hagy minket csendben elhalálozni, meg feladni.
Leszedem róla a pólót, majd beleülök a vízbe, ő előbb még könnyít magán. Ez a része nem zavar, fordított esetben lennék én bajban. Addig inkább azon izélek, hogy forró a víz és éget és lábujjaim mozgatom, szökjön beléjük vissza az élet.
-Lassan, a hirtelen nem jó. - Adom neki tanácsba, sajog mindenem. De végül ő is beül velem a kádba, örülök, hogy ilyen nagy és sok a hely.
-Szerintem a finnekre gondolsz. Bár ott úgy megy, hogy szaunázol a kabinban, majd átsétálsz a forró vízbe. Vannak ilyen gejzírszerű izék, nagyon jó! Ott is hülyültünk Henryvel, csak nem eddig, na meg rögtön ott volt a víz, sokat ittam, ez a része valahogy nem jutott eszembe, szóval... - Mosolygok rá, hogy nem az ő hibája, én vittem bele.
Csendben űzzük ki magunkból a fagyot, átengedve a melegnek magunk. Lopva nézem őt, remélem nem fog megfázni. De majd sokáig ülünk itt, aztán alszunk a meleg ágyban és semmi gond nem lesz... ah... úgy érzem kihasználom őt, most a fürdés, este az alvás... remélem nem fog rám megharagudni.
Elkezdi masszírozni magát, csendben figyelem, nekem megfelel, hogy a testem magától regenerálódjon, amúgy is leköt amit nézek. Belülről melegít a látvány, mert hát Josh van előttem... nem tudok mit csinálni. (Amúgy hab nincs, mert olajat rakott bele, de tudtál habfürdőt is csinálni, van ott az is. )
-Persze, miért ne lenne? - Elpirulnék, ha nem lennék már így kipirulva a meleg miatt, hogy megfogja a felkarom. -Jó. Mindjárt... - Nézek rá, nem nagyon merek megmozdulni. Félek olyat csinálok, akár akaratlan is ami megkísérti vagy ilyesmi és a fejemhez fogja vágni, hogy ő megkért és nem is szeretem, ha még ennyit sem teszek meg érte. De hogy ne tűnjek teljesen kukáknak elkezdem mosni a vállaim meg a nyakam, az arcom. Lassan, nem kapkodom, ráérünk.
Lustán mosom a nyakam, mikor megszólít, ráemelem a tekintetem.
-Hm? - Nekem eszemben sincs, hogy esetleg hasonló dolgok foglalkoztatnák, mint engem... és pont emiatt nem is erre asszociálok, mikor megszólal. -Csináltam valamit? Ne haragudj... csak nem akartam hogy megfázzunk. - Karolom át magam megint, én annyira vigyáztam pedig! De úgy fest nem vagyok valami ügyes... kicsit aggódva nézek rá, lehet látta, én hogyan nézek rá, rájött, hogy kicsit sem lettem közömbösebb iránta úgy sem, talán még jobban vágyom rá mint eddig, ó fene! Bűntudatom van miatta, de nem tudok tenni ellene. Nem tudom, nem érezni.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Hull a hó, hull a hó, mesebeli álom ~ Josh & Seby   Szomb. Jan. 16 2016, 17:23

Nem riaszt a gondolat, folyton vele lenni. Bár a folytonosságot sokféleképpen értelmezhetjük, nem hinném, hogy arra céloz, a nap minden percében. A folytonosság állandóságot takar; azaz mindig, ha szüksége van rá. Egy szavába kerülne, és mennék. (És el ne felejtsük, neki kulcsa van hozzám, bármikor jöhet)
- Nem is használom túl gyakran...- vonok vállat. Nem csak én vagyok egyszerű, az életem is az. Minek nekem okostelefon?
- Na, látod, én is így gondoltam. Van vésztartalék is- kacsintok Sebastianra. Nem bírtam ki, hogy csak egy dolgot vegyek Suzynak.

Vacsi után kissé széjjelfagyunk. Forró fürdővel orvosolja butaságomat, elvégre az én ötletem volt ez az egész. Beülök vele a kádba, az utasításainak megfelelően lassan. Egyszerre nem is menne, hisz fizikai fájdalmakat élek át. De aztán én is elhelyezkedek, jobban belemerülve a vízbe, mint Seby. (Bocsi, ha kád, kell a hab, ehhez vagyok hozzászokva)
- Nos, lehet. Miért gondoltam, hogy szauna után hideg vízbe mártóznak? - vonok vállat. Meglehet, csak rosszul emlékszem. De akkor a hónak sincs sok értelme. Hacsak:- A finnek bolondok? - mindent másképp csinálnak, mint szokás!
- Most nem ittunk eleget?- kérdezem, nevetgélve. Bazz, most hogy beszélünk róla, mintha megint érezném az ital ízét a számban, hatását a fejemben.
Aztán elcsendesedünk, átengedjük magunkat az olvadásnak (hihi). vagy inkább felmelegedésnek. Más módszereink vannak. Ő mozdulatlan, és elkezdem nyomorgatni magam. Feltűnik ez nekem, szóvá is teszem, talán valami baj van. Ahogy megérintem, feltűnik, milyen hidegek a felkarjai. Hiába vagyunk a meleg vízben, ha azt nem meríti alá! Noszogatásomra mosakodni kezd.
(Hogy mire gondol eközben...)
Elvagyok a saját gondolataimmal. Éppen ideje, hogy beszéljünk róla, eleget kínlódtunk. Ennek tudom be azt is, hogy mozdulni is alig mer a közelemben. (Pláne levetkőzve)
- Jaj, dehogy, nem!- Máris fájdalom hasít belém; milyen önző barom voltam, te jó ég! Sebastian, mint riadt nyúl kér bocsánatot. Most azért ég az arcom, mit tettem vele. Hol van az a felszabadult és boldog srác, akit megismertem? A mellkasom szorít, és félek, így sem lesz jó vége, de muszáj valahogy elkezdenem.
- Hiányzol...- talán érti. Hiába találkozunk éppen olyan gyakran, mint korábban, valamit elvesztettünk. Így sincs nála jobb barátom, és talán sose lesz- Nem akarok távolságot tartani, és úgy látom, neked is nehezedre esik. Ne haragudj!
Nyílt tekintettel nézek rá. Tiszta hülye vagyok. Örülnöm kéne, hogy ilyen barátom van. Elfogadtam olyannak, amilyen; mégis mit gondoltam, milyen lesz, ha bekorlátozom? Nekem kéne bocsánatot kérni, százszor is, ezerszer is.

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Hull a hó, hull a hó, mesebeli álom ~ Josh & Seby   Szomb. Jan. 16 2016, 17:38

(Hát akkor Seby ebben is userére ütött xD De oks, akkor tettél bele habot is xD)
-Olyan is van, de ott eleve hideg van mikor kimész, szóval nagyon gyorsan megfagynál! A meleg vidékeken van így, ott hideg medencék vannak, elmennénk itt valami wellnessbe, így lenne. - Nem mond butaságot, csak én a finnekre asszociáltam a vikingekről.
-Neeeem, a finnek tök jó fejek! Én nagyon bírom őket! Bár elég bolondosak tudnak lenni! - Vigyorodom el, szerettem ott lenni. Régen volt...
-Talán többet is mint kellett volna, kaja ide vagy oda... - Nevetek kicsit, jah, sokat ittam. De nem szokott nagyon fejbe verni ha eszem, de valószínű ez nem volt valami zsíros kaja, nem szívta fel semmi.
Aztán csend lesz a harmadik társunk de vele nem feszélyez ez a dolog, sosem tette. Mikor noszogat mosogatni kezdem magam, de inkább őt figyelem, nem érzem most hogy fáznék. De óvatos próbálok maradni, tudom ez most olyan helyzet, ahol pia ide vagy oda, nagyon észnél kell lennem. Főleg nekem, egy szavára elcsábulnék azt hiszem... de ha elveszteném ki is ugranék az ablakon, szóval azért is próbálok nyugton maradni. Amikor azonban felhozza a dolgot megijedek, elcsesztem mégis valamit.
-Biztos? - Különben miért hozza fel? Úgy tapasztaltam, neki jobb így. Már hogy nem nyúlkálok, nagyon visszafogom magam, mondhatni normális barátja vagyok.
Amit mondd... meglep. Az ajkam is elnyílik, hiányoznék neki? Tényleg? Aztán folytatja, egyik részem örül másik... elszégyelli magát. Látszik, hogy nehezemre esik, nem is csináltam jól akkor... Kicsit félretekintek, bűntudatom van, de... jobb ha őszinte leszek, legalább részben vele.
-Te is hiányzol... nagyon. Jobban mint valaha. De... én... nem tudnék... nem menne hogy... hát... hogy mondjam... nagyon vágyom ölelni téged és... megcsókolni is. - Nézek rá, de lesütöm a szemem megint.-Nem tudom, ha hozzád bújhatnék, kibírnám-e, hogy ne sóvárogjak és... csókolgassalak, ha nem is a szád, de amúgy. Én nem bírok határt húzni, csak így ahogy most van. És nem akarom, hogy frusztráljalak és stresszeljelek mert... - Eszembe jut Amelia. Bazz... ugyan az van Josh-sal is. Mennyire frusztrálná már ha tudná, jobban szeretem mint illene?! El vagyok átkozva. De érezheti nem haragszom rá kicsit sem, inkább csak féltem őt magamtól. Nem szeretnék neki fájdalmat okozni, egy szemernyit sem. De nemet mondani is nagyon nehéz neki... az a legnehezebb szerintem.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Hull a hó, hull a hó, mesebeli álom ~ Josh & Seby   Vas. Jan. 17 2016, 04:56

(Köszi, és ne haragudj érte. Talán még jól is jöhet)

- Aha, már ezt is tudom!- nevetek. Igazi tökfej lehetek/vagyok. Látszik, hogy nem járok ilyen helyekre.
- Tényleg? Akkor mesélj még róluk!- szeretem a vicces embereket, a jó sztorikat. Sebastiant meg eleve szeretem, mesélhetne a ... gyíkok szaporodásáról is. Valószínű, ő nem a tojásrakással kezdené, mint annak idején Elee... (elmosolyodok az emlékére)
- Azt hittem, már kijózanodtál!- kuncogok. Semmi jelét nem látom, hogy ivott volna, nemhogy ittas lenne!
Kiengedünk a meleg vízben, elpunnyadunk, vagy fene se tudja, mi történik, csend lesz. Noszogatom, hogy ő is mosogassa magát (nekem ez a módszer bevált). Aztán lavinát indítok el egy kérdéssel, pedig jót akarok. Felmértem már, mennyit vesztettünk, hogy magamat védtem, és a helyzet nem lett jobb, csak rosszabb. Persze, ezt nem tudhattam előre, mert ha tudom, sosem történik meg... De most is csak megijed, mintha ő rontott volna el valamit, és még az sem segít, hogy bevallom, mennyire hiányzik nekem ő. Ő mindenestül, a bolondságaival, hülyeségeivel, nyűgjeivel, bújásaival. Főleg utóbbiban nem volt részem mostanában.
Úgy néz rám... Ha ruhában lennénk, most lépnék oda, hogy jó szorosan magamhoz öleljem. De az most nem lenne ... A fenébe!
A szavaival sebeket ejt bennem. Megérdemlem. Ő sem érezhetett másképp, amikor határt húztam, meddig mehetünk el. Valamire fel akarom hívni a figyelmét, és közben van valami, ami kérdéseket nyit előttem.
- Ne haragudj, hogy ezt mondom, de most is van sóvárgás. Éppen csak az történik, mereven megfosztjuk magunkat mindentől. Olyan dolgoktól is, ami... Ami nem okozna problémát. Számomra nem probléma, hogy megölelsz, és még az sem, ha hozzám bújva alszol. Ha össze-vissza puszilsz sem szaladok ki a világból...- sorolom, mennyi dolgot tehetne, ha akarná. (És tehetném én is, nem elhanyagolandó tény!)- Ezekkel nem stresszelsz, nem frusztrálsz, nem is értem... hogy mondasz ilyet?
Más kérdés, hogy ezeken túlmenően lelkiismereti kérdések merülnek fel bennem. De a technikám, hogy ezeket kezelni tudjam fejlődőképes. Annyi mindent megtanultam már! Hazudni is; bár akik szeretnek, tudják, mikor csinálom, és velük szemben nem is alkalmazom. A színpadon viszont gyakran hazudni kell...
- Mi bánt?- kérdem, mert elharapta a mondata végét.

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Hull a hó, hull a hó, mesebeli álom ~ Josh & Seby   Vas. Jan. 17 2016, 21:43

(Nekem mindegy, csak akkor kevesebbet látok a hab miatt, ennyi xD Más hatása nincs, emiatt kérdeztem xD)

-Ó, ők ilyen viccesek, mert azt hinnéd, csendesek meg visszafogottak, de ha isznak, felszabadulnak és énekelnek, táncolnak simán! De alapjáraton nehéz eldönteni kedvelnek-e vagy sem, olyan igazi pókerjátékosok hallod! De én túúúúl közvetlen voltam nekik, láttam a fejükön, hogy meglepem őket. Mondhatni... A finnek nem beszélnek ismeretlenekkel, de simán beülnek velük a szaunába meztelenül. Szerintem ez vicces! - Ecsetelem jókedvűen, én nagyon jól éreztem magam ott, hiába tűntek visszahúzódónak az emberek, mert kedvesek és egyenesek voltak.
-Elvileg, de semmi sem bizonyos, most megrészegít a jó forró víz! - Nevetek.
Aztán szóba hozza, hogy talán mégsem volt jó ötlet ez a határszabás, amit ő kért. Persze hogy nem jó így, de a másik állapot sem tetszett neki!
Sóhajtok, sejtem, hogy ezeket elnézné. De ha ez megvan, olyan labilis az egész, párszor már a határon mozgunk, ha túl közel maradok és amúgy nem is csinálok semmit, mi garantálja hogy nem vágja megint fejemhez, hogy túl közel vagyok és megkísértem?! A kérdésből most Ameliát kihagyom, ezt vázolom fel neki.
-Hát úgy hogy te magad mondtad, hogy bizonyos alap dolgaimmal is kísértésbe viszlek, hogy megkívánod a csókom, talán más érintésem is, amit én annyira szívesen adnék, de te nem akarod, mert frusztrál. Josh, ebből indult ki az egész! Most megint azt mondod rendben, ne korlátozzam be magam, aztán megint a fejemhez vágod, hogy nem volt jó ötlet, mert megkívánsz valamit, amit az eszed nem akar? Nekem ez a most szabad, de holnap nem nem megy! Értsd meg, egyszerűen fáj, ha valahol állj-t vagy nemet mondasz amire már egyszer esetleg igent is mondtál, mert most honnan tudjam, épp mennyi fér bele neked? Lehet közel hajolsz egy olyan pillanatodba és megcsókollak, mert szörnyen jól esne, aztán közlöd, miért csináltam már megint? Egyszerűen a puszta tény is fáj, hogy olyan csinálhatok amit te nem akarsz! Ami neked rossz... hát tudod hogy én soha semmilyen formán nem akarnék semmi kellemetlent sem, nem hogy rosszabbat! De én már nem tudom neked mi oké és mi nem, mert ha veled alszom és fejem közel lesz a tiedhez, érzed majd a leheletem, ha nem is csókollak meg, nem-e fogod úgy gondolni, megkísértelek? Én a saját vágyaimat nem bírom csak kicsit elnyomni, elgyengülök, ha rólad van szó! - Tárom szét a karjaimat, sóhajtok egy szomorúbbat, hogy kiszaladt belőlem ennyi minden szinte egyszerre, aztán megernyed a vállam és átkarolom magam újra, állam a térdemre téve. Úgy érzem nem tudom úgy csinálni, hogy neki jó legyen. Ez pedig nagyon elkeserít, mert én rontom el tudom, mert olyat érzek amit nem kéne, de... sajnos ez ellen nincs oltás. Így is nagy erőfeszítés, hogy minimalizáljam mennyit érek hozzá, menyit vagyok hozzá közel. Nem is tudja mennyire nem egyszerű erre folyton figyelni. Csodálkozik ha megijedtem, elrontottam?

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Hull a hó, hull a hó, mesebeli álom ~ Josh & Seby   Hétf. Jan. 18 2016, 23:11

(Kevesebbet látni? Mire vagy te kíváncsi, amit eddig nem láttál? :DDD)

- Valószínű, én is kedvelném őket!- nevetek Sebyn, ahogy ecseteli, milyen élménye van a finnekkel. Ha azok olyan befelé forduló népek, el tudom képzelni, milyen hatással volt rájuk Sebastian- Ha másért nem, ellesném a pókerarcukat!- kacsintok. Bár éneklésben fel tudnám venni a kesztyűt, azt hiszem. Még innom se kell!
- Neked nem sok kell, hogy megrészegülj...- ezzel semmi újat nem mondok. Még azt is elhiszem, a pia van rá a legkisebb hatással. De ezzel a "megrészegüléssel" nincs egyedül. Nem tudok jobb szót rá, én is kerülük hasonló hangulatba időnként; számomra ez egyfajta gyengeség; főleg olyan személy vagy jelenség tudja kiváltani belőlem, aki/ami nagy hatással van rám. Elgyengít, megrészegít, elveszítem józan ítélőképességemet, kapható leszek (majdnem) bármire.
Ahogy ülünk a vízben, újra együtt, adja magát a téma, amivel előhozakodom, hiszen a kérdés régóta foglalkoztat, és azt hittem, ezen sikeresen túl vagyunk. Az idő azonban megcáfolta az elméleteim, nem lett könnyebb se, jobb se a helyzet, inkább ellenkezőleg. Hiszem, hogy tudunk megoldást találni, szükségem van rá, és úgy érzem, neki is. Ez így... nem jó.
Nem mond újat. Emlékszem, miket mondtam, milyen érzéseket váltott ki belőlem, de nem én voltam, aki szélsőséges szabályokat hozott. Szörnyen érzem magam, és közben azt is látom, ez benne milyen feszültséget generál.
- Nem tudom garantálni, hogy mindig mindenre egyformán reagálok. Neked talán sikerül? Vannak helyzetek, amikor megveszek egy csókért, máskor pedig eszembe se jut. Ami számomra a problémát jelentette, hogy ... - gondolkodom, hogyan folytassam, egyáltalán folytassam-e, hiszen ezzel megint olyan dolgokról beszélünk, amiben különbözünk- másképp oldunk meg dolgokat. Te közvetlen vagy, nyílt és készséges, akkor is, ha a szexről van szó, de én ebben a tekintetben még mindig sokkal merevebb vagyok. Pedig, ha valakit szeretek, téged tiszta szívemből...
Közelebb hajolok hozzá a mondandóm közben. És amikor itt tartok, a vállára teszem a kezem. Kicsit megszorítom.
- Első naptól kezdve biztos voltam benne, hogy benned bízhatok. Sosem jelentett problémát hozzád érni. Volt időm gondolkodni ezen, mérlegeltem eleget. Kizártam minden külső tényezőt, tényleg, mindet és mindenkit -nézek rá jelentőségteljesen, hogy emlékeztessem, neki is van kapcsolata, ami iránt felelősséggel tartozik-, és még így is oda jutottam, jobban vágyom családra, gyerekre, mint hogy kockára tegyem veled a barátságomat. Mi van, ha elrontanánk? Úgy érzem, sokkal több dolgot veszítenénk, mint amit nyerhetnénk... - 19-re lsem húzok lapot Black Jack-ben.

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Hull a hó, hull a hó, mesebeli álom ~ Josh & Seby   Hétf. Jan. 18 2016, 23:35

(Egyszer látni nem elég Razz Frissen kell tartani az emlékeket xDDD)

-Na szép, ezután részeges leszek a szemedben? - Nevetek a finnek után és a piálás után. De nem sokáig, nem kell sok idő, csak egy kis csend és... témánál vagyunk.
Hiába mondja, hogy nem jó így, de ahogy anno volt az sem volt jó. Már mintha sehogy sem lenne jó... bűntudatom van miatta.
-De most rólad beszélek... - Kotyogom halkan bele, hát másnál nem zavart, ha azt mondták állj, állj volt, csak akkor mentem tovább, ha éreztették. A baj ott van, hogy Josh érezteti, de közben mégsem akarja... és Josh olyan könnyen elcsábít, hát másnak nincs ennyire könnyű dolga... Ameliának volt, amikor mondta hozzám költözne, bármennyire ijesztő volt és mást szeretett... nem bírtam nemet mondani. Joshnak sem tudok, bármit kér, legjobb tudásom szerint szeretném teljesíteni neki. De most olyat kér, amiben tudom, hogy elbuknék. Ez a hol szabad hol nem játék nekem... nem megy.
Megszorítja a vállaim, de nem nézek rá, félretekintek. Na ez az... folyton ezzel jön, hogy emiatt elrontunk valamit meg lesz gyereke... nem is értem. Hát nem látja, hogy mennyire akarok neki egy tartós barátnőt? És nem Solange-ra gondolok...
-Mert én nem? - Emelem rá a tekintetem. Látszik próbálom tartani magam ahhoz amit elhatároztam. Az ő érdekében. -Én nem akarom elhagyni Ameliát, sosem akartam. Szeretem. Neked is akarok barátnőt, sosem adtam tudtommal egy szemernyi jelét sem hogy ne akarnék. A barátságomat egy módon tudod elveszteni, ha odaállsz elém és kerek perec megmondod, soha többé nem kérsz belőlem. Mit lehet elrontani a szereteten?! A szereteten azt lehet elrontani, ha nincs. Van abban is tapasztalatom. Henryvel is szeretjük egymást, mai napig. Pedig nem tudtam viszonozni az érzéseit úgy, ahogy ő adta nekem. De nem rontottunk el semmit sem. Nem tett kockára semmit azzal, hogy elmondta és megcsókolt, hozzám ért. De Joshua... azt mondtad nekem, hogyha tovább csinálom ezt, elveszted önmagad. Én nem a barátságunk féltem, hanem téged. Megtanultam együtt élni dolgokkal, van amikhez most szoktatom magam. A kisebbik rosszat választottam, mert jó már nincs. Elcsesztem... tudom. Sajnálom. De... hát... - Sütöm le a szemem bánatosan, csak az van a fejemben, ha szeretem, békén hagyom. Ő mondta. Én meg szeretem. Nagyon is. -Te már döntöttél. Én pedig elfogadtam. Hidd el, ha megint hagynám magamnak, hogy nem kell távolságot tartanom, megint közölnéd velem, nem akarod és nem jó így. Nagyon fáj, ha elutasítasz. Ne tedd ezt velem... de ha rólad van szó, nem tudok nem úgy nézni rád, nem úgy bújni, ami neked már sok. Te félsz, hogy elrontasz valamit, nem én... én csak meg akarok felelni neked. Hogy ne csalódj bennem. - Nézek rá bánatosan, hogy ne tegye ezt velem. Ha hagyná, szeretném. Ha szabad ha nem. Így is megteszem, csak elnyomom, nem mutatom ki amennyire lehetséges ez. De nem akarom, hogy megint azt mondja amit legutóbb... Az annyira fájt...

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Hull a hó, hull a hó, mesebeli álom ~ Josh & Seby   Kedd. Jan. 19 2016, 01:52

//Nem hinném, hogy akkora élmény volt... :DDD//

- Ne izgulj, ebben éppen olyan vagyok, mint te. Vagy rosszabb!- nevetek. Ne vegye már úgy magára!
Csönd telepedik közénk. Számomra fura, hogy mennyire összehúzza magát, a kád elég nagy. Ma a szokottnál közelebb voltunk egymáshoz. Csak a pucérságra foghatom, hogy most így viselkedik. Olyan idegen ez tőle! Igyekszem megfejteni.
- Rólam?- nem teljesen értem. Én rólunk szeretnék beszélni, nem csak rólam vagy csak róla. Ez kettőnk dolga, olyan megoldást kell találni, ami mindkettőnknek megfelel. (És arról nem tudhatok, hogy Amelián kívül másfelé is kalandozol)
- Nem ezt mondtam- azonnal tudom, hogy úgy értette, ő nem. Nem akartam vádaskodni. Nincs is okom rá. Bocsánatkérően nézek rá - Arról van szó... Az is egy tényező, hogy neked barátnőd van. És az is, én szeretnék- beletúrok a hajamba. Hogyan is mondjam el neki, hányféle szempontból gondoltam végig a dolgokat? Mert ahogy hülyeségből beszéltünk róla, az is megfordult a fejemben, gyerekem úgy is lehetne, ha örökbe fogadok néhányat. Amerikában minden lehetséges!
- Nem te cseszted el...- hajtom le a fejem.
- A döntéseim...- nagyot sóhajtok. - Sokszor döntöttem már rosszul.
Biztos bennem van a hiba. Ha túltenném magam mindenféle berögzöttségen, mit jelent "hagyományos" kapcsolatban élni, ha beismerném, hogy bennem is megvan a hajlam (amit még most is tagadok), akkor is maradnának kétségeim. Úgy érzem, abba a hibába esnék, mint anno Eleevel: a szex önmagában nem lenne elég. És hiába kapom meg a szeretetét most is, még többet akarnék. Jobban. Képes lennék odaadni neki a testem is, a lekem is, de akkor nem létezne más. Nem akarnék mást. Nem akarnám megosztogatni magam. Akkor neki akarnék adni mindent, és tőle várnám el. Ez meg eleve lehetetlen, hiszen neki stabilan ott van Amelia. És ami azt illeti, én is egy nővel képzelem a jövőmet. Így valósulhatna meg a másik vágyam: család, gyerekek. Az, hogy egymás mellett alszunk, hogy szeretettel öleljük meg egymást, bújunk egymáshoz, nem jelent számomra mást, mint az őszinte barátságom, vonzódásom kifejeződését; nem érzem, hogy ezzel bántanám Ameliát, hiszen előtte sem titok, mennyire szeretem Sebastiant. És ezeket az érzéseimet se nem titkolom, se nem szégyenlem.
- Megértelek- pontosan tudom, milyen érzés visszautasítottnak lenni.
- De nem te okozol csalódást, hanem én!- szakad fel belőlem, és zakatolni kezd a szívem. Mi az, hogy jó már nem lehet?
Megint ezer kérdés fogalmazódik meg bennem. Bevallom, hogy merev szabályaim vannak, de képes vagyok (lennék) kompromisszumokra azért, hogy Sebastiant boldogabbnak lássam. Sebastian ezzel szemben rám hivatkozva tart merev szabályokat, noha én olyasmit soha nem vártam tőle. És persze, megértem, hogy így könnyebb... Könnyebb? Valóban így a könnyebb? Ebben mégsem vagyok biztos.
- Látod, azért vannak dolgok, amiben egyetértek veled. Például, azt mondod, rosszul esne, ha ma megengednék valamit, és máskor pedig nem. Elhiszem. Valószínűleg én is így éreznék- levegőt veszek, folytatom- Félsz attól, hogy elutasítalak. Nos, attól nem kell félned, hogy téged utasítalak el. Azt viszont nem feltétlenül kell elfogadnunk egymástól, ami nem esik jól. De ez... Ez teljesen normális. Te hivatkoztál rá, Henrynek nemet tudtál mondani, pedig szereted. Az én életemben is volt olyan esemény, ami nem a terveim szerint alakult, de ... ez van. Ez nem egyikőnk akarata kell, hogy legyen, hanem a kettőnkké. Én arra törekszem, hogy a közös utat megtaláljuk. Mert van... Mindig van!
Ha ezt se látja be, nem sok remény van rá, hogy valaha is visszazökken minden a régi kerékvágásba. Meglehet, még jobban meg kell ismernünk egymást, még mélyebbre kell ásnunk, hogy megismerjük a határainkat. Mellettünk szól, hogy a lemondásig szeretjük egymást. Egyikünk sem önző, hiszen én neki akarok jót, ő pedig nekem. Miféle balfa*ság már, hogy mégis szenvedünk?

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Hull a hó, hull a hó, mesebeli álom ~ Josh & Seby   Kedd. Jan. 19 2016, 18:33

//Soha nem tudhatod xDDD//

-Igen. - Mondom arra, hogy róla van szó. Most nem akárkivel fogom vissza magam, hanem vele. És ehhez semmi köze Reevennek.
-De ez nem befolyásolja a dolgot, ez... mármint azt a tényt a nem befolyásolja, hogy hetero beállítottságúak vagyunk. - Na, akkor fogalmazzunk így. Már hogy nem tudom hogyan mondjam, mert amúgy nekem ez a dolog nem indok. Nem emiatt fogom vissza magam. Én férfival alapjáraton nem akarok... úgy családot. Akarok saját gyereket.
-Hát nem is te. - Mert ő miről tehet? Ő nem is akarja... nem úgy és nem ennyire. Én zavarom össze, tudom én.
-Ezt eléggé markánsan közölted, egy szemernyi kétség nélkül. Ez nem olyan volt, minthogy a csókot hagyod-e vagy sem. - Mondok neki valamit, mert a csókot általában hagyta, viszonozta. Ez annál kicsit több, intimebb, azt már nem akarta és kereken megmondta, nem ő lenne ha hagyná. Ennyi.
Nem tudom pontosan mire gondol, de abban biztos vagyok ez a huza-vona hogy mikor szabad mikor nem nekem terhes, mert sosem tudom mikor okozok örömet és mikor bánatot vele...
-Én nem vagyok csalódott. - Vagy nem úgy, hát persze csalódott vagyok, hogy nem bírom értelmesen kezelni a helyzetet, de erről nem ő tehet. Vagy persze mondhatnánk csak ő tehet, mert miért ilyen, miért így néz ki és miért pont ilyen Joshua, de... erről meg nem ő tehet. Egyszerűen kezdem átérezni mit is érez Reeven Felix iránt és egyrészt örülök, hogy őt is meg magam is jobban megértem, másrészt egyáltalán nem jó hír...
De hogy őt óvjam jobbnak látom tartani ezt az állapotot. Nem hiszem, hogy annyira hiányoznék, hogy megérné neki hogy talán megint megkísértem valahogy... az eléggé rossz volt neki, láttam.
-De Josh... ez mind szép és jó, de amit én szeretnék az sok, amit te... azt nem bírom úgy tartani, hogy ne szólj rám megint, hogy bűnbe csábítalak. Ha vissza is fogom magam és intim helyre nem nyúlkálok, szájra puszinál többet nem adok, vajon az úgy neked megfelel? Nem az lesz megint, hogy közlöd, nagy a kísértés és nem kéne? Nagyon nagy erőfeszítésbe került elnyomni a kényszeres vágyat, hogy közel érezzelek magamhoz, testileg is. Ha most újra megengeded, hogy érintselek, hogy közel legyek, én még egyszer nem fogom kibírni, hogy eltiltasz ettől. Egyszerűen nem fog menni, ezt teljesen komolyan mondom. A közös út amiről te beszélsz egy határ a kettőnk akarata között és ez a mezsgye nem stabil. Könnyen elbillenhet feléd de felém is. És ha felém billen, megint eltaszítasz majd. Engem, engem fogsz, nem csak a helyzetet. Én csak... azt mondom, ha ezt akarod, akkor ne lépj vissza és ha feloldod ezt akkor... lásd be, lehetnek következményei. Egyszerűen fogadd el a tényt, hogy mint férfi is kívánlak. Minden porcikád, minden csókod, minden érintésed. Ha én magam direktben nem is akarok semmilyen pluszt gerjeszteni, a lényem attól még kommunikálni fogja feléd, úgy érzem hevesebben, mint eddig. Fizikailag nem bírom visszafogni. Sajnálom, de... ez már rajtam kívül álló dolog. Nem akarom, hogy neked ez teher legyen, inkább elnyomom teljesen, mintsem feszélyezzelek ezzel.
- Nézek a szemébe komolyan, félek attól megérzi mennyire szeretem. Mennyire nagyon. Jobban mint ő engem, mert én másképp is szeretem. Őt is feszélyezni fogja, ő sem akarja majd. Vagy csak ő sem fog rá reagálni... nem is tudom melyik a rosszabb nekem. De ha hozzábújhatnék... úristen, érzem kimelegedek a gondolatra, mintha forró láva hömpölyögne a gyomromban, olyan lenne mint egy álom. Amióta nem szabad, napról napra jobban kísért a dolog. Henryt is kezdem megérteni, miért nyugodott meg, mikor hagytam, hogy csókoljon és öleljen szabadon, az olyan felszabadító lehet! Mert ez az elfojtás... és nem hiszem hogy ez el fog múlni. Elképzelhetetlennek tűnik...

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Hull a hó, hull a hó, mesebeli álom ~ Josh & Seby   Pént. Jan. 22 2016, 19:22

Régen éreztem magam olyan jól, mint ma. Az egész nap olyan volt, mintha visszarepültünk volna az időben, még az elé, hogy először "veszekedtünk". A kádban megint azt érzem, valamit nagyon elszúrtam, úgy keltek bűntudatot, hogy azt akartam elkerülni. Bevallom, néha nem értem. És akkor is így lenne, ha a fejébe látnék. Sebastiant mindig szabadnak és boldognak láttam, aki elégedett az életével, aki meg tudja szerezni magának, amire szüksége van, és amihez egyáltalán nincs is szüksége erőfeszítésre, hiszen olyan karizmatikus, hogy tömegeket lenne képes maga mögé állítani, ha kitalálna valami célt, amiért küzdeni kell.
- Nem értem- szorul össze a szívem- mit vársz tőlem? Mit adhatok én, amit nem adhat Amelia?
Legszívesebben elrejteném az arcomat. Én pontosan tudom, miért vonzódom hozzá annyira. Olyan könnyű lenne elfogadni! Olyan könnyű lenne sütkérezni abban a szeretetben, ami belőle árad? De nem lennék önző, ha: 1. csak magamnak akarnám? 2. nem viszonoznám legalább annyira, ahogy tőle kapom?
Jó ideje teszem mérlegre újra és újra az érzéseimet és a vágyaimat. Éppen olyan ingatag vagyok, mint  a tavaszi búza a szélben. Lehet, hogy elavult, ahogy gondolkodom, de így neveltek. Lehet, hogy gyötrelmes lesz kivárni, míg minden körülmény kedvez nekem, és lehet, hogy addig többet fogok szenvedni a kívánságaim miatt, mint amennyire boldog leszek valaha is. Lehet, hogy hátat fordítok minden elvnek, amire tanítottak, és ezzel elveszítem azt az embert, akikre büszkék lennének a nagyszüleim. És ott a másik kérdés: vajon ők nem azt akarnák, hogy boldog legyek?
Igyekszem objektíven értelmezni és kezelni a kialkult helyzetet, de be kell lássam, esélytelen, hogy érzelmileg ne sodródjak bele a kérdésbe. Sebastianról van szó!
- Bocsáss meg, Sebastian... Ha arra gondolsz, most sem tudom elképzelni, hogy szexuális kapcsolat legyen közöttünk- (legalábbis másodhegedűsként nem). Tényleg ez lenne a lényeg? Hogy meddig megyünk el? Megint mintha tűvel szúrkálnának, noha a jég már leolvadt rólam. Ezek szerint a szívem kemény.
- Ezt nem hiszem el...- válaszolom, noha arra gondoltam, én okozok csalódást magamnak. De ha itt tartunk, hogyne lenne csalódás számára, ha nem azt kapja, amire vágyik? Hiszen én is csalódott vagyok, hogy nem sikerül megtalálnom a helyes utat a boldogság felé.
Nem az a célom, hogy ellökjem (vagy messzebb) magamtól. De ahogy általában, most sem nekem kedvez Fortuna. A játékokban mellém tud szegődni, ha viszont komolyabb dologról van szó, rám se néz. Vajon mit vétettem? Vagy mit kellene tennem, hogy ez megváltozzon? Ahogy válaszol, megint azt érzem, nem egy dologról beszélünk. Nekem nem az jelenti a "többet", mint neki. Akkor nem én vagyok az, aki többet remél?
- Nem tudom...- harapok az ajkamba, és éppúgy hajtom az állam a térdeimre, ahogy ő. Én sem vagyok hibátlan. És tele vagyok elfojtással, kívánsággal, vággyal. Leginkább arra vágyom, hogy valaki úgy szeressen, ahogy ő, aki mindent megtenne értem.
A szomorú, "sárszínű" szemeibe nézek. A gyertyák fényében inkább méz és végtelen mező jut róla eszembe (miért éppen ez a kettő, nem tudom).
- Becsülöm benned, hogy képes vagy engem magad elé helyezni. Leginkább én is ennek alapján hozom meg a döntéseimet...- mondom csendesebben- Azt hiszem, jót teszek azzal, ha valamit elutasítok, ami kézzel elérhető, csak mert úgy vélem, valamelyikőnk másképp gondolkodik. Tévedhetünk: te is, én is, kinek mi a jó, mivel árt vagy használ. Sosem akartam megbántani másokat..., de mostanában úgy érzem, önző dolog, hogy ezt elhiszem. Hiszen visszautasítani valakit bántó dolog, akármilyen indokkal teszem. Talán rosszabb is, hiszen úgy tüntetem fel magam, mintha én lennék a hibátlanság mintapéldánya, aki mindig, mindent, mindenkinél jobban tud- mondom keserűen.
Tucatnyi emlékkép jut eszembe: hány olyan döntést hoztam már, amivel csalódást okoztam másoknak?
- Valószínűleg nem halnék bele, és holnap is bele tudnék nézni a tükörbe, ha nem próbálnám elrejteni, milyen érzéseket tudsz belőlem kiváltani. De vajon akarsz-e ezekkel szembesülni? Elee-t már elriaztottam, pedig a töredékét se látta, mire vagyok képes- érzem, hogy szakad bennem a cérna, de már nem akarom áltatni se őt, se magamat:- Pióca vagyok, nem szarvas. És ugyan, ki akar egy vérszívóval a nyakán élni? - ráborulok a térdeimre. Elöntik a szemem a könnyek.

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Hull a hó, hull a hó, mesebeli álom ~ Josh & Seby   Pént. Jan. 22 2016, 19:45

-Ez nem olyan, hogy meg kell adni... egyszerűen te nem vagy Amelia, Amelia nem te vagy, egyikőtök sem Henry... önmagatokért szeretlek titeket, nem azért mert valamit meg kell adni. Érzem és kész, szeretem amit adtok és kész. - Nem tudom elmondani. Ha kimondanám beleszerettem, csak rontanék a dolgon. Már értem miért mondják a szerelmesekre, hogy nem tudnak logikusan gondolkodni... nem is lehet.
-Jaj nem csak arra! Amúgy hogy a te szavaiddal éljek volt már... - Enyhén epésen közlöm vele, mert most olyan könnyű belekötni, na meg idegesít, hogy azt hiszi csak szexelni akarok vele. Komolyan, mintha csak arra kellene... honnan veszi ezt?!
A csalódásra nem mondok semmit, megtartom magamnak. Én szúrtam el, de hogy hol és mikor már régen nem tudom. Nem is akarom, mi értelme lenne? Nem oldaná meg a helyzetet...
Aztán elmagyarázom, hogy megint el fog taszítani azon nemes egyszerű okból, hogy amikor elkap minket a hév, beindul a kémia is. Oké, hogy elnyomjuk, de mi van ha egyszer nem megy? Megint én szívom meg, mert nekem nem gond. Neki a gond. Mert itt a gond, nem a többivel, de ha tagadja, ha nem, ott van és működik és dolgozik.
-Ezt nem mondanám. Okkal mondasz nemet, nem azért, hogy engem szívass. Mint ahogy nem azért hagytad néha, legyen egy csók vagy más, hogy aztán nemet mondhass és elküldhess... - Legalábbis megkérdezném melyik bolygóra kerültem ha így lenne. Josh nem ilyen.
Aztán nem értem amit mond. Azért mondd nemet, mert akkor nagyon ragaszkodó lenne?! Milyen hülye logika ez, hát mert én nem akaszkodom rá, amikor tehetem? Hát élvezem a társaságát, bűn ez? De mikor meglátom a könnyeit... elszorul a szívem, jaj ne már! Erősen harapom a szám, fáj. De nem bírom csak így nézni a p&csába is már, komolyan, mit hitt?! Megy ez nekem?! Kvára nem... Oda is térdelek elé, kezeim a térdei mellett pihennek.
-Én igen, ha állod a kajaszámlát... a sok vér sok kaja... - jaj ne sírjon nekem, én is sírni fogok, ördögi kör, de nekem nem szabad, akkor ki vigasztalja őt? Lesz.rom, hogy miben maradtam, maradtunk, ha tudom, odadöntöm a homlokom az övének, bújok az orrommal.
-Elee fél kötődni... megvan a maga oka. Nem mindenki olyan mint Elee. Én mikor riadtam meg tőled, ha? Inkább te ijedtél meg tőlem, nem gondolod? Pont hogy jobban kötnélek magamhoz önző mód, de... nem akarod, megértem csak... én akarnám. - Magyarázom halkan, hát mindenhogy akarnám magamnak, rossz bevallani, de nincs mit tenni. Egyszerűen... ezt érzem és kész.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Hull a hó, hull a hó, mesebeli álom ~ Josh & Seby   Pént. Jan. 22 2016, 21:46

Rázom a fejem, ez nem ilyen egyszerű. Ha nem szeretném, nem érdekelne, ki mennyivel szeret jobban vagy ad többet, de engem ez érdekel, foglalkoztat, mert... nem akarok alul maradni. Ha engem szeretnek, én is szeretni akarok, ha én szeretek, szeretve akarok lenni. Tudom, beteg gondolat, de a világ (szerintem) így közelíthet egy szebb jövő felé. Békében lenni mindenkivel.
- Nem gondolom, hogy ezt komolyan mondod. Azt akarod sugallni, neked mindegy? - kétkedve rázom a fejem.   Ha így volna, már régen élne valakivel. Amelia bizonyára több valamiben, mint az összes többi lány, ha képes volt lemondani róluk az ő kedvéért. Még mindig nem tudom, hol van ebben nekem a helyem, miért jelent problémát az, ha úgy akarok vele lenni, mint régen.
- Szőrözhetünk ezen...- rosszul esik a hangvétel, egyébként éppen ő volt, aki kijavított, és felvilágosított, mi a szex valódi jelentése- Akkor mondd el újra, mit jelent a szex közöttünk.
Össze vagyok zavarodva.
- Ne haragudj...- mondom gyorsan (remélem megelőzve, mielőtt reagálna az előbbi kérdésre).
Most tisztábban látom, mi a baja. Egyszer már megengedtem, nem érti, mi bajom van azzal, hogy újra próbálkozott. Hiszen nem volt rossz, ami történt. Nem ő okozott rosszat nekem. Hogyan lehet ezt elmagyarázni olyannak, aki ateista? Igazából én magam sem tudom megfogalmazni, tehát nincs konkrét okom rá, hogy ellenezzem. Ha lenne, nem is vágynék rá.
- Te jó ég, mi nem jut eszedbe!- forgatom a szemem, hogy azt mondja (nem) szivatásból csinálom, amit. Ezen egyáltalán gondolkodott? - Remélem, pontosan tudod, miért ölellek vagy csókollak meg- fájdalmasan cseng a hangom, számomra nem volt és soha nem is lesz közömbös egy csók. Egy kezemen meg tudom számolni, hány embert csókoltam meg egész életemben.
Akarom, hogy kimondja, tudassa velem, hogy érzi, ez nem játék vagy kísérlet a részemről, és ne csak arra célozzon, mit nem feltételez. Mint ahogy én is tudom, hogy ő is szeretetből teszi, nem azért, mert szórakozik velem. Nekem is ki kéne mondanom?
Más oldalról közelítem meg a dolgot. Elee hívta fel rá a figyelmem, és azt hiszem, igaza volt. Én így működök. Nem szívesen mondanék le az érzésről, hogy szeretve vagyok, és igenis önző vagyok, mert egyedüli akarok lenni valaki életében. Ezért fék Amelia is kettőnk között.
Elsírom magam, a térdeimra hajtva a fejem. Nem akarom, hogy lássa, de nincs mit tenni, ezt buktam.  Próbál hülyülni: nem érdekli, hogy milyen vagyok, ő bírja, állja, hogy így viszonyuljak hozzá. Közelebb jön hozzám, érzem a lélegzetét a térdeimen, aztán a fejét nekidönti a fejemnek, tovább duruzsol, megnyugtató hangon, szeretettel.
- Ó, basszus, nem értesz, Sebastian...- felemelem a fejem, de nem húzom el magam tőle, a homlokunk úgy ér össze, mintha egymáshoz ragadtunk volna- Persze, hogy megijedtem... Hogy érezhetek ilyet, tudnék, akarnék veled lenni, amikor tudom, neked is, nekem is más terveink vannak? Hogy fér ez össze? Én nem tudok osztozkodni, nem is akarok- már attól is pánikba estem, amikor közölte, összeköltözik Ameliával. Nem kötődök hozzá már így is túlzottan?
- De ez... ez a hűvös távolságtartás rosszabb, mint osztozkodni- nyögöm ki, és újra feltörnek belőlem a könnyek. Szörnyen érzem magam.

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: Hull a hó, hull a hó, mesebeli álom ~ Josh & Seby   Today at 15:39

Vissza az elejére Go down
 

Hull a hó, hull a hó, mesebeli álom ~ Josh & Seby

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 11 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, ... 9, 10, 11  Next

 Similar topics

-
» Az első nap! ~ Josh && Suzy
» Ha kell egy jóbarát ~ Josh és Seby

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: M'ért ne léphetnél át? :: Világjárás :: Archívum-