Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Stanley Collins
Kedd. Nov. 22 2016, 20:33 by Stanley Collins

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

Top posting users this month
Samuel T. Collins
 
Eric A. Blake
 
Reeven Callagher
 
Felix Kaleolani
 
Leopold K. Lindhardt
 
Suzanna Crystal
 
Quentin Collins
 
Kőrösi Noel
 
Dominic Tveit
 
Louis Tagliavini
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 Hull a hó, hull a hó, mesebeli álom ~ Josh & Seby

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4 ... 9, 10, 11  Next
SzerzőÜzenet
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3206

TémanyitásTéma: Re: Hull a hó, hull a hó, mesebeli álom ~ Josh & Seby   Pént. Jan. 22 2016, 22:12

-Te akarod azt mondani, nekem mindegy! - Mert ha nekem mindegy, neki is és fordítva. Egyikünk sem olyan, lássa már be!
-Nem mindegy? Én nem gondolnám, hogy határt kéne szabni, definiálni, egyszerűen én csak úgy érzem, veled bármit és a többi nem is érdekel. Te vagy az aki megijed ha nyelves csókot adnék, ha máshol érek hozzád és ez meg sem közelíti a szexet, az aktust, hogy precíz legyek. De nekem is az a lényeg, veled nem. - Ha az lenne, valószínű kicsit sem érdekelne, hogy mi van, nemet mondott, akkor nem, tovább lépek, keresek mást, akivel lefeküdhetek, vele meg ellennék ahogy eddig. Lányokkal mindig működött, de... Ahogy Amelia is, Josh is kivétel.
-Hát... pontosan... nem... jól esik, gondolom... kifejező... - Pirulok el, magamon is alig bírok kiigazodni, de rajta, hogy miért csinálja... nem azért amiért én is. Igazából nem tudom miért csókol meg, mert magyarázni nem tudom. Úgy sejtem, úgy akar kommunikálni mint én, mivel én azzal fejezem ki fontos nekem, ő is így tesz. De hogy magától megtenné-e... nem hiszem. Fájdalmas erre rájönni, de muszáj volt.
Amikor eltörik nála a mécses már bánom az egészet, egyszerűen csak hagynom kellett volna, aztán ha megint meggondolja magát megint visszalépni... nem lehet olyan gyenge, hogy ne menjen nem? Francba...
-Nem, egyre kevésbé... - A múltkor azt hittem megértettem, de megint nem értem. Igaza van. Vagy csak hogy jobban értem magam, nehezebben látom őt.
-Hát... nem tudom hogyan fér össze. Én csak érzem... - Nem tökéletesen egyforma amit iránta és Amelia iránt érzek, de hasonló. Érzem mindkettejük iránt, nem hittem hogy van ilyen, sokáig tagadtam is, de... belefáradtam, be kellett ismernem magamnak. És minthogy létezik el kell fogadnom.
-Josh... én nem tudnék csupán egyetlen személyé lenni... eleve Henryé is vagyok, teljesen. Amelié is. De... nehogy azt hidd, hogy nem adom neked mindenem, akkor is ha nem kéred... már a tied vagyok. Tied akarok lenni... én... közel akarod lenni hozzád... - Mindenhogy, de nekem nem okoz ekkora problémát, hogy mindkettejüket szeretem. Igaz, Josh sokszor hiányzik ha nincs velem, de találkozhatunk többet, lehetnek közös heteink is akár. Jó lenne... de mivel ő nem szerelmes belém nem tudom pontosan mire vágyik, mit szeretne... csak azt tudom meg akarom neki adni. Ennyi is elég nekem, azt hiszem.
És olyan jó közel lenni hozzá most is, nagyon is.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Hull a hó, hull a hó, mesebeli álom ~ Josh & Seby   Szomb. Jan. 23 2016, 04:02

- Nem!- tiltakozom határozottan. Ez így... nagyon durva lenne.
- De igen, Sebastian, határt kell szabni, ez a különbség kettőnk között, hogy ezt én belátom, te pedig nem!- mondom izgatottan. Nem csak azt mondja ki, nekem hol vannak a mumusaim, hanem azt is, mennyire nem érdeklik a következmények. Szóval... valahol mégis mindegy, mi lesz...
Szex és aktus... már majdnem elfelejtettem, most megint hozzám vágja, hogy fogalmi zavaraim vannak. Az egyik mondatával simogat, a másikkal pofon vág. Csodálkozom rajta. Mégis örülök, hogy válaszolt, megint valami újat tudtam meg Sebastianról, noha kezdtem úgy érezni, ismerem, akár a tenyeremet. De ezek szerint ő sem ismer eléggé.
- Jesszus, ne bonyolítsd túl- miért nem tudja biztosan? Mert jól esik, ezt mondja?
Elfelejtett mindent, amit arról mondtam neki, miben különbözünk az állatoktól. Bár lennék állat én is, nekiesnék a nőstényeknek, ahogy kell, a hímekkel verekednék, mert ez a természet rendje. Mi köze az ösztönnek mindahhoz, hogy én szeretem őt, megölelni, akár megcsókolni is? Nem az ösztön ellen való, hogy egy másik férfi iránt érezhetek így? És nem ösztönös vonzódni valakihez, akiből árad a szeretet? Hogy lehet ennyire ellentmondásos minden? Mi a f*szért születtem embernek, miért gondolkodok, miért nem vagyok még ennél is egyszerűbb?
Én nem hullámvasutazni akarok vele, arra a harmóniára törekszem, ami közöttünk már kialakult. Mintha azzal, hogy távolságot tartunk, a barátságunk is vékonyodna. Belegondolni is fájdalmas, milyen lenne elveszíteni őt, a barátságát, a szeretetét. Sírok a térdeimre borulva. Vígasztal, sajnál, különben hozzám se érne. Ettől még rosszabb az egész.
- Én a barátomat akarom visszakapni, Sebastian!- belekapaszkodom a vállaiba, nincs erőm hosszabb ideig tartani magam. Az ő vállára hajtom a fejem.
Reménytelen olyan embert szeretni, aki így vagy úgy, de megosztja magát. Ahogy Elee, úgy Sebastian sem lehetne soha csak az enyém, tessék, mindkettő feketén-fehéren kimondta. Akármilyen erős a vonzalom, a szeretet, akármi... Egyikük sem tudná beteljesíteni az álmaimat. Barátként jól működtünk, jól működünk, az én hibám, hogy dolgokon nem tudok túllépni. Az érintés viszont néma közlés számomra. Mindegyiknek külön jelentéstartalma van, hiszen pontosan jelzi, mi zajlik a másikban, akkor is, ha meg sem szólal. Olyan ez, mint egy idegen nyelv. Ha nem gyakoroljuk, elfelejtjük, és nem értjük többé. Nem akarom elfeledni a közös nyelvünket...
- Seby, ne legyél ennyire szélsőséges, szépen kérlek!- sírom a nyakába. Komolyan, megőrülök. Mindent ad, adni akar, vagy semmit. Mindkettő elfogadhatatlan, kivitelezhetetlen. Sakk-matt.



_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3206

TémanyitásTéma: Re: Hull a hó, hull a hó, mesebeli álom ~ Josh & Seby   Szomb. Jan. 23 2016, 11:56

-Dehát kiszabtam az annyira imádott határodat és tessék! Nem jó! Kiszabsz egy másikat mennyiben lesz jobb? De komolyan! Azt mondod ezt lehet még azt amazt már nem... de honnan tudod, hogy az a határ egészségesebb vagy erkölcsösebb? Kinek a szemében? Kinek akarsz megfelelni? Nekem? Magadnak? A szomszédnak? Istennek? Ha az első kettő azt mondom oké, de a többi... bárki is legyen az... ez kettőnk dolga nem másé. Én csakis hozzád igazodom, mert hozzád akarok, azért mentem bele ebbe a határosdiba is. Te meg ezt nem látod be! - Lehet különbözünk, csak még ő úgy érzem másokban gondolkodik, én csak magukban. Mert rajta éreztem, velem mindenhogy jól érzi magát, de mégis azt gondolja, ez rossz. Ennek pedig nem mi vagyunk az oka, úgy sejtem, hanem mindenki más, a világ és a többi.
Sajnos mivel egyre inkább menekülnék, de nem tudok, mert muszáj itt ezt és most valahogy megbeszélni hozom a formám. Mondom ami eszembe jut, ami bánt... látom rajta, hogy megbántom de... engem ez az egész bánt.
-Szerintem pont te bonyolítod túl... - Pont hogy én mondanám, ne gondolkodjunk, nem hiába érezzük amit, akkor minek ellenállni, minek ráfogni hogy gonosz dolog... mióta helytelen szeretni? De kezdek elfáradni. Tényleg nem tesz jót nekem a szerelem, önző leszek tőle, olyan dolgokat is szeretnék, amiket nem kaphatok meg, csak jelen esetben fáj és próbálok küzdeni de.... Ahogy Ameliánál is bizonyos dolgokért feleslegesen tepertem, úgy Joshnál is. Egyszerűen ki kéne szeretni mindkettőből, sokkal egyszerűbb dolgom lenne és ők is jobban szeretnének. Csak... nem megy.
Aztán mindent elfelejtek, mert a könnyei... annyira fáj sírni látnom, tudom, hogy miattam sír. Próbálom kicsit nevettetni, ha esetlenül is, de... amit mond... érzem a fejét a vállamon, de csak azt érzem, ég a szemem. A barátját? Igen... rájöttem... amikor még nem éreztem többet egyszerűbb volt. Miattam hagy dolgokat, amúgy ő nem tenné. Azért hogy engem ne bántson. Én rontottam el... Vajon tudok még valaha csak a barátja lenni? Azt mondják egy két év és elmúlik minden ilyen szerelemhez kötött érzés... mások azt mondják sosem múlik el. Mi van ha sosem műlik el?! Pislogok egy erősebbet, hogy ne legyen homály, minden, gyorsan megtörlöm az arcom és megölelem.
-Miattad vagyok az... hogy megfeleljek neked... de ebben nincs... gyakorlatom. De... ígérem, megoldom, csak adj egy kis időt... jó? - Nyögöm, bassza meg... elsírtam magam, de próbálom elfojtani, de mivel közel van hallja és érzi. Én mindent próbálok elfojtani, Ameliánál is, most Joshnál is... Ameliának az a férfi kell, aki nem szerelmes volt bele, hanem aki szerinte nem képes a szerelemre. Aki nem stresszeli őt ilyen hülyeségekkel. Joshnak a barátja, aki azt sem tudta, hogy biszex. Valahogy vissza kéne mennem egy évet, azt az énem megragadni és... akkor talán megfelelnék mindenkinek. Úgy fest én csak csalódást tudok okozni, ahogy telik az idő... Lehet mégiscsak apának lesz igaza, szeretetből mondta amit. Hogy nekem a fejemmel kéne gondolkodnom, mert így csupa rossz döntést hozok. Bár nem akarom megbánni, hogy Henryvel maradtam, azt sem, hogy együtt voltam Phoenixszel, vagy hogy összeköltöztem Ameliával, vagy hogy együtt voltam Josh-sal. Semmi sem jó... Rezignáltan simogatom a hátát, megpróbálok mindent elnyomni amit érzek. Lehet nekem azt kéne, akkor talán nem bántok meg senkit. Csalódtam magamban, ki is ül rám a bánat, csak némán folyik a könnyem, sírni sincs értelme.
-Ne sírj... megoldom. Ígérem. - Muszáj lesz.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Hull a hó, hull a hó, mesebeli álom ~ Josh & Seby   Kedd. Jan. 26 2016, 15:42

- Ó te jó ég!- rökönyödök meg, mit feltételez rólam, az "imádott" határaimról. Minta soha nem lettünk volna ilyen közel ahhoz a szakadékhoz, ami közöttünk húzódik. És bevallom, sosem gondoltam, hogy ez a szakadék ennyire mély, sötét és veszélyes.
- Az embernek nem azért kell így vagy úgy élnie, mert egy felsőbb hatalom úgy parancsolta, hanem a maga és a másik iránt érzett erkölcsi felelősség miatt- válaszolom csendesen. Kár lenne tagadni, hogy hétköznapi értelemben erkölcsösebb vagyok, mint az átlag. Senki nem tudja, magammal szemben mennyire vagyok szigorú, hiszen ha tükörbe nézek, ugyanolyan vagyok, mint azok, akik eljutnak a tettekig. Nem számít, hogy én "csak" fantáziálok.
Sebastianban éppen azt szeretem a legjobban, hogy sosem volt fontos, mit csinálunk együtt. Az sem volt kínos, ha éppen hallgatásba merültünk. A háborítatlan, szótlan létezés is jó volt. Nem arra vágytam, hogy minden percem aktívan töltse ki. Vele együtt lenni nem áldozat és nem a megfelelés kérdése volt. Tökéletesnek láttam.
- Mindig azt mondják, ha az ember szeret valakit, semmi más nem számít. De mi mindketten tudjuk, hogy pont ezáltal lesz egy kicsit fontosabb minden más is- ha csak rólunk lenne szó...
Eljutottam arra a pontra, hogy elképzeljem. Kettőnket. A két férfit. Egyedül (?), egymásra utalva.  Számomra nem lenne tragédia. Inkább a világ legtermészetesebb dolga lenne. Mással nem is foglalkoznék... Miért kell pokolra mennie az embernek ahhoz, hogy megismerje magát, miért kell ennyit szenvednie, hogy rájöjjön, mit is akar valójában?
Elsírom magam, belé kapaszkodom. Érzem, hogy megölel. Nem tudom abbahagyni, csak felszakadnak a dolgok; siratom a töredezett barátságunk, mert hiába ragasztgatjuk, az már sose lesz olyan, mint amilyen volt.
- Megfelelni? Míg nem akartál megfelelni, tökéletesnek tartottalak. Mindig az számított, milyen vagy, és nem az, milyen nem vagy... Érted ezt?- nézek rá, könnyektől áztatott szemeire. Tisztára elb*sztuk ezt a dolgot. Éppen a megfelelési kényszerrel rontottuk el.
Belesiklanak az ujjaim a hajába. Magamhoz húzom a fejét, de csak a homlokainkat érintem össze. Lassanként úrrá leszek a gyengeségeimen.
- Én is igyekezni fogok, hogy ne zavarjalak össze- mondom, aztán kicsit hátrébb lököm magam, a törölközőmért nyúlok, és kilépek a kádból. Magamra csavarom a törölközőt, és visszafordulok hozzá.
- Na, gyere...- a kezem nyújtom neki, aztán a csaphoz lépek fogat mosni. Nem Seby az egyetlen, akinek dolgozni kell ezen az ügyön.

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3206

TémanyitásTéma: Re: Hull a hó, hull a hó, mesebeli álom ~ Josh & Seby   Kedd. Jan. 26 2016, 22:34

-Szóval erkölcsileg bűn, ha csókolózunk, vagy ott simogatlak ahol kevesen? Felelőtlenség ilyet tenni meg érezni? - Mondja a hegyi beszédet, de nem értem ő ebből mit vesz komolyan, mit akar vele mondani. Értem én, hogy szerinte nem helyes, de nem kell túlcifrázni, értem enélkül is.
-Persze, de nekem az az elsődleges hogy boldog légy! Ha veled vagyok, boldoggá akarlak tenni, úgy alakítva mindent, hogy örömöd legyen benne és bennem is, nem akarom, hogy valami frusztráljon vagy úgy érezd helytelen. - Én többet nem csinálok, mert nem megy. Nem bírok az érzelmeimmel, hogy pl ne szeressem úgy vagy annyira. Nem megy.
Aztán kimondja amit valóban szeretne és én megértem, esélyem sincs. Hogy mint ahogy Ameliánál úgy itt is fel kel nőnöm, rájönni, hogy az élet nem úgy működik ahogy mi akarjuk, egyszerűen... nem lehet akármit csinálni a világban, így akármit érezni sem célszerű. El kell felejtenem Josht is, de mivel ő is folyton velem van, egyáltalán nem lesz egyszerű. Ameliánál is nehéz, ez sem lesz könnyebb. De muszáj, érzem és már tudom is, hogy nagyon nem ezt várják tőlem, hanem egészen mást. Meg akarom adni nekik, mert szeretem őket.
-De most nem jó amilyen vagyok... hah, tökéletes... elég messze vagyok tőle. - Az elcseszett találóbb lenne. Úgy érzem nálam semmi sem normális és noha tudom, tenni mégsem tudok semmit.
Lehunyom a szemem hogy közel húz. Most is szívem szerint megcsókolnám, de inkább arra gondolok, undorodna tőle, ha ez nem is igaz de... segít lehűteni magam teljesen. Egyszer már ellökött magától, élesen bennem az emlék, nem kell a fantáziámra bíznom sajnos.
-Már nem fogsz. - Mondom csöndesen. Kimondta amit szeretne, egyértelművé vált számomra is. Ameliának igaza van, csak azt nem hittem, hogy többszörösen is visszakapom ezt, hogy milyen egyoldalúan érezni. Valamivel biztos kiérdemeltem, talán éppen Henry miatt.
Ki is megy mellőlem, én még ülök a kádban saját érzelmeim romja felett. Megmosom az arcom, mélyeket lélegzek, hogy megnyugodjak. Felnézek rá mikor adja a kezét. Még áztam volna, mert jól esik a meleg de, nem akarom félreértse, nem akarok vele lenni, így felállok és megtámaszkodva a kezében kilépek én is. Leengedem a kád vizét, majd lustán keresek én is egy törölközőt, amiben alaposan megtörlöm magam, de nem gyorsan. Jól esik átdörzsölni magam, bár csak az jár a fejemben, hogy miért vagyok ennyire szerencsétlen. Mi a francnak akartam én megtapasztalni a szerelmet, mikor nincs is benne semmi jó csak fáj. Ha végzett, akkor én is megmosom a fogam, kiveszem a lencséket és felteszem a szemüveget. Ide kell, minden ismeretlen, nem jegyeztem még meg annyira mi hogy és hol van. A szobában aztán kikeresek egy alsót és a pizsamanadrágom.
-Zavarna, ha én aludnék? Elfáradtam. - De nem hazudok, ez most tényleg leszívott, de teljesen. -Nyugodtan olvass vagy valami. - Teszem hozzá. Ha nincs ellenére én be is fekszem a egyik oldalon az ágyba de... a szélére és ha szokatlan ha nem, háttal neki az oldalamra. Továbbra sem gondolom, hogy jó ötlet lenne hozzábújni, legalábbis míg ébren van nem. Vagy én... este persze rátekeredem majd, de reggel úgy is korábban kel nálam, ki tud mászni mellőlem ha zavarja. Ahh... az egy baj az hogy nem tudok aludni, annyi gondolattal és érzéssel van tele a fejem, csak csendben ölelem a párnám. Esetleg ha ropog a tűz a kandallóban, azt hallgatom.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Hull a hó, hull a hó, mesebeli álom ~ Josh & Seby   Szer. Jan. 27 2016, 10:03

Tagadólag rázom a fejem és közben elgondolkodom: tényleg ennyire nehezen adom át, amit gondolok? Én bonyolítom túl? Erre mondják, hogy a pokol felé vezető út is jószándékkal van kikövezve. Én segíteni akartam, közeledni hozzá, de mintha épp az ellenkező hatást érném el: csak távolabbra taszítom Sebastiant.
- Nem lehet bűnös, ami szeretetből fakad- nézek rá, kissé esdeklőn, mert ezek szerint nem érti, és nem érzi, hogy én (is) szeretem őt. Hát nem az minden probléma gyökere, hogy én nem olyan vagyok mint ő? Szeretni is egyvalakit szeretnék igazán, akinek mindenem odaadhatom: akinek nem csak ez kell belőlem, vagy nem csak az... Akinek kellek szőröstől-bőröstől, aki úgy érzi, kevesebb lenne az élete nélkülem.
- Én ez tudom és...köszönöm!- felpillantok rá. Valóban hálás vagyok neki, ezer okom van rá, hogy köszönetet mondjak, és kivételesnek érzem magam a társaságában. De abban igaza van, néhány dolgot helytelenítek- Értsd meg, számomra fontos a kapcsolat szentsége. Nem a miénkről beszélek, mert az lehetne bármilyen, ha függetlenek lennénk. Úgy képzeld el, mintha valaki más is velünk lenne mindig, és kritikus szemmel figyelne bennünket. Megtennéd, ha az a személy mondjuk az apád? Henry? Amelia? Reeven? Valamelyik diákod? Suzy? - Ha csak egyetlen egy személy is van, akinek jelenlétében vissza fogná magát, helytelen, amit tesz (vagy tenne).
- Én ezért mondtam, számomra belefér az ölelés, még a csók is, mert ezeket bárki előtt fel merem vállalni, bármikor. Nem szégyenlem megtenni, nem ciki elfogadni. Nem vagyok meleg, sem biszex, csak őszintén szeretem a barátom. De a szex más tészta. Gondolod, képes lennék hozzád érni, ha például látna minket Lia? - (mondhatnék akárki mást is)
- Seby, jó vagy, amilyen vagy... Ne akarj más lenni miattam!- ah, nagyon nehéz elmagyarázni ezt a különbséget, amikor ennyire érzékenyen érinti ez a téma. Miért is hittem, hogy könnyebb lesz?
Egy kicsit nekem is meg kell keményíteni a szívemet. Észreveszem a könnyeit, de nem teszem szóvá. Elérzékenyülök tőle, így is nehéz megtartani, amiben hiszek. Gyarló vagyok, és most eszembe jut a csók, nem csak az ölelés. Sikerül úgy irányítani a dolgokat, hogy ez ne derüljön ki.
Olyan rosszul hangzik, ahogy reagál a szavaimra. Megint valamit nagyon véglegesített magában: ez fekete, az fehér; holott a dologok állandóan változnak, mi is változunk, ki tudja, mi lesz a jövő héten, öt év múlva vagy "valamikor"? Részéről befejezve a téma, túl van tárgyalva. Elzárkózik minden további kéréd elől.
Segítek én... Mintha csak meguntam volna a fürdést, lépek ki a kádból, segítem ki őt is (és miért ne mondhatná, hogy maradni akar?!). Szóval, másképp gondolkodunk, de azért maradnak közös pontjaink, nem leszünk ettől kezdve idegenek...
Nem halad olyan gyorsan, mint én. Nyújtott mozdulatokka törölközik és mos fogat, és legszíveseben felébreszteném: "Hé, barátom, ne aludj", de a dolog nem iyxrn rgszerű.
Már ágyban vagyok, amikor csatlakozik (nem akartam a aterhére lenni; mindennek oka van; akkor is ha más tempóban mos fogat, mint szokott)-
- Jól van, aludj csak. Én se olvasok. Kipurcantam.
Az ágy legtávolabbi pontjára húzódik, és háttal fordul nekem, így pedig nincs kedvem beszélgetni, szóval marad a plafon, meg a négy sarok, hogy mindet megszámoljam..., és az álom olyan gyorsan ragad el, hogy végig se érek.

Úgy ébredek, hogy Sebastian rám van csavarodva. Meg se mozdulok, inkább kiélvezem a közelségét. Az én kezem is köré van fonódva, fejem érinti a homlokát... Szépnek látom a reggelt. Fényesnek. Betölt az érzés, hogy nem vagyunk reménytelenek. Ezt is meg fogjuk oldani.

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"


A hozzászólást Joshua McBridge összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Jan. 27 2016, 21:11-kor.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3206

TémanyitásTéma: Re: Hull a hó, hull a hó, mesebeli álom ~ Josh & Seby   Szer. Jan. 27 2016, 20:49

-Én is ezt mondom, akkor nem értem miért mondod, amit... hogy más lennél, megváltoznál ha hagynád a francia csókot meg ilyenek. - A többi már tényleg csak ráadás, de ő már attól is kivan, ha megérzi a nyelvem...
De míg nem mondja ki konkrétan mi a baja, addig én nem fogok rájönni. Főleg, hogy az egész nekem azt sugallja, ő nem akarja, hiába esne jól neki.
-Nem azért mondtam hogy megköszönd, csak akartam hogy tudd, mert úgy fest nem egyértelmű. - Érezni tényleg nem azt várom hálálkodjon, csak hogy vegye észre, nekem nagyon számít mit mond.
-Josh ez hülye példa... teljesen normális hogy másképp viselkedem és cselekszem, ha a diákjaim között vagyok vagy a családom körében. És az is teljesen logikus, hogy amit Ameliával csinálok kettesben, nem mások előtt csinálom, vagy mondom, de ez Reevenre is ugyan úgy vonatkozik. Vannak dolgok, amik az adott két emberre vagy csoportra tartoznak, másra nem. Ezért hülyeségnek érzem, hogy rájuk hivatkozol. Erősen kétlem, hogy tök ugyan úgy viselkednél Reevennel ha ott vagyok, ha nem, vagy a színházban vagy Suzyval. És ennek semmi köze ahhoz sem, hogy megcsókollak-e vagy sem. - Akadok fenn ezen, mert hogy vulgáris legyek nem mászom Lia lábai közé ha van ott még valaki, hiába teljesen oké, ha kiny.lom a barátnőm vagy épp szeretkezünk, mert párkapcsolatban vagyunk. Egyszerűen nonszensz. Ergo Josht sem fogom mások jelenlétében izgatni semmilyen formán, vagy intim helyzetet teremteni. Mondjuk nekem a csók belefér, de csak akkor ha nem vagyunk baráti társaságban, ott Liával sem smárolok percekig, mert milyen illetlen lenne már! És nem azért, mert szégyellem őt, vagy mert nem értené meg Josh vagy Reeve...
-De leragadsz a szexnél folyton! Attól, hogy azt mondtam egyszer, mert őszinte voltam veled, hogy kívánlak úgy is még nem jelenti hogy kötelező megtenned. Vagy elvárom. De vannak dolgok amik megestek közöttünk, amik tudom hogy jól estek neked is, én annál többet nem adnék, ha nem szeretnéd. De te a nyelves csók miatt is mindig elutasítasz, szóval nem Josh, nem fér bele neked, csak mondod. Az ölelés rendben, de aztán ha ott tartunk, és majdnem csókolóznánk megint megkapom, megkísértelek. Ha megcsókollak, mert mondjuk hagyod akkor is ez lesz, hogy jaj, milyen vágyakat keltettem benned és ez helytelen és nem jó és hagyjuk abba... nem egyszer játszottuk ezt el, nem is kétszer. Ezért mondtam, ha engeded, ha tényleg engeded, akkor ezeket tényleg engedd, ne mondd hogy jaj mégsem jó ötlet, meg érzed tovább vezetne. Nem tudlak úgy csókolni, hogy ne legyen benne érzelem, értsd meg. Ha meg csak szájra puszira és összeölelkezésekre gondolsz, akkor rendben, de az nem csók, nem az az ölelés, amire elsőre gondol az ember. - Magyarázom neki, hogy szép és jó, hogy próbál engedni, de vagy nem gondol bele megint mi lesz, vagy csak ilyen nagyon egyszerű dolgokra gondol ami... aminél sokkal több is volt köztünk már. -Az meg ha látnak... úgy én sem érek Liához sem nem hogy máshogy! Nekem a szex intim dolog. A csók pedig társaságba nem való. - Hogy értse, simán átsmárolnám vele az éjszakát egy bárban, ha csak ketten vagyunk és mindenki más idegen.
-De amilyen most vagyok, az neked teher. Te akarsz a kedvemben járni, hogy bizonyos dolgokat hagysz, de olyan, mintha azt hinnéd, kötelező ezeket csinálnod, hogy én boldog legyek, pedig nem, én akkor vagyok boldog, ha nem vagy feszült és boldog vagy! - Mások hangulata könnyen átragad rám, így ha ő nevet, én is fogok. Ha ő sír, én is fogok... mint most. Pedig utálok sírni, de a kijelentése, hogy neki a régi barátja kell, nem a mostani, hát... megvisel.
Le is zárja a témát, hát én is... kibökte mit szeretne igazából, hát teljesítem. Még nem tudom hogyan, de... muszáj lesz. Amelia miatt is... Neki is a régi Seby kell...
Nem alszom csak kimerült vagyok, merengő, olyankor pont nem érdekelnek a rutin mozdulatok mint a törölközés vagy a fogmosás, a lencse kisöprése a szememből az ujjammal.
Bólintok, hogy ő is álmos, azaz ő álmos és lefekszem háttal neki. Hamarosan hallom is, hogy szuszog, már alszik. Én sokáig nem tudok még, agyalok. Úgy alszom el egyszer csak, hogy észre sem veszem, csak reggel mikor magamhoz térek még csukott szemekkel. Álmosnak érzem magam és nyűgösnek, nem aludtam ki magam. Lassan realizálom, félálomban, hogy Joshon vagyok félig. Kellemesen az orromba szökik az illata, a bőröm alá a teste melege, fülembe a légzése. Belesajdul a szívem is mennyire hiányzott. Elviselhetetlen, főleg, ha arra gondolok, ha kinyitnám a szemem és látnám az arcát tudom, hogy legszívesebben csókkal kelteném, hogy élvezettel csókolnám minden szabad bőrfelületét, hogy mosolyt csaljak az arcára, de... ezek azok a dolgok, amiket ahogy van el kell felejtenem. Úgy kéne kezelnem mint Allegrát: tudva megtűr, de ennyi, többről szó sem lehet, mert csak felbosszantom. Nehéz...
Inkább óvatosan ki is mászom mellőle, hacsak meg nem fog valamiért természetesen, ilyenre nem számítok, és kimegyek a mosdóba. Beteszem a lencsét is a reggeli dolgok után, még fésülködöm is... próbálom kiűzni magamból a tegnap esti keserű felismerést. Legalábbis a keserű érzetet. Benn aztán halkan felöltözöm, nem akarom felkelteni. Ha esetleg köszönt, hagyom még pihenni, de az ágyba nem megyek vissza, van fotel, leülök oda.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Hull a hó, hull a hó, mesebeli álom ~ Josh & Seby   Szer. Jan. 27 2016, 22:19

Rájövök, milyeb gyenge alapokon áll az érvelésem, pedig sokat agyaltam rajta, hogy meg tudjam fogalmazni, indokolni. Úgy látszik, ő is megtalálta a gyengeségeit, mert ahogy a kérdéseivel ostromoz, nem tudok szilárd leni előtte. Újabb és újabb érveket hozok fel neki, észre sem véve, hogy már magamnak is ellent mondok.
Az egyik ilyen alkalommal tehetetlenül harapok a számra.
- Hát, ha szerinted nem intim a francia csók, akkor...- vállat vonok, pedig nem vagyok közömbös. Nagyot sóhajtok. Tényleg szöges ellentétben vannak a vágyaim és az elveim. Utóbbi mintha csak akadálypálya lenne előttem, mégsem könnyen térek le az ösvényről, amit ismerek. Így védekezek az ellen, hogy újra meg újra megsebezzenek?
- Az emberek általában önzők, saját boldogságukat hajszolják, nem valaki másét, úgyhogy nem, ez nem egyértelmű. Csodabogár vagy, én pedig meg sem érdemlem ezt a figyelmet, amit irántam tanúsítasz- mondom komolyan. Én is ki akarnám sajátítani.
Nem tudom, pontosan hogyan fogalmazzam meg, amit érzek, mert nem tudom, hogy mit érzek. Egyrészt nagyon erős bennem a vágy vele lenni, a másik oldalról éppen ilyen erős, hogy ezzel a ragaszkodással teszem majd őt tönkre. (És ezzel magamat is. Nem lenne bűnbánatom?)
Még mindig kapálózok, hatva rá minden oldalról.
- Nem a nyilvános szexre céloztam. Én azt kérdem: miért vannak titkaink mások előtt, ha nincs abban semmi rossz, amit teszünk? Vegyük példának Reevent, csak azért, mert őt mindketten jól ismerjük. Nos, nekem nem probléma, hogy előtte megöleljelek, és az sem frusztrál, ha ti ölelkeztek össze. Nincs abban semmi rossz,ha kifejezed, kedveled, ragaszkodsz hozzánk. Valószínűleg nem is esünk egymás torkának, mert egyikőnknek sem kötelezted el magad. Ezen az analógián kiindulva, ha természetessé válik kettőnk között a csók, én akkor is megcsókkollak majd, ha történetesen Reeven látja, de akkor is, ha Lia. Nem érzem úgy, titkolni kéne a szeretteink előtt, amit egymással teszünk, mert feltételezem, ezzel te sem bántod őket. Ha bántaná őket, kettesben sem tennéd meg velem, ezzel magadat csapnád be, nem igaz? - Ugye, nem arról van szó, sumákol, mindent lehet, ha senki sem tudja alapon?
- Más kérdés, hogy bennem milyen érzéseket és vágyakat csiholsz. A csók a vágy része. Én sem tagadom, időnként többet érzek... Mintha valaminek a kezdete lenne, és nem a vége. És akkor megint jönnek az erkölcsi aggályaim.. helytelen, amit teszünk...- kopogtatom a homlokomat. Ha megérti, számomra miféle ördögi kör ez, már előrébb vagyunk.
- Pontosan így van, ahogy mondod. Persze, lehet, hogy én gondolom rosszul és tovább, és neked eszedbe sem jut a szex... - kérdőn nézek rá- De vajon tényleg nem jut eszedbe? Nem azt állítom, hogy folyton erre gondolsz, és azt sem, elvárod, de...éppen azért, mert egyszer már megtörtént valami, joggal kérdezheted, most miért nem?
- Nem veszed észre, milyen elszántan próbálok középutat keresni, hog a kecske is jól lakjon, a káposzta is megmaradjon? Én csak.. próbálkozok... , csak eddig sikertelenül...
Összetörök. Úgy tűik, ennek a problémának nincs jó megoldása. Újra és újra szembesít vele, hány sebből vérzik az elméletem. Nem lesz könnyű ezekre ragtapaszt találni, pláne meggyógyítani. Az, hogy én elbőgöm magam, egy dolog. Más, hogy az ő szemeiben is könnyeket látok. Lám, megríkattam, pedig a kedvében akartam járni. Nem hagyom magára a kádban, de távozásommal jelzem, nem tudok többet tenni a témához.
Nagyon elfáradtam, álmos vagyok, így amikor azt javasolja, aludjunk, nem tiltakozom. Szerintem öt perc alatt elalszok.
Éjjel felébredek. Sebastian már nem az ágy szélén fekszik, és úgy bújok i a karja alól, fel ne ébresszem, mert vizelnem kell. De aztán visazfekszem, még a kezét is visszateszem magamra, kb olyan helyzetbe, ahogy elvettem onnét. Mire reggel felébredek, ő már fel van öltözve és a fotelben ül.
- Ó..., helló. Korán keltél vagy én aludtam sokáig?- kérdezem. Régen aludtam már egyébként ilyen jól. Fogjam a klímára? Hazudnék. Pontosan tudom, hogy Seby az oka.- Adj nekem öt percet, máris elkészülök. Ma mi a program?

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3206

TémanyitásTéma: Re: Hull a hó, hull a hó, mesebeli álom ~ Josh & Seby   Szer. Jan. 27 2016, 22:53

-Nem feltétlen. Persze veled az lenne, de talán pont ezért ijedsz meg tőle... - Hirtelen nem értem mire mondja, vagy miből következtet, de mindegy is. Nem ez volt a lényege annak, amit mondani akartam.
-De az én örömöm abból áll, hogy boldoggá tesz a tudat valaki miattam boldog. Semmi furcsa nincs benne, te is ilyen vagy. - Meg Reeven, meg Lia meg mondhatnék még személyeket. Semmi fura nincs bennem... szerintem.
-Az embereket a puszta tény is megbotránkoztatja, hogy két férfi csókolózik. De én mindkettőtöket megcsókolnálak, mert számomra az igen kifejező. Nekem a szeretetem egyértelmű jele. Ahogy a testiség maga is, én ebben különbözöm a legtöbb embertől. Nekem a csók és az ölelés a ragaszkodás és a kötődés jele, nem a szexuális vágyaké. Liának is magyaráztam, noha nem férfiak kapcsán, csak általában, hogy ha ilyet tenne mással, mint például Reevennel, mert a rokona, nem lenne számomra fura. Eképpen ha szájon csókolnám Henryt vagy téged, vagy Reevent, nekem természetes lenne, de neki nem. Ő nem érti, hogy nekem ez nem megcsalás, mert teljesen más érzelmi szükséglet van mögötte, noha én értem, hogy ő azért bizalmatlan velem, mert azt hinné, már nem szeretem. De én hiába értem őt, ha ő nem ért engem. Én nem érzem pont emiatt bűnösnek azt, hogy megcsókollak, megölellek, sőt, azt sem, hogyha esetleg ennél is intimebb dolgot csinálok, mert számomra az ugyan ez a kategória, csak mélyebben, erősebben, a bizalmam netovábbja. Számomra az egy intim szféra, amivel kimutathatom, hogy a mennyire kötődöm és szeretek. És ez nem feltétlen szerelem... de persze azt is ki tudom vele mutatni, de... én azt másképp próbálom éreztetni, azt... sokkal összetettebben, csak... mindegy. A lényeg, hogy én személy szerint minden fontos barátom és családtagom előtt nyíltan kezelnék minden ilyesmit, de... mivel engem senki sem ért... vagy csak kevesen, így kénytelen vagyok hallgatni, addig míg meg nem értenek. Tudod, hogy soha senkit nem bántanék direkt, semmilyen formán, főleg titeket, de... úgy érzem bármit csinálok rossz... - Magyarázom már gesztikulálva, keresve a szavakat, próbálva elmagyarázni, másképp működöm mint az átlag, kifacsartnak titulált felfogással, de a végére elcsüggedek. Talán csak Reeven ért meg, mert ő is ilyen. Bár lehet ő is csak kedvességből mondja, néha annyira félek ettől, de talán nem.
-Erről beszélek. Megengedsz valamit, de mivel az nem a legvége a dolognak, így folyton hirtelen álljt mondasz majd megint engedsz, majd újra vissza két lépés... ez az amit én nem bírok már elviselni, mert amikor azt mondod mégse rettenetes bűntudatot okozol. Hiába hiszem, hogy nincs semmi rossz abban amit tettem, de mivel téged bánt a dolog, korholom magam, hogy öröm helyett bánatot adtam. Érted már, miért mondtam akkor semmit? Vagy ha azt mondod X pontig akkor onnan már ne táncolj vissza? Hogy hússzor gondold át, ha azt mondod megcsókolhatlak akkor többet vissza ne mondd ezt a kijelentést? - Talán most már tényleg megérti, nem nem akarom ezeket, hanem bántani nem akarom. Ő jót akar, nekem, de ezzel csak árt, ha nem atommegabiztos benne...
-Eszembe eszembe jut, nem vagyok álszent, de ismerem a nem fogalmát vagy az eddig és ne tovább-ét. - Emlékeztetem. Ha azt mondta valamire nem, akkor az nem volt.
-Ameliával sem szeretkezem mindig, ha intimen vagyunk. Jó... az esetek 80%-ban, //ha Amelia tényleg nem bánja, de írd ide a valósat, ha nem reális// de nekem elég nagy igényem van rá. De anno Callievel sem mindig. Eleevel, aki csak ontotta magából sőt ontja magából a hormonokat is csak kétszer. Pedig hányszor találkoztunk már? Egyszerűen helyzetfüggő és emberfüggő is. Amelia szintén kívánja a szeretkezést általában, ha nem túl fáradt, vagy nincs tele a csinos feje butaságokkal amik kedvét szegik. De ha te csak ölelkezni vágysz, hidd el, boldog vagyok azzal is, Eleevel ez van. - Csak hogy kézzelfogható példát mondjak, ha ezzel fájdalmat is okozok valahol. De Elee a barátom, nem fogom tiltólistára tenni a nevét, csak ha megkér rá.
-Az a baj, hogy míg én megbékéltem ezen... hajlamaimmal, te nem. Akkor lesz meg a középút, ha te magadban megtalálod. Mint látod, én igazodom, de ha tudom, hogy benned nincs meg az elhatározás, nemet mondok a te érdekedben, akkor is, ha nekem talán úgy jobb lenne. - Sajnálom, értem én hogy nekem akar jót, de az ilyen kijelentéseivel csak árt nekem hosszú távon. Ha engedné hogy csókoljam és öleljem, elhiheti, le sem tudna vakarni, és igen, kapna érzéki és szenvedélyes csókot is, mert nem megy a sablon szájra puszi, ami egy röpke pillanat. Aztán ha megint ellök egyszer csak bele fogok roppanni. Az előző is nagyon megviselt, a mostani is megvisel, emiatt jobb, ha megspóroljuk a "bocs, nem volt jó ötlet" részt inkább...

Éjszaka fel sem kelek, mikor kimászik, mert hulla vagyok, reggel pedig fordítva alakul a helyzet. Olvasok egy városleírást félig koncentrálva, mikor megszólít.
-Szép reggelt. Nincs olyan hogy sokáig alszik valaki, ha nyaral. Én keltem korábban. - Tudnék még aludni ha akarnék, de nem menne, hogy visszafekszem tőle külön, de vele sem. Sehogy sem lenne jó... Inkább hasznossá tettem magam.
-A téli sportok. Gondoltam próbáld ki a síelést, vagy ha az meredek, mert belátom, elsőre nagyon fárasztó és bonyolult, akkor szánkózunk. Én imádok. Meeeg mindenféle alap hó-élmény van mára, hogy kellően megtapasztald az átlagos téli élményt. De ráérünk, nincs időpont semmire, teljesen laza a nap. - Mosolygok rá, szerintem élvezi fogja a hóember építést és a hócsatát. Nem azt a lagymatag valamit amit tegnap csináltunk, hanem az igazit!

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Hull a hó, hull a hó, mesebeli álom ~ Josh & Seby   Csüt. Jan. 28 2016, 00:58

-Mással nem az? - ezt nem értem. Én miben különbözök bárki mástól? És valóban, lehet, hogy ez most jobban megijeszt, mint eddig. - Velem másképp működik?- kérdezek vissza. Ezt tudni szeretném. A technika más, én vagyok más... vagy ő...?
- Nos, ha így nézzük, igen. Jó érzés tudni, én tettem valamit mások boldogságáért.- bólogatok, ezt értem, ez világos. Csak éppen az lehet a bökkenő, hogy olyan dolgot teszünk, amivel kisajtoljuk ezt a boldogságot. Azaz azért teszünk jót másokkal, hogy mi boldognak érezhesük magunkat. Furcsa gondolatmenet, tudom, de... könnyű ebbe a hibába esni.
Sebastian ezután részletesen mondja el, mit jelentenek számára azok a dolgok, amikről eddig "vitáztunk". Kicsit megdöbbenek, hogy nőtt a lista, akiket szívesen csókolna meg, de amikor megindokolja, le is higgadok egy pillanat alatt. Mindazt, amit edddig feltételeztem, egyetlen mondatával töri össze, és nem tudom, ennek most örüljek-e vagy se. Ezek alapján ugyanis én vagyok "abnormális". Bennem szexuális vágy ébredt iránta, amikor ő a ragaszkodását fejezte ki. Tévúton jártam végig! Ameliát sem kell védeni semmitől, Seby őbelé szerelmes, ami közöttünk van, csupán az a barátság, amit ÉN túldimenzionáltam. Milyen hülye vagyok!
Beszéde közben kiderül, Lia is inkább úgy gondolkodik, mint én, és nehezen kezeli Sebastian "másságát". Ezért kell titkolózni előtte. Noha ez a megoldád cdöppet sem tetsezik, jobban értem Sebastiant, azt hiszem. Most azt nem értem, hogy lehet a társa éppen Lia, ha ennyire különböznek. Tipikus példa rá, hogy lakik jól a kecske ésmarad meg a káposzta.
- Tudod te, hogy lehetetlent kérsz? Nem robot vagyok, érzelmek nélkül.Lehet jó napom, lehet rossz. Lehet, hogy szükségem van rá, hogy valaki magához öleljen és lehet, hogy épp ez a legutolsó, amit el tudnék viselni. Te azt kéred tőlem, legyek állandó, mindig ugyanolyan, ami... lehetetlen. Változok én is, a vágyaim is, nem tudom megígérni, hogy "jó leszek"... De emiatt sose érezz bűntudatot. Ha valami változik, általában fejlődik, több lesz, csak néha kevesebb. De a viszaesések után mindig fellendülés következik, ez fizika, be van bizonyítva!
Ahogy én képes vagyok leragadni egy témánál, ő is képes rá. Ékes bizonyíték erre, az, ahogy a visszautasításról beszél.
- Nézd, te pontosan tudod, nekem bőven van még mit tanulnom a témában. Hogyan is tudnám előre megmondani, milyen lesz valami, amit még sosem tapasztaltam? Tételezzük fel, azt javaslod, próbáljuk ki a kínai xeopeit. Sose hallottam róla, nem ismerem, csak benned bízom, mert azt mondod, oltári. Kipróbáljuk, és nekem nem jön be. Legközelebb emiatt lelkiismeretfurdalásod lesz, ha elutasítalak? Ne már...- Talán hülye példa, de akarom, hogy értse, velekapcsolatban sosem lehetnek rögzített szabályok. Minden változik vele kapcsolatban, és egyre többet szeretnék belőle. Épp ez az éhség az, ami megálljt parancsol, hiszen... ő nem az enyém, és nem is képzelhetem el vele az életemet.
//Amelia nem emel kifogást az arányokat illetően. :DD//
Imádom Sebastiant. Szeretem, ahogy hasonlatot hoz. De most kénytelen vagyok ezt visszafordítani ellene.
- Oké, ez nagyszerű. Akkor vegyünk egy példát. Volt már olyan, hogy menet közben álltatok le? -kérdezem, és gondolom, tudja, hova akarok kilyukadni- Szeretkeztetek, minden szép és jó... aztán az egyik figura mondjuk nem jön be, és elmegy az egésztől a kedvetek, vagy Amelia azt kéri, ezt most itt és most hagyjátok abba.... Talán nem próbálkozol legközelebb? Lehet, hogy nem ugyanazzal, de kívánjátok egymást, ezzel semmi gond...
Azaz... Mintha éppen a kívánságaink húznának közénk árkot. Hisszen többre vágyom, mint ölelkezni, csak éppen a határaimat nem ismerem fel. A hajlamaimról van szó. Tagadom, hog vonzana a férfi test, a férfi nem, de Sebastian ez alól kivétel. És nem tudom, a hosszú megvonás az oka, vagy a lökött elveim, ami miatt kelepcében vagyok, mert képtelen vagyok igent mondani arra, ami vonz...Ez nem olyan kérdés, amit azonnal meg tudnék válaszolni.
Ami eltöri bennem a mécsest, hogy most barátjaként sem kapok annyit tőle, mint amikor nem feszegettük ezt a "segítek rajtad" dolgot... Kész krimi. És naná, én vagyok a gyilkos. Ráadásul sajnálom az áldozatomat, mert szertem.

- Ez nagyon édes, de nem aludni jöttünk ide. Azt lehetne otthon is!- nyújtozkodok, élvezkedek még a meleg takaró alatt.
Frissnek érzem magam. Egy kicsit könnyebbnek is. Tegnap kicsivel többet ittunk a kelleténél (én biztosan), és emlékszem, közelítőnek szánt beszélgetésünk hova fajult. Ugyan nem állapodtunk meg semmiben, a közös ágynak voltak hozadékai. Viszont egyikőnk se beszél róla. Sem a tegnapról.... Ajaj.
Sebastian akkor telik meg élettel, amikor a napi programot ecseteli.
- Sí, szánkó... úgy érted, bob? - ezeket ismerem a TV-ből. Nekünk sosem volt pénzünk, hogy táborokba mehessek.
Hümmögök, mik lehetnek az alap hó élmény eazköztárában...
- Én rád bízom magam! De amit én csinálok, neked is kell, és amit te, azt én is!- Ha már nyaktörő mutatványokra akar rávenni, szegjük a nyakunk együtt.
Kibújok az ágyból, mosdó, reggeli tevékenységek. Nem kapkodva, de gyorsan öltözködünk, én máris fel vagyok villanyozva. És farkas éhes vagyok. A panzióban bőséges reggelit kapunk, aztán kevés holmival indulunk a "telepre".

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3206

TémanyitásTéma: Re: Hull a hó, hull a hó, mesebeli álom ~ Josh & Seby   Csüt. Jan. 28 2016, 18:56

-Nem feltétlen kell annak lennie... az egy éjszakás kalandjaimnál nem volt az... - Aztán feltesz egy kérdést, ami... nos kínosan érint, mert jól látja, VELE másképp működik. Vele sok minden más... -Hát te... te TE vagy... - Igen, ez egy velős és komoly válasz akart lenni, mert hazudni nem fogok neki, de ha konkrétan kimondom igen, megkérdezi miért és akkor mit mondok?! Nem akarom frusztrálni őt is.
Eztán próbálom kifejteni, nálam alapjáraton hogyan működik ez a dolog. Látom hogy megdöbben ezen, gondolom ő sem érti. Szerinte is fura vagyok... Aztán közli lehetetlent kérek...
-Én nem erre értem. Mindenkinek van olyan, hogy éppen nincs kedve. Az totál más, mint az, hogy közlöd ez sok, ez nem jó, ez helytelen, ez alapjaiban mondd ellent mindannak ami te vagy. Még nekem is vannak olyan napjaim, hogy nem kívánom a csókot. Bizony. Volt ilyen. De ez nem jelentette, ha mégis kaptam, hogy visszahőköltem és közöltem, minden eddigi az eddig volt, de ez most... úristen ezt nem szabad, állj. Egyszerűen közöltem, most ne. Amit kérek nem lehetetlen, csak próbálsz kitérni előre, mert túl véglegesnek gondolod és bizony van benne felelősség. És de, fogok érezni bűntudatot, mert te akkor nem látod magad, látni hogy szenvedsz. És nem, nem lendülsz fel utána. Ez alól az az egy vasárnapi délután a kivétel, de annak is a pia, meg a film az oka szerintem. És nem... nem olyan mint mikor kipróbálsz valami új kaját. Valamint ez tök más. Ezeket már kipróbáltuk Josh. "Ízlett". Tudod pontosan milyen íze van a csókomnak, a testemnek... Csak szeretkezni nem szeretkeztünk, meg egy két... egyéb dolgot, de megint olyan, ha nem jó, abbahagyjuk és folytatjuk úgy, ahogy tudjuk hogy kellemes. Ezek miatt nem lenne lelkiismeret furdalásom. Amiatt, hogy olyan dologra mondasz nemet, amire egyszer közölted jól esett, de most hiába esik jól, ez hiba, az igenis lelkiismeret furdalást okoz. - A példája engem kicsit sem győzött meg, de nem bántom őt, véletlen sem, csak elmagyarázom neki szerintem miért sántít a felvetése.
//Höhö, akkor jó Very Happy//
Elgondolkodom, nem vágom rá a választ. Volt-e ilyen Ameliával?
-Konkrét szeretkezés közben nem. De ez nem jelenti hogy nem állnék meg, ha azt mondja. Tudja, hogy bármikor kérheti, mert maximálisan figyelek rá. Minden partneremre, teszem hozzá. És nem, nem megy a kedv az egésztől. Attól legközelebb ugyan úgy kívánjuk egymást és szeretkezünk. És nem, azt ami kellemetlen volt a másiknak, nem próbálom újra. Amelia nem szereti a heves szeretkezést. Egyszer félreértettük egymást és hát megesett. Utána mondta, ő ezt nem preferálja. Azóta nem is szeretkezem így vele. Lehet az igényem megvan rá néha, jól esne, de mivel őt feszélyezi, nem próbálkozom vele. És ezt értsd úgy, hogyha a konyhaasztalon vagy a padlón nem esett neki jól, próbaképpen nem dobom fel a mosógép tetejére, mert nah, ez most más! -Nem is értem a példa lényegét, látszik rajtam, hogy abszurd a feltételezés is, hogy olyan dolgot ismételjek meg, amiről tudom, hogy a másiknak kellemetlen volt. De azért próbálok logikát keresni a szavaiban.
-Te nem azért mondanád a francia csókra mondjuk, hogy most ne, mert alapjáraton nem esik neked jól a nyelvjáték, hanem mert azt gondolod, velem ez bűnös élvezet. Ne haragudj a példáért, de szerintem Suzynak nem mondanál nemet. Az ok más amiért nemet mondasz nekem. És de, ott és akkor megállok. De mivel nem örök érvényűen mondtad, hogy ez téged taszít mondjuk vagy undorítónak tartod, vagy csak nem mondod, rosszul csókolok, logikus, hogy legközelebb ha olyan van, újra megcsókollak. Mert alapjáraton tudom, hogy neked is jól esne, nem csak nekem. - Gondolom ilyesmire akart utalni, de szeretném ha elgondolkozna ezen. Nem és nem között is vannak különbségek, elég nagyok.

-Sok mindent lehetne otthon is, ha épp erre van szükséged, ezt kell csinálni! - Szerintem a nyaralás nem arról kell szóljon, hogy akkor most pörögni kell és várost nézni és telezsúfolni a napot, mert ezek otthon nincsenek. Szeretném, ha kipihenné magát, ha jól érezné magát.
-Nem-nem. A bob az más. Én szánkóról beszéltem. A sí megint más. De azt gondolom tudod. - Nem is tudom, van-e bob pálya... lehet van.
-Nem kívántalak ott hagyni a havas puszta közepén, hogy találd fel magad! - Nevetek, hova gondol! Hagyom elkészülni, majd lemegyünk reggelizni. Páran a személyzetből lopva megnéznek minket, elvégre a nászutas lakosztályt nem férfiak szokták kivenni, de csak megmosolygom őket.
-Szerintem első körben, mivel nincs saját kesztyűt és sálad, vennünk kéne. Amúgy sem árt ha van tartalék. Aztán meg elmegyünk az egyik dombra, van kicsit odébb egy erdős rész, ott van domb, tudunk szánkózni, meg ott van olyan hó, ami tapad és nem porlad. - Vázolom neki a tervet, majd ha benne van, kaja után meg is valósítjuk a vásárlást és az utazást, kikocsikázunk miután elmentünk a kocsiért, és besétálok vele az egyik rétre a domb körül. A hó csak úgy ropog a lábunk alatt, minden fehér, szerintem nagyon szép. Szeretem a telet.
[/color]

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Hull a hó, hull a hó, mesebeli álom ~ Josh & Seby   Csüt. Jan. 28 2016, 20:38

- Igen, Sebastian. Én én vagyok. De miben vagyok más, mint egy egyéjszakás kaland, ha a csók intimitásáról van szó? Hiszen velem sem tervezel tartós kapcsolatot- már ha jól értem az összefüggást a példája alapján.
Egészen ártatlanul kevertem a beszélgetésünkbe Reevent, és most meglep, hogy Sebastian iránta is hasonló vágyakat táplál. Kezdem azt érezni, VALÓBAN nincs sok jelentősége, hogy kivel csókolózik. Az intimitás mértéke, ami változó, de ez meg... érthető. Valaki iránt érez is valamit, a többi meg... szórakozás? Haragszom magamra, hogy ilyesmiket gondolok Sebastianról. Nem értem, miért van erre szüksége? Elvileg boldog párkapcsolatban él. Ha meg hiányzik valami, miért nem Ameliával beszéli meg? Miért keres alternatív utakat?
- Igen, értelek. És igen, vannak dolgok, amelyekkel nem tudok azonosulni- nézek rá, kontaktust keresve. Úgy érzem, igyekszik felelősséget ébreszteni bennem a döntéseim miatt, bár a módszere nem feltétlenül fair. Nem én voltam, aki végletekben gondolkodik.
Lesütöm a szemem. Van az elméletében egy pont, ami nagyon érzékenyen érint. Valami megtörtént, és utána lelkiismeretfurdalásom volt miatta. Nos, történt már ilyesmi. De annak ellenére, hogy megtörtént, és utána "rosszul" éreztem magam, nem jelelnti azt, hogy ne kívánnám újra és újra. Akár Eleet is hozhatnám példának, aki annak ellenére ízletes gyümölcs számomra, hogy feltehetően sosem lesz az enyém. És ha már itt tartunk, Seby nem ez a kategória?
És a határ... Olyan nehéz meghatározni, hol lehet, hol kell megállni, amikor valami annyira magával ragadó? Addig, amíg az ember csak a gyönyört tapasztalja, valóban nem érti, miért mondja a másik: na most ne tovább. Van bennem felelősség. És jócskán félelem. Nem attól, hogy mi történhet két ember között, hanem, hogy lassanként elveszti az intimitását, ha csak az élvezet miatt teszek dolgokat. Nem csak testi kielégülésre vágyom, ha közel engedem magamhoz, mert azért engedem közel, mert érzek iránta valamit. Nem ez ijeszt meg valójában? Félek, ugyanúgy utasítana el, mint annak idején Elee.
Nem adom fel, valahogy el akarom érni, hogy engedjen a szigorúságából. Más oldalról próbálom megközelíteni,
- De ha ő kezdeményezné, hogy ... mondjuk, a padlón szeretkezzetek, nem mondanál nemet? Nem mondanád neki: de édes, ez egyszer már meg lett vétózva!?
Az emberek változnak. A szüzen házasodni már nálam is hibádzik. (Nem mintha bánnám) Az, ami korábban elképzelhetetlennek tűnt, ma már bizonyosság. Sebastian is megdöntötte számos teóriámat. Mi garantálja, hogy nem változok, leszek... rugalmasabb?
- Nos a csók önmagában még nem bűn...- sütöm le megint a szemem. De vajon csak azért vélekedek így, mert én is művelem? Elpirulok, amikor azt mondja, újra megcsókolna, ha észrevenné, vágyom rá.
Fogalmam sincs, miért fontos ez számomra de megnyugszom tőle. Ha így gondolkodik a csókról, nem lehet más a helyzet az ölelkezéssel kapcsolatban sem. Az éjszaka sem mumus, mert mi van, ha éppen én csavarodom őrá?

Eseménytelennek mondható éjszaka után napsütéses, hófehér reggelre ébredek. Seby már nincs az ágyban. Fogalmam sincs, mennyi az idő, de nem is érdekel.
- Na jó, de azt mégse hagyd, hogy átaludjam a napot!- kérem mosolyogva.
- Na jó, nem tudom, mi az a szánkó...- húzom fel a vállaim.
Amikor közlöm, hogy mindent vele kívánok csinálni, végre elneveti magát.
- Pedig milyen egyszerű lenne úgy leráznod!- nevetek. Eszembe se jutott, hogy megtenné.

Reggelizünk. Sebastian időnként sejtelmesen mosolyog. Inkább nem adom a lovat a személyzet alá, és nem nézem őt kihívóan, nem teszek kétértelmű megjegyzéseket, pedig a kutakodó pillantások szinte motiválnak, hogy tegyem meg. Nem okozok ilyen örömet nekik csak az ő kedvükért.
Rendesen megágyazok, mielőtt elhagynánk a szobánkat. A városba megyünk, sálat, kesztyűt veszünk (sapkát is), aztán begyűjtjük a bérautót... Seby veszi magához az irányítást (nem mintha eddig én lettem volna a főnök), és autóval megyünk egy néptelenebb helyre. A dombokat mindenhol hó fedi, szinte vakít a nagy fehérség. Az orrom megint megtelik azzal a fura, ismeretlen illattal. A hóba, amit a markomba vestzek, nincs olyan illata.
- Milyen jó illata van itt a levegőnek!- áradozok.
Topogok a hóban, élvezem a hangját, és azt is, ahogy a cipőmhöz tapadnak nagyobb darabok. Gyúrni is egészen más, mint tegnap este, könnyen összeáll, és nem jegesedik el a markomban.
Izgatott vagyok, mert embereket látok csúszkálni a dombokon... Ki sízik, ki ül valamin...
- Az a szánkó? -mutatok arrafelé- Hogyan tudunk mi is szerezni egy olyat?- izgalmas eszköznek tűnik. És nem ördöngős szerszám, minta sí, ahogy látom...

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3206

TémanyitásTéma: Re: Hull a hó, hull a hó, mesebeli álom ~ Josh & Seby   Csüt. Jan. 28 2016, 21:03

-De veled sokkal bensőségesebb a viszonyom! Téged jól ismerlek... - Nem hiszem el hogy látja az óriási különbséget!
-Igen. Pont ezért mondok neked nemet, mert habár azt hiszed tudsz, valójában mégsem. - Hiába mondja, hogy belefér a csók, ha valójában nem is fér bele neki.
-Dehogynem. Megkérdezném róla. Ha ennek ellenére azt mondja, de most szeretné, megpróbálnám. De ha mindig arra lyukadna ki, nem jó, harmadszorra vagy negyedszerre már nemet mondanék. Mint én most neked. Mert tudom, hogy valójában nem akarjátok. Akkor minek végigismételni újra és újra, hogy nem is élvezitek? Bár igazából Amelia ilyet nem tesz, csak te. - Teszem hozzá, mielőtt azt hinné, rokon lélekre talált. Amelia ha azt mondja nem, akkor az nem. Kész. Semmi baj ezzel, teszem azt ami igen, ami nagyon igen és ami több mint igen, nincs gond.
-Szerintem semmi sem bűn, az sem lenne bűn, ha az összes bőrfelületed végigkóstolnám, kivétel nélkül, sőt, bizonyos érzékeny bőrfelületeken el is időznék. De csak hogy emlékeztesselek, a francia csókom is nem egyszer elutasítottad. A csók önmagában nem bűn, ezt mondod, de mivel tovább gondolod, elutasítod. Belátom, könnyű továbbsodródni általa, de... ezért mondom, magaddal kéne kibékülnöd. Én sosem fogom bűnösnek érezni, ha kényeztetlek kicsit másképp is. Kívánlak és szeretek adni. De amíg ijesztő elfogadni, adni, feleslegesen próbálkozol átmeneti igenekkel. Úgy is nemekké formálódnak, ha éles lesz a helyzet. - Fogadni mernék megcsókolnám úgy istenesen, mert nagyon vágyom rá és hiányzik, jönne azzal, mégsem volt jó ötlet és igazam volt. Passzolnám...

-Gondolod félek egyedül lenni? Vagy csak zavarna hogy ugrott a potya reggeli. - Ugratom, tényleg tegye azt ami jól esik, én elvagyok.
-Akkor pár óra és megtudod! - Ezen nem múlik, alap hogy megtudja! A szánkó alap.
-Elveszel a nagy fehérségben, azt mondod? - Gonosz a hangom, de csak játszom, nem hagynám ott a puszta közepén.

-Naná, szmogmentes... meg érezni a fenyőket is. Tudod mit hiányolok Amerikában télen? A karácsonyfát. A fenyőillatot. Az amcsik letudják a hálaadást és ennyi. De a fa, meg az ajándékok! Olyan hangulatos szerintem! - //Volt fenyő karácsonykor, ha Amelia kért// Magyarázom neki, mert az utcáról ez az illat hiányzik, meg úgy általában a hangulat.
-Elvileg arrébb lesz egy bódé... a neten az volt... - Lehet bérelni szánt, sílécet, hódeszkát, ilyesmiket. Fel is caplatok vele (megmászni mindig olyan unalmas, lecsúszni jó csak) aztán meg is látom. Rögtön bérelek egy nagyobb szánt, amin ketten is elférünk.
-A hódeszkát nem ajánlom egyelőre, bár ha gördeszkáztál, akkor lehet nem félek hogy kitöröd a nyakad! Na ülj előre! - Magyarázom és ha leült, mögé ülök, de nem szorosan és a kezébe adom a "gyeplőt".-Ez csak a kapaszkodásban segít. A lábaddal tudod óvatosan irányítani ha muszáj, de amúgy csak annyi a lényeg, hogy egyenesen indulj neki és maradj fenn! - Mosolygok, a szán hátuljában meg is kapaszkodom. -Induljunk neki, segítek az indulásban! - Azaz a lábammal lököm én is, induljunk el, hogy a lejtőn le tudjunk száguldani. Úristen, ezer éve nem szánkóztam!

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Hull a hó, hull a hó, mesebeli álom ~ Josh & Seby   Vas. Jan. 31 2016, 16:53

Biccentek. Hát persze, az idő. Mi már jó ideje ismerjük egymást. HOgy is felejtettem el ezt a tényezőt? Azt mondja, jól ismer, és döntéseket hoz az érdekemben. Csak azt nem veszi észre, hogy másképp bírál engem, mint másokat. Pl. Liát.
Szomorúan nézek rá. Igaza van abban, hogy most is lennének dolgok, amire valószínűleg nem tudnék rábólintani. De ... Most én kezdek belefáradni abba, hogy bizonygassam a magam álláspontját. Úgy érzem, el akar határolódni tőlem, hogy megőrizhesse a barátságunkat. Mert egyértelműen attól fél, újra és újra eltaszítanám.
(Useresen megjegyzem, Josh nem akarta Liát magához hasonlítani vagy fordítva. A szituáció összehasonlítása volt az alap)
Túlságosan jól látja a helyzetet. Mégiscsak ismer. Az én problémám az egész. Talán csak kivetítem a vágyaim, és nem is ő akar engem, hanem én őt. Ez azonban... Nem fog menni. Megint egy olyan szekér, ami nem akar felvenni. Miért izgatja mégis a fantáziám, ha tudom, semmi jó nem sülhet ki belőle? Úgy tűnik, semmi sem az, aminek önmagában lennie kéne, legalábbis nem nálam. Óriási űr van bennem, és ordít beteljesülésért, minden lehetőséget megragadva. Kár, hogy ez... kóros. Nem normális. Azaz, nem vagyok normális.
Feladom. Ennek a beszélgetésnek nem sok értelme van. Nem hibáztatom, belátom, hogy ő sincs könnyű helyzetben. Harag azonban nincs bennem. Igyekszem olyan lenni, mint máskor. Sebastian a barátom, az volt, az is lesz, míg élek, legalábbis, ha rajtam múlik. Ez egy nagyobb akadály, amit át kellene ugranun, egyenlőre nem sikerült, de ez nem jelenti azt, hogy feladnánk.
Arról azonban, hogy hogyan aludtunk éjszaka, egyikőnk sem beszél.

- Téged nem kell félteni...- rázom a fejem nevetve. Nem ő lenne egyedül.
- A reggelt sajnálnám; éhes vagyok!- nevetek tovább. Régen volt már részem abban, hogy ébredés után megnevettetett valaki.
- Minő megkönnyebbülés! Halleluja!- túlzom el az örömöt, de amúgy fel vagyok készülve, hogy a héten mennyi mindent kipróbálhatok, amit eddig még sosem.
- A fehérségből kitűnnék, remélhetőleg. De lakott területen kívül elvesződnék nélküled...- nem számít, hogy milyen hangsúllyal beszél. És nem kell feltétlenül tudnia, hogy nem csak Alaszkában érzem elveszettnek magam nélküle.


Reggeli után kimegyünk valahova... Meg ne kérdezzétek a hely nevét, mert nem tudom. De gyönyörű... És félelmetesnek tűnnek a terek... A civilizációnak csak akkor látszik nyoma, amikor megkerüljük a dombot, és meglátom azt a tucatnyi embert, aki ma rajzunk kívül ma ide jöttek szórakozni. (Sokkal többen vannak, csak a domboktól egyenlőre nem látok mindenkit)
Beszívom ía friss levegőt, puszta tenyeremmel gyúrom a havat, szagolom azt is, de Sebastian szerint a fenyők illatát érzem, nem a hóét. Vállat vonok, nekem mindegy, minek ilyen az illata, ha finom...
Felcaplatunk a dombra, szánkót bérelünk. Felveszem a kesztyűt, ráülök én is a szánkóra, ahogy Seby.
- Hogyan irányítom?- kérdem. Nem egyértelmű, a szánkót kell nyomnom valahol, vagy a hóra kell kitennem a lábam, hogy kanyarodjunk vagy fékezzek.
A domb nem túl meredek, de mivel először hódítom meg ilyen eszközzel, egészséges izgalom önti el a vérem. Remélem, nem lesz baj, mert ott ül mögöttem ő is. Be tud avatkozni, ha valamit elbénáznék, nem igaz?
- Akkor...- nem kell az engedélyem, már löki is el a szánkót a sík felületről.
Elindulunk, gyorsulunk...
- Juhéééj!- úgy kapaszkodom a kötőfékbe, mintha valami szilárd dolog lenne, és garantálná a testi épségünket. Nem fékezek, tetszik a sebesség. Akadálytalanul siklunk lefelé, hosszan... Bár időben biztos nem tart olyan sokáig, mint amilyennek tűnt. Hosszan siklunk a domb aljában, míg meg nem áll a szán.
Nevetve fordulok Seby felé.
- Ez jó volt!
Felhúzom a szánkót a dombon, és azt lesem, mások milyen pályákon csúsznak lee. Amin mi mentünk elsőként, nem is volt meredek. Tapasztalatszerzésnek azonban jó volt. Egyértelmű, hogy meredekebb pályán is ki akarom próbálni.

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3206

TémanyitásTéma: Re: Hull a hó, hull a hó, mesebeli álom ~ Josh & Seby   Vas. Jan. 31 2016, 17:53

-Nah, rögtön sejtettem, te kis éhenkórász! - Viccelődöm vele, majd csóválom a fejem.
-Visszatalálnál ide, nem aggódom. - Elvégre nem olyan elveszett lélek, hogy ne találja fel magát ha eltéved. Valahogy megoldaná, tudom én. De nem akarom elveszejteni, ügyelek arra, hogy velem maradjon.

-Hát... mondom, kicsit a lábaddal de amúgy csak csúszol és ennyi! Majd ráérzel! - Ezt kivételesen nehéz elmagyarázni de ha nagy lenne a gebasz itt vagyok, majd "belenyúlok" az irányításba.
De semmi szükség rá, van hely bőven, Josh nem is lassít, így még jobb. Mikor hátrafordul a végén mosolygok rá, olyan jó látni, hogy boldog! El tudnám napokig is nézni a csillogó szemeit és az apró ráncokat a szája szegletében.
-Én mondtam! Na gyere! - Fogom én is a kötelet, hogy együtt húzzuk a szánt és megyünk újra fel. Lecsúszok még így vele párat, majd ajánlom a másik oldalt, ami meredekebb. Persze ott vannak többen, nem vitás.
-Felkészültél? - Kérdezem, hogy nekiindulhassunk a meredekebb oldalnak is, ami gyorsabb, meg óvatosabban is kell csinálni, mert lenn egy idő után lesznek fák is szóval a végén nem árt fékezni.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Hull a hó, hull a hó, mesebeli álom ~ Josh & Seby   Vas. Jan. 31 2016, 22:07

-Suzy elrontott. Tudod, a rendszeres étkezéssel!- míg korábban sokáig eszembe se jutott a reggeli, beértem kévébal vagy gyümölcslével, Suzyval rászoktam a tudatosabb étkezésre. Elmélete szerint a reggelia legfontosabb étkezés. És az csinál helyet az ebédnek... Mosolygok. Szeretem Suzannát.
- Nem is arról van szó, tudok-e tájékozódni- ingatom a fejem. Nem hiszem el, hogy nem érti, amit mondok, de nem fogom a szájába rágni. És ahogy rám néz, azt is tudom, vigyázna rám. Laposat pislantok, hogy megköszönjem. Vannak dolgok, amiket nem kell kimondani. Csak néha megfeledkezem róluk.

Kint a szabadban már a hó ejt rabságba és a tudat, hogy hamarosan szánkózi fogunk. A hó úgy tapad hozzám, mint fémforgácsok a másneshez. Cipőtalpam szinte felrántja a friss hóréteget. Furcsa ropogós hangot hallani, ahogy emelem a lábam.
A kaland mégis az első csúszás. Zavartalanul siklunk,és fékezés nélkül. Még csak a lábam sem teszem le, az a cél, minél messzebb csússzunk. Másodszor és harmadszor már a testem is bevetem, kissé hátrább dőlve, hogy csökkentsem a légellenállást, gyorsabban tudjunk csúszni. Újra és újra megmásszuk a dombot, közösen felhúzva a szánkót, ami ugyan nem nehéz, de ketten könnyebb.
Nem csak én vagyok jókedvű, Sebastian is fülig mosoly. Kár, hogy csak a mobillal tudom megörökíteni (el is küldök egy közös képpet Suzynak). Bohóckodok rajta, Sebynek nyuszifület mutatok, kancsalítok, és félig kint van a nyelvem, de ez a kép többet mond, mintha szavakkal írom le, jól vagyunk...
Aztán meghódítjuk a másik, meredekebb oldalt. Megtörlöm a homlokom.
- Ülj te előre, csak a változatosság kedvéért- veregetem meg a hátát. Lejtő, lejtő, nem nagy kihívás lecsúszni. De volnék olyan ügyes, hogy manőverezzek a fák között? Egyáltalán, szabályos ez, hogy ennyire közel vannak a pályához? (Fentről durvábbnak tűnik)
- Naná. Fel vagyok készülve!- jelentem ki hangosan, meggyőződéssel. Néhányan oda is kapják a fejüket.
Nos, ha az első lejtűnél juhúztam, most bennem reked a kiáltás. Egy szakaszon nagyon meredeken és gyorsan megyünk, szinte rácsúszok Sebyre, hiába próbálom tartani magam hátul. Megpróbálok kilesni a válla mögül, hol tartunk, mennyi van még, de ez éppen elég, hogy megdőljön a szán, és mi... uppsz... a hóban landolunk, a szán viszont csúszik tovább.
Ijedten nézek Sebyre, de aztán kitör belőlem a nevetés. Az a szánkó úgyis megáll valahol... De mi egyben vagyunk. Lihegve fekszem el a hóban, szétvetve a végtagjaimat, mint amikor angyalkát csináltunk tegnap este.

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3206

TémanyitásTéma: Re: Hull a hó, hull a hó, mesebeli álom ~ Josh & Seby   Vas. Jan. 31 2016, 22:29

-Jól tette! - Szerintem is fontos, de tudom, hogy vn, hogy elfelejti az ember vagy ilyesmi.
-Nem, tudom, hogy nem. Arról hogy leállnál a hóban játszani és ottmaradnál élő hóembernek. Rút halál! - Szórakozom vele, de az aztán reggeli után el is indulunk.

Míg szánkózunk Josh bohóckodik a mobillal, képet küld Suzynak, mondom is hogy nem túl előnyös, de biztos felnevet majd, bárhol is érje a kép megnézése.
-Félsz hogy nem fékezel időben a végén mi? Majd megmutatom hogyan kell! - Azért annyira nincsenek közel a fák de ha ezerrel mész és nem lassítasz beleszaladhatsz a legvégén egybe. Nem lenne szerencsés.
Meglendülünk, én nagyon élvezem, ez már valami ez már végre sebesség! De sajnos Joshnak talán túl gyors még, ahogy mocorog és érzem magamon én is kibillenek, nem látok meg időben egy buckát és... puffff. Mindenünk tiszta hó, aggódva nézek rá, jól van-e, erre elkezd röhögni.
-Hülye! - Azzal megdobom egy hógolyóval, mit röhög itt, mikor rám hozza a frászt! De nem kell sok, hogy én is megkönnyebbülten nevessek, megdobáljam újra, nem ússza meg. A szánt majd összeszedjük, súly nélkül hamarabb lelassul majd.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Hull a hó, hull a hó, mesebeli álom ~ Josh & Seby   Vas. Jan. 31 2016, 23:14

Leszek még hóember, lesz ő is az! Csak nem fogunk belefagyni a hóba... Jó hír, hogy jó kedvében van, legalább a humora nem tűnt el a vízzel együtt tegnap, a lefolyóban...

Megőrizzük a jó hangulatot, és sokat hülyülünk, főleg a csúszások között. Mert csúszás közben kapaszkodni kell! Amúgy a fényképezőgép is velünk van, csak az autóban hagytuk, amíg be nem melegszünk. Bénákat lekapni milyen már? Meg sem fordul a fejemben, hogy pillantképekből úgysem látszik, béna vagyok, másrészt ki fényképezne, ha mindketten együtt csúszunk?
A meredekebb lejtőn Sebyt hagyom "vezetni", mégiscsak nagyobb a tapasztalata, mint nekem. (Sugárzik róla a magabiztosság. Kuncogok is rajta magamban. Milyen jó, hogy kiegészíti a félénkségemet!) Hogy éppen egy rossz pillanatot választok kukucskálni, nem róható fel nekem. Ennyi elég, hogy megdobjon bennünket egy bucka, és mi leessünk a szánról. Az meg lassan elindul lefelé...
Amikor rájövök, hogy egyikőnknek sincs nagyobb baja, nevetni kezdek. Úgy szakad fel belőlem, mint a megkönnyebbülés. Ki tudja, miféle súlyoktól sikerült most megszabadulni, de mintha minden sokkal egyszerűbbnek tűnne. Sebastian pedig hóval borít be. Egyszerűen lehülyéz és megdobál, de aztán nevet ő is. Én meg csak fekszema hóban, kinyúlva, és nézem a szürke eget... Éppen ebben a pillanatban kezd esni a hó.
- Istenem, ez milyen szép!- sóhajtok, és mozdulni se merek, nehogy valamiről lemaradjak. Arcomra hullanak a hópelyhek, érzem, ahogy elolvadnak rajta, mikro-vízcseppekké válva, és végigszánkáznak az arcomon, utat törve lefelé... ahogy mi a szánnal korábban a lejtőn. Vajon ez is a körforgás része? A hópelyhek élvezik ezt?
Becsukom a szemem. Eltávolodnak tőlem a hangok, a gyerekek sikongatásai. Fogalmam sincs, honnan jön az érzés, ki küldi... de úgy érzem, szeretve vagyok. És ettől boldogabbnak érzem magam, mint valaha.

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3206

TémanyitásTéma: Re: Hull a hó, hull a hó, mesebeli álom ~ Josh & Seby   Vas. Jan. 31 2016, 23:42

Elég sokat agyaltam este is, reggel is, de vannak dolgok amik nem változnak. Például az, hogy nem nehéz jól éreznem vele magam, nevetnem.
Bár eléggé megijeszt mikor leesünk a szánról, de mivel röhög megkönnyebbülök. Meg is dobálom, de csak lustán elterpeszkedik a hóban, élvezve azt a puhaságot, amit ad. Aztán kezd el havazni, nekem semmi újdonság nincs benne, ellenben vele. Még nem látott rendes havazást, igazi nagy hópelyhekkel... Figyelem az arcát, hogyan csodálkozik rá erre az apróságra. Milyen boldog. Szeretném ha mindig ilyen boldog lenne... el is csendesedem, míg nézem őt, majd összeszedem magam és felállok.
-Na te lustaság, maradj itt, hozom a szánt! - Közlöm vidáman, de kicsit egyedül akarok lenni, csak egy séta erejéig, míg hozom a szánt. Annyira nehéz elfojtani a dolgokat, ilyenkor szinte lehetetlen! De muszáj lesz, mire visszaérek már rendben is leszek, bár megdobom újra hóval, kelljen már fel, vagy ha áll, lóduljon, ha meg jött... akkor meg csak úgy! Ha tudom, ráveszem egy hócsatára, az jó móka, addig dobálom, míg mindenhol hófehér nem lesz! Vagy olyan mint Kristoff a meséből... hehe!

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Hull a hó, hull a hó, mesebeli álom ~ Josh & Seby   Hétf. Feb. 01 2016, 13:01

A borulás után valami csodálatos dolog történik velem... Az sem érdekel, hogy Sebastian megdobál. Ő elindul a szánkó után, én meg csak fekszem a hóban, és a szürke égből szállingózni, majd esni kezd a hó. Nézem..., aztán csak érzékelem. Mintha egyesülnék az anyafölddel, az éggel, Istennel...Úgy érzem, megszólított, megölelt, biztosított róla, hogy jó helyen vagyok, és nem hiába. Újabban gyakran tettem fel magamnak a kérdést: Mi végre vagyok it? Miért most?
Nem kapok mindenre kielégítő választ, de megnyugvást találok abban, ahogy a természetbe beleolvadok. A része vagyok. Szertenék így maradni, csukott szemmel, nyitott szívvel, hátha olyan igazságokra jövök rá, amire eddig még sosem. Csiklandoznak a hópelyhek. Némelyik egyenesen a szempillámra esik, olvad, és én nevetve ülök fel. Leveszem a kesztyűm, és a tenyerem felfelé fordítom. Ahogy belehullik valami, közelről szemügyre veszem. Gyorsnak kell lennem: a kezem meleg, minden hópihe gyorsan elolvad a kezemben. Mire Sebastian visszaér, nagy felfedezéseket teszek.
- Te tudtad, hogy minden hópihének más formája van?
Menet közben rájövök, a kabátomon lassabban olvadnak a hópelyhecskék, és ott tanulmányozom őket tovább. Őszintén el vagyok ragadtatva. Kár, hogy ezt nem tudom lefényképezni.
- Kár, hogy ezeket nem lehet csokorba kötni. Némelyik olyan, mintha virág lenne...- álmodozom tovább.
Sebastianra nézek. A hajában megtapadt a hó, a vállait -a mozgás ellenére- vékony hóréteg borítja.
- Úgy vélem, ha néhány percig mozdulatlanok lennénk, ki sem látszanánk alóla...- és elkezdek nevetni. Nem így képzeltem, hogy hóemberek leszünk, de ez még jobb!
Az első dobása váratlanul ér, nem is értem, miért billent ki az álmodozásból. De felveszem a kesztyűt (képletesen is), és már gyúrom a gombócokat, hogy visszavághassak neki. Hócsatázni kezdünk, és néhány perc múlva már véresen komoly csatát vívunk. Néhány más kölyök is bekapcsolódik, így két táborra szakadva szórjuk egymást, nevetgélve. Kifulladok. Felteszem a kezeim.
- Elég, elég, megadom magam!- roskadok le a hóba, és nevetek tovább, ahogy a levegőm engedi.
A kissrácok kinevetnek, hogy gyenge vagyok, de integetve búcsúznak el és hagynak magamra (minket).

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3206

TémanyitásTéma: Re: Hull a hó, hull a hó, mesebeli álom ~ Josh & Seby   Hétf. Feb. 01 2016, 18:22

Míg ő rettentő jól elvan a hóban meg a hóesésben elmegyek a szánért, visszahozom, ne nyúlják le, mert kifizeti nem lenne jó.
Mikor visszaérek komolyan olyan mint egy gyerek, megmosolygom a felfedezéseit.
-Igen, tudtam. Ahogy az ablakon lévő jégvirágok formája is mindig egyedi. - Bólogatok, hogy nekem is feltűnt már. Henryre emlékeztet most, kicsinek ő is szeretett rácsodálkozni mindenre, megmutatni, magyarázni.
-Olyasmi, de nem tudom mennyire örülne az adott lány, ha a virága állandó fagyot igényelne. - Kivéve ha nem a jégkirálynőről beszélünk, de neki már uncsi lenne.
-Áh, annyira nem esik, de én voltam már olyan viharban! Az nem mulatságos amúgy hanem ijesztő! - Vigyorgok, nem szívesen fagynék halálra.
De borzasztó, hogy fel sem kel, még a végén megfázik, legalább mozogna! De elintézem hogy kirángassam onnan, addig dobálom hólabdákkal, míg fel nem emeli magát maga is el nem kezd dobálózni. Pár kölyök beszél csínyből, főleg minket dobálnak, mi meg még egymást is, szóval ha eddig nem voltunk fehérek akkor sosem leszünk.
Persze Josh még kezdő, hamar feladja.
-Áh, meg kell edzeni téged Joshom! Így mindig alul fogsz maradni. - Sétálok oda a kezemben a maradék hólabdámmal és szépen a fejére nyomom, a sapkájára, mintha a haját borzolnám.
-Na mennyit tudsz a hóember építésről, hm? - Faggatom tovább, ha már itt vagyunk, egész kellemes hely alkotni.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Hull a hó, hull a hó, mesebeli álom ~ Josh & Seby   Hétf. Feb. 01 2016, 18:52

Van időm ismerkedni a hóeséssel, a hóval (talán még a Jóistennel is), amíg Sebastian magamra hagy. Való igaz, gyereknek érzem magam, akinek minden vicc új. Ne is csodálkozzon senki, hogy így elvagyok. Ha mindig itt éltem volna, talán már nem lenne olyan érdekes.
-Jégvirágok? Na, akkor nem mondtam hülyeséget!- ha valóban ez a neve... Majd azokat is szemügyre kell vennem. Vajon nálunk is van? Miért nem láttam?
- Ó, ezt csak képletesen mondtam. Tudom, hogy nem lehet megtartani...- még abban sem vagyok biztos, mindenkit izgalomba hozna ez a látvány.
- A hóvihar?- Biztos perverz vagyok, erre felcsillan a szemem. Úgy szeretném kipróbálni!
Én még javában elvagyok a hóban, merengve. Sebastian szakít ki ebből az állapotból, hógolyókkal bombázva meg, amit muszáj visszaadni. Csatázni kezdünk, mások is bekapcsolódnak, de én a sok rohangálástól, meg hajolgatástól gyorsan kiemerülök. (Ahhoz sem vagyok hozzászokva, hogy ilyen képlékeny anyagon tapossak.)
Vígaszul kapok egy tockost a fejemre, ráadásul hóval, és még le is vagyok sajnálva.
- Na csak érjünk haza, kihívlak egy kosármeccsre!- nem a szuflámmal van gond. Vagy a fene se tudja, eddig nem volt vele gond. Gondolom, a környezet és az oxigéndús levegő teszi. Lezsibbaszt. De eszméletlen!
- Nem sokat. Láttam, hogyan készül...- a szemem nyitva tartom ám!- Hógolyót gyurnak, és azt görgetik ide-oda, amíg elég nagy nem lesz... Aztán egy másodikat, harmadikat.. és egymásra teszik. Jól mondom?
Persze, biztosan ennek is megvannak a maga szabályai. Például gőzöm sincs, mitől lesz olyan szabályos gömb alakú. Bizonyára technikásan kell görgetni a hólabdát, hogy el ne veszítse a formáját. És hogy mekkora súlyt kell emelgetni? Nem két kiló egy-egy ilyen óriás hólabda, az is biztos.
- Akkor most építünk, nem csúszkálunk?- kérdezem vigyorogva. Igazság szerint én még szánkóznék néhányszor.

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3206

TémanyitásTéma: Re: Hull a hó, hull a hó, mesebeli álom ~ Josh & Seby   Hétf. Feb. 01 2016, 20:32

-Igen, tudod, mikor ráfagy az ablakra a dér és mintákat rajzol a fagy az üvegre kívülről. - Nem a hópelyhekre értem, de nem is hiszem azt hogy ő arra értené.
-Hááát jégből lehet virágcsokrot formálni, hóból macera! - Olyan jégszobrokat tudnak csinálni, na ha van most valami kiállítás, elviszem!
-Az, de nem keresünk hóvihart, elégedj meg ha filmen látod, mindenre nem veszel rá! - Intem meg nevetve, hogy neeeem nem nem, azt már nem!
A későbbi hócsatát csúfosan bevégzi, de legalább legközelebb elszántabb lesz. Amúgy is tudja, csak ugratom.
-Pff, ott is van, hogy én nyerek, szóval nem biztos hogy jobban jársz! - Öltök rá nyelvet.
-Jah, jah, de magad is összegyúrhatod a labdákat, ha nincs kedved görgetni a havat. - Teszem hozzá, mert szerintem az egyszerűbb.
-Büntetésből, hogy vesztettél, megépítjük! Aztán szánkózunk még! Na gyerünk Josh, munkára fel, lássam hogy dolgozik a kezed! - Vigyorgok rá, dobok neki egy hógolyót, az alapja meglegyen. Az egyik labdát én is elkezdem összegyúrni, bár hagyom majd, hogy kiélje magát. Közben keresek gallyakat meg kavicsokat is, az is kelleni fog.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Hull a hó, hull a hó, mesebeli álom ~ Josh & Seby   Csüt. Feb. 04 2016, 18:59

Nem láttam még jégvirágot az ablakon, de bizonyára szép lehet. Majd meglesem, itt is biztosan van. (S ha dérből van, nem is jégből, akkor legalkalmasabb erre a hajnal, amikor még nem süt a Nap.)
- Na, jégzsobrászatról már hallottam, kérlek alássan, de nehezen tudom elképzelni, hogy az is tartós lenne, hacsak nincs fagypont alatt a levegő!- ellenkező esetben meg (illtve el-) olvadna, nem?
- Nocsak, nocsak... - görbítem lefelé a szám- Szóval nemet mondasz?- igen komoly elutasításban van részem!
- Mi bajod a viharokkal?
Van abban valami izgalmas, aikor ki vagyok téve a természet erőinek. Például, amikor a Nap süti a bőröm, a szél cibálja a hajam, az esőben ázok... Vagy csak látni... Santa Barbarában gyakran kapott el minket erősebb szél vagy eső. Nagyapám közömbösen türte, én néha belebizseregtem az élménybe, ahogy dobálta a hajónkat a felháborodott tenger. Néha olyan vizesek voltunk, hogy minden óvintézkedés ellenére csavarni lehetett belőlünk a vizet (még az alsógatyánkból is), de én csak nevettem... Mi lehet rossz a hóviharban?
- Nem mondtam, hogy nem szoktál nyerni. Csak az aszfaltot jobban bírom, ezek szerint...- húzom fel a vállam, nevetve. Én sem teljesen értem, miért nem bírom tovább szuflával.
Rávesz, hogy építsünk hóembert.
- Hogy gyúrom olyan naggyá?- kérdezem. Akkora gombóc nem férel a kezemben! Az a módszer, amit én javasoltam neki, nem jött be (vagy azt hiszi, hogy nekem nem) Pedig kifejezetten érdekesnek tűnik, ahogy egyre nő a gombóc! Nevetek, mert azt hiszi, most aztán megbüntetett, pedig nem. Bár vonz a szánkó, megvár... De a színészkedés kell, ugye...
- Jaj, szögény fejemnek, elhoztál pihenni, és egy perc nyugtom sincs tőled!- sopánkodok, aztán nyelvet öltök én is, amikor hozzám vág egy hógolyót.
Ha márnem együtt dolgozunk (lesem az ő módszerét), elkezdem görgetni a golyócskát a hóban, amit ő dobott nekem. Rögtön látszik, milyen hatékony a módszer, olyan sok havat kap magára az eredeti golyó, hogy "csíkot" hagy maga után a hóban (ami aztán egyre szélesedik). Próbálom terelgetni, hogy a megfelelő helyeken hízzon, ne csak úgy nézzen ki mint a kaszálón azok a szénabálák, de ehhez ügyeskedni kell. Főleg, amikor már nagyobb is a hóember "hasa".
- Meddig csináljam még? Mekkorát akarsz? - kérdezem Sebastiant, aki közben elment valamit gyűjtögetni, így az ő gombocát is meghízlaltam. Smile (Egyedül azonban nem tudom ráemelni egyiket a másikra...)

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3206

TémanyitásTéma: Re: Hull a hó, hull a hó, mesebeli álom ~ Josh & Seby   Csüt. Feb. 04 2016, 20:27

-De, igen, ez így van, de egyszerűbb és tartósabb mint a hó szerintem! - Nevetek, tudja hogyan értem!
-Nem, én kérlek alássan határozott nemet mondtam! - Kacagok, hogy így letörtem, de tudom hogy ha benne lenne már nem is tartaná olyan jónak.
-Hogy hogy mi? Lefagy minden porcikád, az orrodig sem látsz, ismeretlen vidéken simán el is tévedsz és mikor kiolvadnál akkor az is fájdalmas, egyéb bajom talán nincs... - Hüledezem neki nevetve.
-Áh, pár nap és teljesen megszokod. - Legyintek, szerintem csak elsőre volt furcsa neki.
-Hát leteszed és folyamatosan építed hozzá, úgy. Néha megemeled és úgy formázod kerekebbre. - Magyarázom mosolyogva.
-Te magad mondtad reggel, hogy nem pihenni jöttél nem? - Öltök rá nyelvet, ostorcsattanás hangot utánzok játékosan neki, majd nevetve nekiállok az építésnek.
-Hmmmm, nem is tudom, derékig minimum érjen! - Adok némi támpontot neki, mekkora legyen a hóember.
Elmegyek és visszafele kezemben van két nagyobb gally és vagy kilenc tíz kavics, leteszem őket a hóba magunk mellé és segítek szépen ráemelni az egyik gombócot a másikra. Ha megvagyunk kicsit csinosítgatom és elkezdem kirakni a gombjait, adok neki is, hogy tegye a helyére a szemeit és a száját. Most az orra is gally lesz, mert nincs répa.
-Jaj, mint a Dumb és Dumberbe, ő is először épített hóembert. Ezt csinálta! - Nevetek, kiveszem az orrot és a két szemet és beteszem férfi nemiszervnek röhögve és vigyorogva, majd vissza az eredeti helyükre.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: Hull a hó, hull a hó, mesebeli álom ~ Josh & Seby   Today at 00:56

Vissza az elejére Go down
 

Hull a hó, hull a hó, mesebeli álom ~ Josh & Seby

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
3 / 11 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4 ... 9, 10, 11  Next

 Similar topics

-
» Az első nap! ~ Josh && Suzy
» Ha kell egy jóbarát ~ Josh és Seby

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: M'ért ne léphetnél át? :: Világjárás :: Archívum-