Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Stanley Collins
Kedd. Nov. 22 2016, 20:33 by Stanley Collins

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

Top posting users this month
Samuel T. Collins
 
Eric A. Blake
 
Reeven Callagher
 
Felix Kaleolani
 
Leopold K. Lindhardt
 
Suzanna Crystal
 
Quentin Collins
 
Kőrösi Noel
 
Dominic Tveit
 
Louis Tagliavini
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 Mindennapok ~ Josh&Seby

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next
SzerzőÜzenet
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3206

TémanyitásTéma: Mindennapok ~ Josh&Seby   Csüt. Ápr. 21 2016, 23:20

Eljött a szombat, úgy voltam végig benn, hogy esténként mindig Josh-hoz mentem, ott is aludtam, végtére is Lia elutazott.
Menet közben haza-haza mentem a régi lakásba, mert kellett a laptop, pár szótár, több ruha, fürdőszoba cuccok, a hűtőből elhoztam ami végképp romlandó, nem áll el (hagyva valami tartósat, ha Lia hazaesne, ne legyen üres neki a hűtő). Pár könyvet... persze ha valaki átjön nem tűnik fel neki hogy én itt költözködöm szépen lassacskán. Ma épp még pár ruháért jöttem át amikor eszembe jutott a gitárom. Rögtön betettem a tokjába, amit Liával nagyon elpakoltunk, keresgélni kellett, de meglett, aztán még összecsomagoltam pár apróságot, főleg sulis dolgokat a ruhaneműn kívül és átvezettem Joshhoz. Elvileg otthon van, mondtam ne főzzön, akarok hozni kínait. Miért? Nosztalgiázni, rám tört, de amióta vele vagyok, egy pár vagyunk TÉNYLEG kezdem elfogadni magam, minden hülyeségemet és nem bánni a dolgokat amiket tettem, mert ide vezetett, hogy végre boldog vagyok. Kezdek kibékülni magammal, ami... Henry drogos lecsúszása óta sosem sikerült. Persze vannak rajtam hegek, de legalább nem kaparom el újra és újra a sebeket, most először hagyom begyógyulni őket. Josh persze ezeket így nem tudja, de annyit valószínű érzékel (és nem csak a környezetem), hogy sokkal vidámabb és feldobottabb vagyok, pozitívabb, életvidám, mint eddig valaha. Ráadásul a tanári állásom is teljes munkaidős lett, ezt is egy akarom osztani. Elértem azokat a dolgokat, amikre mindig is vágytam és... sírni tudnék, de kivételesen örömömben.
-Megjötteeeeem! Megjött az ebéd! - Vigyorgok, kibújok a cipőmből és már keresem én az Életem, merre leledzik, meg akarom csókolni.
-Hoztam kínait, amit kértél. Meeeg hoztam Neked szerencse sütit, meg egy kis édességet, valami jó édes nass, de gondolom nem gond, majd egy csókkal megkóstolom, nekem ez túl édesnek tűnik! - Nevetek, lepakolok, leveszem a gitárt is a hátamról.
-Na meg ezt is megígértem, most már tudsz gyakorolni Életem, amikor csak akarsz! - Ölelgetem, de odaadom neki az akusztikus gitárom, mostantól közös.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Mindennapok ~ Josh&Seby   Pént. Ápr. 22 2016, 00:13

Azután, hogy Suzyval beszéltem, magamba kellett nézni, mélyen, egészen, belenézni a tükörbe, kimondani százszor is, meleg vagyok, amíg nem éreztem se ellenállást, se semmit, hogyha legközelebb valaki a pofámba vágja (nem olyan kedveskedőn, mint ahogy Suzy próbálta), ne az legyen, hogy tagadom, hanem: "Igen, na és? Közöd?"
Az egyetlen negatív kicsengése a dolognak, hogy Suzy távolságot tart. Igaz, időnként beszámol, hogyan sikerült a vizsgája, vagy hogyan vizsgáztak a saját nebulói, ilyesmi. Szóval a kapcsolattartás csak látszólagos, a mobiljaink élnek társas életet, mi nem igazán. Mondjuk, megértem. Ahogy Lia, -talán kijelenthetjük, a nőknek kell a magány, hogy a csalódásaikat feldolgozzák-, ő is elutazott. Míg Liáról nincs hír, merre jár, Suzy a családjához készül(t). Legalább érte nem kell aggódni. Bár Seby szerint Liáért se; ezt üzente is, ne tegyük... Könnyű azt mondani!
Azt a hétfőit követően aztán több rosszullétem nem volt, és arról is csak annyit mondtam Sebynek, a gyomrom volt üres, valószínűleg azért nem hánytam, és szédültem el. Azóta már azt is tudja, hogy van egy tesóm, Matt, és egy apám, Jo(nathan), akihez ugyan még nem mentem el, de Mattel üzentem: fel fogom keresni.

Valahol nagyon örültem, hogy Lia nincs Seby lakásában (talán LA-ban se), mert Sebastian így szinte minden szabadidejét nálam töltötte. Igyekeztem én is úgy szervezni a dolgaimat, hogy csak akkor legyek távol, amikor ő is, hogy minél többet lehessünk együtt. Bevontam a tervezésbe, milyen legyen a kert(ünk), aprólékosan lerajzoltuk, milyen legyen a lakás kívül és belül... Mindenre kerestünk megoldást, és közben jól össze is kovácsolódtunk; még jobban, mint ezelőtt, mert közös jövőnk lett (és közös jelenünk).
Mégis mozgalmas volt a hét, mert fejembe vettem, hogy hétvégén lazulunk, és azt is, valamiképp emlékezetessé teszem neki, hogy hozzám költözött. Mindent úgy kellett szervezni, hogy ő ne vegyen észre belőle semmit, és eszméletlen nehéz volt titokban tartani az örömöm. Nem is sikerült. Ahogy neki se. Levakarhatatlan róla a mosoly, imádom érte, nem győzöm simogatni a nevető ráncait. Gyönyörű!

Szombat a nagy nap, nem főzök; azt kérem, hozzon kínait, és látom a szemén, ő is érti, van abban valami nosztalgikus, hogy éppen azt. A kertben készítem elő az asztalt. A fű frissen nyírva, olyan jó illata van... A Nap is süt, 27 fok van árnyékban, nagyon kellmes. Az ajándékom az asztal alsó lapjára celluxozom, hogy majd kellő időben elő tudjam varázsolni... Abraka-dabra, sajnos, nem vagyok olyan menő, mint Matt. Szépen van terítve, de semmi extra, a bor az asztalon sem hivalkodó. Időnként megiszunk ezt-azt... Senki nem szól érte.
A házban várom, olvasok valamit, amikor meghallom a kulcsot a zárban, és lassabban bócorgok kifelé, mint ahogy ő befelé halad, így a nappaliban találkozunk. Tele a keze, és a hátán ott a gitártok, ennek ellenére megölelem és megcsókolom, belé folytva a szót, amikor az édességről beszél.
- Hm..., szerintem esélytelen az ajkaiddal szemben- mondom kedvesen, elsimítom az arcából a haját, s miközben ellopom tóle a kajás zacskót, még megcsókolni is van időm.
- Köszönöm a gitárt; de gyakorolni majd csak akkor, ha leckéket is adtál, tönkretenni nem akarom!- nevetek, csuda jópofa. Azt hiszi rólam, parafenomén vagyok, csak ránézek a gitárra és már tudok is játszani.
- A kertben eszünk, ugye, nincs ellenedre? - kérdem, és őt ismerve tudom, a következő útja a fürdőbe vezet majd.
Míg kezet mos, addig előre megyek a kertbe, kiteszem az ételt, bontom a bort.

//Bocs a hosszú bevezetőért, valahogy le kellett vezetnem a hetet...//

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3206

TémanyitásTéma: Re: Mindennapok ~ Josh&Seby   Szomb. Ápr. 23 2016, 11:41

Izgatott vagyok, jól érzem magam, már nagyon vártam a szombatot, hogy hazaérjek az ebéddel, ketten legyünk, pedig egész héten ketten voltunk, de sok a vizsga, adminisztráció, hasonlók.
-Ahm, reméltem, de kell más nass is, mint én, még a végén rá unsz az ízemre! - Nevetek, viszonzom a csókot, kissé mohón, de nem bírok magammal. Nekem ez még egy álom, nem akarok felébredni.
-Már hogy tennéd tönkre? Ne legyél dinnye... max be kell hangolni kissé. Ne tépd a húrokat és ennyi, nem lesz baja, neten van egy csomó könnyű darab mutatják hogyan játszd le! De majd kaja után megmutatom én is! - Vigyorgok, ne butáskodjon már, hogy is tehetné tönkre?
-Nem, nincs, szeretek kinn enni, na meg még nincs az, hogy nyílik minden gizgaz és tüsszögök a végtelenségig! - Nevetek, mert az allergia... nem jó dolog.
Elindulok levetkőzni, kezet és arcot mosni, majd kinn átkarolom a derekát hátulról és összecsókolom a tarkóját.
-Tök fura kiülnöm a kertbe, elszoktam tőle. Pedig otthon volt, az elég nagy ház volt, szerettem kinn lógni. Csak mióta itt vagyok nincs, még erkély se... Eleenek is ezt ecseteltem mindig, hogy az erkély hiányzik! - Nevetek, bár az elsőre minek is...
-Kínaihoz bor... úri fiúk vagyunk, hm? - Bújok még hozzá, annyira jó ölelni, el sem tudom mondani.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Mindennapok ~ Josh&Seby   Szomb. Ápr. 23 2016, 12:09

Sebastian az ebédről gondoskodik, én a terítéket meg a kísérőt készítettem elő. A kert nagyon hangulatos, és azt hiszem, most örülök először, hogy nincs tele virággal, mert Sebastian allergiája miatt különben -talán- nem is ehetnénk kint. Van néhány fenyő, a kerítés mellett tuja, de mindent fű borít.
Kb tudom, mikor érkezik majd, de sokkal hamarabb kész vagyok; így fordulhat elő, hogy már a házban olvasok, amikor betoppan. Elé megyek, izgatott, mint mindig. Sorolja, miket hozott, közben már a szokott módon "udvarlunk" is egymásnak. (Tartsa meg Isten jó szokásainkat!)
- Hm, a te desszerted felülmúlni lehetetlen, hisz annyiféle! Még válogathatok is, épp melyiket szeretném...- hunyorgok, célozva Alaszkára. Négy-ötféle csókból válogathattam? Szerintem azóta csak bővült a repertoár.
- Jól van, jól van... Nem arra gondoltam, széttöröm, vagy eltépem a húrokat. De laikust játszani egy komoly gitáron... Hát nem lehet egy szívderítő élmény annak, akié a gitár- legalábbis így érzem. Én biztos így éreznék.
- Nincs benne semmi sürgető.... Ráérünk, nem?- csitítom Sebyt, mert mindig mindent azonnal akar, holott megnyertük egymást egy életre (remélem), minek rohanni?
- Nagyon remélem, hogy nem lesz baj- mivel én csak a hegyi árnikára vagyok allergiás, esélyem sincs itt, a kertben tüsszögni, de Seby baja sokkal összetettebb. És a levegőt nem tudom megszűrni, hiába vagyok óvatos a kerttel.
Míg elmegy a fürdőbe, én kiviszem a csomagokat a kertbe, és szépen kipakolok. Hiába van szép dobozban a kaja, azokat módszeresen teszem tányérra, mégiscsak mutatósabb úgy. Látom, pálcikákat is hozott. Elmosolyodok. Hosszú lesz az ebéd, még mindig béna vagyok.
Hátulról megölel, ahogy megérkezik, és a tarkómra csókol... Ezer közül is felismerném az érintését. Ahogy hozzá fordulok, már kérdezem is:
- Fogalmam sincs, illik-e hozzá, de talán a bor jó mindenhez... Nem bánod?- megölelem, megsimítom mosolygós, szép arcát- Gyere, ülj le, gondolom, már te is nagyon éhes vagy!- jelzem, én is. Reggel ettem utoljára, akkor is keveset.
- Mesélj nekem, hogy telt a napod?

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3206

TémanyitásTéma: Re: Mindennapok ~ Josh&Seby   Szomb. Ápr. 23 2016, 14:45

-Igyekszem mindig a kedvedre való lenni! - Vigyorodom el, bújok is, tényleg próbálok igazodni ahhoz, épp mihez van kedve, mi esne neki jól.
-Komoly? Hány éves lehetettem mikor ezt vettem Velencében... 18, 20? Menj már, úgy vettem, hogy ezen tanulok majd meg! Ez gyakorló gitár, szerintem van vagy 10 éves is! Nyúzzad nyugodtan, arra van! - Csókolgatom az arcát, érezni a gitárhoz nem kötődöm úgy, mint az autómhoz. Utóbbi tényleg... érték nekem.
-Dedede, csak érdekel hogyan játszol! - Nevetek, tudom, kapkodok, de ha róla van szó nem bírok megmaradni a fenekemen.
-Áh dehogy, van gyógyszerem is, azzal csak néha fújom az orrom és ennyi. Max este ne aludjunk majd nyitott ablaknál, mert felkeltelek, ami nem jó. - Legyintek, ne aggódjon az allergiám miatt.
-Dehogy bánom! Annyira nem vagyok boros, de mindenhez nem ihatok sört, nem? - Nevetek és bújok jobban hátulról, szívem szerint el sem engedném.
-Igen, már tudnék enni. - Engedem el nagy nehezen, mert tudom, éhes embert ölelgetni nem szerencsés, ha az orra előtt a kaja. Szóval leülök a helyemre, csak a kezem vagy a lábam érintem az övéhez, mert kell, hogy érezzem.
-Jó volt, jó volt. Jött egy új szerkesztő csaj, de annyira halk és olyan mint az árnyék... ritkán beszélünk. De képzeld. Van egy jó hírem! - Vigyorgok, kicsit fészkelődöm. -Az egyetemen már nem csak óraadó leszek, hanem rendes tanár, főállásban! Több órám lehet, több lesz a fizetésem, többet taníthatok! Nagyon izgulok, februártól már úgy hirdethetem az óráim! - Mosolygok rá szélesen hogy mit szól, vajon örül-e, mert Lia anno a rádiós váltásomnak nem örült először és ez azt is jelenti kevesebbet leszek itthon, többet fogok dolgozni... bár jobban variálhatom az óráim és a napjaim, majd megoldom ne legyen olyan sok. Remélem.
A pálcikát addig eltörtem, érdekel vajon most eszik-e velem vele, vagy túl éhes a drágám.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Mindennapok ~ Josh&Seby   Szomb. Ápr. 23 2016, 15:30

- Légy önmagad, akkor teteszel leginkább- nézek rá komolyabban. Lelombozna, ha tetszeni akarásból mutatna mást. A színészkkedésbe bele lehet fáradni, én már csak tudom. Egyúttal arra is buzdítom, ne az én kívánságaimat lesse folyton. Nem a szolgám, hanem a társam. Hát nem?
- Ha gyakorló gitár, ha nem, emlékek kötnek hozzá. Bár vigyázok mindenre, tudod, milyen vagyok, még véletlenül sem akarok kárt tenni benne- mondom szelíden. Bár ez mulattat: nyúzhatom. Majd megmutatja, hogy azt hogyan kell! (Az autója eszembe sem jut jelen pillanatban. Ácsingózok rá, hogy majd egyszer vezethessem, de tudom, hogy azt nagy becsben tartja, nem enged bárkit a volánhoz. Talán majd egyszer...)
- Még játéknak sem lehet nevezni... Néhány akkordot tanultam eddig, ne várj csodát!- hűtöm le. Mit vár tőlem? Milyen játékot? Jaaaajjjj....
- Megoldjuk....- mondjuk, szeretek nyitott ablaknál aludni, de nem állandóan. Képes vagyok alkalmazkodni, nem lesz gond. Valahogy ő is így kezeli a helyzetet, ahogy a testbeszéde elárulja.

Bort nyitottam az ebédhez, mégsem olyan "hétköznapi", és ad egy hangulatot ahhoz, amit el akarok neki mondani... vagy inkább kérdezni tőle, bár szinte biztos vagyok a válaszában... Ah. Nem tudok józanul gondolkodni, ha még nem is ittam, amikor hozzám bújik. Kellemesen beleborzongok, szeretem ezt az érintést, ha ő csinálja, ha én. Én is előszeretettel ölelem meg így, csókolok a nyakába, félrehúzva a haját... Hm, imádom a tarkóját, tényleg. És őt még jobban.
Nem túl nagy a kerti asztal, de így is egymás melletti oldalra terítettem, nem szembe. És ahogy leülünk, ösztönösen érintjük egymáshoz a lábainkat. (Nekem pont ez volt a tervem) Hozzá kell érjek, valahogy... Muszáj.
Ahogy töltök neki, a napjáról kérdezem; gondolom, hogy hírekkel érkezik, mert nagyon fel van dobva. Hümmögök az új szerkesztőn, de kérdezni sem tudok igazán róla, máris kirukkol a hírrel, teljes állású tanár lesz.
- Komolyan? Gratulálok!- kérdezem, örömmel. Tudom, mennyire szeret oktatni. Ha valaki, ő aztán megérdemli ezt az állást. A főiskola nagyon jól jár vele, az biztos!- Még egy ok, hogy igyunk!
Kezébe adom a poharat, boldogan nézek rá. Úristen, létezik, hogy ez a férfi engem akar? Tényleg?

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3206

TémanyitásTéma: Re: Mindennapok ~ Josh&Seby   Szomb. Ápr. 23 2016, 22:40

Érezhető mennyire olvadok a szavaitól, legyek önmagam, hát eddig azt mondtam volna magamban, inkább nem... de Josh... vele merek. Szóval megpróbálom a kedvéért és a magam kedvéért is.
-De mondom hogy nem tudsz életem! - Nevetek, de majd akkor megmutatom, azon nem múlik semmi sem.
(A kocsi jaja, ha akarsz vicces játékot és látni milyen mikor finnyás a "cuki" Sebyd, akkor hajrá xD Téged odaengedne a volánhoz xD)
-Én is úgy kezdtem, a System egyik számának pár első hangja, ahogy indul a dal, ennyi, de arra kva büszke voltam! - Nevetek, ugyan már, tudom hogy mit jelent elkezdeni vagy újrakezdeni valamit.

Kinn a kertben kicsit kiélem a napi Josh-hiányomat, mert noha csak öt órát voltam távol, mégis... soknak tűnik! De csak elengedem, beszéljünk, együnk, bár hozzáérni hozzá kell, alap.
Aztán elmesélem, hogy végre elfogadták a teljes munkaidős oktatói állásom, mert a PhD megvan, de eddig se időm nem volt, se üresedés. De most lett, le is csaptam rá, olyan nagyon boldog vagyok, de főleg azért, mert Josh megérti, mennyit jelent ez nekem. Bár ha egyszer befut, ő meg esténként nem lesz itthon, szóval necces, de majd azt is megoldjuk! Mindent! Úgy érzem, vele tényleg meg tudom, meg is csókolom, hogy velem örül.
-Nagyon szeretlek! - Koccintok vele, iszok, de amint szabad a szája megint csókolni akarom. Pedig a kajaillat már mindent betölt, de ahh... nem tudom eleget csókolni őt, az a helyzet!
-Amúgy... ha már meló, te hogyan állsz? Meddig fut még a Dzsungel könyve? Mi van azzal az új filmmel, vagy az színdarab? Amit az a rendező ajánlott a darab után! - Faggatom, mert mostanában munkáról nem nagyon beszéltünk, volt minden más is. Közben már repedne az arcom a sok vigyortól ha tudna, de a pálcikával elveszek egy húst a tányérról és a szájába adom. Nekem semmiség ezzel enni, etetni, ki is használom!

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Mindennapok ~ Josh&Seby   Vas. Ápr. 24 2016, 08:51

(Naná,hogy akarom vezetni a csodaautód!)

-System? Nem ismerem...- vonom fel a vállaim, tanácstalanul. Nem tudom megítélni ez alapján, hogy nagy szó tőlük eljátszani valamit, vagy éppen nem. De mosolygok boldogan; kevesen mondhatják el magukról, hogy ilyen magántanáruk van, mint nekem.

Kint a kertben asztalhoz ülünk, s a napjáról kérdezem. Nem is számítottam arra, milyen jó hírekkel tér haza, különben inkább elvittem volna valami puccosabb étterembe. Hát, nem mindennap kap az ember ilyen állásajánlatot! Bár szerényen, együtt örülök vele, s még ezek ellenére is kapok csókot. Szinte a szájába tudom csak a vallomását viszonozni, pedig világgá kürtölném, olyan boldog vagyok:
- Én is szeretlek...- nem tudom, hányszor fog még megborzongatni a vallomása és a vallomásom, de ez az érzés jó nagyon, abba nem hagyom...
Iszunk, eszegetünk, visszakérdez. Nem azt kérdezi, amire számítok ("miért, mi még az oka?"), de nem mutatok csalódottságot, hiszen még számtalan dologra ihatunk ma este. Az az igazság, nekem is vannak híreim.
- Sajnos, annak jelenleg vége, de lehet, hogy nem örökre...- nagy volt a Dzsungel könyve sikere, talán máskor, máshol is igényt taratanának ránk. -A sofőr fia... Nos, minden bizonnyal lesz belőle valami. Quentin nagyon bizakodó, bár még van egy-két apróság, amit el kell intéznie a tényleges munka előtt
Sebastian lelkesen etet, mert nekem lassabban megy pálcikával enni, mint neki. Én élvezem nagyon, mert ez is alkalmat ad némi játékra, amit i is használunk, mellesleg nem maradok éhes, mert több ennivaló landol a számban, mint a földön (finom a kínai, nem azért szórom, mert nem jó!) Evés közben, csak úgy mellékesen, megkérdezem:
- Ha adnék valamit, amiről azonnal én jutnék eszedbe, hordanád?- abszolút játszom a közömböst, mintha azt kérdezném, kiürítette-e a postaládát befelé jövet.

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3206

TémanyitásTéma: Re: Mindennapok ~ Josh&Seby   Vas. Ápr. 24 2016, 15:44

-System of a Down. Ilyen zúzósabb együttes. Mindegy. - Mosolygok rá, jelezve nem az a lényeg, hanem az, hogy ez tanuló gitár, ezért vettem anno, nyugodtan próbálgassa magát rajta akár nélkülem is.

Már egy ideje megbeszéltem a dirivel a dolgot a főállásról, csak valami jobb alkalomkor akartam elmondani. Mint a mai, ami nyugis, ami kettőnkké, szóval... na meg nem ártott tegnap a szerződést is aláírni, anélkül nem akartam még elmondani babonából.
Érzem rajta, hogy örül a boldogságomnak, ami arra késztet újra és újra elmondjam mennyire szeretem, de csak egyszer mondom, nem akarok beakadt bakelit lemez lenni, de hm... mondanám én ezerszer és ezerszer, kevés lenne. A vallomásába csak bújok, annyira jól esik.
Iszunk, de nekem nem tűnik fel, hogy lenne még azon kívül is különleges ok inni, hogy nosztalgiázunk kicsit, mert hát azt hittem erre fel hozta eleve. Emiatt is kérdezem inkább vele mi van, meséljen nekem.
-Hátha újra felkerül a repertoárba, szerintem jó lenne. Bár én Tybaltként is szerettelek. - Melyik szerepében nem? Aztán mondja az érdekes című művet, amit végül nem válaszol meg végül is mi, színdarab vagy mozifilm, de lehet még a rendező sem tudja. -Érdekes cím... drukkolok, remélem ez a Quentin komolyan gondolja. - Eszembe nem jut a kollégám, igazából még szerintem nem is láttam. Vagy igen, csak el voltam foglalva a saját kis életemmel.
Etetem, mert mókás, hogy még mindig nehézkesen csipeget a pálcikákkal, pedig mutatom is neki, de nehezen lazul el a keze, ami azt illeti.
A kérdése elég semlegesnek tűnik, kicsit meg is lep, de mosolygok.
-Te is szoktad hordani az én nyakláncom nem? Miért ne hordanám? Szeretek rád gondolni. Igazából az a kihívás, hogy ne tegyem, főleg a suliban! - Vigyorgok, megcsókolom, buta dolog azt feltételeznie, nem viselnék valamit amit ő ad nekem. Érezhető nagyon odavagyok érte, minimálisan dorgálom a feltételezésért, valami fiók mélyére süllyedne az ajándéka.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Mindennapok ~ Josh&Seby   Vas. Ápr. 24 2016, 19:11

- Sajnálom, nem ismerős...- láthatja, így sem mond semmit az együttes neve. De nem is ez a lényeg. Sebastian rám bízza a gitárját. Jól esik.

Vacsora közben beszélgetünk, és közben azt a pohár bort iszogatjuk, amit még én töltöttem ki. Az üveg sincs igazán szem előtt... (ennek komoly oka van). Beszélgetünk, a napjáról, a teljes idejű állásáról, a szerepeimről. Tényleg kissé szórakozott lehetek, mert elfelejtem elmondani, Quentin filmet készül forgatni.
Aztán picit terelgetem, hogy miért is "nosztalgiázunk". Most nyúlok először az asztal lapja alá, és leszedem az oda rejtett tárgyat (Ezt úgy kell elképzelni, hogy ezüst színű, és rá van hurkolva egy vékony bőrszíj, amivel akár a nyakba is lehetne kötözni)  
- A nyakadba akaszthatom?- kérdem, és ha igent mond, meg is teszem, de úgy vigyorgok, mint a vadalma.
-Kérlek, tölts egy kis bort!  
A második meglepetésem ekkor csap le rá. Az üveg nyakán (vagy a dugón) ugyanis ott várja a második meglepetés
Ha észreveszi a gyűrűket, megvonom a vállaim.
-Nos..., ha azt a függönykarikát képes vagy elviselni miattam, talán erre sem mondasz nemet...- mosolygok rá. Egy páros barátsággyűrűt vettem, de nekem elég, ha csak mi tudjuk, még ennél is többet jelent. Egyenlőre "csak" azt szimbolizálja, hogy összetartozunk. Megelelőlegezve, hogy egyszer talán majd valóban megtörténik. Akkor viszont gyémánt is lesz benne, nem kérdés.
De ahogy  a karikát sem maga akasztotta a nyakába, a gyűrűt sem engedem, hogy maga húzza fel. Ehhez is jár ugyanis valami "nosztalgia". Míg megfogom a kezét, beszélni kezdek:
- Úgy szeretlek, édes Sebym... Ha rajtam múlik, mosogatószivacs sose érinti hamvas kezed!
Ha engedi, felhúzom rá a gyűrűt, meg is puszilom a kezét. Ha jól emlékszem, egyszer valami ilyesmi "lánykérést" kért tőlem.
//S mert most olvastam el a játékainkat, JÓL emlékszem. Wink//

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3206

TémanyitásTéma: Re: Mindennapok ~ Josh&Seby   Vas. Ápr. 24 2016, 19:53

Beszélgetünk, sejtelmem sincs hogy készül nekem, nem vagyok hozzászokva és a legutóbb Lia tett ilyet ami... más volt az a lényeg, szóval a kérdése is meglep, miért ne hordanék valamit, amit tőle kapok. Szerintem ismeri az ízlésem annyira, hogy olyat vegyen, ami tetszik.
Előszed valamit, hirtelen nem is értem honnan, bólogatok, hogy akaszthatja a nyakamba, akkor nézem meg, mikor már ott van. Nevetek hogy neee, gondolom a kezemre nem merte húzni. Pedig nem vagyok a "gyűrűk" ellen, bár nem is hordok egyet se, tény. Mondjuk ez nem is az, de attól még poén lett volna.
-Köszönöm... - Mosolygok rá, majd nevetek, mert komolyan vett egy függönykarikát? Kap egy csókot, mert nem számítottam ajándékra, nincs oka adni, ha csak nem erről eszébe jutottam vagy ilyesmi. De ez tény, hogy rá emlékeztet, szó se róla, vicces is, hiába ezüst.
-Hmm? Jah, persze, máris! - Szórakozott leszek, bort kér még, nincs is az asztalon, úgy nyúlok érte és szúrom ki, van rajta még valami. Meg is lep azzal amit mond, meglepődve nézek rá, ahogy elveszem a két gyűrűt.
-Gyűrűt vettél? - Már rendeset, egyformát... annyira nem ismerem a barátsággyűrűs dolgokat, de maga a tény, hogy egyforma, hogy közös... hirtelen nem is tudom hova tenni, könnyen kiveheti a kezemből és felhúzhatja, nem ellenzem, sőt.
A szövegre önkéntelen kicsit nevetek, mert dereng, hogy hülyültünk egyszer valami ilyesmivel, rázom a fejem, ha engedi a párját én húzom fel az ő kezére, megcsodálva hogy ez így... összeköt.
-Igent mondok... - Sütöm le a szemem, majd nézek újra a szemébe, mert nem tudom mennyire gondolja komolyan, de nekem annak tűnik. Pont a függönykarika miatt, igazából. De hogyan is mondhatnék nemet? Sosem voltam ennyire boldog mint ezen az egy héten és... ha komolyan gondolja, nem tudom nem komolyan venni. Lehet ez csak egy gyűrű, de azt is tudom, a mögötte rejlő szimbolika neki mindig is többet jelentett, mint nekem, aki erre nem látott jó példát.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Mindennapok ~ Josh&Seby   Vas. Ápr. 24 2016, 21:42

Félelmetes Sebastian belém vetett bizalma. Lényegében meg se nézi, mit akarok a nyakába akasztani, csak amikor már ott van. (Nos, sajnos olyan kis átmérőjű függönykarika nem létezik, ami az ujjadra való. Pont ez a lényeg: legyen egyértelmű, hogy az függönykarika) Még ezt is megköszöni, akármilyen gagyi. A mosolyából úgy tűnik, emlékszik arra is, miért éppen ez az ajándék. (De igazából nem; vagy mégis? Én se tudom. Annyit húztuk egymást ezzel a függönykarikával, mondhatnám azt is, az életünk része.)
Megkérem, töltsön bort, mintha erre akarnék inni, de a tervem az, ő vegye észre az üvegre rejtett gyűrűket. A valódi ajándékot. Előképét annak, amit majd egyszer váltunk, ha eljön az ideje, ha igazán akarja, hogy egy család legyünk. Bennem egyre kevesebb kétség van. A Suzy és Lia miatt érzett kétségbeesés is egyre halványabb. Nyugodtan és boldogan alszom. Ha van is némi lelkiismeretfurdalásom, tudom, hogy nekem is időbe telik, míg leszámolok vele. Suzy legalább nem mutat haragot. Lia pedig... menekül, azt hiszem. Már nem volt a lakásban, amikor hétfőn Sebastian odaért. Aggódom is, Seby miatt, de egyenlőre tudja uralni a helyzetet, ahogy látom.
Legszívesebben máris összecsókolnám, olyan aranyos, ahogy reagál a helyzetre, csak fogja a kezében és nézegeti, mintha nem is hinne a szemének. Kiveszem a kezéből azt, ami az ő kezére való (csak egy picit kisebb az enyémnél), és egy beszélgetésünkből idézek neki. Nem emlékeztem pontosan, szóval remélem, felismeri. Akkor is a feleségideálról beszélgettünk, hogy milyen tulajdonságokkal kell rendelkeznie: főzzön, mosson, takarítson, de főként mosogasson, mert azt Sebastian nagyon utál.. és az egészet megint hozzám kötötte... Emlékszem, akkor is rengeteget nevettünk... A fene hitte volna akkor, hogy egyszer... valóra váltom az "álmait"?
Szóval, múltat idézve meggyűrűzöm, kezet csókolok neki, és noha semmi jele, hogy ez eljegyzési- vagy jeggyűrű lenne, hiszen még csak nem is arany, gyémánt sincs benne, de azért mindketten tudjuk, mit szeretnék szimbolizálni. És amikor az ujjamra húzza a másik gyűrűt, "igen"-t mond. Ember, látni kéne őt, közben... Miért is nincs nálunk most fényképezőgép?
- Valóban? - kérdem, kitörő örömmel, mert úgy érzem, nem lenne ennyire megszeppenve, ha nem tudná, mit jelentenek ezek az ékszerek. Oda bújok hozzá, elé térdelve, hogy át tudjam ölelni a derekát, a nyakához tudjam dugni a fejem.
- Te vagy a legjobb az életemben. Örökké szeretni foglak, így, mint most vagy sokkal jobban, hiszen naponta jobban szeretlek- súgom neki. Nincs is rá szó, mennyire szeretem!

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3206

TémanyitásTéma: Re: Mindennapok ~ Josh&Seby   Vas. Ápr. 24 2016, 21:57

Igazából nehéz lenne eldönteni, mennyire komoly a másik, mivel gyűrűt ad, de csak egy hete vagyunk ténylegesen együtt. Igaz, két éve ismerjük már egymást lassan és elég sokat és intenzíven voltunk együtt, sok dolgot tapasztaltunk és beszéltünk meg, ami miatt pedig nem is olyan fura. A függönykarika, ha kisebb lenne, nem ismerném fel, bár lehet nem a nyakamban hordanám, ez tény, mivel túl nagy, de a gyűrű... nos, egy gyűrűt már elhordanék, főleg ha tényleg azért adja, mert eljegyezne. Vagy elvenne, vagy tudom is én, pontosan mi is ennek a menete annál, aki vallásos és nem csak egy üres szimbólum az egész.
Én magam is tudom, hogy mennyit hülyültünk azzal, egy pár leszünk, hogy milyen párt keresünk és tudom, akkor még eszemben sem volt, mennyire komolyan vágyni fogok erre egy idő után. Abban meg pláne nem reménykedtem, hogy meg is kapom. Még elém is térdel, kezet is csókol, kész, bár mint férfi ilyenre sosem vágytam, bár csinálni se, ami azt illeti. Házasodni sem... de Josh... hogy mutathassam így is, foglalt vagyok még örömömre is van, egyáltalán nem borzaszt el, csak erősíti bennem a tényt, hogy valóban elfogad és szeret, komolyan gondolja.
-Igen, valóban! - Nevetek kicsit, mert te jó ég... igent mondtam, de komolyan nem találok okot, ami miatt meg kéne ezt cáfolnom. Főleg mert boldog, bújik, keresem az ajkát egy hosszabb, forró csókra.
-Én is téged... de várd meg, míg főzök valami jó szaftosat és ott hagyom a mosatlan edényeket! - Nevetek, de érezni csak bohóckodom, igazából magam sem hiszem el mi történt, csak boldog vagyok vele. Nagyon is. Húzom vissza a székre, mert különben menni fogok hozzá a fűbe. De sokáig nem tudok mit mondani, csak nevetek boldogan, mert ez kifejezőbb.
-Nem baj ha... ezt... inkább a táskámon hordom? Kicsit nagy, szentem, de a gyűrűt nem veszem le, az is biztos! - Nevetgélek, ha hagyja, leakasztom a karikát a nyakamból, de a gyűrűt simogatom a kezén. Tetszik.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Mindennapok ~ Josh&Seby   Vas. Ápr. 24 2016, 22:43

A függönykarika éppúgy része a szertartásnak, mint maga a gyűrűcsere. Számomra eszmei értéke és jelentése van. De mivel azonnal tudja, miről van szó, lépek is tovább. Ha csak nézte volna, mi a franc az a nyakában, valahogy elmismásoltam volna a dolgot, azt hiszem, azt gondolva, nincs itt még a mi időnk, ő nem foglalkozik úgy a gondolattal, ahogy én, hiába mondja, egymáséi vagyunk.
De a karikának is örül, látszik, hogy eszeébe jutnak a közös emlékeink. Mosolyog, ahogy én tettem, amikor az eladótól csak egyetlen darab karikát kértem, és nem értette a poént. Nem is avattam be a részletekbe, ami azt illeti. Csak annyit mondtam, a szerelmem szeretném meglepni vele. Nehezebb volt az ujjáról méretet venni... Van egy fajta kötöző, amit méretre lehet húzni... hát azzal vacakoltam egy éjjel, amikor már Seby aludt, reménykedve, nem ébred fel, hogy babrálok a kezével.
Az ékszerboltban is értetlen pillantásokba botlottam, amikor kértem, egykben se legyen kő (egyenlőre), hiába mondta a kisassszony, a lányoknak a kezén jobban mutat a plusz csillogás. Mondtam, majd a következő gyűrű bepótol minden mostani hiányosságot. Nem értette a poénomat. Én meg nem magyarázkodtam, mit miért csinálok. Szóval, a gyűrű tökéletesen passzol Sebastian ujjára. Jól is mutat rajta. Férfias is, illik hozzá(nk).
De arra a pótkérdésre szükség van. Mert amikor felhúztam az ujjára, nem kérdeztem semmit, ő pedig azt mondta, igen. És igaz, az a mondat utalt valamire, de megkérni még nekem is korai lett volna. Hiszen csak néhány napja sulykolom a fejembe, hogy meleg vagyok. Mi van, ha mégsem működik? Ha a szex valóban vízválasztó lesz ketttőnk között? Remélem, azokat a dolgokat éppen úgy meg tudjuk majd oldani, mint az összes többit. (És a legnehezebbeken már túl vagyunk, szerintem.)
Nevet, megölel, megcsókol; és már érzem is, hogy nem csak a levegőbe beszélt. Tényleg akarja, felvállalja, meg akarja mutatni... És aztán hülyül megint, épp a szavaim miatt.
- Ha szaftos, kevesebb baj van vele, mintha beleégetsz valamit egy edénybe. De elég nagy a konyha, akár vehetnénk ide is egy Brünhildát, és akkor engem sem kell agyonsajnálni...- kacsintok. Ha többet főzünk majd itthon, talán értelme is volna befektetni, én nem bánnám.
Húz fel, tol vissza a székbe, úgy érzem, szavakat sem talál, mert csak nevetgél, de igaza van, ez mindennél kifejezőbb. Boldog. Ilyennek akartam látni.
- A tied. Most már azt csinálsz vele, amit akarsz...- mondom könnyedén. Amit tudnom kellett,
már úgyis tudom.
- És akkor most megesszük a szerencsesütit? Vajon mit jósolnak a kínaiak? - nevetek. Megfelezem vele; legalábbis szeretném, ha ketten törnénk szét. Egyszer már bejött a sütije, remélem, most sem okoz csalódást az a cetli...

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3206

TémanyitásTéma: Re: Mindennapok ~ Josh&Seby   Vas. Ápr. 24 2016, 23:00

Igaz, nem kérdezett rá konkrétan, de annyit mondott, hogy talán nem mondok nemet. Erre (is) mondtam, hogy igent mondok de úgy összességére mindenre mondtam az igent. Szeretem Josht, nagyon is, lehet még korai, de... szerintem sose fogom kevésbé szeretni, mert mindig csak jobban és jobban szerettem. A szex meg egy dolog, tudom, tisztában vagyok vele, hogy a kapcsolat egy része ezen alapszik de szerintem megoldjuk. Ha mer nyitni, megoldjuk. Nekem is kell még, ami azt illeti, de nekem könnyebb dolgom van, szóval itt ő a fontos, én pedig alkalmazkodom, terhemre sincs a dolog.
Persze mikor kiörömködtem magam kicsit, akkor poénkodok megint, ráncolom az orromon a bőrt, hogy nyeee.
-Én sosem égetek oda semmit, mesterszakács vagyok! - Röhögök, mert nagyon nem igaz, de mit számít? -Jó ötlet, benne vagyok! Addig is velem tudsz lenni! - Mert a gép elmosogat, mi meg azt csinálunk amit akarunk.
-Jó. - Mosolygok mint egy gyerek, aki cukorkát kapott, szerintem a táskámon lesz, azon úgy sincs semmi. Így ez is velem lesz majdnem mindig, nem csak a gyűrű.
-Legyen! A kínai bölcseletek! Lássuk! - Feltöröm vele, megnézem az enyém (kettőt vettem, csak a mézes ragadós sütiből nem) és elolvasom.
-"Az ész téved, az érzés soha." Hah, ez igaz... mégsem volt olyan rossz ötlet a szívemre hallgatni, hm? - Csókolom meg, nagyon és lelkesen, nyelvesen, szívem szerint felfalnám őt, annyira szeretem, de na jó, mégsem teszem, csak lesem, neki mit tartogat a kínai szakács.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Mindennapok ~ Josh&Seby   Vas. Ápr. 24 2016, 23:44

A "gyűrű-csere" még érzékenyebbre is sikeredik, mint ahogy terveztem, de Sebastian ellenállhatatlan, amikor ilyen mosolygós-nevetős, muszáj hozzá bújnom, beszívnom az "öröm-illatát". Vajon tudja, hogy ilyenkor sokkal finomabb illata van? Vagy csak én képzelem? Csókolózunk, finoman és érzékien, ez is lehetne egy-egy vallomás, de kimondani sem félünk, amit érzünk.
És aztán megint oldjuk a pillanat komolyságát, mielőtt valamelyikőnk sírni kezdene, mert mi erre is képesek vagyunk, nem csak nevetésre. De utóbbi legyen gyakoribb vendég nálunk, szóval, ha kacag, annak csak örülök.
- Ó bocsánat!- csapok a számra, megsértettem a nagy séfet. És aztán bólogatok hevesen- hm, igaz, igaz, főleg a "le nem égetett" edények mosogatása vesz el sok időt!- incselkedek kicsit, de komolyan, az a mosogatógép remek találmány. Eddig is csak azért nem volt, mert magamra minek?
Kicsit fájlalom, hogy máris leveszi a nyakából a karikát. Öröm az ürömben, hogy nem akar megszabadulni tőle, csak átteni máshova..., a táskájára, például. Rá bízom, nagyfiú már.
Iszunk egy kis bort (arról se feledkezzünk meg, adja magát a helyzet), aztán feltörjük a sütiket. Az övén mosolygok, és örülök, hogy nem azt kaptam én. Nem tudnék őszintén örülni, hiszen vannak "értelmi tényezői", miért akartam jobban Sebastiant... De ha neki tetszik, nekem is jó. És neki tetszik, nagyon is, mosolyog rám, visszajelzést kér... Annyira szeretem, sosem szeretnék csalódást okozni, se egy év, se kettő múlva... soha... Így bólintok, bennem bízhat, mert szeretni fogom mindig, már a süti bontása előtt is mondtam, nem lehet kétsége felőle, szívemből szóltam, nem a süti miatt. Ő is jelét adja érzéseinek. Tagadhatatlan az érzés ereje a csókban.
Az enyém.... nem ennyire rólunk szól, kicsit sajnálom is. Bár... Minden nézőpont kérdése.
-"Önmagad tökéletesítéséhez kezdj hozzá még ma, s holnapra tiéd a jutalom: a lehetôségekkel kecsegtetô jövô."
Ha Sebastian a társam, aki által tökéletesebb leszek, már meg is tettem az első lépést. A jövő pedig... lehetőségek tárháza, nem igaz? Már így is rengeteg közös tervünk van!
- Találó, köszönöm!- magamévá tudom tenni, örülök is neki.
Elrágcsáljuk az apró süteményt, aztán a megmaradt kis dobozra nézek.
- Ezt is most pusztítsuk el? Számítok rád! Egyedül nem megy!- nevetek. Ha most kell megenni, be kell segítenie. A lábam folyamatosan a lábához ér, a kezem a kezét keresi. Azt hiszem, megbuggyantam, de így esik jól.

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3206

TémanyitásTéma: Re: Mindennapok ~ Josh&Seby   Hétf. Ápr. 25 2016, 00:04

-Nincs bocsánat, engesztelj ki! - Már csücsörítek is, mivel teheti jóvá, mert nem azzal, hogy a szájára csap, azzal nem. Ha a csinos száját az enyémre tapasztja, na azzal sokkal hamarabb!
-Komolyan, oda fogok égetni valamit, csak hogy elnézhessem, sikálsz! - Röhögök gonoszan, bár kárpótolnám, csókolgatnám és kényeztetném közben.
Noha a karika elhagyja a nyakam, mert szokatlan hogy ekkora valami van ott, nem jelenti, hogy lemondtam róla. Főleg mert a gyűrű volt számomra az igazi ajándék, azt pedig lopva-lopva megszemlélem.
Sütizünk is, szerencseüzenetekkel, de fogalmam sincs neki nem okozott volna örömet ez az üzenet, amit én kaptam. Bennem is sok volt a harc, de én már megvívtam a magaméit. Jó, a saját családom még hátra van, pl Henry vagy a szüleim, de... utóbbiak véleménye nem izgat.
Figyelem némi csókváltás után neki mi jutott, mosolygok rajta.
-Hmm, szerintem mindennap teszel érte, nem igaz? Majd én is teszek érte neked, hogy nagyon kecsegtető legyen az a jövő édesem! - Csókolgatom a nyakát, nekem már így is tökéletes, ahogy van, de ezt úgy is tudja.
-Aaaah, én csak max egy falatot, ez nagyon édes! De megeheted később is, a tied egyetlenem! nem fogok este kiosonni érte és bepuszilni a hűtő fényénél! - Nevetek, nem ő van megbuggyanva, hogy folyton hozzám kell érjen, mert én is ezt csinálom, puszilgatom is, mert nagyon hiányzott. Csak azért nem mászom az ölébe, mert most ettünk. Jah, kb ennyi indokom van.
-Mi legyen a terv még mára? Menjünk el valahova, vagy itthon csináljunk valamit? Bár itt a kertben is jó, csak kéne valami kétszemélyes ágyféleség, hogy jobban hozzád tudjak bújni! Így messze vagy! - Vigyorgok, nem bírom ki, nincs elég közel. Ha szorosan, közvetlen mellé ülhetnék, feküdhetnék, az jobb lenne. -Vagy hozzunk ki egy pokrócot? Kártyázhatunk ha gondolod, míg emésztünk. - Szeret pókerezni, szerintem mostanság nem ment el, lehet hiányzik is neki, miért ne?

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Mindennapok ~ Josh&Seby   Hétf. Ápr. 25 2016, 17:54

Elnevetem magam, ahogy az engesztelését kéri. Nem tagadom meg tőle, amit kér, maradjunk ennyiben.
- Mi élvezetet találsz abban, ha leégett edényeket sikálok? - lehetnék helyette vele, ha egy kicsit körültekintőbb. Bár igaz, bevállaltam a mosogatást (egy életre), nem fogok máris visszakozni.
//Az a függönykarika nem olyan nagyon nagy. Pl. a csuklódra nem menne fel, különben oda húztam volna. Amúgy nem nézne ki rosszul. Josh ebből nem csinál gondot. Igazából user se, csak mondom.//
A szerencsesütik üzenete mindig hordoz valami igazságot. Most is megtalálom benne, ami számomra "fontos" lehet belőle. Ha elsőre nem is tűnt úgy, értelmezni tudom az új helyzetre, azért mégis sikerül. Önigazolás vagy remény van benne? Mindenki döntse el maga.
- Nem számít, ha nyálasan hangzik, kimondom: biztató, hogy benne vagy- mondom, kissé megemelve a vállam. Beszűkült most a látóterem rá, senki ne vesse szememre; szerelmes vagyok, azt mondják, ilyenkor ez természetes. Szóval a jövőmet is sokkal derűsebben látom, mint eddig valaha.
- Akkor tegyük el későbbre, jó?- a hasamra csúsztatom a kezem. Jól laktam, ezt az érzést kár lenne elrontani. Most még jó. Ha többet ennék, elrontanám. Szóval a desszert vacsi lesz- Köszönöm szépen az ebédet, finom volt!
Kicsit összébb is pakolok, a papírdobozokat már korábban beleraktam abba a zacskóba, amiben Seby hozta őket. A két kis üzenetcetlit gondosan kisimogatom és elrakom (emlék gyanánt), a szennyes edényeket összerakom, hogy egy úttal be lehessen vinni mindent.
- Hm..., jó hogy mondod! Hoztam egy újságot a kerti bútorokról, akár át is nézhetjük, milyet válasszunk...- jut eszembe, és fel is kelek, hogy majd bemenjek érte. A héten abban már megegyeztünk, a házon belül is csinálunk újításokat, főleg az emelet tekintetében, de ezek nem olyan égetően sürgősek.
- Segítesz? Kihozhatunk most egy plédet, elnyúlunk rajta közben, olyan szép idő van...- kérem tőle- és közben majd azt is kitaláljuk, mit csináljunk délután...- mosolygok.
Hehe, nem sejt semmit! Merthogy a meglepiknek még mindig nincs vége. Fogalma sincs, mit szabadított ki belőlem azzal, hogy "az én fiúm" lett...
Ha segít, közösen elpakolunk az asztalról. Csak a bor és a poharak maradnak kint. Bent pár percbe telik elpakolni és elmosogatni, aztán előkeresem az újságot (mintha nem tudnám pontosan, hol van), hiszen a színház-jegyeket oda tettem. Azt szeretném, ha azokat ő találná meg.
Ha minden igaz, ő ezalatt már kivitt a fűre egy plédet, esetleg egy-két kispárnát. Ha megvárt, együtt megyünk ki, letelepszünk, hasra vágjuk magunkat (közel egymáshoz. Nagyon közel). Az újság, ami segíthet a választásban, úgy van előttünk, hogy mindketten kényelmesen hozzáférjünk. Futtában néztem át, de máris vannak kedvenceim... Smile

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3206

TémanyitásTéma: Re: Mindennapok ~ Josh&Seby   Hétf. Ápr. 25 2016, 21:36

Nagyon élvezem hogy a "semmiért" engesztel, ahogy csókolgat, el tudnám viselni a végtelenségig.
-Hmmm... egyrészt, nem én sikálom. Másrészt, nem tudsz elmozdulni mellőle és rosszalkodhatok míg csinálod! Sőt, meg is jutalmazlak, ha kész vagy! - Nevetek, igyekszem semmit sem odaégetni, de lehet elő fog fordulni, érdemes úgy beállítani, hogy még az is csábító legyen!
//Jah, valamiért nagyobbnak és nehéznek képzeltem, mivel ezüst. Mindegy, akkor azért vette le mert átteszi valami láncra, fél a bőr elszakad és elhagyja. De egyelőre még nem hordana a nyakában semmit, mivel eddig Amelia ajándékát hordta, csak ezt nem mondja. Idővel majd cserél, csak még hirtelen nem akar. Bár nem is hordja azt a nyakláncot most már, ez tény//
-Miért lenne nyálas? Rettentő lelombozó lett volna, ha nem vagyok benne, nincs benne szerepem, de gondolom ez nem meglepő! - Mosolygok rá, mi ebben a nyálas?
-Persze. Egészségünkre! - Mosolygok rá, kap megint egy csókot, elmaradhatatlan.
Megmosolygom, hogy minden kis szutykot elrak, mint emlék, így a két jóslatot vagy kívánságot is, de amúgy kulturáltan van elpakolva, nem zavar. Csak a limlomot nem preferálom.
-Hát, ha szeretnéd... - Gondoltam csinálunk valamit, de ha ehhez van kedve alkalmazkodom. Az emeletet először át kéne néznie, vagy segítenie, mi kell és mi nem, szóval az még vár, addig tényleg haladhatnánk a kerttel is.
-Ahogy szeretnéd! - Mosolygok, úgy fest a kártya most nem hozta lázba, talán valami mozgalmasabbat szeretne, nincs ellenemre, csak emésszünk kicsit.
Összeszedem amit kell, benn szépen bepakolok a mosogatóba és beáztatom őket, a függönykarikát rákötöm a táskámra, abba megyek mindig munkába, szóval mondhatni mindig velem van. Igaz félek elhagyom, de talán nem rögtön adja meg magát a bőrszalag, reméljük.
Kerestem egy puhább, nagyobb plédet, azt szépen elegyengetve leterítettem a fűbe, valami naposabb részre, odapakoltam a bort és a poharakat is egy tálcán (ne dőljenek el).
Hasra vágja magát, hát így fekszem én is mellé, jó szorosan, át is karolom kicsit és csókolgatom a tarkóját és a nyakát, halkan belepuszilok a fülébe is.
Lapozgatni kezdem a magazint, kicsit beütött a kajakóma.
-Milyet szeretnél? Szerintem valami fa az szép lenne, de olyan ami kényelmes. Mondjuk ez... mit szólsz? Bár ehhez kéne plusz egy szék nem? Ha véletlen Reeven el találná hozni a fiúját, meg átjönne Lia vagy Suzy... főleg ha mindketten! Hmm... - Gondolkodom, fogalmam sincs hány ülőhely lenne ideális.
-Vagy egy ilyen és veszünk bele párnát? Oh, szereted a hintaágyakat? Vehetnénk, de valami olyat, ami szélesebb, hogy ketten is tudjunk egymáson feküdni kényelmesen, ha egymás mellett nem is persze. Azokat úgy szeretem! - Ha már kert... aztán lapozgatok és látom valami a lapok között marad, hát rakom félre, akkor látom hogy ez egy pár színházjegy, csak pislogok. Ránézek Joshra, akinek ha van egy kis sanda mosolya is, akkor közelebbről is megnézem, hogy mikori a dátum, mai vagy mostanában lévő és nevetek.
-Héééj, mi lelt? Karácsony még messze van édesem! - Nevetek és kicsit neki dőlök vállal, majd megint hosszabban csókolom. -Rossz vagy... eljegyzel, színházba viszel... én meg csak szerencsesütit hoztam, nem ér! - Karolom át, de ha hagyja eldöntöm, hogy feküdjön a hátára kicsit és akkor tudom a haját fésülgetni és összecsókolni kényelmesen az arcán, az ajkait, piszézni vele hálás-boldogan.
-De... - Kezdek bele összehúzott szemmel halkan és gyanakvóan. -Hogy lehet Shakespeare 37 drámáját röviden, egy előadás alatt elmondani? Gyanús ez nekem... - Csücsörítek, de aztán nevetek és ha engedik, lopok egy franciás csókot is, hosszan és elmélyülten, ahh, megborzongat, ha hagyja, az is biztos.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Mindennapok ~ Josh&Seby   Hétf. Ápr. 25 2016, 23:08

- Már értem. Megint a kötényke jutott eszedbe?- nevetek. Na nem, meztelenül nem akarok mosogatni, bármilyen .... hm... hízelgő a gondolat, mit takar a "rosszalkodás". A jutalomba nem is merek belegondolni! Felnevetek- Perverz vagy!- pedig én gondolok valamire... Hehe.
//Ezüst színű. Vagy ezüstöt írtam? Mindegy. Lesz táskadísz, a tied.//
// Gondolod, nem veszem észre a láncot a nyakadban, ha látlak ing, póló nélkül? Nem vagyok féltékeny egy hordott ajándék miatt. Nem is kérnélek, cseréld le. Mondjuk, érthető, miért rakod le//
- Hát attól én is lelombozódnék- már ha nem lenne benne a jövőmben. A barátságára mindig szükségem lesz. A szerelmére is, de pszt...
El sem tudom mondani, mennyire örülök a megnyert időnek. Ez a hét maga volt "Hawai", ahogy bohóckodtunk is vele. Azon ámulok, mennyire sok minden változott, és mégsem változott semmi. Sebastiannal éppúgy bohóckodunk, mint korábban, állandóan húzzuk egymást, és közben egész komolyan tervezgetjük a közös jövőt. Csak én akarnám? Remélem, nem csak én akarom... Mindenben kikérem a véleményét, hogy jól érezze magát nálam. Elvégre nem csak vendég lesz alkalomszerűen.
Minden lehetőséget megragadok és kihasználok, hogy egymáshoz érjünk, akkor is, ha csak vásárolni megyünk vagy sétálni. Tökéletesen kiegészít, mintha a fejemben olvasna. Én is igyekszem az övében. Fejembe vettem, hogy valahogy valóra váltom az álmait; olyan dolgokkal kedveskedek neki, amiről tudom, hogy szereti, mindaddig, amíg meg nem ismerem, mint a tenyerem (bár lehet, hogy majdnem úgy ismerem máris).
Bár ebéd után Sebastian kártyázni szeretne, nekem is vannak terveim. Kártyázni lehet később is, nem? (Ha még mindig szeretne. Bár szerintem most is csak miattam javasolta) Az ebéd ugyan nem volt nehéz, de hiányzik a közelsége, és amúgy is vár rá még egy-két meglepetés. egyszerűen... nem tudom visszafogni magam, minden napért kárpótolni akarom, amit "elbarmoltunk".
- Hehe, veled aztán könnyű dolgom lesz így, de... ne légy papucs!- nyújtok rá nyelvet nevetve. "Ha szeretnéd...", ah, remélem, azért kiáll a véleménye mellett, ha azt komolyan gondolja. Oké, a kártyázás nem egy komoly téma, megbocsájtom, hogy fejet hajt. Szórakozottan csapok a fenekére, aztán gyorsan át is karolom, és megpuszilgatom, ne vegye tőlem zokon, ha zakkant vagyok.
Rövid úton elintézzük a mosogatást, és nem sokkal később már a pléden lazulunk, látszólag azzal a céllal, hogy a kerti bútorokról alkossunk véleményt. Ahogy számítok rá, hozzám préselődik, mosolyogva ölelem vissza, fél karomat átvetem rata, a másikkal a fejem támasztom. Többet nézem őt, mint az újságot, de amikor kéri, megnézem, mi keltette fel a figyelmét.
- Remélem, igazad lesz, és átjönnek majd...- megállok egy picit. Szép, hogy optimista, és így gondol a jövőre... Azt gondolni, hogy mindannyian barátok leszünk, én még nem mertem elképzelni. Ugyanis se Lia, se Suzy nem adta még (komolyabb) jelét, hogy elfogadta volna a helyzetet. Úgy hiszem, először majd kettesben találkozgatnunk a lányokkal, és csak aztán együtt. Még biztos vannak dolgok, amikről beszélni kell. Vagy a fene tudja. Azt hiszem, én igényelném.
Hümmögök és bólogatok a választásaira (ami az újságot illeti), aztán én is mutatok néhányat.
- Például ez? - vagy néhány oldallal később- vagy emez? Simán el tudlak benne képzelni... így, kalappal... Jól állna, tényleg!- nevetek, és megpuszilom.
De igazából... alig várom, hogy megtalálja a jegyeket.
- Minden ér- nevetek, ajkamat harapva, Nagyon tetszik, amikor örül.
- Fogalmam sincs, ez legyen az ő gondjuk... - teljesen el vagyok varázsolódva. Ahogy fordít, húzom magammal, ölelem, ölelem... Basszus, nem lehetnék boldogabb! Borzongok már a piszétől is, új ritmusra kapcsol a szívem, amikor megcsókol. Hm........ finoooooooooooooooommmmmmmmmmm.........

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3206

TémanyitásTéma: Re: Mindennapok ~ Josh&Seby   Hétf. Ápr. 25 2016, 23:43

-Hú, tényleg azzal még jobb! - Vigyorodom el, nekem ruhában is jó lett volna de tény, így még jobb! -Most mié'? Nem mondanád hogy perverz vagyok ha épp tapasztalnád, hmmm? - Nevetek, pedig kivételesen tényleg csak arra gondoltam, ölelgetem és puszilgatom, hátulról szorosan simulva, de tény, perverzkedni jó!
//Áh... lehet fáradt voltam xD És de, tudom, hogy észreveszed, azért vette le és nem hordja. Számára fura lenne, tekintve miért kapta Liától. A függönykarikát megfontolja, de szerintem marad a táskán, nem egy nyakláncos valaki XD A gyűrűt szívesebben elhordja//
Nekem ugyan más, mert költözöm, nem pedig otthon maradtam és jött mellém valaki. Számomra fontos az állandó hely komfortos kialakítása így örömmel veszem, hogy Josh beavat és kikéri a véleményem, csak hirtelen sok néha, mennyi minden van és lesz amit nézni kell, újítani, átrendezni. Fura, még szokom.
-Ne? Ohh... akkor leszek zokni. Esetleg csizma? - Röhögök, nem, nem vagyok papucs alkat, legalábbis nem hiszem, annál öntörvényűbb valaki vagyok. Olyasmi mint egy macska. A hízelgősebb fajtából, persze.
A fenekemre csap, átkarol, megpuszil, kap egy "Grrrr"-t válaszként, tudja hogy ezt szeretem, persze amíg pajkosan csinálja. De nem hiszem, tudná másképp is, szóval nincs gond.
Kinn leheveredünk, nézegetjük az újságot, ami épp érdekli, jelenleg kerti bútorok témakörben. Nem veszem észre hogy nem figyel, elvégre ő akarta nézegessük, miért ne nézegetné?
-Persze, miért ne jönnének? Felixet hívtuk már anno, csak nem volt sosem megfelelő alkalom meg őszinte leszek, nem akartam ebédet otthon, mert azok valahogy nem sültek el jól eddig, de beülni étterembe meg megint macera néha... de grillezhetnénk valamit, úgy meghívni őket, szerintem az jó. Remélem Felix is szereti a húst, valamennyit Reeven is enne... mi tuti, a lányok meg... lesz saláta is, na! - Mosolygok, érezni én örülnék valami ilyesminek, szép ez a kert, ha lesz bútor is ide, klassz lenne. De ez még mindig elsősorban Josh háza, majd ő dönt, mit szeretne, mikor.
-Hmmm, akkor már inkább az előbbi... gondolj bele, ott vagy mellettem, elcsábítalak és kilengünk az ágyból! Ejjj, akkor már inkább maradjunk ennél! - Nevetek, de amúgy... komolyan gondolom, nehogy azt higgye nem kapom el idekint is majd!
Aztán megtalálom a jegyeket, de basszus, mi lelte? A kis ajándékozós mindenit! Le is teperem érte, muszáj összecsókolnom!
-Minden? Tényleg? - Pimaszkodom, kezem a hasára siklik, de csak simogatom, míg csókolom, mégsem csikizem meg, most ettünk. Helyette szeretgetem duplán!
Fordulok vele, de nem fekszem rá, csak hozzá simulok, csókolózom vele, talán hosszabban is mint terveztem, de nagyon jól esik!
-Elkényeztetsz... Je t'aime mon amour! Je te adore! Szeretem az öreg Willt... - Turbékolom neki szerelmesen, halkan, közben csókolgatva. Tényleg elkényeztet... csak el ne kapasson, haha!

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Mindennapok ~ Josh&Seby   Kedd. Ápr. 26 2016, 21:55

Még a végén kiderül, perverzebb vagyok, mint maga a nagy Sebastian!

Éppen azért, mert ez a hely már kettőnkké, nem feltétlenül kell olyannak lennie, mint most. Azt szeretném, ha jobban szolgálná kettőnk igényeit. Ezért is kérem ki a véleményét, avatom be mindenbe, tűnjön apróságnak, akkor is. Kezdetben megelégszem azzal, hogy az alső szintet rendezzük át, viszünk bele némi életet, teszük Sebys-sé, hiszen őt ugyanúgy vissza kell tükröznie, mint engem. És valljuk be, a bútoraim nem valami modernek. Szívesen költök arra, hogy kényelmes otthont teremtsek magunknak, mert hosszú távon gondolkodok...
- Mamusz. Az olyan jól hangzik!- nevetek. És tovább szövöm: Seby, mamusz...-->, azaz Sebusz, Mamby,--> Bambi.- Bambi? - az én mézcukor szemű Bambim. Báramikor ragadozó macskát akar játszani (grrr), kevésbé ártatlan, és nem Bambis, de jah, nekem sem egyetlen arcom van.

Kint a kertben, egy plédre pihenünk le, újságot nézegetünk, kissé összefonódva. Szeretek így lenni vele.
Érdekes, ahogy a bútorok kiválasztásánál indokol...
- Hát, akkor megkérem Mattet, segítsen mihamarabb kialakítani a sütőgetőhelyet...- mondom én is bizakodva. Gondolom, az sem megy majd máról-holnapra, főleg most, hogy vizsgaidőszak van.Talán néhány hét ahhoz is elég, hogy kialakuljon az új felállás... Kicsit más, mint a korábbi, noha majdnem ugyanannyian vagyunk benne.
- Suzynak is kell a hús, kikérné magának, ha csak salátát nyomnál elé!- mondom nevetve. Suzy mindenevő, és tényleg félelmetes, időnként mekkora adag kaját tömtünk magunkba. Nem kell őt félteni! De ha Lia igényli, legyen saláta is... Annak meg örülök, hogy Reeven emésztése is kezd helyreállni. Úgy látszik, jót tesz neki a rendszeres testmozgás (nem csak Felixszel). //Vajon tudom már, hogy egy és ugyanazt a Felixet ismerjük mindketten, Reev és én?//
Bólogatok, megértem, miért nem jött még össze ez a találkozó. Való igaz, a Sebynél töltött ebédek általában hoztak valami meglepetést. Nem mindig pozitív értelemben. Remélem, ez a hely majd megtöri a sorozatot, és kiderül, lehetünk mindannyian jó barátok is. Én is szereteném.
- Hm... szóval szereted a kilengést...- nevetek a szavai hallatán. Nekem azért tetszett, mert ... ránéztem és a hinta jutott eszembe, abban meg olyan jól lehet lazulni, hm... Elképzeltem, hogy ott fekszünk, lágyan ring alattunk/velünk az ágy. Máris szeretném kipróbálni, olyan csábító a gondolat. A másik (a nagyobb) pedig abszolút kényelmesnek tűnik. Abba már Nóra és a gyerekek is beférnének... Hehehe...
Végre eljut arra a helyre is, ahova a jegyeket tettem. Látom, hogy meglepődik, tényleg nem számított több meglepetésre, én meg azt sajnálom, nincs több és még több, mert a mosolya számtalan kis sebet gyógyít be a lelkemen. Játszadozik, de nagyon figyelmesen. Magamhoz húzom, amint lehet. Nem fekszik rám pedig tehetné, és ha már nem teszi, beérem azzal, amit ad (vagy egy picit többet kérek belőle)
- Szerencséje az öreg Willnek, hogy már halott, különben most hívnám párbajra- Seby az enyém, nem adom, nem osztozkodok! Pláne nem vele. Én sosem tudok majd olyan szonetteket írni, mint ő, bakker...
Kinyúlunk, egymáshoz bújva. Élvezem a napfényt, az enyhe szellőt. Átkarolom Sebastiant, és simizem a haját, fürtjeibe dugom az ujjaim, és szétválasztom őket apró tincsekre. Imádom ezt. Nagyon szexi. Megborzongat az érzés, hogy mennyire szeretem őt. Nagyon elégedett vagyok most az életemmel.

// A színházjegy egyébként febr. 13-ra szól. Ez azért érdekes, mert Liviának is aznap van az esküvője. És oda elígérkeztél... Liával//

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3206

TémanyitásTéma: Re: Mindennapok ~ Josh&Seby   Kedd. Ápr. 26 2016, 23:11

//Egyértelmű, mindig is tudtam, Sebyt érdekli a fűből nagyot ugró Josh nyuszi Very Happy//

-Mamusz? - Képedek el mosolyogva, na szép... a gondolatmenetét ahogy eljut a következő szóig nem értem //user se de nem baj xD// -Bambiiii? Ne mááár, szerinted is? Mi vagyok én, őzgida? - Röhögök, Legra hívott Bambinak (nem vettem komolyan, hogy ő mindenkit).

-Ú, tényleg Matt. Őt is meg kéne hívni! Eljönne? - Nagyon keveset mesélt az öccséről, számomra még mindig hihetetlen, hogy talált rokonokat, de amikor mesélte is nagyon örültem, bár aggódtam is, mihez is kezd majd ezzel Josh. De úgy fest, az öccsét megismerné, talán az apját is idővel.
-Igen? Na, számítottam rá, Lia is szereti mondjuk, bár ő a köreteket is, nem úgy mint én... húst hússal... - Nevetek, de szerencsére el bírom nyomni a bűntudatom Liát illetően és csak örömmel gondolni rá. Nem akarok aggódni és hívogatni őt, az agyára mennék, igaza van Joshnak.
//Szerintem nem. Nem találkoztatok és nem is igen beszéltetek róla szerintem. Én abban sem vagyok biztos tudom-e hogy fest xD//
-Csak akkor ha pihenek, ha aktíííívan pihenek, akkor nem! - Röhögök, pont azt ecsetelem, egy menetnél kizúgnánk vagy megadná magát az ágy. Nem szerencsés...
De a hintaágyat nem hiába mondtam, bár a klasszikusabbat, ami fixebb azért ezeknél. De lehetne ez is-az is, mert van hely és ülőhelynek sem utolsó egy ilyen csinos, szélesebb ágy.
//Rád fekszik csak nem nehezedik rád, nem bírja ki ha sok hely van köztetek, ne félj XD//
Mikor újabb meglepetéssel rukkol elő nem tudom először hova tenni, de nagyon örülök neki, nem csak érdekesnek tűnik a darab, de régen voltam színházba (talán Josh Rómeó és Júliáján utoljára) szóval hiányzott is és amúgy is, közös program vele, csak jó lehet.
-Oh, háááát, szó mi szó, érdekes pasas lehetett, sőt, azt mondják nem vetette meg a férfi társaságot sem deeee... nekem már megvan a magam színésze, eszemben sincs másikat keresni! - Csókolom meg, mert Josh kell, le nem cserélném, főleg hogy elnyertem a szívét, nem hiába mondtam igent neki!
Boldogan fekszem mellé, csókolgatom és bújok oda, emésztek és csendben elvagyok. Újra megnézegetem a jegyet, meg a dátumot is, mikorra szól, február 13. Bálint nap előtt... hm. Dereng, hogy nekem akkortájt van valami programom, de már nem emlékszem mi, így előhalászom a zsebemből a telefonom és megnézem a naptárat benne. Felszisszenek.
-Ahm... lehet nem tudok elmenni veled aznap... elígérkeztem Liának hogy elkísérem a barátnője esküvőjére... persze ez az előtt volt hogy szakítottam vele szóval... fogalmam sincs, még mindig velem akar-e elmenni. De ha nincs más férfi, akit kísérőnek válasszon és nem utál meg míg elvan, szerintem igényt tart majd rám... ah... hm... Szerinted el tudjuk cserélni Bálint napra a jegyeket? Vagy várjuk meg Lia mit mond? El szeretnék menni veled, jobban mint egy esküvőre ahol csupa idegen van, de... nem akarom azt higgye Lia, minden régi ígéretem semmis, csak mert már nem járunk. - Húzom a szám mert nem jó ez így, nem tudok két helyen lenni, hiába szeretnék. Kínos is, hogy fogalmam sincs Lia mit szeretne majd... De Josh nem tudhatta, el is felejtettem, meg messze van az még (nekem).

//Jó tudni XD Ha nem mondod rá nem jövök, szóval ilyeneket írj kérlek xDDD//

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Mindennapok ~ Josh&Seby   Szer. Ápr. 27 2016, 22:16

//És ki tudja, miket hozol ki még belőlem?//

- A zokni... büdös. A csizma... ormótlan. A mamusz- mondom elgondolkodva- olyan puha és kedves, mint te- nevetgélek. De a Bambival is vannak problémái.
- Ó, már más is észrevette?- ugratom. Ah, nagyon bírom.


- Szerintem igen. Miért is ne? - nem beszélek arról, hogy Mattnek nehézségei lennének a barátkozással, mert szerintem nincsenek. Nem hagyom, hogy rosszul érezze magát! És persze, a többiekben is bízom, mint Seby, Reev, Suzy, Lia. (Felixről még nem tudok nyilatkozni) Szóval, úgy hiszem, Matt bármelyikükkel el tud majd beszélgetni, hizsen kedvesek mindannyian.
- Suzy mindenevő. Csak az uborkát utálja, de max nem eszik belőle, ha teszünk az asztalra... Mert lesz terülj, terülj asztalkám, nem igaz?- máris egy csomó ötletem van. Az tuti, hogy éhen nem marad senki. És remélem, igaza lez Sebynek, és jól alakul majd... minden.
Nem félek attól, hogy a kerti bútorokkal kapcsolatban ne jutnánk egyezségre. Hiszen Sebastiannak igaza van abban, kell egy olyan sarok, ami vendégvárásra alkalmas, és kell egy olyan is, ami pihenésre (aktív vagy passzív... vagy mindkettő). Szerintem a tervezőknek is élénk a fantáziája, és úgy alkották meg a bútoraikat, hogy lehetőleg sok mindent kibírjanak. Akár két ember súlyát is. Akkor is, ha.... ha... Sebastiannak nem kell kimondania, mire gondol, mégis tudom.
- Gondolod, kiesnénk belőle? Válasszunk nagyobbat, biztonságosabbat!- szerintem mindenre van megoldás. Nem akarom a sürgire juttatni, mert rossz fekhelyet választottunk.
//Nem félek. Elvégre rólad van szó!//
Aztán, amikor megtalálja a színházjegyeket is, megint bohóckodunk egy kicsit (azon felül, hogy észreveszem, mennyire örül neki). Most épp Will a téma...
- Nem is vagyok igazi színész. És Will barátunk is elsősorban író, miért is erre hivatkozva mondanál neki nemet?- ugratom. MIntha csak a színészet lenne az egyetlen ellenérv.
Job is, hogy csókol, most én kívánok engesztelést. Mért nem azt emelte ki, engem jobban szeret? Vagy én őt? Utóbbiban legalább biztos lehet. Én nem csak kalandot keresek vele.
Már-már azt hiszem, eszébe jutott, hogy megörökítse ezt a vidámnak ígérkező délutánt, amikor előveszi a telefonját. De nem fényképez vele, hanem bügyürget rajta valamit, aztán legnagyobb meglepetésemre közli, hogy nem tud velem tartani. Le islomboz, mit ne mondjak; egy egészen bizonytalan dolog miatt hoz kétségbe engem is.
- Ha jól sejtem, nem szokás esküvőket tartani este...- mondom lassan, kissé hűvösebben. Tőlem elkísérheti Liát az esküvőre, ezért nem haragudnék. De ha jól sejtem, nem csak erről van szó. Esküvő, lagzi, meg minden, ami ezzel jár, evés, ivás, tánc... Ah.
- Persze, megpróbálhatom elcserélni a jegyet...- mondom, kissé kiábrándultan. Egyetlen előadás lesz, csak azon a napon, de mindegy. Majd nézünk mást, máskor.
- De mikor derül ki, Lia mit akar? Az esküvőig már csak egy hónap van hátra... - próbálkozom, hiszen nem is biztos, Lia még mindig Sebastiant akarja kísérőjeként. Egyáltalán, ő elmegy (visszajön) arra az esküvőre? Én még nem adom fel!
Ha nincs is teljes béke a szívemben, rámosolygok Sebyre.
- Ne idegeskedj emiatt. Majd lesz valahogy...- egy színházi este talán tényleg nem is olyan fontos. Hiszen, ami fontos volt, az már kimondatott. Mi vagyunk együtt...

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3206

TémanyitásTéma: Re: Mindennapok ~ Josh&Seby   Szer. Ápr. 27 2016, 22:38

-Nem büdös ha kimosod és nem ormótlan ha formásat veszel! De a mamusz annyira... "fluffy" - Mint valami csillámpóni, szóval túl "cuki", nem valami férfias. De nevetek persze, majd a bambiságom jön szóba.
-Az egyik régebbi lány ismerősöm, ő is mindig Bambizott engem, de szerintem ő nem kedveskedésnek szánta. De rendes csaj amúgy, csak elég szigorú. - Magyarázom Allegrát és a Bambit.

-Akkor őt is meghívjuk! Amúgy is meg szeretném majd ismerni. Mégiscsak az öcsikéd! - Mosolygok, érezni ráér, majd amikor úgy érzi, de a hajlandóság részemről adott.
-Ha szeretnéd lesz! Grillezni jól tudok, de minden más kerti kaja... őő... a nyárshoz például nem értek, te értesz? - Tűzrakót nem tudom, akar-e, de ha igen, remélem ő tud sütni nyárson, ha nem meg kell tanulnunk majd.
-Ámen! Válasszunk! - Nevetek, nem akadály. De jól sejti, Liát nem a kórházban akarom látogatni...
-Tévedsz, ő elsősorban színész volt, annak is vallotta magát tudtommal. És deeeee, te színész vagy, nekem az vagy! - Vigyorgok és csókolgatom, nekem már bizonyította, tehetséges, lelkes is.
A színházjegyeknek örülök, de szem előtt kell tartanom a régi ígéreteimet.
-Nem, de ha a lakodalomba is hívják, hajnali három előtt nem jövünk el... nem tudom mennyire vannak jóban, ha egyszer láttam azt a csajt... - Vonok vállat, nem ismerem Lia kollégáit, barátnőit... senkijét csak Reevent, igazából.
-Ne légy igazságtalan! Próbálok megoldást találni... - Sóhajtom, mert ne én legyek már a rossz, hogy megpróbálok megbízható maradni...
-Gondolom ahogy hazajön. Kétlem hogy előtte pár nappal jönne haza. De maximum rákérdezek nála, tudom, azt mondtad, ne hívogassam, de egy kérdést csak feltehetek neki, nem? - Húzom a szám tanácstalan, nehogy azt higgye, most az ő érveinek megyek ellen. Nincs sok kedvem menni esküvőzni, végül Callievel sem mentem el anno, lehet Liával sem fogok.
-Jó tudom csak... érzem nem örülsz. De továbbra is azt vallom, ha most mindent lemondanék amit ígértem akkor eléggé léha lennék nem? Reevennek is megígértem hogy az egyik hétvégét teljesen vele töltöm. Ő még sértődősebb mint Lia... - Húzom a szám, hogy ne morcogjon rám ennyire, mert nem szeretnék senkivel sem vitázni, főleg nem vele. Tudja hogy fontos nekem, nem is kérdés.
Inkább odabújok hozzá, a nyakába dugom az arcom és fúrom magam hozzá. Úgy érzem én vagyok a gonosz most, hogy ő igyekszik de nem is értékelem, pedig nem is igaz! De nem tudom hogyan éreztessem, nekem már az is jól esik, hogy gondol rám...

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: Mindennapok ~ Josh&Seby   Today at 00:54

Vissza az elejére Go down
 

Mindennapok ~ Josh&Seby

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next

 Similar topics

-
» Ha kell egy jóbarát ~ Josh és Seby
» Az első nap! ~ Josh && Suzy

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: A világ legvégén :: Lakások, házak, otthonok :: Archívum-