Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Stanley Collins
Kedd. Nov. 22 2016, 20:33 by Stanley Collins

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

Top posting users this month
Samuel T. Collins
 
Eric A. Blake
 
Reeven Callagher
 
Felix Kaleolani
 
Leopold K. Lindhardt
 
Suzanna Crystal
 
Quentin Collins
 
Kőrösi Noel
 
Dominic Tveit
 
Louis Tagliavini
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 Hull a hó, hull a hó, mesebeli álom ~ Josh & Seby

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... , 9, 10, 11  Next
SzerzőÜzenet
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Hull a hó, hull a hó, mesebeli álom ~ Josh & Seby   Szomb. Márc. 19 2016, 21:18

Nem kétlem, hogy a macskámat le tudná kenyerezni.
Liával amúgy sem vagyunk túlságosan beszédes viszonyban, és ha szóba is kerültek kedvencek, nem tűnt fel, hogy szereti Kinget. Lehet, nem figyeltem eléggé.
//Ok, nekem megfelel, hogy eljárjanak/eljártak ide-oda//
Sebastian sóhaja árulkodó. Amúgy is ismerem annyira, hogy tudjam, a kórházakat még messziről sem kedveli. De igen, tapintatos vagyok, és nem feszegetem a témát. Mára már semmi baja nincs, nem hiányzik nekem, hogy csupán az emléktől rosszabb hangulatba kerüljön.
- Valóban nem- vágom rá gyorsan, mert ezen gondolkodtam már egy sort. Ha az biszexuális, aki szexuálisan aktív nőkkel és férfiakkal is, akkor én nem vagyok az, mert utóbbira még csak nem is vágyom. Nem tagadom, és sosem tagadtam, hogy szeretem őt (nagyon szeretem), de az aktust, mint olyat, a nő(k)nek tartogatom. Ez így természetes, ez így van rendjén. Az ölelés és a csók, ahogy Seby is mondja, ennek a közöttünk feszülő, magasabb rendű érzelmi kapcsolatnak a hozadékai. Csak azért, mert teljes szívvel szeretek valakit (őt), még nem vagyok rabja a saját nemem képviselőinek. Amikor Reeven szájon csókolt, nem gyakorolt rám különösebb hatást... Inkább csak meglepett. Sebastian számára mégis fura, hogy gondoltam rá. Épp azért gondoltam rá, mert fura volt... Vagy hogy is van ez?
- Nos, úgy hiszem, azért mert engem szeretsz, Liát nem szereted kevésbé, mint eddig. Nem helyette szeretsz, igaz? Ha Lia nem úgy szeret, ahogy te vágyod, akkor senki sem vetheti a szemedre, hogy viszontszereted azt, aki viszont úgy szeret...- Nos, bevallom, engem is feszélyezett kezdetben, hogy Lia képbe került, de éppen Sebastian győzködött arról, hogy egyikünk sem "harmadik" ebben a kapcsolatban. Legalábbis így tettem helyre magamban a dolgot. Így fordulhat elő, hogy nincs lelkiismeretfurdalásom Lia miatt. Ő nem kap kevesebbet Sebastianból csak azért, mert én a világon vagyok. Lényegében rajta múlik, és sokkal többet is kaphatna, ha akarna.
- Igen. Úgy, mint rám Lia mellett. Vagy valami ilyesmi....- Önző lennék, ha azt akarnám, más ne szeresse Sebyt, és ő se szeressen mást. Ha korábban azt gondoltam, ki akarnám sajátítani, saját gödrömet ásnám: neki szüksége van rá, hogy több oldalról legyen támogatva. Hiszen, ha elég lennék én, nem élne Liával. Ha Sebynek vannak szexuális vágyai férfiakkal kapcsolatban, kell neki valaki, aki megadja, mert az nem én vagyok... Világos, mint az egyszeregy.
- Nem, nem azért, mert két emberbe szerettél bele...- Hogyan is fogalmazzak?- Egyikőnk sem teljesíti ki benned az űrt... Ez is csak azt mutatja, hatalmas szíved van, és hatalmas vágyaid. Te csak keresed az utad, hogyan teljesíthesd be az igényeidet...- az ajkamba harapok. Ezért is nem értem, minek neki zárt kapcsolat. Amíg nyitott kapcsolatban voltak, és Sebynek voltak kalandjai, kiegyensúlyozottabnak tűnt, mint az utóbbi időben. Valaminek lennie kell Liában (vagy volt), amiért Seby képes volt váltani.
Vállat vonok, nevetek:
- Nekem ülve az. Szabad mind a két kezem!- nevetek. Nem mintha olyan sokmindent csinálnék pisálás közben.
Nevetek, ahogy lefesti, miért vagyok észbontó férfi.
- Ha igaz, amit mondasz, állandóan ostromolniuk kellene. Hát hol vannak ezek a nők?- nevetek. Kedves, hogy bókol nekem, és elhiszem, neki nagyon tetszem, de hogy mindenki ideája nem vagyok, az tuti. Se külsőleg, se belsőleg.
Aztán csak rázom a fejem. Elutasító, én? Nem bújok ágyba akárkivel, és -mint említettem-, nem vagyok ajánlatokkal elhalmozva, hogy bárkit is visszautasítanék, ha ismerkedni szeretne. Az egyéjszakás kalandok állnak távol tőlem. Csak azért, mert rám tör a kangörcs, nem fogok felszedni valakit. Számomra fontos és elemi szükséglet, hogy máshogy is kapcsolatban legyek azzal, akivel lefekszek.
- Nem utasítok el szinte semmit. Maximum nem vagyok olyan gyors, mint mások...- kacsintok Sebyre. Ha megvan a késztetés, az érzelmi alap, és a körülmények is klappolnak, bármi lehetséges. Elnevetem magam- Nos igen, rám is vonatkozik a mondás: "Sohase mondd, hogy soha". Lám, mi is visszatértünk a normál kerékvágásba, noha azt hittem, sose történhet ez már meg.
- Amikor franciául morgolódsz, az teljesen ösztönös, meggondolatlanul jönnek ki belőled a szavak... Míg ha nekem olvasol be, már átfogalmazod, meggondolod, finomítod őket. Hol van akkor a haragod ereje? - sokat jelent nekem, ha hevesen reagál le valamit, mert érezteti, fontos neki.
Elmosolyodom, hogy találtunk valamit, amiben megintcsak különbözünk. Értem már, miért szereti Liát. Ő is kiegyensúlyozottnak és nyugodtnak tűnik. Vele békés lehet együtt élni (bár a tények épp az ellenkezőjét igazolják). Én szeretem az izgalmat az életemben, bár hosszú távon ugyanbúgy a békességre törekszem. Olyanok ezek a gombócok számomra, mint amikor evés előtt összeszalad a számban a nyál. Tudom, hogy az enyém lesz, amit látok, aminek érzem az illatát, de még várnom kell rá. Az a mikor, mikor, mikor? érzés, ami izgalomban tart, és az nagyon jó. Mint az előjáték szex előtt...
Felveti a kérdést, mi lesz otthon. Mindazok fényében, amikről beszélgettünk, nem nagyon értem a kérdést, és nem is értem, miért kérdi.
- Más lennél otthon, mint itt? -Neki kell eldöntenie, mennyi tartozik másokra, és mi magánügy abból, ami kettőnkkel történik. Ki a fenét érdekel, hogy mások is tudják, szeretjük egymást? Én büszke vagyok rá!
- Na, ha feltalálják az időgépet, oda is kettesben megyünk!- nevetek, hogy tetszik neki is az ötlet. Ahogy egondolkodunk, megint rájövök, sem az idő, sem a hely nem számít. Ő számít. Ha velem van, jól érzem magam.
Elpilled egy kicsit az ölelésemben. i tudja, megint hol jár az esze. Nem zavarom meg a gondolatait, csak amikor már feltűnően régen van csendben. Ébren van, nagyon is; a csókja forró, és az ölelése is arról árulkodik, messze van még az álmosságtól.
- Persze, miért ne, ha van kedved!- játszhatunk. Kifejezetten jó játék. Tetszik.
Megkínálom magunkat borral, boros csókkal, aztán visszafekszünk úgy, ahogy eddig voltunk, hacsak nem akar testhelyzetet változtatni.

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"


A hozzászólást Joshua McBridge összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Márc. 19 2016, 23:21-kor.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3206

TémanyitásTéma: Re: Hull a hó, hull a hó, mesebeli álom ~ Josh & Seby   Szomb. Márc. 19 2016, 21:46

-Örülök, hogy megérted, hogyan érzek. - Mosolygok rá megkönnyebbülten, mert így van ahogy mondja. Nem helyette szeretem, és reméltem megbocsátható, ha vágyok a viszonzásra.
-Lehet. Lehet szükségem is van ilyesmire, nem csak kíváncsi vagyok. Nehéz megmondani, csak azt tudom, téged szeretlek és ennek semmi köze kíváncsisághoz vagy szükséglethez. Egyszerűen szeretlek és ennyi. - Mosolygok rá. Lehet Reeven valóban megad pluszban olyanokat, amiket mástól nem merek kérni, vagy nem gondolnám hogy megkapom. Ő biztos nem érzi ezt Felix mellett, lehet csak érzi amit nem én nem tudatosítottam. Fogalmam sincs, lehet megkérdezem erről. Minden esetre bújok Joshhoz, mert olyan jó.
Aztán ezt a hiány dolgot ráhúzom a két embert szeretni érzésre, de ő másra érti.
-Beteljesíteni? Lehet... - Látszik ezen nem gondolkodtam el. Sosem gondoltam, engem lehet így viszont szeretni. De tény, a felfogásom kábé mindenkinek meredek, talán csak Reevennek nem. De benne sem vagyok biztos.
A ciki téma már másabb, nevetek hogy örül a szabad kezeinek, micsoda érv!
-Nem tudom, keresnek téged! - Vigyorgok, én elfogult vagyok, mert imádom ahogy van. Nagyon imádom, érezheti is, hogy oda meg vissza vagyok, nem tudom a csajoknak mi kell, csak azt hogy nekem ő.
-Az nem szokott baj lenni ha nem vagy gyors! - Vigyorgok és buján harapok az ajkára éppen csak, érzékien.
-Miért hitted ezt? - Már hogy nem leszünk megint úgy mint régen.
-Oh... fontos vagy nekem, nem akarlak elveszteni csak mert forrófejű vagyok épp. Nem szeretem a meggondolatlanságot. Amúgy ha rám szólsz nem angolul beszélek, át szoktam kattanni hamar. És nem akarom hogy a haragom elérjen téged. Már ha tudok rád egyáltalán haragudni. - Ebben sem vagyok biztos. De jól esik, hogy még ez is érdekelné belőlem. A nem kellemes oldalam. Egészen meghat vele.
A görcsölést és izgulást illetően különbözünk, de nem baj. Nem kell mindenben hasonlítani, sőt! Az nem is jó.
-Nem akarok... de félek neked az nem lenne jó, mert te nem vagy... téged nem érdekelnek a férfiak, de így azt fogják hinni esetleg, igen, és... lehet csúnyábbat is mondanak rád, de én azt nem akarom. - Ha Reeven megtalálja esetleg nem épp kedves szavakkal mit csinálok? Az én hibám lesz.
Kicsit el is merengek, de éreztetem mikor rá kérdez, hogy ohoho, dehogy vagyok álmos.
-Jól van! - Mosolygok, a borra bólogatok, igyunk még, egy üveg nem sok. Bár a csókok feltüzelnek, türtőztetem magam. A bortól nem csak kipirulok, de könnyebben csábulok, mert ellazít és Josh nagyon kívánatos, izgatja a fantáziám, hogy csak egy köntös van rajta, hogy meztelen, hogy ah... jah igen kérdeznem kéne ugye? Ahm, időhúzásképp a nyakát csókolgatom odaadóan, kicsit szívogatva is.
-Hmm, legyen a téma a személyiség! Szerinted mi a legjellemzőbb tulajdonságod? - Mosolygok rá, megcsókolom a száját is, most hogy elszakadtam a nyakától.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Hull a hó, hull a hó, mesebeli álom ~ Josh & Seby   Szomb. Márc. 19 2016, 23:16

- Kellett néhány dolog, hogy megértsem, de azt hiszem, jó nyomon járok- legalábbis úgy tűnik, most tökéletesen értjük egymást.
- Nem is szeretném, ha megmagyaráznád...- nézek rá, kérlelőn. Had maradjak abban az illúziómban, ő valóban önmagamért szeret. Mint ahogy én is önmagáért szeretem a legjobban, és nem egyik vagy másik tulajdonsága miatt.
- Igen, valahogy úgy... - bólogatok- Mondjuk, én beérem levessel és frissen sülttel, ha ebédelünk, neked pedig elengedhetetlen a desszert. Vagy fordítva. Ha én nem is eszek veled, te majd megtalálod a módját, hogy megszerezd, amire szükséged van, amire vágyódsz, ami működtet... Nevezzük akárhogy. Bizonyára nekem is megvannak a magam csemegéi, ami nem egyezik azzal, ahogy veled "étkezek", és én is megtalálom majd a módját, hogy saját igényeimnek utat találjak- próbálom elmagyarázni, hogyan látom én (józan paraszti ésszel)
Időnként nagyon jól elhülyülünk azon, ami szóba kerül, máskor vér komolyra fordul a beszélgetés. Annyira kinyílok neki, észre sem veszem, hogy elszólom magam, csak amikor visszakérdez.
- Tudod te...- rágcsálom meg a szám szélét- Mert határt húztam kettőnk közé, te még szigorúbban visszavettél. Úgy éreztem, büntetsz, de már tudom, magadat és engem is védtél vele. Időre volt szükségem, hogy megértsem, mit jelentenek számomra ezek a dolgok, és te milyen szándékkal nyújtod...- bocsánatkérőn hajolok közelebb, puszilgatom engesztelőn. De annyira a szex felé vitt el akkor minden gondolat, képtelen lettem volna többet engedni, többet tenni.
Aztán csak hallgatom, hogyan beszél a haragról és rólam egy mondatban. Úgy hiszem, nincs kapcsolat viták nélkül, közöttünk is előfordult már, és valószínűleg nem is utoljára. Szeretném érteni, szeretném mihamarabb orvosolni, ha sérelem éri. Fontos nekem a nyugalma, a boldogsága, és hogy harmóniában érezze magát velem. Úgy, mint most. És érzem, erre törekszik ő is. Nagyon sokat jelent ez számomra.
- Édes, aki téged ismer, tudja, milyen vagy azokkal, akiket szeretsz. Aki meg nem ismer, csak azt fogja látni, boldog vagy. Számít nekik, én teszlek azzá vagy valaki más? - nem hiszem, hogy mindenki minket sasolna- Amúgy meg nagyon nem érdekel, mit mondanak mások, ha én tudom, mi az igazság- Kinőttem már abból a korból, hogy verekedjek a becsületemért. (Felteszem, arról beszél, hogy majd lebuziznak.)
Igyekszem megnyugtatni, vannak dolgok, amik hidegen hagynak. Ha én tisztában vagyok magammal, ha ő tisztában van velem, ha elfogad olyannak, amilyen vagyok, nem fog érdekelni, mit gondolnak mások, mert őt sem fogja befolyásolni. Más kérdés, ha őt becsmérlik, lehet, hogy behúzok az illetőnek.
Iszunk, csókolózunk. Kell a desszert, minden formája. Imádok édes-szájú lenni. Ha be is nyúl a köntösöm alá, nem zavar. Szeretem, ha cirógatnak, és ő nagyon jól csinálja. Kényezteti a nyakam is, a szám is, egészen megfeledkezem a játékról, amíg fel nem teszi a kérdését.
- Nos, ez jó kérdés. Nem tudom... Talán... szórakoztató, mert bárhol, bármikor képes vagyok bohóckodni- elnevetem magam. Marha jó tulajdonság, mondhatom. De hasznos, az biztos.
- Belőled mi hiányzik a leginkább?- kérdezek vissza. Sokat elárul róla, ha megtudom, mit tart igazi hiányosságának.

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3206

TémanyitásTéma: Re: Hull a hó, hull a hó, mesebeli álom ~ Josh & Seby   Szomb. Márc. 19 2016, 23:38

-Szerintem is. - Mosolygok rá, szerintem kezd érteni engem, úgy érzem el is fogad teljesen, nekem több sem kell.
-Nem is tudnám... Túl összetett... - Mosolygok rá, lehetetlent kérne. Szeretem és kész. Örülök hogy erre rájöttem a miért már nem volt fontos.
-Hmmm... önzetlen vagy. - Mosolygok rá. Nálam ezt azt jelenti megérti ha nekem is kell valami még, amit véletlenül ő nem tud megadni de elfogadja azt is ha neki kell még valami és nem erőlteti, hogy én adjam meg mindenképp. Ennél nagyobb szabadságot és megértést nem is tudna adni nekem. Vagy nagyobb boldogságot, hogy nem akar megváltoztatni és nem bánja, ha én sem akarom őt.
-Ne butáskodj... sosem vesztenél el emiatt. Ilyen miatt. És sosem büntetnélek. Tényleg csak jót akartam, megfelelni neked... - Puszilgatom én is, bár rettentően élvezem hogy csókolgat.
Aztán hangot adok aggodalmaimnak is mert... félek olyan megjegyzéseket kap majd miattam amit nem akarok neki. Most is megnéztek minket az emberek, odahaza is megfognak. Mert én nem bírok magammal. De a válasza ha nem is teljesen de részben megnyugtat.
-Én tényleg csak nem akarlak bajba sodorni. Jaj ne is verekedj, hogy jut ilyen az eszedbe? - Ijedezem, nekem ez nem jutott eszembe, csak hogy megszólják. Áh, nem, csak nem tesznek vele semmit. Bár a Lionel félék ilyenek, Josh nem egy Kilian.
Egy biztos: én semmilyen formán nem akarom bántani csak kényeztetni, csókolgatom és simogatom is, de mivel azt kérte játszunk még, hát játszom. Nekem is tetszik, csak a bor meg ő... így.. ahm.
-Az igaz, szeretem hogy vidám és kedves vagy, és én a humorod is imádom! - Csókolgatom, emlékszem, engem is feldobott pedig nagyon peches napom volt mikor először találkoztunk!
-Háát... hogy őszinte legyek nem tudom melyik a legrosszabb hiányosságom... apám szerint a józan ész, mások azt mondták az elkötelezettség... szerintem csak az önbizalom... félek nem vagyok jó úgy ahogy vagyok, mindenki másmilyennek gondol és lát mint amilyen vagyok, olyan dolgokat mondanak rólam magabiztossággal amilyen én sosem voltam vagy leszek... emiatt nem is merem elhinni, hogy jó vagyok így. Hülyeség ugye? Az én koromban már nem lehet változni, vagyok amilyen vagyok de... félek az nem elég... - Rajzolok köröket szórakozottan a mellkasára. Nem merek ránézni. Mi van ha ő is rájön jah, hogy te nem ilyen vagy? És akkor csalódik mint mindenki. Egyszerűen képtelen vagyok elhinni ténylegesen, hogy elfogad azt hiszem. Pedig ő jár hozzá Henry után a legközelebb. De Henry velem nőtt fel, nem csoda ha tudja milyen vagyok, mert szinte éljel és nappal együtt voltunk. Josh-sal nem, hiába élvezném. Félek is... nem akarom, hogy csalódjon bennem.
-Nem mondtál témát.. - Motyogom, mert ő jönne.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Hull a hó, hull a hó, mesebeli álom ~ Josh & Seby   Vas. Márc. 20 2016, 00:34

A kettőnkről alkotott kép egyre világosabbá válik, ahogy játszunk. Segítségével pár dolgot meg tudunk beszélni, ami korábban problémát okozott közöttünk. Úgy érzem, megtaláltuk a közös pontjainkat, és tudjuk, merre kell menni, hogy ne vitatkozzunk megint össze.
- Pssszzzt- teszem az ujjam a szájára. Még ennyit sem akarok tudni.
Aztán a igények kerülnek szóba, vagy legalábbis oda jutunk, hogy mások az igényeink, ezért fordulhat elő, hogy több oldalról támogatjuk ki magunkat. Nemcsak róla van szó, miért nem vagyok elég én, Lia, vagy bárki más. Úgy tűnik, a szeretteink erősítenek meg bennünket, tesznek azzá, akik vagyunk. Számomra is nagyon fontos a vele való kapcsolat, de az életem bizonyos részeit mással képzelem el.
- Önzetlenség, ha azt kívánom, boldog legyek? Mert nekem is úgy a legjobb, ha téged annak tudlak. Nem elég látnom, éreznem kell, hogy jól érzed magad a bőrödben- némiképp visszafogottan fogalmazok, hiszen tegnapig mindennek láttam, csak boldognak nem. És nem hinném, annak egyedül én lettem volna az oka. Szóval... ha hibádzik még egy tényező, még mindig nem tökéltes a boldogsága.
- Tudom. Felejtsük el, jó? Tanultunk belőle, legyen ennyi elég- még mindig rossz arra gondolni, miért nem működött a kommunikáció kettőnk között.
Aztán arról beszél, mi lesz otthon. Attól fél, hogy majd megszólnak bennüket, és megjegyzéseket tesznek ránk. Igyekszem ezt nem komolyan venni. Először is, nem hiszem, hogy bárki bennünket vizslatna egész nap. Ha észre is veszik, hogy jó kapcsolat van közöttünk, majd irigykednek. Ha azt feltételezik, melegek vagyunk... Gondoljon mindenki, amit akar, ha mi tudjuk, mi az igazság. Engem ez ilyen szempontból nem izgat. Úgy tűnik, őt talán jobban. Mondom is neki, hogyha kell, megverekszek miatta.
- Nyugi, nem hiszem, hogy valaha is sor kerülne rá. Elég békés természetű vagyok, ismersz!- szélsőséges esetekben azonban el tudom ragadtatni magam.
Kis pihenőt tartunk elfeledkezve egy kicsit egymásban is. Jó ez így, kellett, felfrissít.
Nevetek, hogy szereti a humorom. Tudom. Éleztük már egymáson a nyelvünket, és sosem volt belőle sértődés. Mintha pontosan tudná, mi az, amit komolyan kellene venni, és mi az, amit nem. (Utólag nagyon egyszerűnek látszik az egész)
A kérdésem érzékeny pontot talál. Igazából nem hittem, hogy tud olyan dolgot mondani, amivel meg tud lepni, de így történik.
-Nem értek egyet apáddal, és másokkal sem. Veled sem, bár ha ez az utóbbi hónapokban alakult ki, akkor megértem. Bocsánat, miattam alakulhatott ki. Tudom, nem voltam a legjobb barát, és rosszul reagáltam le dolgokat, ráadásul rosszul is kommunikáltam, amikor megéreztem, milyen makacs vagy... - megölelgetem, kezem ismét a hajában keres utat.
- Klassz ember vagy, felnézek rád, sok tekintetben szeretnék olyan lenni, amilyen te vagy. Hinned kéne magadban, elhinni, hogy szerethető vagy, nem keresni a hibákat folyton magadban, és nem állandóan a másik kegyeit lesni. Erről beszéltem már neked, csak ismételni tudom magam: vannak álmaid, helyezd őket jobban előtérbe, magadat is tedd boldoggá, így könnyebb lesz utat találni hozzád, mert nem fogsz félni a visszautasítástól. Amit ugyan be kell vállalni, de te éppen elég eszes ember vagy, hogy kibiztosítsd magad. Állj több lábon, ez nálad működik, szerezd vissza az önbizalmadat! Én segíteni fogok, számíthatsz rám!- duruzsolom neki.
Tudom, milyen érzés, amit most ő él át. Én is átmentem hasonlón. Nekem ő és Suzy segítettek elsősorban, de nagy szerepe van Eleenek és Quentinnek is, hogy ma olyan vagyok, amilyen lenni szerettem volna, amikor ebbe a városba költöztem. Már nem vagyok olyan idegen, mint anno. Mégsem olvadok bele a szürke amerikaiak közé. Észrevesznek, szeretnek. Újabb lépcsőfokokat sikerült megtennem az önmegvalósítás útján.
- Oh, bocsi, most én kalandoztam el. De ha már kaland... Mi jut erről először eszedbe?- kérdem.

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3206

TémanyitásTéma: Re: Hull a hó, hull a hó, mesebeli álom ~ Josh & Seby   Vas. Márc. 20 2016, 01:00

Belekuncogok a pisszegésébe, izgat az ujja az ajkamon, csókot is nyomok rá, hagyja meg is fogom a kezét és csókolgatom még az ujjait. Kis buta. Minden porcikáját imádom. Választani nem tudnék melyiket jobban.
-Én is akkor vagyok a legboldogabb, ha te is az vagy. Mindenhogy. Most boldog vagyok. - Nem állítom, nincsenek gondjaim. De most jól érzem magam, ez nem hazugság.
-Elfelejteni nem akarom, csak örülni, hogy megoldódott. - Veszélyes lenne elfelejteni, félnék újra hibáznánk.
-Persze, de nem akarom, hogy bajod essen. Semmilyen formán... - Főleg ne miattam...
Inkább csókolgatom és simogatom, de mivel még van kedve játszani kérdezek. A válasza mulattat, olyan édes! Ellenben én nem szeretek a hiányosságaimról beszélni, mert tudom, hogy sok van. Hibám is. Nehéz eset vagyok...
Nem merem neki elmondani hogy nem mostani a problémám, de nem akarom azt higgye, miatta vagyok ilyen.
-Nem... nem most alakult ki... Nem miattad... - Motyogom, de inkább elbújok az ölelésében. Nem akarom, hogy szerencsétlennek tartson.
-És ha csak elrontom az önzőségem miatt? Ha elrontok mindent? - Nem merek magamra gondolni magam helyezni előre. Az azt jelentené, hogy Ameliának megmondom, ez így nekem nem jó, hogy szenvedek. Ha megbántom Ameliát félek Reevent is elveszítem, vagy Josh, amiért megbántottam a saját párom, mert milyen ember bántja a szeretetteit? Hogy nem érem be azzal amit kapok... akkor is ha kevés, mert más ennyit sem kap. És ez csak egy dolog...
Nem tudom hogyan biztosítsam ki magam. Nem tudom hogyan tudnék úgy őszinte lenni, hogy ne legyek bántó. Ijesztő elmondani, én mit szeretnék. Pedig... úgy fest kénytelen leszek. -Félek... - Csúszik ki. Remélem nem érti mert a mellkasába mondtam, de sajnos nagy a csönd, csak a tűz ropog halkan. Nem akarok gyávának tűnni a szemében, az olyan lehangoló.
-A kalandról? Te... - Nem is gondolkodtam csak belebámulok a szemébe. A kaland izgalmas de ijesztő is, akarod is meg nem is, ha benne vagy élvezed, ha vége hiányzik... Josh-sal lenni ilyen, a félelmeim amiatt vannak, hogy elhagy, vagy baja esik, megszólják és meggondolja magát, félek vége lesz. De amíg tart, itt és később csupa izgalom, csupa mámor, csupa felfedezés! Őt is és magamat is felfedezhetem. -Te jutsz eszembe... már nem úgy, hogy egyszeri megálló vagy, jaj nem hanem... izgalmas és érdekes, felfedezni való, de kicsit veszélyes, hogy megsérülsz, de mégis akarod... akarlak... izgulok ha veled vagyok de mámorban úszom, hogy megtehetem. Úgy érzem az egész tanulságos és kincset lelek a végén, és örömöt... nem tudom, élvezem. - Szívom be az ajkaim, nézem a kék szemeit. Azok is egy külön kaland.
-Neked mi a kaland? -Mosolygok vissza. Aztán töltök még bort, feltápászkodom, öntök magunknak, de... pár korty után a számba harapok.
-Új téma... érzékiség... - Elnyitom a mellkasán és a hasán a köntöst, hogy lássam a köldökét. -Bízol bennem ugye? Bármire azt mondod nem, akkor az nem. Nem ez a kérdés. A kérdés az... - Nyúlok a poharamba, hogy beborozzam az ujjam és a mellkasáról középtájt egyenes vonalban lehúzzam az ujjam a köldökéig, majd azt is megnedvesítsem kissé ha hagyja persze. -... Engeded-e nekem, hogy érzéki lehessek, hogy csókolhassalak erotikusabban... mert ez fel fog izgatni téged... és meg fog ijeszteni, mindig megijeszt. De ha bízol bennem nem kéne megijedned... ne mozogj... - Mosolygok rá és ha csak nem tiltakozott akkor óvatosan öntök egy kis bort felülről lefele a testén. Ha nem mozog a kijelölt úton mennek a cseppek, ha mozog... akkor elmászkálnak. Márpedig sejtheti hogy én róla akarok inni, felakarom inni a bőréről a bort az ajkaimmal és a nyelvemmel nem kis élvezettel.... kérdés hagyta-e, és ha igen, hagyja-e hogy folytassam?

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Hull a hó, hull a hó, mesebeli álom ~ Josh & Seby   Vas. Márc. 20 2016, 02:06

Sebastiant nem igazán lehet lecsendesíteni. Ha nem szavakkal, más módon juttatja kifejezésre véleményét. Olyan buta, most éppen azt használja ki, hogy a száján vannak az ujjaim.
- Igen, tudom- észrevenni, menyivel jobb a kedve most. És ez nem csak felületes jókedv, tart már egy ideje ahhoz, hogy tudjam, ez valahol mélyen gyökerezik.
- Én is örülök!- sóhajtom. Hiba lenne, ha azt hinné, rólam nem gördültek le mázsás súlyok, és nem érzem magam felszabadultabbnak.
- Nem is kell, hogy bajunk essen. Se nekem, se neked. Szerintem rémeket látsz- igyekszem elterelni erről a témáról a figyelmét.
Ahogy jobba fúrja magát hozzám, megint Lia jut eszembe. Buta az a lány, ha nem veszi észre, Seby mennyire éhezi a szeretetét. Vajon mi lehet a baja? Miért ilyen távolságtartó? Miért...?
- Nem dönthetek helyetted. Magaddal számolj el, mi fontosabb: fenntarts valamit, ami igazából még boldoggá sem tesz, vagy éld az életed, ahogy neked jó, esetleg... egyedül? Bár meggyőződésem, ha sikerül megvalósítanod az álmaidat, boldog leszel, ez látszik majd rajtad, és könnyebben fogsz társra találni, mint remélted!
Vállat vonok. Nem tudom megítélni, mi a fontosabb számára: valami, amit elnyomott magában vagy Lia. Lehet, hogy igazságtalan vagyok, és nem is a lány okozza a problémáit, és ez az egész régebbre nyúlik vissza, egészen gyermekkorába, a szüleihez. De azok a dolgok miért most tartanák fogva?
- Gondolj arra, te szeretnéd-e tudni, pl. Lia mit forgat a fejében. Ha téged érdekelnek az ő vágyai, feltételezd, hogy őt is érdeklik a tieid! Mesélj neki, úgyis látod, hogyan reagálja le. Tanácsot adhat, segíthet, hogy megvalósítsd őket, esetleg ő is magától tárulkozik ki. Nem szoktatok beszélgetni a közeli- és a távolabbi jövőről?- kérdezem. Nem tudom, hogy csinálták eddig, de mintha félnének egymástól.
- Elhiszem... De jó így?- simogatom rendületlenül a haját. - Valószínűleg tudni fogja, ismer már annyira, hogy jót akrsz, és nem őt akarod bántani. Kezdd akár ezzel, én nem tudom, ti hogyan szoktatok beszélgetni. Ahogy velem is meg tudtad beszélni, vele is meg fogod tudni, hidd el. Találjátok ki közösen, hogyan lehetne változtatatni...
Nem ábrándítom ki, hogy lehet, hogy sokat kell próbálkozni. Tudom én, hogy nem csak Sebastianon múlik. De ez kettejük dolga. Ha beleavatkoznék, Lia haragudna rám, és talán Sebyre is, amiért velem beszélte meg, és nem vele.
Aztán, amikor a kalandról beszél, rólam beszél, a velem való kapcsolatáról. Eszembe jut, mit mondott a gombócról, meg a gyomorgörcsről, pedig mindaz amit elmondtam neki, nagyon hasonlít ehhez. A várakozás feszült izgalmai.
- Ismerős érzés, igen...- mosolygok rá. Aztán hozzáteszem- De nem vagyok kincs. Ha tőlem várod a csodát, nincs nálam. Odaadnám pedig- nem lenne jó, ha ennyire elfogultan gondolna rám.
- Felfedezni, megismerni azokat a dolgokat, amiket eddig nem volt lehetőségem. Örömöm lelni. Megkeresni azokat a dolgokat, amik boldoggá tesznek, amiktől jókedvű leszek vagy boldog. Felfedezni azokat, amikekkel elérem ugyanezt másoknál.
Az érzékiséggel nem is kérdez, inkább mutatni, talán, mert bátorságot merített abból, amit az imént mondtam neki.
- Bízok- és bólintok is egy aprót. Talán arra kiváncsi, mennyi alapja van mindannak, amit elmondtam neki? Vele kapcsolatban, és azokkal a támákkal kapcsolatban, amit felváltva vetettünk fel?
Kinyitja a köntösömet, és nekem eszembe jut, hogy nincs rajtam alsónadrág. Mindeddig nem zavart a dolog, elég nagy a köntös, hogy fedje, amit kell. A derekamtól lefelé azonban nem takar ki, és amikor a borba mártja az ujját, azt gondolom,  egy kicsit játszani akar.
- Sebastian...- nyúlok a kezéért, ahogy a köldököm nedvezi- Ha tudván tudod, hogy meg fog ijeszteni, miért akarod csinálni?
Igen, igaza van, ha erotikus játékot akar, és azzal izgalomba hozni, attól valószínűleg be fogok pánikolni. Szeretem, de nem akarom azzal azonosítani őt, hogy az erotikus vágyaim kielégítésében segít.
- Ne izgass szándékosan. Az olyan, mintha szembe jönnél azzal, amit én szeretnék. Nem szóltam, és nem állítottalak le, amikor csók közben izgultam fel. Veled is megesett, ez normális reakció, de amit tenni készülsz, szándékos súrolása annak, amit a határaimnak nevezek- mondom neki szelíden. Kérdezett, válaszoltam. Nem lehet baj ebből!
- El szoktad mondani az erotikus fantáziáid Liának?- láthtja, a témát nem terelem el. Igyekzem őt a megfelelő irányba terelni. Elhiszem, hogy kihívás nem próbálkozni, főleg, hogy egymásra voltunk hangolódva egész nap. De én nem lettem más attól, hogy lényegében szerelmet vallottunk egymásnak.

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3206

TémanyitásTéma: Re: Hull a hó, hull a hó, mesebeli álom ~ Josh & Seby   Vas. Márc. 20 2016, 02:52

-Remélem. -Mosolygok rá. Remélem tényleg rémeket látok és szerethetem úgy hogy senki se szóljon bele.
Amit mond... egyedül... könnyebben találok társat... ijesztő. Félnék szakítani. De ha az van amit gondolok a megoldás olyan dolog, ami üti az elveim. Meg kell vele beszélnem nincs mese, de... remélem jutunk valamire. És nem arra, hogy soha nem akar látni, azt nem akarom. Önző vagyok mi? A szavaira elszomorodom kicsit.
-Célozgattam... nem tűnt vevőnek rá. Bizonyos vágyaim elijesztik, mások nem izgatták... vagy nem nagyon. Dehogynem beszélgettünk. Sok dolog közös bennünk, de... nem tudom. - Bizonytalan vagyok egy ideje, boldoggá tudom e tenni éveken, évtizedeken át? Mintha sosem lenne elég boldog valahogy. Csak olyan... egyszerűen jókedvű vagy ilyesmi. Nehéz megfogalmazni, mert én sem tudom mi hiányzik. Érzem hogy valami nem egész de nem tudom mi az. Nem jöttem rá, elbuktam benne... Pedig sok mindennel próbálkoztam, mégis kevés volt.
-Még sosem álltam én elő hogy problémám lenne... mindig egyedül próbálom megoldani a gondjaim. Megszoktam. De van amit nem tudok egyedül. Jó... - Nem akarom mondani neki, Lia tök más. Ő bezárkózik és elutasító lesz. Josh pedig nyit és keres. Mások...  
-Már rég odaadtad te buta! - Nevetek rá, mert tény és való, ő maga a kincs és a barátsága, a szerelme. Már megvan, csak még el kell hinnem. Idő míg megengedem magamnak.
-Igen, ez jó kaland cél... - Mosolygok rá. Hasonlóan gondolkodunk. De talán emiatt is rosszalkodom. Vagy csak eddig bírtam hogy ne próbálkozzak be kicsit.
Mosolygok, tudom, hogy bízik. Én pedig nem élnék sosem vissza ezzel a bizalommal. De annyira vágyom kényeztetni őt, el sem tudja képzelni...
-Mert nem értem miért félsz. Főleg mert tudod semmi olyat nem csinálnék ami fáj vagy rossz neked. De ez se nem fáj, se nem rossz. Örömet akarok okozni... csókolni és simogatni. Nem vagyok nő így sosem leszek olyan kívánatos neked de... én boldog lennék ha adhatnék. De kell az engedélyed. - Tőle elkérem. Neki másképp nem merek adni csak azzal.
-Értem. De... én önző vagyok. Izgalomba akarlak hozni. Nem azért hogy bántsalak, nem azért hogy olyat kelljen tenned amit nem akarsz. Például lefeküdni velem, szeretkezni. De... csináltunk már olyat, ami nem az volt, de kicsit több mint a csók és jó volt. Egy ilyen határ túl feszes neked? Engem már azzal is felizgatsz, ha megcsókolsz, nem kell különösebben tenned semmit. Ha azt vesszük te folyamatosan izgalomban tartasz. De nem akarom, hogy azt hidd kötelező. Csak egyszerűen szeretnélek így is szeretni, kényeztetni, csókolni ahol más nem, hallani a sóhajaid, tudni, hogy gyönyört élsz át amit én adhatok neked. Nem a viszonzás miatt csinálom, nekem azzal adsz ha engedsz. De ha nem akarod, nem csinálok ilyeneket. Csak indokold meg, miért ijeszt meg. Mi az ijesztő benne, hogy tudjam. Kétlem az, hogy egy férfi énelőttem durván ért hozzád. Vagy hogy csak negatív szexuális élményed lenne. Az sem hogy a melegszex bűn. Bármilyen formája, nem hiszem, hogy az a baj, férfi vagyok. A barátod vagyok, de ez csak előny nem? - Faggatom, simogatom az oldalát, iszok a borból.
-Pff.. igen. Nem szóban, tettben. - Könyörtelenül nézek rá, kérdezett, hát hallani fogja, pedig prűdebb mint én. -Liának nincsenek jó tapasztalatai. Velem volt először úgy hiszem. Többször elmondta, hála nekem le tudott feküdni Lionellel is, tehát már két férfival is van neki pozitív. Hónapokig a leggyengédebb voltam vele. Egy idő után megszokta, ha szájjal ingerlem odalenn, majd azt is, hogy nem leszek durvább. Nálam ez nem valami átmeneti dolog, a gyengédség. De attól még vágynék másra, hevesebbre, szenvedélyesebbre. Egyszer mikor nagyon megkívántam éreztettem vele. Szenvedéllyel szeretkeztünk a konyhában. Tudod mi volt? Mert mondtam, nekem nagyon jól esett. Ő azt, hogy nem tetszett neki. Megértem. Soha többé nem tettem ilyet. Ha rám jön, hogy hevesebb menetet akarok, elintézem magamnak mikor egyedül vagyok. Pedzegettem, bekötném a szemét és esetleg ki is kötözném, mert az izgató, semmi durva nincs benne. Annyit szeretkeztünk már ő is kéne tudja. De... ezután az eset után, mikor a szenvedélyesebb menetre is nemet mondott, értelmét vesztette a többi is. Szenvedélyes szerető vagyok. Nem durva, csak szenvedélyes. Bármi amit szeretnék még enélkül értelmetlen. Így felhagytam vele. Ahogy rád sem erőltetek semmit, gondolod majd pont rá fogom? Nem. Te is be kéne lásd, butaság tőlem félni. Ha nemet mondasz, többet nem csinálom. Tudod te is. Erotikus fantáziám-e, hogy végigcsókolom a tested? Hogy belemarkolok a fenekedbe és végignyalok rajtad? Hogy a számba veszem a férfiasságod és hallom, hogy érzékien nyögsz tőle? Igen Joshua, fantáziálok erről. De ha te nem engeded akkor az is marad. Nem lesz bűntudatom, neked se legyen. Én nem érzem magam bujának, mert kívánlak. De jó ha tudod, én tényleg biszexuális vagyok, engem felizgat a puszta látványod is, főleg mert szeretlek még inkább adni akarok, feszít a vágy, hogy örömöt okozhassak neked. Ki sem tudsz használni mert én valószínű nálad is jobban akarnám, akármi is legyen az. - Csókolom meg a mellkasa alatt a hasát, gyengéden nézek rá. Láthatja, ha azt kérné, aludjak, legalább megpróbálnám ha rögtön nem is tudnék. Ha azt menjek ki fürödni, lefürödnék. Ha azt aludjak a földön megtenném. Ha azt adjam oda neki magam, odaadnám. Mert azt akarom tenni ami örömet okoz neki. A testi öröm egy dolog, én szeretek bujálkodni. De ezt ő is tudja.
Lia miatt nincs bennem bűntudat. Azzal kapcsolatban sem mit elmondtam, mert ha nyíltan nem is, de burkoltan már beszéltem ezekről. Még Reevennek is. Azt akarom tudni Josh mit akar. Mert nála nem tudom mi okozza a bizalmatlanságot. Liánál igen, de nem tudom feloldani. Lehet nem is lehet. Emiatt sosem orroltam meg rá, inkább alkalmazkodtam. Joshnál is fogok, akármit is válaszol. Mint mondtam, nem szoktam előtérbe helyezni a vágyaim. Nem jó az.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Hull a hó, hull a hó, mesebeli álom ~ Josh & Seby   Vas. Márc. 20 2016, 05:24

Két dolgot érzek párhuzamosan, és egyre erősebben: az örömöt, amit itt él át velem, és a félelmet, hogy mi lesz, ha hazamegyünk. Utóbbiban szerepet játszik a Liával való problémája is. Időnként úgy érzem, attól jobban fél, mint attól, mi és hogy lesz velünk. Mi mindig megleszünk...
- Célozgatni sokszor nem elég!- mutatok rá. Én is jobban szeretem, ha konkrétan ki vannak mondva a dolgok, különben nem értem. Suzyt sem értem. Szóval nekem is majd beszélgetnem kell. Kérdezni, vallani...
- Úgy érted, nem egyezik a jövőképetek? Mást akartok? Máshogy képzelitek? - legalább nekem ne fogalmazzon homályosan. Úgyse tudok beleszólni, nem lehetne konkrétabb? Így csak azt érzem, a kezdeti lelkesedése szinte teljesen elfogyott, és bizonytalan, ami azt illeti. Nem kicsit. Nagyon!
Bólogatok, hogy végre rájött, mire való a társ. Ő választotta! Ha nem jó... , ez is mutat valamit. Az biztos, hogy nekem is elmondhatja. Tőlem telhetően igyekszem neki segíteni. És nem a magam malmára hajtom a vizet, mert eszemben sincs őket szétválasztani. Nem leszek attól boldogabb, ha Seby elveszti Liát!
Aztán játszunk megint, míg el nem materializálódik a  téma újfent. Meg kell állítanom, úgy érzem, nagyobb lendülettel folytatná a bezézgetésemet. Óvatosan figyelmeztetem, mire készül, hol jár. Közöttünk nincs vörös kód, vagy titkos szó, melyre el kéne távolodnia. Nem is teszi. Érvekkel próbál rám hatni, meggyőzni arról, mi jó van abban, amit csinál, és mi örömöm lelném én abban...
- Te mondtad, hogy meg fog ijeszteni. Én NEM akarok félni. Bízom benned, hiszek is neked. Logikusan, gondold csak végig, mire kérsz?!- bár konkrétan nem tudom.
Kifejti az álláspontját, és elgondolkodtat. Mélyen magamba kell néznem ahhoz, hogy válaszolni tudjak a kérdésére, mert Eleevel ellentétben, ő, Seby szerelmes belém. Nem arról van szó, hogy első akarnék lenni az életében. Az nem lehetek, soha esélyem se volt. Henry az első..., mégcsak nem is Lia.
- Nem voltak rossz élményeim- kezdem ezzel, mert mint hallottam, nem mindenki ilyen szerencsés- És igen, az, hogy a barátom vagy, sokmindenre ad lehetőséget- mosolygok rá, bár a szemem komoly marad.
- Arról van szó, hogy nem a szex a lényeg. A szex csak a testi vágyak kielégülése, de hidd el, ezt Marok Marcsa is meg tudja oldani- emelem fel az egyik kezem- Ami fontosabb, ami számomra fontosabb, hogy minden, amit teszel, itt megérintsen. Itt, belül. Lehetsz akármilyen tüzes az ágyban, meglehet, fel sem izgulok, ha ne érzem, rám vágysz, nem csak birtokolni. Elég egy csók is, ha abban ott van az üzenet. A lelkemnek kell címezni, nem a farkamnak. Nem ő szeret, nem ő dönt helyettem...- ha szókimondó vagyok, csak az ő érdeme.
A kérdésemre megint fájdalmasan felel. Lia sebzett múltja, a szexhez való viszonya nem illik Seby elképzeléseibe, vágyaiba. Vannak dolgok, amiket nem értek, de ezekről tudni sem akarok. Nem tartozik rám Lia múltja.
- Az erőszak... egy életre nyomot hagy- vetem közbe csendesen. Ha Liát bántották, az megmagyarázza, miért nem tud felszabadulni egy hevesebb menetben. Talán arra emlékezteti. Az emberi agy érdekes műszer: egy apró mozdulat, hasonlóság is felidézhet emlékeket. Orvosi segítségre lenne szüksége. Nem tudom, mennyi idő egy ilyen emlék feldolgozása, és ha egyedül nem boldogul vele...
Nem tudok szexuális tanácsokat adni neki. Talán, hogy többet próbálkozzon, kedveskedjen, legyen türelmes, kitartó. De a velem kapcsolatos kérdés éppen olyan fontos, ezért megvárom, amíg rám figyel.
-Nem félek tőled, Seby. De úgy igaz, jelenleg azzal tudod a legngyobb ötömöt okozni, ha csak mellém bújsz, ha megcsókolsz, vagy ha édesen játszol velem- Ime, a titkom, mivel lehet boldoggá tenni. Nem is nehéz, igaz?
Szóval, magamhoz húzom, közben pörög az agyam, tucatnyinál több mondat pörög a fejemben állandóan, és még mindig ugyanott tartunk: hol vannak a határaim...Mennyit engedjek?

// Bocs a hosszáért. Tömörítőt ittam az este, most hatott. Very Happy//
Ui: nem is olyan rövid... Very Happy

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3206

TémanyitásTéma: Re: Hull a hó, hull a hó, mesebeli álom ~ Josh & Seby   Vas. Márc. 20 2016, 14:32

-Nem én vagyok az aki célozgatni szokott... - Nézek félre kicsit. Lia az aki nem mindig egyértelmű, én azért konkrét szoktam lenne. Ez nem bánt, ez bánt. Ennyi.
-De... mármint gyerek, meg lakás, meg ilyesmi... munka. De... azt hiszem ő is másmilyennek képzel mint vagyok, és ha ez igaz, akkor... az nem jó. - Mert akkor ami közös az sem lesz közös mert másképp fogjuk megélni. Nem tudom Josh ért-e engem.
Aztán vinnék egy kis érzékiséget a játékba, a kapcsolatunkba, de tényleg megijedt. A kérdése meglep, úgy nézek rá, hogy nem értem a kérdést. MI az hogy tudom e mit kérek?
-Persze. De TE tudod mit kérek? Nem értem miért félsz... azt mondod érzelem nélkül neked nem megy, de én nem egy egy éjszakás kaland vagyok, hanem a férfi aki beléd szeretett... ennél erősebb érzelmi biztosítékot nem tudom hogyan adhatnék... azt kérem, engedd, hogy a tested is kényeztethessem, ne csak a lelked, szeretnélek máshogyan is boldoggá tenni. Nem vagyok nő mint mondtam, van amit nem vagy nem egészen úgy tudok megadni, de... attól még igyekeznék. - Nézek rá félredöntött fejjel, nem értem, mit kérek?
De jobban ki is fejtem neki, hátha... főleg az érdekel miért fél, mert... nem tudom. Azt hittem azért félt, mert "csak" a barátja voltam. De már több vagyok. De úgy fest ez sem elég, akkor más gondja van, más miatt fél. De azt nem tudom micsoda míg nem mondja el. Én nem mosolyodom el, várom a választ. Értem sok lehetőségünk van, de nem élünk egyel sem. Na jó, ez túlzás, egy kettővel nem élünk, de miért nem?
-Joshom. Minek csinálnád egyedül ha velem nem csak te élveznéd jobban, de én magam is boldog lennék tőle, ha én csinálom? Nem értem. Ettől miért hiszed azt, csak szexre kellesz? Nem érzed mennyire imádlak? Ha nő lennék rég lefeküdtél volna már velem fogadjunk. Mert az természetes. Mégis csak az a baj, hogy férfi vagyok. - Hát... ezen nem tudok változtatni. Örök fal. Lebonthatatlan. -De Josh... te komolyan, komolyan nem érzed hogy azért hajt irányodba a testi vágy már az elejétől, mert szeretlek? Azt hiszed előbb megkívántalak aztán szerettem beléd. Képzeld, fordítva volt. Még Phoenixel sem simán azért voltam mert jól csókol és jól néz ki. Akkor már ismertem egy fél éve, a barátomként gondoltam rá. Legalább olyan elutasító voltam vele mint te velem, de én a csókkal is. És én tényleg egy éjszakás kaland voltam neki, de ugye én ezt sejtettem. A lényeg, hogy férfival nekem érzelem nélkül nem megy. Nálad meg annyi érzelmem van mint égen a csillag, azt mondod ha a hasad csókolom abban nem érzel érzelmet? - Ez megijeszt. Komolyan nem érzi? Lehet Lia sem érzi. Senki sem érzi... de elcseszett vagyok.
Aztán mivel felhozza Liát és a fantáziám, hát elmondom neki. Érezze, megszoktam, hogy nem teljesednek ki a vágyaim, de ez nem okoz nálam törést. Ha szeretek valakit, elfogadom amennyit adni tud nekem. Nem kérek többet.
-Tudom. Elértem a korlátaim amit tenni tudtam érte. Lehet más ügyesebb lenne, én ennyit tudtam tenni. Ennyi bízik meg bennem, mint férfiban. Nem hibáztatom érte, sosem tettem, sosem faggattam. Soha. Én csak azt akartam ne féljen tőlem, sosem bántanám. - Nem tudom mit hitt, de ne kombináljon. Én tisztelem a partnereim mindig is tiszteltem.
Aztán megválaszolja, ő nem kíván így. Talán soha nem is fog. Ezt persze nem mondta, csak hogy jelenleg. Na itt jön az, hogy az én vágyaimról baromi felesleges beszélni, hiába mondják. Sosem egyezik a partnerrel. Csodálkoznak ha hagyom a fenébe? Csak egy pillanatra érezhet csalódást és el is múlik. Ha nem hát nem. Akkor többet nem. Ez már nem az első neme volt kár erőltetnem. Inkább teszem amit kér, ami boldoggá teszi és nem feszélyezi.
-Zavarna ha meztelenül aludnánk? Nem csinálok semmit, ígérem. Csak... jól esne. - Ennyit még megkérdezek, mert nekem ezzel örömet okozna de úgy érzem ez is sok, szóval nem remélek igent. Úgy fest neki minden testiség üres felőlem, ami nem csók vagy ölelés, nem akarom feszélyezni vele. De én szeretek meztelenül aludni. Nem is kell most levetkőzni csak ha álmosodunk nehogy azt érezze, trükközöm. Azt hiszem, vele is óvatosabbnak kéne lennem...

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Hull a hó, hull a hó, mesebeli álom ~ Josh & Seby   Vas. Márc. 20 2016, 16:20

- Bocsi, épp te mondtad az imént...- harapok a számra. Most rám mérges?
- Másmilyennek képzel? Ne haragudj, ez egy róka fogta csuka. Te miért feltételezed róla, hogy ő mást feltételez rólad? Talán másnak mutatod magad neki, mint amilyen valójában vagy? Miért tennél ilyet?- nem értem az egészet. Komolyan, el sem hiszem. Nem olyanok együtt, mintha idegenek lennének egymásnak. Sóhajtok és megölelem. Nem akartam bántani. És megértem, ha félelmei vannak. Ha Lia egy "másik" Sebybe szeretett bele, akkor az "ezt" a Sebyt nem teszi boldoggá.
- Ha jól értem, azt, hogy engedjem, hogy ... kielégíts- na igen. Ez a játék már veszélyes terep számomra.
Visszafojtott lélegzettel nézek rá. Elhiszem neki, hogy képes lenne rá. Már megtette, tudom. És tudom, hogy megtenné újra.
- Seby..., ne ...- akarom mondani, ne essünk bele ugyanabba a hibákba, de ez rossz megközelítés, valamit azóta biztosan tudok- Figyelj, kérlek. Tudom, hogy szeretsz. Ezzel már nagyon boldoggá teszel, erre vágytam, itt vagy! Én is nagyon szeretlek!- nem is a földön járok, hanem valahol felette repkedek.
- De nekem nem szexuális partner kell, legalábbis nem elsősorban az. - Nem érti, hogy mindez csak másodlagos? No igen. Előrevetíti, hogy megijedek majd, izgatni fog. Nem okosabb, ha ezt megelőzöm? Ha tudja, hogy visszás nekem, miért próbálkozik?
- Nos, igen, ez a régi lemez. Ha lány lennél, nem mondanék nemet, ennél tovább megyek, gyerekeket akarnék, minél hamarabb!- basszus, félek, abba a csapdába esünk, amibe ő meg Lia. És NEM TUDOM, hogy tudnám elkerülni.
Fáj, hogy így érez. Hogy azt hiszi, visszautasítom. Időt akarok nyerni. Visszavezetem a játékra, visszakérdezek, miközben pörögnek a fejemben a gondolatok. Időutazás... Mint egykor, először. Nem akarom ugyanazt a lemezt. Nem akarom újra elveszíteni.
Lia problémája nem kevésbé fontos, de azt nem most kell megoldani. Seby fel is adta, lehet, a Jóisten sem fogja kikúrálni. Én viszont segíthetek Sebynek, hogy ne érezze magát megint tehetetlenül. Nem tagadom meg magam tőle, azt javaslom, csináljuk, amit eddig, de az arcán csalódottság szalad végig, és nem sikerül jól lepleznie, bár nem szól semmit. Csak annyit kérdez, zavarna-e a meztelenség...
- Nem zavar a meztelen tested látványa. Nem zavar, ha meztelenül látsz. Nem zavar, ha úgy simulsz hozzám, hogy semmi sincs rajtunk...- sorolom neki, és közben megoldom a köntös övét. Most először nyúlok be alá, cirógtva a bőrét. Magamhoz húzom egy csókra és az jár a fejemben, mit tennék, ha Suzy lenne itt. Vagy Elee. Becsukom a szemem, és elvonatkoztatok attól, hogy férfi. A kezem nem érzi, hogy férfit érint. Most még nem. A testem pedig azt érzi, nagyon jó érzés csókolózni, ölelkezni, simogatni... Ujjong örömében, hogy elszántam magam "akciózni".

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3206

TémanyitásTéma: Re: Hull a hó, hull a hó, mesebeli álom ~ Josh & Seby   Vas. Márc. 20 2016, 16:43

-Hm. - Morgok egy rövidet, de ez nem neki szól hanem magamnak.
-Mert amit mondott. Ő meg volt győződve arról, hogy én nem akarok szerelmes lenni, talán azt is hiszi nem megy. Ki tudja még mit értett félre nálam? Mert nem hajlandó régi dolgokat újrabeszélni, neki az lezárt. Nem akartam erőszakos lenni vele... de... ha akarja hanem meg kell beszélnem vele régi dolgokat is. Legfeljebb azt hiszi hülye vagyok és nehéz a felfogásom... - Sóhajtom, Josh tudja a legjobban, hogy nem tudok színészkedni.
-Akár. Nekem nem fura vagy teher, örömöm lelném benne. De ha az sok akkor nem. Akkor csak csókolgatni. Simogatni. - Láthatja nem erőltetem, de legalább összecsókolni engedhetné magát... annyira jól esne érzéki csókokkal behinteni minden porcikáját!
-Mit ne... - Már megint elrontottam valamit, olyat mondtam aminek nem örült... bennem a hiba nincs mese.
Bólogatok, hogy szeret, tudom, hogy szeret én is őt, de valamit nem jól csinálok, ha azt hiszi nálam a testiség és az érzelmek külön kategória.
-Tudom. Nekem sem. De ez már kizáró okká teszi? - Nem értem. Mintha muszáj lenne választani vagy ez vagy az... mindkettő miért nem lehet? Nem értem.
-De nem vagyok lány. - Ez a lényeg. Sosem leszek az. Tudtam, hogy az a baj, hogy fiú vagyok. Hát... van ez így. És még csak nem is biszex, hogy ne zavarja. Bólintok hogy megértettem, fel kéne fognom, hogy ő nem kíván, a csók az olyan semleges lehet neki. Nem bírom felfogni hogy lehet neki az, de jó. Elfogadom, majd kiverem a fejemből a sok butaságot hogy mit lehetne, vele nem szabad és ennyi. Egyszer már csináltam, menni fog.
Csak annyit kérdezek aludnánk e meztelenül. De valahol megbánom. Hülye kérdés volt... azt mondja nem zavarja a meztelenség velem. Nem zavarja... jó oké, legalább ennyi. De nem is örül neki. Nem értem miért érzem megalázottnak magam. Gondolom csak jót akar, azért csókol és simul így de... szerintem nem akarja. Kibújok a csókból, talán kapcsolatunk óta először. Nem véglegesen, csak kicsit.
-Hagyjuk inkább... sokat kértem. - Mosolygok zavartan, de nem őszintén. Finoman kiveszem a kezét és a köntös fölé próbálom tenni. Erőszakos voltam, pedig nem akartam. Elcsesztem... Csak az jár a fejemben, hogy nem is akarja. Na most érzem azt a gombócot a torkomban, nehéz nyelni. Utálom ezt.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Hull a hó, hull a hó, mesebeli álom ~ Josh & Seby   Vas. Márc. 20 2016, 17:33

- Mondd el neki, amit nekem. Hogy zavar, hogy azt hiszed, félreértett téged, hogy mást feltételez rólad... stb. Miért ne akarná megbeszélni, ha kettőtökről van szó? - kérdem. Én nyugtalan voltam, amíg nem sikerült megbeszélni a dolgainkat, és most, hogy tudom, mennyivel jobb utána, haragszom is magamra. Sokat vártam.
- Nem vagy hülye, csak bizonytalan. Ha nem vak, ő is észre kell, hogy vegye. Ha pedig vak, majd elmondod neki- ne már, nem lehet nehezebb, mint közöttünk!
Melegséggel nézek rá. Elhiszem, hogy amiről beszél, nála így működik. Nincs ellenemre, hogy simogasson és csókolgasson. Ezeket én is szívesen teszem vele. Amiben különbözünk, az a nemi ingerlés..., ő erre célzott, erre mondta, hogy megijesztene, nem?
Nyitva hagyom a kérdését, mit ne... Másképp fogtam bele, nem akarok ellentéte, ha végre egyetértés van közöttünk. Számomra fontosabb a békesség, mint a különbségek kiélezése. (Róla sem feltételezek mást)
- Nem, ezt nem mondtam. De azt se, hogy egyik a másikkal szorosan együtt jár. Ahogy van szex szerelem nélkül, miért ne lehetne fordítva is? - Ez olyan, mintha mindent vagy semmit játszanánk. Nem haladhatnánk lépésről-lépésre?
Nem vagyok hülye, eljutottam odáig, hogy egészen biztos, nem vagyok hetero. Tartózkodhatok én a szextől; ha egy másik férfit szeretek, akkor már homoszexuálisnak számítok? Vagy biszexnek, mert nőkkel is fantáziálok? Nem tudnám leírni ezt a folyamatot. Talán a gyászreakcióhoz hasonlít, van bennem minden: düh, kompromisszumkészség, tagadás... tagadás. Nem vagyok homoszexuális. Sebastiant mégis szeretem, nem is kicsit. Be is indít, a fenébe, képes rá, a testem egy áruló!
- Valóban nem- harapok a számra. Az egyetlen, de lényeges ok, amiért itt ez a valami kettőnk között. A valami: gát, fal, mindegy, hogy hívjuk, de útjában áll, hogy kiteljesedjen ez a szerelem. Mert Sebynek az kell, nem csak és kizárólag a lelki oldal, neki mindenestől kell. Ahogy én is vágyom rá...
Megharapnám, ha tudnám, mit gondol rólam, a csókról. Basszus, nem csókolózok mindenkivel, és nem csókolózok naponta, nekem az olyan kuriózum, mint neki a ... kikötözős szex, vagy a fene tudja! //Ennyit a gondolatolvasásról//
- Rosszat csináltam? Rosszat mondtam? - kérdezem, amikor elhúzódik tőlem, pedig mindazok után, amiről beszélgettünk, most én érzem úgy, kezdeményeztem. Most akkor ő utasít vissza?
- Sokat, mivel? - kérdezem, de hagyom, hogy a kezét kivegye a köntöse alól. Szóval úgy megy ez, hogy ő csinálja, én hagyjam, de nekem semmit sem szabad... Legyek passzív. Csodálatos! Nem egészen értem Sebastiant. És ez sokkal jobban bánt, mint hogy nem érzem a selymes bőrét a tenyerem alatt.


_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3206

TémanyitásTéma: Re: Hull a hó, hull a hó, mesebeli álom ~ Josh & Seby   Vas. Márc. 20 2016, 17:48

-Ezt én sem tudom. De nem mindig akar mindent megbeszélni... - Vonok vállat. De muszáj lesz, tudom én.
-De elég szégyen hogy az vagyok nem? Ennyire nem értem a saját barátnőm... - Szégyellem magam érte és kudarcnak élem meg. De túl lépek magamon érezheti, elhatároztam magam. Fogok beszélni vele.
-Jó. Persze. De előre szólok nálam nem így van. - Nekem nem menne. Mármint... szeretkezni tudok szerelem nélkül, de hogy a szerelemmel ne csináljak semmit? Vele akarok akkor csak, senki mással, nekem akkor nem kell más... nem kéne más... vagy inkább kelljen? De az meg milyen...
Amikor azt mondja valóban nem, rájövök, csinálhatok amit akarok. Ő testileg nem akar engem, nem úgy. Erre célzott végig csak nekem annyira összefügg a kettő, hogy nem bírtam szétválasztani. De nála szét van, nekem is szét kell. Nem lesz egyszerű.
Ezért is érzem nem is akar, csak azért vetkőztet, mert én akarom. De nekem úgy nem jó. Ha ő nem akarja csak meg fog undorodni tőlem. Abba belepusztulnék.
-Nem... - Nem, nagyon élvezném ha nem azt gondolnám, csak miattam csinálja.
-Hát... te nem is akarod. Az előbb mondtad. Csak amiatt ne csinálj ilyeneket, mert én vágyom rá. Meg fogsz undorodni tőlem hogy muszáj... nem akarom hogy megutálj. Hülye voltam... ne haragudj. Felfogtam, hogy nem kívánsz úgy... megértem, tényleg nem vagyok lány. Te meg nem vagy biszex. Nem akartam rád erőltetni magam. Meg tudsz bocsátani? - Fészkelődöm, bekönnyezik a szemem. Hogy lehettem ilyen önző? -Inkább csináljuk úgy ahogy neked jó! Visszafogom magam, nem csinálok többet ilyet. Nem akartam rád erőltetni... magam... - Kapaszkodom a köntösébe a mellkasánál. Túl sokat akarok. Ez az én bajom, Liánál is, miért nem elég, hogy szeretni tud? Miért nem érem be annyival amit adnak nekem... túl sokat akarok. Irigylem Reevent, kivételesen nagyon irigylem. Neki nincsenek ilyen gondjai, ő elfogadja amit Felix adni tud neki... én miért nem tudom elfogadni?

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Hull a hó, hull a hó, mesebeli álom ~ Josh & Seby   Vas. Márc. 20 2016, 18:24

- Na, ennek kéne megtudni az okát- dünnyögöm.
- Hogyan értenéd, ha nem beszélitek meg?
Beletúrokm a hajába, a homlokához dugom a sajátom. Olyan színezete van ennek, hogy gondolkozz már, közöttünk is megtört a jég, ez sem lesz majd másképp. Csak az első vágás nehéz.

Sóhajtok. Igen, érzem, neki nem megy szétválasztani a kettőt. Igent kapott a szerelemre, és neki természetes vonzata minden más is. Nekem alapból a szex is más, mint neki. Neveltetés, hit, meggyőződés... Elee miatt már így is sutba vágtam néhány elvemet. Nem mintha bánnám. Csoda az a nő, csoda, amit együtt éltünk át.
Újra az a feszegető érzés van bennem, ki is vagyok valójában, és mit is akarok. Szerelmet akartam, tessék, itt van. A szerelmem tovább menne... Miért ellenkezek? Vagy a szerelem nem elég erős vagy földhöz ragadt konzervatív vagyok. Jobban szeretném hinni, hogy az utóbbi. Abban nem kételkedek, mit érzek.
Úgy érzem, kéeps vagyok többet adni neki, mint eddig. Szeretném boldognak látni, és neki a testiség a szerelem része. Annak kifejező eszköze. talán a magam ellensége vagyok, hogy megfosszam magam attól, hogy szeressen? Nem én akarom, nem én kényszerítem ki, nem miattam csinálja, azaz... nem úgy miattam. Bonyolult kifejezni magam, de legalább önmagamat értem. Őt kevésbé, amikor eltolja a kezem.
- Édes vagy...- csókolom meg puhán- Látod, ezért is szeretlek olyan nagyon. De ne érts félre, és ne higgyj rólam most se többet, mint eddig. Nem arra készültem, hogy elmenjek veled a végsőkig. Arra... még nem vagyok felkészülve.
Elérzékenyülök, hogy könnyeket látok a szemében. Megérint, amit mond.
- Olyan buta vagy...- megpuszilom megint. Ha engedi, kitörölgetem a könnyet a szemeiből- Pontosan tudod, milyen hatással vagy rám. Tetszel, szeretem a tested, jó érzés érinteni. Szeretném simogatni, örömöt okozni neked. Boldoggá tenni téged... Sosem leszel sok vagy elég, amíg érzem, hogy boldog vagy velem...
Magamhoz húzom, el akarok veszni benne. Kattog az agyam. Ki kell találnom valamit... Így megőrülök.

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3206

TémanyitásTéma: Re: Hull a hó, hull a hó, mesebeli álom ~ Josh & Seby   Vas. Márc. 20 2016, 18:37

-Hagyjuk.. majd most kicsit erélyesebb leszek, hogy ne zárkózzon el és válaszoljon... ennyi... - Ezzel válaszoltam is meg nem is. De tényleg beszélni fogok vele, nincs ott hiba. Inkább élvezem Josh közelségét.

Próbálkozom azzal hogy kicsit nyissam őt másra is, gondolván, már nem érezné azt hogy csak kaland az egész. De amiket mond... meggyőzősegesemmé válik ő nem akarja, ez neki nem megy, mert ő hetero é meg férfi vagyok. Sokat akartam, ezért is tolom el a kezét, mert úgy hiszem erőlködik hogy nekem jobb legyen. Mikor kérdez ki is fejtem, bocsánatot is kérek, nem akartam hülye és önző lenni. Csak idő volt mire megértettem a dolgot.
A csókja meglep, kicsordul a könnyem, de annyira jól esik.
-Azt hittem csak azért csinálod mert... miattam, nem magad miatt. - Nem értem, most akkor mégis akarja? Nem mindent, de egy keveset akár?
Hagyom hogy letörölje a könnyeim bár félrepillantok, ciki mennyire érzékeny vagyok. Rosszabb mint egy lány..
-De... az előbb azt mondtad... - Nem értem. Összezavarodtam. Akkor mégis tetszem neki? De mivel magához húz megölelem, szorosan, arcom a nyakába fúrom. De nem merek semmit csinálni. Most nem tudom mit szeretne. Ezek szerint megint akar, de mégsem megy neki. Az hogy van? Lehet csak a csókot kívánja... Kicsit kibújok az ölelésből hogy elérjem a száját. Puhán csókolgatom az ajkait, a kezét visszarakom a meztelen mellkasomra. Jelezni akarom nem utasítom el, ha szeretne valamit, de még mindig nem tudom szeretne-e vagy engedné-e nekem, így inkább csak ruha felett ölelem és úgy csókolom.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Hull a hó, hull a hó, mesebeli álom ~ Josh & Seby   Vas. Márc. 20 2016, 19:05

- Úgy van! Éllj a sarkadra!- na, végre.

Próbálom neki elmagyarázni, hogy a kettőnk közötti nemi érintkezés (még akkor is, ha nem a közösülésről van szó) még érzékeny téma számomra. És nem azért, mert nem kívánom; tudja ő is, milyen hatással volt/van rám, hanem mert (eddigi) meggyőződésem ellen való, ami ennek következménye lehet.
De nincs ellenemre a testi közelsége. Ha így lenne, azt sem tudnám elviselni, hogy folyton ölelget és csókol. Mit csókol? Én ugyanolyan hevesen kezdeményezek, mint ő. Ha taszítana, mint férfi, meg tudnám ezt csinálni? De míg én a saját fejemmel gondolkodom, ő a sajátjával, a saját tapasztalataival és meggyőződéseivel. Nem érti, nem értheti, hogy mérföldekkel vagyok elmaradva mögötte.
Szeretném, ha tudná, szeretem annyira, hogy nyissak felé, de nem várhatja el, és képtelen is lennék rá, hogy egyszerre mindent adjak. Meztelenül lenni vele egyáltalán nem probléma, nem ciki, nem okoz frusztrációt, nem is értem, miért kérdezte, szabad-e úgy aludni, amikor már meztelenkedtünk együtt. Ma is.
- Miattad, magam miatt...- hazudhatnék, de minek? - Miattad, mert úgy nekem is jobb, bús képű lovagom- mondom szeretettel. Na persze, hogy miatta, kinek a szerelme miatt vagyok ilyen boldog? És boldog csak úgy lehetek, ha őt is annak látom. Mint ma, egész nap...- És magam miatt, mert a bőröd érintésétől be tudok zsongani.
Nem akarom elveszíteni, nem akarom, hogy hiányt szenvedjen mellettem.
- Seby..., nem csak a két véglet van, te ne tudnád? - nem mondok magamnak ellent, de értem, hol akadt fent.
- Vegyük úgy, franciául tanulok, és most van az első leckénk. Nem azzal kezded, hogy Hugot fordítsak, ugye?
Megvárom a válaszát, aztán megcsókolom. ha megegyezésre jutottunk, már ő is tudja, hogy kalandozhat a testemen. Nincs más dolgunk, mint egymásra hangolódni. Valószínűleg ő előrébb jár majd, mint amennyire én, de ha figyelünk egymásra, ez a különbség sosem lesz túl szembetűnő. Rajta is múlik, rajtam is. Ha már visszadugta a kezem a mellkasára, finoman cirógatom. Kifejezetten tetszik a feszes mellkasa. Ha engedi, meg is puszilgatom.

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3206

TémanyitásTéma: Re: Hull a hó, hull a hó, mesebeli álom ~ Josh & Seby   Vas. Márc. 20 2016, 19:19

-Nem is vagyok bús képű lovag... - Mondom nyafogva kissé, némi durcával, de inkább csak bűntudatom van, hogy mindent elrontok, mert nem tudok könnyen kiigazodni másokon. Nem hiába mondtam ezt a legnagyobb hiányosságomnak!
-Tényleg? - Nézek rá nagy szemekkel, bezsongatom? Én őt? Kipirulok, ez most valahogy nagyon jól esett. De félek ő ennek nem örül annyira, vagy örül neki? Ajh, önző mód akkor is örülök.
-Tudom, tudom de... - Zavarba jövök. Vagy zavarban maradok? A francia tanulásos hasonlat kicsit érdekes. Tanár vagyok, anyanyelvi beszélő, nekem minden természetes ahogy jön. Neki nem, igaza van, túl gyors vagyok, de megkergülök annyira szeretem.
-Bocsánat. - Mondok csak ennyit mert igaza van, csak én azt hittem nem akarja a franciát tanulni, csak hogy a hasonlatnál maradjak. Aprót sóhajtok hogy cirógatja a mellkasom, nagyon kellemes. Remegve veszem a levegőt, hogy egy röpke csókokat is kapok rá. Kicsit félve de benyúlok én is a köntöse alá, simogatom a vállait, kicsit lejjebb a mellkasát. Elöntött az izgalom és a forróság, olyan hevesen ver a szívem. Tényleg kikészít engem, de ha belepusztulok se fogom megbánni, annyira jó! De ha már ő elnyitotta a köntösöm, óvatosan ki akarom bontani az övét, de csak ha engedi. Biztonságosabbnak érzem megkérdezni minden első ilyet.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Hull a hó, hull a hó, mesebeli álom ~ Josh & Seby   Vas. Márc. 20 2016, 19:55

- Most már tényleg nem...- elnevetem magam, ahogy megsimítom az arcát. Nem tudja magát elképzelni, amikor valamin elkámpicsorodik! Megeszem, ha ilyen!
- Uh..., nem tudod, milyen finom vagy? - nem csak a szája és a haja bűvöl el. Szeretem a bőrét is. Élénk bennem az emlék, amikor a karjaim között aludt.
Kipirul az arca. Hirtelen nekem is melegem lesz. Nem tudom, nem is akarom megmagyarázni, miért érzek így iránta. És az előbb elárulta, régóta érez hasonlóan ő is. Nyáron már tudta. Miért hallgatta el?
Nem tudok jobb hasonlattal élni, mint a nyelvórával. Neki csípőből jön, minden könnyű, és természetes. Nekem minden új, csak azt a kifejezést ismerem: j'taime (zsötem. Remélem, jól írtam) Szóval tanítania kell és magyarázni, gyakoroltatni. Én bízom benne. És nem félek tőle!
- Semmi baj! Beszéljük meg, oké?- úgy értem, máskor is.
Tanultam a hibáimból. Én nem akarok elzárkózni előle. Sokkal egyszerűbb megbeszélni a dolgokat, mint külön-külön rágódni rajta. Szeretném ismerni minden gondolatát. Szeretném ismerni a vágyait. Szeretném megtenni érte, amit tudok, és többet is, ha van türelme hozzám.
Féloldalamra fekszem, szemben vele, ha úgy neki is jó, mert akkor mindkettőnknek van némi mozgástere. Rásimítom a tenyerem a mellkasára, aztán úgy mozgatom, mintha tollpihék lenének az ujjaim helyén. Nézem az arcát, ahogy újra elsimul, kiragyog. Megpuszilgatom a mellkasát, beszívva a fürdővíz levendulaillatát, amit még mindig áraszt a bőre. Érzem, ahogy felbátorodik és ismét benyúl a köntösöm alá. Feljebb emelem a kezem, hogy jelezzem, akár ki is bújtathat belőle. Ha a karom és a felső testem szabaddá válik, én is elkezdem kicsomagolni...

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3206

TémanyitásTéma: Re: Hull a hó, hull a hó, mesebeli álom ~ Josh & Seby   Vas. Márc. 20 2016, 20:06

Kicsit csücsörítek, szórakozik velem? Én csak nem akarok elrontani mindent. De ellágyulnak a vonásaim nekem is ha látom nevetni. Szeretem a nevetését.
-Nem kóstolgatom magam... - Pislogok rá, elpirulva. Nem is értem hogy képes még mindig zavarba hozni, egy egyszerű dicséret és bók és nekem annyi. Soha nem tudnék kiszeretni belőle, nem is akarok.
-Uhm, jó. - Ez a különbség kettejük között, már Liával. Josh mindent megbeszélne, akárcsak én, még ezeket is. Meg is nyugszom hogy nem haragszik rám, el is mosolyodom kicsit. De ahogy simogat és puszilgat, ohm, levesz a lábamról, akkor is ha fekszem mellette oldalvást, de hát annyira jó. Kicsit benyúlok én is, simogatom, de jelzi le is vehetnénk. Khm, uhh, hirtelen kimelegedem, nyelek egy aprót, de nem ellenkezem. Kicsit reszketve simítom le róla a ruhát, annyira izgalmas és jó. Olyan selymes a bőre, főleg így fürdés után. Aztán ő is hasonlóan leszedi rólam a ruhát, nem bánom, melegem volt benne. Ha hagyja, le is hajtom róla, mert alul úgy sem tartja semmi. Ha hagyja végig is nézek rajta, mennyire jól néz ki. Óvatosan végigsimítok az oldalán le a combjához, majd vissza. Ha engedi megcsókolom, kicsit közelebb bújva, annyira égek a vágytól egy csókjáért!

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Hull a hó, hull a hó, mesebeli álom ~ Josh & Seby   Vas. Márc. 20 2016, 20:59

Nevetek, ahogy csücsörít. Mi ez, mit akar jelenteni? Nem tudom. Tetszik.
- Hmmmm- veszem a bátorságot, és megnyalintom az arcát- Most éppen virágízed van- nevetek, mert nem erre gondoltam.
- Add a kezed!- ha engedi, megfogom, és odavezetem a saját testéhez, lágyan mozgatva rajta az ujjait, tenyerét. Tovább duruzsolok neki- Ha becsukod a szemed, és csak az ujjaidra figyelsz... Nem azt üzenik neked, ez az érzés jó, finom, akarom még?
Bár nem tudom, saját testének érintése kiváltja-e belőle azt az érzést, amit belőlem. A mosakodás kapcsán észreveszem saját bőröm milyenségét, de nem szokásom elmélkedni róla. Gondolom, ő sem tette eddig. De ha nem érzi a sajátján, bele tudja képzelni magát a helyembe. Szerintem ő éppen olyan jól tudja, milyen, amikor a vágy hatására selymessé válik a bőr. Talán nem is a bőre a lényeg, hanem a vágy... Árulkodó észrevétel.
- Oké- rövid válaszát beleegyezésnek veszem arra vonatkozóan, hogy a későbbiekben nem fogunk titkolózni egymással szemben. Megtapasztaltuk, hogy ez milyen kellemetlenségekkel jár.
Ismét kezembe veszem az irányítást. Tudom, hogy nem lesz mindig így, de a kezdő lökést nekem kell megadnom. Tudom, hogy szüksége van erre, mert az gondolta, rám erőszakolja magát. Ez nem erőszak. Még csak nem is bizonytalanság. Van némi tapasztalatom abban, merre felé tartunk, és ami történt egyszer, már nem lehetne tabu; de abban nem vagyok biztos, Sebastian is így gondolkodik. Úgy érzem, ő most visszafogottabb lesz, hiszen minden mozdulatával szinte engedélyt kér, szabad-e, amit csinál.
Letűri rólam a köntöst, és én is letúrom róla az övét. Elpirulok, ahogy végig néz rajtam. Úgy érzem, rajta kívül senki nem kívánt még ennyire. És mégis visszafogott... Elnyílik az ajka, ahogy rám emeli a szemét, és hajolok közelebb, hogy meg tudjam csókolni. Közelebb fészkelődünk egymáshoz. Ha volt is bennem feszültség, kisklik a tudatomból. Megint csak ő létezik, és én örömmel adom magam át neki.

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3206

TémanyitásTéma: Re: Hull a hó, hull a hó, mesebeli álom ~ Josh & Seby   Vas. Márc. 20 2016, 21:12

Ahh még ki is nevet. De nem bánom, imádom mikor nevet!
-Pff... ettél már virágot? Most lebuktál! Rákaptál a fűrágcsálás után mi! - Nevetek, ahh, mondhatott volna valami férfiasabbat is de belátom, most épp nem vagyok nagyon férfias.
Aztán elveszi a kezem és simogattatja velük a testem.
-Hát... nem igazán... a te testedért sóhajtoznak... - Pirulok bele, mert magamat nem szoktam simogatni. De nem is gondolom elvárná... vajon felizgatná? Eehhehe, fogalmam sincs, de nem hazudtam hogy az ő bőre után sóvárgok.
Aztán megnyugtat, nincs benne ilyen ellen érzet se a nemem iránt, se a dolgok iránt. Igazból még mindig nem értem mi tartja vissza. Lehet ő sem tudja. De mivel mindig óvatos maradok szerintem szólni fog, mi nem jó és akkor nem bántom meg. Persze mikor végre meztelenül fekszem mellettem kihagy egy ütemet a szívem, annyira kívánatos és annyira akarom. De legyűröm a mohóságom, inkább csókot lopok, de ad ő magától is. Az ágyon lévő kezem átdugom a nyaka alatt, hogy jobban tudjam ölelni, míg csókolom. Annyira szabadnak érzem magam, olyan jó vele így csókolózni. Szabad kezem a hátát cirógatja, de egész felületén, barangolok, kalandozom. Olyan jó így érinteni, nagyon is. Egészen odapréselem magam a testéhez akkor érzem hogy mindenhogy simulok. Felnézek rá vajon bánja-e, ha igen kicsit hátrébb megyek, ha nem, akkor így csókolom tovább, ha hagyja francia csókkal is, mert el akarok veszni az ölelésében.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Hull a hó, hull a hó, mesebeli álom ~ Josh & Seby   Vas. Márc. 20 2016, 21:44

- A friss, zsenge fű finom!- Suzy rászoktatott. Igazából nincs virág íze, de az illata a levendulára hajaz. Nem csoda, a fürdővizünk levendulás volt. - Virágot még nem ettem... igazit...- No igen, a lányoknak finom az illata. Többnyire virágillatúak, de nem mindig tudom beazonosítani.
- Akkor simogass engem!- nevetek megint- Gondolom, ugyanazt érzed, mint én. Vagy csak egyszerűen hiszel nekem...
Örülök, hogy újra mosolyog. Imádom így látni.
Aztán kivetkőztetjük egymást a köntösökből. Összebújunk és csókolózunk. Megszűnik a világ, kikapcsolok, csak a melegséget érzem, ami belülről fűt, és amit a szoba, iletve Sebastian áraszt. Érzem az ujjait a hátamon, lábait az enyéimnek feszülni. Karját a fejem alá dugja, ha lehet, még közelebb kerülünk egymáshoz. Átölelem, kezem ugyanúgy a hátát pásztázza, ahogy az ő keze az én hátamat. Elfeledkezem a csókban. Beleélve magam teljesen elfelejtem a gondjaim.
Azon kapom magam, nem gondolok másra. Tökéletesen tisztában vagyok vele, hogy őt ölelem, őt szeretgetem, az ő testéhez feszül a testem. Nem vagyok... Na és ha igen? Mi van akkor? Az vesse rám az első követ, aki ellent tudna állni egy olyan csodálatos embernek, mint Sebastian. Résnyire kinyitom a szemem csók közben, és őt nézem. Megőrjít, megveszek érte. Ha elmélyül a csók, ha szenvedélyesebbé válik, valószínűleg a testem is reagál majd. Egyenlőre nincs látványos merevedésem. Tartok tőle, azt Sebastian gyorsan észre fogja venni. Csak egy picit húzom hátrébb tőle a csípőmet, alig észrevehetően. (Kell a hely)




_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3206

TémanyitásTéma: Re: Hull a hó, hull a hó, mesebeli álom ~ Josh & Seby   Vas. Márc. 20 2016, 22:01

-Akkor honnan tudod, hogy olyan az ízem, hm? - Somolygok rá, kis piszok!
-Ha szabad... - Mosolygok, kicsit lesütöm a szemem, de aztán nézem őt megint, megsimogatom az arcát. Már hogyne akarnám simogatni? Nagyon is akarom... És igen, azt hiszem azt érzem amit ő.
Aztán ahogy levetkőzünk és összesimulunk, elmúlik minden ijedelmem. Persze nem akarok butaságot csinálni, erre figyelek. De annyira jó ennyire közel simulni és nekifeszülni, érezni a teste rezdüléseit. Én nem nyitom ki a szemem csók közben, sosem szoktam, de teljesen beleadom magam, szóval nem is kell a szemkontaktus nekem. De nem veszem észre hogy nézne. De igyekszem nem túl szenvedélyes lenni, nem akarom elijeszteni. Inkább érzéki vagyok, lágy és becézgető. Nálam biztos észrevette, hogy a testem azt üzeni, "készen áll", de nem zavar. A fürdőben is látta hogy eléggé könnyen hangulatba jövök, csak annyira mozdul a dereka, hogy több legyen a hely. Sejti gondolom, kelleni fog, nem csak neki, még nekem is. De nem bírom ki, lesimítok a fenekére, hogy így mocorgott, annyira szeretem. Nekem amúgy is gyengéim a fenekek khm... közben az ajkát is játékosabban csókolom, majd újra a hátát simogatom és csókolom erotikusabban. Nem csak ő őrül meg lassan, hanem én is, de mit csináljak? Már így úgy érzem, sóhajtoznom kéne, csak elnyomom, néha nyögök egy-egy aprót, de annyira izgat az egész... már ennyi is, mi lesz velem te jó ég?

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Hull a hó, hull a hó, mesebeli álom ~ Josh & Seby   Vas. Márc. 20 2016, 22:28

- Lehetne akármilyen, szeretnivaló vagy!- nevetek. Lám, csak: figyel, figyel!
Ha már saját teste puhaságát nem érzi, és az enyémet kívánja... Egye fene (Wink), odateszem a kezét, ahol eléri a bőrömet.Mondjuk, a vállamra, a nyakam közelébe. A keze azonban az arcomra siklik.
Teljesül egy kívánsága. Nincs benne semmi rossz, ezzel kapcsolatban sosem voltak elenérzéseim. Ha gondolkodnék, rájönnék, talán ez is jelent valamit. De jelen pillanatban cseppnyit sem érdekel (vagy csak éppen annyira), ki vagy mi vagyok én. Mindennél erősebb a szó, az érzés, ami elnyomja azt a másikat, amiben cseppnyi szeretet sincs, csak előítélet.
Jól érzem magam. Mintha álmodnék. Ha álmodok is, vele álmodom, de amikor kinyitom a szemem, semmi nem változik, ő van ott. Szeretem azt a fajta becézgető csókot, amit most vált velem. A kedvenc desszertjeim egyike. Aztán, ahogy moccanok, a fenekem után nyúl, rásimít, talán azt jelezve, ne menjek messzebb. Sóhajtok, bele a csókba, ami közben ritmust és módot váltott. Már nem becézgető, finom puszikról beszélünk, hanem...
Mozdulnom kell... A hátára döntöm, fölé könyökölök, mellé fekszem el, a hasam és a lepedő közé préselem férfiasságomat. Ráhajolok Sebastian szájára, és saját ritmusomban játszom vele. Nem vettem visszább, inkább ellenkezőleg. A könyökömre támasztom a fejem, így keze elfér még alattam, a hátamhoz fér, és az én másik kezem is szabad, amivel most a nyakát és a mellkasát cirógatom. Nem biztos, hogy abba tudom hagyni, annyira tetszik így. A teste aranyos fényben izzik a sejtelmes fényben. A haja úgy terül szét a párnán, amelyre nem találok szavakat. Gyönyörködök benne. Újra és újra belém nyillal, mennyire szeretem.



_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: Hull a hó, hull a hó, mesebeli álom ~ Josh & Seby   Today at 11:08

Vissza az elejére Go down
 

Hull a hó, hull a hó, mesebeli álom ~ Josh & Seby

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
10 / 11 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3 ... , 9, 10, 11  Next

 Similar topics

-
» Az első nap! ~ Josh && Suzy
» Ha kell egy jóbarát ~ Josh és Seby

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: M'ért ne léphetnél át? :: Világjárás :: Archívum-