Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

» Rangsorolások (Noel és Tami)
Vas. Okt. 02 2016, 14:41 by Kőrösi Noel

Top posting users this month
Eric A. Blake
 
Leopold K. Lindhardt
 
Reeven Callagher
 
Samuel T. Collins
 
Quentin Collins
 
Felix Kaleolani
 
Suzanna Crystal
 
Kensington L. Lockwood
 
Kelly Evans
 
Sebastian McBridge
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 Csak lépjünk le! - Lia és Sebastian

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next
SzerzőÜzenet
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Csak lépjünk le! - Lia és Sebastian   Kedd. Márc. 17 2015, 20:14

//A reggeli csevejhez már nem írnék. A lényeg úgyis az, hogy jó hangulatban válunk el, nevetgélve. //


- Jaj, olyan vagy, mint egy pohár víz- mondom mosolyogva. Naná, hogy vettem a lapot, hogy pihentetni akar, mégha nem is sejti, hogy megint egész délelőtt mozgásban voltam. Biztos jó lesz végre feltenni a tappancsaimat, de nem akarok tunyulni egész délután.
- Vígjáték? - nevetek fel halkan, meglepődve. Némelyik tényleg nagyon vicces. Az ember azt remélné, hogy borzong majd, kiadja a feszültségeit vagy éppenséggel adrenalinnal töltődik fel, és erre csak röhög, mint a fakutya. Nem gondoltam, hogy Sebastian is így vélekedik a horror műfajáról- És ez is olyan... vicces film? - nézem meg jobban a dobozát, hátha ki tudom sakkozni belőle.
- Nem gondolod tán, hogy minden titkom elárulom? - észreveszem, ahogy felcsillan a  szeme, és ettől máris sikerélményem van. De húzni akarom még, akarom, hogy az érdeklődése megmaradjon legalább az asztalig... Vagy találja meg a módját, hogy kiszedje belőlem az információt! (Tudná? Hmmm...)
A konyhába megy, vizet tölt magának. Nem tudhatom, hogy szokása vizet inni ebéd előtt, így figyelmeztetem, hogy leves is van. Túl sok az edény a tűzhelyen, talán nem vette észre, hogy az egyikben leves gőzölög. (Naná, a fedőre tapadt pára mindent takar az edényekben). Nem mutat túlzott érdeklődést, hogy az miféle, csak bólogat, hogy "oké, jól van, ügyes kislány", és megissza a vizet.
- Nem kívánod a levest?- kérdezem kissé zavartan. Úgy emlékeztem, szereti.
Gyorsan le lehet szerelni, két kérdésre egy válasszal, szerencsére, nem feszegeti. Amúgy sem lenne sok seggrepacsi, ha ebéd után így is-úgy is pihenni akart. Vagy pihentetni.
// A konyhában kis asztal van. Rövidebb oldala van a falhoz támasztva, és éppen csak elfér két tányér egymással szemben, kissé csúsztatva. //
Kezet mos és leül velem szemben, én pedig máris szedem neki a levest.
- Francia hagymakrémleves, ahogy én szeretem...- nem teljesen a netes formációt csinálom, de apám szerint ez sokkal jobb, talán a pirított hagymakockák és a rászórt sajt miatt. //Kenyérkockát is csináltam, de csak egy kisebb tálra tettem belőle. Valószínű, hogy Sebastian nem eszik majd belőle, mert a pirítóst sem ette meg reggel, de én valóban azzal szeretem...//
Ah, Sebastian állandóan pörög, a szokott formáját hozza, és lényegében másból sem áll a társalgásunk, mint abból, hogy kérdés-feleletet játszunk, ahol ő a kérdező. Még nagyon kikerülni sem lehet a dolgot, nála olyan természetesen megy ez a dolog, de szeretnék ezen változtatni. Megtanulni, hogyan lehetek én is nyitottabb, érdeklődőbb, kedvesebb.
- Oh, ez...- meglep, hogy miattam lemondta a legjobb barátjával az estéjét. - Miattam nem kellett volna...- beharapom az ajkam. Tudom, hogy jó barátok, és nem akartam a közös estéjüket megbontani, a gesztus mégis nagyon jól esik. Megnyugtat, hogy Sebastian frappánsan megoldotta a helyzetet, és azonnal alternatívával szolgált Joshnak. Remélem, nem haragszik majd rám az a srác. De ezt éppen nem merem megkérdezni. Inkább valami semlegesebbet szeretnék, s mert reggel váltunk el, nem nagyon marad más, csak az, hogyan telt eddig Sebastian napja (elvégre ő is megkérdezte az enyémet).
- Pupóka?- kapom a szám elé a kezem, mert felnevetek. Nem ismerem Gabrielt, és az, ahogy Sebastian utánozza, nem tudom, mennyire szatírikus. A dörmögő hang meg ez a fajta beszéd nagyon üti egymást. Én nem szeretném, ha valaki agyon becézgetne. Mintha nem vennének komolyan...
- Ah..., és még azt mondtad, csak hírolvasó vagy- ingatom a fejem. Tudtam én, hogy nem csak ennyi szerepe van a rádióban, de még sosem beszélt az ottani munkájáról részletesebben. Talán azt feltételezi, nem érdekel? Összeszorítja a száját és megvonja a vállát. Félre is értem.
- Nem valami kielégítő, igaz? Nem csodálom, hogy annyi mindent csinálsz mellette, ha ennyi az egész...- mondom, de nem megséretni szeretném, csupán azt kifejezni, hogy a képességei miatt sokkal többre tartom.
Közben eszegetjük a levest, //remélem//, és azt lesem, vajon mennyire ízlik neki. Egyáltalán, ízlik-e? Rakott-e bele még borsot, kipróbálta-e a kenyérkockát (ha csak egyet is)? Mennyi sajtot tett bele? És fogalmam sincs, miért más ez az ebéd, mint az összes többi előző...
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Csak lépjünk le! - Lia és Sebastian   Kedd. Márc. 17 2015, 20:48

//Tudod hogy nálam ez nem gond, akkor tömörítesz amikor akarsz, érteni fogom xD//

-Mint egy pohár víííz? Ízetlen? - Nevetek, szagtalan biztos nem vagyok, hát az arcszesz eleve illatos.
-Persze, hát olyan baromságokat beletesznek, azon én csak nevetek! - Nevetek, de tényleg, egy dolgot sosem szoktam a horroron: félni. Bár amikor beszívattam Josht a ragyogással! Oh, az mennyei volt!
-Hmmm, nem. Ezt nem is tudom hova sorolnám... - Simogatom az állam. - De lélektani filmnek sem rossz, nem olyan rossz, bár horrornak szerintem pocsék. De egyszer szerintem simán megnézhető! - Utalok arra, ha akarja megnézhetjük. A barlang.
-Hát... őszintén? Igen! - Öltök nyelvet, hogy igen, elárulja a kis titkait. - Ez amolyan húsba göngyölt hús? - Lesek be kicsit a sütőbe mikor már iszom, mint egy rossz gyerek, de nah, érdekel.
-Nem vagyok leveses. Ritkán csinálok, de persze szeretném megkóstolni! - Teszem hozzá, jelezve, érdekel a dolog csak... a hús jobban leköt.
//köszi//
-Óóó, na látod azt pl szeretem. Meg a frankfurti levest is. Valószínű mert ilyen krémleveses mind... - Mosolygok, jól hangzik, az illata is jó. - Amúgy mitől Ameliás a leves? - Mosolygok rá, ha már a saját szája ízére csinálta. Amúgy valóban nem nyúlok a pirított kenyérkékhez, tökéletes a kapcsolatunk így, hogy megrekedt a szemezésnél, semmi intimebbet nem óhajtok velük kezdeni.
-Tudja hogy még lábadozol, meg hogy ilyenkor jobb nem egyedül, meg a sok házimunkával, ilyenek, na meg Josh a világ egyik legmegértőbb embere, komolyan. Cserébe lehet átcsábítom egész hétvégére, rég lógtunk sokat együtt. - Mosolygok, jelezve, kárpótlom én Joshi fiút, na meg tényleg baromi megértő volt.
-Jah.... ne kérdezd honnan jött nekik. Szerintem poénból és rájuk ragadt vagy nem tom, de hála istennek amúgy nem így beszél a srác! - Nevetek, nem sokkal idősebb nálam a másik, szóval annyira nem vészes, csak vicces.
-Az vagyok, de néha én szaladok a postára is meg ilyenek. De ez amolyan... épp ki csinálja dolog, az olvasás a lényeg! - Mosolygok, mert néha szerkesztek, olyan is volt én ugrottam be riportot felvenni, vagy beszéltem telefonon azzal akitől a hír kellett és az a pár szó, amit be lehetett vágni. Apróságok.
-Hmm... csak részmunkaidő. Félóránként olvasok ugye, közben néha van ez-az. De amúgy én tanítani és fordítani szeretek, ez tény. Csak eleinte nincs annyi munkád fordításból, így nem árt ha van mellette valami. Nekem ez meg tetszett, most is tetszik, ott vagyok már lassan három éve... nálam ez nagyon nagy szó! - Vigyorgok, elvégre négy évnél hosszabb időt nem voltam sehol, az volt a csúcs. Ez is akkor volt, mikor Henryt ápoltam.
Közben eszem, sajtot tettem bele egy kicsit próbaképp, nem rossz vele, bár én szeretem a hagymás ízt ebben, nem rajtam sokat hogy a sajt ne domináljon annyira.
-Tudod sokat gondolkodtam, hogy mivel elég sokat kell az egyetemre készülni, mármint az órákra persze, meg így a tanítványaim csütörtökre csúsztak mind szinte, meg emellett ugyan úgy fordítok meg járok tolmácskodni... szóval fel kéne mondanom... de... úgy megszoktam az az igazság meg szeretem az ottani légkört, meg felolvasni... semmiből sem akarok visszavenni, de muszáj lesz. Kezdem érezni hogy sok. - Húzom a szám tanácstalan, mert ennek sincs értelme, hogy ennyit dolgozom és nincs szabadidőm. Mármint van, de tolmácskodni is inkább hétvégén mehetek majd, ahogy fordítani is inkább akkor tudok, ha épp nem az egyetemen teszem (de ott nincs annyi szótár mint szeretném).

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Csak lépjünk le! - Lia és Sebastian   Kedd. Márc. 17 2015, 21:55

- Átlátszó! - horkantok fel, hát mit képzel magáról? Remélem, csak viccel, én legalábbis nevetek. (Ő is)
- Kinek mi a baromság... , ugye- húzom fel a vállam. Nem sok horrort nézek, inkább olvasni szoktam, mert akkor magam képzelem el a képeket.
- Szóval... ez most nem vicces. - Hunyorogva nézek rá. Vajon mi volt vele a célja? Nem hinném, hogy ovis trükkjei lennének...- Hű, te aztán kedvet tudsz csinálni hozzá! Pocsék?- Azt nem teszem hozzá, hogy a lélektani jelző miatt az én érdeklődésemet máris felketette. - Tudod mit? Már csakazértis!- nevetek. Gondolom, van benne annyi jóérzés, hogy ha gusztustalan lenne, nem ezt ajánlaná rögtön ebéd után. Bár elvileg a látvánnyal nincs bajom...
-A-a, arról nem is álmodj! Mit csinálok majd így húsz év múlva? - Nahát, igen, idő. Apró titkok. Nem ettől tartós egy kapcsolat? Valamelyik libanevelő ezt írta...
Sebastian a sütőhöz libben, és bekukucskál.
- Hallotad már, hogy aki kíváncsi, hamar megöregszik? Papa!- cukkolom, már csak a nyelvnyújtás miatt is. Visszatolom a sütő ajtaját, hát micsoda dolog ez, kukucskálni? És ha piskóta lett volna benne?
Közel vagyok (Sebastianhoz) a sütőhöz, és meleg van, nagyon ver a szívem is.
- Nyugi, hamarosan úgyis a pocidban lesz!- fordulok a csap felé, és a csuklómra engedek egy kis hideg vizet. Nem törlöm meg a kezem, hanem átfuttatom a tarkómon, nyakamon, lehűtve magam.
- Ah, tényleg?- ráncolom a homlokom. Rosszul emlékeztem. - Oké, de kijelentem, nem lesz sértődés, ha nem eszed meg... Én iiimáááádom!- És tényleg, ha ő nem eszi, majd megeszem én. Holnap. Ja, nem. (Szombat, Reev, kültéri piknik.) Akkor vasárnap. Haha! Jó lesz akkor is!
Mivel eddig nem beszéltünk konkrétan a menüről, máris áthúzza számításaimat, hiszen a levesemre azt mondja, szereti. Pedig meg sem kóstolta még. Nos, most igazodjak ki rajta, megsajnált az előbbi miatt, vagy valóban szereti a krémleveseket. Majd úgyis kiderül... szedek neki.
- Nem vagy képben, Sebastian- nevetem el magam- A frankfurti leves nagyon darabos: káposzta, meg virsli vagy kolbász... - ingatom a fejem.
Nem nyúl a kenyérkockákhoz, de erre számítottam. A kérdésére nem.
- Az internetes recept szerint bele kell főzni a sajtot, de én jobb szeretem, ha bele olvad, így...- és mutatom, ahogy szórom a forró levesembe, máris olvad bele, és merül alá. -Aztán..., a pirított hagymakockát én találtam ki hozzá, ettől füstösebb íze lesz- és szórom bele a hagymát is, ami a sajt miatt nem tud leereszkedni a már sűrű levesbe, így ropogós marad.- És én, veled ellentétben- pillantok mosolyogva a fiúra- szeretem benne a kenyérkockát is, főleg, ha ropogós marad- úgyhogy csak néhány kockát teszek a levesembe, azt mindig után kell szedni.
Meglep, hogy lemondta miattam a ma esti szokásos programját, és amikor vergődöm az öröm és a lelkifurdalás miatt, tovább magyarázkodik. Ráemelem a szemeim. Szorongok amiatt, hogy beszélt rólam.
- Annyira azért nem vagyok rosszul...- mondom neki csendesen. Megint elönt a pír, a melegség.
Oh, basszus. Nem szabad többé sírnom előtte. Azt hiszi, gyenge vagyok! De amikor ránézek, ő mosolyog, és azt ecseteli, hétvégén kárpótolni fogja Josht. Nyelek egyet.
- Ez így korrekt, oké!- mintha bármit is számítana a vélemyényem. De legalább Josh nem fog haragudni rám, akármilyen megértő is az a srác.
Kérdezem a napjáról, hogy ne csak ő legyen, aki viszi a fonalat, és nevetgélve számol be róla, hogyan beszélget a munkatársa a barátnőjével. Vicces, ahogy Sebastian morgósabban beszél, de a poén az, hogy milyen szavakat használ közben. Nem tudom nem kinevetni.
Többre tartom őt hírolvasónál, de még így is nagyon keveset tudok arról, mi mást csinál még az idő alatt, míg a rádióban leledzik, hiszen óránként csak egyszer van hosszabb hírek, és egyszer rövidebb, és nem tartom valószínűnek, hogy "csak" ennyi lenne a dolga. Azt mondja, lótifuti munka, ilyesmi. Elhiszem, hogy ennyi őt nem elégíti ki (szakmailag se, máshogy se).
- Oké, jól van, nem akartam, hogy azt hidd, lehúzom a melód. Csak... Többre tartalak téged...- magyarázkodom- A fordítás például tudom, hogy szívügyed. És a tanítás is- mosolygok rá melegen, mert szerintem nagyon jó tanár. Tapasztalatból beszélek, ne felejtsük el.
A levesemben olvad a sajt, nyúlik, mint a rétestészta, élvezem is nagyon. Rá kell néha csípni, hogy "elengedje" a kanalat a leves, de ezt a részét szeretem a legjobban. Olvadt sajt, wow! Sebastian ennél sokkal óvatosabb volt, így a sajtot is könnyebben kezeli. Nem is úgy eszik, mint én, a kismalac... de nem zavartatom magam.
- Megértem, hogy nehezen válnál meg tőle, ha valóban szereted- érdeklődve nézek rá, mert ez most olyan, mintha a véleményemet kérné ki. Azzal nem ártok vele, ha elmondom.
- Gondolom, az iskolai óráid kötöttek, ugye? - valószínűleg így van, tehát, ha bólint, már folytatom is- Mi lenne, ha... Megegyeznél azzal a másik sráccal, akivel váltjátok egymást, hogy másképp csináljátok a beosztást? - csak elméletileg. Miért is ne lehetne összevariálni, ha az a másik is elég rugalmas? Biztos nem könnyű valakivel újra összeszokni, neki sem lenne mindegy, hogy Sebastiannal dolgozik továbbra is, vagy valaki új emberhez kell alkalmazkodnia...
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Csak lépjünk le! - Lia és Sebastian   Kedd. Márc. 17 2015, 22:26

-Igaz, igaz, hát én édes vagyok! - Nevetek, főleg hogy átlátszó is lennék. - Amúgy tévedsz, ennyire még angol létemre se vagyok sápadt! - Mentem a menthetőt, csak nem vagyok olyan átlátszó!
-Bocs, ha szereted, de... soknak semmi értelme, mint az ideglelés! Az nem szól másról, csak hogy káromkodva megy három fiatal az erdőben... - Vicc bevezetőnek is rossz, nem?
-Jah, ez nem. De mikor bedobtam bennhagytam, mert ha szereted az ilyet miért ne? - Igazából nem tudom milyen filmek a kedvencei...
-Hát... nem is tudom milyen a jó horror. Ha legalább egyet tudnék mondani... ha akként nézem, azt várom tőle, szerintem nem jó. De mivel a belső frusztráltságot szerintem jól ábrázolja, ha mint lélektani filmként vagy drámaként nézzük, máris sokkal jobb. - Mosolygok, mert hát ez nem dráma, tekintve szörnyek vannak benne, de... annak nem lenne rossz végül is.
-Öhm... jóóóó, de előtte nézzünk meg valamit. Ne rögtön ezzel kezdjünk! - Nevetek, mert noha nem gusztustalan de nem akarom az elején elásni magam, ha mégsem jó.
-Ugyan ezt és nekem ugyan ilyen jó lesz! - Nevetek, elvégre egy élet is kevés kiismerni magunk vagy bárki mást.
-Ne zsörtölődj lyányom, a férfiak csak charme-osabbak lesznek a korral! - Hajolok közelebb vigyorogva, amikor becsukja a sütőt, hogy ne leskelődjek. - Legalább ellenállhatatlan leszek! - Nevetek és megyek kezet mosni, mert hát én meg az ellenállhatatlanság... bár... múltkor mikor ezzel viccelődtem, lekaptak... pont Phoenix volt... lehet nem kéne ezzel hülyülnöm? Ooopsz.
-Meleged van? Nem vagy lázas? - Nézek rá sandítva, hogy hűti magát. Figyelek ám!
-Jah, de nem hangoztatom. - Vonok vállat. Azt sem szoktam hogy nem eszek pékárút, mert nem ízlik. Igazából abban sem vagyok biztos hogy Josh tudja-e pl.
-Tényleg? Eddig nem is mondtad, hogy ez az egyik kedvenced. - Nézek rá mosolyogva, na ezt megjegyzem.
-Hmm, az ízére értem. Szerintem én tejfölös verzióban ettem nekem az már krémes attól. Vagy hogy mondjam! - Nevetek, mert a levesek valóban nem az erősségeim.
-Hmmm, hát értem. Mondjuk tény, külön sosem szedtem bele... - Gondolkodom el a sajton. - Jah, ha ropog jobb, de... a levesben akkor is megszívja magát ha kicsit is és attól olyan... - Bocsánatkérő fintorszerűség uralkodik el az arcomon, de csak rövid ideig, mert utána már nevetek is.
-Pont ezaz, végre jobban vagy! Örülök neki. - Most fejtsem ki hogy jó végre nem maga alatt látni, hanem tenni-venni, mosolyogni?
-Megengeded? - Vigyorgok hogy közli így korrekt, de látszik kicsit sandán nézek rá, hogyha nem lenne korrekt kirakna?
-Ugyan, a munka az munka, valakinek ezt is kell csinálni. - Én nem vagyok olyan válogatós mint apám. Ő is többre tart, de Amelia felől nem érzem a lenézést szerencsére, hogy ilyenre is adom a fejem.
Közben eszünk, én megfontoltabban, Amelia jólesően, de ez nagyon nem zavar, sőt. Végre eszik, jóízűen, nagyon örülök neki. Vagy csak unta már az enyém és örül hogy végre eheti a sajátját? Ez is benne van a pakliban...
-Igen, azok kötöttek. - Bólogatok, hogy jól látja. - Mármint Gabe-bel? Megszoktuk hogy egyik hét nappalos másik estis. Neki is van másik munkája, ott is váltottan dolgozik nappal és este, szóval nem lenne nyerő. Meg nem is tudom... monotonná válna talán... - Sütöm le a szemem, mert hát mindig is kötetlen volt a munkaidőm, ehhez szoktatom még mindig magam.
-Mivel a többet pénz a tolmácsolásban van, így az marad, abból amúgy sincs mindig, szóval a fordítás marad. De ott is van minimum kvóta. Sehogyse jó igazából. - Vonok vállat, de érdekel a véleménye, csak a fix reggel vagy este megoldása nem is megoldható és nem is vonzz hogy őszinte legyek. Így változatosabb.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Csak lépjünk le! - Lia és Sebastian   Kedd. Márc. 17 2015, 23:30

- Édes? Mióta édes a víz? Ittál valamit, Sebastian?- aztán fújtatok csak, hogy az angolságával jön. Hehe, sápkóros párocska. Ő angol, én meg vérszegény.
- Izé..., talán már nem mondanám, hogy szeretem. Egyszer már ezt mondtam, és kiderült, nem is igaz. Csak én mindenre mondom: szeretem a zenét, a habos sütit, a farmert, a U2-t, Kinget, a horrort... De ugye, te érted?- Nem mintha kételkednék Usui értelmi képességeiben, csak emlékszem, kitárgyaltuk egy kicsit ezt a témát.
- Mondjuk úgy, hogy feldob az adrenalin, amit a kockázat nélküli borzongás okoz...- mondom, nagyon tudományosan... Rötyögök.
- Nem szeretem..., nem kedvelem a trágár beszédet- ha ilyen filmet kellene néznem, kimennék a moziból. Tuti, hogy nem érezném jól magam, ha folyamatosan ilyesmit kellene hallgatnom.
A filmre csak bólintok, már úgyis rávágtam, hogy megnézzük. Ha nagyon szörnyű, még mindig kérhetem, hogy kapcsolja ki.
- Ezzel egyet tudok érteni- bólogatok megint- A belső frusztráció, jellemfejlődés miatt érdekesebb lehet egy könyv is, mint a véres jelenetek leírása miatt, hiába van horrorként elkönyvelve a könyv, vagy az író... Speciel Kingre gondolok, olvastam tőle néhány klassz novellát, és rákaptam a nagyobb regényeire is. Nem mind tetszik, de a java igen.
- Ha így nézzük, hogy horror... Nézzd meg A remény rabjait. Vagy a Halálsoron-t. - Ajánlom neki. Ha jól értem, ezt akarta, ugye?- Majd fogom a kezed....- vigyorgok, és beharapom a szám. Egyik sem ijesztő, amúgy.
- Ah, ne visszakozz!- szólok rá, hogy nem a Barlanggal akar kezdeni, de hallhatja a hangomon, hogy alkuképes vagyok. Biztos nem én leszek, aki visszalép!
Alkudozik, hogy áruljam el, mit sütök, de hajthatatlan vagyok, arra hivatkozva, ha minden titkom felfedem, nyitott könyv leszek előtte (és megun).
- Na, akkor pont ezért. Húsz év múlva sem fogom elárulni, míg asztalhoz nem ülsz!- nevetek. Mert hát ki tudja, hol leszünk 20 év múlva?
Csak kukucskál, rá kell szóljak, de szemtelenkedik tovább.
- Akkor elég régóta kiváncsiskodhatsz, te...- számomra így is nagyon sármos, ha ennél sármosabb, már nem is lenne igazi Sebastian. És igen, ellenállhatatlan. Melegem lesz, ahogy közelebb hajol, a szívem is tekerni kezd.
- Jaj, ne kezdjél aggódni, jól vagyok, csak melegem van, égett a sütő, és többnyire a lángrózsák is... Tudod... Főztem... - //a konyhában csak elszívó van, ablak nincs. Lehet, hogy volt, de már nem találom a képet. És most azt mondom, nincs.//
Leves, pékáru mellőzve, ha lehet. Aha, valamire már rájöttem. A kivitől viszket a nyelve. A ... Nem listázhatok tovább, leülünk enni.
- Szerintem mondtam. Az első vagy második francia órán, amikor kitárgyaltuk a ruhákat, zöldségeket, gyümölcsöket, főzést...
Ha jobban belegondolok, akkor is említette a pékárut. Beszéltünk a lisztérzékenységről is. Totál elfelejtettem, hogy nem szereti a pékáru ízét. Ez volt vele a baja, olyan világosan emlékszem, hogy csodálkoztam ezen, mintha tegnap lett volna! //És tényleg!//
- Aha, szóval a tejföl miatt. Akkor csinálok neked töltött káposztát, abban sok a  hús, és megmondod, elég krémes-e!- cukkolom egy kicsit. Olyan aranyos, amikor magyarázkodik!
Elmagyarázom, miért Ameliás a leves, és ő erre is válaszol. Nem baj, de ugye, nem hitte, hogy szó nélkül hagyom?
- Hát azért ázik el, mert nincs benne elég sajt!- nevetek- Amúgy rakhatod külön a szádba is. Élvezetes, ahogy roppan... És ennek nem olyan az íze, mint a kelt cuccoknak...- teszem hozzá halkabban. Nem kell, hogy miattam erőltesse, ha nem kívánja. Összemosolygok vele, érezze, hogy nem haragszom; csinálja csak úgy, ahogy neki jó.
Elgondolkodva nézek rá. Ha azt gondolja, hogy jobban vagyok, miért mondta le a programját? Nem bízik benne, hogy ez tartós lesz, vagy...? Jost azonban láthatóan kiengeszteli a hétvégi programmal. Most ő néz rám furán.
- Ne már, Sebastian...- félek, ha így folytatjuk, megint veszekszünk majd egy sort- Csak örülök, hogy a barátodnak sem kell nélkülöznie téged...- (miattam). Engesztelést kérve nézek rá. Szó sincs engedélyről. Csak így nyugodtabb a lelkiismeretem. Ennyi.
A napjáról beszélgetve aztán eljutunk egy dilemmáig, amiről eddig még nem beszélt. Bár nem régóta tanít az egyetemen, úgy tűnik, mégis túlvállalta magát. Sok ez az ide-oda rohangálás. Javaslatom meghallgatja, de látszik, nem igazán nyerő (vagy nem megvalósítható). És közben meg sem fordul a fejemben, ami neki (mármint, hogy miért eszek olyan jóízűen.) //Olyan buta vagy Sebastian!!! Razz//
- Ah, értem. Én azt hittem, ennél sokkal kényelmesebb az életed... - nézek rá szolidan. Sokszor irigyeltem, hogy mindig mindenre van ideje, közben dehogy. Még nehezebb lehet, mint nekem, éppen mert nincs állandó fix jövedelme. Minden attól függ, mennyit fordít, mennyi megbízása és tanítványa van. Ilyen szempontból értem, miért (volt) a rádió, és miért vállalta be az oktatást az egyetemen.
- Ha nehéz döntést hozni, csinálj egy listát. Mellette, ellene... És szépen írogasd alá, ami neked fontos. Könnyebb lesz átgondolni, dönteni... - mondom komolyabban, mert nem röhöghetem el, ha őt ez ennyire aggasztja. Nincs is min nevetni. Nehéz lehet dönteni. Tudom én, milyen ez az érzés...
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Csak lépjünk le! - Lia és Sebastian   Kedd. Márc. 17 2015, 23:57

-Nem a víz, hanem én! Ezért nem lehetek ízetlen! - Röhögök, mert mikor magyarázni kell az "önfényezést" rég rossz.
-Hö? - Nevetek némán, hogy mi van? - Akkor mondd azt... nincs ellenedre ha megnézed őket. Így jobb? Amúgy ha előbb mondod habosat hozok. - Vakarom az arcom, bár tudom hogy a csokis sütit is szereti, mert mondta.
-Oooh, így sokkal szebb, valami könyvből olvastad? - Nevetek, hogy mi ez? Mint valami dokumentumfilm. Ha mondaná sem hinném el, hogy ezt valaki magától így fogalmazta meg (xD).
-Jah, én is a film egy részénél felkaptam a fejem, hogy valami más. Valami változott... mondom... mi a fene lehet. Erre: "B.zmeg a kva élet!" és rögtön tudtam, csak kötőszómentes volt a film három kemény percig, persze aztán ennyi volt, tartotta a "színvonalat" eztán, nem esett megint ebbe a "hibába"... - Nevetek, de érezni szörnyű volt. Hogy lehet ezen félni???
-Josh is szereti, ő is őt bújja. Én akkor már inkább Folletet olvasok, bár tőle sem mind jó, természetesen. - A krimi és a lélekrajz ilyetén módja engem jobban leköt, nem vagyok borzongós típus valahogy.
-Utóbbit többször láttam, jah, az jó. De túl nyomasztó... - Nekem legalábbis. De azon hogy fogja a kezem felnevetek. - Bvaaah, aham! Foghatsz máshol is de akkor a film mellékes lesz. - Csóválom a fejem, nem vagyok nyuszi.
-Nem teszem, csak azt mondom nézzünk kettőt és a második legyen ez! - Vigyorgok, óóó kompromisszum, öreg régi jó barát.
-Hogy te milyen vagy... hmmm de ezt most teszteszljem? Nagy a vágy rá... - Játszom el látványosan a gondolattal hogy nem vagyok hajlandó letenni a fenekem a székre, de mielőtt kihúznám a gyufát ledobom magam.
-Ohh... hehe. - Na jó, erre a bókra nem számítottam és noha nem pirulok el, lesütött szemmel mosolygok egy sort.
-Hát jól van, de ha lázad van észre fogom venni. Sutyiban gyógyszert bevenni pedig nem ér.
-De én csak arra emlékszem, szereted a leveseket, arra nem melyiket.... - Vakarom a fejem, hmm, nem figyeltem eléggé akkor, ejj ejj.
-Ha-ha, de az nem leves bogaram, itt a bibi. - Vigyorgok, milyen kis szemtelen ma, nézzenek oda, hát mi ez ha nem a gyógyulás biztos jele? Na ugye.
-Öhm... de a számban van nyál... érted a problémát ugye? - Nevetek, akkor is elérkezik a nem kívánt pépes izé állapot, megúszhatatlanul. Nem szeressük.
-Ugyan, random átmegyek vagy elhívom ha olyanom van, meg tudom hogy nincs valószínű fix programja. Régebben mindig így csináltuk, csak megirigyelte, hogy veled meg fixen mindig találkozom és ezért elkérte a szabad péntekeim. Jól esett igazából, de rendszerint sűrűbben látom mint két hét. Szerecsére. Ne izgulj. - Tényleg nem kéne neki, szerencsére Josh időbeosztása nem olyan kötött mint Ameliáé.
//Sebet nem az eszéért szeretjük xDDDD//
-Hmm... nem érzem kényelmetlennek. - Mondom ártatlan, mert mindet szeretem csinálni.
-De mindet szeretem! - Nevetek fel, rám nem hatnak az elmetrükkök az észérvek, tökre az érzelmeim sodornak. - Mindegy, majd lesz valahogy... valószínű kevesebb magántanítványom lesz, páran mennek majd nyelvvizsgára, maximum nem jön a helyükbe más... az egyetemen úgy is tanítok, majd ott jobban kiélem magam. - Vonok vállat, ez van, nem akartam traktálni a gondjaimmal nem is értem miért mondtam... már mindegy.
-Na és te hogy gondoltad, mivel gondolom kevesebb lesz a munkád végre több időd lesz! Remélem nem másik munkával töltöd fel a szabadidőd, hmm? - Mosolygok rá, nem tartanám bölcs dolognak, de lehet félne úgy érezné lazsál, kinézem belőle...

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Csak lépjünk le! - Lia és Sebastian   Szer. Márc. 18 2015, 01:10

Értem én, hogyne érteném, hogy magára érti, hogy édes, rögtön belé is harapnék, ha nem tiltotta volna meg, hogy az ajkaim hozzá érjenek. Örülök, hogy jó kedve van. Örülök, hogy nekem is.
Fintorgok.
- Ez nem tetszik. A nincs ellenemre más mélység. Azt jelenti, megnézem, ha nem tudsz jobbat. Annál azért jobb a horror. - Hű, de belemegyünk ebbe a témába!
Megvakarja az arcát, a kezéért nyúlok.
- Bocsi. Csak példa volt. Nem habos? - kérdem csalódottan. Ugratom. Elnevetem magam.
- ÖÖÖ, nem. Összevegyítettem, amit hallottam, meg amit gondolok. - Tényleg ciki? Amikor Usuival beszélgettünk erről, tök logikusnak tűnt.
Aztán beszélünk a horrorról még, kiderül, a Hideglelés egy film, és folyamatosan káromkodnak benne. Bár lerövidíti a káromkodásokat (csak hogy szemléltesse, milyen volt a film), automatikusan nyúlnék a szájához, hogy hagyja abba. De aztán mégsem tart sokáig, és vele nevetek. És közben borsózik a hátam.
- Tényleg? Josh is King rajongó? - Mily meglepő! Később majd arra gondolok, ha le akarná harapni a fejem, hogy elrabolom a barájtát, neki adom az egyik dedikált könyvem. Apám szerezte, ne kérdezzétek, hogyan. Az az ember (King) nem álmaim királyfia! Tuti, nem az arcát szabatta át. Akkor úgy nézne ki... (Hehehe...)
Folletről keveset tudok. Találkoztam már a nevével, de még nem olvastam semmit tőle.
- Majd kölcsönadod valamelyik kedvencedet?- nem vagyok én fanatikus, nem csak King létezik a világomban.
De ha már lélekrajz, vissza Kinghez, ő sem utolsó a témában.
- Inkább feszültéséggel teli. Mindenki tudja, hogy Coffey ártatlan, és senki nem tudja megakadályozni, hogy kivégezzék. Én mindig megsiratom... - húzom fel a vállaim. Tudom, tudom, amúgy is picsogós vagyok, filmeken is tudok bőgni. Nem szégyen az.
Cukkolom inkább, nem sírni, hanem nevetgélni kell.
- Húzgáljam inkább a hajad? - Esküszöm, mintha ő terelgetne veszélyesebb terepre. Bár utólag, ez a húzgálás sem lesz jó... Ah. Mindegy, nincs visszaút.
- Oké, az ajánlat alkuképes!- bólintok. Legyen a második. De akkor mi lesz az első? Meg sem néztem még, miket hozott...
Mielőtt megnézhetném, ő a konyha felé robog, és túl kíváncsi, utána kell vessem magam, mielőtt idő előtt kiderülne, mit készítettem neki. Húzzuk egymás agyát, talán túl messzire is megyünk. Van egy pillanat, amikor nagyon közel kerül, és a helyzet is kedvesen adott rá, hogy adjunk egymásnak egy (komolyabb) puszit, de inkább kilépek előle, hiszen megígértem, hogy nem teszek ilyet. Furcsa, mert azt mondja vágyik rá (ha egyáltalán arra gondolt). Én a csókjára. Máris hűteni kell magam...
- Sem sutyiban, sem sehogy. Gyógyszerből egy életre elég volt. Még most is... érzem az ízét - javítom ki magam gyorsan, mert majdnem azt mondtam, hányingerem van tőle.
Asztalhoz ülünk.
- 20 év hosszú idő, majd megtanulod- lazáskodom el a dolgot. Ugyan már, nem mindegy, melyik levest szeretem, ha ő nem vagy alig? Majd akkor eszek levest, amikor nincs randink.
- És most nem is a leves volt a lényeg, hanem a krémes jellege...- azért én is figyelek! Úgy ám! Csipkelődünk. Tényleg bogaramnak szólított?
Hiába mutatom meg neki a trükköt, hogyan lehet ropogósan enni a kenyérkockákat, kötekedik. Javíthatatlan. De nem leszek erőszakos. Csak éppen hangosan ropogtatom a fogam alatt a kenyérkockákat.
Egy pillanatra minha villanna a szeme, gyorsan viszakozom is, nem akarom, hogy veszekedjünk, pláne nem, hogy Josh a téma, és sem őt, sem a barátját nem akartam megbántani. Szerencsére, azonnal megérti, és eltűnik a viharfelhő(cske) a fejünk fölül.
Figyelem, ahogy kettejük kapcsolatáról beszél. Furcsa, hogy valaki irígy rám, pláne egy másik srác... Tudom, hogy egy éve barátok, Sebastian mesélt már róla, de ezt most hallom először. (Most gondolok arra a dedikált King könyvre. Nem úszom meg, oda kell adnom neki!)
- Mi is hetente találkozunk... - mondom kicsit megszeppenve. Nyelvóra minden héten van. - Csak a tánc van kéthetente...- ezt most úgy értette, hogy ezt is sűrítené? Vagy csak a táncot?
Aztán szóba hozom, hogy telt a napja, és kiderül, a helyzet nem is olyan egyszerű, hogy "jól, köszi". És annak ellenére, hogy probléma is szóba jön, nagyon örülök, hogy beavat a bizalmába.
- Akkor megint félreértettelek...- csapok a számra, hogy ejnye, de buta vagyok.- Ha nem kényelmetlen, miért kéne feladnod bármelyiket is?
Ötleteket adok, hogyan lehetne átszervezni a beosztást, hacsak kicsit is rugalmas a váltótársa, de úgy látszik, a dolog nem olyan egyszerű, mint ahogyan én elképzelem. Újabb ötlet, újabb ellenvetés. Mintha vérre menő küzdelmet folytatnánk, éppen csak bántani nem akarjuk egymást.
Ó, a tanítványok. Még jó, hogy van a főiskola, bár azt saját bőrömön is tapasztaltam, mennyire szeret tanítani. Talán nekem is be kéne fejeznem a tanulást? Sosem leszek elég jó, hogy magam menjek Párizsba...
- A helyzet néha magától forrja ki magát, ne aggódj!- átnyúlok az asztal fölött, megfogom egy pillanatra a csuklóját. Nem akartam, hogy lógassa az orrát.
Visszadobja nekem a labdát. De fogalmam sincs, mit is mondhatnék. Indokaim között - hogy nem vállalok több túlórát- az is szerepet játszott, hogy ő kérte, töltsek vele több időt.
- Majd szocializálódok kicsit... - és ha nem értené, mondok egy példát- kijárok a játszótérre hintázni és gyerekekkel játszani...
Sokkal értelmesebb elfoglaltság, mint szomorkodni, vágyakozni.
- Ha egyik sem áll velem szóba, akkor majd olvasok!- ne féltsen engem, van B tervem is. Imádok olvasni. A könyvet sosem tudom megséretni.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Csak lépjünk le! - Lia és Sebastian   Szer. Márc. 18 2015, 19:35

//"Örülök, hogy jó kedve van. Örülök, hogy nekem is. Fintorgok." Tudom, tudom, másra vonatkozik, de vicces volt olvasni xDDDD//

-Hááát, ha te mondod drága! - Nevetek, szerintem pont az a kategória amit leírt.
-Nyem... narancsos csokis, még mindig... - Préselem a szám, hogy fogja a kezem, de vele nevetek, mert sejtem mindegy, mert édes és süti.
-Óh bocs, elég könyvszaga volt! - Nevetek, nem őt nevetem ki, hanem hogy kicsit másképp vélekedünk.
//A film Ideglelés, nem Hideglelés xDDD//
-Jah, szerintem meglehetősen szereti. - Bólogatok Josh barátomra. - Lesz egy közös témátok, ha végre találkoztok! - Vigyorgok, elvégre szeretném ha Josh megismerné Ameliát és fordítva.
-Aham! A Katedrális nagyon jó, bár a Tű a szénakazalban is tetszett... majd legközelebb elhozom neked őket. - Mosolygok, mondjuk a Katedrálissal sokáig ellesz, nem vékonyka kötetek.
-Nem is tudom, nekem inkább nyomasztó mint feszült a film. De jah, könnyű megkönnyezni. - Mosolygok félszegen. Na majd bevallom, hogy a drámákon néha kiengedem a fáradt gőzt...
-'Inkább? - Sandítok rá félvigyorral, hogy húzgálna. Ahh, vannak emlékeim, és... ahh, nem nem nem gondolok rájuk, még a végén feszülne a nadrág. - Amúgy a hajam nem azért hosszú hogy húzgáld, ha tetszem másképp fejezd ki, tudom, hogy az oviban is bevált ez a módszer, de máshogy udvarolj! - Nevetek, durva is lenne ha ezt nem nőnénk ki felnőttként.
-Helyes, ezt már szeretem! - Vigyorgok, bólogatok, hogy tetszik amit hallok.
Igazából amikor közel vagyunk egymáshoz most nincs bennem hátsó szándék, nem is úgy fogom fel, így fel sem tűnik, hogy zavarba hoznám. A forróságát láznak értem, de a gyógyszerek kapcsán kivan, hallom a hangján.
-Értem, de ha lázas vagy beveszed, mert feküdni az istennek nem vagy hajlandó, azt már most megmondom. - Mosolygok, alig tudom ágyba parancsolni, akkor meg sosem épülne fel.
-Hááát tudod még mindig én vagyok az idősebb, szóval én jobban felfogom mennyi is 20 év hmm? - Vigyorgok, cukkolom kicsit, ha már ő is engem.
-Nem, a leves krémes jellege volt a lényeg, mert a levesekről beszélgettünk! - Öltök nyelvet, ó, Phoenix-szen edződtem, esélye sincs szegényemnek.
A kenyér ha kocka, ha kör, ha poliéder nem izgat, maradjon távol tőlem ha nem muszáj megenni, de csak mosolygok, ha ő szereti az a lényeg.
//Amúgy csak te érezted hogy Sebastian kicsit megorrolt, én semmi ilyet nem írtam xD Vagy legalábbis nem gondoltam írni xD//
Fel sem tűnik hogy úgy érzi, kicsit támadóbb lennék, egyszerűen piszkáltam kicsit a dolog miatt, hogy megenged úgymond dolgokat.
-Igen, tudom, de vele régen nem volt fix nap, csak most ez a kéthetente péntek. Közben meg össze vissza találkozunk még. - Nem értem mire mondja, kicsit félre is döntöm a fejem. - Tudom, hogy az volt kéthetente... mit értettél félre? - Mosolygok rá melegen, nem zavar. - Vagy fura volt a felismerés, hogy sűrűn látsz? Ha sok vagyok az életedben szólj. - Vigyorodom el.
-Mert? - Nézek rá csodálkozva, főleg hogy a szájához kap. - Hogy miért? Mert heti 60 órát dolgozom átlagosan így is hogy leredukáltam a fordításaim számát. Már nem fordítok annyit, mint előtte, az egyetem miatt kiesik az az idő. Pedig nem is a pénz miatt csinálom, hogy kéne csak... így alakult. - Vonok vállat. Kevesebb idő jut így másra, például a barátaimra. A hétvégéim javarészt szabadok, de ha nem fordítom le a holtidőimben amit kell a suliban, akkor hétvégén kell pótolnom pl.
Az átszervezés nem működik, így is eléggé össze vannak szervezve az A és B heteim, hogy működjön a dolog.... sajnos ezzel nem tudok már sakkozni.
-Jah, remélem valahogy megoldom... bár ha kevesebbet fordítok... ah, na mindegy! - Csóválom a fejem, hogy nem, sehogy se jó. Minden cupp-ra befér az időmben, csak hát sok. Főleg ha tolmácsolást is vállalok, az általában egész napos, vagy legalább fél.
Amikor megfogja a csuklóm elmosolyodom, valahogy azt érzem ő támogat és segítene is ha kérném, szóval ez megnyugtat, nem is rágódom tovább.
-Az jó dolog, legalább levegőn is lennél. - Mosolygok, hogy ennyire tetszett neki ez a játszótéri móka. - Már miért ne állna veled szóba egy gyerek se? Imádni való vagy, veled még én is szóba álltam volna ennyi idősen mint ők. Pedig én nem beszélgettem senkivel... - Kuncogok, mert tény, eléggé magamnak való voltam Henry születése előtt.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Csak lépjünk le! - Lia és Sebastian   Pént. Márc. 20 2015, 04:59

//Akkor a Hideglelés volt a paródiája? Nekem 8. Te úgyis tudod, más meg nem olvassa... Very Happy//

Már az ajtóban érezheti, hogy ma is jó a kedvem, szerintem szava nem lehet, tényleg igyekeztem meglovagolni minden pozitív hullámot. A sütivel csak ugratom, és csak addig fogom meg a kezét, amíg elhúzom az arcától, nem akarnám, hogy csíkokat húzzon a frissen borotvált képére. Elcsúfítaná magát.
- Valószínűleg te lennél hamarabb a közös téma- somolygok. Gondolom, azért nem fog haragudni, ha róla is véleményt cserélünk.
- Oké, hozz nekem könyveket, de létezik ám könyvtár is!- minő véletlen, be vagyok iratkozva. Amúgy nálam nagy becs, ha kölcsön kapok könyvet. Én sem adok akárkinek.
Az egyik King adaptáció kerül szóba, arról elmélkedünk. Megint úgy nézek rá, mintha a veséjéig szeretnék látni. Vajon az a fajta férfi, aki minden esetben elrejti a könnyeit? Tegnap (mintha) könnyezni láttam volna, bár utólag nem vagyok benne biztos, csak én sírtam, vagy ő is.
- Az se tetszett, amikor a kezed akartam szorongatni- vonok vállat, hát a hajhuzigálás is csak azért jutott eszembe, hogy valamilyen módon érezze a törődést. Jobb szeretném ölelgetni, de félek, azt nem szabad. - Amúgy bírnád, ha udvarolnék? - Ki tudja: Kapok egy kis bátorítást, mire vagyok képes? (Ezt neki kéne legjobban tudnia...)
- Fekvésből már csömöröm van...- mutatom az egyezményes jelet, hogy elég volt. Oké, ha lázas lennék, ágyba tudna parancsolni, és lázasan nekem se lenne kedvem ficánkolni. Viszont most nem a betegség miatt öntött el a forróság.
- Jaj, de nagyra vagy azzal a három évvel, te...!- hunyorgok rá. Most ugyan mire vág fel? De csak nevetek rajta.
- Kezdetben a levesekről. Aztán bekavartál a frankfurtival, a tejföllel...Ó, a nyelved nagyon szép, de van ám annak tokja is!- Nyelvet öltött? És még ő beszél nekem, hogy ki kéne nőni ovis szokásokból? Hahaha...- Húzd vissza!
//Oké. Amilyen érzékeny vagyok, érthetem félre is. Bár az írott szó kevesebb, mintha kimondanánk- élő szóban- valamit. Vegyük úgy, gyorsan túltettem magam rajta, mert nem folytatódott a "rossz érzés".//
Ahogy beszélgetünk a barátjáról, nekem úgy tűnik, miattam találkoznak fix napon ők is kéthetente pénteken. Mintha ez tetszett volna meg Joshnak (ez az állandóság?); bár az, hogy ők ketten többet találkoznak, mint mi ketten, az fix. Mi csak heti egyszer, pénteken, a nyelvórák miatt, de az egyik héten én éjszakás vagyok (és akkor nem megyünk táncolni, értelemszerűen).
- Nem tűnt soknak- rázom tagadóan a fejem, és azon gondolkodom, hányszor szerettem volna jobban felpörgetni a hetet, hogy végre péntek legyen.
Furcsa most azt hallani, sok nekem. Az utolsó együtt töltött pénteken éppen arra kért, találkozzunk (randizzunk) többször, járjunk moziba, színházba, ilyesmi... És tudom, hogy örömmel mondtam igent, mert Sebastian társasága mindig üdítően hat rám. Ellenérzéseim csak azzal kapcsolatban voltak, ha valami mégis alakul Lio és közöttem. Sebastian közvetlenségét - és a már kialakult viszonyunkat- nehezebben tudtam volna "szabályozni". De ez a gond már a múlté. Magyarázhatom akárhogy, én voltam hűtlen.
- Úgy hiszem, sokkal inkább van szükségem most barátra, mint eddig bármikor életemben...- vonom fel a vállam, és a tekintetébe fúrom a szemem. Elsősorban erre van szükségem. Valakire, aki meghallgat, ha beszélni szeretnék, felráz, ha magam alatt vagyok, velem nevet, ha jó kedvem van, vagy épp... Nem, tegnap megfogadtam, hogy nem sírok többé az ő vállán Lio miatt. Attól ő is kellemetlenül érzi magát, nem kívülálló, nem tudja elidegeníteni magát. És előbb-utóbb úgyis le kell zárnom. Csak kell a szó: vége. Kimondatlanul nem hiszem el, még akkor sem, ha ugyanezt tettem volna én is a helyében. Lelépett. Egyszer már én is, hát nem? Átrepültem egy óceán felett. Lio vajon milyen messze szalad el? //Még nem tudom, hogy elment LA-ból//
Mielőtt azonban nagyon belemerülhetnék, hogyan is jutottunk idáig, témát váltunk. Az sem fenékig tejfel, de legalább fesztelenül tudunk róla véleményt cserélni. Saját álláspontom és nézeteim osztom meg vele, ahogy ő is elmondja, miért vétózza mindegyiket. Mintha öt ujja lenne öt állása, és nem tudja, melyiket harapja. Avagy bármelyiket harapja, mindegyik fáj. Nos igaz, tudom, milyen, amikor le kellene mondani valami jó dologról egy másik jó javára.
- Heti 60 óra?- csodálkozom rá. Én is kb ennyit dolgozom, csak nekem tényleg alig marad időm valamire. Sebastian mintha Duracell nyuszi volna, sosem fárad el... - Le a kalappal, Mester!- hajbókolok előtte. Vajon hogy csinálja, mi a titka? Nem hiszem, hogy engem fizikailag fárasztana úgy el a heti 60 óra...
A magyarázatát nem értem, de ahogy én sem szeretem megmagyarázni, miért dolgozok olyan "sokat", úgy érzem, nekem sem illene ebben az ügyben kotorászni.
Lényegében az is egyfajta esély, hogy randikat hozzunk össze, ha egyikünk (és jelenleg most éppen én) már kevesebbet dolgozik. Szóvá is teszem, hogy feltalálom magam, ha ő nem érne rá, és példaként a játszóteret említem. Bátorító kézszorításom nem tartott sokáig.
-Ah, tudod, hogy ezt igazán most értékeltem először? Bár néha nagyon rossz érzés már bezárva lenni, ma éreztem először, hogy Florence Nightingale-nek igaza volt: a gyógyulás egyik alappillére a napfény és a jó levegő. Nem lehet, hogy én is fotoszintetizálok?- Kacsintok rá. Ami meg a gyerekkorát illeti...
- Öt évesen te már nem is gyerek voltál, hanem szinte felnőtt, apja és nevelője az öcsédnek....
Aztán beleképzelem magam, hogy a kis Sebastian áll előttem, amikor hintázok, és megkérdezem:
- Vajon mi okod volna rá, hogy szóba állj velem?
...
Ha elfogyott a leves, előszedem a sütőből a túltitkolt húsos húst. Különleges próbálkozás, még sosem csináltam ilyet. Sertéshúst klopfoltam vékonyra, sütöttem ki hirtelen olíva olajban. Rétegesen tettem le jénaiba a húst, sonkát, tejfölt, sajtot, míg a hozzávalók el nem fogytak, és a legvégén jól meglocsoltam tejszínnel, sütőben sütöttem össze. Köretnek tavaszi rizst és krumplit főztem, utóbbit pürésítettem, vajjal kevertem habosra. Csak remélni merem, hogy elnyeri majd a tetszését.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Csak lépjünk le! - Lia és Sebastian   Pént. Márc. 20 2015, 21:01

//Lehet xD Nem láttam xD//

-Megeshet, de hát King az King nem? - Nevetek, mert hát valóban, gondolom a legkönnyebb fogódzó én lennék.
-Igen, de ez a könyv addig van nálad ameddig szeretnéd, ingyen. Hmm? - Vigyorgok, tudom hogy létezik a könyvtár fogalma, bár én amit el akarok olvasni megveszem... szeretem a könyveket.
-Hah! - Nevetek, hogy jön a kézszorongatással. - Amíg nem a gigám akarod szorongatni nagy baj nem lehet! - Nevetek tovább. - Naná! Ki ne bírná? - Mérem kicsit végig. Akárhogy is alakultak a dolgok, vannak tények. Például hogy Amelia gyönyörű és kedves. Továbbá ki nem szereti ha udvarolnak neki?
-Sejtem, de akkor is hasznos. Tudod, gyógyulás meg ilyen apróságok szempontjából. - Mondom csak úgy, mellékes hangsúllyal, mosolyogva.
-Van az négy is! - Nevetek, igazából nem tudom mennyi Amelia, akörül van mint Henry ha jól emlékszem.
-De a frankfurti is leves! - Nevetek, nyelvet öltök, de a szavaira majdnem valami pajzánt akartam mondani reflexből, de csak a számra harapok és próbálom leplezni a gondolataim. Elvégre pihentetném ott szívesen a nyelvem ahol az övé is pihen, khm.
-Akkor jó. Szerintem nem volt az. - Mondom már mosolyogva, igazából nekem kevés is volt.
Ahogy beszélgetünk kissé elszomorodik, vagy csak megkomolyodik, nem tudom. Mikor közli egy barátra van szüksége állom a tekintetét, puhán nyúlok most én a kezéért.
-Ha nem vagyok itt, tudod, csak egy telefon. De az ímélekre is reagálok. - Mosolygok, mert gondolom vannak nálam jobb barátai is, de ezt a kijelentést most csak én hallottam.
Témát is terelünk, hogy ne romoljon a jó kedv, bár én sem bírom elnyomni aggályaimat.
-Aham... egyszer összeszámoltam. Persze van könnyebb és nehezebb hetem, de átlagosan ennyit dolgozom. Fel sem tűnik, mert változatos és pörgős, csak hát... a határidő naplómon látom, hogy ki vannak centizve a napjaim javában. - Vonok vállat. - Áh, dehogy vagyok mester. Annyi hogy tudom pakolgatni mikor fordítok, néha azt mikor tartok órát a diákjaimnak... az előny. - Sütöm le a szemem, mert én erre nem vagyok büszke hogy ennyit dolgozom. Ebből a szempontból elég francia felfogásom van.
A következő téma már egész más, könnyedebb.
-Ki tudja drágám, de szerintem a mozgás hiányzik neked, de csak fokozatosan, tudod. - Mosolygok, mert hát LA levegője nem tudom mennyire jó...
-Áh, akkor azért még nem, akkor még anya foglalkozott vele sokat. Én csak elvoltam a sarokban, tologattam a kis sárga kocsim... - Mosolygok, inkább tíz évesen voltam igazi báty, előtte nem annyira.
-Már fiatalon? Nem tudom... magamtól nem szólítottam meg senkit. Amúgy is később kezdtem el beszélni, mindig csúfoltak a szemüvegem miatt is... nem voltam túl szociális. - Mosolygok, fogalmam sincs. - Én arra értettem nem zavart volna ha ott vagy, vagy hozzám szólsz, mert kellemes kisugárzásod van.

Fogy a leves, majd figyelem végre mi kerül elő a sütőből. Ha szed nekem érdeklődve nézem, mi ez a réteges kaja, mi van benne.
-Ez magyaros kaja? - Kérdezek rá, mert gőzöm nincs, de a sajt és a hús már nagyon tetszik benne. - Látom azért köretet is csináltál, változatosabbá tetted! - Nevetek, majd ha leült és szedett magának is mosolyogva megkóstolom.
-Hmm. Érdekes íze van. Én nem szoktam tejszínesen főzni, de ez jó! Gondolom hiányzott már a saját főztöd, én másképp főzök! - Kuncogok és eszek tovább, ízlik, habár kissé szokatlanok az ízek elsőre, de nem zavaróan.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Csak lépjünk le! - Lia és Sebastian   Szomb. Márc. 21 2015, 21:23

//Nem tudom, én szerintem egyiket sem, max bemutatót vagy részletet...//


- Nézd, te kézzel fogható vagy, King meg a másik közös kedvenc...- ugratom kicsit, éreztetve azért, milyen előkelő helyet foglal el az életemben.
- Hm, hm. Meggyőző érvek! - egyébként szeretem a könyvtárat, az egész légkörét, diákként is sok időt töltöttem a Somogyiban. //Szeged -most már csak- második legnagyobb könyvtára//- Oké, rendben, köszönöm!- mosolygok rá.
- Ne akadj okot rá!- naná, mintha olyan marha harcias lennék, hogy bárki torkának nekiessek... Nevetgélek.
Aztán amikor az udvarlásról esik szó, végigmér.
- Mennyit ér a piros alma, ha kukacos? - kérdezem, kicsit komolyabban, és ezzel azt akarom kifejezni, semmit sem ér, ha szépnek tart, ha a tulajdonságaimat nem kedveli. Márpedig azzal, amit tettem, bizonyára elástam magam, hiszen bármennyire kedveskedik velem, a kapcsolatunk nem a régi, azt meg kell vallani.
- Éppen annyit fekszem, amennyit a szervezetem megkíván. Hidd el, tudom mennyi az annyi- válaszolom én is kedvesen. Tudom, hogy jót akar, és azt szeretné, ha mielőbb felépülnék. De abba a tipusba tartozom, akiket a hosszas fekvés csak betegebbé tesz, lásd kórházi időszak... Csak pár napja jöttem haza, és csak pár napja mozdulok ki rendszeresebben, máris sokkal jobban érzem magam.
- Na, majd kiszámolom napra pontosan, ha ilyen fontos neked!- de nevetek, nem igazán tartom fontosnak, hány év van közöttünk.
A krémes leveseken elvitázunk egy darabig. Igazából ez sem vita, valami furcsa "úgyis nekem van igazam" versengés, de ez is a mókásabbik fajtából, mert egy csöppnyi harag sincs egyikőnk hangjában sem.
Hogy ki kivel mikor és mennyit találkozik, megint egy jó kis téma, és végül oda lyukadunk ki, a fix találkák Josh-sal lényegében miattam vannak, de vele többet találkozik, mint velem, amit viszont kevesel.
- Hát változtassunk rajta! Akarod még?- kérdezem. Bennem élénken él, hogy korábban arról beszéltünk, hogy majd sűrűbben járunk el. Ezzel kapcsolatban most sem gondoltam meg magam, noha akkor randinak hívtuk volna a dolgot, most meg... Nem tudom, mi és hogyan lesz. A helyzet azóta sokat változott, és ha érdekeltem is őt, mint nő, most nem úgy néz rám. Mintha valaki másé lennék, ezáltal fizikailag "tabu". És megvallom, én magam sem tudnám elképzelni, hogy azonnal visszaállítsam a kapcsolatunk bensőséges(ebb) vonalát. Valószínűleg, ha akarnám, se menne, ott van erre élő példaként az az ártatlan puszi, ami a száján csattant el.
A tapasztalatom vele azonban arra bátorít, hogy forduljak hozzá bizalommal. Ahogy egyszer beszélt róla, a lányok az ismerősei közül többnyire a barátai is, én sem félek az lenni, mégha nem is leszek az ágyasa (szeretője; nem szeretem ezt a szót, olyan sötét üzenete van, amit nem tudok és nem akarok Sebastianhoz kapcsolni.) Nem tudom, az eddigi napok, amióta a kórházból kijöttem, azt sejtetik, hogy nem fordult el tőlem teljesen, noha bizonyos kapukat biztosan becsukott. Én is becsuknám az ő helyében.
- Köszönöm. Nem ígérem, hogy nem élek majd vele, de ígérem, apró-cseprő dolgok miatt nem foglak zavarni...- bár ez is nézőpont kérdése. Lehet, hogy ami nekem a világvége, az őt meg sem hatja.
Témát váltunk, a napjáról kérdezem, és egészen komoly aggályainak ad hangot, ahogy egyre jobban kibontjuk a témát. Kiderül, valamiről le kell mondania, ami azért is nehéz, mert minden, amit csinál, azt szívesen csinálja. Ergó, mintha saját ujjait harapdálná meg.
- Elhiszem, hogy nehéz a döntés...- megértem, hogy vívódik, de ő tudja, miről tudna legkönnyebben lemondani. Bárcsak..., bárcsak tudnék valahogy segíteni neki! (A tanácsaimmal nem sokra ment)
- Nem készülök lefutni a maratoni távot....- mondom vidámabban. Jó levegőből is megárt a sok, de ennyi bezártság után kifejezetten élveztem a kültéri programokat, és azokat is, amik még előttem állnak. - Megfogadom a tanácsodat, nem terhelem túl magam!- - ígérem meg, komolyan, hiszen érzem, hogy belül azért aggódik értem. Nem is kicsit.
A gyerekek kerülnek újra szóba, mint alternatív időtöltés a játszótéren, és Sebastiant megpróbálom elképzelni, ahogy leírja magát (és engem). Fura kölyök lehetett, és valószínűleg nem a legszebb, nem a legkedvesebb, de ahogy most elnézem, abban én is biztos vagyok, hogy az aura nem csak úgy jön, száll le és lepi körül az embert, hanem az ott van már kezdetektől... Talán a sok-sok gyerek közül, aki éppen akkor az autóját tologatta, mégis leginkább Sebastiant akartam volna megszólítani... De ez, persze, már nem deríthető ki, és csupán feltételezés.
- Ez kedves bók, köszönöm- teszem hozzá kicsit sutábban.
...
Elfogy a leves, a másodikat is az asztalra teszem. Ránézésre tökéletes, de persze, nem ettem bele, nem tudom, mennyire lehet finom.
Ahogy szelem és szedem az ételt, nem ereszti a levét, így biztos, hogy a hús magába szívott minden fölös nedvességet, így az biztosan puha, mint a vaj.
- Igen, jól látod, van püré és tavaszi rizs. Szedhetek mindkettőt?
Mielőtt folytatnánk az evést, egy kis üveg fehérbort veszek elő.
- Ízben állítólag passzol. Bonthatom? - fehér csemege bor, a sajtos húsokhoz illik. De csak akkor bontom fel, ha Sebastian kéri, egyedül biztosan nem iszok.
- Nem tudom, mennyire magyaros, ők inkább a zsírosabb, fűszeresebb kajákat részesítik előnyben- válaszolok a kérdésére is. Vagy kérdéseire?- Ízlik, ahogy főzöl, Sebastian. Én csak...éppen a kedvedben akartam járni. Van időm, és kedvemis, hogy végre valami hasznosat csináljak, miért ne lephetnélek meg téged olyan dologgal, ami feltehetően boldoggá tesz???
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Csak lépjünk le! - Lia és Sebastian   Szomb. Márc. 21 2015, 21:47

//Nem vesztettél sokat, állítólag a paródia rosszabb mint az eredeti xD//

-Óóó, ezek szerint nem tervezel zarándok utat a nagy mesterhez, bárhol is éljen? - Cukkolom kicsit, de somolygok. Gondolom hogy kibeszélnének, de hát így van rendjén.
-Nekem 'csak meggyőző érveim vannak! - Dobok egyet a hajamon, mint Szőke a Shrek 2-ben, de aztán röhögök.
-Igyekszem, de tudom, ha megeszem a tányérodról az uccsó falatot halál fia vagyok! - Nevetek, kétlem amúgy.
-A Hófehérke óta bizonyított, hogy azt kell megenni. A kukac meg tele van fehérjével, tiszta bónusz! - Mosolygok rá, de kissé dorgálom, mert nem értem mire mondja most ezt nekem.
-Hmmm, hááát, nem is tudom. Nem vagyok ebben teljesen bizonyos, de ám legyen. - Bólintok egyet, hogy legyen úgy, elfogadom, nem nyaggatom. Egy darabig.
-Hát na jól van, számold! Bár lebukom majd, milyen vééén vagyok! - Nevetek, mert eszembe jut Phoenix és hogy mindig jön a korával. Katasztrófa olyankor, bár én imádom őt.
-Azt hittem áll, továbbra is. Mikor tértünk el a tervtől? - Kérdezem kicsit félve, mert hát... nálam nem csökkent az igény, hogy többet lássam. Akárhogy is bujkálnak bennem rossz érzések, csak rosszabbak lennének ha nem látnám őt.
-Tudod hogy zavarhatsz. Sőt! Olyanért is zavarhatsz hogy eldugult a lefolyó, vagy kiszakadt a kedvenc ruhád. De... előre szólok. - Váltok komoly hangja, komolyan nézve rá. - Pocsékul varrok. - Mondom, majd rögtön vigyorgok is, hogy érezze: tényleg bármiért felhívhat, nekem csak öröm.
Bólogatok aztán később, hogy kicsit nagy fába vágtam a fejszém, de hát ez van. Majd lesz valahogy, olyan sosem volt, hogy sehogy se lett volna.
-Ne is, azt én akarom lefutni, nem akarlak csúúúfosan lealázni! - Vigyorgok gonoszan, noha eszemben sincs maratonra menni, csak pimaszkodom.
Aztán szelídebb lesz a mosolyom, hálásabb.
-Jól teszed. - Már hogy nem terheli le magát. Szerintem Amelia hajlamos rá.
A gyerek énem megmosolygom, ahogy őt is hogy nem tud mit kezdeni a szavaimmal.
-Csak azt mondom amit gondolok. - Mosolygok rá.

-Persze, ne aprózzuk! És akkor még te hízol el, mi? És én? - Nevetek, elvégre kiadós kaják ezek, a süti is töményebb fajta lesz.
-Kocsival vagyok drága... csak akkor bontsad, ha szabad a kanapéd estére. - Mondom szolid mosollyal, mert hát... valamit valamiért. Na meg a tegnapi amolyan véletlen volt, előtte sosem ajánlotta fel vagy adott okot az itt alvásra, szóval.... gondolom ezt nem gondolta át.
-Nehéz kaják lehetnek... már emésztés szempontjából. - Én aki olajjal és vajjal főzök... és alig fűszerezem. Na igen.
A további okfejtésére mosolygok, lesütöm a szemem a tányérra. Ezekkel a dolgokkal sosem tudtam mit kezdeni.
-Nekem elég ha mosolyogsz és meggyógyulsz. Azzal jócskán a kedvemre teszel. - Nézek rá, de láthatja halál komolyan gondolom. De megint lesütöm a szemem és inkább csendben falatozom kicsit, mert tudok én is suta lenni, ami azt illeti.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Csak lépjünk le! - Lia és Sebastian   Szomb. Márc. 21 2015, 22:50

- Soha többé nem vetem bele magam egyik kedvencem nyakába se- válaszolok, és vállat rántok. Minden rosszban van valami jó. Többé például nem hiszek a mesékben.
Nevetek rajta, ahogy pózol. Biztos utánoz valakit, ha tudnám, kicsodát, még jobb poén lehetne.
Felhördülök, amikor azt feltételezi, holmi utolsó falat miatt nekiesnék a torkának.
- Te se higgy minden mesének. Nem is volt szó benne a kukacról!- elkomolytalankodja. Ah, hogyan is jöhetnék rá, mit gondol valójában? Szeretnék tisztábban látni, tudni, mi jár a helyes fejében.
- Majd vezetek naplót, amíg meg nem bízol bennem. Mikor kelek, mit csinálok, mikor fekszem...- rázom értetlenül a fejem. Oké, nagylány vagyok, tudok figyelni magamra, és amikor az ember "beteg", komolyabban veszi a megszorításait. Ezzel én sem vagyok másképp, pont azért, mert meg akarok gyógyulni, ergo mindent megteszek, hogy mihamarabb erőre kapjak.
Eszemben sincs kiszámolni, hány nap van közöttünk, amikor az sem számít, hány év. Miért is lenne fontos ez? Butaság.
- Ööööö- most rajtam a sor, hogy kicsit megdöbbenjek-  Akkor még.... nem okoztam csalódást neked- mondom ki aztán nyíltan, legyen ennek végre vége alapon. De a hangja ellágyul egy kicsit, és az jut eszembe, valahol talán megint félreértettem a helyzetet. Ami nem lenne csoda, hiszen már magam sem tudom, kinek lenne több oka haragudni: Sebastiannak-e vagy Lionak.
Komolyabban beszélgetünk, ebben azt is kifejtem, számítok rá, mint barátra. Nem számít, ha férfiként távol tartja magát tőlem, ha ugyanolyan őszinte kedvességgel segít rajtam, ahogy eddig. Lehet, hogy önző vagyok, de nála jobban nem igazán ismer más itt LA-ben, és ő az egyetlen, aki nyűgösen is el tud viselni.
- Kösz, fejben tartom, hogy ezermester is vagy!- kuncogok.
Egyre többet pimaszkodik, de azt hiszem, én sem maradok adósa, és ezzel visszacsempésszük azt a hangulatot a konyhába, ami akkor volt, amikor megérkezett. Azóta néhányszor megforgattuk egymást, voltak komolyabb aggodalmaim, és úgy hiszem, akadnak neki is. Csak az a baj, én nem vagyok elég hatékony, hogy őt oldani tudjam. Hát miféle barát vagyok én? Avagy: már barátnak sem vagyok elég jó? Nem kéne ezen gondolkodni. Sebastian biztos nem szeretne több időt velem tölteni, ha úgy gondolkodna, mint én. Valamire jó vagyok. De vajon mire? A kellemes kisugárzás nem lehet elég... az még egy kisfiúnak sem lenne elég.
Drága Sebastian..., gyakran nem tudlak követni. De inkább nem szólok.
...
- Te sem vagy hízékony. Különben is futkározol, maratonra készülsz, nem?- idézem vissza, amivel az előbb cukkolt. Amúgy meg nem is eszik minden nap nehezet. De kellett valami más is a húson kívül!
- Maradhatsz...- mondom teljesen egyértelműnek véve, hogy ott aludhat, ha már nem akar vezetni- De van kényelmesebb ágy, mint az a kemény kanapé!
Kényelmesen elfértünk tegnap is..., vagy azért ennyire mégsem tudta függetleníteni magát? Nem akarom, hogy félre értsen, és azt is szeretném a tudtára adni, egy percig sem zavart, hogy mellettem aludt.
- Aludhatunk úgy is, mint tegnap. Vagy választhatod a kanapét. Igyál, ha kívánod, és maradj, ha úgy érzed, ez... belefér...- hogy mibe, én magam sem tudom. Csak nem akarom, hogy rosszul érezze magát. Éppen ellenkezőleg. Nekem is fontos az ő jólléte.
- Meg sem tudom ítélni, nehezek-e, mert azokon nőttem fel. Nekd azoknak tűnhetnek. Jobban ismernem kell majd az angol konyhát ... vagy a franciát? És könnyebben főzök a te szád íze szerint...- ah, nem nehéz nekem, ha változtatni kell, én is kedvelem az újításokat.
Kiábrándítom, mert igényt tartok még a főztjére, nem csak a sajátomtól vagyok oda. (Bár szó, ami szó, ez a rakott husi isteni lett!).
-Tudod, milyen egyszerű dolgot kérsz tőlem? - mosolygok vissza rá, és a könyökömre támaszkodva kitámasztom a fejem. - Édes vagy és kedves, csupa szív, csupa mosoly... Lehet valaki rosszkedvű a közeledben? - Ah, még most is, amikor épp szendézik... Legszívesebben most is megölelgetném.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Csak lépjünk le! - Lia és Sebastian   Szomb. Márc. 21 2015, 23:20

-Óóóó, csak emiatt? Ejj, de könnyű téged megtéríteni! - Csóválom a fejem, de mosolygok.
-Jaj dehogynem, szerintem férgesnek mondta! De mit számít? Lehetett volna benne, ez a mese lényege, a fantázia! - Világítok rá neki, hogy az én fejemben lehetett az alma kukacos is.
-De a naplók általában titkosak és magának írja az ember. Lehet nekem írod, de honnan tudjam nem-e csak beleírod, hmm? - Somolygok rá, hogy szerintem nem lennénk beljebb.
-Jaj hagyjál már. - Hördülök most fel én. - Talán másképp fogsz ezentúl vélekedni egy látott filmről vagy színházi darabról? Nem hiszem... És nem okoztál csalódást, magamban csalódtam. - Ez tény. Látnom kellett volna a dolgokat, felfogni őket, de én sosem tanulok és növök fel. Erről nem ő tehet. - Csak abban okoztál csalódást, hogy nővér létedre félvállról vetted, hogy nem vagy jól és ennek eredménye egy nem épp vidám két hét lett mindkettőnknek. Hmm? - De komolyan, azt mai napig nem értem. Vagy tényleg annyira szerelmes Lioba, hogy mit sem számított. A szerelem vak, azt mondják, szóval..
-Csak 999 mester. Mint mondtam, varrni nem tudok. - Nevetek aztán már, mert hát messze nem vagyok amolyan... mindent megoldok ember. Arra van a szerelő... átjönnék, megnézném és hívnám a szakembert. Jó mi?

-Ahh, na igen, gyors az anyagcserém... - Lehet emiatt nem vagyok elég izmos? Olyan... kétajtós szekrény? Nem értek ehhez.
-Kössz. - Olyan természetesen mondja hogy maradhatok, elgondolkoztató. Vajon azért maradhatok, mert Lio már nincs nagyon a képben? Vagy mert bizonyítottam nem csak a szexen az eszem? Vagy... gőzöm sincs. - Attól függ melyik ágy.. - Motyogom, mert a hálóban én sem bírnék aludni. Olyan érzésem van, amolyan odavetett csont lenne, hogy nah, Lio most nem alszik itt egy darabig, addig ellehetsz benne... lehet hülyeség, de tényleg nem engedett oda soha. A vendégszoba más, de ott meg Ő alszik. Kicsit bizonytalanul nézek rá, akarna-e megint velem aludni. Ahh, össze vagyok zavarodva. De szerencsére kisegít.
-Nem zavart? - Nézek rá, mert hát... mindenki tudja mire gondolok. - Szívesen maradok. Veled. - Teszem hozzá, mert mellette jó volt maradni és nem is a repeta vonzz a kajából (vagy csak részben).
-Mindegy, mindkettőt szeretem. De szeretem az olaszt és a kínait is. Bár utóbbikból nem mindent. - Mosolygok. - De nem kell az én szám íze szerint. Igazából ha nem kenyérrel tömsz és banánnal, nagy gond nem lehet.
Na hát eljött a perc, hogy valóban udvarol és valóban nem tudok mit kezdeni vele, mint holmi csitri pirulok el, de hogy a zavartól vagy a szégyentől... elvégre ha tudná milyen könnyű rossz kedvűnek lenni a közelemben...
-Ezt te tudod megítélni, hogyan érzed magad velem... amúgy meg csak átveszem mások hangulatát... ha szomorú vagy én is az leszek, ennyi... - Fecsegem zavaromban, mert ez már az, hogy így könyökölve néz rám mosolyogva, nem is értem mi ütött belém. Folyton lesütöm a szemem, arra gondolok, bármennyire is édes és kedves vagyok, ahogy mondják, mégsem jó velem tartósan. Úgy nem.... és a mosoly is mit számít, ha mindenkit megríkatok magam körül? Még Amelia is... tegnap már ő sem bírt elviselni. De nem vagyok tapasztalatlan, hogy leplezzem belső vívódásaim, így mosolyt varázsolok az arcomra és eszem tovább. Mivel finom, nincs is nehéz dolgom hogy hamar elhiggyem, tényleg minden szép és jó, hogy most eszem.
-Szóval mihez lenne kedved evés után? Mit nézzünk? Milyen témát? - Terelek inkább, abban jó vagyok.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Csak lépjünk le! - Lia és Sebastian   Vas. Márc. 22 2015, 00:32

- A "kedvencek" új cimke lett egy fiókon, amit csináltam- macskakörmözök a levegőben, hogy értse, miről beszélek. Néhány dolgot rangsoroltam, és átpakoltam oda. Persze, csináltam más fiókokat is. De a fiókok lényege nem a cimke, hanem az, hogy be lehet őket zárni. És ha egy emléket beteszek valamelyikbe,  soha többé nem fogom értelmezni azt, hanem elkönyvelem annak, ami: "szerelem", "csalódás", hogy aktuális legyek.
Megmelengeti a szívem, ahogy Sebastian kiáll a férges almáért, még akkor is, amikor én megpróbálom lehúzni. Lehet, hogy nem szándékosan, de olyan érzés, mintha engem védene. Lehetnek hibáim (kinek nincsenek?), attól én még nem vagyok olyan lény, akit tűzre kéne vetni.
- Ha neked írom, nem titkos. Nem is igazán napló, legalábbis nem klasszikus értelemben. Ha annyira sem bízol bennem, hogy elhidd, mennyit alszom, én hogyan bízhatnám rád a legbensőbb gondolataimat?- kérdezek vissza. Ez majdhogynem lehetetlen. A dolog nem működhet egyoldalúan, vagy kölcsönös a bizalom, vagy nem létezik. De a szavaim mögött most nincs szomorúság, csupán kíváncsiság. Ő vajon ugyanígy gondolkodik erről? Eddig úgy éreztem, működik közöttünk, de lehet, hogy ezzel kapcsolatban is becsaptam magam. Különben miért kételkedne abban, amit mondok?
Felhördül, amikor azt mondom, csalódást okoztam neki. Kijavít, pontosít, nem is tudom pontosan, mit csinál.
- Semmiről nem tehetsz, Sebastian- miért is csalódott magában? Ha ez kerül szóba, mindig az jut eszembe, bűntudata van, amiért szombat reggel személyesen hozta vissza a dolgaimat.
- A balesetre gondolsz?- kapom fel a fejem. - Néhány plezúr, ennyi volt... Csak másnap reggel fájt egy kicsit a fejem és ... - megrázom a fejem- Túl vagyunk rajta. Semmi baj nem lett belőle. De igazad van, komolyabb is lehetett volna. Szerencsém volt, hogy itt voltál, és tudtad, mit kell tenni... Igaz is, megköszöntem már? -Lehetek olyan fafej, hogy ezt elfelejtettem?  Naná.
- Felejtsük el. Tudod, "balesetek", vagy valami hasonló. Ennyi. Nem akarok rá többé emlékezni. És te se emlékezz rá többé, kérlek. Jól vagyok, ez a lényeg!- mosolygok rá szélesebben, de nem bohóckodva. Teljesen komolyan beszélek.
- Jaj, azt olyan nehéz kimondani! Legyél ezres! Ezredes!- villan a fény a szememben, mintha valami nagyon vicces dolgot találtam volna ki.
...
-Ah, szóval gyors. Ki voltál már vizsgálva, hogy miért?- most holt komolyan, ha szakmai szemmel nézem, ennek is lehetnek kóros folyamatok a hátterében. Akkor ki is a felelőtlen?
Felajánlok egy üveg bort a finom ebédhez, és Sebastiannal máris arról beszélünk ennek a döntésnek milyen következményei lehetnek. Megint olyan, mintha vékonyodna a jég alattunk. Úgy látszik, mégsem volt olyan egyszerű számára a tegnap este. Számomra minden alternatíva elfogadható, az is, ha a kanapén alszik, az is, ha abban az ágyban, amiben én.
Úgy látom, kissé hezitál, és kiegészítem a mondandóm. Erre megint nagy szemekkel néz rám, szinte csodálkozva.
- Ne viccelj! Régen aludtam már ilyen jól. Még a nyálam is folyt, komolyan!- tudom, égő, de mi ez, ha nem ékes bizonyítéka annak, hogy igazat mondok? A szervezetet nem lehet becsapni!
És amikor kimondja a varázsszavakat, hogy velem maradna, megkönnyebbülök. Úgy érzem, most áttörtünk valamit, ami eddig közöttünk állt. Egyszerűen válaszolok, de nem titkolom, hogy örülök a válaszának.
- Oké.
Bár minden ennyire egyszerű lenne!
Az ételről beszélgetünk, a második fogásról. Igazából nem hiszem, hogy nagyon magyaros kaja lenne, se paprika, se túl sok zsír nincs benne, de én otthon tanultam. Tartok tőle, Sebastiannak igaza van, az ő érzékeny gyomra nem bírná a mi fűszeres konyhánkat, de (20 év alatt) könnyen megtanulhatok a kedve szerint főzni. Amúgy a magyar konyháról általános vélemény, hogy nem igazán egészséges. Sőt. Egyáltalán nem az.
- Oké, igyekszem észben tartani: kenyér, banán kilőve- nevetgélek, mert kapásból tudok még olyan dolgokat mondani, amiket nem szeret vagy nem tud megenni, de nem kötekedek. Olyan sokféle étel van, amiről még csa nem is hallottam, maximum beszerzek néhány nemzetközi szakácskönyvet! A kedvében akarok járni, ez egészen egyértelmű. És ahogy azt mondja, ehhez milyen kevéssel beéri, azt találom mondani, milyen egyszerű ennek a dolognak megfelelni.
Azzal tér ki a bókom elől, hogy csak átveszi a hangulatomat.
- Nos, ha így van, akkor felettébb érzékeny is vagy...- mosolygok már én is pirulva, hiszen csak tovább fényezem. Ez már majdnem udvarlás, kérem szépen! Gyorsan bele is hajtjuk a fejünket a tányérjainkba, és eszegetünk.
Mielőtt azonban befejeznénk a húsevést, előveszem a bort, meg két poharat.
- Segíts, légyszíves, én nagyon béna vagyok!- ha parafa dugó van az üvegben, nem könnyen boldogulok a kihúzásával.
Az ebéd vége felé (de még a desszert előtt, gondolom), megkérdezi, mit is csináljunk délután. Mielőtt értetlenkedőre fordulhatna a tekintettem, hiszen megbeszéltük, hogy filmeket fogunk nézni (köztük horrort is), éppen azt kérdezi, mi legyen az első. A horror előtti.
- Meg sem néztem komolyabban, miket hoztál, mert szaladtam utánad a konyhába, mielőtt elrontottad volna a meglepetést a kíváncsiskodásoddal- mondom kissé zsörtölődve, de olyan már megoldottuk és semmi vaj nem lett belőle hangsúllyal. - Szóval, mi is a választék?

Ha már ettünk és ittunk, akkor a fölöslegessé vált edényeket berakom a mosogatóba. Míg elmosogatok, Sebastian előkészíti a terepet, hogy majd a kiválasztott filmet meg tudjuk nézni. Ehhez össze kell szerelnie a számítógépet, mert régóta nem volt használva.
//Legyen valami laptop. Ne túl modern darab. Működőlépes, de semmi komolyra nem való.//
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Csak lépjünk le! - Lia és Sebastian   Vas. Márc. 22 2015, 01:03

-Áh... ezentúl címkézed a fiókjaid? Mi van a szekrényekkel? - Cukkolom, mert akkor sem kéne elfordulnia a kedvenceitől, mert kicsit piszkálom. Én lemaradtam kissé, de hát az emberi gondolkodást követni...
-Ez jogos. De azt vegyük figyelembe, hogy egy titkod sem fecsegtem ki, már amiről tudok, és az más kérdés, hogy mennyire nem szoktál magadra figyelni, ha úgy érzed cselekedned kell. Én emlékszem még hogy a 12 órás műszak után eljöttél hozzám puszta aggodalomtól és fenn maradtál velem még sokáig. Pedig haza kellett volna menned pihenni és aludni! - Mosolygok rá, hogy én csak féltem. Nem az hogy nem bízom benne, vagy azt hinném hazudik, hanem egyszerűen nem figyel eléggé magára.
-Jah. Semmiről. - Mondom amolyan hagyjuk hangsúllyal kissé, elvégre kevés voltam, vagyok és leszek. Semmiről sem tehetek, mert semmit sem csinálok igazán, nem? Ahh...
-Az is. - Vonok vállat. Jobban is a gondját viselhettem volna, be kellett volna mennem a kórházba. Legalább bevinni neki pár dolgot csak... a saját gyengeségem akadályozott, meg a legutóbbi rossz emlék és gyáva voltam. Mondjuk tény, rám nem lehet számítani ha igazán nagy a gond nem? Callie is leordított. Francba..
-Ha nem jövök Lio is megteszi. Nincs mit megköszönnöd. - Ezt teljesen komolyan gondolom. Lehet még csak rosszul sem lesz és a stressz miatt ájult el. Ki tudja?
Ránézek. Felejtsük el? Ez az egy amit hiába kér. Én nem felejtek. Tompulnak a dolgok, de a szomorú és szégyenteljes dolgok nálam sosem felejtődnek el. Csak gyűlnek.
-Rendben. - Mondom végül, mert az előbbi belső monológomról nem kell tudnia. Hogy ezt megkoronázzam, visszamosolygok rá, jelezve, megbeszéltük.
-A tábornok jobb. Az már szinte mindent megtehet. - Mosolygok az ezredesen, kicsit csóválom a fejem, micsoda szóvicc ez?

-Ahh, ne kezd, mert hazamegyek. - Nincs nekem semmi bajom. Még csak az kéne hogy egy orvos hozzám nyúljon!
A bor és az alvás elterelik a figyelmem szerencsésen, bár hogy valóban szerencsés-e a dolog az még nem bizonyított.
Csak meredek rá, hogy azt válaszolja jól aludt, nagyon is jól, de hitetlen nevetem el magam, hogy komolyan a nyálával jött?
-Háát, nem álmodtam tengerrel, szóval nem folyt sok! - Neee, na jó, engem is meg lehet nevettetni a legnagyobb dilemmáim közepette is, mint a mellékelt ábra mutatja nem lehetetlen.
Kicsit furán, de megbeszéljük ez jó így, jó lesz így, hogy az ő szavaival éljek "belefér". Újra kell építeni a határokat, amiket anno szép lassan meghúzogattunk majd elmostunk. Ilyen az élet, folyamatos tanulás, nem de?
-Helyes, helyes, mert bár megeszem, lehet legközelebb dolgom lesz mikor ebédelni hívsz! - Nevetek, amúgy nem, nem tenném, és valóban megenném. Hogy miért? Mert ő csinálná/venné nekem, szóval a szándék a lényeg és az étel az étel.
Lehet az érzékenyt bóknak szánja, de nekem nincs bók szaga, inkább ciki érzetem lesz tőle.
-Khm... az nem. Az nem vagyok... - Amúgy de, csak titkolom. Na ettől végképp zavarba jövök, mert kinek kell egy magamfajta pasi? Még az érzelmeim sem bírom rendesen kimutatni vagy átélni és levezetni őket, azt érezni ami kell... szeretni, utálni... elcseszett vagyok.
-Jó. - Mondom, bár elég sután, majdnem levelem a poharat, ahogy hirtelen állok fel, de elkapom, bocsánatkérően mosolygok, majd kinyitom a bort. Lehet nem kéne nekem inni? Áh, a bor meg se kottyan, főleg hogy ettem... nincs gáz.
Töltök is ha engedi, magamnak is, de csak félig töltöm a poharakat.
-Nem vagy elég fürge. Meg kellett volna nézned és még le is állítani engem. Fejlődnöd kell még, hmhm. - Mosolygok, majd vállat vonok.
-Hoztam ami a kezembe akadt, mert mondtad siessek. Szóval asszem hoztam még a Gilbert Grape-t, az Depp és DiCaprio, dráma. Meg a kellékfeleséget Sandlerrel és... Rachellel a Jóbarátokból, nem tudom megjegyezni a rendes nevét... - Pedig tudom, de mindegy. - Az vígjáték. Meg hoztam egy thrillert, a Hetedik-et, az Pitt és Freeman. Meg egy akciót, asszem a Csúcshatást. Ott nem tom a színészt. Szóóóóval, mi érdekel? - Nekem mindegy igazából, mindet láttam már, bár nem most, még régebben. Szóval nem gáz ha újranézem őket.

Ha mindennel megvagyunk (én sütit most nem kérek mert tele vagyok) akkor megmutatja a laptopját. Nem mai darab, de jó lesz, szóval a töltőre dugom és bekapcsolom, csak megkérdem, hol nézzünk filmet, jó-e az ágy, mert a kanapé annyira ugye nem kényelmes, de nekem mindegy. Ahova mondja oda készítem elő a terepet a filmekkel, szóval megoldom.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Csak lépjünk le! - Lia és Sebastian   Kedd. Márc. 24 2015, 00:23

Kicikiz, pedig a pszichológus szerint hűdejó, ha valaki el tudja zárni az emlékeit, és nem rágódik rajtuk folyton! Jobb, mint ezer kilométereket utazni idegen országokba... Bármikor előjön egy emlék, ott a szó, ami emlékezteti, ezzel már foglalkoztam, ezzel már nincs dolgom, csá, csumi, cső!
- Bedöntöm a   kútba...- mondom teljes természetességgel. Ha szekrény mennyiségű emlék gyűlik össze, egy kút kell (legalább), ami elnyeli!
Bizalom... Nehéz kérdés, főleg, ami őt illeti. Hogyan is bízhatna bennem? Utólag úgy érzem, végig titkolóztam előtte. Csak azt nem tudom elmagyarázni neki, miért. Én sem tudom. Magamat védtem? Vagy magunkat? Ha azt mondom, szerelmes vagyok egy férfiba, aki hülye libának tart, és eszébe se jut kapcsolatba lépni velem, vajon nem hat ki a barátságunkra? Ha azt mondom, szeretek valakit, udvarolt volna? Jártunk volna táncolni? Aludt volna velem? Kötve hiszem. És ha soha az életben nem találkozom többé Lioval? Ha nincs az Elm utca, ha nem látom újra, ha .... Vajon más lenne a helyzet? Máshogy alakul? Nem tudom..., tényleg nem tudom. Elhittem, amikor Sebastian azt mondta, nincs közöttünk  "semmi", csupán szexpartnerek vagyunk, vagy barátok, extrákkal. Fájt, amikor mondta, de igazából nem okozott csalódást. Hiszen hű ahhoz, ahogy kezdetben nyilatkozott. Ő nem változott. Bennem változott valami.
- Annyira... hiányoztál!- sóhajtok nagyot, mert az csak néhány nap volt, most sokkal többet voltam nélküle. És nem esett nehezemre elmenni hozzá, rányitni az ajtót, megnézni, hogy van... Nem volt nehéz együtt tölteni vele egy estét, hogy beszélgessünk, hogy kimozdítsam, hogy eltereljem egy kicsit a figyelmét... Sosem esett nehezemre együtt lenni vele. - Csak... meg akartam győződni róla, hogy... hogy vagy...- hebegem, mert valami hasonlót csinál ő is nap mint nap. Csak talán jobban titkolja. Mi ez, ha nem aggódás? Mi ez, ha nem odafigyelés?
Olyan fura, ahogy a csalódásról beszélünk, mindig oda lyukadunk ki, hogy magunkat hibáztatjuk, bár nem egészen egy dologról beszélünk, és ennek nem vagyunk tudatában. A hangsúly, ahogy a "semmiről"-t mondja, éppen ezt bizonyítja. Érzem, hogy másról beszél, mint amire én gondolok, de nem értem, nem tudom... Le akar rázni, mintha falat emelne megint közénk, és ez megint rossz.
- Bár tudnám, mi jár most a fejedben!- nézek rá, kissé szomorúan talán. Miért ilyen csüggedt most?
A balesetet feszegeti, és megint úgy érzem, ez csak a jéghegy csúcs. Hogy nem ez az igazi gond.
- Én sem gondoltam, hogy baj lesz... Hidd el, ha előre tudom, hogy ez lesz, azonnal bementem volna a kórházba...- próbálom győzködni, hogy az én "rutinom" sem volt elég, hogy hamarabb felfigyeljek a tünetekre. Olyan enyhék voltak!
- Gondolod, hogy tudott róla? Észrevette?- Liot említi. Emlékeim szerint ő hamarabb lépett le, és -hacsak úgy nem keresett, hogy nem tudok róla- nem is tudhat az egészről. Még most sem. Hát ennyire vagyok neki fontos. Semennyire. Sehogy. Senki vagyok a szemében. Levegő. Múlt. Kámfor. Csak egy csaj, akit ...
Szeretném én is ilyen egyszerűen elfelejteni. Azt a napot, legalább. Azt, ahogy elváltunk. Azt, hogy láttam a fájdalmat a szemében (és nem csak Lioéban!), azt, hogy megint totál hülyét csináltam magamból, ráadásul embereket bántottam meg. Számít bármit is, soha nem akartam? Tudnom kellett volna, hogy ez megtörténhet. Vagy ragaszkodnom kellett volna az elveimhez, vagy... nemet mondani... KINEK? Kinek kellett volna nemet mondanom? És mire? Én sem tudom a válaszokat, de még a pontos kérdéseket sem.
Felejteni.... Azt mondja, rendben, de most először érzem, hogy hazudik. Látom is. Csak a szája mosolyog, a szeme nem. Ő nem tud, vagy nem akar, neki nem olyan könnyű. Mintha nekem az lenne. Ó, ez sokkal keményebb menet lesz!
Ezermester, ezredes... Nem igazán érti, csóválja a fejét. Lehet, hogy csak idegességemben kapok bele mindenbe, ami kicsit is viccesnek tűnik, hogy el ne romoljon, ami jól indult, ami jó volt, ami kedves volt , ami örömöt és nevetést csent közénk.
- Legyél akkor tábornok. Mi az, amit megtehetsz? - most én maradtam le. Szinte minden... Lehet, a kérdés most is rossz. Mi az, amit nem tehet meg? Most (is) ő szabott határokat. Én csak alkalmazkodom. Abban jó vagyok...
...
- Oké. Ne haragudj. Lakat a számon- ami nekem természetes, Sebastiannak (h)ideglelés... Hogy is jutott eszembe megint ez az ostobaság? Totál figyelmetlen vagyok.
Bor és együtt alvás, nem is gondoltam, hogy ez problémát jelenthet, de nem az megbeszélni sem.
- Biztos csak azért nem, mert nem alattam feküdtél. Szóval most is meg fogjuk oldani..- nevetem el magam én is. Oké, tengernyi nyál nem volt.
Számomra rendben van, hogy együtt aludjunk, nem először csináljuk, és egyáltalán nem találom furának, hogy most is megtegyük, elvégre számtalan dolog köt hozzá. Másoknak talán elképzelhetetlen, hogy férfi és nő úgy aludjon együtt, hogy nincs közöttük szex, de ... ezek szerint mi mások vagyunk. Évekig kibírtam szex nélkül, ezután is ki fogom bírni. Nem emiatt kedvelem annyira Sebastiant.
- Milyen dolgod?- banán és kenyér már a téma, amit nem szívesen enne, de miattam mégis. Kezdek kételkedni, nem hozott már épp elég áldozatot így is, amikor nálam evett... Én annyi mindennel megetettem már!- Ugye, rám szólnál, ha olyat tennék eléd, amit nem szeretsz?
Megint fura, ahogy beszélgetünk, azt veszem észre, zavarba hoztam, rejtőzködik, titkol valamit. Vagy csak nagyon szerény, ami a tulajdonságainak felemlegetését illeti. Számomra szimpatikus, hogy őszinte, nyílt és együttérző, és az érzékenység sem jelenti, hogy férfiatlan lenne. Sőt. Egy kemény szívű "macsóval" nem tudok egy hullámhosszra kerülni... (mindig lesznek stop-táblák, amelyek megnehezítik a kommunikációt).
- Oké, akkor ... nem tudom, minek nevezzelek- húzom fel a vállam, tanácstalanul.
Tanakodunk, milyen filmmel kezdjük a délutánt, de bevallom, nem igazán jutott rá időm, hogy megnézzem, miket is hozott.
- Ah, le ne szedj a tíz körmömről! Nem te vagy a fokozatosság elvének hírnöke?- cukkolom kicsit- Majd edzel velem! Napról-napra jobb és fürgébb leszek!
Sorolni kezdi, miket is hozott. Dráma, vígjáték, thriller, akció...
- Ah, véletlenszerűen minden műfajból valami...- mondom elgondolkodva. Aztán gondolkodóba esek, mihez is lenne igazán kedvem. Lényegében mindegy. Csak ne bőgjek. Romantikus kilőve, dráma is...
- Thriller? - Pittet és Freeman-t is kedvelem (szeretem), biztos nem lehet rossz a film, amiben ők ketten együtt játszanak. Horror előtt nem is rossz választás, szerintem. Mintha egy lépcsőfok lenne. Könnyebb lesz meglépni utána a másikat.
...
A süti még várat magára, mert éppen teli vagyunk. És mielőtt mosogatni kezdenék, bevonulunk a vendégszobába, ott van a laptopom is, és míg azzal ügyködik Sebastian, én elintézem a dolgom a konyhában. A bort (vagy a maradékát, ha ittunk), szintén beviszem oda, poharakkal együtt.
Csak néhány perc kell nekem, aztán megyek én is a szobába, ahol besötétítek (félig leeresztem a redőnyt), hogy ne tőrjön be a szobába annyi fény. Párnákkal dobálom tele az ágyat, hogy kényelmesen nekidőlhessünk a háttámlának, és lábaimat magam elé húzva dobolgatok az ágyon, amíg Sebastian el nem indítja a filmet, és mellém nem költözik.
- Még egy kis bort? - ebédnél ugyan belenyaltunk, de most vágyom a selymes ízére. Nem hinném, hogy ártana, nem is akarok sokat inni, éppen csak az íze kedvéért. Vagy a lazaság miatt. Mindkettő kell.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Csak lépjünk le! - Lia és Sebastian   Kedd. Márc. 24 2015, 19:00

-Ú, igyekszem nem kapni tőled pofont, megmaradna a nyoma! - Nevetek, mert egy egész szekrényt a kútba dönteni már erő-izom! Persze csak pimaszkodom.
Aztán kicsit más lesz a téma, sűrűn pislogva nézek rá, hogy hiányoztam neki anno. Zavarba is jövök, de szerencsére nem igen látszik, inkább figyelek rá tovább.
-Oh... Köszi. Igazából nagyon jót tett nekem az az este. Nem köszöntem meg elégszer, azt hiszem. - Mosolygok rá, mert tény, valahogy nehéz volt akkor. Szerencsére már javultak bizonyos dolgok, de... nem minden mondjuk. De sokkal jobb, hála Liának is.
-Nem lényeges, néha én sem tudom. Pedig ha én nem akkor ki? - Vonok vállat, jelezve tényleg nem számít és butaság. Egyszerűen el kéne fogadnom néhány dolgot és ennyi. Több sem kéne.
-Remélem... mindegy, a lényeg hogy már sokkal jobban vagy, szinte egészséges csak kicsit feküdnöd kéne még. - Apró mosoly a szám szélén, mert tudom mindent akar csak feküdni nem.
-Azt nem tudom, de ha nem megyek át, észreveszi mert nem viharzik el. Legalábbis... gondolom. - Szalad össze a szemöldököm, mert csak nem az lett volna hogy felkel és már megy is, Amelia meg ott marad magában... elvégre szombat volt, csak nem dolgozott.
-Csak úgy mondtam, a tábornokok rangjuktól vezérelve csomó mindent megtehetnek. Ne kérdezd mit, nem voltam tábornok még... Még! - Vigyorodom el kicsit, mert legyenek már ambícióim nem? Apám mindig ezt hiányolta belőlem, na tessék!

-Semmi baj. - Motyogom, a kórház már mindenféle értelemben rossz érzés nekem, nyomaszt, nem akarok rá gondolni. Kicsit sem, szóval gyorsan túl is lépek rajta.
-Aludhatnál rajtam is, nem zavarna. Az sem ha összenyálaznál, ki vagyok békülve a nyáladdal! - Vigyorgok, mert olyan abszurd a kép, hogy vigyorognom kell, hiába kavarodtam fel belül mint a tengermélyi iszap.
-Nem tudom, ami épp az eszembe jut, hát hagyj ennyi teret a fantáziámnak kérlek! - Nevetek, elvégre nem mondanék nemet, nem akarnék.
-Lehet. - Vonok vállat arra hogy szólnék-e. Nem feltétlen szólok, nem szokásom. Elvégre mindent megeszek, max em olyan élvezettel.
Zavarba hoz hogy érzékenynek titulál, nekem az annyira nőies dolog, nem akarok nőies lenni, főleg mert a testalkatom is elég karcsú, nem olyan izmos, legalább a viselkedésem legyen már férfias, de nincs szerencsém...
-Seb-nek. - Nézek rá homlok ráncolva, enyhe mosollyal, hogy nevezzen a nevemen, elég az nekem, nem kellenek jelzők.
-Áh, látom figyelsz, átmentél a teszten! - Vágom ki magam így a fokozatosságot illetően. - Úgy legyen, kis Flash-t nevelek belőled! - Közben mutatom a kezemmel hogy cikázva húzza a csíkot, mint a villám.
-Jah, műfaj szerint vannak a polcomon, nem nehéz. - Mosolygok, elvégre ritka hogy egy színészre legyek rákattanva, így műfaj szerint csoportosítok eleve.
-A hetedik? Az egyik kedvencem, nekem jó! - Borzongós délutánunk lesz. No de sebaj, jó az!

Elő is készítem az említett filmet, míg ő mosogat, párnákat dobál az ágyra, segítek elrendezni míg tölt a gép, oda is fészkelem magam mellé egész közvetlen, mikor megjön.
-Aham, miért ne? - Mondom a borra, majd kiveszem a szememből a lencsét és elteszem a tokjára, szemüvegre váltok.
-Bocs, jobb így a monitort nézni, mert könnyen kiszárad a szemem és szúrja a lencse. - Magyarázkodom, miért pápaszemeskedem, de kényelmesebb ebből a szempontból.
-Mehet? - Kérdezem, és ha igent mond el is indítom a filmet. Szeretem, mert nyomozgatós, van egy kellemes alapfeszültsége, ahogy a bibliai 7 főbűn kör épül a cselekmény. Remélem Amelia is élvezni fogja, Pitt amúgy is jól alakít benne.
Mondjuk nem fészkelem oda magam nagyon mellé, pl nem karolom át, a karjaim az ölemben pihennek a laptop előtt, mert ne nagyon tudom mit lehetne, mi lenne még ami jó de nem önszívatás. Na mindegy.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Csak lépjünk le! - Lia és Sebastian   Kedd. Márc. 24 2015, 20:14

- Egy pofon elég megalázó. Nem az én műfajom...- mondom komolyan, mert először nem értem, mire érti. Aztán leesik. A szekrény! Megmutatom a karizmomat (még mindig van belőle, hála a sok betegmozgatásnak, de most nem olyan feszes, mint három hete)- Ne keltsd fel az alvó oroszlánt!- de csak ugratom. Senkit sem lennék képes megütni, hacsak nem az életemről lenne szó. Bár azt nem fenyegeti senki, pláne Sebastian.
Emlékeztet arra az aestére, amikor én mentem át hozzá, és kicsit nyomorultul érzem magam. Az a pár nap is elegendő volt, hogy zaklasson a hiánya, és most majdnem három hetet töltöttem nélküle. Én meg csak nyavalyogtam, mint egy hisztis tini.
- Nem, nem is kell... - ha jól meggondolom, akkor is csak önző voltam. Magamnak akartam jót. Őt. Látni, hallani. Fogalmam sem volt róla, milyen válságban van. És fogalmam sincs, az a dolog hol tart most. Valóban jó barát lennék? A francba!
A kérdésem elől kitér. Nagyon finoman, de arra utal, ne feszegessem a dolgot, nem akar róla beszélni, mi jár a fejében. Pedig egyértelmű, hogy mást mutat, mint amit gondol, és azt hiszem, pontosan tudja, mi jár a fejében... Csak nem tartozik rám. Vagy megbántani nem akar vele. Ah, bántom én magam eleget, nem is tudna újat mondani.
- Igazán kedves vagy, de a fekvés nem minden betegségre orvosság. Az enyémre biztosan nem az...- nézek rá szelíden, így kérve, ne keljen újra meg újra lefutnunk ugyanazokat a köröket. Ha látja, hogy javulófélben vagyok, miért kritizálná a módszereimet? (Különben is, a nagy része tőle származik.)
- Ah, ez igaz...- nem gondoltam végig a lehetőségeket, mi lett volna, ha ő nem jön át... Valószínűleg Lio hívja rám a mentőket. És azután? Fiók. Címke. Nincs HA....! Nem is képzelem el. Fura, de működik.
- És akarsz? - tábornok lenni, megtenni "majdnem" mindent. Elnevetem. Komolytalan!
...
Bizonyos témákat kerülni kell, gyorsan az ajkamba is harapok, amikor rájövök, megint könnyelmű voltam, de Sebastian már lép is tovább. Teszem én is.
- Ó, ez kedves...- nevetek. A nyálamat még senki nem emlegette így. De ebbe nem megyek mélyebben bele.
Néhány kérdés a levegőben marad. Nesze semmi, fogd meg jól válaszokat kapok, és arra gondolok, van-e annyi idő a földkerekségen, ami elegendő lenne, hogy ezt az embert meg-, illetve kiismerjem. Elvégre olyan udvarias, hogy akkor sem szól, ha éppen olyan ételt teszek elé, amit éppen nem szeret vagy nem kíván... Mennyi dolog lehet, amit elnéz nekem (vagy másoknak)? Miért teszi ezt?
- Nincs bajom a fantáziáddal, ha pozitív irányba tereled őket...- kacsintok rá, elvégre az mindig előrébb viszi az embert. Ha viszont valami rosszat gondol, azt képzel el, be is vonzhatja azt, vagy éppen kivetíti, eképpen törve meg egy alapjában fejlődésnek induló dolgot, legyen szó akármiről...
Amikor jellemezni próbálom, majdhogynem tiltakozik, és nem igazán értem az okát. Persze, nem egyformán látjuk egymást, így magunkat se, és felvet bennem ez néhány kérdést, de ezeknek nincs most itt az ideje. Azt mondja, hívjam Sebnek, de erre nem áll rá a szám. Nem tudom, miért.
- Szeretem kimondani a teljes nevedet. Sebastian. A Végtelen történet jut róla eszembe, és arról egy csomó pozitív élményem van- mondom neki, és azt hiszem, pirulok kicsit megint. Mert egy mesehőzhöz kötöm a nevét? Egészen másmilyen, mint az a kisfiú... - Ismered a mesét?
Aztán nevetünk, hogy cikázó villám lehet belőlem. Flash? Van mit pótolni, azt hiszem.
- Ah, tényleg?! Szóval csak úgy találomra szedegettél? - ámulok. Azt hittem, ezzel csak ugratott.
Választunk filmet (jobban mondva én)..., ráhangolódva a horrorra, amit eleve kiválasztottunk, marad a thriller, mint felvezető.
- Nagyon felcsillant a szemed! Ezek szerint én sem nyúltam mellé? - azaz lehet, jó a film. Pritt és Freeman neve legalábbis sejtetik, hogy így lesz.

Evés után (és desszert előtt) beköltözünk a vendégszobába. A kis kuckóba, ami az életterem nagy részét jelenti azóta, hogy becsuktam a másik szoba ajtaját. Az is egy fiók, tudni se akarok róla. Igazából látni se.
Megmutatom Sebnek, hol vannak a technikai cuccaim, hogy össze tudja őket szerelni, és amíg ő azokkal machinál, én elmosogatok és elpakolok a konyhában. Nem tart sokáig.
Elrendezem az ágyat, párnákkal szórom tele, hogy kényelmesebben elhelyezkedhessünk rajta, aztán felkucorodom, törökülésbe húzva a lábaim, majd dőlök hátra, kényelmesen. Míg Sebastian szemüvegre vált, én bort töltök (könnyű a dolgom, ha már nyitva van az üveg), és miután elindítja a filmet, megiszom a saját adagomat, hogy aztán csak nyúlhassak és pihenhessek, ahogy a tábornokom parancsolta.
Tetszik a film alaphangulata, a két főszereplő közötti jelembeli ellentét. Előre vetül, hogy közöttük is viták lesznek, hisz Freeman a nyugdíj előtt álló nyomozó, míg Pritt a heves "újonc". A sztori jól felépített, érdekes és izgalmas, olykor a heves érzelmi megnyilvánulások miatt többet is ad, mint látványt (a fejemben a szagokat is érzem), és nem kell sok idő, míg rájövök, mire is utal a cím.
Film közben kissé fészkelődöm, lejjebb csúszok, kezemre dőlök... Akkor hördülök fel, amikor a filmbéli "hulla" is, akit kiéheztetett a sorozatgyilkos.
- Bakker!- mondom kissé lihegve és elengedem Sebastiant, akibe belekapaszkodtam hirtelen.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Csak lépjünk le! - Lia és Sebastian   Kedd. Márc. 24 2015, 21:08

Elmosolyodom, hogy még a vicc kedvéért sem adna pofont senkinek, de talán leesik neki mire értem, mert mutogatja a karizmát. Szegény pára, tényleg lefogyott, de majd kiizmosítjuk újra!
-Majd szolid kiscica leszek melletted, megbújok a bajszod alatt! Mwáu! - Nyávogok kicsit macskásan, majd nevetek egy sort.
Beszélgetünk, kilyukadunk a fekvésnél megint, de csak mosolygok.
-Na jól van. De akkor legyél jobban mihamarabb! - Intem meg az ujjammal, de csak játékosan, hogyha ennyire mondja, nem parancsolom az ágyba. Bár ma még ráveszem a pihenésre, csakazértis!
Bólintok aztán Lio kapcsán, szerintem Lio sem olyan tapló, hogy ne vitte volna el akár kézben a köpésnyire lévő kórházba.
-Dehogy akarok, akkor le kéne vágnom a hajam! - Röhögök fel, úúúú micsoda indok! De aki látott rövid hajjal, tudja, hogy teljesen más lesz az arcberendezésem és... nem olyan jó úgy. Én legalábbis megszoktam ezt a hosszt.

-Én tök kedves vagyok, nem egyértelmű? - Nevetek, csóválom a fejem, amúgy tényleg, mit nekem egy kis nyál? Henry is aludt el rajtam így, tényleg összenyálazott a vállamon, de mit számít? Örültem hogy aludt kicsit.
-Na akkor meg? Ne kíváncsiskodj! Én nem tudom a sütőt az orrodra csapni, hát akkor ne rosszalkodj, nincs kárpótlásom mint neked volt! - Nevetek, túlzok persze hogy az orromra csapta a sütőt.
-Igen? - Lepődöm meg kicsit. - Bírtam a sárkánykutyát, de alig emlékszem belőle valamire... De ahogy jól esik, hallgatok arra is. - Mosolygok, mert rajta kívül szerintem mindenki agyonbecéz. Nem mintha zavarna egyik vagy másik, ha szeretettel telve ejtik ki a nevem.
-Jah, mondtam, ami a kezembe akadt... nem ezeket hoztam volna szerintem, ha válogatok... - Simogatom az arcom, pedig borotválkoztam, nem a borosta miatt csinálom, csak megszokás.
-Nem bizony, ha nem láttad muszáj megnézned! Az a film tök jó! - Bólogatok, hogy jó a Hetedik, nagyon is, szerintem élvezni fogja. Igaz, én kopásra néztem anno de ez nem akadály.

Elhelyezkedünk, borozgatunk, filmezünk. Mondjuk relatív hamar kiiszom a saját poharam, le is teszem valami stabil felületre ha van és nézem néha az arcát, de én is jobban elfekszem, hogy kényelmesebb legyen. Sajnos én láttam párszor és mivel tudom mi lesz simán beleszendergek a dologba, de nem feltűnő. Elfáradtam ami azt illeti. A sok izgalom, mászkálás... nem tehetek róla. Ellenben meglepve nyitom a szemem, mikor hirtelen hördül fel és kapaszkodik belém, feltolom az orromon a szemüveget és nem kell sok, hogy felfogjam hol tartunk és mi a rémület tárgya. Kicsit nevetek is, egyrészt azon hogy bealudtam, másrészt hogy ő meg beijedt.
-Életem, mi a baj? Ijesztő? - Kuncogok és adok neki egy puszit az arcára, hogy nyugi, nem történt semmi, ez csak egy film. Jaj, mi lesz a "horror" közbe?

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Csak lépjünk le! - Lia és Sebastian   Kedd. Márc. 24 2015, 22:05

- Vigyázz, miket beszélsz, agyon kényeztetnélek...- mondom érzékenyen. Jaj, egy macska... Ha házba költöznék, lenne egy macskám is. Nem érezné magát bezárva, ha nem lennék otthon! Nevetek neki, ahogy nyávog, kedvem lenne a hajába simítani, hozzá dörgölni az orrom.
Beszélgetünk, többnyire szórakoztatjuk egymást, bár néha olyan témák is szóba kerülnek, amiket jobban szeretnék elfeledni. Valahogy túl leszünk a nehezén, mindketten látjuk az alagút végét, bár jelen esetben -úgy tűnik- én vagyok az optimistább.
- Erre nem is gondoltam. De a haj gyorsan nő... - s közben elgondolkodom. Apám egyik kedvence jut eszembe, még gyerek voltam, amikor láttam, egy musical..., Hair volt a címe. Egy pillanatra ez jut eszembe, aztán ugyanúgy szétfoszlik az emlék, mint egy másik gondolat, Lioval kapcsolatban. Pedig a Hair-t nem is tettem fiókba.

- Rám is azt mondják, kedves vagyok, de nem szívesen engedném, hogy összenyálazzanak...- nevetek. Eljön majd az az idő...
- Jaj, ne túlozz!- Nem is csaptam az orrára, tekintve, nem is sikerült kinyitnia. De mivel is engeszteltem? - Ez igazságtalan...- durcizok egy kicsit, hogy nem lehetek kíváncsi meg rossz, meg hasonlók.
Később a tulajdonségokról beszélünk, és hogy miért nevezem őt teljes nevén. A film említése kapcsán elmosolyodom.
- Úúúúúúúúúúúúúúúgy szerettem volna én is azon a sárkánykutyán repülni!- talán vonzódom a szőrös dolgokhoz? Ezen még sosem gondolkodtam... Kuncogok, hogy hallgat a (teljes) nevére.
- Akkor legközelebb nálad filmezünk és te válogatsz, te választasz!- Nehéz elképzelnem, hogy annyira sietett, hogy csak úgy vaktában kapkodta le a filmeket. 5 perc nem a világ vége, tudhatja, hogy nem vagyok türelmetlen!
Lehet, hogy várja a kérdést, miket válogatott volna össze, de némi meglepetés nekem is jár. Miért is ne? És legközelebb én is jobban megnézem azt a gyűjteményt... Eddig csak a könyvei egy részét bújtam át...
- Ha te mondod... Amúgy éppen most mondtam rá igent, nem kell győzködnöd, még meggondolom magam!- vágog rémült arcot. Valahogy a tukmálás ellenérzést vált ki belőlem. Minnél jobban bizonygatják, ez milyen jó, mennyire hasznosnekem, annál kevésbé kell...

Kényelmesen elhelyezkedünk. Sebastian szemüveget vesz fel, amitől idősebbnek látszik, de amúgy jól áll neki, amolyan "tudományos" feje lesz tőle, és jelen pozíciójában nem is hátrányos. Kicsit talán vicces, de lehet, hogy csak nekem. Sosem volt túl jó humorom.
A film izgalmas, egészen bele is feledkezem, csak néha ficergek kicsit, hogy a megfelelő testhelyzetet találjam meg magamnak. Sebastian elszenderül, de ezt csak akkor veszem észre, amikor váratlanul felhördül a halottnak hitt alak. Jaj, ahogy megugranak, ugrok én is.
- Inkább váratlan volt...- nevetem el magam, leginkább azon, hogy milyen kásás a hangja. Kapok egy puszit, de tényleg nem vagyok begyulladva. Inkább egyre élénkebbnek érzem magam, érzem, hogy nő a feszültség, és készül valami csavar a filmben, de még nem tudom, mi az.
- Ellenben te kiütötted magad... - szólok szelíden hozzá, és nem tudok nem rá nézni.. Kicsit megnyomta az orrát a szemüveg. - Álmos vagy? Aludnál? Kikapcsolhatjuk, megnézhetjük máskor...-Megsimítom az arcát, olyan ösztönösen, hogy fel sem tűnik. Miattam fáradt. Nem aludt eleget. - Mit tehetnék érted?
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Csak lépjünk le! - Lia és Sebastian   Kedd. Márc. 24 2015, 22:25

-Szerinted zavarna? 'Engem? Ahahhaah! - Röhögök, mert hát nekem abból sosem elég, esélye sincs.
-Gyorsan nő, de újra le kéne vágni, és újra! - Nevetek a hajam kapcsán, mert hát a katonaságban nincs hosszú haj.

-Én se akárkinek! Nehogy azt hidd! Pf... - Nevetek, akivel már aludtam együtt, vagy csókolóztam, attól szerintem nem zavarna... hm, hogy majd' minden ismerősöm ide sorolandó? Ooopsz.
-Az élet már csak ilyen szentem, nekem is legyen valami jó benne! - Vigyorgok gonoszan hogy durcizik, de csak mert tudom nem komoly.
-Ennyire? Akkor már miért nem egy griff vagy egy igazi sárkány? - Nevetek, mert valahogy én nem éreztem erre sosem késztetést. Akkor már saját naaagy szárnyakkal, mint valami arkangyal, ú az menő!
-Benne vagyok, bár akkor te is szétnézhetsz, látnád mim van. - Eddig ugyan is nem nézte, de miért is tette volna? Ritkán filmeztünk.
-Akkor nézünk mást, de csak buzdítalak. Most hordjam le? - Nevetek, semmi se jó neki, ahh, nők... na jó nem, de komolyan, ha semleges maradok az a baj, ha húzom a szám akkor meg az. Ki érti ezt?

Átvedlek Supermanből Clark Kentté, csak én tényleg rászorulok erre a vacak üvegre, nem úgy mint a kitalált figura. Amúgy tényleg valami aktakukac fejem van tőle, főleg a vastag fekete, szögletesebb keret miatt, de kell, hogy kirajzolódjon a homályban ha nem tudom pontosan hova tettem.
Habár kissé elszenderedem, felébredek a felénél, mikor az éhező pasasnál járunk.
-Azt meghiszem, azt meghiszem! - Kuncogok, megtörlöm a szemem és lopva nyújtózom, remélem nem látta hogy kiesett úgy háromnegyed óra. De nincs esélyem...
-Bocsesz... - Vágok kínos fejet, hogy látta. - Nem, nem... - Mondogatom, de mikor megsimít automatikusan fordulok bele és lehunyom a szemem, mert jól esik, de aztán nézek is rá ismét. Ahh, ez a kérdés... úgy sóvárgok egy csókjáért, el se hinné.
-Minden jó így. Tényleg... - Mosolygok, talán már nem alszom el, meg tényleg jó a film vége. Inkább a kezéért nyúlok és az ajka híján a kezét csókolom össze és rakom a kezeink az ölébe, a fejem meg a vállára hajtom kissé. Jó így, olyan kellemes hogy nem vagyok egyedül, élvezem, hogy fogom a kezét. Már ha hagyja persze, lazán fogom, el tudja venni ha el akarja.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Csak lépjünk le! - Lia és Sebastian   Kedd. Márc. 24 2015, 23:01

Ú, elképzelem Sebastiant macskaként, egész nap dorombolna!
- Vágasd le egyszer, élvezd ki a helyzeti előnyt, és lépj le, mire megnő a hajad!- hát hol a fantázia?

Nyálazás... Hát, tudja fene, mit és hol... kinek? A fantázia nem is kell hozzá, elég néhány emlék és hát, khm. Zavarba is jöhetnék, akár, nem minden nyálazás kellemetlen.
- Valami jó? Mindjárt adok neked ízelítőt!- felháborodásom tettetett, de azért tartalmaz némi igazságot. Mintha sonyorú sorsot kéne élnie. De talán csak revans az amúgy sem komoly duzzogásomra, el is nevetem az egészet.
- De hát a sárkánykutya puha és szőrös, és az embernek kedve van hozzá bújni... Sárkány? Nyálkás, hűvös. Griff?  Ugyan meleg, de a tollazatába nem szívesen dugnám bele az ujjaim...- úgy beszélek, mintha komoly kérdés lenne, nem csak fantázia.
- Úgy lesz, úgy lesz!- bólogatok. Eljön az a nap is, amikor majd én választok...
- Jaj, ne! Tudod, arany középút! Ha egyszer már rá bólintottam, akkor az igenem igen!- mondom, mert valóban nem az a tipus vagyok, aki percenként meggondolja magát. Vagy... igen?

Nem tudom, hogy telik az idő, én most nem is a való életem élem, hanem egy nyomozóét, aki sorozatgyilkos után nyomoz. Az éheztetett figura bemutatásánál éppen úgy felhördülök és megugrok, mint a nyomozók, ezzel felriasztom Sebastiant is, aki a jelek szerint elszenderedett. Nem is a félelem, hanem a váratlan képi és hanghatások, amelyek hatást gyakorolnak rám, de megugrik a pulzusom is. Ennek ellenére csak nevetek saját reakciómon.
- Hé, semmi baj. Add meg a testednek, amit kér. Tudod, ha éhes vagy, egyél. Ha szomjas vagy, igyál. Ha álmos vagy, aludjál...- Belesimul az arca a tenyerembe, ahogy megérintem, és valóban olyan most, mint egy macska, aki kényeztetésért ácsingózik. Az a nézés... Forró kéz simít végig a gerincemen, de persze, ez csak az agyam műve, Sebastian nem simított végig. Elkapja a szemét, és a kezem után nyúl, megpuszilgatja, ahogy régen is sokszor tette, és arra gondolok, milyen messzire mentünk vissza. De a kezem nem engedi el, és a fejét a vállamra hajtja. Nem húzom ki kezéből a kezem, és a fejem is nekidöntöm az övének. Jó így, Sebastaian. Minden jó így, sose legyen rosszabb...
Ismét belemerülök a filmbe, és balsejtelem fog el, amikor kifelé autóznak arra az útra, ahova majd egy furgon érkezik. Nem kell számolnom, hogy tudjam, valami még hiányzik, és sejtem már, mi lesz (ki lesz) a hetedik. A gyomrom görcsbe rándul, talán a kezem is... Szívszorító, ahogy rájön, mit veszített el. És annak ellenére, hogy öl, vele értek egyet, pedig a gyilkosság az gyilkosság, életet kioltani bűn.
- Ah.......- nyögöm. Fel kell dolgozni még...
A veszteségélményt ugyan átélem, de mint nyomozó, feleségre és meg nem született gyermekre nézve, és most nem Lio jut eszembe, hanem Sebastian. Mit tennék én azzal, aki az ő életére törne?
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Csak lépjünk le! - Lia és Sebastian   Kedd. Márc. 24 2015, 23:18

-Áh, ennyire nem izgat a dolog. Meg nem olyan jó a koszt... - Mosolygok, a franc akarna akkora felelősséget, hogy őszinte legyek.

-Na lássuk, ne csigázz! - Vigyorgok gonoszan tovább, érdekelne mivel vág vissza, főleg hogy nevetünk az egészen.
-Dehogy nyálkás, olyan mint a kígyó, irtó jó simogatni! Meg akkor mondom, macskád neked, de a repülés a lényeg, oda meg kellenek a szárnyak! - Nevetek, maradi vagyok.
-Áh a nőknél az igen az a talán, a talán meg az igen, a nem meg mikor mi! - Legyintek, de nevetek, nem gondolom komolyan, csak cukkolom kicsit.
-Ühüm, ami jól esik, mint az állatok... - A szexet kihagyta... meg a csókot, meg az ilyeneket... nekem ezek bármily kéjencen is hangzik fontosabbak. De hát nem viselkedhetek úgy hogy teszem ami jól esik, így nem csókolom meg, csak a kezét halmozom el apró csókokkal.
Hozzá is bújok kicsit jobban, örülök hogy nem zavarja, de nem is vagyok tolakodó. Legalábbis nem akarok az lenni.
Na igen a vége nagyon eltalált dolog, látom (és érzem) Amelián, hogy egyetért.
-Mondtam hogy jó. Nem is látod hova vezet az egész... na meg szerintem meg lehet érteni Pittet. Már a karakterét. Szerintem kevés ember nem húzná meg a ravaszt... - Húzom a szám, mert nekem is szent a család és noha messze van tőlem az akaratlagos erőszak, de ez olyan, hogy nem tud elmenni mellette az ember... Simogatom Lia kezét, mert érzem, hogy nyomasztja a dolog.
-Szóval akkor tetszett? - Kérdezek azért rá, biztos ami biztos alapon. Közben visszaegyenesítettem magam, a fejem már nem pihen a vállán, így rá tudok nézni minden gond nélkül.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Csak lépjünk le! - Lia és Sebastian   Kedd. Márc. 24 2015, 23:56

- Na látod, ez ütős érv! Ott nem adnak húst hússal!- nevetek- Legyél inkább mégis macska, hússal etetnélek.
Összekapcsolom a két dolgot, amiről utóbb beszélgettünk, és elnevetgélem, milyen furmányos is vagyok... Hahahaha...

- Á, ez nem így megy, Sebastian. Legyen meglepetésszerű! Ha rá készülsz, fele akkorát sem csattan!- fogalmam sincs, miről beszélek, de visszavágni jó. Konkrétan nem gondolok semmire.
- Talán te már simogattál kígyót?- juj, én írtózom tőlök, pedig gyerkkoromban összeszedegettem még a földi gilisztákat is.
- Macskát nekem, jól beszélsz! Ha házam lesz, macskám is...- bólogatok lelkesen- De repülni sokféleképpen lehet.... Akár szárnyakat is kölcsönözhetünk- folytatom lelkesen. Bár van némi kockázata, mindig is vonzott a sárkányrepülés, ejtőernyőzés, ilyesmi. Repülni... Még a repülő is élmény volt, pedig hosszú volt az út!
- Akkor én nem vagyok átlagos. Az igen igen, a nem az nem. A talán meg... mikor mi!- pukkan ki belőlem a nevetés. Ez utóbbi tényleg gázosan hangzik.
Film közben kicsit elszunnyad, aztán szabadkozik. Régi, kínainak feltételezett mondással kedveskedek neki, szerintem már mondtam is neki egyszer, de most elhülyüli.
- Látod, ez a baj az emberekkel. Nem hallgatnak az ösztöneikre, pedig azok sosem tévednek, nem ártanak!- Hányszor vitáztunk a suliban, baráti körökben, otthon, miért vannak háborúk, viták, ellentétek, harag... Az állatok is megoldják valahogy a "hatalmi" kérdést, mégsem ölik egymást halomra... (Szex és csók nincsen megemlítve a mondásban, de az intelligens embernek nem kell mindent a szájába rágni... Höhöhö)
Hazudnék, ha azt állítanám, nekem nem jut eszembe a csókja, de Sebastian nem kezdeményez, és én sem fogok. Ez most az a cimke: tabu. Összébb bújunk, másképp ugyan, mint tegnap este, de mégis összébb, és ez nagyon jó érzés, és együtt izguljuk végig a filmet (holott Sebastian már látta. Különben honnan tudná, hogy olyan jó?)
A vége felkavaró és meglepő, szorongok is nagyon, hogy vajon a fiatal detektív az eszére (és a társára) hallgat-e majd, vagy a szívére, és a benne tomboló dühre. Düh, mint hetedik bűn, és így nyer értelmet a cím is. Kerek sztori. Jól kitalált. Felkorbácsolja az ember erkölcsi (vallási?) értékeit.
- Ah, igen, felzaklatott, valóban... -értek egyet Sebastiannal, ahogy védi a karaktert- De közben ott a tudat, hogy helytelen, ha kezünkbe vesszük a dolgot, és önbíráskodunk! Ugyanolyan mélyre süllyedünk le, gyilkosokká leszünk, és ha gyilkolunk, valaki azért bosszút állhat, mondhatni jogosan... Hát hol van ennek a vége? - ú, kicsit nyúlik a hangom, érezni, hogy beleéltem magam, de sebaj. Sebastian már ismer annyira, hogy tudja, képes vagyok szétválasztani a filmet és a valóságot, és csak a hatása alatt vagyok.
- Igen, tetszett. Majd megnézem mégegyszer, hogy az apró részletek is a helyükre kerüljenek...- Jó filmeknél ez bevált szokás, többször megnézem, hogy az elsőre elsikkadó részletek is értelmet nyerhessenek. Sokszor járok így...
Érzem, hogy simogatja a kezem, mintha nyugtatgatna, pedig nem vagyok ideges, csak feldúlt. Felegyenesedem én is, ahogy ő. Összenézünk.
- És mi a következő lépés? Mármint, ami a karaktert illeti. Elítélik, mert gyilkolt? Vagy elébe megy a törvénynek és magával is végez? Ha elítélnék, igazságtalannak érezném, ha nem bűnhödne... befejezetlen lenne az egész... - Ingatom a fejem- Ah, arra készteti az embert, hogy gondolkodjon rajta MÉG!
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: Csak lépjünk le! - Lia és Sebastian   Today at 12:53

Vissza az elejére Go down
 

Csak lépjünk le! - Lia és Sebastian

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
5 / 8 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

 Similar topics

-
» Nem láttál semmit! ~ Christian és Sebastian
» Ma éjjel bízd rám magad!- Lia és Sebastian
» Daniel & Sebastian & Marcus Treadaway
» Ragyogás (Sebastian és Joshua)
» hiszem, hogy két paralell történet a végtelenben összeérhet ~ Sebastian

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: A világ legvégén :: This is Hollywood! :: Archívum-