Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

» Rangsorolások (Noel és Tami)
Vas. Okt. 02 2016, 14:41 by Kőrösi Noel

Top posting users this month
Eric A. Blake
 
Leopold K. Lindhardt
 
Reeven Callagher
 
Samuel T. Collins
 
Quentin Collins
 
Felix Kaleolani
 
Kensington L. Lockwood
 
Suzanna Crystal
 
Sebastian McBridge
 
Kőrösi Noel
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 Csak nem? De! ~ Aubrey & Sebastian

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next
SzerzőÜzenet
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Csak nem? De! ~ Aubrey & Sebastian   Kedd. Okt. 07 2014, 00:12

El sem hiszem, hogy Aubrey keresett, hogy nah, most akadt ideje rám, hogy megejtsük a múzeumi látogatást, a fotó témakörben, valószínű érezhette rajtam hogy meglepődtem de egyben fel is lelkesültem. Elég rég volt hogy nálam aludt, már van egy hónapja is, ha nem több, de gondolom a sulikezdés és hasonlók lefoglalta. Vagy a szülők vagy munka... mondjuk nekem is akadt, meg Henry is lefoglalt, Josh... Találkoztam Callievel is szóval nem unatkoztam de isteni jelnem veszem, hogy pont pár napja emlegettem Callienek Aubreyt és most feltűnt. Pedig már azt hittem egyéjszakásnak lettem nyilvánítva Aubrey noteszében és finoman lerázott eddig, de kellemes meglepetés, hogy mégsem.
Szóval megbeszéltük hogy találkozunk olyan 3 óra magasságában a múzeum előtt, munkából jövök, de kocsival kivételesen, hátha menne majd utána valahova. Ahogy leparkoltam már a megbeszélt hely felé is veszem az irányt, öt perccel érkezem oda hamarabb mint a megbeszélt.
Egy fekete farmer és egy kék ing van rajtam, arcomon meg széles mosoly, mert örülök hogy látom újra a lányt, nagyon jól éreztem vele magam a múltkor.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Aubrey McNally
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 25
Hozzászólások száma : 119

TémanyitásTéma: Re: Csak nem? De! ~ Aubrey & Sebastian   Kedd. Okt. 07 2014, 09:44

Tulajdonképp annyi mindennel kellett foglalkoznom, hogy el is felejtettem, hogy Seb számát hova írtam fel, mert a telefonomban nem volt benne. Volt egy hét mire eljutottam odáig, hogy fel tudjam hívni, de csak azért is, mert... mikor voltam már ott? Egy hónapja, bizonyára ha nem keresett, akkor el lettem könyvelve, el lettem terelve a süllyesztőbe, úgyhogy nem akartam felhívni... először. Aztán másodjára már nagyon, utána megint egyáltalán nem. Csapongtam e két lehetőség között, majd véletlen sikerült felhívni... ez is csak azért tűnt fel, mert elég hamar felkaphatták a telefont, hogy ne halljam a kicsöngést sem, már csak azt, hogy valaki beszél hozzám.
Meglepődtem? Igen, de a vonal másik végén is meglepett hangot hallottam. Rögtönzés gyanánt, mintha mi sem történt volna... zseniálisnak ugyan nem mondható alakítás volt, de mivel belement valószínűleg annyira nem lehetett rossz sem. A múzeum jutott először eszembe, valamikor réges-régen erről beszélgettünk, hogy milyen jó lenne elmenni, kicsit kulturálódunk.
Már korábban megérkezem, most nem célom, hogy elkéssek, egyszer már eljátszottam, aztán eltűntem. Nem hiszem, hogy jó néven venné, ha hirtelen késnék akár csak tíz percet is. Főleg, ha már belement. Szürkés-kékes árnyalatú maxi ruha van rajtam, combnál felsliccelve, de nem kihívó, pont megfelelő az alkalomhoz. Hajam kiengedve, enyhe smink az arcon csupán. Elmosolyodom, mikor közeledni látom, és a fejemben elkezd zubogni, hogy vajon... miként köszönjek neki? Két puszi? Egy ölelés vagy épp csak egy intés, hogy hello-szia? Ez majd eldől, rábízom, alkalmazkodom.
Nagy levegőt veszek, már mindjárt itt van, vajon miért szökött fel a pulzusom egyik pillanatról a másikra? Újabb mély levegőt kell vennem, hogy kicsit megnyugodjak. A tény, hogy Seb még mindig őrjítően szexis... sajnos tényleg igaz.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Csak nem? De! ~ Aubrey & Sebastian   Kedd. Okt. 07 2014, 18:07

Mikor meglátom el kell csodálkozzam rajta, mennyire csinos, ha lehet még szélesebb lesz a mosolyom, ahogy odalépek hozzá.
-Szia Aubrey! Már féltem elfelejtettél... - Mondom bánatos pofival és lebiggyesztett ajakkal, majd elmosolyodom megint és adok az arcára egy csókot, bár elég közel a szájához, közben kicsit megsimítom a vállát.
-Rettentően csinos vagy, nagyon jól áll ez a ruha! - Muszáj picit fogdosnom, hát a derekára teszem a kezem ahogy végignézek rajta megint. De aztán már moderálom magam, ellépek egy lépésnyit.
-Hogy mennek a dolgaid? Sokat dolgoztál? Vagy hazamentél kicsit? - Finoman próbálok érdeklődni miért tűnt el, de érezheti és örülök hogy viszont látom. Közben mutatom menjünk be a kiállító terembe, veszek jegyet kettőnknek. A pénztáros is mosolyogni kényszerül, mert én lelombozhatatlanul vigyorgok. Sajnos ritka hogy valaki olyan keressen, akiről azt hittem már rég elfelejtett, de ez most nagyon kellemes meglepetés volt. De talán jobb hogy nem sejtem igazából nem igen akart felhívni.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Aubrey McNally
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 25
Hozzászólások száma : 119

TémanyitásTéma: Re: Csak nem? De! ~ Aubrey & Sebastian   Kedd. Okt. 07 2014, 19:29

-Szia... -Dünnyögöm negédes kis mosollyal és mikor ilyen közel kerül egy kissé kipirulok tőle, és a csóktól is. Bár csak az arcomra kaptam, érzem, hogy a pulzusom kevésbé szeretne lentebb menni már. Melegem is lesz, legszívesebben legyezgetném magam, de az túl feltűnő lenne.
-Téged? Ugyan... -Felelem még félszegen, somolygok, és egy kissé a nyakába fúrom az arcom, ahogy a derekamnál fogva odahúz egy kissé. De lehet nem is húzott, csak én akartam, hogy húzzon és magamtól dőltem hozzá közelebb. Mosolyogva húzódom el tőle, megigazítom a hajam, bár ez csak egy kósza mozdulat, miközben a fülem mögé tűröm.
-Köszönöm, bár... -Széttárom egy kicsit a kezem. -Hű! Nagyon... jól nézel ki. -Apró bókolás, ami most valahogy annyira bénának tűnik, hogy inkább az ajkamba harapok és figyelmen kívül hagyom, hogy mit is mondtam. Befelé terelődnek lépteink, nem is baj, ha megindulunk, máskülönben egész nap itt álldogálnánk és lányos zavaromon mosolyognánk.
-Ahm, igazából bolondok háza van. A suliban is, melóban is, otthon is akadnak fennforgások. -Magyarázom, bár igyekszem nem panaszkodásként előadni. Mostanában annyi minden történt, és leginkább negatív nem pedig pozitív vonalon, nem szívesen gondolok rá vissza, de a munkába nagyon könnyű volt beletemetkezni.
-Aztán nagyon hamar eltelt egy hónap, és mire észbe kaptam, már úgy gondoltam pofátlanság lenne felhívni téged... -Aztán mégis megtörtént, úgyhogy tegye ahova szeretné. Somolygok továbbra is, kellemes jelenség lehetünk, ha már a jegyes kisasszony is mosolyog ránk.
-De remélem nem gond. -Az, hogy melyikre értettem, nem lett kifejtve. Vajon gond-e, hogy felhívtam, vagy eddig nem tettem. Talán majd válaszol rá a saját értelmezésében. Mikor már beérünk a kiállításra, halkabbra fogom a beszédem, és inkább közelebb hajolok Sebhez, nem tartozik senkire, hogy mi miről is beszélgetünk, és le sem tagadhatom, hogy vágyom arra, hogy közelebb legyek. Kicsit kíváncsiskodva pillogok rá, vajon történt valami nagy változás az ő életében? Miként lehetne ezt megtudakolni anélkül, hogy ne jöjjön ki bután a kérdezősködés, vagy épp érdektelennek, ha visszakérdezek.
-Nálad minden rendben? Sikerült valami új dologba belekezdeni, vagy a rádiózás és magánórákon kívül csak én voltam a szórakozásod? -Zavarba lennék? Igen, ezt le sem tudnám tagadni, ilyenkor mindig hülyeségeket beszélek. Apró nevetéssel próbálom leplezni, mintha ki se mondtam volna... lehet csak félrehallotta... lehet, hogy jobb lenne, ha ezt gondolná. Igen, jobb lenne...
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Csak nem? De! ~ Aubrey & Sebastian   Kedd. Okt. 07 2014, 20:04

Vigyorgok, hogy némileg elvörösödik, érdekes, nem hittem volna hogy ilyen hatással leszek rá. Remélem nem valami kínos hírt akar bejelenteni, például férjhez megy és nos lehetőleg ne fogdossam, kínos lenne valóban, hogy nem bírok magammal.
-Oho... - Vigyorgok, nem húztam közelebb, de mikor dől akkor már reflexből megteszem, élvezem hogy bújik kissé, úgy fest tényleg nem felejtett el és valóban csak a sok teendője akadályozta abban, hogy megkeressen. Ez nagyon jó hír! Finoman belepuszilok a hajába, ha már ilyen közel van, nehéz megállni.
Nevetek kicsit, hogy bókol, hatásosan adja elő, én magam is meglepődöm hogy ezek szerint eltalálhattam az ízlését. Mert amúgy sokszor van rajtam ing, ez a farmer meg mióta megvettem egészen a kedvencem lett.
-Köszönöm, igyekeztem a kedvedre tenni, de akkor sikerült... - Somolygok, rettentő bájos, hogy zavarban van, bár nem tudom miért, lehet nem szokott több randira menni? Fura lenne, mikor ilyen csinos meg szellemes.
Közben bemegyünk, kellemes a hűvösebb levegő bár kicsit megborzongat.
-Igen? - Ráncolom a homlokom, reméltem hogy gond nincs, csak elúsztak a napok. - De már jobb a helyzet azért? Milyen a suli? Tudod tartani mellette a fotózásokat? - Kérdezgetem, azért az otthoniakról nem merem, félek az tolakodás lenne.
-Miért? Jaj dehogy... úgy örültem hogy hívtál! - De nem hazudok, valóban megörültem neki.
-Micsoda? - Mosolygok rá, mert lemaradtam ugyan mi lehetne nekem a gond. - Nem gond semmi, csak most már ne hanyagolj... - Öltök kicsit nyelvet, épphogy kidugom az ajkaim közül, de aztán halkan nevetek is. - Na jó, inkább úgy mondom, néha írj rám, hogy megvagy és nem temetett el a ZH lavina... - Vigyorgok.
Benn közelebb jön, tagadhatatlan hogy élvezem, hogy a közelemben sertepertél, lehalkítja az édes hangját úgy kérdez. Bár a kérdése először kínosan érint, mert reméltem nem látszik hogy szétizgulom azért még néha esténként a fejem az öcsém miatt, de aztán rögtön ki is zökkent és csak pislogok rá, majd nevetek, kicsit hangosabb, a szám elé is kapom a kezem.
-Hát édesem, ha így lenne már becsavarodtam volna a sok száraz szerződés fordítása közben, miután nem hívtál! - Nevetek halkan. - Nem, nem váltottam, bár az egyik... nos tanítvány ismerősöm elgondolkodtatott, hogy taníthatnék máshol is, azt fontolgatom, de még van nekem is némi... nos családi gondom, amit tisztáznék előtte, mert ha gond van, biztos nem váltok. Azaz nem is váltanék csak kiegészíteném a dolgaim. Hú, ez munkamániás megszólalásnak tűnt de nem vagyok az! - Nevetek, szórakozottá tett a kérdése vagy az ahogy előadta.
-De igazából szíveden viselhetnéd a sorsom, többször kéne találkoznunk, akkor biztos könnyedebben veszem a munka monoton terheit... - Karolom át és közelebb húzom vigyorogva, pofátlan akarok lenni. Maximum eltol, de hátha nem.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Aubrey McNally
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 25
Hozzászólások száma : 119

TémanyitásTéma: Re: Csak nem? De! ~ Aubrey & Sebastian   Kedd. Okt. 07 2014, 20:41

Igen, ezután a kis nevetés után már biztos, hogy nem is húzott, hanem én mentem magamtól. Nem tudok uralkodni magamon... hogy nekem mindig bújnom kéne hozzá, ezt a késztetést le kéne egy kicsit redukálni, mert ez nem normális. Vagy lehet, hogy az... A szám körbeöleli a fejem, és ha nem lennének füleim, tényleg így lenne. Most csak szimplán vigyorgok, és az összes fogam meg lehetne számolni.
-Abszolút. Nagyon ízléses, és, ahogy már mondtam, jól nézel ki. -Többször nem kéne elmondanom, mert a végén még csak ezt fogom mondogatni egész délután. Mindenre ez lesz a válaszom.
-Persze! -Rálegyintek, nem szeretnék neki erről panaszkodni, a végén még sarkon fordul. Még mielőtt tényleg örülne, hogy eljöttünk a kiállításra. -Vagy legalábbis biztos jobb lesz. -Könnyedén elmosolyodom újfent, azért látszik rajtam, hogy még én se gondolom ezt teljesen komolyan. -A suli az már utolsó év, az első félév valószínűleg nagyon könnyen fog menni, a második és egyben utolsó, az lesz keményebb menet, de szerencsére a melós anyagokból tudok átvenni a sulihoz is dolgokat. -Lekopognám ha tudnám, hogy most azért elég jól jönnek ki ezek a dolgok, de nem akarom elkiabálni. Amíg van munka, addig minden remek. Ahogy tovább gördül a beszélgetésünk, még mindig csak mosolygok. Jól hallottam? Ne hanyagoljam többet? Erre azért nagyokat pillogok, milyen kis édes... mindjárt ideolvadok a padlóra.
-Szóval ne merészeljelek hanyagolni? -Mondom elgondolkodva és most véletlen se pillantok rá, csak lesem a falon lévő elő kiállítás darabjait. A kortárs művészek alkotásaival melegítik be az érdeklődőt a művész nagy kiállítására. Igazából ettől az egy mondattól már ugrálnék otthon, feltéve ha telefonon mondta volna... de nem, úgyhogy most vissza kell fognom magam.
-Na jó, néha majd dobok egy üzit... talán. -Oldalra lesek, de ha pont engem figyel, el is kapom a tekintetemet. -Tudtad, hogy Richard Avedon volt az első fotós, akinek a munkásságát elismerték annyira, hogy a New York Times saját maga vallotta, hogy az ő képei által találta meg Amerika a saját stílusát? -Kezdem magyarázni a kiállítás fő alkotójának az elő-előtörténetét. Vagy legalábbis olyasmit mondani, ami nem volt benne a falfüggelékben leírtakban. -Nem mellesleg fotózta Marilyn Monroe-t is... -Valamiről muszáj beszélnem, hogy ne kezdjek megint fura mondandókba, ami kettőnkkel kapcsolatos. Az nagyon furcsa lenne. Illetve nem annyira, de azért jobb, ha nem úgy viselkedem, mintha mi sem történt volna. Bár... de úgy kéne, mert tényleg nem történt semmi.
-Nem mondom, biztos nagyon imponálna ha miattam bekattannál, de inkább tényleg ne. -Felelem kedvesen és elhallgatok, figyelek arra, amiről beszél. Bólogatok is, és jó ötletnek tartom, hogy esetleg máshol is megpróbálkozzon a tanítással, de... akkor nem lenne még ennyi ideje sem. Már nem is tetszik annyira. -Nem, dehogy. -Megrázom a fejem. A családi dolgokra én sem kérdezek rá, ahogy ő se tette, pedig érdekelne, hogy mi lehet az. Nem azért, hogy áskálódjak az életében, csak érdekel annyira... mint férfi, hogy akár erről is beszélhessünk. De amíg én nem nyílik meg ebben a témában, addig tőle sem várhatom el.
-Óó! -Nevetem el magam, és automatikusan támasztom a csípőm az övének, ahogy átkarol. -Szóval, könnyebb lenne. De abba belegondoltál, ha mondjuk ez a kiegészítés lenne, akkor még ennyi lehetséges délutánunk se akadna, akkor hogy viseljem a szívemen a sorsod? -Kérdem incselkedve, és egy kósza pillanatig elidőzöm arcvonásain.
-De majd mindent megteszek annak érdekében, hogy neked könnyű legyen.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Csak nem? De! ~ Aubrey & Sebastian   Kedd. Okt. 07 2014, 21:28

Hát... valami van a levegőben, vagy egymás vigyorát fokozzuk folyamatosan, hogy fölül akarjuk licitálni a másikét, de jól érzem magam, már most. Főleg mert azt hiszem ő is örül nekem, nem csak én neki.
-Óh, hát örülök, de mivel ilyen csinos vagy, ennél alább nem is akarnám már adni! - Vigyorgok, kicsit szemezek vele, jól esik hogy bókol, tagadhatatlan.
Kérdezem a dolgairól, de látom hogy eléggé összecsaphattak a feje felett a hullámok, igyekszem bátorítólag mosolyogni rá, hogy lesz még jobb is.
-Nah, akkor jó. Amíg nem kúszik a nyakadra a határidő semmiből, addig nem lesz gond szerintem. - Mosolygok, nekem csak azokkal van a gondom mindig, mert néha elkalandozom.
-Ne! - Vágom rá aztán, ha már lehet akarnokoskodni is, akkor nem akarom. Jól éreztem magam és úgy érzem, most még kapva kapnom kell minden alkalom után. Ki tudja milyen választ kapok az öcsémtől? Ahh, nem, nem, nem és nem, nem gondolok erre, jól akarom érezni magam és kész. Aubreyval. Most és itt. Szóval igen, szeretném ha felhívna és találkoznánk, vigyorgok is rá, bár ő valami igazán izgalmas kortárs művet talált. De csak válaszol, vigyorgok tovább.
-Mivel tudnám elérni hogy a talán biztos legyen? - Búgom neki ha halkan is beszélek.
Aztán mesél kicsit, érdeklődve hallgatom, legalább nem vigyorgok már úgy mint valami lökött.
-Nem, nem tudtam. De miért, előtte nem volt saját stílusa? - Hogy őszinte legyek, ennyire sosem mélyedtem el ezekben, Amerika dolgaiban sem.
Aztán csak nevetek kicsit, hogy hogyan tudnék számára imponálóan kattant lenni, de talán tényleg nem így kéne bevágódnom nála.
-De tényleg nem... akkor inkább inkább csak műfordítanék, abba amúgy is beleszerettem! - Vigyorgok kínosan, jaj nem akarok olyannak tűnni aki csak a sarokban gubbasztva dolgozik mint a vakegér. Tekintve szemüvegben dolgozom, még ijesztőbb a kép.
-Dededede, megoldom! - Vágom rá rögtön, míg kicsit jobban átkarolom, mivel nem ellenkezik. - Amikor épp nem találkozunk előre dolgozom és akkor lesznek szabad napjaim! Eddig is megoldottam, mindent megoldok! - Vigyorgok, de tényleg. Úgy érzem hirtelen nőttem fel, azaz dobódtam a mély vízbe, megtanultam hogy ne legyen olyan hogy nem tudom megoldani. Olyan nincs. Biztos eleinte bele kéne rázódnom, de aztán menne megint minden.
-Hmmm, tudtam én hogy megesik rajtam a szíved! - Hajolok kicsit közelebb, úgy megcsókolnám de.. ahh csak most jöttünk, még a végén hamarinak lennék titulálva, így visszahajolok. De a szándékot lehet észrevette, elvégre kapott már tőlem csókot, hasonló a mosolyom olyankor állítólag minden esetben.
Közben beérünk a kiszemelt kiállításra. Nem mondom, szeretem a kortársakat is, azok mindig izgalmasak, de jó lenne előbb az alapokkal tisztában lenni, nem?
-Hmm, ez neked az élő tankönyv mi? De azért nem lesz unalmas ugye? - Ijedek meg kicsit, azt nem szeretném, lehet neki már a könyökén jön ki az egész, ki tudja. De talán nem.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Aubrey McNally
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 25
Hozzászólások száma : 119

TémanyitásTéma: Re: Csak nem? De! ~ Aubrey & Sebastian   Kedd. Okt. 07 2014, 21:59

Kicsit lehet, hogy túlaggódom a helyzetemet, de ez a kis bátorítás nagyon jól esik. Ha csak kis dózisba kapom, akkor is. Felnevetek a hirtelen válaszon. Igazából akkor se hanyagolnám, ha ő akarna eltűnni. Persze feltűnne, hogy ha eltűnne, de ha már ennyire örülünk egymásnak, csak nem esik meg ez a buta helyzet. Úgy teszek, mintha lekötne a fotó, amit látok, de igazából már megnéztem máskor. Nem is egyszer.
-Hát... ez egy kicsit összetett dolog lenne. -Mármint, hogy biztosra menjen. Igazából egyszerű, mondjuk ma aludjon nálam, és akkor már biztos. De ezt nem fogom felhozni, kicsit korai lenne.
-De nem jársz rossz úton. -Jegyzem meg és belekezdek az Avedon monológba. Amit kisebb szünetekkel szakítok meg és közben sétálunk a főkiállítás termébe. A kérdése elgondolkoztat, igazából ennek nem tudom a pontos okát, biztos volt... némán hallgatok, gondolkodom, és persze elég egyértelmű, hogy miért írtak erről a Times-ban.
-Tulajdonképp azelőtt, az első Avedon fotók előtt, nem közöltek divattal kapcsolatos képeket sehol. Azelőtt mindenki saját maga alakította a saját divatját, de Avedon után lett példa. A képek, mindenki olyan akart lenni, és olyan ruhákat akart, ami a modelleken volt. Erre érthették. -Utána már valószínűleg mindenki figyelte a következő fotókat és abból inspirálódott, vagy épp öltözködött. Ez mind-mind fontos szempont, így alakult ki Amerika tényleges stílusa. Valaki megteremtette és azt elkezdték követni.
-A műfordítás és a retusálás nagyon jól megfér egy légtérben, gondoltad volna? -Ő az egyik én a másik sarokba csinálnám a dolgom. Már ha esetleg pont ott aludnék, vagy ő nálam. De miért szaladok már megint ilyen előre?! Csak somolygok tovább, nem húzódom el tőle, így sétálunk tovább, egymásba karolva, halkan beszélgetve, néha nevetve.
-Egy baj van csak azzal, ha előre dolgozol... hogy utána a szabadnapodon mocsok fáradt lennél. -Mert minden energiája arra menne el, hogy tartsa a ritmust, tempót, aztán használhatatlan lenne. Persze mindenképp megoldanám én is, hogy találkozzunk, de ki tudja, lehet, nem is menne elsőre. Oké, akkor próbálkozni kell tovább, de... mi arra a biztosíték, hogy én próbálkozom, ő meg nem unja meg és keres valaki mást, akivel ugyan így elvan?
-Lássuk csak. Akkor mit is szeretnél? -Állok meg egy pillanatra és félmosolyra húzom a szám. Tisztázzuk, hogy miről van most szó, mert lehet, amit én elképzelek, és amit ő... az két teljesen különböző dolog. Aztán ne akkor koppanjon egyikünk sem, amikor helyben vagyunk. Nem kell mindennek ennyire spontánnak lennie... néha kellenek azok a határok, elképzelések.
Az a pillanat, már épp csuknám le a szemeim, mikor érzem, hogy már el is húzódott. Újra egy kissé elpirulok, de nem csinálok ebből problémát, nem kell semmit sem elsietni, de most már égetően érzem, hogy jó lenne érezni az ajkait.
-Unalmas? Nem, nem, nem... Mármint láttam már, csak most társasággal jöttem, akkor az úgy más. Bár, inkább neked ne legyen unalmas. Érdekel amúgy, vagy mindegy volt, hogy hova jövünk? -Kérdem kedvesen, és ha úgy van, akkor tovább is indulunk nézelődni.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Csak nem? De! ~ Aubrey & Sebastian   Kedd. Okt. 07 2014, 23:29

-Igazán? Hát... akkor még jobban odateszem magam! - Nem akadály, somolygok rá. Igaz, okosabb nem lettem, mire érti, de majd csak apránként megtudom, vagy ráérzek, nem? Remélem. Mondjuk elvigyorodom, hogy jó úton vagyok, ez jó hír.
Aztán magyarázza mit is érdemes tudni, látom a kérdésem elgondolkoztatja. A válaszára aztán bólogatok.
-Nem tudom jól jártunk-e ezzel... - Mosolygok, mert hát ma már néha olyan dolgok jönnek divatba, hogy csak les az ember, hogy van aki ezt felveszi? És van, mindig van.
Nem tudom aztán nem nem érteni a rejtett utalást, hogy hát dolgozhatnánk "együtt" is. Féloldalas mosolyra húzodik a szám, sosem kínált nekem ilyen lehetőséget fel senki.
-Hát... ha nem zavar hogy motyogok néha... - Nevetek kicsit, mert sajnos ez a veszély fenn áll. De kipróbáltjuk, nem hangzik rosszul. Csak Henry volt velem mikor fordítottam, de az sima fordítás volt akkor még, akkor sokkal csendesebb vagyok. Na meg akkor Öcsi aludt... Azt nem tudom én akkoriban mikor aludtam...
De mindegy is igazából, mert most jó, nagyon jó hogy átkarolom, közel érzem és tudom magamhoz.
-Hmm... nem. Engem nem fáraszt a munkám. - Pislogok rá. - Imádok fordítani, inkább csak a szemem fárad el a gép előtt. Ha tanítok akkor meg egészen feltöltődöm, a tolmácskodás is csak akkor fáraszt, ha az emberek nagyon... fárasztóak. - Vigyorgok. A rádiónál nem tudok előre dolgozni, de ez logikus.
Aztán megáll én meg csak pislogok rá, bár mosolygok, némileg zavartan teszem.
-Hogy hogy mit szeretnék? - Döntöm félre a fejem. Ez most mire vonatkozik? Inkább közelebb hajolok, de csak nem csókolom meg, bár érezheti, hogy nos, valami ilyesmit is akarok. De csak elégedetten somolygok, hogy kipirult, nocsak, azt hiszem ő is kíván, ez jó, nem unt rám miután "megkapott". Vannak ilyen típusok nőben is, Allegra például biztos ilyen.
-Egyedül is eljársz? - Érdekes, én egy ideje nem tudok. Na jó talán azért mert sokáig arra emlékeztetett mennyire nincs egy állandó személy se az életemben. Az meg olyan nyomasztó volt.
-Érdekel, hogy ne érdekelne! Azért mondtam még anno, hogy eljöhetnénk együtt, mert veled biztos nem csak az lesz, hogy körbesétáljuk és kalap kabát, hol igyunk egy kávét felébredni. - Vigyorgok. Én szeretem a múzeumokat, kiállításokat, de nem mindenki.
-Emlékszel az első fotóra ami nagyon megfogott? amikor úgy gondoltad, te is akarsz egy maradandót kattintani? - mosolygok rá, a kiállítás is érdekel, félreértés ne essék, csak Aubrey jobban azért.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Aubrey McNally
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 25
Hozzászólások száma : 119

TémanyitásTéma: Re: Csak nem? De! ~ Aubrey & Sebastian   Szer. Okt. 08 2014, 10:57

Nem bízhatja el magát, hogy már akkor biztos volt, amikor kimondtam. Valamit ki kell találni, hogy tenni kelljen érte. Túl egyszerűen menne ha csak tudná, hogy az a talán, igazából biztos az első pillanattól kezdve.
-Akkoriban még jó volt. Most már elment a kedvtelés, meg nagyzolás irányába. -Megvonom a vállam, nekem fontos a divat, a fotózások legtöbbje erre épül, és csak azután van mondanivalója, de azt is Gucciban teszi vagy Vera Wangban. De nem vagyok divat őrült, mint Carrie Bradshaw...
-Én meg öt centiről nézem a monitort, kinyújtom a nyelvem és ha lecsúszik a szemüveg akkor nem feltolom, hanem megemelem a fejem, hátha hátracsúszik. -Szóval izgek-mozgok ha dolgozom, mindig a sarkamra ülök, aztán elzsibbad és megcserélem, vagy épp mind a kettőt magam alá húzom. Felveszem a kardigánt vagy épp leveszem, kimegyek egy bögre vízért vagy jövök-megyek a szobában lazítás gyanánt, mert már jojózik a szemem. De ha egyszer úgy is lesz egy ilyen nap... fel fog neki tűnni.
-Szóval nem hiszem, hogy zavarna. -Néma csendben nem is mindig jó csinálni, kell valami zaj. Alapnak meg jó lesz egy kis motyogás.
Hümmögök és bólogatok miközben még mindig a munkáról van szó. Persze nem zavar, én is nagyon sokat tudnék róla beszélni, főleg, hogy most is egy olyan kiállításra jöttünk el, ami az én asztalomra tehető.
-Jól van. -Elmosolyodom. -Ha úgy érzed, hogy menni fog, akkor menni fog. -Nem nekem kell megállapítani, hogy nem fogja bírni. Meg egyébként is, ki vagyok én ahhoz, hogy megítéljem ezt az egészet az ő nézetéből, ha egyszer nem is járunk, még csak egy cipőben sem.
-Nem lényeg... -Mondom egy kis késlekedés után, majd egyszer visszatérünk erre a kérdésre. Megfogom a kezét és húzom tovább a teremben. Igazából nem is kell húzni, csak jelzem, hogy haladjunk is. A baj csak az, ha belemegyek a kis macska-egér játékba, akkor ideje korán kéne távozni innen, márpedig még a kiállítás fele hátra van.
-Persze! Ez olyan meglepő? -Furán nézek rá, hogy vajon miért olyan nagy szám, ha egyedül is eljövök egy-egy kiállításra. Szerintem teljesen rendben van. Olyankor van időm mindent elolvasni, esetleg több ideig nézni, elemezni. Ha már sokadmagammal jövök, akkor ha nekik nem tetszik haladni kell. Ha már ketten vagyunk, az is lutri, vajon mennyire élvezi és nekem mennyi időm van arra, hogy kiélvezzem. Egyedül ezért is jobb.
Nagy szemekkel nézem az egyik fotót, el is kezdek mesélni róla, hogy milyen körülmények között készült, és vajon mit akarhatott kifejezni vele az alkotó. Persze ezek csak találgatások, mert amíg élt, senki sem kérdezte tőle, bár lehet, hogy nem is lenne különösebb magyarázat hozzá. Csupán annyi, hogy "tetszett és elkészítettem".
-Áhá! -Széles mosolyra húzom a szám. Ez mindent megmagyaráz. Tehát velem jó kiállításra jönni, menni. Ahogy haladunk úgy mesélek egy-egy újabb fotó kapcsán, úgy látom érdekli és tetszik is neki, amiről beszélek.
-Hű, hát... lássuk. -Ezen azért elgondolkodom, hogy vajon melyik fotós képe volt az, ami miatt elkezdtem fotózni. Lehet nincs is ilyen, mert magamtól jött!? -Igazából apukám fotós... ebben a közegben nőttem fel, nincs úgy előttem ilyen példa, hogy azért kezdtem el fotózni, mert láttam ennek meg annak a munkáit. Jó, talán tényleg az, hogy apuka alkotásai mindig előttem voltak és egyszerűen zseniális, az összes zseniális. -Valószínűleg ő volt ekkora hatással rám. Könnyű úgy felnőni valamilyen szakmába, ha van, aki űzze és tanítsa is, ha látja, hogy van hozzá affinitása a gyereknek. Nem beszélve arról, hogy apci meg modell volt valaha. -Szóval valamilyen szinten egyértelmű volt, hogy fotózni fogok, nem pedig asztalos lesz belőlem. -Bár ha abból indulunk ki, lehetnék modell, vagy ruhatervező... színésznő. Nem rendeltetésszerű, hogy akkor ha apa fotózik, a gyerek is fog. -De a lényeg, hogy sokat voltam láb alatt, amikor dolgozott, egy idő után pedig elkezdte magyarázni, hogy mit és hogyan kell, aztán jött a szerelem, az első gép és az első fotók, amiket én készítettem már. Nem is voltak olyan borzalmasak... -Talán kilenc éves lehettem? Nem is tudom, meg kéne keresni majd ezeket a fotókat, egy kis nosztalgia karácsonykor?
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Csak nem? De! ~ Aubrey & Sebastian   Szer. Okt. 08 2014, 16:36

-Meg a viselhetetlen kategóriába szerintem. Olyan durva ruhákat láttam a múltkor az egyik újságban míg vártam, kíváncsiságból belenéztem de... huh. - Vigyorgok, de lehet csak én nem vagyok kellően modern. Könnyen megeshet.
Nevetek halkan a leírásra, egyszerűen olyan édes lehet ahogy elképzelem.
-Jól van, ezt megnézném... - Mosolygok, ha tényleg nem zavarom, vagy zavarja a tény, nincs egyedül... miért ne?
Elvigyorodom hogy nem zavarná a motyogásom, edzett lány! Semmi sem zökkentheti ki gondolom.
-Helyes, ne is írj le rögtön, nem tudod milyen kitartó vagyok! - Vigyorgok rá aztán a munka és annak bírása végett.
Ha nem lényeg mi is akarok, akkor nem lényeg, nem tudom mit szeretett volna, először volt egy baljós: most jön komoly lelkizős rész érzésem, de nem tudtam hova tenni, szerencsére nem is kell. Inkább incselkedem vele, ahhoz még értek is.
-Nem... igazából nem, csak én magam elszoktam tőle és naivan azt hittem, más is csak társaságban élvezi a dolgot. - Mosolygok rá, mert igaza van, nincs benne semmi. Phoenix is mondta mozduljak már ki, menjek el egyedül is ha már ennyire szeretem, mi tart vissza? Ismerkedjek ott... hát. Van benne valami.
közben élvezem hogy lelkesen mesél, örömmel hallgatom a kommentárjait egy egy képhez, egy két dolog amit hallottam vagy olvastam én is hozzáfűzöm, de én elég laikus vagyok a témában hozzá képest. De remélem ez az apróság nem tántorítja el vagy zavarja.
Kérdezek, de Aubreyról is, mert hát ő is érdekel, nem csak a kiállítás képei. A válasza igazából nem meglepő, mindig az apukáját emlegeti.
-Akkor lehet az ő egyik képe volt nem? - Mosolygok rá, kedves és meghitt család benyomását kelti ahogy mesél róla.
Aztán csak nevetek kicsit a felvetésre.
-Nem is értem, az asztalos olyan nőies szakma! - Vigyorgok, na igen, ez nálunk sem merült fel, pedig ott is lehet alkotni, hasznosat, jó munka lehet. Bár... félnék egyszer legyalulom az ujjaim. Hmmm, na jó, hagyjuk is.
-Akkor tényleg korán kezdted! El voltál kapatva, Apukád gondolom még a saját gépeit is odaadta, hogy lásd a különbséget kép és kép között mi? - Mondom mosolyogva, ez jó dolog. Már szerintem, főleg mert közben is sokat vannak együtt és foglalkozott a lányával.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Aubrey McNally
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 25
Hozzászólások száma : 119

TémanyitásTéma: Re: Csak nem? De! ~ Aubrey & Sebastian   Szer. Okt. 08 2014, 17:12

-Jó, ezek már design termékek inkább, mint viselésre alkalmas ruhák. -Az ember kirakja a szekrénybe, vagy a gardrób azon részébe, ahol jól megcsodálható, és boldog, hogy van egy ilyen darabja. Tehát semmi haszna, de sokan megveszi, hogy elmondhassák, nekik van belőle már egy. Ha nem több. Az emberek furák.
-Ahj! -Elnevetem magam. Most, hogy elmondtam, miféle a munkamorálom kinézete, igazán nem szeretném, hogy úgy lásson is. Se smink, se szép ruha, csak a mackónadrág egy bő pólóval és a hajam is fel van kötve egy amolyan könyvtáros néni kontyba, hogy ne zavarjon semmiben. Mert képes vagyok azzal elszöszölni, hogy tekergetem az ujjamon egyik-másik hosszabb tincsemet.
-Annyira azért nem jó, szóval majd... normálisabban csinálom. -Főleg, ha én vagyok nála nem pedig fordítva. Nem fogok abban a ruhában sertepertélni nála, amit reggelente van, hogy leiszok kávéval, vagy épp lekváros lesz, mert sikerült a kés hegyéről telecsepegtetni a nadrágom. Ha otthon vagyok, nem mindig figyelek oda ilyenekre, van, hogy csak nap végén tűnik fel a folt. Akkor meg már amúgy is mindegy lesz, és magamon hagyom.
-Kitartó lennél? Még nem is mutatkozott meg... igazán. -Mivel ő sem kereste az elmúlt hetekben, szóval, lesz mit bizonyítania, hogy mennyire kitartó lenne. Meglátjuk, lehet megint el kéne tűnni egy kicsit, hátha akkor majd keresne. Jó, ezen felesleges lovagolnom, mindketten kicsit elszúrtuk. De most itt vagyunk, majd eldől, hogy mi lesz belőle, de már kíváncsian várom a következő alkalmat. Vajon akkor mit fogunk csinálni? Hm.
Persze nem írom le, ahogy kérte, elhiszem, hogy tenni akar, és meg is adom neki erre a lehetőséget.
-Most már nem feltétlen kell egyedül menned... -Hintem el apró mosollyal, és mintha nem lenne ennek akkora jelentősége, tovább sétálunk a kiállításon. Megosztjuk egymással, amit tudunk, és jó hallgatni, hogy ő sem kukán bólogat mellettem. Végre valakivel, ha csak egy keveset is, de kellemesen el tudok beszélgetni egy-egy fotóról, akár majd festményekről is. Hm... ez tetszik.
-Minden bizonnyal. -Értek vele egyet. De nem tudnám felismerni, hogy melyik volt az a kép, akkor sem, ha az orrom alá dugják. Nevetni kezdek, és adok egy kósza puszit az arcára. -Biztos elképzelted, ahogy rövid farmerben, ilyen kantáros fazonban, kibontott hajjal, kissé forgácsos, koszos mivoltomban épp... csiszolom az egyik asztal szélét... -Talán eddig nem is képzelte el, de majd most. Nincs vissza út, belementem már megint ebbe a macska-egér játékba, amit a múltkor is űztünk. Meg az előtt is.
-Elkapatva?! -Tettetett éllel a hangomban, kicsit felháborodottan kérdem meg. Nem is voltam elkapatva. -Na jó, ha belegondolok tényleg. -Igaza van, jól rátapintott, de ez csak azért lehet, mert két apukám volt és mindent meg akartak nekem adni. De a lényeg, hogy tényleg el voltam kényeztetve... hercegnő voltam. Meg vagyok is.
-Amikor én még kölyök voltam, filmes géppel nyomták a nagyok. Aztán a váltásnál kaptam először a kezembe a saját gépét is. Onnantól kezdve nem volt megállás. -Mosolyogva jegyzem meg, és bár nem vagyok kérdezősködős típus, most még is fura lenne arról faggatni, hogy miért pont a fordítás. Meg erről talán már beszéltünk is.
Elhívnám apu kiállítására, de az nagyon-nagyon korai lenne és valószínűleg még félre is értené. Amit abszolút nem szeretnék.
-Mit szólnál ahhoz, ha elmennénk egy kései estebédre is? -Lassan vége a megnéznivalónak, de megint nincs kedvem hazamenni. Ilyen ez, ha az ember lánya jól érzi magát valaki társaságában.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Csak nem? De! ~ Aubrey & Sebastian   Szer. Okt. 08 2014, 17:47

-Igeeeen és pont ezért olyan... nos.. értelmetlen. - Nevetek kicsit, én nem látok benne logikát de talán nincs is, nem igaz?
-Neeee, úgy csináld ahogy szoktad, engem az érdekel! - Vigyorgok, úgy sokkal aranyosabb lehet, elvesztené a varázsát, ha odafigyelne arra mit csinál, nem beszélve arról hogy nem tudna normálisan dolgozni.
-Miiii, én azért próbálkoztam! Első este is jó fiú voltam, aztán főztem is, odatettem magam, utána is... - Vigyorgok, de némileg durcásabban, hogy nah, azért próbálkoztam!
Rámosolygok, Aubreyvel szívesen mennék ilyen helyekre, ez tény. Rajta kívül Phoenixet hívhatnám még el, de ő elég elfoglalt valaki valamint... fogalmam sincs még mindig mit kedvel bennem, lehet el sem jönne.
Próbálok én is hozzátenni a dolgokhoz, bár csak keveset tudok. A fotóművészet nem erősségem, a festményekben sokkal inkább otthon vagyok, ott többet tudok fecsegni. De a lányt talán nem zavarja hogy nem sziporkázom, így igazán kellemes a nézelődés.
A puszija meglep, de kellemesen, nevetek is halkan.
-Hát most hogy mondod, bár egy kockás inget is adnék rád, úgy teljes a kép, talán bakancs, bele ne lépj a kósza szögekbe! - Jaj istenem, merész kontraszt ezzel a csinos ruhával szemben!
Aztán nevetek megint hogy felháborodik, nagyon bájos! Főleg ahogy igazat ad, bújok a nyakába oda nevessek, csitítom a hangerőm legalább.
-Emlékszem, nekünk is az volt. Egyszer... jaj anya a fejébe vette hogy ami készült kép a családról azon ő nem megfelelő módon volt lekapva és biztos megbotránkoztató a külleme, hogy azt ő elő nem hívatja és kinyitotta a gépet, hogy fényt érjen. Apa teljesen kiakadt, hogy most vehet új filmet bele, ott röhögtünk az egészen Henryvel. - Mesélem de előadom anya sznobos hanghordozását, nagyon durva volt. Az előző képeknek is annyi lett, pedig szerintem azok jók voltak.
-Persze, miért is ne? Van kedvenc helyed vagy ajánljak? - Nekem az jön le étterembe menne, úgy is vagyunk öltözve hogy ez nem akadály, így semmi jó elrontója nem vagyok.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Aubrey McNally
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 25
Hozzászólások száma : 119

TémanyitásTéma: Re: Csak nem? De! ~ Aubrey & Sebastian   Szer. Okt. 08 2014, 18:33

-De az annyira gáz! -Legalábbis, ha már így utána gondoltam, nem annyira jó ötlet, hogy slamposan lásson. Eddig mindig kivágtam magam csinosba, még csak szemüvegben sem láthatott, pedig sűrűn hordom. A nagy felháborodós és nevetős résznél odabújok.
-Jó, igazad van, valóban többet tettél, mint egyesek. -Be kell vallanom, még nem kaptam senkitől sem vacsorát, másnap meg reggelit, sem ennyi kedvességet. Kivéve apáékat. Tőlük azért elég sokszor jött ágyba a reggelim, és jó estéket töltöttünk együtt, meg jártunk külföldön. Jó kis évek voltak...
-De ne bízd el magad. Most már nem lesz olyan egyszerű. -A fenéket nem, elég rám mosolyognia és már alélok is. Most is, már bújok, ölelkezünk, mi jöhet még?! Magávalragadó, ahogy figyel rám és amilyen intelligens, nem sokak szólnak hozzá a fotóművészethez, még akkor sem, ha értenek hozzá. Jobb lesz, ha egy kicsit visszafogom a csöpögést, a végén még nyáltengerbe fulladok.
-Én csak egy fehér trikót gondoltam, az ing lehet, hogy túl sokat takarna... a bakancs meg, persze, egyértelmű, nem is mennék mezítláb. Most gondolj bele... -Igen, már megtette. Biztos, hát pasiból van! Az újabb bújásba belelúdbőrözik a karom is, de átadom magam ennek a kellemes érzésnek. Annyira jó érzés, ahogy közelről hallom a nevetését, a lélegzetvételét. Megnyugtat. Hallgatni kezdem, amit a családi fotókról mesél, nekünk sose volt ezzel bajunk, ha csak nem azt nézzük, hogy nincs anyuka.
-Henry? -Nem, ezt a nevet még nem hallottam. Talán a bátyja? Öccse? Nyilván nem az apukája, mert akkor azt mondta volna. Lehet csak egy nagyon jó barátja, gyerekkori barátja. De úgy is elmondja, hogy ki fia-borja. Persze az mindent visz, ahogy meséli. Felcsúszott magasabb hangon, nagyon artikulálva, és beleélve. Ez nagyon durva! Nevetek rajta, igyekszem visszafogni magam, mert mégis csak múzeumban vagyunk, vagy mi.
-Rólam több kartonnyi fénykép készült szerintem. Még én se néztem végig az összeset... -Csak amit valamilyen úton-módon megtaláltam és eltettem végül. Persze van egy csomó a falra feltéve, meg ilyesmi, mert miért ne mutogassanak mindenkinek, aki odatéved hozzánk?
-Ahm, igazából egy talponálló hot-dogos is megteszi, de lepj meg! Spontán kreativitás teszt! -Nem, igazából nem az, de vicces kimondani.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Csak nem? De! ~ Aubrey & Sebastian   Szer. Okt. 08 2014, 18:52

-Neeem, ez nem gáz, ez édes, látni akarlak, kész, már felcsigáztál, nem vonhatod vissza, szívtelenség lenne! - Vigyorgok rá, de bújok hozzá, hogy óó, ő kezdte, most viselje a következményeit!
De hamar kiengesztel, igaz, nem is voltam morcos, csak duzzogtam durván három másodpercig. De nem bánom hogy bújik, sőt!
-Na ugye, fogok is ne félj! - Mert mondta hogy a biztos szócskáért összetetten meg kell dolgoznom. Továbbra sem tudom ez mit takar, de majd rájövök.
-Miért, eddig az lett volna? - Somolygok rá, hááát nem, nem mondnám, főleg első este tette fel a mércét, továbbra sem gondolom hogy könnyedebben kezelne. Ami persze nem baj.
-Óóóó, szóval szempont mennyi látszik a tejfehér bőrödből és mennyi nem? - Vigyorgok ahhaa, hát én szívesen levetkőztetem, rajtam nem fog múlni, ha az ing sok!
-Henry. - Nézek rá, neki nem meséltem volna? Lehetséges. - Henry az én kisöcsém. Na jó, annyira már nem kicsi, annyi idős mint te lehetsz most, szóval na, de érted. - Nevetek kicsit, nekem kicsi marad.
-Jó hát akinek fotós az apukája... csodálkoztam is volna ha nem te lettél volna az első számú modellje és az anyukád nem pakolja tele a szabad falrészeket a képeiddel. - Mosolygok.
-Óh, hát... az olyan csuszpájzos kaják mint a hot-dog lehet merényletet követnek el kamikaze mód a ruhád ellen, inkább elviszlek egy kellemes kis helyre, francia, elvileg, szóval remélem tetszeni fog! - Mert a nyelvet beszéli, ez tisztán megvan, de hogy a konyhát szereti-e az nem. Minden esetre én nagyon szeretem azt a helyet, kisebb és csendesebb, de talán pont ezért.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Aubrey McNally
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 25
Hozzászólások száma : 119

TémanyitásTéma: Re: Csak nem? De! ~ Aubrey & Sebastian   Szer. Okt. 08 2014, 19:31

Még csak nem is látott, de állítja, hogy csak édes lehet. Nyűgök egy sort, de közben mosolygok és ide-oda ingatom a fejem. Most már tényleg nem lehet visszaszívni. Elviselem, ami azzal a kijelentésemmel járt. Nem tehetek róla, néha előbb mondok ki mindent, mint, hogy átgondolnám.
Egy dolog, hogy valakivel úgy terveztem, hogy pár alkalommal együtt töltjük az estét, de ha valami többet szeretne, azért tenni kell. Nem fogom olyan egyszerűen adni magam.
-Ahh, szóval azt mondod, hogy bonyolult lennék? -Mindjárt meg is köszönöm, amiért ezt mondta. Mert a bonyolult nők a vonzó nők. Az egyszerűek meg a könnyen megkaphatóak. Persze sokan szeretik ezt a típust.
-Talán nem számít? -Felhúzom a vállam az államhoz, és kicsit megbújva fordulok felé. Somolygás közben kivillantom a lábam, de csak véletlen, heccelve ezzel az amúgy is felspannolt gondolatait. De ha azon múlna, egy ingben is sertepertélne, ha az tetszene neki.
Továbbra is kérdőn nézek rá a név említésén, de nem bután, mert hát azért meg tudtam fejteni, hogy nem egy vadidegenről lesz szó.
-Áá, vagy úgy! Akkor egyetemre jár még? -Érdeklődöm a családja felől, meg ha már egyidős velem, akkor lehet, hogy még tanul. De megmosolygom, hogy "kis öcsinek" titulálta, miközben velem egykorú. Elgondolkodom egy pillanatra azon, hogy vajon tudja, hogy mennyi idős vagyok? Mondtam volna neki? Nem is lényeg, igazából nem csinálok abból problémát, hogy elmondtam-e.
-Igazából... -Itt egy kicsit meghúzom a számat, és lassan kiérünk a teremből is. -...nekem apukám van. -Kezdek bele, bár még nem tudom, hogy ő miként kezelné, mert egy dolog, hogy én így nőttem fel, és ez a természetes, amiről persze tudom, hogy nem az... de nincs előttem anyakép, aki teleplakátolná a házat a gyerek képeivel.
-De abból mindjárt kettő. -Nem szégyellem, büszke vagyok rájuk, hogy az én apukáim, mert szebb és jobb gyerekkorom nem is lehetett volna. A talponállóra csak mosolygok, ha tud egy jó helyet, akkor menjünk oda. Remélem közel van, mert egyébként éhes vagyok. Mindig éhes vagyok...
-Szerintem szuper lesz. Ráadásul nem kell egyből tisztítóba vinni a ruhám. -Bár belegondolva, máshol is le tudnám enni, nem kéne ahhoz hotdognak lennie, amit eszünk.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Csak nem? De! ~ Aubrey & Sebastian   Szer. Okt. 08 2014, 21:18

Látom szenved, azaz "nyuffog" hogy ezt "lerontotta" pedig nem, szerintem jó délután elébe nézünk, öröm lesz így fordítani!
-Csak kellően érdekes! - Vigyorgok, nem tudom, nekem a bonyolult személyiség az olyan... nem feltétlenül dicséretnek érteném, szóval inkább máshogy fogalmaznám meg a dolgot.
-De, számít... - Ajj, még kacérkodik is velem, persze hogy a pillantásom a lábára fut, ejj. Kicsit kajánabb lesz a vigyorom, el tudnám viselni ha nálam ébredne megint a jó kis éjszaka után és csak az én ingem lenne rajta, semmi más. Bár úgy sejtem, nem sokáig lenne rajta, khm.
-Nem, színészképzőt végzett és most már dolgozik. - Mosolygok. Igazából nem tudom Aubrey mennyi idős, de mivel végzős, így 21 és 24 közé esik, az öcsi 23.
Aztán látom, hogy valami olyat mondhattam, ami nem jó, rögtön leesik hogy az anyukáját sosem emlegeti.
-Oh... sajnálom, nem akartam rossz emléket felkavarni vagy ilyesmi... - Szidom magam, lehet elhagyta vagy meghalt. Annyi a válás, nem csodálkoznék ezen. Az eszembe sem jut hogy az anyukája az apuka, szóval két apukája van. De szerintem látszik, hogy én másra gondoltam, mert én érzem magam kínosan.
Aztán pislogok párat, mert kijavít. Kell némi idő, mire leesik, az apja a férfiakat szereti.
-Oh... az más. - Jó akkor nem csináltam olyan szörnyű hibát, bár kissé fura ilyet hallani. - De akkor... fogalmam sincs melyik apukád akkor milyen mert én csak egyre asszociáltam eddig. - Szalad össze a szemöldököm. Van a fotós apuka, az tuti. De a többi dolog amit mesélt... vagy mindkét apja fotós? Úhh, asszem inkább ezzel leszek bajban, mert azt mondtam figyelek rá, de így összezavarodtam mit is tudok. - Nem lehetett nekik könnyű... már nem miattad, amúgy. - Javítom magam, de a meleg pároknak eleve nehéz, szegény Kilian is hogy járt, mesélte, csak azért mert ő a fiúkat szereti. De értékelem hogy elmondta, gondolom keveseknél indít ezzel. Vagy ki tudja.
-Ugye? A fontos szempontok, én mindenre ügyelek! - Vigyorgok, ez a reklám helye volt igen.
-De ha két apukád van duplán kislányos apuka szerep van, az udvarlók fele akkora eséllyel élik túl, nekem hány százalék a túlélési esélyem? - Vigyorodom el, ezt még meg kell szokni, de előbb próbálom felfogni és elképzelni.
Közben a kocsim felé kezdem terelni, úgy egyszerűbb menni, no meg nem szeretném itt hagyni. Igaz brit kocsi, szóval a "vezető" ülés fele kellene vennie az irányt hogy az anyós ülésen kössön ki.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Aubrey McNally
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 25
Hozzászólások száma : 119

TémanyitásTéma: Re: Csak nem? De! ~ Aubrey & Sebastian   Szer. Okt. 08 2014, 21:46

Még szerencse, hogy sokféle vélemény és elképzelés létezik a világban. Ha valaki bonyolult, akkor az lehet pozitív és negatív példa is. Mindenki amire asszociál ezzel kapcsolatban. Én szeretek bonyolult, vagy épp érdekes lenni, ahogy Seb mondja.
-Na ugye! -Kuncogok a vállam fölött és tovább incselkedek. De ez is csak addig tart, amíg nem evezünk komolyabb témákra, mint a család. Akkor nem fogok láb villantani neki, az milyen pofátlanság már. Mondjuk elképzeltem egy újabb, forró estét. Nem olyat, mint a múltkor, egy sokkal... vadabbat. Ki kell űznöm ezt a fejemből, ez így nem normális...
-Ó! Akkor bejött neki... sikerült! -Ezek szerint nem lehetetlen pályakezdőként elindulni a színészvilágban. -Film vagy próza, mármint színházi? -Mert azért az sem mindegy, hogy milyen színész. Lehet a filmeseknek könnyebb dolguk van, mint a prózai színészeknek. Vagy a fene se tudja, vajon hol nagyobb a szűrés? Erről lehet inkább őt kéne megkérdezni, de lehet nem is tudna rá válaszolni... mert csak az egyikben érintett.
-Nenene, nem... -De egyszerűbb kiegészíteni, mint magyarázkodni, bár lehet, hogy erre is sor kerül majd. Nem szoktam mindenkinek erről mesélni, de szerintem vagyunk már olyan szinten, hogy egy kicsit be lehessen avatni a családi dolgokba, és egy idő után már feltűnő, hogy apuka van a sztorikban, de anyuka sehol, még csak említés szinten sem a gyerekkoromból.
Én felvállalom, bevállalom, hogy a szüleim melegek. Nem kívánhattam volna jobb embereket rajtuk kívül.
-Hát van a fotós apukám, és van a modell apucikám. -Érzékeltetem, hogy esetleg melyikük lehetne az anyuka szerep betöltője, hát az apuci. -Jellemben nincs különbség, szóval ne úgy képzeld el, hogy retiküllel rohangászik egyik-másik. -Ezen azért jót mulatok, mert bizony vannak ilyen ismerősök, akik tündériek, de inkább nők lennének, mint pasik, még akkor is. De a lényegen nem változtat, hogy nem volt egyszerű dolguk. Bólogatok mellé, nem veszem magamra, én nagyon is jó gyerek voltam.
Amerre terelget már megyek is, ülök be, persze először mikor odapillantok, látom, hogy nem az én helyem. Furcsállom, de találkoztam már brit autóval, úgyhogy át tippenek a másik oldalra.
-Mindenre, annyira jó vagy! -Búgom miután beültem, kényelmesen elhelyezkedtem és indulásra készen voltam.
-Hát, extrán összetett a dolog. Nem sokan próbálkoztak meg vele, de amikor igen, akkor se jutottak messzire. -Olyanok, mintha én lennék a hercegnő a várban és ők a sárkányok, akik őrzik az álmom. Mondjuk volt, hogy megjegyezték, hogy jól választottam, nekik is tetszik, az egy kissé elbátortalanította a srácokat. De pont olyan egyszerű mindenkinek megfelelni, mintha csak egyvalakinek kéne, nekem...
-De az, hogy mennyi lenne az esélyed, hát... igazából van remény. Ha elbűvölöd őket, ahogy mondjuk engem, akkor nagy baj nem lehet. -Mondom félvállról véve, mert hát, akit eddig bemutattam, az összesen két srác volt. De talán Seb nem most lesz ezen a tűzkereszten átlökve.
-Bár a francia tudás, meg az, hogy helyes vagy, szerintem sokban hozzájárul ahhoz, hogy mondjuk, ha úgy adódik akkor túléld.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Csak nem? De! ~ Aubrey & Sebastian   Szer. Okt. 08 2014, 22:29

-Én sosem tagadtam hogy érdekelnél! - Vigyorgok, mert hát hirtelen nem is tudom honnan ötlött a fejébe ez.
-Igen, szerencsére. Szerintem szereti, vannak céljai. Kicsit aggódom azért érte, nehogy baja legyen, de... megkaptam hogy túl aggodalmas vagyok így nem teszem. - Látszik a fejemen, hogy nah, összeszedtem magam és nem képzelem el hogy lezúg a díszlet tetejéről mert rájön valami roham, vagy mert leesik a vércukra. - Film, jelenleg dublőr. A Zegers gyereké. - Semmi bajom Kevinnel, de basszus látott sírni, aztán autogrammot adott... és a kettő nem függött össze. De rendes gyerek a srác, szavam nem lehet.
Aztán meséli el, hogy két apukája van: apu és apuci. Jó, szóval ez a kódolás, akkor konvertáljunk...
-Már miért tennék, a meleg férfiak nem transzvesztiták... - Nézek rá értetlen, mert hát.. Kilian sem épp nőies, hacsak azt nem vesszük, hogy legalább annyira... nos... érzékeny. Phoenix meg... basszus, hát nekem full heteronak tűnt!
-Kösd be magad drágám... - Vigyorgok már a kocsiban, hogy dicsér, búgva-dorombolva, nem tud nem hízni a májam.
-Húúú, szóval ez megmérettetés, értem! - Vigyorgok, engem az nem zavar. Noha kétlem hogy találkoznék a szüleivel.
Aztán nevetek kicsit.
-Az anyukák szoktak jobban kedvelni, kihívás lenne! - Nevetek. Kedvelni szoktak a szülők, mert illedelmes vagyok, tisztelettudó, de mióta felnőttem nem szoktam "rákényszerülni" hogy a szülőkkel beszélgessek.
-Áh értem, szóval ha franciául beszélek és sokat mosolygok nem kapok orrtörést, mert kár lenne a csinos pofimért, hasznos infó! - Nevetek halkan. - Bár félek, ha apukáddal, aki tud franciául, - most gőzöm sincs melyikük volt kinn - elkezdek beszélgetni, hamar elkalandozom, mert ő sokat jár vagy járt kinn, bőven tudnék vele beszélgetni... - Hát igen, Eleevel is jó volt kiruccanni Párizsba, de azóta csak megint sóvárgok utána, hogy az utcákon sétáljak, hogy elkapjon a hangulat. Ha olyannal beszélek aki járt kinn, aki tudja miről beszélek, még talán ő is kellemes hangon beszél róla, hát kész vagyok. Asszem inkább az apukája vágódna be nálam, mint én ő nála... vicces lenne.
Közben vezetek persze, könnyeden, szeretek vezetni, ellazít.
-Már nincs messze. - Mondom és keresek is valami parkolót.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Aubrey McNally
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 25
Hozzászólások száma : 119

TémanyitásTéma: Re: Csak nem? De! ~ Aubrey & Sebastian   Szer. Okt. 08 2014, 23:30

Megvonom a vállam. Én meg sosem feltételeztem, hogy tagadná. Érezni a levegőben azt a pezsgést, ami kettőnk között van, egy percig sem gondoltam, hogy másképp lenne.
-Ez valószínűleg nem vigasztal, de a ha történik valami az nem csak az öcséddel eshet meg, bárkivel, inkább úgy kell felfogni, hogy nem fog semmi rossz történni, és akkor, van arra sansz, hogy nem vonzod be a rossz dolgokat. -Phelipe számtalanszor elmagyarázta a karmát, meg a vonzás törvényét meg... ő hisz ezekben a misztikus dolgokban. Úgyhogy ki vagyok művelve ezotériából is apuci által.
-De mindenképp becsülendő, hogy így aggódsz érte. -Felelem egy bólintással, és mikor felhívja a figyelmem az övre, már húzom is magam elé, finoman kattan, és már kész is. Általában automatikusan húzom magam elé, de most nem volt meg ez a mozdulat. Biztos, mert nem én vezetek.
-Igazából ez a sztereotípia, és sajnos nem tudom, hogy te ebben a témában mennyire vagy... jártas. -Jobb, hogy nem azt mondtam, hogy "otthon" az nagyon furán jött volna ki, hogy egy ennyire heteró pasi otthonos legyen a meleg témában. Muszáj volt tehát megemlítenem, hogy normális, civilizált férfiak, akik szeretik egymást és nem kürtölik égbe, hogy ők együtt hálnak. De attól még mindenki tudja... amolyan nyílt titok.
-Ha tudom, hogy ennyire szereted a kihívásokat, első este sem adom be a derekam, hadd szívjad a fogad miattam. -Finoman rásimítok a karjára, aztán visszahúzom az ölembe. James nem szereti, ha vezetés közben piszkálják, ez lehet csak rá jellemző, de ki tudja. Nem próbálkozom inkább.
-A helyzet az, hogy itt is kedvelnének, a kérdés csak az, hogy tudnád-e kezelni. -Megvonom újfent a vállam. Nem valószínű, hogy találkozna velük, bár bármikor tehetnek egy random látogatást nálam, amit szintén nagyon-nagyon ritkán tettek eddig is, mondjuk lehet néznék nagyokat, ha hazaérve az ágyon dekkolnának. Igen, azt hiszem...
-Phelipe, apuci... ő francia. Ízig-vérig, kívül-belül... őt valószínűleg lekenyereznéd nagyon egyszerűen, mert vajból van a szíve és mindenkit nagyon szeret már első pillanattól kezdve. James... lenne a nagy falat. Ő ugyanis a megtestesült férfi, rá csak két ember van hatással. Én és Phelipe... de még mi sem mindig érjük el, amit szeretnénk. Nagyon racionális felfogású, ahhoz képest hogy művész. -Foglalom össze nagyon kicsi dióhéjban, hogy miként képzelje el őket. Azt persze nem várom el, hogy meg is jegyezze, hogy mi a nevük, és hogy melyikük-melyik szülő szerep képviselője...
-Igen, valószínűleg jól meglennétek... -Csak nehogy emiatt apu meg féltékeny legyen. Na az irtó gáz szitu lenne. Mert hát nem lehetetlen. Phelipe még mindig nagyon jóképű, jó kiállású, intelligens és francia. Ha Seb találkozna vele és jól eldiskurálnának franciául, hát igen... James nem kedvelné nagyon. Nehéz ügy. De ezt inkább nem kötöm az orrára, hiszen, nem is lesz terítéken a közeljövőben.
Arra, hogy nemsokára megérkezünk bólintok, már alig várom. Addig mondjuk jó, amíg nem kezd korogni a gyomrom, de lassan elérem azt az állapotot is...
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Csak nem? De! ~ Aubrey & Sebastian   Csüt. Okt. 09 2014, 00:30

-Kicsit komplikáltabb a dolog, de lényegében igazad van. Amúgy elég peches voltam az utóbbi időben, de nem direkt... - Mosolygok szélesen.
-Van okom sajnos... - Sóhajtom, de inkább motyogom, mindenkitől azt kapom túlzásba esem, nem azt hogy becsülendő. Lehet ha tudná a teljes sztorit ő sem mondaná már ezt rám, és az aggódásomra. De nem akarok hangulatot rombolni, jól akarom érezni magam és lehet tényleg túlaggódom, most mindenképpen szeretném ezt hinni.
-Hát... nem tudom mennyire vagyok jártas, két homoszexuális barátom van. Azaz ismerősöm. - Kivételesen nem a félreértés miatt javítom magam, hogy a fiújuk vagyok/voltam, hanem mert annyira nem ismerem őket. - Bár ha igazán pontos akarnék lenni... akkor csak egy, a másikuk szerintem biszex. - Pislogok párat. - De kéne mást is tudnom azon kívül hogy nem a lányokat lesik hanem engem? - Vigyorodom el, mert Kiliannél ez fenn állt egy ideig. Phoenixnél nem hiszem, bár már értem miért akadékoskodik a külsőm miatt. De csak vicceltem amúgy, nem vagyok ilyen beképzelt.
-Nem is adtad! Közölted ha most lefekszünk többet nem látlak, pedig nagyon felhúztál előtte! - Meredek rá, de csak rövid ideig tehetem, mert az utat kell néznem. De megenyhülök hogy simogat, elmosolyodom, engem nem zavar ha hozzám ér. Amíg nem szexuálisan simogat, addig nem szólok.
-Mit? Hogy melegek? Pardon... - Nem tudom mennyire kellemetlen ez a szó nála. - Miért zavarna? Amíg nem kezdenek ki velem nem fogom kínosan érezni magam. - Mondok csak ennyit, mert ez így van. De ez állna valaki anyukájára is, azzal valóban nehéz mit kezdeni és kezelni, de biztos lehet.
-Phelipe engem is lekenyerezne, mivel francia... - Vigyorgok, hát imádom a francia habitust. - Érdekes, a művészek ritkán racionálisak. Bár van bőven kivétel, rengeteg olyan író és költő van akik mérnökök, matematikusok, hasonló, tehát eléggé két lábbal a földön járnak, mégis mikor írnak az igazán kifejező és nem földhöz ragadt. - Próbálkozom azért a memorizálással, mivel Aubrey élete az apjai körül forog, velük kapcsolatos a legtöbb emléke. Meg érdekel is, igazából.
-Tudod nemrégen voltam Párizsban az egyik kedves ismerősömmel és annyira hiányzott. Nagy szívfájdalmam, hogy körülöttem kevesen beszélnek folyékonyan franciául. Van egy ismerősöm, nos... őt említettem hogy nem válogatás szexuális téren, ő kinn élt sokáig, néha őt csábítom francia társalgásra. Szóval ne lepődj meg ezen a dolgomon, hogy nálam ez szempont, lehetőség, amivel élni szeretek. A családomban senki sem tud franciául, mindig kicsit kívülállónak érzem magam tőle, kivéve ha van kivel franciául beszélni. Akkor valahogy nem. - Nem szeretném ha azt hinné csak azért mondtam mert kóbor hobbi, ne adj isten sznobság ez nálam, utóbbitól a falnak mennék.
Leparkoltam közben és már szállok is ki, ha hagyja nyitom neki az ajtót és kisegítem a kocsiból.
Az étterem nincs messze, szemben van, így be is vezetem, keresek vele egy asztalt. Elég kicsi étterem, sok "fülkével", le is ülök vele az egyikbe ha megfelel, szemben vele.
Az étlapon franciául és angolul is fel van tüntetve a kínálat, köztük nem egy hagyományos francia fogással és desszerttel.
-Ha innál valamit csak nyugodtan, engem nem fog zavarni. - Mosolygok rá, mert attól hogy én nem ihatok, ő még fogyaszthat a vacsorájához valamit.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Aubrey McNally
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 25
Hozzászólások száma : 119

TémanyitásTéma: Re: Csak nem? De! ~ Aubrey & Sebastian   Csüt. Okt. 09 2014, 10:53

-Minden csak annyira komplikált, amennyire mi azzá tesszük. -Hívom fel a figyelmét erre az apropóra. Igazából mindent mi döntünk el, még azt is, amiről azt hinnénk, hogy nem így volt. Tudatos, tudatalatti ... véletlenek márpedig nincsenek. De csak kedvesen mosolygok, a motyogását nem feltétlen tudom kivenni, mert épp figyelem az elsuhanó póznák sokaságát, és csak félig-meddig hallottam, hogy valamiről sutyorog magába. Bizonyára nem lehetett olyan fontos, ha nem hangosabban mondta, vagy épp ismételte meg.
-Barátokból leredukálódtak ismerőssé? -De hamar meg is lesz magyarázva, hogy pontosan miről is van szó. Így már világosabb, tehát nem igazán jártas, de van ismerőse... talán kettő is. Nem túl biztató. Az pedig, hogy őt bámulják, hát nem lepődöm meg, férfi szemmel is biztos annyira jó, mint női szemmel. De nem aggódom miatta, nagyfiú már, hogy ezt kezelni tudja. Talán nem fog a fejébe szállni ez a nagy siker, hogy mind a két nem csak őt akarja.
-Csak kíváncsi voltam, hogy mennyire emlékszel... -Kinyújtom a nyelvemet is rá, incselkedem továbbra is, de csak kis dózisban adagolom. Nem gondoltam, hogy még megvan neki ez a momentum. De ettől még nem volt annyira nehéz dolga, ezt lássuk be!
-Úgy látom, azért nem csináltál belőle akkora problémát, most is itt vagyok. -Tehát nem csak a szex miatt van az, hogy itt tartunk. De hol is? Igazából nem tartunk sehol, csak találkozgatunk, talán most már sűrűbben is majd, mint eddig. Ez tetszik. Elmosolyodom, ahogy bocsánatot kér. Megrázom a fejem, engem nem zavar, amíg nem valami erősebb, csúnyább jelzővel illetik őket. Akkor bizony anyatigrissé válok, és apuék lesznek az én kicsinyeim.
-Azért szokásuk kóstolgatni az ismerőseim. Nem kikezdés céljából, de aki odáig eljut, hogy be legyen mutatva, azt... tesztelgetik, kóstolgatják, de sose mennének el odáig, hogy kikezdjenek bárkivel is. -Főleg, mert remekül megvannak egymással, boldogok, de azért szórakozottak is. Minden apuka tesztelgeti azt a srácot, aki odajön a lánya házához... de az, ha valakinek meleg szülei vannak, mindjárt más lesz a "leányzó fekvése".
-James építésznek készült, aztán fotós lett belőle. -Ezért az a fene nagy racionalitás.
A nagy kifejtős rész, amiben a francia-szeretetéről beszél, megint megmosolyogtat. Ennyit beszélni arról, hogy szereti, még senkit sem hallottam. Negédesen, franciául szólok hozzá, duruzsolok neki apró kedvességet. Mert figyelek rá, és ha ezt szereti, akkor amennyit én ezzel hozzá tudok tenni... megteszem.
-Engem meg nem is vittél?! Mit ne mondjak, szép... szép... -Mindezt persze franciául, tettetett sértettséggel, de annál nagyobb temperamentummal. Látszik, hogy nem gondolom komolyan, de azért mókás.
Megérkeztünk, igazából megvárom, amíg ajtót nyit, ha már ennyire lovagias szeretne lenni, akkor tegye meg. Engedem, és nekem is jól esik egy kicsit hercegnőnek lenni. Nyújtom a kezem, a kiszállással sincs baj, az idő kellemes, az étterem pedig tényleg közel van, épp csak át kell libbenni. Bármelyik box megfelelő nekem, a lényeg, hogy egy kicsit megint kettesben lehessünk, beszélgessünk.
-Nem, majd csak egy teát... kérek. -Nem is tudom, hogy lehet-e kapni itt... az étlapot bogarászom, több ételt nem tudok hova tenni, annyira nem sűrűn eszem francia ételeket, de szerencsére ott van angolul is, de a rend kedvéért, inkább megkérem Sebet, hogy írja körül az ételeket, hogy mit takar egyik-másik. Be is csukom a lapot.
-Ajánlj nekem valami finomat! -Kérem mosolyogva, és picit odakoccolom a térdem az övének.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Csak nem? De! ~ Aubrey & Sebastian   Csüt. Okt. 09 2014, 17:32

-Tudom, de azért vannak kivételek. Nem szeretnék belemenni. - Mondom ki nyíltan, de mosolygok. Nincs kedvem elmagyarázni, hogy Henry miért is beteg. Nem egy jó randi téma.
-Nem, csupán elhamarkodott lenne azt feltételeznem, barátjuknak tekintenek. Főleg Phoenix... - Mosolyodom el, mert hát ő külön kategória, Kilian ugyan egy végtelenül kedves valaki, nem ismerjük egymást olyan régen és nincs annyi közös élményünk, hogy ezt határozottan állíthassam. Igazából szerintem egy barátom van, ő Josh. Legalábbis én nagyon nagyon szeretném ezt hinni, hogy tényleg barátok vagyunk.
-Hah, figyelek rád, legalábbis nagyon igyekszem. - Duzzogok még egy picit, mert dukál, mert bizony emlékszem. Kikérem magamnak! De azért somolygok az orrom alatt.
-Nem, nem szoktam. Bár aggódtam átejtettél és csak egy éjszakára kellettem és ennyi volt. - Mosolygok. Attól hogy nem keresek komoly kapcsolatot, még szeretnék fix partnereket és nem csak az ágyba.
-Értem, mondjuk nem árt tudni, mennyire lehetnek önmaguk. - Legalábbis én erre asszociálok ebből. Ha valaki jól kezeli hogy egy férfitól kap egy olyan bókot, amit inkább nőtől kapna, vagy igazából bármilyet és nem esik kétségbe, akkor nagy baj nem lehet.
-Fura hogy otthagyta, általában a racionális emberek a stabilabb munkákat keresik, a fotózás instabil jövőt nyújt általában. - Kivéve ha nem lesz valaki nagyon felkapott, akkor azért csökken a veszély az éhhalálra.
Elmagyarázom a saját furcsaságom, de valóban kenyérre kenhet vele, hogy franciául kedveskedik, látszik a fejemen. Persze könnyen váltok én is nyelvet, érezni is egészen dorombol a hangom, hogy franciául szólalhatok.
-Hirtelen ötlet volt, ami azt illeti. És nem is hívtál, fura lett volna ha felhívlak, hogy nah? Párizs? Holnap után? - Eleevel majdnem ez volt, de nem bántam meg. De róla tudom, hogy annyira spontán mint én. Igazából olyan mintha agyon is ismerném, mert szinte "tükörképem". Kevés dologban különbözünk csak. - De elmehetünk, semmi jó elrontója nem vagyok! - Én akármikor elruccanok kedvenc városomba, ha időm engedi.
-Jól van, teázzunk. - Mondom már aztán az étteremben, én bármikor vevő vagyok egy teára. Elfajzott brit szokás.
Az ételekről kérdez, így kicsit leírom őket, már amelyiket ismerem, én sem kóstoltam/főztem mindet.
Elvigyorodom hogy érzem a térdét.
-Hmmm, egy kis Drayton, francia módra? Szinte elolvad a szádban, édes, teljesen ennivaló! - Mondom először teljesen komolyan előadva, mintha létezne ilyen fogás az étlapon, majd elég buján nézek rá, ha nem jönne rá, magamról beszélek.
-Hááát... én szeretem a kagylót, itt jól is csinálják, de a rák is jó. Aztán a Cordon Bleu is finom, noha egyszerű étel, ha nem akarsz semmi extrát. - Ajánlok aztán már komolyan, én lehet utóbbit kérem.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Aubrey McNally
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 25
Hozzászólások száma : 119

TémanyitásTéma: Re: Csak nem? De! ~ Aubrey & Sebastian   Pént. Okt. 10 2014, 17:06

Bólintok, abszolút érthető, hogy nem szeretne, de nem kértem, hogy ossza meg velem minden gondját-baját, persze ha megtette volna, nem mondom, hogy "hallgass, nem érdekel", de nem forszírozom, hogy "de nem kértem, hogy mondd el". Jobb, ha csendesen elhallgatok e téren.
-Vagy úgy, ez mindjárt más. -Elmosolyodom. -Mióta ismered őt... őket? Ők egy pár? -Ha már így belelendültünk, és mert engem nem feszélyez a téma, nos... kicsit kérdezgetem. Az már nem olyan rossz előrelépés, ha mesél az ismerőseiről. Nekem mondjuk elég kevéske van, mert sok időm elmegy a munkára, de fotósberkeken belül már én is jó lábakon állok ismeretséget tekintve.
-Nagyon is ügyesen csinálod. -Ezért most jár egy belsőcomb simi, de már húzom is vissza a kezem, a végén még felcsavarodunk egy póznára csak azért, mert megdicsértem, hogy ennyire figyelmes. Még szeretnék az ágyában fetrengeni, úgyhogy maradjunk az úton, ahogy annak lennie kell.
-Azt hitted, hogy az a féle nő vagyok, aki ezt a luxust megengedi magának? -Ezzel csak arra utaltam, hogy lehet, sokan lennének jelentkezők, hogy kettyintsünk, de azért nem váltogatom ilyen gyakran, általában egynél több nincs is egyszerre. Ebben a kérdésben elég egyszerű vagyok. Megszokás kérdése persze, a franciák néha több vasat is tartanak a tűzben a biztonság kedvéért, és ha nekik bevált, lehet nekem is beválna, de nem kísérletezgetek.
-Meglepődtél volna, ha így van? Vagy igazából már túltetted magad és elhitted, hogy így volt? -Mert ha elhitte és túltette magát, akkor most fogom magam kellemetlenül érezni, de nagyon, mert lehet, hogy nem is volt kíváncsi a társaságomra. Túlkomplikálom... nőből vagyok, ez nekem megengedett.
Apuék kerülnek terítékre, meg a csipkelődésük. Volt már, hogy túlzásba estek, de az esetek többségében fel tudják mérni, hogy mennyire fanyalog az illető az ő... humoruk, érdeklődésük és további dolgaik miatt. Továbbra is franciául mesélek, kivéve, ha nem jut eszembe egy-egy szó, ami lássuk be, mivel nem vagyok anyanyelvi szinten, csak elég jól beszélem, nos... előfordul, de nem minden második, harmadik mondatomban, csak elszórtan.
-Hamar felkarolták, vagy valami ilyesmi volt. Tervezett egy nagyon szuper éttermet, és miután elkészült minden, valahogy meg kellett örökíteni, úgyhogy ő volt, aki lefotózta, hogy meglegyen a portfóliójában, élete első, önálló munkája. -Innentől meg kikövetkeztethető, hogy annyira jól sikerültek a képek, hogy a későbbiekben nagyobb szerepet kapott ez a vonal, majd jöttek a különféle felkérések és végül bumm! Megszületett James McNally a világhírű fotós... onnantól meg már csak felfelé ívelt a karrierje, nem igazán volt az éhhalál közelében sem. Sem semmilyen probléma nem adódott. Így lehet, hogy ott tart, ahol éppen.
-Tehát meglátásod szerint rugalmatlan lennék? -Pedig ki lehet velem ruccanni. Nem vagyok karót nyelt, sőt, simán benne vagyok, de most már csak azért se megyek el vele, ha hívna. Hahh! Majd talán egyszer... bár az attól függ, hogy milyen formában hívna, csak rám csörögne? Vagy odaállítana a kocsival a lakás elé, hogy öt percem van összepakolni mert mindjárt megy a gép? Dilemma a négyzeten!
Bent már kényelmesen üldögélek, és figyelgetek ide-oda, de leginkább Sebre. Ahogy magyaráz, még engem is élvezettel tölt el, hogy hallhatom, ezért végig mosolygom az étlapot is.
-Mikor tálalják? -Ó, vettem a lapot, köszönöm vevő vagyok rá, akár dupla is jöhet, mert nagyétkű vagyok, ma még nem ettem... somolygok, persze, hogy érezhető, hogy vibrál köztünk megint valami, mint a múltkor is. Folytonos késztetésem van arra, hogy hozzáérjek, talán ezért is koccolt a térdem az övének. Na és ez az elszólás... ahj.
-A rák remek lesz. -Köhintek, mert a mélázás aközött, hogy mikor tálalját Mr. Draytont... nos igen. Addigra megjött a pincér is, és rendelni kellett.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Csak nem? De! ~ Aubrey & Sebastian   Pént. Okt. 10 2014, 17:37

A meleg ismerőseimről kezdünk beszélgetni, de mikor megkérdezi egy párok-e kínos fejet vágok kissé.
-Hátőőő... izé... nem. Ami azt illeti egyikük utálja a másikuk... Azt sem tudtam ismerik egymást, bár lehet nem ismerik, kusza az egész. - Vakarom a fejem. - De Phoenixet már fél éve ismerem, Kiliant kicsit kevesebb, vele kevesebbet tudtam eddig találkozni. Gondolom a fiújával van. - Aki lefeküdt Phoenixszel, de ezt nem szeretném tudni sem, nem hogy pletykálni róla. Az biztos nem titok hogy Kilian nagyon mérges, de nem meglepő.
Megdicsér, megsimogat, nem akárhol, hajjaj... mondjuk ennyitől még nem zökkenek ki, csak az ajkamba harapok. Hát... nagyon megismételném azt az estét, szó se róla.
-Nem hittem, pont ezért nem tudtam hova tenni, hogy így alakult. Bár lehettem volna rámenősebb is, tudom. - Mosolygok, bár az én szememben ez sem megvetendő, hogy valaki még annyira sem keres senkit állandóra mint én. Ízlés kérdése. - Amúgy megengedhetnéd magadnak, nehéz ellenállni neked. - Somolygok, hát nagyon jó "játékos" a másik, engem is simán az ujja köré csavart.
-Hát... rosszul esett volna. Én még reménykedtem, hogy nem, de nem tettem rosszul! - Mosolyodom el. Tényleg mostanában emlegetem a másikat, szóval igenis a fejemben járt, az más kérdés, hogy minden összejött. Megint és nagyon.
Beszélgetünk, a kedvemért még franciára is vált Aubrey, nem kis sikert ér el vele, vigyorgok, le sem lehet vakarni az arcomról a mosolyt. Nekem fel sem tűnik hogy nem tökéletesen beszél, már anyanyelvi szinten, mostanában csak a diákjaimmal beszélgetek franciául hosszabban, ők pedig még nem tudnak, ugye.
-Hm, két legyet egy csapásra, gondolom szeret abba az étterembe járni, kellemes érzés lehet bemenni. - Mosolygok, nekem az lenne.
-Ilyet nem mondtam, de... ennyire spontánnak nem feltételezlek, hogy egy randi után eljöttél volna velem, csak úgy, mert én szerettem volna. - Nézek rá, mert hát... ha mégis akkor lehet félreismertem kissé vagy csak nem figyeltem eléggé. De az a pia és a kéj hibája lesz.
-Mondanám amikor akarod, de szerintem várjunk vele kicsit... már... a komolyabb étvágy csillapítással, kóstolót akkor kapsz amikor akarsz. - Vigyorgok, ó, csókot bármikor adok. Adnék, nagyon adnék, de félő nagyon belemerülnék. Bár míg az ételre várunk pont ráérünk, ahh, nagy a kísértés.
A rákra mosolygok, megjött a pincér is hát rendelek vacsit meg kérek teát is. Csak fekete meg zöld teájuk van, nézek Aubreyra, hogy az jó-e neki, ha igen, akkor én feketét kérek.
Ha elment a pincért és elvitte az étlapot, akkor kicsit felkönyökölök az asztalra és ha tudom elveszem a kezét hogy simogassam, mosolyogva.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: Csak nem? De! ~ Aubrey & Sebastian   Today at 22:18

Vissza az elejére Go down
 

Csak nem? De! ~ Aubrey & Sebastian

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next

 Similar topics

-
» Nem láttál semmit! ~ Christian és Sebastian
» Ma éjjel bízd rám magad!- Lia és Sebastian
» Daniel & Sebastian & Marcus Treadaway
» Ragyogás (Sebastian és Joshua)
» hiszem, hogy két paralell történet a végtelenben összeérhet ~ Sebastian

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: M'ért ne léphetnél át? :: Lazíts! :: Archívum-