Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Stanley Collins
Kedd. Nov. 22 2016, 20:33 by Stanley Collins

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

Top posting users this month
Samuel T. Collins
 
Eric A. Blake
 
Reeven Callagher
 
Felix Kaleolani
 
Leopold K. Lindhardt
 
Suzanna Crystal
 
Quentin Collins
 
Kőrösi Noel
 
Dominic Tveit
 
Louis Tagliavini
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 Csak hagyj végre békén... - Giselle és David

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Giselle Veriott
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 22
Foglalkozás : The Photographer
Hozzászólások száma : 360

TémanyitásTéma: Csak hagyj végre békén... - Giselle és David   Szomb. Feb. 02 2013, 17:23

Végre hétvége, itt az ideje hát, hogy egy kicsit kilépjen az ember a megszokott körforgásból. Fél 11-kor sikerül is felkelnem, majd evés és még egy rövid lustálkodás után nekiállok készülődni. Nem akarom a mai napot itthon tölteni, mert akkor tuti megint tanulnék, inkább elmegyek valamerre a városban. Fel is öltözöm, megfésülködöm, kicsit kisminkelem magam, de nem túlzottan, mert sosem szerettem, ha sok smink van rajtam és már fel is kapom a telefont. Hívok magamnak egy taxit, bár még mindig nem tudom, hova is menjek, de majd csak lesz valahogy. Nem sokára meg is érkezik az autó, belebújok a kabátomba, majd még egy utolsó pillantást vetek magamra, megfigyelve a ruhámat, majd bezárva az ajtót már indulok is lefelé. Beülve a taxiba, a sofőr kérdezi a címet, de fogalmam sincs.
-Nem is tudom. Maga szerint, hova érdemes ilyenkor menni? -kérdezem mosolyogva, majd miután rövid gondolkozás után Hollywoodot javasolja, rábólintok a dologra. Érdekes, már lassan fél éve lakom itt, de még sosem jártam be úgy igazán a híres városrészt, épp itt az ideje. Útközben nézelődök, délután 2 óra van és sehol senki az utakon. Mi a fene van, lemaradtam valamiről? Nah mindegy, majd Hollywoodban. Megérkezve aztán kifizetem a szerénynek épp nem mondható számlát, majd kiszállva a járműből elindulok az egyik úton, és nem sokára már a hírességek utcáján kerülgetem a csillagokat. Néha meg-meg állok egy-egy kedvenc fölött, miközben a boltokat nézegetem, de most nincs kedvem vásárolgatni, inkább tovább sétálok, miközben igyekszem átvenni az életérzést, itt legalább már vannak emberek.. és nem kevés turis
ta.
Vissza az elejére Go down
David White
Műsorgyártás
Életkor : 23
Hozzászólások száma : 545

TémanyitásTéma: Re: Csak hagyj végre békén... - Giselle és David   Szomb. Feb. 02 2013, 17:42

Bent sétálgatok a városban, bár fogalmam sincs, hogy miért jöttem ide. Valahogy olyan hiány van bennem, amióta Giselle kerül, hogy még az étvágyam is elment. A tanuláshoz meg baromira nincs kedvem, így csak zsebre tett kézzel mászkálok, nem tudom, hogy merre megyek. Egyszerűen csak rá tudok gondolni, hiányzik, de nagyon. Még a telefont sem hajlandó felvenni nekem, az ajtó nyitásról meg nem is álmodozok. Találva egy kisebb kő darabot, elrúgom, hogy addig se unatkozzak.
- David! David! - Hallom a hátam mögül a hangot, mire feleszmélek, már ott is van mellettem Stacy. Mosolyogva áll előttem, de fogalmam sincs, hogy mit akar tőlem.
- Nem is vettél észre? Na mi a baj? - Kérdezi tőlem, bár hirtelen nem is tudom, hogy mit mondhatnék. Azt tudom, hogy pár napja nem is voltam suliban, esélyes, hogy kitiltanak az egyik óráról és a vizsgám sem lett valami fényes.
- Bocsi, elkalandoztam. Nincs semmi baj, csak belemerültem az élet nagy kérdéseibe. - Halvány mosollyal nézek rá, most csak ennyi megy, de tudom, hogy látja rajtam, van valami bajom. Talán azért nem kérdez rá, mert tudja, hogy nem akarom elmondani, vagy csak szimplán nem érdekli, de én az elsőre szavazok.
- Hogy sikerült a vizsgád? - Érdeklődik tovább, mire megrántom a vállamat, és elindulok, mire sétálni kezd mellettem. Egyáltalán nem vágytam társaságra, de nem fogom neki azt mondani, hogy menjen el. Legalább beszélgetek valakivel és eltereli a figyelmemet.
- Elég vacakul, de majd uv-zok. Bár nem buktam meg, de javítani akarok. Megvannak a jegyzeteid? - Fordítom oldalra a fejemet, hogy lássam az arcát, mire kedvesen bólint. Ebből már tudom, hogy odafogja nekem adni, ami csak jó, de hirtelen elkomorul az arca.
- Mr. Milohos egyáltalán nem örül neki, hogy nem jársz be az órájára. Eddig úgy néz ki, hogy nem akar átengedni, mert 3-nál többször hiányoztál. - Valamiféle aggódást vélek felfedezni a hangjában, mire csak megrántom a vállaimat. Egyáltalán nem érdekel. Előre tekintek, mire egy ismerős alakot pillantok meg, aki a járdát kezdi bámulni. Egyből mosoly kerül az arcomra és egy bocsánat kéréssel, fogom és ott hagyom Stacyt és Giselle előtt termek.
- Giselle, szia! - Köszönök rá kedvesen és mosolyogva, egyszerűen nagyon is örülök annak, hogy végre láthatom, és beszélhetek vele. Már nagyon hiányzott, és a szívem is gyorsabban kezd el verni.
Vissza az elejére Go down
Giselle Veriott
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 22
Foglalkozás : The Photographer
Hozzászólások száma : 360

TémanyitásTéma: Re: Csak hagyj végre békén... - Giselle és David   Szomb. Feb. 02 2013, 18:05

Nyugodtan sétálgatok, itt legalább nem kell azt figyelnem, nem-e jön David, mert elég kicsi az esélye, hogy ő is pont erre császkáljon, bár mostanában a suliban se nagyon látni, remélem nincs valami komolyabb baja. Próbált már jópárszor hívni, de nem sok értelmét látom felvenni a telefonnak, így általában kinyomom, nem szeretném, hogy egész nap csörgesse a telefonom, remélem egyszer csak megunja.
Egy-egy kirakat előtt megállok, nincs kedvem vásárolni, de mindig is szerettem nézegetni a kirakatokat, tök jó tippeket lehet ellesni, meg hát a drágább boltok kirakatai mindig nagyon szépen meg vannak csinálva. Lenézek a talpam alá és meglepetten veszem észre, hogy épp Frank Sinatran állok. Mindig is szerettem a zenéit, így elmosolyodok és alaposabban szemügyre veszem a csillagot, melyen egy kis TV embléma is található, bár azt nem tudom, pontosan mit is jelenthet. Miközben ezen gondolkozom, egy ismerős hang szól hozzám. Reménykedek benne, hogy csak beképzelem és nem vagyok annyira szerencsétlen, hogy sikerül Daviddel összefutnom. Felnézek az illetőre, aki egyenesen előttem áll, és meglepetten veszem észre, hogy valóban David áll előttem. Örülök neki, mert már rég láttam, de egyben mérges, vagy talán csalódott vagyok, hiszen már kezdtem megszokni a hiányát, és most sikeresen tönkretette. Maradtam volna inkább otthon... de olyan aranyosan mosolyog, látszik rajta, hogy örül, így hát az én arcomra is felszökik egy mosoly, miközben visszaköszönök, hiszen úgy illik.
-Szia, David. -köszönök vissza, bár az én hangomban nem hallani azt a lelkesedést, amit a fiúéban. Nem igazán akarok vele sokat beszélgetni, így gyorsan kezd forogni az agyam, milyen ürüggyel is hagyjam itt.
-Ne haragudj, de épp shopping körúton vagyok, úgyhogy be is ugrom ebbe a boltba. -Nézek a mellettem lévő boltra, kész szerencse, hogy nem egy régiségkereskedés mellett álltam meg. Aliciától tudom,hogy a pasikat legkönnyebben a vásárlással lehet elijeszteni, így remélem ez Davidnél is beválik.
-Örülök, hogy találkoztunk és hogy jól vagy. Szia. -Köszönök el tőle, remélve,hogy nem akar követni, majd megindulok a bolt bejárata felé.
Vissza az elejére Go down
David White
Műsorgyártás
Életkor : 23
Hozzászólások száma : 545

TémanyitásTéma: Re: Csak hagyj végre békén... - Giselle és David   Szomb. Feb. 02 2013, 18:17

Stacy nem igazán tudja elterelni a gondolataimat, mert olyan érdektelen dolgokat mond, amivel tisztában vagyok. Nem is értem, hogy eddig miért nem vette észre, hogy a segítség helyett árt. Sóhajtok egyet, majd mikor megpillantom Gisellet, egyből felderül az arcom, és minden bajom elszáll. Végre beszélhetek vele és újra láthatom, mert a suliban sem nagyon voltam mostanában. Örültem is neki, hogy egy kicsit otthon pihenhettem, bár rettentően fájt, hogy Giselle egyáltalán nem akar velem beszélgetni, és mindig kinyomta a telefont. De most ott áll és hirtelen még azt sem hallom meg, amit a mellettem lévő lány mond. Ott is hagyom és egyenesen Giselle elé megyek. Nagyon is vidám vagyok, hogy megint látom. Az ő hangjából nem egészen lehet azt mondani, hogy örül nekem, ami nagyon is rosszul esik.
- Szívesen elkísérlek. - Vállalkozó szellemű vagyok, igazából utálok vásárolni, de így legalább vele lehetek. Mielőtt bármit is mondhatnék, olyan hirtelen vág a szavamba, hogy meglepődni sincs időm.
- Na, de... - Szólok után, mire eltűnik a boltban. Nem hagyom ennyiben, vele akarok lenni, így utána megyek és mellette kezdek el sétálni.
- Mit szólnál ahhoz, hogyha együtt ebédelnénk? - Mondok egy nagyszerű ötletet, mert én nagyon is szeretném. Remélem, hogy nem utasít vissza, mert valahogy szeretnék megint közel kerülni hozzá és ha ez az udvarlás kell neki, hát megteszem érte. Alig várom, hogy végre együtt ebédeljünk és beszélgessünk.
Vissza az elejére Go down
Giselle Veriott
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 22
Foglalkozás : The Photographer
Hozzászólások száma : 360

TémanyitásTéma: Re: Csak hagyj végre békén... - Giselle és David   Szomb. Feb. 02 2013, 18:33

Nagyon jól érzem magam, hogy végre gondtalanul sétálgathatok, még a gondolataim is elterelődnek, miközben a kirakatokat nézegetem és néha egy-egy csillagot is jobban szemügyre veszek. Olyan emberek kéz lenyomatait találom meg, akikről nem is gondoltam volna, hogy helyet kaptak itt, de ezek szerint mégis csak letettek valamit az asztalra, hiszen csak úgy nem lenne itt a csillagjuk. Épp Frank Sinatra csillagját nézegetem, amikor David hangja üti meg a fülemet. Nem tudom eldönteni, örülök-e neki, valahol a szívem legmélyén igen, de az agyam erősebb, így nem túl lelkesen köszöntöm és meg is próbálom lerázni, így elindulok egy közeli bolt felé. Elkezdem nézegetni a ruhákat, mire már meg is jelenik mellettem ismét, és mint egy mágnes kezd el követni. Egy sóhajtás hagyja el a szám, miközben igyekszem észre sem venni, hogy itt van. Felemelek egy szimpatikus pólót és az eladóra nézek.
-Ebből van kisebb méret? -kérdezem, mintha David ott sem lenne és tovább kezdek nézelődni, miközben a szemem sarkából látom, hogy az eladók figyelni kezdenek minket, elég ritka dolog pasit látni ilyen boltokban. Az ötlete hallatán tovább nézegetem a fogasokon lógó ruhákat, majd a fiúra nézek.
-Nem hiszem, hogy túl jó ötlet lenne, hiszen épp próbállak elkerülni. Legjobb lenne, ha hagynál vásárolni. Semmi értelme sincs, hogy újra jóban legyünk. -mondom hűvösen, egy kis sajnálattal a hangomban, hiszen nekem is nagyon rosszul esik, hogy meg kell bántanom a fiút, de úgy érzem, ez a legjobb módszer, hogy távol tartsam magamtól, hiszen ki akar egy bunkóval tovább beszélgetni?
Vissza az elejére Go down
David White
Műsorgyártás
Életkor : 23
Hozzászólások száma : 545

TémanyitásTéma: Re: Csak hagyj végre békén... - Giselle és David   Szomb. Feb. 02 2013, 18:50

Nem gondoltam volna, hogy Giselle ennyire levegőnek néz, és ez nekem baromira fáj, mégis nagyon örülök neki, hogy látom és beszélhetek vele, még ha távolságtartó is. Bemegyek vele a boltba és nézem az arcát, és azt, ahogy válogat. Az eladóra pillantok én is, majd mire visszanézek Gisellere, már nincs ott. Utána megyek és felteszem a kérdést, hogy velem ebédel-e, de nem igazán tetszik a válasza. Nem utálhat ennyire, vagy mégis? Rossz nézni, hogy tudomást sem akar rólam venni.
- Igen tudom, de nem akarom, hogy kerülj. Én hagylak, csak veled szeretnék lenni. - Halvány mosoly jelenik meg az arcomon, de egyből eltűnik róla és szomorú leszek. Sóhajtok egyet, mert valóban nem ezt akarom. Már annyira hiányzott, hogy kedvem lenne magamhoz ölelni, de fogalmam sincs, hogy mit lépne rá. Most az egyszer nem gondolkozok és lesz, ami lesz megölelem.
- Egy sütit is megehetünk. - Próbálkozok tovább, nem tudom, hogy ellök-e és elkezd velem ordibálni, hogy hagyjam békén, vagy beleegyezik-e a sütibe. Én nagyon is örülök, hogyha csak egy pillanatra is, de magamhoz ölelhetem. Azért pár figyelmes szempár néha ránk siklik, majd tovább válogatnak. Szeretném, hogyha velem lenne, de mégsem mondhatom meg neki, hogy mennyire hiányzik. Mégis sokat elárul szerintem, hogy most itt vagyok vele, eddig egy lány után sem futottam még. Remélem értékeli az igyekezetemet.
Vissza az elejére Go down
Giselle Veriott
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 22
Foglalkozás : The Photographer
Hozzászólások száma : 360

TémanyitásTéma: Re: Csak hagyj végre békén... - Giselle és David   Szomb. Feb. 02 2013, 19:20

Nem gondoltam volna, hogy ennyire kitartó lesz, és tényleg bejön velem a boltba, bár jobban örülnék neki, ha végre feladná és békén hagyna, hiszen nagyon nehezemre esik levegőnek nézni, legszívesebben már rég átölelném, de igyekszem erős lenni és cseppet sem látszik rajtam, mit érzek valójában. Tudtam, hogy egyszer még lesz haszna az előkelő neveltetésnek, hiszen meg kellett tanulnom elrejteni az érzéseim, ami itt most pont kapóra jön. Igyekszem minél bunkóbb lenni hozzá, hátha végre feladja, de nem úgy tűnik, ennél gonoszabb meg már nem tudok lenni.
-Nem, David. El kell végre fogadnod, hogy nem leszünk többé barátok. Keress valaki mást. -nézek a szemébe, és igyekszem belé sulykolni ezt, hátha elfogadja, és itt hagy, mert nagyon rossz érzés újra látni, így mielőbb szabadulni szeretnék tőle. Épp visszafordulnék válogatni, pontosan csak fogdosni a ruhákat, mert nem is tudom, mit látok, teljesen máshol járnak a gondolataim, amikor hirtelen megölel. Először nem is fogom fel, mi történt, csak hagyom, hogy megöleljen, majd mikor tudatosul bennem, mi is történt, megpróbálok kiszabadulni az öleléséből.
-Látod? Most sem hagysz békén, hát még ha elmennénk enni. -jegyzem meg a fiúnak, miközben igyekszem hátat fordítani neki, ahogy válogatom tovább a ruhákat. A következő ötlete hallatán egy mosoly ül ki az arcomra, csak nem adja fel, de ezzel sem tud megbékíteni.
-Nem, David. Nem szeretnék veled sehová menni.... Egyáltalán miért akarsz te ennyire velem lenni? -nézek rá kérdőn, hiszen már nem nagyon tudom hova tenni a viselkedését. Az oké, hogy hiányzom neki, hiányzom a kollekcióból, na de ennyire? Azért van ott rajtam kívül még elég sok csaj, akit ágyba vihet, nem értem, miért olyan nagy probléma, ha én kiszállok ebből az egészből.
Vissza az elejére Go down
David White
Műsorgyártás
Életkor : 23
Hozzászólások száma : 545

TémanyitásTéma: Re: Csak hagyj végre békén... - Giselle és David   Szomb. Feb. 02 2013, 19:40

Nem szeretném, hogyha továbbra is kerülne és szeretném, hogyha megbeszélnénk az egészet, kibékülnénk és újból barátok lennénk, hogy utána többek is legyünk egymás számára. Én ezt akarom a legjobban, de tudom, hogy Gisellet nehéz lesz kibékíteni, pont ezért mert most is megmondja, hogy nem akar velem lenni, ami nagyon is fáj. Rosszul esik, de próbálom nem kimutatni de a visszautasítása nagyon is rossz.
- De miért? - Állom a tekintetét, akarom tudni, hogy miért ne lehetnénk barátok. Pont ezt akarom elérni, és ezért teperek nála, de úgy tűnik, hogy semmit sem ér. Talán már nem is szeret, én meg hiába reménykedek. Sóhajtok egyet, de muszáj megtennem a következő lépést. Megölelem, de furcsállom, hogy hamar ki is bontakozik az ölelésemből. A bunkó beszólására elhúzom a számat.
- Sajnálom. - Kérek tőle bocsánatot, bűntudatom is van és egyszerűen nem érzem jól magam. Azzal, hogy hátat fordít, még valamivel megpróbálkozok, hátha ez segíteni fog, de megint csak nemleges választ kapok. Nem tudom, hogy mit tehetnék már. Egyszerűen tanácstalan vagyok, még nem kellett egy lánynak sem könyörögnöm. Giselle viszont más, már az elején tudtam, hogy nekem ő kell, de elbaltáztam, mert ebben a kapcsolat témában elég tapasztalatlan vagyok.
- Mert hiányzol... Nagyon is... - Nem nézek a szemeibe, csak miután már kinyögtem, hogy mit akarok tőle. Felveszem a szemkontaktust vele, már a mellettünk lévő öregasszony, aki feltehetőleg az unokájának vásárol, nagyon is hallgatózik. Észrevettem, hogy nyújtogatja a nyakát, hogy mit hall a beszélgetésünkből, de nem érdekel. Most csak Gisellere akarok figyelni.
Vissza az elejére Go down
Giselle Veriott
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 22
Foglalkozás : The Photographer
Hozzászólások száma : 360

TémanyitásTéma: Re: Csak hagyj végre békén... - Giselle és David   Szomb. Feb. 02 2013, 20:15

Nem tudom, meddig bírom még, hogy kerülöm, de tudom, nem sok értelme lenne tovább vele lennem, hiszen neki csak egy vagyok a sok közül, inkább találnom kéne valakit, aki tényleg szeret és csak engem szeret, nem pedig még száz másik csajt az egyetemről még még ki tudja honnan. Visszakérdez. Tudtam, hogy nem hagyja annyiban, túl jól ismerem már. Sóhajtok egyet, miközben állom a tekintetét.
-Mert én nem szeretnék a barátod lenni. Nem menne. Kérleek, értsd meg végre. -mondom már szinte könyörögve a végét, hiszen nem bírok sima barátként nézni rá, egyszerűen nem megy. Ha vele vagyok, mindig elképzelem, mi lehetne köztünk és ennek így semmi értelme sincs, akkor már jobb, ha nem is találkozunk és egy idő után csak elfelejtem, remélem. Azt hiszem a következő mondataimmal sikerült megbántanom, ami nagyon rosszul esik. Legszívesebben átölelném és megvigasztalnám, hiszen annyira aranyosan kért bocsánatot, de nem lehet, azzal még egy löketet adnék neki és tényleg soha nem hagyna békén, így inkább hátat is fordítok neki, hogy ne is lássam. A válasza azonban nagyon is meglep, így abbahagyom a matatást és a fiú felé fordítom a fejem, igyekszem felvenni vele a szemkontaktust, hogy lássam, tényleg így gondolta-e vagy csak egy újabb próbálkozás. Legszívesebben ismét a nyakába ugranék, de nem lehet, úgysem venne komolyan.
-Szép próbálkozás. De te is tudod, hogy nem én hiányzom, csak az a bizonyos részem, aki berántott a szertárba. -mondom komolyan, miközben egyre jobban kezd idegesíteni, hogy egyesek minket bámulnak, ki rejtettebben, válogatásnak álcázva sandít ránk, ki pedig teljesen nyíltan hallgatózik.
-Na jó, kinézelődtem magam. Úgyhogy én megyek is. -fordítok hátat a fiúnak és kijövök a boltból egy köszönés után, majd begombolva a kabátom elindulok, fogalmam sincs merre, de a szívem mélyén remélem, a fiú is jön velem.
Vissza az elejére Go down
David White
Műsorgyártás
Életkor : 23
Hozzászólások száma : 545

TémanyitásTéma: Re: Csak hagyj végre békén... - Giselle és David   Szomb. Feb. 02 2013, 20:48

Nem értem miért csinálja velem, azóta nem is voltam más lánnyal, sőt mindenki társaságát kerültem, amióta Giselle ott hagyott a büfében. Nem hiszem el, hogy nem hallotta a többi lánytól, hogy senkivel se vagyok hajlandó beszélgetni sem. Úgy tűnik, tényleg ennyire nem érdeklem már, én meg ebbe azt hiszem bele fogok őrülni. Végül is, ha valóban nem érez irántam semmit, akkor nincs mit tennem.
- És ha nem barátok lennénk, hanem más? - Nézek a szemeibe, ahogy felteszem a kérdést. Nem tudom, hogy mi ütött belém, de talán össze is jönnék vele, csak, hogy vele lehessek. Nem tudom, hogy mennyire akarja és mennyire veszi a célzást a járásra. Szeretném tudni, hogy mi jár a fejében, mert még az ölelésemet sem akarja, mire bocsánatot kérek. Valóban nem akartam zavarni, csak meg akartam ölelni, nem tudtam, hogy ennyire nem szabad. Annyira fáj, ahogy beszél velem, hogy legszívesebben csókkal fognám be a száját, de nem akarom, hogy jelenetet rendezzen. Őszintén elmondom, hogy hiányzik nekem, de úgy tűnik nem hisz nekem. Először nem is értem, hogy mire akar kilyukadni, de utána rájövök, hogy csak azt nézi ki belőlem, hogy az ágyamba viszem még egyszer. Pedig az érzéseim valósak, eddig egyszer nem hazudtam neki, nem értem, hogy miért nem hisz most nekem.
- Ez nem igaz! Tényleg hiányzol. - Kifújom a levegőt, állom a tekintetét, bár gondolom nem fog nekem hinni, ahogy eddig se tette. Engem más nem érdekel, ahogy a büfében is megmondtam, most sem akik minket néznek. Hagyom, hogy Giselle elmenjen mellettem, mire elhúzom a számat. Most erre mit léphetnék? Ennél jobban nem adhatja a tudtomra, hogy nem akar tőlem semmit. Utána futok, hogy még elkapjam a bolt előtt.
- Tényleg nem akarsz látni? - Kapom el a karját, hogy felém forduljon és a szemembe mondja. Tudni akarom, hogy valóban ezt akarja-e.
Vissza az elejére Go down
Giselle Veriott
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 22
Foglalkozás : The Photographer
Hozzászólások száma : 360

TémanyitásTéma: Re: Csak hagyj végre békén... - Giselle és David   Szomb. Feb. 02 2013, 22:08

Nem tudom, mit csináljak, teljesen összezavar a fiú. Eddig azt hittem, tényleg nem érez irántam semmit, de elég kitartónak tűnik, talán mégis csak akar tőlem valamit. Nem, a génjeibe van kódolva, hogy képtelen egy normális kapcsolatra, én pedig mást már nem akarok tőle, túlságosan is beleéltem magam, milyen lehetne vele, már nem tudok újra csak barátként nézni rá. A kérdése hallatán aztán hirtelen azt sem tudom, jól hallottam-e egyáltalán, ez volt az utolsó dolog, amire számítottam, ám valamiért azt érzem, ezt ő sem gondolta végig mielőtt kimondta.
-Hidd el, nem lennél rá képes, bár én lennék a legboldogabb, ha mégis. -mondom egy halvány mosollyal az arcomon, ami inkább szól a csalódottságnak és a szomorúságnak, mintsem valódi boldogságot tükrözzön, hiszen nem olyan rég, még simán elhittem volna ezt neki, és nem is gondoltam volna, hogy képtelen lenne betartani, de most már okosabb vagyok és jobban kiismertem Davidet. A következő válaszával szintén sikerül meglepnie, jó érzés hallani, hogy tényleg hiányzom neki, de nem tudom, mennyire hihetem el, mennyire szól az annak, hogy tudja, mással is lehetek. Lehet, csak a féltékenység beszél belőle és az, hogy nem akarja, másnak is meglegyek rajta kívül. Tényleg nem tudom már, mit gondoljak, teljesen összezavarodtam, így hát igyekszem minél hamarabb szabadulni innen, és mellesleg a fiútól is, hogy higgadtan, még egyszer végiggondolhassam, mit is akarok én végső soron tőle. Sikeresen ki is jutok a boltból, szippantok egyet a friss levegőből, ám mielőtt még nagyon messze mehetnék, a fiú elkapja a karom, így kénytelen vagyok vele szembe fordulni és a szemébe nézni, mielőtt még egy kérdést intéz hozzám. Lehunyom a szemem, nem tudom, mit is válaszoljak, ezt próbálom kitalálni mióta csak a boltban vagyok és fogalmam sincs még mindig róla. Felnézek, egyenesen a fiú szemébe, szólásra nyitom a szám és kijelentem, hogy nem, pontosabban csak jelenteném, de képtelen vagyok rá, túlzottan is ragaszkodom hozzá, mintsem így elküldjem, nem jön ki egy szó sem a számon, csak állok teljesen megsemmisülten.
Vissza az elejére Go down
David White
Műsorgyártás
Életkor : 23
Hozzászólások száma : 545

TémanyitásTéma: Re: Csak hagyj végre békén... - Giselle és David   Szomb. Feb. 02 2013, 22:23

Csak állok és nézem Gisellet, ahogy mozognak az ajkai és szavak jönnek ki belőle. Kicsit fáj, hogy egyből ezt gondolja rólam, mert most sem voltam mással. Egyáltalán nem bízik bennem, csak azt tudnám, hogy miért nem. Csak szomorúan nézem, ahogy ott hagy és hiába ajánlottam fel neki, nem is akart élni a lehetőséggel, hogy megpróbáljuk. De nem hagyom ennyiben, még kell, hogy beszéljünk, tudnom kell még egy valamit. Teljesen feleslegesnek érzem azt, amit az előbb mondtam, mert abban sem hisz, hogy hiányzik nekem, de nagyon, pedig esténként alig bírok elaludni, mert folyton csak rá gondolok, hogy nincs velem és ki tudja, hogy kivel van. Utána futva elkapom a karját és a szemeibe nézek, feltéve egy kérdést. A választ akarom tudni és már épp azt figyelném, hogy mit mond, mikor semmi sem jön ki a torkán. Nem tudom ezt mire vélni, összeráncolom a homlokomat, de mintha nem is akarna semmit se mondani. Elhúzom a számat, már teljesen világos, hogy mit szeretne.
- Szóval nem... Értem... - Csalódott vagyok, mert végre egy lány, akibe azt hiszem, hogy szerelmes vagyok, vagy lehetek, visszautasít. Meg se várom, hogy bármit is mondjon, fogom magam és elindulok zsebre dugott kezekkel. Azért rettentően fáj a szívem, hogy nem akar tőlem semmit, de az idő múlásával csak jobb lesz. Most mindenesetre nagyon is pocsékul érzem magam.
Vissza az elejére Go down
Giselle Veriott
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 22
Foglalkozás : The Photographer
Hozzászólások száma : 360

TémanyitásTéma: Re: Csak hagyj végre békén... - Giselle és David   Szomb. Feb. 02 2013, 22:43

Nem tudom mit gondoljak a fiúról, nem tudom, hihetek-e neki. Félek, hogy csak fájdalmat okozna, és azt nem szeretném, viszont így is nagyon fáj, ez sehogy se jó. Nem is tudom, miért akartam én folyton szerelmes lenni, most tessék ennyit szenvedhetek vele. Igaza volt Juliettenek, bár ő még nem tudja ezt az egész David dolgot, hiszen a véletlen találkozásuk óta nem beszéltünk róla, de talán jobb is így, legalább nem szekál vele.
Igyekszem minél hamarabb szabadulni ebből a helyzetből, hogy ne is kelljen többet látnom a fiút, hátha akkor könnyebben el tudom felejteni, de nem ilyen egyszerű, amint kijövök az üzletből, és elindulnék, elkapja a karomat és választ vár egy kérdésre. Nemet szeretnék mondani, meg szeretném mondani, hogy nem akarom többet látni, de nem megy, csak állok ott teljesen megsemmisülten és egy hang sem jön ki a torkomon. A fiú viszont szavak nélkül is érti, mit akartam mondani, és kimondja helyettem, én meg közben csak nézek rá, mint egy rakás szerencsétlenség, még bólintani is képtelen vagyok. Mikor elindul, még mielőtt bármit is mondhattam volna, egy pillanatig csak nézem, majd összeszedem minden erőmet.
-David, várj. Nem akarom, hogy elmenj. -szólok utána, remélve, hogy meghallja és még érdekli. Azt hiszem, nagyon is félek ettől az egésztől, hogy ismét csalódni fogok benne, de így legalább van egy kis esélyem, hogy boldog legyek, ez nélküle úgysem menne, de lehet, hogy erre későn jöttem rá és már nem fogja érdekelni őt, amit mondok. Ez esetben, ha tényleg itt hagy, fogok egy taxit és hazamegyek, ha viszont visszafordul, egy mosoly szökik fel az arcomra. Na mi lesz, fogok mosolyogni?
Vissza az elejére Go down
David White
Műsorgyártás
Életkor : 23
Hozzászólások száma : 545

TémanyitásTéma: Re: Csak hagyj végre békén... - Giselle és David   Szomb. Feb. 02 2013, 22:57

Már teljesen reménytelennek látom az egészet, hiszen nem hisz nekem ez látható rajta és nem is akar meghallgatni. Elindul, mire utána megyek, de a kérdésemre nem válaszol. Viszont én tudom, hogy mit akar mondani, mert a csend a beleegyezés egyik jele. Meg akart valamit mondani, de az nem jött ki a száján, így már egyből tudom, hogy nem akar többet látni. Így jártam, így fogom és el is indulok, amíg tudok. Azt hiszem egy perc múlva tuti, hogy rosszul leszek, de hirtelen meghallom a nevem, mire megfordulok. Erre nem számítottam, fogalmam sincs, hogy akkor most mit akar és mi is lesz. A mosolyából azt hiszem, hogy tudom. Vissza is megyek hozzá, kicsit gyorsabb léptekkel, de nem állok meg előtte, elkapom a derekát és ajkaimat az ajkaira tapasztom, mielőtt bármit is mondhatna. Kell nekem ez a lány, most már tudom.
- Azt akarom, hogy velem aludj. - Nézek a szemeibe, mikor elválnak az ajkaink, bár nem tudom, lehet, hogy rosszul értelmeztem azt, amit az imént mondott. Azért boldog vagyok, látszik rajtam, hogy újból mosolygok. Egyszerűen kiugrok a bőrömből, nem is engedem el, csak ölelem. Fejemet a vállára teszem és úgy szívom be az illatát.
Vissza az elejére Go down
Giselle Veriott
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 22
Foglalkozás : The Photographer
Hozzászólások száma : 360

TémanyitásTéma: Re: Csak hagyj végre békén... - Giselle és David   Szomb. Feb. 02 2013, 23:11

Elszúrtam, kész, ennyi volt. Addig hisztiztem, míg végül sikerült elérnem, amit akartam és itt is hagy. Most jövök csak rá, nem is akartam ezt annyira, borzasztó belegondolni, hogy ezután nem lesz ott velem, és majd mással kell látnom, mint ahogy nekem is másnál kell keresnem a boldogságot. De én nem mással akarok boldog lenni, hanem Daviddel, így minden erőmet összeszedve utána szólok, hátha még nem utált meg teljesen és hajlandó lesz meghallgatni. A szívem vadul kalapál, hogy vajon vissza jön-e vagy most tényleg itt hagy. És igen, visszajön, nem is jön, szinte már siet, és elkapva a derekam, az ajkait az enyéimhez tapasztja. Átkarolom a nyakát, majd mikor ajkaink elválnak, egy széles mosoly ül ki az arcomra, most már tudom, majdnem hatalmas baromságot követtem el, majdnem elengedtem.
-Bármikor. -bújok oda hozzá, annyira jó ismét az ölelését érezni, nagyon hiányzott már, de túl makacs voltam, hogy ezt akár még csak magamnak is bevalljam, nem én inkább szenvedtem. Egy ideig csak állunk ott, nem is érdekel, hogy kerülgetnek a járókelők, vagy, hogy a boltból az üvegajtón át néznek páran, most csak az érdekel, hogy a fiú itt van velem. Igyekszem újra felvenni vele a szemkontaktust.
-Sajnálom. Annyira sajnálom, hogy ilyen bunkó voltam. -kérek bocsánatot a fiútól, majd megerősítve ezt, egy csókot lehelek az ajkára, miközben egy könnycsepp gurul le az arcomon, most, hogy végre megnyugodtam és elengedtem magam, már nem bírtam visszatartani azt a bizonyos könnycseppet, ami már olyan rég le akart gördülni.
Vissza az elejére Go down
David White
Műsorgyártás
Életkor : 23
Hozzászólások száma : 545

TémanyitásTéma: Re: Csak hagyj végre békén... - Giselle és David   Szomb. Feb. 02 2013, 23:32

Azt hittem, hogy tényleg soha többé nem akar látni, de végül csak utánam szól, én pedig ezt úgy értelmezem, hogy mégis csak velem akar lenni, így visszasietve hozzá, egyből elkapom a derekát és megcsókolom. Már nagyon rég nem éreztem a meleg ajkait. Örülök annak, hogy meggondolta magát és velem lesz. Egyszerűen boldog vagyok és nem tudom, hogy mi ütött belém. Az, hogy bármikor velem alszik, csak hatalmas mosoly terül el az arcomon. Akár mehetünk is és bepótolhatjuk azt, ami eddig kimaradt. Ölelem én is és élvezem, hogy végre a karjaimban tarthatom. Belenézek a szemeibe, és mielőtt bármit is mondhatnék már megcsókol, amit viszonozok is. Elhajolok tőle, látom a könnycseppet, legördülni az arcán, mire magamhoz ölelem és egyik kezemmel a füle mögé tűröm a haját. Ugyanezzel a kezemmel kezdem el cirógatni az arcát.
- Mi a baj? - Kérdezem meg tőle, de azt tudom, hogy útban vagyunk, mert elég sokan morognak mellettünk. Eltávolodok tőle és egy puszit adok az arcára.
- Gyere. - Mondom neki és remélem, hogy mellettem fog sétálni. Még így sem tudom, hogy mit csináljak, mert még nem volt barátnőm. Csak sétálok mellette és örülök, hogy végre egy helyre megyünk haza.
Vissza az elejére Go down
Giselle Veriott
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 22
Foglalkozás : The Photographer
Hozzászólások száma : 360

TémanyitásTéma: Re: Csak hagyj végre békén... - Giselle és David   Szomb. Feb. 02 2013, 23:47

Nem tudom, mi ütött belém, de nem akartam elfogadni, hogy szeretem a fiút. Talán mert már tudom, hogy képtelen lenne egy normális kapcsolat kialakítására, egyszerűen bele van kódolva. De lehet, hogy még lehet ezen változtatni, adok egy esélyt a dolognak, ha nem megy, még mindig visszatáncolhatok, mindenesetre azért remélem erre nem kerül sor. Bocsánatot kérek tőle, hiszen láttam rajta, hogy neki is elég szarul estek, amiket mondtam, remélem nem haragudott meg nagyon, majd egy könnycsepp gördül le az arcomon, mire ismét magához ölel, és az arcomat kezdi cirógatni.
-Már semmi. -mosolyodom el, már megnyugodtam, és örülök neki, hogy a fiú itt van velem. Azért lassan kezd mégis csak idegesíteni, hogy ott morgolódnak az emberek, és David is megelégelte már, hiszen elindul, én pedig vele tartok. Egy ideig csak sétálok mellette, egy mosollyal az arcomon, majd a kisujjammal elkapom az övét, és össze akasztva őket sétálok tovább, nem igazán tudom, mit kéne tennem, hiszen még sose volt pasim, így hát gyakorlatom sincs az ilyen dolgokban.
-Most hova megyünk? -nézek kérdőn a fiúra, remélve, hogy ezalatt nem megyek neki senkinek és semminek, mert oké, hogy elindultunk, de kezdek kíváncsi lenni, mégis mi az úti célunk.
Vissza az elejére Go down
David White
Műsorgyártás
Életkor : 23
Hozzászólások száma : 545

TémanyitásTéma: Re: Csak hagyj végre békén... - Giselle és David   Vas. Feb. 03 2013, 00:02

Nyugodtság lesz rajtam úrrá, mikor magamhoz ölelem és gyakorlatilag összejövünk. Még nem volt komolyabb kapcsolatom, így fogalmam sincs, hogy mit kéne csinálnom. Nem tudom mire vélni azt, hogy Giselle sír, legalábbis egy könnycsepp gördül le az arcán. Azért örülök, hogy nincs semmi baja, így el is mosolyodok és egy puszit nyomok a fejére. El is indulok, mire jön mellettem, ami csak jó nekem. Fogalmam sincs, hogy merre megyek, csak ki a tömegből, mert elég sokan lettek itt. Azt akarom, hogy már most az ágyban kössünk ki, így valamelyikünkhöz megyünk. Letekintek a kezeinkre, mikor megfogja a kisujjam. Nem ezt láttam a suliban sok párnál. Fogom és az ujjainkat összekulcsolom, majd a kérdésre ránézek.
- Hát vagy hozzád vagy hozzám. Választhatsz. - Állok meg és nézek bele a szemeibe, hogy mit is szeretne. Nekem teljesen mindegy, csak valahol össze tudjunk bújni. Elengedem a kezét és ismét a derekát fogom meg, hogy magamhoz húzzam.
- Azt hittem, tényleg nem akarsz velem lenni. - Elszomorodok, ahogy ezt kimondom, mert egy pár pillanatig tényleg azt hittem, hogy nem lehet köztünk semmi, mert nem bízik bennem. Azért remélem, hogy nem fog megharagudni ez miatt. Egy puszit nyomok az ajkaira, nagyon nem jellemző rám, ez a fajta romantikázás.
Vissza az elejére Go down
Giselle Veriott
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 22
Foglalkozás : The Photographer
Hozzászólások száma : 360

TémanyitásTéma: Re: Csak hagyj végre békén... - Giselle és David   Vas. Feb. 03 2013, 00:18

Boldog vagyok, hiszen nem gondoltam volna, hogy David tényleg hajlandó magát lekötni mellettem, bár nem tudom, mennyire fogja bírni, de majd kiderül. Minden esetre ezen most nem agyalok, mindent a maga idejében, most inkább arra koncentrálok, hogy itt van velem, és csak az enyém. Elindulunk ki a tömegből, bár még mindig nem tudom hová, ezt meg is kérdezem, miközben összekulcsolja az ujjainkat és úgy sétálunk tovább. Megáll és a szemembe nézve válaszol, megadja nekem a választási lehetőséget.
-Teljesen mindegy, nem számít, hol vagyunk. -válaszolom egy mosollyal az arcomon, így kénytelen lesz ő választani. Elengedi a kezem, és a derekamat fogva közelebb húz magához.
- Egy időre én is. -vallom be neki, hiszen nem voltam biztos benne, hogy megbízhatok a fiúban, így jobbnak láttam, ha nem vagyok vele, akkor nem okozhat fájdalmat. De most már tudom, hogy hiba lett volna, mert csak hisztiznék otthon, mint az elmúlt több, mint egy hétben.
-Hiányoztam volna? Vagy simán tovább léptél volna? -teszem fel a kérdést, ami idő közben megfogalmazódott bennem, és egyre jobban kezd érdekelni, nem tudom miért, de úgy érzem, meg kell kérdeznem. Azért remélem, nem haragszik meg a kérdés hallatán, de egyszerűen érdekel, ennyi az egész. Azért egy mosoly terül szét az arcomon, hiszen olyan jó érzés újra az ölelésében lenni.
Vissza az elejére Go down
David White
Műsorgyártás
Életkor : 23
Hozzászólások száma : 545

TémanyitásTéma: Re: Csak hagyj végre békén... - Giselle és David   Vas. Feb. 03 2013, 12:25

Örülök, hogy végül is velem marad, mert nem tudom, hogy mit csináltam volna, hogyha nem akarja, hogy együtt legyünk. Bár abban még mindig nem vagyok biztos, hogy bízik-e bennem. Most nekem egy nagy próba tétel, hogy nem fekszek-e le mással, bár ha eddig bírtam, akkor talán nem fog gondot okozni. Az biztos, hogy Elaineről nem mondok le, de amiről Giselle nem tud, az nem fáj neki. Összekulcsolom az ujjainkat, ahogy látni szoktam az egyetemen sétáló párokat.
- Csak együtt... Akkor gyere hozzám, én közelebb lakok. - Nézek a szemeibe, és nekem is egy mosoly jelenik meg az arcomon. Remélem, hogy azóta már a nővérem is elment otthonról, bár mit számít, hiszen be tudom csukni a szobám ajtaját. Végül magamhoz ölelem, mert annyira rég bújtam már hozzá, hogy nagyon hiányzik és beakarom pótolni.
- Nem is tudom, mit csináltam volna, ha most nem szólsz utánam. - Sóhajtok egyet, bár nem akarok ezen gondolkozni, mert örülök, hogy végül meggondolta magát és visszahívott. Akkor lehet, hogy tényleg jobb lett volna, hogyha nem találkozunk, hogy ne fájjon mással látnom. A kérdésére, halványan elmosolyodok, hiszen a boltban is ezt próbáltam elmondani.
- Eddig is hiányoztál. És ezután is hiányoztál volna, de mit tudtam volna tenni, ha nem akarsz látni? Akkor csak beletörődök. - Rántom meg a vállaimat és elhúzom a számat, mert nem akarok senkire se ráakaszkodni, csak megakartam vele beszélni ezt az egészet, azért hívogattam. Megölelem és végig simítok a hátán, majd elengedem és megfogva a kezét elindulok, hogy hazajussunk. Jó itt sétálgatni vele.
Vissza az elejére Go down
Giselle Veriott
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 22
Foglalkozás : The Photographer
Hozzászólások száma : 360

TémanyitásTéma: Re: Csak hagyj végre békén... - Giselle és David   Vas. Feb. 03 2013, 12:58

Örülök, hogy végül a szívemre hallgattam és David után szóltam, mert nem tudom, hogy tudnám elviselni, hogy ha nem lennénk együtt. Még mindig nem tudom, bízhatok-e benne, de megpróbálok, remélem sikerül neki megállnia, hogy más csajokat ágyba vigyen. Abban viszont teljesen biztos vagyok, ha mégis megtudom, hogy történt ilyen, akkor vége a dolognak köztünk, mert teljesen elveszti a bizalmamat. Mindenesetre most kár ezen agyalni, inkább örülök annak, hogy itt van velem.
-Okés. -mosolyodom el, majd amikor magához ölel, átkarolom a nyakát és úgy bújok hozzá, mert már nagyon is hiányzott az ölelése, de ezt nem akartam bevallani még magamnak sem. Nem tudom, miért tartottam ennyire ettől az egésztől, de most már nagyon is boldog vagyok. A mondata hallatán igyekszem ismét a szemeibe nézni.
-De utánad szóltam. Ez a lényeg. -mondom egy mosollyal az arcomon, majd egy csókot lehelek az ajkára. Ez is hiányzott már belőle, és nem is akarok arra gondolni, mi lett volna, ha tényleg nem szólok utána. A válasza hallatán egy mosoly jelenik meg ismét az arcomon.
-Te is hiányoztál volna, mint ahogy eddig is. -simítok végig az arcán. Tényleg nagyon hiányzott és nagyon nehezemre esett lenyomni a telefont, de nem tehettem mást. Teljesen meg voltam róla győződve, jobb lesz, ha nem látjuk egymást, azt hittem, David könnyen túl teszi magát rajtam, de örülök, hogy ismét tévedtem. Ismét megfogja a kezem és elindulunk hozzá. Nagyon jó érzés így sétálgatni vele, hogy tudom, tényleg nem csak szórakozik velem.
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: Csak hagyj végre békén... - Giselle és David   Today at 00:55

Vissza az elejére Go down
 

Csak hagyj végre békén... - Giselle és David

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Giselle és David ~ mindig összefutunk
» Anne & David - Édeskettes rajzolás
» David Gandy

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: A világ legvégén :: This is Hollywood! :: Archívum-