//Ez legalább annyira izgi hely, mint a melóhely, jobb ha senki sem olvas bele xDDD//

-Hát... annyira én sem, de szerintem annyi lett volna a lényege, hogy megoldja ő hogy lerázzon valakit anélkül is hogy rám hivatkozna... amit nem akar, ugye. - Vonok vállat hanyagul, én örülnék ha hivatkozna rám, de ez más kérdés.
-Szép is lett volna ha nem... - Forgatok szemet, na akkor valóban úgy éreztem volna, felőle nem komoly a dolog, ez tény.
-Szerinted nem mondtam? Ezzel kezdtem, hogy én mondom mindenkinek. Azaz mondtam. De ő nem akarta, nehogy megszólják... hát... ezzel nem tudtam vitába szállni. Gondolom nem akarja, hogy azt pletykálják, csak amolyan futó kaland nekem... na nem mintha annyira tudná bárki is náluk vagy nálam, milyen volt a nemi életem! Mindegy... felfogtam, hogy örüljek, hogy egyáltalán bízik bennem... - Sóhajtok beletörődötten, hogy nem vagyok olyan személy, akivel dicsekedni érdemes.
-Nem, amikor utoljára láttam akartam, de Ameliára való tekintettel nem tettem. Szerintem őt is csak ez fogta vissza. -Elvégre nem ütött meg, ami nála nagy szó!
-Nem, nem bántotta. Lionel egy bunkó f.szfej, de nőt nem ütne. Pont azért is védtem a hátát kitartóan azon az estén, mikor először láttam, mert egy nőnek segített azért került bajba. Sokat agyaltam ezen, de rá kellett jönnöm, csak szerettem volna rákenni valami mocskosat, hogy jogom legyen utálni. -Engedek még egy kis hangos levegőt a tüdőmből távozni, beletörődtem, hogy nem adott okot utálni, maximum azért, mert Phoenixet megrúgta, meg Ameliát elhagyta. Csak úgy.
Segít, hogy fogja a kezem, kicsit itt tart, nem süllyedek a saját sötét világomba.
-Fogjuk rá. Nem akarok olyat mondani, amit ha Lia visszahall joggal kérhet rajtam számon. - Most mondjam, hogy hááát Reeven, miután lefektettem az unokanővéred már bátrabban kezdeményezett Lionelnél, ugye milyen jó? Ahhh...
-Az vagy Reeven. Ezen nem változtat semmi. Ezt akartam mondani. Csak... akartam hogy tudd. - Azért bennem a félsz, hogy Lia nem is szeret, csak kényelmes amit kínálok, de amint rájön, hogy nem szeret engem szerelemmel, hanem Liot akkor feladja a kapcsolatot egy olyanért akibe beletud szeretni és jó lesz vele. Legalább annyira mint velem. Olyan rossz erre gondolni...
-Jaj Reeven... ne butáskodj. Lionel nem tudja ezt tönkretenni. Ha attól nem szeretett ki belőle Lia, ahogy a legutóbb beszélt és bánt vele, akkor Lionel aztán már igazán nem hibás, ha mi... érted. Ha valaki hibás az én vagyok, lehet nem tudom eléggé boldoggá tenni, hiába igyekszem. Lehet nem vagyok elég... izgalmas. - Hirtelen jobb jelzőt nem tudok mondani, elvégre Lionel az volt neki. De érezni én ezt nem akarom, csak csalódott vagyok. Bújok is az ölelésébe, mert olyan jó, hogy nem azt mondja, hát igen, jobbat is találhatott volna a nővérem, vagy mit picsogok itt, legyek férfi. A szavaiból is erőt merítek, bólogatok.
-Igen, nagyon szeretem... talán majd idővel jobban megszeret. Ő is azt magyarázta, hogy Lionel olyan meseszerűen jó neki, hogy kalandos és izgalmas én meg... állandó. Lehet rám számítani, meg jól érzi magát velem, ilyenek... Az esze mellettem döntött ezt tudom, csak... remélem idővel a szíve is mellettem fog. Úgy igazán... nem tudom mi lenne velem, ha elveszteném... -Motyogom, de veszek egy mélyebb levegőt és magamra erőltetek egy mosolyt, nem kéne szánalmasnak látszanom, akkor tényleg nem érdemlem meg, hogy engem szeressen. Lionel biztos mindig teljesen magabiztos volt, sejtem, hogy az vonzóbb, mint az én bizonytalanságom.
Összeborzolja a hajam, arra kicsit ellazulok, de amit mond, zavartabban sütöm le a szemem.
-Kössz. Rendes vagy. -Mosolygok rá, szóval mindenhogy mi? De mivel nehézkesen viselem, hogy végre kimászna a személyes teremből, így visszajön mellém, átkarol, nem győzők elég hálásan nézni rá, hogy a kedvemre próbál tenni.
-Áh hát így nos... nos így nem tudok belekötni. - Fojtom el a mosolyom, hogy jól van, jól van, cukkolhat ezzel.
-Szoktam, miért ne tegyem? Nem ezért keresem, ezért nem keresném. - Ha arra gondol, szexért nem keresem őt, bár biztos jó lenne, de eléggé fájna egy visszautasítás, ami esélyes. Legalábbis Phoenix azt kap meg akit akar.
-Az nem olyan! Meg gondolj már bele... azaz lehet inkább ne, de ne feledd már el ki a párom! - Röhögök, ha Amelia ezt hallaná, elküldene minket a sunyiba, sokszor. És legalább két hétig a kanapén aludnék. Juj.
A Felixes reakcióján röhögök, hogy megijedt már, hogy rendre utasítanám a fiúját!
-Hm, szóval vigyáz rád, annak ellenére milyen heves természet! Értem, értem... Majd akkor megdicsérem! - Hajolok közelebb, szemtelenül közelebb, mert az orrom nincs messze az övétől, ahogy suttogom a szavakat vigyorogva, tényleg nagyon tetszik neki ez a férfi, ki hitte volna?

-Azt mondja. - Azaz feltételezi, de gondolom okkal feltételezi.
-Nem vagyok vitatkozós fajta. Ha neki így jobb, igazodom. Nekem az a legfontosabb, hogy ő maga bízik bennem, mások véleménye nem szokott érdekelni. Mármint idegeneké. -Teszem hozzá, mert Reeven véleménye természetesen érdekel.
-De komolyan veszem, mert neki ez fontos. - Mondom úgy, mint aki már beletörődött, elvégre így is van.
-Igen, biztos. Amelia nem ostoba, hogy szeressen egy ilyen férfit. Főleg, hogy... mindegy. A lényeg, hogy Lionelt ezer minden másért el lehet hordani, inkább azokból válogassunk. - Vonok vállat.
-Reeven... -Sóhajtom, érzem, hogy bántja. - Figyelj, nem tudom rólam mit mesélt Amelia, hogyan indult a kapcsolatunk, lehet nem akarta, hogy... megszóld, vagy valami. Elvégre te is tudod, nekem nyitott kapcsolataim voltak, eképpen rájöhetsz hogy kezdődött ez. Maradjunk annyiban ellazítottam sok gátja alól, mert türelmes voltam, amit Lionelről nem tudunk elmondani. De mikor Ameliához már nem kellett a türelem, hogy feloldódjon, nos... megeshetett az, ami előttem nem történt meg köztük, ezt Amelia volt szíves többször is a tudtomra hozni, éppen hogy nem köszönte meg. -Mondom bosszúsabb hangon, de ez Lionelnek szól, nem neki. Nem mondtam semmi konkrétat, de Reeven okos gyerek, összeteszi.
-Kiabált, agresszív volt, mint mindig... nem is figyelt Liára... - Hanyagul vállat vonok, nekem nagyon antipatikus volt, nehéz visszaemlékezni pontosan mit csinált.
-Lehet unalmas neki, hogy aggódós vagyok... meg nem vagyok elég szexi... nem tom. - Erőltetek magamra valami mosolyt, bújok a nyakába, jól esik. Elbújni. Nem bírom túl tenni magam azon hogy Amelia sír és szomorú és nem is tudtam róla.
-Nem vagyok valami romantikus alkat... én próbálok neki mindent megadni, mindenben türelmes és figyelmes lenni... elvégre idő kell míg megszokik engem a mindennapjaiban csak... azt sem vettem észre hogy szomorú, milyen párja vagyok én neki? - Keseredem el megint, de már szedem össze magam, érezhető, mert rendezem folyamatosan a vonásaim. Könnyebb, hogy puszit is ad, arra tényleg elmosolyodom, ha csak halványan is, mert jól esik. Jó érzés így is szeretve lenni, tényleg érzem, hogy kedvel, ilyet nem tenne meg akárki.
-Jah, nem vagyok elég férfias mi? Majd én is összerúgok pár eszméletlen embert, biztos növeli a kiállásom. Ó basszus, mit evett rajta, de komolyan?! - Komolyan kérdezem, nem bírom megérteni.
-Szeretnék... főleg hogy Lionel külföldön van, nem tervez hazajönni se... hátha. -Bújok az arcommal az övéhez, puszilgat, nekem meg reflexszerűen jön. De nagyon mondja, hogy Lia amúgy jól érzi magát velem, szóval... hátha nem hagy el.
-Igenis... -Mosolygok rá, nem mondok hülyeségeket akkor. Én is megpuszilom az arcát és a fülébe súgok egy "köszi"-t.
-Az jogos volt Reeven, nem te tehettél róla, tudod jól. Semmiről. Örülök, hogy jobban vagy, hogy jól érzed magad, hogy találkoztál azzal a Felixszel. Komolyan. -Nem érdekel hogy férfi, ha jobban lett, más se számít.
-Hah! Lányokkal én nyernék, jóóó? -Röhögök fel, szóval tapasztalatlan is lettem, naaa!
Aztán röhögünk, hogy Lia és a kiegészítők, mikor... na ő azt nem tudja, de én igen, hogy Lia nem az extremitások kedvelője az ágyban, hát még a kutyapóz is idegen neki. És úgy örülök, hogy ezt nem mondom hangosan, még csak az kéne!
-Nem, nem kössz, vagy pasi csinálja vagy hagyjuk. Ez még nekem is bizarr! - Legyintgetek, legyek prűd komolyan, de ez nem menne.
Közelebb hajolok, bohóckodom, de ott ragadok meglepett képpel.
-Megcsókolni? Engem? Hát tudni fogja, hogy barátnőm van, gondolom elmondod ki vagyok, kidnek a kije... miért akarna megcsókolni? Főleg ha ott vagy te is? És ne félj, nem zúgok bele a fiúdba, nem vagyok az a fajta. -Nevetek halkan, csóválom a fejem, miket nem feltételez.
-De szóóóóval... ennyire tetszik? Hmmm? -Vigyorgok jaj ez vicces, csak nem?

-Tudtommal nem járt vele, ha jártak volna nem lett volna velem is. Szerintem inkább miattam, hogy aki ismert tudta, hogy nem zárt kapcsolataim vannak. - Nem, eszembe sem jut, hogy bárki tudott volna Lionelről. Bár eszembe jut hogy a kórházban tudták hogy tetszik neki. -Bár a kórházban ismerte meg, lehet a kollégái tudták, hogy tetszik neki én meg kicsit sem hasonlítok Lionelre. - Vonok vállat, lehet ez is benne van.
-A drog az más, abba nagyon könnyű belekeveredni, de kimászni belőle nagyon nehéz, te tiszta vagy. A... a balesetről meg nem tudnak, de ha tudnának is, az baleset volt, nem szólhatnak meg érte téged, Liát pláne nem. - Egyáltalán nem gondolom, hogy Reeven rosszabb kapcsolatnak minősülne az én bohém életvitelemnél.
-Néha. Kettő komolyabb volt. Ez az utóbbi az volt, de mindketten kerüljük ezt, törekszünk gyorsan tisztázni a félreértéseket. - Lia sem egy veszekedős valaki, én meg pláne nem.
-Miért lenne az? -Nézek rá csodálkozva, főleg hogy hangosabban mondta, mint vártam.
Aztán szellősen előadom hogyan estek a dolgok kezdetben, de hát ez az én szemszögem. Nehéz is lenne objektíven elmesélnem. Átkarol, nem akarom hogy sajnáljon mert nincs miért, túl kéne lépnem a gyerekes sérelmeimen, csak nem könnyű.
-Liát nem nehéz szeretni, nem tudom mástól mennyit kapott... - Lehet Lionel a maga módján nagyon sok figyelmet fordított rá. A szexire fáradtabban pislogok egyet, mosolyogva, főleg a hosszabb arccsók miatt, hálásan nézek rá, bár szerintem csak reflexből mondta.
-Szerintem nem. -Nekem a romantika az gyertyafény, naplemente, borozgatás valami zene mellett és szerelmetes dolgok duruzsolása. Megteremteni meg tudom a környezetet, de átélni nem biztos hogy akképpen fogom.
-Igen? De akkor sem vettem észre... jobban oda kell figyelnem rá. - Kicsit könnyebb, hogy lehet Reeven állapota miatt volt érzékeny, de annak örülni kellett volna, na jó, kivéve akkor mikor a depresszió miatt visszaesett, persze.
-Japán? Nem elég hogy brit vagyok? - Kérdezem értetlen, bár oldottabban, mert kizökkent hogy nem értem a japánságot. Belesimulok az ölelésbe, megnyugszom benne, mások közelsége mindig is könnyen megnyugtatott. Játszik a hajammal, az is kellemes, szerencsére nem érdekel mennyire nyomorultnak tűnhetek. Nekem ez most... kell.
-Igyekszem... sok hibám van, meg sokat hibáztam is... nem szeretek csalódást okozni. - Lazulok el kicsit, talán nem vagyok olyan szörnyű, talán tanulni kell észrevenni mások hangulatát, ha együtt élünk.
-Ha magánál volt ennyi nem ártott meg komolyabban neki. Már ha nem volt csonttörése... na jó, máskor ilyet ne csinálj, akkor se ha vérbunkó az illető, jó? Mégiscsak beteg volt... De mivel nem lett baja, nem számít. - Akármennyire utálom Lionelt, ha rossz bőrben van nem bántanám. Amúgy sem igazából, csak hagyjon békén.
Bújok az arcommal is, nekem fel sem tűnik mert jó így, bensőséges, de mikor megölelt nekem már azzá vált a dolog, ez semmiség.
-Csak Amelia is felejtse el... -Sóhajtom, szinte a fülébe, de nem direkt. Attól hogy fizikailag nincs itt Lionel a "szelleme" még itt van.
-Én beszélek vele... törődök is amennyit tudok, szeretni is szeretem. - Nem tudom mit kéne többet, vagy jobban csinálnom. Félek már nem tudom, mivel tudnám jobban kimutatni.
Mivel a saját gondjaimmal vagyok elfoglalva, az sem tűnik fel, hogy belepirul a közelségembe, én szimplán élvezem a arccsókokat amiket váltunk.
-Nem bírtál józanul gondolkodni Reeven, egy jó ideje nem tudtál már az eset előtt, egyedül már nem tudtad volna megoldani. Felix is lehet egyetértene velem. -Fogalmam sincs, de jó lenne, akkor talán Reeven is könnyebben túl lenne ezen. Felix lesz a varázsszavam!
-Na igen, de idősebb vagyok nálad és nekem csak egy töredéke volt részegen, jó? A többi józan szex volt, emlékszem is rájuk, ahogy ők is rám, kérdezd csak a csajokat! - Vigyorgok, nem, a "lányos" fölényem nem adom, ha már a fiúkkal le vagyok maradva úgy szólván.
Jön az extrém szexuális játékszerrel, gondolom csikizni próbál a derekamnál, de nem pont azt a hatást éri el vele. Mivel közel van a hasamhoz, nem annyira érzékeny, de kellemesen sóhajtok az érintésre.
-Brit sznob, szolgálatodra! -Nevetek, lehetnék olyan mint Alfred Batmannak, valami menő komornyik az akcentusommal.
-Na ugye. - Nyugtázom, hogy Felix nem engem akar majd csókolgatni. A hőkölős reakcióján nevetek, úgy fest beletrafáltam!- Ahaaa valahol a fiúd, nem? Ha nem is zárt a kapcsolat.. -Mondom vidoran, bujkáló mosollyal. Aztán röhögök ezen a szégyenlős viselkedésen, most én ölelem magamhoz, fiúra nem szoktam ezt mondani, de ő most valahogy bájos.
-Tudom, hogy tetszik, látszik... a kérdés azon volt, hogy 'mennyire tetszik... tudooood! -Búgom a fülébe, ölelgetem, el ne szökjön. -Szerinted imponálna neki a megnevezés? Vagy neked, hogy te az övé vagy? -Jaj, szerintem utóbbi nem derogálna Reevennek, Felix fiújának lenni.

-Hát... mikor mondtam értem, hogy miattam, de minimum utaltam rá, nem javított ki. - Mondom komolyan, mert ez nem hülyeség, nem mondta Amelia, hogy nem, nem miattad szívem.
-Nem, persze hogy nem, de ezt vita nélkül is meg lehet oldani egyszerű beszélgetésekkel. Bár mi sem veszekedtünk, nem emeltük fel a hangunk vagy ilyesmi. Nem sértegettük a másikat vagy bármi ilyen. - Szóval mi csendben feszítjük egymásnak a nézeteink.
-Mindegy, én tiszteletben tartom, hogy neki ez fontos Reeven. Ha egyszer utal rá, hogy említett engem, és nem csak úgy hogy... nem is tudom hogyan lehetne úgy említeni ami nem egyértelműsíti, kije vagyok, na mindegy, szóval ha emleget, majd én is merem. Addig... nem nagyon hangoztatom, bár nekem ez fura és kissé kényelmetlen, de megoldom, anno is megoldottam, hogy Ameliát ne emlegessen senkinek és ne lássa senki hogy velem van. Akármilyen formán is. - Vonok vállat, de belül megnyugtat, hogy Reeven is egyetért velem, hogy ez fura. Látom hogy idegesíti, engem is, de én nem mutatom ki. Annyit nem ér. Az ölelése viszont sokat ér, megnyugszom tőle.
-Gondolod? Mondjuk én se... De nekem ott volt Henry végig. -Mosolyodom el, mert hát Henry sok rosszért kárpótolt.
-Ezen változtatunk, legközelebb veszek neked egy szál rózsát! -Nevetek, mikor mondja vele nem vagyok romantikus, ergo nem tudja.
Lesütöm a szemem arra, hogy kinézni belőlem, hogy nem szeretek csalódást okozni, úgy fogom azért mondja, mert okom van félni ettől, ami igaz is.
-Ilyenek a japánok? Nagyon világfi vagyok akkor, brit származású, francia mentalitású, de japán személyiségjegyekkel rendelkező aranyifjú, ó! - Nevetek kicsit keservesen, hogy ne már, japán? De a puszi jól esik, könnyen lekenyerez vele, csak azzal nem számol szerintem, hogy reflexből viszonzom.
-Ez igaz. -Sóhajtom, tényleg mindenkinek vannak hibái, csak kinek milyen súlyúak, nem igaz?
-Lehet... -Jó lenne ha nem okoztam volna, de azért bennem van, hogy Amelia sem biztos ilyenre számított velem kapcsolatban, vagy Josh, aki csalódott, hogy kevesebbet leszek vele, vagy Amelia az ebédnél, pedig neki akartam jót, hogy munkakört cseréltem a rádióban.
-Azért ha megint betegen fekszik valahol, ne bántsd. - Kivétel, tudom én, de na. -Ha bántod ilyenkor is akkor nem vagy jobb nála, pedig sokkal jobb vagy Reeven. - Szögezem le, Reeven messze jobb ember.
Bólogatok a határozott válaszára, hogy Lia elfelejti Liot, remélem, olyan határozottan mondja, kicsit el is hiszem. (sok bennem a félsz azért)
A zavarát nem értem, már jó ideje közel vagyok, mikor vigasztaltam anno, akkor is közel voltam, együtt aludtunk, ilyenek, nem jutna eszembe, hogy a közelségem okozza a zavarát, inkább Felix.
-Amúgy is több szexem volt, nyolc év előnyöm van minimum... azaz szerintem annyi van. - Nevetek a versenyünkben, ami a lányok nos... megdöntését illeti.
-Nem ott, a hasam inkább... érzékeny, meg a derekam, de nem csikis. -Mondom némileg összeszedetlenebben, mert közelebb húz és még a kellemesség hatása alatt vagyok.
-Nem szeretek olyan lenni én sem. -Mosolygok a sznobságomra. Felix kapcsán már fölényt élvezek, faggatom mit érez.
-Olyan hatást kelt, de ha szeretők vagytok az már egy bizonyos állandó kapcsolat, szóval... - Jó én sosem mondtam a lányokra hogy a barátnőim, de szerintem erre csak én ügyeltem erre kínosan, más nem hiszem, hogy szokott. Hacsak Felix is nem olyan aki ezeket előszeretettel kiköti.
Közben ölelem, szégyellősebben bújik bele, vigyorognom kell, mert ez aranyos.
A mennyire kérdésre felszalad a szemöldököm kaján vigyorral, hogy "szerinted?" De nem engedem el, húzom, még a végén elszaladna.
-Hááááát én azt mondanom most hirtelen, hogy egyelőre egy 10-es skálán neked 12-es ez a Ravernon fiú. - Vigyorgok, csak kicsit cukkolom, amúgy nagyon dicsérte.-Szóval nagyon tetszik neked, nem de? - Közepesen... akkor mi a nagyon, ha EZ közepes?
-Ugyan miért? Miért nem lehet csak a tied? Van felesége? - Megeshet, simogatni kezdem a fejét, míg ölelem, meglepett amit mondott. Miért ne lehetne zárt kapcsolatuk egyszer? Nekem is az lett, hiába volt (elvileg) több "szeretőm".

-Biztos rossz élményhez köti, nem fogok beleszólni, még a végén szakítana velem... - Jobb nem ingerelni a másikat, ha nem is a legjobb ebben igazodni, de nem olyan dolog, ami lehetetlen lenne. Talán egyszer majd felvállal... addig meg türelemmel kell lennem.
-Vita és vita között is van különbség, Phoenixszel én is örömmel vívtam szócsatákat, de ez inkább veszekedés hangulatú vita volt. Azt te sem élveznéd az új barátoddal. - Teszem hozzá, de tényszerűen, nem kioktatóan.
-Én elmondtam neki, szerintem miért nem kéne probléma legyen, elvégre az élettársa vagyok már nem a szeretője... de... ez nem arról szól, hogy kiállok-e magamért Reeven. Ez arról szól, mennyire tudunk simulni a másik igényeihez. Ameliának erre volt igénye és ha rosszul is esik, attól még nekem kell igazodni, mert ez a kisebbik rossz, mintha ráerőltetném, hogy igenis mondja el mindenkinek, hogy van valakije. - Sóhajtom, csóválom a fejem. Nem, nem lett volna értelme kardoskodnom, csak elhidegítem Liát.
-Akkor bon-bont kapsz, de finnyás valaki! - Nevetek már aztán, hogy utálja a virágokat. Ki utálja őket? Van még ilyen ember?
-Ó, az sem rossz, az sem rossz. Európa fia vagyok, de most már a világé, hogy Amerika az otthonom mi? - Nevetek, rázom a fejem.
Jó érzés, hogy simogat és puszilgat, viszonozni is, hamarabb megnyugszom és eltereli a figyelmem is a bajaimról.
Ingatom a fejem, meglehet, van igazság abban amit mond, de vajon tényleg mindig mindent beleteszek amit csak tudok, vagy tudnék többet is csak nem veszem észre? Hah.
-Inkább ne állj le vele verekedni, Ameliának rosszul esne. - Lio miatt is gondolom, de nem teszem hozzá. Különben is ő ápolná Reevent. Talán még Liot is, még csak az kéne...
Bólogatok a tapasztaltabbra, nagyon helyes, ismerje el! Aztán nekem dől, de arra nem számítok, hogy játszani kezd a hasamnál. El is nyílik az ajkam, félig lehunyom a szemhéjaim, mert ez nem csikis, ez nagyon is kellemes.
-Reeven... - Ejtem ki erotikusabban a nevét mint illene, oda is nyúlok a kezéért, hogy talán nem kéne. Ha esetleg a póló alá nyúlt még sóhajt is kapott, forrót. Zavartan pislogva nézek félre, szerintem nem sejtette, hogy mit csinál, szóval... ha el vagyok lazulva, mint most nehéz más fajta reakciót okozni vele, mint kellemes izgatást, megborzongást.
-Már mi? Belém lett nevelve a jópofizás, nem szeretem csinálni, de ha kimondják olyan is vagyok, nem zavar. Nem bántottál meg ne félj. - Mosolygok tovább, a jó kedvem az előbbitől sem tört meg, csak épp lehet zavarba hoztam a reakciómmal. Mivel puszilgat viszonzom, tényleg jól esik, közel lenni hozzá, az arcához, hallani a lélegzetvételét is. Nem érzem magam egyedül így, kicsit se.
Felix kapcsán még szégyellős, megértem, lehet én is az lennék. Új és fura dolog ez, simogatom is a hátát, haját.
-Helyes, csináljatok sok közös programot. Sok közös érdeklődési körötök van? - Mert az csak jó, akkor széles skálán mozoghatnak.
Halkan nevetek, hogy tizenkettes az a férfi, de hirtelen szalad el mellőlem, ha kicsit álmosabb lennék azt hinném, teleportált.
Kicsit eltátom a szám, mikor kiderül a szex a hivatása az új partnerének, már ha jól értelmeztem.
-Örömfiú? - Szalad ki a kérdés, igyekeztem szépen fogalmazni. - Ugye tudod, hogy ők igénylik legjobban a fix partner meglétét, aki önmagukért van velük? Nem pénzért, aki valóban kíváncsi rájuk? Legalábbis a nők esetén ez áll, de szerintem egy férfi prostituált is legalább ennyire vágyja ezt a fajta... elismerést. Három partnerével él együtt? Ahh, az idő amúgy nem számít Reeven. Hinnéd, hogy én csak másfél éve ismerem Josht? Olyan mintha mindig is ismertem volna. Vannak barátaim még az egyetemről, a gimiből is akad, de ők nem olyanok. És nem csak a távolság miatt, hogy máshol élnek. Az idő nem fontos Reeven. - Magyarázom neki, felállok és odamegyek, leültetem a kanapéra, leülök mellé ha hagyja, lezuttyanva.
-És nem zavar, hogy... nos... ez a szakmája? Mármint gondolom tapasztalni jó, csak... amúgy. - Érdeklődöm, de nem ítélem el a férfit, semmi ilyen nincs bennem. Volt ilyen ismerősöm még az egyetem alatt, le is feküdtünk, beszélgettem is vele, nem volt azzal baj.

-Ha jól vettem ki a szavaiból idő kell neki. - Ha jól értettem... de hogy mennyi az rejtély.
A vita nem élvezésére bólogatok, hogy "na ugye".
-Próbáltam, de nem fogom ráerőszakolni, majd a maga tempójával rájön. - Aztán sóhajtok. -Reeven én eléggé belementem a témába, de ő nem akarta, kár feszegetni a húrt sokáig mert csak elpattan. De kétlem, hogy ne vállalna fel, legalábbis... ne beszélne rólam egy idő után. - Vonom össze a szemöldököm, az eléggé kínos lenne.
-Menj már! - Nevetek, hogy berúg az alkoholos csokoládétól.
-Igen, igen... - Nevetek megint hogy mennyire világkompatibilis vagyok vagy milyen.
-Liát érdekli. Kár tagadni. Ezzel nem szereznél nála jó pontot. Felesleges dolog lenne, hiszen elmúlt. Lio a múlt. - Hagyom is annyiban, le akarom zárni azt a barmot.
-Ahogy mondod a felesleges vérontást utálja, hát ápolónő, gondolj már bele. Ápolhatna titeket, mert megtenné, Liot is ápolná, még csak az kéne, így ismerkedtek meg... - Egy kis nosztalgia és bye-bye Sebastian...remek lenne mondhatom...
-Nagy. De miután nem jártak, Lio szerintem azt mondaná, nincs miről beszélni. - Húzom a szám.
Aztán már egész más lelkiállapotom lesz, mert most vagy nem fogja fel mit csinál vagy nagyon is, nem is tudom, nem bírok tisztán gondolkodni, megkönnyebbültem, hogy kicsit kiönthettem begubózott lelkem és erre a hasamon játszadozik az ujjaival. Hiába fogom meg a kezét és szalad ki a számon erotikusabban a neve, folytatja.
-Neeh... - Mondom, bár nem túl meggyőző, mert beleborzongok az egészbe ahogy a hideg is kiráz kellemesen, élvezem az érintését. De talán nem kéne merevedéssel reagálnom, pedig az történik egész pontosan, feszül a farmerem.
-Semmi baj. Khm. - Sütöm le a szemem, próbálom leplezni kipirult arcom és én is az ölembe ejtem a kezeim, de én más miatt mint ő. Én mentem a menthetőt, mert mit gondolna már rólam, hogy megkívántam? Basszus.
De hamar próbálom hűteni magam, elvégre semmi sem történt csak szórakozott velem, én is szoktam másokkal. Mostanában csak azért nem, mert nos... tudom már hogy tudok másképp is reagálni és kínos lenne esetleg a másiknak, főleg ha férfi az illető.
-Franciás? Az milyen, flörtölős? - Nevetek, nekem a francia nem sznobos magatartás, az inkább az angol.
Miután lenyugodott az ölem is, újra hozzáérek, egyrészt hogy jelezzem, nem gáz, másrészt jól is esik a közelsége.
-Igen, az fontos, hogy ne akarja rád erőltetni, hogy próbálkozzon a te szemeddel is látni. - Phoenixben néha ezt hiányoltam.
Ezt követve feláll és járkálva beavat abba, hogy Felix mivel is keresi a napi betevőt. Wow. Főleg azon vigyorodom el majd gyorsan el is fojtom, hogy luxus kva, nem sima utcaszéli. Nos azt gondoltam rögtön, hogy az igényesebb fajta.
-Igen, észrevettem, szerintem ő is érzi. - Már ha nem olyan önbizalomgyilkos mint én, mert akkor nem biztos. De nem olyannak tűnik, főleg ha a testéből él. -Áh, hát az nem sok, nekem ennyi volt a max. Bár nem egyszerű négy szeretővel komolyan foglalkozni, sok idő. És igen, valamennyit számít az idő, de nem annyit mint gondolod. - Magyarázom, mert szerintem ez így van, én így tapasztaltam.
-Igen, az idő is, de inkább a kialakult minősége a kapcsolatnak. Az kialakulhat egy délután alatt is, vagy évek alatt sem. - Tök random szerintem. Közben leültetem, ne járkáljon idegesen, felesleges.
-Szóval nagyon vonzó neked és... értékes egyéniség, akivel szívesen töltenél sok időt, értem, értem. Nyugi, nincs ebben semmi. Remélem nem csak kezdeti fellángolás és minél jobban megismered, ez nem múlik el. De ha minden klappol testileg, lelkileg... az jó! Meg adj ennek időt, mármint a kapcsolatnak, gondolom neki a testiség... fontos, de nem úgy fontos mint mondjuk Liának. Elvégre ez a szakmája, a testéből él, a testiség mindennapos nála, sok formája. De ha tényleg tetszik nem ez lesz a lényeg. Meg... nézzük reálisan, annyi mint én, szerinted meddig élhet meg még a testéből? Egy ideje felteszem már csinálja, azon kívül hogy megunja, ő sem lesz fiatalabb... Nem csak a nők esetén áll, hogy feltétel a fiatal test. - Ez nem tudom mennyire vigasz, de ha valóban hosszú távon gondolkozok róla, akkor belefér.
-Amúgy... szerintem rövidtávon is simán lehetsz a kedvenc szeretője, hmm? - Kacsintok rá, mosolygok, onnan meg nem kell sok, hogy csak vele legyen nem? Ez persze a legszebb és legjobb opció, de legyünk bizakodóak!

-Aki nem bírja a piát minek iszik? Neki is mondtam már! - Nevetek, a két hülye leálltak inni...
-De a te eseted más. Te nem direktbe csináltad ezeket, Lionel meg igen. - Nagyon is tudatánál volt, maradjunk annyiban.
-Ahh, én nem hazudok neki. Ha rákérdezne, elmondanám. - Mondom neki komolyan, hogy neki is így kéne tennie.
Aztán már nem is tudom hogyan lyukadunk ki ott, hogy a hasamnál simogat, komolyan le kell állítani, mert nem érti, hogy engem ez felizgat... ha tudná nem csinálná, ez biztos. De még so-so időben elkapom a kezét és nagy nehezen a tudtára adom utalással, hogy talán nem kéne ezt csinálnia. De mivel látom a megbánásszerűséget az arcán (szerintem nem érti mi bajom lehetett) így örülök, hogy közel jön, átkarol.
-Mert az nem elég? Heten felül nem mindegy? - Nevetek, ha Felix tudja, hogy ő 10/10-es Reevennél, több se kell, nem? Lehúzom a kanapéra, mert a végén még elszédül.
-Úgy hogy kevesebbet dolgoztam és hetente-kéthetente láttam őket... változó volt. - Vonok vállat, nem olyan bonyolult. Főleg ha csak este jöttünk össze egy kis együttlétre, vacsoráztunk, ilyesmi.
-Hosszútávra tervezel nem? Mit számít? - Nem kéne ezen rágódnia. -Ennyi erővel csak olyan csajokat és fiúkat keress, akiket már kiskorod óta ismersz nem? - Butaság.
-Egyszerűen azt amit eddig... az tetszett neki. Azért van veled, nem? Esetleg kérdezd meg mire vágyik, az a legtisztább. - Nem kéne ebből problémát csinálnia, mosolygok is rá, hogy ugyan.
-Menj már, te lefeküdnél velük? Mikor ugyan annyiért kapnál egy fiatalat is? Korodbelit... - Vágok kínos fejet, ez de durván hangzik.
-Ez a beszéd! Jól nézel ki, okos vagy, fiatal, kreatív... lelkes. Kell még valami? - Kacsintok rá, vigyorgok, szerintem egyelőre csak egy kis önbizalom kell neki, semmi más, a többi meg jön majd magától. Bár még kicsit fura, hogy egy férfi kegyeit keresi, de végül is... ma már nem ez a lényeg.
-Hmm, asszem a kaját hanyagolom nálad, a sört is... mivel lehet még téged megvesztegetni, mi esne jól? - Ha már itthon van, mondja mire van igénye, mert az előbbiek félbemaradtak, de gondolom annyi esett jól neki, nincs ezzel baj.

-Én nem a lerészegülésért iszom, ergo van létjogosultsága. Ha kidőlsz egy kevéstől is inkább ne igyál! Különben még emlékezni sem fogsz rá! - Nevetek, mert én nem veszem véresen komolyan de jó őt szekálni.
-Nem fogok titkolózni előtte, nem kellemes. - Utalok arra eddig is megőriztem a titkait Lia előtt, de ne csináljunk ebből rendszert, hogy mindenben falazok neki. Lia ki fog így rúgni.
-Hah... pláne ne. Lionel van kilencven is, és az izom. Egyszer találjon el, csak egyetlen egyszer és annyi. Ápolhatunk hetekig. Nem ez a megoldás Reeven, majd rájössz te is. - Hagyom rá, úgy is csak fikció az egész, mert nem tudjuk hol van szerencsére Lionel.
-Ó, hiú? Legalább könnyű a kedvére tenni! - Vigyorgok egy sort, olyan modell alkatnak képzelem, azok ilyen piperkőcök.
-Hát nekem sem kis idő volt, elhiheted. De... jó volt. - Vonok vállat, mert nem volt rá panaszom. Akkor jó volt. Most sokkal jobb mindig Liával ágyba bújni, vele ébredni, a szuszogására, az álmos hangjára.
-Nah. - Vigyorgok, végre mondtam neki egy nyomós érvet, Felix, örülj te is akárhol is vagy.
-Akkor nem lesz gond, légy önmagad, mosolyogj! Szép a mosolyod - Felix helyében imádnám mikor mosolyog. Szóval ezzel is próbálom visszacsalni az arcára a jókedvet.
-Persze. Ez olyan ha valaki masszőr, attól még élvezi ha masszírozzák vagy ha szakács, akkor ha más készít neki ételt. - Jó ezek nem biztos hogy naprakész példák, de érteni fogja.
-Az öregek? Mármint a korabeliek, inkább. Phoenix is lassan negyven, jól áll neki, szóval megértem Felixszet. - mondom csak úgy mellékesen. De látom bedurcul, hát megszorongatom míg ölelem, ne savanyodjon már.
-Nekem mi nem? Nekem nem a kor a fontos. Nekem a küllem meg a kisugárzás a lényeg. De tény, nőknél én is a tapasztaltakat kerestem, mert akkor nem kellett Ádámnál és Évánál kezdeni, hanem lehetett a lényegre térni, úgy hogy értette a másik a csíziót. Szerintem ő is így lehet, csak ő ezt úgy fejezi ki, idősebb partnereket keres. - Legalábbis nem hinném, hogy ne lenne vonzó neki a huszon éves korosztály, mert akkor Reeven se vonzaná.
-Hajlékony mi? Mondjuk ha a lányokra gondolok valóban előny... hú ez durva. - Nevetek el magam, ilyenekbe nagyon nem gondoltam bele.
-Mit idővel? Már most is ilyen vagy! - Nevetek mert ne már, hogy ezt nem látja. Idővel még több izom mászik fel rá, ilyesmi.
-Mert belenyaltál és ott hagytad, azé'! - Nevetek tovább, csak piszkálom, ráér meginni.
-Ehh, igen tetszett, simogathatsz még, de akkor inkább elfekszem az öledbe és franciául fogok duruzsolni milyen jó! Merci beaucoup, je l'aime vraiment! Ahh! - Kezdem is, ahogy rám dől szorosan átkarolom ne menekülhessen és belesuttogom kéjesen a fülébe, megtoldva egy sóhajjal, tudom, magam is parodizálom, de miért ne?
-Csak azt akarom otthonosan érezd magad te lökött! És megvesztegetlek, hogy beprotezsáljam magad hozzád, olálá! - Nevetek, beletúrok a hajába kicsit. Ha nem nyög ki semmit itt tartom és idehozom neki a sörét, meg magamnak is egyet, meggondoltam magam.

-Hááát igen, akkor módosítom, aki nem bírja az alkoholt éééés mértéket sem tud tartani az ne igyon. - Nézek rá sokatmondóan, róla is beszélek, de vigyorgok.
-Váó! Micsoda precíz pontosság! Joshua! - Röhögök.
-Helyes, másra kérhetsz, de erre kérlek ne. - Elvégre azzal nem értek egyet, hogy valakit direktben bántsunk. Nem az én műfajom.
-Az egyértelmű, különben nem lennél itt, nem de? - Ezzel nem akartam vitába szállni, csak épp kerülném el a felesleges gubancokat.
-Ééértem... és nem zavar? - Már hogy olyan roppant hiú a másik.
-Akkor az volt a jó, most ez sokkal jobb. - Mosolygok, jelezve nem volt nehéz dolga Liának.
-Helyes, helyes. - Vigyorgok, ha csak ennyin múlna hoyg valaki többet mosolyogjon... bár lehet ennyin múlik.
-A negyven nem öreg... én is lassan harminc leszek. - Phoenix is nagyon szexi hiába majdnem negyven.
-Reeven... lehet általában ilyen partnerek az esetei, de mégis veled van. Azt jelenti, különleges vagy neki. Amelia is nos... maradjunk annyiban nem ilyen... partnereim voltak, Amelia kilógott, de Amelia más, pont ezért imádom. Lehet Felix is így van ezzel. - Már nem Ameliával persze, hanem Reevennel, ah, hogy magára vette! Tényleg nagyon tetszik neki a srác.
-Áh te kis tapasztalt! - Nevetek, próbálom nem elképzelni. Csak amiatt könnyebb, hogy Felixről még egy képet sem láttam, különben bajban lennék!
-Hú, micsoda mini összefoglaló... amúgy az örömfiúk is csak emberek. Nem? - Mosolygok, nem olyan bűnös dolog az. Na jó egy kicsit, de nem annyira nagyon na!
Aztán sustorgok a fülébe franciául, röhögök, hogy kikészül, nagyon szórakoztat!
-Je sais! Je sais! Je doué mes éleves! - Cuppantok oda neki, de röhögök, látszik teljesen levett a lábamról, hogy megszólalt franciául! Valóban kap egy arccsókot, hogy ügyes, okos, tehetséges, ne fojtsa el a kikívánkozó francia tudást! (xD)
-Tudom, persze, mármint nem tartom számon, de tudom. Nem publikus... - Vigyorgok rá. - De akkor nem sűrűn jársz már haza, inkább Lizzyvel vagy? Amúgy ide akkor jössz amikor akarsz, tudod jól. Mindketten örülünk Liával ha itt vagy. - Magyarázom neki, majd összekoccintom az üvegeket és beleiszok a sörbe.

-Deeeee ilyen szigorúúúú vagyok! Amúgy sem jön be ez az ártatlanul pislogás, tudom hogy egy rosszcsont vagy! - Nevetek és koppintok egyet az orrára.
-Mennyire precízen és pontosan? - Mérem végig kicsit meglepődve, mert... most mondta hogy a fiúk is meg hát Joshua is nos... azt mondja csak én vagyok kivétel de ki tudja. Reeven legalább annyira jó parti lehetne neki mint én, sőt.
-Jaj te... még bosszankodni sem lehet miattad nemhogy haragudni! - Ölelem át és megpuszilom, nem is értem a szülei hogyhogy nem enyhültek meg mikor ilyen kis elesett attitűdöt vesz fel! Amúgy sem haragszom Lia miatt, az nem tetszik hogy szándékosan bántana valakit, kitervelve.
-Igen? Piszkálod vele? -Nevetek, kinézem Reevenből, hogy beszólogat. -Keress rajta ősz hajszálat, attól ki fog borulni, a hiú embereknek az a halála! - Egyszer majdnem bejátszottam Phoenixnél, de elég volt kimondanom "öreg"... pedig nem is rá mondtam.
-Ennyire? Mondanám, hogy na majd jól megnézem deeee..... talán inkább mégsem! - Röhögök fel mert az én esetemben ez amolyan veszélyforrás is lehetne. De csak lehetne, Amelia számomra a legvonzóbb nő, Josh meg mint férfi, utóbbi valószínű azért is mert nagyon közel áll hozzám.
A bizonytalan fenyegetésén röhögnöm kell.
-Jah, így mondják, ez létező dolog, még nem divatja múlt! És a fenekem, nem a nadrágom, de inkább más módszert alkalmazz, ha nem ütsz meg komolyan még a végén kedvet kapok máshoz is! - Kacsintok rá, majd nevetek tovább.
-Ahogy sok más emberen sem! - Mosolygok rá, sokan tartják jól magukat.
-Igen, Lia az. - Szökik némi bárgyú mosoly a képemre, de gyorsan összeszedem magam.
-Hááát inkább olyanok, akik szintét nem kerestek komoly kapcsolatot, csak valakit akivel lehet flörtölni, ágyba bújni, egy... barátot extrákkal. Csinos, független nők, akik inkább karrieristák vagy tomboló éveikben voltak, vannak. Lia szerintem a habitusom ellenében is biztonságban érezte magát, mivel érezte tisztelem, de ő... ő egyszerűen családias és visszafogott és... nem is tudom, hogy mondjam, könnyebben elképzeltem vele hogy egyszer csak én legyek neki, gyerekeink legyenek... vele úgy éreztem lehet hossztávra tervezni, vele meg tudtam beszélni a gondjaim. A vitáink... - Ez mind-mind nagyon fontos nekem és Liában megvannak.
-Nem tudtam eldönteni. De biztos nyomós oka volt, hogy ezt választotta. - Szerintem magától senki sem kezdi árulni a testét.
Aztán jön az elfes élvezetekkel, nem értem miről beszél, de röhögök mint valami idióta, főleg hogy kapok egy igazi cuppanósat. Át is karolom, röhögök a vállába, nagy nehezen kinyögöm, amin nem bírok túllépni.
-Az... az milyen? Fűvel-fával? Vagy akrobatikus? - Röhögök neee, elfes élvezet mi a fene az?
-Szerintem Lizzyt nem zavarta volna az sem, normális, hogy nem mindig vagyunk vidámak Reeven. - Csitulok el, megsimogatom a lábát, hogy meg fogja érteni, meg ne ostorozza magát.
-Áh, értem, hát jól van, habot és fahéjat is kérsz rá? - Vigyorgok, de eskü megcsinálom. Vagy Amelia, majd szólok neki.
-Persze, nézhetünk szörnyű filmet is, azt jó szétparodizálni, iszogathatnánk. Éjfél után lelkiznénk... csak vicceltem! - Röhögök, de az első fele komoly volt. -Szóval jah, benne vagyok! - Iszok vele, de a habja ott marad neki, nevetek. Szalutálok, intek is, így olyan mint valami őrmester.
-Mik a parancsai őrmester? - Nézek rá így, haptákba vágva magam, elfojtva a röhögést. Na vajon rájön miért csinálom? Ha mást nem, elkezdem én is nyalogatni a szám, mint a csaj a kávéreklámban, azt ha úgy sem jön rá, én is odanyomok egy szalvétát!

-Mert ők büntetést érdemelnek? - Vigyorgok rá, ki tudja, én a lelkes diákokat szeretem, őket könnyű inspirálni, mert ők is inspirálnak engem.
-Nem, Josh nem... de naivabb mint én, szerintem nem is veszi észre ha kihívóan viselkedik. Azután is csinált ilyen dolgokat hogy elmondtam neki a férfiak is bejönnek, szerintem ő egyszerűen... nem hiszi, hogy megkívánhatja egy... férfi, vagy ilyesmi. Szóval csak óvatosan. - Mosolygok rá, tény ami tény, Josh nagyon félreérthető tud lenni, emiatt is vesztünk össze, ő nem érezte mit csinál én meg nem éreztem hogy nem komoly. Azóta megbeszéltük, megesett egy-két dolog is, de csak egyszer, azóta is furán reagál a témára szerintem. Szóval ha szerintem biszex is, ez az én titkom marad.
-Dehogy vagyok mérges. Mindenkinek vannak titkai és Liának nem tőlem kell megtudnia ezt. Ennyi. Lia meg fogja érteni, miért füllentettem neki. Bár rólam köztudott, hogy pocsékul hazudok, ugye tudod? - Mosolygok rá és megdörzsölöm a hátát.
Mikor szóba kerül szívének új választottja, ismét vigyorog, milyen meglepő! Vagy mégsem? Ehehe.
-Kiscserkész? Egyáltalán nem vagy olyan mint egy cserkészfiú, miért így hív? - Aztán az őszhajszálas tipp után a nyakamba veti magát, nevetve karolom át, csak Felix meg ne tudja én bujtottam fel erre, oda a barátkozás lehetősége.
-Nem jutottam el odáig, szóba került az öregkor és... már attól teljesen kiakadt, eljátszotta a hattyú halálát, a szülinapját gyászolja, szóval... úgy éreztem sok lenne neki ez a poén. - Vigyorgok gonoszabban, bár arra nem térek ki, hogyan vigasztalta magát eme gyászos alkalmon. Khm. Bár tudja, de nah.
-Engem felülmúlni? Miben kéne? Max ha megcsókolom, veszélyesen jól csókolok, ahaha! - Nevetek, abszurd ötlet, az is hogy vetélytársa lennék.
//minket csak egy Lionel tudna max xD Felixnek esélye sincs //
Aztán fejezi ki magát viccesen, de a reakciójára elkerekedik a szemem, a szám, pár nevetős "o" is kiszalad, majd nevetek.
-De csak ha gyengéd leszel édes, legalább családban maradna! - Nevetek, vettem a poént, bár kellett pár másodperc míg leesik, mi igazi neki.
-Igen, jól érezni magad, bár együtt élni valakivel jobb... de előbb tombold ki magad, az nem árt! - Mosolyok rá, mert nem baj, ha csajozik vagy... pasizik még egy pár évig, meg kell érni a megállapodásra.
-Idővel, legyen meg pár évforduló, nem? Vagy ki tudja, majd elválik. - De reményeim szerint Lia megbeszéli majd velem és nem úgy, hogy közli az egyik menet után, hogy ez éles volt ám.
-Értem, értem. - A tényeket mi? Nehéz lehet feldolgozni, hogy ez a munkája a szeretett férfinak. De ezt nem mondom neki, még a végén elszomorodna.
Röhögök már aztán az elfes hülyülésén, az éneklő hangoknál már csapkodom a térdem hogy neeeeeee, elképzeltem amolyan szoprános mégeket és ne hagyd abbákat. Beteg.
-Mindenkinek vannak rémálmai, amúgy a barátok azért vannak, hogy könnyebb legyen. Szembe kell nézed a félelmeiddel, mert lehet a szex kimerít annyira, hogy Felix ne vegye észre, de egyszer észre fogja. És akkor aludsz itt amikor akarsz. Tudod. - Mondom én is komolyodva, bár még kicsit könnyes a szemem az előbbitől.
-Akkor majd kapsz, rettentő jó a forró csokim! - Henrynek is csináltam anno, de hogy tényleg jó e majd kiderül, lehet csak nem akart megbántani, jó színész az öcsi.
-Nem, a Táglájtot nem vagyok hajlandó újra végigszenvedni én valami kommersz sz.rra gondoltam, mint a phiranja 3DD vagy az emberszázlábú 3 vagy mi a címe... - vigyorgok rá.
-Jah... zárkózott család a mienk, mi? - Mosolygok, eszembe jut Lia és a titkai... vajon mit nem mondott még el ami bátnja? De most nem akarok erre gondolni, a hab a száján el is tereli a gondolataim szerencsére.
A szalutálásból nem ért, nyalogatom a szám, de röhögök, ahogy a szalvétát odanyomom. Jön azzal gyorsan csináljam, mert megcsalom Liát, így elég nehezen tenném, de nem bírom kihagyni, Joshnak is így szívtam anno a vérét, már van rutinom. Bár akkor mindig Josh nyert, most vajon ki fog?
Vállat rántok és egy hosszabb, de gyors csókot kap, majd ahogy elveszem a szám a szájától érzem kaptam én is szalvétát. El is kezdem leszedni a számról.
-Közvetlenül jobb lenne Sir, a cellulóz nem finom! - Röhögök, a szalvéta tényleg nem buli.

-A kutatómunka érdem, nem büntetés... - Forgatok szemet, miről beszél? De nevetek.
-Akkor jó, majd ha többet leszel vele! De nem én mondtam! - Nevetek, úgy fest Josh csak velem ilyen közvetlen. Valahol tök jól esik, de bűntudatom is van, félek miattam csinálja...
-Amíg itt van Felix... - Mondom halkan, félrenézve, de vigyorogva, Josh biztos nem olyan feltűő most neki.
-Mi ezt már megbeszéltük. - Mondom mosolyogva, de határozottan. Josh-sal mi már megbeszéltük ezt a dolgot. Asszem...
-Nincs mit, bármikor. - Mosolygok rá, hát a bizalom jele is volt, hogy elmondta, nem fogok visszaélni vele. De kifecsegni sem.
-Érettebb vagy a korodnál minden előzmény ellenében is. Szerintem ebben nem téved, valamint... ha húsz évesként kezel, kilenc év nem kevés, lásd be. De úgy fest nem zavarja, ami jó! Bár vicces, hogy holmi házalónak nézett! - Nevetek, rázom a fejem ezen a kiscserkész dolgon.
-Nem, óvtam az érzékeny lelkét és a törékeny egoját. De... lehet hogy Felix is ilyen lesz tíz év múlva, csak óvatosan! - Vigyorgok gonoszan, Phoenix is lehet tíz éve még jobban bírta.
-Ugyan már ez csak csók, főleg ha tanítalak, őt is megkérhetnéd. De amúgy igen, a francia lányok remekül csókolnak! Meg a spanyolok! - Jártam én mindenfele, csókolóztam én mindenféle csajjal.
-Aww, vigyázz, elcsábulok! - Vigyorgok, mondjuk valóban nem nézném ki belőle, hogy durva lenne velem. Lehet Felix is ezért szeret vele lenni.
-Időőőszerű? Na szép! Lia amúgy tényleg nem ez a típus. Kicsit aggódok azért néha, nehogy egyszer rájöjjön, nem fiúzott eleget, vagy ilyesmi... - Motyogom halkan, de bizonytalan, mert csak rémképeim egyike ez, nincs alapja.
-Köszönöm apu, védekezünk, kényelmes és biztonságon módon. Nem lesz egyhamar kis Drayton, nyugi. - Mosolygok elnézően, nem vagyunk felelőtlenek.
-Mindenkinek vannak ilyen korszakai. Hidd el. - Nekem is volt, szerintem Lizzynek is, sőt, Felixnek is. Csak nem beszélnek róla, logikusan.
-Na látod. Kedvelem őt! - Mosolygok, ezzel van egy nagy jó pontja nálam a hapsinak.
-Bepisiltél? - Csípem meg finoman a karján, de a vigyorom elárulja hogy hülyülök. Mellettem is ébredt sírva, tudom mire érti.
-Csinálok! De majd legközelebb, sörre nem finom. -Nevetek, kap forró csokit.
-Ez igaz, ez igaz... Liára is gondolni kell. Akkor ezeket ne! Mx ha ketten leszünk. De a Tájlájt nem mond semmit? Boldog ember! Az szörnyű filmsorozat... jobb ha nem tudod, én beszélni sem akarok róla. - Hessegetem el a rossz emlékképeket, gondolni is szörnyűség rá.
-Nem ettem még mézzel... na majd kipróbáljuk. Amúgy... inkább puhán csináljuk, a diós példa túl durva! - Vigyorgok, olyan drasztikus! De a hab a száján meg röhejes, szóval nevetek, kap szalvétát is, aztán a provokálására egy cuppanósat az ajkaira. De a szalvéta nem finom, szedem is le a számról.
-Nem ismersz még! Én a visszanyalintós fagyi vagyok! - Nevetek, leteszem a sört, oda sem figyelek, mikor érzem lekap, olyan hévvel, hogy fel sem fogom, csak automatikusan viszonzom, mondhatni megcsókolom, ha nem is franciásan, de ténylegesen megízlelve az ajkait. Phoenix is ezt használta ki anno, bár azt sem bántam és ezt sem bánom, még a kezem is az arcára simul. Ha esetleg bekéredzkedne a nyelvével is valamiért akkor sem riadok vissza, hasonlóan reagálok én is, lassan, érzéssel hömpölyögtetve a nyelvem, mint a forró lávafolyam. Bár ha egy darabig csókol, akkor én magam kezdeményezem ezt, mert addig nem hagyom abba, míg ő el nem hajol, csak hogy még megízleljem utoljára a telt alsó ajkát. Persze meglepetten nézek rá így is úgy is, mert lekapott, nem kicsit. Lehet nem direkt, de hogy hirtelenebb mint én tettem, az is biztos. Hogy nekem miért nincs egy fiúval sem "normális" kapcsolatom, ha jobban megismerem... rejtély. De nem bánom, kicsit sem.
-Ki is a merész? - Mosolyodom el, játékos a hangom, kíváncsi. Vajon megártott volna neki a sör? Lehet. Lehet nekem is?