Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Stanley Collins
Kedd. Nov. 22 2016, 20:33 by Stanley Collins

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

Top posting users this month
Samuel T. Collins
 
Eric A. Blake
 
Reeven Callagher
 
Leopold K. Lindhardt
 
Felix Kaleolani
 
Quentin Collins
 
Suzanna Crystal
 
Kensington L. Lockwood
 
Kőrösi Noel
 
Dominic Tveit
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 "Férfias kérdések" Sebastian-Reev

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4  Next
SzerzőÜzenet
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3206

TémanyitásTéma: Re: "Férfias kérdések" Sebastian-Reev   Hétf. Okt. 05 2015, 15:53

-Nos… van egy kis… fóbiám. Hát… nem olyan egyszerű beszélni bizonyos dolgokról. – Védem azért Ameliát, mert hát én is nehezen mondom el ha valami bánt. Aztán mivel olyan dolgot vet fel Reeven, hogy valami fix miatt szomorú időközönként, arra logikázok, Lionel az az ok.
-Nem, egyszerűen nem akarta mondani azt mondta nem akarja, hogy ez legyen az indok, hogy akkor is megoldotta, mikor nem voltam. De… benn sem mondja, úgy.. senkinek. – Vonok vállat szomorúbban, mert ez rosszul esett, még akkor is, ha megértettem miért teszi – miattam.
-Lionel? Anderson… Ha engem kérdezel egy agresszív tapló bunkó. – Aztán kifejti az emlékeit Lionellel, nem kizárt hogy ő az.- Ha belegondolok, hogy én meg kiálltam érte egy verekedésben… látszik milyen szerencsétlen vagyok, nem? – Nevetek örömtelen-Amúgy igen, fontos volt neki. Vagy fontos neki, ezek szerint… Sejtettem nem felejti el könnyen, de hogy ennyire hiányozzon neki, hogy sírjon… – Sütöm le a szemem, sejtettem, hogy második maradok de… tapasztalni lelombozóbb, mint hittem. Megfogják a kezem, összepréselem a szám.
-Jah, segítettem neki, arra is megkaptam hogy ennek hála Lioval is beteljesedettebb lett a.. kapcsolatuk. – Mondom keserűbben, kicsit magam alatt vagyok most. Eszembe jut amit mondott Lia, hogy nem volt biztos a döntésben két hét után sem. Akkor tagadta hogy Lionel miatt, de én már akkor is éreztem. De elszorul a torkom arra a rémképre, hogy elhagy, mert rájön ennek így nincs értelme. Érzem hogy jobban szorítja a kezem, de én az asztalt fixírozom szorgosan, mert magamat hibáztatom, hogy nem tudom eléggé boldoggá tenni Ameliát, hiába próbálkozom teljes erővel. A szavaira halványan elmosolyodom.
-Ugye tudod bármi történik, nekem családtag maradsz, de legalább a barátom? – Nézek rá, mert ezt jó, ha ezzel tisztában van. Jaj istenem, mi lesz ha Amelia elhagy? Ekkor ölel meg, elég laza terpeszben szoktam ülni, szóval könnyen hozzám tudja préselni magát. Meg is lep, de szorosan, kapaszkodva ölelem vissza, ez most kell nekem.
-Tudja… mondtam neki többször is, bármi gondja van, mondja el, mert nem biztos, hogy észre veszem… nem erősségem sajnos. Meg ő mesélt nekem anno Lioról… hogy hogyan jöttek össze, vagy hogy mondjam. Azt mondta nem volt alapja de… ettől függetlenül elég határozott elképzelései voltak, amikbe én nem fértem bele… lehet most sem férek, nem tudom… nem tudom…Nem akarom elveszteni! De nem tudom, hogyan lehetnék rá olyan hatással mint Lionel volt. Nem tudom ő mitől volt jobb mint én… – Mert nekem meggyőződésem hogy jobbnak kell lennie, ha már belé bele tudott szeretni, míg belém nem. Sőt, könnyen szakított volna velem, ha Lio kéri szerintem.
-Hm… a bosszú nem megoldás Reeven, nem vezet sehova. Nem a múlt dolgait kell megbosszulni, mert helyre úgy sem hozod ami elromlott így, hanem a jelenben kell tenni érte. Jelen esetben Liáért. – Motyogom kedvesen, már amennyire telik most tőlem.
-Annak lettem nevelve… – Mosolygok rá, főleg, hogy borzolja a hajam, arra kap egy erőtlen „héj”-t is.
-látom szereted a szénaboglya effektet… – Mosolygok rá, de így tényleg hagyom kócosan magam, nem zavar. Fésülködni sem szoktam mindig mert… minek? Elenged, kicsit nehezen engedem el, jól esett a közelsége, de persze tudom hogy nem kéne telhetetlennek lennem.
-Meglehet, de tényleg sok van neki. Nekem is. – Teszem hozzá, hogy volt olyan is mikor miattam nem jött össze a találkozó. Phoenix pedig elég elfoglalt. De aztán csak leesik mit mondott.
-Szerény? Én? Nem vagyok én szerény… – Dohogok egy sort, de ne komoly persze. Védem pajzánabb énem csupán.
-Nem érezném, az csak testiség lenne, nem más… bár Lia annak érezné, tény. De kivel feküdnék én le? – Legyintek, mert Josh is kijelentette, ő biztosan nem. Más meg nincs.
-Ahh, na igen, a mi kapcsolatunkban nem megoldható, maradjunk annyiban. – Nevetek, csóválom a fejem, engem d.gnának mi? Na kössz Reeven!
-Majd ha találkozom a te Ravernonoddal, közlöm vele legyen gyöngéd veled, mert velem gyűlik meg a baja! Mit szólsz? – Vigyorgok, nem tudom mit szólna hozzá, szerintem kiröhögne az illető. Vagy közölné hogy ő mindig az, ki tudja? Na meg ha már Reeven engem ver meg Lia miatt ha olyan van, majd én kiállok Reevenért, Lia helyett, ha van valami Felixszel! Hehe.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1211

TémanyitásTéma: Re: "Férfias kérdések" Sebastian-Reev   Szer. Okt. 07 2015, 16:22

+16

// csak a téma miatt, még mindig Very Happy és hsz a netteremből//


Fóbia, hm...érdekes. Bólogatok, persze én is hasonló cipőben járok/jártam, de az az igazság így soha nem fogunk tudni segíteni, néma gyereknek anyja se érti a szavát.
- Ezt nem értem
Vallom be. Igazából sok mindent nem értek a női logikában, ha egyáltalán logikának lehet nevezni.
- Nekem elmondta
Próbálok erre rámutatni megint, de megint csak amellett tudnék érvelni, hogy a többiek úgysem számítanak neki.
- Viszont, ha téged ezt bánt, valahogyan jelezni kéne... Akárcsak egy példával, hogy az iskolában például mesélted az egyik kollégádnak őt, mit reagált, s innen lehetne afelé kanyarítani a beszélgetést, hogy ő viszont nem mondja, ami adott esetben furcsa szituációkhoz vezethet.
Próbálok neki tanácsot adni valahogy...elvégre úgy tűnik, Sebastiannak ez rossz, jól kell, hogy érezze magát a kapcsolatban, a zavarokat meg kell oldani valahogy. Anderson! A tenyerembe csapok, ezaz!
- Tényleg? Én azt hinném őt verted meg.
Csóválom a fejem, milyen szituáció lehetett az... Szóval miatta szomorú...hm őt kellene elkapni.
- Ő... nem lehet, hogy azért sír, mert bántotta? Ugye nem bántotta?
Kérdezem komoran, összevont szemöldökkel. Sebastian kezét megfogom, azt hiszem most nagyon szomorú... Nem tetszik nekem ez az Anderson dolog.
- Mármint te segítetted a kapcsolatukat? Ami nyilvánvalóan semmi egészséges nem volt, az egy f*sz
Foglalom össze. Tudom, hogy Liának rossz az ízlése, furcsa is volt, mikor kiderült, hogy Sebastiannal van és róla is kiderült milyen rendes, nem állt össze a kép. Most hirtelen azt nem értem hogyhogy együtt vannak? Lia szereti, de...a másikat is?
Keresem Sebastian tekintetét, dőlök be hozzá egy ölelésre, amit mond, attól összerezzenek.
- Nemnemnem, nem fog történni semmi ilyesmi! Ti együtt maradtok, én a családotok akarok lenni!
Jelentem ki gyorsan, határozottan, hadarva és kétségbeesetten. Már megbeszéltük, már kezdetem felfogni, hogy vackokat vett az időnkénti itt lakásomhoz, ne már... Veszek egy nagy levegőt, ölelem elszántan és melegen, nem eresztve.
- Nem fogod elveszíteni. Én nem hagyom! Esküszöm, hogy az a barom nem fogja tönkretenni.
Megkeresem...
Simogatom a haját, tartom a fejét kicsit.
- Egyáltalán nem jobb, ne is mondj ilyet! Beszélek Liával, hidd el nagyon szeret és fontos vagy neki, csak szerintem valami Callagher-Simon családi probléma, hogy nem tudjuk kimutatni, nem mindig jól. De például, amikor én nem kedveltelek, azt hittem olyan vagy, mint Anderson, nagyon védett. Te vagy neki a legfontosabb, tényleg, hidd el, csak...szerintem az van
Harapom be az ajkam, mert nem biztos.
- Hogy a rohadék elszédítette, Liának különös tehetsége van hozzájuk vonzódni és a hatása kicsit nehezen múlik... Kérlek légy vele türelmes, tudom, hogy nehéz, mert úgy érzed második vagy, de ez csak átmeneti hormonzavar nála, csak az lehet. A tesztoszteron! A barmoknak sok van, komolyan! Semmi mást nem szerethet benne. De ez el fog múlni, hisz tudja, hogy te mennyire...
Nagy levegő. Nem, azt nem mondhatom, hogy szexi
- Jó parti vagy.
Bólogatok, simogatom a haját még mindig.
- Igen, persze, örülök, hogy te is tenni akarsz érte, látszik, hogy hm...tényleg szereted.
Kis mosolyt kap, biztatót, majd még vigasztalom, ha kitaláltam hogyan, mivel lehetne.
Ó, biztos vagyok benne, hogy engem is sznobnak szántak, ha hagytam volna magam nevelni... A héj-én csak vigyorgom, cukkolósra szűkítem provokáló szemeim.
- Te helyes vagy mindenhogy, nem kell aggódnod.
Valahogy mellételepszem, mert érzem a gesztusain - nehezen enged, hogy kell ez most neki. Fél kézzel átkarolom, így hozzám lesz húzva.
- Másképp alakultak a dolgaitok.
Vonok vállat Phoenixen. Nevetek a felháborodásán, hogy szerény.
- Úgy értettem férfiakkal...visszafogottabb.
Sunyítok Sebastainra, hm...mi van, ha most, hogy kissé...nehezebb nekik?
- Ne keresed Phoenixet
Vágom rá. Nem, nekem Josh eszembe se jut Razz
- Végülis de. Hallottál már a felcsatolható műp*niszről?
Nevetek, csak kreativitás kérdése...
- Neee, úristen, dehogy!!! Így is az a mániája, hogy ne hagyjam, hogy igyon a közelemben, nehogy véletlenül kárt tegyen bennem szex közben. Mert ugye nekem nincs veszélyérzetem. Látod milyen rendes.
Érzem, megint vörösben játszik a fejem, öhm...kell kis idő, amíg...átáll az agyam.


_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3206

TémanyitásTéma: Re: "Férfias kérdések" Sebastian-Reev   Szer. Okt. 07 2015, 18:38

//Ez legalább annyira izgi hely, mint a melóhely, jobb ha senki sem olvas bele xDDD//

-Hát... annyira én sem, de szerintem annyi lett volna a lényege, hogy megoldja ő hogy lerázzon valakit anélkül is hogy rám hivatkozna... amit nem akar, ugye. - Vonok vállat hanyagul, én örülnék ha hivatkozna rám, de ez más kérdés.
-Szép is lett volna ha nem... - Forgatok szemet, na akkor valóban úgy éreztem volna, felőle nem komoly a dolog, ez tény.
-Szerinted nem mondtam? Ezzel kezdtem, hogy én mondom mindenkinek. Azaz mondtam. De ő nem akarta, nehogy megszólják... hát... ezzel nem tudtam vitába szállni. Gondolom nem akarja, hogy azt pletykálják, csak amolyan futó kaland nekem... na nem mintha annyira tudná bárki is náluk vagy nálam, milyen volt a nemi életem! Mindegy... felfogtam, hogy örüljek, hogy egyáltalán bízik bennem... - Sóhajtok beletörődötten, hogy nem vagyok olyan személy, akivel dicsekedni érdemes.
-Nem, amikor utoljára láttam akartam, de Ameliára való tekintettel nem tettem. Szerintem őt is csak ez fogta vissza. -Elvégre nem ütött meg, ami nála nagy szó!
-Nem, nem bántotta. Lionel egy bunkó f.szfej, de nőt nem ütne. Pont azért is védtem a hátát kitartóan azon az estén, mikor először láttam, mert egy nőnek segített azért került bajba. Sokat agyaltam ezen, de rá kellett jönnöm, csak szerettem volna rákenni valami mocskosat, hogy jogom legyen utálni. -Engedek még egy kis hangos levegőt a tüdőmből távozni, beletörődtem, hogy nem adott okot utálni, maximum azért, mert Phoenixet megrúgta, meg Ameliát elhagyta. Csak úgy.
Segít, hogy fogja a kezem, kicsit itt tart, nem süllyedek a saját sötét világomba.
-Fogjuk rá. Nem akarok olyat mondani, amit ha Lia visszahall joggal kérhet rajtam számon. - Most mondjam, hogy hááát Reeven, miután lefektettem az unokanővéred már bátrabban kezdeményezett Lionelnél, ugye milyen jó? Ahhh...
-Az vagy Reeven. Ezen nem változtat semmi. Ezt akartam mondani. Csak... akartam hogy tudd. - Azért bennem a félsz, hogy Lia nem is szeret, csak kényelmes amit kínálok, de amint rájön, hogy nem szeret engem szerelemmel, hanem Liot akkor feladja a kapcsolatot egy olyanért akibe beletud szeretni és jó lesz vele. Legalább annyira mint velem. Olyan rossz erre gondolni...
-Jaj Reeven... ne butáskodj. Lionel nem tudja ezt tönkretenni. Ha attól nem szeretett ki belőle Lia, ahogy a legutóbb beszélt és bánt vele, akkor Lionel aztán már igazán nem hibás, ha mi... érted. Ha valaki hibás az én vagyok, lehet nem tudom eléggé boldoggá tenni, hiába igyekszem. Lehet nem vagyok elég... izgalmas. - Hirtelen jobb jelzőt nem tudok mondani, elvégre Lionel az volt neki. De érezni én ezt nem akarom, csak csalódott vagyok. Bújok is az ölelésébe, mert olyan jó, hogy nem azt mondja, hát igen, jobbat is találhatott volna a nővérem, vagy mit picsogok itt, legyek férfi. A szavaiból is erőt merítek, bólogatok.
-Igen, nagyon szeretem... talán majd idővel jobban megszeret. Ő is azt magyarázta, hogy Lionel olyan meseszerűen jó neki, hogy kalandos és izgalmas én meg... állandó. Lehet rám számítani, meg jól érzi magát velem, ilyenek... Az esze mellettem döntött ezt tudom, csak... remélem idővel a szíve is mellettem fog. Úgy igazán... nem tudom mi lenne velem, ha elveszteném... -Motyogom, de veszek egy mélyebb levegőt és magamra erőltetek egy mosolyt, nem kéne szánalmasnak látszanom, akkor tényleg nem érdemlem meg, hogy engem szeressen. Lionel biztos mindig teljesen magabiztos volt, sejtem, hogy az vonzóbb, mint az én bizonytalanságom.
Összeborzolja a hajam, arra kicsit ellazulok, de amit mond, zavartabban sütöm le a szemem.
-Kössz. Rendes vagy. -Mosolygok rá, szóval mindenhogy mi? De mivel nehézkesen viselem, hogy végre kimászna a személyes teremből, így visszajön mellém, átkarol, nem győzők elég hálásan nézni rá, hogy a kedvemre próbál tenni.
-Áh hát így nos... nos így nem tudok belekötni. - Fojtom el a mosolyom, hogy jól van, jól van, cukkolhat ezzel.
-Szoktam, miért ne tegyem? Nem ezért keresem, ezért nem keresném. - Ha arra gondol, szexért nem keresem őt, bár biztos jó lenne, de eléggé fájna egy visszautasítás, ami esélyes. Legalábbis Phoenix azt kap meg akit akar.
-Az nem olyan! Meg gondolj már bele... azaz lehet inkább ne, de ne feledd már el ki a párom! - Röhögök, ha Amelia ezt hallaná, elküldene minket a sunyiba, sokszor. És legalább két hétig a kanapén aludnék. Juj.
A Felixes reakcióján röhögök, hogy megijedt már, hogy rendre utasítanám a fiúját!
-Hm, szóval vigyáz rád, annak ellenére milyen heves természet! Értem, értem... Majd akkor megdicsérem! - Hajolok közelebb, szemtelenül közelebb, mert az orrom nincs messze az övétől, ahogy suttogom a szavakat vigyorogva, tényleg nagyon tetszik neki ez a férfi, ki hitte volna?

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1211

TémanyitásTéma: Re: "Férfias kérdések" Sebastian-Reev   Csüt. Okt. 08 2015, 19:58

Nem értem, hogy miért nem akar rá hivatkozni.
- Megszólják?
Kerekednek el a szemeim, ezt abszolút nem tudom hová tenni.
- De ez hülyeség… Nem tudhatják, nem értem miért szólnák meg. Vitatkoznod kellett volna, ennek nincs értelme.
Ezt a kifejezést úgy nem tudom felfogni, ahogy van. Érzékelem, hogy neki rosszul esik, simogatom a kezét és kutatok valami nagyon vigasztaló dolog után a gondolataimban.
- Ez Lia egyik furcsa agyszüleménye, ne vedd komolyan.
Beszélni fogok vele, ez az egész egyre zavarosabb. Itt ez a Lionel is, valamiért túl gyakran botlom a névbe. Elhiszem, hogy ki akarta ütni a fickót.
- Szerencséje! Biztos vagy benne? Mert nagyon gyanús figura, de tény, hogy aki nőket ver, annak speciális kínzás jár.
Nem is f*ok, de anakondák a seggbe. Kicsit összepréselem a szám.
- Jó, akkor ne mondjatok semmit
Mormogom, nem haraggal, de enyhe méltatlankodással. Bosszant. Bár a Sebastiannal való beszélgetés után, jóval többet tudok kettejükről, mint előtte.
- Azért mert Lia unokaöccse vagyok, de mindegy, mindegy, a lényeg, hogy nem lesz semmi baj, meg fognak oldódni ezek a dolgok, és ti boldogan éltek, amíg meg nem…
Pislogok rá, igyekszem kedvesen mosolyogni, ölelgetni.
- Mi? Mi? Hogy bánt vele?
Gondolataim visszaugranak a tervhez: bántani Lionelt.
- Fenét! Hogy lennél hibás? Hiszen olyan törődő vagy mindenkivel. Az a negédes, sznob éned valami furcsa máz rajtad csak, te valójában nagyon gyengéd vagy, éppen az az ember, akire Ameliának szüksége van.
Nézek a szemébe mélyen, vonom kicsit jobban magamra, hogy babusgatni tudjam, simulni hozzá, ahogy ő, amikor nekem volt rá szükségem.
- Izgalmas… Hülyeség. Mármint tudsz ugrálni a tetőkön, tanár vagy és gondolom szerveztek izgalmas programokat. Az a tahó szerintem azt sem tudta mennyi kétszer kettő, ahhoz pedig, amire neki a leginkább szüksége van, cseppet sem értett.
Prüszkölök fel.
- Lia romantikus, Seb és te! Ezt megadhatod neki. Hogyne lennél izgalmas?
Ölelgetem, azt csinálom, amit ő is, amikor én voltam magam alatt, puszit lehelek az arcára.
Állandó… nem túl hízelgő.
- Nem, ez nem a szíve, csak megkergült a tesztoszteron miatt.
Már bocsánat, imádom Liát, de áááh, nem, szerelem?! Ugyan!
- Ne aggódj, Lionel a múlté, Te vagy a jövője!
Megpuszilom megint, úristen…hogy ez ez …hogyhogy nem gond?
- Nem fogod elveszteni, na, ne mondj hülyeséget.
Koppintok az orrára játékosan, simogatom a haját és rendesnek érzem magam. Furcsának, b*zisnak, hogy csókolgatom, de rendesnek.
- Ugyan, semmiség! Te voltál az, amikor én húúú
Húzom el a szám, na az szánalmas egy fejezete az életemnek. Visszatérve Sebastianra, szerényebb a fiúkkal, sokatmondóan vigyorogva bólogatok.
- Furcsa. Ebben tapasztaltabb vagyok
Kicsit hülyén cseng a hangom, bizarr elismerni. Ebben! Pont ebben!
- Akkor jó.
Én Phoenixszel látom esélyesnek a szexet, nem tudok Joshról.
Oké, a mű… tényleg kész, behunyt szemmel, vigyorogva rázom a fejem, pont Lián elképzelni, akkora szentségtörés, de hm…a vizuális memóriám.
- Tudom, tudom
Hehegek
- De most komolyan, ha erre vágysz, neki felrakjátok és…
Felix említése lehervassza a vigyorom, nem negatív értelemben. Bágyadalom fagy az arcomra, bennem reked a levegő, mikor közelebb jön. Felix megdicsérve…ez annyira abszurd.
- Oké…majd arra vigyázz, hogy ne zúgj bele azonnal. Mármint
Pislogok.
- Képletesen!
Vágom rá.
- Ha bemutatom és meg akar csókolni, hajolj el, meg ilyenek. Tudod, Lia miatt
Teszem hozzá gyorsan és most az egyszer…nem Liára gondolok először.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3206

TémanyitásTéma: Re: "Férfias kérdések" Sebastian-Reev   Csüt. Okt. 08 2015, 20:31

-Azt mondja. - Azaz feltételezi, de gondolom okkal feltételezi.
-Nem vagyok vitatkozós fajta. Ha neki így jobb, igazodom. Nekem az a legfontosabb, hogy ő maga bízik bennem, mások véleménye nem szokott érdekelni. Mármint idegeneké. -Teszem hozzá, mert Reeven véleménye természetesen érdekel.
-De komolyan veszem, mert neki ez fontos. - Mondom úgy, mint aki már beletörődött, elvégre így is van.
-Igen, biztos. Amelia nem ostoba, hogy szeressen egy ilyen férfit. Főleg, hogy... mindegy. A lényeg, hogy Lionelt ezer minden másért el lehet hordani, inkább azokból válogassunk. - Vonok vállat.
-Reeven... -Sóhajtom, érzem, hogy bántja. - Figyelj, nem tudom rólam mit mesélt Amelia, hogyan indult a kapcsolatunk, lehet nem akarta, hogy... megszóld, vagy valami. Elvégre te is tudod, nekem nyitott kapcsolataim voltak, eképpen rájöhetsz hogy kezdődött ez. Maradjunk annyiban ellazítottam sok gátja alól, mert türelmes voltam, amit Lionelről nem tudunk elmondani. De mikor Ameliához már nem kellett a türelem, hogy feloldódjon, nos... megeshetett az, ami előttem nem történt meg köztük, ezt Amelia volt szíves többször is a tudtomra hozni, éppen hogy nem köszönte meg. -Mondom bosszúsabb hangon, de ez Lionelnek szól, nem neki. Nem mondtam semmi konkrétat, de Reeven okos gyerek, összeteszi.
-Kiabált, agresszív volt, mint mindig... nem is figyelt Liára... - Hanyagul vállat vonok, nekem nagyon antipatikus volt, nehéz visszaemlékezni pontosan mit csinált.
-Lehet unalmas neki, hogy aggódós vagyok... meg nem vagyok elég szexi... nem tom. - Erőltetek magamra valami mosolyt, bújok a nyakába, jól esik. Elbújni. Nem bírom túl tenni magam azon hogy Amelia sír és szomorú és nem is tudtam róla.
-Nem vagyok valami romantikus alkat... én próbálok neki mindent megadni, mindenben türelmes és figyelmes lenni... elvégre idő kell míg megszokik engem a mindennapjaiban csak... azt sem vettem észre hogy szomorú, milyen párja vagyok én neki? - Keseredem el megint, de már szedem össze magam, érezhető, mert rendezem folyamatosan a vonásaim. Könnyebb, hogy puszit is ad, arra tényleg elmosolyodom, ha csak halványan is, mert jól esik. Jó érzés így is szeretve lenni, tényleg érzem, hogy kedvel, ilyet nem tenne meg akárki.
-Jah, nem vagyok elég férfias mi? Majd én is összerúgok pár eszméletlen embert, biztos növeli a kiállásom. Ó basszus, mit evett rajta, de komolyan?! - Komolyan kérdezem, nem bírom megérteni.
-Szeretnék... főleg hogy Lionel külföldön van, nem tervez hazajönni se... hátha. -Bújok az arcommal az övéhez, puszilgat, nekem meg reflexszerűen jön. De nagyon mondja, hogy Lia amúgy jól érzi magát velem, szóval... hátha nem hagy el.
-Igenis... -Mosolygok rá, nem mondok hülyeségeket akkor. Én is megpuszilom az arcát és a fülébe súgok egy "köszi"-t.
-Az jogos volt Reeven, nem te tehettél róla, tudod jól. Semmiről. Örülök, hogy jobban vagy, hogy jól érzed magad, hogy találkoztál azzal a Felixszel. Komolyan. -Nem érdekel hogy férfi, ha jobban lett, más se számít.
-Hah! Lányokkal én nyernék, jóóó? -Röhögök fel, szóval tapasztalatlan is lettem, naaa!
Aztán röhögünk, hogy Lia és a kiegészítők, mikor... na ő azt nem tudja, de én igen, hogy Lia nem az extremitások kedvelője az ágyban, hát még a kutyapóz is idegen neki. És úgy örülök, hogy ezt nem mondom hangosan, még csak az kéne!
-Nem, nem kössz, vagy pasi csinálja vagy hagyjuk. Ez még nekem is bizarr! - Legyintgetek, legyek prűd komolyan, de ez nem menne.
Közelebb hajolok, bohóckodom, de ott ragadok meglepett képpel.
-Megcsókolni? Engem? Hát tudni fogja, hogy barátnőm van, gondolom elmondod ki vagyok, kidnek a kije... miért akarna megcsókolni? Főleg ha ott vagy te is? És ne félj, nem zúgok bele a fiúdba, nem vagyok az a fajta. -Nevetek halkan, csóválom a fejem, miket nem feltételez.
-De szóóóóval... ennyire tetszik? Hmmm? -Vigyorgok jaj ez vicces, csak nem?

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1211

TémanyitásTéma: Re: "Férfias kérdések" Sebastian-Reev   Pént. Okt. 09 2015, 22:11

Sok mindent képes vagyok felfogni ésszel, de ezt nem. Megszólni? Miért?
- Mert Lióval járt és tudják?
Merthogy biztos, hogy nem miatta, mármint aki kicsit jobban megismeri Miatta nem fogja megszólni Liát. Nem mintha nem lenne teljesen mindegy az emberek véleménye.
- Még miattam is több okuk van megszólni. Gondolj bele, drogos voltam, sőt embereket öltem, kell az enyémnél rosszabb ajánlólevél?
De Sebastian…
- Tudod néha kell vitatkozni. Nem szoktatok?
Sandítok rá, én tudom, hogy Liának az ember hajlamos elnézni dolgokat, de ők kicsit más kapcsolatban vannak…
- Az az egészséges, ha nem érdekel.
Értek vele egyet bólogatva. Széttárom a kezem.
- De ez hülyeség!
Mondom hangosabban, mert nem bírom felfogni egyszerűen.
Főleg, hogy? Már megint nem értek valamit. Sóhajtok.
- Hagyjuk inkább azt a p*cst.
Szerintem én se b*ódom fel, ő se, mindkettőnk jól jár, Lionel járhatna rosszul valahogy. Rápislogok, tényleg nem mesélte Lia, hogy jöttek össze. De pont én nem szólnám meg soha, hisz még azt a p*cst is meg tudom érteni – hormonok. Homlokráncolva hallgatom a történetet. Szóval Sebastiannal kavart, mert ő a nyitott kapcsolatok híve volt, Lia belement, mittom én miért, aztán ahogy Sebastiannal felbárotodott Lióval is el tudta magát engedni. Ebben az értelmezésben Sebastian csak egy ugródeszkának tűnik…
- Óh…
Bólogatok, átkarolom jobban, értem már miért rossz neki.
- Hát persze.
Motyogom, kezd bennem felmenni a pumpa, sok mindent el tudnék képzelni Lionelnek. Egyáltalán miért így hívom? Féreg, p*csfej, Anderson, én leszek a Smith ügynöke…
- Aggódós vagy, de nem kapott elég szeretetet soha, ezért vagy Te a jó neki, aki ezt megadhatja. És mi ez hülyeség? Hogyne lennél szexi!
Ha nem ülne, seggen csapnám, így csak simogatom a haját és egy elmélyültebb puszit nyomok az arcára. Azért mert közben az arcát nézem… Csak egy pillanatra.
- Ó, dehogynem.
Morranom, az aggódás is romantikus, nem? Vagy ennyire sügér vagyok ehhez én is?
- Hé, ne hibáztasd magad, Lia tudja nagyon jól titkolni a dolgokat, lehet, hogy én váltottam ki, egyrészt azzal, hogy magamhoz tértem, másrészt elég sokat beszélgettünk mélyebb dolgokról.
Túrok a hajába, csitítgatom lassan.
- Nem a te hibád, értsd meg, ne legyél japán!
Szorítom magamhoz erősebben, jézusom én is ilyen voltam? Mondjuk az elég jogos volt, hogy hibáztattam magam, ha egyszer én robbantottam fel azt a k*va kocsit. Levegőt veszek, nem, erre nem szabad gondolni! Dörzsölgetem inkább a felkarját, a mellkasomra vonom. Azta…férfinek érzem most magam. Kihasználom gyorsan, játszadozom a hosszú hajával.
- Ezt nem mondtam. Viszont jó lelkű vagy Seby
Duruzsolom, pedig nem szoktam becézgetni.
- A lányok életébe kellenek a rossz arcok. Hm…mondjuk én is belerúgtam, amikor beteg volt, de az más. Akkor Lia megint sírt miatta. Pedig csak akkor ismerte meg! Érted…rögtön megríkatta.
Rázom a fejem, lehet hogy túlzok, de nekem az dereng, könnyezett a liftben. Külföldön…kár. Nyelek, ott van az arcom az övénél, valahogy hozzám rakta.
- Akkor nyert ügyed van, eltűnt, tiéd a pálya
Lehet értelmetlen lenne Lionelt kutatni fel, inkább Sebyt kéne felhajpolni.
- Azt erősítsd benne, ami Te magad vagy. A törődést, a szeretetet és beszéljetek, ez fontos lenne.
Döntöm neki az arcom, adok rá még egy puszit. Kicsit kezdek belevörösödni. Főleg, hogy én is kapok egyet.
- Nincs mit…
Motyogom magam elé sután.
- Azért…az nem igaz, hogy nem tehettem semmiről, de hagyjuk. Felix hatalmas mázli
Sóhajtom.
- Mi? Na ne már, én is voltam egy csomó lánnyal! Igaz, hogy a legtöbbel…nem józan állapotban, de…
Húzom el a szám, hogy úgy mondjam a mennyiség meg volt, a minőség nem. Bár attól függ milyen szeren voltam, akadt amitől teljesítettem!
- Kis sznob vagy
Cukkolom a mű*xyz játékszerrel, kicsit megcsiklandozom a derekát. Hátha oldja a feszültségét. Micsoda ötlet volt felhozni ezt!
- Ah…semmi, biztos nem akarna
Bámulom meg a cipőm orrát, de nem húzódom el. Hát mert Sebastian szexi és Felixnek más se számít egy-két alkalomra.
- Fiúm?
Hőkölök fel, érzem magas hangon. A szemeim is kidüllednek. Az lenne?
- Hát…hogyne, hogyne tetszene
Nézek zavartan jobbra, balra, aztán gyorsan lesütöm a szemem. El is engedem, összepréselődöm, két karom beakasztom a lábam közé. Fiúm????

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3206

TémanyitásTéma: Re: "Férfias kérdések" Sebastian-Reev   Pént. Okt. 09 2015, 22:50

-Tudtommal nem járt vele, ha jártak volna nem lett volna velem is. Szerintem inkább miattam, hogy aki ismert tudta, hogy nem zárt kapcsolataim vannak. - Nem, eszembe sem jut, hogy bárki tudott volna Lionelről. Bár eszembe jut hogy a kórházban tudták hogy tetszik neki. -Bár a kórházban ismerte meg, lehet a kollégái tudták, hogy tetszik neki én meg kicsit sem hasonlítok Lionelre. - Vonok vállat, lehet ez is benne van.
-A drog az más, abba nagyon könnyű belekeveredni, de kimászni belőle nagyon nehéz, te tiszta vagy. A... a balesetről meg nem tudnak, de ha tudnának is, az baleset volt, nem szólhatnak meg érte téged, Liát pláne nem. - Egyáltalán nem gondolom, hogy Reeven rosszabb kapcsolatnak minősülne az én bohém életvitelemnél.
-Néha. Kettő komolyabb volt. Ez az utóbbi az volt, de mindketten kerüljük ezt, törekszünk gyorsan tisztázni a félreértéseket. - Lia sem egy veszekedős valaki, én meg pláne nem.
-Miért lenne az? -Nézek rá csodálkozva, főleg hogy hangosabban mondta, mint vártam.
Aztán szellősen előadom hogyan estek a dolgok kezdetben, de hát ez az én szemszögem. Nehéz is lenne objektíven elmesélnem. Átkarol, nem akarom hogy sajnáljon mert nincs miért, túl kéne lépnem a gyerekes sérelmeimen, csak nem könnyű.
-Liát nem nehéz szeretni, nem tudom mástól mennyit kapott... - Lehet Lionel a maga módján nagyon sok figyelmet fordított rá. A szexire fáradtabban pislogok egyet, mosolyogva, főleg a hosszabb arccsók miatt, hálásan nézek rá, bár szerintem csak reflexből mondta.
-Szerintem nem. -Nekem a romantika az gyertyafény, naplemente, borozgatás valami zene mellett és szerelmetes dolgok duruzsolása. Megteremteni meg tudom a környezetet, de átélni nem biztos hogy akképpen fogom.
-Igen? De akkor sem vettem észre... jobban oda kell figyelnem rá. - Kicsit könnyebb, hogy lehet Reeven állapota miatt volt érzékeny, de annak örülni kellett volna, na jó, kivéve akkor mikor a depresszió miatt visszaesett, persze.
-Japán? Nem elég hogy brit vagyok? - Kérdezem értetlen, bár oldottabban, mert kizökkent hogy nem értem a japánságot. Belesimulok az ölelésbe, megnyugszom benne, mások közelsége mindig is könnyen megnyugtatott. Játszik a hajammal, az is kellemes, szerencsére nem érdekel mennyire nyomorultnak tűnhetek. Nekem ez most... kell.
-Igyekszem... sok hibám van, meg sokat hibáztam is... nem szeretek csalódást okozni. - Lazulok el kicsit, talán nem vagyok olyan szörnyű, talán tanulni kell észrevenni mások hangulatát, ha együtt élünk.
-Ha magánál volt ennyi nem ártott meg komolyabban neki. Már ha nem volt csonttörése... na jó, máskor ilyet ne csinálj, akkor se ha vérbunkó az illető, jó? Mégiscsak beteg volt... De mivel nem lett baja, nem számít. - Akármennyire utálom Lionelt, ha rossz bőrben van nem bántanám. Amúgy sem igazából, csak hagyjon békén.
Bújok az arcommal is, nekem fel sem tűnik mert jó így, bensőséges, de mikor megölelt nekem már azzá vált a dolog, ez semmiség.
-Csak Amelia is felejtse el... -Sóhajtom, szinte a fülébe, de nem direkt. Attól hogy fizikailag nincs itt Lionel a "szelleme" még itt van.
-Én beszélek vele... törődök is amennyit tudok, szeretni is szeretem. - Nem tudom mit kéne többet, vagy jobban csinálnom. Félek már nem tudom, mivel tudnám jobban kimutatni.
Mivel a saját gondjaimmal vagyok elfoglalva, az sem tűnik fel, hogy belepirul a közelségembe, én szimplán élvezem a arccsókokat amiket váltunk.
-Nem bírtál józanul gondolkodni Reeven, egy jó ideje nem tudtál már az eset előtt, egyedül már nem tudtad volna megoldani. Felix is lehet egyetértene velem. -Fogalmam sincs, de jó lenne, akkor talán Reeven is könnyebben túl lenne ezen. Felix lesz a varázsszavam!
-Na igen, de idősebb vagyok nálad és nekem csak egy töredéke volt részegen, jó? A többi józan szex volt, emlékszem is rájuk, ahogy ők is rám, kérdezd csak a csajokat! - Vigyorgok, nem, a "lányos" fölényem nem adom, ha már a fiúkkal le vagyok maradva úgy szólván.
Jön az extrém szexuális játékszerrel, gondolom csikizni próbál a derekamnál, de nem pont azt a hatást éri el vele. Mivel közel van a hasamhoz, nem annyira érzékeny, de kellemesen sóhajtok az érintésre.
-Brit sznob, szolgálatodra! -Nevetek, lehetnék olyan mint Alfred Batmannak, valami menő komornyik az akcentusommal.
-Na ugye. - Nyugtázom, hogy Felix nem engem akar majd csókolgatni. A hőkölős reakcióján nevetek, úgy fest beletrafáltam!- Ahaaa valahol a fiúd, nem? Ha nem is zárt a kapcsolat.. -Mondom vidoran, bujkáló mosollyal. Aztán röhögök ezen a szégyenlős viselkedésen, most én ölelem magamhoz, fiúra nem szoktam ezt mondani, de ő most valahogy bájos.
-Tudom, hogy tetszik, látszik... a kérdés azon volt, hogy 'mennyire tetszik... tudooood! -Búgom a fülébe, ölelgetem, el ne szökjön. -Szerinted imponálna neki a megnevezés? Vagy neked, hogy te az övé vagy? -Jaj, szerintem utóbbi nem derogálna Reevennek, Felix fiújának lenni.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1211

TémanyitásTéma: Re: "Férfias kérdések" Sebastian-Reev   Vas. Okt. 11 2015, 20:58

Rázom a fejem.
- De ez hülyeség!
Leragadtam itt és nem tudok tovább lépni.
- Ennek a „megszólnak” történetnek akkor sincs értelme.  Biztos nem rád értette! Valami csavaros lánylogikával olyasmire gondolt, ami nekünk meg sem fordul a fejünkben.
De esküszöm ezt a kódot nem tudom megfejteni.
- Jó, hagyjuk
Hadarom, nem kéne most leragadni a „balesetnél”
- Nem értek hozzá, de azt mondják, az építő jellegű veszekedés nem árt. Fogalmam sincs, lehet, hogy igazuk van, szerintem az fontos, hogy ne legyen köztetek feszültség, mindent meg tudjatok beszélni, összecsiszolódjatok. Az együttélés nem könnyű.
Sorolom hiányos ismereteim ellenében azt, amiz innen-onnan hallottam a dologról.
- Megszólják? Miattad? Hiszen te olyan rendes vagy, akkor is, ha előtte nyitott kapcsolataid voltak, ennek nincs értelme, különben is ki szólná? Egyrészt beverném a képét, másrészt ki nem szarja le és kinek mi köze hozzá? Ezer dolgot fel tudnék hozni ez ellen és semmit, ami mellette áll.
Magyarázom hevesen, még gesztikulálok is egy kicsit. Kezd felb*szni a dolog.
Kicsit higgadtabb vagyok már, amikor átölelem és vigasztalgatom.
- Tényleg nem nehéz, de előttünk…mármint én is szeretem, szerintem ezt nem igazán kapta meg.
Nem tudom mennyit mesélt a gyerekkoráról, de ezt mégsem nekem kéne elmondani.
- Hm…én nem tudom, mert velem nyilván nem vagy az
Nevetek fel kissé kínosan, de amúgy olyan típus.
- Kinézni belőled
Szögezem le. Szorgalmasan simogatom, kicsit mozgom, ahogy hozzám simul, amolyan vigasztalón. Jó érzés…hülye kijelentés, de szeretem ezt csinálni Sebyvel.
- A japánok szokták mindenért magukat hibáztatni és úgy van, éppen elég, hogy franciák iránt érdeklődő brit vagy
Cukkolom nevetve, viszont adok neki engesztelő puszit, nehogy ebben a ramaty lelkiállapotban magára vegye.
- Senki se szeret, de nincs is olyan ember, akinek ne lennének hibái.
Közlöm mélyebb, magyarázó, okosító hangon. Persze ez még a Felixéjének közelében sincs…
- Nem okoztál azt senkinek, remélem tudod. Lehet, hogy úgy érzed, de az agy kombinál és a helyzetet mindig rosszabb állapotban tünteti fel, mint amilyen.
Ajjj-ajj jön a dorgálás, nem bántjuk a betegeket. Kicsit összepréselem a szám.
- Ő kivétel, kivételek mindig vannak.
Lionelre ez a szabály nem vonatkozik, ő szemét kis köcsög, megérdemli és akkor még jól járt, küldhettem volna intenzívre is. Mondjuk majdnem felgyújtottam az épületet…és akkor nyilván Liát mentem ki… megrázom a fejem, ne gondoljak erre.
- El fogja
Biztosítom mély meggyőződéssel, mintha abban lennék biztos a fű zöld-e.
- Jól van, akkor minden rendben, ő is ezt mondta. Erre van szüksége.
Nem kisebbíteni akartam Sebastian jelentőségét, csak megerősíteni, amit gondolom eddig is tudott, hogy mire van Liának szüksége.
Mikor én kerülök szóba, kissé zavartabb leszek, másrészt közel is van és nekem még mindig elég ijesztő, ha egy férfi, hát… Beharapom az ajkam, jól van, csak ne beszéljünk erről. Kinyögök rá egy ilyet:
- Ühüm.
Sebastian nagyon bizonytani akarja a lányos fölényét, csak nevetek.
- Oké, több józan szexed volt, azt elismerem.
Hagy örüljön, meg igaz is…
- Nem vagy csiklandós?
Karolom át, mintha kellemes lenne neki… Kicsit magamhoz húzom a derekánál.
- Akkor is kedvellek, ennek ellenére, szóval tudsz valamit.
Célzok finoman arra, hogy egyébként rühellném. Nem szeretem a sznobokat… Lehet, hogy ő is kivétel, mint Felix. Aki a fiúm lenne? Érzem, hogy ez kínos, itt megint vörös a fejem.
- Hát nem tudom…azt mondta a szeretőm, a fiúm olyan lenne, mintha járnánk, nem?
Pislogok megilletődötten, most én leszek megölelve, hökkenten bújok bele.
- Mennyire?
Hebegem, húzódnék el, de nem hagy. Úristen…mennyire? Eltátott szájjal meredek Sebastianra, aztán hadarni kezdek.
- Eléggé, úgy értem mit tudom én, van egy skála? Ezt lehet mérni? És miből gondoljam, mennyire? Hol van a határ nagyon és közepesen közt?
Hisz abban biztos vagyok, hogy a „kicsit”-nél sokkal jobban tetszik. Viszont fogalmam sincs, mire akar célozni.
- Nem….nem tudom
Hebegem a szám rágcsálva feszülten.
- Hát…én nem bánom, hogy én az övé, csak tudod, Felix soha nem lehet csak az enyém, nem csak a többi…szeretője miatt.
Érezni egy percre elkámpicsorodom, aztán gyorsan pislogok és hogy megmutassam, nekem ez nem baj, mosolygok is. Mivel nem megy őszintén inkább…belefúrom a vörös fejem a mellkasába!

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3206

TémanyitásTéma: Re: "Férfias kérdések" Sebastian-Reev   Vas. Okt. 11 2015, 23:04

-Hát... mikor mondtam értem, hogy miattam, de minimum utaltam rá, nem javított ki. - Mondom komolyan, mert ez nem hülyeség, nem mondta Amelia, hogy nem, nem miattad szívem.
-Nem, persze hogy nem, de ezt vita nélkül is meg lehet oldani egyszerű beszélgetésekkel. Bár mi sem veszekedtünk, nem emeltük fel a hangunk vagy ilyesmi. Nem sértegettük a másikat vagy bármi ilyen. - Szóval mi csendben feszítjük egymásnak a nézeteink.
-Mindegy, én tiszteletben tartom, hogy neki ez fontos Reeven. Ha egyszer utal rá, hogy említett engem, és nem csak úgy hogy... nem is tudom hogyan lehetne úgy említeni ami nem egyértelműsíti, kije vagyok, na mindegy, szóval ha emleget, majd én is merem. Addig... nem nagyon hangoztatom, bár nekem ez fura és kissé kényelmetlen, de megoldom, anno is megoldottam, hogy Ameliát ne emlegessen senkinek és ne lássa senki hogy velem van. Akármilyen formán is. - Vonok vállat, de belül megnyugtat, hogy Reeven is egyetért velem, hogy ez fura. Látom hogy idegesíti, engem is, de én nem mutatom ki. Annyit nem ér. Az ölelése viszont sokat ér, megnyugszom tőle.
-Gondolod? Mondjuk én se... De nekem ott volt Henry végig. -Mosolyodom el, mert hát Henry sok rosszért kárpótolt.
-Ezen változtatunk, legközelebb veszek neked egy szál rózsát! -Nevetek, mikor mondja vele nem vagyok romantikus, ergo nem tudja.
Lesütöm a szemem arra, hogy kinézni belőlem, hogy nem szeretek csalódást okozni, úgy fogom azért mondja, mert okom van félni ettől, ami igaz is.
-Ilyenek a japánok? Nagyon világfi vagyok akkor, brit származású, francia mentalitású, de japán személyiségjegyekkel rendelkező aranyifjú, ó! - Nevetek kicsit keservesen, hogy ne már, japán? De a puszi jól esik, könnyen lekenyerez vele, csak azzal nem számol szerintem, hogy reflexből viszonzom.
-Ez igaz. -Sóhajtom, tényleg mindenkinek vannak hibái, csak kinek milyen súlyúak, nem igaz?
-Lehet... -Jó lenne ha nem okoztam volna, de azért bennem van, hogy Amelia sem biztos ilyenre számított velem kapcsolatban, vagy Josh, aki csalódott, hogy kevesebbet leszek vele, vagy Amelia az ebédnél, pedig neki akartam jót, hogy munkakört cseréltem a rádióban.
-Azért ha megint betegen fekszik valahol, ne bántsd. - Kivétel, tudom én, de na. -Ha bántod ilyenkor is akkor nem vagy jobb nála, pedig sokkal jobb vagy Reeven. - Szögezem le, Reeven messze jobb ember.
Bólogatok a határozott válaszára, hogy Lia elfelejti Liot, remélem, olyan határozottan mondja, kicsit el is hiszem. (sok bennem a félsz azért)
A zavarát nem értem, már jó ideje közel vagyok, mikor vigasztaltam anno, akkor is közel voltam, együtt aludtunk, ilyenek, nem jutna eszembe, hogy a közelségem okozza a zavarát, inkább Felix.
-Amúgy is több szexem volt, nyolc év előnyöm van minimum... azaz szerintem annyi van. - Nevetek a versenyünkben, ami a lányok nos... megdöntését illeti.
-Nem ott, a hasam inkább... érzékeny, meg a derekam, de nem csikis. -Mondom némileg összeszedetlenebben, mert közelebb húz és még a kellemesség hatása alatt vagyok.
-Nem szeretek olyan lenni én sem. -Mosolygok a sznobságomra. Felix kapcsán már fölényt élvezek, faggatom mit érez.
-Olyan hatást kelt, de ha szeretők vagytok az már egy bizonyos állandó kapcsolat, szóval... - Jó én sosem mondtam a lányokra hogy a barátnőim, de szerintem erre csak én ügyeltem erre kínosan, más nem hiszem, hogy szokott. Hacsak Felix is nem olyan aki ezeket előszeretettel kiköti.
Közben ölelem, szégyellősebben bújik bele, vigyorognom kell, mert ez aranyos.
A mennyire kérdésre felszalad a szemöldököm kaján vigyorral, hogy "szerinted?" De nem engedem el, húzom, még a végén elszaladna.
-Hááááát én azt mondanom most hirtelen, hogy egyelőre egy 10-es skálán neked 12-es ez a Ravernon fiú. - Vigyorgok, csak kicsit cukkolom, amúgy nagyon dicsérte.-Szóval nagyon tetszik neked, nem de? - Közepesen... akkor mi a nagyon, ha EZ közepes?
-Ugyan miért? Miért nem lehet csak a tied? Van felesége? - Megeshet, simogatni kezdem a fejét, míg ölelem, meglepett amit mondott. Miért ne lehetne zárt kapcsolatuk egyszer? Nekem is az lett, hiába volt (elvileg) több "szeretőm".

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1211

TémanyitásTéma: Re: "Férfias kérdések" Sebastian-Reev   Kedd. Okt. 13 2015, 20:06

Hm…szívás. Igen, Lia tud bántó lenni. Biztos én is, nem „szólom meg” ezért, de ne már, akkora baromság.
- Akkor rosszul gondolja és ki kell javítani.
Ezt magamnak mondom, mert az én dolgom, beszélek vele erről, mennyire nem számít mások véleménye.
- Ah az jó, ezek a beszélgetések viszont kellenek, bár tényleg nem értek hozzá. Én…szeretem a szellemi párbajt Ravval.
Teszem hozzá félrenézve ez utóbbi mondatnál. Emiatt még nem érzem kapcsolati szakértőnek magam, különben is az én beteg ízlésem egészen más lapra tartozik.
- De érthető, hogy ez neked miért esik rosszul, ráadásul Lia nő…
Forgatok szemet, még csak arra se lehet fogni.
- Állj ki magadért Sebastian!
Szeretem Liát, de Seb meg szedje össze magát, ha valami zavarja, mondja meg, nem lesz túl kényelmes különben és a kisebb feszültségek idővel összegyűlhetnek.
- Tudom
Helyesbítek könnyeden simogatva a haját, fejét. Lia nem kapott szeretetet, neki ott volt Henry. Mondjuk elgondolkodtató…csak ő? Ezek szerint elhalmozva Sebastian sem volt. A magam nevében nem nyilatkozom, most itt vannak egymásnak, mi is…bár közrejátszhat, hogy ezért vagyunk mindannyian nyomik a témában.
- Neee, utálom a virágokat.
Rázok fejet nevetve, persze csak poén, de viccből se. Az úgy szép, vadon, ott a természetben, max lefotózni, de csak ha különös fényjelenség lengi körül, máskülönben…büdösek!
Ez a nevetés és kontextus kész, én is nevetek, de főleg a világfin és társain.
- Multikulturális
Teszem hozzá, rövidítve nem bírom, így is hányok a kifejezéstől, de tény, hogy így marha szórakoztató. Kap egy puszit, ez nekem nagy dolog, nehezen osztogatom, attól kicsit pislogok, hogy reflexből vissza is jön. Sebaj, edződöm, hamar napirendre térek fölötte és tutujgatom tovább. Valahogy tetszik ez, gondoskodni, támogatni, hogy most én tehetem.
Perszehogy igaz, többnyire igazam van, magabiztosan biccentek az emberek hibáira.
- Nem lehet mindenkinek minden helyzetben megfelelni, meg se próbáld, csak rosszul fogod magad érezni feleslegesen. Ha mindent beleteszel, amit csak tudsz, kihúzott háttal belenézhetsz a tükörbe, a többi nem rajtad múlik.
Ha ez más felé irányul, számítani kell a visszajelzésre, egyedül nem lehet. Liora összepréselem az ajkaim.
- Igazad van, gyávaság. Ereje teljében jöjjön, úgyis simán leverem.
Kicsit vigyorgom ezen a képtelenségen, de amúgy hajlamos vagyok elhinni. Viszont védi a teritóriumát, mosolyogva ráhagyom a tényeket.
- Igazad van, tapasztaltabb vagy.
Nőkben, ezt nem teszem hozzá, durva lenne így kimondva. Nekidőlök Sebastiannak, óvatosan megsimogatom a hasát ravaszkás vigyorral, aztán kisebb, csiklandozód mozdulatokkal körkörösen.
A sznobságos válasza meglep, leállok a mozdulattal.
- Öhm…bocs…én azt hittem nem zavar
Motyogom esetlenül a hajába, dörmögősen. Lehet csak a suttogás és a mély hangom teszi, de…a puszi tetszett neki, kap még egyet, sőt…egy kettő, három, igen a harmadik még belefér. A hajára, arcára, nyakára. Kezdek belejönni, már nem megyek falnak kínomban.
- Igen, így állandó és…tervezem sokat találkozni vele
Szögezem le gyorsan, viszont az arcszínem változott, kezd olyan lenni, mint bármi nagyonpiros bútor a szobában. Szép…elég egy ilyen kérdés és máris megint én leszek az, aki bújik, ennyit az oltalmas, erős férfiszerepről. Csak Felix-eszmény kell, hogy lerombolja. De ahhh…
- Ő…aha
Nyögöm éneklő hangon, tizenkettes, tizenkettes. Pislogok, aztán belesóhajtok a mellkasába. Ezt mégis hogyan?
- Én…
Felpattanok hirtelen és megindulok egy random egyenes irányba a szobában.
- Nem nagyon reméltem ilyesmit már magamnak és…ilyen szellemi társat, azt sem tudtam létezik-e, biztos megcáfolnál, de az az igazság tökéletes nekem, annyira hülye vagyok, de tudod…engem valahol iszonyatosan vonz, hogy nem lehet az enyém. Mint valami folyton elillanó árny, amit követsz, amivel nem tudsz leállni, mint a függőség, mint…a mint a molynak a fény
Keresem a szavakat.
- Mert nem lehet az, mert k*va jól csinálja, amit csinál, luxusban ráadásul, ő az a tipikus vad, durva musztáng, akire ha egyszer ráülsz, már szerencsés vagy, és ha együtt száguldasz vele, pláne! De betörni…nem tudod soha. Ez a munkája és ott van a három másik, egyikkel együtt él, másikkal kb legjobb haver tíz éve.
Nekem nincsenek ilyen kapcsolataim, pedig milyen nagyra tartom őt és Liát!

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3206

TémanyitásTéma: Re: "Férfias kérdések" Sebastian-Reev   Kedd. Okt. 13 2015, 21:21

-Biztos rossz élményhez köti, nem fogok beleszólni, még a végén szakítana velem... - Jobb nem ingerelni a másikat, ha nem is a legjobb ebben igazodni, de nem olyan dolog, ami lehetetlen lenne. Talán egyszer majd felvállal... addig meg türelemmel kell lennem.
-Vita és vita között is van különbség, Phoenixszel én is örömmel vívtam szócsatákat, de ez inkább veszekedés hangulatú vita volt. Azt te sem élveznéd az új barátoddal. - Teszem hozzá, de tényszerűen, nem kioktatóan.
-Én elmondtam neki, szerintem miért nem kéne probléma legyen, elvégre az élettársa vagyok már nem a szeretője... de... ez nem arról szól, hogy kiállok-e magamért Reeven. Ez arról szól, mennyire tudunk simulni a másik igényeihez. Ameliának erre volt igénye és ha rosszul is esik, attól még nekem kell igazodni, mert ez a kisebbik rossz, mintha ráerőltetném, hogy igenis mondja el mindenkinek, hogy van valakije. - Sóhajtom, csóválom a fejem. Nem, nem lett volna értelme kardoskodnom, csak elhidegítem Liát.
-Akkor bon-bont kapsz, de finnyás valaki! - Nevetek már aztán, hogy utálja a virágokat. Ki utálja őket? Van még ilyen ember?
-Ó, az sem rossz, az sem rossz. Európa fia vagyok, de most már a világé, hogy Amerika az otthonom mi? - Nevetek, rázom a fejem.
Jó érzés, hogy simogat és puszilgat, viszonozni is, hamarabb megnyugszom és eltereli a figyelmem is a bajaimról.
Ingatom a fejem, meglehet, van igazság abban amit mond, de vajon tényleg mindig mindent beleteszek amit csak tudok, vagy tudnék többet is csak nem veszem észre? Hah.
-Inkább ne állj le vele verekedni, Ameliának rosszul esne. - Lio miatt is gondolom, de nem teszem hozzá. Különben is ő ápolná Reevent. Talán még Liot is, még csak az kéne...
Bólogatok a tapasztaltabbra, nagyon helyes, ismerje el! Aztán nekem dől, de arra nem számítok, hogy játszani kezd a hasamnál. El is nyílik az ajkam, félig lehunyom a szemhéjaim, mert ez nem csikis, ez nagyon is kellemes.
-Reeven... - Ejtem ki erotikusabban a nevét mint illene, oda is nyúlok a kezéért, hogy talán nem kéne. Ha esetleg a póló alá nyúlt még sóhajt is kapott, forrót. Zavartan pislogva nézek félre, szerintem nem sejtette, hogy mit csinál, szóval... ha el vagyok lazulva, mint most nehéz más fajta reakciót okozni vele, mint kellemes izgatást, megborzongást.
-Már mi? Belém lett nevelve a jópofizás, nem szeretem csinálni, de ha kimondják olyan is vagyok, nem zavar. Nem bántottál meg ne félj. - Mosolygok tovább, a jó kedvem az előbbitől sem tört meg, csak épp lehet zavarba hoztam a reakciómmal. Mivel puszilgat viszonzom, tényleg jól esik, közel lenni hozzá, az arcához, hallani a lélegzetvételét is. Nem érzem magam egyedül így, kicsit se.
Felix kapcsán még szégyellős, megértem, lehet én is az lennék. Új és fura dolog ez, simogatom is a hátát, haját.
-Helyes, csináljatok sok közös programot. Sok közös érdeklődési körötök van? - Mert az csak jó, akkor széles skálán mozoghatnak.
Halkan nevetek, hogy tizenkettes az a férfi, de hirtelen szalad el mellőlem, ha kicsit álmosabb lennék azt hinném, teleportált.
Kicsit eltátom a szám, mikor kiderül a szex a hivatása az új partnerének, már ha jól értelmeztem.
-Örömfiú? - Szalad ki a kérdés, igyekeztem szépen fogalmazni. - Ugye tudod, hogy ők igénylik legjobban a fix partner meglétét, aki önmagukért van velük? Nem pénzért, aki valóban kíváncsi rájuk? Legalábbis a nők esetén ez áll, de szerintem egy férfi prostituált is legalább ennyire vágyja ezt a fajta... elismerést. Három partnerével él együtt? Ahh, az idő amúgy nem számít Reeven. Hinnéd, hogy én csak másfél éve ismerem Josht? Olyan mintha mindig is ismertem volna. Vannak barátaim még az egyetemről, a gimiből is akad, de ők nem olyanok. És nem csak a távolság miatt, hogy máshol élnek. Az idő nem fontos Reeven. - Magyarázom neki, felállok és odamegyek, leültetem a kanapéra, leülök mellé ha hagyja, lezuttyanva.
-És nem zavar, hogy... nos... ez a szakmája? Mármint gondolom tapasztalni jó, csak... amúgy. - Érdeklődöm, de nem ítélem el a férfit, semmi ilyen nincs bennem. Volt ilyen ismerősöm még az egyetem alatt, le is feküdtünk, beszélgettem is vele, nem volt azzal baj.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1211

TémanyitásTéma: Re: "Férfias kérdések" Sebastian-Reev   Pént. Okt. 16 2015, 19:44


Mély levegőt veszek, öblöset sóhajtok. Én se akarom, hogy szakítsanak.
- De azért az realizálni kellene, hogy nehézséget jelent kettőtökre nézve, neked is, de neki is.
Közlöm kimértebben, akárhogy is nézzük ez a pártagadás nem ideális.
- Van, biztosan van és nem élvezném.
Biccentek, ezt meg kell hagyni, kockázatos lenne, egy komoly vita tényleg véget vethet a dolgoknak, legalábbis –bár nem értek hozzá – én így képzelem.
- Viszont a te álláspontod logikus, az övé most nagyon nem, csak egy buta képzet, amit el kell engedni, ezáltal neki is könnyebb lenne. Természetesen neki kellene mindezt véghezvinnie és magában rendezni, de nem árt rámutatni, hogy kell. Gondolom, te se akarod, hogy életetek végéig ne vállaljon fel, nem lenne egészséges. Persze ne erőltesd, az sem jó, de nem mondom, hogy minden esetben helyes-e simulni. Kompromisszumok kellenek, adjon fel érted dolgokat ő is, te is, nagyjából egyenlő arányban, ha te lemondasz erről, ő is lemondhatna. Oké, nem is kell erőltetni és még mindig itt van, hogy nekem elmondta, lehet csak valami jelentéktelen nézetkülönbségről van szó, amit te is jobban értenél, ha megbeszélnétek rendesen, őszintén.
Talán csak túlbonyolítjuk, bár elvileg megbeszélték, hajamba túrok, nehéz ügy. Inkompetensnek érzem magam. Bezzeg a virágokat tudom szidni.
- Az jobb, attól még hízok is, és ha konyakosat veszel berúgok.
Kis túlzással.
- Na és Ázsia!
Emlékeztetem a japán virtusra vigyorogva, azért ne feledjük ezt a felesleges önhibáztatást és ostorozást, amit levágott most nekem itt. Ázsiát többé le nem mossa magáról.
Értetlenkedve nézek rá, ugyan miért esne neki rosszul?
- Érte csinálnám! Engem hol a f*t érdekel az a köcsög?
Nem vágom, miért esne neki rosszul.
- Ráadásul ejtette, így Lia valamennyire biztos dühös rá, így elégtétel tölthetné el, persze tudom, hogy Lia túl rendes ehhez, de…
Nem lenne jó megalázott helyzetben látni? Aki Liát bántja számomra annak mentsége nincs.
- Különben is mekkora barom az, aki Őt ejti?
Nézek rá értetlenkedve, Sebastian is hogy oda van, pedig hát…nos, ha engem nem vállalna egy nő nem gondolkodnék vele ennyire komolyban. Bár attól függ… Remélem Rav fog… - csak nála az a baj az összes többivel együtt… Hát igen és ő nem nő! – tegyük hozzá… de nem is élünk együtt.
A harciaskodás után csikizni akarom, nem jön össze, valahogy átszellemül, én is, csak akkor pillantok fel, mikor kiejti a nevem, mégpedig nem semmi módon. Ohh basszus, eszembe jut Ravernon (micsoda meglepetés) arckifejezésem valami zavartsággal vegyes ádázságot tükröz, ahogy közelebb hajolok és a Felixtől ellesett módon, ujjbegyeim lassan, simogatósan végighúzom a hasán.
- Igen?
Lehelek a nyakába teljesen „ártatlanul”, bár amikor megfogja a kezem, hogy ne, megtorpanok és érzem…én csak Reeven vagyok és nem Ravernon.
- Ühm…bocs
Elhúzom a kezem, összekulcsolom a másikkal és odébb ülök tőle.
- Nem zavar, hogy…tudsz elég franciás is lenni.
Szebb szó a sznobra.
- Akkor jó
Nyugtázom sóhajtva, lehet ő is olyan érzékeny, mint Lia és akkor… De nem, szerencsére annyira nem. Megint hozzámér, szóval gondolom napirendre tért a hassimogatós dolog felett, kicsit hozzásimulok.
- Igen… csak ő éppen fest, nem fotózik, de szeret filozofálni, a művészetet, a magasröptű beszélgetéseket, bár ő komolyabb, a zenében is azt kedveli, de nyitott…és hát ez jó.
Kezd feltűnni, hogy kicsit sokat beszélek róla, zavartan ráncolom a szemöldököm, bár azt hiszem nincs abban semmi, hogy Felix…jó.
A következőkben felállok, nem bírok egy helyben és ülve maradni, miközben ennyire felindult leszek. Hátrasandítok
- Luxus
Javítom ki feszültebb mosollyal. Aztán hirtelen, elkerekedett szemekkel szembefordulok vele.
- Tényleg? Én az vagyok! Nagyon az vagyok! Én nem azért kedvelem, mert jó a teste, mert jól csinálja, valami egészen más oka van… amit nem is egészen tudok megmagyarázni! Nem, annyi van még rajtam kívül, csak az egyikkel. De, valamennyire számít. Hát…nem, nem tudom
Ráncolom a szemöldököm, nem annyira figyeltem meg őket együtt, csak hogy barátok, nekem úgy tűnt „ ki tudja mióta”
- Az idő fontossá teszi a személyeket, szerintem fontos. Neki az szerintem, még ha nekem…nincs is tapasztalatom, hisz én sem ismerem Liát olyan régen.
Mondom megerősítve a Joshsos példát, hagyom, hogy visszaültessen.
- Ő ebben jó, benne van minden mozdulatában az a fajta szinte megemészthetetlen erotika…persze valahol izé, hogy sosem én leszek az egyetlen, aki hozzáér, de mit számít, ha cserébe…elvagyunk? Mármint nekem kell, mint ember, nem csak mint szerető, a lénye és nem kifejezetten a teste, ha nem érne hozzám többet rossz lenne, mert úgy is stimmelnek a dolgok, de elég lenne, ha csak beszélgetnénk, bár úgysem bírnánk ki, de tegyük fel… Ő most valami új, tiszta lap, izgalmas, érdekes, különös…én…
Oké, leállni! Érzem, belevörösödöm. A kérdést egyértelműen nem tudom megmagyarázni.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3206

TémanyitásTéma: Re: "Férfias kérdések" Sebastian-Reev   Szomb. Okt. 17 2015, 14:50

-Ha jól vettem ki a szavaiból idő kell neki. - Ha jól értettem... de hogy mennyi az rejtély.
A vita nem élvezésére bólogatok, hogy "na ugye".
-Próbáltam, de nem fogom ráerőszakolni, majd a maga tempójával rájön. - Aztán sóhajtok. -Reeven én eléggé belementem a témába, de ő nem akarta, kár feszegetni a húrt sokáig mert csak elpattan. De kétlem, hogy ne vállalna fel, legalábbis... ne beszélne rólam egy idő után. - Vonom össze a szemöldököm, az eléggé kínos lenne.
-Menj már! - Nevetek, hogy berúg az alkoholos csokoládétól.
-Igen, igen... - Nevetek megint hogy mennyire világkompatibilis vagyok vagy milyen.
-Liát érdekli. Kár tagadni. Ezzel nem szereznél nála jó pontot. Felesleges dolog lenne, hiszen elmúlt. Lio a múlt. - Hagyom is annyiban, le akarom zárni azt a barmot.
-Ahogy mondod a felesleges vérontást utálja, hát ápolónő, gondolj már bele. Ápolhatna titeket, mert megtenné, Liot is ápolná, még csak az kéne, így ismerkedtek meg... - Egy kis nosztalgia és bye-bye Sebastian...remek lenne mondhatom...
-Nagy. De miután nem jártak, Lio szerintem azt mondaná, nincs miről beszélni. - Húzom a szám.
Aztán már egész más lelkiállapotom lesz, mert most vagy nem fogja fel mit csinál vagy nagyon is, nem is tudom, nem bírok tisztán gondolkodni, megkönnyebbültem, hogy kicsit kiönthettem begubózott lelkem és erre a hasamon játszadozik az ujjaival. Hiába fogom meg a kezét és szalad ki a számon erotikusabban a neve, folytatja.
-Neeh... - Mondom, bár nem túl meggyőző, mert beleborzongok az egészbe ahogy a hideg is kiráz kellemesen, élvezem az érintését. De talán nem kéne merevedéssel reagálnom, pedig az történik egész pontosan, feszül a farmerem.
-Semmi baj. Khm. - Sütöm le a szemem, próbálom leplezni kipirult arcom és én is az ölembe ejtem a kezeim, de én más miatt mint ő. Én mentem a menthetőt, mert mit gondolna már rólam, hogy megkívántam? Basszus.
De hamar próbálom hűteni magam, elvégre semmi sem történt csak szórakozott velem, én is szoktam másokkal. Mostanában csak azért nem, mert nos... tudom már hogy tudok másképp is reagálni és kínos lenne esetleg a másiknak, főleg ha férfi az illető.
-Franciás? Az milyen, flörtölős? - Nevetek, nekem a francia nem sznobos magatartás, az inkább az angol.
Miután lenyugodott az ölem is, újra hozzáérek, egyrészt hogy jelezzem, nem gáz, másrészt jól is esik a közelsége.
-Igen, az fontos, hogy ne akarja rád erőltetni, hogy próbálkozzon a te szemeddel is látni. - Phoenixben néha ezt hiányoltam.
Ezt követve feláll és járkálva beavat abba, hogy Felix mivel is keresi a napi betevőt. Wow. Főleg azon vigyorodom el majd gyorsan el is fojtom, hogy luxus kva, nem sima utcaszéli. Nos azt gondoltam rögtön, hogy az igényesebb fajta.
-Igen, észrevettem, szerintem ő is érzi. - Már ha nem olyan önbizalomgyilkos mint én, mert akkor nem biztos. De nem olyannak tűnik, főleg ha a testéből él. -Áh, hát az nem sok, nekem ennyi volt a max. Bár nem egyszerű négy szeretővel komolyan foglalkozni, sok idő. És igen, valamennyit számít az idő, de nem annyit mint gondolod. - Magyarázom, mert szerintem ez így van, én így tapasztaltam.
-Igen, az idő is, de inkább a kialakult minősége a kapcsolatnak. Az kialakulhat egy délután alatt is, vagy évek alatt sem. - Tök random szerintem. Közben leültetem, ne járkáljon idegesen, felesleges.
-Szóval nagyon vonzó neked és... értékes egyéniség, akivel szívesen töltenél sok időt, értem, értem. Nyugi, nincs ebben semmi. Remélem nem csak kezdeti fellángolás és minél jobban megismered, ez nem múlik el. De ha minden klappol testileg, lelkileg... az jó! Meg adj ennek időt, mármint a kapcsolatnak, gondolom neki a testiség... fontos, de nem úgy fontos mint mondjuk Liának. Elvégre ez a szakmája, a testéből él, a testiség mindennapos nála, sok formája. De ha tényleg tetszik nem ez lesz a lényeg. Meg... nézzük reálisan, annyi mint én, szerinted meddig élhet meg még a testéből? Egy ideje felteszem már csinálja, azon kívül hogy megunja, ő sem lesz fiatalabb... Nem csak a nők esetén áll, hogy feltétel a fiatal test. - Ez nem tudom mennyire vigasz, de ha valóban hosszú távon gondolkozok róla, akkor belefér.
-Amúgy... szerintem rövidtávon is simán lehetsz a kedvenc szeretője, hmm? - Kacsintok rá, mosolygok, onnan meg nem kell sok, hogy csak vele legyen nem? Ez persze a legszebb és legjobb opció, de legyünk bizakodóak!

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1211

TémanyitásTéma: Re: "Férfias kérdések" Sebastian-Reev   Vas. Okt. 18 2015, 19:49

- Ühüm.
Próbálok megértő lenni, nem pedig türelmetlen, különben se én vagyok a helyében. Vár és ez végülis jó, hogy képes rá.
- Ez igaz, nem jó erőltetni, remélem lassan nyitni fog, talán én első lépés voltam, talán most, hogy fel akarták szedni majd elgondolkodik, hogy ideje. Ez egész jól jött az ügynek.
Nézek biztatóan, bólogatok, higgye el, biztos nem kell már neki sok idő, reméljük, valahogy megsürgetjük a dolgot, talán ha érintőlegesen átveszem vele a dolgokat, segítek neki. Picit meglökjük és menni fog, kis segítséggel, mint a szűz lányoknál.
Nevetek én is a piás csokin, bár nem kizárt, hogy kicsit elszédítene.
- Gondolj bele mennyire szar a szerveztem, nem innám KO-ra magam, de lehet beleszédülnék, amikor Joshsal ittunk elég volt egy sör, meg egy másik.
Gondolkodom el, nem csak egy volt. De ki rúg be kettőtől rajtunk kívül? Egyszóval ja, logikus, mert elvileg nem lenne szabad innom se, soha, mondták, hogy tönkrevágtam egy pár dolgot magamban, de psszt, amíg élek, mozgok, nincs gond. Különben sem vagyok alkesz, ki fogom bírni azt a néha-néhát.
- Hagyjuk is, csak mérgesek leszünk. Lia is elfelejti
Legyintek, főleg ha már se híre se hamva a csókának.
- Igen….én is ezért féltem, hogy hát…sosem néz már rám utána pozitívan.
Egy percre ingatagon megbámulom a térdem, aztán felpillantok mosolyogni.
- Igaz, a nőknél nyerő, ha egy férfi megsérül, úgy kell csinálni, hogy Lia ne tudjon róla.
A gonosz somoly mosoly ott marad a szám szegletében, hiába sokat vagyok Ravval //XD//
Azt hiszem csiklandós, de kiderül nem, hanem élvezi, akkor miért ne simogassam? Fél, hogy felizgatom? Ugyan már… Beharapott ajkakkal simítom, incselkedőn…valamiért rohadtul húzni akarom az agyát, pedig szemétség, érzem én és le is állok, amikor már nagyon nyög, pedig…jól áll neki. Ráadásul tetszik a tudat, hogy ő tapasztalatlanabb, ha nem lenne Lia, esküszöm bevezetném…
Van Lia, van Lia! Hogyne lenne Lia! Próbálok elnézést-szerű arcot vágni, de nehéz, merthát csak a hasát simogattam, de közelebb ülök, ha nem gáz és fél karral átkarolom, azt szereti, legalábbis most szüksége volt rá.
- Olyasmi és nagyvilági
Keresem én Sebastian szinonimáit serényen.
- Próbálkozik, nyitottak vagyunk.
Kis, kínos mosolyt villantok rá, de közelebb jött ő is, szóval gondolom nincs gond a hasával. Felpattanok viszont, amikor Felix kerül szóba, ijedten nézek rá, ő is érzi?
- Mármint, hogy tizenkettes a tízből? Ajh, remélem azt hiszi, csak tízes.
Mármint…najó, inkább hagyom magam leültetni.
- Négy egyszerre? Húú…a te munkád mellett? Azt hogy csináltad?
Nézek rá homlokráncolva. Igaz, hogy mondja, idő, de soknak tűnik. Viszont az eltöltött idő is fontos, most így gondolom, csak vállat rántok.
- Igen, de mégiscsak idővel mélyül.
Kialakulni kialakult, a többit meglátjuk.
- Fellángolás, ugyan…dehogy, bejön mint személy
Vonogatom a vállam, mintha ebben nem lenne semmi.
- Hm…akkor változatosnak kéne lennem, nem? Ha úgy is napi szinten dug, mit csináljak szerinted?
Kérdezem hökkenten annak ellenére, hogy tudom, nem ez a lényeg.
- Nemtom, nem látszik rajta, biztos vannak öreg k*vák is.
Pislogok, aztán elmosolyodom, kicsit közelebb hajolok.
- Meglátjuk…kiderül majd, egyelőre jó így, valahogy szokom majd a többit és úgyis lepipálom.
Emelem meg kicsit az állam.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3206

TémanyitásTéma: Re: "Férfias kérdések" Sebastian-Reev   Vas. Okt. 18 2015, 20:09

-Aki nem bírja a piát minek iszik? Neki is mondtam már! - Nevetek, a két hülye leálltak inni...
-De a te eseted más. Te nem direktbe csináltad ezeket, Lionel meg igen. - Nagyon is tudatánál volt, maradjunk annyiban.
-Ahh, én nem hazudok neki. Ha rákérdezne, elmondanám. - Mondom neki komolyan, hogy neki is így kéne tennie.
Aztán már nem is tudom hogyan lyukadunk ki ott, hogy a hasamnál simogat, komolyan le kell állítani, mert nem érti, hogy engem ez felizgat... ha tudná nem csinálná, ez biztos. De még so-so időben elkapom a kezét és nagy nehezen a tudtára adom utalással, hogy talán nem kéne ezt csinálnia. De mivel látom a megbánásszerűséget az arcán (szerintem nem érti mi bajom lehetett) így örülök, hogy közel jön, átkarol.
-Mert az nem elég? Heten felül nem mindegy? - Nevetek, ha Felix tudja, hogy ő 10/10-es Reevennél, több se kell, nem? Lehúzom a kanapéra, mert a végén még elszédül.
-Úgy hogy kevesebbet dolgoztam és hetente-kéthetente láttam őket... változó volt. - Vonok vállat, nem olyan bonyolult. Főleg ha csak este jöttünk össze egy kis együttlétre, vacsoráztunk, ilyesmi.
-Hosszútávra tervezel nem? Mit számít? - Nem kéne ezen rágódnia. -Ennyi erővel csak olyan csajokat és fiúkat keress, akiket már kiskorod óta ismersz nem? - Butaság.
-Egyszerűen azt amit eddig... az tetszett neki. Azért van veled, nem? Esetleg kérdezd meg mire vágyik, az a legtisztább. - Nem kéne ebből problémát csinálnia, mosolygok is rá, hogy ugyan.
-Menj már, te lefeküdnél velük? Mikor ugyan annyiért kapnál egy fiatalat is? Korodbelit... - Vágok kínos fejet, ez de durván hangzik.
-Ez a beszéd! Jól nézel ki, okos vagy, fiatal, kreatív... lelkes. Kell még valami? - Kacsintok rá, vigyorgok, szerintem egyelőre csak egy kis önbizalom kell neki, semmi más, a többi meg jön majd magától. Bár még kicsit fura, hogy egy férfi kegyeit keresi, de végül is... ma már nem ez a lényeg.
-Hmm, asszem a kaját hanyagolom nálad, a sört is... mivel lehet még téged megvesztegetni, mi esne jól? - Ha már itthon van, mondja mire van igénye, mert az előbbiek félbemaradtak, de gondolom annyi esett jól neki, nincs ezzel baj.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1211

TémanyitásTéma: Re: "Férfias kérdések" Sebastian-Reev   Kedd. Okt. 20 2015, 20:22


- Ezzel nem értek egyet, ennek a mondásnak nincs létjogosultsága. Minek? Aki bírja, egyszer az is részeg lesz, ha az a célja, csak idő és mennyiség kérdése. Ha nem, akkor nem iszik annyit, de ezt az is választhatja, aki nem bírja, például nem iszik. Vagyis, ha be akar rúgni iszik, attól függetlenül, hogy nem bírja. Néha kell, ellazulsz tőle és annak is jár a lazulás, kikapcsolás, aki nem bírja.
A végén mosolygom a puszta gondolattól, hogy na ezt vajon hogy bírta? Ezt a direkt-nem direktet hagyjuk, biccentve lesütöm a szemem. Szerintem tudja, hogy ezután sem lesz a kedvenc témám. Ami azt illeti Lio sem.
Most ezzel a pillantással azt akarja mondani én se hazudjak neki? Lebiggyesztem az ajkam.
- Naaa, nem kérdezne rá úgy: te bántottad Lionelt? A többit meg lehet kerülni
Igazán „ártatlan” a pillantásom.
- Elvégre ki nézi ki belőlem? Jó, ha vagyok ötvenöt kg.
Tippelek csak //ezt nem nagyon merem besaccolni Razz//
- Nem szabad tudnia, hogy ennyire bejön nekem, hajlamos elbízni magát.
Huppanok le mellé, átkarolva szorosabban. „Aha” fejet vágok, mondjuk elég változatosan hangzik, de nemtom én tudnám-e csinálni.
- Elég sok energiának tűnik ez… Eleve találni négy normális embert.
Lehetetlen, esküszöm lehetetlen. Főleg 4 normális lányt.
- De igen… Hát jó, ez elég meggyőző volt.
De kiskoromról nem ismerek olyan figurát, aki megérné. Viszont most neki adok igazat.
- Hm…amit eddig, mi? Azt hiszem sejtem mire vágyik.
Most nem mosolygom, mert bár izgalmas, azért elég au tud lenni, de gyorsan terelni kéne, mielőtt hazudni kényszerülök, ha egyáltalán kikockázná…
- Kösz, igazad van, ha eddig bejött hiába az, ami, élvezni fogja velem.
- Én nem, de van, aki az öregekre bukik. Pl Felixnek is bejönnek.
Legalábbis mindig azzal jön érettek, stb, tök idegesítő, vágok is egy grumpy cat fejet.
- Szóval neked nem? Mondjuk az a Phoenix se volt kamasz, azt mondják egy férfi akkor sármos, tuti vannak olyanok, akiknek ez kell, és nem az számít mondjuk mennyire hajlékony még.
Felix ötven évesen is az lesz…
Visszamosolygok, jó, hogy ő így biztat, adok neki egy hálapuszit.
- Kösz, végülis idővel…
Pislogok.
- A sört miért?
Húzom, gondolom nem akarná, hogy bajom legyen. Azt majd Felix úgyis pótolja.
- De hééé miért akarsz megvesztegetni? Tetszett a hassimogatás? Akarsz még?
Közelítem felé az ujjaim rezegtetve, aztán nevetve neki dőlök.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3206

TémanyitásTéma: Re: "Férfias kérdések" Sebastian-Reev   Kedd. Okt. 20 2015, 22:15

-Én nem a lerészegülésért iszom, ergo van létjogosultsága. Ha kidőlsz egy kevéstől is inkább ne igyál! Különben még emlékezni sem fogsz rá! - Nevetek, mert én nem veszem véresen komolyan de jó őt szekálni.
-Nem fogok titkolózni előtte, nem kellemes. - Utalok arra eddig is megőriztem a titkait Lia előtt, de ne csináljunk ebből rendszert, hogy mindenben falazok neki. Lia ki fog így rúgni.
-Hah... pláne ne. Lionel van kilencven is, és az izom. Egyszer találjon el, csak egyetlen egyszer és annyi. Ápolhatunk hetekig. Nem ez a megoldás Reeven, majd rájössz te is. - Hagyom rá, úgy is csak fikció az egész, mert nem tudjuk hol van szerencsére Lionel.
-Ó, hiú? Legalább könnyű a kedvére tenni! - Vigyorgok egy sort, olyan modell alkatnak képzelem, azok ilyen piperkőcök.
-Hát nekem sem kis idő volt, elhiheted. De... jó volt. - Vonok vállat, mert nem volt rá panaszom. Akkor jó volt. Most sokkal jobb mindig Liával ágyba bújni, vele ébredni, a szuszogására, az álmos hangjára.
-Nah. - Vigyorgok, végre mondtam neki egy nyomós érvet, Felix, örülj te is akárhol is vagy.
-Akkor nem lesz gond, légy önmagad, mosolyogj! Szép a mosolyod - Felix helyében imádnám mikor mosolyog. Szóval ezzel is próbálom visszacsalni az arcára a jókedvet.
-Persze. Ez olyan ha valaki masszőr, attól még élvezi ha masszírozzák vagy ha szakács, akkor ha más készít neki ételt. - Jó ezek nem biztos hogy naprakész példák, de érteni fogja.
-Az öregek? Mármint a korabeliek, inkább. Phoenix is lassan negyven, jól áll neki, szóval megértem Felixszet. - mondom csak úgy mellékesen. De látom bedurcul, hát megszorongatom míg ölelem, ne savanyodjon már.
-Nekem mi nem? Nekem nem a kor a fontos. Nekem a küllem meg a kisugárzás a lényeg. De tény, nőknél én is a tapasztaltakat kerestem, mert akkor nem kellett Ádámnál és Évánál kezdeni, hanem lehetett a lényegre térni, úgy hogy értette a másik a csíziót. Szerintem ő is így lehet, csak ő ezt úgy fejezi ki, idősebb partnereket keres. - Legalábbis nem hinném, hogy ne lenne vonzó neki a huszon éves korosztály, mert akkor Reeven se vonzaná.
-Hajlékony mi? Mondjuk ha a lányokra gondolok valóban előny... hú ez durva. - Nevetek el magam, ilyenekbe nagyon nem gondoltam bele.
-Mit idővel? Már most is ilyen vagy! - Nevetek mert ne már, hogy ezt nem látja. Idővel még több izom mászik fel rá, ilyesmi.
-Mert belenyaltál és ott hagytad, azé'! - Nevetek tovább, csak piszkálom, ráér meginni.
-Ehh, igen tetszett, simogathatsz még, de akkor inkább elfekszem az öledbe és franciául fogok duruzsolni milyen jó! Merci beaucoup, je l'aime vraiment! Ahh! - Kezdem is, ahogy rám dől szorosan átkarolom ne menekülhessen és belesuttogom kéjesen a fülébe, megtoldva egy sóhajjal, tudom, magam is parodizálom, de miért ne?
-Csak azt akarom otthonosan érezd magad te lökött! És megvesztegetlek, hogy beprotezsáljam magad hozzád, olálá! - Nevetek, beletúrok a hajába kicsit. Ha nem nyög ki semmit itt tartom és idehozom neki a sörét, meg magamnak is egyet, meggondoltam magam.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1211

TémanyitásTéma: Re: "Férfias kérdések" Sebastian-Reev   Szer. Okt. 21 2015, 16:45

- De ez hátrányos azzal szemben, aki nem bírja és nem lerészegedni akar. Kell neki a pia az ízért stb, nem az a megoldás, hogy ne igyon. Maximum az, hogy igyon alkoholmenteset, vagy ne igyon olyan sokat, ha nem akar lerészegedni.
Egészítem ki, mert ez így mégiscsak helytállóbb lenne. Persze látom, hogy csak szórakozik rajtam.
- Dehogyis, ahhoz, hogy ne is emlékezzek, több kellene. Joshra például emlékszem.
Bizonygatom bólogatva, nagy elkerekedett szemekkel. Egészen addig ilyen marad, amíg szóba nem kerül megint a Lia és a Lia elől való rosszcselekedetek elhallgatása. Merthogy tudom, adós vagyok neki, amiért nem köpött be. Biztos hogy erre akar célozni.
- Nem foglak már ilyesmire kérni
Suttogom megsemmisülten, látszik, hogy ez még befolyással van rám, teljesen nem szabadultam tőle, még mindig letargiába tud taszítani. Kioktat aztán, hogy ne menjek neki Lionelnek. Talán túl barbár lenne megverni, de azt senki nem mondta konkrétan, hogy nem árthatok neki. Másik dolog meg: Sebastian véleménye, nem kell velem egyetérteni. Ez így túl jófiús nekem, hiába próbálok az lenni, ha Liáról van szó és egy ilyen seggfejről, gondolkodás nélkül menne a cseszegetés, függetlenül attól hány kiló és ki nem szarja le az izmait?
- Mindegy, de egyébként ellenállóbb vagyok, mint első pillantásra tűnik.
Célzok finoman, nem biztos, hogy én járnék rosszul és ennek semmi köze az izmokhoz.
- Nagyon hiú.
Kicsit somolygok, mert eszembe jut, mikor sorolta élete nagy tragédiáit: korpás lett.
- Ha neked megérte… De gondolom Lia kenterbe verte őket, örülök, hogy ő győzött.
Gondolatban babérkoszorú az unokanővéremnek.
Akaratlanul is elmosolyodom, mikor a mosolyom dicsérik.
- Kösz, asszem neki is bejön, majd sokat csinálom.
Azt meg hagyjuk mi jön még be neki. A példája érzékletes és végülis igaz, úgyhogy hálásan bólogatok.
- Nem a korabeliek, hanem az öregek. A negyvenesek.
Magyarázom savanyúan, még savanyúbban, amikor ő is hozzáfűzi, milyen jó idősnek lenni!
- Semmi, igazából már megválaszoltad. Próbáltam kérdéssel hatni rád, hátha azt fogod mondani a fiatalok sokkal ízesebbek még, kevésbé fonnyadtak, ilyesmi. Jó, persze az idegesítő, ha szűz, főleg egy nőnél.
Szögezem le gyorsan, más férfival még nem voltam.
- És nőkben valóban…egy érett, sokat tapasztalt partner jobb, mint egy szégyellős fruska, aki már tudja hogyan kell bánni a dolgokkal, de férfiaknál, ha nekem kéne választanom minél életerősebbet, energiadúsabbat keresnék. A fiataloknak több vitalitásuk van.
Vállat rántok, ez lehet hülyeség, hisz én csak Felixre akarok fókuszálni, mint fiúra. Ha már Sebastian foglalt hehhhe.
- Hidd el, férfinél sem hátrány.
Zavartan megvakarom az állam.
- Oh kösz, igyekszem visszatérni.
Félmosoly és ha már kritika, rögtön nyúlok a képzeletbeli sörért, merthogy elhagytam útközben.
- Bocs, de a Liás témához józan ész kellett, viszont megtárgyaltuk, a lényeg, hogy szeretitek egymást, idővel bemutat majd, de azért beszéljétek meg a dolgokat, az nem árt egy kapcsolatnak, persze ne úgy, hogy erőltetésnek érezze. Én túlteszem magam rajta, hogy tetszik egy férfi, aki ráadásul kurva is. És mindketten megemésszük, hogy…lényegében nem vetjük meg saját nemünket.
Megemelem a láthatatlan poharam, hogy koccintsunk erre. Elhúzódom gyorsan, amikor franciásan jön, próbálom levakarni.
- Neeeh, fuj ne mááár
A hideg is kiráz, közben nevetek mennyire hülye. Én miért nem tudok nyelveket?
- Je parle un tout petit peu français. Nem kínoz, nem kínoz!
Ennyit meg tudok mondani, aztán hagyom, hogy túrja a hajam, mosolygom az orrom alatt, hogy meg akad vesztegetni.
- A sörrel meg tudsz és a sok nevetéssel, ideszokok, ha vidámság lesz! Képzeld csak el otthon anyámékat, azoknak egy pozitív gondolatuk sincs. Lizzy mondjuk vevő lenne rá, ha épp nem menstruál. Te tudod Liánál mikor van?
Kérdem, megyek utána a sörért.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3206

TémanyitásTéma: Re: "Férfias kérdések" Sebastian-Reev   Szer. Okt. 21 2015, 19:15

-Hááát igen, akkor módosítom, aki nem bírja az alkoholt éééés mértéket sem tud tartani az ne igyon. - Nézek rá sokatmondóan, róla is beszélek, de vigyorgok.
-Váó! Micsoda precíz pontosság! Joshua! - Röhögök.
-Helyes, másra kérhetsz, de erre kérlek ne. - Elvégre azzal nem értek egyet, hogy valakit direktben bántsunk. Nem az én műfajom.
-Az egyértelmű, különben nem lennél itt, nem de? - Ezzel nem akartam vitába szállni, csak épp kerülném el a felesleges gubancokat.
-Ééértem... és nem zavar? - Már hogy olyan roppant hiú a másik.
-Akkor az volt a jó, most ez sokkal jobb. - Mosolygok, jelezve nem volt nehéz dolga Liának.
-Helyes, helyes. - Vigyorgok, ha csak ennyin múlna hoyg valaki többet mosolyogjon... bár lehet ennyin múlik.
-A negyven nem öreg... én is lassan harminc leszek. - Phoenix is nagyon szexi hiába majdnem negyven.
-Reeven... lehet általában ilyen partnerek az esetei, de mégis veled van. Azt jelenti, különleges vagy neki. Amelia is nos... maradjunk annyiban nem ilyen... partnereim voltak, Amelia kilógott, de Amelia más, pont ezért imádom. Lehet Felix is így van ezzel. - Már nem Ameliával persze, hanem Reevennel, ah, hogy magára vette! Tényleg nagyon tetszik neki a srác.
-Áh te kis tapasztalt! - Nevetek, próbálom nem elképzelni. Csak amiatt könnyebb, hogy Felixről még egy képet sem láttam, különben bajban lennék!
-Hú, micsoda mini összefoglaló... amúgy az örömfiúk is csak emberek. Nem? - Mosolygok, nem olyan bűnös dolog az. Na jó egy kicsit, de nem annyira nagyon na!
Aztán sustorgok a fülébe franciául, röhögök, hogy kikészül, nagyon szórakoztat!
-Je sais! Je sais! Je doué mes éleves! - Cuppantok oda neki, de röhögök, látszik teljesen levett a lábamról, hogy megszólalt franciául! Valóban kap egy arccsókot, hogy ügyes, okos, tehetséges, ne fojtsa el a kikívánkozó francia tudást! (xD)
-Tudom, persze, mármint nem tartom számon, de tudom. Nem publikus... - Vigyorgok rá. - De akkor nem sűrűn jársz már haza, inkább Lizzyvel vagy? Amúgy ide akkor jössz amikor akarsz, tudod jól. Mindketten örülünk Liával ha itt vagy. - Magyarázom neki, majd összekoccintom az üvegeket és beleiszok a sörbe.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1211

TémanyitásTéma: Re: "Férfias kérdések" Sebastian-Reev   Csüt. Okt. 22 2015, 19:27

Megforgatom a szemeim, mert ahogy néz, szerintem rám gondol.
- Ugyan, ne legyél olyan szigorú tanááárbácsi
Nézek rá pislogva, ártatlan, ahogy igazából soha egy tanárra sem.
- Hát persze! Precízen és pontosan megjegyeztem Joshuát!
Joshua, de fura így! És biztos mondta, de nem ugrik be a vezetékneve se…szívás, de az alkohol hűtlen barát, még ha Josh nem is. Fel fogom hívni mindenképp a konditerem miatt. Most már nekem is érdekem.
Ühm…szóval, ha valaha is bántani fogom Lionelt, azt Sebastiannak sem mondom el. Biccentek beharapott ajakkal, én még mindig arra asszociálok az volt baj, hogy arra kértem titkolja el Lia elől a gyilkosságot. Úgyhogy bámulom a földet egy perc néma csöndben.
- Persze
Biccentek kicsit vérszegényen, hogy hát hogyne, az én szuperszervezetem túlélte még a halált is.
- Nem, dehogy, rohadt szórakoztató.
Imádom, hogy olyan hiú!
- Különben van is mire.
Emelem meg jelentőségteljesen a szemöldököm, na ő tényleg elég überman.
- Hála istennek, ha visszasírnád azt a négyet vagy mennyit, a térdemre ültetnélek és jól
Nem, nem dugni! Nem erre gondolok! Mondom, nem erre gondolok!
- Kiporolnám?
Nyögöm, de úgy felviszem a hangsúlyt, mintha kérdés lenne.
- A nadrágod
Teszem hozzá, mikor rájövök, hogy valamit elszúrtam.
A mosoly megvan, még ha kínos is, szerencsére van egy jó téma, amiben otthon vagyok, ami a méltatlankodást illeti.
- Rajtatok nem látszik.
Ühümmögök, valahogy bejövök neki, úgyhogy tényleg kár ezen rágódni. Nem olyan csajai voltak, mi?
- Lia különleges
Bólogatok, de azért félrebiccentem a fejem és győz a kíváncsiság.
- Hanem milyenek?
Rázom a fejem viszont, nem vagyok tapasztalt, vágok közben fejet is, hogy ne legyen olyan kínos, ne látszódjon rajtam, hogy valamennyire még az nekem.
- Nem ítélem el. Úgy hangzott?
Nem annak szántam, csak tény, hát nem? Pislogok.
A francia viszont kikészít, röhögve menekülök és tolom el, ráadásul nemtom mit kvartyog.
- Nem értem,  milyen elfes élvezetek? Szóval olyat akarsz?
Húzom, de én kapok arccsókot, nem ér! Kicsit rádőlök, miközben csücsörítve próbálom visszaadni, bár nemtom fog-e visszakozni, mert ha nem ,csattan az ő arcán is, viszont annak hangja lesz.
- Nehem is érdekel. Eddig otthon voltam inkább, nem akartam, hogy Lizzy észrevegye a nem túl vidám kedélyállapotom. De vissza kéne szoknom.
Főleg, ha majd elkezdődik az iskola megint.
Koccitunk, jó nagyot kortyolok a sörből.
- Kösz, akkor majd jövök…azért majd előtte szólok, mert elő kell készítenetek a bögrét. És szeretem a kakót
Röhögök.
- Nézhetnénk majd így együtt valami filmet és itt aludnék, lehetnénk fel későig.
Tudom ez elég infantilis, de sosem csináltam ilyet gyerekkoromban, ki kéne élni. Vigyorgok, belekortyolok a sörbe, elég nagyot megint, ott marad a habja  a bajszomon, ami nincs. Vagyis most van, sörbajszom.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3206

TémanyitásTéma: Re: "Férfias kérdések" Sebastian-Reev   Pént. Okt. 23 2015, 14:05

-Deeeee ilyen szigorúúúú vagyok! Amúgy sem jön be ez az ártatlanul pislogás, tudom hogy egy rosszcsont vagy! - Nevetek és koppintok egyet az orrára.
-Mennyire precízen és pontosan? - Mérem végig kicsit meglepődve, mert... most mondta hogy a fiúk is meg hát Joshua is nos... azt mondja csak én vagyok kivétel de ki tudja. Reeven legalább annyira jó parti lehetne neki mint én, sőt.
-Jaj te... még bosszankodni sem lehet miattad nemhogy haragudni! - Ölelem át és megpuszilom, nem is értem a szülei hogyhogy nem enyhültek meg mikor ilyen kis elesett attitűdöt vesz fel! Amúgy sem haragszom Lia miatt, az nem tetszik hogy szándékosan bántana valakit, kitervelve.
-Igen? Piszkálod vele? -Nevetek, kinézem Reevenből, hogy beszólogat. -Keress rajta ősz hajszálat, attól ki fog borulni, a hiú embereknek az a halála! - Egyszer majdnem bejátszottam Phoenixnél, de elég volt kimondanom "öreg"... pedig nem is rá mondtam.
-Ennyire? Mondanám, hogy na majd jól megnézem deeee..... talán inkább mégsem! - Röhögök fel mert az én esetemben ez amolyan veszélyforrás is lehetne. De csak lehetne, Amelia számomra a legvonzóbb nő, Josh meg mint férfi, utóbbi valószínű azért is mert nagyon közel áll hozzám.
A bizonytalan fenyegetésén röhögnöm kell.
-Jah, így mondják, ez létező dolog, még nem divatja múlt! És a fenekem, nem a nadrágom, de inkább más módszert alkalmazz, ha nem ütsz meg komolyan még a végén kedvet kapok máshoz is! - Kacsintok rá, majd nevetek tovább.
-Ahogy sok más emberen sem! - Mosolygok rá, sokan tartják jól magukat.
-Igen, Lia az. - Szökik némi bárgyú mosoly a képemre, de gyorsan összeszedem magam.
-Hááát inkább olyanok, akik szintét nem kerestek komoly kapcsolatot, csak valakit akivel lehet flörtölni, ágyba bújni, egy... barátot extrákkal. Csinos, független nők, akik inkább karrieristák vagy tomboló éveikben voltak, vannak. Lia szerintem a habitusom ellenében is biztonságban érezte magát, mivel érezte tisztelem, de ő... ő egyszerűen családias és visszafogott és... nem is tudom, hogy mondjam, könnyebben elképzeltem vele hogy egyszer csak én legyek neki, gyerekeink legyenek... vele úgy éreztem lehet hossztávra tervezni, vele meg tudtam beszélni a gondjaim. A vitáink... - Ez mind-mind nagyon fontos nekem és Liában megvannak.
-Nem tudtam eldönteni. De biztos nyomós oka volt, hogy ezt választotta. - Szerintem magától senki sem kezdi árulni a testét.
Aztán jön az elfes élvezetekkel, nem értem miről beszél, de röhögök mint valami idióta, főleg hogy kapok egy igazi cuppanósat. Át is karolom, röhögök a vállába, nagy nehezen kinyögöm, amin nem bírok túllépni.
-Az... az milyen? Fűvel-fával? Vagy akrobatikus? - Röhögök neee, elfes élvezet mi a fene az?
-Szerintem Lizzyt nem zavarta volna az sem, normális, hogy nem mindig vagyunk vidámak Reeven. - Csitulok el, megsimogatom a lábát, hogy meg fogja érteni, meg ne ostorozza magát.
-Áh, értem, hát jól van, habot és fahéjat is kérsz rá? - Vigyorgok, de eskü megcsinálom. Vagy Amelia, majd szólok neki.
-Persze, nézhetünk szörnyű filmet is, azt jó szétparodizálni, iszogathatnánk. Éjfél után lelkiznénk... csak vicceltem! - Röhögök, de az első fele komoly volt. -Szóval jah, benne vagyok! - Iszok vele, de a habja ott marad neki, nevetek. Szalutálok, intek is, így olyan mint valami őrmester.
-Mik a parancsai őrmester? - Nézek rá így, haptákba vágva magam, elfojtva a röhögést. Na vajon rájön miért csinálom? Ha mást nem, elkezdem én is nyalogatni a szám, mint a csaj a kávéreklámban, azt ha úgy sem jön rá, én is odanyomok egy szalvétát!

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1211

TémanyitásTéma: Re: "Férfias kérdések" Sebastian-Reev   Pént. Okt. 23 2015, 21:30



// + 15,6 miattad és Josh miatt XD//

Hahá, pont ő! Mondjuk a zhja nem volt egyszerű…
- Pedig a tanárok titkos perverziója biztosan az, hogy a rossz diákokat szeretik. Mélyen, tudat alatt
Szuggerálom vigyorogva. A mosoly Joshnál hervad le, ahogy végigmér úgy. Most először fordul meg a fejemben, hogy megbánjam a vallomásos dolgot, bár jó beszélni valakivel, aki hasonló cipőben jár. Összevonom a szemöldököm, megrázom a fejem, de kissé gyanakodva szűkített szemekkel.
- Nem annyira, mint gondolod, ha arra gondolsz, amire én. Josh is?
Mármint kettős mércével méri a dolgokat? Az elég fura lenne, mert ő nekem nagyon nem úgy jött le, ráadásul ha Sebastian közelében van, és annyira jó barátok… Nos, már csak egy ugrás összerakni. De nem, csak nem, hiszen Josh is valami lányról ábrándozott, Sebastian segge szűz, maximum együtt ha kiverik. Aztán egyszer csak kitör, mikor letargikusabb hangulatba kerülök, meglepetten pislantok föl.
- Szóval nem vagy mérges? Bár minden okod meglenne rá, elvégre megkértelek, hogy titkolózz és ez biztos nem tett jót nektek.
Motyogom lesütött szemmel, hisz éppen erről beszélgettünk. Túl lágy szívű, hogy nem tud, logikus lenne.
Nekidőlök viszont, amikor ölelget, mikor Felix hiúságáról van szó már vigyorgok.
- Hogyne! Ő is kiscserkésznek hív. Ó, ez baromi jóóó! Legközelebb tuti nekiállok keresni!
Röhögök fel, hogy ez milyen nagy ötlet már! A nyakába is ugrom a tippért.
- Ezt bejátszottad Phoenixnél?
Arra gondolok tapasztalatból beszél. Bólogatok, hogy ennyire, tényleg jól néz ki…
- Miért ne nézhetnéd meg? Bár veszélyes, mert elbűvöl, de tényleg. Aztán téged hogy az istenbe múllak fölül? Az már négy vetélytárs lenne.
Vakarom az állam tetetett komolysággal. Bíznom kell bennük, nem Felixben, mert etekintetben benne pont nem lehet, de Sebastianban és Liában. Még egy Felix sem tudná őket szétválasztani!
Ez bénán jött ki, savanyú pofát vágok a kiröhögésemnél, de játékosan, mert meg kell hagyni, gáz volt. Össze kell pedig szednem magam, be kell bizonyítanom, van önbizalmam és adott esetben marha domináns vagyok! Hülyéskedik, rám kacsint, de ezt a poént már veszem, nem bénázom el.
- Elhiszem, nekem igazi van és még Liára is hasonlítok.
Kacsintok rá röhögve, remélem venni fogja a poént, nem akad ki, háborodik fel, csap arcon az arisztokrata énjével, hogy ez nahát, hallatlan! De ő kezdte, tetetett-csábítón nézek rá, ami valahol nagyon is igazi – rossz rossz színész lennék. //nem egy B.//
Vállat vonok, lehet több ember néz ki fiatalnak, de nem szoktam ezt figyelni. A bárgyú vigyoron felnevetek, meglapogatom a fejét, hogy helyes, helyes, így fest egy szerelmes ember.
- Hm…mondjuk ez sem hangzik rosszul, ha az ember tényleg csak szexelni akar.
Gondolkodom el, eszembe is jut néhány francia órás osztálytárs. Egyetemen is szét lehet nézni és ha modelljeim is lesznek nagyobb lesz a választék. A Lia jellemzésre bólogatok, ott korrigálok.
- Csak te vagy neki. Az tényleg király lenne, idővel.
Rokongyerek! Közelebb úgysem jutok a pelenkázáshoz, blöá
- Dehogy, nem ítéltem el, csak a tényeket mondtam.
Többet nem mondok erről. A francia szövegét elfes élvezeteknek fordítom, ezen kiakad, röhögve karolom át, csatlakozom.
- Attól függ milyen fajta elf. Mondjuk éneklő hangokat adsz ki közben, de az akrobatikus se rossz, vagy fába szorulva, elfre válogatja.
És még nem vagyok részeg.
Hehegek, kicsit elhallgatok Lizzy kapcsán.
- Persze, tudom, de ha éjjel ordítva kelek, aztán zokogógörcsöt kapok, azt szerintem észreveszi
Hunyorgok rá, igaz egyre kevesebbet álmodok a történettel és már nem sírok.
A kakaóval csak hülyéskedek, bár végülis tényleg kimaradt.
- Hm, nem hangzik rosszul, igazából nem értek hozzá, régen ittam már kakaót.
Gyerekkoromban anyám nyilván csinált, de az irtó régen volt.
- Nézhetünk! Tudsz? Csak ne a vámpírosat. Bár attól függ milyen pia lesz.
Nézek rá jelentőségteljesen, a lelkizésen nevetek.
- Felőlem. Mindhárman elég nehezen nyílunk meg, kb egyformán szenvednénk.
A habot nem veszem észre, biccentek, hogy jó ötlet és meg kell valósítani, aztán egyszer csak szalutál nekem. Gonoszan somolygok rá, parancsolhatok?
- Célozni akar valamire közlegény? Azt akarja, hogy megcsókoljam?
Hajolok bele a látómezejére, mert nem esik le mire céloz, csak amikor ad egy szalvétát. Rátapasztom a számra, azon keresztül beszélek tovább.
- Maximum közvetetten közlegény! Nem akarom, hogy megcsalja velem a szép kis barátnőjét, de gyorsan csinálja, mert átázik!
Hülyéskedek, a szalvéta meg már szakadozik a hab nedvességétől.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3206

TémanyitásTéma: Re: "Férfias kérdések" Sebastian-Reev   Pént. Okt. 23 2015, 22:20

-Mert ők büntetést érdemelnek? - Vigyorgok rá, ki tudja, én a lelkes diákokat szeretem, őket könnyű inspirálni, mert ők is inspirálnak engem.
-Nem, Josh nem... de naivabb mint én, szerintem nem is veszi észre ha kihívóan viselkedik. Azután is csinált ilyen dolgokat hogy elmondtam neki a férfiak is bejönnek, szerintem ő egyszerűen... nem hiszi, hogy megkívánhatja egy... férfi, vagy ilyesmi. Szóval csak óvatosan. - Mosolygok rá, tény ami tény, Josh nagyon félreérthető tud lenni, emiatt is vesztünk össze, ő nem érezte mit csinál én meg nem éreztem hogy nem komoly. Azóta megbeszéltük, megesett egy-két dolog is, de csak egyszer, azóta is furán reagál a témára szerintem. Szóval ha szerintem biszex is, ez az én titkom marad.
-Dehogy vagyok mérges. Mindenkinek vannak titkai és Liának nem tőlem kell megtudnia ezt. Ennyi. Lia meg fogja érteni, miért füllentettem neki. Bár rólam köztudott, hogy pocsékul hazudok, ugye tudod? - Mosolygok rá és megdörzsölöm a hátát.
Mikor szóba kerül szívének új választottja, ismét vigyorog, milyen meglepő! Vagy mégsem? Ehehe.
-Kiscserkész? Egyáltalán nem vagy olyan mint egy cserkészfiú, miért így hív? - Aztán az őszhajszálas tipp után a nyakamba veti magát, nevetve karolom át, csak Felix meg ne tudja én bujtottam fel erre, oda a barátkozás lehetősége.
-Nem jutottam el odáig, szóba került az öregkor és... már attól teljesen kiakadt, eljátszotta a hattyú halálát, a szülinapját gyászolja, szóval... úgy éreztem sok lenne neki ez a poén. - Vigyorgok gonoszabban, bár arra nem térek ki, hogyan vigasztalta magát eme gyászos alkalmon. Khm. Bár tudja, de nah.
-Engem felülmúlni? Miben kéne? Max ha megcsókolom, veszélyesen jól csókolok, ahaha! - Nevetek, abszurd ötlet, az is hogy vetélytársa lennék.
//minket csak egy Lionel tudna max xD Felixnek esélye sincs Razz//
Aztán fejezi ki magát viccesen, de a reakciójára elkerekedik a szemem, a szám, pár nevetős "o" is kiszalad, majd nevetek.
-De csak ha gyengéd leszel édes, legalább családban maradna! - Nevetek, vettem a poént, bár kellett pár másodperc míg leesik, mi igazi neki.
-Igen, jól érezni magad, bár együtt élni valakivel jobb... de előbb tombold ki magad, az nem árt! - Mosolyok rá, mert nem baj, ha csajozik vagy... pasizik még egy pár évig, meg kell érni a megállapodásra.
-Idővel, legyen meg pár évforduló, nem? Vagy ki tudja, majd elválik. - De reményeim szerint Lia megbeszéli majd velem és nem úgy, hogy közli az egyik menet után, hogy ez éles volt ám.
-Értem, értem. - A tényeket mi? Nehéz lehet feldolgozni, hogy ez a munkája a szeretett férfinak. De ezt nem mondom neki, még a végén elszomorodna.
Röhögök már aztán az elfes hülyülésén, az éneklő hangoknál már csapkodom a térdem hogy neeeeeee, elképzeltem amolyan szoprános mégeket és ne hagyd abbákat. Beteg.
-Mindenkinek vannak rémálmai, amúgy a barátok azért vannak, hogy könnyebb legyen. Szembe kell nézed a félelmeiddel, mert lehet a szex kimerít annyira, hogy Felix ne vegye észre, de egyszer észre fogja. És akkor aludsz itt amikor akarsz. Tudod. - Mondom én is komolyodva, bár még kicsit könnyes a szemem az előbbitől.
-Akkor majd kapsz, rettentő jó a forró csokim! - Henrynek is csináltam anno, de hogy tényleg jó e majd kiderül, lehet csak nem akart megbántani, jó színész az öcsi.
-Nem, a Táglájtot nem vagyok hajlandó újra végigszenvedni én valami kommersz sz.rra gondoltam, mint a phiranja 3DD vagy az emberszázlábú 3 vagy mi a címe... - vigyorgok rá.
-Jah... zárkózott család a mienk, mi? - Mosolygok, eszembe jut Lia és a titkai... vajon mit nem mondott még el ami bátnja? De most nem akarok erre gondolni, a hab a száján el is tereli a gondolataim szerencsére.
A szalutálásból nem ért, nyalogatom a szám, de röhögök, ahogy a szalvétát odanyomom. Jön azzal gyorsan csináljam, mert megcsalom Liát, így elég nehezen tenném, de nem bírom kihagyni, Joshnak is így szívtam anno a vérét, már van rutinom. Bár akkor mindig Josh nyert, most vajon ki fog?
Vállat rántok és egy hosszabb, de gyors csókot kap, majd ahogy elveszem a szám a szájától érzem kaptam én is szalvétát. El is kezdem leszedni a számról.
-Közvetlenül jobb lenne Sir, a cellulóz nem finom! - Röhögök, a szalvéta tényleg nem buli.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1211

TémanyitásTéma: Re: "Férfias kérdések" Sebastian-Reev   Szomb. Okt. 24 2015, 20:46

Ezt az elméletet úgy látszik cáfolja és ha nem szadista, nyilván nem fogja élvezni a büntetést…
- Kutatómunkát! Hogy miért rossz, biztos nem véletlenül. Kihívást!
Nézek rá merőn, elvégre nálam is meg kellett fejteni, miért voltam rossz diák.
Joshon ráncolom a homlokom.
- Igen? Nemtom, velem semmi ilyesmit nem csinált.
Viszont Sebastiannal kétesen viselkedik, bár az is igaz, ha Sebastian zavarba jön egy hascsiklandozástól, akkor nem nehéz.
- Oké, odafigyelek, nem hiszem, hogy Josh olyan hatással lenne rám.
Rázom a fejem nevetve, elképzelni is nehéz, különben is Felix kivétel, már mondtam. Josh most szőrös is, valahogy nem az én világom a szakáll.
- De akkor te is, rád lehet nagyobb hatással vannak az ilyen dolgok.
Nézek rá sokatmondóan, elég kínos szituációk születhetnek ebből és nem lenne jó, ha Josh és Sebastian valami hülye félreértés miatt nem tartanák a kapcsolatot. //Óóóó ki a naiv? XD//
Ez az elhallgatás dolog elég kínos, bár színt kapok, amikor megdörzsöli a hátam és könnyedén fogja fel a dolgot.
- Nem vettem észre, de jó, hogy szólsz. Utólag köszönöm és remélem már nem lesz ilyesmi.
Reeven úgy csinál, mint a jó diákok. Elég körülményes lenne előkeríteni Lionelt, de majd meglátjuk.
- Ugye, hogy nem?
Kapom fel a fejem.
- Egyrészt mert szerinte nagyon fiatal vagyok, levonja mindig azt az egy évet és bevallom jól teszi, mert számomra tényleg megállt az idő, 21 vagyok, de néha még el kell gondolkodnom hová tettem a hamis személyim. A húsz kevés. Egyszerűen koraérettnek gondol szellemileg. Aztán biciklivel voltam és először azt hitte árulok valamit, vagy adományt gyűjtök.
Árulom el elnéző félvigyorral honnan is ered ez a cím. Micsoda ötlet! Meg is kap a nyakába ezért cserébe!
- Nem semmi figura lehet, bár én a helyedben még szívattam volna, engem tuti elküld a pokolba.
Viszonzom a gonosz vigyort, ez annyira ordít a szekálásért! Nézek rá nagy szemekkel, hogy ilyen jól csókolna?
- Eltanultad a franciáktól, mi? Hát pont ezért! Aztán vehetnék tőled leckéket! Meg kéne rá tanítanod, Lia nem örülne.
Se Felixnek, se nekem, nyilván. Bár Lia maga adott nekem egy csókfélét-igaz nem franciát. Lehet kompenzálni kéne és lopni Sebastiantól is egyet, akkor egy-egy, kiegyenlített számla lenne és Liának nem lenne lelkiismertfurdalása, ha van… Megvárom még leesik, közben beharapom az ajkam, nevetek elfojtva.
- Lágy leszek, vigyázok rád, az élvezet nem fogja hagyni, hogy másra figyelj.
Ezt mondanám egyébként akkor is, ha tényleg magamévá akarnám tenni. Kitombolni! Úgy érzem Felix tökéletes elég ehhez, de elhessegetem a gondolatot.
- Naná! Ezer fokon égni, mikor, ha nem most? Lia nem az a típus, neked lassan benőtt a fejed lágya, időszerű.
Bólogatok megint annak örülve, milyen jó, hogy ők ketten együtt vannak.
- Helyes. Ne most, erre fel kel készülni, mert nagy lépés, úgyhogy
Forgatok szemet
- Védekezzetek
De jó, hogy Felixnél erre sem kell figyelni!
Tényleg a tényeket mondtam, de úgy érzem eléggé megmagyaráztam nekem ez miért nem probléma.
Az elfes nagyon tetszik neki, a végén már azon nevetek, ahogy ő nevet.
- Persze, de nem ilyenek. Nem akartam, hogy úgy lásson…bárki.
Foglalom össze tömören, komorabban. Lia mégis látta, elég az emlék emléke, hogy égjen a pofám.
- Felix tudja… Elfogadta.
Sőt szerinte ez nem bűn, de ezt most kihagyom a meséből.
- Oké. Most már nem gáz, egyre kevesebbszer van és már nem követi semmi ciki és nedves
A könnyekre célzok.
- Ha csinálsz nos köszönöm.
Mondom kissé esetlen
- Tájmicsoda? Ne már, így egész jó címe van. Kommersz, hát jó, az a százlábús durva azt hallottam, olyat nézzünk, amit Lia elvisel.
Nővér, nő, érzékeny. A zárkózottan vigyorgom, iszom még egy kis sört, kezdek szédelegni tőle.
- Sebaj, majd megtörjük egymást, mint a diókat. Utálom a diót. Te nem? Bár, ha mézben van, akkor finom.
Jaj ne, a hasonlataim…
Nem értem először mit akar és leesni sincs ideje, mert nem kell kétszer kérni, illetve hülyéskedni vele, olyan orosz puszit kapok, hogy megcsendül az egész belső fejem.
- Oh
Pislogok, nem finom, mert eszem a szalvétát.
- Hát az tényleg nem kellett volna, de fene se gondolta, hogy tényleg ilyen merész leszel.
Kihalászom a nyálas maradékokat, egyelőre a zsebembe tüntetem el, csak gyorsan, vigyorgom egyet, aztán kérek még, mert nem ilyen szalvétás kellemetlen cuccot akarok, ha már kaptam! Most gátló tényező nélkül és úgy, hogy én adom, csak túl nagy a lendület, amivel hirtelen nekiesem, így…nem számolok azzal, hogy a puszi talán ezúttal nem csak meztelenebb, de hosszabb is lesz.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3206

TémanyitásTéma: Re: "Férfias kérdések" Sebastian-Reev   Szomb. Okt. 24 2015, 21:30

-A kutatómunka érdem, nem büntetés... - Forgatok szemet, miről beszél? De nevetek.
-Akkor jó, majd ha többet leszel vele! De nem én mondtam! - Nevetek, úgy fest Josh csak velem ilyen közvetlen. Valahol tök jól esik, de bűntudatom is van, félek miattam csinálja...
-Amíg itt van Felix... - Mondom halkan, félrenézve, de vigyorogva, Josh biztos nem olyan feltűő most neki.
-Mi ezt már megbeszéltük. - Mondom mosolyogva, de határozottan. Josh-sal mi már megbeszéltük ezt a dolgot. Asszem...
-Nincs mit, bármikor. - Mosolygok rá, hát a bizalom jele is volt, hogy elmondta, nem fogok visszaélni vele. De kifecsegni sem.
-Érettebb vagy a korodnál minden előzmény ellenében is. Szerintem ebben nem téved, valamint... ha húsz évesként kezel, kilenc év nem kevés, lásd be. De úgy fest nem zavarja, ami jó! Bár vicces, hogy holmi házalónak nézett! - Nevetek, rázom a fejem ezen a kiscserkész dolgon.
-Nem, óvtam az érzékeny lelkét és a törékeny egoját. De... lehet hogy Felix is ilyen lesz tíz év múlva, csak óvatosan! - Vigyorgok gonoszan, Phoenix is lehet tíz éve még jobban bírta.
-Ugyan már ez csak csók, főleg ha tanítalak, őt is megkérhetnéd. De amúgy igen, a francia lányok remekül csókolnak! Meg a spanyolok! - Jártam én mindenfele, csókolóztam én mindenféle csajjal.
-Aww, vigyázz, elcsábulok! - Vigyorgok, mondjuk valóban nem nézném ki belőle, hogy durva lenne velem. Lehet Felix is ezért szeret vele lenni.
-Időőőszerű? Na szép! Lia amúgy tényleg nem ez a típus. Kicsit aggódok azért néha, nehogy egyszer rájöjjön, nem fiúzott eleget, vagy ilyesmi... - Motyogom halkan, de bizonytalan, mert csak rémképeim egyike ez, nincs alapja.
-Köszönöm apu, védekezünk, kényelmes és biztonságon módon. Nem lesz egyhamar kis Drayton, nyugi. - Mosolygok elnézően, nem vagyunk felelőtlenek.
-Mindenkinek vannak ilyen korszakai. Hidd el. - Nekem is volt, szerintem Lizzynek is, sőt, Felixnek is. Csak nem beszélnek róla, logikusan.
-Na látod. Kedvelem őt! - Mosolygok, ezzel van egy nagy jó pontja nálam a hapsinak.
-Bepisiltél? - Csípem meg finoman a karján, de a vigyorom elárulja hogy hülyülök. Mellettem is ébredt sírva, tudom mire érti.
-Csinálok! De majd legközelebb, sörre nem finom. -Nevetek, kap forró csokit.
-Ez igaz, ez igaz... Liára is gondolni kell. Akkor ezeket ne! Mx ha ketten leszünk. De a Tájlájt nem mond semmit? Boldog ember! Az szörnyű filmsorozat... jobb ha nem tudod, én beszélni sem akarok róla. - Hessegetem el a rossz emlékképeket, gondolni is szörnyűség rá.
-Nem ettem még mézzel... na majd kipróbáljuk. Amúgy... inkább puhán csináljuk, a diós példa túl durva! - Vigyorgok, olyan drasztikus! De a hab a száján meg röhejes, szóval nevetek, kap szalvétát is, aztán a provokálására egy cuppanósat az ajkaira. De a szalvéta nem finom, szedem is le a számról.
-Nem ismersz még! Én a visszanyalintós fagyi vagyok! - Nevetek, leteszem a sört, oda sem figyelek, mikor érzem lekap, olyan hévvel, hogy fel sem fogom, csak automatikusan viszonzom, mondhatni megcsókolom, ha nem is franciásan, de ténylegesen megízlelve az ajkait. Phoenix is ezt használta ki anno, bár azt sem bántam és ezt sem bánom, még a kezem is az arcára simul. Ha esetleg bekéredzkedne a nyelvével is valamiért akkor sem riadok vissza, hasonlóan reagálok én is, lassan, érzéssel hömpölyögtetve a nyelvem, mint a forró lávafolyam. Bár ha egy darabig csókol, akkor én magam kezdeményezem ezt, mert addig nem hagyom abba, míg ő el nem hajol, csak hogy még megízleljem utoljára a telt alsó ajkát. Persze meglepetten nézek rá így is úgy is, mert lekapott, nem kicsit. Lehet nem direkt, de hogy hirtelenebb mint én tettem, az is biztos. Hogy nekem miért nincs egy fiúval sem "normális" kapcsolatom, ha jobban megismerem... rejtély. De nem bánom, kicsit sem.
-Ki is a merész? - Mosolyodom el, játékos a hangom, kíváncsi. Vajon megártott volna neki a sör? Lehet. Lehet nekem is?

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: "Férfias kérdések" Sebastian-Reev   Today at 01:52

Vissza az elejére Go down
 

"Férfias kérdések" Sebastian-Reev

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 4 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4  Next

 Similar topics

-
» Nem láttál semmit! ~ Christian és Sebastian
» Ma éjjel bízd rám magad!- Lia és Sebastian
» Kerülőúton - Usui, Reev
» Daniel & Sebastian & Marcus Treadaway
» Ragyogás (Sebastian és Joshua)

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: A világ legvégén :: Lakások, házak, otthonok :: Archívum-