Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Stanley Collins
Kedd. Nov. 22 2016, 20:33 by Stanley Collins

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

Top posting users this month
Samuel T. Collins
 
Eric A. Blake
 
Reeven Callagher
 
Leopold K. Lindhardt
 
Felix Kaleolani
 
Quentin Collins
 
Suzanna Crystal
 
Kensington L. Lockwood
 
Kőrösi Noel
 
Dominic Tveit
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 Fontossági sorrend Reev és Sebastian

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next
SzerzőÜzenet
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1211

TémanyitásTéma: Fontossági sorrend Reev és Sebastian   Kedd. Ápr. 26 2016, 19:56

Felix most épp melózik - és igyekszem úgy gondolni rá, elment a bányába szenet lapátolni bazzeg, kiverni a képet a fejemből, hogy mások nemi szervében ólálkodik, de mondtam neki, hogy ma Sebastiannal leszek, mert véégre haza jött Alaszkából!
Tudom, csak hét volt, de a hetedik mennyországban lubickolva a kedvenc kurva jó szeretőmmel sem feledkeztem meg Róla.
Utánajártam minden lehetséges "játék" játszótér programnak és frenetikus műsorral készülök. Igaz, hogy energiát és szervezést igényel, de basszus alig várom, hogy belevessük magunkat az önfeledt, infantilis szórakozásba! Kurvára fel vagyok pörögve, várom mint egy izgatott kiskutya, megbeszéltük, hogy átjön és én majd innen közlöm vele a továbbiakat, de kértem egy szabad hétvégét, amikor Josht és Liát is hanyagolja és velem törődik...magával. Gondolom Joshssal is jó volt és igazááán nem akarom überelni, a havat nem is hiszem, hogy lehetséges, de azért... (Reev nem néz a lelke mélyére eléggé) kurvára készültem én is. Hihetetlen, hogy a suli, Felix és a munkakeresés mellett volt időm összedobni ezt, de sosem voltam a megszokott és átlagos emberek kategóriájába sorolható, mintha több energiám lenne valahogy. Talán a filozófia itta bele magát a vérembe, ami folyton késztet az életet teljességében megélni, hiszen ki tudja eljön-e a holnap...
Sebastianra is idő és energia kell, ráadásul most Lia nélkül...csak rá és Felixre összpontosul minden.
Az asztalra készítettem a brozsúrákat, amiket alkonyatkor (amikor kurva kölykök kihalnak) fogunk bejárni LA legérdekesebb játszóterein, egy kalandparkot, vidámparkot és élő tásasjátékozást, sőt...terv number sokadiknak gondoltam egy közös twisterezésre is Joshsal és Felixszel, Liát...nem hiszem, nem tudom...
A lényeg, hogy ha meghallom, hogy jön, jelez, rögtön a nyakába ugrom, nagy lelkesedéssel és már vonszolom is belefelé a lakásba, az asztalhoz.
- Hiányoztál! Király, hogy itt vagy! És velem is vagy és annyi mindent kitaláltam! Szóval remélem jó lesz...
Harapdálom az ajkam, jó, hogy nem ugrálok bazzeg. De lelkes vagyok, tény...

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3206

TémanyitásTéma: Re: Fontossági sorrend Reev és Sebastian   Kedd. Ápr. 26 2016, 20:25

Megbeszéltem Liával, hogy inkább én mondom el a szakítást Reevennek, tegnap Josh-sal is megbeszéltem, hogy ma ide jövök, de hétköznap lévén nem maradok itt éjszakára, ezt Reevennek is mondtam, hanem inkább a jövőhetet céloztam meg, mikor többet maradok. Még nem akartam neki mondani hogy most Joshsal lennék... de eljön annak is az ideje.
Minden esetre hiába a szakítás, rettentő boldog vagyok, madarat lehetne velem fogatni, pedig nem vagyok oda a tollas jószágokért, de most az sem érdekel. Egyszerűen élvezem, hogy kaptam egy igazi nagy igent, Josh szeret és jár is velem. Ahh, ki hitte volna?! Én nem, rettentően féltem hogy közli bocs, nem tudnálak soha úgy szeretni, vegyünk akkor vissza vagy ilyesmi.
Szóval elég vegyes érzelmekkel megyek Reevenhez, mert egyrészt neki is köszönhető, hogy Joshnak el mertem mondani mit érzek és együtt lehetünk, másrészt biztosra veszem, hogy megver Lia miatt, hogy megbántottam... sőt... megcsaltam igazából, mert Alaszkában utolsó nap ugye... nos... igen.
Minden esetre viszek egy pár szem barackot (remélve nem csak a levét szereti) és csokit amit még ott vettem, a pár mütyürrel egyetemben amit nem részleteznék, de az egyik pl egy sarki fényt visszaadó kis kép. Magyarán mütyür, de majd eldönti mi legyen a sorsa.
Mikor beenged már ölel is, szorosan ölelem vissza, hosszan, most érzem csak mennyire hiányzott a lelkesedése meg úgy minden, a hangulat vele.
-Te is nekem Reevem! Miért ne lenne jó? Mindig jó volt nem? Hoztam neked pár apróságot, enni meg porfogónak, tudod... - Vigyorgok rá, közben leveszem a cipőm és elindulok vele a nappali szerű részbe vagy a hálóba, ahol neki kényelmesebb. De érezhetően kisimultabb az arcom, nevetősebb is vagyok, jót tett a nyaralás...

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1211

TémanyitásTéma: Re: Fontossági sorrend Reev és Sebastian   Kedd. Ápr. 26 2016, 20:48

Megjön Sebastian és már húzom is befelé, látom jót tett neki a tél, kipihente magát, bár én nem Josh társaságának tudom be, hanem a friss levegőnek.
//ez az azért vele lennél, így gondolatban és kimondatlanul fájt neki XD de megértem...//
Nem veszem észre, hogy a szervezésem se lenne neki most aktuális, én lelkesen ölelem, hozzá akarok érni, tök rossz, hogy el kell engednem, a keze után nyúlok, mert miért is kéne, nem?
- Persze, csak most nagyon jó! Tényleg mindent beterveztem, ami játék lehet, a társasra is gondoltam, ha velem töltenél egy hétvégét, akkor vasárnap este! Arra gondoltam, hogy Josh és Felix eljöhetne rá, Lia...
Itt megakadok, félresöpröm a hajam a szememből aztán úgy teszek, mintha nem mondtam volna ki ezt a szót. Ez anno a gyilkosságnál is működött, tudom, hogy képes vagyok kizárni a létezését a fejemből, ha nagyon akarom.
- Barack! Kösz, szeretem és emlékeztél! Meg is mosom, kérsz?
Elveszem tőle, berakom a csap alá, ráengedem a vizet, megmosom. Húúú van itt más is!
Közelebb lépek kutakodólag, a kép nagyon tetszik.
- Azta, enyém? Kösz!
Nem is számítottam rá, hogy hoz szuvenírt, majd kirakom meg minden. Igaz, hogy hülyén néz ki a lakás, tele van képpel, majd beviszem a hálóba, az még őriz némi személyes jelleget. Be is trappolok vele, ha követ, vagy utánam néz láthatja, jó helyre teszem, az éjjeliszekrényre. Később vagy kitámasztom, vagy felragasztom a falra. Visszafelé jövet, elkapom egy könnyedebb csókra, ha hagyja.
- Kösz, hogy gondoltál rám...
Látszik, hogy baromi hálás vagyok.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3206

TémanyitásTéma: Re: Fontossági sorrend Reev és Sebastian   Kedd. Ápr. 26 2016, 21:08

//Szerelmes, az első hétvégét Josh-sal akarja tölteni xD Szerintem nem meglepő xD//
Húz beljebb, nevetek, bár Lia említésénél én is kissé megakadok, de mivel ő továbblendül, továbblendülök én is.
-Tudod hogy szívesen társasozom, benne vagyok. De akkor inkább szombat este, hogy ne kelljen mindenkinek elrohanni másnap mindenkinek a hétfő miatt! Vagy... inkább csak kettőnknek de érted! - Nevetek mert Josh és Felix elég kötetlenek tudtommal, Lia meg... őt most kihagyom.
-Nem, én most nem, de inni elfogadok valamit szívem, mert kitikkadok. - Mosolygok rá, sokat iszom, most sem ittam még eleget.
-Persze, hogy a Tied! Mind a tied. - Nevetek, miért ne lenne az övé? Felix talán n orrol meg hogy neki nem hoztam de... még nem is találkoztunk.
Ha kapok vizet vagy üdítőt azzal elvagyok, hagyom rohangálni, kis hiperaktív, mire visszaér hozzám végre nem cserepes a szám, kicsit elkapom ha már megcsókol, ott tartom.
-Miért ne gondoltam volna édesem? Remélem jól elvoltál míg mi is elvoltunk Alaszkában. Egész kellemes kis hely, de neked valami havasabbat és hidegebbet akarok mutatni majd. - Mosolygok, nem Szeged lesz az is tuti... Leteszem a poharat, húzom valamerre, hogy üljünk le, kicsit mesélek miket néztünk meg, mert azt úgy is megkérdezné, de érezni nem teljesen vagyok ott, meg akkor még eléggé nyomott voltam Josh és Lia miatt. De egy idő után csak kitérek már rá.
-Tudod szívem... van egy két dolog amiről beszélni kéne... bűntudatom van, mert most olyan jó kedved van de... szóval Lia miatt is vagyok itt... nem tettem valami túl... szép dolgot, de előre vetíteném végre beszéltem vele. Komolyan. - Feszengek kicsit, mert ha belegondolok Lia hogy várt... még mindig fáj. De ha hagyta végig fogtam a kezét, közel ültem, szórakozottan játszom most is az ujjaival.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1211

TémanyitásTéma: Re: Fontossági sorrend Reev és Sebastian   Kedd. Ápr. 26 2016, 21:54

// jah, az első? jóvan, azt hittem odaköltöztél XD //

A szombat este nem annyira tetszik, mert akkor csak egy csonka péntekünk és szombatunk marad, de vállat rántok.
- Majd megdumáljuk.
Elvére meg kell kérdezni őket is, nem biztos, hogy akarnak, ráérnek. Nézem nagy mosolyogva, mosom a barackot, aztán hirtelen kapok észbe.
- Bocs, persze, szar házigazda vagyok, meg sem kérdeztem!
Rögtön veszek is elő a hűtőből üdítőt, poharat halászok az egyik szekrényből, öntök, ha jó lesz a gyümölcslé, de van ásványvíz is. Mindig megfeledkezem az ilyen praktikus dolgokról, az ilyen közszolgálatos melókban kurva rossz lennék.
- Köszi, szuper!
Nem is tudom mit mondjak, nem nagyon szoktam ajándékot kapni, nekem a karácsony is új volt. Látszik ez még jobban feldob.
Visszafelé elkapom egy csókra, még érzem az ital ízét, cuppanok csókpuszisra kanyarítva a végét, kissé bekapom az ajkát, ízt lopva róla.
- El, hogyne. Tényleg?! Nem volt elég havas?
Figyelek nagyon, rohadtul imponál, hogy nekem havasabbat, becsillognak a szemeim lelkesen, azta! Kurva fontosnak érzem magam, hogy nekem havasabb jár! Leülünk, mesél, hallgatom, de mintha valami nem lenne kerek, hirtelen felhozza Liát, megütődöm, mintha én is falnak mennék. Igen...nekem is, nekem is vallanom kell. A hangulat rögtön elpárolog, a térdem bámulom.
- Igen...nekem is. Nem értem ezt a bűntudatot... Az jó, az jó, én is...komolyan. Mire jutottatok?
Kérdezem kissé megremegve, basszus már ilyen gyorsan el kell rontani a hangulatot? Mindenesetre megkapaszkodom az ülőalkalmatosság (legyen kanapé) szélében.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3206

TémanyitásTéma: Re: Fontossági sorrend Reev és Sebastian   Kedd. Ápr. 26 2016, 23:28

//Oda, szép lassan, de attól még hogy együtt élünk és együtt is vagyunk nem feltétlen fedi egymást xD Otthon akar lenni Josh-sal eleinte, ennyi xD//

-Nem vagy az, nekem meg azért van a szám hogy szóljak nem? Azért is... - Vigyorgok, mert emlékszem, hogy csóknak titulált abban a játékban. Jó is volt utána, hevesebben megszeretgetni őt.
Kapok inni, közben gyönyörködik a mütyürökben, nem hittem volna, hogy ennyire feldobja ez a pár limlom, de talán szépnek találja majd őket. Úgy sincs még sok kacatja, talán belefér ennyi pluszban.
Amint visszaér váltok vele egy újabb "üdv itthon" puszit-csókot, egyelőre hűs-forrót kiélvezve az üdítő és az érzéseim hőmérsékletének kontrasztját.
-Nekem nem, csak az erdős részek, de a város alig, na nem mintha London annyira havas lenne, de Helsinki mondjuk... - Jó volt a finneknél, szerintem Reevennek is jobban tetszene, mint Alaszka, bár Joshhoz inkább utóbbi illett nem volt itt gond.
De a sztorik végén csak felhozom Liát, nem lehet halogatni, nem érdemes.
-Beszélgettetek? Az jó... - Jah, asszem hasonlóan érzünk. -Hát... tudod egy ideje úgy éreztem stagnál a kapcsolatunk és fájt is mikor azt mondta nem akar szerelmes lenni belém így sajnos hiába várt és készült az érkezésemre, nos... nem bírtam már tovább várni, muszáj volt megbeszélnem vele ami bánt. De... szóval jól is indult, eleinte, csak... eléggé elkeserített, hogy például azért nem tud belém szeretni, mert neki arra bizonyíték kell, de én meg nem tudom jobban szeretni, amíg nem viszonozza nekem a szerelmet, így... patthelyzet alakult ki. Én szerettem volna jobban is, de ő közölte neki ennél több kell, hogy engedjen. De azt nem tudtam hogyan kell... szóval jól éreztem hogy kellene neki még valami, de nem tudtam volna megadni sem ha tudom is... nélküle nem. Mert szeretem őt, csak... ahh... falakba botlok mindig. És mondtam neki, hiába éreztem lebontottam valamennyit, mintha újraemelte volna mindig. Szerinte én igenis sokat segítettem ebben, de valahogy nem érzem. - Sóhajtok, egyelőre ennyit, mert szeretném ha értené miről beszélek, nem akarok mindent rázúdítani.
Közben a szabad kezével babrálok ha hagyja, térdem finoman, ütemesen érintem az övének, ahogy mozog a lábam idegességemben.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1211

TémanyitásTéma: Re: Fontossági sorrend Reev és Sebastian   Csüt. Ápr. 28 2016, 19:22

// Olyan vagy, mint B! Ezzel mindent elmondtam Very Happy//


Dehogynem! Csak Seby túl virágosan lát, deh nem csak engem. Kaján, hamiskás vigyor a megjegyzésére, elsősorban a franciázásra, ha már franciatanár. Hm...most hogy mondja, alig várom, hogy elkapjam egy körre és ideje, hogy ráadást adjak, hogy a tervem a következő fázisba lépjen...
Az ajándékok kurvára feldobnak, ki is rakom majd a képet és a gyümölcs azon kevés ételek egyike, amit képes vagyok elfogyasztani.
Hálaimádat csókpuszit váltunk, bár eljátszadoznék még az ajkaival, hirtelen azt sem tudom hogyan lehetne a legintenzívebben Vele lenni, s a perverz fantáziám igyekszem kordában tartani.
Nem volt elég havas, de majd velem az lesz! Úgy érzem magam, mintha a lottón nyertem volna, plusz figyelem, valami, ami velem jobb lesz, mint mással, feldob.
- Ezt totálisan rád bízom, mint hószakértőre, de szeretnék hógolyózni, hóembert építeni, hóanyalt fetrengni, szánkózni és síelni
Sorolom és mivel Lia kiesett a képből ez mind Sebastianra vár. Szerencsétlen, eddig legalább három emberre szakadt a személyiségem, most meg már csak kettő van... Ahogy megemlítődik esik a hangulat, még a hőmérséklet is...
- Nem volt az
Közlöm elhúzott szájjal, de mondja ő előbb, hallgatom mit csinált megint.
- Nyilvánvaló.
Megforgatom a szemem, Felix óta totálisan elegem van Liából, meg a kibaszott felengedéséből.
- Világos! Neki nem elég semmi, baszódjon meg!
Ja, hogy ez kibukott? De dühös leszek, hogy bántja, vele ugyan azt csinálja, mint velem, hogy Sebastian Sem elég neki?! Mi az isten? Ő,ő, kinek ne lenne az?
- Mármint miben segítettél sokat?
Ujjaim az övébe fonom, érzem, ideges, közelebb ülök, másik kezem rárakom a combjára.
- Nyugi, tudod, hogy nem ő köt minket már össze, ugye? És én veled vagyok, ha mondjuk szakítanátok...
Pedzegetem óvatosan, hogy kéne.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3206

TémanyitásTéma: Re: Fontossági sorrend Reev és Sebastian   Csüt. Ápr. 28 2016, 22:01

Nevetek, hogy sorolja mi mindent akar csinálni a havas tájakon.
-Ebben a sorrendben vagy variálhatom? - Mert ne kérdés, hogy mindent kipróbálok vele is. -A hódeszkát kihagytad, azt imádni fogod! - Vigyorgok. -Ja és korcsolya! A jégen! Azt is. - Nevetek, igen, igen, mindent ki akarok vele is próbáltatni majd.
De csak áttérek Liára, ott már nem nevetek.
-Na de Reeven... Érthető, az előző életvitelem nem azt a képet sugározza rólam, hogy hűséges vagyok, meg másképp fogunk fel sok dolgot... Ne bántsd ezért. - Védem Liát, mert kettőn áll a vásár, tudom, milyen vagyok.
-Bontani ezeket a falakat. Éreztem pár dolgon de... egy idő után ez megrekedt. Elértem a határaim, pedig nem szabadott volna... nem voltam valami jó hozzá, úgy érzem. - Igen, én úgy érzem jobban, ötletesebben kellett volna próbálkoznom, de valahogy nem ment.
Közelebb jön és biztat, testbeszéddel és szavakkal is. Ez erőt ad, de azért még aggódom.
-Hát... tudod... beljebb kerültünk megbeszélés szempontjából és Lia kész volt újrakezdeni úgymond, sok energiát beletett a kapcsolatba csak... nekem már nem ment. Nem... csak miatta más miatt is, de tény, hogy szakítottam vele. Nagyon.... megbántottam őt, sajnálom, nem akartam de kérlek ne haragudj. Amit elmondtam neki nem tudtam... szebben elmondani. - Szorítok rá az ujjaira, ne vegye el a kezét, de nem azért hogy ne tudjon esetlegesen megütni, hanem hogy higgye el, nem akartam senkit bántani csak őszinte voltam.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1211

TémanyitásTéma: Re: Fontossági sorrend Reev és Sebastian   Szomb. Ápr. 30 2016, 16:59

Mosolygom, hogy nevet, a lényeg: nem zárkózik el.
- Variálhatod! Tényleg! Korcsolya és hódeszka, jöhet mind a kettő!
Mondom lelkesen, tökre feldobott ez a velem havasabb lesz, már nem is zavar, hogy csak ketten mentek Joshsal és engem kihagytak.
Liának még a gondolata is elveszi a hangulatot, szinte lehűl a lakás, vagy csak én vagyok akkora idióta random fázni egyet? Rám szól, itt kedvem lenne felröhögni.
- Tudom, nálam is teperned kellett, de normális esetben tudod elértél volna valamit, mint esetemben. Én se játszottam túl sokáig a megszelídíthetetlen vadállatot, nézd, tudom, hogy az ember akárhogyan is próbál keresztüljutni a falain, nem tud, még ha beletesz ezer százalékot, akkor sem, ez nem egy emberen múlik.
Szerintem ezt már mondtam konkrétan Sebastiannak is.
- Baromság...
Szorítok a kezére, húzódom közelebb, kicsit át is ölelem, orrommal megböködöm az állát. Ez nem tudom mi, csak úgy jön.
- Hisz neked a véredben van a szeretet, kimutattad, mindent megtettél, agyonizélted basszus, lenyelted, ha hülye volt, Sebastian...senki nem tudott volna többet tenni, mert neki nem volt elég. Se te, se én.
Húzom el a szám, kissé megremegek, fázom, baromira fázom. Nézek, aztán, kissé elkerekednek a szemeim, de nem lepődöm meg annyira. Végre összeszedte magát, bár nem egészen értem.
- Mi miatt még? Hát...elég szar lehet most neki, nagyon rosszul van?
Minden haragom ellenére felteszem ezt a kérdést.
- Figyelj, helyesen döntöttél, ha nem ment, ha ő nem érezte, ez van... Gyere, nincs Semmi baj Sebastian, lesz más, itt vagyok én, ott van neked Josh is és...és tudd, hogy ide bármikor jöhetsz, ah basszus, akkor most ő elköltözik? Mert akkor biztos kelleni fog neki ez a lakás.
És fasznak érzem magam, hogy a szomorú szakítás közben ez egyáltalán eszembe jut. Szorosan átöelelem, magamhoz szorítom őt, ha hagyja, beletúrok a hajába, csókot nyomok a fejére, többet, még az illatából is jut, vigasztalón szorongatom.
- Ha gondolod sírj nyugodtan, itt vagyok, itt vagyok.
Még ringázom is magunkat, elvégre ez neki biztosan rettenetes, hiszen Lia volt az élete értelme...

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3206

TémanyitásTéma: Re: Fontossági sorrend Reev és Sebastian   Szomb. Ápr. 30 2016, 18:05

Örülök hogy lelkes a téli programok miatt, majd akkor szervezünk valamit.
-Jó de én mégiscsak az élettársa voltam meg a fiúja... minden nap láttam szinte és mégsem ment... bár mondtam neki, hogy habár mondott el dolgokat, sokat egyáltalán nem. Például a ti kapcsolatotokról alig beszélt, sokszor tőled tudtam meg mi van... vagy a szülei... nagyon sokára mondta el, én meg nem értettem mi a baj... nehéz. - mondom csalódottan, hogy jó, valahol ő is kellett volna, de nem tudom, talán másképp is kellett volna próbálkoznom.
Aztán jön közelebb, meglep azzal amit csinál, automatikusan keresem az ajkait egy csókra, röpkére de vigasztalóra.
-Lehet... nem tudom... de én reméltem elég leszek, érted... hogy látja rám lehet számítani de... - Úgy fest nem nyert. Bűntudatom van miatta. Aztán nehezen, de kinyögöm, hogy szakítottunk.
-Igen. Azt mondta elutazik. Nem sokáig, de egy időre, hogy átgondolja... megértem. - Sütöm le a szemem.
-Nem, legalább is nem mondta, de ezt neked adta édesem, hova költözzön be egy galériának kialakított lakásba? - Legyintek, dehogy jön ide. -Különben is azért ment el mert nem bírt itt lakni már, szerinted visszajönne? Lehet nálam sem marad ott, de remélem. Az az ő lakása is. - Nyugtatom meg, nem kell szednie a sátorfáját Felixszel.
-Igazából... nem szorulok vigaszra... mert... azért sem mentem bele, hogy próbáljuk meg újra, mert... én beleszerettem másba is... - Harapok a számra, na erre mondta Lia, hogy Reeven meg fog verni. Kicsit el is húzódom, mielőtt ő tenné meg. De látszik feszengek kicsit.
-Tudod... én próbáltam elnyomni, mert milyen már, szeretem az unokanővéred és mást is, meg fogsz verni érte, milyen léha vagyok de... úgy voltam vele miután Lia elásított, hogy jobb elmondanom az illetőnek is és akkor ő is közli hülye vagyok, csak barátok vagyunk, felejtsem el de... nem ezt a reakciót kaptam. Hanem reflexből azt, hogy "én is"... Reeven, sosem éreztem még olyan boldognak magam... Pedig... hát... nem nő az illető, hanem... hetero... férfi. - Na igen, ez így kva hülyén hangozhat de... ez az igazság.
-Reeven... én Alaszkában szerelmet vallottam Joshuának és igent mondott. Ezért... szakítottam Liával, ahogy hazajöttem rögtön, mert Josht jobban szeretem Liánál. Lia... nagyon kibukott. - Hallgatok el, neki is le fog esni, hogy valószínű megcsaltam az unokanővérét Alaszkában, de nem direkt volt. Egyszerűen... Josht választottam.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1211

TémanyitásTéma: Re: Fontossági sorrend Reev és Sebastian   Szomb. Ápr. 30 2016, 19:38

Hallgatom Sebastian lelkiismeret furdalás dömpingjét, bólintok, hogy ez mekkora szemétség, hogy nem mondott neki semmit, vagy alig valamit, ismerem ezt és rohadt szar ez az egész, ami köztem és Lia közt történt, de az az ideges frusztráció, hogy Lia csak hallgat, vagy amikor kiderült mennyi mindenről hallgat sokkal...rosszabb volt valamilyen szinten. Ez így csak űr, egy újabb lyuk, elfér ott a többi mellett.
- Tudom, pontosan ezt éreztem vele én is, de erről nem te tehetsz! Meg se forduljon a fejedben ilyesmi! Ez a Lia sara, szerinted normális, ha valakiből, akivel együtt élsz csak harapófogóval lehet kihúzni evidenciákat? Liának olyan problémája van, amit csak ő tud megoldani.
Nyomatékosítom, szépen kihangsúlyozva, ez is inkább bosszant, de annyiszor felráztam már, annyiféleképpen. Szóltam hozzá szépen, magyarázva miért nem jó ez, ordítva, káromkodva, rondán, elkövettem minden elkövethetőt, szembemenve a saját, összes elvemmel. Olyan volt, mint a danaidák lyukas hordója, bármit tettem, vagy mondtam, soha nem volt értelme, vagyis de, végülis legutóbb kiderült mi az ábra valójában, Sebastian még nem is tudja. Megcsókolom gyengéden, simogatom a vállát, félig ölelem, a hajába is felkúsztatom a kezem, remeg a gyomrom. Biztosan mert sajnálom... A csók után érzem, nehéz összpontosítani, amikor folytatja.
- Sajnos nem...pedig elég vagy!
Nekem elég vagy, mondanám, de nem akarom ezzel megzavarni. Kicsit megütődöm, hogy elutazik...próbálok nem megint túl együtt érző lenni, utazzon! Biccentek, értem, jó neki, keressen életcélt!
- Akkor jó, úgy értem, kifizetem az apjának, rábízom, hogy adja neki oda.
Vonok vállat, ez a legújabb briliáns tervem.
- Ha te ott vagy? Nem hiszem, elég fura lenne együtt élni, miután szakítottatok.
Hát ezt most nem értem. Aztán meglep, irtóra meglep. Beleszeretett valaki másba "is" Bennem reked a levegő, pislogni is elfelejtek nemhogy mozogni. Érzem, hogy a szívem hevesen kezd lüktetni és hogy a vér az arcomba fut. Csak...nem azt fogja mondani, belém? Dehát ki másba? Senki mással, lányokkal nem csókolózott, csak velem! Úristen, érzem, hogy a világ megfordul velem. Mégis mit reagáljak? Felpillantok rá, annyira melegem van, hogy forrót lélegzem
- Haha...megverni?
Olyan ostobán nevetek fel, hogy ez még nekem is fáj! Várjunk csak, valami mintha nem stimmelne! Mintha gutaütést kaptam volna. Elmondta az illetőnek? Az arckifejezésem is oszkárt érdemelne, félig tátott, egy szélütött ork értelmesebben néz. Boldog, nem nő, hetero férfi
- Mi van?
Ezen kínomban már felnevetek, úgy, mint aki nagyon csípőset evett és nem tudja a fosás, vagy hányás lenne-e megfelelő reakció. Hetero férfi, hisz megbeszéltük, hogy biszexuális vagyok. Joshua?
Ismét az a kifejezés. Ki a tököm, mi a faszom az a Joshua?
- Haha, milyen Joshua, ki az, mi? Josh?
Behunyom a szemem
- Ez szar vicc volt Sebastian!
Na most húzom el a kezem! Ha belém zúgott legalább bevallaná rendesen! Amikor annyit röhögtünk a hülye Joshon, aki hetero létére zavarba jön a mi közös kis... Nem, az nem lehet, az kizárt!



_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3206

TémanyitásTéma: Re: Fontossági sorrend Reev és Sebastian   Szomb. Ápr. 30 2016, 19:54

-Lehet... - Adom be a derekam, mert lehet tényleg Lia tudja csak megoldani ezeket, de... én tudom mennyire nehéz egyedül szembenézni a problémákkal, mindennel nem is lehet. Ezt viszont Reeven is tudja. De nem akarok erről beszélni, esetleg utána, ha már megbeszéltünk minden fontosat.
A csók és az ölelés nagyon nagyon jól esik, de félek bánni fogja hogy adta, ha elmondom mi előzte meg a szakítást. Nem Josh miatt, hanem az egyenesági tény miatt, hogy mit tettem ezáltal Liával is.
-Köszönöm. - Igen, Josh is próbálja velem megértetni, ha valaki nyit felém, elég vagyok, csak... én Liának is elég szerettem volna lenni.
-Nem ezen fog múlni Reeven, a rokona vagy, tudja, hogy majd lerendezitek. Fizesd a számlákat, elég az. - Hagyom rá. A lakás a legkisebb gond most.
-Ő a barátom! Miért lenne fura? Nem kívánok minden kapcsolatot megszakítani vele... csak visszalép a kapcsolatunk egy lépést, ennyi... - Nekem nem lenne az, mert nem haraggal váltunk el. Megbeszéltük Josht is amennyire tudtuk.
Ahogy mesélem miért is szakítottam igazából Liával nagyon de tényleg nagyon furán reagál. Mi sokat beszélgettünk arról, hogy köztünk barátság, testvérinek mondható szeretet van, neki Felix kell, nekem akkor még Lia, szóval eszembe nem jut hogy magára venné. De talán azért is mert nevet, kínosan néz. Szerintem nem hitte volna, hogy nekem más is tetszhet mint Lia, ráadásul egy férfi. Megértem...
Elveszi a kezét, nem értem teljesen. Nem vártam hogy tapsoljon de... Azt megérti ha Liát elhagyom, de azt nem ha egy férfiért? De hisz ő is egy férfiba szerelmes! Nem értem...
-Ez nem vicc... azt hiszem mindig is szerelmes voltam Joshba... szeretem őt Reeven. Akkor is ha senki sem fogadja el. - Mert azt előre látom, ezért a szüleim kitagadnak, mint Henryt, Henry meg kiakad, mert hát... tudjuk miért. Lia is, Suzy is gondolom... Reeve is ezek szerint, ki marad? Elee tutira felpofoz mindkettőnket, hacsak nem megy el hányni. Ki tudja. Minden esetre a kezeim a combjaim közé dugom és kicsit megemelem a vállaim. Boldog vagyok Josh-sal, mint soha senkivel. A többi nem számít. Nem akarom hogy számítson, próbálom túltenni magam azon ezzel megbántottam Liát és Suzyt is.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1211

TémanyitásTéma: Re: Fontossági sorrend Reev és Sebastian   Szomb. Ápr. 30 2016, 20:49

Asszem végre, nagy nehezen elhiszi, uh bazzeg. Simogatom az arcát, biztatóan nézek, puszilgatom, miközben köszöni, úgy tűnik nem kell a végtelenségig bizonygatni. Egyik kezem a kezében, a másik a combján, azt is megsimítom.
Pocséknak érzem magam, hogy ezzel jövök, miközben ők szakítottak, kell-e majd neki a lakás, érzem rajta is, nem kéne ebből ügyet csinálni, csak biccentek, simítom az arcát, óvatos csókot lehelek rá engesztelően, micsoda baromság, hogy ezt éppen most hoztam fel.
- Fura lenne...tovább kell lépnie és úgy nem fog menni, ha egy légtérben marad veled, ezt megértheted. Ráadásul neked is nehezebb lenne. Értem, de ha szeretted...akkor jobb, ha nem élsz vele együtt, egy lakásban, aztán mint barátok úgyis fogtok találkozni.
Gondolom... Nem tudom elképzelni, hogy ne beszéljenek, bár Liából kinézem, hogy látni se akarja, vagy ilyesmi.
Aztán, amit mond... először nem értem és nem is akarom érteni, keserű méreggé válik az a szó, hogy Joshua. Hirtelen undorító, nevetséges, mint 5 éves korban a kaki. Elképedve nézek rá, kivörösödve, egyre inkább megbántott kifejezéssel. Hogy végig szerelmes volt...Josba? Zavarodottan felpattanok a kanapéról, vetek rá egy gonosz pillantást, akkor is ha senki nem fogadja el?! Mindjárt megsajnálom! Fel kell állnom, lélegeznem kell! Figyelmeztetem magam, de ez megint úgy mar belém, mint valami láthatatlan fenevad. Joshba, aki hetero! Ez a legnagyobb baromság, amit hallottam! Viszont szereti? Megölöm... biztos, hogy csak játszik!
- Tudod, nem vágom! Ha hetero, akkor hogy szerethet? Hirtelen meggondolta magát?
Érzem, hogy a hangom csattan és remélem kurvára fáj neki! Az ablakhoz megyek, de az elkínzott kifejezésem már nem látja. Sosem gondoltam így...rájuk... azt hittem Phoenix volt az egyetlen...valamikor régen. Így minden megváltozhat, a tervem... Lélegezz, francba is!
- Akkor... hazudtál nekem.
Érzem a hangomon, hogy remeg, szorosan behunyom a szemem. Megesküdött, aznap, amikor a szüleim, a volt szüleim azt csinálták, hogy sose fog és ebben, egy ilyen fontos dologban... Ökölbe szorítom a kezem.
- Azt mondtad, csak Phoenix volt, hogy Josh...Joshua
Ejtem ki undorral, mintha nem is arról a Joshról lenne szó, akit ismerek.
- Olyan hetero, hogy begőzöl, ha...
Nem is tudom folytatni, hogy lehet...hogy lehet hogy ő, még Ő, még Ő is hazudott?

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3206

TémanyitásTéma: Re: Fontossági sorrend Reev és Sebastian   Szomb. Ápr. 30 2016, 21:16

Nem mondom még, hogy Joshhoz költözöm, akarok költözni, de Liát sem akarom rögtön magára hagyni. Igaz ő megy el, de... akkor is. Minden esetre végre elmondom, hogy beleszerettem másba, nem is akárkibe, hanem Joshba.
De nagyon kiakad, de nem tudom eldönteni pontosan min... Hogy egy férfiért hagytam el Liát, hogy pont Joshba, aki hetero és a barátom, vagy... nem tudom. Ha Felixet mondtam volna megértem, de így hogy Josht kevésbé. Feláll, fújtat. Értetlen nézek fel rá, mi lelte. Még a végén Liának lesz igaza és meg leszek verve.
-Nem. Nem a testemért szeret. Mint ahogy nálad nem számít hogy Felix férfi, úgy nálunk sem fontos, hogy a másik nem nő. Josh elfogadja azt a fajta szerelmet tőlem, amit Lia nem mert... Ő viszonozza is. - Ez a hetero téma kissé nevetséges, tekintve meleg pár leszünk de... nem ez a lényeg. Nem értem miért kiabál velem. Inkább elképedek rajta. Ő még tudta is, hogy biszex vagyok, szóval...
-Hazudni? Miben? - Nem értem, miben hazudtam? Felállok és odasétálok, de még várok mielőtt újra hozzá érnék. A kérdése meglep.
-Josh... egyszer. Félig részegen. De mivel ő nyíltan megmondta hetero, meg Lia másnap hozzám költözött, nem beszélhettem róla. Ez olyan dolog, mint ahogy te megkértél, ne mondjam senkinek mi történt veled a kóma előtt, így az ő titkát sem fecsegtem ki. Ez nem hazugság, mindent elmondtam, ami nem olyan, hogy megkértek, ne tegyem. Ennyire egyszerű. - Az undora fáj, de lenyelem.
-Begőzöl? Mi? Nem értelek... ha engem kérdezel nem hetero, mert velem lesz meleg kapcsolatban. De a nőket szereti, elsősorban és... engem. De nem tekint rám nőként, ezt is tudom. Nem hazudtam neked, maximum magamnak, hogy elfojtottam az érzést. Miért taszít ez téged? Te is egy férfiba szerettél bele! Miért taszít, hogy én is? Lia miatt? - Igen, Lia kiakadt, de Reeven is ezért akadt ki? Nem tudom elhinni...

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1211

TémanyitásTéma: Re: Fontossági sorrend Reev és Sebastian   Szomb. Ápr. 30 2016, 21:48

Nem, ezt nem akarom elhinni! Nem értem miért van meglepődve, amikor...á, francba már! Nálunk? De eddig nem volt "nálunk" eddig csak én voltam...
- Hah, de jó bazdmeg! Csak így hirtelen viszonozza! Eddig nem is volt képben, most meg viszonozza, egyik napról a másikra! Nekem meg még azt mondta, hogy két nőt is szédít, ezt tudtad?
Egy percre visszafordulok hozzá, belemeredek a szemébe, aztán újra, zihálva előrefordulok. Kurva anyját Joshuának, kedvem lenne most azonnal apró darabokra szaggatni, még egy kibaszott ujj se maradna belőle. Milyen nyomorult szeszélye lett Sebastian? Vagy akkor ő volt a hülye és előttem végig titkolózott?
Még kérdezi, hogy miben? Most komolyan fel kell idéznem?
- Ez ugye csak költői kérdés? Megmondtad, azt mondtad, akkor, hogy nem fogsz...hogy nem fogsz hazudni és te is...te is
Kell a kibaszott levegő! Nekitámaszkodom az ablakpárkánynak, aztán bénultan tapogatni kezdem az ablak fogantyúját, ki kell nyitnom.
- Semmit nem mondtál róla, Semmit! Hogy tetszik...
Oké, Sebastian mindenkivel közvetlen, láttam, amikor hárman együtt voltunk, de mivel mindenkivel ilyen, honnan tudtam volna, hogy ez komolyabb?
- Ez kurvára nem olyan...ez nem az ő titka, az engem nem érdekel! Nem mondtad, hogy fontos neked, hogy más is van, csak így hirtelen szerettél bele? Nem hiszem! Ja, a gyilkosságot, bocs, akkor felőlem mond el mindenkinek! Mert az ugyanaz, mint kibökni, hogy valami zajlik köztetek és én hülye!
Csapok az arcomba, nem igazán zavar, ha a szememet éri.
- Te mondtad, hogy hetero és kikészíti, ha érinted, itt röhögtünk rajta.
Még én is szórakoztam vele, hogy idegesítsen, de nekem baromira nem jön be Josh, úgyhogy a végén már nem volt poén.
- Meleg kapcsolatban
Visszhangzom, akkor buktam az egészet, mi? És akkor most őt is, teljesen? A szexet, a csókokat? Vagy elvárja majd, hogy ne érjek hozzá?
- Nem! Képzeld nem minden csak a kibaszott Lia körül forog!
Ezen már marhára felcsesződöm, talán sok ez így, hogy mind a ketten, egymás után ilyen bejelentéseket tesznek. Mégis...ennyire megszívom az emberi kapcsolatokkal? Hiába jön be a levegő, nem segít, hazudott, nem mondta el és Josh most rendesen bekavart a terveimbe, persze....sejthettem volna, hogy Sebastiannak nem jelentek túl sokat, hogy csak a sokadik vagyok a sorban és nem kellene mást várnom, sorszámot téptem és össze kell koldulnom a morzsákat, amik Erick meg Joshua után maradnak, hacsak nem azért jött, hogy velem is szakítson, ez az érzésem...
Behunyom a szemem és koncentrálok, hogy ne sírjak majd, az olyan... Túllenni rajta, túlélni, baromira szúr a szemem.
- Mond ki...akkor mond ki, hogy nem akarsz látni, csak gyorsan.
Közlöm, mert nagyon fájni fog és nem akarom, hogy itt legyen, amikor elér a hullám.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3206

TémanyitásTéma: Re: Fontossági sorrend Reev és Sebastian   Szomb. Ápr. 30 2016, 22:05

18+ és nem mosom ki a szám XD

-Kettőt? Jah hát igen, Suzanna és Elenore... tudtam. Bár Elee... nem épp komoly kapcsolat párti. Viszonozta csak... nem ennyire nyíltan. Nem hittem, hogy úgy is szeretne, érted. - Mert mint barátja, tudtam, hogy szeret, de... én többet éreztem utána egy idő után és nem reméltem, hogy nála is így történt.
-De, szerintem azt mondtam, hogy szerintem helyes, de mivel meg voltam győződve róla, hogy neki csak a nők tetszenek és ott volt Lia is... - Sokat beszéltem mindig is Joshról, de én magam sem értettem, hogy ez is benne van.
-De hisz Josh mindig is fontos volt nekem, akárcsak te és Lia... vagy épp Henry. Elee is fontos nekem, hiába látom ritkán. Nem értem miért így reagálsz. Én sem vallottam be magamnak hogy beleszerettem egy férfiba, hát Josh a barátom! Ez nem úgy volt, mint közted és Felix között, hogy megláttad és jártatok! Több mint két éve a barátom! - Hüledezem, mi az, hogy nem ugyan az? -A titok az titok Reeven, lehet neked csak egy baleset számít annak, nekem az is, hogy Liával nem vagytok testvérek, azt se mondtam mert megkért! Azt se mondtam el pontosan Liának mi történt veled mikor kiköltöztél mert megkértél! A titok az titok én nem teszek különbséget. Pont. - Na ebben elég határozott véleményem van, ezt érezheti.
-Hát mint kiderült ezért feszélyezte... - Vetem oda, mert tény, nem hiába jött zavarba, ha valóban tetszettem neki.
-Minek nevezzem, ha vele járok?! Kibaszott férfiak vagyunk bazd meg... - Na jó, kezdek kiakadni. Miért visszhangozza?!
-Akkor meg mondd meg, mert nem vagyok gondolatolvasó! Kibaszottul nem értek ehhez, nekem a képembe kell vágni, ha nem látom! - Fordítom magamhoz, fogva a karjait, a szemébe nézve, hogy akkor mondja meg!
-Mivan?! MI a faszom bajod van?! Azt hittem megversz, mert közölted a legelején hogy halott vagyok ha bántom Liát, hát tessék, kuráva bántottam és azt hiszed nem akarlak látni? Hülye vagy bazd meg?! Itt várom hogy megbocsáss, mert bántottam őt cseszd meg, erre meg azt hiszed ÉÉÉÉÉN akarlak elhagyni? Mi a picsáért tennék ilyet? Hát több vagy mint a barátom, a családom vagy, csak elfogadsz már kibaszott melegen is! Ha már a vér szerinti szüleim kitagadnak, legalább te ne! Hát azt reméltem legalább te megérted milyen ez... Miért ne akarnálak látni? Annyi változott nem Liával járok hanem Josh-sal... Josh ráadásul tud is rólunk, elfogadta. Lia sosem tette volna... bár... rólad nem tud, csak Joshról mondjuk... - Nézek félre bűnbánóan, de megölelem, kicsit erőszakosan, honnan vette, hogy elhagyom? Gondolom Lia miatt...
-Attól hogy Lia már nem a csajom, te még a családom maradtál, te nagyon hülye... ezt már megbeszéltük. Én nem fogok elmenni, kis időre sem. De Lia is visszajön csak miattam teljesen kibukott. Sajnálom, hogy elüldöztem, de... őszintének kellett lennem vele kincsem. - Ölelem szorosan, egyik kezem a hajába szökik, húzom a fejénél is, dehogy hagyom el. Hülye Reeven.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1211

TémanyitásTéma: Re: Fontossági sorrend Reev és Sebastian   Szomb. Ápr. 30 2016, 23:01

Nem érdekel Joshua hülye kis afférja! Egyik se! Elfordítom a tekintetem, remeg, rohadjon meg! (joshra érti)
Igenis hazudott, pedig megfogadta, ha már mindenki megtette egyszer (Felixet kivéve) csatlakozik az igazmondók táborához, látnom kellett volna?
- Nem mondtad, hogy többet is akarnál tőle, nem rá vagyok kíváncsi!
Nem tűnt fel, hogy olyan sokat beszélt volna, Henry az öccse, Lia az Lia, Elle mit számít, de Josh és a szerelem?
- De megkérdeztem...direkt megkérdeztem és te csak Phoenixet mondtad, azt hittem...
Nézek magam elé megzavarodva, mondjam el mit hittem, ilyen részletes tervet még soha senkiért nem dolgoztam ki és annyira vártam, végre újat mutathattam neki, ez annyira különleges volt, egyetlen voltam, egy bizonyos kategóriában csak én és mindez megint illúzió volt! Egyáltalán...mit jelentek neki? Engem...kicsit se szeret?
- Aha, kösz szépen, megláttam és jártunk! Ja és nem járunk, ő a szeretőm!
Kiáltok rá, Felix mindig így mondja, nem tudom...mennyire hivatkozna rám kapcsolatként, még akkor is, ha mély és fontos, talán ez valami kurva szabály, az állandó partnerek a szeretővel egyenrangúak nem egy normális értelemben vett kapcsolattal. De ez rosszul esik, mintha baj lenne, hogy én nem vártam Felixszel két évet!
- Persze, sarkíts csak le így mindent, hogy csak a baleset számít annak és van különbség! De nem a hülye Joshuád titkára voltam kíváncsi, csak, hogy őszinte legyél velem... nem voltál.
Ebből nem engedek, megígérte és becsapott, ő is, mindenki ennyire könnyelműen semmibe vesz.
- Unokatestvérek ja, hurrá, ő épp a legjobbkor közölte velem!
Átváltok nyafkapicsa hangra.
- Nekem a te problémád túl sok, soha nem vagy vidám, én igenis a régi, vidám éned szeretem, ez a mostani...tele van gondokkal, ja és nem is vagyunk unokatestvérek!
Kit érdekel mi feszélyezi azt az idiótát és mi nem??? Most komolyan káromkodik?
Megfordít, megpróbálom elütni a kezét.
- Hagyjál! Úgysem értenéd! Nem az zavar, hogy meleg vagy, vagy meleg kapcsolatban élsz.
Megpróbálok visszafordulni az ablak felé.
- Tudod mit? Megérdemelte, saját magának baszta el.
Igen, jelenleg az egész világot gyűlölöm! Nem akar elhagyni...most, hogy vele van? Én is fiú vagyok... Ha megölel, hagyom, nem vagyok elég erős ellökni.
- Tudom...de ha meleg kapcsolat, azt hittem...akkor ki vagyok zárva és többet...nem csókolsz meg, nem, így is... Azt hittem én vagyok a meleg kapcsolat, azt hittem, azt hittem egyetlen lehetek...valakinek valamiben, legalább neked, hogy olyat adhatok, amit senki...
Behunyom a szemem. Hogy fontos leszek, de Josh fontosabb, Erick fontosabb, senkinek nem leszek egyetlen, semmiben, valaki különleges, egy érzés fiú része. Azt hittem az vagyok, de csak naiv, nagyravágyó, önző és végtelenül ostoba voltam. Próbálom nem elsírni magam, nagyon próbálom.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3206

TémanyitásTéma: Re: Fontossági sorrend Reev és Sebastian   Szomb. Ápr. 30 2016, 23:18

-Én se tudtam hogy többet akarok, november körül kezdtem érezni talán nem csak barát, de annyira elnyomtam, mert ő barátom, hogy... meg nekem ott volt Lia! - Párkapcsolatban voltam, hülyén veszi ki magát, hogy más is megtetszett, azaz... ez annál több volt, hogy beleszerettem...
-Mert csak őt mondhattam, de Josh-sal sem volt több! És vele is csak egyszer. Elmondtam mennyi tapasztalatom volt férfiakkal, végtére téged az érdekelt, meddig jutottam! - Vagy nem? Olyan rég volt már...
-Igen, hát ez a normális, nem az hogy beleszeretsz a legjobb barátodba! És de jártok, szerintem több vagy mint a szeretője, hát veled él basszuskulcs! Melyik csaj élt velem nyitott kapcsolatba bassza meg! Egyik se! - Lököm fel a kezem a levegőbe, hogy ne szórakozzon már velem.
-De az voltam! Ami nem csak az én titkom, azt mind elmondtam amit eddig kérdeztél! Rajta és Henryn kívül te ismersz a legjobban! Nem hazudtam, hazudott a szomszéd nő, vagy akit akarsz, de én nem! - Ezen kiakadok, ne nevezzen hazugnak, csak mert nem fecsegek ki minden titkot!
-A vérség annyira nem számít Reeven, ennyi erővel akkor a szemedben mi sem vagyunk azok? Szart sem ért, hogy összeért a megvágott kezünk és keveredett a vérünk? Ennyire kibaszottul nem fontos neked? Csak az a lényeg, benne legyen a családfádban az illető?! - Ez nekem is rosszul esik, mert azt hittem, fontos neki.
Lián megenyhülök kicsit.
-Lia kibaszott más mint én... mi az hogy... mi az hogy túl sok neki a te problémád? - Lefagyott a szoftver... mi? Mi van? Ezt Lia mondta? Inkább magam felé fordítom, hogy mondja meg mi a baja! Nem ütheti el a kezem, makacs vagyok.
Akkor is magam felé fordítom, mert látni akarom, azt akarom mondja! Lia miatt nem szólok semmit, szerintem az én hibám is de mindegy. MOST mindegy. Magamhoz ölelem, olyan hülye... honnan szedte hogy elhagynám? Biztos Lia miatt...
-De hát adsz olyat amit senki... - Mondom halkan a fülébe, olyan hülye. Ölelem szorosan, szerencsére nem ellenkezik.
-Ha nem csókolnálak meg... eddig mit csináltam te ostoba? Hm? Nincs még egy ilyen fiú barátom, mint te. Nem is akarok. És sok olyan élményt adtál, amit senki. Te biztattál egy csomó dologban, te értesz meg és te veled tapasztaltam meg. Nem értem miért hiszed, hogy nem vagy nekem különleges. Látod, rögtön jöttem ide hozzád, holott minden csak tegnap történt. - Meg szombaton, de az már részlet kérdés. Simogatom és ölelem, az ölelés engem megnyugtat, remélem őt is kicsit.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1211

TémanyitásTéma: Re: Fontossági sorrend Reev és Sebastian   Hétf. Máj. 02 2016, 21:06

Mert a november éppen tegnap volt!
- Hogy nem merted megmondani Lia miatt?
Fejezem be keserűen a költői kérdésem. Mert mindig minden miatta van!
- Tudod a soha és az egyszer közt van különbség! Az egy átfogó kérdés volt és akkor...se, akkor se tudtam!
A tényen nem változtat, hogy nem tudtam, át lettem ejtve. Most már "leg" barát is? Csalódottan biggyed le az ajkam, nem hiszem, hogy hallja a következő mondatot, mert magam elé motyogom
- De vele nem volt elég havas...
Basszuszkulcs, hogy Joshua így bekavart, mint valami semmiből jött tornádó, szétbaszni a kártyaváramat! Hogy nekem soha nem állhat cementből egy kibaszott váram se! Miért kell....miért kell mindennek egy szempillantás alatt elcsesződnie?
Oldalt meredek Sebastianra, aki úgy beszél a nyitott kapcsolatról, mint a megváltásról, de kíváncsi vagyok, ha ikszezer szexpartnerrel meg két "bocs, de őket tíz éve ismerem, olyan kurva hűűűmeghááák, hogy dirr meg durr" izékkel evez egy csónakban olyan fasza lenne-e,! Igaz, hogy Felix most velem él, zavarodottan meredek magam elé, meddig? Amíg jön egy újabb arc a semmiből, érdekesebb, elvontabb vagy tudomisénmibb lesz nálam? Tudom, hogy ez most a bipolaritásom másik fele, a sötét oldal, de pont ezért vagyok beteg, feltűnik! Megfordul a fejemben, hisz olyan könnyen széthullanak körülöttem a dolgok. És akkor legyek hálás az újraéletért? Rajata, a szomszéd macskáján és a kis Pistán kívül, valahol ott a harmadik sorban? De jó nekem!
- Nem "csak"? Most már "nem csak?" A beleszerettem a legjobb barátomba rész novembertől mióta tartozik Joshua titkai közé, ha ő csak most nyögött rá egy oké-t?
Mennydörgöm, ne nézzen már teljesen hülyének! Úgy próbál meg kijátszani, mint valami ócska rendszert.
- Ki a faszom mondta ezt?
Kérdezem már kiabálva, tényleg kiakadva! Ez most kivételesen Liának lecseszés, neki nem kellettem baszki! Neki...se!
- Én nem mondtam ilyet, miért mondod ezt? Én Liára gondoltam...
Ennél a pontnál annyira védekezem, hogy majdnem elsírom magam, mert nem tudom honnan vette.
- Igazam volt...már onnantól kezdve, hogy megutál, ha elmondom a gyilkosságot...végre kibökte...hogy neki ez túl sok, a régi énem vidám volt és amikor mondtam neki, hogy a régi nem létezett soha, csak illúzió volt, akkor is a régit kérte, azt szerette, nem engem, nem így, így, sok problémával nem kellettem.
Hadarom el elpityeredve, hisz ő már a sokadik... nem hitt nekem ő sem, hogy végül mindenki nemet mond arra, aki valójában vagyok. Így van, minden tény ezt igazolja, ez nem pesszimizmus, hanem számok, tények, ha akarja csinálok diagramot...
Persze gyorsan összeszorítom magam, hogy ne legyen tényleges sírás a vége, én ezt már...feldolgoztam! De Joshua...nem volt a képben, egyszerre a kettő...
- Hm? Adok? Mit? Ha Joshua ott lesz? Igen?
Jó, most vigasztaló dolgokat mond...
- Úgy érzem mindenkinek csak sokadlagos vagyok... azt hittem ebben...neked egyedi leszek. Joshua igen...
Megint leköröztek.
Tudom, hogy ez nem verseny,viszont ragaszkodik hozzám? Még mindig... megfordulok, hirtelen és átölelem, mi van ha ő is elenged? A vállába fúrom a fejem és szorítom, próbálok lélegezni, ha majd...azt mondja az egyik ölelésnél, hogy nem elég? Hogy Joshua jobban csinálja, az egyik csóknál, hogy nem akarja? És testileg sosem fog akarni? Kicsit sem fog szeretni soha?

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3206

TémanyitásTéma: Re: Fontossági sorrend Reev és Sebastian   Hétf. Máj. 02 2016, 21:31

-Is. Meg magam miatt se, akkor beismertem volna, hogy igaz! Én nem akartam, hogy igaz legyen, mert én a meglévő hetero kapcsolatomat akartam megoldani, nem... leváltani egy melegre... - Ahh, hiába hiszi hogy könnyű és egyértelmű döntés volt, mert nem.
-Mert titok volt Reeven, nem érted a fogalmat?! Lehet Neked semmiség, de Josh nem vallja magát biszexnek, mint mi és mit szólt volt Lia is? Nem mondtuk senkinek. Henrynek sem mondtam... pedig én neki mindent... azt is ami nem érdekli... - Szegény öcsém, de... jah.
-Mi? - Valamit motyog, nem értem, de legyintek, gondolom nem ismétli meg.
-Az nem tartozik, az az enyém de mint mondtam.... én... én nem akartam ezt érezni, én nem akartam szerelmes lenni senkibe sem, miután Lia elutasított... előtte meg azt hittem hülye vagyok, hát nem gondoltam hogy beleszeretek egy férfiba! Én jobban szeretem a nőket... - Úgy fest nem érti, de nem tudja azt sem, nekem a biszexség is nagy falat volt. Amiatt is volt pár hét depressziós önutálatom...
-Te az előbb bazd meg, tökre úgy jött le és kibaszottul rosszul esik! - Kiabálok vissza, ami talán fura... mert nem szoktam, de muszáj, hogy egyáltalán meghalljon.
-De Lia a rokonod, akkor is ha vér szerinti. Mit számít? Attól még az. Nem valami zabigyerek... ahogy te sem vagy az, leszarom, hogy a szüleid mit gondolnak, meg kitagadtak, meg mindegy is, egy család vagyunk. Vagy vagytok... vagy szóval érted. - Fogalmam sincs mennyi helyem maradt nekem még itt.
-Nem, ezt biztos nem így értette, szerintem arra gondolhatott, akkor vidámabbnak tűntél, vagy könnyebb volt felvidítani vagy ilyesmi, de kellesz neki! Nem miattad ment el, hanem mert a pasija lecserélte egy másik pasira... ezt... ezt a nők egoja nehezen viselik, anno én is hülyét kaptam volna, ha lecseréltek volna egy csajra! Ő örült, hogy egészséges vagy, hogy vannak céljaid, hogy sűrűn találkoztok, hogy vannak közös terveitek és programjaitok. Hát bassza meg, csak neked volt hajlandó bemutatni. Te képviselted a családját nekem... - Simogatom, meglepett. Honnan vette ezt? De már csendes vagyok, ölelgetem, valamit félreértett a vita közben, már Liával.
-Jaj ne butáskodj, persze hogy adsz. Annyi, hogy nem Lia lesz a társam, hanem Joshua. Valószínű nem otthon leszek többet, hanem Joshuánál. De amúgy... ugyan úgy találkozhatunk a suliban ha ráérsz, ebédelhetünk együtt, elmehetünk parkourözni, meg átjöhetsz ott aludni, vagy jövök én, ha... Felix... máshol van. Ez nem akadály, én imádok veled lenni, szeretném ha fotóznánk is együtt, meg átjönnél enni, meg néznénk szar filmeket tudod, röhögni. Meg elmennénk deszkázni, ne butáskodj, csomó tervünk van. Meg kinek sírjam el minden hülyeségem, ha nem neked! Te értesz meg a legjobban, meg a legkönnyebben, egy csomó hasznos tanácsot adsz, tartod bennem a lelkem. Igazából miattad tudok most ilyen boldog lenni... mert te utat mutattál. Nagyon sok mindenben. Én hálás vagyok neked. - Simogatom és ringatom kicsit, már majdnem lassú tánc, de annyira nem. Remélem kicsit megnyugszik.
-Semmi sem változott. Nincs másik vértestérem, senkit sem tekintek annak, mert... Henry miatt nem, de te mégis kivétel vagy. Nem vagy sokadlagos Reeven, egyikünknek sem. Egyszerűen mindenkit más miatt szeretünk, más miatt fontos és pótolhatatlan. Szerintem Felixnek sem vagy sokadlagos, Liának pláne nem. Ahogy nekem se és Josh is barátjának tekint, de neki sincs sok, tudod jól. Fontos vagy nekünk, Lia is visszajön. Én tudom. - Emelem meg kicsit az állát, ha hagyja puhán megcsókolom. Köztünk ez a fajta kommunikáció a legkifejezőbb, legalább is mindig is úgy éreztem, márpedig azt akarom érezze, ugyan úgy szeretem és kedvelem, ugyan olyan fontos ahogy eddig is. Nem változott semmi. Szerintem nem is fog.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1211

TémanyitásTéma: Re: Fontossági sorrend Reev és Sebastian   Szer. Máj. 04 2016, 20:43

- Értem...
Motyogom, azzal nem tudok mit kezdeni, hogy nem volt őszinte magával, ezért nem lehet hibáztatni, mert önmagát is áltatta, innen már könnyebb gondolatban ahhoz a tényhez ugrani, hogy ezáltal engem is. Még, ha nem is teljesen igaz, ha bizonyos szempontból fel is fújom, nekem rengeteget jelentett Sebastian egyetlensége. Lia volt a nő, de én azt hittem a férfi szerep nekem jut a tragikomikumban, becsapás volt azt hinni ezáltal valami egyedi leszek neki, hab a tortán különleges fűszerezéssel, ínyencségnek végig ott volt...Josh...Joshua, miközben csak áltattam magam...
- Nem, sosem voltak titkaim.
Vetem oda gúnyosan.
- Nem érdekel ő minek gondolja magát, egy hülye, aki becsapja magát, basszus milyen már?
Buzis, gúnyos hanghordozást veszek fel és csúnyán kiparodizálom.
- Aztabasztaaa két nővel is kavarok, mekkora hetero vagyok már, ja, közben a legjobb barátom is bejön, meleg kapcsi leszcsi, neeem ááá én még véletlenül se vagyok buzi, tök hetero vagyok, nem látod?!
Bólogatok hozzá, ostobára nyitott, nagy szemekkel, menjen már ezzel a hülyeséggel a f*omba, legalább annyit beismerne, hogy síkbuzi, vagy...biszex, tudom is én!
Elsápadok, sosem volt meg benne a gondolat, hogy beleszerethet egy férfiba. Vállat vonok, ehhez is nagy ész kell, ha az ember két kapura játszik, esélyes. Miért én nem hittem, hogy nem lehetséges? Sosem izgattak a férfiak Felixig, amíg ő át nem törte a korlátaimat és egyszerűen nem volt a közelemben egy értelmes nő sem. Biccentek.
- Bazd meg Te, nem arra értettem! És nekem is rosszul esik, hogy ezt hiszed!
Bár minek is kevertem Liát bele, ugye...
- Kurvára nem az! Nem! Nem vagyunk és ha te sem tartasz annak, akkor nincs és akkor nem is kell, soha!
Kiabálom elvörösödve, talán végre el kellene fogadnom, hogy nekem az nem jár.
- Miért nem hiszel nekem soha? Hogy lehetsz...ennyire naiv?... A szemembe mondta! Én is szakítottam vele... megkértem, hogy legyen őszinte, bármit is jelentsen ez, de jobb így, hogy végre az volt és kibukott minden. Minden...érted? Kezdve ott, hogy én a kóma óta depressziós vagyok és ez neki túl sok, nem tud vele mit kezdeni, a régi énem akarja vissza. Én is őszinte voltam, elmondtam, hogy sosem létezett ilyesmi, csak kitaláltam egy illúzió volt, el is búcsúztam tőle, mint egy ábrándtól, kidobtam az eldugott xanaxom az ablakon, miközben ő elismételte, a régit szereti és akarja vissza. Nem Engem szeretett és mikor erre rámutattam, nem tagadta. Lia sosem szeretett, csak egy képet arról, amikor még nem voltam vele őszinte. Ugyanezt elmondta Felixnek is, kb szóról szóra, kérdezd őt, mert visszamondta nekem, ha már nekem nem hiszel, ami elég szomorú, szintén. Nem érdekel miattam ment-e el, hagyjuk Liát, jó? Elegem van belőle, érted? Mindvégig azért küzdöttem, hogy elfogadjon, hogy igazán megismerjen és amikor megnyíltam neki, ugyan azt kaptam megint, mint a szüleimtől... elutasítást, nem voltam neki elég jó.
Megszívom magam, mély levegő, de azért nagyon rossz kimondani, hisz nem először estem már pofára emberi elfogadással kapcsolatban...
Joshua, miért annyira undorító ez a szó? Josh...hua, bazdmeg! Megint, megint kimondja! Rámeredek, ahogy kimondja ezeket a dolgokat. Szöveg alatti szöveg: Csinálok én veled mindenfélét, fogunk találkozni, barátok maradunk, de ő az első, mindig ő lesz, te csak a kellemes kikapcsolódás maradsz, a másodhegedűs a háttérben, mellékszereplő a történetben, mindig csak az. És meg is értem, hogy nem lehetek más, nem lehetek több, ahogy Lia is csak arra vágyott, hogy kikapcsolódjon velem. A miérteket talán értelmetlen lenne feltenni...egyszerűen csak nem jut hely nekem, nem lehetek több, túl sokat akartam, túl fontos lenni, számítani. Az a része fontos, hogy utat mutattam neki, legalább ez. Hogy nem én vagyok a helyes, vagy a jó út, viszont...legalább erre jó vagyok, megmutatni. Biccentek, összeszorítom a szám és hagyom magam megölelni. Legalább ez a vértestvérség megvan.
- Liát és az állítólagos...ragaszkodását hagyjuk!
Felixnek és neki az vagyok... viszont ez a Joshua felcsesz, itt fejembe száll a vér. Igen, sokszor mondta már, hogy szegény szerencsétlennek csak ő van és az első néhány alkalommal talán még sajnáltam.
- Miről beszélsz? A két nőről, akit melletted szédít, vagy a hiperúj családjáról? Ó basszus neki nincs sok! Nektek fogalmatok sincs mit lehet értékelni! Ez egy új lehetőség, amit ő is úgy fog fel, mint nehézséget! Miért nem látjátok a jó oldalát? Miért...miért nem értékelitek, ha csak...ha csak nem gyűlölnének, ráadásul ő egy újat kapott, tudod ez milyen mérhetetlenül idegesítő? Josh és Lia olyan, mint két elkényeztetett kisgyerek! Mi az istenen nyavalyognak? Hogy mindketten szeretetben nőttek fel? Hogy Joshua új lehetőséget kapott? Még ha nem is azok neveltek fel, akik szültek, de basszus! Érzések között! Miért nem látják, hogy ez mekkora ajándék, ők legalább tudták hogy kell, de nekünk...nekünk magunknak kellett kitalálni és...
Behunyom a szemem, elcsuklik a hangom, ha azt hiszi sajnálom a Joshuáját nagyon téved.
- Feladtam....nem bírok tovább küzdeni Liáért.
Érzem, hogy lefolynak a könnyeim az arcomin, amikor felemeli a fejem, nem hiszem, hogy így meg fog csókolni, én pedig megpróbálom először gyorsan letörölni őket. Ez nem ér...semmi sem fer! És most azt is gyorsan fel kell dolgozni, hogy Joshua az első... és én maradok a hobbi, vagy a szerencsétlen, akit senki sem szeret és akkor már...na meg abba kapaszkodom, hogy a vértestvérem és nem tudom hogyan, de talán segítek neki. Az egészben az a legrosszabb, hogy támogatnom kell.
- Rendben, akkor...áldásom rád és Joshuára, vagy mit szokás ilyenkor mondani.
Fordulok el a könnyeim nyeldekelve. Pár perc és elmúlik, mert mindenen felül lehet kerekedni, még a bipoláris...rohamokon is. Be kell érnem ennyivel és kész...minden elmúlik egyszer. Rohadtul bánom, hogy egy szem xanaxom sem maradt, egy fia anyagom sem, bárcsak újra tudnék repülni! Mennyire naiv és ostoba voltam, hogy azt hittem le tudok győzni...mindent a világon és hogy azt vallom...nincs lehetetlen. Azt vallottam... az emberi kapcsolatok kifogtak rajtam.


_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3206

TémanyitásTéma: Re: Fontossági sorrend Reev és Sebastian   Szer. Máj. 04 2016, 23:31

-Kérlek ne nevezd hülyének! Szerintem csak idő kell neki. Nekem több mint egy hónap volt feldolgozni a tényt, biszex vagyok. Mindig is az voltam... - Nem siettetem Josht. Engem sem siettetett senki szerencsére.
-Reeven hagyd ezt abba! Én nem bejöttem neki hanem... a mi kapcsolatunk mindig is több volt mint barátság csak sosem láttuk be. Éreztük de behunytuk a szemünk. Ő feleséget és gyereket akart, akárcsak én... hát... lemondtunk róla, mert így talán boldogabbak lehetünk. Egymással. - Érezni engem ezzel a kis színjátékkal nagyon megbánt és sértő rám nézve is. Mert én is ezt csináltam, egy nővel éltem, most meg egy férfival.
-De te utaltál rá! - Vetem oda foghegyről, mert nekem alapból eszembe sem jutott volna, hogy nem jelentene neki legalább annyit a vértesóság mint nekem.
-Már hogy nem tartalak annak? Az én szememben rokonok vagytok és nekem olyan vagy mint egy öcs. Vagy egy unokatestvér, a sajátjaim nem is ismerem! Lám a vérségi rokonaimról faszt sem tudok, de téged közelebb érezlek magamhoz, mint akárki mást. Engem nem érdekel a vérség. - Szögezem le, mert nem tudom miért hiszi, érdekel.
Lián azonban megütközöm. Azt állítja nem hiszek neki.
-Nem azt mondom hazudsz, hanem hogy félreérted... az tök más. - Mondom elhűlve kissé, elképedve. Aztán hallgatom, de le kéne ülnöm, ehelyett csak az ablakpárkánynak döntöm magam.
-Én... hát... tényleg ezt mondta? Tudom hogy találkozott Felixszel... de... azt nem, hogy ezt mondta... nem értem miért mondott ilyesmit... bár tény... sokszor éreztem engem is félreismer és ezekből a téveszmékből nem enged... sosem értettem miért... lehet... lehet nálad sem képes, de mivel a drog hatása alatt lévő személyiséged a droggal együtt eltűnt... nem tudott ezzel mit kezdeni, annyira ütötte a kettő egymást. Henry is teljesen más volt mikor elvonási tünetei voltak. Teljesen más... - Lehelem, a szám elé teszem a kezem. Elszörnyedtem. Meg kell emészteni amit hallok. El akarom hinni amit hallok, Reeven miatt. De annyira üti azt, ahogy Liát ismerem... nehéz.
Aztán megint odamegyek, ölelni akarom, szorosan, közben elmondani nekem ő nem csak látszatra fontos, hanem az életem szerves része. Fogalmam sincs, neki teljesen más csapódik le. Liát hagyom ahogy kéri, Josh miatt megint meglep.
-Miért lenne nehézség? Örül neki, az apjával kissé nehezen barátkozik egyelőre, de az öccsével jól megvannak. Suzyval ma beszél, Elee meg... ismerem Eleet. Vagy körberöhög minket vagy felpofoz, de szerintem nem hajt el minket. Én csak annyit mondtam nehezen barátkozik, de téged már annak tart. Kiforgatod a szavaim Reeven. - Dorgálom, de már finomabban.
-Reeven, Josh tudja, hogy ez ajándék. Ő örül neki, nekem boldogan mesélte. Nem értem miért mondod, nem örül neki. - Lia miatt aztán sóhajtok.
-Tudom. Most ő jön életem. De hidd el, nem fog elengedni. Szeret és fontos vagy neki, ha még ő maga sem tudja, én tudom. Mert láttam és éreztem. - Törölgetem a könnyeit, csókolgatom az arcát. Ennyivel nem ijeszt el magától, Henry ezerszer keményebb volt velem. Reeve kedves.
-Szeretlek és köszönöm. Nekem ez... sokat jelent. - Bújok, de a csókot akkor is kérem, hiába hiszi nem adnék de én akarok. Szeretném, de nem vagyok követelőző, csak óhajaim vannak. Mint az ölelés, a csók. Vigasztalni is szeretném, mert úgy érzem Liával zátonyra futottak. Kérdés ki tudnak-e vergődni a partra és ott újrakezdeni vagy belefúl minden a tengerbe.
Ha engedi a csókot hosszan csókolom, hosszabban, mint eredetileg terveztem. Fáj hogy sír, de nem hiszem most sem hogy miattam, inkább Lia miatt és a családja miatt. Ha el is engedem, vagy nem csókolom (épp) akkor is bújni próbálok hozzá szorosan, csókolgatva a könny áztatta arcát.
-Én nem hagylak el. Akkor sem ha hülyeséget csinálsz, de kérlek ne tedd. Henry... majdnem visszaszokott. Nem akarom hogy űrt érezz magadban. Nem is fogom hagyni. Fontos vagy nekem, tudom hogy tudod. Emiatt nem is lesz semmi baj, mert én itt vagyok, jó? Bármi van vagy lesz én itt vagyok. Tudod hogy szeretlek, nem hagylak magadra. Ne sírj. - Simogatom serényen a haját, ölelem szorosan, akkor is ha nem akarja. Ölelni ölelni kell. Magányosnak érzem őt, de nem akarom hogy így érezzen, mert nincs egyedül, régen nincs. És tudom hogy Lia visszajön. Félreismerném, ha nem jönne. De erre gondolni sem akarok.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1211

TémanyitásTéma: Re: Fontossági sorrend Reev és Sebastian   Csüt. Máj. 05 2016, 20:02

Hát persze, hogy megvédi Joshuát! Eszemben sincs visszaszívni.
- De ha szerelmes beléd, mint ahogy mondod és meleg kapcsolatban éltek elég nonszensz azt állítania, hogy hetero. Szánalmas...
Mondom kíméletlenül, a véleményem elugathatom, nem? Nem kell mindenkinek szentnek lennie, mint Joshnak és Sebastiannak! Nem érdekel, ha megbántom, miért minden mindig csak nekem fájjon? Ráadásul igazam van! Egy percig se érzek lelkiismeret furdalást, vagy fogom fel, hogy ezzel őt is kigúnyolom, ha hülyeséget csinál, felőlem lehet Isten is, akinek a képébe röhögök.
- Remek! Most már tudjátok
Erre nem tudok mit mondani, de Sebastian legalább belátta, hogy biszex, akkor is, ha idő volt, én egyáltalán nem érzem úgy, hogy őt bántanám ezzel. Ezen a baromságon elvörösödöm.
- Kurvára nem! Eszembe se jutott a mi vértestvérségünket fikázni, jól van? Azt gúnyoltam, ami Liával volt, mert nem a rokonom amióta magamhoz tértem és nem a vérség miatt! Még csak nem is a barátom....hisz mondtam neki, mert ezt Ő maga a szent, nagyságos, mindenható Lia mondta, hogy az igazi barátság azon alapszik, hogy kitartunk egymás mellett jóban, rosszban, aztán mikor a képébe vágom, miután közölte, hogy ő nem bírja az én problémáim és a régi Reevnek nem voltak, tehát az kell neki, vállatvon és elismétli, hogy márpedig neki a problémák nélküli énem kell? A kurva anyját!
Itt dühös vagyok még, nem szomorú. Ennél az állapotnál kellene maradnom. Aztán persze csalódott szomorúságba vált az egész.
- Azt mondtad egy család vagyunk, vagy vagytok
Idézem őt szó szerint, remegő hangon. VagyTOK? akkor mi nem?
- Azt hittem a fogadott öcséd...
Unokatestvér? Az kevés, az olyan semmilyen, el fog illanni, mint egy fuvallat, száradni, tovalesz, mint Liával.
- Miért engem igen? Csak azért mondtam, mert mindezek után Lia közölte, hogy ja rokonok se vagyunk... és nem, nem értem, a tényeket nem lehet és még ha hülyének is gondolsz, Felix nem az, neki is elmondta. Lia nem az, akinek hittem, miatta is változtam meg! A kóma után azt hittem végre közel kerülhetek a mindig lelkizős, érzékeny Liához, ha megmutatom ezt az oldalam és tudod milyen nehéz volt? Van fogalmad róla? A kibaszott rehabilitáció nem volt ennyire kínkeserves, inkább hugyoztam volna vért, de NEM, küzdjünk Liácskáért, kerüljünk hozzá közelebb! És a végén, mikor feladtam kb mindent, amiben hittem, hogy az érzelmek csak gyengévé tesznek, közölte, hogy ja, igen, tényleg csak gyengévé tesznek, így nem kellesz, baszódj meg! Igen? Ütötte? Te is azt gondolod, hogy csak depressziós vagyok, csak ennyi, sosem vagyok vidám, sehova nem jó velem? Vagy, hogy nem vagyok elég vagány? Mert...nem láttál még verekedni? Azt kellett volna csinálom vele, mint régen? Rágyujtani a házát, hogy szeressen?! Baszki! Miért nem löktem szakadékba a barlangnál, hogy az mekkora poén?
Próbálom elnyomni a sírást, de baromi nehéz, rezeg a léc, folyton elcsuklik a hangom és nem nagyon hagyom magam megölelni. Az ablakhoz menekülök.
- Nekem nem úgy tűnt, amikor mondta, hogy örül. Ó, akkor igazán sajnálni kell Josh, mert egyedül van, egy apával egy tesóval, két nővel és veled kurvára egyedül lehet!
Vágom a képébe, fogalmuk sincs róla, az milyen. Bár én is lettem volna örökre...egyedül, vagy maradtam volna abban az állapotban, amikor még ettől is megszabadultam! Vissza akarok esni a kómámba, lehetséges lenne? Akaraterővel? Hirtelen visszazuhanni, mintha meg sem történt volna az egész érzéskinyitogatás.
- Nem a barátom! Mert nekem kellett biztatni és elmondani, hogy ez jóóó dolog! Seb, már elengedett, már elmondta, nem egyszer mondta el, nem egyszer ismételte és nem csak nekem. Én már nem fogok reménykedni, nem fogom magam áltatni, sem megpróbálni kiigazodni rajta. Ha nem képes helyrerakni még Felix se, akkor senki. Hagyjuk jó? Én megoldom, csak ne...ne tépjük fel mindig
Kérem elcsukló hangon, sírva, miközben ő velem harcol, törölgeti a könnyeim, a kezeim folyton beleütköznek az övébe, ahogy én is ezt a szar, sziszifuszi melót csinálom. Nem hiszem, hogy bármit is számítana én mit mondok. Megpróbál megcsókolni így, hogy jó fej vagyok és áldásom adom rájuk, de nekem nehéz így, hisz levegőt is alig kapok, úgyhogy érezheti a nedves arcom, a remegő ajkaim és hülyén sírósan veszem a levegőt, ezért hamar kihajolok a csókjából is. Ha ölel, akkor hagyom, ostoba, gyenge szarnak érzem most magam.
- Annyira szar érzés, amikor nem kell az, aki valójában vagy... neked pedig ott van Josh...
Most a fejembe lát, vagy mi van?
- De hogyhogy mégsem? Nehéz...túlságosan nehéz...
Hogyne éreznék? Elment Lia ő pedig...Josht jobban szereti, még ha engem is valamennyire, az nem ér fel Joshuához. Most azt mondja velem marad, de vajon miért? Tényleg úgy gondolja? Be kell érnem ennyivel...
- És...nem csak mert...tudod, hogy...ennyire...szar nekem? Ugye...nincs az, hogy te se érzed jól velem...magad, mert depressziós vagyok?
Joshua biztos vidámabb! Azért győzött le, mert én...túlságosan gyakran voltam szomorú, ahelyett, hogy jól befüveztem volna és hülyét csináltam volna a világból! Belefúrom a fejem a mellkasába, tüdőzök egyet zokogva az illatából tudván, hogy sosem lesz Teljesen az enyém. Se ő, se Felix és örökre egyedül leszek, emberi érzésekkel vagy nélküle, tök mindegy, nem számítanak, csak az a fontos ŐK hogyan érzik magukat velem, mennyire szórakoznak, csak úgy tarthatom meg őket, ha belül összeomlok ugyan, de kívül felépítek egy üvegmaszkot, mint a színházakban a mosolygós arcé. Beleröhögök a mellkasába, gyorsan megtörlöm a szemem, aztán felpillantok rá.
- Már jól vagyok! Csináljunk valami vicceset! Fotózni? Vagy nézzünk egy szar filmet? Főzzek valamit? Vagy csak beugrottál, mész Joshuához?
Érzem, hogy fáj nekem, amit mondok, de ha elhiszem, hogy boldog vagyok, az leszek, csak így tarthatom őt meg. Senki se kíváncsi egy összetört Reevenre. Hálás lehetek, hogy nm mondta, ha sírsz, már nekem sem kelessz, fordulj fel. Igen, minden apró gesztusért, amiért emberszámba vesznek hálás lehetek- A Legek asztalánál nem én vagyok a díszvendég, de még mindig maradt kettő, akinek jelentek valamit.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3206

TémanyitásTéma: Re: Fontossági sorrend Reev és Sebastian   Csüt. Máj. 05 2016, 22:52

-Idő ezt beismerni, főleg mert vallásosan lett nevelve. Én is úgy lettem, hogy a melegek betegek, az deformáltság, az helytelen és nem tetsző dolog. A szüleim már csak ilyenek. Idő volt elfogadnom, szembe megyek most a gyerekkorom tanításával úgymond, de meg fog történni. Nekem amúgy sem a megnevezés számít, hanem az hogy szeret és ki is mutatja és elfogad teljesen úgy ahogy vagyok. Nincsenek falak, nincsenek kétségek, csak a szerelem. - Makacs vagyok, rosszul esik hogy bántja Josht, hogy ő nem ad időt neki.
A dühe nem akasztana ki, de amit mond, az nagyon is. El is sápadok.
-Ilyet nem mondhatott neked... ilyet érző ember nem mond... de hát aggódott érted, azt akarta jobban és jobban legyél, nekem sosem mondta hogy teher lenne, de miért is lenne az, nekem sem volt az, mert tényleg jobban és jobban lettél. Boldog voltál, ettél, tanultál, magadra találtál, hát ez volt a lényeg! Már sokkal jobban vagy, milyen problémákról beszélünk egyáltalán? - Kérdezem kétségbeesetten szinte, mert ami volt elmúlt, a balesetet és a szüleit megbeszéltük, a depresszióját és az evészavarait is egész jól kezdjük kijavítani, szerelmes, végzi a sulit... mi van?
-Nekem te családtag vagy de nem tudom... úgy érzem dühös vagy rám Josh miatt... félek kitagadsz... - Mert anyáék ki fognak, ez nem is kérdés. Edzem is magam a dologra, ne viseljen meg.
-Elsősorban a barátom vagy, nagyon közeli barátom, de igen, olyasmi vagy mintha az öcsém lennél. Mindegy, csak valami... tesós rokon. De véletlenül sem akarom azt hidd Henryt próbálom pótolni mert egyáltalán nem, az öcsémmel is rendszeresen tartom a kapcsolatot, ha nem is találkozunk. - Csak emiatt mondtam mást is, félek félreért.
Hallgatom, de legalább kiadja magából, dühösebb Liára mint hittem. Lia persze nem mondott semmit. Megint. Persze gondolom ki volt akadva rajtam, de vasárnap elmondhatta volna mielőtt mentem, mentem volna később.. ah.
-Reeven. Most jól figyelj rám. - Fordítom magam fele, komoly a hangom, nagyon is.
-Egyáltalán nem hiba érezni. Anélkül semmit sem ér az élet. És igen, néha a szeretteink mondanak olyat, ami összetör minket, de attól tartok, Lia sincs jól. Sosem mondana ilyet neked, ember nem mond ilyet annak akit szeret, ha felfogja mit mond. Henry engem is hasonlóan mélyen megbántott már. Én... teljesen összetörtem, hogy az egyetlen ember, akiért küzdöttem és éltem, nem is szeret. Tudom, hogy ebben a helyzetben könnyebb elhinni, ha azt mondom van rózsaszín repülő elefánt, de kérlek próbáld elhinni, hogy ő szeret. A szeretet nem lehet mímelni testbeszéddel. Szavakkal igen, de a testbeszéddel nem. Én éreztem, hogy szeret. Nem azért tudom, mert mondta. Nem azért. Azért mert éreztem. Nem tudom, mi baja van Liának. Őszintén. Szégyellem, de nem. Azt tudom, hogy sok fala van és sehogy sem tudja, hogyan nyisson. Lehet emiatt mondott ilyeneket. Az én szeretetem sem akarta elhinni vagy befogadni, nem csak a tied. Nem a te hibád, és... nem is az enyém talán. Nem gondolom, hogy nem tudsz vidám lenni. Depressziós vagy, de gyógyuló félben vagy. Sokat nevetsz őszintén és boldogan. És nem akarlak verekedni látni, mert halálra aggódnám magam, de nem is kell, tudom, hogy elég vagány vagy. Már csak a parkour miatt is. De sok minden más miatt is. Reeven, nem kell bizonyítanod semmit. Jó vagy így. Érted? Felfogod amit mondok? - Teszem a kezem az arcára és azt akarom tényleg értse meg, jól csinálta, én büszke vagyok rá emiatt.
Josh más téma már, de csak sóhajtok.
-Nem mondtam hogy egyedül van. Miért mondanám, mikor itt vagyunk neki. Csak annyit mondtam, nehezebben barátkozik nálunk. De nem fontos, hagyjuk. - Sóhajtom megint, nem akarok ebbe belemenni. Nem akarja meghallani amit mondok.
-Nem csak Felix van itt neked... de értem. Hagyjuk őt jó időre most. - Nem duzzogok csak megijeszt miért zár ki azok közül, akik segíthetnének neki.
Megcsókolom, de nagyon sír, így inkább csak ölelem, simogatom és csitítom.
-Ezt úgy mondod, mintha amiatt amit... Ő mondott mindenki másra is igaz lenne. Igen, nekem ott van Josh, ahogy neked meg Felix, de ez miért zárja ki nálad, hogy mi is itt legyünk egymásnak? Hm? De komolyan. Mintha el akarnál lökni magadtól, csak mert nem Lia már a csajom, hanem Josh a pasim. Ha te hirtelen elhagynád Felixet és becsajoznál nem éreznék irántad másképp... te miért érzel irántam másképp emiatt? - Komoly a kérdés, szeretném megérteni.
-Igazából elkezdett gyógyszereket bevenni, inni rájuk... mert... ahh... az öcsémről még nem beszéltem neked. A lényeg, hogy miattam olyan érzései lettek, amiket alapból nem érzett volna és ostorozta magát, hogy ő... nem tud jó öcsém lenni. Átbeszéltük, nagyon nehezen, de elmondta, mi nyomja a szívét és mikor rájött az én szememben ugyan az az édes kisöcs marad, akkor megnyugodott és leszokott. Most boldogan él a barátnőjével és a fogadott fiával. - Nem igen térek ki a részletekre, a lényeg, hogy az elfojtás volt a probléma gyökere, elmondtam és ez a fontos.
-Nem, tudom milyen annak lenni. De te nem vagy, vagy már nem nagyon, mert kimozdulsz, tevékeny vagy. Szeretem a mosolyod és ahogy nevetsz, jól érzem veled magam mindig. Azt is szeretem, ha épp nem nevetsz, mert komoly vagy, de azt is ha hiába vagy szomorú, megosztod velem azt is. Hogy a bizalmad élvezem. Nekem ez fontos, de hisz tudod. Szeretlek és nincs olyan, hogy valaki mindig de MINDIG vidám. Vagy akkor mindig be van szívva, de hamar elpatkolna szóval hagyjuk is. - Simogatom és ölelem szorosan. Annyira buta, hogy gondolhat ilyet... de inkább az a kérdés, Amelia hogy mondhatott ilyet vagy ehhez hasonlót, hogy ezt szűrte le?!
-Szívecském... - Simítom meg az arcát mosolyogva. -Normális ha sírsz. Nagyon megbántottak... inkább alaposan beszéljük ezt át, jó? Persze ha szeretnéd, főzhetünk valamit, mire elkészül talán enni is tudunk. Ráérek hazamenni, nem sietek sehova. Ne rázz le, jó? Gyere ide édesem... - Ölelem meg megint, simogatom. Igazából nem tudunk melyikünknek kell több idő felfogni hogy Lia ezek után felszívódott... mikor hazaugrottam már nem volt otthon, az utazó táskája se. Puszilgatom inkább a fejét.
-Összebújunk kicsit az ágyban? - Kérdem meg aztán, van-e kedve, jobban tudnám ölelni és szorosabban odabújhatnék. Meg a levegő is mintha kissé lehűlt volna, de lehet a téma miatt, minden esetre jól esne betakarózni...

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1211

TémanyitásTéma: Re: Fontossági sorrend Reev és Sebastian   Szomb. Máj. 07 2016, 17:19

Sebastian túl türelmes és nem bírom átérezni ezt a nevelés dolgot sem, én mindig szembementem mindennel, amit mondtak. Joshua elfogadja...nehezen tudom elképzelni, valahol fáj, egyszerűen rossz, hogy ő is van, többet jelent, ugyanakkor örülök, hogy boldog. Kelletlenül vállat rántok, hunyorgok.
- Csak áltatja magát.
Szerelem...kirekesztve érzem magam, mintha egy tükör másik oldalán ragadtam volna. Ott vannak s szerelmes emberek, boldogan egymással és Felix, teljesen kívülállóként, aki hülyeségnek gondolja ezt az egészet. Mielőtt megkérdezném: engem miért nem lehet szeretni, emlékeztetem magam, hogy sokat várok el. Ez mindig így volt és nem kellene, hogy meglepjen. Amikor azt hittem szeretnek, például Lia, kiderült, hogy nem, Sebastian, kiderült, hogy Josht. Egy őrült, megvetett gyilkos maradok, akármennyire is próbálok változni. Sokkal egyszerűbb lenne kimászni a tükörből, a nem szerelmesek oldalára, de ehhez is gyengének érzem magam. Kényszer kell és akaraterő, ha olyan egyszerű lenne, mint a mesékben, szívesen kivágnám a szívem és elhajítanám, de ez megfoghatatlan dolog, hogyan állítsam meg?
- De ezt...mondta. Többször rákérdeztem, mert nem akartam elhinni, nem ilyennek ismertem. Felixnek is ezt mondta. Szerinte nem, ő nem bírja kezelni a depressziómat és szerinte nem vagyok vidám, sosem.
Ezt kevésbé zaklatottan mondom, csak erőelhagytva, hogy ez van. Nem cáfolom, hogy boldog vagyok, de nem is állok ki emellett, most nem érzem magam annak. Az sem igaz, hogy minden teljesen rendben van velem. De...akinek kellek, annak ezzel együtt keljek. Megrázom a fejem, némán, mintha a zoknis lábamnak csinálnám, nem neki.
- Milyen hülyeség...milyen kitagadás?
Motyogom és Liának semmi köze hozzá, hogy dühös vagyok Joshua miatt, egyszerűen csak kitúrt az a féreg, gyűlölöm, hogy ő mindent megkap, engem betaszigál az élet a szarba. Családja lett, viszont szeretik... Felpillantok rá, mikor tesós rokonként definiál, biccentek. Valami sokadik Josh, meg az öccse mögött, nem is értem, miért van velem. Maga felé fordít.
- Sokkal könnyebb volt...erős voltam és bármit megtehettem és akármi történt, nem fájt. Most elveszettem a szupererőm, mintha...nem lenne igaz, hogy semmi sem lehetetlen.
Rázom meg a fejem tagadólag, zokogva. Tudom, hogy a nem érzés csak azt jelentette, elzártam én is falak, vagy akármi mögé és inkább betéptem, hogy az agyam legmélyebb zugába űzhessem a kéretlen gondolatokat, de...nem fájt ennyire. Ha szeretsz vállalod a kockázatot, hogy megsérülsz, ezt én mondtam Liának, de ő nem tette, engem pedig össze-vissza vertek és ez nem olyan volt, mint igaziból, hogy sokat elbírok, mert magas a küszöböm, ez fájt, ez igaziból és nagyon.
- Felfogta és nem szeret, nem engem, ezt is elmondtam neki és nem tiltakozott, kitartott mellette, hogy a régit jobban szerette. De nem volt régi, sosem létezett régi és ezt már ő is tudja. Lia csak azt szerette, hogy elvonom a figyelmét a problémáiról és szórakoztatom, semmi másra nem voltam jó, az én problémám már sok volt neki, ezt mondta és ezért küldtem el, és Felix is...erről győződött meg. Jó, hogy Henryvel végül tisztáztátok. Nem akarom elhinni, nem fogom hagyni, hogy megint így fájjon valami, nem vagyok komplett idióta.
Nem szeretek szenvedni és nem is fogok.
-Senki hibája nem volt, ő egy hülye picsa!
Próbálom leszedni a könnyeim, hallgatom, hogy a parkour miatt vagánynak gondol, amiben szarabb vagyok, mint ő, gratulálok Reeven, megint csak egy ostoba, picsogós kisfiú vagy és te még azt vártad, hogy beléd szeressen?! Azt hitted?! Hülyébb vagy, mint a saját segged!
- Jó akarok lenni neked...Kérlek legyél őszinte, annyira....elegem van már abból, hogy senki se az. Mond el, ha nem vagyok, ha túl sok, vagy változtassak, ha te se bírod el a problémáim...én nem vagyok kedves, sokkal rosszabb vagyok, mint hiszed és... befekszem megint kezelésre, pszichoterápiára, ha az segítene...
Hadarom zokogva, nem mellesleg abba kellene hagyni, mert csak szánalmasabb leszek és mélyebbre süllyedek. Egyetértek, hagyjuk Joshuát.
- Nem, nem zárja ki...és nem érzek másképp, sőt.
Igyekszem mély levegőket venni, de csak beszédülök, forogni kezd Sebastian és a világ, aztán mintha elfogyna a levegő és összenyomnának. Kellene az a nyugtató, hogy lehettem ekkora idióta?! Sebastian is itthagy, ha elmondom, de ha nem vagyok vele őszinte... Minden olyan zavaros, választ vár tőlem?
- Félek, hogy ez a Joshua...elvesz téged, és azt hittem...fontosabb vagyok, tudom, ostobaság...de senkinek se vagyok az igazán. Felixnek csak a harmadik...Lia bevallotta, amit, és sokkal könnyebb volt minden azzal a tudattal, hogy bár...Felixnek rengeteg más fontos barátja van rajtam kívül, nekem itt vagy te, én is neked, akinek egyedülálló barátja lehetek, nem csak barátként, szinte testvérként és férfiként...és Josh...ő most lenyúlta a férfi részt, ő is itt van és megint sokadik vagyok, ami persze...mert mégis mit vártam?
Kérdezem magamtól és hirtelen nem is tudom beszélek, hallgatok-e, vagy hogy mit mondtam. Azt hiszem megint túlspiláztam magam, ha nem lendülök át, nagyon rosszul leszek, át kell!
Egy gondolat jut az öcsnek, hogy milyen jól tette ezt a gyógyszerekre ivás dolgot, akkor biztosan elfelejtette. Sebastian imádott öccsének lenni klassz dolog, nem sajnálom a fickót, csak valahol irigylem egy kicsit. Biccentek, hogy értem, aztán hallgatom, hogy szerinte nem is vagyok depressziós és különben is, kedvel akkor is, mert megosztok vele dolgokat. Sokat jelent, hogy megölel, szorosan szorítom magamhoz, csak nevet ezen a beszívás dolgon, de ha még mindig drogoznék, Lia se hagyott volna el amiatt, hogy depressziós vagyok. De Felix nagyon haragudna, biztos csak a halál miatt. Mi van, ha nem halnék bele? Ha meg igen, nem mindegy?
- Nem...nem, mindjárt vége, muszáj!
Lélegzek hevesen és dörgölöm a szemem keményen, pislogva keresek zsebkendőt.
- Nem rázlak, csak azt akarom, hogy jól érzed magad velem és át kell lendülni! Szóval hahaha, mit ennél? Az ágy után, csak egy kicsit, muszáj...
Bújok hozzá szédelegve, sápadtan, igen...jó lenne lefeküdni. Hideg is van, kb amióta kinyitottam az ablakot, fázom. Nem pontosan tudom most megállapítani, így, hirtelen pontosan merre van a háló, segítenie kell, vagy nem tudom, mert zavarodottan toporgok, mint aki elveszítette az irányt és a kontrollt a saját teste felett. Azt hiszem túlságosan sokat vártam az átlendüléssel, ha nem ugrom időben, akkor becsapódok, megint és egyre erősebben, mindig csak rosszabb lesz ugyan az a halál. El kell kapnom a másik kötelet.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: Fontossági sorrend Reev és Sebastian   Today at 01:45

Vissza az elejére Go down
 

Fontossági sorrend Reev és Sebastian

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next

 Similar topics

-
» Nem láttál semmit! ~ Christian és Sebastian
» Ma éjjel bízd rám magad!- Lia és Sebastian
» Kerülőúton - Usui, Reev
» Daniel & Sebastian & Marcus Treadaway
» Ragyogás (Sebastian és Joshua)

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: A világ legvégén :: Lakások, házak, otthonok :: Archívum-