Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Stanley Collins
Kedd. Nov. 22 2016, 20:33 by Stanley Collins

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

Top posting users this month
Samuel T. Collins
 
Eric A. Blake
 
Reeven Callagher
 
Felix Kaleolani
 
Leopold K. Lindhardt
 
Suzanna Crystal
 
Quentin Collins
 
Kőrösi Noel
 
Dominic Tveit
 
Louis Tagliavini
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 Magánéleti fogadóóra Mr Sebastian Drayton and Reev

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next
SzerzőÜzenet
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1209

TémanyitásTéma: Magánéleti fogadóóra Mr Sebastian Drayton and Reev   Pént. Ápr. 17 2015, 21:30


Fogadó órája van a pöcsnek, nekem meg véletlenül éppen lyukasom. Elmaradt egy szeminárium a fényképezőgépek történetéről. Rohadtul nem akarom ezt, többször is visszafordulok a folyosón. Már nem sántítok, csak egy kicsit, de egyre nagyobb terhelésnek teszem ki a lábam, egyre szebben javul.  Mantrázom magamban, hogy semmi értelme Draytonnal tenni tönkre egy tavaszi délutánt, de…minduntalan eszembe jut Lia. Lia, amint sír, mert a faszkalap megkapja a századik ajnározó smesét, amire rózsaszín Micimackópusziban válaszol. Aztán Lia rájön, hogy ő Gilderoy Lockhart…
Azon kapom magam, hogy ujjaim nem kímélve, keményen kopogtatok a nyavalyás ajtaján. Hány éves lehet, hogy már diplomája van? Pedig egyáltalán nem néz ki okosnak, csak a franciákról tud süketelni. Azzal van olyan nagyra, hogy köztük élt és beszéli a nyelvüket, hűha…
Nem tehetek róla, tök mogorva a tekintetem, mintha az ajtaját akarnám felgyújtani vele. De szép is lenne…
Baszki és önként állok itt! Mikkel lehet kitetoválva a fala? A fracia zászlón, meg a saját képein kívül…

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3206

TémanyitásTéma: Re: Magánéleti fogadóóra Mr Sebastian Drayton and Reev   Pént. Ápr. 17 2015, 21:40

Ülök az egyik tanáriban ami a nyelvtanároké, elvégre fogadóórám van. Nem szeretek itt lenni, mert a német tanár valóban furcsa és nem igen szeretek vele diskurálni de muszáj. Ahogy itt lennem is, de legalább fordítok, haladok a munkával. Sosem jön be senki amúgy, szóval nyugi van. Ezért is rezzenek össze a durva és hirtelen kopogásra.
-Szabad! - Mondom némi fáziskéséssel, hogy csitítom a szívverésem pár mélyebb levegővel, mire belép összeszedem magam.
Benn amúgy nincs sok minden, az egyik asztalnál ülök, pár szótár vesz körül, meg a laptop van előttem, körülöttem könyvespolcok vannak mindenféle nyelvű könyvekkel és folyóiratokkal. Semmi önarckép vagy rózsaszín kismacskás baromságok mondhatni üres a fal, pár térkép van Európáról és Amerikáról.
-Szia Reeven! Hogy hogy itt? Engem keresel? - Nézek körbe, kihez jöhetett volna még, de úgy sejtem én nyertem meg a találkozót. Ő az első fogadóórásom wúw! Pezsgőt azért nem bontok, elég mérgesnek tűnik. - Valami baj van a zh pontozással? - Jobb nincs eszembe, emlékeim szerint nem írt rosszat, de lehet elégedetlen. Minden esetre mentem a munkám és lehajtom a laptopot, jelezve, figyelek.
Még nem esett le, hogy ő AZ a Reeven. De Amelia nem mondta a vezetéknevét, vagy hogy itt tanul, szóval honnan is kéne tudnom?

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1209

TémanyitásTéma: Re: Magánéleti fogadóóra Mr Sebastian Drayton and Reev   Pént. Ápr. 17 2015, 22:04


Pfff, munkamániás! Csak egy futó pillantást vetek a multikultis térképeire. Biztos nem az övé az iroda, itt vannak a némettanár ingóságai.
- Igen, téged.
Ő kérte, hogy tegezzük, mert így gondolom lazábbnak tűnik. Könnyedén, de viszonylag hangosan csapom be magam mögött az ajtót, majd azt mondom huzat, ha kikéri magának.
Írtunk zh-t? Egy pillanatra megtorpanok, ahogy visszapörgetem, ja igen. Végül nem írtam rá a Liás üzenetet, akkor határoztam el, hogy személyesen keresem fel. Már nem is emlékszem konkrétan hány pontot kaptam, nem igazán erőltettem meg magam, átnéztem egyszer a jegyzetet és szinte csak a negatív információkat fogtam fel.
- Nem. Nekem csak az számít, hogy ne bukjam meg. Bár végülis…vannak még bukási lehetőségeim
Vonok vállat, ő is tudja, hogy ez egy tévedés volt. Gondolom le lehet valahová ülni, úgyhogy kiszolgálom magam és lezuttyanok. Egy percig magam elé meredek, aztán komoly, kissé összepréselt ajkakkal pillantok fel, amíg meg nem szólalok.
- Valami másról kell beszélnünk. Liáról.
Közlöm kertelés nélkül. Minek szarozzak vele? Nem fogok jótékonysági tiszteletköröket futni. Nincs kedvem a bájcseveihez, vagy arról értekezni nehéz a francia. Francnak sem kell!

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3206

TémanyitásTéma: Re: Magánéleti fogadóóra Mr Sebastian Drayton and Reev   Pént. Ápr. 17 2015, 22:15

Ki mást keresne.... mindegy, igazából majd bepótlom a fordítás mai részét, ööö majd valamikor. Kevesebbet kéne vállalnom a fenébe is...
Elég mérgesnek tűnik, de gőzöm nincs miért. Mutatok a székre előttem, hogy üljön le, közben én is felkészülök a beszélgetésre.
-Már miért buknál meg? Már ha bejársz... de ha hasonló ZH-kat írsz nem hinném hogy gondod lenne. - Szalad össze a szemöldököm, mert nem értem mi lelte.
Le is ül de kussol. Hm. Valami nagyon nyomja a lelkét, csak azt nem fogom kitalálni mi. Nem vagyok én Sherlock, hogy ránézzek és tudjam, mit gondolt tegnap este nyolc ötvenkor...
-Nos? - Noszogatom kicsit kezdjen bele, mert itt ülünk ítéletnapig. Aztán kinyögi, de először csak összeszalad a szemöldököm, honnan tud ő Liáról. Meg mi a fene köze van hozzá ki a párom? Aztán látszik leesik, hogy Reevennek hívják. Le is döbbenek, végignézek rajta. Keresem a hasonlóságokat, majd rájövök csak rokonok. De elmosolyodom, ezek szerint ismerem már Reevent, óó, ez meglepő!
-Reeven! - Eszmélek rá vigyorogva, hogy így már értem, de aztán tanácstalanná válok, aggódok is. - Valami baj van? Ugye nincs baja Ameliának.... én mondtam neki hogy pihenjen de ismered, folyton csak pakol és nem pihen... - Aggódok hogy nem ment vissza kontrollra, vagy valami más. Ki tudja?

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1209

TémanyitásTéma: Re: Magánéleti fogadóóra Mr Sebastian Drayton and Reev   Pént. Ápr. 17 2015, 22:56

Nem kell nekem mutogatni magamtól is leülök, de mindegy. Szóba kerül a hülye tantárgya, mert miért ne, vállat vonok. Nem vagyok tudatában annak ez mennyire hanyag és macsós, vagy leszarom bazdmegos. Tökmindegy milyen jegyet kapok francia etikettből…
- Nem fontos
Hárítok, remélem érzi, hogy cseszek a hülye tárgyára.
Nos? Nos? Mint valami kivénhedt professzor, tökre nincs joga noszogatni, akkor nyögöm ki, amikor akarom! Nekem is összeráncolódik a szemöldököm, nem nézek oldalra, de egyre szúrósabbá válik a rá szegezett tekintetem. Én is noszogathatnám, mert olyan arcot vág, mint akinek a fejében most sütött ki a nap először a hosszú tél után. És elkezd vigyorogni, ilyen nincs! A haragom lefagy a képemről és egy percig én is döbbenten meredek rá. Csak azért mert megdöbbent. Kicsit késve térek vissza a szemöldökráncoláshoz, amikor már nevet. Nem tetszik, ahogy így mondja ki a nevem.
- Volt neki. Amikor először találkoztunk sokat sírt. Először azt hittem miattad van
Közlöm szinte bántó csevegéssel.
- De ő tagadta.
Rebbennek meg szempilláim. Ha miatta sírt volna, Lia akkor is letagadja! Kissé oldalra biccentem a fejem és kérdőn nézek rá. Áthatóan meredek a szemébe, engem nem fogsz becsapni… Most nehéz lóra tettél öregem, Lia nincs egyedül.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3206

TémanyitásTéma: Re: Magánéleti fogadóóra Mr Sebastian Drayton and Reev   Pént. Ápr. 17 2015, 23:11

Hát a tárgyam roppant mód nem érdekli, azt már látom, de akkor minek jött ide? Egyáltalán nem fontos ezt az orrom alá dörgölni, ki kérte hogy felvegye a tárgyam?
Aztán még csúnyábban néz, de komolyan honnan kéne tudnom mi baja van? Hah... de csak kinyögi végre hogy Lia, kell némi idő míg kirakom a puzzlet, de örülök, hogy megismerem, azaz na... végre már tudom ki is ő rendesen.
Amit mondd aggasztó, elhúzom a szám és félrenézek. Lionel... komolyan, mint egy szitok, olyan ez a név lassan.
-Nem tudom, miattam sírt-e... én is megbántottam, ezzel tisztában vagyok, bár előttem is tagadta. Nem kezeltem valami jól... egy két helyzetet, belátom. De hogy Lionellel pontosan mi volt nekem sem mondta el és... őszinte leszek, nem biztos szeretném, ha velem beszélné meg, vagy legalábbis mostanság. - Köszörülöm a torkom, lesütöm a szemem, mert Liora még mindig mérges vagyok.
-Én megbeszéltem Ameliával a dolgokat, ezért is... döntöttünk úgy megpróbáljuk. Nem tudom mennyit mesélt neked, őszinte leszek. Keveset mesélt rólad, azt akarta személyesen ismerjelek meg, csak egyelőre kicsit sűrűek a napjaim, ő meg pakol, rendezkedik. Gondolom akkor akart áthívni mikor már nincs fejetlenség. - Josh az más, ő jön mindig amúgy is, Reevent tényleg nem a kupiba meg a dobozok közé kéne meghívni.
-Pontosan miről szeretnél velem beszélgetni? - Nézek rá és hátradőlök, úgy sejtem vagy nagyon rövid lesz vagy nagyon hosszú. Ha csak annyit közöl kiherél ha bántom rövid, ha más is van, akkor meg hosszú.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1209

TémanyitásTéma: Re: Magánéleti fogadóóra Mr Sebastian Drayton and Reev   Pént. Ápr. 17 2015, 23:54

Oké, hagyjuk a hülye óráját. Lionel? Egyik szemöldököm felvonva vizslatom és valamiért… Lizzy Lionelje jut az eszembe az frissebb, de aztán…aznap, amikor felgyújtottam a főnővér irodáját, plusz, amit Lia mesélt, már az arcát is magam elé tudom képzelni. A hirtelen gondolatdömpingbe belesajdul a fejem, kicsit megingok a széken. Először kap tőlem egy gyűlölködő pillantást, hogy megbántotta, de Lionel igazából kiszorítja, vagy félretolja az ő bűnét. El nem tünteti, félreértés ne essék.
- Hogy egyszerre kavartatok vele. Lionel egy manipulatív féreg volt, akit…még egyszer megvernék, ha még az országban lenne.
Tudom, hogy nyomorult volt, sőt én voltam a szemét, hogy anno rátámadtam egy sérült emberre, de hidegen, foghegyről, csak ennyi tartozik Draytonra. Milyen kis érzékeny, nem akar róla beszélni… De biztos, hogy ez jó Liának?
- Azért előbb utóbb szembe kell néznetek a múlttal.
Pont én mondom, de ezen a ponton a sajátom még csak eszembe sem jut. Bárhogy is sütöd le a szemeidet, nem úszod meg!
- Helyes. Majd meglátjuk áthív-e
Nem vagyok benne biztos, tudja, hogy nem kedvelem a „pasiját” Megint sürget, felciccenek, azt akarja térjek a tárgyra rögtön.
- Miután én is ismerem Lionelt, gondolom megérted, hogy fenntartással viseltetek Lia ízlése iránt. Főleg, miután az óráidon minden kiscsaj bugyija átnedvesedett. Modd csak, hányat dugtál meg a csoportból?
Kérdem flegmán, pofátlan, nyersen, szinte odavetem, nesze, megkaptad a témádat, köcsög.


_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3206

TémanyitásTéma: Re: Magánéleti fogadóóra Mr Sebastian Drayton and Reev   Szomb. Ápr. 18 2015, 00:16

Nem tagadom, hogy nincsenek hibáim, vagy ne okoztam volna csalódást Liának, bár a Lionel utálatomból az aprócska ámbár fontos információ zökkent ki.
-Hogy mi? - Meredek rá mint aki rosszul hall. - Nincs már itt? Elment? - Nocsak, vannak még jó hírek? És Lia ezt miért nem mondta?! Kicsit össze is zavarodom. Direkt nem mondta?
-Lehet, de nincs kedvem hallgatni Lionel hogyan csapta neki a szelet, okés? - Hördülök fel neki kicsit, mert pont hogy tovább szeretnék lépni. Nem azt hallgatni, Lionel mennyivel jobb pasi nálam.
-Miért ne hívna át? - Kérdezem már-már unottan, honnan veszi ezt a blődséget.
Inkább megkérdezem mit is szeretne tőlem, de keserűbben elmosolyodom, jah, én is láttam milyen Lia ízlése.
-Nem tudom irigység vagy harag beszél-e belőled. Valerie a tanítványom, Elee a barátom. - Mondom, bár igazából nem tartozik rá. - Hovatovább, semmit az ég egy adta világon nem tudsz rólam. Én is kérdezhetném mindig ilyen fene mód védted-e az unokanővéred és ha ismerted Liot mi a fenéért nem világosítottad fel Liát, hogy egy agresszív vadbarom, aki csak teszi a szép dumát egy numeráért de ha gond van le se szarja mi van. Ha nem megyek át ki tudja mi lett volna Liával... komolyan hogy nem vitte be... - Morgok, lehet nem ért most, de mindegy is, éreztetem.
-Legyen annyi elég, hogy fontos nekem Amelia, leszarom Lionelt, szeretném elfelejteni, remélve Amelia is megteszi és nem fogom kéretlen harmadiknak érezni. Összeköltözünk, ő a párom, és tudja, hogy vele akarok lenni, nem fog érdekelni mennyire ellenzed, csak mert Lio egy barom volt. Fél éve ismerem Liát, sőt, több. Engem tényleg megismert, ahogy én is őt. Én nem fogok elszaladni csak mert megvolt az éjszaka. - Mondom elfojtott haraggal, de ez inkább annak szól hogy Liohoz hasonlít. Semmi közöm ahhoz a vadbaromhoz.
-De mivel kábé semmit nem tudsz rólam, örülnék ha nem vagdalkoznál üresbe. Mivel eddig kómában voltál, ideje lenne észrevenned, sok idő eltelt és bizonyára Lia is változott, mert ennyit még a magam kevesebb egy évével is látok... - Ha ő így én is hasonlóan. Nehogy azt higgye már mindent ért! Semmit sem tud. Főleg hogy mennyire törékeny ez a dolog valahogy, pont a nyomorult Lionel miatt. Félek visszajön és Lia elhagy mint a szél... bele is roppannék. Keresztbe fonom magam előtt a karjaim, úgy hallgatom tovább.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1209

TémanyitásTéma: Re: Magánéleti fogadóóra Mr Sebastian Drayton and Reev   Szomb. Ápr. 18 2015, 14:21

Mit érdekel engem Lionel...
Ez a fickó hülye. Ki mondta, hogy arról akarok dumálni hogyan csapta neki a szelet a másik fickó, én is fikázom, ha nem venné észre, nem vagyok Lionel párti. Eszem megáll, hogy kaphatott katedrát egy ilyen féleszű barom?  Különben is fogalmam sincs, én egyszer találkoztam vele egy liftben, de észrevettem, hogy megbántotta Liát, hát kicsit móresre tanítottam. Nem sokkal utána kómába estem, hahó!
- Szerinted én honnan francból tudnám hogyan csapta neki? Nem én akarok erről veled beszélni és nem is fogok.
Szögezem le. Vállat rántok, szerintem nem fog meghívni, de amíg ő ott van nem is szívesen mennék, ráadásul ő sem kedvel, következik a szent beszéd. Az irigységért kiröhögöm, nyíltan, gúnyosan a képébe.
- Ne csináld, mire? Én is voltam népszerű a lányoknál, nem nehéz. De már nem motivál az ilyesmi
Pillantok kissé lesajnálóan a másikra.
- Megkérdezheted. Liára emlékeim szerint mindig vigyáztam így, vagy úgy. Akár ő is tudja izagolni, ha nekem nem hiszel. Másrészt ki mondta, hogy ismerem Lionelt? Egyszer találkoztam vele, egy liftben, amikor Liát bántotta. Megemlegette a dolgot, de aztán mint tudod kómába kerültem, az másfél év volt, szerinted hogy tudtam volna ott lenni vele, amikor összejöttek, vagy tudja isten mit csináltak? Asztrálutazással?
Baromságokat beszél.
- Téged nem ismerlek, de láttam, amit láttam, egy csapatnyi flörtölő diáklány és az a bizonyos Nana, akit próbáltál elcsábítani, pedig volt pasija. És pont azért mert nem ismerlek feltételezhetek akármit, ugye?
Vonom fel a szemöldököm rosszindulatúan. Miért kéne ismernem? Miért ne feltételezzem róla a legrosszabbat, ha a körülmények arra utalnak, olyan típus mint Lionel, negédes köntösbe bújtatva? Ez még rosszabb, váratlanul csaphat le, csalhatja meg, törheti össze, akármikor.
Rohadtul nem vagyok kíváncsi arra, látszólag milyen rosszul esik neki, hogy Liohoz hasonlítom, meg ez az egész üres körítés.
- Nem is reméltem, hogy meghátrálsz, ehhez csak annyit fűznék hozzá, ha látom, hogy szenved melletted, akkor nagyon rosszul jársz.
Fenyegetem könnyeden. Állam aztán megemelem.
- Tudom. De továbbra is odafigyelek rá. Ami téged illet, nem ismerlek, de a környezetre figyelek.
Elee nem csak a barátja, mindegyik csaj odavolt érte, s ha a részéről nem érkezett volna impulzus, ez nem így lenne. Tudom, mert én is voltam ilyen.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3206

TémanyitásTéma: Re: Magánéleti fogadóóra Mr Sebastian Drayton and Reev   Szomb. Ápr. 18 2015, 18:19

-Te a rokona vagy... szeret téged. Olyan dolgokat is meg tud veled beszélni amit velem nem. - Mondom neki, mert hát vegye már észre, hogy Liának szüksége lehet rá, de talán a volt fiújáról nem a jelenlegivel kéne beszélgetnie... Legalábbis adjon nekem időt, mert most még fáj.
Kvára nem ismer, a lesajnáló pillantást tőlem is hasonló követi, mert hány éves? Mit tud rólam? Akár mit tud Ameliáról? Fogalma sincs arról milyen vagyok vagy mit érzek Amelia iránt. Azt viszont sejtheti hogy őt nem igen kedvelem, nem szeretem az olyan embereket, akik azt hiszik ők sz.rták a spanyol viaszt és mindig mindent jobban tudnak, tök mindegy ki a másik és különben is. Szerintem ez a szánalmas, nem az, hogy ő szánalmas gondol engem bármiért is.
-Lia nekem most mondta, hogy vagy, eddig nem is tudtam, csak hogy felébredtél. Szerintem félt nem is fogsz... de olyan határozottan állítottál Lionelről véleményt hogy nem volt nehéz, ha rosszul is, feltételezni, hogy ismered. De remélem nem Lionel okozta a kómád, kinézem belőle... - Azt kevésbé, hogy Reeven bármilyen formán is ártani tudott neki, de ezt nem mondom ki hangosan. Aztán csak felhorkanok.
-Nanaia? Nanaia a barátom, nyáron randiztam vele párszor. Messze nem járt Louisszal, csak úgy közlöm. Félinformációkra építkezni olyan, mint szélben kártyavárat építeni... - Nézek rá most én lesajnálóan, hogy pletykákra épít, csóválom is a fejem.
-Feltételezni feltételezhetsz, csak nem látom értelmét. Mi lenne ha az ég zöld lenne, a fű pedig kék? - Nézek rá, szerintem ez hülyeség. Ennyi erővel bármi lehetnék, de komolyan. Arab sejk is...
-Ó igen? Mit csinálsz? Hasonló beszélgetésre hívsz? Cöh... - Nézek félre, hogy fenyeget. - Amelia döntött úgy, megpróbálja velem, ahogy én is vele. Egyikünknek sem könnyű, főleg összeszervezni az életünk, nincs olyan, hogy két ember kapcsolata csupa rózsaszín habvirág. Ellenben mi meg tudjuk beszélni ha gondunk van, de egyelőre idő kell nekünk. Fogalmam sincs én meg tudom-e adni neki azt a boldogságot mint... - Veszek egy mély és nehéz levegőt. Még mindig fáj, hogy Lio mellett boldogabb volt. - Nekem csak az a fontos, hogy Amelia boldog legyen. - Mondom komolyan, minden gúny és harag nélkül.
-A környezetre? Leadjam mikor, hol és kivel vagyok? Amelia tisztában van vele, hogy milyen volt a kapcsolatom a lánybarátaim javával. Tudja milyen a stílusom. De azt is tudja, hogyha őt választottam, akkor őt választottam. Az hogy te mit gondolsz rólam mellékes. Félted őt, ez rendben van. Én is féltem, noha nem magamtól, vagy nem úgy ahogy te. Ettől még ez a kéretlen bunkó és lekezelő stílus felőled indokolatlan és gyerekes, ugye tudod? - Nézek rá komolyan, mert nem hiszem el, hogy ilyen lenne non-stop. Vagy ha igen, akkor sejteni fogom, miért tűrte meg Lionelt olyan könnyen Amelia...

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1209

TémanyitásTéma: Re: Magánéleti fogadóóra Mr Sebastian Drayton and Reev   Szomb. Ápr. 18 2015, 23:13


Az egy dolog, nem is ez a kérdés , Lia beszélhet róla, ha akar, csak ő ne beszéljen mert az nem izgat.
Biccentek, jobb ha nem mondok rá semmit, még a végén hozzászólna.
A lenéző pillantása hidegen hagy, logikus, hogy nem fog meghunyászkodni, ha hülyének nézem. Rám viszont nincs hatással, egész életemben ez volt, ha valaha is érdekelt volna már öt évesen agyfaszt kapok.
- Értem. Ne viccelj, nem ő okozta.
Az emberek nem néznek ki belőlem semmi rosszat, aztán nagyon meglepődnek, ha a fizikai erejükkel nem mennek semmire egy puszta, egyszerű filozófia ellen, amit magaménak tudtam mindig, amikor harcoltam. Sosem volt veszíteni valóm, s ha más nem mert beleugrani a szakadékokba, megtettem helyettük.
- Mondod te, de majd meglátjuk… Ha kitartasz Lia mellett, akkor engem nem érdekel kivel szűri össze a levet, de nem hagyom, hogy bántsd.
Vetem oda összeszűkített szemekkel és megintcsak nem hat meg, hogy lesajnálóan néz. Azóta, hogy én kezdtem másodszor néz így, a bosszú kicsinyes, gyerekes és egyedül őt minősíti.
- Az lenne, hogy akkor az eget fognánk fel zöldnek és a füvet kéknek. Ne húzd ki a gyufát és akkor nem lesz baj, nem igazolod be a feltételezéseket, ennyi.
Nem kell túltárgyalni. A feltételezések igenis fontosak, minden ember támaszkodik rájuk, igaz, hogy nálam rosszul működnek, de talán hogy nem látom a veszélyt a valóságban, másban keresem. Hagyjuk, hosszú, fárasztó gondolatmenet.
Felvonom a szemöldököm, ő se néz ki belőlem túl sokat.
- Aha persze, vagy ne adj isten jeles zht írok, húha. Nem, Drayton, vedd komolyan, ha bántod azt nem hevered ki egy hét alatt.
Húzódom közelebb egy pillanatra, élesen sziszegő hangon, szememben veszélyes indulatokkal.
- Ki beszélt rózsaszín habvirágról? Ilyen nyálas dolgok maximum a te fejedben léteznek. Arról van szó, hogy ne készítsd ki, tudod mennyire érzékeny, ha együtt vagy vele, akkor tudnod kell. Boldog? Azzal? Hogy ez mekkora hülyeség, Drayton. Tudatomnál sem voltam, de abban biztos vagyok, hogy amit Lionellel csinált az messze van a boldogságtól.  Maximum kielégítette szexuálisan. Az kevés. Nem kizárt, hogy te dobtad fel és neked köszönhető, ha akkor jól volt, egy fokkal, látszatra jobbnak tűnsz, de én nem hiszek a látszatoknak. Meggyőződöm róluk és eddig semmi olyat nem tettél, ami meggyőzött volna, azért vagyok itt. Ne bántsd, ennyit kell megjegyezned, felejtsd el a virágokat.
Megbicsaklik szemöldököm, neki csak az a fontos? Majd meglátjuk…
- Rendben, ez esetben áldásom rátok, én sem azért jöttem, hogy elrontsam az életét.
Felsóhajtok, hátradőlök, hogy ne legyek a képében.
- Nem fogok utánad nyomozgatni, ha erre célzol. A stílusod…ezzel van a baj, ez a gyerekes, az, hogy féltem és hogy én is láttam a stílusod…egy dolog. Nyilván nem vagyok tökéletes, de most rólatok van szó, ti alkottok egy párt. De ha el tudod hagyni a stílusod… és boldoggá teszed, miközben nem keféled a tanítványaid, mondtam, akkor egészségetekre.
Liának legfeljebb hülye ízlése van. Bár azt tudtam. Már Lionelnél. Azt a „nem keféled”-et nyomatékosan kihangsúlyoztam, hátha megérti.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3206

TémanyitásTéma: Re: Magánéleti fogadóóra Mr Sebastian Drayton and Reev   Szomb. Ápr. 18 2015, 23:55

-Akkor jó... - Akkor dupla okom lenne utálni Liot, így sajnos csak szimplán fogom továbbra is.
-Miért bántanám? Minek lettem volna mellette, ha bántani akarnám? - Nézek rá értetlen, mert nem értem honnan jön a feltételezés, direktbe bántani akarnám. Mert hát nem szándékosan sajnos kikerülhetetlen, logikus.
-Eleve minek feltételezel, ahelyett hogy megismernél? De nekem mindegy, Liával költöztem össze nem veled. - Sóhajtom, mert unom, hogy kitalálják milyen vagyok, aztán hőbörögnek, hogy nem is.
-A sulit nem keverem a magánéletemmel, ne félj. Nyíltan is utálhatsz én akkor is a teljesítményed fogom értékelni. Az ötösöd meg nekem csak siker, bármennyire is lehangol ez a tény téged. - Forgatok szemet. Bár a Drayton megnevezés... nem tetszik, de nem szólok.
-Vettem, de rossz ajtón kopogtatsz. Különben is előbb épülj fel, nem gondolod? - Viccen kívül, szerintem neki jobban fájna, még járni sem tud tökéletesen.
-Tudom, hogy érzékeny. De te nem láttad... boldog volt, ha csak arra gondolt, látni fogja. - Mondom tartózkodóbban, nem rá nézve, mert én élesen emlékszem, szinte sugárzott. Mellettem sosem volt ilyen boldog, tiszta lehangoló, de beletörődtem már. A mienk csendes boldogság lesz, ha összejön, ami persze nem baj, csak ha az ember látja hogy lehetne boldogabb is a másik... - És ha ismernéd tudnád neki a szex teljesen mellékes dolog. Korántsem lehet boldoggá tenni csak azzal. - Ezt komolyan mondom, hogy nehogy ilyen sekélyesnek gondolja Ameliát.
-Nem is tudnád. Engem nem lehet elzavarni mellőle, csak ha ő mondja, menjek. Utálhatsz is, elég ha ő szeret. - Komolyan mondom, érezze is, nekem nem számít az ő véleménye, főleg nem az emlegetett áldása.
-Nem kefélem a tanítványaim. Vagy akkor már nem tanítványként kezelem, ellenben az egyetemen ez tiltott amúgy is. Csak úgy közlöm. Egyébiránt ha van kihez hűségesnek lennem, nincs okom más lábai között a testi kielégülést keresnem. A stílusom pedig ilyen. Nem leszek másmilyen, főleg, mert Lia is azt kérte, ne változzam, ne legyek más, mint akinek megismert. Igyekszem Amelia kéréseinek megfelelni, eképpen a tiednek nem tudok eleget tenni. De nekem nem kell más nő, csak az unokanővéred, ebben biztos lehetsz. Abban meg csak reménykedem, hogy neki is kelleni fogok és elfelejti Lionelt. - Csóválom a fejem, mert ezt megbeszéltük Liával, hogy a szerelem érzete nem fog egyik napról a másikra elmúlni. Én meg csak remélem hogy el fog.
-Minden esetre én szeretném ha többet lennél vele. Szerintem mind a kettőtöknek jót tenne. Ha idegesítelek, gyere akkor ha nem vagyok otthon, sokat dolgozom, könnyen megoldod. Már ha Amelia épp nem dolgozik ugyan úgy, persze. De lenne egy kérésem. - Dőlök most én előre és támaszkodom meg az asztalon az alkarjaim elfektetve egymás mellett.
-Amelia nagyon sokat dolgozik, legalábbis míg beteg voltál rengeteget vállalt. Most mikor kórházban volt kényszerből pihent, de félek újra sokat fog vállalni. Nem az anyagiak miatt csinálja, de azzal nem is lesz gond, de félek mivel én is sokat dolgozom jelenleg ő is beletemetkezik. Nekem egyelőre muszáj de neki nem. Ha megkérlek beszélj vele, nem miattam, nem az én kedvemért, hanem az ő egészségéért. - Nem érdekel mennyire utál, gyűlöl, lenéz, de talán ő meggyőzheti és szemmel tarthatja ha nekem nem megy. Nem akarom hogy újra beteg legyen, így pedig nem vagyok rest megkérni Reevent, még ha ez az én gyengeségemet is tükrözi, hogy nem vagyok képes megoldani. Igazából nem tudom mennyire tudtam erről Ameliát meggyőzni... szóval jobb a biztosság.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1209

TémanyitásTéma: Re: Magánéleti fogadóóra Mr Sebastian Drayton and Reev   Vas. Ápr. 19 2015, 00:45


Vállat vonok, sosem lehet tudni.
- Én nem tudom te mikor voltál mellette és mikor nem, csak hogy összeköltöztetek.
A feltételezésekből következik, hogy nem megbízható alak.
- Miért ne? Remek.
Legyen is mindegy, mert nem akarom megismerni. Kicsit biccentek, mondjuk ez nem rossz, nem néztem volna ki belőle, hogy van benne becsületességre való hajlam.
- Nem félek
Nem igazán tudok, de ez most nem fontos, hisz mondtam már neki, hogy felőlem meg is buktathat. Egyik fülén be, másikon ki, bizonyára. Akkor már azt is tudom ötöst nem szabad írnom, nehogymár még abból is sikere legyen.
- Jó, ha valóban így van, egy pont neked, de mondtam már, hogy nem érdekel a jegy és az órán sem hazudtam, a francia sem.
Hányszor kell még kimondanom ezt a mondatot?
Vágok egy -.- fejet, aztán elhessintem a dolgot.
- Az nem számít, felépültem.
A legkevésbé sem érdekel, hogy sánta vagyok, megvannak a módszereim. Jézusom, ez tényleg lelkizik!
- Honnan tudod mire gondolt? Felteszem nem mondta, lehet miattad volt olyan, de nyilván nem örül most neki, hogy a másik fickó nincs. Tudom, hogy mellékes neki, éppen erről beszélek!
Csattanok fel türelmetlenül.
- Szerinted tőle kapott mást, most komolyan? Nem hiszem…
Jézusom ez de nyálas. Utálhatsz is… Megbámulom a mennyezetet és elszámolok háromig. Eddig visszafogtam magam, mindez csak a jéghegy csúcsa, de kezdem sajnálni, mert ez nagyon béna.
- Nem akarlak elzavarni, csak figyelmeztetlek, hogy képben vagyok a stílusoddal, féltem Liát, miután elkergettem tőle egy gonosz mostohát, egy pöcst, ráadásul Te sem tettél túl jó benyomást az órádon, mert tudod minden csaj irtóra rád volt mozdulva, ami engem nem zavar, mert egészségükre, csak Lia számoljon vele, hogy ez van, vagy te állj le a hódításokkal, mert meg fogod bántani, akár szándékos, akár nem.
Foglalom össze, hátha így megérti. Ha kicsit is okos és bele tud helyezkedni mások nézőpontjába még a végén összerakja, de nem merek túl nagy reményeket fűzni hozzá.
- Nekem édesmindegy hogyan kezeled őket, ha így gondolod rendben, csak tartasd is meg. Az enyémnek nem is kell, illetve, ha látom, hogy tartós, nem futó őrület neked, neki, eleget teszel, bár gondolom ez téged nem izgat.
Tisztázom gyorsan, hogy egyikünket se zavarja a másik megvetése. A stílusa meg a legkevesebb lesz, ha tesz érte, megkedvelem, egyelőre a behízelgő modora, a látottak és a hallottak nem nyűgöztek le, ennyi. Sokkal inkább látnám Liát pl egy Josh társaságában, de nem szólok bele, nem kell, hogy izgasson, amíg nem bántja, amíg boldoggá teszi.
- Én is remélem, hogy Lionelt elfelejti.
Az a pasas látatlanban tesz marhára keresztbe, nemtom mi lenne, ha megint megjelenne.
Nagyon meglepődöm, amikor azt mondja szeretné, ha többet lennék vele, ez ki is ül az arcomra.
- Jó, mert én most költöztem albérletbe és a szobatársam nem jön ki jól a lányokkal… Nincs külön szobánk. Attól függ, nem feltétlenül zavarnál, ha nem beszélsz franciául, elvisellek.
Úgy teszek, mintha viccelnék, pedig nem. De lehet, ha nem nyávog és nem teszi a szépet a diákoknak elviselhető. Legalábbis nem tudom gyűlölni, meg nem elviselni a jelenlétét, nos…ott még nem tartok, főleg, hogy látszólag jó pont, hogy nem akar tőle eltiltani. Megyek, ha tudok. Meg szervezek kettesben is közös programot.
A kérés említésére roppant gyanakvó arcot vágok, nem is húzódom közel hozzá, hanem minél hátrébb.
-Nem is…mondta, hogy kórházban volt… Miért?
Kérdezem kicsit megütközve. Hirtelen megint azt érzem, semmit sem tudok róla, hogy inkább kussolnom kéne, nem kellett volna elővennem ezt az…idiótát? Miért…akarna ilyesmire megkérni, ez jó dolog. Mármint rendesnek tűnik tőle. Zavartan pislogok.
- Aha…jó, persze, megmondom neki. Miért muszáj neked? Nincs pénzetek?
Nem tűnik szegény legénynek. Lehet munkamániás? Az sem tenne jót Liának.
- Lehet nem gondolna Lionelre, ha többet foglalkoznál vele, elmennétek ide, oda. Bár nem tudom, azt tényleg nem tudom rajta mit evett, de…simán elfeledtetheted vele, ha időt, energiát fordítasz rá, de ha eldolgoztok egymás mellett, valahol mélyen mindig üres marad, mintha hiányozna neki valami.
Lehet nem olyan köcsög? Nem kéne hagynom magam becsapni.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3206

TémanyitásTéma: Re: Magánéleti fogadóóra Mr Sebastian Drayton and Reev   Vas. Ápr. 19 2015, 01:39

-Nem meglepő látva a légből kapott dolgaid, okosabb lett volna ha kicsit informáltabban esel nekem. - Akkor lett volna valami alapja... így sok ponton vitatható a hevessége.
-Add le a tárgyat. Nem kötelező bejárnod, ez szabadon választott, tudod mi az? - Pislogok, mert könyörgöm felnőtt férfi, oldja meg ha problémája van.
-Nem teljesen. - Szögezem le, mert basszus látni rajta. Ez az üres menőzés meg nem vezet sehova.
-Mint mondtam láttam... világos volt mint a nap, te nem láttad, így nem hibáztatlak. Sosem láttam olyan vidámnak mint mikor közölte vele vacsorázik... - Sóhajtom, én gyakorlom a türelmet, mert nem tudhatom Amelia előtte volt e ilyen szórakozott mint aznap este.
-Pont itt mondasz ellent magadnak. Ha tudod hogy rohadtul nem a szex a lényeg, akkor miért hiszed más nem volt, ami hozzá kötötte? Kellett lennie valaminek, akkor is ha hazugság volt. Elég erős hatás is volt, nekem nem mesélt sokat, kusza is volt, de a lényeg hogy más is volt, ennyi. - Szögezem le, mert ez világos, ha ő nem érti vagy cáfolja hiba lesz a számításban ennyi.
-Reeven. Ha megkérdeznéd őket, rájönnél hogy rohadtul nem akarnak tőlem semmit. Mindnek más tetszik. - Közlöm fáradtan, mert Eleenek ott van az a srác, akivel próbálkozik, hogy komoly legyen, Val leszbi, Haleről meg megtudtam, hogy Nick jegyese. Ennyi. - Lia pontosan tudja milyen vagyok, de azt is tudja, hogy nem csalom meg. És nem hódítom a lányokat, egész más ha hódítani akarok, kérdezd Ameliát. Az hogy te mit akarsz látni, nem jelenti hogy úgy is van. - Nyitom fel a szemét, mert kezd idegesíteni, hogy rögeszméje, hogy d.gom a fél egyetemet. Mi lenne ha tudná, hogy a fiúkat sem vetem meg? Ú, komolyan kárörvendésből bevágnám, de megállom, elvégre nem modulok direktbe srácokra, nekem valóban Amelia kell és senki más.
-Nálam ami komoly az komoly. Amelia tudja, hogy nem volt egyszerű döntés a részemről, és nem az állítólagos csajáradat miatt. Hosszútávra tervezek. - Legyen ennyi elég, mert hát hogy én mit akarok és tervezek nem jelent semmit, mert Amelia is kell hozzá.
Biccentek, hogy legalább egy dologban egyet értünk, Lionel kapcsán. Pont ő... ahh.
Úgy fest meglepem, pedig nekem evidens, hogy szeretném ha Amelia boldog lenne és Reevent szereti. Valamint Reevennek sem könnyű, Amelia mesélt egy keveset, így örülnék, ha összekovácsolódnának.
A szavaira bólintok, majd melegebben elmosolyodom. Ismerős mondat.
-Kedvelne az Öcsém. - Mosolyodom el kicsit, bár szomorúbban, mert hiányzik Henry. De hamar tovább lépek, mert van fontosabb annál, mi az én nyűgöm.
De én is meglepődöm hogy nem tudta, némileg zavarba jövök.
-Gondolom... nem akarta hogy aggódj... most épültél fel, meg tudod milyen... nem veszi komolyan... - Pislogok, basszus. Azt hittem tudja! - Öhm... pontosan nem tudom mi volt, de agyrázkódása volt, aztán elkapott valami influenzát, vagy mi... két hétig benntartották, látogatni sem lehetett az influenzajárvány miatt. Eléggé lefogyott, nem láttad? Mármint... bocs, ha úgy öltözik nem látni. - Emelem fel a kezem, meg rég nem látta, én vagyok most a hülye belátom. - De felgyógyult, csak erőre kell kapnia. Mint neked. - Mindketten nagyon soványok.
-De van. Nem a pénz miatt. - Csóválom a fejem. - Úgy jelentkeztem erre az állásra, hogy azt hittem nem kapom meg. De felvettek, egy bizonyos óraszámmal. A fordítási projekteimből nem szállhatok ki, azokat meg kell csinálnom és még egy ideig sok lesz ha nem is vállalok újakat. A rádióból nem léphetek ki csak úgy, mert nincs helyettesem és.. szeretem. - Nézek félre, mert sajnos be kell látnom, az fog ugrani. - A magántanítványaim szintén nem hagyhatom cserben, mert nem olyan könnyű megfelelő tanárt találni, főleg ha nem csak úgy tanulod a nyelvet, hanem valami céllal. Szóval... egyelőre sok van és tolmácsolni is megyek, az is le van beszélni már jó ideje... - Sóhajtom, mert nem sajnáltatom magam, csak válaszolok, hogy egyelőre van még dolgom.
-Igyekszem, kértem tőle ne csak táncolni járjunk el, legyünk többet együtt. De ehhez ő is kell. - Mert noha igent mondott, el is kell jönnie majd.
Igazat kell adjak neki, muszáj leszek valahogy megoldani, de én is fáradok, az az igazság. És rossz ezt tudomásul venni, hogy nehezebben mozdulok ki random, mert aludnék. Vagy tudom, fordítanom kéne...
-Ezt nem szeretném. Azzal hogy összeköltöztünk lényegesen javítottuk a találkozási arányt, de szeretném, ha otthon érezné magát. Igyekezni fogok, amikor tudok legalább a közelébe leszek, bár tudom hogy az nem olyan... voltam már hasonlóan. - Henry is mondta, nem olyan ha úgy vagyok vele ha fordítok, mintha együtt kajálnánk és beszélgetnénk. És igazat is adtam neki...
-De félek ha sokat vagyok vele akkor is ez lesz az érzése... - Motyogom magam elé, de megrázom a fejem, én próbálkozni fogok, mert akarom, őt akarom.
-Minden esetre szeretném, ha te is figyelnél rá. Hajlamos nem figyelni önmagára, pedig kellene. Igazából átjöhetnél ebédelni meg vacsorázni, akkor legalább biztosan tudnám, eszik rendesen, ha nem is vagyok otthon és van megfelelő társasága. - Na meg Reeven is enne, dupla haszon, még a végén elájul az idegességtől...

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1209

TémanyitásTéma: Re: Magánéleti fogadóóra Mr Sebastian Drayton and Reev   Hétf. Ápr. 20 2015, 22:28

Hogy beolt már a kis köcsög.
- Én elég megalapozottnak hittem.
Nekem az elég. Már megint a hülye francia…
- Ja, gondoltam rá, de nem fogok megfutamodni.
Villan szemem az övébe, ha egyszer ez jutott, végigcsinálom, legfeljebb következő félévben nem veszek fel nála semmit. Vállatvonok.
- Sosem voltam még ilyen ép.
Az a röhejes, hogy tényleg, még a diéta és a sántaság ellenére is. Nah basszus, Lia odavolt a paraszt Lio vacsorájától, ez meg itt picsog nekem. Szuper…
- Minden csaj a rosszfiúkra bukik először.
Ez valami defekt náluk. Rosszfiú én is voltam, de ahogy a nők kinövik ezt a betegséget, úgy nálam is múlóban, s bizonyos szempontokból Sebastian is rossz, ha azt vesszük mennyit nőzött,a diákjait kúrta, ha múlt időben, akkor is, életstílus, megjegyeztem. Nem hinném, hogy ellentmondok magamnak, legalábbis mélyebben átgondolva nem.
- Nyilván nem az neki a lényeg, de mivel emberi lény és Lionel jól nézett ki, vonzotta. Gondolom az ágyban is jó volt. Vadság, izgalom. Mást nem kaphatott tőle, ha olyan, mint amilyennek leírták, bár szerintem te jobban ismered.
Szerintem nem volt más, Liát vonzotta, hogy ő betörhetetlen, meghódíthatatlan, keményfiú. Sokszor hódítottam én is ezzel, az emberi fejlődésnek, vagy férfivá érésnek egy alacsonyabb foka, amikor a világ közepének hiszed magad, de ráhagyom, ha azt akarja bemesélni magának, hogy Lionel „szerette” vagy többet adott neki valahogy, mint a szex, végülis semmi sem lehetetlen, én csak elmondtam a véleményem.
- Az lehet, de egy menetet az még nem zár ki.
Nem is feltételeztem, hogy szerelmi viszonya van velük, de elég bensőséges, legalább egyszeri kapcsolat, Valt kivéve persze. Akkor igazából marad Val és a gipszes lány és az a Nana, de mindegyis, visszatetsző és gyanús volt az óráján, kész.
Biccentek, ő most ezt mondja mély meggyőződésből, de én megvárom mi lesz, az idő úgyis eldönti.
A francia mondatra furán reagál, kicsit felvonom a szemöldököm, hogy jön ide az öccse, aztán hallgatok, inkább nem reagálok rá. Végül mégis kinyögöm: „oké” Ami meg megint nem is illik a helyzetbe.
Nem tudtam, hogy Lia kórházban volt, megint azt érzem nem mondanak el nekem semmit, egész egyszerűen mert nem vagyok olyan fontos senkinek. Legalábbis ez egy alapfeltétele a közeli kapcsolatoknak. De hogy legyek én nyílt, ha velem sem azok? Nem nekem kéne ebben példát mutatnom, akinek semmi tapasztalata sincs… Nem most akarok búval b*ódni, szal igyekszem rezzenéstelen arccal hallgatni a gyenge kifogásokat. Mikor esik végre le mindenkinek, hogy nekem a kóma csak jót tett?! Agyrázkódás, ráadásul…
- Hm…ühüm. Nem vettem észre, nem figyelek ilyesmit, szar vagyok benne.
Tényleg. A rövidebb hajat se veszem észre, meg a más színű körömlakkot. Meg hozzám képest eleve senki sincs lefogyva, hehe.
- Ahha, ezt örömmel hallom. Úgy tűnik te tényleg nost többet, többet tudsz róla, adni neki, vele, szóval…
Baszki! Oldalt nézek, talán a falak erőt adnak a folytatáshoz. Kicsit nézek, hogy én hogy jövök a képbe, én is helyrejövök. Az idő lesz, de nem nagyon érdekel.
- Én jól vagyok, rá vigyázz.
Pillantok vissza rá beharapott ajkakkal. //van egy csomó olyan képe, úgy olyan cuki XXD//
Hallgatni is fárasztó mi mindent csinál és úgy tűnik mindegyik fontos neki, valahol megértem, valahol arra gondolok Lia miatt érdemes lenne leadnia valamennyit ezekből.
- Van, amiről le kell mondanunk, hogy valami mást megtarthassunk, ez elég fárasztóan hangzik. Mit táncoltok? Oldjátok meg, előny, hogy együtt laktok, valamennyire mégis egy ágyban keltek, fekszetek, gondolom.
Az azért sokat nyom a latban. Táncolni? Bazzeg ebből a csókából kinéznék egy buzis latin táncot, ahogy a csípőjét mozgatja.
Az neki is leesik, hogy előny, ha együtt laknak. Ahh, megint a rinya, fél, hogy Liának ő nem elég jó. Csupa komplexusos emberrel vagyok körülvéve, mi lett a világgal?
- Nem hiszem, hogy azért költözött veled össze, mert unna. Idő kell neki. De ne stresszelj rá, ha működnik, úgyis működni fog, ha meg szenvedni akartok, úgyis azt válasszátok.
Ez Liára is vonatkozik, igen. Ha igaz, amit most ugye ő mond.
- Szóval… meglátjuk mi lesz belőle, az a lényeg, hogy legyetek boldogok.
Ha vele, hát vele, úgy érzem nincs hozzá közöm…nem kellett volna bejönnöm, kevésbé ismerem Liát, mint gondoltam. Hát ezvan. Nem lehetek mindenben tökéletes, hehe. Érzésekben meg eleve szar vagyok, ez nem új.
- Ö…én nem ehetek, de majd persze, ha ő is akarja…
Nézek félre. Bocsánatot kéne kérnem, hogy letámadtam, de nem visz rá a lélek.
- Talán tévedtem.
Nyögöm ki tényszerűen, mogorván nehézkesen.
- Veletek kapcsolatban.
A királyi többes kevésbé kínos.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3206

TémanyitásTéma: Re: Magánéleti fogadóóra Mr Sebastian Drayton and Reev   Hétf. Ápr. 20 2015, 23:00

-Hinni a templomban kell... - Morgom, mert komolyan már...
-Ó, hát az mááás. - Forgatok szemet. - Nem is tudtam hogy Mont Everest az órám a szemedben. - Hah, na ez vicces, komolyan, felőlem... én élvezem a saját órám, a többi diák nem hőbörög, szóval.
-Ez alkat kérdése szerintem. - Legyintek, mert én volt hogy pont az anyuka kedvence "énemmel" arattam sikert. Kinek mi tetszik, ugye.
-Lionelt? Nem mondanám. Verekedtem mellette és vele, bár akkor még nem tudtam kicsoda... csak azt hogy egy bunkó. Mindent agresszióval akar megoldani, nekem ennyi elég hogy ne akarjam ismerni... - Vonok vállat, mert Phoenix és Amelia miatt is jócskán haragszom rá. - De kétlem hogy Ameliát a szex vonzotta... legalábbis eleinte. - Ebbe nem mennék bele, mert még tőlem is megijedt, hogy egyáltalán a gondolatok peremére sejlett, hogy itt több legyen éjszaka, mint alvás. Egyáltalán hogy éjszaka egy lakásban legyünk.
Minden esetre legyintek, hogy hagyjuk, az sem kellemes sztori hogy "hála nekem" lefeküdt Lionellel.... hányszor az orrom alá dörgölte Amelia. Ahh.
-Minek ha Ameliával akarok lenni? Nem kell már alkalmi partner, ha van fix. - Sóhajtom, hogy nekem nem a strigula számított a noteszban, hanem hogy ne legyek kanos egyszerűen.
Másról beszélünk, ami jobb is, Lionel és Amelia még érzékeny téma nálam, bár ahogy beszél és morog.. Eszembe juttatja Henryt és akaratlan megenyhülök. Annyira hiányzik nekem az a hülye, de most messze jár, meg kell várnom míg hazajön.
-Miért figyelted volna, ha nem tudtad mit kell figyelni... - Intek neki, hogy ne korholja magát. - Különben is, már jól van, csak fáradékony, az meg nem olyan meglepő, ha tudod mennyit dolgozik. - Nem bántom Reevent, de Ameliát sem, sejtem miért nem mondta, de azt is hogy Reeven nem örül, hogy pont tőlem tud meg egy ilyen fontos dolgot.
-Most lettél jobban, rád is figyelni kell. Tudom hogy... nos... neked sem jó a viszonyod a szüleiddel, de Amelia pont ezért akar vigyázni rád. Szóval egymásra kéne vigyáznotok. De segítek, persze, kérned sem kell. - Mondom kedvesen, egész megenyhültem, mert el is felejtettem, neki is segítség kéne, de olyan vehemens volt, könnyű volt elsiklani felette.
Kérdi a pénz miatt dolgozom-e ennyit, de nem. Az nem gond, szerencsére jól keresek, csak sok mindenbe vágtam bele azt hiszem. Sőt, tudom.
-Igen, ez bölcs mondás, meg is kell fogadnom, tudom, csak... kell egy kis idő, sajnos. - Bólintok, hogy belátom, ez tarthatatlan. - Társastáncra járunk, bár most egy hónapot kihagytunk ugye. Amelia szereti. - Mosolyodom el kicsit, szeretem a csillogást a szemében, ahogy érzi a ritmust és átéli.
-Persze, de az nem olyan mint kimozdulni. Bele lehet fásulni a csak otthon levésbe. - Uhh, nem csoda hogy Henry megutálta a képem egy időre.
Kicsit elnevetem magam, mert ez a megfogalmazás.
-Éljen a mazochisták klubja, ó je. - Félszeg vigyor, de biccentek, hogy jah, remélem nem csak azért jön hozzám lakni mert nincs kedve az apjához...
-Én már az vagyok. Lia pedig remélem az lesz. - Mondom komolyan, de úgy érzem nem fog cseszegetni a másik, csak a szokásos köröket akarta lefutni. Mi lett volna ha Amelia bátyja lenne nem az unokaöccse?
-Miért ne ehetnél? Enned is kell... mindig kicsit többet, kicsit nehezebb kaját, ahogy azt kell. Ha nem eszel én is hülyét kapok nem csak a családod... - Hogy most a tanár vagy a szimpla aggódó hülye beszél belőlem, vagy épp a rokona pasija, mindegy, de csak lesek, hogy mi az hogy nem ehet?!
-Miben? - Kérdezem, de kinyögi, hogy velünk. - Remélem. Nem indult valami fényesen az egész, de az igazat megvallva, mindegy is, a lényeg hogy belevágunk. És ha hülye leszek legalább tudom hogy egy ember tuti lesz aki a képembe mondja, hmm? - Vonok vállat, mert szeretem az őszinteséget (ha megalapozott). De éreztetem vele, hogy fátylat rá, estek nekem durvábban is már. Ő még egész kedves volt...

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1209

TémanyitásTéma: Re: Magánéleti fogadóóra Mr Sebastian Drayton and Reev   Csüt. Ápr. 23 2015, 20:58

Megrázom a fejem, nem jön ez össze:
- Nem járok templomba.
Igen, igen, eszembe jut a kirablás... lehet el kéne nézni egybe, most festményt csórnék. Könnyező Máriát pl. Gyorsan visszazökkenek, éppen szívná a vérem.
- Azért ne ess túlzásokba. Különben is, már tudtam leadni, eszméletlen voltam, amikor anyám felvette, aztán már nem lehetett leadni.
Vonok vállat, hogy annyira nem kell felmagasztalni a dolgokat. Az alkatot annyiban hagyom, nem fogok vele a csajozásról dumálni. Lionelre is vállat vonok, mondtam már, szerintem más nem vonzhatta benne, de beszéljen be magának, amit akar, nem az én dolgom.
- Jó. A stílusod ilyen mélységekben nem ismerem, de ajánlom ne csak dugásra tartsd őt!
Nézek rá egy percig megint úgy, mintha le akarném tépni a fejét. Később enyhít a szar körülményein... Remélem ez a nem tudtam mit kell figyelni nem vigasztalás akart lenni... Nem reagálok rá, akkor talán lekopik a témáról. Lia egyszerűen csak nem mond el nekem dolgokat, fel kell dolozni, hogy nem vagyok fontos. Megköszörülöm a torkom, összeráncolt szemökdökkel kicsit keményebben nézek, mélyebb lesz a hangom.
- Ez a másik, amit mondani akartam. Segíts neki pakolni! Engem kért meg, szívesen mentem, de ne erre támaszkodj. Vagy ez nálad nem alap?
Nézek rá agresszívan, merjen csak nem szabadkozni! Az sem jó, ha a munkája miatt semmiben nem segíti, a meló nem kifogás.
- Szóval bármennyire is leköt a munkamániád, azért... rám?
Döbbenek meg, a mondat is félbe marad. Miről beszél ez? Miért ne lenne jó kapcsolatom a szüleimmel.
- Rám biztos, hogy nem, a drogozás ki van zárva. A szüleimmel nem vagyok rosszban, ez téves infó.
Kikészítettem őket idegileg, tudom miért vannak „távolabb“ egy kicsit. Megértem. Érthető. Nem voltam normális gyerek, nem tudtak kezelni, de a magk módján mindent megtettek. Még mindig arra vágynak, hogy normális legyek és most elhiszik, hogy sikerült.
- Nem hiszem, hogy vigyázni akarna rám, inkább tart a bátyjának. Egy nagytesóra nem kell vigyázni.
Szegem fel az orrom, aztán kicsit vissza le, ahogy pislogva kimotyogom:
- Igen....segíts...neki
Táncolnak... Buzin leng Sebastian csípője, próbálok nem gondolni erre.
- Találj ki valami programot neki, lepd meg, azt szereti.
Én adok tanácsokat, kész...ide jutottunk. Tényleg nem vagyok egy zöld manó, igaza van Joshnak.
- Haha.
Nevetek fel szárazon, kicsit mogorván a mazochizmuson.
- De most komolyan, ne legyetek hülyék és fussatok felesleges köröket.
Bölcselkedek itt, lassan már magamnak leszek idegesítő. Veszek egy mély levegőt, kifújom, kicsit jobb, nem akarom felgyújtani a haját.
- Jó...ha ilyen leszel, amilyennek mondod magad örülni fogok nektek.
Lia boldogságának. Lehete jobb ízlése, egy Josh, de...ez van, franciatanárok, agresszív nyomorékok (ez Lio, kórházban volt, amikor megtámadtam XD)
Tök nyugodtan kezdek bele az unalmas szónoklatba:
- Az gyomrom nem bírja, az orvos előírta, hogy...
Aztán megakadok, mintha Sebastian bevitt volna egy jobbegyenest a térnek. Biztos rosszul hallottam.
- Te?
Lehet, hogy időt is meghajlította! Hm...az utolsó mondatán elvigyorodom. Halványan, féloldlasan //mint az aláírásképen// de mosoly.
- Az tuti! És nagyon idegesítő leszek! Sokkal jobban, mint most!
Mutogatok ujjal rá vigyorogva.
- Te ugye nem vagy teljesen francia?
Hirtelen váltás, csak úgy eszembe jut. Semmihez semmi köze, hacsak azt nem vesszük, hogy nem kedvelem a nemzetet.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3206

TémanyitásTéma: Re: Magánéleti fogadóóra Mr Sebastian Drayton and Reev   Csüt. Ápr. 23 2015, 21:28

-Én sem... - Henry sem vett volna rá, hogy beüljek imádkozni, pedig az nagy szó.
-Le tudod, csak perkálni kell. De javaslom tartsd meg, a kredit az kredit. - Ha mást nem ezért megéri, de szerintem nem fog belehalni egy kis etikettbe és hasonlókba.
Beszélget, vagy olyasmi, majd kiábrándultan nézek rá, hogy ez most komoly? Amikor még csak szexpartnerek voltunk akkor sem csak arra kellett nekem Amelia, pláne nem most. De nem szólok semmit, gondolom ez amolyan kötelező sablonszöveg nála.
-Azt mondta már összecsomagolt, kocsival gondoltam elhozni. El is hoztam hétfőn, amit mondott. - Nézek értetlen, hogy miről beszél. - A kipakolás javát ráhagyom, ő tudja, hogyan óhajt élni velem, miként rendezi be a szekrényét, a fürdőt... - Elvégre a konyhába nem kellett sok minden, csak a ruhák, neszesszer, ingóságok, hasonlók.
Látom későn esett le neki, hogy most nem csak Ameliáról beszélek hanem róla is, hogy támogatásra szorul.
-Igen, hogyne. Rád. - Bólintok, nekem alap.
-Drogozás? - Nem értem ezt miért mondja, látszik is, bár ha drogozott érthető miért ennyire vékony... bár csak nem. - Elnézést, akkor félreértettem valamit... - mondom elgondolkodva, valóban félreértettem volna Ameliát? Vagy csak olyat mondtam amit csak Amelia gondol úgy? Utóbbi esetben kissé magam alatt vágtam a fát.
-Már hogyne kéne... - Mondom engedékeny mosollyal hogy vigyázni kell a tesókra. Én mindig fogok Henryre, ahogy ő is rám. - És attól hogy a bátyának tart, miért ne félthetne? Engem is félt az öcsém. - Tudom, szokta mondani, de azt is tudja, hogy sok hülyeséget csinálok mai napig, szóval nem alaptalan.
Bólintok, persze hogy segítek neki, aztán már szélesebben is mosolygok, hamar megenyhülök azt hiszem, vagy csak kellemes Amelia, mint téma ilyen formán.
-Tudom, el akarom vinni vacsorázni, még nem voltunk. Meg állatkertbe is, szerintem élvezné. - Vonok vállat, sok tervem van, csak legyen lehetőség megvalósítani.
-Mi számít feleslegesnek? Ha nem bírja elfelejteni Lionelt, akkor felesleges, de amúgy én akarom hogy működjön, nem fogom feladni mert jöhet pár gubanc... - Gondok mindig vannak, lesznek is. Ha nem bírunk együtt élni, akkor persze, szétmegyünk. De miért ne menne? Nem akarok arra gondolni, hogy rosszul döntöttem.
-Én remélem hogy mi is kijövünk majd. - Teszem hozzá, mert nem áll szándékomban ellenségeskedni.
-Az orvos is tuti fokozatosságot írt elő, amúgy is a dokik meg a bölcseleteik... - Dohogom, ha azt mondták neki ne egyen rendesen idővel se kiakadok.
-Igen, én... Nem szeretném ha beteg lennél, attól hogy kicsit fújok rád a vehemens stílusod miatt... - Döntöm félre a fejem, hogy mi ezen olyan furcsa.
A következő mondatomon mosolyog kicsit, én nevetek egy sort.
-Húúú ne fenyegess, még a végén el is hiszem! - Nem is idegesítő volt, inkább irritáló és fárasztó. De mikor lenyugodott már az sem.
Aztán csak nézek ez honnan jött, meg mi van, de aztán vigyorgok, mutatok magamra.
-Én? Én cseppet sem, tősgyökeres brit vagyok nagy bánatomra, csak gyerekkoromban Párizs mellett nevelkedtem. Miért kérdezed? - Mosolygok rá, vajon hogyan jött ez most neki? Minden esetre nem zavar, könnyedebb téma, mint Lio mondjuk.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1209

TémanyitásTéma: Re: Magánéleti fogadóóra Mr Sebastian Drayton and Reev   Hétf. Ápr. 27 2015, 16:09

Sejtettem, hogy ő nem jár templomba (nem tudja, hogy apácákat dugni jó)
Vállat rántok, én is így gondoltam, bár ha megbukom, akkor attól is búcsúzhatok. Ennyit az óráról, habár… barátságtalanul ráncolom a szemöldököm, kicsit felemelem a fejem, hogy magas lóról, morogva közöljem:
- Máskor ne alázz úgy, mint múltkor. Ha hülye kis tini lennék egy ideig tuti erekciós zavaraim lennének.
Húzom el a szám, még jó, hogy rendben van az önértékelésem.
- Mindenki tudta mire célzol és telibe találtál.
Nézek rá szúrósan, ezért be akartam neki egyet húzni úgy mellesleg, de csak érik a szőlő, nem hajlik még meg. Tök gáz volt, úgy éreztem mindenki rajtam röhög, hogy csak úgy…feláll, hogy nekem ennyi is elég. Érzem, kipirultam, el is fordítom a fejem.
Akkor tér csak vissza a pillantásom rá, mikor a pakolást említi. Megemelem a szemöldököm, nem szopok be mindent, amit mond.
- Ne engedd, hogy emelgessen nehezebb tárgyakat, csak a mütyürjeit. A nők gyengék.
Közlöm ridegen, ennyit nem tud? Leszakad a méhe vagy nemtom… Ráadásul kórházban volt, vigyáznia kell rá! De rám? Ezt még mindig nem vágom, hiába nézem fürkészve az arcát. Kérdő pillantásra váltok, hisz rám nem kell vigyázni… Eszembe jut, hogy biztos a drogok miatt gondolja, de visszakérdez.
- Lia nem mondta? Azt hittem azért mondod a vigyázást, régen nem vigyáztam és…hát na, érted?
Úgy nézek rá, mintha értenie kéne.
- Padlóra küldtem magam, másfél évre. Valami kevert szer volt, mert az LSD, hallucinogén származékokat és a kokaint megszoktam.
Vállat vonok megint, hisz ez már nem számít és nem is olyan nagy dolog, csomóan csinálják. Legalább tisztázom, már nem kell rám vigyázni.
- Aha, biztos a régi dolgok miatt mondta, akkor rossz kapcsolatom volt a szüleimmel, a drog miatt is.
Jut eszembe, nem nagyon tudtak velem mit kezdeni és talán onnan Liának ez. Hisz azóta már ebédeltünk is… igaz a szüleim folyton rám szóltak, de én meg beoltottam őket, ilyen ez.
Hm…kezd frusztrálni, hogy indokolatlanul sokat beszélek magamról, nem is értem a Lia és ő témától hogy tudtunk ennyire elkanyarodni.
Az öccse, lehet jobb fej mint ő. Bár félti, szóval kétlem. Vagy Sebastian ne lenne annyira rossz fej? Össze vagyok zavarodva, ráadásul a testvérkapcsolatokról sem tudok semmit.
- Talán.
Nem tudom a választ, viszont, hogy szervez programot neki, tetszik.
- Az állatkert jó ötlet, oda vidd el!
Megint Lionel, nagyon be van tőle rezelve, de mit tudott ő? Szerintem semmit, csak dugni. Nem tudok elképzelni mást.
- Nem úgy értettem, hogy ne küzdj érte, csak feleslegesen ne szenvedjetek ettől, hagyjátok őt elmúlni, ne tartsátok életben ilyenekkel. Neked igazából szerintem úgy kéne koncentrálnod Lia meghódítására mintha Lionel nem lenne, ne árnyékoljon, ha nem muszáj, nem?
Helyeselve bólintok, hogy ne adja fel. Ki akar jönni velem? Háááát nem tudom, most nem vigyorog tenyérbemászóan, mint az óráján, de tutira nem kedvel.
- Aha... Az orvosok tudják, nem? De egyelőre őket igazolja, rosszul vagyok, ha kicsit is többet eszem.
Vonok vállat megint! De hát ez annyira nem számít.
- Jahm nyugi, nem leszek, nem hányom össze a lakásotokat. A stílusom vehemens, az nem változik.
Értem már. Nem akarja, hogy bepiszkoljak valamit, vagy ilyesmi.
- Hidd is el!
Vigyorgom mert tényleg. Tudnék olyan lenni mint Lio. Bár annyira nem ismerem, de a legendái alapján. Kiguvvadnak szemeim, hogy nem francia. Talán van remény?
- Hát mert olyan vagy… azt hittem a Draytont csak felvetted. Akkor jó… Akkor csak fura vagy. De nem baj, mondták már nekem is.
Igaz, ő rosszabb fura, mert ő francia fura. Én se vagyok ruszki fura, vagy kínai.
- Nem kedvelem a franciákat és az órád is engem igazol. De ha nem vagy az…akkor megfontolandó, hogy ne utáljalak.
Közlöm vele fél mosollyal, mert ez jó hír.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3206

TémanyitásTéma: Re: Magánéleti fogadóóra Mr Sebastian Drayton and Reev   Hétf. Ápr. 27 2015, 20:17

-Mire gondolsz? - Kérdezem összevont szemöldökkel, mert nem éreztem hogy bealáztam volna bármikor is. - Meg attól hogy nem értünk egyet a franciákról miért lennének erekciós zavaraid? - Kínos mosoly, mert benne csak az él, hogy nagyon különbözőn vélekedtünk, más nem nagyon rémlik.
-Miért, mire céloztam? - Néze rá meglepődve már, mert ha telibe is találtam, nem tudtam mire célzok. De elpirul, próbálok agyalni mi volt. - Én csak annyit láttam tetszik Elee és Hale, ami nem meglepő. Na meg nagyon khm, érzékinek mondható módon adtad elő milyenek a francia írok... bocs, de az tényleg olyan volt... nem tudom mire gondolsz. - Tényleg nem tudom, mert én nem láttam hogy erekciója van, meg abban a sorban mindenki be volt zizzenve, bár fene se tudja miért.
-Nem szekrényt rak össze... és Amelia erős nő, ennek ellenére ha nehezet kell emelni szól. De nem voltak nehéz cuccai, csak sok ruhája... nagyon sok ruhája... - Préselem a szám, hova fogjuk mind elpakolni azt nem tudom, mert nekem is sok az ingem és öltönyöm. De fáradtan fújon ki a levegőt, mintha Ameliával hirtelen ötven kilókat emelgetnék és ostorral verném, ne lazsáljon. Abszurd kép.
-Nem értem... - Vallom meg, de kikerekedett a szemem. - Akkor pláne vigyázni kell rád, szedsz elég vitamint? Ez most fontos, sok gyümölcsöt is kéne enned... - Csipkedem a szám, hogy fogjam be, de nehéz megállni, látszik, hogy így durvább a helyzet és még inkább úgy gondolom, figyelni kéne rá. Majd szólok Ameliának is, hogy a suliban próbálok majd a srácra nézni.
-Ahh... - Sóhajtok egy mélyet hogy ecseteli. - Elég baj az hogy megszoktad, csoda hogy nem lőtted túl magad... Jártál terápiára? - Kérdezem, de enyhén, mert nem tartozik rám, de az kell. Kell hogy érezze ez nagy dolog és sokan mellette állnak. - Büszke vagyok rád, hogy letetted. - Tudom, nem számít neki, de ezzel nőtt a szememben. Henryn láttam mennyire nehéz is ez.
-Megértem. A szülők... nem kezelik valami jól. Már nem mind. - Teszem hozzá, mert valaki biztos jól kezeli, én nem tudom hogy kezelném. - De ha ki tudtatok békülni más nem számít. Ez jó dolog, nagyon jó. - Nyomatékosítom, mert hát az én szüleim... nem mondom hogy esélytelen de...
Elmosolyodom a testvér dolog, majd az állatkert miatt is.
-Jah, remélem lesznek kölykök is, biztos imádná őket. - Mosolygok, azokat én is csípem.
-Eddig is úgy tettem, mivel nem tudtam róla... most próbálom elfelejteni. Ha tényleg elment könnyebb dolgom van... De minden nappal könnyebb, remélem Liának is. Abban reménykedem hogy minden ismerősen új lesz neki, ami leköti. Rendezgeti a lakást, foglalkozhat kicsit magával... arra is gondoltam elhívom a magyar rokonait de... még az apját sem ismerem, szóval erről letettem egyelőre. - Vonok vállat, majd idővel. Csak el szeretném terelni a figyelmét a gondokról.
-Mert tágítani kell a gyomrod. Próbálj több vizet, majd több rostosat inni. Meg mondom, sok vitamin addig is mert könnyen lebetegszel. Tejet még ne nagyon igyál, meg tejterméket, az nehéz. Inkább több húst meg zöldséget... grillezve. - Mondogatom, mert az orvosokat annyira nem érdekli, csak odavágják az emberhez hogy lassan meg finoman, de mit... azt már annyira nem mondják, de nem is az ő dolguk, tudom én.
-Van lavor, áldozhatsz a porcelánistennek is a fürdőben, szóval... csak nyugodtan, de jobban örülnék ha benned maradna, hogy megerősödj. - Mosolygok, nem attól félek hogy piszok lesz.
-Szóval vehemens, mi? Edzett vagyok vigyázz. - Somolygok, Henrynél nem lehet vehemensebb... ahahah. Esélye sincs, mindenben Henry nyer.
Látom eléggé meglepem hogy nem francia vagyok, nevetek is.
-Fura, jahm, hülye is, meg lökött meg túl komoly. Vagyok én minden. De nem, a Drayton nem felvett, régi brit név, állítólag... engem annyira nem izgat. De a szüleimnek ne mondd, hogy felvett, mert örökre elásod magad. - Mosolygok, jaj istenem. Mi lesz ha egyszer meglátogatnak? Áh, úgy se.
-De miért, ha francia lennék kitagadnál? - Vigyorgok, nem tudom a brit mennyivel jobb.
-Ohm, hát így már értem, akkor ez esetben áldom brit őseim, Mercy! - Kacsintok és nevetek, mert tudom mivel mehetek szegény srác agyára. Hiányzik Henry.
-Jártál már amúgy Franciahonban, azért mondod, vagy ez csak amolyan... zsigeri. - Sokaknak van ilyen, hogy nem szeretik ezt vagy azt a népet, de közben gőzük sincs róluk, nem is voltak arra, csak érzik és erőltetni is kár, hogy megváltozzon a véleményük.
-Tényleg... akkor te is magyar vagy részben? - Jut eszembe, mert Amelia az, ő teljesen, lehet akkor Reeven félig vagy ilyesmi.
-Amúgy könnyen vissza tudtál rázódni a suliba? - Igazából szívesen ismerkednék vele, de lehet menne, minden esetre amíg itt van, kérdezgetem, hátha felel.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1209

TémanyitásTéma: Re: Magánéleti fogadóóra Mr Sebastian Drayton and Reev   Szer. Ápr. 29 2015, 11:07

Ez hülye... ez hülye… Érzem, hogy elvörösödöm, megint, nagyon, ez hülye….
- Nincsenek erekciós zavaraim!
Sziszegem dühtől kicsit eltorzult hangon, fenyegetően nézve rá. Ez reménytelenül hülye, vagy ennyire naiv. De ennyire? Ennyire?
- Pont arra, hogy… Tutira mindenki levágta, hogy…anyám
Lemondó a sóhajok, aztán összeszedem magam.
- Erekcióm van. Volt!
Jézusom! Mi van, ha csak megjátssza a hülyét és pontosan tudja mennyire beégetett? Gyanakodva húzom össze a szemem. Térjünk inkább vissza Liára, mert ennek nem lesz jó vége.
- Nem is rakjon. Nem, nem erős, tudod milyen! Nem szólna, hogy rakd össze, mindent ő akar csinálni egyedül.
Ez valami családi átok lehet. Én így ismerem, a táskát is helyettem cipelte volna, nem szólna, ha nehéz. A ruhákon viszont halovány mosolyt eresztek.
- Az biztos, nő, úgyhogy készülj fel.
A következő körben megint kiakadok, avagy most én nem értem őt. Szedek-e vitaminokat?
Látom csipkedi a száját, ez most komoly? Kicsit felröhögök.
- Öm, persze, sok gyümölcsöt eszek, igen, azt lehet.
Hagyom rá, de egyébként tényleg, gyümölcs, zöldség, pépes krumpli, csirkehús leves, ilyesmi.
Félrebiccentem a fejem.
- Hát de…pont, hogy túllőttem magam. Azért volt a kóma. Jártam, még régebben, de…
Összevonom a szemöldököm
- Szart se ért.
Aztán mikor kijelenti, hogy büszke rám mert letettem, lefagyok. Nem mintha hiányozna a büszkesége csak… Önkénytelenül is a padlóra szegezem pillantásomat. Fixírozom, azon agyalok milyen gyenge és ambivalens voltam, hogy azt hittem, sőt még most is azt hiszem, bármire képes vagyok és mégis…valamiért nem tudtam letenni, ahogy Lacey mondta: magamtól soha nem tettem volna le. Hogy van az, hogy erős voltam, míg ebben annyira gyenge tudtam lenni. Beharapom az alsó ajkam, úgy döntök nem fűzök hozzá semmit, úgyis összerakja: nem tettem le…soha nem tettem le.
- Persze! Örülnek, hogy beiratkoztam Egyetemre, meg ilyenek. Régen nem ilyen voltam, most boldogok.
Hadarok, de nem veszem észre.
- Te is drogoztál? Mintha értenél hozzá...
Nézek rá csálén. Főleg az ételekre gondolok, abban nagyon otthon van. Persze lehet csak azért mert tanár és nekik képben kell lenniük. A kis állatokra biccentek, az nagyon Liának való és el tudom képzelni, hogy Sebastian is ott nyáladzik egy pelyhes kiskacsa felett.
- Még a végén kiderül, összeilletek
Mormogom.
- Hm, ezek egész jó elképzelések, helyes, törődjön most magával, meglátod hamar elfelejti. Az apja, hát hm…
Nézek félre, engem nem kifejezetten kedvel. Jaj de enyhe vagyok… Ki nem állhat! Lecsapok inkább a magyar rokonokra.
- A magyarokat hívd el, biztos örülne, ha újra magyarul beszélgetne valakivel. Én is meg akarok tanulni.
A legújabb tervem, csak győzzem. Jön ezzel a sok kajaötlettel, csak nézek. Ez most komoly? Mondjuk a grillnél megakadok.
- Grillezve szerintem nem lehet, de a többi stimmel. Anyámékhoz néha átmegyek enni.
Lizzy is főz, csak sokszor az nem jó nekem. Attól függ mit csinál, ha valamihez krumplipürét, akkor abból veszek én is.
Jobban örülne, ha bennem maradna? Miért lenne az jó neki? Zavartan fordulok el. Neem, tuti csak megjátssza!
- Hát jó…mivel nagyon képben vagy nem hiszem, hogy megmérgeztek.
Edzett… Senki nem nézi ki belőlem, hogy gondolkodás nélkül nekimegyek bárkinek, talán Josh, ő tapasztalta. Sebastian tuti nem edzett, bár ha harcolt Lionellel, talán. Mindegy, mivel Lia szereti, őt nem fogom bántani, csak ha okom lesz rá. Mondjuk akkor isten irgalmazza. Biccentek az edzettre.
Jó hír, hogy Sebastian nem francia, egyszerűen csak brit. Mondjuk így már érthető… angol humor, angol értetlenség.
- Tényleg?
Kapok rajta, hogy a szülei előtt elásnám magam. Húúú de mennyire elásnám!
- Az nem baj, ha lökött vagy. Lia is tud az lenni és szereti…
Kitagadnám? Ki mondta, hogy már befogadtam valahova, ahonnan ki lehetne tagadni?
- Letagadnálak
Helyesbítek vigyorogva.
- Nem jártam még, de nem tetszik a filozófia, azt gondolják különbek mindenkinél és szinte sajnálnak minket többieket, hogy nem lehetünk mi is franciák. Nagylelkűen elfogadják, hogy más népeknek is létezniük kell, magukat tartják az egyetlen civilizált népnek, ja és sznobok!
Mondom ezt úgy, mintha a hét főbűn legsúlyosabbja volna.
- Igen, részben, bár sosem éltem Magyarországon és nem tanultam meg a nyelvet, csak néhány költőt olvastam. Petőfi, József Attila, Tóth Árpád nevű valakiket, fordításban.
A neveket szarul, angolosan ejtem, de talán majd egy nyelvkurzus után jobban megy.
- Ah, nem, sosem voltam belerázódva a suliba. Inkább újrakezdtem. De tetszik és megy.
Ha ez volt a kérdés. Nehogy kitalálja, hogy segít…nekem nem kell, nem vagyok hülye, ami érdekel, azt könnyen megjegyzem, most csupa olyanom van az ő óráján kívül, ami érdekel.
- Te miért lettél tanár? A rádiózás jobb lehet.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3206

TémanyitásTéma: Re: Magánéleti fogadóóra Mr Sebastian Drayton and Reev   Szer. Ápr. 29 2015, 21:47

-Akkor jó... - Erre mit mondjak? Ő hozta zavarba saját magát.
-Bocs, nem arra figyeltem, bár ez természetes a te korodban... meg ültél, max Elee látta, de Elee meg... - Somolygok, hogy őt nem zavarja az ilyesmi sőt... De még mindig nem értem, miből gondolta hogy beégettem. - Mindegy, bocs mindenesetre, ha kínos volt, mert félreértettél. - mondom komolyan, bár egy kis erekcióban szerintem semmi ciki nincs.
-Szólna... főleg mert mondtam pontosan tudom mi hol volt az utolsó gombostűig, így látni fogom ha rendezkedik nélkülem. - Mosolygok, én meg a rendmániám...
-Jah, muszáj lesz... asszem kell majd még egy szekrény... vagy több polc. - Kicsit el is merengek, de hamar visszarántom magam a beszélgetésbe.
-Jól van, ne felejtsd el! - Kötöm a lelkére, mert gyümölcsök nélkül nincs vitamin és sosem épül fel.
-Ahh... áldás hogy magadhoz tértél, ugye tudod? Keveseknek adatik meg. A terápia meg... jó ha kibeszéled magadból mi bánt, ilyenek. Meg másoknak is segítesz, ha elmondod neked hogyan sikerült. - Bár Henry sem szerette szerintem. De ártani nem ártott.
Látom hogy lesüti a szemét, ismerős.
-Letetted ugye? Reeven, a drog nem játék. Ne vegyél magadhoz, túl gyenge vagy, kikészítené a gyomrod, a csontjaid... ne csak magad miatt tedd le, gondolj a családodra. Visszakaptak, ennyi idő után, ne kelljen elveszteniük. - Mondom csöndesen, mert nincs közöm hozzá, de magamon tapasztaltam milyen a kétségbeesés, hogy a szeretett ember visszaesik. Nagyon fáj.
-És te boldog vagy? - Döntöm félre a fejem, mert azért az sem lenne hátrány, bár dicséretes, hogy gondol a szüleire.
Némán rázom a fejem, én nem drogoztam.
-Értek hozzá. - Ennyiben is hagyom, mert nem első beszélgetéses téma, nem nálam.
-Hát, olyan nagy baj lenne? - Vigyorgok aztán az összeillésre.
-Mi a baj az apjával? Magyar fiút akart a lányának? - Jaj neee... Apa kettő lenne akkor... de nekem nem kell brit lány, azaz nem feltétlen.
-Jó, esetleg... te tudnál segíteni? Nem tudom kiket kedvel tényleg... - Kínos mosoly, erről nekem keveset beszélt Lia, feltűnő lenne ha hirtelen erről faggatnám. - Igen? No fene. Jó terv, szerintem Lia megtanít örömmel. De ha gondolod megkérdezhetem benn a fordító cégben, van-e magyar és vállal-e oktatást. Sokan vagyunk tanárok. - Ajánlom fel, lehet találnék.
-Nem? Fűszer nélkül gondoltam. Nem árt ha át van sütve a hús. - Vonok vállat, ennyire nem emlékszem, régen volt.
-Megmérgezünk? - Nevetek. - Lökött vagy. - Csóválom a fejem mosolyogva.
-Jah, elég... sznobok. - Vonok kicsit vállat apáékra, mit tagadjam? Nem vagyunk valami jóban egy ideje sajnos.
-Tudom, tapasztaltam, nagyon édes olyankor! - Mosolygok, de tényleg nagyon bájos.
-Hmmm, az se rossz. - Vigyorgok, akkor letagad. Azt könnyebb.
-Hmm, nem teljesen, de van benne igazság. Ha náluk vagy mint turista, akkor például nagyon kedvesek, előzékenyek. De ez az összetartás és felsőbbrendűség a történelmük hozadéka. Nincs mit tenni, de köztük élni egész más. Én szerettem kinn élni, más úgy. - Mondom szolidan neki, mert én szeretem a franciákat, mily meglepő.
-Nem csak a nyelv a lényeg, rengeteg szokást és egyebet át lehet venni. Bár a nyelv is szép lehet. - Lia nem beszélt hozzám még magyarul, szóval nem tudom.
-Az a lényeg. - Mosolygok, jó hallani hogy hamar visszazökkent a mindennapokba.
-Tanítani jobban szeretek. Nem is tudom... mióta az eszem tudom szívesen egyengetem mások tanulását, jó látni ha sikerélményük van, ha egyre ügyesebbek, na meg te is így tanulsz, ami jó dolog. A rádiózás is jó, de ritkán beszélgetek élő adásban, elvégre csak a híreket olvasom. - Mosolygok, mert néha reggel szoktak a műsorvezető kollégák, de nem sokszor.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1209

TémanyitásTéma: Re: Magánéleti fogadóóra Mr Sebastian Drayton and Reev   Csüt. Ápr. 30 2015, 20:14

Nem, nem normális, már kéne tudni kontrollálni, különben meg mit papol, ő sem sokkal idősebb!
- Biztos a kóma miatt, hát másfél évig nem volt karbantartva.
Ezt kimondom, mielőtt végiggondolnám a mondatot. Elvörösödöm,megnézem az edzőcipőmet, feslett //tudod, mint a videóban//
- Különben is, te sem lehetsz sokkal idősebb…
Mormolom.
- Eleet meg Halet nem kell félteni, de szerintem a többiek is levágták, mindegy, nekem nem akkora lelki trauma, csak égő volt.
Még mindig morogva beszélek. Chö, ő értette félre!
- Mert eredetileg mit akartál mondani?
Kérdezem ironikusan. Ez így, hogy kínos, az ő szájából kínos. Bánom, hogy előhoztam, nem érti, nem értenek az emberek basszus. Vagy nagyon hülye vagyok, vagy túl értelmes.
Felvonom a szemöldököm, ennyire precíz?
- Tényleg? Nem nézném ki belőled.
Fixírozom. Stigmatizáltam. Még a végén sajnálni és kedvelni fogom, pedig dugja az unokanővérem, sőt szerelmesek, Lia megsérülhet, szar az órája témája és még be is égetett. Nem lehetek gyenge!
A szekrényen és polcokon csak bólintok, ez tényleg nem az én dolgom. Kicsit mereven, de biccentek a gyümölcsökre is. Kajak azt mondja ne felejtsek el enni?
- Igen, tudom, én személy szerint azt mondom jól jött a kóma! Teljesen elölről kezdem és rengeteg tervem van! Komolyan fogom venni az emberi kapcsolatokat és ellenállok a…
Várjunk csak? Miért beszélek én neki erről? Kicsit megfagyok. Belelkesültem, mert úgy tűnt végre valaki megérti, hogy én örülök a kómának! Beszélni róla, uhh, a hide is kiráz, fintorgok.
- Azta, dehogy, sosem beszélek róla. Nem beszélek az ilyenekről, nem…
Megrázom a fejem, én az érzésekről? Sebastian miért tesz fel ilyen kérdéseket?
- Te sok pszichológiát tanultál, gondolom…
Biztos a tanár szakma ilyen. Lesütöttem a szemem, most felkapom a pillantásom.
- Most nem csinálom! Nem lehet, nem szabadna, a szervezetem gyenge, nem bírná el!
Tiltakozom hevesen, aztán kis forró levegőt sóhajtok ki. Legalábbis nekem annak tűnik. Összegyűröm a pólóm, nem is értem hogy beszélgethetek erről éppen vele! Eszem megáll, ez egy rossz álom, szinte beleszédülök.
- Nem tettem le…
Préselem össze a szám. Lacey szavai visszhangoznak a fejemben. Soha nem tudta volna, ő, egyes szám harmadik személyben, ő…az a Reeven soha nem tudta volna letenni.
- Nem tudta volna letenni, nem tudom miért. Valami oka volt, mert nem volt gyenge. Vagyis azt hitte nem az, erősnek hitte magát. A családja lehet megkönnyebbül, ha meghal, de…úgy alakult hogy nem, most örülnek. Hát persze!
Vágom rá tüzesen. Boldog vagyok! Mit jelent boldognak lenni? Tele vagyok tervekkel, ott van Lia, próbálok barátkozni, megpróbálok…mindent megpróbálok, egy csomó mindent!
Kicsit gyorsabban veszem a levegőt, jobb lenne, ha erről a témáról visszatérnénk az eredetire, Liára. Ért a drogokhoz, biztos kitanulta, erre gondolok.
- Nem, még a végén megkedvellek.
Adom fel a harcot egy időre, amíg nem bántja…
Lia apja, igen, ez jó téma.
- Fogalmam sincs, biztos örült volna magyarnak, de szerintem nem bánja. Hát annyira én sem vagyok képben a magyar ismerőseivel, de majd megkérdezem anyámékat milyen magyar rokonokat ismernek. Tényleg? Hát kösz, ha megkérdezed itt, nemtom terheljem-e ezzel Liát.
Vallom meg, egyébként is sokat tervezünk én nem hiszem, hogy lenne kedve velem tanulni.
Rázom a fejem, nekem a grillről a fűszeres változat ugrik be.
- Átsütve talán, egy kevés, de inkább főzve ajánlják.
S igen, Sebastianról is megkapom, hogy lökött vagyok.
- Ezt már gyűjteni fogom. Mostanában mindenki ezt mondja, akivel találkozom, van benne valami.
Nevetek fel a lököttön. Nem mintha ő nem az lenne, vagy én ne lennék ezzel tökéletesen tisztában. Aha, édes, jó, ezt ne nekem mondja! Az édes szót nem szoktam használni csak kajára.
A franciákat hagyjuk, bár azt elismerem, hogy köztük élni más tészta. Kicsit forgatom a szemem a történelmükre.
- A múltat le kéne zárniuk. Lehet más, de engem nem győzöl meg, nem szimpatikusak. Liát meg kérd meg, ha érdekel. Biztos szívesen beszél magyarul. Elmond egy verset és lefordítjátok, nyálas, romantikus elfoglaltság
Vigyorgom kezemmel játékosan intve felé. Nagyon kész vagyok, ötleteket adok!
A tanítást nem nagyon értem, nekem a rádiózás izgalmasabbnak tűnik, mondjuk ha csak híreket olvas, akkor nem.
- Zenét nem szoktál bevágni? Akkor te ilyen tyúkapó típus vagy! De tényleg? Olyan fura…mármint azt hinné az ember csak megjátszod.
Nézek rá még mindig gyanakodva. Kezd meggyőzni, de azért…rajta kéne tartani a szemem.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3206

TémanyitásTéma: Re: Magánéleti fogadóóra Mr Sebastian Drayton and Reev   Csüt. Ápr. 30 2015, 21:06

-Lehet... Vagy csak egyszerűen kihívóak a lányok... - Látom a zavarát, én csak értetlen vagyok.
-28 vagyok. Miért? - Nem értem teljesen, az az igazság.
Vakarom a fejem, mert én tényleg csak rá reagáltam, a szavaira, nem az ölére... Helyes fiú, de naaa... bírok a véremmel.
-Őszintén? Nem emlékszem. Csak erre, hogy erotikától túlfűtötten ecseteled az irodalmat. Azt akartam mondani amit mondtam, hogy te másra asszociáltál, az más dolog, nem az öled nézem, bocs. - Hüledezem, mert elég abszurd lett a beszélgetés.
-Senki, belekényszerültem, de már nem tudok leszokni róla. - Vonok vállat a rendre, bizonyára hanyagabb lennék, de anyáék nem voltak valami... figyelmesek, márpedig Henry miatt, főleg később, fontos volt hogy precíz legyek.
Elmosolyodom aztán, hogy ecseteli a terveit, olyan jó látni hogy vannak neki, hogy talált célt. Henry is remélem talál, szüntelen aggódom, hogy semmi sem köti le eléggé. De lágy a mosolyom, nekem ez tényleg öröm, hiába ismerem alig egyszerűen csak... rak némi fát a szunnyadó reményem tüzére.
-Igen, a legfájdalommentesebben ürült ki a szervezetből, ez... ez igazi csoda. Szerencsés vagy. - Kóma ide vagy oda, de ez akkor is az basszus, mert az elvonási tünetek... - Vedd is, kellenek, különben üres az élet. - Mosolygok, én is próbálom megtartani őket, nem egyszerű.
-Pedig lehet kéne. Könnyebb... elfogadni, továbblépni, bár tudom, hogy kva nehéz. - Nekem mai napig nem megy, de ez titok. Még mindig ott a bűntudat benne, mint valami örökös, nehéz táska, amit cipelni kell.
-Nem olyan sokat, pedig jól jött volna... - Rándul a szám sajnálkozóan, bár szerintem nem lett volna erősségem.
-Ne is... valóban nem és hirtelen esnél vissza. Veszélyes, nem csak magadra nézve. - Tekintek félre, majd újra rá, szégyellem, hogy majdnem összeroppantam, mert Henry nálam gyógyszerezte be magát. Sosem bocsájtom meg magamnak azt az estét, az is biztos.
-Ha azóta nem nyúltál hozzá, letetted. - Mondom keményebben, érezze, hogy megtette, ha nem is tudatosan, de azzal hogy félbehagyta, megtette. De az E/3 megzavar, miért így beszél magáról? Elhidegül biztos...
-Azért nem tudta volna letenni - megyek bele a játékba, hogy valaki másról beszélünk úgymond - mert a drog nem engedi. Téves elgondolás, hogy olyan mint a cigaretta... ez nem olyan hogy gondolok egyet. A szervezet kierőszakolja, alattomosan, nincs esélyed. Neki sem volt... a kóma lett az esély. És te éltél vele. - Nyomatékosítom, ezért is vagyok büszke rá.
-Húha, melyik a veszélyesebb, ha kedvelsz vagy ha nem? - Mosolygok, ki tudja? Persze szeretnék vele jóban lenni, nem is kérdés.
-Ha nem bánja az jó, igyekszem kiérdemelni a bizalmát. Jó lenne egy... - Lesütöm a szemem, elszégyellem magam hogy mit mondtam ki majdnem. "Normális család". A szülőkre értem, mert Henry a mindenem, de igényem lett volna szülőkre is. Henrynek valahol ott voltam én, de nekem? Ahh... önző vagyok. És hálátlan, mert vannak szüleim. Inkább beszédes csöndbe burkolózom, hogy felejtse el, témát váltok. - Azt megköszönöm, jó meglepetés lenne szerintem.
-Aham, persze, semmibe nem tart. Amúgy terhelheted, kérd hogy magyarul beszéljen hozzád, mikor csak úgy elvagytok, azzal tudsz fejlődni, már ha akarsz. Az öcsémhez beszélhettem franciául, csak megdobott azzal ami a közelében volt
. - Mosolygok, van amikor nem érdemes próbálkozni.
-De hamar megunhatod, csak azért mondtam. Fontos, hogy örömet okozzon. - Ilyenkor minden ilyen fontos.
-Hát akkor lehet! - Nevetek kicsit én is a lököttön, de ki tudja, lehet tényleg az. Alig ismerem.
-Mintha dolgoznék... - Nevetek fel, mert nekem a munka hamarabb eszembe jut. - Jó ez nem teljesen igaz, élvezem a műfordítást! Kreatív elfoglaltság. De jó ötlet, majd mondom neki. - Bólogatok, miért ne?
-Én? Nem, néha ajánlok pár koncertet, vagy felhívom a riportalanyt és én kérdezem meg a kérdéseket, ha a kolléga nem ér rá, de a zenéket nem én vágom össze. - Rázom a fejem, majd félredöntöm, hogy mi van? - Tyúkapó? - Ez meg honnan jött? - Mit játszok meg? - Pislogok, nem értem, mit kéne megjátszanom, szeretek tanítani... mi ebben olyan fura?

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1209

TémanyitásTéma: Re: Magánéleti fogadóóra Mr Sebastian Drayton and Reev   Hétf. Máj. 04 2015, 17:00


- Az biztos
Az a szoknya, uh…máig emésztem. Több pornót kéne néznem.
- Aha, hát fiatalabbnak tűnsz, csak mert nagyon úgy mondtad az én koromban, mintha nem lennénk egy korosztály.
Magyarázgatok. Ez a beszélgetés kezd egyre kínosabb lenni miért nem fogja fel, hogy ahh, mindegy.
- Hagyjuk.
Morgom.
-Miért kényszerültél, így neveltek?
Mármint ez sokaknál velük született dolog, hogy nem bírják a káoszt. Persze ez tud nevelés kérdése is lenni, csak azt hittem ő alapból ilyen, gondoltam van benne valami érdekes.
Biccentek a kiürülésre, annak érzem magam, hiába sajnálkozik mindenki a kóma miatt, jó, hogy így alakult.
- Nekem nem volt üres, csak nem számított. Viszont az az élet nem vált be, gondoltam megpróbálom másképp.
Kicsit kiürítettem, megtöltöttem mással, több ember, kevesebb adrenalin.
- A drogról nem kell beszélnem, a háromnegyed részére nem emlékszem, amnézia. Hívhatsz a szerencse fiának.
Vigyorodom el, zárjuk rövidre ezt a beszéljünk róla témát.
- Szerintem eleget
Hunyorgok rá, eléggé pszichotikus, mármint…ez már szinte lelkizés! Bele is szédülök, kavarodik a gyomrom. Hát igen, gondolom Sebastian nem tudja, hogy majdnem felgyújtottam, illetve fel is gyújtottam csak eloltották Lia kórházát… Azt anyámék mesélték, aztán vissza is tért, meredek.
- Nem, dehogy, nem nyúlok, ez tuti. Hát úgy le csak…
Ingatom a fejem, átváltok E/3-ra.
- Igen, ő már keményen tolta, rémlik, hogy miért, de nem beszélek az ő helyében.
Ráncolom a homlokon, különben is ebbe belefájdul a fejem. Még az a dilemma is jobb, kedvelem-e Sebastiant vagy nem.
- Húúú ez jó kérdés, most, hogy mondod lehet akkor jársz rosszabbul ha kedvellek és így kielégítem azt a részem is, amelyik nem akar kedvelni.
Villantok rá gonosz vigyort. Az apa témától bezzeg ő menekülne, haha.
- Már látom, ahogy tepersz. Biztos jó lenne a valami, amire gondolsz, hát teperj.
Vonok vállat, mert azt észreveszem, hogy terel és nem akar róla beszélni, nem erőltetem, hanem biztatom. Na szép, ennyit az utálkozós karizmámról… De azért azt átéléssel mondtam megnézném, ahogy a papa kegyeit lesi.
Egy ideig komolyan hallgatom a beszéljen hozzám magyarul Lia kezdetű mondókát, nyelvszakos, csak tudja, biccentek.
- Talán majd ha elkezdek tanulni, most még összezavarna.
Nem értenék semmit és az idegesítene. Mondandója második felén hangosan röhögök fel.
- Bírom az öcsédet!
Kap tőlem a kissrác egy képzeletbeli likeot.
- Mármint a főzés vagy az evés? Nekem egyik se okoz örömöt.
Rázom a fejem, nemtom erre gondolt-e.
A magyar gyakorlásról egyből a műfordításra asszociál, vajon a cégneveket is fordítja franciára?
- Munkamániás…
Csóválok fejet reményveszetten. A rádiózás jó része úgy tűnik elkerülte, de az sem rossz, amit mond. Inkább lennék az, mint tanár…
- Lehet majd előléptetnek és saját műsorod lesz.
Na az viszont elég jól hangzik. Kicsit elvörösödöm, mikor benyögöm, hogy biztos megjátssza, hogy kedves, de szerencsére nem esik le neki.
- Semmi semmi, úgy értettem, hogy olyan típus, aki szereti egyengetni a többiek útját, tudod…mint a tyúkok, csak te kakas vagy, érted, ugye? Nem lehetsz tyúk, nem te tojod a tojást, abban az esetben Lia tojik, ráadásul te biztos kakas vagy, mert szeretted a többi tyúkot, de most már csak egy lehet, csak az tojhat.
Adom elő teljesen komoly képpel, bár a végét elröhögöm.



_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: Magánéleti fogadóóra Mr Sebastian Drayton and Reev   Today at 11:10

Vissza az elejére Go down
 

Magánéleti fogadóóra Mr Sebastian Drayton and Reev

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next

 Similar topics

-
» Nem láttál semmit! ~ Christian és Sebastian
» Ma éjjel bízd rám magad!- Lia és Sebastian
» Daniel & Sebastian & Marcus Treadaway
» Ragyogás (Sebastian és Joshua)
» hiszem, hogy két paralell történet a végtelenben összeérhet ~ Sebastian

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: A világ legvégén :: Frances épületek :: Archívum-