Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

» Rangsorolások (Noel és Tami)
Vas. Okt. 02 2016, 14:41 by Kőrösi Noel

Top posting users this month
Eric A. Blake
 
Leopold K. Lindhardt
 
Reeven Callagher
 
Samuel T. Collins
 
Quentin Collins
 
Felix Kaleolani
 
Suzanna Crystal
 
Kensington L. Lockwood
 
Kelly Evans
 
Sebastian McBridge
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 "Férfias kérdések" Sebastian-Reev

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4
SzerzőÜzenet
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: "Férfias kérdések" Sebastian-Reev   Kedd. Nov. 10 2015, 21:22

-Na látod! - Ha nem csak a szex miatt tartja, akkor nem teljesen reménytelen a dolog.
-Hát... az unokanővéred előtt én sem éreztem még, szóval... Calliebe nem tudom szerelmes voltam-e, nem kizárt, ő azt mondta igen. Szóval én se vagyok hű de tapasztalt, de attól még tudom, hogy ez jó. - Mosolygok rá, ne féljen az érzéstől.
-Gondoltam, a hivatásosak nem szoktak agresszívak és kötekedőek lenni általában. Hogy lenne akkor vevőköre? Vagy... hogy mondják! - Nevetek kissé kínosan, de érti mire akarok kilyukadni gondolom. Az meg hogy nem mondd nekem igazat... fel se tűnik.
-Ezt mondom én is, attól hogy Lionel egy f.szkalap volt és mindketten tetszünk Liának, nem jelenti hogy nekem sincs agyam. - Mondom csak úgy odaszúrva, mert nem tudom miből vette, hogy majd összeverem a fiúját. Fiúját, ahaha, olyan vicces ezt elgondolni valamiért.
-Kössz, annyi megy, meg nem igazán érdekel a dolog ne haragudj. Nem szeretek verekedni. - Vallom meg neki, ha ettől kevésbé leszek férfias na bumm.
-Jah, aztán meg kiakad rám és leáll ápolgatni azt a taplót, nem vágom magam alatt a fát. - Liáról beszélünk. Liáról... mit hitt? Nem a sebesült pártját fogja fogni? Amúgy érezheti én is gondoltam erre, bármennyire nem passzol a habitusomhoz.
-Tudom, tudom, hát én sem vagyok, de a maga a kapcsolat... két férfi kapcsolata, milyen kapcsolatnak hívnád már azon kívül, hogy simán párkapcsolat? - Mondom neki kérlelően, ne higgye már hogy melegnek nézem, csak hát basszus, ha férfi a párja, el kell ismernie, hogy ez az.
-Reeve, tudom, tudom. Engem nem zavarna, hogy férfi, de az én vagyok. Idefigyelj, én pontosan értelek, van benne valami, ami senki előtte lévő személyben nem volt meg. Ha meg lett volna, nem lenne rád ekkora hatással, vagy máshogy lenne. Ezen ne kapd fel a vizet, ha belegondolsz, amúgy sincs benne semmi. Ma már nincs benne semmi szerencsére. - Próbálom lehűteni, ne sértésnek gondolja már, hanem pusztán ténynek. A kezét is megfogom és megszorítom ha hagyja, hát érezze már, hogy én szerintem nincsen ezzel semmi baj. Mondjuk durva lenne ha pont nekem lenne ezzel bajom...
-Az, az. Biszexuális. Bár a homoszexualitás nagyobb sikk még mindig, fontold meg! - Röhögök, de most csak ugratom.
-Miért, nem lennél boldog, ha boldognak láthatnád Felixet, ha látod mosolyogni, nevetni, nem melegedik fel a gyomrod, bizseregsz bele milyen jó? Nem elég már az a tudat is, hogy egyszerűen... van? - Én így érzem, de ha ő is így érez... nos, akkor visszaszívja az előző kijelentését.
-Nem vagy önző, egyszerűen csak arra vágysz amire mindenki. És szerintem már most azt akarod, hogy szeressen, nem? - Szúrom oda gonoszkásan.
-Tééényleg, bár Josh-t akkor még nem láttad... - Tör ki belőlem a nevetés, hogy hoppá, tényleg erről beszélek? Na már most már mindegy. De nevetek azon is, hogy méregeti az ölem.
-Téééényleg? Nofene! Milyen durva rokont nyertél magadnak látod? Keresve se találnál jobbat! - Nevetek, olyan jó hogy nem tudok Felix dolgairól.
Aztán csak lesek, nevetek, ez kész, látom szenved, nem hagyja magát, de nekem tényleg nem kínos a téma, összeszedem magam és olyan hangon válaszolok, mintha arról beszélnék hogyan iszom a teát.
-Mivel körül vagyok metélve, nekem ez nem adott, mint nektek, főként, hogy nem tudom magam úgy ingerelni, ugye, síkosító is kell. De cserébe tovább tart eljutni a csúcsig, ami nem hátrány, több az élvezet. - Vigyorgok, nem ciki ez, hát ha műteni kellett műteni kellett. Nem is ezzel van a bajom, hanem az ottani orvosok és nővérek hozzáállásával. Meg a kórházzal. Meg a macerával, hogy folyton borogatni kellett hogy be ne gyulladjon és hasonló. Ahh... De tisztálkodni könnyebb, ennyi előnye lett a sok szenvedésnek. Mert akadt...
Na de vigyorgok, hogy hasonló az ízlésünk férfiak terén (is).
-Honnan tudod hogy megfelelt neki? Zeusznak nem mondhatsz ellent, ha nem akarod egy marék hamuként végezni... - Vigyorgok, hah, nem hagyom magam!
Ellenben akkor mikor megcsókol, akkor nem ellenkezem, belesimulok a dologba. Ő is, nekem fel sem tűnik, hogy fokozza a tempót, mert alkalmazkodom, iszom a csókját, hajamba túr, mire reflexből viszonzom én is, én nem veszem észre magam, elvagyok, mint hal a vízben. Én a végtelenségig (vagy míg a szervezetem nem adja fel, hogy éhes, ilyen-olyan baja van) csinálnám, de hirtelen válik el tőlem némi fészkelődés után, már csak a koppanásra leszek figyelmes. Némileg kimelegedve hajolok oldalra, hogy lenézzek rá.
-Ennyire szédítő volt? Vagy csak eldobtad az agyad és keresed? - Vigyorgok, nyújtom neki a karom, jöjjön vissza, álljon fel. (már lábbal is, látom hogy máshogy már khm, megtörtént.)
-Már kávé sem kell mi? Felpörgettelek! - Vigyorgok, már nem tűnik álmosnak.
-Fiús estét akarsz? Nekem az sem baj, Lia sem haragudna érte szerintem. - Teszem hozzá, nekem mindegy.
-Honnan... felvettem a boltban és míg vásároltam abban voltam. Nem vettem meg, ha arra vagy kíváncsi! - nevetek, örülök, hogy tetszik neki a tétbeni cucc. Közben remélem felkapaszkodott, ha nem, felültem és úgy szedem össze, jöjjön már vissza a kanapéra.
Aztán csak nevetek, látom fogalma sincs.
-Nem muszáj... csókolóznál inkább? - Hajolok oda, vigyorogva, még mindig ő van inkább zavarban mint én, de hát most egy csók... vagy maga a csók, nekem belefér. Ha a póker mellett dönt, hozok pár kockát meg két lapot, tollakat. Ha más mond, alkalmazkodom, nem gond, ő a vendég.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1217

TémanyitásTéma: Re: "Férfias kérdések" Sebastian-Reev   Pént. Nov. 13 2015, 20:12



+16 (?)

Jó, jó, ezzel nem vitatkozom. Őt is szerencsésen meggyőztem, éljen.
- Na igen, a luxuskurvák simulékonyak, őt is kenyérre lehet kenni
Ha úgy akaja – teszem hozzá magamban.
- Oké, nem is gondoltam, hogy nincs agyad.
Jobb, ha ezt ennyiben hagyjuk, még a végén kisakkozza, hogy őt féltem, nem pedig Felixet. Nem akarja, hogy megtanítsam bizonyos hatásos fogásokra, ha belegondolok, nem is passzolna a stílusához.
- Rendben, ha bajba kerülsz, szaladj, azt biztos jól tudsz. Vagy kapsz te is paprikasprayt.
Az lenne a legegyszerűbb, a kezükbe nyomni egyet-egyet csak a biztonság kedvéért.
Ajkamba harapok, fenébe, Liáról van szó, nem segítene, ha rondítana a mamlasz képén, biccentve igazat adok.
A meleg kapcsolaton fennakadom, mert olyan, mintha buzi lennék.
- Miért ne lehetne sima kapcsolatnak hívni? Nem számít a neme. Vagy akkor emberi kapcsolat. Az ember unisex.
Vonok vállat kissé durcásan, nem tetszik ez a kifejezés, még akkor sem, ha meleg kapcsolat. Nem meleg és kész! Nem vagyok meleg! Max. langyos. Magyaráz, még a nevem is kimondja, szokása, mint Felixnek. Próbálok értelmesen figyelni, aztán feszültebben, ugyanakkor megkönnyebbültebben sóhajtok fel.
- Tudom, csak hülyén hangzik, nem akarom melegnek érezni magam és ez nehéz…ha meleg
kapcsolatban vagyok
Nyammogom keserű szájízzel.
- Mármint, hogy ő férfi… Ráadásul domináns, csinál olyanokat, mint felkap és bevisz az ágyba.
Túrok a hajamba zavartan. Ez nem nehéz, alacsonyabb is vagyok nála, kicsit még Sebastiannál is //hahááá// és nemtom nem-e annyi kiló mint konkrétan Lia…
- Ez valami olyasmi, minthogy nem akarom magam köcsögnek érezni, érted? Ez a kifejezés megnehezíti
Nézek félre, remélem megérti, mert mélyebben nem akarok az érzéseimről beszélni. Hahááá, a defektes família. De legalább kimondom, nem? Legalább tudja, mi zavar.
- Nem akarok lányos lenni!
Bukik ki belőlem hangosabban, elkínzottabban teszem hozzá.
- Mi van, ha lányosabbá változom?
Felprüszkölök, hogy a homokosság nagyobb sikk, megbököm a vállán.
- Vigyázz összebuzizlak!
Mosolyodom el. Szépen megmagyarázom, miért nem vagyok szerelmes, erre tönkreteszi! Nagy levegőt veszek, mert komoly dolgokat mond és nem is kétség, hogy szerelmes.
- Aháhá hagyjuk ezt, önző módon azt akarom, naná, hogy belémzúgjom és én legyen az egyetlen, akkor is, ha neki az rossz lenne.
Makacsul tartom magam ehhez a gondolathoz, tartanom kell. Azt akarom, igen azt, önző vagyok és nem szerelmes! Josh? Nem értem hogy jön ide Josh, lemaradok.
- Josh? Miért te már láttad Joshét?
Vigyorgok, de igazából megütközve, csak nem,hisz szűz… Bár ezek után simán elképzelhető, hogy járt Josh szájpadlásán. Nevetek azon, mennyire durva rokon vagyok, ő és Josh? Ne már…
A dolgot hamar kiveri a fejemből, hogy ő….bőr nélküli. Pislogni is elfejtek, csak nézem a nadrágján a szóban forgó dudort. Láttam én már olyat? Hogy láttam volna?
- Húúú, azta! Tovább? Milyen jó neked.
Bámulom most már leplezetlenül. Ha tudná, nekem milyen nehéz! Szóval kopaszka? Milyen lehet?
- És hogyhogy? Valami tradíció, vagy?
Nem értem, gondolom, fáj leszedetni.
Ah igen, megint Adónisz a téma, próbál meggyőzni.
- Afrodité biztos nem véletlenül volt az, aki, hanem tudott egy pár trükköt az ágyban. Ha ő csak halandó volt, nyilván értékelte.
Ez olyan lehet, mint én a tapasztalatlan és Felix a kurva esete, azzal a különbséggel, Sebastian most nem szeret belém az alvilágban és követel magának. Se Lia. A csókunk egyre vadabb lesz, legalábbis részemről, mert kikapcsol az agyam Seb-érzékelő része, csak az izgalmat, vonzalmat, tudást érzem, melybe készségesen simulok, fölvéve a ritmus, automatikusan gyakorolva, másolva a technikát, hozzátoldva a saját elánom. Nyelveink sárkánytáncát, ajkait érzéki szopásban részesítve, nehezen engedve. Csak mikor érzek valami nagyon sürgető, kellemetlen vészjelet a nadrágomban, de annyira, hogy szó szerint hanyatt esem tőle, hagyom abba és esem hanyatt.
- Kb…. Ha lehet választani, akkor azt hiszem mindkettő.
Nyögöm, mereve a földre, mit csinálok én? Elfogadom a jobbját és a következő pillanatban már őt ölelve találom magam, rátapadva.
- Nem kell, nem is nagyon bírja a gyomrom.
Árulom el, rápislogok.
- Mivel csak srác neveket említettél, azt hittem olyat akarsz, de nem baj, ha itt van Lia. Sőt!
Legalább nem esünk egymásnak! Én Sebastiannak, Felix nekünk és Josh…nem is tudom.
- Nem is gondoltam, hogy egy dugi fiók alján rejtegeted, bár kinézem belőled
Nézek rá nyelvnyújtva, csúfondárosan.
- Nehéz volt elképzelni a szituációt, de biztos vicces volt
Biccentem oldalra a fejem.
- Ilyeneket én is akarok!
Nem arra gondolok pont, hogy rózsaszín gatyába öltözni, deh…ilyen vicceseket, nézek Sebyre aranyosan, hátha meghatja és lesz olyan jó fej megnyugtatni: amit csak akarsz Reeven!
A csók még élénken él benne, ááááooooh, mintha többször elmondanám, hogy kocka. Viszont Sebastian…
- Te gonosz! Direkt kihasználod, hogy ilyen k*va jó pali vagy és nem lehet neked ellenállni, mi? Vagy azt, hogy szeretetéhes vagyok? Vagy mindkettőt? Hm? Vagy csak simán gondolatolvasó vagy?
Egyik ijesztőbb, mint a másik. Nézek rá, kissé elnyílt ajkakkal, atyaég Lia… vagy ez nem is olyan nagy dolog? Csók? Annyi az egész, hogy le kell küzdeni az ingerenciát, hogy több is legyen? Szemét vagyok! Smárolni az imádott unokanővérem egy szál szerelmével...Vagy több szál? Mi van, ha van még Lio? Lehetséges? Miért ne vállalná fel különben?
Sóhajtok magam elé, valahogy le kéne küzdeni ezt a késztetést, addig jutok, hogy a hajába túrok sokkal szenvedélyesebben, mint terveztem (ha egyáltalán terveztem)

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: "Férfias kérdések" Sebastian-Reev   Pént. Nov. 13 2015, 20:55

-Hoh, milyen nagy tapasztalatod lett, mesélte, vagy tapasztaltad? - Vigyorgok a többesszámon.
-Pff, nem kell, gyomorba vágom és rohanok. Már ha annyira gáz a helyzet, amúgy volt már, hogy én nyertem. - Teszem hozzá, mert ennyi kell a férfiúi büszkeségemnek.
-Édes vagy, hogy kikéred magadnak, jó, akkor párkapcsolat. Valahol a párod, nem? - Vigyorgok, durcázik, behalok! A magyarázkodásom után a kijelentésén eltakarom a szám, ne nevessek már.
-Hát.. igen... de nem vagy meleg. A lányokat is szereted. - Én már csak tudom, én nekem nőm van, de hát ha nem lenne Reeve is tetszhetne akár.
-Oh! Ez nem dominancia kérdése. Mindketten férfiak vagytok, te is felkaphatnád. Ha megerősödsz újra, majd megpróbálod. Szóval bevisz az ágyba, mi? - Somolygok, áh, haláliak lehetnek ezek ketten, mint valami gerlepár. Az én fejemben megtévesztően aranyos párnak hangzanak... hehe.
-Értem, jól van. De nem vagy anyagedény, ne mondj ilyeneket! - Vigyorgok rá, próbálom oldani őt, de felfogtam, a meleg szó kerülendő.
-Miért lennél lányos? Fiús vagy. Ha lányos lennél nem tetszenél...neki! - Teszem hozzá gyorsan a végét, de elröhögöm, arra akartam utalni, ha lányos lenne, kevésbé kedvelném, szeretem ha egy férfi férfi, nah.
-Én lányosabb vagyok? Nem mondták még, így azt sejtem nem. Attól hogy egy férfival vagy nem leszel lányosabb. Ha mellette önmagad tudsz lenni, akkor férfias maradsz. Kivéve ha belül lánynak képzeled magad, de kétlem. Ne félj ilyen butaságoktól. - Mosolygok rá.
-Össze? Hááát... rám ez mán' nem hat haver! - Röhögök fel, hát ha ő b.zi, akkor én is.
Összetöröm szívecskés mentesnek hitt álmait, miszerint nincs belezúgva a félvér barátjába.
-Miért lenne rossz? Ha viszont szereted, akkor te is a boldogságára törekszel, mint ő a tiedre. - Nem tud meggyőzni, hogy ez rossz lenne, bukta.
Joshon röhögök.
-Persze, például mikor mentünk a tengerbe fürdeni, ott pucérok voltunk, fogadtam volna, hogy gyáva lesz hozzá, de bejött velem! Aztán csak egy két dolog, olyan könnyű zavarba hozni! - Bár az már otthon volt szerintem, de teljesen mindegy, ki emlékszik?
Aztán mivel belemegy a témába kifejtem, hogy pucérabb vagyok mint az átlag. Annyira bámul, röhögök némán. Majdnem olyan érzés, mintha hatalmas melleim lennének. Úristen átérzem milyen, mikor nem képesek az ember szemébe nézni!
-Tudod, a szemem feljebb van! - Röhögök, de rázom a fejem.
-Nem, dehogy, fitymaszűkület. Még kamasz voltam, meg kellett műteni, mert nem bírtam hátrahúzni a bőrt, fájt, minden bajom volt. A doki meg rögtön kiírt, amikor végre eljutottam oda. Nem volt kellemes, de most már nagyon jó. - Mosolygok, bár annyira néz, csóválom a fejem. - Ha fürdök majd gyere be, nem vagyok szégyellős. - Érezheti tényleg jöjjön be nyugodtan, most itt nem tolom le a gatyám, de amúgy engem nem zavar a dolog.
-Gondolod egy istennő egy halandó kedvére akart tenni? Inkább úgy használta fel saját igényeire! - A-a, nem győz meg, nem-nem.
A csók viszont meggyőző, kellemes, érzéki, heves, ami pedig a legérdekesebb, érzem Reeven mennyire gyorsan alkalmazkodik hozzám, nem csoda ha nem vágyom szabadulni, ez így roppant kényelmes és kellemes. Neki kevésbé, mikor puffan, de ez inkább vicces nekem, minthogy komolyan aggódjak.
-Ah, köszönöm a bókot, de ehhez te is kellettél... Felix nem csoda, ha hamar megtartott magának, szerintem egy csókból elég erre az elhatározásra jutni. - Vigyorgok, de tényleg, nézem a vöröslő ajkát és beharapom kicsit a sajátom. Huh. De legalább visszamászik mellém, nem menekül. Sőt, közel jön megint, de csak kajánul vigyorgok, átkarolom.
-Nem? Jó tudni, akkor max kakaó és tea. - Mosolygok, hamis gyerek ez a Reeve, figyelni kell rá.
-Mondtam, hogy Lia, meg hogy így sok a fiú, de majd hoz Josh egy csajt. Nagyon elvonom a figyelmed, úgy érzem. - Vigyorgok rá, nem, nem megy, hogy ne vigyorogjak, bocsánat.
-"Haha"... nem, nem, nincs ilyen gatyám. Liáét sem hordom titokban! - Nevetek, az kéne még!
-Az, Eleevel voltam, jót röhögött! - Nevetek én is, vicces volt.
-Majd elmegyünk a boltba és veszünk neked! - Röhögök, sejtem, hogy az élményre gondol, nem a gatyára, de muszáj volt! -De oké, persze, tudod, hogy minden hülyeségben benne vagyok. Ha meg nem tudtad, hát most már tudod! - Vigyorgok, aranyosan kérlel a szemével, de nem akartam volna nemet mondani amúgy sem.
Hülyéskedem a csókkal, hogy jobban lekötné mint a póker, de olyan beleéléssel mondja amit, hogy elpirulok. Nem is tudom, hogy pontosan mitől, a nyílt, egyértelmű bóktól, a nyilvánvaló ténytől, hogy én is szeretetéhes vagyok, na meg pajzán (ezt mindig megkapom) vagy a hajamba belekapó kezétől. Nem, utóbbitól nem, de az előbbiek esélyesek. El is nyílik az ajkam, nézem őt.
-Hmm... előbbiről nem tudok nyilatkozni, de... jó érzés. Ölelve lenni... csókolózni... kellemes. Tőled nem is tartok, mert nem vagy idegen férfi... a barátom vagy. Én ilyen vagyok... bocs... - Nem tudom most leb.szást kaptam, vagy sem, összébb húzom magam, de puhán csókolgatom az arcát, haladva a nyaka fele, ott is puhán megcsókolom párszor, megölelem.
-Haragszol rám? - Motyogom a fülébe, remélem nem. Josh-sal már egyszer elcsesztem, Reeve-vel nem akarom. Nem akartam felbosszantani, csak éreztetni akartam jó vele lenni, így is. Kötetlen, szabadon. És nem úgy értem Liától szabadon, hanem felvállalva hogy ilyen vagyok. Bohém és biszex... ilyesmi. Ha nem tol el, arcommal simulok az övéhez, kap még egy csókot a nyakára mert azt érem jelenleg. Ezt szereti, tudom, remélem lekenyerezem annyira vele, hogy ne bosszankodjon a hülyeségeimen.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1217

TémanyitásTéma: Re: "Férfias kérdések" Sebastian-Reev   Pént. Nov. 13 2015, 21:45

Viaskodom arcizmaimmal egy mosolyon, a másik esetet nem mondom, hogy úgy meg*ott, ogy nem bírtam lábra állni. Illúzió marad: gerelepár. //haha XD//
Agyagedény! Elmosolyodom ezen már én is.
- Nem hát! Őőő de, a lányokat is szereti, akar gyereket és…hát tőlem nem fog kapni.
Nevetek fel, nem veszem észre a dolgot, neki, Felixnek. Ő lányosabb? Hunyorogva nézem, mint aki ezen elgondolkodik, aztán elnevetem.
- Nem, dehogy, nem lennének oda érted a kiscsajok. Mert oda vannak, remélem tudod. Én meg irigyellek
Ezt már nevetve teszem hozzá, ezt ő mondta nekem, ha emlékszik.
- Hogy érezném már! Tökre nem vágom a nőket, lehet ez is benne van abban, hogy izé…Felixszel jól kijövök, a nők gondolkodásán nem tudok kiigazodni, de az övé világos, mint a nap.
Már amikor nem titkolózik és játssza a főgonoszt. Beletörlöm a kezem, hogy összebuzizom, de hiába, nevetek rajta.
- Meg vagy fertőzve, bár eredetileg is meg voltál!
Ráadásul azt szuggerálja, szerelmes vagyok. Egy frászt!
- Naaa, nem szeretem viszont, mert ő úgy boldog, ha sokan vagyunk!
A lényeg, hogy foggal körömmel ragaszkodjak az elképzelésemhez! Egy-két dolog, gyanakodva nézek.
- Nem lehet, hogy te viselkedsz félreérthetően? még a végén beavatod.
Az a fürdés nem lehetett rossz… Miért nem voltam ott? Jó, nyugi már, neked más hobbid van!
- Tenger, nem rossz, majd kimegyek fotózni
Vonok vállat tettetett egyszerűséggel. Különben ott sok lekapnivaló van. Hullámok, naplemente, sirályszar. Franc, észreveszi, hogy nézem, én meg zavarba jövök.
- Jó csak…nem láttam még olyat! Nem néztem sok f*t életemben elhiheted.
Ha láttam is Felixé előtt, be voltam tépve. Igen, ez mindenre mentség! A fitymaszűkületen fájdalmasan fintorgom, aztán együtt érzően nézek.
- Sajnálom…de legalább tovább tart, szóval nem baj az, ha nincs.
Bakker…el nem tudom képzelni, hogy ne legyen, azt húzogatni kell! Ha fürdik? ÁÁÁ!
- Biztos?
Nézek jobbra-balra. Ne jönne ki hülyén.
- Vagy fürödhetnénk együtt! Ismerek egy pár tavat
Mondom kicsit énekelve, aztán ott a tenger is… Miért ekkora mázlis Josh? Nem is tudja értékelni…
Nem meggyőzhető, de nem adom fel.
- Miért lett volna az Adonisznak rossz? Az Olümposz legjobb nője akar, azért az jelent valamit.
Nem hagyom nyerni, nem, nem.
A csóknál kikapcsol az agyam, a vér is máshova távozik, elsimulok benne, s mélyebb, érzékibb lesz a tempóm, ahogy mint valami mohó adathalmazt teszem magamévá csókmozdulatait is. Jól csinálja, együtt mozgom vele, így nem véletlen, hogy hamar nagyon jó lesz mindkettőnknek. Legalábbis nekem, túl jó, túl inspiráló…
- Egy csókból? Ne viccelj, dehogy
Hehegek zavartan, ugyan… Biztos nem a csókom győzte meg. Igazából…nemtom micsoda. Meredek magam elé kissé elhűlve, ugyanakkor hevült állapotban, elég ambivalens. A kávét nehéz megemészteni, csak bólogatok. Tényleg mondta? Hökkenten nézem.
- Úgy látszik…
Motyogom, ebben most semmi irónia, tényleg elvonja. A rózsaszín nadrág történetét hallgatom, csak akkor hőkölök fel, mikor nekem akar venni egyet.
- Naaa neee viccelj! Előbb temess el élve!
Velem Elee nem ezen fog röhögni, az már biztos…ha egyszer tényleg megfűzöm ott más lesz a mosoly tárgya. Nekem is kell ilyen, vele lehetne és hát nem lenne rossz. Lelkesebben nézek rá.
- Most már tudom! Minden jöhet, ami nem rózsaszín nadrág! Rád is szívesebben adnék mást, ha már… mondjuk egy feszülős bőrcuccot.
Ugratom, azok de kényelmetlenek, apáám!
- És mikor? Ezt csak ketten, ugye?
Lehet Josht is hívni kéne, nem tudom, egyelőre nem említem. Csak nem? Sikerül zavarba hoznom? Egy percig farkasszemet nézek vele, ne tudom mitől, de szabadkozni kezd, felnevetek.
- Azt hiszed haragszom? Ne már… csak őszinte voltam
Teszem hozzá halkabban, rekedtebben. Hülye új hobbi, lehet nem kéne.
- Sőt felejtsd is el, nem…kell kimondani a nyilvánvaló dolgokat, nem?
Tanulhatnék Liától? Ez most komolyan megfordul a fejemben. Viszont az, hogy a nyakam csókolja hm….ilyen kárpótlásokért sokszor eljátszanám, hogy a lelkembe tiport! Hahahaha, azt igazából elég nehéz. Hm….hm…mélyebb levegőt veszek, jól csinálja, belesimulok a karjaiba. Borzongva libabőrözöm, szeretem a nyakamnál…
- Tudom, hogy ilyen vagy, fura vagy, de…tudod a fura embereket mindig jobban kedveltem. Ezért kerestelek meg, mert nem félsz hozzám érni, és nem is tévedtem, tényleg nem félsz…
Harapom be a fülét automatikusan, mint Felixnek szoktam. Csak Lia…Lia gondolom nem tudja, hogy fiúkkal eléggé elengedi magát. Vagy csak velem?
- Nincs ebben semmi rossz, ugye? Nem foglak…nem csinálok semmi rosszat, csak elvontabb hozzáállással gondolkodunk a családról.
Érzem mekkora hülyeség, amit mondok, mégis csókolgatni kezdem az arcát.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: "Férfias kérdések" Sebastian-Reev   Pént. Nov. 13 2015, 22:24

-Én rád értettem. De te is akarsz, nem? Amúgy lehetne gyereketek, csak épp... nem egymástól. Ennyi. - Hát örökbefogadás, béranyaság... mittom én.
-Nem kell, biztos a tanár imidzs teszi! - Legyintek, de simogatja az egóm, hogy bejövök a csajoknak.
-Hát igen, igen, ez benne van. Én is van hogy nem értem Liát... de még őt értem leginkább a nők közül, szóval... - Nevetek, talán Eleet még de ennyi. A csajok furán gondolkodnak.
-Jah, gyári hibás vagyok, nincs mit tenni! - Amúgy a férfiak örökítik ezt a gént, apám cseszte el, nem? Ki tudja, hehe.
-De ez csak testiség, arra érted nem? Az mellékes! Hát ez a szakmája. Megszokta. De attól még társának akarhat csak téged! - Vigyorgok, szerintem nem lehetetlen.
Röhögök Josh beavatásán, khm, megtörtént... de ezt Josh érdekében titkolom.
-Én nem félreérthető vagyok, hanem egyértelmű. Tudja rólam, Phoenix után ő tudta meg először. Elfogadott, azt mondta nem zavarja. Nagy megkönnyebbülés volt. - Ezek viszont nem titkos információk, megosztom, ő se tartson Joshtól.
-Oh, az jó, majd mutasd meg a képeket! - Szeretem a tengert mint témát, remélem tényleg kimegy, szeretem a fotóit.
Röhögök mikor bámulja az ölem, kijelenti nem nézegette eddig a többi férfiét.
-Nem? Jól van... én se. - Röhögök, kíváncsiságból igen, de... nem tudatosan.
-Jah, de enélkül is kialakult volna, csak ki kell alakítani a technikát rá. De a lányok nem panaszkodnak, érzékenyebb vagyok lenn, de ennyi. - Magyarázom, könnyebben el tudja képzelni. De mivel nagyon nézi az ölem, látom ide kell az empirikus tapasztalás, felajánlom jöjjön be mikor fürdök.
-Persze, olyan mintha wc-re mennél. - Vonok vállat. Ha meg nincs itthon más még ez sem kell.
Először meglep az együtt fürdés, de a tavaknál leesik mire érti.
-Látom bejön a pucérkodás. Persze, menjünk. - Nevetek, miért ne?
//Ááá xDDD nem is tudja értékelni XDDD//
-Lehet a legjobb nője, de ha a legjobb nő csak csicskásnak tart az jó? - Heh, nem győz meg. Dúl a nagy csata kettőnk közt, persze játék az egész.
-Áh, én az alapján döntöm el jó lesz-e a szex, ne viccelj! Ha nem jó a csók, a szexet is hanyagoltam, kerestem mást. Sokat számít, ha nagyon jó a csók, csak mégjobb a szex is, szerintem ezt ő is kitapasztalta már, rutinosabb lehet mint mi ketten, ne viccelj! - Nevetek a csókunk után, hát éreztem, milyen jól csókol, el bírnám viselni, ha random elhalmozna vele, khm.
-Nem vagyok én olyan! Inkább lefotózlak és kiteszem háttérképnek! - Röhögök, nagyon elkábult a csókolózástól, szerintem azon az esze, nincs teljesen itt. De a nadrágra feleszmélt azért.
-Áh, az jól áll, legalább mikor 18 voltam jól állt! Motoros szerkó, bőrdzseki, jeee! - Vigyorgok, én ezekre gondolok, nem tudom ő pontosan mire. De látható erre könnyen rá tud venni.
-Amikor ráérsz! Jövőhéten hét elején? Mit szólsz? Egyetem után. Aha, ketten. - Bólogatok, kellenek a közös programok. -Meg a parkour is, de az lehet másik nap is. - Nincsenek elfelejtve, érezheti én is várom ezeket.
Aztán olyanokat mondd, nem tudom eldönteni dühös-e vagy sem. Zavarba is jövök, nem tudom kinevet-e, tényleg nem haragos-e, nem szeretném, ha az lenne.
-Biztos? - Mármint, hogy őszinte és nem haragszik.
-Nem, nem baj hogy mondtad... csak akkor szoktak hirtelen őszinték lenni velem, ha elcseszek valamit... megijedtem. - Nyugszom meg, csókolgatom a nyakát, ne haragudjon rám, akkor sem ha nem tette, menjünk biztosra!
-Haha... nem, nagyon nem. Ha téged nem zavar, nagyon nem. - Ölelem, puszilgatom, hogy félnék már hozzáérni? Ráharap a fülemre, halkan nevetek kicsit, vicces, de kellemes. Fülön csíptek! Hehehe. Kezem beleszökik a hajába, megkönnyebbülök. Fura vagyok, azt mondja, de azt azt is hogy nem baj.
-Nincs... mi rossz van a szeretet ilyen kifejezésében? Hogy ragaszkodom... szerintem nincs. - Szerintem... de Josh kva erkölcsös és még ő is belement, hát akkor nem lehet ebben semmi bűnös. Meg mi ebben a bűnös? Az lenne bűnös, ha hidegen hagyna ahogy van mindene. Jó, ez lehet a ló másik oldala, de ez akkor is a kevésbé bűnös oldal én mondom. Amúgy is főleg a kíváncsiság hajt mindkettőnket, úgy sejtem. Reeven kívánatos férfi, kedvelem, jó vele lenni. Ahogy csókolgatja az arcom, lehunyom a szemem, kicsit kell fordítanom a fejemen, hogy a szájam érje az egyik csókja. Kezem a tarkójára siklik, puhán veszem ajkaim közé az övét, olyan kellemes és puha csókolni! Szabad kezem ujjai cirógatják a nyakát, kóstolgatom a száját. Igen, igen, én vagyok a rossz, tudom, tisztában vagyok vele, de... én akkor sem érzem hogy rosszat csinálnék. Ha nem ellenkezik kis idő múlva a nyelvem is bekéredzkedik a szájába, simogatni akarom vele az övét. Én is igazodni akarok az ő technikájához, mosódjanak el a határok. Tanulok is valamit, mindenki másképp csókol, szóval még hasznos is. Ehehe.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1217

TémanyitásTéma: Re: "Férfias kérdések" Sebastian-Reev   Hétf. Nov. 16 2015, 21:11

Ezen nevetek. Én és a gyerek.
- Nem, én nem akarok gyereket. Felix főleg azért, hogy átadja nagyszerű génjeit és így megmaradjon kvázi örök létben.
Mutatom macskakörmökkel, én ezt vontam le abból, amit beszéltünk a témában, már kinevelt egy kurvát, ez Seth, gyereket csak akkor akarna, ha az az ő génjeivel rendelkezne. De milyen hülye, korai téma, blááááh!
- Korai, egyébként ez még korai
Teszem hozzá gyorsan.
- Nem irigyellek, te mondtad ezt, mikor neked estem. De nem azért nem irigyellek, mert nincs miért.
Ő pont az az ember, akinél el kell magyarázni!
- Hanem mert alapból nem irigykedtem még és nem tudom hogy kell.
Hajolok hozzá egészen közel, nagyokat pislogva. Tényleg basszus! Féltékenység még csak-csak, kb…mintha kerülgetne Felix kapcsán, az is fura…hogy Josh a tengerparton lehetett Sebbel, bár ez utóbbit nem nevezném féltékenységnek, vagy de? Mi van, ha az? Mi jogon? Barátok…
- Olyasmi, mint a féltékenység?
A gyári hibást remélem viccnek szánja, nekidőlök a vállammal.
- Mindketten azok vagyunk, Lia megszívta
Közlöm szórakozottan.
- Nem csak testiség, a másik kettő fontos neki. Még nem értem miért, de egyelőre engem ismer a legkevésbé, ergo én vagyok a legkevésbé fontos. A múltkor magyarázta, hogy harmadiknak lenni nem olyan rossz, mint másodiknak.
Nevetek fel elkínzottan. De kifejtettem már, hogy nekem jó így, így van rendjén. Hm….szóval Josh tudja. Mégis húzza, ez azért fura, én direkt észben tartanám, ha a másik…hajlamos elcsábulni. Annyira nem ismerem Josht, viszont empatikusabbnak gondoltam, hacsak…
- Biztos, hogy nem biszexuális? Mondtad a félreérthető dolgokat és nem értem miért csinálja, ha tudja.
Nem áll össze. Aha…oké, ez nem esett le, igazából nekem is csak most, hogy kimondtam. Jó nekik…jó lehetett nekik, francba velük. Biccentek, majd elmegyek vízisíelni, poén lesz úgy, hogy nem tudok valami jól úszni.
Nem szoktam nézni, elszántan rázom a fejem, bár zavarban, hogy így…rákérdeztem az övére. Érzem a fülemtől forróság árad szét a pofámon, egész érdekes színem lehet.
- Szóval…érzékenyebb
Nyögöm, aztán zavartan felnevetek, végülis annyi, hogy nem csinál belőle nagy dolgot, ha nem lennék bi vagy mi az isten, én se csinálnék, így viszont, hát öm… Beharapom az ajkam. Elhűlve nézek rá.
- Nemnem, nem vagyok nudista, vagy ilyesmi!
Úristen ne máááár!
- Nem jön beee
Sunyulok le
- Csak amikor mondtad, hogy Joshssal….de majd megyek vízisíelni! Jó lesz az, nem kell tó.
Kockák! Nem kockákról beszéltünk?
- Vannak bizonyos emberek, akik szeretnek rabszolgák lenni és a szex istennője mellett azt is lehet élvezni.
Kötöm az ebet a karóhoz, már csak poénból. Rásandítok, hogy a csókból mennyi mindent meg lehet állapítani szerinte. Hát nemtom.
- Mindkettőbe bele lehet tanulni, nálam nem feltétlen függ össze a kettő, bár nem emlékszem olyan csókra, amit ne élveztem volna.
Vonok vállat, ez az igazság.
- Áááááh
Dőlök Sebynek, mikor beolt, hogy én leszek a háttérképe.
-Hm, azt elhiszem, még a végén te lennél az én háttérképem és még csak nem is lenne gyanús, fotós vagyok.
Vonok vállat, mintha az magyarázat lenne, a fantáziámra gondolatban rászólok, ne induljon be.
- Tényleg, mi elég sűrűn találkozhatunk, egy suliba járunk. De ezt a fogadásosdit nem kéne a kockás játéknak megelőznie? Meg menjünk parkorkedni, az biztos szuper.
Bólogatok, én azt nagyon várom.
- Majd viszem a gördeszkám, én majd arra tanítalak. Vagy tudsz?
Miért ne tudhatna?! Egyébként hirtelen ötlet. Érdekes, hogy most zavartabbnak látszik,de elvileg simán bemehetnék a fürdőbe pisilni, ha fürdik.
- Dehogyis! Miért lennék haragos?
Aztán rájövök talán túl nyílt lettem az egész életen át tartó zárkózottságom után. Miért nem tudom megtalálni a középutat? Soha? Semmiben?
- Ou, dheogyis…őszintének lenni jó, én csak…csak nemtom belőni mit mikor mondjak és hogyan és mennyit…talán túl sok volt.
Kicsit beletúrok a hajamba.
- De nem hiszem, biztos nem csak akkor őszinték veled, ha rosszul csinálsz valamit, ezt ne beszéld be magadnak. A legtöbb ember mer beszélni az érzéseiről és őszinte.
Legalábbis így gondolom, a nyakcsókolgatás kifejezetten jól jön, belenyögök, sóhajtok kissé, túl jól csinálja ezt is, kicsit helyezkednem kell.
- Én élvezem…hozzám nem nagyon szoktak hozzámérni.
Nos, ő nem úgy reagál a fülharapdosásra, mint Rav, de különbözőek vagyunk, ravaszkás vigyorral simítok végig a hasán, ha ő így, a nyakammal és a hajammal, én is úgy, ajkára hajolok, hogy beharapjam incselkedve. Szóval szerinte nincs?
- Ha te mondod…akkor biztos nincs
Nyögöm kissé kapkodva a levegőt, ő biztos jobban tudja, jobb ebben, hamarosan be is bizonyítja milyen jó…bizonyos dolgokban, ahogy csókolgatom, belefordul, ajkai újra az enyémet szántják, átkarolom, az én ujjaim is hajában találják magukat, ajkaim játszva az övével, rásimulva dallamos ritmussal, aztán a nyelve kergeti körbe az enyém, közel feszülök, olyan közel, nincs ebben semmi rossz…. és akkor lassan eltűnnek a határok, elmélyed az egész, megszűnik a tény, hogy ő Sebastian, egyszerűen csak jó, egyre jobb és mélyebb…egyre éledőbb valami belső tűzzel, ami növekvő hévben nyilvánul meg.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: "Férfias kérdések" Sebastian-Reev   Hétf. Nov. 16 2015, 21:59

-Hát... van benne valami nem? A gyermekeinkben élünk tovább. Még fiatal vagy, majd ha idősebb leszel, akarsz majd. - Mosolygok rá, nem tukmálom a dolgot, de így szokott lenni.
A koraira bólogatok, rendben, korai.
-Igen? Hát ilyen szita az agyam, látod? Minek is irigyelnél, mikor van egy Felixed, hmmm? - Vigyorgok rá, csak picit szívom a vérét, csak kicsit!
-Én se szoktam, nem jó érzés, ne vágyj rá! - Kócolom össze kicsit a haját, jó gyerek ez a Reeven, mondtam én!
-Hááát... nem tudom, féltékeny nem voltam még szerintem. De szerintem olyan lehet, igen. - Tényleg, hogyan lehet jól definiálni a féltékenységet és az irigységet?
-Ő választott... - Kacsintok rá, ez nem teljesen igaz, de valahol mégis. Lia Reevennek is mondhatta volna, hogy ha eddig nem voltunk közeli viszonyban, most se legyünk már.
-Ez nem verseny Reeven. Amikor én Callievel meg Ameliával is találkozgattam, meg so-so Eleevel, akkor nem rangsoroltam. Mindegyiküket másért imádtam, más fogott meg bennük. De Amelia egy idő után, ahogy jobban megismertem, sokkal fontosabb lett, többet szerettem volna... vele minden klappolt. - Magyarázom, hátha így megérti, nem számít, mióta ismeri a többieket, őt mióta ismeri, mert bárhogy alakulhat.
-Egyszerűen nem látja be, hogy jól néz ki és... kívánatos, vagy hogy mondjam. A hülyéskedésnél is mindenben benne van, szerintem nem is gondol bele, ha valami... már necces érted. Amúgy nem biszex, a lányokat szereti, most is udvarol egynek, ő komolyban gondolkodik. - Velem olyan... nem is tudom milyen a kapcsolata, de nagyon győzköd engem, hogy ő amúgy nem biszex, hát rábólintok.
-Igen. Hát... szabadon van, érted! Igaz, rég volt már, hogy műtöttek, de azért emlékeim még vannak. De kérdezz, ha érdekel, hát nm titok! - Nevetek, olyan vörös, biztos cikinek érzi, pedig hát... mit is?
Nevetek, nagyon vicces, ahogy zavarba jött saját magától!
-Én szeretek, biztos nem jön be? - Incselkedve kérdezem, a vigyorom is kaján. Nevetek azon is hogy nem kell a tó.
-És gondolod egy ennyire megkapó férfi, aki bárkit megkaphatna rabszolga akarna lenni? - Hah, nem hagyom magam, szerencsétlen Adonisz, kivesézzük.
-Én arra értem, van amikor... hát én a szájról ránézésre megmondom jól esne-e a csók. Ha még jól is csókol az illető, akkor rossz nem lehet a szex se. Beletanulni belelehet, persze. Ahh, de jó neked, istenem! - Nevetek, nekem voltak necces eseteim. Eleinte mindenkivel próbálkoztam, mert tinédzser voltam de uhh... hagyjuk.
Nevetek, átkarolom, hogy nekem dől, ő is röhög azon, hogy a háttérképem lesz rózsaszín gatyában.
-Te meg a családtagom, na és? Amúgy van képem a rózsaszín gatyában valahol a gépen, de nem adom oda, még a végén tényleg kiteszed! - Nevetek.
-De, de bármikor bármiben lehet fogadni. És jó hogy rájössz, hogy egy suliban lógunk egész nap, hmm! - Röhögök, ne már. De a parkourre bólogatok buzgón. Az jóóó.
-Háááát Nanaia próbált belém verni valamit, az alapokat tudom, de trükközni rég elfelejtettem már. - Hol vagyok már tizenhat... ahh... öregszem...
-Nem tom'. - Mondjuk hogy megcsókoltam? Ölelgetem... akármi.
-Nem, nem volt. Én értékelem az őszinteséget, a hallgatást nem bírom. Szóval nyugodtan, ha nagyon sok volt amit mondasz, úgy is szólok, nyugi. - De nem hiszem, hogy lesz ilyen.
-Hát... attól függ milyen érzések ezek. És nem hiszem, hogy hazudnak nekem folyton csak... nem tom. Éles véleményt ritkán hallok, Phoenix és Allegra mondták meg mindig a véleményük bármi is volt. Szeretem bennük. Benned is. - Mert ezek szerint ő is hasonló.
Csókolgatom a nyakát engesztelésből, meglep amit mond.
-Miért? Nem hagyod? - Amúgy nehéz elképzelnem miért nem.
Én engesztelni akartam a nyakával, a haja az már csak úgy jön, adja magát, a hasam simogatása halk sóhajt vált ki belőlem. Főleg, hogy beharapja az alsó ajkam, huh. Kimelegedtem.
-Más biztos mást mondana... - Teszem azért hozzá halkan, mert hát valószínű így van. De Lia is hagyta nekem még az elején, Josh is... hát tényleg nincs ebben semmi, ez jó, kikapcsol, ellazít. Nem kell sok, megint csókolózunk, hajamban érzem az ujjait, éppen csak elmosolyodom, mikor nyelvemmel is játszani kezdek az övével, csatlakozik, szabad kezemmel magamhoz ölelem, ahogy simul. Ha hagyja el is döntöm, közel maradva, közelebb is talán, de így kényelmesebb, jobban tudok figyelni a csókra, egészen belefeledkezem. Szívogatom az ajkait, lopva a nyelvét, néha csak nyalintok az övén, máskor mélyen csókolom, szenvedéllyel. A végtelenségig el tudnék így lenni. Néha simítok a haján, olyan puhák az ajkai, élvezem gyöngéden csókolgatni őket. Azt hiszem ebben a programban maradunk, majd pókerezünk máskor.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1217

TémanyitásTéma: Re: "Férfias kérdések" Sebastian-Reev   Szer. Nov. 18 2015, 20:55


- Persze, persze, gondolom, ha akarnék gyereket, én is hasonlóan gondolnám, de én pont magam miatt nem akarok. Ezeket a géneket jobb, ha viszem magammal a sírba.
Rázom a fejem, én ugyan nem akarok, nem szívatnék ezzel senkit. Azon viszont elvigyorodom, hogy már nem emlékszik.
- Én is csak azért jegyeztem meg, mert felháborodtam.
Ahááá, szívózik velem, összeszűkült szemekkel nézek rá.
- Az biztos! Igaz, hogy pont tartós kapcsolatot kerestem egy nővel, de hát, ez így pont jó.
Vonok vállat hülye kis félmosollyal. Mikor megborzolja a fejem, tartom neki, dejóóó!!! Ilyet soha nem kaptam otthon! Mosolygom, látszik, hogy örülök a gesztusnak.
- Én se igazán, de majd biztos leszek.
Vonok vállat, már kerülget, mint egy rossz influenza vírus.
- Téged igen, engem nem tagadhat le.
Hehegek ezen a Liás dolgon. Figyelek, ez nem verseny. Miért érzem úgy? Mindenesetre Sebastian biztosan tartott tudatosan is több vasat a tűzben, nézek rá, mint tanítvány a mesterre, mondja csak, miért nem verseny. Van benne valami, kidereng ebből Felix filozófiája is, biztos, hogy valami hasonlót mondana.
- Ahá! Hát reméljük ő se nagyon teszi, Ameliához még egyszer gratulálok, tudom, hogy nehéz és nagy falat, de ha valaki, akkor Te meg tudod emészteni. Meghát persze csodálatos teremtés
Teszem hozzá, mert ez előbbi úgy hangzott, mintha csak a problémás részeit emelném ki, de nem, egyébként, minden emberrel van probléma és Lia szótlansága elenyésző ahhoz képest, milyen csodás ő maga. De most már Sebastianról is azt gondolom, most már megérdemli, most már semmi ellenvetésem, sőt! Josh kívánatos? El kéne képzelnem szakáll nélkül…de nem megy.
- Értem… szólni kell neki, hogy hé haver, most már áll a dákóm, ne akard, hogy betévedjen a barlangba, mert fájni fog.
Próbálom elhülyéskedni a dolgot, nem tudom ezt a poént venni fogja –e, ezért nem hiszem, hogy jár fejsimogatás.
- Az jó, mert mehettek négyes randira és a nők adhatnak gyereknevelési tippeket majd egymásnak, ti meg szex tippeket az ágyban a nőkhöz, vagy… amúgy lehet, hogy ez hülye kérdés, de miről szoktak a barátok beszélgetni? Vannak ilyen klisés alaptémák? Bár gondolom nálatok nem…
Nézek rá hunyorogva, oké, már én is ráléptem a barátkozás ösvényére, de nézzünk szembe vele: nem járok rajta túl régóta és igazából fingom nincs az egészről, de Sebastian sok emberrel ápol baráti kapcsolatot.
Szóval ő bőrtelen, de ez nem is tudom, annyira zavarba hoz, hogy csak vörösödve és lopva pillantok rá.
- Jó
Nyögöm, de nem kérdezek, inkább a térdem bámulom. Megint húz.
- Hogy szottyat vén p*cs*ket bámuljak, vagy megereszkedett vénasszonyhájakat nem, de…
Összepréselem a szám.
- Téged.
Pislogok. Őt, Liát, még JOsht is szívesen.
- Ha nem lenne jó neki, miért ne mondhatott volna nemet? Neki biztos jó így, vagy ha ennyire töketlen, hogy nem bír kiállni magért, megérdemli.
Nem hagyom, nem hagyom az Adonisz témát. Szájról? Ahogy erről beszél kissé beharapom az ajkam, szóval vele jó lenne a szex, ezt megjegyzem. Természetesen csak elméleti alap, az ember gondol erre-arra, ha belekóstol a sötét oldalba, nem?
- Milyen rossz tapasztalataid voltak?
Nézek rá incselkedően, biztos lenyomták a torkán a nyelvüket, uh.. Nekidőlök, átkarolom, kicsit bújok hozzá, bele a mellkasába. Bárcsak adna még olyan fejhajborzolást!
- Felixnek megmutatnám az biztos!
Vigyorgok rá kajánul.
- Végülis igen, elég egy pénzérme. Tudod ez olyan egyértelmű, hogy az ember nem is gondol rá.
Vigyorgok, hogyne tudnám.
- Amúgy én szerintem hozzád képest viszonylag hamar lelépek, neked meg ott az adminisztráció, meg egy csomó tanáros cucc, ezért nem gondoltam még a „suli utáni” programra.
Mutatok macskakörmöt, egyszerű pedig, talán éppen ezért nem jutott eszembe. Nanaia? Jó, akkor nem lenne neki nagy durranás a deszka, majd…csinálok valamit. Az olyan laza, férfias, őrült nap lesz.
- Segond, az főleg szájhősködés. Kimennek a kakasok a szemétdombra és versenyeznek, melyik tud nagyobbat kukorékolni.
Nekem a száguldás része jobban tetszett. Dehogy haragszom, mert megcsókolt? Mégis ki támadta le? Én vagyok teljesen zakkant, Sebastian csak…szabadelvű és ez jó. Sokat beszélek, félek átesem a ló túloldalára, nézek rá bizonytalanul, de aztán nyugodtabban.
- Oké…kösz, akkor majd szólj
Pusmogom.
- Igen, végülis attól függ és hogy milyen ember. Nem volt rossz hallani, ha nem mindig értettél egyet? De igen, én is elmondom és azt se bánom, ha nem értenek egyet velem, lényeg, hogy egy embernek saját véleménye legyen.
Gondolkodom el.
- Háát, most már igen, régen meg nem csinálták.
Vonok vállat, inkább végigkarcolom a hasát, miközben sóhajtva élvezem a nyakammal való játszadozást.
- Hüm…de mások véleménye nem számít, a lényeg az, hogy ez nem baj.
Veszem bőszen a levegőt, kipirulva, a válasz egyértelmű, merthogy folytatjuk tovább, kényelmesebb pózba helyezkedünk, simulok hozzá, egyik lábam betolom a lába közé, így kényelmesebb, nyelvünk lágyan keringőzik, egyre mélyül, szenvedélyesedik a dolog, itt-ott megszívja az ajkam, belesóhajtok, én is szívok egyet az övét, kapom el a nyelvét kis szopogatásra, egészen belendülve csókolom, hevesebben bicsaklik meg ajkam az övén, mélyre hatolóbban, intenzívebben csinálom, csináljuk, ha ő is csatlakozik és nem állít le. Nem úgy tűnik, az egész valahogy adja magát, vibrál, hullámzik, jó, k*ott jó, mintha valami nyelvtánc lenne, levegőt is alig van lehetőségem venni.
-Nyelvlecke
Simítok végig felső ajkán nyelvemmel, mikor eszembe jut a szó, amit kerestem, de hát az agyamból, más tájékra távozó vér miatt nem találtam.
- Most…korrepetálsz franciából
Nevetek kicsit bele a csókba, ujjaim még mindig a hajába vannak gabalyodva, pulzusom az egekben, teljesen rá vagyok simulva, biztos érzi, megérzi a keményedést odalenn.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: "Férfias kérdések" Sebastian-Reev   Szer. Nov. 18 2015, 21:43

-Ne mondj már baromságokat! Jó génjeid vannak, jól nézel ki, okos vagy, egészséges. A drogot most hagyjuk, nem arra értem, bár ha engem kérdezel már nagyon jó színben vagy, szóval nyugodtan kijelentheted. Én a helyedben örökíteném a géneket... - Vigyorgok rá, ugyan, teljesen rendben van.
-Áh, akkor ezért mondtam! - Röhögök, biztos fel akartam húzni.
-Mindent egyszerre nem lehet, nő is legyen, tartós is, mikor férfi és kalandvágyó... - Vigyorgok, mikor borzolom a fejét ott tartja, nevetve folytatom, haláli srác!
-Reméljük mindened meglesz és nem. - Mosolygok rá, én ezt kívánom neki, hátha bejön!
-Van aki a saját testvérével nem tartja a viszonyt, letagadja. Szóval téged is letagadhatna éppenséggel, de nagyon szeret, sosem tenne ilyet! - Mosolygok Amelia kapcsán.
Nevetek Amelia kapcsán, ez aztán a biztató megfogalmazás!
-Kösz, nem nehéz és nem nagy falat, egészen törékeny teremtés az unokanővéred. - Mosolyintom el magam, hogy Lia valóban csodálatos.
-Nem tennék ilyet vele. Bár nem egyszer okozott merevedést már nekem a hülyéje! De sss... - Röhögök, Josh maga sem tud mindről, meg amúgy is.
-Hááááát az messze van Reeven, már hogy gyereknevelésről dumáljunk. És nem hiszem hogy Josh szextippeket kérne, felfedezi ő maga a csajt, ebben nincs kétségem. Amúgy is olyan mint Lia, nehezen beszél a szexről. Pedig basszus az is egy téma! - Nevetek. - Amiről akarnak. Nincs megkötés. Annyi, hogy egy barátban megbízol és neki belsőségesebb dolgokat is elmondasz, olyat is megkérdezel, amit másvalakitől ugyanabban a helyzetben nem tennéd. És de, Josh-sal imádjuk a klisés alaptémákat is! - Vigyorgok, bármiről eldumálunk, a paprikás krumpli receptjéről is ha olyanunk van.
Nevetek, hogy ennyire zavarba jön attól, hogy kevesebb bőrrel rendelkezem mint ő, komolyan!
-Miért jöttél ennyire zavarba, ugyan mondd már meg! - Tényleg érdekel.
-Ki mondta hogy a zárt körű nudista strandunkra beengedjük a múmiákat? - Röhögök, mert én sem vagyok amúgy a híve. A "de" felkelti a figyelmem, vigyorgok is.
-Jajaja, az én feszes bőröm és kemény fenekem jó látvány! - Vigyorgok hát ezt nem bírom ki, de magamhoz húzom kicsit, megölelgetem, ne vörösödjön már ettől.
-Meeeeeert Zeusz máskülönben mondjuk kinyírja vagy örök szenvedésre ítéli, esetleg valami féreggé változtatja... szörnnyé... akármi? - Nevetek, hát Adonisznak ki lett kötve hogy ez van fiam és kész, ő mesélte, szóval miről is beszélünk?
A csókolózás kerül szóba meg a rossz tapasztalatok, vágok egy fintorszerűséget, hogy juj, hát volt.
-Háááát volt egy csaj, hát ő nem tudott csókolózni, vagyis lehet tudott, de mi nem voltunk kompatibilisek. Ahogy elváltak az ajkaink nyúlt a nyálcsík, sok nyála volt vagy nem tom, de brrr.. - Rázom a fejem is, hogy wááh, nem volt jó. - Meg egy másik meg nem csinált mást, csak eszeveszett tempóban forgatta a nyelvét, nem hogy élvezetes nem volt, de zavaró is! Meg olyan is volt, aki a manduláim akarta folyton nyalogatni, mindig fulladoztam, nem is értettem! - Röhögök kínomban, vannak ilyenek, vannak.
Mikor bújik a mellkasomnak adok a fejére egy hosszabb puszit, simogatom a hátát.
-Pfff, na tessék, de szép bemutatkozás lenne. "Ó helló Sebykém, szóval te vagy a meleg, aki dísznek tartja a barátnőjét, ahaaa, tudok egy jó sminkest, férfiakat is vállal..." - Csóválom a fejem a rózsaszín gatya és Felix kapcsán, hogy még csak az kéne!
-Hah... na kössz, benn letagadsz mi? Az a tanár? Milyen tanár, éééén nem ismerem, az valami idióta! - Nevetek, remélem nem csinál ilyet, de nem hiszem, hogy szégyellni való lennék.
[color=royalblue]-Az már biztos, ha most nem is rohanok a rádióba már, de ott a szakkör, meg a dogák, meg a fogadóóra, meg készülni is kell, szóóóóóval jah, van hogy benn vagyok még.
-Nekem tetszik, bár a biciklivel való baromkodást jobban csíptem. - Vallom meg, ezt Nanának nem említettem, örültem, hogy eljön velem baromkodni.
-Fogok. - Mosolygok, úgy érzem rájött, nekem ez nem baj, hogy őszinte, meg nagy fiú vagyok már, szólok, ha van valami.
-Igen. Szerintem is, ebből ismerjük meg a másikat. Amúgy nem rossz hallani, szeretem a könnyed vitákat, a szócsatákat. Van hogy meggyőznek, van hogy sehogy se. Mikor mi. - Mosolygok rá.
-Biztos túl vagány voltál, nem merték... - Somolygok, de ellazulok teljesen, hogy a hasam piszkálja. A rosszcsont...
Megmosolygom a válaszát, hogy mások véleménye mellékes, de hamar belefeledkezünk a csókolózásba megint. Eldöntöm, érzem a lábát a lábaim közt, de a csókra fókuszálok. Igaz, ha ő a lábára is figyel fogja érezni a következményeket, de hát ezt nem tudom kizárni!
Főleg, mert Reeven nagyon jól csókol, annyira élvezetes és könnyed, mint lebegni a víz felszínén. Nem is hagyom abba, csak akkor lihegek halkan egy sort, mikor megszólal és nyalja az ajkam.
-Ez jobban tetszik mi? Chérie... - Emelek egyet a szemöldökeimen, majd nevetek vele csók közben. Nem szorul korrepetálásra, de az ismeretanyag felfrissítése sosem hátrány. Jobban rá is fekszem, hasonlóan hozzá, az én lábaim közé is elnyúlik az ő lába. Tartom magam azért, csak annyira préselődöm hozzá, ami még nem nehezíti a légzését, nem kényelmetlen. Játékos szenvedéllyel csókolom tovább, kezem hol a hajában úszik, hol a nyakát karcolom, simogatom, van hogy az arcára simítom a hüvelykujjam. Egyre inkább perzsel a levegő, amit beszívok vagy kilélegzek, melegem is lesz. Kicsit fészkelődöm is a derekammal, hogy kényelmesebben elfeküdjek rajta, addig kezem a combjára siklik, hogy egy kicsit nyissa el a lábát, majd szökik is vissza a kezem a hajába. Nem terveztem egyéb módon rosszalkodni, nekem a csókolózás már-már hobbi, művészet, és ritkán van lehetőségem hosszan csak csókolózni, elvégre Liával hamar a szex részre váltunk, azaz az lesz a domináns nem a csók. Remélem neki sem kényelmetlen így, nehéz lenne nem érezni hogy hasonló "gondjai" vannak mint nekem.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1217

TémanyitásTéma: Re: "Férfias kérdések" Sebastian-Reev   Csüt. Nov. 19 2015, 19:56


Kicsit rázok a fejemen.
- Nem arra gondolok, hanem az agybajomra
Tartok az ujjammal pisztolyt a halántékomhoz.
- Ezen még segíteni sem lehet.
Sandítva bólogatok rá, valószínűleg csak heccelni akart akkor, sikerült, megjegyeztem. Tartom a fejem neki, mert nem is tudom miért, olyan jó, ahogy borzolja a hajam, nem zavar, hogy belelóg a szemembe az egész és hunyorítanom kell, mosolygom, mint a tejbetök, bólogatva, hogy nem jöhet össze minden Felixnél.
- Reméljük…
Odatartom neki a fejem, bár nem csináltam semmi jót, hátha megint megsimogat…
- Mmm..hát igen, ha akkor nem tagadott le, amikor megtudta rólam a teljes igazságot, nehezen fog, de várjuk ki a Felixes történet végét.
Bár nem hiszem, hogy nagyon félnem kéne ettől…ha már kedvel Sebastian szerint.
- Az, persze, vigyázni kell rá, mint egy porcelánvázára.
Mosolygom vissza, szerintem ő fog is, olyan gondoskodó tud lenni…
Josh a merevedés okozó, valahogy sejtettem, nem véletlenül mondja, hogy fel szokta húzni.
-ÚÚh, biztos kiakadna, ha tudná! A teljesen hetero pasik totál hülyét kapnak az ilyesmitől
Somolygom, el sem tom képzelni, ha mondjuk őőő…Mattre felállna, mit szólna.
Biccentek, hogy messze, azon csodálkozom kissé, hogy JOsh nehezen beszél róla, gondolom a nő kontextusában kéne, úgy semmi ciki nincs benne.
- Szóval Lia is? Aháá, jó tudni mit ne hozzak fel neki.
A szexről mi konkrétan még nem beszélgettünk
- JOst meg lehet mivel szívatni
Kúszik ajkaim egyik végébe gonoszkás somolyintás.
- Ahá!
Hunyorogva nézek Sebastianra, neki sok mindent elmondok. Akkor ő a barátom, igaz? Biztos egyértelmű és nem kéne megkérdezni, különben is mi van, ha azt mondja, nem?
- Tényleg? Például hogy fested le a kerítést? Áh, tényleg hamarosan postaládát kell szerelnem, el ne felejtsem.
Ez klisés téma, nem? Vagy az időjárás?
- Te hogy bírod a hideget?
Ezt a kérdést nem így akartam feltenni, hanem valami olyas formában: milyen idő van kint, hogy igazán klisés legyen…
- Mi? Nem, nem is jöttem zavarba… csak hát…izé…
Kezdem el gyűrögetni a pólóm alját kissé morcosan. Zártkörű? Felpislogok, kissé elnyílt ajkakkal nézek rá abban a pillanatban, ahogy elképzelem, a következőben magához húz, jobban rátapadok, átölelem, motyogva az orrom alatt
- Biztos az…
Bújok hozzá.
- De a szabadsága volt a tét, ha annyira zavarta volna vállalja, hogy megszívatják, Afrodité legalább jó nő, szerintem nem bánta, hogy a partnere tapasztalt, biztos nagy örömökben részesítette, mégiscsak a szerelem és szexualitás istenéről beszélünk!
Hívom fel rá a figyelmet még egyszer. Egy női Ravernon, ki mondana rá nemet?
Meséli a történeteket, mosolyogva hallgatom, aztán nem bírom ki, felnevetek.
- ÁÁáháááá, de kész! Sok lüke csirkével összehozott már a balsors. Túl bensőséges akart lenni.
Nevetek a mandulanyalóson. Hozzábújok, kapok egy puszit a fejemre, elégedetten kucorodom a karjaiba.
Sebastian rózsaszín gatyában fényképes bizonyítékkal.
- Ő inkább csak megnézne benne, bár nem hiszem, hogy szereti a rózsaszínt. Nekem megmutatod?
Vigyorgom, eltom képzelni, de élőben látni biztos más lenne. Rázom a fejem kacarászva, hogy letagadom.
- Ilyesmit? Na neee, inkább majd menőzöm vele! Mindenki engem irigyelne! Jah, Sebastiannal szoktunk kockapókerezni, egen, az életben is jó fej, sőt sokkal jobb, a francia akcentus nélküliség sokat tesz
Húzom kicsit, aztán megpuszilom az arcát, mutatóujjam végighúzom rajta elgondolkodva.
- Sok nyűg lehet vele, nem lennék tanár…
Felkapom a fejem.
- Bicikli! Vettem!
Bár abban megintcsak bénább vagyok, na nem baj! Spéci biciklitúrát csinálok magunknak! Az őszinteséget hagyjuk, talán vissza kellene fognom magam.
- Igen, én is szeretem pl Felixsszel
Kicsit elhalkulok, tudom túl sokat beszélek róla.
- Igen! Ezaz! Ez is egy jó magyarázat!
Kapok a vagányon, bizonyos korszakomban tényleg, az isten se mert volna hozzámérni! Csókba feledkezünk, szeretném azt hinni, amit mond, akkor is, ha mások nem így gondolnák, egyszerűen jó, nem kell rajta filózni, én hamarosan el is jutok arra a szintre, hogy nem is tudok, megszűnik a tér, vagy idő, csak a lágy lüktetés van, maga az ütem és az érintés, a rengeteg benyomás, ajkán végigkarcolok a nyelvemmel, ő is liheg is kicsit, bár azt a francia szót igazán nem kellene hozzátennie.
- Sokkal…mindig is a cselekvésalapú oktatás híve voltam
Nyögöm, megérzem, hogy neki is jó ez, uh…ez csak felizgat, amit nem kéne, hisz ez csak csók, de a nadrágomban növekvő dolog másra specializálódott. Jobban átkarolom, ölelem magamhoz, olyan játékos…Ujjaim bevándorolnak a pólója alá, körbesimogatom a hasát, oldalát, körkörös, finom mozdulatokkal, közben nyelvjátékom lelassul, áthatóbb lesz, szopogatom az alsó ajkát, amíg helyezkedik, a combomra rakja a kezét, érzem, hogy bizsereg az alhasam, marha kényelmetlen a nadrág, szétnyitom a lábam, hogy jobban elférjen, majd mint egy megunhatatlan játékot, körbetekerem nyelvem az övén, szopom meg lágyan, engedek a szédítő csók mámorának, miközben ujjaim bebarangolják mellkasát, hastájékát.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: "Férfias kérdések" Sebastian-Reev   Csüt. Nov. 19 2015, 21:26

-Jah, hát mondj már egy normális embert nekem! - Nevetek, mindenkinek vannak hülye dolgai, senki sem kivétel.
Borzolom a haját, úgy néz ki mint valami csíntalan ötéves ezzel a frizurával de csak nevetünk az egészen.
Mikor megint tartja a fejét elfésülgetem a haját, mert Lia megjön és azt hiszi bedilizett tudóst játszik az uncsiöcsikéje vagy ilyesmi.
-Na hát megnézném, hogy pont emiatt mondja nem érdekled eztán, csak mert végre megtetszett valaki és boldog vagy! - Forgatom a szemem, Reeve sem gondolhatja komolyan, hogy Lia ilyen lenne.
-Annyira talán neeeeem, de mint egy... kristályvázára... az talán kicsit masszívabb. - Nevetek, Lia bizonyára kikérné magának, hogy nem kell őt ennyire félteni, de na.
-Néha azért látja, szerintem zavarba jön, de hát annyit együtt vagyunk, szerintem megedzettem! - Vigyorgok, amúgy igaza van, ha nem Joshról lenne szó, szerintem már kikergettem volna az illetőt a világból. Valamiért eszembe jutott Zin és el kell fojtanom a röhögést. Előbb Kili, majd én... szerencsétlen.
-Jah, hát ő vele nehezebb. Neki nem természetes, hogy erről beszélgetünk, de már halad vele. - Bólogatok, hogy azért néha már bevállalja, hogy ki is mondja a dolgokat, bár zavarba tudom vele hozni. Josh is ilyen, nem csak az említett Lia
-Akár, bár a végén mindig ő nyert valahogy nem tudom hogyan csinálja. Lehet igazából nálunk is pajzánabb csak jó színész és elhiteti velünk, hogy prűd beszélni róla! - Nevetek, ki tudja, Josh rejtett titkai.
-Akár, vagy milyen az idő, mit csináltam tegnap este, milyen hirdetést hallottam a rádióban, akármi. Postaládát? Minek? - Ha mondta is nem az fogott meg, nem tudom hirtelen miről beszél.
-A hideget? Mire érted? Bírom, jobban mint a hatvan fok meleget. A telet is szeretem amúgy, ha hideg, de itt mindig csak várom, de sosem jön ugye! - Nevetek, az európai időjáráshoz vagyok szokva, nem ehhez.
-Ahaaaaaaa, szóóóóval neeeeem, akkor... minek nevezzem a pusmogásod és az arcpírod? - Vigyorgok, piszkálom még egy kicsit.
Látom a zártkörű nudista fürdéssel megleptem, röhögve húzom magamhoz, lökött.
-Igen, de szerited egy istennőt ki lehet elégíteni? Neki nincsenek határai, te ember vagy, neked vannak. Megterhelő lehet egy isteni igénynek megfelelni. Na meg a külső nem minden. Jó lenne neked Felixszel, ha a külseje maradna, a tudása többszöröse lenne, de a jelleme akaratos, kielégíthetetlen és magasan feletted lenne mindenben? - Áh, meddő vita, legyintek is, azt hiszem dacból sem fogunk engedni a másiknak már.
//Most olvasom a női Ravernont xDDDD Asszem hasonlóan gondolkodunk xD//
-Pffúj, hát az lett, komolyan elég kiábrándító ha beleöklendezel a csókba... - Röhögök vele, mert kész az egész, de jó hogy már nincs ilyen.
Hozzám bújik, puszilgatom a fejét jutalomból, jó érzés így lenni. Nekem családias, végtére is Henryt is agyon nyúztam.
-Aha, mindjárt idehozom majd a gépet, megkeresem neked. - Miért is ne? Vicces az a kép, Josh is megkapta ajándékba, mert pont ezzel hülyéskedtünk előtte.
-Na kössz! - Röhögök a francianélküliségen, de örülök, hogy nem fog kerülni a suliban. Mosolygok hogy megpuszil, simítja az arcom.
-Én szeretem, élvezem a tanítást. - Mint látta, ugye.
-Nah, hát akkor biciklihetünk is, de nekem bérelni kell majd. - Bólogatok, az se rossz program. Bár szerintem fel fogja törni a seggem a canga, rég ültem már egyen is.
-De ez fontos, egy kapcsolatban pláne fontos. Maradjatok is őszinték. - Lia sem hazudott nekem, csak titkolózott. Az más..
Vigyorgok, hogy jó a tézisem, miszerint azért nem értek hozzá, mert félték a vagánysága miatt.
-Hasonlítunk... - Vigyorgok, már a csókolózás piciny szünetében, mert én is tapasztalás útján szeretek tanulni, jobb. Most például Reeven csókolózási technikáját sajátítom el, olvadok vele egybe, játékosan csókolva őt. Belesóhajtok a nyelvtáncba aztán, mikor keze a pólóm alatt a hasamra simul, feltérképezi azt. Kitapinthatja feszülő hasam minden porcikáját, a heget rajta, amit nem szeretek, de mégis testem sajátja. Könnyebben is koncentrálok a kezére, mert az ajkai és a nyelve is lelassul, érzékibb lesz, halkan nyögdécselek. Míg próbálom kényelmesebb pózba rakni magam, szopogatja az ajkam, sóhajtozom, elhelyezkedem rajta, ő pedig simogatja a mellkasom is már, nem csak a hasam. El is emelem magam kicsit, hogy jobban elérjen, de a csípőm lenn marad. Olyan kellemes, de nem tudom kizárni milyen izgató is egyben. Finoman harapdálom az ajkait, játszom a nyelvével a szánkon kívül is, majd mélyedek el a csókjában újra, forrón, elfojtott hümmögéssel. Kezem a hajából és a nyakáról csak lebarangol az oldalán, rásimítva a fenekére, nem bírom megállni. De nem simogatom ott sokat, lejjebb haladok a combjára, majd vissza az oldalán a hajába, nagyobb elánnal fonom ujjaim a fürjei közé. Akaratlan is mozdul néha a csípőm, hogyha a köldökömnél jár, azt imádom, a csókjaimon is érezheti, akkor megosztom a figyelmem, selymesebb lesz minden nyelvérintésem. Nem bírok, de nem is akarok elszakadni az ajkaitól, rabul ejtett a hangulat, az érzés, az újdonság varázsa.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1217

TémanyitásTéma: Re: "Férfias kérdések" Sebastian-Reev   Szomb. Nov. 21 2015, 21:29

+16

Nemtok, nyilván nincs mindenkinek agybaja, de nem tudok.
- Hm… van egy Matt nevű haverom //szégyellem magam  de a gyakorlat után írok neki!!!// a vallásmániáját leszámítva normális. Vagy te, Josh a félreértések nélkül, Felix…
A főgonosz játszmái nélkül. Oké, teljesen senki, de senkinek sincs neurológiai betegsége…
A hajborzolás feldob, jóllakott ötéves fejet vágok, pedig biztos hülyén nézek ki.
- Igeeen, nem valószínű, csak az akaszthatja ki, hogy férfi, Lia túl erkölcsös, de hát…vállalnia kell így is.
Úúúristen én leszek a b*zi unokaöcsi?
Nevetek, a kristály sokkal jobb.
- Legyen kristály, az szebb, vagy mittom én.
Nevetek, nem vagyok nagy váza szakértő.
Az edzett Josh!
Mosolygom, mennyit kibírhat az a csávó.
- Szerintem őt is bigott vallási nevelésnek vetették alá, mint engem és Liánál valamennyire összejött. Jóérzésű, önkéntes munkákat csinál, eleve segítő foglalkozást választott, gondolom az erkölcs mindenekfelett elve hódított náluk.
Próbálom összerakni miért félhet az erotikától, mint témától.
- Csoda, hogy már nem szűz! Mármint Lia annyira tiszta…
Teszem hozzá merengve, összeszűkített szemekkel nézve rá.
- Gondolom nem is enged extrém dolgokat az ágyban.
Megfordul a fejemben, igen, mekkora rohadék is vagyok, hogy ezt felhozom és lehetőséget adok kibeszélni az unokanővérem, de rohadtul érdekel, és ha személyesen tőle kérdezném meg, tudom hogy reagálna! Jajjj Reeven - nyuffogná, aztán elvörösödne és megbántódna, de nem beszélne róla soha.
- Az lehet, Johsból kinézem, ha ő nyert ebben…ellened
Guvadnak is a szemeim, mert azért Sebastian elég nyílt tud lenni, még mindig zavarba hoznak az ilyesmik, most persze főleg azért, mert róla van szó, szerintem, ha Felix lenne körülmetélve, nem pironkodnék.
Húúúú, klisés témák kellenek, biztos ez a barátság alapja. Rágom a szám, hogy eszembe jusson valami. A postaláda pl remek ötlet.
- Amikor nekihajtottam Felixékének tönkrement, meg kell csinálnom. Már várom, mert még életemben nem szereltem postaládát, de már tákoltam össze cuccokat szórakozásból.
Általában baromságokat, de az nem elég hétköznapi és mindig szerepeltek kerekek – és előbb utóbb tűz is a történetben.
- Az időjárásra!
Vágok rá, mosolygom azon, hogy bírja. Ami azt illeti, én is régen láttam már havat.
- Gondolom hiányzik, el kéne menni egy havas területre. Én készülök is Liával, mert évszakoknak megfelelő dolgokat is írtunk a bakancslistára, a teleseket meg csak hóban lehet, de jó lenne, ha Te is jönnél. Mármint úúúgy szánkóznék veled is! Liával is, de veled is, ráadásul Liával nem lehet belepisilni a hóba, de azt ki kell próbálni!
Nézek rá lelkesen, nekem ugye fogalmam sincs a JOsos tervekről.
Kikészít, még mindig szekáll, kiprüszkölök egy tincset a hajamból.
- Csak…csak….furcsa rólad gondolkodni úgy
Nyögöm, jajj ne már!
- Az élet elég megterhelő, el kell viselni a kihívásokat.
Vonok vállat, de kezdek belefáradni, egyikünk se enged. Pont Felixet hozza szóba, bár amit elmond.
- Őőő… a jelleme akaratos és elég sok mindenben fölöttem van
Pislogok rá nagy szemekkel, hogy ebbe beletrafált.
Magához húzott, ott trónolok az ölelésében és röhögök a mandulanyaláson és az öklendezésen.
- Nah az még belőled is képes kiábrándítani bárkit.
Kapok puszikat, bazsalyogva bújok hozzá, nem, nem akarom, hogy most elmenjen.
- Oké, majd megmutatod, ráér
Csókolom az arcát körbe, ajkaira lopva egy kis beharapást, a franciás szívózáson most én nevetek fel.
- Nemnem, dehogyis, a biciklit én csinálom, majd meglátod. Tényleg, ne bérelj
Nézek rá meggyőzően, ez fontos, elrontaná a meglepetést. Kicsit mosolygom
- Felix is az a típusú ember, aki nem tud nem őszinte lenni, főleg velem.
Nevetek fel, belegondolok jah…ha arra van szükség, szerintem képes lenne rendesen kiosztani, így is türelmes nagymenő módjára magyaráz, hogy nem Reeven, még tapasztalatlan vagy, csak most fedezed fel önmagad, mint egy hülyegyereknek.
A következő, ami eljut az agyamig egy rövid szünetben, hogy hasonlítunk.
- Hm, gondolod?
Kérdezem elhaló hangom, most erre nem tudok koncentrálni, épp csak levegőt vettem. Folytatódik a mozgás, bizsergés, ajkai puhasága, nyelve izgató fonódása az enyémre, miközben ujjaim feltérképezik, amit én a lelki szemeimmel látnék, ha képes lennék egyszerre csókolózni bemerevedve és képzelődni. Nem vagyok. Végigsimogatom a sebet, nekem tetszik, lágy táncot lejtenek fürge ujjaim a köldökénél, majd az egész tenyerem rásimul. Feljebb haladok, itt már izmokat érzek, érzem, hogy ez látványban se lehet utolsó. Mélyebben, lassú szenvedéllyel csókolom, beleborzongva, mikor felnyög, mind az öt ujjbegyemmel simogatva karcolom feszes hasát. Helyezkedik, biztos fogva tartja a nadrág, szegény…ki kéne bontani a fogaimmal. Felix! Minden a te hibád!
Belélegzem a sóhaját, jobban hozzáférek a felsőtestéhez, egészen felkúszik a kezem, körbesimogatom a mellbimbóját, kicsit körömmel érintve, hogy izgató legyen. Nincs nagy körmöm, úgyhogy csikarás kizárva, marad a csak kellemes része. Harapdál, belőlem is kiszöknek nyögések, sóhajjal vegyülve, belefutunk egy folytatólagos csókba, közben érzem simogatását hátul Ravernon területén, le a combomon, reszketve bújok hozzá, ahogy ujjai felsiklanak rajtam, az enyémek hasfalán rajzolják közbe izmait, egyre lejjebb az alhasa felé, hisz érzem, hogy rándul, reagál a teste, a csókja is perzselőbb tőle. Ahmm…mit csinálok? Teljesen elvesztem a fejem… de rohadtul izgat, hogy őt ez mennyire hergelheti, áh a végtelenségig akarom, bár azt mondta nehezebben megy el, mekkora lenne, ha csak simán belemenne a….
Jóég ő Sebastian!
Akinek dudorodó férfiasságát most megsimítják ujjaim.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: "Férfias kérdések" Sebastian-Reev   Szomb. Nov. 21 2015, 22:48

16+

//xDDD Matt nevű haverod üzeni no para, minden játéka befagyott, szóval... XD Ráérsz, tényleg, eljön majd az ő ideje is xD//

-Hát ha térítőset játszik a haverod hidd el, más hülyeségei lesznek, nekünk Josh-sal sok hülye szokásunk van, Felix meg... őt nem ismerem, de ne mondd, hogy nincsenek nüanszai! Liának is vannak! - Nevetek, főleg, hogy őt ki is hagyta, bár Lia hóbortjairól nyílván tud.
-Szerintem... pont hogy a hivatása borítja majd ki, nem az hogy férfi, hát oké, nem lány, de egy hivatásos az ő szemében biztos durván fog hangzani. - Vigyorgok kínosan, mert Lia ezen (kiakadós) oldala még rejtély nekem, de majd elválik.
-Jajaja, szebb! - Röhögök a kristályon én is.
-Nem tudom. Josht a nagyszülei nevelték, természetes, hogy neki ezek olyan... necces dolgok. De próbál nyitott lenni. - Khm, miért az jár a fejemben, hogy elrontom Josht? Ehehe... - Lia meg... őt nem tudom hogyan nevelték, de szerintem ő alapból ilyen jóérzésű. Megfelelő indokkal bárkit elfogad. Például hogy legyen jó a másik, vagy jólelkű... szerintem neki több sem kell. - Mosolygok, Lia olyan elfogadó!
-Na igen, de a tisztaság nem feltétlen a szüzesség... ma már. Ha fiatalon találsz valaki normálist, akkor nem gond. Ha felnőttként sem, akkor... vársz. - Vonok vállat, én nem vártam, de az én voltam. Josh... hát Josh az Josh, szerencsére Elee beavatta. Lia meg nem volt szűz, de lehet jobb lett volna.... viccet félretéve. Éreztem rajta, hogy nem voltak jó élményei.
-Attól függ mi az extrém... de finoman adagolva már egy-két dolgot hagyott nekem, bár nekem azok alapok de.... hát lassan építkezünk! - Mosolygok, vállat vonok. Az oralitás nekem pl alap, valakinek, mint Liának az is extra.
-Áh, Josh remek pókeres, ne feledd. Meg színész, hát előnnyel indul a kis piszok! - Nevetek, na meg azon is, hogy mennyire zavarba egy egyszerű témától, mint a körülmetélés.
-Azta, hát nem lehetett semmi, jól nekimehettél. De jah, jól hangzik, legalább kiéled barkácshajlamaid egy időre! - Vigyorgok a postaládán, bár fura hogy nem vesznek egy másikat inkább. Ha beázik vagy kidönti a szél és volt benne valami értékes levél annak annyi lesz.
A hóba pisilésen röhögök, tiszta dinka ez a Reeven, de ezért (is) kedvelem.
-Persze, hárman is elmehetünk! Vagy ha addigra lesztek annyira "jóban", akkor Felixet is hozhatnád. Amíg elleszel Liával mi maximum elmegyünk sörözni vagy nem tudom. Azt mondtad nem unalmas alak, csak feltalálnánk magunk. - Mosolygok és nem, nem a szexre gondoltam, (ha említetted hogy festő a képkiállítást is felvette, mert azt tuti szeretik mindketten), bőven akad más dolog is.
-Mármint hogyan gondolkodsz rólam? Azon morfondírozol hogyan is nézek is ki lenn, ha nincs bőr, oh, vajon borotválom-e magam? Ilyesmi? - Röhögök, nem, nem bírom megállni, mert amúgy tényleg nem tudom, mi hozza zavarba.
-Na igen, ebben egyetértünk! - Nevetek, végre, a hosszú vita végén zárjunk egy egyöntetű bölcsességgel!
-Fölötted áll? Maximum tapasztaltabb, egy kapcsolatban fontos az egyenrangúság Reeven, ezt ne feledd jó? - Nem akarom, hogy kiszolgáltatott legyen ennek a férfinak, jó lenne, ha Felix is tisztelné Reevent.
Aztán ölelkezve röhögünk a régi csókpartnereimen.
-Jah, a csaj is eléggé kiakadt, de nem sajnáltam érte, én is ki voltam akadva! - Röhögök, bár ha csak ez tud kiábrándító lenni bennem, de szép is lenne! De akkor sosem hányhatok Lia előtt, necces.
Halkan röhögcsélek, hogy össze-vissza puszilja az arcom, jobban ölelem.
-Jó, nekem mindegy. - Mosolygok, akkor nem bérelek cangát.
-Ha ennyire őszinte és még nem menekültél el, jó jel! - Vigyorgok Felixen, remélem tényleg normális a csávó és Reeven nem lőtt vele mellé.

-Igen. - Nem is kell többet mondanom, elvégre szerintem hasonlítunk, főleg hülyeségeinkben és hiányainkban, mint a szeret ily módú kimutatása, mint a csók. De ha egyszer jól esik? Kellemes, pihentető, fejlesztő, jah és egészséges a szó szerinti nyálcsere is elvileg...
Arra mondjuk nem számítok, hogy a hasam is elkezdi simogatni, gondolom azt szeretné, hogy jól essen, mint neki a hajkócolás, nem is téved. Tényleg kellemes, ahogy játszik a sebemnél arra megfeszül a hasam, de csak áttér a köldökömre, az izmaimra, lassú csókot váltva merülünk el mindketten az érzésben.
Helyezkedem, fő a kényelem, erre már a mellbimbóm is karcolja, automatikusan harapdálom finoman az ajkait, kezem a fenekére siklik, nehéz koncentrálni. De a csók az még mindig roppant kellemes, simogatja a hasam, bele-belesóhajtozom emiatt az előbbibe. Ujjaim a hajában játszanak, másik kezemen támaszkodom, az a nyakát éri és cirógatja. Érzem, hogy az alhasam is simogatja, arra is forrón lehelek ki némi levegőt, az is a hasam, szeretem, végignyalok az ajkán, megcsókolom, jelezve kellemes.
Arra viszont erősebbet nyögök, hogy lejjebb is érintenek az ujjai, váratlan, ha nem is kellemetlen, de kinyitom a szemem, hogy öhm, várjunk várjunk...
-Reeve... - Lehelem az ajkára, majd az arcát csókolgatom. Gondolom abbahagyja, akkor tanácstalan nézek rá, hogy hoppá, ezzel nem számoltam, hiába én vagyok az idősebb, szerintem egyikünk sem tapasztaltabb most, új a szituáció.
Ha nem hagyja abba akkor halkan nyögve borulok a nyakára és esetlen nyúlok a kezéért hogy belefűzzem ujjaim az övébe, feljebb húzzam. Na akkor kell idő, hogy meg bírjak állni, ellen bírjak állni a kísértésnek, hát akkor már nehéz lesz, főleg, hogy szórtan csókolom a nyakát, mert adja magát.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1217

TémanyitásTéma: Re: "Férfias kérdések" Sebastian-Reev   Vas. Nov. 22 2015, 17:59


+16

Nocsak!
- Nem bírod a vallást?
Kérdem ördögi mosollyal.
- Például? Neked a rendrakás? Ilyen kis hülyeségei mindenkinek vannak, de az igazán kemény agybetegség ritka.
Ezzel most nem azt akarom kifejezni, én mennyire különleges vagyok, hanem komolyabb, mintsem egy nüansz. Felixnek? Sejtem micsoda, de egyelőre félre van téve a gondolat, főleg Sebastian előtt!
- Ou, az igaz, akkor azt nem mondom, különben is…nem az a lényeg.
Próbálom megjegyezni a dolgot, mert ebben van valami,Sebastian többet van Liával, jobban ismeri.
Hmm Josh ezért régi vágású, bólogatok. Mivel Liával a szüleink rokonok, hát eltom képzelni… engem prűdnek szántak volna eredetileg, valaki olyannak, aki ráadásul csak a nászéjszakán fekszik le a feleségével. Anyám…
- Alapból is, persze, de nyilván a nevelése is erkölcsös volt.
Bólogatok mosolyogva, hihetetlen, de nagyon kellenek az ilyen emberek.
- Tudom, de nekem Lia annyira tiszta, mint egy eszményített szent Johanna szobor.
Magyarázom, pedig tudom, hogy nem az, de…. Várjunk csak! Ezért kísértés megrontani? bennem is bennem van, ami Felixben? Nem…Liának a lénye magával ragadó, nem hiszem, hogy csak a tisztasága miatt, de lehet, hogy az is szerepet játszik…
- Az jó, építkezni kell, gondolom úgy is össze kell csiszolódni.
A képzetelemben most Seb a kurva, Lia a tapasztalatlanabb, de a srác biztos kitanítja! Oké, próbálom féken tartani a kíváncsiságomat.
- Tényleg, Joshnak sok előnye van, nem fer
Nevetgélek, aztán biccentek, hogy letaroltam a ládát.
- Jah, majd leharapta a fejem. Csak akkor szerettem régebben, ha valami újat alkothattam dolgokból magamnak, aktív használatra, de egy postaláda… Kihívás lesz.
Főleg, mert annak a gánya Ericknek készül. Ha még tudnám, hogy Ravernoné…de f* se akarja az ő kritikus szemeit, vagy elismerését.
Háát Felixet? Nem is tudom mitől félnék, kit dugna meg előbb?
- Hm…nemtom, nem unalmas, de nemtom…
Vakarom a fejem, talán külön kellene mennem. Egyszer Liával, egyszer Sebastiannal.
- Vagy lehetne az, hogy vele Magyarországra megyek. Ott biztos van hó // hhahaha XD//
Veled mondjuk Svájcba
Most csak úgy mondok valamit… Róla? Folytatom a vöröslést, szerintem nagyon is érti mire célzok, csak szívat. Róla f* kontextusban…
- Rólad a lenti haverkáddal együtt
Nyögöm, annyira ég már a képem, hogy beletemetem a tenyerembe.
- Neeeem, vagyis deee, vagyis várj, tudom, hogy ott nem kell borotválni a szárán, felette nemtom, borotválod? Jah, hogy hogy nézhet ki
Dünnyögöm a tenyerembe, különben sem bírnék most ránézni.
- Kezet rá, kivégeztük Adoniszt
Sóhajtok megkönnyebbültem, bár a fejem még nem színeződött vissza, ez jó alkalom, hogy elvegyem az arcom elől és megrázzam a kezét, ha hagyja.
Fölöttem…tapasztalatban, bölcsességben, észben, szexben, kapcsolatokban, világfelfogásban, bármennyire is tiltakoztam, igaza volt én csak egy kiscserkész vagyok, még nincs kiforrva semmim. Kicsit esetlen biccentek.
- Jó persze, tudom, én másban vagyok jó…
Nem lényben, hanem mondjuk őő….sok mindent tudok csinálni! Fényképeket, énekelek és még írni is!
Nevetek a csajon és eskü szemben sincs, hogy ezzel a megjegyzéssel komplexust idéztem elő benne Lia kapcsán, az más, ha hány valaki, mintha a szájába öklendezik…
Összecsókolgatom, főleg ha tudnám milyen butaságokra gondol, lebeszélem a biciklibérlésről.
- Erős vagyok!
Csókolom meg az orrát, aztán alatta és a szája feletti részt (ahol mások bajuszt növesztenek)

A játékos puszilkodásnak az lesz a vége, hogy sajtként olvasok Sebastian-pizzára, csókolom egyre növekvőbb, követelőzőbb szenvedéllyel és hazudnék, ha azt mondanám, csak és kizárólag úgy, mint valami rokont.  Nyelvem érzékien simul az övére, lassabb és bensőségesebb fordulatokkal, miközben ujjaim is lassú, de határozott és bizsergető mozdulatokkal kábítják hasfalát. A fenekem, bárcsak ne is lenne rajtam nadrág, uh….biztos csak a szorítás miatt, eléggé nyom, kicsi a nadrág, nem férek el rendesen. Belenyögök, mikor a nyakam simítja, aztán az ajkaimra nyal, remegve, forrón viszonzom az ebből kibontakozó csókot. Ujjaim elvannak az alhasán, szinte érzem a csomós kéjt, ami megszorítja, ahogy ujjaim szemtelen bekandikálnak nadrágjába, s másik kezem rögtön követi is a gondolatmenetet: megérzem benne Sebastian férfiasságát, közben hallom a saját hangomat is. Francba! Hökkenten, szédülve nézek fel.
- Én…én csak…
Megbabonázva és csillagokat látva, elveszem onnan a kezem
- olyan kívánatos vagy
Nyögöm, közben csókol is, átkarolom, reszketve a felajzottságtól préselődöm hozzá odalenn is.
Nem lehet, Sebastian …ja Liáé!
- Öhm, mi lenne ha megcsinálnánk magunknak együtt?
Harapom be ajkam, azt átmenetileg nem tudja csókolni, eszembe jut, hogy hát azt is csináltam együtt fiúkkal, mindenki elintézte a sajátját, de egy helyiségben voltunk. Azért élveztem volna annyira....mert?


_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: "Férfias kérdések" Sebastian-Reev   Hétf. Nov. 23 2015, 00:14

16+

-Maradjunk annyiban, hogy tiszteletben tartom ha valaki vallásos, de engem hagyjon békén vele. A magam módján hiszek, nekem az úgy jó, ennyi. - Mosolygok, hát nem titok ez, de nincs mit tenni.
-De én az ilyen sok kis hülyeségre gondoltam, nem a pszichiátriai esetre. - Mosolygok, félreértett úgy fest.
-Igen, Lia olyan ártatlan. - Nem vonom kétségbe amit állít, Lia nekem is az, ha nem is szent (mert akkor nem lakna velem, az is biztos, bocs minden szentéletűtől).
-Valami olyasmi. - Hagyom rá, inkább csak az hogy Lia merjen nyitni az újra, játékosabban felfogni a szexet, esetleg elemibben. De utóbbit igyekszem nem erőltetni.
-Az már egyszer biztos, de ha összejön, akkor elmondhatod, van benned ezermesterhajlam! - Vigyorgok, szóval postaláda. Merész.
-Ugyan, Lia is biztos elfogadóbb lenne ha megismerné. Ki tudja, lehet nagyon megkedvelné ő is, akkor meg teljesen megnyugodhatnál. De ha korainak érzed sem baj, természetes, csak egy ötlet volt. Megyünk hárman, családiasan. - Nem erőltetem a témát, csak jelezni akartam felé, engem nem zavar, ha egy csaj helyett fiút hoz telelni.
-Hm, Liával terveztük hogy elmegyünk Magyarországra, a szülővárosába, jöhetnél. De elmegyek veled Svájcba is szívesen, szerintem ott még nem is jártam, jah! - Vigyorodom el.
Nevetek, hogy mennyire vörös és hogy szégyelli bevallani hogy próbál meztelen elképzelni. De ahogy dünnyög!
-Igen Reeven, borotválom. Nah, könnyebb elképzelni? - Vigyorgok rá pofátlanul, nem titkos az információ, de megéri vigyorogni a képébe.
Kezet rázunk, Adoniszt egy életre kiveséztük (remélem).
-Nem csak az hogy másban vagy jó. Egyszerűen nem vagy kevesebb, hm? - Ez fontos, nem akarom azt érezze, ő nem elég jó Felixnek.
-Sosem mondtam hogy nem! - Nevetek, hogy csókolja az orrom, meg a szám felett, nem is értem hogyan jött neki az erős, gondolom abból hogy jól bírja a kritikát.

A csókolózás maga nekem olyan természetes, hobbim és szenvedélyem, mióta rájöttem fiúkkal is élvezetes nyitottabb szemmel járok. Reeven pedig... hát rokonféle, de mindketten kezdő biszexek lévén kíváncsiak vagyunk, próbálgatjuk a dolgot. Én nekem a csók teljesen belefér a dologba, egy kis simogatástól sem érzem, hogy átkapcsolna az agyam feltétlen túltengő szexuális izgalomba, de mikor lenn érint akkor kibillenek a lelki egyensúlyból, mert csak egy paraszthajszál választ el attól hirtelen, hogy nagyon is többet akarjak a kedves Reeventől. Esetlen nézek rá, lihegve, kimelegedve, küzdve a váratlan hormontúltengéstől, amit egy egyszerű érintés idézett elő. A szavai... ahh, puszilgatom, csillapítom magam, de nem megy olyan gyorsan, elpirulok attól, hogy azt mondja kívánatos vagyok, talán nem tűnik fel neki hogy amúgy is pirosabb vagyok a melegtől.
-Te is... - Motyogom halkan, mint egy titkos vallomásként, hát nehéz lenne tagadnom, érzi rajtam, szerintem.
-Hogy... értem csak... öhm... - Esetlen mosolyodom el de leszek értetlen megint. Látszik átgondolom, de... -Én nem bírnám ki hogy ne nyúljak hozzád... bocs. - Vallom be neki őszintén, hát ha ott van mellettem nem bírnám ki hogy ne "segítsek" neki. Remegve sóhajtok egyet, némi oxigénhez jutva, kezem az oldalán pihen, lehunyom a szemem, ahogy megérzem fedetlen bőrét ott, ahol a póló felcsúszott.
-Azt hiszem erre kéne mondanom hogy butaságot csináltam ugye? - Simítom meg az arcát, az ajkát, kár hogy nem gondolom így. Jó volt basszus, mit szégyelljem? Meg Reeven férfi, a barátom, nekem nem olyan mintha egy nővel lennék. Ez pusztán kellemes, szorosabb lett a viszonyunk, de barátságon belül. De azért bűntudatom van, hogy így felhúztam, csókolom az ajkát.
Kezem a nadrágján csúszik a hasa felé, ujjaim a gombjával játszanak, szemezek vele ha hagyja.
-Szeretnéd? - Szerintem egyértelműen tudja mire gondolok, ha már én vittem tévútra, kiengesztelem. Ha akarja, ha meggondolná magát azt is megértem. Igazából nem tudom ilyenkor mit ír az "etikett" vagy a nem létező "kódex", de szerintem az kisebb bűn úgymond, ha csak örömöt okozok és csak csókot lopok, nem? Reeven talán okosabb lesz nálam.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1217

TémanyitásTéma: Re: "Férfias kérdések" Sebastian-Reev   Pént. Nov. 27 2015, 12:05

Felnevetek bólogatva
- Valahogy én is így vagyok ezzel.
- Én meg a pszichiátriai esetekre.
Eresztek meg felé félszeg mosolyt most. Én utóbbi vagyok, nem tagadhatjuk…
Lia ártatlanságát és dolgait bólogatva, vigyorogva fogadom, igen, igen egyetértek, szeretés van, jó nekünk //még…XD//
Juj, fájdalmasan nézek az ezermesterhajlamra.
- Na az durva lenne!
Annyira klisésen „férfias” hogy beleprüszkölök saját röhejes gondolatomba.
Nagyon hárman akar lenni, de én…külön mennék, Liával másképp viselkedem, ha Sebastian nincs, tartozom neki még egy csókkal, na és Sebastiannak? Ha ilyen jó ez nekünk, nem lenne jó egy kiránduláson is? Meg kellene beszélni Liával //természetesen ezt az ötletet később elvetem//
- Egyelőre maradjunk a vacsoránál, ami a hármas programot illeti, a többit meglátjuk. Felix imádnivaló, szerintem nem lesz gond. Olyan, mint egy régi vámpírgróf
Ugyan… ki ne szeretné?
- Értem, nemtom, nem akarlak benneteket zavarni. Lehet, hogy téged szívesebben vinne oda, gondolom neki fontos, mert szülőhely. Nem voltál még? Létezik olyan hely a világban, ahol még nem voltál?
Cukkolom nevetve.
Zavarba hoz, aztsetom hová legyek, neee mááár, ez olyan kínos, hisz Arról beszél! Megpróbálom elrejteni az arcom, ég az egész!
- Neh, ne csináááld már
Dőlök oldalra arcomra szorított kézzel. Nem akarom elképzelni!!!! Nincs rajta bőr és borotvált is! Neeeee.
Adoniszt hagyjuk a fenébe, remélem soha többé nem kerül elő, mert zsigerből utálni fogom, inkább arról beszélünk kevesebb vagyok Felixnél. Igazából ez tény. Kevésbé tapasztalt, zöldfülű, gyilkos…mitől lennék több?
- Kevesebb vagyok, de nem gond. Jó ez így, hidd el. Remélem neki elég.
//abból XD//
Csókolgatás forever…

A csók fenséges, folytatásos, merthogy annyira mélyül, hergel, tüzel az egész, hogy akarok még, többet, mohón, követelőzőn Sebastiantól. Fel sem fogom, hogy tőle, róla van szó, akit családomnak szeretnék, aki az unokatestvéremé, annyi vér távozik az agyamból, hogy csak a hormonok lüktetnek bennem, akarják most, azonnal és rettenetesen!
Viszont, amikor megszólít a hirtelen rádöbbenés földhöz vág, úgy nézek rá, mintha eddig fogalmam sem lett volna róla, ki alatt fekszem.  Zihálva reagálok valamit, próbálom felfogni mennyire nehéz leállni és olyan „kifogással” élek túl kívánatos. Annyira, hogy lényem egy része ordítva szakítaná szét azt a vékonyka hajszálat, ami elválaszt attól, hogy nekiessek és magamévá tegyem. Nyugalom Reeven, ezek csak a hormonok…
Miért kell ennyire jól kinéznie? Ennyire jó illatának lennie, ennyire puhának, ennyire? Wáááh! Mintha azt motyogná én is, válaszul pislogok. Hatalmas reakció. Jövök egy hülye ötlettel, valami kínos, titkos, de talán enyhülést hozóval, nem bírom ki, annyira szorít a nadrágom, annyira akarom… beharapom a szám, azt mondja nem bírná ki, hogy ne nyúljon hozzám.
- Igazad van, én sem, bocsánat
Nyögöm lehajtott fejjel, márpedig nem szabad egymáshoz érnünk! Beleremegek, ahogy hozzáér a meztelen felületemhez, akaratlanul is felsóhajtok.
- Én voltam, én támadtalak le.
Nézek rá egész testemben reszketve, a borzasztó gyilkos vágytól és a sokktól, hogy ezt Sebastian váltja ki belőlem. Lehunyom a szemem, amikor simogat, ujjaim ismét bemásznak a felsője alá simítani bőrét és megcsókol újra, s elveszem ebben megint egy kicsit.
Elakad a lélegzetem viszont, amikor necces területre téved. Hökkenten nézek rá, szeretném-e?
- De nem szabad, ugye? Ezt nem csinálják a családtagok… Hogyne szeretném basszus!
Fakadok ki hirtelen.
- De mi van, ha Lia miatt rossz dolog? Szerinted haragudna? Báááár végülis csak segítenél nekem és én neked. Ha már te, akkor én is akarom.
Nézek rá pislogva, még mindig reszketve. De ő szeretné-e?

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: "Férfias kérdések" Sebastian-Reev   Pént. Nov. 27 2015, 18:58

+18
-Jaj azt hagyjuk már! - Mosolygok rá, pszichológiai esetek külön fejezet.
-Jól van, nekem jó. Úgy sem most megyünk. - A vámpírgrófon nevetek. -Mert? Régimódi és ékesszóló, na meg szívja a véred folyton? - Nevetek, nem tudom miért lenne Felix olyan.
-Nem, ott még nem, ahh! - Hördülök fel a végén a szavaira, hogy létezik ilyen hely, na!-Sok helyen nem voltam még! Amúgy nem zavarnál, miért zavarnál? Neked is vannak arra gyökereid, nem? - Nézek rá, amúgy érezheti a hangomból felőlem egész nyugodtan jöhet, nem dőlök a kardomba, hogy nem kettecskén megyek az asszonnyal.
Aztán annyira zavarba hozom, hogy nagyon röhögök rajta, már folyik a könnyem is.
-Miiihhihihit? Hát tényleg csupasz vagyok mindenhogy! - Röhögök, sosem jellemeztem így magam, de most külön vicces, rádőlök kicsit, úgy nevetek.
-Nem vagy kevesebb, hidd el. Másban vagy tapasztaltabb, kiemelkedőbb. Ennyi. És szerintem elég neki, különben nem lenne veled. - Szerintem ő sem mondaná, hogy Reeven kevés neki, vagy hozzá képest kevesebb.

A csók hevében Reeven egyszer csak annak adja jelét, nem csak csókolózni szeretne, ez kizökkent, összezavar, ha nem is nagyon, de újra váltunk pár szót.
-Nincs mit megbocsájtani... de gondoltam nem menne! - Puszilom meg az orrát, ha már rákoppintani nem akarok.
-Dehogy támadtál... ne beszélj butaságokat. - Mosolygok rá, érzem hogy mennyire vibrál a teste, reagál az enyémre, nekem is csak az évek száma és a hasonlónak mondható szituációk segítenek, hogy ne másszak teljesen rá. Csak félig, ahogy elfekszem oldalt szorosan mellette, testem az övének préselve. Csípőjénél érezheti a vágyam keménységét.
Halkan hümmögök bele a csókba, hogy újra simogat, élvezetes, a csók is. De azért bűntudatom van, nagyon felcsigáztam, pedig nem ez volt a célom. De mindig elfelejtem, hogy a csókolózás nem mindenkinek végsőnek mondható program.
Kicsit félrenézek, majd vissza rá. Nem csinálják a családtagok, lehet, de én Henrynek hagytam volna, ha ad még egy kis időt, azt hiszem. Átgondolva mi történik? Emberek vagyunk ugyan úgy, főleg férfiak, teljesen igazán vérfertőzés sem történik, mert hogy? De elmosolyodom kedvesem, hogy kifakad, szeretné. Magyaráz, bólintok, Lia ügyében egyet értünk. Míg beszél alsó karom átvezetem a nyaka alatt, kezemmel az állánál elfordítva tőlem elfele kicsit, finoman, inkább csak utalva rá, mozdítsa.
-Tudod Reeven Liával a testiséget teljesen másképp éljük meg. Mindketten tudjuk teljesen bensőségesen, például mikor együtt vagyunk és szeretkezünk, idegenekkel nem akarunk már semmit, nekem a csók még hagyján, neki az is fura. Pedig kicsit többet iszik becsúszhat... de... - Adok egy csókot a nyakára, másik kezem ami a hasánál pihent rutinnal gombolja ki a nadrágját és húzza le a cipzárt. - Ha megértené én hogy élem meg vagy te, akkor nem haragudna. Amíg nem magyarázzuk el egyszer, jobb ha ez a mi titkunk marad, mi tudjuk, hogy ebben semmi különleges nincs... mindketten másba vagyunk szerelmesek, nem az érzelem visz hanem a test vágya és... - Simítok rá az alsója felett a férfiasságára. -én most azt akarom neked így is okozhassak örömöt.. lazulj el Reeve... - Nyalom meg a nyakát, amihez ha elfordította a fejét jobban hozzáférek, valamint a nadrágjai alá is benyúlok, teljesen végigsimítok rajta odalenn, finoman a heréi alá is nyúlok, kezem közé veszem őket, csuklómmal lejjebb tolva a ruhákat, hogy szabadabban legyen, kezem könnyebben kulcsolódhasson ékére és izgathassam azzal a plusz bőrfelülettel, amivel én már nem rendelkezem magamon, finoman, de határozottan szorítva. Nyakát is csókolni és szívni kezdem, de nyelvemmel folyamatosan erősen ingerlem a bőrt is, mert ez izgató valamint mert így nem fog nyomot hagyni. Szabad kezemmel elengedem az állát (bár ujjaimmal alig tartottam) és beletúrom a hajába. Úgy döntöttem, ha szeretné és nem érzi ő maga problémának, akkor mivel mi tisztában vagyunk vele, hogy csak a kíváncsiság hajt, magunk között marad, a kedvére teszek. A csókolózással úgy is ő tett az enyémre! Bár ez nekem is jól esik, érdekes és izgalmas... finom.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1217

TémanyitásTéma: Re: "Férfias kérdések" Sebastian-Reev   Szomb. Nov. 28 2015, 20:16

Gondolom nem érti, hogy én tényleg beteg vagyok. Hát van róla papírom! Mindegy…
- Egen, egy kicsit, olyan vámpírosan régimódi, szóval nem öreges, elegáns. Ékesszóló és ő hát…mást szív inkább
Vörösödöm bele ebbe nagyon. Viszont jobb lesz, mikor kicsit cukkolom.
- Hová szeretnél még elmenni?
Hm…gondolkodnom kell még ezen a Magyarországon, most csak vállat vonok.
- Elméletileg… valahol vonz az a tájék, még ha…nem is túl jó a kapcsolatom a szüleimmel alapjában véve, majd meglátom.
Úgy zavarba hoz, hogy kikészülök, ő meg rámdőlve nevet. Kilesek az ujjaim között arcizmaimmal viaskodva.
- Kinevetsz?
Próbálok számonkérő lenni, de nem megy, én is elröhögöm magam.
- Szóval mindenhol? Pedig úgy hallottam a lábgyanta elég fájdalmas.
Cukkolom, de persze a közelében sem vagyok annak, amit én kaptam a kis rohadéktól.
Ezzel vitatkoznék, de látom nem lehet, úgyhogy beletörődve sanyarú más véleményembe, biccentek egyet.
- Nem lenne, ez igaz, kösz.
Pillantok rá zavartabban. Ugorjunk a témáról!

Csókolózásba! Egyre vadabba, mélyebbe, hogy hirtelen forró és követelőző lesz minden, függetlenül attól, kicsoda ő. Egy rendkívül kívánatos valaki….akit akarok!
Egészen Lia gondolatáig, merthogy akkor koppanok, hebegek és bocsánatot kérek.
- Én kezdeményeztem…
Megpuszilja az orrom, hozzábújok, nekidöntöm a homlokom.
Nem értem miért cáfolja, amikor én tényleg…letámadtam. Közel fekszem hozzá és elmém ködén át próbálok logikusan gondolkodni. Igen, megvan az elhatározás, amíg meg nem érzem őt az oldalamnál. ÍÍ, hogy mennyire hozzá akarok érni! Szájjal megtehetem, csókolom, simítom arcát, beleakasztom ujjaim hajába, amikor mozdít, mozdulok, pedig épp csókokat akartam nyomni az arcára.
-Értem
Hazudom összeráncolt szemöldökkel. Legalábbis addig a részig összeráncolt, hogy ők ketten egymásra vannak hangolódva, minden stimmel, nem akarnak mást. Épp csak mi most… De hát Sebastian a csóknál nem is akart többet, ugye? Én erőltetem… Bár ő kérdezte. Felé fordulok, belesóhajtok a nyakcsókba, szólásra nyitom a szám, de bennem reked minden, mikor elkerekedett, nagy szemekkel megérzem matató ujjait a sliccemen. Szerintem röhögni fog a döbbeneten. Hangosan nyelek.
- Mármint…úgy éled meg hogy?
Bámulok rá nagy szemekkel.
- Na várj, várj, addig oké, hogy nem mondjuk el neki, én is így gondoltam, szerintem elég nehezen értené meg…de én nem vagyok másba szerelmes. Mármint Felix…csak tizenkettesen tetszik, de nem azon az önzetlen módon, ahogy neked Lia. Én még nem tartok ott, magamnak akarom… A test vágya…
Ismétlem kicsit kábán.
- Azért nem csak…ha…ha belőled indulok ki, hogy te…te egyszerűen így fejezed ki magad és…szükségünk van erre, mert nem értek hozzánk elég sokan. Vagyis nekem, vagyis hozzám.
Hisz nem beszélhetek az ő nevében.
- Biztos nem csak szánalomból?
Kérdezem ráncolgó orral, aztán bennem marad egy nyikkanás, ami kijön, amikor megérzem, hogy húzni kezdi rajtam a bőrt… Úristen….hogy lehet bőr nélkül élni?
A nyakam csókolja, jól mondja…lazítanom kellene, hisz biztos nem lesz már több ilyen, csak szívességet tesz és ha én is akarok neki, nem húzhatom sokáig. Sóhajtva elengedem magam, játsszon, közben átkarolom, nyakába fúrom arcom, a másik oldalon, szimmetrikusan az ő mozgásával. Csókolgatni kezdem, felfelé, a haja irányába, egyik kezem közben levándorol hátán és rászorít a fenekére… Halk nyögések szakadnak ki belőlem, ahogy mozog rajtam, ha folytatja.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: "Férfias kérdések" Sebastian-Reev   Today at 09:00

Vissza az elejére Go down
 

"Férfias kérdések" Sebastian-Reev

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
4 / 4 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4

 Similar topics

-
» Sebastian-Reev "Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel"
» Nem láttál semmit! ~ Christian és Sebastian
» Ma éjjel bízd rám magad!- Lia és Sebastian
» Kerülőúton - Usui, Reev
» Daniel & Sebastian & Marcus Treadaway

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: A világ legvégén :: Lakások, házak, otthonok :: Archívum-