-Na látod! - Ha nem csak a szex miatt tartja, akkor nem teljesen reménytelen a dolog.
-Hát... az unokanővéred előtt én sem éreztem még, szóval... Calliebe nem tudom szerelmes voltam-e, nem kizárt, ő azt mondta igen. Szóval én se vagyok hű de tapasztalt, de attól még tudom, hogy ez jó. - Mosolygok rá, ne féljen az érzéstől.
-Gondoltam, a hivatásosak nem szoktak agresszívak és kötekedőek lenni általában. Hogy lenne akkor vevőköre? Vagy... hogy mondják! - Nevetek kissé kínosan, de érti mire akarok kilyukadni gondolom. Az meg hogy nem mondd nekem igazat... fel se tűnik.
-Ezt mondom én is, attól hogy Lionel egy f.szkalap volt és mindketten tetszünk Liának, nem jelenti hogy nekem sincs agyam. - Mondom csak úgy odaszúrva, mert nem tudom miből vette, hogy majd összeverem a fiúját. Fiúját, ahaha, olyan vicces ezt elgondolni valamiért.
-Kössz, annyi megy, meg nem igazán érdekel a dolog ne haragudj. Nem szeretek verekedni. - Vallom meg neki, ha ettől kevésbé leszek férfias na bumm.
-Jah, aztán meg kiakad rám és leáll ápolgatni azt a taplót, nem vágom magam alatt a fát. - Liáról beszélünk. Liáról... mit hitt? Nem a sebesült pártját fogja fogni? Amúgy érezheti én is gondoltam erre, bármennyire nem passzol a habitusomhoz.
-Tudom, tudom, hát én sem vagyok, de a maga a kapcsolat... két férfi kapcsolata, milyen kapcsolatnak hívnád már azon kívül, hogy simán párkapcsolat? - Mondom neki kérlelően, ne higgye már hogy melegnek nézem, csak hát basszus, ha férfi a párja, el kell ismernie, hogy ez az.
-Reeve, tudom, tudom. Engem nem zavarna, hogy férfi, de az én vagyok. Idefigyelj, én pontosan értelek, van benne valami, ami senki előtte lévő személyben nem volt meg. Ha meg lett volna, nem lenne rád ekkora hatással, vagy máshogy lenne. Ezen ne kapd fel a vizet, ha belegondolsz, amúgy sincs benne semmi. Ma már nincs benne semmi szerencsére. - Próbálom lehűteni, ne sértésnek gondolja már, hanem pusztán ténynek. A kezét is megfogom és megszorítom ha hagyja, hát érezze már, hogy én szerintem nincsen ezzel semmi baj. Mondjuk durva lenne ha pont nekem lenne ezzel bajom...
-Az, az. Biszexuális. Bár a homoszexualitás nagyobb sikk még mindig, fontold meg! - Röhögök, de most csak ugratom.
-Miért, nem lennél boldog, ha boldognak láthatnád Felixet, ha látod mosolyogni, nevetni, nem melegedik fel a gyomrod, bizseregsz bele milyen jó? Nem elég már az a tudat is, hogy egyszerűen... van? - Én így érzem, de ha ő is így érez... nos, akkor visszaszívja az előző kijelentését.
-Nem vagy önző, egyszerűen csak arra vágysz amire mindenki. És szerintem már most azt akarod, hogy szeressen, nem? - Szúrom oda gonoszkásan.
-Tééényleg, bár Josh-t akkor még nem láttad... - Tör ki belőlem a nevetés, hogy hoppá, tényleg erről beszélek? Na már most már mindegy. De nevetek azon is, hogy méregeti az ölem.
-Téééényleg? Nofene! Milyen durva rokont nyertél magadnak látod? Keresve se találnál jobbat! - Nevetek, olyan jó hogy nem tudok Felix dolgairól.
Aztán csak lesek, nevetek, ez kész, látom szenved, nem hagyja magát, de nekem tényleg nem kínos a téma, összeszedem magam és olyan hangon válaszolok, mintha arról beszélnék hogyan iszom a teát.
-Mivel körül vagyok metélve, nekem ez nem adott, mint nektek, főként, hogy nem tudom magam úgy ingerelni, ugye, síkosító is kell. De cserébe tovább tart eljutni a csúcsig, ami nem hátrány, több az élvezet. - Vigyorgok, nem ciki ez, hát ha műteni kellett műteni kellett. Nem is ezzel van a bajom, hanem az ottani orvosok és nővérek hozzáállásával. Meg a kórházzal. Meg a macerával, hogy folyton borogatni kellett hogy be ne gyulladjon és hasonló. Ahh... De tisztálkodni könnyebb, ennyi előnye lett a sok szenvedésnek. Mert akadt...
Na de vigyorgok, hogy hasonló az ízlésünk férfiak terén (is).
-Honnan tudod hogy megfelelt neki? Zeusznak nem mondhatsz ellent, ha nem akarod egy marék hamuként végezni... - Vigyorgok, hah, nem hagyom magam!
Ellenben akkor mikor megcsókol, akkor nem ellenkezem, belesimulok a dologba. Ő is, nekem fel sem tűnik, hogy fokozza a tempót, mert alkalmazkodom, iszom a csókját, hajamba túr, mire reflexből viszonzom én is, én nem veszem észre magam, elvagyok, mint hal a vízben. Én a végtelenségig (vagy míg a szervezetem nem adja fel, hogy éhes, ilyen-olyan baja van) csinálnám, de hirtelen válik el tőlem némi fészkelődés után, már csak a koppanásra leszek figyelmes. Némileg kimelegedve hajolok oldalra, hogy lenézzek rá.
-Ennyire szédítő volt? Vagy csak eldobtad az agyad és keresed? - Vigyorgok, nyújtom neki a karom, jöjjön vissza, álljon fel. (már lábbal is, látom hogy máshogy már khm, megtörtént.)
-Már kávé sem kell mi? Felpörgettelek! - Vigyorgok, már nem tűnik álmosnak.
-Fiús estét akarsz? Nekem az sem baj, Lia sem haragudna érte szerintem. - Teszem hozzá, nekem mindegy.
-Honnan... felvettem a boltban és míg vásároltam abban voltam. Nem vettem meg, ha arra vagy kíváncsi! - nevetek, örülök, hogy tetszik neki a tétbeni cucc. Közben remélem felkapaszkodott, ha nem, felültem és úgy szedem össze, jöjjön már vissza a kanapéra.
Aztán csak nevetek, látom fogalma sincs.
-Nem muszáj... csókolóznál inkább? - Hajolok oda, vigyorogva, még mindig ő van inkább zavarban mint én, de hát most egy csók... vagy maga a csók, nekem belefér. Ha a póker mellett dönt, hozok pár kockát meg két lapot, tollakat. Ha más mond, alkalmazkodom, nem gond, ő a vendég.

-Hoh, milyen nagy tapasztalatod lett, mesélte, vagy tapasztaltad? - Vigyorgok a többesszámon.
-Pff, nem kell, gyomorba vágom és rohanok. Már ha annyira gáz a helyzet, amúgy volt már, hogy én nyertem. - Teszem hozzá, mert ennyi kell a férfiúi büszkeségemnek.
-Édes vagy, hogy kikéred magadnak, jó, akkor párkapcsolat. Valahol a párod, nem? - Vigyorgok, durcázik, behalok! A magyarázkodásom után a kijelentésén eltakarom a szám, ne nevessek már.
-Hát.. igen... de nem vagy meleg. A lányokat is szereted. - Én már csak tudom, én nekem nőm van, de hát ha nem lenne Reeve is tetszhetne akár.
-Oh! Ez nem dominancia kérdése. Mindketten férfiak vagytok, te is felkaphatnád. Ha megerősödsz újra, majd megpróbálod. Szóval bevisz az ágyba, mi? - Somolygok, áh, haláliak lehetnek ezek ketten, mint valami gerlepár. Az én fejemben megtévesztően aranyos párnak hangzanak... hehe.
-Értem, jól van. De nem vagy anyagedény, ne mondj ilyeneket! - Vigyorgok rá, próbálom oldani őt, de felfogtam, a meleg szó kerülendő.
-Miért lennél lányos? Fiús vagy. Ha lányos lennél nem tetszenél...neki! - Teszem hozzá gyorsan a végét, de elröhögöm, arra akartam utalni, ha lányos lenne, kevésbé kedvelném, szeretem ha egy férfi férfi, nah.
-Én lányosabb vagyok? Nem mondták még, így azt sejtem nem. Attól hogy egy férfival vagy nem leszel lányosabb. Ha mellette önmagad tudsz lenni, akkor férfias maradsz. Kivéve ha belül lánynak képzeled magad, de kétlem. Ne félj ilyen butaságoktól. - Mosolygok rá.
-Össze? Hááát... rám ez mán' nem hat haver! - Röhögök fel, hát ha ő b.zi, akkor én is.
Összetöröm szívecskés mentesnek hitt álmait, miszerint nincs belezúgva a félvér barátjába.
-Miért lenne rossz? Ha viszont szereted, akkor te is a boldogságára törekszel, mint ő a tiedre. - Nem tud meggyőzni, hogy ez rossz lenne, bukta.
Joshon röhögök.
-Persze, például mikor mentünk a tengerbe fürdeni, ott pucérok voltunk, fogadtam volna, hogy gyáva lesz hozzá, de bejött velem! Aztán csak egy két dolog, olyan könnyű zavarba hozni! - Bár az már otthon volt szerintem, de teljesen mindegy, ki emlékszik?
Aztán mivel belemegy a témába kifejtem, hogy pucérabb vagyok mint az átlag. Annyira bámul, röhögök némán. Majdnem olyan érzés, mintha hatalmas melleim lennének. Úristen átérzem milyen, mikor nem képesek az ember szemébe nézni!
-Tudod, a szemem feljebb van! - Röhögök, de rázom a fejem.
-Nem, dehogy, fitymaszűkület. Még kamasz voltam, meg kellett műteni, mert nem bírtam hátrahúzni a bőrt, fájt, minden bajom volt. A doki meg rögtön kiírt, amikor végre eljutottam oda. Nem volt kellemes, de most már nagyon jó. - Mosolygok, bár annyira néz, csóválom a fejem. - Ha fürdök majd gyere be, nem vagyok szégyellős. - Érezheti tényleg jöjjön be nyugodtan, most itt nem tolom le a gatyám, de amúgy engem nem zavar a dolog.
-Gondolod egy istennő egy halandó kedvére akart tenni? Inkább úgy használta fel saját igényeire! - A-a, nem győz meg, nem-nem.
A csók viszont meggyőző, kellemes, érzéki, heves, ami pedig a legérdekesebb, érzem Reeven mennyire gyorsan alkalmazkodik hozzám, nem csoda ha nem vágyom szabadulni, ez így roppant kényelmes és kellemes. Neki kevésbé, mikor puffan, de ez inkább vicces nekem, minthogy komolyan aggódjak.
-Ah, köszönöm a bókot, de ehhez te is kellettél... Felix nem csoda, ha hamar megtartott magának, szerintem egy csókból elég erre az elhatározásra jutni. - Vigyorgok, de tényleg, nézem a vöröslő ajkát és beharapom kicsit a sajátom. Huh. De legalább visszamászik mellém, nem menekül. Sőt, közel jön megint, de csak kajánul vigyorgok, átkarolom.
-Nem? Jó tudni, akkor max kakaó és tea. - Mosolygok, hamis gyerek ez a Reeve, figyelni kell rá.
-Mondtam, hogy Lia, meg hogy így sok a fiú, de majd hoz Josh egy csajt. Nagyon elvonom a figyelmed, úgy érzem. - Vigyorgok rá, nem, nem megy, hogy ne vigyorogjak, bocsánat.
-"Haha"... nem, nem, nincs ilyen gatyám. Liáét sem hordom titokban! - Nevetek, az kéne még!
-Az, Eleevel voltam, jót röhögött! - Nevetek én is, vicces volt.
-Majd elmegyünk a boltba és veszünk neked! - Röhögök, sejtem, hogy az élményre gondol, nem a gatyára, de muszáj volt! -De oké, persze, tudod, hogy minden hülyeségben benne vagyok. Ha meg nem tudtad, hát most már tudod! - Vigyorgok, aranyosan kérlel a szemével, de nem akartam volna nemet mondani amúgy sem.
Hülyéskedem a csókkal, hogy jobban lekötné mint a póker, de olyan beleéléssel mondja amit, hogy elpirulok. Nem is tudom, hogy pontosan mitől, a nyílt, egyértelmű bóktól, a nyilvánvaló ténytől, hogy én is szeretetéhes vagyok, na meg pajzán (ezt mindig megkapom) vagy a hajamba belekapó kezétől. Nem, utóbbitól nem, de az előbbiek esélyesek. El is nyílik az ajkam, nézem őt.
-Hmm... előbbiről nem tudok nyilatkozni, de... jó érzés. Ölelve lenni... csókolózni... kellemes. Tőled nem is tartok, mert nem vagy idegen férfi... a barátom vagy. Én ilyen vagyok... bocs... - Nem tudom most leb.szást kaptam, vagy sem, összébb húzom magam, de puhán csókolgatom az arcát, haladva a nyaka fele, ott is puhán megcsókolom párszor, megölelem.
-Haragszol rám? - Motyogom a fülébe, remélem nem. Josh-sal már egyszer elcsesztem, Reeve-vel nem akarom. Nem akartam felbosszantani, csak éreztetni akartam jó vele lenni, így is. Kötetlen, szabadon. És nem úgy értem Liától szabadon, hanem felvállalva hogy ilyen vagyok. Bohém és biszex... ilyesmi. Ha nem tol el, arcommal simulok az övéhez, kap még egy csókot a nyakára mert azt érem jelenleg. Ezt szereti, tudom, remélem lekenyerezem annyira vele, hogy ne bosszankodjon a hülyeségeimen.

-Én rád értettem. De te is akarsz, nem? Amúgy lehetne gyereketek, csak épp... nem egymástól. Ennyi. - Hát örökbefogadás, béranyaság... mittom én.
-Nem kell, biztos a tanár imidzs teszi! - Legyintek, de simogatja az egóm, hogy bejövök a csajoknak.
-Hát igen, igen, ez benne van. Én is van hogy nem értem Liát... de még őt értem leginkább a nők közül, szóval... - Nevetek, talán Eleet még de ennyi. A csajok furán gondolkodnak.
-Jah, gyári hibás vagyok, nincs mit tenni! - Amúgy a férfiak örökítik ezt a gént, apám cseszte el, nem? Ki tudja, hehe.
-De ez csak testiség, arra érted nem? Az mellékes! Hát ez a szakmája. Megszokta. De attól még társának akarhat csak téged! - Vigyorgok, szerintem nem lehetetlen.
Röhögök Josh beavatásán, khm, megtörtént... de ezt Josh érdekében titkolom.
-Én nem félreérthető vagyok, hanem egyértelmű. Tudja rólam, Phoenix után ő tudta meg először. Elfogadott, azt mondta nem zavarja. Nagy megkönnyebbülés volt. - Ezek viszont nem titkos információk, megosztom, ő se tartson Joshtól.
-Oh, az jó, majd mutasd meg a képeket! - Szeretem a tengert mint témát, remélem tényleg kimegy, szeretem a fotóit.
Röhögök mikor bámulja az ölem, kijelenti nem nézegette eddig a többi férfiét.
-Nem? Jól van... én se. - Röhögök, kíváncsiságból igen, de... nem tudatosan.
-Jah, de enélkül is kialakult volna, csak ki kell alakítani a technikát rá. De a lányok nem panaszkodnak, érzékenyebb vagyok lenn, de ennyi. - Magyarázom, könnyebben el tudja képzelni. De mivel nagyon nézi az ölem, látom ide kell az empirikus tapasztalás, felajánlom jöjjön be mikor fürdök.
-Persze, olyan mintha wc-re mennél. - Vonok vállat. Ha meg nincs itthon más még ez sem kell.
Először meglep az együtt fürdés, de a tavaknál leesik mire érti.
-Látom bejön a pucérkodás. Persze, menjünk. - Nevetek, miért ne?
//Ááá xDDD nem is tudja értékelni XDDD//
-Lehet a legjobb nője, de ha a legjobb nő csak csicskásnak tart az jó? - Heh, nem győz meg. Dúl a nagy csata kettőnk közt, persze játék az egész.
-Áh, én az alapján döntöm el jó lesz-e a szex, ne viccelj! Ha nem jó a csók, a szexet is hanyagoltam, kerestem mást. Sokat számít, ha nagyon jó a csók, csak mégjobb a szex is, szerintem ezt ő is kitapasztalta már, rutinosabb lehet mint mi ketten, ne viccelj! - Nevetek a csókunk után, hát éreztem, milyen jól csókol, el bírnám viselni, ha random elhalmozna vele, khm.
-Nem vagyok én olyan! Inkább lefotózlak és kiteszem háttérképnek! - Röhögök, nagyon elkábult a csókolózástól, szerintem azon az esze, nincs teljesen itt. De a nadrágra feleszmélt azért.
-Áh, az jól áll, legalább mikor 18 voltam jól állt! Motoros szerkó, bőrdzseki, jeee! - Vigyorgok, én ezekre gondolok, nem tudom ő pontosan mire. De látható erre könnyen rá tud venni.
-Amikor ráérsz! Jövőhéten hét elején? Mit szólsz? Egyetem után. Aha, ketten. - Bólogatok, kellenek a közös programok. -Meg a parkour is, de az lehet másik nap is. - Nincsenek elfelejtve, érezheti én is várom ezeket.
Aztán olyanokat mondd, nem tudom eldönteni dühös-e vagy sem. Zavarba is jövök, nem tudom kinevet-e, tényleg nem haragos-e, nem szeretném, ha az lenne.
-Biztos? - Mármint, hogy őszinte és nem haragszik.
-Nem, nem baj hogy mondtad... csak akkor szoktak hirtelen őszinték lenni velem, ha elcseszek valamit... megijedtem. - Nyugszom meg, csókolgatom a nyakát, ne haragudjon rám, akkor sem ha nem tette, menjünk biztosra!
-Haha... nem, nagyon nem. Ha téged nem zavar, nagyon nem. - Ölelem, puszilgatom, hogy félnék már hozzáérni? Ráharap a fülemre, halkan nevetek kicsit, vicces, de kellemes. Fülön csíptek! Hehehe. Kezem beleszökik a hajába, megkönnyebbülök. Fura vagyok, azt mondja, de azt azt is hogy nem baj.
-Nincs... mi rossz van a szeretet ilyen kifejezésében? Hogy ragaszkodom... szerintem nincs. - Szerintem... de Josh kva erkölcsös és még ő is belement, hát akkor nem lehet ebben semmi bűnös. Meg mi ebben a bűnös? Az lenne bűnös, ha hidegen hagyna ahogy van mindene. Jó, ez lehet a ló másik oldala, de ez akkor is a kevésbé bűnös oldal én mondom. Amúgy is főleg a kíváncsiság hajt mindkettőnket, úgy sejtem. Reeven kívánatos férfi, kedvelem, jó vele lenni. Ahogy csókolgatja az arcom, lehunyom a szemem, kicsit kell fordítanom a fejemen, hogy a szájam érje az egyik csókja. Kezem a tarkójára siklik, puhán veszem ajkaim közé az övét, olyan kellemes és puha csókolni! Szabad kezem ujjai cirógatják a nyakát, kóstolgatom a száját. Igen, igen, én vagyok a rossz, tudom, tisztában vagyok vele, de... én akkor sem érzem hogy rosszat csinálnék. Ha nem ellenkezik kis idő múlva a nyelvem is bekéredzkedik a szájába, simogatni akarom vele az övét. Én is igazodni akarok az ő technikájához, mosódjanak el a határok. Tanulok is valamit, mindenki másképp csókol, szóval még hasznos is. Ehehe.

-Hát... van benne valami nem? A gyermekeinkben élünk tovább. Még fiatal vagy, majd ha idősebb leszel, akarsz majd. - Mosolygok rá, nem tukmálom a dolgot, de így szokott lenni.
A koraira bólogatok, rendben, korai.
-Igen? Hát ilyen szita az agyam, látod? Minek is irigyelnél, mikor van egy Felixed, hmmm? - Vigyorgok rá, csak picit szívom a vérét, csak kicsit!
-Én se szoktam, nem jó érzés, ne vágyj rá! - Kócolom össze kicsit a haját, jó gyerek ez a Reeven, mondtam én!
-Hááát... nem tudom, féltékeny nem voltam még szerintem. De szerintem olyan lehet, igen. - Tényleg, hogyan lehet jól definiálni a féltékenységet és az irigységet?
-Ő választott... - Kacsintok rá, ez nem teljesen igaz, de valahol mégis. Lia Reevennek is mondhatta volna, hogy ha eddig nem voltunk közeli viszonyban, most se legyünk már.
-Ez nem verseny Reeven. Amikor én Callievel meg Ameliával is találkozgattam, meg so-so Eleevel, akkor nem rangsoroltam. Mindegyiküket másért imádtam, más fogott meg bennük. De Amelia egy idő után, ahogy jobban megismertem, sokkal fontosabb lett, többet szerettem volna... vele minden klappolt. - Magyarázom, hátha így megérti, nem számít, mióta ismeri a többieket, őt mióta ismeri, mert bárhogy alakulhat.
-Egyszerűen nem látja be, hogy jól néz ki és... kívánatos, vagy hogy mondjam. A hülyéskedésnél is mindenben benne van, szerintem nem is gondol bele, ha valami... már necces érted. Amúgy nem biszex, a lányokat szereti, most is udvarol egynek, ő komolyban gondolkodik. - Velem olyan... nem is tudom milyen a kapcsolata, de nagyon győzköd engem, hogy ő amúgy nem biszex, hát rábólintok.
-Igen. Hát... szabadon van, érted! Igaz, rég volt már, hogy műtöttek, de azért emlékeim még vannak. De kérdezz, ha érdekel, hát nm titok! - Nevetek, olyan vörös, biztos cikinek érzi, pedig hát... mit is?
Nevetek, nagyon vicces, ahogy zavarba jött saját magától!
-Én szeretek, biztos nem jön be? - Incselkedve kérdezem, a vigyorom is kaján. Nevetek azon is hogy nem kell a tó.
-És gondolod egy ennyire megkapó férfi, aki bárkit megkaphatna rabszolga akarna lenni? - Hah, nem hagyom magam, szerencsétlen Adonisz, kivesézzük.
-Én arra értem, van amikor... hát én a szájról ránézésre megmondom jól esne-e a csók. Ha még jól is csókol az illető, akkor rossz nem lehet a szex se. Beletanulni belelehet, persze. Ahh, de jó neked, istenem! - Nevetek, nekem voltak necces eseteim. Eleinte mindenkivel próbálkoztam, mert tinédzser voltam de uhh... hagyjuk.
Nevetek, átkarolom, hogy nekem dől, ő is röhög azon, hogy a háttérképem lesz rózsaszín gatyában.
-Te meg a családtagom, na és? Amúgy van képem a rózsaszín gatyában valahol a gépen, de nem adom oda, még a végén tényleg kiteszed! - Nevetek.
-De, de bármikor bármiben lehet fogadni. És jó hogy rájössz, hogy egy suliban lógunk egész nap, hmm! - Röhögök, ne már. De a parkourre bólogatok buzgón. Az jóóó.
-Háááát Nanaia próbált belém verni valamit, az alapokat tudom, de trükközni rég elfelejtettem már. - Hol vagyok már tizenhat... ahh... öregszem...
-Nem tom'. - Mondjuk hogy megcsókoltam? Ölelgetem... akármi.
-Nem, nem volt. Én értékelem az őszinteséget, a hallgatást nem bírom. Szóval nyugodtan, ha nagyon sok volt amit mondasz, úgy is szólok, nyugi. - De nem hiszem, hogy lesz ilyen.
-Hát... attól függ milyen érzések ezek. És nem hiszem, hogy hazudnak nekem folyton csak... nem tom. Éles véleményt ritkán hallok, Phoenix és Allegra mondták meg mindig a véleményük bármi is volt. Szeretem bennük. Benned is. - Mert ezek szerint ő is hasonló.
Csókolgatom a nyakát engesztelésből, meglep amit mond.
-Miért? Nem hagyod? - Amúgy nehéz elképzelnem miért nem.
Én engesztelni akartam a nyakával, a haja az már csak úgy jön, adja magát, a hasam simogatása halk sóhajt vált ki belőlem. Főleg, hogy beharapja az alsó ajkam, huh. Kimelegedtem.
-Más biztos mást mondana... - Teszem azért hozzá halkan, mert hát valószínű így van. De Lia is hagyta nekem még az elején, Josh is... hát tényleg nincs ebben semmi, ez jó, kikapcsol, ellazít. Nem kell sok, megint csókolózunk, hajamban érzem az ujjait, éppen csak elmosolyodom, mikor nyelvemmel is játszani kezdek az övével, csatlakozik, szabad kezemmel magamhoz ölelem, ahogy simul. Ha hagyja el is döntöm, közel maradva, közelebb is talán, de így kényelmesebb, jobban tudok figyelni a csókra, egészen belefeledkezem. Szívogatom az ajkait, lopva a nyelvét, néha csak nyalintok az övén, máskor mélyen csókolom, szenvedéllyel. A végtelenségig el tudnék így lenni. Néha simítok a haján, olyan puhák az ajkai, élvezem gyöngéden csókolgatni őket. Azt hiszem ebben a programban maradunk, majd pókerezünk máskor.

-Ne mondj már baromságokat! Jó génjeid vannak, jól nézel ki, okos vagy, egészséges. A drogot most hagyjuk, nem arra értem, bár ha engem kérdezel már nagyon jó színben vagy, szóval nyugodtan kijelentheted. Én a helyedben örökíteném a géneket... - Vigyorgok rá, ugyan, teljesen rendben van.
-Áh, akkor ezért mondtam! - Röhögök, biztos fel akartam húzni.
-Mindent egyszerre nem lehet, nő is legyen, tartós is, mikor férfi és kalandvágyó... - Vigyorgok, mikor borzolom a fejét ott tartja, nevetve folytatom, haláli srác!
-Reméljük mindened meglesz és nem. - Mosolygok rá, én ezt kívánom neki, hátha bejön!
-Van aki a saját testvérével nem tartja a viszonyt, letagadja. Szóval téged is letagadhatna éppenséggel, de nagyon szeret, sosem tenne ilyet! - Mosolygok Amelia kapcsán.
Nevetek Amelia kapcsán, ez aztán a biztató megfogalmazás!
-Kösz, nem nehéz és nem nagy falat, egészen törékeny teremtés az unokanővéred. - Mosolyintom el magam, hogy Lia valóban csodálatos.
-Nem tennék ilyet vele. Bár nem egyszer okozott merevedést már nekem a hülyéje! De sss... - Röhögök, Josh maga sem tud mindről, meg amúgy is.
-Hááááát az messze van Reeven, már hogy gyereknevelésről dumáljunk. És nem hiszem hogy Josh szextippeket kérne, felfedezi ő maga a csajt, ebben nincs kétségem. Amúgy is olyan mint Lia, nehezen beszél a szexről. Pedig basszus az is egy téma! - Nevetek. - Amiről akarnak. Nincs megkötés. Annyi, hogy egy barátban megbízol és neki belsőségesebb dolgokat is elmondasz, olyat is megkérdezel, amit másvalakitől ugyanabban a helyzetben nem tennéd. És de, Josh-sal imádjuk a klisés alaptémákat is! - Vigyorgok, bármiről eldumálunk, a paprikás krumpli receptjéről is ha olyanunk van.
Nevetek, hogy ennyire zavarba jön attól, hogy kevesebb bőrrel rendelkezem mint ő, komolyan!
-Miért jöttél ennyire zavarba, ugyan mondd már meg! - Tényleg érdekel.
-Ki mondta hogy a zárt körű nudista strandunkra beengedjük a múmiákat? - Röhögök, mert én sem vagyok amúgy a híve. A "de" felkelti a figyelmem, vigyorgok is.
-Jajaja, az én feszes bőröm és kemény fenekem jó látvány! - Vigyorgok hát ezt nem bírom ki, de magamhoz húzom kicsit, megölelgetem, ne vörösödjön már ettől.
-Meeeeeert Zeusz máskülönben mondjuk kinyírja vagy örök szenvedésre ítéli, esetleg valami féreggé változtatja... szörnnyé... akármi? - Nevetek, hát Adonisznak ki lett kötve hogy ez van fiam és kész, ő mesélte, szóval miről is beszélünk?
A csókolózás kerül szóba meg a rossz tapasztalatok, vágok egy fintorszerűséget, hogy juj, hát volt.
-Háááát volt egy csaj, hát ő nem tudott csókolózni, vagyis lehet tudott, de mi nem voltunk kompatibilisek. Ahogy elváltak az ajkaink nyúlt a nyálcsík, sok nyála volt vagy nem tom, de brrr.. - Rázom a fejem is, hogy wááh, nem volt jó. - Meg egy másik meg nem csinált mást, csak eszeveszett tempóban forgatta a nyelvét, nem hogy élvezetes nem volt, de zavaró is! Meg olyan is volt, aki a manduláim akarta folyton nyalogatni, mindig fulladoztam, nem is értettem! - Röhögök kínomban, vannak ilyenek, vannak.
Mikor bújik a mellkasomnak adok a fejére egy hosszabb puszit, simogatom a hátát.
-Pfff, na tessék, de szép bemutatkozás lenne. "Ó helló Sebykém, szóval te vagy a meleg, aki dísznek tartja a barátnőjét, ahaaa, tudok egy jó sminkest, férfiakat is vállal..." - Csóválom a fejem a rózsaszín gatya és Felix kapcsán, hogy még csak az kéne!
-Hah... na kössz, benn letagadsz mi? Az a tanár? Milyen tanár, éééén nem ismerem, az valami idióta! - Nevetek, remélem nem csinál ilyet, de nem hiszem, hogy szégyellni való lennék.
[color=royalblue]-Az már biztos, ha most nem is rohanok a rádióba már, de ott a szakkör, meg a dogák, meg a fogadóóra, meg készülni is kell, szóóóóóval jah, van hogy benn vagyok még.
-Nekem tetszik, bár a biciklivel való baromkodást jobban csíptem. - Vallom meg, ezt Nanának nem említettem, örültem, hogy eljön velem baromkodni.
-Fogok. - Mosolygok, úgy érzem rájött, nekem ez nem baj, hogy őszinte, meg nagy fiú vagyok már, szólok, ha van valami.
-Igen. Szerintem is, ebből ismerjük meg a másikat. Amúgy nem rossz hallani, szeretem a könnyed vitákat, a szócsatákat. Van hogy meggyőznek, van hogy sehogy se. Mikor mi. - Mosolygok rá.
-Biztos túl vagány voltál, nem merték... - Somolygok, de ellazulok teljesen, hogy a hasam piszkálja. A rosszcsont...
Megmosolygom a válaszát, hogy mások véleménye mellékes, de hamar belefeledkezünk a csókolózásba megint. Eldöntöm, érzem a lábát a lábaim közt, de a csókra fókuszálok. Igaz, ha ő a lábára is figyel fogja érezni a következményeket, de hát ezt nem tudom kizárni!
Főleg, mert Reeven nagyon jól csókol, annyira élvezetes és könnyed, mint lebegni a víz felszínén. Nem is hagyom abba, csak akkor lihegek halkan egy sort, mikor megszólal és nyalja az ajkam.
-Ez jobban tetszik mi? Chérie... - Emelek egyet a szemöldökeimen, majd nevetek vele csók közben. Nem szorul korrepetálásra, de az ismeretanyag felfrissítése sosem hátrány. Jobban rá is fekszem, hasonlóan hozzá, az én lábaim közé is elnyúlik az ő lába. Tartom magam azért, csak annyira préselődöm hozzá, ami még nem nehezíti a légzését, nem kényelmetlen. Játékos szenvedéllyel csókolom tovább, kezem hol a hajában úszik, hol a nyakát karcolom, simogatom, van hogy az arcára simítom a hüvelykujjam. Egyre inkább perzsel a levegő, amit beszívok vagy kilélegzek, melegem is lesz. Kicsit fészkelődöm is a derekammal, hogy kényelmesebben elfeküdjek rajta, addig kezem a combjára siklik, hogy egy kicsit nyissa el a lábát, majd szökik is vissza a kezem a hajába. Nem terveztem egyéb módon rosszalkodni, nekem a csókolózás már-már hobbi, művészet, és ritkán van lehetőségem hosszan csak csókolózni, elvégre Liával hamar a szex részre váltunk, azaz az lesz a domináns nem a csók. Remélem neki sem kényelmetlen így, nehéz lenne nem érezni hogy hasonló "gondjai" vannak mint nekem.

-Jah, hát mondj már egy normális embert nekem! - Nevetek, mindenkinek vannak hülye dolgai, senki sem kivétel.
Borzolom a haját, úgy néz ki mint valami csíntalan ötéves ezzel a frizurával de csak nevetünk az egészen.
Mikor megint tartja a fejét elfésülgetem a haját, mert Lia megjön és azt hiszi bedilizett tudóst játszik az uncsiöcsikéje vagy ilyesmi.
-Na hát megnézném, hogy pont emiatt mondja nem érdekled eztán, csak mert végre megtetszett valaki és boldog vagy! - Forgatom a szemem, Reeve sem gondolhatja komolyan, hogy Lia ilyen lenne.
-Annyira talán neeeeem, de mint egy... kristályvázára... az talán kicsit masszívabb. - Nevetek, Lia bizonyára kikérné magának, hogy nem kell őt ennyire félteni, de na.
-Néha azért látja, szerintem zavarba jön, de hát annyit együtt vagyunk, szerintem megedzettem! - Vigyorgok, amúgy igaza van, ha nem Joshról lenne szó, szerintem már kikergettem volna az illetőt a világból. Valamiért eszembe jutott Zin és el kell fojtanom a röhögést. Előbb Kili, majd én... szerencsétlen.
-Jah, hát ő vele nehezebb. Neki nem természetes, hogy erről beszélgetünk, de már halad vele. - Bólogatok, hogy azért néha már bevállalja, hogy ki is mondja a dolgokat, bár zavarba tudom vele hozni. Josh is ilyen, nem csak az említett Lia
-Akár, bár a végén mindig ő nyert valahogy nem tudom hogyan csinálja. Lehet igazából nálunk is pajzánabb csak jó színész és elhiteti velünk, hogy prűd beszélni róla! - Nevetek, ki tudja, Josh rejtett titkai.
-Akár, vagy milyen az idő, mit csináltam tegnap este, milyen hirdetést hallottam a rádióban, akármi. Postaládát? Minek? - Ha mondta is nem az fogott meg, nem tudom hirtelen miről beszél.
-A hideget? Mire érted? Bírom, jobban mint a hatvan fok meleget. A telet is szeretem amúgy, ha hideg, de itt mindig csak várom, de sosem jön ugye! - Nevetek, az európai időjáráshoz vagyok szokva, nem ehhez.
-Ahaaaaaaa, szóóóóval neeeeem, akkor... minek nevezzem a pusmogásod és az arcpírod? - Vigyorgok, piszkálom még egy kicsit.
Látom a zártkörű nudista fürdéssel megleptem, röhögve húzom magamhoz, lökött.
-Igen, de szerited egy istennőt ki lehet elégíteni? Neki nincsenek határai, te ember vagy, neked vannak. Megterhelő lehet egy isteni igénynek megfelelni. Na meg a külső nem minden. Jó lenne neked Felixszel, ha a külseje maradna, a tudása többszöröse lenne, de a jelleme akaratos, kielégíthetetlen és magasan feletted lenne mindenben? - Áh, meddő vita, legyintek is, azt hiszem dacból sem fogunk engedni a másiknak már.
//Most olvasom a női Ravernont xDDDD Asszem hasonlóan gondolkodunk xD//
-Pffúj, hát az lett, komolyan elég kiábrándító ha beleöklendezel a csókba... - Röhögök vele, mert kész az egész, de jó hogy már nincs ilyen.
Hozzám bújik, puszilgatom a fejét jutalomból, jó érzés így lenni. Nekem családias, végtére is Henryt is agyon nyúztam.
-Aha, mindjárt idehozom majd a gépet, megkeresem neked. - Miért is ne? Vicces az a kép, Josh is megkapta ajándékba, mert pont ezzel hülyéskedtünk előtte.
-Na kössz! - Röhögök a francianélküliségen, de örülök, hogy nem fog kerülni a suliban. Mosolygok hogy megpuszil, simítja az arcom.
-Én szeretem, élvezem a tanítást. - Mint látta, ugye.
-Nah, hát akkor biciklihetünk is, de nekem bérelni kell majd. - Bólogatok, az se rossz program. Bár szerintem fel fogja törni a seggem a canga, rég ültem már egyen is.
-De ez fontos, egy kapcsolatban pláne fontos. Maradjatok is őszinték. - Lia sem hazudott nekem, csak titkolózott. Az más..
Vigyorgok, hogy jó a tézisem, miszerint azért nem értek hozzá, mert félték a vagánysága miatt.
-Hasonlítunk... - Vigyorgok, már a csókolózás piciny szünetében, mert én is tapasztalás útján szeretek tanulni, jobb. Most például Reeven csókolózási technikáját sajátítom el, olvadok vele egybe, játékosan csókolva őt. Belesóhajtok a nyelvtáncba aztán, mikor keze a pólóm alatt a hasamra simul, feltérképezi azt. Kitapinthatja feszülő hasam minden porcikáját, a heget rajta, amit nem szeretek, de mégis testem sajátja. Könnyebben is koncentrálok a kezére, mert az ajkai és a nyelve is lelassul, érzékibb lesz, halkan nyögdécselek. Míg próbálom kényelmesebb pózba rakni magam, szopogatja az ajkam, sóhajtozom, elhelyezkedem rajta, ő pedig simogatja a mellkasom is már, nem csak a hasam. El is emelem magam kicsit, hogy jobban elérjen, de a csípőm lenn marad. Olyan kellemes, de nem tudom kizárni milyen izgató is egyben. Finoman harapdálom az ajkait, játszom a nyelvével a szánkon kívül is, majd mélyedek el a csókjában újra, forrón, elfojtott hümmögéssel. Kezem a hajából és a nyakáról csak lebarangol az oldalán, rásimítva a fenekére, nem bírom megállni. De nem simogatom ott sokat, lejjebb haladok a combjára, majd vissza az oldalán a hajába, nagyobb elánnal fonom ujjaim a fürjei közé. Akaratlan is mozdul néha a csípőm, hogyha a köldökömnél jár, azt imádom, a csókjaimon is érezheti, akkor megosztom a figyelmem, selymesebb lesz minden nyelvérintésem. Nem bírok, de nem is akarok elszakadni az ajkaitól, rabul ejtett a hangulat, az érzés, az újdonság varázsa.

16+

//xDDD Matt nevű haverod üzeni no para, minden játéka befagyott, szóval... XD Ráérsz, tényleg, eljön majd az ő ideje is xD//

-Hát ha térítőset játszik a haverod hidd el, más hülyeségei lesznek, nekünk Josh-sal sok hülye szokásunk van, Felix meg... őt nem ismerem, de ne mondd, hogy nincsenek nüanszai! Liának is vannak! - Nevetek, főleg, hogy őt ki is hagyta, bár Lia hóbortjairól nyílván tud.
-Szerintem... pont hogy a hivatása borítja majd ki, nem az hogy férfi, hát oké, nem lány, de egy hivatásos az ő szemében biztos durván fog hangzani. - Vigyorgok kínosan, mert Lia ezen (kiakadós) oldala még rejtély nekem, de majd elválik.
-Jajaja, szebb! - Röhögök a kristályon én is.
-Nem tudom. Josht a nagyszülei nevelték, természetes, hogy neki ezek olyan... necces dolgok. De próbál nyitott lenni. - Khm, miért az jár a fejemben, hogy elrontom Josht? Ehehe... - Lia meg... őt nem tudom hogyan nevelték, de szerintem ő alapból ilyen jóérzésű. Megfelelő indokkal bárkit elfogad. Például hogy legyen jó a másik, vagy jólelkű... szerintem neki több sem kell. - Mosolygok, Lia olyan elfogadó!
-Na igen, de a tisztaság nem feltétlen a szüzesség... ma már. Ha fiatalon találsz valaki normálist, akkor nem gond. Ha felnőttként sem, akkor... vársz. - Vonok vállat, én nem vártam, de az én voltam. Josh... hát Josh az Josh, szerencsére Elee beavatta. Lia meg nem volt szűz, de lehet jobb lett volna.... viccet félretéve. Éreztem rajta, hogy nem voltak jó élményei.
-Attól függ mi az extrém... de finoman adagolva már egy-két dolgot hagyott nekem, bár nekem azok alapok de.... hát lassan építkezünk! - Mosolygok, vállat vonok. Az oralitás nekem pl alap, valakinek, mint Liának az is extra.
-Áh, Josh remek pókeres, ne feledd. Meg színész, hát előnnyel indul a kis piszok! - Nevetek, na meg azon is, hogy mennyire zavarba egy egyszerű témától, mint a körülmetélés.
-Azta, hát nem lehetett semmi, jól nekimehettél. De jah, jól hangzik, legalább kiéled barkácshajlamaid egy időre! - Vigyorgok a postaládán, bár fura hogy nem vesznek egy másikat inkább. Ha beázik vagy kidönti a szél és volt benne valami értékes levél annak annyi lesz.
A hóba pisilésen röhögök, tiszta dinka ez a Reeven, de ezért (is) kedvelem.
-Persze, hárman is elmehetünk! Vagy ha addigra lesztek annyira "jóban", akkor Felixet is hozhatnád. Amíg elleszel Liával mi maximum elmegyünk sörözni vagy nem tudom. Azt mondtad nem unalmas alak, csak feltalálnánk magunk. - Mosolygok és nem, nem a szexre gondoltam, (ha említetted hogy festő a képkiállítást is felvette, mert azt tuti szeretik mindketten), bőven akad más dolog is.
-Mármint hogyan gondolkodsz rólam? Azon morfondírozol hogyan is nézek is ki lenn, ha nincs bőr, oh, vajon borotválom-e magam? Ilyesmi? - Röhögök, nem, nem bírom megállni, mert amúgy tényleg nem tudom, mi hozza zavarba.
-Na igen, ebben egyetértünk! - Nevetek, végre, a hosszú vita végén zárjunk egy egyöntetű bölcsességgel!
-Fölötted áll? Maximum tapasztaltabb, egy kapcsolatban fontos az egyenrangúság Reeven, ezt ne feledd jó? - Nem akarom, hogy kiszolgáltatott legyen ennek a férfinak, jó lenne, ha Felix is tisztelné Reevent.
Aztán ölelkezve röhögünk a régi csókpartnereimen.
-Jah, a csaj is eléggé kiakadt, de nem sajnáltam érte, én is ki voltam akadva! - Röhögök, bár ha csak ez tud kiábrándító lenni bennem, de szép is lenne! De akkor sosem hányhatok Lia előtt, necces.
Halkan röhögcsélek, hogy össze-vissza puszilja az arcom, jobban ölelem.
-Jó, nekem mindegy. - Mosolygok, akkor nem bérelek cangát.
-Ha ennyire őszinte és még nem menekültél el, jó jel! - Vigyorgok Felixen, remélem tényleg normális a csávó és Reeven nem lőtt vele mellé.

-Igen. - Nem is kell többet mondanom, elvégre szerintem hasonlítunk, főleg hülyeségeinkben és hiányainkban, mint a szeret ily módú kimutatása, mint a csók. De ha egyszer jól esik? Kellemes, pihentető, fejlesztő, jah és egészséges a szó szerinti nyálcsere is elvileg...
Arra mondjuk nem számítok, hogy a hasam is elkezdi simogatni, gondolom azt szeretné, hogy jól essen, mint neki a hajkócolás, nem is téved. Tényleg kellemes, ahogy játszik a sebemnél arra megfeszül a hasam, de csak áttér a köldökömre, az izmaimra, lassú csókot váltva merülünk el mindketten az érzésben.
Helyezkedem, fő a kényelem, erre már a mellbimbóm is karcolja, automatikusan harapdálom finoman az ajkait, kezem a fenekére siklik, nehéz koncentrálni. De a csók az még mindig roppant kellemes, simogatja a hasam, bele-belesóhajtozom emiatt az előbbibe. Ujjaim a hajában játszanak, másik kezemen támaszkodom, az a nyakát éri és cirógatja. Érzem, hogy az alhasam is simogatja, arra is forrón lehelek ki némi levegőt, az is a hasam, szeretem, végignyalok az ajkán, megcsókolom, jelezve kellemes.
Arra viszont erősebbet nyögök, hogy lejjebb is érintenek az ujjai, váratlan, ha nem is kellemetlen, de kinyitom a szemem, hogy öhm, várjunk várjunk...
-Reeve... - Lehelem az ajkára, majd az arcát csókolgatom. Gondolom abbahagyja, akkor tanácstalan nézek rá, hogy hoppá, ezzel nem számoltam, hiába én vagyok az idősebb, szerintem egyikünk sem tapasztaltabb most, új a szituáció.
Ha nem hagyja abba akkor halkan nyögve borulok a nyakára és esetlen nyúlok a kezéért hogy belefűzzem ujjaim az övébe, feljebb húzzam. Na akkor kell idő, hogy meg bírjak állni, ellen bírjak állni a kísértésnek, hát akkor már nehéz lesz, főleg, hogy szórtan csókolom a nyakát, mert adja magát.

16+

-Maradjunk annyiban, hogy tiszteletben tartom ha valaki vallásos, de engem hagyjon békén vele. A magam módján hiszek, nekem az úgy jó, ennyi. - Mosolygok, hát nem titok ez, de nincs mit tenni.
-De én az ilyen sok kis hülyeségre gondoltam, nem a pszichiátriai esetre. - Mosolygok, félreértett úgy fest.
-Igen, Lia olyan ártatlan. - Nem vonom kétségbe amit állít, Lia nekem is az, ha nem is szent (mert akkor nem lakna velem, az is biztos, bocs minden szentéletűtől).
-Valami olyasmi. - Hagyom rá, inkább csak az hogy Lia merjen nyitni az újra, játékosabban felfogni a szexet, esetleg elemibben. De utóbbit igyekszem nem erőltetni.
-Az már egyszer biztos, de ha összejön, akkor elmondhatod, van benned ezermesterhajlam! - Vigyorgok, szóval postaláda. Merész.
-Ugyan, Lia is biztos elfogadóbb lenne ha megismerné. Ki tudja, lehet nagyon megkedvelné ő is, akkor meg teljesen megnyugodhatnál. De ha korainak érzed sem baj, természetes, csak egy ötlet volt. Megyünk hárman, családiasan. - Nem erőltetem a témát, csak jelezni akartam felé, engem nem zavar, ha egy csaj helyett fiút hoz telelni.
-Hm, Liával terveztük hogy elmegyünk Magyarországra, a szülővárosába, jöhetnél. De elmegyek veled Svájcba is szívesen, szerintem ott még nem is jártam, jah! - Vigyorodom el.
Nevetek, hogy mennyire vörös és hogy szégyelli bevallani hogy próbál meztelen elképzelni. De ahogy dünnyög!
-Igen Reeven, borotválom. Nah, könnyebb elképzelni? - Vigyorgok rá pofátlanul, nem titkos az információ, de megéri vigyorogni a képébe.
Kezet rázunk, Adoniszt egy életre kiveséztük (remélem).
-Nem csak az hogy másban vagy jó. Egyszerűen nem vagy kevesebb, hm? - Ez fontos, nem akarom azt érezze, ő nem elég jó Felixnek.
-Sosem mondtam hogy nem! - Nevetek, hogy csókolja az orrom, meg a szám felett, nem is értem hogyan jött neki az erős, gondolom abból hogy jól bírja a kritikát.

A csókolózás maga nekem olyan természetes, hobbim és szenvedélyem, mióta rájöttem fiúkkal is élvezetes nyitottabb szemmel járok. Reeven pedig... hát rokonféle, de mindketten kezdő biszexek lévén kíváncsiak vagyunk, próbálgatjuk a dolgot. Én nekem a csók teljesen belefér a dologba, egy kis simogatástól sem érzem, hogy átkapcsolna az agyam feltétlen túltengő szexuális izgalomba, de mikor lenn érint akkor kibillenek a lelki egyensúlyból, mert csak egy paraszthajszál választ el attól hirtelen, hogy nagyon is többet akarjak a kedves Reeventől. Esetlen nézek rá, lihegve, kimelegedve, küzdve a váratlan hormontúltengéstől, amit egy egyszerű érintés idézett elő. A szavai... ahh, puszilgatom, csillapítom magam, de nem megy olyan gyorsan, elpirulok attól, hogy azt mondja kívánatos vagyok, talán nem tűnik fel neki hogy amúgy is pirosabb vagyok a melegtől.
-Te is... - Motyogom halkan, mint egy titkos vallomásként, hát nehéz lenne tagadnom, érzi rajtam, szerintem.
-Hogy... értem csak... öhm... - Esetlen mosolyodom el de leszek értetlen megint. Látszik átgondolom, de... -Én nem bírnám ki hogy ne nyúljak hozzád... bocs. - Vallom be neki őszintén, hát ha ott van mellettem nem bírnám ki hogy ne "segítsek" neki. Remegve sóhajtok egyet, némi oxigénhez jutva, kezem az oldalán pihen, lehunyom a szemem, ahogy megérzem fedetlen bőrét ott, ahol a póló felcsúszott.
-Azt hiszem erre kéne mondanom hogy butaságot csináltam ugye? - Simítom meg az arcát, az ajkát, kár hogy nem gondolom így. Jó volt basszus, mit szégyelljem? Meg Reeven férfi, a barátom, nekem nem olyan mintha egy nővel lennék. Ez pusztán kellemes, szorosabb lett a viszonyunk, de barátságon belül. De azért bűntudatom van, hogy így felhúztam, csókolom az ajkát.
Kezem a nadrágján csúszik a hasa felé, ujjaim a gombjával játszanak, szemezek vele ha hagyja.
-Szeretnéd? - Szerintem egyértelműen tudja mire gondolok, ha már én vittem tévútra, kiengesztelem. Ha akarja, ha meggondolná magát azt is megértem. Igazából nem tudom ilyenkor mit ír az "etikett" vagy a nem létező "kódex", de szerintem az kisebb bűn úgymond, ha csak örömöt okozok és csak csókot lopok, nem? Reeven talán okosabb lesz nálam.

-Jaj azt hagyjuk már! - Mosolygok rá, pszichológiai esetek külön fejezet.
-Jól van, nekem jó. Úgy sem most megyünk. - A vámpírgrófon nevetek. -Mert? Régimódi és ékesszóló, na meg szívja a véred folyton? - Nevetek, nem tudom miért lenne Felix olyan.
-Nem, ott még nem, ahh! - Hördülök fel a végén a szavaira, hogy létezik ilyen hely, na!-Sok helyen nem voltam még! Amúgy nem zavarnál, miért zavarnál? Neked is vannak arra gyökereid, nem? - Nézek rá, amúgy érezheti a hangomból felőlem egész nyugodtan jöhet, nem dőlök a kardomba, hogy nem kettecskén megyek az asszonnyal.
Aztán annyira zavarba hozom, hogy nagyon röhögök rajta, már folyik a könnyem is.
-Miiihhihihit? Hát tényleg csupasz vagyok mindenhogy! - Röhögök, sosem jellemeztem így magam, de most külön vicces, rádőlök kicsit, úgy nevetek.
-Nem vagy kevesebb, hidd el. Másban vagy tapasztaltabb, kiemelkedőbb. Ennyi. És szerintem elég neki, különben nem lenne veled. - Szerintem ő sem mondaná, hogy Reeven kevés neki, vagy hozzá képest kevesebb.

A csók hevében Reeven egyszer csak annak adja jelét, nem csak csókolózni szeretne, ez kizökkent, összezavar, ha nem is nagyon, de újra váltunk pár szót.
-Nincs mit megbocsájtani... de gondoltam nem menne! - Puszilom meg az orrát, ha már rákoppintani nem akarok.
-Dehogy támadtál... ne beszélj butaságokat. - Mosolygok rá, érzem hogy mennyire vibrál a teste, reagál az enyémre, nekem is csak az évek száma és a hasonlónak mondható szituációk segítenek, hogy ne másszak teljesen rá. Csak félig, ahogy elfekszem oldalt szorosan mellette, testem az övének préselve. Csípőjénél érezheti a vágyam keménységét.
Halkan hümmögök bele a csókba, hogy újra simogat, élvezetes, a csók is. De azért bűntudatom van, nagyon felcsigáztam, pedig nem ez volt a célom. De mindig elfelejtem, hogy a csókolózás nem mindenkinek végsőnek mondható program.
Kicsit félrenézek, majd vissza rá. Nem csinálják a családtagok, lehet, de én Henrynek hagytam volna, ha ad még egy kis időt, azt hiszem. Átgondolva mi történik? Emberek vagyunk ugyan úgy, főleg férfiak, teljesen igazán vérfertőzés sem történik, mert hogy? De elmosolyodom kedvesem, hogy kifakad, szeretné. Magyaráz, bólintok, Lia ügyében egyet értünk. Míg beszél alsó karom átvezetem a nyaka alatt, kezemmel az állánál elfordítva tőlem elfele kicsit, finoman, inkább csak utalva rá, mozdítsa.
-Tudod Reeven Liával a testiséget teljesen másképp éljük meg. Mindketten tudjuk teljesen bensőségesen, például mikor együtt vagyunk és szeretkezünk, idegenekkel nem akarunk már semmit, nekem a csók még hagyján, neki az is fura. Pedig kicsit többet iszik becsúszhat... de... - Adok egy csókot a nyakára, másik kezem ami a hasánál pihent rutinnal gombolja ki a nadrágját és húzza le a cipzárt. - Ha megértené én hogy élem meg vagy te, akkor nem haragudna. Amíg nem magyarázzuk el egyszer, jobb ha ez a mi titkunk marad, mi tudjuk, hogy ebben semmi különleges nincs... mindketten másba vagyunk szerelmesek, nem az érzelem visz hanem a test vágya és... - Simítok rá az alsója felett a férfiasságára. -én most azt akarom neked így is okozhassak örömöt.. lazulj el Reeve... - Nyalom meg a nyakát, amihez ha elfordította a fejét jobban hozzáférek, valamint a nadrágjai alá is benyúlok, teljesen végigsimítok rajta odalenn, finoman a heréi alá is nyúlok, kezem közé veszem őket, csuklómmal lejjebb tolva a ruhákat, hogy szabadabban legyen, kezem könnyebben kulcsolódhasson ékére és izgathassam azzal a plusz bőrfelülettel, amivel én már nem rendelkezem magamon, finoman, de határozottan szorítva. Nyakát is csókolni és szívni kezdem, de nyelvemmel folyamatosan erősen ingerlem a bőrt is, mert ez izgató valamint mert így nem fog nyomot hagyni. Szabad kezemmel elengedem az állát (bár ujjaimmal alig tartottam) és beletúrom a hajába. Úgy döntöttem, ha szeretné és nem érzi ő maga problémának, akkor mivel mi tisztában vagyunk vele, hogy csak a kíváncsiság hajt, magunk között marad, a kedvére teszek. A csókolózással úgy is ő tett az enyémre! Bár ez nekem is jól esik, érdekes és izgalmas... finom.