Eltelt nem kis idő, míóta a fesztiválra kilátogattak, de Usui az egyetemi teendőkkel és ZH-kkal, beadandókkal kellett foglalkozzon, aztán Ameliát sem bírta elérni egy ideig, de úgy volt vele, majd visszahívja. (Gondolom a kórházban nem vetted fel, mert nálad sem volt, hacsak Seby be nem vitte.) Amikor elérte rögtön felajánlotta, hogy találkozzanak, főz miszo levest és készít rizsgombócot is. Édeset is, sósat is, ha már japán étel, ezek egyszerűbbek. Na meg akkor a karuta miatt is összejöhetnének, Usui kiválogatta a maga 50-ét közben. A helyszín persze kérdéses volt, de mivel főzne és a karutához csönd és hely kell, így némileg félve, de felajánlotta a saját lakását. nem akarja úgy tűnjön hátsó szándék vezérli, de ha esetleg Amelia elmondta beteg is volt, akkor viszont ragaszkodott is hozzá, mert itt visszaesni nem tud. Így vagy úgy, de végül Amelia átjön ma, Usui pedig a levesen végez utolsó simításokat. Egy fehér ing és egy fehér könnyű szövetnadrág van rajta, ellentétben a szokásos feketével, elvégre itthon úgymond csendben gyászolhat minden nap kellemes magányban. De a kapott nyaklánc a nyakában pihen az ing alatt, ha nem is nagyon kandikál ki, hordja rendületlen.
Maga a lakás nem túl nagy, de mivel kevés bútor van benne, kellemesen tágas. Ahogy belép az ember rögtön a fal mellett van a kabátoknak akasztó a falon, alatta cipős szekrény. Egy nagy, fűhatású zöld szőnyeg csempész színt a fehér szobába, ami nappaliként funkcionál. Szemben a két ablak között egy könyvespolc, középen kis asztal, rajta az egyetlen növénnyel a lakásban: A bonsai-jal. Vannak még körben polcok, azokon szellősen képek, dísztárgyak vannak, a szabad falakon képek. Az egyiken egy cseresznyefa, alatta paddal, egyik oldalt a kép fekete fehér, másik oldalt később készülhetett, már színes, dominálva a rózsaszín és a zöld, némi barna. Valamint szintén keretben Amelia panda rajza, az is ki van ám téve. Usui szereti nézegetni.
Van még egy dolgozóasztal, felette tankönyvekkel. Innen lehet átsétálni amerikai konyha jelleggel a konyhába, ott is minden fehér. Most épp a leves a tűzhelyen, a rizsgombócok egy-egy tálban pislognak ránk. Rizsfőzője is akad hősünknek, most épp gőzölög még.
Egy ajtó vezet a fürdőbe, másik pedig a hálóba, de egyelőre csak a fürdő ajtaja van résnyire nyitva. A bonsai mellett az asztalon füstölő is van, de nincs meggyújtva, csak az egyik polcon egy üvegben valami folyadékban egy pár pálcika lóg ki, így enyhe jázmin illat terjeng még az ételszagon kívül.
Ha megjön a másik, kinyitja az ajtót, de látni rajta, hogy némileg téblábol.
-Amelia... örülök és megtisztelsz hogy eljöttél! - Hajol meg kicsit, majd arrébb áll és beengedi a nőt, mivel mezítláb van, látni, hogy kicsit zizeg, mocorognak az ujjai, fura hogy van itt még valaki.
-Emlékeztél még merre? Remélem nem tévedtél el... Jobban vagy? - Utóbbit csak akkor kérdezi, ha a másik említette nem volt jól.

Nem sértődős valaki, igazából okot sem adott hogy a lány megsértődjön, így nem sejt rosszat. Sejthetne, megfordul a fejében hogy miatta esett baja, de elveti, mert akkor már jeleztek volna felé az elkövetők, így csak úgy sejti, pont műszakba hívta mindig. Mikor aztán felveszi egyszer csak, meg is nyugszik, könnyebb lesz a hangja azért.
Áthívja, nem ellenkeznek, visszakoznak, így elhessegeti minden rossz érzését ami volt.
Idetalál a másik, így időben is érkezik, ajtót nyit neki Usui és beengedi.
Sokszor eszembe jutottál. - Ez nem titok, olyan könnyedén közli, mint ahogy azt is a levetett cipőjét hova teheti.
-Bah... - Ez a hálás ám nem kellett volna bah, de mikor kibontja a csomagot elnyílik az ajka. Bonsai... Ráadásul milyen színes! (Az övé egyszerű zöld)
-Ez... túl figyelmes tőled, de... elfogadom. - Talán valami mosolyszerű rándulás is átfut az arcán, mert óvatosan végigvezeti az ujjait a növény levelein és a másik mellé teszi az asztal túlfelére, a füstölőt középre húzza. Fő a szimmetria és amúgy is rend a lelke mindennek. Közben a másik ki tud bújni kényelmesen a cipőből, szétnézni.
-Készítettem miszo levest sok zöldséggel és onigirit. Utóbbiból édeset is. - Ennél maradt, mert ez náluk olyan mint a szendvics... vagy olyasmi, könnyű és bármi mellett fogyasztható elvéve egyet-egyet.
-Látom hoztál mégis könyveket. Tedd csak le az asztalra, vagy ahova jól esik. - Kanapé nincs, csak egy kényelmes olvasó fotel, az is fehér, arra is tud pakolni a másik vagy leülni, ha a konyhapult melletti alacsonyabb bárszékek nem vonzóak. Láthatóan Usui nem fordított nagy gondot költözéskor a vendégorientáltságra.

-Semmi baj nem történt, én javarészt készültem a dolgozatokra és a beadandókra. - Tény hogy neki is kevesebb ideje volt, bár a pirulást nem tudja hirtelen hova tenni.
-Melegen ajánlod? - Ezen a kifejezésen mindig jót mulat magában, mert valószínű valami étkezési tanácsadásból jöhetett de ma már mindenre rámondják.
-Mit? - Kérdez vissza, ahogy hátrafordul Amelia felé, hogy végre új helyükre igazgatta szobatársait (no lám, úgy fest a kettő bűvös szám!). Körbepillant, aztán akad meg a szeme a pandán. -Igen. Szeretem nézegetni. - Nem titok. Más úgy sem látja sajnos, magának meg már csak kirakhatja nem? Szép emlék neki az az este, meg a rajz is aranyos.
-A nagyapám és az apám fényképei. A tokiói egyetem melletti parkban készült, ott van ez a cseresznyefa. Szeretem ezt a két képet. - Sokáig úgy gondolta, ha kimegy Japánba tanulni, majd ő maga is lefotózza, de ez már nem fog megtörténni. Ettől függetlenül imádja ezt a képet.
-Nocsak, és gyakoroltál is vele? Vagy mutathatom újra mert megkopott a tudás? - Kérdezi kajánul, de érezni kellemes meglepetés neki a dolog. Neki a fiókban vannak a pálcikái, a terítésig nem jutott mert nem tudta, Amelia hol óhajt majd enni.
-Abból a sok is kevés... legalábbis én mindig így érzem. - Segít kipakolni ha hagyják, közben lopva megnézi őket.
-Nincsen túl sok minden. Tanulok. Új szobatársaim vannak a kollégiumban. Hiányzik Zin... - Igazából ezeken túl sajnos nincs sok egyéb. Demetriával szokott beszélni, találkozni, néha Laceyvel is összefut, de azon túl... (Chrisszel később találkozik, mert az még zajlik épp xD)
-Na és veled? Meggyógyultál teljesen? Hogy érzed magad a kórházban? - Emlékszik, hogy némiképp bizonytalan volt még pár hónapja a másik, úgy ihiszi ez elmúlt, de nem árt néha rákérdezni, bármi történhetett azóta.

-Igen, nagyon tetszik! - Válaszolja kellemes meleg tónusban a bonsai-ra, mert valóban jó érzések töltik el, ahogy ránéz a kis növényre.
-Szerintem nem. Aranyos. - Lehet az ő szájából furának tűnik a szó, de erre a képre szerinte ez a jelző illik. Aranyos kis panda lett, amit örömmel nézeget. -Mindig eszembe jutsz ha ránézek. - Talán emiatt is nőtt ennyire a szívéhez a kép.
-Igen. Tetszett neki, annyira, hogy oda vitte Édesanyám randevúra először. Mielőtt hazajött volna még elkészítette a képet, hogy otthon tudják csodálni, már nem csak fekete-fehérben, hanem színesben is. - Na meg később Usuinak meg Hinatának is mesélték, mennyire szép, ha kimennek majd megnézik. Kicsit keserűbb érzés fogja el mindig, hogy már sosem mennek ki ketten a húgával megsimítani a fa öreg törzsét.
-Ha azóta volt a kezedben már nem lehet gond. - Válaszolja aztán a pálcikák kapcsán, egy apró bólintással konstatálva a helyzetet. Nézegeti a könyveket, az egyik elég görög neki (tudtad hogy az angoloknak állítólag a görög olyan mint nekünk a kínai? ) így félreteszi, de a többit is, hogy az egyetemről van kérdezve.
-Összeköltözött a barátnőjével. Kisfia született, szép egészséges kisbaba. Az iskolát elvégezte már. - Azaz így is-úgy is elment volna, de így még nyomósabb az indok.
-Nem tudom, az egyikük az ellentétem, egyelőre még nincs gond, mivel vagy ő dolgozik éjszaka vagy én. Vagy szimplán bulizik, nem tudom félinformációkból megítélni. - Gondol itt Sethre, Jarek annyira hallgatag és olyan ritkán látják, hogy szinte ott sincs.
-Nem? - Kérdez vissza a nővérkedésre, elvégre fél kiégett máris a másik és váltana mégis, hogy nem dolgozik ott. -Ne is, épülj fel rendesen. Remélem nem volt komoly, ugye tudod hogy bármikor felhívhatsz? - Nem szemrehányó a hangja, inkább jobban megérti miért nem hívták vissza. Ellenben tudatosítani akarja, őt lehet akkor is hívni, ha épp nem rózsás a helyzet, elég nagy fiú hogy kezelje.
-Nos... kérdés hogy hol szeretnél étkezni? Én nem vagyok berendezkedve komolyabb evésekre, itt a pulton szoktam enni, ketten még elférünk. Vagy van babzsákom, és akkor a nappaliba kiülünk. Ahogy kényelmesebb. - Néz a másikra, hol esne jobban neki az étel, oda terítenek meg ketten. Van nagy, mély, öblös leveses tányérja, szélesebb kanala fából (nincs otthon fém evőeszköze, minden fa) és abba szed levest, oda teszi ahova a másik mondja. A pultra vagy a bonsaiok mellé a kis asztalra. -De akkor úgy érzed, nővérként szeretnéd folytatni? Várod hogy visszamenj, vagy annyira nem? - Talán nem túl személyes a kérdés, mivel beszélgettek már erről, Usuit pedig érdekli a válasz.

-Egy panda milyen legyen ha nem aranyos? Pont jó így. - Hagyja ennyiben, szerinte szép lett a kép, neki tetszik.
-Kimondatlan hagyomány. Én már nem fogom. - Zárja le szinte túl röviden, el is fordul a képtől, inkább mással pepecsel. Hosszú és kínos lenne elmondani, hogy ő már nem lesz orvos, ami viszont szinte írott hagyomány volt náluk.
-Az mindegy mit eszel vele, feltéve, ha alkalmas arra, hogy pálcikával ehető legyen. - Mondja aztán már kedvesen a pálcikával való evés kapcsán.
//Bocs nem emlékeztem Izzie mikor szült... bocsika... korai szülés lett xDDD//
-Nem nagyon hangoztatta. De szerintem jó apa lesz, jó férj, ha elveszi a barátnőjét. - Érződik, Usui szemében nem lehet elsődleges ez a dolog, mert csak mellékes hangsúllyal mondta, a gyerek a lényeg, a szeretet.
-Nem kívánom vonzani őt... - Igazából sehogy, Seth valahogy annyira más világnak tűnik neki.
-Mert közelebb van az egyetemhez és a rendőrséghez. Több időm marad tanulni ha ott lakom. Nyáron azonban valahol laknom kell, nem lehet a kollégiumban, nem is kell. - Azt nem meri mondani, jól esik neki némi szociális interakció, legalábbis Zinnel nagyon jó volt.
-Akkor minden rendben. - Ha Amelia azt mondja jól van, ő elhiszi, végtére is mi oka lenne hazudni a másiknak?
A pultra biccent, oda terít meg, pakol fel mindent, Amelia le is ülhet, ha akar, Usui kiszolgálja, végtére is nem kell sok mindent csinálni, minden kész van már.
-Az fontos, jól teszed. Kell hogy kikapcsolódj, párt találj, pihenj. Ha túl sokat dolgozol nem lesz időd magadra. - A szülein is néha látta ezek nyomait, de azért próbálkoztak, szó se róla. -Jársz még táncolni? -Kérdezi csak úgy, mert érdekli a betegség mennyire vetett véget a másik hobbijainak.

// http://www.nosalty.hu/recept/miso-leves - Usui tett bele még shiitake gombát, meg gyömbért is//

Ránéz a másikra, mit akar mondani a "te" után, de mivel úgy fest semmit, vagy már elhangzott, így ráhagyja a másikra.
A cseresznye fa kapcsán nem reagál, nem tudhatja, de mégis sejti a választ. Sosem fog eljutni Japánba. Megtehette volna, de nem tette, mert más utat választott. A döntése pedig végleges. Inkább másról beszélget, ez most nehéz téma lenne így evés előtt. (Evés után is valószínű)
-Én sem, semmilyen értelemben nem akarom vonzani. - Mondja Seth kapcsán jobb kedvűen, hogy nevet a másik. Sejtette hogy nem arra utal, kezdjen ki vele, még csak az kéne...
-És miért költöztél el? - Végtére is akkor már nem ott lakik, pedig az még mindig közel lenne a munkahelyéhez.
-Gondolod másokkal nem foglalkoztál eléggé? - Meglepi ez a válasz, neki nagyon is úgy tűnt, nem csak ápolónőként ilyen a másik, hanem amúgy is nyitott és figyelmes.
-De fogsz még járni nem? Vagy találtál más hobbit helyette? - Kérdezi, úgy érzi hiányzik a nőnek a tánc vagy a mozgás maga. A betegség bizonyára legyengítette kissé, de talán nem túl vészesen. Látja hogy fogyott, de direkt nem tette szóvá. Inkább a másik elé tolja a tányért, hogy kóstolja meg a levest.
-Vigyázz, forró. - Teszi hozzá azért, mert most vette le nemrég a tűzhelyről.

-Hmm... ühüm! - Húzza kicsit a másikat, hogy kikerekedett a szeme, ezért már megérte! Játékos a hangja. -Jól teszed, nem vagyok. Ne higgy a pletykáknak! - Mondja tovább szórakozottan, játékosan, érezni mulat az egészen, a szeme is játékosan csillog, nem kínos téma ez neki. Inkább szórakoztatja a másik riadalma, rosszat szólt.
-Nehéz egyedül. Jobb ha nem vagy úgy, örülök, hogy odaköltöztél. - Bár ő úgy értelmezi átmeneti állapot, de felesleges hozzá tenni. Gondolja a barát is addig marasztalja, míg szükséges vagy jól esik.
-Ha rosszul is csináltad de őszintén, akkor mi a hiba benne? Az hogy kivetítetted te mire vágysz nem hiba. A hiba az hogy nem látta senki, hogy erre vágysz és nem adta meg neked. - Ő így látja, de hogy téved-e azt nem tudja, nem kíván senkit sem elítélni, de neki logikusnak tűnt. Ez egy olyan lépés, ami akaratlan. Az ember vágyja a törődést, Usui is mindinkább tapasztalja, mennyire jó is az.
Aztán meglepő dolgot hall, de nem veszi véresen komolyan, csak kicsit kikerekedik a szeme, majd kezét a másik vállára teszi.
-Megesik. A lényeg hogy elmúlt, nem? Csak jegyezd meg, hogy mi mulasztotta el, hogy legközelebb ha ezt érzed, rögtön orvosolhasd. - Mondja szelíden, nem vette magára az előbbit, sőt, kedvesebb is, próbálja éreztetni, köztük marad. Nem mintha bárkinek is el tudná mondani...
Aztán már a leves fogyasztására noszogatja, egyen, kóstolja meg, mondjon véleményt.
-Igen, használják arra. - Mármint a tofut húspótlásra, így lehet evett már. Aztán jobban kifejti mi van a levesben, mert nem tudja mi lehet ismerős a másiknak. Mint kiderül a gyömbér az.
-Igen, bele. Nem? Pedig kellemes fűszer én szeretem használni. Egészséges is. - Az utóbbit nem bírta kihagyni, nem is ő lett volna ha nem fűzi hozzá.
-Örülök ha ízlik, egyszerű leves, maximum az alapanyagokat nehezebb beszerezned, ha nem tudod hogyan tedd. De van egy jó ázsiai piac, ha tetszik az ízvilága. - Ki tudja, ő maga ugye így főz.

-Szóval ennyire érdekellek, hogy egy szaftos pletykát sem vagy hajlandó kideríteni rólam? Haaaa? - Közli kajánabbul tovább, belül rettentő jól elvan, de mielőtt Amelia teljesen kiakadna, megérinti a karját.
-Viccelek Amelia, csak ugratlak. - De ha melegnek gondolnák, se zavarná, hogy őszinték legyünk. Elvégre gondolatszabadság vagy. Igaz, próbálná meggyőzni azért pár észérvvel a másikat, hogy maradna a lányoknál, ha már párkapcsolatra adná a fejét.
-Értem, de én úgy értelmeztem, mindenkivel ezt teszed. A barátaiddal, a családoddal... akkor viszont hamar fel kellett volna tűnjön nekik és felhívni erre a te figyelmed is akár, de ezek szerint nem történt meg. A betegek pedig minden törődést hálával fogadnak jó esetben, ha nem, akkor pedig így is-úgy is zsörtölődni fognak sajnos. Ne korhold magad ilyen dolgok miatt. Tanultál belőle, ez a lényeg. - Próbálja a pozitívabb oldalát kiragadni, még ha ezzel közben valami negatívra is felhívta a másik figyelmét.
-Rajtad is. A végső döntés mindig a tied. - Mondja halkan, nem nehéz meghallania a másikat, mert közel is van, csend is van és amúgy is jobban figyel általában mint az átlag.
-Igen, továbbá salaktalanító, segíti az emésztést, segíti a koncentrációt, immunerősítő. - Sorolja mire jó a gyömbér tudomása szerint.
-Amikor lesz időd és kedved. Én sűrűn járok. - Elvégre ha friss alapanyag kell, akkor nincs mese, ki kell menni.
-Egészségedre váljék. Ha kérsz még van, ha inkább a rizst kóstolnád, bármikor vehetsz belőle. Baloldalt vannak a sósak, jobboldalt az édesek. - Éppen mire vágyik majd másik, inkább csinált vegyesen.
-Van kedved akkor verseket válogatni? - Kérdez rá, mert érdekli miket hozott a nő, hogy miket lehetne megtanulni és játszani. Nem lesz ugyan olyan mint a karuta, de ez nem akadály. Maga a versek válogatása is remek program.
A tányérokat a mosogatóban gyorsan elmossa, hacsak nem szed még a másik, az fél perc és már Ameliái is újra.

- Na igen, leginkább arról mit feltételeznek vagy gondolnak rólad mások... egészen megdöbbentő dolgokat lehet visszahallani néha. - Jegyzi meg csak úgy mellékesen, komolyabb hangvétellel, igazat adva. A pletykákkal csak viccelt, ha kérdez a másik válaszol, ez eddig is így működött. Ha meg valamire nem válaszolt, éreztette, nem szeretne, legalábbis még biztos nem.
-És ez miért baj? Egységesen kezelsz mindenkit, ez nem rossz dolog. - Nem érti mi a baj ezzel, szerinte ez nem negatív tulajdonság.
-Pedig de, ha nehéz is elfogadni. - Elvégre minden tettét ő maga határozza meg, a többi ember csak hat rá, de ennyi. A leves és a gyömbér aztán sikeres tématerelésnek bizonyul Amelia gesztikulációból fakadó kérése után (legyintett ugyebár)
-Reggel és délelőtt, de délután is jó még. Csak van hogy addigra elfogyhat valami. - Gondolkozik hangosan, ő hajnalban szokott, vagy iskola után, mikor hogy.
-Annyit eszel amennyit jól esik. Ezt elcsomagolni is könnyű. - Utal arra, ha ma már nem eszik, az sem baj, majd visz belőle haza. Ő elvesz egy sós darabot és követi a nőt. Mint mondta, ez fogyasztható bárhol, ragadós a rizs, nem esik szét, az lap meg ami rajta van, azon kívül hogy ehető, nem maszatolja össze a kezét sem.
-Igen, teljesen alkalmasnak tűnnek! Felolvasod? Olyat kell majd néznünk, amik nem hasonlítanak első szavaikban a közösen nézett soroknál. - Magyarázza, mire kell majd figyelni, ha válogatnak. Közben ő is leemel a polcról egy haikus könyvet, ezek angolul vannak, direkt vett egyet, ami hivatalos fordításokat tartalmaz. Meg van neki angol költőktől is, ő is nézegetett.

-Egy szóval sem említettem, hogy nekem tetszene. - Teszi hozzá határozottan, elvégre ő teljesen más, nem dobja fel a pletyka, akkor sem ha másról szól.
-Mert elég lehetetlen feladat nem gondolod? - Szerinte nem lehet teljesen levetkőzni az emberi benyomásokat, márpedig ezáltal erős hátránnyal indul az ember magával szemben.
-Persze, bármikor, csak szólj előtte, mert lehet vizsgám lesz. - Nem szeretne csak emiatt nemet mondani, ha meg tudnak beszélni egy fixen jó időpontot.
//Írtam hogy fura lakás: nincs kanapé, csak egy fotel a sarokban XD Vegyük úgy, oda ültél, elég tágas kanapé. //
Amelia lehuppan az egyetlen ülőalkalmatosságra, Usui letelepszik a fotel karfájára, félig ráülve, de kényelmesen, onnan szemléli a másikat és könyvét, amiből a verset olvassa fel.
-Hm. Én is így képzelem milyen lehet egy cseresznye fa alatt ülni. - Bólogat, tetszik neki a vers nem meglepő módon. -Kellemes lüktetése van, négyes és nyolcas blokkok... Szerintem tökéletes lesz az egyiknek. - Mondja határozottan, vidámabb tónussal.
-Ez hogy tetszik? "Hóból virágot/ olvaszt az első nap a /cseresznyefákra." Ez egy haiku, én szeretem. - Érdeklődi meg, ez most eszébe jutott, könyv se kellett hozzá. A cseresznyefa téma megy neki fejből is sokszor, szereti.

Félredöntött fejjel hallhatja a mondást, sosem tudott, kiigazodni rajta mennyi igazság lappang benne, de... akad.
-Nem. Éppen ezért kár ostoroznod olyan miatt, amivel segíteni próbáltál és segítettél is. - Ő maga már nem is szerencsés, pont a tehetetlensége miatt szokta korholni magát mai napig.
//Nem gáz, mondom, fura lakás xD//
Meglepődve pislog az elmesélt történeten.
-És ez miért okozott problémát édesanyádnak? Az csak virágszirom... nem szemét vagy kosz. - Érezni számára teljesen érthetetlen a probléma forrása.
-Szeretem a cseresznyefákat, a haikukat róluk. Sok japán költőt megihlet, nem csoda, otthon sok van belőle, évszázadok óta. Ezeket a verseket gyakran újraolvasom, meg is maradnak. Rövidek, de tartalmasak. Ezért is szeretem a haikukat. Ráadásul nem csak te készültél... - Elvégre Usui maga is hasonló, bár nem gondolná magáról hogy mély tartalmakat közvetít pár szóba belesűrítve.
-Ahogy szeretnéd. Lássuk... "Vén lélek lakja ifjú testem./Mit sem teszek, kétségbe estem./Csak álmodom, tűnődve, resten." - Szavalja el lassan, tűnődve, szereti ezt a verset is. Át tudja érezni és közben nem is. Sosem tud felette dűlőre jutni, foglalkoztatja, ezért is jutott talán most is eszébe, Amelia vajon mit szól vagy mivel reagál.

-Lehet, de nehéz nem rágódni rajta sokszor... - Ő legalábbis szintén szokott. Valószínű a legtöbb ember így van ezzel, Ameliát sem tudja hibáztatni ezért.
-Szerintem az hangulatos. Meg egy gyereknek minden játék. Anyukád lehet idejekorán kezelt felnőttként. - Nem bántja érte a szülőt sem, de szerinte Amelia sem lenne szabad, hogy ezt hibának könyvelje el, mármint hogy játszott kicsit.
-Nem minden vers rövid, de a haikunak ez a műfaja. Mivel a te országodban más a szokás verselésben is, ez nem gond. Lehet egy részlete is. - Végtére is ők írják a szabályokat nem?
-Hm. Igen, ez illik ide. Szép vers, belevehetnénk. De mondok egy vidámabbat is, ne legyen mind komor... - Válaszol némi gondolkodás után, hogy hallotta a verset, aztán újra elmereng, hogy találjon az emlékei között valami vidámabbat. Amit talál nem épp kimondottan vidám, de a megfogalmazás mulattatja.
-Igaz-e, hogy a mi szerelmünk
végnélküli, határtalan?
A gondolataim ma reggel
olyan kuszák, mint a hajam.
-Tudom, tudom, nem éppen a legvidámabb, de ha elképzeled... - Emeli fel a kezét védekezőn, őt mindig kárpótolja a szórakozott megfogalmazása a versnek. Amúgy is butaság ilyeneken gondolkodni szerinte, mert ha valakik szeretik egymást, azon nem kell gondolkodni.