Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

» Rangsorolások (Noel és Tami)
Vas. Okt. 02 2016, 14:41 by Kőrösi Noel

Top posting users this month
Eric A. Blake
 
Leopold K. Lindhardt
 
Reeven Callagher
 
Samuel T. Collins
 
Quentin Collins
 
Felix Kaleolani
 
Kensington L. Lockwood
 
Suzanna Crystal
 
Sebastian McBridge
 
Kelly Evans
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 Második tipusú találkozás ~ Amelia, Usui

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3  Next
SzerzőÜzenet
Usui Kazuki
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Rendőr
Hozzászólások száma : 632

TémanyitásTéma: Második tipusú találkozás ~ Amelia, Usui   Csüt. Dec. 18 2014, 20:55

Vége lett az órájának, így gondosan elpakolja a táskájába a holmijait és kilépve a folyosóra keres egy csendesebb zugot, ahol hallani is fogja a másikat. Előhalássza a telefonját a zsebéből és tárcsázza Amelia számát. Megbeszélték hogy ma találkoznak, a nő elhozza azt a pár plakátot amit a múltkori találkozásukkor említett.
-Szervusz Amelia, Usui vagyok. Most végeztem, merre vagy? Odamegyek érted. - Mondja a telefonba, bár meglepi a csend a vonal túlsó végéről, azt hitte kint fogják megvárni, de nincs utcazaj a vonal másik végén. Ennek ellenére elindul az egyik irányba, hogy ne legyen útban a diákseregnek.
//Bocs hogy rövidke Sad //

_________________




A kíváncsiság nem elég indok arra, hogy veszélybe sodord magad.
A tudás kényszere azonban megéri a kockázatot.




Usui...
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Második tipusú találkozás ~ Amelia, Usui   Csüt. Dec. 18 2014, 23:57

Képes vagyok már felülni, és már nem kerülget a szédelgés. Zin (ha közben megtudom a nevét) volt olyan kedves, hogy lefektetett a földre és kinyitotta az ablakot, illetve hozott nekem vizet (meg mogyorót), és már sokkal jobban érzem magam. Kissé aggodalmasnak tűnik (még mindig), és a magam módján igyekszem megnyugtatni, de nemhogy sikerrel járnék, csak rontok a helyzeten.
Kiteregetni a lapjaimat nem szeretném, egyfajta bizalmatlanság még mindig él bennem a férfiak iránt, még úgy is, ha nem érzem most veszélyben magam, mint nő, a tapasztalataimat nehéz (bár nem lehetetlen) felülírni. Szóval nem vagyok túl közlékeny, de azt elárulom, hogy Usui miatt vagyok az iskolában. Talán korábban kellett volna emlegetnem, mert szinte ahogy kimondom a nevét, meg is szólal a telefonom.
- Ó, ez biztos ő lesz!- mondom Zinnek, és a készüléket próbálom előszedni a táskámból. Kicsit béna vagyok, de sikerrel járok. Megkönnyebbülök, ahogy meghallom a hangját.
- Szia. Bejöttem az épületbe. A zeneteremben vagyok....- harapok az ajkamba szégyenlősen, mert nem így beszéltük meg, és ez most egy kicsit.. ciki. Főleg, hogy közben rosszul is lettem. Bár erről nem is kéne tudnia. Miért is kéne? Már jól vagyok!


//Nem gond. Valahogy el kellett kezdeni//
Vissza az elejére Go down
Usui Kazuki
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Rendőr
Hozzászólások száma : 632

TémanyitásTéma: Re: Második tipusú találkozás ~ Amelia, Usui   Pént. Dec. 19 2014, 00:08

-Ó. Értem. Akkor odamegyek. Öt perc. Szia! - Kicsit valóban meglepődik hogy mit keres a másik a zeneteremben, de hát lehet van itt ismerőse vagy csak valamiért oda nyitott be. Nem is számít, elindul arra fele. Az épület másik felében volt órája, ezért is mondta, hogy beletelik pár percbe míg átsétál, de szerencsére tudja merre a terem, hiába nem játszik semmilyen hangszeren. Mondjuk sosem próbálta... Lehet élvezetes lenne. De most nem akar ilyeneken gondolkodni, hamar odamegy az emlegetett helyiséghez, ha nem látja kinn a másikat, akkor kopog és bemegy. Abban az esetben, ha Zin még ott van, megint meglepődik, de köszön a szobatársának mindenképp. De bárhogy is talál a másikra, odamegy, bár összeszalad a szemöldöke.
-Jól vagy? Sápadtnak tűnsz... Nem vagy éhes? - Lehet nem volt ideje ebédelni a nőnek esetleg? Fogalma sincs mi történt, lehet csak így esik rá a fény és amúgy nincs baja... Azért látszik alaposabban megnézi magának a másikat, nincs-e baj, nehogy túlhajszolja magát Amelia.

_________________




A kíváncsiság nem elég indok arra, hogy veszélybe sodord magad.
A tudás kényszere azonban megéri a kockázatot.




Usui...
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Második tipusú találkozás ~ Amelia, Usui   Pént. Dec. 19 2014, 00:47

Ahogy Usui hangját meghallom, megkönnyebbülök, és úgy érzem, újabb energialöketet kaptam, hogy felálljak, és rendbe szedjem magam.
- Oké, szia!- köszönök el a telefonban Usuitól, és már alig várom, hogy lássam.
Nem akarok hálátlan lenni, és Zin nagyon kedves volt (kivéve, amikor ijesztő), de jobb szeretnék már kívül lenni innen. Zavartan köszöngetem neki, hogy segített rajtam, és közben tápászkodom fel, hogy Usui, ha lehetséges, ne a földön találjon. Bekapcsolom a nadrágom, felállok, helyére teszem a széket (hacsak nem segít ebben Zin). Összeszedem a plakátokat.
// Nem tudom, hogy alakul majd az a játék, így belekapaszkodtam egy ötletedbe//
Már kint állok a terem előtt, az ablaknál, amit ki akartam nyitni, mielőtt elájultam, amikor meglátom Usuit. Látom, ahogy összeszalad a szemöldöke. Ez most harag vagy aggodalom? Végig sem tudom gondolni, megszólal. Aggódik (egy kicsit), a pillantása árulkodó. Főleg, hogy imént láttam egy hasonlóan aggódó tekintetet.
- Nincs semmi baj..., szia!- mondom mosolyogva, és nem igazán szeretném elmondani neki is, hogy milyen problémákkal küzdök.
- De, tulajdonképpen éhes vagyok, meg is akarlak hívni, hogy egyél velem, lehet? - hadarom, de aztán eszembe jut a plakát- De előbb kifüggeszthetjük ezeket, ha gondolod....
A kezébe nyújtom a plakátokat, ami a véradásra hívja fel a figyelmet. Olyasmit találtam, ami megkönnyítheti a munkánkat, mert nem egyszerű felhívás, hanem figyelemfelkeltő is, és jó néhány kérdésre azonnal választ is ad. Kinyitom, hogy meg tudjam neki mutatni. Kíváncsi vagyok, mit szól ő ehhez a plakáthoz. Nekem nagyon megtetszett.

Vissza az elejére Go down
Usui Kazuki
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Rendőr
Hozzászólások száma : 632

TémanyitásTéma: Re: Második tipusú találkozás ~ Amelia, Usui   Pént. Dec. 19 2014, 01:01

-Bah. Hiszek neked, de ha baj van szólsz, ugye? - Kérdezi míg kicsit még méricskéli a másikat, de ápolónő a másik, bízik az saját magáról alkotott egészségügyi véleményében is.
-Miért hadarsz? - Dönti félre a fejét, furán viselkedik a másik. - Előbb eszünk. Sápadt vagy. - Közli mint tényt, ő könnyen dönt, nem szégyellős. - Köszönöm. - Veszi el a plakátokat, eleget cipelte a másik, majd ő kiteszi, nem terheli ezzel is.
De közben meg is szemléli, mutatós valóban.
-Informatív valóban. Vonzza a tekintetet, ez jó. Örülök, hogy kitehetem, remélem sok diák és tanár jön majd! - Mondja már enyhébb hangon, mert szerinte már csak érdekességképpen is elolvassák a diákok ezt a képregényszerű ábrázolást, neki tetszik. Bár ő a sima szövegeket is elolvassa, nem kell pictogram hozzá, de Usui ugye másképp működik.
-Akkor büfé? Menza? Meghívlak én. - Kérdezi aztán merre is vegyék az irányt.

_________________




A kíváncsiság nem elég indok arra, hogy veszélybe sodord magad.
A tudás kényszere azonban megéri a kockázatot.




Usui...
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Második tipusú találkozás ~ Amelia, Usui   Pént. Dec. 19 2014, 01:45

Alig ismer, de Usuinak is feltűnik, hogy nincs minden rendben. Őelőtte azonban titkolózom, részint, mert már sokkal jobban vagyok, mint az előbb, másrészről pedig... az is gyengeség volt, hogy Zin előtt színt vallottam. Ez az én dolgom, tudom, hogy mit kell tennem. Az én dolgom...
- Szólok- mondom, kissé szégyenkezve, mert nem tudom, valóban szólnék-e. Mondjuk, ha megint ájulás kerülgetne, biztosan szólnék. De nem akarom, hogy Usui feleslegesen aggódjon miattam.
Majdnem magamat buktatom le, és úgy látszik, Usui sokkal jobb megfigyelő, mint amilyen én vagyok. Eszembe sem jutott, hogy ilyen apró dologgal elárulhatom magam.
- Ööööö, bocsánat- mondom zavarban- kicsit zavarban vagyok- mondom, szándékosan lassabban, pedig most is pörögnének belőlem a szavak. Mennék innen.
- Rossz alapozót választottam!- Ah, sápadtság. Nem is szoktam sminkelni. Kellene? A hajamba túrok, nem tudok hazudni! Minden rám van írva, nagy betűkkel, vagy mi?
Elveszi tőlem a plakátokat (egyáltalán nem nehezek), és megnézi az egyiket (mindegyik egyforma). Nekem különösen tetszett, mert olyan plakátot találtam, ami önmagában is sok információt hordoz: olyan kérdésekre ad választ, amit véradás előtt szoktak feltenni olyan fiatalok (és idősebbek is), akik korábban még soha nem adtak vért.
- Az időpont tekintetében... több megoldásra is nyitott a kórház. Lehet ott jelentkezni, a vérellátó szolgálaton, minden munkanapon 8 és 14 óra között, és szervezhetünk ide véradó napokat, ha lenne rá igény. Mit gondolsz, fel tudnánk ezt mérni valahogyan?
Nem felejti el, hogy az evés lesz az első. (Én sem bánom már).
- Legyen a menza, együnk meleget. Ebédeljünk egészségesen- kacsintok rá, kissé vidámabban, megkönnyebbülve. Nem utasítom vissza a meghívását (bár ezt én terveztem), úgy sejtem, nem ez az utolsó alkalom, hogy együtt eszünk. Énrám is sor kerül majd... Remélem.
Követem, bármerre indul. Én itt idegen vagyok, egyenlőre nem ismerem ki magam.
Vissza az elejére Go down
Usui Kazuki
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Rendőr
Hozzászólások száma : 632

TémanyitásTéma: Re: Második tipusú találkozás ~ Amelia, Usui   Pént. Dec. 19 2014, 02:17

-Rendben. - Ő elhiszi hogy szólna a másik, ha megbízik benne annyira. Ha nem, akkor meg másnak szólna, gondolja Usui, mert hát csak nem tartja meg magának a nő a dolgot, tekintve nem biztos egyedül meg tudja oldani ha olyan van. Például nagyon rosszul lesz.
-Értem. Azaz nem értem miért, de remélem nem én hoztalak megint zavarba. - Dönti félre a fejét. Most teljesen civil ruhában van, egy fekete póló, felette egy szürke ing, sötétkék farmer... semmi extra.
-Kétlem, hogy az egész arcod bekened vele, főleg mert nem szorulsz sminkre. - Vonja össze a szemöldökét, szerinte szép nő a másik, de a nők hiúk. Bár kétli hogy az alapozóval a baj, de addig nem zavarja hogy nem tudja mi, amíg rendbe jön a másik. Mondjuk ha eszik egy kicsit, lehet kimerült. - Nem számít Amelia. Csak nem szeretném, ha bajod esne. Félek leterhellek a kérésemmel. Sokat dolgozol, félek keveset eszel. - Elég vékony a másik, most hogy így picit megnézi alaposabban.
-Persze. Jelenleg több kérdőíves interjút is csinálok, erről is csinálok majd felmérést. De ha ide lehetne szervezni párszor az eseményt, az lenne a legjobb. Könnyebben adnak vért, akár egy-egy óra között is az emberek, ha nem kell külön odamenni. Sokan csak lusták. - Magyarázza csendesen, majd összegöngyöli a plakátot és a többivel együtt a hóna alá csapja.
-Rendben, támogatom. Erre gyere. - Int a fejével is és elindul az egyik irányba.
-Ha jól emlékszem még nem jártál a campuson. Ha gondolod közben mondom mi merre van, ami útba esik megmutatom most is ha gondolod, a többit pedig ebéd után. Például a legnagyobb előadó érdekelhet, több száz férőhelyes. Vagy a nyomda, ahol az iskolaújság születik. Amit csak szeretnél, de az udvar is kellemes, van egy park is a közelben. - Magyarázza míg kényelmesen lassú tempóban halad a menza fele.

_________________




A kíváncsiság nem elég indok arra, hogy veszélybe sodord magad.
A tudás kényszere azonban megéri a kockázatot.




Usui...
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Második tipusú találkozás ~ Amelia, Usui   Pént. Dec. 19 2014, 02:50

Usui felbukkanása megkönnyebbüléssel és örömmel tölt el. Az kevésbé, hogy kiszúrja, nem vagyok teljesen rendben, de valahogy kihámozom magam belőle. És ha nem is hiszi el minden szavamat, nem feszegeti a kérdést. Én meg szégyenkezem. Duplán is. Ez egy nagyon rendes ember, mégis úgy viselkedem, mint egy kislány! Nem is, mint egy hisztis picsa. Brrr, pedig nagyon utálom az olyanokat.
- Látod, ezért lennék rossz előadó... Minden aprósággal zavarba lehet hozni- térek ki a kérdés elől. Valójában nem ő hozott zavarba, hanem Zin és a helyzet a zeneteremben, de ha belefognék a mesébe, sosem keverednék ki belőle. És tartok tőle, önkéntelenül elárulnám Zint, pedig ezt szeretném a legkevésbé.
- Igazad van...- sütöm le a szemem, és nem bocsátkozom részletekbe, miért is adok neki igazat.- De hidd el, nem terhelsz. Ha elfáradok, úgyis jelezni fogom. Nem szoktam többet bevállalni, mint amennyit elbírok. Vagy csak ritkán. De utána mindig kialszom magam!- mondom határozottan, majdhogynem vidáman, mintha büszke lennék, milyen "ügyes" csaj vagyok.
Közben meg is lepődöm a véleményén, hogy szerinte nem szorulok sminkre. A legtöbb korombéli lány már kilónyi sminket ken magára (mondjuk, nem is szép), de önmagukat (természetes szépségükben) kevesen vállalják fel.
Újra végig néz rajtam, gondolom, azt figyeli, vajon a súlyommal vannak-e problémák. Emlékszem egy lányra, aki azért lett rosszul az utcán, mert fogyni akart, és emiatt napokig nem evett rendesen...
- Rendszertelenül... De egy barátom rávett, hogy mindig reggelizzek, úgyhogy az már ki van pipálva!- mondom megint lelkesen, és Sebastianra gondolva elmosolyodom. Ő is mindig aggódik értem, és halálra etetne!
A plakátokra terelem a témát, és egészen belemelegszünk. Hál'Istennek, a plakát nem csak nekem tetszik, és máris a részletekről beszélünk.
- Igen, én is így gondoltam, erről beszéltünk a múltkor is...- billentem félre (most én) a fejem. - Mit gondolsz, van olyan időszak a nap folyamán, amikor kevésbé megterheltek a srácok? Például hosszú az ebédszünet? Vagy rá kellene szánni egy délelőttöt vagy délutánt?
Valami információt jó volna visszavinni a kórház vezetőségéhez, bár némi tapasztalatuk nekik is van. Hány órára és hány napra kell önkénteseket szervezni, ez viszont fontos kérdés, illetve a vér tökéletes tárolásáról és elszállításáról is gondoskodni kell. Megbeszéljük, hogy mielőtt kitennénk a plakátokat, elmegyünk enni a menzára. Ha elindul, természetesen megyek vele, ide is csak a zene vonzott, amúgy azt sem tudom, melyik ajtó hova vezet.
- Rendben. Rád bízom magam, te vagy "itthon"... Mutasd meg, amit te is érdekesnek találsz, vagy ami neked az... , és aztán ebéd után, ha már felraktuk a plakátokat, megmutathatod a parkot is...
Utóbbi ötlete kissé megmosolyogtat, hiszen az a park nyitott, és én is jól ismerem. Lehet, hogy Usui úgy gondolta, ott kényelmesen lehet majd beszélgetni, ezért nem is ábrándítom ki. Az a hely nekem is tökéletesnek tűnik, ha jól is ismerem. Vagy éppen azért.
Vissza az elejére Go down
Usui Kazuki
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Rendőr
Hozzászólások száma : 632

TémanyitásTéma: Re: Második tipusú találkozás ~ Amelia, Usui   Pént. Dec. 19 2014, 03:15

-Szerintem meg ha arra gondolnál közben mennyit segítesz, rögtön nem éreznéd magad zavarban. Amúgy is... tőlem zavarba jönni botorság. Majd tapasztalod. - Magyarázza nyugodtan, de úgy sejti talán nem miatta van zavarban a másik, jobb ezt tisztázni. Meg talán a másik is megnyugszik, ha azt hiszi, ez az ok. Amúgy sem feszegeti tovább a kérdést.
Sóhajt egyet, hogy igaza van, de legalább a nő is belátja, hogy felesleges meséket kitalálnia. De amint vidámabb lesz a hangja, Usui is megnyugszik, nem lehet olyan nagy baj.
-Reméltem. Az alvás pedig fontos! - Nyomatékosítja azért a nőben, aludjon eleget.
Végignéz a nőn, de úgy fest nem kell mimika hogy ki lehessen találni miért méricskéli a másikat, minden szexuális felhang nélkül persze, Usuitól elég érdekes is lenne...
-Helyes, jól tette! Többször egyél keveset, az egészségesebb. - Mond csak ennyit, noha minek, hiszen egy ápolóval beszélget, de valahogy szükségét érzi megosztani, mert nem szeretné ha a másik megbetegedne.
//Sebastian mindig sokat főz és tukmál, mellette nem halsz éhen, az tuti xDDD//
-Hm. Hát dél körül van egy hosszabb szünet, lehet azt kéne kihasználni. Meg a legtöbb diák akkor is van benn meglátásom szerint. De egy négy-öt kéne legalább, a többi pedig az elő- és utó-készületekhez kell szerintem. - Magyarázza, reméli az nem olyan sok idő, de valószínű szórtan jönnének az emberek.
Aztán invitálja enni, el is indul a menza fele.
-Érdekes szó ez az itthon. - Jegyzi meg halkan, mert ő valahogy nem szokta már használni ezt a szót. Sehol sem érzi igazán otthon magát, mintha mindenhonnan kilógna, máshoz tartozna. - Jól van. Igazából nem tudom mi lehet számodra megkapó, inkább mutatok több mindent. - Az egyik nagy előadó útba is esik és mivel szünet van, mondja menjenek is be, nézzen szét a másik. Több sor szék van félbevágott U alakban, egy nagy kivetítővel és pódiummal, jó az akusztika.
-És hogy teltek a napjaid? - Kérdezi, ez elég sablonkérdés, de valahogy szeretne beszélgetést kezdeményezni, csak nincs sok tapasztalata benne. Azért igyekszik.

_________________




A kíváncsiság nem elég indok arra, hogy veszélybe sodord magad.
A tudás kényszere azonban megéri a kockázatot.




Usui...
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Második tipusú találkozás ~ Amelia, Usui   Pént. Dec. 19 2014, 03:57

- Gondolod? Oké, kipróbálom- mondom mosolyogva. Kedvelem Usuit. Nagyon kedves. S bár első alkalommal ő hozott zavarba, töltöttem vele annyi időt, hogy másodszorra már nem lep meg a szoborszerű arca (és nincs is egyenruhában. Abban fess volt, most kifejezetten jól néz ki) Fiatalos, laza.
Nem jellemző rám, hogy mellé beszéljek, most mégis ez történik, utólag már magamat is nevetségesnek tartom emiatt, de sem a bajomat kiteregetni, sem Zint elárulni nem szándékozom. Csak elástam magam a fiú szemében, gondolom én, de ha így is van, nem mutatja sok jelét (csupán sóhajt egyet).
Usui azt hiszi, miatta vagyok fáradt. Igyekszem megnyugtatni, hogy nem ő tehet róla. Miért érzi mindenki, hogy felelős értem, miattam? Valamit nagyon rosszul csinálhatok!
- Egyetértek! Az alvás fontos!- adok gyorsan igazat neki, nehogy megkérdezze, mennyit aludtam az elmúlt időszekban, mert hát... nem sokat. Kevesebbet, mint az átlag. De nálam ez megszokott, és nem miatta van. Ezt viszont nehéz lenne elfogadtatnom vele, azt hiszem.
Végigmér, és tudom, most a súlyomon mereng, merthogy szóba került az evés, meg minden. Ugyan már megbeszéltük, hogy együtt eszünk, arról is beszámolok neki (mintha elvárná), hogy reggeliztem is. Ugye, ez meg Sebynek köszönhető, de ezt sem kell tudnia. Valakit kirendelne mellém, hogy vigyázzon rám... (mert megteheti?) Ez vicces gondolat.
- Tudom, Usui, naponta ötször, keveset, gyümölcsöt, zöldséget...- mosolygok a fiúra. Tényleg értékelem, hogy ennyire aggódik. Nagyon pocsékul nézhetek ki. Milyen példát mutathatok én a fiataloknak?
Szerencsére nem én vagyok a nap fő témája, úgyhogy áttérünk arra is, amiért jöttem. Fel is vidulok tőle, mert láthatóan Usuinak is tetszik a plakát. Rögtön bele is mélyedünk a témába, hogyan is kéne szervezkedni, és az tűnik leginkább kézenfekvőnek vagy logikusnak, ha az egyetemen szervezzük meg a véradást.
- Igen, én is ilyesmire gondoltam, meg a délutáni órákra. A főnővér azt mondta, általában 3-4 órára szállnak ki, de ha nagy az igény, 6-ra is meg lehet szervezni. Ha ebben benne van az ebédidő, biztosan több diák tudna eljönni, mint például egy délelőtti időpontban, igaz?- gondolom végig, szerintem logikusan, de hát én nem látok bele az egyetemi életbe, lehet, hogy hatalmasat tévedek.
Megjegyzésére felkapom a fejem. Nem volt bennem semmi rossz szándék, és biztos vagyok benne, ő sem így gondolta, de a megjegyzése miatt azt hiszem, pontosabban kell fogalmaznom.
- Én csak arra gondoltam, te nem vagy itt idegen, ellenben velem...- mondom halkabban, finomabban.
Aztán kuncogok.
- Tantermek sokasága nem biztos hogy felizgatja a fantáziám. De ha van olyan, ami más, mint általában az iskolákban... - Azt gondoltam, ő kapásból tud majd mutatni néhány érdekességet, hiszen csaknem minden termet ismer(het). A gimiben például szerettem a földrajz-termet, mert sötétben úgy nézett ki, mint a világűr... A falakra foszforeszkáló festékkel voltak felfestve a bolygók és a csillagok. Azt például nagyon szerettem.
Bevezet egy terembe, aminek először a nagyságától ámulok el, első ránézésre akár több százan is elférhetnek benne, és a Kolosszeum jut eszembe róla, a padok és székek körkörös elhelyezése miatt. Usui engedélyével beljebb megyek, egészen a pulpitusig, és ahogy a legfelső sorok felé nézek, egészen eltörpülök.
- Itt aztán nagy felelősség kiállni!- Olyan kép rémlik fel bennem, hogy az elégedetlen hallgatók megdobálják az előadót: papírgalacsinok, kréta, esetleg némi zöldség-gyümölcsféle száll a tanár felé..., aki aztán fejét fogva menekül ki a teremből... A hangom visszacsapódik a falakról, szinte zeng. Miért nem itt van az a zongora? - Mire használják ezt a termet?- érdeklődöm.
Miután otthagyjuk a termet, Usui a napjaimról általában kérdez.
- Változatosan. Többnyire sok munka van, beteg ember mindig akad, de nem panaszkodom- visszagondolok, mit mondtam Usuinak az első alkalommal arról, hogy talán nem is vagyok jó helyen- Az elmúlt napokban volt néhány sikerélményünk...- mosolygok rá. Sokan hiszik azt, hogy nekünk olyan nincs, mi csak a szenvedést és a halált látjuk, nap mint nap, de ez nem igaz. Ha így lenne, nem bírnám elviselni. Vannak örömteli pillanatok. Mindig vannak. Néha egészen aprócskák, de azokat is észre kell venni.
- Tudsz valami újat az elnökválasztásról?
Vissza az elejére Go down
Usui Kazuki
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Rendőr
Hozzászólások száma : 632

TémanyitásTéma: Re: Második tipusú találkozás ~ Amelia, Usui   Szomb. Dec. 20 2014, 21:44

-Gondolom. - Bólint határozottan az előadás közbeni gondolkodásmódra.
Kicsit gyorsan adnak neki igazat, lehet fárasztja a másikat a téma, de néha nem árt emlékeztetni az embereket az ilyen alap dolgok fontosságára, mert mindenki rohan és nem figyel magára.
-Igen... Jól van, jól van. - Bólogat, némi zavarral a hangjában, hogy egy ápolónőnek magyaráz az egészséges étkezésről, de megesik. Hamar túl is lép a témán, jobban járnak.
-Igen. Nem mindenki vesz fel reggelre órát, ahogy a tanárok is jobb szeretnek délelőtt mint reggel órát adni. Legalábbis sokan. - Bólogat, hogy jó lenne dél tájékában szerinte.
-Gondoltam. - Mondja könnyedén, értette, csak maga a szóhasználat furcsa neki. A kifejezés maga.
-Nem akarom a több száz tantermet végigmutogatni ne félj. - Mondja kajánabb hangon, még csak az kéne. Gyalogolva aludna a nő, úgy sejti.
Inkább az egyik nagy előadót mutatja meg, ő szereti ezt a termet. Nem tudja miért, neki tetszik, de ahogy elnézi a nőnek sem közömbös.
-Szokni kell. Na meg ha nincs bekapcsolva a mikrofon hangosan beszélni! Jó az akusztika, de nem mindenki hangosabb alapbeszédű. - Köztük Usui sem, neki is mikrofon kéne, mert nem szeret hangosan beszélni. - De jól begyakoroltatjuk veled az előadás mivoltját és itt is előadhatsz! - Jegyzi meg játékosabb hangon, elvégre csak ijesztegeti a nőt, gondolja hogy rosszul lenne, ha itt kéne előadnia.
-Előadásokra, javarészt. Vannak olyan közös órák, amelyek minden kar tagjának kötelezőek és felvehetők több száz diáknak is egyszerre. Így a tanár 3-400 diáknak is előadást tarthat. De ha van valami rendezvény, előadás, arra is jó. Például konferenciára, ahol témákat és kutatásokat prezentálnak. - Magyarázza készséggel a másiknak, mire is jó egy ilyen nagy terem.
-Az jó. Mit takar a változatosan? - Dönti félre a fejét, neki elég határozott napirendje van. De lehet másra gondol a nő, hirtelen nem tudja megítélni. - Sajnos bűnözés és szabálytalan parkolás is mindig van. Ez ilyen. - Mondja kedvesen, hogy van ami örök sajnos. - Örülök. Az mindig kell. Akkor jobban érzed magad? - Kérdezi még, remélve most több kedve van a nőnek és kevésbé érzi tehernek.
-Sajnálom, nem. De megnézheted a többi diák plakátjait, ha érdekel. Bemutatni sajnos nem tudom őket, maximum Bridgetet nézhetjük meg a rádiónál majd, mikor megmutatom. Ő sűrűn van ott. - Ajánlja, úgy is az a következő, lévén nincs messze. - Érdekel a rádió? Mert akkor megmutatom.

_________________




A kíváncsiság nem elég indok arra, hogy veszélybe sodord magad.
A tudás kényszere azonban megéri a kockázatot.




Usui...
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Második tipusú találkozás ~ Amelia, Usui   Pént. Dec. 26 2014, 13:32

Az ötlete nem rossz. Tényleg nem az. A munkám során is van olyan helyzet, amit csak úgy vagyok képes elvégezni, hogy tudom, azzal segítek valakinek (és nem ártok vele). A betegek nagy része kiszolgáltatottnak érzi magát egy -egy beavatkozás közben, és akkor nagyon fontos a lelki háttér. A megnyugtatás. Semmiképp nem vagyok hiteles, ha én magam nem vagyok nyugodt, és biztos a dolgomban.
Elmosolyodom, hogy Usui az egészséges életmódról beszél. Tudom, hogy tudja, ezekkel magam is tisztában vagyok; de azt hiszem, éles szemével a vesémig lát, és ismeri más a gyengeségeim egyikét: másokkal többet vagyok képes törődni, mint magammal. És már nem ő az egyetlen, aki ezt a szememre veti valamilyen formában. Azonban nem pazarol rá(m) ilyen formában sok időt, mintha tolakodónak érezné, hogy szóvá tett dolgokat...
Rátérünk jövetelem igazi okára, s máris arról beszélgetünk, milyen időpontban lehetne megszervezni a véradást az iskola falai között. A plakát is megnyeri a tetszését. Aztán azt javasolja, menjünk enni és közben megmutat ezt-azt, ha érdekel. Nem mondok nemet. Visszatért belém az erő, egészen jól érzem magam, és a korábbi gyengeségemnek már nyoma sincs.
- Ha mind a száz másmilyen lenne, és mind a száz különleges, még ezzel sem rettentenél el!- nevetek Usuin. Valószínűleg nem így van, a legtöbb terem egyforma. Egyet mégis megmutat.
Hatalmas terem, valamiért egyszerre kelt bennem izgalmat és félelmet. Képtelen lennék egy ilyenben előadást tartani, és Usui maga is azt mondja, szokni kell. Nevetve rázom a fejem, amikor azt mondja, akár én is előadhatnék itt.
- Á, én sosem lennék elég jó !- zavartan túrom a hajam, ki a fenét érdekelne, mit mond egy névtelen ápolónő? Amikor előadásra gondoltam, azt gondoltam, lesznek húszan, harmincan, a legjobb esetben ötvenen... Még hogy több száz... Ah, nem is tudom, kit kéne meghívni, hogy maga a név becsábítson ide annyi embert...
Usui pedig készségesen magyaráz, mire is használják a termet, és ha nem lenne olyan szoborszerű az arca, még azt is mondhatnám, lelkes. Komolyan. Csodálkozva nézem. Hozzá hasonló pasassal nem igazán találkoztam. Ismerek olyat, aki ilyennek akar látszani, de időnként összetörik a páncél. Usuit nem ismerem túl régóta (naná!), de úgy érzem, ő mindig ilyen. Vagy majdnem mindig.
Megkérdezi, hogy teltek a napjaim (mióta nem találkoztunk), és úgy érzem, valóban érdekli, nem csak udvarias formula. Talán emlékszik, kicsit magam alatt voltam, és azt hiszi, azóta mélyült a depresszióm? Igazán figyelmes. Azt jelenti, akkor is számított, mit mondtam, emlékszik rá. Vidámabban beszélek róla, hogy voltak sikerélményeim.
- Változatosan azt jelenti, hogy sok érdekes dolgot láttam, tanultam megint valami újat. Gyorsabban telt az idő, nem éreztem úgy, hogy egy mókuskerékben szaladgálok egész nap...- csendesítem önkéntelenül a hangomat és harapok rá az ajkamra. Ó, amit gondolok néha a munkámról, az már a kiábrándultság első jele lehetne, azt hiszem! És ki is mondja, amire gondolok, kérdés formájában. Elmosolyodom, bólintok: - Igen, jobban. Sokkal jobban érzem magam.
Én is érdeklődőm felőle; vajon vannak-e fejlemények az elnökválasztással kapcsolatban. Ennek kapcsán adja az ötletet, hogy nézzük meg a többi plakátot.
- Miért ne? - kérdem, és belelkesülök, legalább látom, kikkel versenyzik Usui. (Nem mintha az esélyeket fel tudnám mérni. Azt hiszem ahhoz nem elég néhány plakát.)
Viszont az ötlet, hogy nézzük meg a rádiót (és Bridget-et), most kevésbé vonz. Félek, teher lennék a lány nyakán. Amúgy sem értek én a technikához; nem valószínű, hogy izgalomba hozna a keverőpult és egyéb eszközök... (Fogalmam sincs, hogy ez a lány az a lány, akinek egyszer segítettem, amikor rosszul lett az utcán, különben csak miatta benéztem volna a rádióba, megnézni, jól van-e? Vigyáz-e magára?) De azért próbálok udvariasan kitérni:
- Talán majd legközelebb. Most inkább együnk...
Néhány plakátot megnézni nem sok időt vesz igénybe, és gondolom, az iskola számos falán csüngenek, talán éppen a menza falán is (vagy az oda vezető úton). Elindulunk tehát enni.
Vissza az elejére Go down
Usui Kazuki
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Rendőr
Hozzászólások száma : 632

TémanyitásTéma: Re: Második tipusú találkozás ~ Amelia, Usui   Pént. Dec. 26 2014, 20:05

-Akkor több turnusban mutatnám meg neked, valami rendszer alapján mutogatva. Minden kivitelezhető! - Mondja vidámabb hangon, hogy nevet a másik, örül hogy nevetni látja.
-Azt nem tudhatod. Különben sem lehet kizárni hogy egyszer nagy tömeghez szólsz majd. - Mondja kedvesebben, szerinte ezt nem lehet így kijelenteni. Lehet ha a szükség úgy hozza, könnyedén kiáll a másik és mondja amit kell. Ki tudja?
Aztán ecseteli készséggel, mire is kell egy ilyen nagy terem, mert hát sok mindenre jó. Alaphabitusa, hogy külsőre mindig egyforma, csak abban törik meg, hogy a hangja bizony kifejező, és nem azért mert elfelejt monotonnak lenni. Sokkal inkább ellazul, az örökös készenléti állapot megközelíthetetlenebbé tette, de minden érzelem nem zárható ki. Jól érzi magát Ameliával, ez a minimális gesztikulációján is tetten érhető.
Ezért is próbál nyitni, kérdezni, ha esetlen is, mert nem is igen tudja, hogy fogjon neki.
-Értem. - Bólint egy mélyet. Próbálja feldolgozni az információt. - Akkor hasznosan telt a hét! - Fordítja saját szavaira, mert ő is hasonlóan szokott vélekedni. Ha többnek érzi magát mint pár napja, a tudása által, ő is mindig megleli belső boldogságát.
De azért rákérdez, jobban van-e a másik, az a biztos. Szerencsére igenlő választ kap, ennek örül, de csak apró bólogatásaiból lehet esetleg leszűrni.
-Ennek nagyon örülök!
-Jól van, erre. - Int a fejével, merre találhatók a plakátok, ki is vezeti a másikat az előadóból.
-Hogyne. - Biccent az ételre, igaz is, nem kéne hosszú kitérőket tenni, enni kéne.
Míg vezeti mutatja azt az automatát, amit Hale festett, pár plakátot Bridget-éi közül, de Lionellét is mutatja természetesen. A menza fele sok útba esik, elvégre forgalmas terep.
-Sokfajta terv van, szerintem minden kampányban vannak megfontolandó dolgok. Jó lehetőség a lehetőségek és a figyelem bővítésére egy ilyen kampány, örülök, hogy jelentkeztem. - Mondja, miután pár szóban elmondta az éppen soron levő jelölt kampányának egy részét.

_________________




A kíváncsiság nem elég indok arra, hogy veszélybe sodord magad.
A tudás kényszere azonban megéri a kockázatot.




Usui...
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Második tipusú találkozás ~ Amelia, Usui   Hétf. Dec. 29 2014, 19:41

Usuiben felfedezem, milyen ötletes. Az sem riasztaná el, ha az össze termet meg kellene mutatnia. Elnevetem magam az ötleten, és neki is vidámabbnak tűnik a hangja, bár azt tudom, hogy nem viccel, komolyan gondolja, amit mondott.
Az egyetlen terem (vagy első?), amit megmutat, hatalmas, és elképesztő... Mindjárt arról kezdünk beszélgetni. Még mindig úgy érzem, Usui is többet feltételez rólam, mint amennyit én magamról, mert mindig oda lyukad ki, hogy akár én is lehetnék előadó (és most nem konkrétan az előadásunkra gondolok).
- Én? - Forgatom a szemeim. Ha rajtam múlik, soha az életben! De aztán kedvesen nézek rá, mert tudom, hogy ő sem évődik- Egyébként igazad van: sose mondd azt, hogy soha, igaz? - Hát, igen. Csak magamba kell néznem. Találok példákat a saját házam táján is, nem kell nagyítóval keresgélnem!
Usui pedig más módon is elbűvöl. Az, ahogyan beszél, ahogy kifejezi magát, nagyon szimpatikus nekem. Utólag már az ötlet is nevetséges, hogy tartottam tőle. Figyelmesnek tartom, hogy eszébe jutott, nehézségekről beszéltem neki az elmúlt alkalommal, és most őszinte érdeklődést vélek a hangjában felfedezni, amikor kérdéseket intéz hozzám.
- Igen, hasznosan- bólintok. Értem, hogy így közelíti meg a dolgokat és igazából meg is tetszik, bár magamtól sosem fogalmaztam volna így (talán mert gyakran érzem magam haszontalannak).
Udvarias kérdésére én is igyekszem reagálni. Nem csak udvariasságból, valóban érdekel, van-e valami új fejlemény az elnökválasztással kapcsolatban, és nem csak azért, vajon "megúszok-e" egy előadást (vagy többet), hiszen Usuival azt beszéltük meg, így vagy úgy, ha van rá igény, mindenképpen összehozzuk...
Ahelyett, hogy nagyon belebonyolódnánk a bolyongásba, elindulunk a menza felé, és útközben Usuinak van lehetősége megmutatni nekem, mit is művelnek az elnökjelöltek. Úgy tűnik, mindenki beveti magát valahogyan, mígnem...
A szám elé kapom a kezem. Szent Isten! Közelebb lépek az új plakáthoz és újra megnézem az aláírást. Lioé. Átfutom, mit ír, és felnevetek, mert egy az egyben ráismerek a stílusára. Érzem, hogy elpirulok, és védekezőn nézek Usuira.
- Ne haragudj, nem azon nevettem, amit mondtál. De ha már így gondolkodsz...- mutatok a plakátra (Lioéra)- az övéből mit emelnél ki? Annyira eltér a többiekétől!
Megállunk egy kicsit, újra átfutom a fekete betűkkel teleírt sima, fehér papírlapot. Az ajkamba harapok. Honnan ismeri Deákot? Nagyot dobban a szívem. Lionel Anderson, tele titokkal.
Vissza az elejére Go down
Usui Kazuki
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Rendőr
Hozzászólások száma : 632

TémanyitásTéma: Re: Második tipusú találkozás ~ Amelia, Usui   Pént. Jan. 09 2015, 20:17

-Nem magamban beszélgetek, hiába tűnik úgy, más társaságom nem akad általában. - Próbál viccelődni, hogy igen, a másikra gondol természetesen. Aztán kicsit mélyebb levegőt vesz. - Igen, nem célszerű. Bármi megeshet. - Legalábbis ő szerinte tényleg bármi megeshet. Valahogy nem képes csodálkozni semmin. Na jó, néha Demetria lelkesedésén igen.
Bár jelenleg a saját lelkesedére is rácsodálkozhatna, ez mégsem jut eszébe, inkább csak mesél, majd kérdez, tényleg érdekli hogy érzi magát a másik.
A hasznosra bólint, akkor nem fogalmazott félre, ennek örül. Aztán megmutatja az elnökjelölteket is, úgy gondolja a nőt érdekli, "kikereshette volna még meg" vagy hasonló. Azt azonban könnyen kiszúrja, hogy Lionell plakátja érdekesebbé válik a többinél, ha nem pirul el Amelia akkor is észreveszi.
-Lionell? Nos, őszinte leszek, nem szimpatizálok vele. Ugyan nem ismerem, de nem egy felelősségteljes fiatalember képét sugallta tanulmányai alatt. Konkrétumokat keveset ír, ő a legkevésbé aktív. De tőle talán azt emelném ki személyiségéből adódóan, hogy rezzenéstelen arccal kiállna bárkiért, ha minden igaz. Ez a diákoknak megnyugvás lehet, ha úgy ítélik meg, a problémájuk nem egy bizonytalan kézben összpontosul, hanem egy... nos... határozottban. - Az agresszívat mégsem mondhatta.
-Talán ennyire szimpatikus Lionell? - Érdeklődi meg, mert a nők nagyon hamar kiszúrják maguknak, semmi új, ami azt illeti, csak valahogy a tény újra és újra meglepi. Szerinte ha már feltűnőségről van szó, akkor inkább Hale nyer.

_________________




A kíváncsiság nem elég indok arra, hogy veszélybe sodord magad.
A tudás kényszere azonban megéri a kockázatot.




Usui...
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Második tipusú találkozás ~ Amelia, Usui   Vas. Jan. 11 2015, 03:38

Elnevetem magam. Ritka, hogy valaki mindent szó szerint magára vegyen, én amúgy is hajlamos vagyok felesleges kérdéseket feltenni, de az csak arra vonatkozott, mennyire meglepő az ötlete. Aztán a nevetésem mosolyba simul, némi érdeklődéssel vegyítve. Ez igaz lenne? Azt gondolja magáról (vagy valóban úgy is van), hogy ritkán van más társasága? Bár nem az a kifejezett extrovertált tipus, nagyon is barátságos. Legalábbis velem az, és nem hiszem, hogy csak annak érdekében ilyen, hogy megnyerjen magának a céljai elérése érdekében.
- Úgy van. Bármi megeshet...- ismétlem meg a szavait, és el is gondolkodom. Vajon ellenem fogja ezt fordítani? Én rosszul vagyok beállítva: minél jobban erőltetnek egy dolgot, annál kevésbé akarom. Csak az ellenállásom nő... És én sem mondhatom semmire, hogy nem lehetséges, hiszen annyi minden történt már, amiről azt hittem, velem nem eshet meg soha!
Beszélgetünk, megkérdezi, hogy telt a napom, a hetem, (mióta nem találkoztunk), aztán visszakérdezek, hogy alakul az ő sorsa. S közben elindulunk a menza irányába, megnézve közben a vetélytársai plakátjait. Többnyire színes és tartalmas plakátokat látok, Usui beszél is nekem róluk. Aztán egy szokatlanul puritán "plakát" előtt állunk meg, és azt is végig futom. Szokatlan a stílus, és azonnal ismerős, de a szívem csak akkor dobban egy nagyot, amikor Lio nevét meglátom az alján.
Usui éppen azt említette, hogyan merít ötleteket másokéból, s felmerül a kérdés bennem, Lio kampányából mit használna fel. Igazából nem ígér semmit, csak hogy képes harcolni egy hasznos ügyért... (Ó, az a stílus, ahogy fogalmaz! Annyira rá lehet ismerni! Olyan ... távolságtartó!)
Figyelmesen hallgatom Usuit, ahogy Lióról beszél. Nem a legpozitívabb jellemzést adja róla, de azt hiszem, igaza van. Lionel valóban ilyen. Amíg felületesen ismertem, valóban úgy tűnt, mindent maga akar megoldani, de mintha semmibe sem merült volna bele igazán mélkyen. Olyan tessék-lássék módon oldotta meg a dolgait, mintha csak túl akarna lenni rajta a lehető leggyorsabban. Külső szemlélő számára -meglehet- csupán felületes. (Eszembe jut a gipsze, amit leszedett a törött lábáról, és hogy mennyi harcot kellett vívnom vele, míg az intenzíven feküdt, megértetve vele, hogy nyugton kell maradnia néhány napig...) Melegséggel tölt el a kifejezés, hogy "rezzenéstelen arccal állna ki bárkiért", mert ez is igaz rá, még akkor is, ha próbálja titkolni, milyen jó szíve van. Talán csak emiatt akar keménynek látszani, hogy ne szálljanak rá...
Usui kérdésére zavartan válaszolok. Bár miért is tagadnám, hogy ismerjük egymást?
- Viszonylag régóta ismerem a srácot...- ismét a plakátra nézek. Kétség nem fér hozzá, hogy egyazon személyról van szó-, de azt nem tudtam róla, hogy elnöknek jelölteti magát...- Megvonom a vállam, mintha nem számítana. Egy titokkal több vagy kevesebb..., ez már igazán semmiség. Én talán beszámolok róla, milyen munkákat vállalok be pluszban a munkahelyen? Nagyobb dolgokat is eltitkoltam... Bár szó sem esett róluk. Basszus.
- Az az érzésem, nem mindenkinek tetszik a stílusa, de... - Csak elfogult lennék vele szemben? Nekem tetszik, hogy ennyire nyers és egyenes, hogy nem csak a szépségeiről beszél a vállalkozásának, és nem ígér habot-babot- meglepően őszinte. Pontosan megmondja, mire számíthattok tőle.
- Melyik lányt tartod esélyesebbnek?- kérdezem később, Usuira nézve. Magát és Lionelt kizárta, legalábbis tett olyan utalásokat, amiből erre következtettem. Talán nem is haragszik meg a kérdésemért. Számomra ő és Bree kampánya tetszetős, de Usui mellett kardoskodom, amíg erőmből telik, abban biztos lehet... (S mert Lionel meg sem kért, hogy támogassam.)
Vissza az elejére Go down
Usui Kazuki
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Rendőr
Hozzászólások száma : 632

TémanyitásTéma: Re: Második tipusú találkozás ~ Amelia, Usui   Kedd. Jan. 27 2015, 22:52

Usui esetén az a nagyon egyszerű képlet áll fenn, hogy őszinte. Ez bármilyen kritikában megnyilvánul, tehát az önkritikában is. Ne érzi úgy, hogy sokakkal beszélgetne, főleg azért, mert nem mindenkivel találja meg a közös hangot. Feloldódnia ilyen szinten viszont a bizalom jele is, ami sokak esetében sokkal több idő, de Demetria és Amelia kivételek. Mivel nyitott és kedves, segítőkész személyiségek, Usui maga sem zárkózik el teljesen, igyekszik őszinte és kedves lenni. De ettől függetlenül, kevés ismerőse van és akad olyan személy is, aki kimondottan utálja, vagy nem tud mit kezdeni merev stílusával.
Ahogy haladnak a menza felé tovább beszélgetnek, közben a többi jelölt plakátjait is szemügyre veszik, Usui mesél is pár szót róluk, a céljaikról, de végül Lionel lesz a téma, bár Usui maga nem érti miért ilyen szimpatikus minden nőnek szinte a számára agresszív férfi. A kérdésére azonban választ kap, Lionel Amelia számára nem idegen személy.
-Értem. Így érthető, ha zavarba jöttél. Úgy gondolom, nem említette, ha nem nyerne, ne érezze úgy, hogy kevesebb, mint más, legalábbis Te ne ezt érezd. De kevés energiát öl a dologba, mint mondtam, a lányok a mezőny legszorgosabbjai. - Tény, ő maga is sokat próbál tenni, de neki több egyéb kötelezettsége is van, amiket nem hanyagolhat. De nem is akar.
-Igen. Bár hozzá kell tenni, ez így önmagában nem nem túl sok. Őszinte, de törekvést és ambíciót, legalább egy célt nem éreztet. A többség problémája ebben rejlik a plakát kapcsán. A stílusa pedig... Sok lánynak tetszik. A fiúk más szempontokat is néznek, azaz.... mi nem vagyunk például túl jóban. Kétlem, hogy ő tudná én ki vagyok de én pontosan tudom ő kicsoda. De lehet csak szakmai ártalom nálam. - Őszinteség tekintetében nagyon is kijönne Lionellel, de más szempontból Usui kétli. Értesült Lionel agresszív magaviseletéről és noha Zinnel csak futólag került szóba a férfi, de Usui maga Zint sokkal többre becsüli. Többek között a higgadt és megfontoltabb magatartása miatt is. De nem akarja rossz hírét kelteni, főleg Ameliának, aki láthatóan kedveli, csupán finoman jelzi, nem Lionel lesz a kedvenc közös pontjuk valószínűleg.
-Bridgetet. Ő már évek óta a HÖK tagja, teljesen átlátja, a diákok szeretik is. Ellenben Hale roppant motivált és célorientált, azon se lepődnék meg, ha ő nyerne. Mindkettejük alatt kellemesnek fogom ítélni a tanulmányaim. Én magam maximum segíteni fogom őket szerintem, de nekem az is tökéletesen megfelel. Bridgettel egyébiránt az iskolarádióban dolgozunk együtt, bár keveset beszélünk általában. - Próbál érvelni, de éreztetni, Hale kevésbé ismeri.
-Akkor, ebéd? - Kérdezi és ha a nő beleegyezik vezeti is tovább a menza felé.
-Nem tudom mennyit szoktál magadra főzni, de ez a menza egész jó, azt hiszem. Ritkán eszem itt, nem ismerem az összes ételt. - Vallja meg, mert hát ő jobban preferálja a japán konyhát, az amerikai valahogy fűszeres neki.

_________________




A kíváncsiság nem elég indok arra, hogy veszélybe sodord magad.
A tudás kényszere azonban megéri a kockázatot.




Usui...
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Második tipusú találkozás ~ Amelia, Usui   Szer. Jan. 28 2015, 00:28

Usui megcsillantja a humorát. Legalábbis nekem így tűnik. Ha maradt is bennem némi rossz érzés a rosszullétem miatt, Usui úgy feledteti el, mintha a tenger habja sodorná el. Az a fajta távolságtartás, amit kezdetben éreztem vele kapcsolatban, egyre inkább oldódik, a beszélgetés is sokkal kötetlenebb és az a "merev arc" is számos gondolatot közvetít már, amit korábban olyan nehezen tudtam értelmezni. Pedig nem, vagy alig változik, inkább úgy volna helyes fogalmazni, a kapcsolatunk kezd alakulni, nem ő, s nem én...
- Aha, tényleg, ez nekem eszembe sem jutott volna!- mondom szórakozottan. Elképzelhető lenne, hogy számítana valamit? Nem hiszem, hogy a hallgatásában én szerepet játszom. Inkább azt feltételezem, csak brahiból nevezett be, és nem is gondolta komolyan. Ennek ellenére nem húzom le a plakátot. Lio ilyen. Valakinek bejön a stílusa, másoknak nem.
Bólogatok, ahogy a véleményét hallgatom Lio plakátja kapcsán, és elpirulok, amikor azt mondja, sok lánynak tetszik. Az a véleményem, azoknak a lányoknak nem a plakát tetszik, hanem Lio. Biztos nem is véletlenül... Aztán felkapom a fejem Usui szavaira: "pontosan tudom kicsoda ő". Szívem szerint megkérném, hogy meséljen róla, de időben az ajkamba harapok. Egyrészt, úgysem mondhatna semmit, másfelől... Milyen dolog lenne, hogy erre használom fel a találkozónkat? Nem lenne helyes, bárhogy mar a kíváncsiság. Az nyilvánvaló, hogy ők ketten nincsenek jóban, és ezen meg sem lepődöm. Usui maga a megtestesült nyugalom, míg Lio folytonos vibráció, nyughatatlanság.
További kérdéseimre Usui ugyanolyan higgadtan felel, és végül beavat a véleményébe is, hogy kit tart esélyesnek. Igen, Bree. Valahonnan ismerős az arca, de nem tudom hova tenni.
- Akárhogy is, veled mindenki jól jár, ebben biztos vagyok!- Látom, hogy Usui nem érzékeny lélek, legalábbis nem fog összetörni, ha nem ő lesz az elnök. Már kidolgozta azt is, hogyan segítse a lányok munkáját, és ezért nagyon becsülöm.
- A rádió egyfajta szerelem? Vagy hobbi? - kérdezem, mert nem hiszem, hogy csak egy feladat, amit valakinek meg kellett oldania, és nem volt más jelentkező. Közben megint mosolyognom kell, mert most meg Sebastian jut eszembe.
Haladunk a menza felé.
- Emiatt ne aggódj. Biztos lesz valami, ami elnyeri a tetszésemet!- ha menzán eszek, általában valami frissensültet szoktam választani, ritkán főzeléket vagy tésztát.
És hogy ne vesszen el az eredeti terv sem, amiért jöttünk, ötletként felvetem:
- Itt, a menza környékén szerinted alkalmas kitenni valamelyik plakátot?- az biztos, hogy sokan járnak erre, de nem biztos, hogy jó ötlet vérről olvasni közvetlenül ebéd előtt... Engem nem zavar a téma, de én edzett vagyok a témában...- Esetleg engedélyt kell kérni valakitől?
Egy biztos: a kórházban nem lehet engedély nélkül plakátokat kitenni. Bár a suli más, és ez mégiscsak az elnökválasztással kapcsolatos, bár a plakátonennek nincs nyoma. Nem ismerem az ide vonatkozó szabályokat, de remélem, Usuinak nem lehet hátránya egy ötlet miatt.



Vissza az elejére Go down
Usui Kazuki
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Rendőr
Hozzászólások száma : 632

TémanyitásTéma: Re: Második tipusú találkozás ~ Amelia, Usui   Szer. Jan. 28 2015, 02:22

-Kérdezz rá nála, akkor megtudod a válaszokat és miérteket. - Persze Usui tisztában van azzal, hogy ez nem mindig ilyen egyszerű, nem mindig jó feltétlen rákérdezni valamire, de nem tagadhatja ő sem, hogy ez lenne a legtisztább.
Látja, hogy sok kérdése lenne Ameliának Lio kapcsán, de mivel nem biztos, hogy olyan dolgokat hallana, ami szimpatikus, inkább kerülné a dolgot. Jobb a békesség. Persze ha Amelia kérdez, Usui válaszol, de magától sok témát nem erőltet, ahogy ezt sem.
-Kedves, hogy ezt mondod, remélem így is lesz. Szeretem a csapatmunkát, a közös sikert, bár úgy tapasztalom, az amerikaiak kicsit máshogy állnak ehhez. - Közli, mert neki annyira természetes, hogy a siker, az eredmények a lényegek, nem a személyek, akik elérik, hogy akaratlan visszatetszést vált ki belőle, ha valaki túl egocentrikus, legalábbis dicsekvő alkat.
-Szerelem? - Kerekednek el a szemei, mert valahogy... hirtelen nem is érti hogy érti a másik. A hobbi hozzátétele is csak sejtetni enged neki. - Nem vagyok szerelmes alkat. Hobbi... nos... inkább csak érdekelnek a munkafolyamatok. Kommunikáció szakon vagyok, akartam az újságon kívül más médiaforrást is tanulmányozni, a rádió pedig szimpatikusabb, mint a televízió vagy az internet. - Közli a tényeket, mert valahogy hobbija sincs kifejezetten.
-Úgy gondolod, szükséges egyfajta szenvedély a munka elvégzéséhez hosszútávon? - Dönti félre a fejét, semleges a hangja, eképpen inkább érdeklődő, mint kritizáló.
-Remélem. - Biccent, abban is reménykedik hogy ő is talál magának valamit, némileg finnyás.
-Igen. Úgy hiszem, a mosdó felé vezető fal alkalmas erre, forgalmas, de nem lesz útban. - Bólint, szerinte ez nem olyan étvágy csökkentő plakát, a kis rajzok inkább bohókásak, mintsem a valódi vérre emlékeztessenek. Maga a téma meg semleges szerinte.
-Igen, kell. Kérvényeznem kell a HÖK-ben, hogy fixen oda szeretném a plakátot, míg az esemény el nem jön. Akkor el kell távolítanom, az én felelősségem lesz. - Magyarázza készséggel, ezért sem állt neki kitenni hamarjában, rögtön.
-Amúgy az ilyen plakátokra felkértek valami grafikust tervezze meg és rajzolja meg, vagy ez is önkéntes munka nálatok? - Érdeklődik míg beáll a nővel a sorba.

_________________




A kíváncsiság nem elég indok arra, hogy veszélybe sodord magad.
A tudás kényszere azonban megéri a kockázatot.




Usui...
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Második tipusú találkozás ~ Amelia, Usui   Vas. Feb. 01 2015, 23:48

- Talán...- Nem akarom részletezni, nem találkozunk olyan gyakran, mint szeretném, és ha találkozunk, nem az iskola a fő téma. Lioval amúgy sem egyszerű beszélgetni. Hol a hangulat függvénye, hol az időé... És még mindig kerülünk témákat, amiket időszerű lenne... Ah, ez bonyolult.
Bár felkapom a fejem, milyen információ birtokában lehet Usui, valamiért nem hiszem, hogy ez érinti azokat a dolgokat, amikről legutóbb beszélt, akkor Usui nem lenne ilyen higgadt, vagy... Figyelmeztetne, ha úgy hinné, nem tudok ezekről a dolgokról? Vagy azt hiszi, én is szövetségese vagyok? Vagy.. egyszerűen csak ő nem tudja, Lionak egy ilyen oldala is van? De akkor mire gondolt? Biztos nem valami szépet akart mondani...
Mielőtt azonban megint túl sokat gondolnék Liora, arra fókuszálok, amiért itt vagyok, és az Usui, meg az elnökjelölés. Arról beszélgetünk, kit tart esélyesnek, és az ő lehetséges szerepeiről ejtünk néhány szót. Megkedveltem, nem szeretném, ha csüggedne, ha nem őt jelölik (bár azt mondja, nem tenné), de azt hiszem, mindenkinek jól esik, ha biztató szavakat hall, és ezzel én sem fukarkodom. Amúgy komolyan gondolom, szerintem jó lehet vele dolgozni, mert megbízható és pontos, nekem legalábbis ez a benyomásom.
Sajátos módon teszem fel a kérdéseim, és látszik, hogy ezt nem igazán érti. Nyelvhasználatom nem mindenkinek szimpatikus, például egy hobbihoz való ragszkodást is képes vagyok "szerelemnek" beállítani. Meg is kérdőjelezi.
- Ah, értem- mondom kissé leeresztve. Úgy látszik, nem az a típus, aki munkafolyamatokat is képes szeretni. Tudom magamról, hogy mindent érzelmileg közelítek meg, így nekem szokatlan, hogy Usui ennyire elhatárolódik ettől. De aztán visszakérdez, mintha érteni szeretné, hogyan is értettem a kérdésemet.
- Igen, így pontosabb, igazad van- bólintok, amikor a szenvedély szót említi. A szenvedélyesség viszont nekem szorosan összekapcsolódik az érzelemmel: szenvedélyesen szeretni... Miért? Miért jutok megint ide?- De nem csak hosszú távon... Nekem minden jobban megy, ha kedvem lelem abban, amit csinálok. Szenvedélyel. Szeretettel. Ha nem csak a feladat elvégzése a cél, ha örömem lelem benne, ha örömöt okozok vele... - fejtem ki Usuinak jobban, mire is gondolok.
A menza felé megyünk, eldöntöttük, hogy ott fogunk ebédelni, bár -utóbb kiderül- kevesebb bizodala van a konyhát illetően, mint nekem. Eszembe jut közben, hogy a plakátot akár egy ilyen forgalmas helyre is kitehetnénk, és Usui egyetért velem ebben, de a közzétételt meg kell engedélyeztetni (erre számítani lehetett).
- Ok, értem. Kár- ha már ma kirakhatuk volna, segíthetem volna neki.
A plakát nem gusztustalan, inkább kedves és informatív (azoknak is, akik esetleg ne szeretnek olvasni). Figyelemfelkeltő, mégsem mászik az ember képébe, hatásos, vicces, informatív. Usuinak is eszébe juthatnak hasonló dolgok, mert a plakátról kérdez.
- Általában pályázatokat írnak ki a témákra: véradás, rákszűrés, a rák figyelmeztető jelei... stb- sorolom, ami éppen eszembe jut. - De ez nem csak a kórházunkra vonatkozik (hacsak nem egy speciális alkalomra szól), hanem országos kiterjedésű, azaz ugyanezt a plakátot látod az országban mindenhol. Ilyesmire nincs pénz, bár van néhány tervező, akik szívesen dolgoznak nekünk.
Bemegyünk a menzára, és beállok a sor végére, de Usui felé fordulok.
- Te talán vállalnál plakát tervezést, rajzolást? - olyan keveset tudok róla! Mi van, ha szeret rajzolni, tud is, akar is? Ha a kérdés igazából arra vonatkozott, ő tervezhetne-e plakátot? Nem feltétlenül ebben a témában, de ... miért ne?
Vissza az elejére Go down
Usui Kazuki
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Rendőr
Hozzászólások száma : 632

TémanyitásTéma: Re: Második tipusú találkozás ~ Amelia, Usui   Hétf. Feb. 02 2015, 02:14

Nem gondol bele micsoda gondolatfolyamot indít el a másikban azzal, hogy inkább a hallgatást ítéli meg bölcsebb dolognak, de mivel nem kérdez a másik, továbbra is jobbnak látja hanyagolni a témát.
Beszélgetnek a kampányról, szóba jön a munka iránti rajongás, egyfajta szerelem, szenvedély, de Usui maga elhatárolódik az érzelmeitől, legalábbis igyekszik racionális és objektív maradni ha dolgozik. Ha elkapnák az érzelmei, bajban lenne, tekintve igenis képes a heves érzelmekre.
-Nem mondtam hogy nem élvezem. Azt tanulom, ami érdekel. Én csak nem gondolom, hogy szerelmes lennék a munkámba vagy szenvedélyes lennék. Inkább csak a tudás öröme boldogít, csendben. - Fejti ki, mert ha nem is mutatja, élvezi a legtöbb feladatát. Persze vannak olyan tanárok, akikkel kicsit összetűzésbe kerül, mert azt hiszik mindenképpen heves és lángoló stílust kell megütni, különben érdektelen lesz a cikk...
Míg beállnak a sorban és beszélgetnek, a plakát létrejöttéről kérdez.
-Hm. Értem. Ezek szerint ez is a közért készül, jótékonykodás? - Meg persze bárki önéletrajzában jól mutat, hogy ez az ő nevéhez köthető, de talán nem (csak) ez hajtja az embereket.
-Hogy én? Nem. A pálcikaemberek se mennek. Csak érdekelt, hogyan működik a dolog. Nem tudom rajzolni, egyéb művészeti tevékenységhez sem értek. Én csak élvezni szoktam mások alkotásait. Nem régen megismertem egy csoporttársam, ő fotográfus. Az édesanyja igazán gyönyörű tájképeket örökített meg, szívesen elnéztem őket, de fotózni sem tudok. Te értesz bármi ilyesmihez, vagy érdekel az alkotóművészet? - Dönti félre a fejét, kikér egy kis párolt zöldséget és némi rizst, de neki húsok most nem szimpatikusak. Amúgy sem eszik olyan sokat, csak amennyi az étrendjében kötelezően kell.

_________________




A kíváncsiság nem elég indok arra, hogy veszélybe sodord magad.
A tudás kényszere azonban megéri a kockázatot.




Usui...
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Második tipusú találkozás ~ Amelia, Usui   Pént. Feb. 06 2015, 13:35

Ha észre is veszi, hogy felkaptam a fejem arra, amit Lioról mondott, nem árul el többet róla. Én pedig nem faggatózok, pedig érdekel, mi az, amit tud róla. Érdekes dolog, mert azáltal, hogy nem kezd beszélni, sokat nő a szememben. Valószínűleg nem csak a hivatásából ered ez a fajta magatartás. Úgy hiszem, Usui abszolút megbízható, titoktartó és egyenes, becsületes ember.
Az, hogy az érzelmeit mennyire és hogyan folytja vissza, (ha egyáltalán megteszi)... Csak sokkal később jut eszembe, egy másik beszélgetés kapcsán, hogy a szeretetnek is vannak mélységei... Lényegében egy dologra gondolunk, csak másképp fogalmazzuk meg, hiszen az érzés megvan, csak más "mélységben", ahogy a munkához viszonyulunk.
- Ezt szépen fogalmaztad meg, tetszik- mosolygok rá, őszintén, mert ilyesmit ezelőtt még nem hallottam. Megismétlem magamnak utolsó mondatát, és mint egy jegyzet, próbálom felvésni valahova, el ne felejtsem: "a tudás öröme boldogít". Ezzel mindenképpen egyetértek.
A sorban állva már a plakátokról beszélgetünk.
- Nem a jótékonykodás az elsődleges cél, hanem a figyelemfelkeltés. A legtöbb ember nem megy orvoshoz, ilyen vagy olyan ürüggyel. Sokan azt hiszik, mert van egy kis bőrelváltozásuk, vagy nem mindig egyforma a székletük, az nem jelent semmit. Nem az kell, hogy naponta figyelgesd és elemezd magad, és naponta orvoshoz rohangálj, ha van, ami eltér a normálistól. Az a fontos, hogy ismerd a jeleket, a tüneteket, hogy fel tudd ismerni, és felhívja rá a figyelmedet... Vagy ha egyszerre több tünetet is beazonosítasz, gondolj arra: nem árt ennek utánajárni. A legtöbb betegség korai stádiumban felismerhető és gyógyítható!- magyarázom lelkesen.
Ha már ennyire érdekli a plakátkészítés, visszakérdezek, őt érdekli-e, de csalódnom kell. Azt mondja, nem ért a művészetekhez. Pedig kinéztem belőle, hogy például remekül hegedül!
- Nem feltétlenül erre gondoltam. Te például nagyon lényegre törő vagy; lehet, abban lennél sikeres, hogy rövid, de velős szlogeneket írj, vagy frappáns párbeszédeket...- mosolyogva húzom fel a vállam. Ki tudja? Az "iszik vagy vezet" is nagyon egyszerű, mégis sokáig nem jutott eszébe senkinek!
- Sok minden érdekel, de semmiben sem vagyok elég jó...- válaszolom a kérdésére és lehajtom a fejem. lehetett volna rá esélyem, hogy fejlesszem magam, tanulhattam volna komolyabb hangszeren játszani, vagy foglalkozhattam volna az irodalommal, de sosem voltam elszánt. Nem igazán tudok harcolni az álmaimért.
Vissza az elejére Go down
Usui Kazuki
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Rendőr
Hozzászólások száma : 632

TémanyitásTéma: Re: Második tipusú találkozás ~ Amelia, Usui   Pént. Feb. 06 2015, 19:48

Biccent egy mélyebbet, amolyan hálából, hogy értékelik azt ahogy fogalmaz. Valahol ez sokat számít neki, elvégre riporternek készül, nem árt, ha képes tisztán kifejezni a gondolatait.
-Igen, tisztában vagyok vele. De én magam azt sem értem az emberek miért nem mennek el orvoshoz, a kötelező szűrések és vizsgálatok nem véletlen kötelezőek. Mondjuk a reklámipar is sok negatív tényezővel bír, mivel az emberek azt hiszik ha bevesznek pár vitamint, megisznak valami vény nélküli gyógyszert, bekenik magukat ilyen-olyan kenőcsökkel, akkor nem is kell az orvos. - Csóválja a fejét. Nem tetszik neki hogy ennyire hanyagok az emberek, ami azt illeti. Ameliával legalább megértik egymást, legalábbis ő így érzi, azért is meri markánsabban közölni a véleményét.
-Hm. Nem tudom. Kétlem hogy frappánsak lennének a párbeszédeim. Általában másképp gondolkodom, mint a többiek, nem lenne hiteles. Az érzéseket lehet el tudnám találni, de a szóhasználatot nem. - csóválja a fejét, kétli jó lenne benne.
-Mi az elég jó? Nem a magad szórakozásáért csinálnád? Nem fellépésre és galériára gondoltam, az csak egy példa volt. - Teszi hozzá, úgy érzi félreértették a kiállítás említése végett.

_________________




A kíváncsiság nem elég indok arra, hogy veszélybe sodord magad.
A tudás kényszere azonban megéri a kockázatot.




Usui...
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Második tipusú találkozás ~ Amelia, Usui   Hétf. Feb. 09 2015, 01:05

Elmosolyodom, hogy Usui meghajtja nekem a fejét. Apró diadal, hogy örömet tudtam neki okozni, vagy valami ilyesmit, de eskü, sikerült! És olyan ösztönös volt, tényleg tetszett, amit mondott, hát miért ne tettem volna szóvá? Az embereknek szükségük van pozitív visszajelzésekre, ez nagy igazság!
Aztán a plakátokról beszélgetünk, és arról, hogy némelyik jótékonysági alapon készül, azaz a kitaláló semmit nem kér cserébe... De arról is szót ejtek, hogy mi igazából a plakát célja. Usui reakciójára bólogatok, egyet értek vele, de erről megvan a magam véleménye, és meg is osztom vele:
- Az emberek egy része tagadja, hogy gondja van. Egyszerűen nem vesz róla tudomást, megpróbálja eltitkolni vagy maga megoldani a problémáit, mert az orvos előtt szégyenli a tüneteit, vagy fél valamitől... A reklámokban tényleg gyakran szerepelnek alternatív megoldások ilyen-olyan betegség kezelésére, de újabban mindig kihangsúlyozzák. "kérdezze meg orvosát vagy gyógyszerészét!"- Az mindegy, hogy ez a mellékhatások tekintetében kerül szóba; ha már szedünk egy gyógykészítményt, az orvosunk vagy a gyógyszerészünk úgyis rákérdez a miértekre... Legalábbis így kéne működnie... (Legalább így)
Egyetértek Usuival, hogy az emberek nagy része elhanbyagolja magát, és egy pillanatra én is elszégyellem magam. Én nem csinálom ugyanezt? Nemrég Zin vetette szememre, hogy orvoshoz kéne fordulnom. De én tudom, hogy mi bajom van! Kifogás, kifogás...
A plakátírással kapcsolatban Usui szerénykedik, maga szerint nem lenne jó benne.
- Itt az ötlet a lényeg. Lehet, hogy mások fogalmazzák majd meg helyetted, ha az adott párbeszéd vagy szlogen nem túl amerikai, de ha van egy jó ötleted... -És miért ne lenne?- mindenképpen érdemes lenne megvalósítani!- mosolygok rá biztatón. Szerintem tele van a feje jó ötletekkel, csak nem is tudja.
Rólam kérdez, a művészetekhez való hozzáállásomról.
- Ez a "futottak még" kategória, tudod- magyarázom neki. - A magam örömére leginkább olvasni szoktam, vagy zenét hallgatni, nem aktívan művelni azt, nem alkotni. Kinek származna belőle haszna? Mire lenne jó? Csak az időm pocsékolnám, amikor abból úgyis mindig kevés van...- Magyarázom, de mosolygok, nincs ezzel különösebb bajom. Régebben írtam, és játszom néhány hangszeren, de sem elmondani, sem megmutatni nem szoktam senkinek. Hanyagolnám is, zavarba hoz.
Megrendeljük az ételt, s míg várunk rá, szememmel már egy üres asztalt keresek. Van is egy a közelben, így ha megkapjuk az ételt, és kifizettük, oda ülünk le Usuival (hacsak nincs más ötlete).
Vissza az elejére Go down
Usui Kazuki
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Rendőr
Hozzászólások száma : 632

TémanyitásTéma: Re: Második tipusú találkozás ~ Amelia, Usui   Csüt. Feb. 12 2015, 20:09

Nem is sejti hogy valószínű ő maga is örömet okozott azzal, hogy neki sikerült örömet szerezni. Tény, nem sokszor adja jelét, de azért ha kicsit oldottabb, közlékenyebb is.
-Ott van, egyet értek, de az emberek amit tucatszor hallanak elengedik a fülük mellett, amolyan "igen, tudom, tudom" alapon. Amúgy bármi betegségről is legyen szó, az mindig ijesztő, ez nem meglepő. Valamint a gyógyszerek szedése is ijesztő, a mellékhatások. Ezt megértem, de akkor is oktalanság, hogy emiatt ne menjenek el. - Csóválja a fejét, mert akkor is szemellenzős módszer ez.
-Hm. Nem is tudom. De nem járnak jobban egy olyannal, aki eleve készen jót ír? Sok tehetséges íróhajlamú ember van, főleg itt, Los Angelesben, meglátásom szerint. De talán majd kipróbálom magam abban is, veszteni nem vesztek semmit.
Összeszalad a szemöldöke, hogy nem érti a kifejezést.
-Kétlem, hogy időpocsékolás lenne. Kikapcsolódnál, kipróbálnád magad, valami mást csinálnál. Szerintem az mindig hordoz magában örömöt, ha önként vállaljuk. És nem kell hogy mindig mindennek haszna legyen. Amikor a levél lehull a fáról az se nem jó, se nem rossz. Az csak van. Mert éppen úgy esik meg. Csak akkor lesz időpocsékolás, ha te annak éled meg. Ebben az esetben valóban nem ajánlom. - Magyarázza kedvesebben, mert nem érti miért ez az elsődleges, hogy hasznos legyen, ha kikapcsolódásról van szó. Ha hasznos az előny, de... például mikor ő a bonsai-ával ügyködik és bíbelődik egy órát, nem gondolja hogy az bárkinek hasznos, maximum a növénynek.
Leülnek az egyik asztalhoz, ő a kezébe veszi az evőeszközöket, elfektetve a hüvelykujjai mellett, ahogy összeteszi a kezét és kicsit biccent.
-Itadakimasu! - Közli, mert hát az angoloknál nem szokás a jó étvágy kívánása (nincs is rá nagyon kifejezés), de a Japán kultúrában igen, hát él vele.
-De akkor mivel töltöd hasznosan a szabadidőd? Olvasol és zenét hallgatsz...? - Kérdez rá, hogy csak ennyi lenne? Már eleve a hasznosság elgondolkodtató, szóval érdekli.

_________________




A kíváncsiság nem elég indok arra, hogy veszélybe sodord magad.
A tudás kényszere azonban megéri a kockázatot.




Usui...
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: Második tipusú találkozás ~ Amelia, Usui   Today at 15:35

Vissza az elejére Go down
 

Második tipusú találkozás ~ Amelia, Usui

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 3 oldalUgrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3  Next

 Similar topics

-
» Secrets - Zin & Amelia
» Kerülőúton - Usui, Reev

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: A világ legvégén :: Frances épületek :: Archívum-