Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

» Rangsorolások (Noel és Tami)
Vas. Okt. 02 2016, 14:41 by Kőrösi Noel

Top posting users this month
Eric A. Blake
 
Leopold K. Lindhardt
 
Reeven Callagher
 
Samuel T. Collins
 
Quentin Collins
 
Felix Kaleolani
 
Kensington L. Lockwood
 
Suzanna Crystal
 
Kelly Evans
 
Sebastian McBridge
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 Egy kis かるた ~ Amelia && Usui

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3
SzerzőÜzenet
Usui Kazuki
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Rendőr
Hozzászólások száma : 632

TémanyitásTéma: Re: Egy kis かるた ~ Amelia && Usui   Hétf. Nov. 09 2015, 22:00

-Nem, menekülni nem fogok. - élményeket szerezni... néha úgy gondolja neki az olyan mint halottnak a csók.
Meglepően jól tolerálja a másik, hogy bizonyos dolgokról (még) nem beszél. Nem faggatják, csöndben rábólintanak, amiért Usui csak felnézni tud Ameliára.
-Nem azt mondtam nem lehet, csupán azt, szerintem tisztább, ha nem azzal teszik. Vallottak neked már csókkal szerelmet? - Logikus kérdés, mert ha igen, máris meg lett cáfolva az elmélete, ha nem, hát akkor ki tudja.
-A testi vágy kivetülése főleg kémiai reakció, a test szükségessége elsősorban. De ha veszünk egy szélsőséges példát, hogy értsd, mire gondolok általánosságban is, egy fiatal lány beleszeret egy idős férfiba. De a korkülönbség nem pár év, hanem akár két generációnyi is. Ott a testiség nem játszik, de maga a kötődés, a vonzalom, a lelkek egymásra találása lehetséges. Ott nem kell testiség, ott minden érződik egy szóban, egy mozdulatban, egy mosolyban... legalábbis én így érzem. A testiség tehát kötött, olyan iránt érzed, aki vonzó, akire reagál a tested. De ez csak az én elméletem, a húgom szerint túl filozofikus vagyok. - Hinata nem biztos, hogy butaságot mondott, de Usui érezhetően nem egy testiséget előtérbe helyező valaki.
-A személyes teremre nem vagyok érzékeny, de nem is szokatlan, hogy benne van valaki. Főleg mióta Demetriát ismerem... Lehet nekem nem természetes az ölelés, de semmiképpen sem zavaró. - Próbál a másik szavaival kifejezőbb lenni.
-Ez nem zsenialitás, egyszerűen figyelek rád. Érdekelsz. - Hogy egy szóba összesűrítse titkának kulcsának.
-Hm. Nem kísérletként fogtam fel. De ha így gondolod, lehetséges, hogy az vagyok. De én magamban úgy könyveltem el, sokkal nagyobb az esélye, hogy örömet fog neked okozni a kipróbált dolog, minthogy untasson, így ha szabad ezt mondanom, biztos voltam a dolgomban. Még mindig kísérletezőnek tartasz? - Kérdezi játékosabb hangsúllyal, mert szerinte ettől csak olyan benyomást kelt, mint aki nem szokott hazardírozni.
-Mit gondolsz, legközelebbre találnál olyan programot, ami szerinted nekem tetszene? - Játékosan teszi fel ezt a kérdést is, nem tesztelni akarja a másikat, csak rávezetni, nem olyan bonyolult dolog ez ha figyelt, márpedig ő úgy érezte, Amelia figyel rá. Szinte biztos benne, hogy tud ajánlani legalább két-három dolgot, ami lekötni őt.

_________________




A kíváncsiság nem elég indok arra, hogy veszélybe sodord magad.
A tudás kényszere azonban megéri a kockázatot.




Usui...
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Egy kis かるた ~ Amelia && Usui   Csüt. Nov. 12 2015, 00:07

A válasz sokat sejtető. Ha nekem mondtak volna ilyet, biztos tagadnék, vagy visszakérdeznék: ugyan mi elől menekülnék? Usui viszont azt mondja, nem fog menekülni. Azaz lehetne rá oka, de inkább szembeszegül; legalábbis az én olvasatomban. Így értelmet nyer az is, miért próbál óvni "valamitől". Leesik, nem beszélhet róla, kár is lenne faggatózni. Ha beszél, veszélyt jelenthetne rám is. A tudatlanság biztonságot jelent számomra, Usui szerint így van, én pedig bízom benne, hogy képes megítélni.
- Ez biztos- egy csók önmagában nem jelent semmit. Hiszen Liot először én is (nagyobbrészt) fogadásból csókoltam meg. Mondjuk, ha nem tartottam volna vonzónak, nem tudtak volna rávenni...
- Igen..., legalábbis akkor azt hittem, szeret az a férfi- húzom el a szám. Naív kis liba voltam.
- Nos igen, a dolgoknak megvan a biológiai vagy akár a filozófikus magyarázata- mosolyodom el. Eszembe jut egy csomó iskolai anyag, a Maslow piramis, a szexualitás, mint alapvető fiziológiai szükséglelt, meg hasonlók, és igazat adok Usuinak, az okfejtése hibátlannak tűnik- de az is tény, kisebb az esélye egy ilyen típusú kapcsolatnak, mint egy olyannak, ami testileg is beteljesül, épp a fizikai szükséglet miatt.
Usui eddigi megnyílvánulásai (tettekben és szavakban) arra utalnak, hogy számára a lelki kapcsolat sokkal inkább előrébb való, mint a testi. Emiatt felnézek rá. A legtöbb férfi (és sok nő) nem tudja kordában tartani a (nemi) vágyait. Vannak helyzetek persze, amikor nem is kell, de olyan kontrollt, amit Usui képvisel, még sosem láttam. //User tudja Usuiról, amit Lia nem//
A személyes térről és az ölelésről beszél, és úgy nézhetek rá, mint akinél leesett a húszfilléres. Talán éppen ezért tűnik "szögletesnek" kissé az érintése, mert nincs hozzászokva. Tűnik inkább atyáskodónak és védelmezőnek az ölelése, mint olyanénak, akiezzel kíván kifejezni... valami mást.
- Ah, te nagyon figyelmes vagy! És úgy tűnik, jól ki tudod használni a memóriád és a megfigyelőkészségedet, illetve jól következtetsz, mert rávettél a festésre is, és arra is, festessünk magunkra, noha soha azelőtt nem csináltam még ilyet- a pandás művemre nézek egy pillanatra; látszik is, bárhogy is tagadja, nélküle nem működött volna a dolog.
- Igeeeen- nevetek, de aláírom, igaza van. Lényegében semmi olyan dologba nem akart bevonni, ami veszélyes vagy unalmas lett volna. A céltudatossága azonban most is elképesztő. Tényleg a fejébe vette, hogy jó kedvre derít, és meg is csinálta.
- Biztosan...- simítok végig az államon elgondolkodva- Ismerek néhány ételt, amit szeretsz. Tudnám, miféle konyhát válasszak, ha a kedvedben akarok járni. Aztán tudom, hogy szereted a verseket (a haikukat), az ezzel kapcsolatos játékokat; aztán kedveled a bonsai-t, a virágot, a kertet... De nem tudom, mi az, amit nem szeretsz, amit szívesebben kerülnél el? - így is meg lehet közelíteni a dolgot. Csak azért, hogy legközelebb nehogy mellé nyúljak...

_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Usui Kazuki
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Rendőr
Hozzászólások száma : 632

TémanyitásTéma: Re: Egy kis かるた ~ Amelia && Usui   Csüt. Nov. 12 2015, 00:30

-Értem... Nehéz megkülönböztetni amit látunk és amit látni szeretnénk. - Próbálja védeni Ameliát, aki úgy fest, hitt a csók vallomásában már akkor is.
-Igen, ez teljes mértékben így van. Elvégre a tudás átadása, a családalapítás belső késztetés, ehhez pedig partner kell, olyan aki fizikai vonzalmat is ébreszt. Legalábbis ideális esetben. De úgy gondolom, ha megvan a lelki alap, a testi annak visszhangja, így mielőtt félreértenél, nem ítélem el vagy hasonló. - Teszi hozzá, mert neki semmi baja azzal, hogy az emberek egymásra találnak testileg is, amíg nem az orra előtt matatnak a nyelvükkel egymás torkában és közösülnek szemérem nélkül...
//Na igen, de lehet majd rájön xD//
Az ölelés kapcsán Usui úgy érzi, Amelia még egy dologgal megért most már benne, aminek igazán örül, ha nem is adja külsőleg jelét.
-Valahogy úgy. Abból kiindulva mennyire érdekelnek a kreatív művészi megoldások, a festés és a henna jó ötleteknek tűnt, az is lett. - Ad igazat, jobban összefoglalta a másik, mint ő tette, vagy tette volna.
Oldottabb lesz a tartása, hogy nevet a másik, örül, ha valamiképpen meg tudja nevettetni.
-Kevés olyan dolog van. De ha ott leszel, valószínű kevésbé lennék akkor is feszélyezett. - A vér látványa dermeszti csak le, egyéb szituáció, amit elkerülne meg már veszélyes, ha oda kerülnek régen rossz a helyzet. (Maffia és hasonlók, meg sem említi, mert badarság lenne ijesztgetni a másikat vagy önmagát.)
-De látod, szerintem megoldanád. Semmi varázslat nincsen abban, amit csinálok. -Mondja kedves hangon, úgy fest étterembe és kerti sétára már bátran elvinné a másik, esetleg egy felolvasó estre. Jól gondolta, a 2-3 dolog kapásból összejött.

_________________




A kíváncsiság nem elég indok arra, hogy veszélybe sodord magad.
A tudás kényszere azonban megéri a kockázatot.




Usui...
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Egy kis かるた ~ Amelia && Usui   Csüt. Nov. 12 2015, 14:47

- Igen, azóta már rájöttem..- (néhányszor). Ez egy olyan dolog, ami számomra nem ment könnyen. Usui elnéző velem. talán nem én vagyok az egyetlen a világegyetemben, aki beleesik ebbe a hibába.
- Nem gondoltam, hogy elítéled a testi kapcsolatot. Csupán úgy tűnik, számodra egyáltalán nem lényeges- kimondom, amit gondolok, elvégre, Usui maga sem titkolja, hogyan viszonyul a dologhoz, én miért körtönfalazzak? Ha nincs igazam, úgyis kijavít.
Bár számomra jelenleg nem az utódnemzés a célom, amikor együtt vagyok Sebastiannal, nem tévesztem szem elől, hogy valamikor majd gyereket szeretnék. Vagy többet is, ha úgy alakul. Kézenfekvőnek tűnik, hogy Sebastiant képzelem gyerekeim apjának, de egyenlőre közöttünk kizárt a családalapítás, hiszen csak néhány napja (max két hete) költöztünk össze. Ez is elsősorban azon a kapcsolaton alapul, ami korábban szövődött közöttünk (függetlenül Liotól), és amiről azt mondta, egyetlen célja van, hogy örömet szerezzünk egymásnak. Bár az összeköltözéssel Sebastian "párként" tekint ránk, érzelmileg nem sokat változott a kapcsolatunk. Ezen megint gondolkodhatnék, jó-e vagy se...
- Csupa jót feltételezel rólam!- nevetem el magam- Csak mert szeretek ügyködni különböző anyagokkal, nem garancia, hogy rajzolni is jól tudok...- a példa is mutatja, ceruzát forgatni kevésbé vagyok ügyes, mint amikor a scubi-t kell fonni. De aztán bólintok- Jó ötlet volt, tényleg. Nélküled talán sosem próbálom ki!- ismerem be. Bátortalan vagyok.
Rávezet, milyen könnyű megtudni a másikról dolgokat, és nem nehéz rájönni, igaza van.
- Gondolod, hogy mindig jó hatással lennék rád? És ha éppen bepánikolok valamitől? - bizonyára észrevette, hogy vannak dolgok, amik engem is feszélyeznek. Nem szeretem a tülekedő tömeget például. Egyedül nem mennék fesztiválozni sem. Félek, hogy elvestem a kontrollt, hogy nem vagyok ura az akaratomnak, a testemnek; nem szeretek sodortatva lenni, hacsak nem az a célom magamnak is.
- Ez igaz, varázslat nincs benne. De attól még lenyűgöz!- csillantom rá a szemem. Eszembe jut, talán nem én vagyok kiismerhetetlen. Lioval nem tudtam ilyen felszabadultan beszélgetni. Sebastian pedig minden kívánságom lesi, de néha figyelmen kívül hagyja, hogy mit szeretnék. Tudom, óvni akar, fél, hogy nem gyógyultam még fel teljesen; de az nem megoldás, hogy a négy fal között tart (vagy ágyban). Erősödnöm kell. Legfőbb célom, hogy ne kelljen kiszolgálnia engem. A kapcsolatunk nem erről szól, nem szabad erről szólnia.
- Te is nagy családot szeretnél? - kérdezem Usuitól. Körbejártuk már a témát, épp csak nem tettük még személyessé.

_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Usui Kazuki
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Rendőr
Hozzászólások száma : 632

TémanyitásTéma: Re: Egy kis かるた ~ Amelia && Usui   Csüt. Nov. 12 2015, 22:50

-Hm. Inkább csak nem annyira lényeges. - Fogalmaz így, mert egy-egy kézfogás, érintés, ölelés jól esik neki.
-Miért ne feltételeznék? Nem adtál okot, hogy ne tegyem. - Dönti félre a fejét, de vidámabb a hangja. -Nem az a lényeg, hogy mennyire sikerül jól az adott dolog, hanem mennyire kapcsol ki. Egyikünk se művész, attól még lehet élvezni az alkotás folyamatát magát. - Közli kedvesen, mert szerinte ebben rejlik a csízió.
-Megeshet, de ki tudja? A lényeg, hogy megtetted. - Ő így gondolja, ki tudja mit hozott volna a jövő, vagy mit hoz így is.
-Erősen kétlem, hogy ugyanazoktól a dolgoktól pánikolnánk be. Valamint, előrébb helyeznélek magamnál, ez erőt adna. Ahogy Lao Ce mondta: "Ha igazán szeret valaki, erőssé válsz. Ha igazán szeretsz valakit, bátor leszel." Ösztönösen cselekszünk, általában... - Halkul el, mert emiatt nem értette soha, ő miért fagyott le ott és akkor.
-Ennek örülök. - Ha lenyűgözőnek találják ezt a tulajdonságát, neki csak jó. A következő kérdés azonban váratlanul éri, némán néz a másikra. Erre mit feleljen? Nehéz kérdés. Halványan összepréseli a száját is.
-Nekem szűk családi köröm volt. A rokonaim Japánban nem ismerem. Idegenek. Sosem gondolkoztam nagy családban, szeretek sok figyelmet fordítani arra, akit szeretek vagy kedvelek. De... jelenleg leköt a karrierem és jó ideig így is marad. Később talán... de nagyon messze van, nem tervezek. Tapasztalatom nincs párkapcsolatok terén, de nem hiszem, hogy van olyan lány, aki ezt jól tűrni. Ezt az életet, amilyen az enyém. Muszáj a munkámra és a tanulmányaimra fókuszálnom, ha ismerkedem is, nem a lánykérés a célom. - Bátran használ ilyen szavakat, elvégre a jegyesét ment volna megkeresni Tókióban, ahogy apja, ő előtte pedig a nagyapja tette. Furcsa erről beszélnie, de csak mert sosem beszél erről. Talán ez az első eset a tragédia óta...

_________________




A kíváncsiság nem elég indok arra, hogy veszélybe sodord magad.
A tudás kényszere azonban megéri a kockázatot.




Usui...
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Egy kis かるた ~ Amelia && Usui   Szomb. Nov. 14 2015, 22:43

- Vagy úgy..., oké, értem- biztos jelentősége van a dolognak, ha már kijavított, noha én csak érzékeltetni akartam, hogy értem őt: a szavak és a tettek jobban kifejezhetik az érzelmeket. Mint már sokszor, most is kiderül, a szürkének hány árnyalata létezik.
- Igen, ez igaz... És tudod, az ötlet, ami közben jött, hogy vigyük ezt be a kórházba is, a gyerekeknek!- őket valószínűleg ugyanúgy le fogja kötni és ki fogja kapcsolni az az idő, amíg rajzolgatnak, mint ahogy engem. Az emlék most is felvillanyoz.
- El sem tudom képzelni, hogy TE pánikolnál bármitől- mondom neki, és nyomatékosítom a személyes névmást azzal is, hogy közben megérintem őt. Az idézete csontig hatol, ízlelgetem egy darabig. Igaznak érzem, de azt is, amit Usui hozzátesz.
- Azt mondják a nagyok, hogy az ösztön sosem csap be bennünket, de... jártál már úgy, az ösztöneidre hallgattál és később megbántad? - kérdezem.
Hiába magyarázza meg Usui, milyen egyszerű rájönni, hogy másoknak milyen könnyű a kedvében járni, én továbbra sem tévesztem szem elől, hogy ő teszi is, amit tapasztal, azaz keresi a lehetőségeket, hogyan járjon (jelen esetben) az én kedvemben. Lássuk be, az ember ritkán tapasztal ilyet, főleg nem önzetlenül.
Hogy hogyan jutok el a családjáig (a saját családjáig), nem tudom. De rákérdezek, vajon jól érzem-e. hogy egyszer majd neki is nagy családja lesz. (Úgy vélem valamiért, így kell lennie)
Figyelmesen hallgatom, ahogy válaszol.
- Hm, bevallom, nem egészen erre számítottam. És ahogy elmondtad, belátom: ez jellemző rád. Te nagyon tudatos vagy, és úgy, mint akinek az életében "mindennek megvan a kellő ideje". Úgy hiszem, erre kevesen képesek, megosztás nélkül koncentrálni egyetlen dologra, holott ennek megvannak a maga előnyei- bólogatok, hogy értem. Tanulás és munka jól kiegészítik egymást, az egyik a másiknak nem megy rovására, főleg, hogy Usui esetében - ha jól emlékszem- a kettő egymást ki is egészíti.
- Nem értem, mit kéne tűrni a te életeddel kapcsolatban: hogy arra koncentrálsz, ami a feladatod? Hogy igyekszel a legjobbat kihozni magadból? Ha a sulihoz és a munkához így állsz, mennyivel inkább ahhoz a lányhoz, akinek majd udvarolni fogsz? Nemde hozzá nem csak becsület köt, hanem sokkal több?- mosolygok rá. Tuti szerencsésnek érzi majd magát az a lány, akinek Usui udvarol majd.
- A lánykéréssel meg nem is kell kapkodnod. Fontos, hogy megtaláld... az igazit- nyelek egyet és másfelé nézek. Pont én adok tanácsokat? Nem a jó döntéseimről vagyok híres. Usuira nézek, és egy mondata visszhangzik a fejemben.
- Nem... nem is volt még barátnőd... soha? - kérdezem, kissé félénkebben, hiszen ez magánügy. Viszont lehet, hogy megint csak elértettem a szavait a párkapcsolattal kapcsolatban, és nem is erre gondolt.

_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Usui Kazuki
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Rendőr
Hozzászólások száma : 632

TémanyitásTéma: Re: Egy kis かるた ~ Amelia && Usui   Vas. Nov. 15 2015, 03:13

-Igen, az valóban jó ötlet, nekem is tetszik. - Mondja kedves hangon a gyerekekre, akik benn feküdnek a kórházban. Még mindig csodálattal tölti el, mennyire felvillanyozza ez a másikat.
-Talán nem olyan látványosan teszem, mint mások, de nem lehetetlen. - Mondja némi öniróniás hangsúllyal. De szórakoztatja, hogy Ameliának ennyire merész az elképzelés.
-Nem emlékszem, ha volt is, nem volt kirívó eset. Én inkább azokat bánom, amikor az ösztönöm megbújt valahol mélyen és nem volt... semmi. Csak üresség. Azok az emlékek mai napig nyomasztanak. - Sokszor nem érzett semmit, nem mondott semmit az ösztöne, nem késztette cselekvésre és az szörnyű.
Ő maga sem követi a beszélgetés fonalát, de a családjáról, jövőbeli terveiről kérdezik, amire próbál megfelelően válaszolni. Azt nem teszi hozzá, hogy valószínű ő nem éli meg, hogy legyen családja, de ennek oka van és nem a pesszimista hozzáállás lehangoló mivolta.
-Kinek mi a fontos. A családanyák szerintem nagyon kreatívan osztják be az idejüket és koncentrálnak sok dologra. Nem lehetetlen, de kell hozzá... élettapasztalat. - Neki nem csak a fókusz az oka, de legalább annyira fontos indok neki, mint mások féltése a saját múltjából adódóan.
-De ha jól értem, te nagy családot szeretnél. -Elvégre úgy fogalmazott a másik, hogy te 'is'.
Lesüti a szemét az okfejtésre, miszerint nem olyan lehetetlen ő, csupán elfogadónak kell lenni.
-Ez tény, én komolyan veszem a párkapcsolat fogalmát és tisztelek minden nőt. De annyira beütemezettek a napjaim, nem tudom mennyi kompromisszum kellene hogy működjön az a kapcsolat. Tizenhat éves korom óta egyedül élek, a kollégiumban szoktatom magam a... társasághoz. - Igaz, ott fiúkkal van, de az jelen esetben mindegy.
-Valóban. Nem is állt szándékomban sosem elkapkodni. - Bár le is tett róla, csak töredékekben van meg benne az érzés, vágy, hogy akár, akár...
A következő kérdésre ráemeli a tekintetét a másikra, lesüti a szemét, de aztán újra felveszi a szemkontaktust.
-Nem. Soha. Kevés... tapasztalatom van bármiféle párkapcsolatot érintő... dologban. - Köszörüli meg a torkát finoman, mert nem titok, elmondja, csak nem akarja, hogy ettől csökkenjen esetleg a másik szemében, hogy beszél ilyen dolgokról, ha nincs is semmi "kézzelfogható" mögötte.
-Ebben a témában például neked kéne tanítani engem és nem fordítva. - Teszi hozzá, jelezve nem érzi szégyennek, ki miben tapasztaltabb, jártasabb.

_________________




A kíváncsiság nem elég indok arra, hogy veszélybe sodord magad.
A tudás kényszere azonban megéri a kockázatot.




Usui...
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Egy kis かるた ~ Amelia && Usui   Szomb. Nov. 21 2015, 23:39

Usui hangja melegebb árnyalatot kap, ahogy a gyerekekről beszél.
- A gyerekek... is odalennének a mosolyodtól- nézek rá, kicsit elakadva, az is csak menet közben jutott eszembe. Vannak pillanatok, amikor átvillan a páncélon egy másik énje, és kezd nőni bennem a kíváncsiság, hogy azt is megismerjem.
- Nem olyan látványosan?- nevetek. - Mit értesz ez alatt? - kevésbé hangosan sikoltozik vagy nem ugrándozik Olyan magasra? Viccel, egyértelmű; Usui maga a megtestesült nyugalom.
- Úgy érted, mint valami blokk? Lemerevedsz, nem tudsz mozdulni, nem tudsz gondolkodni?- Valami bevillan: egy elmulasztott szó, mozdulat; amikor tenni kellett volna valamit, de képtelen voltam  rá. Azt hiszem, tudom, miről beszél.
- És hogyan kell tapasztalatot szerezni?- kacsintok rá huncutkodva. Valószínűleg ez éppen olyan, mint a szakma: sok-sok infó van az agyunkban, amikor először kimegyünk a területre, aztán úgy tanulunk meg mindent helyesen csinálni, hogy gyakoroljuk- Ah, amúgy tényleg biztos vagyok benne, férfi és nő másképp gondolkodik...- kuncogok vállat vonogatva, hiszen így érthető, miért nem értjük egymást oly sokszor.
- Igen..., szeretnék. Bár relatív: mi a nagy? - tudom, hogy én mondtam...- Ez nem lehet egyéni döntés. Szeretnék legalább kettőt; és két gyerek még nem sok..., de arról is álmodozom, lesz fiam is, lányom is, miért ne? És ha már van mindkettőből egy-egy, kettő-kettő is lehetne, nem igaz? - Ha a Jóisten úgy akarja, sosem fog egyik sem hiányt szenvedni szeretetben.
- Lehet, a kollegium még nehezebb is, mint egy párkapcsolat. Előbbi kényszerű együtt élés, semmiféle érzelmi gát nincs., hogy idomulj a másikhoz...- kérdő hangsúlyom elárulja, nincs ismeretem a témában. Csak így képzelem el. Vajon másképp működik? Az, hogy a saját lakás ellenére is koleszban lakik, csak azt jelenti, hogy élvezi a társai jelenlétét, társaságát. És azt sem hagyom figyelmen kívül, amit a lányokról mondott. Ez annyira jellemző rá, nem is gondolkodom, igaz-e. Az.
- Az egyetemi éveknek gyorsabban lesz vége, mint gondolod...- figyelmeztetem, megbillentve kicsit a fejem. Vajon azután hogy tervezi? Hol fog ismerkedni?
Kapkodni nem fog, vallja be, majd azt is, hogy kezdő a témában. Majd arra céloz, mintha én taníthatnám.
- Vak vezetne világtalant, kedves barátom. Ha jót akarsz magadnak, nem hallgatsz rám, általában rosszul döntök!-Elnevetem magam, olyan abszurdnak tűnik az egész. Veszek néhány rizsgombócot, de felkínálom Usuinak is, egyen velem.

_________________
Amelia


A hozzászólást Amelia Simeon összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Nov. 28 2015, 00:55-kor.
Vissza az elejére Go down
Usui Kazuki
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Rendőr
Hozzászólások száma : 632

TémanyitásTéma: Re: Egy kis かるた ~ Amelia && Usui   Szomb. Nov. 28 2015, 00:47

Félredönti a fejét, hogy mi akasztja meg a másikat, majd bólint.
-Igen, kevésbé gondolnának gonosznak vagy hasonlónak. Bár ez csak az első benyomás, tudom. - Mert a gyerekek általában hamarabb megérzik, hogy nem gonosz ő, még csak nem is túl komoly, csak ő amolyan "beteg" személy, aki nem mosolyog.
-Lesápadok, remegek. De nem kezdek szaladni, kiabálni, sírni... ilyenekre gondoltam. - Mert az átlag szerinte sír vagy jajveszékel, de ő csak lefagy.
-Igen, pontosan. Akarsz, de nem tudsz, képtelen vagy. Mintha a saját tested fogja lennél. Szörnyű. - Ő legalábbis ezt szörnyűbbnek tartja, mint egy rosszul megfogalmazott vagy elhamarkodott szót.
Félredönti megint a fejét a kacsintásra és a kérdésre. Majd bólint.
-Igen, egyértelmű. De minden ember is másképp gondolkodik, nem lehet általánosítani szerintem. - Vagy legalábbis nem érdemes szerinte.
-Annyit kell vállalni, amennyit tisztességben és szeretetben fel lehet nevelni, akkor gond nem lehet. - Szerinte nem a szám a lényeg, hanem a minőség. Amelia valószínű minden gyermekét egyformán nagyon szeretni fogja.
-Attól függ. Nem tudom megítélni. De inkább csak azt szokom, vannak körülöttem és... mások másmilyenek és mások a szokásaik. Mindenben. - Mert tény, neki szinte minden kihívás volt az elején. Az is, hogy aludnak körülötte.
A lányok is szóba kerülnek, bár érezhető, hogy noha határozott meggyőződései vannak, tapasztalata mégse.
-Remélem. Már dolgoznék, hiába élvezem a tanulást. - Nem, nem jut el neki, hogy arra célzott a másik, most kéne ismerkednie.
-Miért? Vagy inkább helyesebb a kérés: miben? - Azon kívül, hogy a párkapcsolatokról beszélgetnek, persze. Annyi mindenre értheti a másik.
Eszegetik közben a rizsgombócokat, szívesen felez is, nincs azzal gondja.
(Milyen palacsinta? XD)

_________________




A kíváncsiság nem elég indok arra, hogy veszélybe sodord magad.
A tudás kényszere azonban megéri a kockázatot.




Usui...
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Egy kis かるた ~ Amelia && Usui   Hétf. Nov. 30 2015, 22:09

- Nem vagy gonosz, elsőre sem!- mondom határozottan és elnevetem magam, azt remélve, csak viccelt az imént, én meg bevettem! Hogy én mit gondoltam róla, az befolyásolta, mennyire aggódtam Lio miatt. Azt hittem, ővele történt valami, hiszen mondta, hogy gondja van a zsarukkal.
- Szóval... komolyan, van olyan helyzet, ami pánikot vált ki belőled?- kérdem tőle.
Figyelem a tekintetét, ha nem látom benne a humort, hozzáteszem:
- Vannak technikák, amikkel le lehet győzni a... ezeket a reakciókat. Ismered ezeket? Légzéstechnikák, többnyire...- mondom, kevésbé magabiztosan. Nem akarok sem tudálékosnak, sem tolakodónak tűnni, csupán jelezni, mindenre van segítség.
Nem kell elképzelnem a helyzetet, előttem van, bár konkrétan nem életveszélyes helyzetről volt szó. Lemerevedni az az érzés, hogy tehetetlen vagy. Kiszolgáltatott. Borzasztó. Értem Usui szavait és át is érzem.
- Tudod, ez érdekes. Tanulunk etikát, ami normarendszeren alapul, de mást jelent egy dolog nekem és más másnak, bár lehetünk egy nemzedék és egy nemzet tagja. De ami nálunk elfogadott, lehet, hogy egy más ország más hasonkorú fiának, lányának egészen mást jelent, esetleg bűnt, büntetést, titkot...?- lehet szó egészségről, betegségről, házasságról, szexről...
- Ha tudnám, milyen lesz az életem a következő 20-40 évben, könnyen tudnám, mit vállalhatok. De nem csak rajtam múlik, mi történik velem, pláne, ha már gyerekeim is vannak...- elmélkedem- Befolyásol a társam, a munkám, az egészségem, a gyerekeim egészsége... sorolhatnám. Ha tudnám, minden happy lesz, nem csak négy gyerekem lenne, hanem egy tucat! Vagy még több! Ha a jövő boldogságot hordoz, miért is ne akarnám megosztani a lehető legtöbb emberrel? A boldogságnak van vége? Elfogyhat? Az igazi nem fogyhat el, nem osztható, állandó...- a számra teszem a kezem. Megrémülök attól, hogy miket beszéltem. Megrázom a fejem.
- Semmi bajom... Csak néha álmodozom. Tisztában vagyok vele, hogy az élet nem ezt tartogatja számomra...- hajtom le a fejem. Nagyon bután hangzik, amit mondtam, hisz az élet maga a küzdés. Nem lehet folytonosan jó!
- Ez így van. Mindannyian mások vagyunk- mosolygok rá Usuira- ha úgy érzed, mindenki mástól különbözöl, igazad van. Így van veled is, velem is...- nevetek. Ez nem lehet probléma. Ettől színes a világ.
- Miért ennyire fontos a munka? - kérdezem. Tanulni számomra éppolyan fontos. Azért szükséges, hogy pontosabb, minőségi munkát tudjak majd végezni. Létezne, hogy Usui nem törekedik erre?
- A párkapcsolatokról beszélünk, ugye?- hőkölök meg, hogy visszakérdez. Arról beszélünk, nem?
- Általában félreismerem az embereket. Igyekszem mindenkiben meglátni a jót, előítélet nélkül elfogadni olyannak, amilyen, de...- halványan felhúzom a vállam- hazudnék, ha azt mondanám, nem befolyásolnak a tapasztalataim. Tudod..., ha megbántanak egy dologgal, már nem olyan könnyű hinni egy hasonló helyzetben: az nem végződik-e ugyanúgy, vagy hasonlóan...
Közben eszegetünk (bocs, a palacsintát időközben kitöröltem, biztosan álmosan írtam bele).

_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Usui Kazuki
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Rendőr
Hozzászólások száma : 632

TémanyitásTéma: Re: Egy kis かるた ~ Amelia && Usui   Hétf. Nov. 30 2015, 22:58

-Akkor csak túl komoly és szigorúnak hatok. Ijesztő vagyok szerintem, méregetnek a gyerekek is, nem csak a felnőttek. - Mondja enyhébb hangon, emlékszik, Amelia is feszült volt eleinte a jelenlétében.
-Van. - Nem mondhatni hogy nem felel a kérdésre, bár önmagától nem fejti ki, nem szokása. Persze ha rákérdeznek feltehetőleg válaszolni fog, mert nem mutat tartózkodó magatartást.
-Ismerem. A karate sokat segített. A koncentráció előnyömre vált. Higgadtabb tudok maradni. - Bólint is mellé, hálaképp, hogy segítenének neki.
-Előfordul. Ha csak étkezést veszed, már az is ilyen. Itt Európában illetlenség böfögni az asztalnál, keleten ez az elismerés jele, hogy finom volt az étel. Itt nyugaton, ha a hamuba beletűzöd a füstölőket, praktikusnak nevezed, keleten ez megbotránkoztat, babonásan nem szeretik mivel bevonzza a rosszat. - Magyarázza, hogy ez már csak így van, ahány nép annyi szokás.
Hallgatja a kis monológot aztán a tucat gyerekről és a végtelen boldogságról, rándul egyet mosolyszerűen a szája hogy a másik a szája elé kapja a kezét.
-Igazad lehet, míg van kivel megosztani, állandó. - Egyetért, ha nem is ennyire lelkes mint a másik, de talán furcsállná is Amelia, ha hirtelen Usui csak úgy belelkesülne, mikor mindig hasonlóan kimért.
-Ezt nem tudhatod. Édesanyám mindig azt mondta, tenni kell a boldogságért. Kemény munka, de mint minden ilyen, ettől válik értékessé. Ha keresed a jót, akarod a jót és el is fogadod, akkor lehet ilyen tartós. Bár több tucat gyereket akkor sem ajánlok, nem csinálnál mást évekig, csak szülnél... - Dönti félre a fejét, de kissé játékosabb a hangja.
-Nos, szerintem ide sokan beszúrnák, hogy az lenne a fura, ha hasonlónak érezném magam másokhoz, nem de? - Válaszolja kajánabbul, tisztában van saját különcségével.
-Mert akkor már közelebb kerülök ahhoz, amiért ennyit dolgozom, tanulok. A céljaimhoz. - Tömören megfogalmazva, ez a lényege.
-Ha nem váltottál témát azóta, igen. - Arra érti igen, konkretizáljon, mert így nem érti.
-Értem. Ez megfigyelés kérdése, figyeled a másik gesztusait, szóhasználatát, szokásait. Mit értékel és mit kevésbé. Ha figyelsz, te is észreveheted ezeket. És nem csak a párkapcsolatokra, értem, bármilyen kapcsolatra. A testbeszédet is ha figyeled, könnyebben igazodsz témában, te gesztusok tekintetében is. De párkapcsolatnál gondolom mélyebb nyomot hagy. És sikerült felül írni a rossz tapasztalatokat már? - Kérdezi érdeklődve, de nem tolakodóan. Inkább csak az érdekli burkoltan, mennyire tudott a tapasztalatok alól "szabadulni" vagy éppen jól tette-e, ha nem tette.
(Nem baj, legközelebb majd azt süt neked xD)

_________________




A kíváncsiság nem elég indok arra, hogy veszélybe sodord magad.
A tudás kényszere azonban megéri a kockázatot.




Usui...
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Egy kis かるた ~ Amelia && Usui   Csüt. Dec. 03 2015, 21:12

- Hát... öhm... elsőre talán kicsit én is megijedtem, de csak azért, mert rögtön valami rosszra gondoltam, tudod...- vallom be töredelmesen, mert hát így volt, nem tagadhatom- de alig telt el néhány perc és megváltoztak a dolgok. Azóta meg... - mosolygok rá- tudod, hogy kedvellek- Ha mellettem ül, hozzá dőlök kicsit, de ha ez nem lehetséges, valahol hozzá érek (megérintem).
- Ezt nem gondoltam volna. Tényleg? Pédául?- kíváncsiskodok tovább, ha úgy érzem, nem ütközök falakba. Persze, a magatartásom elárulja, nem kötelező válaszolni, lehet ez költői kérdés is.
- Ó, igen, valóban, említetted már, hogy sportolsz- nekem ez mindig egyenes összefüggésben van az önfegyelemmel, önkontrollal, úgyhogy a kör bezárult, nem tudok újat mondani.
- Igen, például- nézek rá hálásan, hogy magától mondott példát, így hozva tudtomra, érti, mire gondolok- Szándékosan nem tudnék böfögni, ahhoz nekem minimum szénsavas ital kell...- nevetem el egy kicsit. Gondban lennék keleten!
- Nos, magam is úgy vélem, a boldogság nem terem magától, dolgozni kell érte, ráadásul folyamatosan, mert előfordulhat, hogy az egyik pillanatban még van..., aztán nincs- elhúzom a szám. Bizony, a megszerzett értékeinkre vigyázzni kell. De aztán mosolygok- No, ismersz, mindig keresem a jót. És most igazán jó emberek vigyáznak rám... A családalapítás pedig még odébb van..., addig többször is meggondolhatom magam!- gyerekem lesz, legalábbis szeretnék, de a tucatnyi tényleg túlzás.
- Nos, az sem baj, ha észreveszed a hasonlóságokat. Azok alapján lehet elkezdeni pl. barátkozni, párt keresni...- próbálok rávilágítani, miért fontosak ezek a dolgok is (a hasonlóságok)
- Ez nagyon úgy hangzik, mintha konkrét célod lenne, nem csak valami ködös jövőkép...- hunyorgok rá. De vajon jól értelmezem? És ő hajlandó beszélni róla?
Kicsit zavarba hoz, hogy én taníthatnám őt a párkapcsolati dolgokkal kapcsolatban. Ahogy a kifogásomat meghallja, mindjárt ő ad nekem villámleckét. Mosolygok is rá: miben is szorul korrepetálásra?
- Nos, igen... bizonyos félelmeimet már sikerült levetkőzni- mondom és kicsit el is pirulok- és vannak, amiket még nem, de talán... most majd sikerül azokat is, amit eddig nem- mondom, kicsit bizonytalanul. Mindaz, ami mostanában történt, még nagyon zavaros számomra, és csak remélni merem, hogy amiatt, mert Sebastiannal már régóta barátok vagyunk, ez az összeköltözés nem végződik majd rosszul.
//Ennél a játéknál még friss az élmény. Lia még nem is dolgozik, amikor Usuit felkeresi//

_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Usui Kazuki
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Rendőr
Hozzászólások száma : 632

TémanyitásTéma: Re: Egy kis かるた ~ Amelia && Usui   Csüt. Dec. 03 2015, 21:39

-Miért? - Nem érti miért kell rögtön rosszra gondolni. -Tudom. Kölcsönös. - Mivel a fotelban és fotelon ücsörögnek, nekidőlnek. Úgy gondolja, viszonoznia illene a gesztust, így kicsit megpaskolja a másik karját. Nos... neki is akad olyan dolog, amit gyakorolnia kell.
-Nem bírom a vért. - Tekint félre egy pillanatra, majd vissza Ameliára.
-Szokás kérdése, én is csak akkor szoktam. - Az ő gyomra sincs hozzászokva, ketten lennének gondban.
-Kétlem hogy meg kéne gondolnod magad. Ha valakinek szülni akarsz gyereket, az már eleve meggondolt lesz, úgy gondolom. - Kétli, hogy Amelia elkapkodná az ilyesmit.
-Észre szoktam. Veled sok közöset találtam, talán ezért is könnyű beszélgetnem veled. - Nem tudja, de erre vezeti vissza.
-Igen. - Eddig sem tagadta, hogy pontosan el akar elérni valamit, most sem teszi, csak nem mondja mit és miért. De ezt senkinek sem szokta, mentségére legyen mondva.
//Tudom, emlékszem//
-Adj magadnak időt, ezeket nem lehet elkapkodni. - Mondja a félelmek legyőzésére, neki is évekbe telt. Még most sem tökéletes, ami azt illeti.
Még keres pár verset a másikkal, beszélgetnek, csomagol pár darab rizsgolyót Ameliának otthonra, úgy bocsátja majd útjára, hálásan invitálva legközelebbre is, ha lesz kedve eljönni.

//Köszi Very Happy//

_________________




A kíváncsiság nem elég indok arra, hogy veszélybe sodord magad.
A tudás kényszere azonban megéri a kockázatot.




Usui...
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Egy kis かるた ~ Amelia && Usui   Szomb. Dec. 05 2015, 14:32

- Mint valami rosz berögződés... korábban csak filmen láttam ilyet: hivatalos mehgszólítás, komoly arc... - forgatom a szemem, hogy lehettem ilyen előítéletes- először meghűlt bennem a vér...- most már csak zavartan nevetgélek magamon. Aztán meg azon mosolygok, milyen esetlenül hat annak viszonzása, hogy tetszésemet nyilvánítottam neki. Usui nem hétköznapi figura, lassan hozzászokom, hogy a legtöbb doogra nem úgy reagál, mint az átlag.
- Értem. Ezzel nem vagy egyedül...- nézek rá szendén. Ha tudná, hányan vannak, akik még a tűtől is félnek! Némelyik félelem legyőzhető, mások nem. A vértől való iszonyodás sokakban akár ájulást is provokálhat. Nem hiába szoktuk kérdezni vérvételnél is, van-e problémájuk ezzel.
- Szerintem rossz szokás. A cardia..., azaz a nyelőcső záróizmának csökkenhet a funkciója, nyitva maradhat, kialakulhat a reflux betegség, ami komoly szövődményekkel és tünetekkel járhat- jegyzem meg mellékesen, miért nem helyeslem a böfögés szándékos előidézését.
- Gyerekem biztosan lesz, csak azt nem tudom, mennyi...- kuncogom el magam, mert valószínű félreérthető voltam. Bár ha Usui ismer valamennyire, tudhatná, hogy ennyire szélsőséges nem vagyok! Amúgy igaz... Párválasztásban fontos azt is figyelembe venni, hogy a választott lesz a gyermek(eim) apja.
Mosolygok, hogy velem sok közös dolgot talált. Tényleg így van, elsőre nem is gondoltam volna, hogy majd ennyi mindenre kattanunk rá közösen.
- Így van ez... Mindenkiben van ilyen kapcsoló, és ha már egy ilyen dolog adódik, lesz több is...- azt hiszem, így működik a barátság. Van egy közös pont, aztán kiderül, sokkal több is van. Csak az elsőt megtalálni okoz néha gondot.
Az egyszavú válasz azt sejteti velem, erről nem szívesen beszél. Ha akarna, megtehetné, figyelmesen hallgattam eddig is. De az "igen" jelen esetben is sokat mondó. A többi nem tartozik rám, ennyi.
Bólintok, de közben magamba nézek és el is vonatkoztatok. Ha rólam volna csak szó, könnyebb lenne. Megoldottam azt is, hogy feldolgozzam az első csalódást; de most másokra is tekintettel kell lennem: elsősorban Sebastianra, aki így is a bizalmába fogadott. Sosem szabad éreztetnem vele, hogy bánkódnék a történtek miatt, mert azzal őt bántanám. Reevenre, aki érez valamit a gondjaimból, de egyenlőre oly kiuszák az érzéseim, nem tudnám őket normálisan megbeszélni vele. Liora..., bár lehet, hogy valóban nyakába vette a várost, lelépett és végleg kitörölt a szívéből.
Hogy ne süllyedjek vissza a depimbe, amiből seby és Reeven próbálnak kihúzgálni, megragadom a lehetőséget Usuival is, hogy eltereljem a gondolataim. Miközben eszegetünk, visszatérünk a verskereséshez, és bőséges listát csinálunk abból, mit kell megtanulni. Útravalóul elemózsiát is kapok, és megegyezünk abban, halljuk-látjuk még egymást.

//Én is köszönöm!//

_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: Egy kis かるた ~ Amelia && Usui   Today at 23:18

Vissza az elejére Go down
 

Egy kis かるた ~ Amelia && Usui

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
3 / 3 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3

 Similar topics

-
» Secrets - Zin & Amelia
» Kerülőúton - Usui, Reev

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: A világ legvégén :: Lakások, házak, otthonok :: Archívum-