Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

» Rangsorolások (Noel és Tami)
Vas. Okt. 02 2016, 14:41 by Kőrösi Noel

Top posting users this month
Eric A. Blake
 
Leopold K. Lindhardt
 
Reeven Callagher
 
Samuel T. Collins
 
Quentin Collins
 
Felix Kaleolani
 
Suzanna Crystal
 
Kensington L. Lockwood
 
Kelly Evans
 
Sebastian McBridge
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 Egy kis かるた ~ Amelia && Usui

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3  Next
SzerzőÜzenet
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Egy kis かるた ~ Amelia && Usui   Kedd. Szept. 22 2015, 22:58

- Nehéz elkerülni, pedig hiábavalóság!- vonok aztán vállat, mosolyt csalva az arcomra, hogy ugyan, hagyjuk már ezt, ne ragozzuk túl.
- Nem szándékosan csináltam, de úgy jöttem ki, mintha a legnagyobb gonoszságot követtem volna el ellene! Kisiskolás voltam, nem lehettem több 10 évesnél...- húzom el a szám. Meglehet, akkor már elvárták, hogy olyan tökéletes legyek, mint a nővérem...
- Ha lehet részlet is, könnyebb a dolgom!- kuncogok, amúgy sem tudnék sok verset felmondani, ha teljes terjedelmükben lenne rájuk Usui kíváncsi.
Felváltva mondunk verseket, és Usui szerint elkomorodtak, mert azt javasolja, mondjunk vidámat is.
Nem értem, miért szabadkozik, a vers kifejezetten tetszik.
- Ez nagyon édes!- a kusza hajról Sebastian jut eszembe, és a rakoncátlan tincsei, amikbe úgy szeretem bedugni az ujjaimat. Élő bennem a hasonlat, meg is mosolyogtat.
- Ha már érzelmek: "Ha egy könnycsepp lennél a szememben, nem mernék sírni, nehogy elveszítselek"- s jut eszembe egy másik, aztán még egy. Hopp, nem is megy ez olyan rosszul, lassan a könyvet sem kell kinyitni!
- Felírogatjuk őket? - az enyéimet csak-csak meg tudom jegyezni, de amit tőle hallottam először?

_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Usui Kazuki
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Rendőr
Hozzászólások száma : 632

TémanyitásTéma: Re: Egy kis かるた ~ Amelia && Usui   Csüt. Szept. 24 2015, 19:30

-Sok minden az, az élet már csak ilyen. - Ő is sokszor gondolkodik feleslegesnek vélt dolgokon, de lehetetlen elkerülni, bárhogy próbálkozik az ember.
-Édesanyáink különböznek, de ne vedd a lelkedre az esetet. Itt akkor szórsz virágszirmokat amikor csak akarsz. - Mondja kedvesen a másiknak, jelezve, szerinte nem gonoszság, ő nem fog szólni érte.
-Persze. Magunknak tanuljuk, nem másnak és sokszor inkább egy-egy versszak fog meg minket, egy-egy kép, mint az egész vers. - Ő nem bánja ha "csalnak", a részletek pont olyan jók lesznek, mint a rövid, ám egész versek.
-Én is szeretem. - Örül, hogy Ameliának is tetszik a vers, akkor is ha kételyeknek ad hangot benne a költő szerelmét illetően.
-Hm. Ha az ember belegondol, ezt bizonyos helyzetekben olyan nehéz kivitelezni. Sosem pucolnál ezután hagymát... - Próbálja elviccelni, de Hinata jut róla eszébe, ez olyan neki való vers lenne.
-Persze. Szerintem írjuk a gépbe, majd tegyük ABC rendbe őket, hogy lássuk, hány vers kezdődik hasonlóan. Valamint annyit szerkesszük és nyomtatjuk ki, amennyiszer akarjuk. Mit szólsz? - Ha a másik belemegy, akkor feláll és az asztalról elveszi a laptopot és elindítja.
-Próbáltál már verset írni? - Kérdezi aztán míg melegszik a gép vagy míg kerít papírt és tollat, hogy leírhassák őket.

_________________




A kíváncsiság nem elég indok arra, hogy veszélybe sodord magad.
A tudás kényszere azonban megéri a kockázatot.




Usui...
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Egy kis かるた ~ Amelia && Usui   Szer. Szept. 30 2015, 12:01

- Csak vigyázz, mert egyszer szavadon foglak!- kacsintok rá, holott szándékomban sincs szirmokkal teleszórni a makulátlan lakását. Amúgy olyan régen történt már az eset, hogy el is felejtettem volna.
- ha nem emlegetjük a cseresznyafát, el is felejtem az egészet...- mosolygok rá. Tényleg nincs bennem már rossz érzés az eset miatt.
- Ez igaz...- bólogatok egyetértően. Kedvelem Usuit, hogy szókimondó, könnyű vele beszélgetni, egyezségre jutni.
- A kusza haj számomra kedves, bár ha a gondolkodni kell egy érzelem felől, vannak kétségeim...- nevetem el, mert hát nem nevezhetném szerelmes versnek, amit hallottam, mégis egyfajta érzelmet csal ki belőlem.
- Juj, tényleg, pedig szeretem a hagymát!- mondom nevetgélve, hogy ennek a vágynak egy ilyen megközelítését is megmutatja nekem Usui- Na és ez? Ha egyetlen óra lenne az élet, az utolsó percét benned tölteném
Már kíváncsi vagyok, ennek a sornak hol a gyengéje. Nem alkalmazhatok ám csak úgy, akármit, bármennyire tetszik, valaki komolyan veszi! Rötyögök magamban.
Usui a gépéhez megy, én pedig követem, nem mintha meglesni akarnám a jelszavát, vagy hasonló. De a módszer alkalmasnak látszik arra, hogy magam is írjak vagy válogassak verseket (vagy részleteket), és azokat majd átküldjem neki, hogy kedvére csemegézzen belőlük.
- Valamikor régen. Még iskolás koromban-felelem őszintén- És te?
Simán kinézem belőle, hogy írt verseket. Talán olyan is akad, amit megosztana velem?

_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Usui Kazuki
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Rendőr
Hozzászólások száma : 632

TémanyitásTéma: Re: Egy kis かるた ~ Amelia && Usui   Hétf. Okt. 12 2015, 18:52

-Csak nyugodtan, bár ahhoz az kell gyakrabban gyere. Vagy minimum még egyszer. Az esetben legalább még egy fotelt vennem kéne mert... eddig még nem volt vendégem akinek szüksége lett volna rá. - Gondolkozik hangosan, végignéz a lakáson, azt mérlegeli elég-e ha ide rakná mellé, vagy át is kell kissé rendeznie a lakást. De nem érezni a hangjából hogy ez számára probléma lenne, inkább amolyan érdekes kihívás.
-Nem felejtetted volna el akkor sem csak egészen más szituációban jut eszedbe az emlék. - Szerinte az ember nem felejti el a dolgokat, csak ideiglenesen feledkezik meg róluk, hogy egyáltalán emlékszik rájuk.
-Szerinted mit jelent gondolkodni egy érzelmen? Értelmezed, felidézed, helyrerakod magadban? Te mit értesz alatta? Mert ha minden igaz, az érzelmet érzed, nem merengsz rajta. Van és kész. - Legalábbis ő így van vele, rég nem küzd ellenük, csupán betemeti a javát vagy ignorálja a lelke mélyére, hogy ne okozzon neki problémát a mindennapokban.
-Nos... ez elég félreérthető sor és számomra azt a vágyat sugallja, amit sokan emlegetnek, miszerint szexuális együttlét közben hunynának el, de... ha az ember sokáig óhajt élni, idős korára ez elcsitul és inkább szimplán a szeretett személy mellett feküdve térne örök nyugalomra. Ha pedig képletes érti, ami számomra szebb, hogy úgy kíván eltávozni, hogy éppen rágondolnak például. A másik elméjében és szívében. - Próbál nem zavarba jönni az első asszociációjától, ha már "komoly" értelmezést kértek tőle.
Hozza a gépet, Amelia ha akarja nézheti is a jelszó beírását, mert japán billentyűzetes a gép és japán a jelszó is, Usui erősen kétli, hogy félnivalója lenne. Nagyjából bármilyen szempontból.
-Nem, én nem. Nehezemre esik költői képekben beszélni és kifejezni magam. De szerintem észrevetted, hogy a nem egyértelmű megfogalmazásaimból adódó félreértések se a költőiségemből fakadnak. És milyen témában írtál verset? Emlékszel még rá? - Kérdezgeti még a másikat, mert érdekli annak ellenére, hogy sajnos ő maga nem tud mivel "büszkélkedni".
-Szerettél iskolába járni? Szerettél a veled egykorú gyerekekkel lenni? – Kérdezgeti még ezt is mert neki ugye ez kimaradt, csak vizsgázni ment be.

_________________




A kíváncsiság nem elég indok arra, hogy veszélybe sodord magad.
A tudás kényszere azonban megéri a kockázatot.




Usui...
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Egy kis かるた ~ Amelia && Usui   Kedd. Okt. 13 2015, 21:50

- Ha elhívsz, jövök!- mondom könnyedén. Nem okoz problémát számomra a társasága, szeretek együtt lenni vele. Aztán csak lesek ki a fejemből, hogyan is értsem, amit mond. Nincsenek vendégei, vagy egyiknek sem kell fotel?- Ha a szőnyegre ülünk, nekem ott is jó...- Csak azért mert európai vagyok, nincs szükségem feltétlenül fotelre. Csak az én kedvemért ne költsön fotelre, megvagyok nélküle, vagy ... akár így is, hogy osztozunk rajta.
- Meglehet. Bár ezelőtt tényleg nagyon régen gondoltam rá!- válaszolom, és nem zárom ki a lehetőségét, hogy Usuinak igaza van.
Felidéz egy verset, s arról kezdünk beszélgetni. Mit jelent gondolkodni egy érzelmen?
- A versen elindulva... Először azt kérdi, végtelen-e a szerelem, aztán mintha azt akarná sejtetni, nem biztos benne... Én veled értek egyet: vagy van valami, vagy nincs... Ha meg már a múlté, kár gondolkodni rajta. Valószínűleg csak fejfájást okoz, vagy szomorúságot- vonok vállat. Nem vállalom fel, hogy gyötröm magam hasonló dolgokkal. Gyenge jellem vagyok, jobb, ha nem ismeri a hibáimat!
Aztán én emlegetek fel neki egy verssort (igazából egy dal részlete), és ő kezdi elmondani, mit ért rajta. Láthatja, hogy meglep, főleg, amit elsőként mond; noha egy férfi szájából valóban tűnhet pejoratívnak, nekem ez nem jutott eszembe.
- Szeretném hinni, hogy képletesen érti- sóhajtok fel. Nem szólhat minden a szexről!- Azt a vágyat fogalmazza meg, hogy szeretne a másik utolsó gondolata lenni az életben. És hogy ez mennyi idő... Ha egyetlen óra az élet... - kezdek filozofálni- a matematikai egyszerűség miatt, mondjuk legyen 60 év, az utolsó perce 1 év. Igaz? Egy év hosszú ám, csak gondolj bele: egy évig egyetlen személyre gondolni, szeretni...  És főként, ezt érezni, megélni!- Egy év... Engem még senki nem szeretett ilyen hosszú ideig. Biztos hülye vagyok, nekem az egy év is vágyálomnak tűnik jelenleg. Usuira nézek, vajon ő nem vágyik-e hasonlóra, szeretve lenni...
Javasolja, hogy írjuk össze a verseinket, és már ugrik is. Ugrok vele. Közben kideríti, korábban én is faragtam már rímet. Mielőtt nagyon belemélyednénk a műveimbe, azt is elárulja, hogy ő maga nem foglalkozott ilyesmivel. Csalódnom kell.
- Pedig simán el tudtalak képzelni, hogy verset írsz!- biggyesztem kissé a szám, aztán mosolyra húzom- Á, semmi komoly. Csintalan csitri voltam, foglalkoztatott a nagybetűs élet és a szerelem, noha azt sem tudtam, az mi fán terem...- válaszolok lazán, rögtön leírva költeményeim jelentőségét. Semmi komoly, szóra sem érdemes.
- A sulit még szerettem. Érdekelt az irodalom és a történelem. Az osztálytársaim kevésbé, valahogy nem jöttem ki velük jól, mások érdekeltek engem, mint őket. Általában kisebbekkel játszottam, vagy sokkal nagyobbakkal beszélgettem... Vagy csak ültem a könyvtárban és olvastam, ez volt a legjellemzőbb elfoglaltságom- húzom fel a vállam. Ha az ember nem népszerű, az nem feltétlen tragédia.
- És te milyen gyerek voltál? Mik voltak a kedvenc tantárgyaid? Mi volt a hobbid?- kérdezem, mert kíváncsi vagyok, milyen volt a fiatal Usui.

_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Usui Kazuki
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Rendőr
Hozzászólások száma : 632

TémanyitásTéma: Re: Egy kis かるた ~ Amelia && Usui   Kedd. Okt. 13 2015, 23:05

-Örömmel. - Végül is... kényelmesebb, mint a kollégium és nem érti félre Amelia sem, hogy a lakására hívja. Így talán kényelmesebb néha. -Értem. De hosszútávon talán mégis célravezetőbb lenne, ha beszereznék a kényelmed érdekében egy fotelt. Vagy egy kanapét... csak tatami van, addig is, ha az kényelmesebb lenne. - Ajánlja komolyan, de lehet vesz pár párnát hogy az asztalkához lehessen ülni. Az is egy opció.
-nem feltétlenül. A szomorúság mellé vegyülhet öröm is és sokszor az öröm felül tudja íri a szomorúságot. De egyáltalán ér-e bármit is gondolkodni ezen? - Néz a másikra, vajon mit gondol ezekről a megállapításairól.
-Csalódnál a dalban, ha nem képletesen értené? - Dönti félre a fejét, nem ismeri az egészet. Aztán bólint. -Szerintem egy élet is kevés rá, az egy óra is. Az egy év is. A hatvan mellett az én szememben eltörpül, nekem kevés, akkor is ha fókuszált. Az érzés állandó, figyelni sem kell rá. Ahogy mondtad, vagy van, vagy nincs. - Legalábbis ő így érez, de megcáfolható.
-Hogy én? A cikkeimmel sem önmagam óhajtom kifejezni, hanem tényeket akarok közölni. Az egyik tanárom nehezményezi is, hogy nem viszem bele önmagam, de nem akarom hogy ez rólam szóljon. A vers... a költészet nagyon érzelmes és intim szféra, akkor is, ha általános a téma, vagy a közjóért van. Kisejlik a szerző mögüle, elnyomhatatlanul. Én ügyetlen formázom a gondolataimat ha szépíteni kell, formába önteni. Túl tömör vagyok és a legcélratörőbb kifejezésekre törekszem. A versben néha ez nem kompatibilis jelenség, nem megoldható. - Magyarázza míg megnyit egy üres dokumentumot a laptopon. Átállítja angolra, hogy ez se okozzon fennakadást.
-Szerintem hasznos hogy kiírtad magadból az érzelmeid, segített megértened őket, kipróbáltad magad. - Ő nem írja le a másikat, szerinte ez hasznos és kellemes elfoglaltság lehetett akkor. Talán most is az lenne neki, de ki tudja.
-Szóval nem találtad a közös hangot a kortársaiddal. Értem. - Bólogat, szokott így lenni, bár Amelia annyira barátkozós neki, hogy kissé fura is.
-Miért jobb a könyvtárban olvasni, mint kivenni és otthon olvasni? - Na ezt nem érti. Ő amit ki tud venni otthon olvassa, benn sosincs elég nagy csönd, nehezebb megszakítania a folyamatot.
-Nem igazán volt kedvenc tantárgyam. Főleg hogy a biológiával foglalkoztam a legtöbbet, bár a történelem engem is lekötött. A matematikát is szeretem, mert letisztult és átlátható. Az irodalom pusztán érdekel, mert kitágítja a gondolkodást. Hobbi, nos... kevés hobbim volt, mert főleg tanultam. Olvastam, vagy gyakoroltam Hinatával míg fuvolázott. Könnyebben eligazodtam a kottán, lapoztam neki. Szerettem hallgatni. Karutáztunk vagy elmentünk a szüleinkkel valahova. Néha átjött Christian és az öccse játszani, beszélgetni. Igazából Hinatának volt sok hobbija, én csak támogattam bennük. - Mondja halkan, elmerengve. Az tette boldoggá, ha húga nevet, így amikor tudott vele volt, kiélvezte a napfényt, ami beragyogta.
-Te sokat voltál a nővéreddel? - Néz a másikra, nem tudja megítélni milyen lehetett a viszonyuk, csak annyit tud, fonalat együtt festettek hagymával de ennyi.

_________________




A kíváncsiság nem elég indok arra, hogy veszélybe sodord magad.
A tudás kényszere azonban megéri a kockázatot.




Usui...
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Egy kis かるた ~ Amelia && Usui   Csüt. Okt. 15 2015, 01:01

- Épp ezt mondom. Nekem kényelmes a földön ülve is- fotel, kanapé? Ugyan! - Tatami? -Ha jól gondolom, az valami szőnyegféle, de nem vagyok benne egészen biztos. Usui talán észreveszi határozatlanságomat, és felvilágosít.
- Ez igaz. Hazudnék magamnak, ha a múló dolgokban csak a rosszat látnám, csak hogy könnyebb legyen elfelejteni!- kissé visszafogottabb leszek. Olyan témát boncolgatunk, ami érzékenyen érint. Usui kívül áll a dolgokon, de rettenetesen vág az esze. Ha sokat árulok el magamról, képes összerakni az egész múltamat, pedig semmit sem meséltem (vagy csak keveset).
- Látod, ez jó kérdés. Szerintem nem ér semmit, mégis csináljuk. Önkéntelenül. Önigazolást, békét keresve. Vagy más véleményen vagy?- nézek rá. Szűk látókörű vagyok, ha egyszer rááll az agyam valamire. Meglehet, ő egy egészen más szitura gondol, és azt is máképp kellene értelmezni.
- Csalódnék-e a dalban? - hirtelen nem tudom, mit válaszoljak. Nekem sosem jelentett mást ez a dal, mint amit elmondtam róla, és Usui megközelítése új volt. Ismerem az írót (bár nem személyesen), és úgy vélem, nem illene bele a képbe, amit eddig alkottam róla, ha ez a "vers" a fizikai együttlétet célozná. Önmagában viszont, ha csak a szövegre figyelek, és nem érdekel semmi körítés, társítás hozzá... Elképzelhető, hogy így van: a fizikai együttlét, a beteljesedés az igazi cél, s mint olyan, ennek is megvan a maga szépsége. - Nem tudom, nézőpont kérdése...- vonok vállat, de most nem keresem Usui tekintetét.
aztán mégis rá nézek, amikor beszél, az érzésekről, amire sosincs elég idő, és ami vagy van, vagy nincs.
- És néha mégis... Van, hogy természetesnek veszel valamit, és van, hogy a történések hatására változik valami. Észreveszed és figyelni kezded..., lehet, hogy ez egy érzés, vagy egy ember. Mindig ott volt, de mert nem figyeltél rá, észre sem vetted, mennyire jelentős. Történik valami, és előtérbe kerül, mintha reflektotokkal lenne megvilágítva, és te észbe kapsz: végig itt volt előtted! Hogy nem vetted észre? Nemde sokan mondják ezt, amikor rájönnek, valami nem is egészen olyan, mint aminek eddig látták?
- Egy cikk akkor a legjobb, ha pártatlan- mondom bizakodva Usuinak- Nem szeretem, ha hátulról befolyásolni akar. Legyen tényszerű, ha egyszer az a dolga, én meg majd eldöntöm, mit szólok hozzá...- olvastam már néhány cikket Usui tollából. Gyakran csodálom is, hogy tud ennyire kívül helyezkedni a dolgokon. Valószínűnek tartom, hogy ez a legnehezebb az egészben.
- Tudod, erről azt hiszem, sosem tudom megérteni igazán a költőt, vagy a verset, amit írt. Én én vagyok, a saját emlékeimmel, élményeimmel. Én, az általa leírt dolgokat a magam valóságának tükrébe képezem le, akaratlanul formálom át olyanná, amivé bennem alakul, noha az ő sorsa nem lehet azonos az enyémmel, hiszen nem is ismerem...- Vajon érthető, amit mondok?
- Ha leírsz egy gondolatot... Te az egészet látod és érzed belőle: mindazt ami leíratta veled, és mindazt ami odáig vezetett. De én csak azt a gondolatot látom, és nem értem, nem érthetem az indítékaidat, a szándékodat. Még a képességeidet sem, mennyire vgy szájba rágós vagy hagyod, hogy magam formázzam a gondolatod képpé...
- Nem is tudom... Céltalan volt és hasztalan is. Talán csak később jöttem rá, milyen gondolatok foglalkoztathattak akkoriban. És ez hogy változott a mai napig?- vonok vállat. Meglehet, vannak dolgok, amelyek semmit nem változtak. És vannak olyanok is, amik viszont gyökeresen!
- Igen, így is mondhatjuk- hajtom le a fejem, mert usui bebizonyítja, tud nyersen és kíméletlenül fogalmazni.
- A könyvtárban mindig csend volt, és olyan hangulata volt, hogy szinte beszippantott. Rengeteg könyv vett körbe, és éreztem az illatukat... És miközben olvastam, volt lehetőség zenét hallgatni, fülhallgatóval, sejted, milyen?- csak egy pár dolgot emeltem ki, de ebből is sejtheti, a dolognak volt varázsa, és rám hatott. Én imádtam a könyvtárban lenni. Egyszer be is zártak véletlenül...
Kérdésemre nem a szokásos tömörségel válaszol, de ennek most nagyon örülök. Hinata és Christian kerülnek szóba, és bár a húga neve ismerősen cseng, a másikról nem tudom, kicsoda. Mégsem szakítom félbe kérdésekkel, mert örülök, hogy beszél. Szomorúnak tűnik, ahogy enyhén lehajtja a fejét, miközben beszél. A múlt idő azt sejteti, már ő is elvesztett sok mindent az életében.
- Míg nem lettem iskolás, igen. Aztán egyre inkább kiderült, nem hasonlítok rá, nem tudom azt a szintet hozni, mint ő, és ezáltal a mi kapcsolatunk is megváltozott...- mondom a szönyeget fixírozva. Bár nem akartam egészen olyan lenni, mint ő, meg sem próbált segíteni benne, hogy jobb legyek, mint amilyen voltam/vagyok. Vállat vonok. Így is felnőttem, lettem valamilyen.
- Inkább azt mondd el nekem, tudsz-e verset valamelyik színről!- mosolygok Usuira. Kellene egy vidámabb téma. Nagyon lóg az orrunk!

_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Usui Kazuki
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Rendőr
Hozzászólások száma : 632

TémanyitásTéma: Re: Egy kis かるた ~ Amelia && Usui   Pént. Okt. 30 2015, 00:46

-Ahogy gondolod. - Vett volna ha a másiknak ezzel növelné a komfortérzetét. -Igen, ez egy szőnyeg. Japánban, a régi stílusú házaknál padlóburkolásra is használják. Én magam edzeni szoktam rajta. - Hogy legyen értelme, miért van itthon nála, mikor ágya is van.
-Szerintem ha rossz azért nehéz elfelejteni, ha jó, akkor azért. Az intenzitása határozza meg, meddig őrizzük meg és mikor foszlik köddé az elménkben. - Ezért nem fogja soha elfelejteni azt az estét. Túl részletesen van még mindig maga előtt, mi is történt.
-Nem, az ember mindig keresi a végzet lábnyomát egy egy eseményben. A logikát. De fájó rádöbbenni, hogy nem lehet átlátni mindent, ép ésszel felfogni mindent. - Ő is csinálja, persze. Sokszor próbált rájönni, miért nem tett valamit. Miért csak állt ott. De sosem jött rá. Egyszerűen sokkot kapott.
-Mint oly sok minden. - Válaszolja a nézőpontra.
-Velem még nem volt ilyen. De talán mert én nem keresek ilyen... érzéseket. Általában észreveszem a dolgokat, magammal kapcsolatban is. Próbálom legalábbis. De igazad van, az emberek sokszor nem figyelnek sem magukra, sem a környezetükre. Segítség nélkül nem veszik észre, mijük van, mijük lehetne. - Bólint, egyetért ezzel.
-Szerintem is. Mindenki maga kell eldöntse, mit gondol. Mit tart fontosnak a közölt információkból, mire szán időt, hogy egyáltalán elolvassa. - Ő csak remélni tudja, hogy az ő cikkeit el fogják olvasni.
-Ez teljesen normális. Ha megismered a költő élettörténetét, sejtheted, mit akart közölni veled. Ha nem, logikusan a fantáziádra, a saját tapasztalataidra kell támaszkodj, kerekké tenni a történetet. De ez így is van jól, ettől lesz személyes a vers, ettől fog szólni hozzád, vagy épp ettől nem. Nem hiába van hogy valamelyik költőt jobban preferáljuk, őhozzá valószínű érzelmi világban, tapasztalatokban közelebb állunk. - Fejti ki a maga módján, hogy érti a másikat és egyet is ért vele.
-Szerintem semmi sem hasztalan, ami elősegíti az önismeretet, ami könnyít a lelken. És természetes, hogy már nem azok a dolgok foglalkoztatnak, mint jó pár éve. Valljuk be, furcsa is lenne. - Már javarészt, mert vannak állandó dolgok azért.
Aztán Amelia megtapasztalja, hogy Usui maga valóban kimondja amit gondol, szépítés nélkül, tényt közölve. Semmi személyes, mert nem bántani akarta, hogy kiközösítették a másikat, de nem is dicsérni, hogy az milyen jó.
-Talán. De engem zavar, hogy piszmognak körülöttem, zavarják a koncentrációmat. Kényelmesebb számomra a teljes csönd, az itthoni nyugodt körülmények. Szeretem a könyveket, de a magányt, azt hiszem jobban. - Von vállat hanyagul, mert sejti hogy jó a hangulat, de ő maximum akkor élvezhetné ki, ha zárás után maradna a könyvtárban.
-Miért kellett volna azt a szintet hoznod, mint ő? Mások vagytok valószínű, másban rejlik a tehetségetek. Úgy hangzik, mint egy verseny. - Amit nem ért, de reméli Amelia kifejti.
A versre bólint, de ehhez már kell neki könyv, ezt nem tudja fejből. Csak azt hol keresse a verset.
//Ez magyar, de jobban tetszett mint pár lefordított angol xD De vegyük úgy hogy ismeretlen, mert nem hiszem, hogy Usui találna magyar verset, bármilyen jó is Smile )
-Kék az ég és kék a zöld,
kék a fa és kék a föld…
Kék a madár, kék a tó,
kéken kék a kék folyó.

Kék a ház és kék a lány,
kék a hegy és kék az árny…
Kék a Nap és kék a folt,
kéken kéklik fenn a Hold.
- Olvassa fel a verset, talán gyerekvers, elég játékos hozzá, talán kicsit játékosabban is olvassa fel magához képest.
-Hirtelen ez jutott eszembe. Szereted a kéket? - Hirtelen nem is tudja, mi a másik kedvenc színe, vagy mit szeret jobban... pedig biztos kikövetkeztethette volna.

_________________




A kíváncsiság nem elég indok arra, hogy veszélybe sodord magad.
A tudás kényszere azonban megéri a kockázatot.




Usui...
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Egy kis かるた ~ Amelia && Usui   Pént. Okt. 30 2015, 19:56

Megfordul a fejemben, talán illetlenség visszautasítani egy ilyen ajánlatot. Lehet, hogy ezzel azt is ki akarta fejezni, szeretné, ha máskor is jönnék (különben mi célból ruházna be?), én meg ilyen alpári módon utasítom el. És lehet, ezt is csak túlspirázom, ahogy szoktam. Usuin nincs jele megbántódásnak, társalgunk tovább, mintha mi sem történt volna.
Bólintok, ahogy a tatamiról magyaráz. Valami ilyesmi jutott eszembe nekem is.
- És valami akaratlanul vissza- és visszaköszön...- teszem hozzá, szinte csak magamnak. Nehéz dolog a felejtés, ha valamit szándékosan akarunk kiírtani.
- Ez igaz. És tudod, azt hiszem, jobb is, ha nem látunk pontosan a dolgok mélyére- mondom megint komolyabban, mert belém mar az emlék, hogyan használt ki Nagy Fehér.
- Hm...- vonok vállat. Ha harapófogóval esik nekem, akkor sem tudtam volna mást mondani, hiába olyan szürke és általános, amit mondtam. Mondják, minden nézőpont kérdése.
- Az biztos, hogy te sokkal tárgyilagosabb vagy, mint én- mosolygok Usuira. Vele biztos nem fordul elő, hogy nem veszi észre, ami az én szememet csaknem kiszúrja, amikor a lila szemüveg van rajtam. Amúgy teljesen egyetértünk, néhány ember valóban úgy viselkedik, mintha vak lenne (gondolok itt arra, panaszkodik mindenfélére, pedig lényegében mindene megvan)
A cikkre és a hozzá kapcsolatos gondolataira csak bólintok. Ebben egyet értünk. Mindketten preferáljuk a gondolat szabadságát. Mindig is álmodozó voltam, nem szerettem, ha a számba rágják a dolgokat. Ugyanez mondható el a versek kapcsán is; bár abban igaza van, hogy a költő élettörténete és beállítódása hozzásegíthet, hogy azt az utat lássam, amit kitaposott előttem.
- Igen, az, furcsa...- Furcsa vagyok. Furcsa, mert én ezt csinálom, bár egyre kevésbé szándékosan, de évekig ostoroztam magam egy-egy döntésemért, és magam okoltam mindenért. Van, ami sosem változik- De ha évekig rágódsz valamin, törvényszerű, hogy közben változz, így az eseményeket is másként látod, másképp értékeled. A végén igazából abban sem vagy biztos, mi is történt valójában, olyan sokszor elemezted ki a helyzetet- általánosságban beszélek, bár magamra célzok. Velem ez történt. Nagy Fehéret is bálványoztam, szerettem és utáltam, hibáztattam magam és aztán őt is, ahogy teltek az évek.
- Bele tudok úgy merülni valamibe, hogy megszűnik a világ...- magyarázom Usuinak, miért nem zavar engem a könyvtár közege- Egyszer véletlenül be is zártak...- kuncogok- De igazad van: otthon is tökéletes!
- Mert ezt várták volna el tőlem. Legyek olyan, mint ő, lehessenek rám éppen olyan büszkék!- oldalra döntöm a fejem. Tényleg olyan hihetetlen, hogy ezt éreztem? Mindig ezt sulykolta belém anyám, mindig a nővérem volt a példa, mindig hozzá lettem hasonlítva. Hogy ne alakult volna ki bennem a versenyszellem? Csak épp teljesíteni nem tudtam azt a szintet, mert nem volt elég a kitűnő bizonyítvány. Nem lettem orvos, nem lettem bajnos semmilyen sportban, nem volt annyi dícséretem, mint neki... De már ezen sem sajnálkozom.
Támát váltok, vissza a versekre. Usui segítséggel, de a kékkel mond nekem verset, nevetgélek is, ahogy mondja, olyan furán beszél, ahogy nem szokott, és a vers is nagyon játékos.
- - Magát a színt, vagy úgy érted, hordani?- kérdezek vissza, még mindig szélesen mosolyogva- Szeretem az ég kékjét, amikor bárányfelhők pettyezik, ruhában nem vagyok valami válogatós, mindenfélét képes vagyok magamra húzni- igénytelenség, mondaná anyám.
Válaszul én is egy vidám verset keresek neki (a neten), mert nem jut eszembe a teljes vers.
- Szárnya van, de nem madár,
repülőgép, amin jár,
szél röpíti, az a gépe,
így ül a ház tetejére.
Ház tetején sok a drót,
megnézi a rádiót,
belebúj a telefonba,
lisztet rendel a malomban.
Lisztjét szórja égre-földre,
fehér lesz a világ tőle,
lisztet prüszköl hegyre-völgyre,
fehér már a város tőle:
fehér már az utca
fehér már a muszka,
pepita a néger,
nincs Fekete Péter,
sehol
de sehol
nincs más
fekete,
csak a Bodri
kutyának
az orra
hegye-

de reggel az utca, a muszka, a néger,
a taxi, a Maxi, a Bodri, a Péter
és ráadásul a rádió
mind azt kiabálja, hogy esik a hó!
- Kíváncsian nézek rá, vajon ez a vers rá miként hat? Kiemelem neki azt a részt, amit bevehetnénk a közös játékunkba. Ez könnyen megjegyezhető.

_________________
Amelia


A hozzászólást Amelia Simeon összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Okt. 31 2015, 01:42-kor.
Vissza az elejére Go down
Usui Kazuki
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Rendőr
Hozzászólások száma : 632

TémanyitásTéma: Re: Egy kis かるた ~ Amelia && Usui   Szomb. Okt. 31 2015, 01:39

-Annak oka van. Rá kell jönni mi. - Szerinte semmi sincs "akaratlanul".
-Van hogy jobb, igen. - Saját gyávaságát például Usui sem nézné szívesen, megvilágosodva, miért is volt akkor az. Lehet igazából most is gyáva, ki tudja.
-Megeshet. De én így nőttem fel. - Jelzi, nem baj, ha ő nem tárgyilagos, nem kell mindenkinek annak lennie. Szereti Ameliában, hogy érzelmesebb oldalról közelíti a dolgokat.
-Ez így van. Olyannyira a részletek fogja leszel, hogy már a nagy egészet sem látod. - Bólogat elnyújtva, jelezve, gondolkodik közben. Ez biztos sok esetben igaz, talán önmagára is. Vajon mennyit ferdített saját maga a dolgokon, csak mert annyiszor lepergett előtte?
-Hogy jutottál haza? Én nem tudok ennyire ellazulni. Mindig figyelem a környezetem. - Nagy hátránya, mert hosszútávon nem előny. Az agya folyton dolgozik, feszülten figyel. Egészségtelen, tudja jól, de képtelen teljesen ellazulni. Nem tudja hogyan csinálja.
-De ez alapjaiban hibás elgondolás. Különben is, miért utánozz le valakit? Miért ne alkoss magad valami újat, légy valamiben hasonlóan jó? Az ugyan olyan teljesíthetetlen. - Ráncolja a szemöldökét, nem érti ezzel mit akartak elérni a szülei.
Aztán mivel kérik, kerít egy verset, amiben szín van, jelen esetben a kék.
-Mindkettő. - Mondja a kék színes kérdésére. A választ is megkapja, bólint az ég kékjére. -Én a tenger kékjét szeretem. Szeretem hogy áttetsző, de mégis kivehető. - Nehezen írja le miért tetszik neki, de talán Amelia érteni fogja.
Aztán olvasnak neki egy verset, érdeklődve hallgatja, mert láthatóan nem jön rá, mi a vers tárgya, csak mikor kimondja Amelia, lesz egy rövid "aha" feje.
-Érdekes vers. Leköti az embert mi a főszereplő. Először azt hittem a szél, de az hamar megbukott. - Mondja könnyed hangon, lehet csak el van kissé kalandozva, de nem esett le most neki.
-Kérsz valamit? Inni, enni? - Kérdezi ahogy lecsusszan a fotelról és hoz amit kér a másik (már ha kér), ő maga iszik egy pohár vizet és közelebb hoz pár gombócot (vegyesen). Elvesz egy sósat és majszolgatni kezdi, enne valamit. Közben előszed egy másik könyvet is, kortárs angol versek.
-Ebben van még szín, szeretem ezt a verset: //Én fordítottam szóval ne várd művészire xD//
Óda a pitypangokhoz (avagy miért nem vágok füvet)

A nap magasan süt: az eső tova
Ez a pitypangok napja ma.
Termékeny a zöld puha gyepem
sárga permettel van foltozva nekem

Körben a szomszédok, mind nyírnak
pengéik és virágaik vidámsága oda
most minden zöld sokaság
amíg az enyém tarkaság

miért kaszáljam le az aranyos kicsikéket
dacolva a napfény sugarával?
Talán lerántják a napot magukkal
és az ég kékje szürkébe vált azonnal.

Hagyom magvaik parlagon az új gyomoknak
és kaszálásra még egy napot adok magamnak.
Kiteljesedés kellene nekik, a szomszédságban
A pitypangok maradnak!
// http://www.netpoets.com/poems/humor/0041027.htm Az eredeti tényleg szép, rímel, cuki, de visszaadni nem megy, nem vagyok Seby xD így is kínrímeltem neked mér így este xD//
- Szavalja el, majd hozzáteszi:
-Erről nekem a zöld és a sárga foltos mező jut eszembe. Könnyű elképzelni milyen szép tarka a kertje a hölgynek. (Mert Nancy Ness a szerző xD)

_________________




A kíváncsiság nem elég indok arra, hogy veszélybe sodord magad.
A tudás kényszere azonban megéri a kockázatot.




Usui...
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Egy kis かるた ~ Amelia && Usui   Szomb. Okt. 31 2015, 02:14

- Gondolod, oka van?- Én nem akarok mindig a rossz dolgokra gondolni (és Liora sem), de néha megmagyarázhatatlan módon tolulnak elébem képek: az első csokor virág, amit kaptam, az első csókom Nagy Fehértől, vagy amit Lionak adtam. A vádaskodás, hogy mindig nővér leszek, sosem leszek nő, a séta kéz a kézben vagy amikor hazakísért...- megrázom a fejem. Most szándékosan emlékezem, pedig felejteni akarok. Hogy tudnék úgy felejteni, hogy ne emlékezzek?
Usuira emelem a szemem. Nem gondoltam, hogy ezzel egyet fog érteni, ő, aki a nagy elemző, aki mindennek érteni és tudni akarja az okát. Hallgatok egy pillanatig. Butasággal kár megtörni a csendet.
- Gondolod, nevelés kérdése az egész? - nézek rá, de kétkedésemnek adok hangot- Anyám sziklaszilárd, pontos menetrend szerint él, csak én nem voltam betervezve, mint egyszer kiderült- szólom el magam, de ez nem tragédia (ekkor még nem tudom, nem a férje az apám). - Apám érzelmesebb, de nem ő nevelt, nem hatott rám úgy, mint anyu, s látod... mégsem olyan vagyok, mint ő...- Bár nem ismeri, a leírásaimból már alkothatott róla képet (vagy fog).
- Vagy épp a jelenben vagyok a részlet egy fogja...- a lila ködé, vagy szemellenzőé, ki minek hívja. Nemde azt látom a másikban, amit akarok? elékapaszkaszkodom, és a többiről nem veszek tudomást. Csak utólag. Átkozhatom magam, igaz!
- Szerencsére, volt még ott egy takarítónő. Különben csak reggel nyitják rám az ajtót...- nevetgélek, mert nem voltam megijedve. Megszeppentem egy kicsit, de nem unatkoztam... Volt könyv bőven, amivel szórakoztattam volna magam.
- Igen, tudom. Figyelsz és ügyelsz. Szerintem remek szakmát választottál. Illik hozzád- mosolygok rá. A szememben pozitívum, hogy ő másmilyen.
- Kérdezd meg anyámat, ezt sosem sikerült kiderítenem!- vonok vállat.
Verselünk aztán, ő a kékről, én a fehérről (vagy feketéről, ha már Bodrit emeltem ki).
- Ó, igen, a tenger! De annak is olyan sokféle színe van, néha egészen világos, azúrkék, máskor türkizbe hajlóan zöldes, és valamikor egészen sötét kék, még a hajók is nehezen vetnek rá árnyékot!- elmélkedem lelkesen. Szeretem a  tengert.
- Valóban, a szélre gondoltál? - nézek rá, vidáman. Usui nagyon őszinte ember- Biztos hülye a kérdés, de nem tudom... Láttál te már havat?
Jó házigazdaként kínálgat, és bólintok a gombócra, amiből még nem ettem, de most már talán lecsúszna egy. Hozza is, ő is eszik, majd egy könyvet vesz elő. Verset keres. Már a címe mulatságos, egyből eszembe jut a virág, ami  olyan sok örömöt okoz a lányoknak gyermekkorukban. Én is fontam, fújtam... Mikor milyen alakban találtam rá.
- Előttem is megjelent a gyep, és a sárga virágok, szívesen feküdnék bele!- mondom vidáman. Ezek szerint szeretem a zöldet is és a sárgát is, vidámabbá tettek ezek a színek. Vagy Usui? A vers?
- Én jövök, de ... dobsz nekem témát? Ez az előbb is jól bevált!- kérem tőle. Jelenleg tanácstalannak érzem magam.

_________________
Amelia


A hozzászólást Amelia Simeon összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Okt. 31 2015, 02:55-kor.
Vissza az elejére Go down
Usui Kazuki
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Rendőr
Hozzászólások száma : 632

TémanyitásTéma: Re: Egy kis かるた ~ Amelia && Usui   Szomb. Okt. 31 2015, 02:47

-Igen. Okkal foglalkoztat még mindig. Amíg nem jössz rá miért, vagy amíg nem tudod lezárni magadban, foglalkoztatni is fog. - Ő legalábbis így látja.
-Nem, de könnyű így beleszokni. - Aztán elhallgatja a másikat, bólint. -Világos. Én csak azt mondtam, apámra ütöttem, így nevelt, hozzászoktam. Aki nem úgy nevelkedett hogy valakije ilyen volt, számára furcsa a tárgyilagosság, azaz furcsa lehet. - Ő nem gondolja hogy egy alapjellemvonás nevelés kérdése lenne, csupán ad hozzá.
A jelenre bólint, persze megeshet.
-Hm. Kellemetlen lett volna. Főleg az alvás. - Túl tárgyilagos, nem bírja a kalandot és az érzést átérezni úgy fest, de nem is kalandkereső valaki.
-Gondolod? - Süti le a szemét, mert ha arra gondol, nem ennek tanult, bűntudata van. De ez maradt, ebben próbál jó lenni.
-Inkább nem, tolakodásnak venné. - Mondja komolyan, mert ha úgy adódna, valóban rákérdezne minden gond nélkül.
-Igen. Függ a napfénytől és az árnyékoktól. - Ő nem bírta volna leírni épp milyen kék a kék, de tény, nem egyforma mindig.
-Igen. Elsiklottam afelett, hogy benne van az elején maga a szó. Aztán rájöttem, az nem lehet. - Vallja be, nem szégyelli, senki sem tökéletes. -Nem hülye kérdés. Nem láttam. Los Angelesben születtem, itt is nevelkedtem. Mivel nem jutottam ki Japánba, ahol láttam volna havat is, így csak a képekre és a filmekre hagyatkozhatok. - Elvégre nem adja magát, hogy japán létére sosem ment túl messzire L.A-től.
-Abban én is szívesen fekszem. A fűben. - Nem feltétlenül a virágokban, úgy érti.
-Igen. Legyen a mosoly! - A mosolyról szívesen tanulna verset, ha vidám. Közben hoz mindenfélét, nézi a másikat mennyire ehető neki ez a fajta japán étel.

_________________




A kíváncsiság nem elég indok arra, hogy veszélybe sodord magad.
A tudás kényszere azonban megéri a kockázatot.




Usui...
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Egy kis かるた ~ Amelia && Usui   Szomb. Okt. 31 2015, 03:34

Hallgatom, és jár az agyam: lezárni. Szeretném, de félek, nem megy, még Fehér esetében sem igazán sikerült rövid idő alatt, pedig az ő zárása egyértelmű volt: elvesz valakit. Lio csak elment, szó nélkül, és azért lett nagyobb űr utána, mert olyasmi történt közöttünk, ami azelőtt sosem: közel engedett magához. Félrevezetett volna? Félrevezettem volna magam? És Sebastian? Nem tudom pontosan, mi vezérli, mi változott meg benne. És hogy az ok, amiért megváltozott, vajon a kapcsolatunk szempontjából jó-e? Kiderül, állandóan tépelődök, s úgy tartom, vannak dolgok, amiket nem én oldok majd meg, hanem az idő.
- Ez igaz, a nevelés legalább olyan fontos, mint hogy milyen génekkel jöttünk világra, és hatványozódik az egész, ha a kettő összecseng. - Értem a gondolatmenetét, világos is. Úgy látszik, csak én lettem kakukktojás. Nem igazán hasonlítok senkire...
- Aludni? A könyvtárban? Sajnáltam volna rá az időt, inkább olvastam volna mindenfélét, amit nem lehet kivenni!- rengeteg olyan könyv van, amit úgy őriznek, mintha aranyból lenne.
- Azt hiszem...- nézek rá kíváncsian, mert nem értem, miért zárja le a szemét. Szomorúsággal tölti el ez a dolog? Nem kéne- Az erényeidből kovácsolsz előnyt. Ez jó! Szerinted nem?- szeretném, ha elmagyarázná, mi ezzel a gond.
- Ez csak olyan mondás nálunk: "kérdezd meg anyámat!", nem gondoltam komolyan. Amúgy biztos kitalálna valami cirkalmas választ, és te éreznéd magad rosszul. Szóval... még a közelébe se menj!- megvédeném Usuit anyámtól. Hiába nagyon eszes srác, anyámon nem könnyű átlátni.
A tenger színein elmélázom, hangosan, Usui tömörebben fogalmazza meg, helyesen.
- Ne bánjad, szerintem sokaknak csak a végén esik le, amikor konkrétan le van írva...- vigasztalom picit, nem ítélkezem felette, hogy elsőre másra gondolt.
- Sejtettem...- különben talán könnyebben asszociál a hóra. De filmeken és képeken látni más, mint megélni, hogy mindent befed a hó.
- A hó majdnem olyan selymes, mint a fű. Belefekszel, és nem érzed, hogy kemény alattad a föld. Apró légbuborékocskák a föld fölött tartanak, kissé mintha lebegnél, de teljesen biztonságban vagy. És hideg... mint amikor a hűtőből veszel ki valamit. És fehér..., mindent befestő- mosolygok, a Bodri kutya orra hegyére gondolva.
- Hű, ez jó ötlet!- gondolkodom, és aztán eszembe jut valami, bár pontosan nem tudom felidézni a verset. Segítségül hívom a googlet-t, s már meg is feledkeztem a gombócokról. Olvasom:
Elmosolyodsz-e ismét azzal a mosollyal
ami megbillenti a földet
hogy lehulljam róla
míg fenn nem akadok a szemedben.

Ez illik ide. Van egyfajta báj és üzenete is. Kedvelem Usuit és kedvelem az őszinte tekintetét. Erőt sugárzó, magabiztos. Azt üzeni, lehet rá számítani.

_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Usui Kazuki
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Rendőr
Hozzászólások száma : 632

TémanyitásTéma: Re: Egy kis かるた ~ Amelia && Usui   Szomb. Okt. 31 2015, 18:52

Bólint egyet, jelezve igen, így értette, ahogy most összefoglalta a másik.
-Hm. De az ember elfárad, ahogy a szeme is és aludni fontos. Főleg ha fiatalabb voltál. Meg rongáltad volna a szemed. - Ő nem tartotta volna jó ötletnek, bár mivel egyszeri esetről van szó, végül is belefért volna, de ezt nem mondja már.
-Inkább csak pótlom amit elvesztettem. Próbálok felzárkózni. - Írásból van még mit tanulnia, bár rendőrként is. Sokat, nagyon sokat.
-Nem hiszem hogy tudna bármi olyat mondani, ami miatt rosszul érezném magam. Hosszútávon másoknak kényelmetlenebb velem, mint fordítva. De nem szándékoztam felkeresni, ne aggódj. -Az emberek sok dolgot kinéznek belőle, már rájött, szóval inkább közöl olyanokat is, amit amúgy számára alap dolgok, biztos ami biztos alapon.
-Ezzel sok dologgal így vagyunk. - Kacsint vissza gondolatban előző témáikhoz, de nem érezni a hangján, hogy bántaná, amiért "kifogott" rajta a vers.
-De ha hideg, miért fekszel bele? -Számára nem logikus, még a végén megbetegszik.
-Az utolsó sora nekem furcsa. Fenn akadni valamin nem kellemes, pedig valaki mosolygó szemébe nézni igenis az. - Mereng el, vajon miért ezek a szavak vannak a versben. Lehet a rímképlet miatt, de mégis, számára erős jelentéssel bírnak, mondhatni érzelmi töltettel, így elgondolkodva eszegeti a rizst.
-Az egyik kedvenc írom, Murakami Haruki írta a mosolygás kapcsán, hogy: "Mosolyában nincs mélyebb jelentés vagy rejtett gondolat. Mosoly pusztán a mosolygás kedvéért." Szerintem ez a legőszintébb mosoly, ami tényleg boldog. Belső boldogság. Nem? - Kérdezi kíváncsian, Amelia számára mosolygós valaki, könnyen el tudja képzelni, hogy semmi közvetlen kiváltója nincs sokszor a mosolyának, csak mosolyog, mert mosolyoghatnékja van. Mert boldog.

_________________




A kíváncsiság nem elég indok arra, hogy veszélybe sodord magad.
A tudás kényszere azonban megéri a kockázatot.




Usui...
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Egy kis かるた ~ Amelia && Usui   Szomb. Okt. 31 2015, 22:08

- Vannak helyzetek, amikor képtelen vagyok aludni!- valószínűleg az is olyan lett volna, de sosem tudhatjuk meg. Kijutottam.
- Ezt nem értem- ingatom a fejem. Lehet, hogy már beszélt róla, csak elfelejtettem. Miből kell felzárkóznia?
- Mondod csak azért, mert nem ismered. Nagyon... nyers tud lenni. Nála nincs helye semmi megbeszélésnek, valami úgy van, ahogy akarja, vagy sehogy. Jobb, ha nem találkozol vele. De veled jól ki lehet jönni, miért gondolod, hogy kényelmetlenséget okozol másoknak?- Már sok mindent mesélt magáról, és tudom, hogy többnyire a magányt szereti. De igau közösségi ember, a suliban is van egy pár felelőssége, nem mennének ezek gördülékenyen, ha elviselhetetlen személyisége lenne!
A hóról szóló vers után is beszélgetünk egy kicsit, a hóról is, mert Usuinak még nem volt hozzá szerencséje.
- Mert jó!- vonok vállat kuncogva. Ezt nem igazán lehet megmagyarázni- Fűbe feküdni miért olyan jó? Vagy fára mászni? Lampiont eregetni?- nézek rá pajkosabban, felhúzva az egyik szemöldököm.
- Fenn akadni... Úgy érti, ott ragadni, nem továbbmenni. Azaz.. a mosoly nem az ajkán játszik, hanem a szemében, és a tekintetében pedig ott ragad... Rabja lesz. Szereti...- mondom elhalóbban, mert az elmúlt reggeleken mindig Sebastiannal ébredek. Arra, ahogy figyel, elemzi, jól vagyok-e. Neki szép szeme van, nyílt tekintete, és ebben hasonlít Usuira. Usui pedig majd maga is megtapasztalja, milyen az, rabja lenni valaki tekintetének (vagy mosolyának).
- Ebben van valami...- gondolkodom el. Hiszen egy belülről jövő mosoly a legszebb, akkor mondhatjuk, hogy valaki boldog, ha külső körülményektől függetlenül is mosolyog- Igazad van- bólogatok. Fogalmam sincs, hogy közben rám gondol.
- Várj csak, emlékszem még egyre...
Ha mosolyog, mosolya csupa csillag,
De ha szomjazom, akkor friss patak,
Az én kedvesem az egeknek nyílhat,
De megcsókolni csak nem szabad.

_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Usui Kazuki
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Rendőr
Hozzászólások száma : 632

TémanyitásTéma: Re: Egy kis かるた ~ Amelia && Usui   Szomb. Okt. 31 2015, 22:42

//Ez a kijutottam xD Mint valami szabadulós szoba, érted, kijutottam! Very Happy <3 //

-Nem fontos. Elmúlt. Ha szerinted jó rendőr alapanyag vagyok, az jó. - Nem, nem beszélt arról minek tanult, csupán talán azt említette, hogy a szülei orvosok voltak. Azt, hogy ő is annak készült kiskorától nem szokta hangoztatni. Túl sok kérdést vonna maga után a dolog.
-Én is tudok nyers lenni. Az igazságot senki sem szereti hallani, holott az tény, nem vélemény. Többek között hosszútávon ezért nem szeretnek velem lenni. Valamint nyomasztó az engem körülvevő légkör. Megértem, nem vagyok egy vidám ember, sokak szerint kedves sem vagyok. Nem tagadom. - Nem azt mondja bunkó lenne, de tud az lenni, főleg ha eleve így indul egy beszélgetés, hogy lenézik. Nem szokott törekedni arra, hogy kedveljék, csupán arra, hogy vegyék komolyan.
-A fű puha és csiklandozó, a fára mászás kihívás és elég magason szép a táj, a lampion eregetés pedig gesztus és kivételes látványt nyújt éjszaka. De a hó hideg, ha puha is, valamint nedves. -Nem, ő még mindig nem érti miért jó. Talán mert nem tapasztalta.
-Értem. Könnyű egy vidám tekintet rabja lenni, ez tény. - Ad igazat, de könnyen tartja a szemkontaktust is. Ameliának is kedves, vidám tekintete van az esetek túlnyomó részében, nem hiába öröm Usuinak vele lenni.
Biccent hálásan, hogy igazat adnak neki, majd hallgatja a következő "jelöltet."
-Ez plátói, nem lesz hiányérzeted tőle, hogy nem szabad csókolnia azt, akit szeret? - Ő maga nem jártas a témában, átfogóbban értelmezi, nem lehet vele, nem érintheti, ami szomorúságot csempész neki a kedves bókok mögé.

_________________




A kíváncsiság nem elég indok arra, hogy veszélybe sodord magad.
A tudás kényszere azonban megéri a kockázatot.




Usui...
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Egy kis かるた ~ Amelia && Usui   Kedd. Nov. 03 2015, 13:14

//Na, most képzeld el, ez nem kitaláció. Valóban megtörtént! Ottfelejtettek a könyvtárban...//

Nem egészen értem Usuit. Az azonban világos, hogy eredetileg nem rendőr akart lenni. talán orvos, mint a szülei? Amikor először találkoztunk, említett valamit ezzel kapcsolatban. Sajnos, már nem emlékszem a részletekre.
- Szerintem minden adottságod megvan, hogy jó rendőr legyél- mondom olyasmi hangsúllyal, hogy nem számít, mi történt és hogy történt, azzal is jól fog boldogulni, amivel most foglalkozik.
Hallgatom, ahogy hasonlítja magát anyámhoz. Nem az számít, hogy őt nem ismeri, hanem amit magáról mond.
- Az igazsággal nincs bajom. Azt nehezen viselem, ha valaki rám akarja kényszeríteni az akaratát. Ő ezt csinálta. Te sosem. Mindig megkérdezed: van-e kedved, szeretnéd-e? Megvan a választásom lehetősége. Nem nyomasztó veled lenni. Időnként megzavar, hogy...- keresem a szót- zárkózottabb vagy, de kedves vagy. Igazán. Önzetlen és jószívű. Szeretek veled lenni- mondom határozottan és kedvesen.
- Ki kell próbálnod! -nevetek, hogy nem érti, miért jó a hóba feküdni.
- Ez így van, túlnyomórészt...- bólintok. És ott van az ő tekintete, ami mindig komoly, mégis jó belenézni. Egészen aprónak érzem magam miatta, mégsem rosszul. Csak úgy érzem, valami nagyobb, bölcsebb, komolyabb dologgal állok szemben.
A mosolyról beszélgetünk, és leszögezzük, a boldogság jele.
- Valóban... plátói és tiszta...- bólintok, mintha most értettem volna meg- Eddig úgy gondoltam, reménytelen szerelemről szól, de.., akkor hogyan oltaná a szomját? Ha nem is csókolhatja, érzelmileg kielégített, azaz viszonzott a szerelme. Vagy nem?- zavarodottan, de mosolyogva nézem Usuit. Ő férfi. Talán ő egészen másképp értelmezi a verset, mint én (a nő).
Sebesen száguldanak a gondolataim, jut eszembe Seby és Lio, hogy miben hasonlítanak és miben különböznek. Azt hiszem, könnyebben le tudnék mondani a csókról, mint a szeretetről.

_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Usui Kazuki
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Rendőr
Hozzászólások száma : 632

TémanyitásTéma: Re: Egy kis かるた ~ Amelia && Usui   Szer. Nov. 04 2015, 22:57

//Ki is nézem belőled, hogy elbújtál egy sarokban a fotelban és belefeledkeztél xD//

Hálásan biccent, hogy támogatják, érzik benne az erőt és a lehetőséget a rendőr léthez.
-Leszek én még nyomozó! - Mondja vidámabb hangon, játékosan, lássa a másik nem érzi tragédiának a váltást, na meg tényleg nyomozó akar lenni.
-Felesleges másokra erőltetnünk az akaratunk. Hiába fúj a szél, a szikla nem hajlik meg tőle. Ha pedig mint egy fa ágai, rángatva lesznek általa, nem éri el a kívánt célt. Egyszerűen ne hagyd magad Amelia. Mint barátod mondom. De hálás vagyok, amiért értékként fogod fel a... nos, rugalmasságom, érdeklődésem? Nem tudom, mi a jó szó rá. Nekem természetes. -Már az, hogy nem kényszeríti a másikat, mindig érdeklődik mi lenne az ideális következő lépés. -Igyekszem kedves lenni. Valamint... nyitottabb. De az nehéz. - Vallja be, mert nem akarja azt érezze a másik, direkt zárkózik el. Azaz direkt, de inkább azért, hogy őt védje, másodsorban pedig természetesen, hogy magát is.
-Itt nem sok esélyem van rá, nem esik a hó. Utazgatni pedig nem szoktam. - Ő kipróbálná, de félő, nem lesz lehetősége.
-Túlnyomórészt? - Kérdezi amolyan "csak" túlnyomórészt hangsúllyal.
-Bármi megeshet. Nem mindenki vágyja a csókot, vagy inkább úgy mondanám, nem az hajtja előre. A csók számomra itt egy sűrű érzet, érintés, kontaktus, intimitás. De maga a tudat, hogy láthatja a másikat, hallhat róla kielégítő, boldogító és felemelő. Lehet azzal védi vagy hagyja érvényesülni a másikat, szeretete tárgyát, hogy csak szemlélő úgymond. Mintha attól ez elmúlna. De lehetett kibontakozó érzelem és csupán fél, elmúlik mindez, ha tettlegességre adja a fejét, mint egy csók. De szerintem ha boldogságot lelünk valaki másban, akár csak a mosolyában is, a többi fizikai dolog háttérbe szorul, ez valahogy... tiszta boldogság. Ha veled vagyok és látlak mosolyogni én boldog vagyok. Tényleg boldognak érzem magam, kevésbé üresnek, mert enyhíti a bánatom a mosolyod, a nevetésed. Szeretem amikor nevetsz. - Teszi hozzá a végén, egyértelmű legyen. Nem tudja sokat mondott, vagy keveset, de nem gondolja, hogy ne mondhatná el a tényeket, úgy sejti, Amelia érzi, ha tudatosan nem is gondolta még végig. Attól, hogy Usui maga nem mosolyog, még lehet boldog a maga módján. De ki tudja, lehet egyszer majd mosolyogni is eszébe jut, nincsenek elhalva az arcizmai, csupán berozsdáltak.

_________________




A kíváncsiság nem elég indok arra, hogy veszélybe sodord magad.
A tudás kényszere azonban megéri a kockázatot.




Usui...
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Egy kis かるた ~ Amelia && Usui   Csüt. Nov. 05 2015, 00:06

- Minden adottságod megvan hozzá- mosolyodok el. Usui hosszú idő óta most tűnik először optimistának.
Figyelmesen hallgatom a szavait, és örülök annak, amit hallok. Sokszor vágták a fejemhez, hálátlan vagyok, amiért nem megyek arra, amerre anyám akarja. Lényegében alig vártam, hogy nagykorú legyek, és csinálhassam jogilag is, amit akarok, és kapóra jött apám meghívása is. Elegem volt anyámból (is). No persze, tagadhatatlan, hogy Nagy Fehértől is távol akartam tartani magam.
- Megfogadom a tanácsodat, ígérem!- mondom vidáman. Nem lesz nehéz dolgom.
- Hidd el, nem mindenki ilyen, mint te- külön öröm, hogy még erőfeszítésébe sem kerül. Nem úgy nyitottnak lenni- Próbáltam rájönni, mi lehet ennek az oka...- vallom be, és ettől kicsit zavarba is jövök. Annyiféle emberrel hozott már össze az élet, de olyannal, mint Usui még nem találkoztam ezelőtt. Úgy találtam, ez nem a természetéből adódó elzárkózás. Szándékosan csinálja. S ha magamból indulok ki, nem lehet más az oka, mint az önvédelem.
- Miért nem? Utazni jó! Olyan szép helyek vannak szerte a világon! - kíváncsiskodom- Már csak a hó miatt is! Nem is kell messzire menni!- máris lenne ötletem, hova vinném Usuit.
- Igen. Túlnyomórészt. Azaz, akadnak kivételek...- magyarázom általánosságban, pedig sejtem, hogy érti a másik, mit jelent maga a szó. Ha nagyon fürkészőn nézne, hogy kíváncsi a folytatásra hozzáteszem: -Nem csak vidám tekintet tud rabul ejteni.
A mosolyról és a csókról aztán eszmecserét nyitunk a versek kapcsán. Jó hallgatni, ahogy beszél, a véleményét értékesnek és elgondolkodtatónak tartom. Beharapom az ajkam, és azokra gondolok, akiket valaha megcsókoltam (vagy épp engem csókoltak meg). Hányféle indok, érzet párosult hozzá?
- Igen, azt hiszem, én sokkal felszínesebben gondolkodtam, mint te. Minden lehetséges, igazad van...- bólintok, és nyílt tekintettel nézek rá, mert ha nem is bóknak szánta, azért jól esik, amit mondott a végén.
- Nem tudom..., ha engeded, szívesen megölelnélek!- mondom aztán, apró mosollyal. Nem akarok én ráerőltetni semmit; csak éppen én nem a szavak embere vagyok. Az örömöm és a hálám máshogy szoktam kifejezésre juttatni. Pedig most igazán hálás vagyok neki.

_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Usui Kazuki
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Rendőr
Hozzászólások száma : 632

TémanyitásTéma: Re: Egy kis かるた ~ Amelia && Usui   Csüt. Nov. 05 2015, 00:25

Biccent, hogy megfogadják a tanácsát, miszerint ne hajoljon meg mások akarata előtt feleslegesen.
-Szerintem kevesen olyanok mint én. Bár nem emiatt, elsősorban. -Mert vannak manipulatív emberek, nem vitatja. -Nem te. Inkább csak... biztonságosabb nekem így. Talán neked is. Egyelőre mindenképp. - Mert nem kizárt, egyszer elmondja, miért ilyen, azaz milyen félelmei vannak, bár nem tartja túl valószínűnek. Feleslegesen terhelné vele a másikat, csak aggódna. Ha pedig a józan eszére hallgat, nem barátkozik tovább Usuival, elvégre veszélyes az élete.
-Nincs okom rá. Ami kell nekem, helyben van. - Mindene itt van, a múltja, a bosszúja, a barátai... Japánban is csak az elvesztett múltja és jövője várná.
Visszakérdez a túlnyomóra, de közöz egy aprót a fejével, hogy igen, folytassa, ezt eddig is értette, az okát nem érti a válasznak. De szerencsére folytatja a másik.
-Hanem? Vagy milyen értelemben használod a rabul ejteni kifejezést? -Neki amolyan kellemesen lebilincselő aspektusa van, de hogy Ameliának mit jelent, már nem egyértelmű. Egy szomorú ember is lehet rabul ejtő, de ő egészen másképp, mint egy vidám.
-Miért, de miképp vélekedtél a versről? Szerintem egészen másképp mint én, de engem érdekelne. - Komolyan gondolja, reméli Amelia kifejti neki ezt a dolgot is.
Láthatóan meglepte ez a válasz, csak egy pillanatra tekint félre, tanácstalanul, de kitárja a karjait kissé, invitálóan, hogyha komolyan gondolta, megölheti. Ha megteszi, Usui kissé sután viszonozza, mert olyan finoman ér a másikhoz, míg simogat rajta párat, félő meg se érzik. De amellett hogy óvatos és vigyázó természet, még bizonytalan is, mit illik és mit nem, nem szokott ölelkezni, bár Demetria edzi azért. Ő kérdés nélkül, spontán veti magát Usui karjaiba, bár akkor se határozottabb a kis japánunk.
Ha elengedik kíváncsian fürkészi a másikat, vajon azt kapta-e amit remélt, jól esett-e neki tényleg, vagy másra számított. Amelia nem olyan "megaközvetlen" mint Demetria, így nem akar elhamarkodottan következtetéseket levonni.

_________________




A kíváncsiság nem elég indok arra, hogy veszélybe sodord magad.
A tudás kényszere azonban megéri a kockázatot.




Usui...
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Egy kis かるた ~ Amelia && Usui   Csüt. Nov. 05 2015, 01:18

Bármit is gondoltam a szavai közben, minden elfelejtődik, úgy megdöbbent.
- Biztonságosabb? Nekem? Miért?- Az önvédelembe nem férek bele én. Ha Usui magát védi (másoktól, akár tőlem, bár utóbbit negálja), hogyan lehetséges, hogy nekem biztonságos az ő zárkózottsága? Egyértelmű, hogy nem vagyok képben, sőt, egy kicsit meg is ijedtem. Amikor fesztiváloztunk és beszélgettünk, ez a téma nem ment ennyire mélyre. Önmagában a szakmája nem ad indokot, hogy ennyire távol tartsa magától az embereket. Ha veszélyes volna, egyetlen zsarunak se lenne családja.
- Nem azért, mert kell. Éppen azért, mert nem kell. Szórakozol, kikapcsolódsz, elszakadsz mindattól, ami megszokott. Felfedezel egy idegen országot, várost, megismerkedsz egy új tevékenységgel, jelenséggel... bármi, ami változatos, izgalmas vagy ... örömet szerez; nem tudhatom, téged igazán mi motivál!?- Miért ne akarna valaki utazgatni?
- Rabul ejteni számomra azt jelenti, a hatása alá kerülni. Ha már szempárról beszéltünk, nem csak vidám szem okozhat ilyet. A barátom barátjának például egészen különlegesen kék színű a szeme. Egy újság címlapján egy zöld szempár vonzotta a tekintetem. (Nem tudom, mennyire nyúltak bele, érted, fotoshop) de ha tágabb értelemben gondolok erre, eszembe jutnak versek, novellák, regények, festmények, zenék..., egyszerűen megszűnik akkor a világ, csak arra fókuszálok, és nem is bírok elszakadni, egyszerűen... nem megy!- magyarázom hevesen, remélem, érthetően.
- Először úgy értelmeztem, távolról bálványoz valakit, lehet, hogy szerelmes belé és meglehet vagy nem szeretik viszont, vagy őneki nem szabadna szeretnie. Valamelyiküknek társa van, vagy ilyesmi... És a csók, mint a szerelem kifejeződése ezért tiltott. De tényleg, lehet az is, a másik nem is tudja, ez mit érez... vagy attól is tartani lehet, korai lenne még a csók... Nincs mögötte érett érzelem...- vonom fel a vállam. Jelenleg már Usui véleménye is befolyásol, saját képzelgésem el is törpült, alig emlékszem rájuk.
Mindez nem lényeges, vagy alig. Az jár a fejemben, amit az előbb mondott, hogy örömét leli a mosolyomban, a nevetésemben. Lényegében mindennek ő az oka, ha vele vagyok. Rengeteg élménnyel és jókedvvel ajándékozott már meg. Nekem kéne hálásnak lennem neki. Vagyok is. S mert kitárja kissé a karját (nem tanácstalanságában), átölelem és kicsit hozzá bújok, olyan jelleggel, ami köszönetet fejez ki. Nem tudom, érti-e, ezért ki is mondom:
- Köszönöm!
Érzem a karjait körém fonódni, és mégsem; mintha alig érne hozzám, és ebből azt a következtetést vonom le, nem igazán kedvére való ez a fajta érintkezés. Nem is csinálom sokáig. Szégyellem magam, amiért nem tartottam tiszteletben a személyes terét. De bocsánatot nem kérek, nincs miért, hiszen előre megkérdeztem. Usui szemei most inkább kérdőek.
- Ez nem volt túl jó ötlet, igaz?- kérdem, és elkapom a tekintettem róla. Talán ez is olyan Usui számára, mint a csók. Túl intim, túl közeli. De másképp nem tudok ölelni! (Vagy ettől csak jobban)

_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Usui Kazuki
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Rendőr
Hozzászólások száma : 632

TémanyitásTéma: Re: Egy kis かるた ~ Amelia && Usui   Pént. Nov. 06 2015, 00:11

Tisztában van vele, hogy többet mondott mint kellett volna, de kikerülhetetlen volt. Hogy miért? Mert ezek tények, nem fogja kerülgetni őket.
-Vannak terhek, amiket egyedül cipelni is nehéz. Egy együtt érző személynek túl intenzív lenne, hiába nem élte át. Nem akarom, hogy ez jusson eszedbe mindig, mikor érintkezel velem, szeretem a mosolyod. - Magyarázza, bár így is talán homályos lesz, az igazság egy részét mondta el csak, de ez is sok szerinte. Nem akarja, hogy sajnálkozzanak rajta, hogy azt lássák miként és hogyan vesztett el mindent, mennyire véresen és sokkolóan. Ő maga is nehezen dolgozza fel, hát akkor még aki hallja, próbálja elképzelni, hogy ne tűnjön üresnek a "sajnálom" szó.
-Ami motivál nem jár utazással. Meg csak úgy egyedül elutazni... céltalan. Nem vagyok egy felfedező alkat. - nehéz elképzelnie, hogy csak úgy útra keljen, turistáskodjon. Látszik is rajta hogy nehezére esik indokot találnia, még akkor is ha mondjuk a szórakozás az alapja.
-Értem. Sok látvány képes rabul ejteni az embert, elveszni valami érdekesben vagy szépben. - Érti már mire gondol a másik, így egyet is ért.
-Miből gondolod, hogy a szerelem kifejeződése a csók? Átvitten érted vagy szó szerint? Szerelmet kifejezni mindennemű érintkezés nélkül is hevesebben lehet, mint testi érintkezéssel akár. - Legalábbis ő így van az érzelmekkel. Szerinte tettekkel, szavakkal, gesztusokkal, pillantással sokkal kifejezőbb tud lenni az ember, mintha elveszne valami kéjes mámorban. Na nem mintha micsoda tapasztalata lenne benne, de ösztönösen így gondolja.
Azután vall színt úgymond, majd kérnek tőle ölelést. Kissé suta a dologban, de a köszönömre biccent, amolyan "ez csak természetes" stílusban.
-Miért? Nem... azaz nem úgy nem, hanem egyszerűen... nem vagyok hozzászokva, hogy Demetrián kívül bárkinek igénye lenne tőlem effajta érzelemkimutatásra. Egyáltalán nem zavar, ha hozzámérsz, nem zavart vagy bántott, hogy megölelsz. Csupán nem tudom, valóban jól esett-e neked, vagy csak... nehéz leírni. Nem szeretném, ha azért csinálnál valamit, mert úgy érzed, nekem szükségem van rá, de nem vágysz rá. Tudom, hogy irányomba nehéz kifejezni a dolgokat, de hidd el, nem nehéz. Érzem, ha ki sem mondod vagy meg sem teszed. De ha kedved van megtenni, megölelni, megfogni a kezem, nekem az kellemes. Az emberek nem szeretnek hozzám érni alapjáraton, mert ridegnek tűnök. Nem tudom, te hogyan vagy vele. Nem akarok tapintatlan lenni veled, nem tudom pontosan, mi zavar téged testi kontaktus kapcsán és mi nem. - Magyarázza hosszasabban, mert Amelia zavara és ahogy lesütötte a szemét azt sugallta Usuinak, hogy nem értik őt és nem bírnak kiigazodni rajta. Ez teljesen normális, ezért mond el mindent amit gondol. Ő inkább a szavak embere ebben a formában, nem az érintéseké. Azokkal esetlen kommunikál, szóban viszont úgy érzi, ki tudja fejezni magát.

_________________




A kíváncsiság nem elég indok arra, hogy veszélybe sodord magad.
A tudás kényszere azonban megéri a kockázatot.




Usui...
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Egy kis かるた ~ Amelia && Usui   Szomb. Nov. 07 2015, 22:31

Hangtalanul bólintok. Azt hiszem, értem. Nem akar bevonni valamibe, mert azt gondolja, hatással lenne rám, ránk. Bár hogy ez a biztonságommal hogy függ össze, nem tudom. Valószínűleg átvitt értelemben, csak - mint magyar- nem értem.
- Tudod, azt mondtad, szeretsz egyedül lenni. Honnan tudod, nem való neked az utazgatás, ha még sosem próbáltad? Én hiszek a felfedezés erejében, a magány szépségében. Amikor nem kell alkalmazkodnod senkihez, és a magad ura lehetsz...- nézek rá kérdőn. Vagy épp az billentené ki, ha lenne kivel utazgatnia? - De most igazán, kíváncsi lennék a motivációidra- Nem tagadta, hogy vannak, sőt. Szóval...?
- Igen, így van...- bólintok, ilyesmire gondolok én is. Bár nem csak művészi alkotásokra.
- Jó esteben az, nem? A csók kifejezheti az érzéseimet, vágyódásomat, gyengédségemet a másik iránt- magyarázom, mire gondoltam, miért mondtam azt, amit. Aztán visszakérdezek- Hevesebben, hogyan? - elsőre a művészetek jutnak eszembe, de Usui talán valami újat mond nekem.
Az ölelés kicsit sutára sikeredeik. Úgy érzem, Usuinak kevésbé okoz örömöt, így az enyémet is csökkenti; megint sok voltam, megint tolakodó, lehet, hogy Usui számára is terhes. De aztán elmagyarázza, másképp kell értelmezni, miért ilyen tartózkodó.
- Nézd, tény, nekem nem idegen a fizikai kontaktus; nap mint nap érintkezem vadidegenekkel, és alapjáraton is bújos vagyok, mint a macska- húzom fel a vállam nevetve- És vannak pillanatok, amikot csak úgy kitör belőlem, és nehéz megmondani, adni akarom-e jobban, vagy kapni, nem is gondolkodom ezen. Csak ott az érzet, hogy KELL, és neéha nehéz megakadályozni, hogy megtörténjen, mielőtt komolyabban átgondolnám...
- Nem vagy tapintatlan- folytatom, ha hagyja- Kedves vagy, kedvellek, jó veled dolgozni és jó veled szórakozni is. Rá tudsz venni egy csomó dologra, és utóbb mindről kiderül, hogy muris, mégha tartottam is tőle!- nevetgélek. Hát a fesztiválon is mennyi mindent kipróbáltunk!- Tudod, ezért nehéz elhinnem, hogy nem vagy kalandvágyó. Ha nem lennél az, rámhagytál volna mindent, elfogadtad volna minden tiltakozásom, és ... szerintem csak elfojtod magadban, te is szeretsz kísérletezgetni...- simítom meg a karját.

_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Usui Kazuki
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 25
Foglalkozás : Rendőr
Hozzászólások száma : 632

TémanyitásTéma: Re: Egy kis かるた ~ Amelia && Usui   Szomb. Nov. 07 2015, 23:09

-Szeretek. - Erősíti meg a tényt, mert nincs neki baja az egyedülléttel. -De csak azért nem utaznék el, hogy el legyek utazva. Mindig a magam ura vagyok. - Nem szoktak neki parancsolgatni, maximum a főnöke, de az más, az munka. A motivációk kapcsán érezni, hogy hallgatagabb lesz.
-A motivációim összefüggnek azon dolgokkal, amelyekkel nem terhelnélek. - Fogalmaz inkább így, mert őt a bosszú motiválja elsősorban, ebből fakad, hogy nyomozó legyen, hogy jó oknyomozó-riporter. Minden egyéb mellékes igazából. A kötődés nem hosszútávú cél, elvégre ki akarna hozzá kötődni? Vagy ha mégis, Usui veszélybe merné-e sodorni a szeretteit? Nem ok nélkül nincs senkije. A bosszúja veszélyes, de mivel még mindig él, holott halottnak kéne lennie... ki tudja, mikor csapnak le rá megint, hogy végleg kiiktassák.
-Igen, gondolom. A hevesebben-t arra értem, hogy sokkal kifejezőbb. Ha szóban átéléssel vallasz szerelmet, tisztább, mint ha megcsókolod a másikat. Utóbbi inkább a testi vágy kivetülése, mintsem a lelkedé, már elsősorban. Tettekkel vagy szavakkal szerintem tisztábban ki lehet fejezni az érzelmeket, elvonatkoztatva a testiségtől, ami olyan kötött. - Nem tudja, érti-e a másik hova szeretne kilyukadni, de maximum visszakérdeznek.
Az ölelés kapcsán szintén nekiáll magyarázni, miért ilyen amilyen, miért nem kezdeményez és miért furcsa neki, ha más teszi. A macskás hasonlat felhorkanás szerű hangot csal ki belőle, de inkább tűnik úgy szórakoztatja a dolog, mintsem bármi mást. Főleg hogy a tekintete hálát sugároz, hogy őszinte a másik.
-De ha kell, akkor miért kell gondolkodni rajta. Ha kell, nincs helye gondolkodásnak, nem gondolod? - Legalábbis ő maga így látja. Elvégre nem hiába érzi a kényszert rá, olyan oka van, amit hiába gondol át, valószínű nem értené meg ott rögtön.
-Nem állt szándékomban rávenni téged, csupán a figyelmedbe ajánlani, hogy eddig megítéléseim szerint neked tetszene. - Néz a másikra, mert nem akar akaratosnak tűnni semmi szín alatt.
Aztán ráncolja a homlokát, hogy ő maga kalandvágyó lenne.
-Miért hagytam volna rád mindent? Valamint azt mondtad sok mindent ki szeretnél próbálni, és nem szögezted le semmire hogy nem akarod, csupán bizonytalan voltál... kísérletezgetni? - Dönti félre a fejét, a simítás nem zavarja, bár késztetést nem érez, hogy viszonozza. Számára furcsa lenne. Meg jelenleg a másik szavai jobban lekötik, hogy mire utal pontosan. Érzi hogy ezt bóknak szánták, csak nem pontosan tudja értelmezni.

_________________




A kíváncsiság nem elég indok arra, hogy veszélybe sodord magad.
A tudás kényszere azonban megéri a kockázatot.




Usui...
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Egy kis かるた ~ Amelia && Usui   Hétf. Nov. 09 2015, 18:52

- Az utazás egyik célja élményeket szerezni. Elég nagy baj lenne, csak menekülni valami elől...- tudnék erről is mesélni.
- Oh, értem- mondom, némi késedelemmel, mert másra számítottam.
Aztán a csókról és a testiségről beszélünk, meg a szerelemről. Usui annak a véleményének ad hangot, hogy a szerelemhez nem feltétlenül kell kötődnie testiségnek, tisztább nélküle.
- Igen, ezzel egyetértek- mondom halkabban, és az az időszak jut eszembe, amikor még engem sem fertőzött meg a testi kapcsolat iránti hév. Most sem tudom, képes vagyok-e különbséget tenni a testi vágy és a szerelem között. Hiszen úgy gondolom, nem kívánhatok valakit, ha nem szeretem. Vagy ha kívánom is, nem engedek a vágynak, ha nincs bennem érzelem a másik iránt. És ugyanígy szerethetek is, testi vágy nélkül. Tudnék hozni példát erre is, arra is- és mégis... Azt hiszem, vagy azt hittem, egy csókkal is lehet szerelmet vallani- hittem én, hogy szerettek, amikor megcsókoltak? Hát persze!
- Miért gondolod, hogy kötött?- így jellemezte a testiséget, de ebben nem adnék neki igazat, hacsak meg nem értem, mire gondol.
Megölelem, mert az egy olyan pillanat, amikor KELL, de őt ismerve, nem vagyok teljesen biztos benne, jó ötlet-e. Annak ellenére, hogy megengedi, nem úgy fogadja (vagy viszonozza), mint ahogy képzeltem. És még ő szabadkozik.
- Mert nem mindenki egyforma. Nem tudhatom, a másiknak zavaró-e, ami nekem természetes. Ez kb olyan, mint a személyes tér...- próbálok hasonló dolgot keresni. Lehetek én ölelkezős, ha kifejeződésében nem viszonzás hanem inkább elhatárolódás a válasz? Egy lépést közelítek, kettőt lép hátra a másik.
Usuival nem ez a helyzet, mert nem határolódik el, és mégsem adja magát neki úgy, mint pl. Sebastian. Nem is merev, mit Reeven, aki saját bevallása szerint tartózkodik az érintésektől (de már sokat fejlődött ez ügyben)
- Ezért vagy zseniális. Hamarabb rájöttél, mi okozna örömet, mint én- teszem hozzá, amikor még mindig a kétségeinek ad hangot. Maga a cselekvés juttatott élményhez. Elfeledtette velem, hogy teljesítenem kellene; valóban csak az öröm számított.
- Te is részese lettél mindennek, nem maradtál ki semmiből, néha, csak hogy példát mutass nekem...- mosolygok. Hát nem így volt? Valamire pedig ő maga tanított. Mi ez, ha nem kísérlet? Vagy bejön vagy nem?

_________________
Amelia
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: Egy kis かるた ~ Amelia && Usui   Today at 09:02

Vissza az elejére Go down
 

Egy kis かるた ~ Amelia && Usui

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 3 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3  Next

 Similar topics

-
» Secrets - Zin & Amelia
» S.O.S! Beteg a hercegnőm! - Amelia && Greg
» Kerülőúton - Usui, Reev

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: A világ legvégén :: Lakások, házak, otthonok :: Archívum-