Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

» Rangsorolások (Noel és Tami)
Vas. Okt. 02 2016, 14:41 by Kőrösi Noel

Top posting users this month
Eric A. Blake
 
Leopold K. Lindhardt
 
Reeven Callagher
 
Samuel T. Collins
 
Quentin Collins
 
Felix Kaleolani
 
Kensington L. Lockwood
 
Suzanna Crystal
 
Kelly Evans
 
Sebastian McBridge
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 Sebastian-Reev "Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel"

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next
SzerzőÜzenet
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1217

TémanyitásTéma: Sebastian-Reev "Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel"   Csüt. Jan. 07 2016, 22:54

Sebastiant hívom abban az emelkedett és furcsa állapotban, amiben azután vagyok, hogy hazaértem (Lia lakása) Felixtől, merthogy ráébredtem egy bizonyos tizenhármas, túlfutó skálára. Szóval Lia nem viseli olyan jól és valahogy rászoktam a vértesóra, hogy vele beszéljem meg ezen irányú dolgaim, elvégre eléggé kiveséztük a témát.
A telefonban vidáman cseng a hangom, ha felveszi.
-Szia,  ráérsz ma valamikor? Tök mindegy mikor, tudod nincs kedvem egyedül menni. A szüleimről lenne szó, megláttak Felixsszel. Adtak ultimátumot, ma el kell hagynom a házukat, olyan teátrális jelzőkkel éltek, miszerint kitagadtak...
Cöccögős sóhaj.
-De igazából nincs sok cuccom, a fontosabbakat már átvittem Lizzyhez és Liához, csak pár könyv és papír. Hm? Ráérsz?
Kérdem, ha igen még vidámabb leszek, nemtom miért, nincs kedvem egyedül menni, akkor sem ha általában szeretem magam intézni a dolgaim.
-Az én kocsimmal menjünk, ha ráérsz elmegyek érted. Hm?
Kérdem csevegve, fel se tűnik, hogy sokat beszélek, vagy hogy a téma és a stílus, a hangnem sincsenek összhangban egymással. Kale túlságosan feldobott, ez az érzés túlságosan sok és kikiáltásra váró, pezsdítő és baromi húúúha! Nem bírok szomorkodni, Felix jelenlétében valahogy soha és ez olyan durva! Neki nem mondhatom, de Sebastiannak! Sebastian biztos örülni fog, előre látom a vigyorát! Ráadásul hiányzik a közelsége, egyikőjük nélkül se bírok ki sokat. Persze ezt igazából nem ismerem el, csak valahol a tudatalatti szintjén bevillan, mint kósza gondolat.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Sebastian-Reev "Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel"   Csüt. Jan. 07 2016, 23:10

Reeven keres telefonon mikor épp fordítok otthon, kellemesen meglep a vidám, életteli hangja. Amit mond viszont nem épp vidám dolog, így kicsit összezavarodom.
-Persze... amikor mondod, Amelia dolgozik, csak reggel jön haza. Kitagadtak? Ahh... a szülők olyan... mindegy. - Hagyom annyiban, emlékszem mikor az öcsém tagadták ki.
-Ha szeretnéd. Onnan gyalog is hazajöhetek majd, vagy ott alszom, ahogy gondolod. - Nincs ellenvetésem a kocsija ellen, de még mindig zavart vagyok.
-Bocs, hogy megkérdezem, meg így kérdezem de... mi a szösztől vagy ilyen boldog, ha épp összevesztél a szüleiddel? - Tudom, hogy ennyire nem utálja őket, nem ettől boldog, ez biztos. Hirtelen nem kapcsolom össze amit mondott, hogy Felix-szel volt. Persze a hangom mosolygós, mert érzem hogy vidám és ettől én is boldog leszek, bármi is a szomorú helyzet nála odahaza. Közben mentem el a dokumentumokat, lépek ki a gépből. Gondolom mihamarabb indulna hogy letudja a dolgot.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1217

TémanyitásTéma: Re: Sebastian-Reev "Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel"   Pént. Jan. 08 2016, 15:08

Szuper! Ráér. A magam számára is fura vagyok, képzelem akkor ő mit élhet át. De Felix megszépít mindent, nem tehetek róla és különben is már másodszor kergetnek el...
-Szuper! Jó, nem vagyok sietős és nem akarlak ugráltatni (pl délelőtt van, épp hazaértem Felixtől) elég lesz délután, mondjuk három körül érted megyek.
Megebédel, befejezi, amit most csinál, nem kifogásolta, hogy jönnie "kell" úgyhogy biztos ráér.
-Rá se ránts, csinálták már egyszer, de majd megbékélnek. Lefogadom maguktól fognak keresni, ha sikeresen megnyitom a fotóstúdióm, ráadásul a rokonoknak se tudnának mit mondani
Könnyen veszem, annak ellenére, hogy apám sosem ütött még meg, ez most más, talán tényleg betelt a pohár.
Itt alszik? Nagyon elkényeztetettnek érzem magam.
-A világért sem hagyom, hogy egyedül töltsd az éjszakát
Vigyorgom kajánul a készülékbe, hacsak nincs valami dolga. Múltkor is jól megvoltunk, mellette nyugodtan alszom és az ölelésében kelni...hum meg tudnám szokni az ilyesmit. Meg aztán Lia ágya jó nagy, én sem vagyok valami nagy darab, szerintem adott a kényelem nálam.
Belenevetek a telefonba ettől a kérdéstől.
-Hát, oké, nem volt valami felemelő élmény maga a konfliktus, de...
Szünet, kicsit sóhajtok.
-Belezúgtam Felixbe
Jesszus, de durva ez így kimondva! Sőt még magának Felixnek se mondtam, valahogy nem is tudom elképzelni mit reagálna: "szar neked" "Tudom, engem, mindenki szeret" "Te is? Nem lep meg"
Ha mondja, hogy most ráér persze azonnal indulok, de ha a délután jobb neki, akkor megígérem, hogy akkor kifejtem, mert telefonba elég személytelen. Ha már egyszer életemben először szerelmes vagyok...

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Sebastian-Reev "Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel"   Pént. Jan. 08 2016, 19:25

-Nem, ráérek, gyere nyugodtan. - Addig elrendezek mindent Liának, mire megjön, csak aludnia kelljen. //Legyen délután már most, ha Lia éjszakás ha hatra is jár, 5kor elindul, addig otthon lenne, de úgy írtam nincs xD Délelőtt tuti velem lenne. Ha nem gond xD //
-Na igen... - Ez a jobbik eset, ha keresik, remélem úgy lesz, de nem nagyon mondok rá ennél többet. Ellenben mivel nem tudom hova tenni a vidámságát muszáj rákérdeznem. De előtte még válaszolok, nevetve arra, hogy miért hagyja hogy ott aludjak.
-Hah, rendben, ne is, hideg és üres ágyban aludni lehangoló! - Nevetek, Lia nélkül mondjuk tényleg rossz aludni, mindig örülök, ha velem alszik.
Aztán megtudom a nyilvánvalót, a vigyorom átsüt a telefonon.
-Tudtam én, hogy a 12 igazából 12.8! - Nevetek, nem bírom ki. Megígértetem, hogy mesélje el, csak akkor ugorjon el értem.
Ha megjön hagyok egy levelet Liának, hogy átmentem Reevenhez, holnap jövök és lesétálok a kocsijához, amint meglátom oldalba bököm.
-Szóval Felix. Hogy jöttél rá? - Vigyorgok rá nagyon, így már értem mire fel ilyen vidám és örülök neki, hogy így érez. Abban meg csak reménykedem, hogy Felix nem zárkózik el a dologtól, mint Lia.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1217

TémanyitásTéma: Re: Sebastian-Reev "Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel"   Pént. Jan. 08 2016, 20:05

-Szuper!
Lelkendezem, de maradunk akkor a délutáni időpontban. A szüleim most hagyjuk...nem akarom rontani a hangulatot.
Szóval átjön! Tényleg baromi jó nekem, hihetetlen! Lehangoló, mi? Nevetek vele én is egy kicsit.
-Akkor ezt megbeszéltük.
Tervezem is mi lesz a program. Az a dupla "jó nekünk" tökéletes következő lépés lesz... Hááá, tudtam, hogy így fog reagálni, mármint örülni.
-Ne már, ennyire nyilvánvaló volt?
Túl sokat beszéltem róla. Lehetséges, hogy sokkal hamarabb kezdődött, mint gondoltam. Ájh, jó, hogy nem lát, teljesen vörös vagyok.
Megígérem, hogy mesélek, bár nemtom hogy fog menni süllyedés nélkül. Háromig van időm, veszek egy hosszú fürdőt, elhatározom, hogy ma csupa jó dologgal fogok foglalkozni, úgyhogy olvasok egy kicsit, filmet nézek, közben eszem valamit.
Hamar összekészülök, egy olyan inget veszek fel, amit tegnap vettünk és most leszarom miből... Vetek egy elégedett félmosolyt a tükörképemre és már szállok is kocsiba, egész hamar ott leszek hála az abszurd vezetési stílusomnak. Tényleg mázlista vagyok, hogy még nem büntettek meg...
Sebastian üdvözlésképp oldalba bök.
-Hátőőő, kialakult. Sejtettem, gyanús voltam és egyszer csak BAMM!
Mutogatom a tűzijátékokat pírittasan az arca előtt. Addig kell hadonászni, amíg nem vezetek.
-De attól még adhatsz egy puszit, vagy valami...
Nézek kínosan heherészve rá, a puszitól kicsit többet is... Hát igen, nem vagyok normális, bár rég tudtam már ezt. Mindenesetre ha adott, ha nem, idővel beülünk a kocsiba, bár ha nem ad a hangulatom változni fog kicsit (nagyon)

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Sebastian-Reev "Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel"   Pént. Jan. 08 2016, 20:23

-Őszintén vagy barátian? - Vigyorgok, hogy kérdezi a telefonban, nyilvánvaló volt-e, hogy belezúgott a fiújába. Tudom, hogy elvörösödött, látnom sem kell, de a hanghordozása mindig ilyen, ha zavarba jön.
Megjön aztán, én szokásos póló-farmer kombóban vagyok, de feltűnik hogy ő fessebb most, mint szokott.
-Szóval BAMM! - Nevetek, ez még mindig jobb, mint én, aki azt hittem elvesztettem amim van... szerintem már akkor is tudtam, csak nem mertem elhinni, na meg Lio...
Nevetek, hogy puszit kér, megölelem, majd kap is egy hosszabb csókot az arcára, bár a szájára is adok ha picit is jelzi, kér. Bár inkább a kocsiban, pletykásak a szomszédok...
-Gyanús voltál... magadnak is? Magadnak az, nekünk meg nyitott könyv? Felix...? Ő gondolom látja de... ő mondott valamit? - Kérdezgetem finoman, már ha ez finom, túl kíváncsi vagyok.
-Na és mesélj, mi történt? - A kellemetlen részén is legyünk túl, bár Felix jobban érdekel, meg ez a téma, de a szüleit is le kéne tudni. Nem leszünk ott sokat úgy sejtem de... na.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1217

TémanyitásTéma: Re: Sebastian-Reev "Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel"   Pént. Jan. 08 2016, 23:03

ÁÁááh! Morranok valamit, de ne már, honnan tudta? Biztos elég gázan adtam elő Felix milyen fantasztikus, blabla.
Amikor rákérdez a nagy érzésre, mutogatok és Bammogok, nevetek vele. Megölel, ezt vártam, izgatottan bújok hozzá. Közben nekem is leesnek a szomszédok és inkább a kocsiban viszonozom én is úgy, hogy egy része a száján kössön ki.
-Egyre gyanúsabb, még magamnak is! Biztos sokat beszéltem róla, bocsi. De ne már, ennyire látszott? Vagyis látszik...
Pislogok zavartan, összepréselt szájjal, pirosan előre, miközben a slusszkulccsal vacakolok.
-Mi? Dehogy látja! Miből látná, neki nem áradozok róla. Mármint néha megdicsérem, de ilyenkor úgy csinál, mintha a kiválóságai evidenciák lennének. Nem tudja, nem mondtam neki.
Tartok tőle csúnyán küldene el és őszintén nemtom hogy reagálnék...
-Áh, semmi, a szüleim rossz helyen vásároltak, apámat provokáltam kicsit, bár tök új volt, amit bevetett. Kaptam tőle emléket.
Mutatok a lila foltra az államon, én meg is feledkezem róla, de a stratégia, amit alkalmazott új. Közben beindítom a kocsit.
-Ne haragudj, hogy elrángattalak, ígérem gyors leszek és szerzek neked cserébe egy jó napot
Meg egy jó estét - teszi hozzá a belső kisördög, hehe. Mindeközben elindulunk.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Sebastian-Reev "Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel"   Pént. Jan. 08 2016, 23:15

-Igen, de mivel érdekel ki tetszik neked ennyire nem gond, mesélj! Hááát igen látszik, de zabálni való vagy tőle! - Vigyorgok és belecsókolok a nyakába, ne morogjon, jó is az!
-Igen de... nem csak abban nyilvánul meg hogy... sokat beszélsz róla. 'Ahogy beszélsz róla, gondolom ahogy ránézel... - Utalok arra, ez tényleg látszik. Rólam is megmondták, van valakim. Már aki figyelt rám és szóba jött Amelia.
-Megütött?! - Hűlök el, ezt nem vártam, bár az én apám is bevetette ezt mikor már nagyon nem tudott mit csinálni és éreztetni akarta, ő a főnök.
-Ugyan, nem gond, tudod, hogy bármit. De veszekedni tényleg nem érdemes. Gyorsan összepakolunk és hozzájuk sem szólunk. Az nem rossz taktika. Annyi hogy most ne hergeld őket, nem akarom hogy egy ujjal is hozzád érjen. - Ezt komolyan teszem hozzá, nem állnék jót magamért.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1217

TémanyitásTéma: Re: Sebastian-Reev "Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel"   Pént. Jan. 08 2016, 23:32

-Jóóó, most már tudod... Ne már
Nyögöm, zabálnivaló? Úristen... Még jó, hogy van az a nyakcsók, amibe egyrészt beleremegek, másrészt borzongok, a kettő hasonló. Kicsit elsápadok viszont, van abban valami, amit mond.
-Jaj ne! Remélem nem vette észre! Franc, tényleg rá szoktam nézni. Ha nem tenném az elég feltűnő lenne, nem?
Harapdálok egy sort a számon. Apámon felvonom a szemöldököm, közben elindulunk, szóval előre figyelek.
-Meg! Tudott valami újat mutatni!
Szinte elismeréssel mondom, végülis pofon volt a javából, összeszedte magát!
-Igen, ez a terv. Gyorsan összepakolunk és sietős leszek.
Megjegyeztem ám, hogy annak tart.
-Nem? Bánnád?
Kérdezem kis vigyorral. Nekem annyira jelentéktelenek a fizikai sérülések, hogy néha el is felejtem, mások komolyan veszik, illetve nem vagyok hozzászokva, hogy valakit is érdekeljen (na majd Felix)
Megérkezünk közben (kis ugrás) jó volt a forgalom és ismertem rövidebb utat, elvégre ez egy olyan szakasz, amit többször megtettem. Leállítom a kocsit, kiszállunk, Sebastian jön velem, gondolom. Mutatom az utat, hogy melyik ház az, elég impozáns, látszik van mit a tejbe aprítaniuk. Seb még nem is tudja, hogy az egészben a legnagyobb trauma az anyagi bukás..
Van kopogtató, csengő, megkockáztatom mindkettőt, aztán nagyot sóhajtok.
Nem telik bele sok idő, lépteket hallok, elhúzó függöny zaját, ideges sugdolózást, majd feltépi az ajtót apám. Rám mered, aztán Sebastianra, láthatólag döbbent dühvel. Gondolom nem tudja hová tenni.
-Befelé!
Rivall rám, mire én felvonom a szemöldököm, átlesek a feje felett a kezét tördelő anyámra, aki Sebastiant bámulja.
-Idehoztál egyet?
Ahhh...fogalmuk sincs kicsoda, bár nem is tévednek akkorát... Sóhajtok.
-Igen, hát persze, ő Sebastian és ajánlom, hogy legyetek vele kedvesek
Jegyzem meg ridegen, miközben adok Sebastian arcára egy gyors puszit.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Sebastian-Reev "Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel"   Pént. Jan. 08 2016, 23:48

-Deeee! - Vigyorgok, nagyon édes ahogy lelkendezik!
Aztán felröhögök, hogy közli feltűnő lenne ha nem nézne Felixre.
-Eléggéééé! Lehet nem vette észre, mert... Ő is így néz rád? Epekedve... - Suttogom a fülébe, csókolgatom, örülök, hogy boldog! Az összeharapdált száját is összepuszilom, nagyon édes ahogy tépelődik.
A pofonra aztán nem reagálok, azaz ez több volt úgy hiszem. Még a végén csúnyát találnék mondani az apjára.
-Eléggé... nem érhet hozzád, ezek után nem amíg bocsánatot nem kér... - Komolyan gondolom, bár tudom nem így megy... az apja túl büszke ehhez úgy sejtem, akárcsak az enyém.
A házuk tipikus jómódú ház, otthon a mienk is ilyen. Nem illetődöm meg rajta, mondta, hogy ügyvéd az apja.
-Jó napot kívánok... - Ütközöm meg, mi ez a hangnem?! Mi az hogy befelé? Nekem ő senkim... de mindegy is, rosszallóan nézek rá, de bemegyek, már ha hagyja.
A megint idehoztál egyet nekem teljesen kínai, nem értem ez mit is akar jelenteni, Reeven puszija is összezavar, értetlen nézek körbe. Reeven hátát kicsit megsimogatom, ha már kaptam puszit.
-Én is... örvendek. Sebastian Drayton, Amelia élettársa vagyok. Nem zavarunk sokáig. - Megütközöm a bunkóságon, amit tapasztalok, látni is rajtam, hogy kiábrándítónak találom, nem ezt vártam egy neves ügyvédtől és a feleségétől, hát még Reeven szüleiként! Reeven jól nevelt...
-Merre a szobád? - Nem is akarok sokat itt lenni... nem ehhez vagyok szokva. Pedig a rokonaim lettek ők is, akkor is ha vér szerint Ameliának sincs köze hozzájuk, de... te jó ég.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1217

TémanyitásTéma: Re: Sebastian-Reev "Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel"   Szomb. Jan. 09 2016, 21:09

Sóhajtok egyet, gáz lehettem. Rápillantok, valami megbicsaklik a tekintetemben.
-Nem...
Felix nézése mindig ugyanolyan.
-Nincsenek illúzióim, tudom, hogy ő nem szerelmes belém
Vonok vállat, ha erre célozna... Viszont, váltásképp elmosolyodom, ahogy ilyen abszurdumokat mond.
-Nem semmi kívánalmak, de jobb, ha túl is lendülünk ezen.
Vetek rá egy gyors, de tekintetelkapó, hálás pillantást. Bármilyen naiv is ez, jól esik, értem van.

Oké, csapjunk a húrok közé, bár már a nyitás sem ígér sok jót, főleg, hogy nekik aztán Sebastian senkijük, hogy beparancsolhassák, de mielőtt erre reagálnék, lenyűgöznek a ráérzésükkel, hogy van köztünk valami. Kap puszit, ami most inkább finom basztatásnak szolgál, nem mintha nehezemre esne adni, Sebastian szépen be is mutatkozik, ahogy illik. Apám és anyám gyors, beszédes oldalpillantást vetnek egymásra. Hogy ő Ameliaé? Én meg puszilgatom? Rápillantok, amikor megkérdezi a szobám, szóval oldalra fordulok, ezértis ér váratlanul, ami történik
-Fent...
Kezdem, kezdeném, de apám a grabancomnál fogva elránt maga elé Sebastian mellől.
-Hogy mersz ilyet csinálni Amelia párjával?!
-Jajj ne már, csak egy puszi volt
Kezdem, anyám keresztet vet, ahm, utálom, ha ezt csinálja...
- Te...szarházi! Nem vagy méltó a nevünkre, soha nem is voltál, nem is leszel, nem is vagy többé Callagher, ha innen elmész nemhogy látni nem akarunk, de ha a joggal kerülsz bajba, személyesen fogom garantálni, hogy esetedben visszahozzák a halálbüntetést!
Fröcsögi, közben nem ereszti a grabancom, kezdek mocorogni, mert kezd fájni.
-Ez kicsit erős, nem?
Kérdem rekedten, erre elhajít, anyám közben reszket, de nem bírja ki, hogy meg ne szólaljon.
-Mit csinálsz? Már megint minden tönkreteszel... Reeven, a saját érdekedben... jobb volna, ha meghalnál. Ugye tudod, jobb volna
Úgy tesz, mintha sírna, de nem is tudom...bennem megáll az ütő, hogy meghalni? Nem mondtak ilyesmit, azért ilyesmit soha, elkerekednek a szemeim.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Sebastian-Reev "Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel"   Szomb. Jan. 09 2016, 21:23

-Várj még... nálam is sok idő volt. - Hát most ez van, nem mindenki esik könnyen szerelembe, ellenben elég tartós, úgy gondolom.
Adok egy puszit az arcára, piszézek vele egy kicsit, mosolyogjon, nem dőlt össze a világ. Van még ideje bőven.

Aztán bemutatkozom, miután elég borzalmas nyitányt produkáltak a szülei, de mintha vagy nem tudnák ki Amelia, vagy nem is tudom mi a bajuk...
-Mégis mit csinálna velem?! Reeven a barátom, a rokonom... - Aztán amit mond, hogy meghalni?! Úgy nézek rájuk, hogy a döbbenet új fogalmat nyer.
-Maguk még az én szüleimnél is rosszabbak! Hogy mondhat ilyet a saját fiának?! Reeven az ég egy adta világon nem csinált semmit. Nem hogy büszkék lennének rá, amiért jól tanul, sikeres, illllledelmes, nem is tudom honnan tanulta, mert nem innen hozta, azt is látom. De összepakolunk és megyünk, sosem kell látniuk újra. Adja ég, hogy mondhat ilyet... Szülő ilyet nem mond a fiának, még egy idegennek sem, nem hogy a saját vérének... És tudják meg, Ameliát sem engedem ide, elég volt ennyi magukból. Ha rokonok is leszünk köszönöm, megtettem az illendőségi látogatást. - Hüledezem, látható hogy engem teljesen kiakasztott ez a két ember. Odamegyek Reevenhez és átkarolom a derekát, húzom, menjünk fel.
-Menjünk pakolni, nem akarok beszélgetni, mert EZ nem az. És ne érjen még egyszer Reevenhez, megértette Mr. Callagher? Ha kell én leszek az új gyámja és beperelem, nem érdekel, ha maga ügyvéd. Ne-érjen-hozzá. - Szótagolom neki szinte, de érezheti komolyan gondolom. Remélem elengedte, vagy elengedi Revet és mehetünk fel. Még a végén feljelentem családon belüli erőszakért...

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1217

TémanyitásTéma: Re: Sebastian-Reev "Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel"   Szomb. Jan. 09 2016, 21:43

-Oké, persze
Mosolyodom el, de aranyos, hogy biztat és a piszézés meg is teszi hatását, nyugodtabb leszek, miután orrfelületem bejárta az övét, csak jobban feldob, tudja, hogy imádom!

Apám vet Sebastianra egy lesújtó oldalpillantást, villogó zöld szemmel, mintha ostoba lenne, hogy még ezt sem vette észre!
-Nem ismered! Rettegni fogsz tőle, gyűlölni fogod, ha jobban megismered, most még ártatlannak tűnik! Hát persze... Nem az én vérem, ez nem ember fia! Átkozott sátánfajzat! Ha vele maradsz tönkereteszi az életed, megmérgezi, már elkezdte! Direkt csinálja!
Igazából csak pislogok döbbenten. Valahol éreztem, hogy utálnak, de...sosem mondták ki ennyire nyíltan, mi történt? Feltettem volna az i-re a pontot? Dehát...deh nem igaz, nem akarom tönkretenni Sebastiant...azt csinálom? Azzal, hogy vágyom rá, azt csinálom? És ők látják? Megfordul velem a világ, rémülten nézek Sebastianra. idejön, átkarol, ráhajtom a fejem a vállára egy kissé. Uh ez szerintem csak olaj lesz a tűzre...
-Rohadt kis buzi...
Nyögi a mozdulatra apám, uh Sebytől rendes, hogy így ösztönöz és megígérteti, nem érhet hozzám, de apámra pillantva, csak a sötét pillantását látom.
-Tönkre fog tenni. És te nekem nem parancsolsz!
Fenyegeti meg mutatóujjal, felháborodottan, mégis hogy képzeli?! Anyám közben elkapja Sebastian felsője szegélyét.
-Hiba volt és már nem bírjuk tovább, hiba volt világra hozni. Reeven, biztos te is érzed és ezt a saját érdekedben mondom... Érzed, hogy mekkora hiba, mennyire felkavaró, hogy létezel, hogy ennek nem így kellene lennie. Hogy annyi ártatlan ember nem halt volna meg. Komolyan mondtam! Komolyan...meg kellene halnod, tudjuk, hogy ezt akarod, emlékezz. Emlékszel rá, miket csináltál gyermekkorodban? HOgy a pszichiáter azt mondta tudat alatt el akarod pusztítani magad? Te is érzed, érezned kell, hogy valami nem stimmel...még mindig vannak ilyesmik, igaz? Néha a késsel, vagy a tűzzel játszol. Add meg magad a jobbik énednek végre és halj meg
Nézek rá, úristen...de ez most komoly?
-Anya...te beszedtél valamit?
-Ne merd így hívni! Soha többé!
Ordít bele apám basszusa, aki ismét lekeverne egyet, ha nem húznám félre előle magamat és Sebastiant is. A szemem mélyzöldre színeződik, én is elordítom magam
-Álljatok már le!
Mi ez már? Miért ilyen furák? Miért ráz ki a hideg? Hogy megölni magam...hát...hát miért nem tudom cáfolni mindezt?

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Sebastian-Reev "Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel"   Szomb. Jan. 09 2016, 22:03

Kiábrándultam és lesajnálóan nézek az öregre, hogy ez meghibbant.
-Miért, mit csinál velem? Lefényképez? Megöleeeel? ÚÚúúh, tiszta lúdbőr lettem... - Rettegni Reeventől? Pfff, ennél nagyobb baromságot még nem hallottam. Megyek is Revért, elveszem az apjától ha kell erővel, ne érjen hozzá! Erre leb.zizza...
-Maga meg rasszista. A keresztény tanítás azt mondja szeresd felebarátod és ne gyűlölj senkit azért amilyen. Én aki nem járok templomba, jobban tudnám mint maguk? Melegedni járnak oda?! - Ami külön vicces lenne, mert ott mindig hideg van.
-Most tagadta ki a fiát, ergo neki sem parancsolhat. Nekem meg pláne nem, Drayton vagyok, ha mást nem ezt az egyet megtanultam apámtól, nekem senki sem parancsol, maga csak ne fenyegesse a rokonom! - Előbb hogy haljon meg, most hogy ne szóljak bele... Nekem ő senki, nem érdekel ha Reeven apja, így nem beszélhet! Erre elkap a ruhámnál az anyja is. Nőket nem bántok vele vissza is fogom magam.
De nagyon nehéz, le is rázom a kezét, undorodva nézek rajta végig.
-Magában semmilyen anyai ösztön nincs! Egyszerűen csak gyenge és a fiát okolja, hogy nem foglalkozott vele és nem tanította meg neki gyerekkorában mi a jó és rossz. Egy gyerek csak akkor fordul a drogokhoz, ha a szülei elhanyagolják vagy nem szeretik, vagy túlterhelik! Ami vele történt és azzal a négy emberrel csakis a maguk hibája, nem az övé! Maga pedig ha még egyszer kezet emel rá, esküszöm, hogy a többszörösét kapja vissza tőlem!! Vous comprenez?! Ne pas regarder! - Észre sem veszem, hogy váltok, de annyira ideges lettem, látszik is rajtam, félte tolom Reevet, ha verekedni akar ez a vén idióta tőlem megkaphatja. Reeven úgy sem ütne vissza, a saját apja...

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1217

TémanyitásTéma: Re: Sebastian-Reev "Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel"   Kedd. Jan. 12 2016, 22:09

Apám úgy néz Sebastianra, mint naiv idiótára, a fintor bejátszik a képén.
Az, hogy megölel elég nagy baj. Egy férfinak nem kéne ilyesmit hagynia. Magához akar láncolni.
Itt felhorkantok, mert ez így, ebben a pőre, negatív formában nem teljesen igaz...
Apám tekintete egyre fitymálóbbá válik, mintha Sebastian komplett idióta lenne.
-Homófóbiának hívják, rasszista akkor lennék, ha az ellenezném, hogy egy néger lánnyal jár, de lehetett volna AKÁRMILYEN lány.
-Nem azért gyűlölöm, mert buzi!
Vet rám egy vérben forgó pillantást, aztán sötétzöld tekintettel, merően, meggyőzően folytatja. Akkor...láttam ilyennek, amikor tárgyalt, szenvedélyesnek, elsöprőnek, biztosnak abban, amit állít. Csak a tárgy most nem egy bűnöző.
-Reeven csak beteljesítette egy jóslatunkat. Nem tud megváltozni és soha nem is fog, kár volt felnevelni, egyáltalán a világra hozni, elrontotta...
Anyámmal beszédes pillantást váltanak, mire ez utóbbi zokogásban tör ki.
-Az egész életünket elrontotta!
Jó, ezt tudtam, vagyis nem ilyen markánsan, valahol elégtétellel töltött el, de...
-Nem is áll szándékomban parancsolni neki. Szabad ember, de ki sem húzom a csávából soha többé és ha módomban áll, csak akadályozni fogom.
Úgy beszél rólam, mintha itt sem lennék, hanem Sebastian egyfajta közvetítő szerepet töltene be.
A többit elereszti a füle mellett, anyám is hozzátold a dolgokhoz.
-Volt! Volt! Szerettem! Szerettem volna szeretni! De kiölte, fokozatosan kiölte belőlem. Soha nem hallgatott semmire, állandóan rettegtünk, először érte, fogalmad sincs miket csinált, mint egy őrült, állandóan azt hittem a következő pillanatban elveszítem, na most ez tényleg megöli, végül sokkal egyszerűbb volt nem kötődni hozzá. Akkor már mindegy volt...s néha azt kívántam, bár sikerült volna neki. Igen...Reeven, bárcsak sikerült volna...a te érdekedben is... Szerencsére sokat, rengeteget volt kórházban, de végleg megszabadulni nem tudtunk tőle, mert az árvaház nem fogadta be, hiába próbáltuk. Egyrészt agybeteg, másrészt itt vagyunk mi... Egyik rokonra sem bízhattuk, nem bírtuk volna elviselni a szégyent.
Leheletnyi szünetet tart.
-Nem hatott rá sem az egyház, sem a fenyítés, az egyetlen, ami működött, ha ignoráltuk, végül a tetteiben felfedeztük az ördög tevékenységét, a családi atya is megerősített, hogy a gonosztól származik és...rettegtünk tőle! Már nem érte, tőle féltünk. Nagyon félelmetes, el sem tudod képzelni mi van benne. Tudom! A mi hibánk,tudom! Meg kellett volna szabadulni tőle. De nem mertünk...nem mertünk gyilkosok lenni
Kétségbeesett pillantást vet apámra, aki megrendülten néz rá, aztán rám veti gyűlöltetzöldben ázó tekintetét.
-Nem úgy, mint te... Gyerekgyilkos! A legnagyobb bűn Reeven. Tudod hány éves volt a kislány? Az egyik gyerek? Mindössze 13. Tudod milyen nehéz volt kimenteni egy ekkora súly alól!
13... Tátva maradt szájjal meredek rá, direkt...nem érdeklődtem a három ártatlan(abb) kora felől, sem semmi felől, ami őket érintette. Van egy olyan abszurd, kifordított pillanat ebben a jelenetben, amikor megértem a szüleimet. A magatartásom, hogy elviselték, hogy gyilkos vagyok...olyan, aki 13 éves kislányokat gyilkol...jézusom...és mindössze gyávák voltak, csak azért nem pusztítottak el, mert gyávák voltak...

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Sebastian-Reev "Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel"   Kedd. Jan. 12 2016, 22:37

Még a szám is eltátom, hogy komolyan kimondta amit?
-Nem... kéne... hagynom? Ez egy alap emberi gesztus, vagy ez magának már testi zaklatás vagy mi?! - Hüledezem, mi az hogy nem kéne hagynom?!  Vagyis nem csak nekem, bármilyen férfinak... úristen.
-De kitagadja mert nem bírja elviselni. A rasszizmus magában foglalja a lenézést és az elutasítást. Ha homofób lenne, félne és irtózna, ellenszenvezne. De maga diszkriminatív is! Ez több mint holmi fóbia... - Fintorgok, legszívesebben a képébe vágnám, hogy Reeven elfogadása egészségesebb, mint az ő tagadásuk, de hagyom a francba.
-Igaza van, nem CSAK azért... gratulálok. - Nézek rá becsmérlően, engem nem hat meg a lehengerlő stílusa, de csak mert gyökeresen másképp gondolom. De egyet elhiszek neki, hogy gyűlöli a saját fiát, ami elég elkeserítő.
-Elrontani csak maguk tudták, mert maguk nevelték. Jóslat... talán egy görög tragédiában érzi magát? És igenis megváltozott, ha nem látná, rengeteget változott már az alatt az idő alatt is hogy én ismerem. Csak maga annyira vak, hogy nem látja, de nem is akarja, hogy nevezheti magát a szülőjének?! - Undorító, komolyan, látszik is rajtam, hogy ez engem taszít. Talán mert ismerős... és ez nem jó, kicsit sem.
-Elrontotta? Inkább maguk rontották el az ő életét... ebbe persze sosem gondoltak bele, természetesen. - Forgatok szemet, kicsit sem kérdés kinek a pártját fogom.
-Milyen bájos... de nem probléma, tudja, van családja, barátai, valamint mint mondtam, rengeteget fejlődött, nem kerül csávába. - Úristen, ezt komolyan kimondta, ilyen kicsinyes és rosszindulatú az apja?
-Ahh... ezt nem mondhatja komolyan. A maguk gyereke, nem holmi ördögfatty. Tudom, hogy nincs veszélyérzete, de ettől még nem jelenti hogy ne értette volna meg, ha értelmesen elmagyarázzák neki a dolgokat, ha megkérdezik a dolgokról és nem egyházi baromságokkal vagy veréssel próbálják rávenni, mit csináljon. Belátom, nem voltam a maguk helyzetében, de én is neveltem gyereket, az öcsém én neveltem fel és hiába volt fékezhetetlen, akaratos, vakmerő és néha önzőségből gonosz, meg lehetett magyarázni neki, mit szabad és mit nem. Reeven sem kevesebb, mint bármelyik ember, a tanára vagyok, látom mennyire értelmes és szorgalmas. Mint pedagógusa mondom, szüksége van a figyelemre és hiperaktív, de nem az ördögtől van. Fiatal, ennyi a probléma, amit felvázolt se több, se kevesebb Mrs Callagher. - Magyarázom metsző hidegséggel, undorodva, hogy mondhat olyat, hogy meg kellett volna halnia?! Ilyet apám se mondott soha, de ő sokkal értelmesebb. Meg merem kockáztatni, hogy kedvesebb is.
-Drog hatása alatt állt, amibe maguk keverték, mert még erre sem tudták megtanítani, hogy az ő hátrányával, hogy nincs félelemérzete, a drogozás végzetes kombináció?! A heroin olyan szinten elködösíti az agyat, hogy semmit sem fog fel. Ha maga öntudatlan állapotban lemészárol egy egész családot, akkor is ezt mondaná?! Tudja én azért mondanám jogosnak magára, mert tudta mit csinál mikor elködösíti a saját agyát. Reeven hány éves volt? Még nagykorú sem volt! Maga a gyerekgyilkos, nem Reeven! A maga és a felesége hibája, hogy ennyire szánalomra méltó szülők, akik a saját hibáikat a gyereken verik le, mintha kitervelte volna és tudatosan cselekedett volna, mint egy érett, felnőtt férfi! És nem Reevent segítette akkor sem, csak saját magát, mert nem bírta elviselni a tettei kudarcát! Reevenen Amelia segített, ő adott neki családot, nem maguk. Maguk sznobságból csinálnak mindent, a vallás mögé bújnak, de azt sem tudják mi van a Bibliában, le merném fogadni! Úgyhogy maga csak ne korholja Reevent, hanem előbb nézzen tükörbe és istenesen köpje le. - Sziszegem, remegek az idegtől. Egyszerűen annyira sokkol ez a fajta őszinte ridegség és képmutatás, hogy a döbbenet visszafog mindennemű túlkapástól.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1217

TémanyitásTéma: Re: Sebastian-Reev "Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel"   Kedd. Jan. 12 2016, 23:29

Apám egyre megvetőbben néz Sebastianra.
-Nem kéne, hacsak nem vagy Te is buzi, vagy tudod, hogy ő is az, nem akarod bátorítani
Sorakoztatja az érveit rögvest. Biccent, nem bírja elviselni, legalább elismeri.
-Ellenszenvezem is irtózom is. Több, a fiatalember túlment minden határon
Tényleg ez volt tejszíntortán a cseresznye.
-El, elrontottuk. Verni kellett volna, megfélemlíteni, büntetni, de ha büntettük, nem haszált, a fizikai tettlegesség lett volna a megoldás!
Kiáltja Sebastian képébe.
-Jóslat alatt azt értem, tudtuk, hogy ez lesz, elkanászodik, drogozni fog, talán ölni és tessék! És még buzi is! Kell ennél több? Nem nevezem annak! Nekem ő senki, soha többé! A változás csak illúzió, velejéig romlott és ezt nem lehet megváltoztatni. Nem irtja ki egyetlen halálközeli élmény, megjegyzem mindenki jobban jár, ha nem csak közeli, hanem végre megdöglik!
Közli rideg rosszindulatú gyűlölettel, nem is tudom hogyan lehetne megnevezni, irtóztató harag, megvetés és jeges elutasítás. Amikor Sebastian azt mondja vannak emberek, akik támogatnak, a képébe röhög.
-Tönkretesz titeket! Sírva fogtok könyörögni a haláláért!
Ahogy nevet kissé pszichopatius, de talán csak felnagyítom a szituáció abszurditása miatt, bár elég közel van Sebyhez, nem kéne, óvatosan, remegve arrébb húzom, csak a biztonság kedvéért. Az előbb már franciául beszélt...
Sok eleme van a mondanivalójának, ami tulajdonképpen meghat, amit egy ennél barátságosabb közegben el tudnék képzelni, minthogy megvitatjuk. Elemezzük mi volt a baj régen, gyerekkoromban és közlöm Sebastiannal, hogy nem vagyok fiatal és ez valóban nem mentség. De úgy állok ott, sokkolva, mintha villám sújtott volna belém.
-Sosem vertük! Próbáltuk, megbüntettük, kiabáltunk, aztán ráhagytuk, ignoráltuk, de neki kellett, hogy gaztetteket csináljon. Örült a lelke, láttuk rajta. Romlott...a pap is megmondta! Nem lehetett, úgy tűnik megérti, aztán ismét megcsinálta ugyanazt a baromságot. Lopott, hogy cukkoljon, hogy figyeljünk rá, folyton hazudott, majdnem felgyújtotta a templomot, még a többi gyereket is bántotta! Persze, hogy az. Ha még ostoba lenne! De nem az, gonosz, tudja, hogy az, ő is érzi!
-A tanára?
Veti közbe apám mennydörögve.
-Szégyen, hogy ilyen oktatók vannak. A tanára vagy és hagyod, hogy fogdosson? Ki kéne rúgatni az ilyet!
-Nee....
Vetem közbe kapkodva egy kicsit a levegőt, mégis határozottan beállva Sebastian elé.
-Őt nem bánthatjátok! Ha valamit csinálsz, egy ujjal is hozzáérsz élve égetlek titeket el! Úgy, ahogy a hülye papotok jósolta, világos? Rátok gyújtom a házat. Tudjátok jól, hogy semmiség lenne, hogy akármikor megtehetném, mint ahogyan akármikor megtehettem volna...
Suttogom magam elé elkerekedett szemmel. Sebastianhoz nem érhetnek, nem bánthatják, nem vehetik a szájukra! Rettegnek ettől, most már tudom, látom mennyire...és még ha kicsinyes is, nem bánom, kihasználom! Az vagyok, aminek szeretnének! Bár amit a gyilkosságról mond...nincs igaza, nem mentség, egyik sem az...
-Látta ő, hogy vannak a kocsiban! Tudom, hogy látta!
Apám arcán látom, hogy visszavesz, hogy idegesen néz anyámra, hogy képesek komolyan venni, nos sok gyújtogatást éltek már meg... Úgyhogy nem válaszol akkora elánnal, mint eddig.
-Ez baromság. Nem volt ő már olyan kicsi és láttam, hogy lelkiismeret furdalása van, ha annyira ártatlan lett volna, ha annyira a drog hatása alatt lett volna, nem emlékezne, de ő látta, hogy ülnek a kocsiban. Amelia...
-Amelia...tönkretette a terveinket! Amelia vitette másik kórházba, mert rájött, hogy... Reeven, a te érdekedben. Sosem akartuk, hogy felébredj!
Fordul felém az anyám, én összezavarodva nézek rá.
-Ez volt a legtökéletesebb alkalom
Nem, nem voltak gyávák, megtették volna... Talán maguk kapcsolják le a gépeket, vagy...a két év, valami rémlik róla, addig ott tartanak, aztán kérik a kikapcsolást, hogy ne szenvedjek és már nem épülnék fel.
-Jobban tudom, mint Te! És neked még volt képed megfenyegetni, kizsarolni a pénzt kocsira, ruhára, szeretőre! Egy fiúra! Bár soha nem keltél volna fel, vagy nyomorult maradsz, az mégiscsak szarabb lett volna neked! Azaz, te kis átkozott elmebeteg szar, nyomorultul valami menhelyen! Valami ócskább, lepusztult menhelyen, bááár nem is, akkor éhezhetnél! Olyan menhelyen, ahol kajával tömnének, amíg bele nem pusztulsz!
Lép hozzám közelebb, hogy az agyamba, fejembe szuggerálja a miket? Terveket? Amiket Lia tönkretett? El kéne mennünk, fel a szobámba, szeretném mondani Sebastiannak, de csak rezdülök, az emelet irányába, különben elkerekedett, nagy szemekkel meredek apám hipnotikusan zöld kígyószemébe. ...Tényleg...ezek tényleg megpróbáltak kinyírni! 13, csak 13...

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Sebastian-Reev "Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel"   Kedd. Jan. 12 2016, 23:58

-Reeven sem meleg, csak biszexuális. De nekem csak az számít, hogy talált valakit, akit szeret, akit tisztel és aki inspirálja. Pont nem a neme érdekel az illetőnek! Ez a 21. század Mr. Callagher, nem a sötét középkor. - Pont nem érdekel a megvetése, úgy érzem, ez kölcsönös, mintha tükörbe néznénk, ostorozzuk egymást a pillantásunkkal.
-Azzal hogy egy férfival mutatkozott? Ma ez inkább sikk, mint szégyen... az is meleget játszik aki nem is az. - Tárom szét a karjaim, ne már!
-Az hogy megüti a magánál jóval kisebbet, gyengébbet és gyámoltalanabbat?! Remélem egy szkinhed egyszer jól összeveri az utcán és azt mondja, mert megérdemelte! Magától teljesen elköltöztek otthonról, mondja?! A tudatlanok és a gyávák fegyvere az erőszak! Vette a diplomáját talán? - Sértegetem, mert megérdemli ha a verést nem feltétlen, bár lehet jót tenne neki...
-Maga kisstílű bűnöző, maga az az ördög ivadéka, ha mások halálát ilyen mély meggyőződéssel kívánja! Istennek képzeli magát hogy ezt eldöntse?! És még maga vallja magát vallásosnak?! A mi isteneink nem egyeznek! Az hogy drogozott a maga hibája, nem az övé, ilyen szülőkkel én is belőttem volna magam, hogy elszökjek a valóságból na meg főleg maguktól! - Köpök egyet a padlóra a férfi lába elé, jelezve ha ilyet mond, akkor ennyibe veszem. Őt is meg a véleményét is.
-Ne magából induljon ki, mi nem vagyunk betegek mint maga. - Közlöm teljesen kimérten arra, hogy nevet, menjen a kva anyjába.
Nem megyek arrébb, lerázom finoman Reeven kezét, nem félek ettől a pszichopatától.
-Mit csinál egy gyerek ha nem figyelnek rá maguk szerint?! Rosszalkodik, emeli a tétet, csak hogy legalább leszidják és ennyivel is figyeljenek rá, ha már kellő figyelmet és szeretet nem kap! - Henry is ilyen volt, valahol én is.
-A pap... pfff... menjen egy kuruzslóhoz, gyógyuljon a tévén keresztül a távgyógyítóktól, annyit ér egy pap is. - Na igen, én és a papok... khm.
-NA EZ AZ! Azért csinálta hogy végre figyeljenek rá, istenem maguk annyira ostobák, hogy csak azt nem látják ami már kiszúrta a szemüket! A gyerek mindig ártatlanul születik a környezete és a szülei cseszik el, senki más! - Förmedek rá, hogy gonosznak mondja a saját fiát, milyen anya az ilyen?!
-Az egyetemen tanítok igen. És tudja az hogy a rokonom megölel... hát rúgasson ki érte, próbálja meg, szerintem maga fogja lejáratni magát, hogy nonszensz dolgon akad fenn! Érezni emberi dolog, ölelkezni kedves gesztus, nem nyíltan szexeltem a fiával maga szerencsétlen hülye! Csodálkozik ha hülyeségeket csinált Reeven, mikor olyan alapvető dolgokat nem kapott meg mint az érintés?! Úristen, tartson halat, ahhoz nem kell hozzáérni maga istenverte szülő. Hogy lehet az ilyennek gyereke?! Magát kéne feljelenteni családon belüli hanyagságért ha lenne ilyen, be kéne vezetni! - Na jó, kezd betelni a poharam... pedig öblös volt.
-Reeven, hagyjad. - Fintorgok, egy gyufát nem ér az egész ember, komolyan.
-Igen, talán ott állt mögötte és végignézte?! Igen?! Nem? Akkor ne beszéljen baromságokat! - Emelem meg a hangom, honnan tudja mit lát és érzékel egy drogos?! Látta bedrogozva egyáltalán? Én láttam Henryt. Elég volt egyszer is. Nem fog az föl semmit...
-Mert utólag felfogta hogy mit csinált miután elmesélték neki! Az öcsém sem emlékszik mikor kiverte a fogam de attól még van bűntudata a tette miatt! Minden jóérzésű embernek van, ha emlékszik rá mit csinált, ha nem, elég a tudat, hogy azt mondják, ő volt! - Nem, nem indok amit mondd, aztán Amelia miatt eltátom a szám.
-És még Reeven a gyilkos?! Ez előre megfontolt gyilkosság, a legalamuszibb amit elképzelni lehet! Úristen, hallják magukat?! Elmegyek a rendőrségre és feljelentem magukat, így épeszű ember nem beszél! Maguk teljesen megőrültek! - Hűl el bennem a vér, komolyan, kimondd ilyeneket előttem?!
-Na ebből elég volt maga... maga.. - Több sem kell olyan jobb horgot kap az apja, hogy utólag meg fogom bánni, de most csak az édes mámor tölt el, hogy befogta és megérdemelte... Persze nem úgy fest, hogy ennyi nekem elég lenne, mert hacsak valaki le nem fog, kap egy balosat is, ha megüt az nem fog visszafogni csak nagyobb elánnal adok neki. Lehet nem vagyok egy Lionel fizikumban, de egy nyeszlett kis köcs.g ügyvédet még elverek!

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1217

TémanyitásTéma: Re: Sebastian-Reev "Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel"   Szer. Jan. 13 2016, 23:27

Apám elég rá jellemző módon nézi hülyének, de ezt tulajdonképp csak én értem. Látszik a csak biszexuális neki nem enyhítő körülmény.
Valami viszont megfogan a fejében.
-Szereti?
Sebastianról rám mereszti vad, zöldben burjánzó szemeit, amik egyébként kékek... Sebastian többi próbálkozását nagy ívben elereszti a füle mellett.
Szeretem
Közlöm, s apám színeváltozása szinte frenetikus.
-Sikk? Az a deformáció? Szereted? Szereted?
Ordítja, s hát olyanja van, hogy ugye, közel állok hozzá (egyelőre) fizikailag, nyakonvág. Mivel belead apait anyait, belezsong az egész hallójáratom, a fejem úgy csinál, mintha le akarna szakadni és mivel elég gyorsan történik, nem hiszem, hogy Sebastian tudna bármit tenni. Én igazából annyira meg vagyok rendülve ettől az egésztől, hogy alig mozdulok el, hagyom a fejemnek, hogy feldolgozza a sérelmeket. Épp az ütésről beszéltünk, nemdebár?
Zihál, miután megtette, villogó szeme igazából már-már szikrákat vet, nemtom mennyire hatják meg Sebastian szavai...csak a féktelen dühöt érzem, a gyilkos szándékot.
-Ne merj sértegetni! Nem szerethet bele egy férfi férfiba! Nem és kész! Abnormális, aberrált, elfajzott, pajzánkodás!
-Látszik, hogy anélkül pofázol bele, hogy bármit is értenél! Ha nem lenne itt ez a taknyos, aki tudom, képes lenne ránk gyújtani a házat, téged is kijózanítanálak egy pofonnal.
Mégis...azért látom, Sebastianon annyira nem gyulladt be, mint azon, hogy szeretem Felixet.
Anyámat közben nem hatja meg, hogy kaptam egy nyakast, még Sebastiannak próbál bizonygatni.
-Gonosz gyerek volt és a pirománia azt jelenti az ördög lakozik benne. Egy kicsit fékeztük, de...rettegtünk, volt, hogy tüzet csinált a lakásban, az iskolában, a templomban...a szomszéd kertjében... Állatokat ölt, galambot, egeret! A papunk stigmás, szent ember, ő mondta, hogy ezt a szenvedés vele Isten próbája, hogy meghal, ha nagyon akarjuk, de...de mindent túlél! Ez is azt mutatja nem normális, emberi lény.
Úristen...most már ufo vagyok, mi vagyok?
-Sosem volt ártatlan...vagy nagyon-nagyon régen.
Sebastian szinte nekiugrik apámnak.
-Nyíltan szexelni? Hogy mondhatsz ki egyáltalán ilyesmit, te elfajzott! Még csak kontextusba se helyezd a két szót! Hozzáérni? Ehhez itt? Undorodtunk tőle! Viszolyogtunk és rettegtünk, soha nem nyúlkáltunk, micsoda abszurd elképzelés, nem érted, hogy gonosz, istentelen féreg? Gyilkos! A legrosszabb emberi szenny, eltaposni való tetű, de démoni erővel!
-Többet tudok, mint te, de ha ennyire véded, hajrá, hagyd, hogy fogdosson, legyél vele meleg, engem nem érdekel, csak tirhuljatok innen mindketten, de azonnal!
A 13 és hogy Amelia mentett meg, hogy a szüleim...
-Sosem akartuk, hogy felépülj a kómából!
A fülembe ordít teljesen megfagyaszt, mintha szobor lennék egy tehetetlen, mozdulatképtelen, merev testben.
Mire észbekapok apámat találat éri. Felordít, anyám Sebastianra veti magát, apám viszonozni próbálja, megütni, de csak addig jut, hogy beletép a hajába, de nagyon erősen. Anyám sikoltozva rángatja, ahol éri (Sebyt)
Ez kijózanít, legalább egy percre, leguggolok, apám kezébe harapok, teljes erőmből, amíg el nem engedi a haját, aztán villámgyorsan lecsapok Sebastian kezére.
- El akarok menni! Nem kell semmi! Csak könyvek, pótolhatóak!
Hadarom és rángatom kifelé, az ajtó felé.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Sebastian-Reev "Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel"   Csüt. Jan. 14 2016, 00:09

Első ízben érzem azt, hogy olyat mondtam amit nem kellett volna. De azt hittem egyértelmű, hogy nem csak szexel azzal a férfival, hanem kapcsolata van vele, ergo szereti. Kicsit zavarba jövök, de visszazökkenek, hogy visszakérdez.
-Tudja hogy bármi lehet sikk. A sznobság már csak ilyen, nem gondolkodik csak teszi ami szerinte felkavaró és lehet róla beszélni. - Mondom lekezelően, bár nem a melegségnek szól ugye.
-Maga meg van húzatva?! Még egyszer hozzáér, eltöröm a kezét! És ha szereti?! Ő legalább képes ilyet érezni, nem úgy mint maguk! - Förmedek rá, átkarolom Reevent, remélem jól van.
-Egy ember beleszeret egy másikba, semmi abnormális nincs ebben. Pajzánkodás... menjen egy bordélyba, ott van az elfajzás és a pajzánkodás... maga annyira maradi és begyöpösödött, szánalmas. - De komolyan szánni való, csak még arra sem méltó ez a férfi.
-Na azt próbálja meg! Kinek hiszi magát, hogy kezet emelhet rám?! Maga egy senki, az is marad, ha kérdik letagadom hogy közöm van magához! - És nem hazudok. Senki ne említsen vele egy lapon.
-Maga egy megátalkodott nőszemély, ha istennek szégyenkeznie kell nem Reeven miatt teszi hanem maga miatt. Maguk miatt! Minden gyerek játszik a tűzzel, de ha nincs neki megtanítva mi a határ, ne várjunk csodát! Az állatölés is sok gyereknél bejátszik, nem tudják mi az a halál. Az meg hogy egy pap szent legyen... tudja maga mit jelent szentnek lenni?! Egy ember sem az, senki sem olyan tiszta, főleg nem a papok, pedofil a java, a másik pedig arrogáns és élvezi hogy veri a gyerekeket! Tisztelet a kivételnek, de elme roggyant mind és aki ad egy pap szavára és azt hiszi az az ember szent, na az az ember is hülye. - Igen, nyíltan a képébe mondom, mert szerintem elgurult a gyógyszere.
-Magáról is PONT UGYAN EZ MONDHATÓ EL! - Tagolom és már ordítok. Hát itt mondja, hogy nem csak lemondott a fiáról de még... ki sem mondom.
-Hááát ha az is, maguk tették azzá, mert maguk hajszolták bele. Addig mondogatták, míg végül olyan dolgokba keveredett önmagán kívül, hogy rá lehetett már fogni amit akartak. De nem maguk által mászott ki ebből és vált ilyen jó emberré mint amilyen most! És kvára nem érdekel, ha meleg az sem. A meleg ismerőseim mind tízszer többet érnek külön-külön mint maguk együtt! - Förmedek rá nagyobb hévvel, mert olyanokat mondd, hogy legszívesebben kitépném a nyelvét! Ennyi szitkot mondani valakire... önmagában bűn.
Tényleg nagyon felb.sz amit mondanak, egyszerűen... de nőt nem bántunk, ám a férfit... na őt megütöm, nem kímélem.
-Hagyjon maga fúria! Maga pedig küzdjön mint egy férfi, ne úgy mint egy gyenge kislány! - Szívom a fogam, mert a hajamnál húzni... hát hatásos, sajnos, zsibong a fejbőröm, nem is kicsit, de azért még egyszer megütöm a nyomorultat, ismerje meg mi az a fájdalom, milyen ha valakit fizikailag bántalmaznak, legalább ezt. De Reeven beleharap a kezébe, elenged, elhúz.
Felállok, közben ellököm a nőt magamtól, hozzám ne érjen!
-Vous etes les deux monstres les plus mauvaises et feu de l'enfer ne pouvait pas se bruler dans la saleté! Je vous souhaite récupérer tous leurs ennuis Reeve a souffert et ce qu'il voulait dire! Vous meurtriers! Ils ne regardent jamais de Reeve, jamais! Comprenez-vous?! Soha, megértette?! - //csak a hangulatért, google fordító, tuti nem az amit magyarul írtam XD// Ordítom rájuk torkom szakadtából, hevesen gesztikulálva, majd hátat fordítok nekik, átkarolva 'azértis Reevent és idegesen haladok kifelé.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1217

TémanyitásTéma: Re: Sebastian-Reev "Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel"   Pént. Jan. 22 2016, 17:22

Apám egy ciccenéssel reagál Sebastianra, mikor a sikkság és sznobság kerül "megbeszélésre" mintha csak egy idegesítő, oda nem illő koszfolt lenne ő, az ő csodálatos rendszerükben. Apámnak sokszor, sokmindent mondtak már, köztük én is, a pohár talán éppen itt telt be, de nem Sebastiannal, én csak attól félek, hogy ennek ő is lehet elszenvedője. Viszont apám tesz a véleményére, hiába hangoztatja, hogy Drayton, ha tudja egyáltalán ez a név mit jelent.
Apám kis akciója nem hat meg annyira, mint a szavaik, Sebastianra néz csúnyán, engem figyelemre se méltat.
-Attól, hogy azt gyűlöljük, mást még szerethetünk, bár ebbe a kategóriába nem taroztok ti homokosok
Fröccsen rá megvetően, már Seb is az lett. Aztán csak vigyorog, hogy Sebastian felháborodik a fenyegetésén.
-Egy senki, aki néhány öblös pofonnal megmutatná hol a helyed! Az vagy te is nekem, szaros kis buzi
Ott állok én, zölden villogó szemekkel meredve rá, azzal a biztos szuggesztióval: felgyújtom őket, s valóban feszült pillantást vet rám, a feleségére, majd megint rám, mintha azt latolgatná be kell-e biztosítaniuk magukat a jövőben ellenem. Anyám a fejét rázza, mikor Sebastian kifejti a véleményét, mintha túl naiv, vagy ostoba lenne megérteni, hogy az nem pusztán "ártatlan gyerekség" volt. Valahol igazuk van, Sebastian naiv és az én védelmemre is csak egyetlen érvet tud, a fiatalságot. Az összes bűnömre, mintha magyarázat lenne, nem véletlen érzem, hogy nem megalapozatlan ez most itt, de nem tudtam...hogy valaha is, hogy ennyire és így kirobbanhat.
-Rosszul gondolod, de nyilván nem mi és nem itt fogunk meggyőzni téged Istenről és a papunkról, aki pedig jól ismeri a helyzetünk és Reevent gyerekkora óta, ő tudja min mentünk keresztül, neki megvallottuk, ő nem ítélt el, amiért így érzünk, igazat adott, az ördög teremtménye. Eredetileg be akartuk hozzá adni ministránsnak, de elszökött...
Vet rám egy szomorú pillantást, hogy az talán megmenthetett volna. Anyám felháborodik Sebastian hangnemén és ha én nem lennék apám talán tényleg elengedné magát, én állok villámsújtottan...túl sok. 13, gyűlölet, rettegés, halál, már elfelejtettem milyen volt köztük élni. Meleg? Nem vagyok meleg - akarom mondani, de mintha elvették volna a hangom és hogy jó sem vagyok, de... végül minden húr elpattan valóban apám és Sebastian egymásnak esnek, sőt apám kap is, míg Sebastiannak csak a sej-haja bánja, de ha már itt tartunk, a haja szála sem görbülhet, oldalról támadok, addig harapok, amíg el nem engedi, s akkor Sebastian rákezd valamire franciául, amit nem értek, de káromkodásnak hangzik. Anyám sikolt, apám angolul káromkodva, a fogát szívva eloldalazik, ki kell használni a lehetőséget.
-Most, most menjünk, elment valahová, gyorsan
Siettetem, kibújok az öleléséből, hogy magam előtt tereljem az ajtó felé. Közben feszülten nézegetek hátra, nem jönnek-e. Elérünk az ajtóig, sürgetem Sebet nyissa ki, ki is toloncolom rajta, lépnék utána, még egyszer kicsit hátralesek, apám áll mögöttem a...
Nem tudom felfogni, épp csak beazonosítom, hogy az egyik mankómmal, miközben ordít (és most nincsenek az agyában szomszéd-vélemények) hatalmasat sújt, mivel oldalt fordultamban talált, az oldalamra, miközben azt bömböli
-Ezt itt felejtetted
Igen... a mankóim. Úgy csinál, mintha a baseball labdája lennék, azt is beleadja, amit Sebastian iránt érezhet, noha elsősorban nekem szól, aki tönkretette az egész életüket...
Kb elüt, esem előre, hasra a betonra, átszelve azt a néhány lépcsőfokot, ami a föld és az ajtó között volt, nem sok, szám szerint három. Sebastian remélhetőleg már előrehaladt annyira, hogy ne essem rá (de nem is esem, mivel kijátszottam a horzsolásokat :p) így a földdel kerülök mélyebb kapcsolatba, bár az esést tompítom a tenyeremmel, így elsősorban az sérül meg, illetve a karom és a térdem. Ami fáj, ami most tényleg fáj, az az oldalam és a fejem, merthogy még utána dobja a mankóim, amik rám esnek, a fejemen is koppan egy rész. Egy másodpercre tényleg nagyon fáj, még kiáltok is, sötét lesz, ahogy az ütközésnél behunyom a szemem. Még hallom, hogy becsapják az ajtót, szó szerint kihajítottak, hallom, ahogy a biztonsági zár reccsen, ahogy kirekesztenek onnan minket.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Sebastian-Reev "Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel"   Pént. Jan. 22 2016, 18:30

Veszekszünk, felemeljük a hangunkat, fel sem veszem, hogy melegnek titulál, mert hol érdekel az ő véleménye?! Mintha Amelia dísznek lenne komolyan... de az is biztos eltiltom tőlük, levelet sem írhat nekik! Semmit! Az ő érdekében...
A papra is csak prüszkölök, hát ezek megkattantak, jobb is ha Reeven elhagyja őket. Akik ennyire hülyék... Josht nem bántom a vallása miatt, de ő nem is akar megölni senkit isten nevében...
-Mert volt esze, csak a hülyék mennek papnak manapság... - Fintorgok, nem érdekel, ha ateistának hisznek, nem megyek bele a hitembe.
De csak nekiesem az apjának, tolom el az anyját, mikor franciául beszélek a hibban némber sikoltozni kezd... te jó ég, mintha a diliházban lennék! De hagyom magam, hagyom, hogy Reeven toljon, még dohogok és franciául káromkodom (most valóban), aztán nyitom az ajtót, kilépek. Nem kell sok, Reeven nekem esik, azért nem horzsolódik, mert ketten fogjuk fel az esést, de nekem is csak a tenyerem, meg kissé az állam horzsolódik meg, alig látszik. A nagyobb gond Reeven lesz, annyit ugyanis érzékelek, hogy hozzávágtak valamit. A mankókat... Csattan az ajtó, nyöszörögve tápászkodom feljebb, de érzem Reeven nincs jól, leülök mellé és megnézem magamnak.
-Nyertél... hallod bátran bemutatom a szüleim ezután... Hol ütött meg, hol fáj? - Kezdel el tüzetesen nézegetni őt, basszus... remélem nem lett komoly baja...

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1217

TémanyitásTéma: Re: Sebastian-Reev "Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel"   Pént. Jan. 22 2016, 19:04

Felfogom még mit mond Seb, ha más lenne a helyzet röhögnék, így örülök, hogy épségben kijutunk a házból. Épségben... Apám még villant egy utolsót, érzem a fájdalmat, hogy nekiesem Sebastiannak és valamennyire mégis elsodorom.
Fenébe...franc! Megmoccanok, belenyilall az oldalamba, először Sebyt nézem meg, már amennyire látom a csillagoktól.
-Ühüm, ugye?
Mosolygom erőtlen, dejó...győztem...hurrá. Behunyom a szemem egy pillanatra, erősen összeszorítom, hogy visszatérjen belém valami energia és ne legyek rosszul. Szar lenne és tudom meg is történne, amilyen állapotban fizikailag vagyok még mindig. Ráadásul fáj, ez most tényleg fáj.
-Nem, nincs semmi baj. Ezeket...hagyjuk itt, jó?
Kérdem elcsukló hangom, mert ahogy félig kinyitom a szemem és a mankókra sandítok, mintha görcsbe rándulna mindenem.
-Nem, nem fáj
Hazudom nyögve, ahogy megpróbálok talpra állni, Sebastian után nyúlva, hogy felhúzzam. Visszamennék harcolni, betörném az ablakot és alaposan helybenhagynám apám, hogy ő megsérült miatta de...
-Te jól vagy?
Oké, az állás nem jó, reszketnek a lábaim, mintha nem akarnák tartani a súlyom, a járás még rosszabb, ha elindulok, ha megteszek pár lépést, de biztos ezt is meg lehet szokni, viszont látszik, hogy...hogy ez most nem megy nekem annyira, ráadásul a szemem fátyolosodik el, érzem, mire a kocsihoz érünk...nem fog menni.
-Kérhetek valamit? Vezetnél te?
Suttogom halhatóan. Nem menne a hangos beszéd most, csak lehajtott fejjel nézem a földet, Sebastian talán segített a kocsiig elmenni, de most...most nem tudok vezetni és nem azért mert...nem azért mert kurvára fáj az oldalam. Reszkető kezekkel túrok a kulcsokért a zsebembe.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Sebastian-Reev "Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel"   Pént. Jan. 22 2016, 19:26

-Minek vinnénk, tüzifának? - Jelzem, nem akartam emlékbe hazavinni a mankókat. Inkább nézegetjük egymást, hogy vagyunk. Nos neki tényleg fáj valamije, azt hiszem az oldala, ott van a keze.
-Szarul hazudsz öcsi. - Feltámogatom, én jobban vagyok, bár hagyom úgy tegyen, mintha fordítva lenne a szitu.
-Persze. Lehorzsoltam a tenyerem, de ennyi. - Karolom át, mert látom nem fog állva maradni, odatámogatom a kocsihoz.
-Persze. - Nem is kérdés hogy én vezetek. -Bemenjünk Ameliához, nagyon fáj? - Faggatom, kórházundor ide vagy oda, ha menni kell hát menni kell!
A kocsiba beültetem amint előhalászta a kulcsot, én a volán mögé, bekötöm őt finoman, nézem őt.
-Jobb lenne ha megnézne egy orvos... nem festesz jól... az apádat meg feljelentem családon belüli erőszakért, komolyan mondom... miért szedtél le róla?! Igazán kiérdemelte hogy alaposan elverjem! - Nyögöm neki, mert az idegességet felváltotta az aggódás.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1217

TémanyitásTéma: Re: Sebastian-Reev "Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel"   Pént. Jan. 22 2016, 21:38

Hát igen... Prüszkölök valamit válaszképp és ott hagyjuk a mankókat, viszont nem bírom ki, hogy ne szorítsam a kezem az oldalamra, úgyhogy észreveszi, hogy annyira jól mégsem vagyok.
-Máskor jobban megy
Nyögöm, nézem ő rendben van-e, majd...bekötözöm a kezét, innen szerintem hozzám megyünk...vagy?
-Nálam kitisztítjuk
Szisszenek, ahogy elindulunk nem túl jó nekem. Az viszont nem jön rosszul, hogy itt van. A kocsinál érzem, nem menne, de nem a fizikai sérülés miatt. Nézem a földet...
-Nem, isten ments, annyira nem fáj. Ne, figyelj Sebastian...Liának nem mondom meg, hogy apám csinálta... Elestem. Tudod milyen, még idejönne, vagy balhé lenne, nem hagyhatom, hogy Liát is bántsa, láttad...láttad milyen, jobb ha nem lesz balhé, ha elfelejtem.
Be fogja látni, hogy ez teljesen logikus, Lia érdekében. Ha a családjának is elmondaná, folytatódna ez az egész és én...
Segít beszállni, meredek ott ismételten lefelé, szánalmas, hogy nem tudok vezetni.
-Nem, dehogy, semmi baj.
Közlöm rekedten, aztán behunyom a szemem.
-Ne...dehogy, ügyvéd, nem lehet besározni, egyébként nagyon jó ügyvéd. Hát...
Hagyom, hogy az előrebiccenő fejemmel a hajam is a szemembe menjen. Mit mondjak? HOgy úgy érzem jogos? Hogy valahogy jogos? Hogy...
HOgy ő is csak a korommal védett meg? Ami rohadtul nem számít? Sosem éreztem, hogy bármit is számítana... Csak induljunk el, induljunk már. Istenem...
-Sebastian...én...nem tudtam, hogy ennyire gyűlölnek! Hogy lehet ez? Hogy...milyen....milyen ember vagyok?
Csuklik el a hangom, ráharapok az ajkamra és emelem a kezem, valahogy eltakarni az arcom vagy valami, de így is látszani fog, elég nyilvánvaló, hogy elbőgöm magam.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: Sebastian-Reev "Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel"   Today at 23:17

Vissza az elejére Go down
 

Sebastian-Reev "Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel"

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next

 Similar topics

-
» Sebastian-Reev "Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel"
» Nem láttál semmit! ~ Christian és Sebastian
» Ma éjjel bízd rám magad!- Lia és Sebastian
» Kerülőúton - Usui, Reev
» Daniel & Sebastian & Marcus Treadaway

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: A világ legvégén :: Lakások, házak, otthonok :: Archívum-