Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Stanley Collins
Kedd. Nov. 22 2016, 20:33 by Stanley Collins

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

Top posting users this month
Samuel T. Collins
 
Eric A. Blake
 
Leopold K. Lindhardt
 
Quentin Collins
 
Reeven Callagher
 
Felix Kaleolani
 
Suzanna Crystal
 
Kensington L. Lockwood
 
Sebastian McBridge
 
Kőrösi Noel
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 Sebastian-Reev "Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel"

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2
SzerzőÜzenet
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Sebastian-Reev "Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel"   Pént. Jan. 22 2016, 21:51

-Menj már... nem is érzem. - Estem ennél durvábbat is régebben.
-Azt hiszed ideengedném?! Komolyan mondtam, hogy eltiltom Ameliát! De ő nem jönne ide, annál több esze van. Amúgy is veled foglalkozna, nem az agybeteg szüleiddel. Már bocs, de kezeltetni kéne őket! - Hüledezem még mindig, nekem nem Reeven a gyilkos, hanem ők...
-Pont lesz.rom mennyire jó ügyvéd, szemtanúk is vannak! Én is tanúskodom! - Látszik komolyan gondolom, tenni kéne valamit!
-Milyen lennél? Olyan aki csoda hogy normális lett ilyen emberek nevelése alatt! Nem hallottad mit mondtak?! Reeven, nem szabad bármit is magadra venned, azok az emberek betegek, érted? Pszichiátrián a helyük. Gonoszak. Nem ördögtől valók, mert az baromság, hanem tényleg gonoszak. Kegyetlenek. Önzők és kicsinyesek! Azt is nehéz elhinnem hogy a vér szerinti rokonaid! Semmi közöd nincs hozzájuk, te jó és kedves vagy, okos is, önzetlen! De az a nő... na meg az apád... de anyád te jó ég, még kezet is emeltek rád, sosem bocsájtom meg nekik! Idefigyelj, soha többé nem mehetsz vissza jó? MI vagyunk a családod, mi sosem bántanánk és lehet nem vagyok teljesen ép, de nem vagyok ilyen gyilkos hajlamúak, mint ők. - Simogatom a haját el az arcából, bújok az arcommal, te jó ég... most sem tudom felfogni, hogy bevallottak nekem egy szándékos emberölési kísérletet.
-Sss... semmi baj, én szeretlek, Amelia is. A szüleid mindenkit gyűlölnek önmagukon kívül, meg se halld amit mondanak. Semmi baj... - Próbálom átölelni, óvatosan, mert ha fáj az oldala, nem akarom hogy jobban fájjon neki.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1212

TémanyitásTéma: Re: Sebastian-Reev "Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel"   Pént. Jan. 22 2016, 22:21

Bizonytalanul nézek rá, azért kitisztítjuk majd.
-Nem... Nem tudom, szerintem akár ide is jönne, ha megtudná, hogy megütöttek, el tudom képzelni, nem akarom. Nem akarok...
Nem akarok még egyszer gyilkolni.
-Hát...
Érzem, hogy remegek, bezzeg ők kezeltettek.
-Ne, kérlek ne
Annyira szarnak érzem most magam, mintha védeném őket, de nem érti, nem érti, hogy valahol igazuk van és tudnom kellett volna. Viszont tényleg volt pár nagyon durva dolog és most annyira...zavartan kavarognak a fejemben, úristen...meg akartak ölni, konkrétan megpróbálták, a saját szüleim és Sebastiannak annyira nincs igaza, fogalma sincs! Érzem, hogy a könnyeim folynak, kicsurognak a tenyeremtől és az egész fejem zsong, mint egy méhkas.
-Hát...tudod...tudod én... nem is volt olyan rossz, voltak egész normális ápolók, akikkel lehetett beszélgetni és sokat szórakoztam az őrülteken. Igen, tudom
Tudom, hogy gonoszak, jóég, inkább megmondták volna, adtak volna örökbe, vagy...pusztítottak volna e! Tudom, tudom nem jó erre gondolni, nem szabad, mégis.
-Mi? Ne...ne mondj ilyet, nem igaz
Hogy én jó? Önzetlen? Úristen! És még kedves is?
-Menjünk...kérlek
Nem akarom látni ezt a házat, nem akarok itt lenni! Tudom, hogy ők nem bántanának, hogy nem akarnának megölni, de...de meggyűlölhetnek és ha meggyűlölnének bevallanák maguknak? És ha elfojtanák nem akarnának?
-Tudom...ugye...megmondanátok? Ugye ti megmondanátok?
Zokogom, jó, próbál csitítgatni, de nem akarom, menni akarok.
-Kérlek...induljunk...kérlek
Inkább elhúzódom, az ablak felé gubózva, nem igazán törődve a testi fájdalommal, azt hiszem más most sokkal rosszabb állapotban van, csak be akarok zárkózni és egyedül lenni, csak ordítani egyet. Próbálok nem hangosan zokogni, harapdálom a kezem, hogy elnyomjam a hangokat, de...nehéz...nem bírom, nem bírom abbahagyni.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Sebastian-Reev "Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel"   Pént. Jan. 22 2016, 22:34

-Ha idejön szívrohamot kapok, tudja mennyire aggódós vagyok, nem tenne ilyet. De nem titkolhatod előle! - Nem is értem, miért jó ez ha eltitkolja? Amelia elől?
-De te nem vagy beteg, ők a betegek! - Komolyan gondolom. Teljesen.
-Már hogy ne lenne igaz?! Nem azért mondom, mert ezt kell hallanod, hanem mert ez az igazság! - Ne beszéljen már hülyeségeket.
-Be, őszinte alkat vagyok, de nem fog megesni. Jobban szeretlek annál már most, minthogy megutáljalak valaha is. - Csókolgatom ahol érem, keresek egy zsebkendőt, törölgetni kezdem az arcát.
-Jó, menjünk hozzád. Ha nem vagy jól, átmegyünk Liához a kórházba. - Ez tény, nem kérdés. De indítom is a kocsit kicsit fura, hogy a másik oldalon ülök míg vezetek, de... elvezetem, nincs ezzel gond. Próbálok gyorsan visszaérni hozzá, majd leparkolok és kiszállok, kiszedem a kocsiból és felsegítem a lakáshoz, elkérem a kulcsot és beviszem az ágyra. Keresek még zsebkendőt és mellé ülök /fekszem, ölelem és puszilgatom, simogatom, megvárom míg kisírja magát.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1212

TémanyitásTéma: Re: Sebastian-Reev "Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel"   Pént. Jan. 22 2016, 23:15

-Mit? HOgy apám leütött a mankóimmal? Hát de, dehogynem! Nem fogom ezt a részét elmondani neki! A többiről úgyis beszélünk
Mármint illene megköszönni, hogy miatta vagyok életben. De a fizikai bántalom részénél egy kegyes hazugság jobban illene a helyzethez, különben sem számít, egyszerűen csak felesleges, ha ő is kiakad miatta.
-Tudom...mindig elég korán hazaengedtek
Nem mondtam még senkinek, hogy feküdtem pszichiátrián.
Már hogy lenne igaz? Hogy lennék én jó? Közöm nincs a fogalomhoz!
-Rosszul gondolod... Akármilyen hülyék...ennyire...ennyire senkit nem lehet gyűlölni
Mert miért nem dobtak ki hamarabb, komolyan, vagy szúrtak le egyszerűen álmomban?
HOgy soha nem utál meg? Hááát...hát nem vagyok benne biztos, valamit, valamit nagyon rosszul csinálok és még....még mindig rosszul csinálom. Bármikor azt mondhatja rám, hogy...hogy nem és
Elkeseredett szélmalomharc csak, amit könnyek terén csinál, letörli, de újratermelődnek és én inkább elfordulok, vezessen.
-Jól vagyok
Motyogom még, aztán egyszer csak megérkezünk és ő segíteni akar, de én nem hagyom. Nem akarom hagyni, olyan szánalmasnak és minden tekintetben szarnak érzem magam, mintha soha nem lett volna önbizalmam, pedig van, pedig tudom, hogy tévednek...de mégis, 13 éves volt, 13. Össze kell szednem magam valahogy, legalább egy kicsit, megfogalmazni úgysem tudnám, a...mit? Mit mondanék? Hogy úristen? Dolgozzuk fel? Nem csak gyerekgyilkos vagyok, hanem olyasvalaki, akit a saját szülei kezdetektől fogva gyűlölnek és megpróbáltak megölni. Mégis...mi a f*t csináljak? Hogy lehet...hogy lehet ezt lenyelni? Miért? Mivel...mivel csesztem el ennyire?
Nem veszem el a kulcsokat.
-Vezess haza. Oké? Majd elmegyek a kocsiért. Én most jobb ha egyedül maradok egy ideig.
Ezt ki tudom nyögni mindenféle sírógörcs nélkül, de a folytatás nem biztos, hogy menne. Márpedig Sebastian fontos, fontosabb annál, hogy így lásson, hogy ő is megutáljon? Nem...nem.... jobb, ha ennek most vége lesz és én...én egyedül maradok ezzel. Úgyse tud segíteni, amíg még van erőm, elküldöm.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Sebastian-Reev "Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel"   Szomb. Jan. 23 2016, 12:16

-Ahh... az elesés nem okoz ilyen sérülést... - Hát éreztem hogy hozzávágta a mankót, Amelia nem buta, úgy is rájön majd.
-Csodálkozol? Minek tartsanak benn, ha látják hogy nincs semmi bajod? - Azért volt benn mert a szülei erőszakoskodtak, semmi másért.
-De a beteg emberek szerint ők lehet Napóleon is, hát nem érted? Betegek, súlyos gondjaik vannak és egyszerűen nincsenek tisztában a tetteikkel vagy önmagukkal, a szavaik súlyával. Te lettél aki ellen összefogtak, minden kudarcukért téged okolnak... de ez nem jelenti azt hogy téged is kell. Betegen az ember olyat is mondd amit nem kéne, aminek nincs logikája. Éppen ezért nem szabad elhinned, logikát keresned benned vagy magadra vonatkoztatod. - Magyarázom neki türelmesen, mert tilos elhinnie bármit is!
Nincs jól. Hazaviszem, felkísérném, de nem akarja hagyni.
-Dehogy jobb... és... ki kell tisztítani a sebem... így akarsz elküldeni? - Pont letojom a kezem, de ha magamból indulok ki, erre nem tudom azt mondani, hogy menj, nem izgat. Ha meg benn vagyok a lakásában, úgy sem megyek el. Ha nem mondok semmit csak ott vagyok vele is jobb. Olyan mint én, azt hiszi egyedül kell megoldania a gondokat, mert az ő terhe de... már egy család vagyunk, barátok vagyunk, nem kell egyedül. Már semmit sem kell egyedül.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1212

TémanyitásTéma: Re: Sebastian-Reev "Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel"   Szomb. Jan. 23 2016, 19:57

-Nem kell látnia. Nem kell kiakadnia. Különben is, nem számít...
Igazából nem számít, a fizikai fájdalom elmúlik. Nézem a földet, mindig úgy jöttem ki: nincs semmi bajom, csak törődés kell. Ezt mondták, emlékszem. Figyelemhiány, szeretethiány, meg kell hallgatni, beszélgetni vele, nem tudom mondtak-e mást, miért nem hagytak ott valahol, bezárva? Ellettem volna az őrültekkel...vagy egy intézetben, nem lennék rosszabb helyzetben. Vállat vonok, nehéz erről beszélni, tudom, hogy ciki és hát képzelheti, hogy oda sem önszántamból mentem.
-Tudom...
Tisztában vagyok vele, hogy betegek, nem nézek rá, attól, hogy ő nem látja benne a logikát.
-Sajnos...sajnos van benne logika.
Nekidöntöm az autó üvegének a homlokom és próbálok nem hülyeségekre gondolni, de elég nehéz. Csak pár percre kell összeszednem magam úgy számolom, ha látja, nem számít, úgysem fog maradni. Úgyhogy el sem veszem a saját kulcsaim.
Félig lehunyom a szemem és pilláim alól beszélek, mint valami beszívott hupikék törpike
-De
Suttogom, aztán pillantásom (döbbent) a kezére siklik
-Dehát azt mondtad nem fáj. Lia biztos jobban meg tudná csinálni.
Nekem csak azok a régi cuccai vannak meg, amiket még ő hagyott itt.
Vagy ha gyorsan megcsinálnám neki? Azt még kibírom... Különben is, erős vagyok.
-Jó, kitisztítom, de nem értek hozzá, utána megmutathatnád neki is
Mondom, felfelé nem hagyom, hogy segítsen, kicsit lassabb vagyok, de jobb így. Ha felértünk lerúgom a cipőm és remélem követ a fürdőszobába, ott vannak a cuccok és a csap és a víz.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Sebastian-Reev "Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel"   Vas. Jan. 24 2016, 11:36

-Dehogy nem számít, hogy mondhatsz ilyet? És így is úgy is aggódni fog, nem gondolod? - Nem értem, miért kéne titkolózni előtte, ebben legalábbis.
-Nincs benne logika Reeven! Vagy csupán annyi, hogy minél kevesebbet figyeltek rád és törődtek veled, minél több volt feléd az elvárás, annál inkább elsodródtál, annál nehezebb volt és kerestél egy könnyebb utat! Ez az ő hibájuk nem a tied! Kész csoda, hogy ennyire megőrizted az emberekbe való hited és a magadba vetett hitet! Hidd el, ők a betegek, nem te. - Ezt teljesen komolyan mondom, hogy nem látják mások? Te jó ég...
-De ahhoz be kéne mennem a kórházba, akkor meg rosszul is lennék, Lia nincs otthon... - Mondom mint egy tehetetlen tizenéves, pocsék színész vagyok, de talán most nem erre figyel. És lám, nyert ügyem van!
-Jó. - Úgy is észreveszi majd, nem kell mutogatnom. Fel is kísérem, bár nem hagyja hogy segítsek, bvah, jobb hogy vele vagyok. Benn én is leveszem a cipőm, kabátom, majd követem őt, de nem érdekel a kezem, csak megmosom, aztán őt kezdem el vizslatni. A fejét, az oldalát. Utóbbi már valószínű most lila... kérdés mennyire hagyja, hogy nyúlkáljak. De a fejére mindenképp hozni akarok jégzselét, gondolom van, ha nem akkor konyharuhába jeget, megoldom.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1212

TémanyitásTéma: Re: Sebastian-Reev "Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel"   Vas. Jan. 24 2016, 14:43

Vállat vonok, a sérülések begyógyulnak, inkább...az akaszt ki, hogy a mankómmal hátba támadott.
-De nem lesz balhé. Lia kiakadna, ha megtudná, hogy a manókkal...
Ráncolom a szemöldököm, lehet ennek csak számomra van jelentősége. Meredek magam elé, szeretném cáfolni és tudnám is, de semmihez sem érzem elég erősnek magam. Én is beteg vagyok, az egész egy fertő...és talán igazuk van, hiba vagyok a mátrixban, nem kellene léteznem, de ezt nem mondom ki, nem is tudom végig tudnám-e mondani, most abba kell hagynom a sírást és úgy csinálni, mint aki hipererős, mintha nem számítana. Nem lehetek gyenge.
Igaz, nem hagyhatom, hogy bemenjen a kórházba, valahogy ellátom a sebét, valamit kitalálok. Nagy nehezen felérünk, érzem, hogy kicsit rosszul lélegzem, nehezebben, mint egyébként. Persze amíg nem fulladozom nem nagyon törődöm a dologgal, inkább beterelem a fürdőbe, ott a mosógépre hajítom a kabátom, amíg Sebastian megmossa a kezét. Lehajolok, fáj, főleg a hirtelen mozgás, ugyanakkor jó, hogy érzem, inkább ezt érezem... Kikotorok egy dobozt, felrakom ezt is a mosógépre, így egyszerűbb keresgélni benne. Találok egy fertőtlenítő sprét, ha befejezte a kézmosást, felé fordulok.
-Kicsit csípni fog
Elhajolok, ha nézegetne, azért jöttünk, hogy az ő kezét lássuk el! Szóval remélem ideadja és be tudom fújni, addig is csinálok valamit, adott egy probléma, nem gondolkodom. Érzem, hogy az én kezem is vérzik, talán le kéne mosni. Viszont megy, mintha keresne valamit, én reszketve kotorok tovább, keresem a...kötést.
-Még be kell kötni
Indulok utána reszketve, nem tudom mit csinál, mit keres. A mozdulataim olyanok, mintha nem a sajátjaim lennének, botladozom, elejtem a fáslit, figyelem, ahogy tehetetlenül Sebastian felé gurul. Amíg azt nézem, amíg számít valamit és koncentrálok, nincs baj. Lehajolni érte, felvenni, odamenni Sebastianhoz, a kezéhez, kihajtani, bekötni, valami jó módszerrel és a végén el kell tépni foggal és megkötözni.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Sebastian-Reev "Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel"   Vas. Jan. 24 2016, 15:02

Elmosolyodom.
-Szerintem a manókon nem akadna ki... A mankón minden bizonnyal. De nem kell előtte titkolóznod, mint mondtam így is úgy kiakad, aggódik érted Reeven és nincs egyedül - Mondom neki kedvesen. //Tudom hogy gépelési hiba de nem bírtam kihagyni xD//
Szerencsére meggyőzőm engedjen be, vele tudok maradni. Keresi a dobozt amiben az elsősegély cuccok vannak, szemet forgatok, hogy nem hagy engem "dolgozni", ő szorul ápolásra nem én. De hagyom hogy befújjon, uhh, tényleg csíp.
De jég biztos kell neki, találok is jégzselét a fagyasztóban, hozom, akkor látom, hogy elejt mindent.
-Ah, hagyjuk a kezem, nincs baja. - Veszem fel a fáslit, majd odamegyek mellé, persze nem adom a kezem, hanem átkarolom a hátát, kap egy csókot a nyakára.
-Na gyere te rosszcsont, ágyba jössz velem. Ha nem, mindent elmondok Liának. Pedig neked kéne nem? Na gyere! - Zsarolom, mert makacs és haladni akarok, be akarom vinni a hálóba és leültetni az ágyra, levenni a pólóját, hogy megnézzem az oldalát, a fejére tenni a jeget. Persze ha meglátom az oldalát az elsőbbséget fog élvezni. Kérdés mennyire makacskodik.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1212

TémanyitásTéma: Re: Sebastian-Reev "Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel"   Vas. Jan. 24 2016, 19:08

Ajh.
-Mankók, rosszul mondtam
Pislogok hökkenten, aztán ismét valami tárgynak beszélek helyette
-Nem kell... Ezaz, mit szólna, ha elmondanám apám megvert a mankómmal? Eleve hülyén hangzik, odamenne, feljelentené, cirkusz lenne belőle, nem akarom
Zárom le a magam részéről ennyivel. Féltem Liát és...nem akarok azzá válni, akinek gondolnak. Nem teljesen...
Mikor összerezzen kicsit megsimogatom, biztos fáj, tudom, hogy ez csíp és kellemetlen. Viszont elmászkál, pedig még nem fejeztem be. Nehézkesen utánaandalgom, de eléggé remegek és bénáskodom, viszont legalább lehet a következő lépés, felszedni a kötést.
Nyögök tehetetlenül, nincs baja...mikor átkarol igyekszem elhúzódni. Ha megölelne, nem bírnám ki.
-Ne...nem akarok...nem lennék erős.
Motyogom megsemmisülten, már attól könnybe lábad a szemem, ha erre gondolok, de ha úgy nézek felfelé, nagyon koncentrálok és helyesen lélegzem, nem fogom elsírni magam! Nem, nem lehet...
-Elmondom neki...csak hogy apám csinálta és hogy mivel...azt nem
Elcsuklik a hangom, úgyhogy nagyon rá kell gyúrnom a légzésre, látszik, hogy szenvedek.
-Sebastian én most...nem tudok
Hirtelen azt hiszem valami lepedőakrobatikára gondol, egyre hülyébben lélegzem, ahogy küzdök a sírással, de a könnyek szigorúan a szememen belül maradnak.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Sebastian-Reev "Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel"   Vas. Jan. 24 2016, 19:18

-Tudom. - Nem mondhatja, hogy nem figyelek rá!
-Nem fog semmit csinálni, Liáról van szó. Akkor sem csinált cirkuszt mikor áthozatott nem? Pedig a szüleid ezek szerint nem nagyon akarták. Liáról beszélünk, mikor csinál ő cirkuszt? - De komolyan, mintha nem ismerné.
-Ah Reeven szívem, nem ettől leszel erős, hogy ellöksz engem. Vagy igen? - Kérdezem, de nem tartom fer dolognak. -Ha akarod küldj el, de akkor örökre küldj, mondd, hogy utálsz és nem bírod elviselni az érintésem. Ha nem így van, szépen fogadj szót. - Remélem nem küld el, az fájna.
-Jó. - Nekem ez is elég, a lényeg, hogy ne titkolja el Lia előtt, mert akkor nekem is kéne és nem látom értelmét.
-Hm? Feküdni? Ne viccelődj velem, pihenned kell! Meg akarom nézni az oldalad. Vagy talán az előszobában akarsz dekkolni? Ne legyél buta, gyere, pihenj le kicsit. - Puszilgatom, nem, semmi hancúrra nem gondoltam, csak arra, hogy dőljön le. Próbálom is arra tessékelni, nem értem miért nem akar lefeküdni vagy legalább leülni, alig áll a lábán!

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1212

TémanyitásTéma: Re: Sebastian-Reev "Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel"   Vas. Jan. 24 2016, 20:32

Nem nagyon akarták. Elhúzom a szám, ez egy elég enyhe megfogalmazás.
-Miért tudná meg egyáltalán? odamegyek és elmondom, hogy fáj az oldalam? Ez csak egy kis karcolás, egyáltalán nem fontos
Nem is tudom elképzelni a szituációt, ha rájönne, azt mondanám nekimentem valakinek, nem ez fáj, nem ez a baj, nem érti?
Dacosan nézek rá, hát ha megölelget tuti eltörik a mécses...de egyáltalán minek? Úgysem oldom meg vele...
Nézek rá hökkenten. Utálni? Miért, miért csinálja ezt?
-Én megmondanám, ha utállak
Kezdem fojtott hangom, nem nagyon tudok beszélni, túlságosan össze van szorulva a torkom.
-Miért vagy ilyen teátrális?
Fakadok ki tehetetlenül, majdnem elsírom a végét, rászorítok az orrnyergemre, hogy múljon.
-Nem feküdni...én most nem lennék jó társaság az ágyban
Nyögöm remegő hangon, jah hogy...csak azt akarja megnézni?
-Jó, de nem kell aggódni, semmi baja...
Elindulok az ágy felé, puszilgat, leülök a szélére, meredek magam elé. Nem...nem tudok magammal mit kezdeni. Nézem a kezem, koncentrálok, de jobb lenne csinálni valamit. Ha itt lenne a kötés,legalább beköthetném a kezét. Talán, ha eltépem a lepedőt. Az elég sziszifuszi munka lenne, most jól jönne valami olyasmi.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Sebastian-Reev "Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel"   Vas. Jan. 24 2016, 20:59

-Én ezt nem mondanám rá, na meg gondolod pont egy nővér nem szúrja ki, hogy fáj valamid? - Melyikünkkel akarja ezt a rizsát elhitetni?
-Na hát akkor meg, ne küldj el. - Ennyi, maradok. Meg is beszéltük!
-Oh, hát csak azért mert te is az vagy! Miért nem hagyod hogy segítsek, jó játszani a kevély fenegyereket? - Csak visszatükrözöm amit csinál, igazán hagyhatná, hogy ránézzek alaposabban!
-De kényelmesebb a kanapénál, lehet nem vagy álmos, de lefeküdhetnél kicsit! Kimerültnek tűnsz. - Nem jövök rá mindig hogy arra céloz, azt hiszi szeretkezni akarok (vagy hasonló). Abszurd, még így sem jut eszembe, hogy utal rá.
-Hiszem, ha látom, na gyere! - Megenyhül, végre leül az ágyra, bár eléggé maga alatt van, alig reagál.
-Nah, vetkőzünk, vedd ezt le. Óvatosan jó? - Húzom fel rajta a pólót, míg nézi a kezét, de elfintorodom.
-Ah, ez legalább olyan gyönyörű, mint amit én szereztem. Remélem nem tört el a bordád... bár akkor mozdulni sem bírnál. - Ha engedi leveszem, ha nem akkor nyúzom érte, hogy márpedig ezt levesszük, hogy könnyebben borogathassam.
Ha sikerül legalább nagyjából, akkor óvatosan odateszem a jeget.
-Ez... nagyon fog fájni. - Én legalábbis utáltam. Másik kezemmel az arcát simogatom, kap egy könnyed csókot az ajkaira.
-Mondd el amire gondolsz. Könnyebb lesz ha hangosan gondolkodsz. - Ajánlom neki kedvesen, nem jó így látni. Pedig már kezdett boldog lenni! Nehéz ügy.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1212

TémanyitásTéma: Re: Sebastian-Reev "Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel"   Vas. Jan. 24 2016, 21:17

Vállatvonok, elég jól tudom leplezni a fájdalmat, és miért ne mondhatnám, hogy beütöttem?
-Meg tudom oldani, hogy ne vegye észre, megköszönni úgyis meg fogom
Halkulok el a mondat végére, szeretnék erről beszélni vele, ha...végre felfogtam a gondolatot.
Nem küldöm el, de kissé felhúzom az orrom, felesleges volt, ennyire színpadiasnak lenni, csak nem vagyok jó társaság most, ennyi az egész!
-Én mivel? Direkt...direkt nem is csinálok semmit!
Kiáltok rá zaklatott, elfúló hangon, bár a kevély fenegyereken megütődöm (titulus gyanús) és egy fél pillanatra elmosolyodom, nem semmi megjegyzés.
- Nem tudsz segíteni és nem vagyok jó társaság most, ezért akartam, hogy menj el, most..most nem tudok az lenni
Nem picsog! Erős! Reeven erős! Kevély fenegyerek! Hihetetlen, de nem esik le neki, megcsóválom a fejem és az ágyhoz megyek.
-Hahh...egy kicsit
Rántok vállat, ez nem jó szó, kimerültség, de még mindig ez a legkevésbé gáz. Azt hiszem az oldalam izgatja, még mindig azt hiszi van jelentősége. Leülök az ágyra, hagyom, hogy segítsen levenni a felsőm. Kicsit el van szakadva, undorodva nézek rá, ezt is az ő pénzükön vettem! Bár...Felix választotta.
Kétlem, hogy nem tudnék mozdulni, de tény, hogy jobban fájna.
-Igen, mondtam, hogy semmiség. Maximum elrepedt, mint neked.
Ő is túlélte. Összerezzenek, mikor odarakja a jeget és valóban egy pillanatra egészen elkerekednek szemeim a hirtelen fájdalomtól, hisz sebes is és eléggé meg van duzzadva.
-Tényleg nem jó...nem lehet, hogy ne csináld?
Kérem, rögtön vacogni kezdenek a fogaim tőle, nagyon hideg...elég fázós vagyok, perceken belül úgy érzem, mintha az Antarktiszon lennék meztelen. Megsimogatja az arcom és kapok egy csókot a számra, kissé nehézkesen viszonozom a gombóctól a torkomban.
-Nem...nem tehetem... Kevély fenegyerek akarok lenni
Hunyom be a szemem gyorsan, mert a hangom elcsuklik és most tényleg irtó mega-atomerővel kell koncentrálnom, úgy érzem szétrobban a fejem.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Sebastian-Reev "Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel"   Vas. Jan. 24 2016, 21:29

-Miért jó ha színészkedsz? Ő sokkal jobban el tud látni, mint én... - Én azért elég kezdő vagyok, lássuk be. Rám is kiabál, de fel sem veszem. Nem rám mérges igazából.
-Igen, pont ez az... levegőnek nézel, pedig nem vagy egyedül. Már nem is leszel egyedül. Hm? - Próbálom kedves hangon a tudtára adni a nyilvánvalót.
-Én sem vagyok mindig az. Na és? És hiszem hogy tudok segíteni. Egyedül lenni nem jó. - Főleg ilyenkor nem, de nem teszem hozzá.
Bólogatok, helyes, ha kicsit is lepihen már beljebb leszünk!
-Reméljük nem, én egy hónapig nem csinálhattam semmi megterhelőt. Ebbe a szex is beletartozott, a futás, bármi felemelése... nem jó Reeve, ne akard. Had lássam! - De elég csúnya, leheletfinoman nyúlok oda, körbetapogatva. Aztán odateszem a jeget, látom, hogy nem jó.
-Most rossz, de jobb lesz. Bízz bennem. - Anno Phoenix látott el engem ugyan így. De régen is volt.
-Sss... Mindjárt elmúlik. - Csókolgatom az arcát, remélve kicsit elterelem a figyelmét.
-Akkor is, ha én az érzékeny oldalad szeretem? A kevély fenegyerekkel mutatkoztál be, de aztán... jobban örültem annak, aki bízott bennem és megnyílt. Nem mondom el senkinek, elvégre te sem mondtad, hogy milyen picsogós a testvéred... hm? - Csókolom meg puhán megint, puszilgatom az arcát. Jobb lenne ha kiadná magából, bár a sírás nem fog jót tenni, megerőltetné az oldalát.
-De ha nem mondasz semmit is jó, nem változott semmi, ugye tudod? Én ugyan úgy érzek irántad. - Ölelem finoman magamhoz a szabad kezemmel, bújok a nyakába. Lehet attól fél, most minden megváltozott. Pedig nem, csak az a része, ami a szüleihez kötötte.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1212

TémanyitásTéma: Re: Sebastian-Reev "Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel"   Kedd. Jan. 26 2016, 15:00

-De nem kell ellátni. Az viszont gáz lenne, ha megtudná, ilyet csinált és...azt sem akarom, hogy sajnáljon!
Ebből a szempontból zavar,hogy jött. Nagyon jó, mert nem is tudom mit csináltam volna nélküle, de látta, ott volt és nem kellett volna. Ha ez az egész megmarad felfoldatlan rejtélynek, valami olyasminek, amire sosem jönnek rá velem kapcsolatban...
-Nem, nem nézlek...
Nézek rá megütközve, dehát eddig arra figyeltem, hogy ellássam a kezét, nem néztem levegőnek. De szar, hogy pont úgy csinálok, mint egy megbántódott kisgyerek és megsemmisülten pislogok, hogy nem leszek többé egyedül. De ha kiakadok? Ha megint kiakadok? Már kezdtek kiépülni Sebastiannal is a dolgok, de ha ő lesz része legelőször a legrosszabb élményeimnek, akkor...
Hülyén lélegezve, tele visszafojtott mindenfélével zuttyanok le az ágyra, rossz lenne nem szexelni, vagy szaladni, ha kell, úgy teszek, mintha rám ez nem vonatkozva.
-Biztos, hogy semmi komoly
Nem számít, annyira jó lenne, ha ez lenne az egyetlen komoly sérülés!
Ez, amit csinál, elég rossz, most érzem, hogy fáj, még én is, ráadásul nagyon hideg, borzasztó hideg, a fogaim hangosan koccannak egymásnak.
-Ühm...
Nyögöm, ha csak ennyit kell kiállni. Behunyom a szemem, csókolgatja az arcom és mint mindig, most is nagyon vágyom erre, csak épp attól félek...
-De én...az...el fogja cseszni. Nem akarok folyton picsogni neked. Te nem vagy...én akadtam ki, akkor is... és most
Szorosan behunyom a szemem, nem tudom mit mondhatnék? Mekkora szívás, hogy az egyik áldozat 13 éves volt? Például?
-Ha jobban megismersz, nem fogsz... Biztos, hogy csinálok valamit, mindig csinálok valamit, amivel...elrontom
Hozzám bújik, átölelem, borzasztóan remegek,hideg van. Ha ilyen közel van...egyre nehezebb, érzem az illatát, szorosabban vonom magamra a fejét, belesimítok a hajába, közben másik kezemmel ökölbe szorítva nyomkodom a szemem.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Sebastian-Reev "Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel"   Kedd. Jan. 26 2016, 22:21

-Nem sajnálni fog, hanem aggódni... persze sajnálni is, én is sajnállak, hogy ilyenek a szüleid... - Nincs
mit tenni, ez az igazság.
-Akkor nincs gond, csak hagyd, hogy veled legyek. - Mosolygok rá, téma lezárva, maradok.
-Ne vedd félvállról. Butaság lenne. Elmenjünk a kórházba, szeretnéd? Nem kell pont Liához. - Teszem hozzá, nehogy megijedjen. De elég csúnya...
Addig is jegelem, muszáj. Puszilgatom, hátha inkább erre figyel, nem a jégre.
-Nem picsogsz folyton. És ez tényleg olyan dolog, amit jobb, ha kiadsz magadból. Most mondjuk nem lenne jó sírni, de csak az oldalad miatt. Nagyon fájna... De pont azért mondtam beszéld ki magadból és nem fogod elcseszni, nem tudod. Hidd el. bízzál bennem. - Mert tudom úgy sem fogja elinni, de talán így igen.
-Ne beszélj butaságokat. Eléggé egy hullámhosszon vagyunk, megértjük egymást, nem? Nem fogod elrontani, a barátságot így nem lehet. Ha hazudnál vagy becsapnál akkor igen, de így semmi esetre sem. Na meg nem megmondtam, hogy minden nappal jobban kedvellek, ahogy megismerlek? Reeven, mindenkinek vannak olyan dolgai vagy emlékei, amiket ha lehet senkinek sem mondana el mert saját maga előtt is szégyelli. Nekem is van. Sok dologra nem vagyok büszke de... nem hiszem, hogy a régi dolgok miatt elfordulnátok tőlem. Annyi hogy én már feldolgoztam a saját dolgaim javát, de ha te még nem, az nem hiba. Ez idő... érted amit mondok? Nem tudod elrontani a barátságunk vagy a kapcsolatunk. - Simogatom míg ölelem, az én kezem is merevedik a hidegtől, ahogy tartom az oldalához a zselét, de szeretném, ha lejjebb menne a duzzanat. Szeretném ha jobban lenne.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1212

TémanyitásTéma: Re: Sebastian-Reev "Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel"   Csüt. Jan. 28 2016, 17:29

Félrenézek, láthatja ez sem a legnagyobb álmom... tekintetem kissé elsötétedik, nem kéne...de semmivel sem fogom tudni meggyőzni. Mereven biccentek, jó, akkor egyszerűen visszafojtom az egészet.
-Most unalmas társaság leszek
Suttogom, jobb, ha erre felkészül, a világot máskor mentjük meg.
-Nem megyünk, nem fáj, semmiség. Nyugi, nincs baja, akkor jobban fájna
Igazából nem tudom, de ezt nem kell tudnia. Különben is most nem tudom...mennyire tudnék én az ő támasza lenni.
A jég kellemetlen, a legrosszabb, hogy borzalmasan fázom tőle, egyre jobban.
-Nem lehetne most már...hagyni?
Kérdezem vadul vacogó fogakkal. Igazából de... ahhoz képest elég gyakran, milyen keveset csináltam a kóma előtt. Hallgatok összeszorított szemmel és szájjal.
-Nem számít, ha fáj, ez nem olyan fájdalom, nem olyan rossz
Nyögöm, igazából túlságosan fázom ahhoz, hogy normálisan gondolkodni tudjak.
Nem tudom hogyan kéne...mondom? Az öklöm kitartóan szorítom a szememhez, ha beszélni kezdenék...
-De
Egy hullámhosszon vagyunk, deh...
-Nem arról van szó, hogy nem dolgoztam fel...csak mittudom én, nem gondoltam volna, ezt azért... persze így minden világosabbá vált, de nem hittem volna, ez elég kemény, még nekem is meredek, majdnem sikerült nekik és...
Látom, hogy hiba vagyok a rendszerben.
-Nem halt volna meg az a lány, ha nem vagyok. 13 évesen
Olyan mélyre vájom az öklöm a szemembe, hogy félő kinyomom, hogy úgy érzem hiba vagyok? Mikor éreztem valaha is másképp? A hasamra fordulok, át a fájós oldalamon, mert ez most nem számít. Sokkal jobban fájnak...mélyebb dolgok és úgy érzem ezeket nem lehet meggyógyítani. Beleharapom egy párnába és próbálok nem ordítani és nagyon szorosan összeszorítani a szemem, ha a fejem majd bele hasad akkor is, örök és elkeseredett harc ez, magam sem tudok sírok-e, talán igen, talán mindent csak képzelek.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Sebastian-Reev "Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel"   Csüt. Jan. 28 2016, 18:03

-Mert én aztán mindig érdekes vagyok, mi? - Mosolygok rá, nem kell mindig hú de happynek lenni, mindenkinek vagy rossz vagy nagyon rossz napja.
-Ebben én nem vagyok biztos. De ne erőltesd, semmi kicsit megterhelőt ne csinálj. Gondolkodj úgy, hogy amit átvennél egy lánytól munkát, hogy ne ő csinálja, az vonatkozik rád is most. Kímélned kell magad. Ha pedig nem múlik a fájdalom, vagy rosszabb, mindenképpen menj Liához vagy egyenesen egy orvoshoz! Ez fontos. Én is elmentem vizsgálatra anno, pedig én fóbiás vagyok. - Igaz, Henry velem volt, vele túléltem.
-Csak egy kicsit még, aztán hozok borogatást. - Az nem annyira hideg.
-Reeven, hülyeségeket beszélsz. Számít ha fáj, ha neked nem is, de nekem igen. Ne legyél ilyen! - Dorgálom, mert mi az hogy nem számít?!
Elveszem a jeget, lerakom és hagyom hasra feküdni. Már értem mi bántja. Melléfekszem, a nem fájós oldalához és simogatni kezdem a fejét.
-Reeven. Senki sem hiba, hogy megszületett. Minden okkal van valahol. Nem azért halt meg az a lány, mert te megszülettél. Azért halt meg, mert a szüleid nem figyeltek rád, nem foglalkoztak veled, emiatt drogozni kezdtél és az sem tudtad mit csinálsz. Ha a szüleid szerettek volna, foglalkoztak volna veled, akkor is drogoztál volna? Ha igen, akkor igen, a te hibád is lesz hogy ez történt. De így... Valamint ha a kislány drogdílerekkel lógott, ki tudja milyen jövője lett volna. Lehet túladagolásban halt volna meg kínok között, így meg nem érzett semmit. A szüleid betegek. Normális ember nem próbálja megölni a másikat, főleg nem a saját vérét. Reeven... ne haragudj, hogy ezt mondom, de pszichopaták nevelése alatt álltál, csodálkozom, hogy ennyire érző és törődő valaki lettél. Ez csakis annak köszönhető, hogy te ennyire kedves valaki vagy, hogy ilyen jó a lelked. Hogy nem tudtak rád hatni a beteg dolgaik. Szóval most felejtsd el, hogy bármi amit mondtak a szemedben hitelt nyerjenek. Csak tönkre akarnak tenni téged, és ahogy látom sikerül is nekik. De te nem ezt érdemled. - Simogatom tovább, mindig is úgy gondoltam, a szüleim kegyetlenek, de ma új értelmet nyert nálam a fogalom...

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1212

TémanyitásTéma: Re: Sebastian-Reev "Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel"   Csüt. Jan. 28 2016, 19:07

-Igen
Vágom rá gondolkodás nélkül. Biztos arra gondol, amikor Liával voltak problémák, nem volt az, de nekem...igen, tök jó volt a másik oldalon állni, támogatni valakit. Persze ijesztő volt, amikor nem hagyta abba a sírást, nem akartam, hogy baja legyen.
Ezen a lányos dolgon elsötétedem.
-Na kösz szépen
Miért kell egy lányhoz hasonlítania? Makacsul nézek magam elé.
-Nem
Ki a fenét érdekel? Miért nem látja...nem ez a fontos? Ez annyira...sokadagos! A legnagyobb problémám momentán, hogy majd meg fagyok. Nem fog ezzel leállni, amíg legalább az orvosba bele nem megyek.
-Ha nem fog elmúlni, elmegyek orvoshoz.
Ígérem, mondjuk, ha elrepedt volna csak megérzem valahogy. Vagy fogom és rendesen eltöröm, feszültséglevezetésből.
-Csak...nagyon fázom tőle
Nyögöm, de szerintem látja, ez a problémám vele, szinte minden tagom remeg. Pedig nem számít és neki se kéne.
-Miért számítana neked? Nem te érzed.
Ezt a dumát nem veszem be. Ha kedvel is, nem veszem be. Igen, elég nagy hülyeség lenne azt állítani, hogy azért halt meg, mert én megszülettem.
-Lett volna más megoldás... és ha drogozni kezdek is, sem feltétlenül halt volna meg. Nem akarok mindent a korom és a drog számlájára írni, én csináltam, világos? És ebben igazuk van! Ebben és még sok másban!
Dolgokban, amiket Sebastian még így sem érthet
-Igen, valószínűleg igen! Ki tudja? Látod! Semmi köze hozzá!
Zihálom a párnába, aztán meggyötörten nyögöm:
-Felix is ezt mondta
Hogy még jól jártak, deh...túl kicsi volt a lány és ez számít. Megöltem egy gyereket.
-Tudom, tudom, hogy nem normálisak, de...
Úristen ne már!
-Ez nem igaz. Sebastian...én is beteg vagyok.
Nem tűnt még fel, komolyan? Annyira nem, hogy sokáig tartottak volna a kezelések, de mindig megkaptam a diganózist, nem alaptalan, ki franc akarja az unokanővérét és a pasiját, akar tőle MINDNENT? Mit érdemlek? Most komolyan?
Egy ponton észreveszem, hogy tényleg zokogok, igaz nem hangosan, sokat elnyel az, hogy a párnába nyomtam a fejem, tompítja. Valahogy nem tud meghatni, hogy a saját könnyeimtől fuldokolok. Sebastiannak el kéne mennie...nem akarom, hogy itt legyen! Egyedül akarok lenni! Nem érti...téves kép él a fejében rólam, hogy lehetne nekem tiszta...te jó ég!

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Sebastian-Reev "Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel"   Csüt. Jan. 28 2016, 19:43

-Pff, hagyjál már lógva, nem láttál akkor amikor tényleg rossz kedvem volt. - Akkor még a mosolyom is üres de jobb ha nem lát úgy.
-Milyen példát mondjak? A gyerek jobb lett volna? Ha azt mondom ne emelj nehezet, úgy fogod fel, nem emelhetsz fel 40 kilós zsákokat... nem leszünk beljebb. - Nézek rá hasonlóan sötéten, hogy ismerem már annyira, hogy félvállról vegye ezeket.
-Figyelni foglak. - "Fenyegetem", mert tudom, látom, hogy pont nem érdekli. Szörnyű...
-Tudom, de akkor is kell. Ha lázas lennél is kéne, hiába hideg. - Sajnos ezt most el kell tűrnie kicsit.
-Mert szeretlek, fontos vagy, ami neked rossz, nekem is az. Ennyire egyszerű. - Mi az hogy nem kéne számítania... ah.
-Sok másban... már ne is haragudj, de semmiben nincs igazuk. Anyádat csak azért nem ütöttem meg, mert nő. És de, lehet arra fogni. Az öcsém sem azért kezdett drogozni, mert miért ne. Jó buli... Te sem, hanem mert a való világban nem volt minden jó. Ráadásul a korod is számít, fiatalon az embernek nincs kellő tapasztalata mi milyen kockázattal járhatnak bizonyos döntések, ezért kell a felnőttnek segítenie a fiatalt. Na ez nálad totálisan elmaradt. Csoda hogy nem lettél teljesen utcagyerek, aki bandaháborúkat vív... - Viccen kívül.
-Na látod. És még az sincs összebeszélünk, mert még mindig nem mutattad be. - Ha már ketten mondjuk csak elhiszi.
-Dehogy vagy te beteg... nem érzel félelmet. Jó, oké, erre egy doki lehet benyögné, rendellenesség és betegség, de tudod hogyan értem! A lelked nem beteg, mint az övéké. Te látod az emberekben a szépet, képes vagy szeretni, szerelmes lenni, tudod mit jelent a rokoni kapcsolat, az összetartás, az együtt érzés, a kedvesség és a szeretet. A szüleid ezt mind mint csak üres szavakat ismerik egy üres lapon. Fekete fehér betűk, semmi tartalom mögötte. De te nagyon is megéled ezeket, különben most nem sírnál, nem próbálnál adni a szüleid szavaira, nem magadban keresni a hibát. Pedig a hiba nem benned van. Szerinted én tudnék szeretni egy olyan embert, aki gonosz? Akit nem érdekelnek mások, akit gyilkosnak és mihasznának gondolok? A testvéremmé fogadtam volna? A rokonommá? Vigasztalnám szerinted? - Vegye észre, nem azért vagyok mellette, mert "kell", hanem mert szerintem feleslegesen bünteti magát. Megint.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1212

TémanyitásTéma: Re: Sebastian-Reev "Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel"   Pént. Jan. 29 2016, 14:57

-De láttalak már rosszkedvűnek
Közlöm csendesen, aztán rondán néz rám ő is. De akkor is, ne nőkhöz hasonlítson már!
-Mi nehezet emelnék? Nem fogok.
Legyen elég ennyi. A fenyegetésére halványan mintha elmosolyodnék, de ez kicsit mű, hiába kívánom, hogy igazibb legyen.
Ha lázas lennék más lenne, mert ez így egyrészt fáj, másrészt lefagyok tőle, viszont Sebastian nem fogja abbahagyni, hiába látja, addig meg legalább figyelek a hidegre.
-Nem olyan rossz, mint az amit mondtak
Nyögöm összeszorított szemmel, még mindig vacogva, úgy érzem sosem fogok tudni felmelegedni, ez kegyetlen.
-Ezt...ezt nem tudhatjuk, lehet akkor is elkezdek, sikkből
Reszketem, eléggé kékül a szám különben, nem bírom a hideget.
Az lettem Seb...hogyne lettem volna. Már 15 évesen se sűrűn aludtam otthon, aztán megszöktem és az...utcán éltem, végig. Az...nem volt rossz
Viszont a hidegtől nehezen beszélek. Azt hittem tudta, mintha meséltem volna már erről. Bandaháborúk is voltak, drogért, presztízsért egymásnak estünk, ezért tudok a trükköket, nem voltam jó harcos, de eszes, tudtam hogyan lehet túlélni, hogyan szerelhetek le valakit egyszerűen, kevés erőkifejtéssel. Nem tudja...milyen kegyetlen voltam, jó, hogy meg nem öltem őket! Bár aztán már egyre nehezebben lehetett felcseszni, inkább irányítottam a többieket, ahogy nőttem, több eszem lett.
-Általában győztünk
Nem mindig.
-Majd bemutatom...
Nyögöm, aztán a párnába fúrom a fejem és fuldoklom egy sort, míg ő súlyt egy jó pár kedves szóval. Már nem érzem a hideget annyira, bár még fázom és ahogy kimondja, tudatosodik, hogy sírok, csak dacból, értelmetlen tagadásból mondanám, hogy nem. De nem felesleges minden? Az én lelkem is beteg, olyan vagyok, mint egy gonosz manó, aki mindenkinek elcsesz mindent, a csínytevéseit jónak gondolja, de rosszul sülnek el, vagy túl sok lesz egy idő után. Sebastian nem érti, hogy én nem vagyok jó és nem ábrándíthatom ki, különben elveszítem. Hirtelen rádöbbenek, szenvedélyes erővel, mennyire nem akarom ezt és hogy hiányzik, hogy megöleljem, hogy simogat az olyan kevés, nekem több kell. Biztos azért nem ölelt meg, csak kicsit, mert azt a szarfoltot félti az oldalamon, deh...engem az nem érdekel! Ha már úgyis sírok, hát nem mindegy?
-Szükségem van rád!
Kiáltok fel zokogva és tapadok rá, vetem magam a karjaiba, érezni akarom, hogy itt van, hogy megölel, simogat, az illatát és a közelségét, különben is, nagyon fázom, nem bírom elviselni.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Sebastian-Reev "Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel"   Vas. Jan. 31 2016, 13:46

-Csak letörtnek. - Simogatom meg, örülök, hogy ő nem látott abban az állapotban. De ha minden jól megy nem is fog, próbálok erősebb lenni.
-Képes vagy bevásárolsz és egyszerre hozod fel, akármi, jaj Reeven, hát pont ezt az! Nem figyelsz ilyenekre. - Dorgálom tovább, de inkább aggódok, mint haragudnék.
-Annál több eszed lett volna akkor is! Meg szorultál volna rá arra az érzetre, amit a drog ad, akkor max füvezel, iszol, ilyenek! - Mint én, példának okáért. Bár az ivást én is túlzásba vittem egy időben, sajnos.
-Ne beszélj butaságokat. Nem lettél csavargó, én arra értem, lett belőled valaki! Már most is vagy valaki! - Arra gondoltam, nem viszi semmire és az utcán élne most is.
De csak elsírja magát és elfordul, de legalább a jegemtől megszabadul, leteszem és mellé fekszem, óvatosan.
-Jó... de már nem kell harcolnod... - Jelzem, csak úgy mellékesen, hogy már nincs egyedül, hogy már szeretik, már foglalkoznak vele.
Simogatom, hagyom sírni, de meglep a hirtelen felkiáltásával és azzal, rám borul. El is terülök a hátamra, még jó hogy nem esünk le az ágyról, mert nagy.
-Azért vagyok itt te buta... tudom, hogy ilyenkor nem jó egyedül, még ha eleinte úgy is tűnik... - Csókolgatom ahol érem, simogatom. Aztán elhúzom a takarót és aláparancsolom, melléfekszem szorosan, lábam az övére fűzve, ölelve őt, kap pár csókot is a szájára, a nyakába, vonom magamra. Ügyelek arra persze, hogy a fájós oldala legyen felül, ne azon feküdjön.
-Próbálj meg pihenni életem, nem csak az oldalad miatt, magad miatt is. Itt leszek veled. Veled maradok ma, jó? Nem leszel egyedül. - Puszilgatom, simogatom a haját, a hátát. Ha vacog, finoman dörzsölgetem a lapockáinál, óvva az oldalát így is.
Ha véletlen elaludna, akkor hazaugranék a kenőcsömért, amit a bordámra használtam, meg valami enyhe fájdalomcsillapítóért, no meg írnék Ameliának levelet, hogy ma nem alszom otthon, Reevel leszek, lehet csak délután megyek haza majd. De ehhez az kell, hogy Reeve elaludjon majd és kitartson ez az állapot egy húsz percet, mert kb annyi kell.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1212

TémanyitásTéma: Re: Sebastian-Reev "Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel"   Vas. Jan. 31 2016, 17:02

Hümmögök, csak letörtnek? Alig tudtam megvigasztalni...
Az ilyenekre tényleg nem, lesütöm a szemem és dünnyögő orrhangon motyogok valamit.
-Figyelek, nem hozok nehezet, különben se nagyon fogok most vásárolgatni
Se túl sok pénzem, se kedvem és látom étvágyam se nagyon lesz. Rendelek valamit és berakom a mélyhűtőbe, majd azt eszem napokig.
Úgy érzem ezek csak kifogások, ha..., de feltételek után nincs folytatás, mert elcsesztem és rászorultam, belátom nem volt nekem egyszerű, hogy tényleg végig ők voltak a bolondok, de...de nem lehet ez a kifogás. Mégis azt mondom
-Talán
De nem így történt. Most nem igazán érzem magam valakinek. Félrenézek.
-Az ő pénzükből lehettem Egyetemista, kizsaroltam...ahogy a kocsit, a jogosítványt...és Lia lakásában élek, az ő jóindulatából.
Lehet már nem vagyok utcakölyök, de miért? Mert voltam olyan rohadék és kiharcoltam magamnak, Lia jóindulatát pedig kihasználom. Nem kell harcolnom. Igazából én szeretek harcolni, az adrenalin kell, még mindig függök tőle, még mindig élvezem, ha felszökik, mintha akkor élnék igazán. Hát igen, ennyit arról, nem sírok, tudtam, hogy ez lesz, ha marad. Az egész olyan borzasztó, az a legszörnyűbb, hogy nem érzem, hogy kevés, ezért török ki.
Zokogok ráborulva, mint egy ostoba kölyök és nem vagyok hajlandó elengedni.
-Nem akartam, hogy megint...így láss
Préselek ki valami olcsó védekezésfélét zavartan, vörösen, bár talán most nem veszi észre, hogy ez a "szükségem van rád" mennyire kínos nekem, mert úgyis vörös lennék a bőgéstől. De tessék, megint ostoba voltam, buta, ahogy mondja és kiböktem valami cikit... De legalább itt van és megölelhetem, hozzá bújhatok, nedves, reszketős csókokat válthatok vele, belefonhatom ujjaim az övébe, orrom a nyakába és felszívhatom az illatát rendesen. Az oldalam most nem annyira fáj, nem fekszem rajta, bár nagyon lassan melegszem fel, szükség lesz a takaróra és lassan marad el a sírógörcs is, nedvesek leszünk, ő is...
-Köszönöm. Jó... talán, talán elfelejtem...
Nyögöm, ez olcsó megint, de...végül megnyugszom így rajta, el is szenderedek és nem veszem észre, hogy távol volt. Ha megjön, tapadok megint hozzá, bár már nem sírok, úgy akaszkodom rá, mint valami hülye szeretet-függő, aki pótolja a hosszú, borzalmas éveket, amiket így utólag látok annak, amíg benne voltam, fel sem fogtam.
Kicsit még beszélgetek vele, de jobbára csak pihenek, este indítványozom, hogy nézzünk valami filmet, nem akarom, hogy unatkozzon. Hálás vagyok, hogy velem marad és ezt éreztetem, csak mosdóba és enni engedem ki //XD//

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Sebastian-Reev "Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel"   Vas. Jan. 31 2016, 17:39

-De nem drogra és cigire költöd a pénzt piára vagy nőkre... egyetemre, tanulmányokra... Lia pedig örül ha támogathat téged legalább ennyivel, mint ez a lakás. - A szülei is örülhettek, hogy erre kérte a pénzt és jól is tanul.
Aztán csak kifakad megint, próbálom csitítani, nem akartam elmenni mellőle.
-Nem baj az ha így látlak addig, amíg vidámnak is tudlak látni. - Simogatom, remélem pár hét és jobban lesz. Nem hiszem, hogy hamarabb menne, de hátha, az lenne a legjobb!
-Talán... - Nem hiszem, de jó lenne ha elfelejtené az egészet. Ha aludna egy keveset. Lassan el is csendesedik, alszik kicsit, addig elugrom a cuccokért, visszaérve visszamászom mellé és bekenem óvatosan az oldalát a krémmel. Hoztam borogatást is, azt is kapja folyamatosan. Este vele leszek, megmosolyogtat, hogy minden apró helyzetváltoztatásomnál aggódva fürkész, hova szöknék és jobban csimpaszkodik. De maradok, mindig maradok, simogatom, beteszek valami filmet, valami kalandot, az nem drámai nem vicces, csak... izgalmasnak mondható. Kap vacsorát is, mini-adagot, reggel is, akkor kicsit többet, hátha így nagyobb kedve lesz enni. De legalább a jég miatt mintha leheletnyit szebb lenne az oldala... legalább az.

//Köszi! Very Happy //

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: Sebastian-Reev "Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel"   Today at 12:53

Vissza az elejére Go down
 

Sebastian-Reev "Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel"

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2

 Similar topics

-
» Nem láttál semmit! ~ Christian és Sebastian
» Ma éjjel bízd rám magad!- Lia és Sebastian
» Kerülőúton - Usui, Reev
» Daniel & Sebastian & Marcus Treadaway
» Ragyogás (Sebastian és Joshua)

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: A világ legvégén :: Lakások, házak, otthonok :: Archívum-