Szeretett iskolám pár nap múlva ismét megnyitja kapuit. Jobban fogalmazva a kapu már nyitva áll, és a sok túlbuzgó is jelen van, csupán a tanítás indul pár nap múlva. Ó je. Zene füleimnek. Bahh... Jó, én akartam ezt az egészet, de mennyivel könnyebb lenne szórakozva tanulni. Mondjuk egy sör mellett, vagy ilyesmi. Áh, maradiak ezek. Hollywood, mi? Pff
Annak ellenére, hogy nem rajongom a tömegért, és a suliért sem, kénytelen vagyok bemenni, hisz akad egy kis papírmunka, amit év kezdés előtt én is - mint annyi más tanuló -, kénytelen vagyok elintézni. Komótosan róvom a folyosókat, és próbálom beazonosítani a sok visongó fruskát, és feszengő bájgúnárt, hogy mégis kik ezek és mi a véreres f**omat keresnek itt? Remélem, hogy az első pillanatban lekapcsolja őket a tanerő, mert a helyzet évről évre egyre rosszabb...
Épp egy adag robogó elsőst igyekszem kikerülni, amikor a közelemben is valaki hasonlóan próbál cselkedni és hátrafordul, hogy valószínűleg sokadjára is rájuk szóljon. A mozdulatsor kivitelezése a részemről elég béna, mert nem tudok egyszerre figyelni, kerülni és kikerülni is, így a kiabálóba csapódom, éppen akkor, mikor elmorogja magát, hogy "Gólyák!". Hát nézzenek már oda, megszólalt a gödörből a lyuk? Legalábbis nekem nem tűnik sokkal idősebbnek, mint a többi, max jóval mogorvábbnak. Igazán emlékeztet arra a netceleb, savanyú képű macskára. Hmm. Mennyei.
-Bocs! - Lököm oda félválról, miközben a hömpölygő emberek szinte rápaszíroznak a lányra. Hát mi ez itt?
Kicsivel azért magasabb vagyok az átlagnál, így talán jobban ellátok a tömeg feje felett, és kiszúrva egy nyugisabb pontot megragadom a másikat és elrántom oda, hátha végre nem akarják egyesíteni az auránkat mások.
Gyanítom persze, hogy a rögtönzött mentőakció nem fog nagy sikert aratni, de nekem is csak így volt esélyem szabadulni.
-Mi ez a bolondokháza? - Nézek először a lányra, akiről úgy mellékesen fogalmam sincs, hogy kicsoda, majd vissza a tömegre.

A megzavart darázsfészek kifejezéssel felettébb egyet tudnék érteni, ha ki lenne mondva valójában, hiszen tökéletesen leírja a jelenlegi szituációt. Sosem gondoltam volna, hogy ilyen mennyiségű ember jár ebbe az iskolába. Lehet, hogy nem is, csak éppen valami sulitúra van a jövő évi elsősöknek, hogy majd egyszer, ha ügyesek lesztek, ide járhattok, vagy ilyesmi. Képtelenség, hogy évről évre egyre több legyen a gólya. Mázli, hogy amint megvannak az órarendek, máris nyugodtabbá válik a helyzet, de jelen esetben kész katasztrófa. Atom kéne...
-Bocs, de másképp még mindig ott lennénk egymásnak paszírozódva... - Mutatok a helyre, ahol pár perccel ez előtt álltunk. Hiába akartunk haladni, csak állás maradt belőle, ha pedig nem ragadom meg, akkor lehet, hogy odaveszünk... Sosem lehet tudni.
-Hasonlóképp... - Bólogatok, hogy nekem is arra lenne dolgom, plusz nem messze innen az egyik ajtó mögött egy nyamvadt papírt kéne kikérnem, de ahhoz hidat kéne építenem a tömegen. Vagy rohamot indítanom.
-Mark! - Nyújtom a kezem én is a másiknak, majd megrázom, és igyekszem elraktározni a nevét is. Elee.
-Benne vagyok! - Mosolygok a másikra.
-Úgy tűnik, hogy még egy darabig úgysem nyitnak nekünk utat... - Nyugtázom, majd forgolódni kezdek, hogy merre is induljunk meg. Egy szinttel kéne lentebb jutnunk. Nem lesz könnyű.
-Gyere! - Intek a fejemmel az irányra bökve, ami járhatónak tűnik, s ha Elee mögöttem marad, talán még túl is éljük. Kicsit azért nagyobb vagyok nála, így talán könnyebben töröm az utat, ha pedig nem jön össze, akkor megborítok egy elsőt, és úgy dőlnek majd el, mint a dominók. Nesze nekik...

-Jobban jártunk, hogy ez nem egy teltházas koncert, mert akkor még visítoznának és sikítoznának is hozzá. Azt hiszem erre te sem vágysz. - Vigyorgok a megmentettem felé. Na igen. Az kéne még.
Az egyetem nem csak csupa játék és mese, ahogy azt jól elő tudják adni bizonyos filmekben.
-Bingó! - Mosolygok a másikra. Nekem is rendeznem kéne a szakomhoz szükséges dolgokat, de úgy tűnik, hogy idén ki kell vonjam magam a tanulás öröméből, vagy beérni szar helyekkel, mert egyszerűen nincs esélyem oda jutni. Tény, hogy mondjuk nem kéne kényelmesnek lennem és tízkor bevillannom az épületbe. Ha idekukorékoltam volna magam 6 órára, most nem kéne nyűglődnöm. Temessem be magam földdel és vessek magamra...
Minden esetre jelenleg a túlélés az egyetlen tervem. Valahogy rosszabb a helyzet, mint a legtöbb statisztát igénylő sorozatok és filmek. Az utat egész ügyesen töröm, így hamar elérnék egy lépcsőfordulóhoz, amin ledöntve a gólyákat talán lenne esélyem átjutni, de ekkor mintha elhalóan a nevem hallanám. Megfordulok és nem látom magam mögött Elee-t. Baszki, elhagytam?!
Pásztázni kezdem a tömeget, mint valami veszett, drogkereső kutya, és nem messze a falnál meg is lelem. Ó kúl, mehetek vissza. Visszaaraszolni persze már nem olyan nehéz, hiszen a tömeg is arra visz, csak tudjam megvetni a horgonyomat Elee mellett, hogy ne vigyen tovább a tumultus.
-Hogy sikerült lemaradnod? - Nézek rá számonkérően, hiszen elég nagy darab vagyok ahhoz, hogy elférjen a szélárnyékomban és bőven haladhasson. Arra nem gondolok, hogy mások kilökdösték mögülem.
Kezd nagyon frusztráló és idegesítő lenni a helyzet, pedig általában fát lehet vágni a hátamon... Botrány. Remélem az év további részében ez nem lesz így.
-Újra próba? - Mármint az áttörést az emberáron. Mennyire szar lenne, ha egy zombivírus itt ütné fel a fejét. Esélyed nem lenne kimenekülni...
Amennyiben helyeslő választ kapok, nyújtom a jobbom, hogy ragadja meg, úgy talán nehezebben sodródik majd el. Nem fogok még egyszer pofátlanul hozzáérni, mert ilyen helyzetben is joga van a saját aurájához. Ha megragadja a kezem, akkor megpróbálom tovább vezetni, hogy végre nyugalmasabb helyen kössünk ki, betöltsünk egy kávét és beköszöntsön a lelki békénk...

-Ki tudja? - Engem legalábbis mindig idegesít az értelmetlen sikítozás. Mi értelme van ugyanis? Csak úgy sikítunk, mert odavagyunk halálosan az együttesért, vagy mert ez a menő, vagy ez a szeretet kifejezője, vagy csak annyira be vagyunk állva, hogy más értelmes nem jönne ki a torkunkon? Jó, én sem fapofával állok végig egy koncertet, de az első sorban sivítozó "rajongók" az agyamra mennek. Lehet, hogy féltékenyebb típus vagyok, mint hittem. Mindenre, és mindenkire, aki nem értem rajong. Hm...
-Megpróbálhatjuk, de előtte azért már nyomjuk be azt a kávét. Hátha addig a tömeg is feloszlik. - Talán addig beterelnek egy tankot, kommandósokat, füst gránátot. Legalábbis csak reménykedhetünk benne. Az egyetlen aggályom a jelenlegi menetelésünkkel, hogy mi garantálja, hogy a büfé területén nem uralkodik ugyanez a helyzet? Mi van, ha egy nyamvadt kávéhoz sem lehet hozzájutni, mert éppen megrohamozza az elsős sáskahad? Az borzalmas lenne...
-Ehh... - A rögtönzött mesedélutánra csak a szemem forgatom. Egyes férfitársaim akkora taplók, hogy az valami fenomenális. Én sem vagyok egy díjnyertes választás, nem vagyok tökéletes úriember, de azért a nőkkel tudni kell bánni. Aki csak annyira tart egy csinos lányt, hogy pucérkodjon neki és tartsa a sörét, az pontosan ugyanolyan sekélyes f*szfej, mint aminek látszik. Minden esetre nem fogom kifejteni a véleményem, mert még valami női jogi aktivistának fogok tűnni a végén. Félre értés ne essék, szeretem a nőket, de tisztelem is. Hiába vagyok az esetek nagy százalékában rossz fiú, azért a nő az nő... Nélkülük a világ sem az lenne, ami, és ezt bárki cáfolni próbálja az hülye.
A jégtörő kifejezésen mellesleg felnevetek. Nem vagyok egy díjbírkózó alkat sem, de Elee-nél azért jóval nagyobb. Jégtörő. Mintha valami focista lennék... A kezemben a tojás alakú labdával, a testemen azzal a szexi helyenként szűk mezzel török előre a tömegben. Túl élénk a fantáziám, így jobban röhögök, mint a poén engedné. Max azt hiszi a másik, hogy könnyen szórakoztatható típus vagyok.
-Akkor irány! - Bólintok a másiknak, majd a kezét megfogva megindulok előre újra a tömegben. Lassan meg kell csípnem magam, hogy nem álmodom-e, vagy nincs-e a sulinak valami tömeg teremtő fegyvere tömeg oszlatás helyett arra az esetre, ha sulikezdéskor éppen nincs kedve dolgozni a vezetőségnek... Ez lesz a háttérben. Felkértek egy vagonnyi elsősnek tűnő statisztát, hogy árasszák el a folyosókat, így csak néhány kiválasztott jut el a tanulmányi osztályra, ez által kevesebb melójuk akad a nap folyamán. Ezt pár napig még ismételgetik, míg mindenki sorra nem kerül, és nem kell megszakadniuk. Teljesen logikus összeesküvés elmélet.
-Oszolj! - Próbálkozom a tömeggel, de hatástalan. Fogalmam sincs hogy nyithatnék jobban utat magamnak, mert hiába fogom Elee kezét, lassan úgy érzem, hogy egyikünk kezét le fogják szakítani és a másik azzal fog hadonászni, hogy a hadsereget elriassza a közeléből...
-Ingyen reggeli az udvaron! - Kiáltom el magam, hátha valamelyik barom megindul lefelé és a sok birka esetleg kap a hülyeségen. Kétlem, hogy hatásos lesz, de egy próbát megért...
Mire a lépcsőforduló aljába érünk, rosszabbul érzem magam, mintha éppen egy világháborúba csöppentem volna. Hullák ugyan nincsanek - még -, de ha lenne fegyverem, már lehet, hogy lennének... Hahh.

-Oké! - Bólintok mosolyogva. Nekem nem volt alap, hogy betoljuk a kávét az ötlet előtt, de most már az. Jól van na. Kicsit lassú vagyok ma. A világ ennek ellenére úgy érzem, hogy nem lassított körülöttem, sőt...
Elee-t kézen fogva menetelek előre, de a haladásunkat egy totyogó pingvin sem irigyelné meg. Azok is tömegben sutáskodnak, de simán leköröznének minket. Főleg azért, mert hasra vágva magukat a korláton, simán le tudnának csúszni, ami valljuk be, nekem sem nem menne, sem nem állna jól...
Ennek ellenére töretlenül haladok előre. Egyre kevésbé vagyok lelkes, de most már akkor is kijutok innen, ha fél karom marad... Lehetőleg az a fél, ami Elee-t tartja.
Próbálkozom reggeli ajánlattal, és egyebekkel, de erre a dühödt, visongó sáskahadra nem hat semmi. Egészen addig, míg a mögöttem haladó el nem kiabálja magát valami egetverő marhasággal, amin elkezdek röhögni. Épp hátrafodulnék, hogy "Ezt ugye te sem gondoltad komolyan?" - mármint, hogy sikert arat -, amikor legnagyobb megdöbbenésemre odébb kell húzódnom a fal mellett, hogy a lelkes tömeg elzakatolhasson mellettünk. Amikor tisztulni kezd a helyzet, csak nagy szemeket meresztve pislogok a másikra.
-Oké, egy-null oda... - Vallom be egy elismerő fejmozdulat kíséretében, hogy az ötlet jó volt, a kivitelezés pazar, immáron mehetünk is a kávéért viszonylag nyugodtabb tempóban. A kezét még mindig fogom, s csak akkor tűnik fel a dolog, amikor elengedi a büfé elé érve. Kicsit zavarba jövök, mert furán hat, pedig segíteni akartam, és talán sikerült is. Ahh, nők... Még mindig nagy kínom az ilyesmi, de igyekszem leplezni.
Besorolok gyorsan én is az ellátmányolóhoz, és megszerzem, meg fizetem a kávékat.
-Ha azt mondják reggel, hogy ma egy órát kell küzdenem két pohár kávéért, fel sem kelek az ágyból, és inkább halasztok egy évet... - Mégis mi érhet egy év alatt? Elleszek szépen, és keresek pár eszetlenebb gólyalányt, akiket még könnyű bolondítani és felszedni... Nem vagyok egy csajozógép, de elő kell adni magam, és erre tökéletes a helyzet...
Minden esetre egyelőre úgy néz ki, hogy ez a veszély nem fog fenn állni, így szép csendesen keresünk egy sarkot, ahol beszürcsölhetjük a forró feketét.
-Vízes póló, mi? - Kérdezem mosolyogva, de még mindig hallani a hangomon, hogy el vagyok képedve. Én vagyok a férfi és mégis nem nekem jut eszembe ilyesmi.
-Mondjuk nagyon fogok röhögni, ha valamelyik marha tényleg nekiáll a játéknak odakint... - Kár lenne lemaradni róla, és jelenleg csak egy nyamvadt telefon van nálam, amivel felvehetem az egészet, de akkor is megérné.

Mondták már, hogy nem vagyok az átlag, hogy el tudok ismerni dolgokat, amiket a többi férfitársam nem, de talán bőven megvan az az önelégültség, ami képes arra késztetni, hogy ne érezzem magam rosszul, ha be kell vallanom, hogy valamiben nem vagyok elég erős. Vagy éppen pont alig van önbizalmam, így simán le tudom húzni magam. Esetleg tudat alatt azon vagyok, hogy a nők kedvére tegyek, ez pedig megnyilvánul olyan dolgokban, amik talán szokatlanok. Ki tudja, hogy a sok összeesküvéselméletből melyik is az igazi. Minden esetre ez vagyok én, akinek tetszik, tetszik, akinek nem, nem...
-Nem, dehogy. Nem szándékozom csúnyán kikapni! - Vigyorgok a másikra. Most mit tehetnék, ha sokkal jobb ötlete volt? Hiába vagyok férfiből, meg rendezőből és vannak jó ötleteim, ez nem azt jelenti, hogy szuperképességem van és mindig mindenhonnan ki tudom magam vágni valami szuper dologgal. Mint mondjuk most Elee. A humorom is béna, és az ötleteim nagy része is, de egy hű ölebnek még el lehet fogadni. A kiskutya szemek és a bamba pofa lehet, hogy bejön a nőknek. Legalábbis erre gyúrok, de még nem tapasztaltam, hogy így lenne.
-Van benne valami. Viszont, ha nem éljük át ezt a reggelt, most nem értékelnénk ennyire egy kávét! - Néha kellenek apró dolgok ahhoz, hogy értékesebbnek ítéljünk meg dolgokat, vagy felfogjuk a valódi értéküket. Jelen esetben ez a kávé olyan, mint az afrikai éhezőknek egy falat kenyér. Jó, talán nem, de úgy érzem.
-Áh, már mindent értek! - Hát hogyne... Hozott anyagból könnyebb dolgozni, persze... CSALÓ!!!
-Csak? - Ártatlanul nézek, mint aki semmi rosszat nem mondott, de nem lehet kihagyni, hogy csak 10/10 lenne... Vízes póló nélkül is bőven tízes, azzal együtt meg lehet, hogy kiakasztaná a skálát, de ha ezt bevallanám, még nyomulósnak, vagy simán nyominak ítélne. Maradjunk inkább a heccelésnél és kiderül, mennyire van humoránál.
-Úgy látszik a gólyákat mindenre rá lehet venni! - Anno velem is csináltattak hülyeségeket a gólyatáborban, de mára már ez nagyon nem érdekelt. Az idejin részt sem vettem, még nézőként sem. Megvolt a magam útja, viszont a mostani poén nagyon nagy kísértés.
Behörpintem a kávémat, majd a kérdésre csak szélesen elvigyorodom és bólintok.
-Naná! - Ki nem hagynám, így a papírpoharat a közeli szemetesbe helyezem, aztán újdönsült pajtásommal karöltve megindulok az iskolán kívüli területre, hogy szemrevételezzem a ice bucket challenge Frances version-t hamis vízespóló versenyt.

-Meghiszem azt! - Nem szeretek kikapni, de lányokkal versenyezni talán mégjobban nem. Hagynom kéne nyerni, hiszen nő, és milyen csúnya dolog elverni, de utálnám a dolgot. Jobb, ha inkább nem megyek bele. Maradjunk abban, hogy most ő a győztes és kész. Ennyit még elviselek.
A kacsintásra természetsen elmosolyodom, majd a megjegyzésre egy egy apró nevetésbe fordul.
-Ideje felzárkózni a naphoz... - Elvégre az óra ketyeg és nem tehet róla, hogy mi lusták vagyunk, ugyanúgy szalad tovább, s ami nekünk még reggel, másnak már dél... Talán a kávé visszazökkent minket a normális kerékvágásba.
-Őszintén szólva nem tudom honnan jött a reggeli. Lehet éhes voltam... - Vigyorgok a másikra. Végül is honnan gondoltam, hogy majd érdekelni fogja a gólyákat az ingyen kaja? Ezek most teljesen másra buknak. Megöregedtem. Brühü.
-Dehogy keveslem... sokallom! - Mondom halvány mosollyal a szám szegletében. Igyekszem nem elröhögni magam, mert láthatóan azonnal kapható a vizezésre, hogy megtudja, én mit gondolok. Persze erre még várhat, mert jelenleg csak egy pohár kávém van... Vagyis volt.
-Dee, voltam. Jó régen... - Úgy tűnik kezd eluralkodni rajtam az öreg vagyok szindróma, és ezt csak úgy ellensúlyozhatom, ha felszedek egy adag gólyalányt. Vagy valami ilyesmi. Rég volt, igaz sem volt, lépem is át a témát, főleg, mikor megdumáljuk, hogy akkor irány megnézni a terv kivitelezését. Csak viccnek szántam, hogy valami is történni fog, de amint meglódulunk és meglátjuk a diáksereget, elképedek.
-Azt hiszem az ötleted jobban sikerült, mint azt vártuk! - Röhögni kezdem, ahogy a nyüzsgő tömeget nézem, és már veszem is elő a telefonom, hogy megörökítsem az eseményt. Hát ez parádé! Viszont eljött Elee ideje, és most átveheti a stafétát, mint szervező, és irányító. Jól csinálta eddig, az szent, de hogy mi elsz még itt. Huhúúú.

-Én? Dehogy is! - Sosem mernék ilyet állítani. Cöhh, kész rágalom. Minden esetre igaz, ami igaz, baromira elkezdődött már a nap, és valóban le vagyunk maradva. Talán a kávé segít egyet skippelni rajta.
A kérdésre elvigyorodom és azonnal rávágom az első marhaságot, ami eszembe jut.
-Büfékoszt esetén csak egy arasszal lejebb vagyok... éhes... - Mármint a pocakom alatt egy arasszal. Biztosan érteni fogja és felfoghatja pajzán bóknak, vagy ki tudja, lehet, hogy a vízes gólyákra fáj a fogam. Hm. Hucut vagyok ma.
-Nem akarlak porig alázni, ne értsd félre, de 10/10. Cöcöcö... - Azért a mosolyomból érzékelheti, hogy teljesen fals az állításom és bőven egyet értek azzal a 10/10-es eredménnyel.
-Hát nem is tegnap volt. - Bólintok neki mosolyogva. Négy éve. Jó régen volt az már. Az ember 4 év alatt gyökersen meg tud változni.
-Áh, neeem! - Hessegetem el a gondolatot, de látható, hogy valami tényleg eszembe jutott. Ezt persze sosem fogom megosztani vele. Nincs az az isten. Négy éve megvolt, azóta kezd lassan feledésbe merülni a gólyatábor. Maradjon is így.
Közben az udvart is megrohatunk és az élményt is igyekszik befogadni az agyunk, kevés sikerrel. Az események ezután elég hirtelen követik egymást, én pedig első megdöbbenésemből erős röhögésbe kezdek, mikor Elee átveszi a stafétát és az ötletétől való elégedettség által megrészegülve //fú de gyönyörű magyar kifejezés// locsolni kezdi a gólyákat. Élmény nézni, ahogy áldozatot választ, és pont egy jóféle plasztik Barbiet, így még szórakoztatóbb. Remélem a zsűri szerepét is elvállalja mellettem, mert ultra poén.
Természetesen a telefonom készenlétben, és videózok minden egyes momentumot. Kihagyhatatlan. Ha pedig valaki ezért meg akarna büntetni minket, hát megmondom, hogy végzős vagyok szórakozásra vágytam, ha már a gólyatábort kihagytam. Olyan nagy baj ez? Hagy szívassam már őket egy kicsit. Biztosan elnézőek lesznek. Teszek róla, hogy azok legyenek. XD

Totál természetes, hogy tagadok mindent. Egyrészt férfiből vagyok, másrészt pedig tényleg csak húzzuk egymást. Harmad részről akár azt is hozzá tehetném, hogy ilyen ártatlan pofival csak tagadni tudok, hiszen én aztán biztos, hogy nem követek el semmi csúfságot. Csak a plafon maradjon egybe...
-Naná! Hát ilyen kávé mellett mit gondolsz, milyen a kaja? - Én csak és kizárólag a kajáról beszéltem eddig is. Ki mondta, hogy bármi más is megfordult a fejemben? Elee fantáziája meglehetősen piszkos lehet, ha mást is belelátott ebbe az ártatlan kis gondolatba, de arról már nem én tehetek.
-Egy bárányragu mondjuk jól jönne. Úgyis lassan ebédidő! - Pillogok rá sunyi mosollyal. Tény, hogy a hasamon át vezet az út, mint a legtöbb férfitársamnál, de az is tény, hogy muszáj a kajánál maradnom egy 10/10-es csajjal. Egyrészt túl jó. Jobban mondva én vagyok túl rossz. Nagyobb csajozónak adom el magam, mint amilyen vagyok, így egy hozzá hasonló csaj velem tuti nem állna le, így aztán nem mehetek bele a pajzán játékokba. Másrészt egy 10/10-es csaj kizárt, hogy egyedül kóricál a mindennapjaiban, így aztán esélytelen is. No, de persze miért kell nekem mindenkire úgy gondolni, mint potenciális jelölt? Miért nem tudok játszani? Fene tudja. Néha az agyam nem az enyém... Önálló életet él. Igen, ez az. Nem vagyok beszámítható.
-Ezer örömmel! Csak nehogy véletlenül a ruhád rángassam helyetted... - Nevetek fel. No, ennyit arról, hogy nem játszok. Áh. Szánalom vagyok. Bár tény, hogy egy 10/10-es kinek nem veszi el a józan eszét? Ha bármelyik férfiember itt feltenné a kezét, az fix, hogy meleg... Mindezen pedig az sem változtat sokat, hogy Elee már nem modellkedik és esetleg nem csúcsforma a teste. Az ilyesmi genetikai adottság és nagyon sokat kell azért tenni, hogy el tudd rontani. Vagy csak nekem alacsony az ingerküszöböm?
-Nem is gondoltam, hogy ilyen könnyű lenne téged átejteni! - A vigyorom még mindig sunyi, de hát mit lehet tenni? Átlát rajtam, mint egy rozsdás szitán... Valóban tettem egy két dolgot, amit azóta megbántam, de ki nem?
Minden esetre a téma jegelődik és inkább felvizezzük egy kicsit a társalgást, hogy mókásabb legyen.
Elee diktátorként mászkál az elsősök között, ami ultra poén. Jó felvétel lesz belőle, ahogy locsolgatja a visongó lányokat. Mikor végez nagyjából a jelenlévő nőnemű közönséggel, kénytelen vagyok felkiáltani.
-Most már te jössz, bébi! - Vigyorgok rá, de úgyis tudni fogja, mire gondolok. Telefonom kamerája persze még mindig nem állt le. Jó kis felvételek lesznek unalmas, magányos estékre. Khm...

Ha tudnék Elee fejben végzett összegzéséről, jókat derülnék. Ő már kevésbé, ha tudná, hogy igyekszem mindenkivel jófej lenni, aki szimpatikus, viszont tény, hogy ő jól is néz ki. Nehezen kezelem az szép lányokat, éppen ezért szoktam elmenni a viccelődős pajzánkodás irányába, mert az megy mindig, mindenkivel.
-Erre próbáltam célozni én is! - Bár érthető úgy is, hogy a büfékoszt helyett más, jobb elfoglaltságot is lehet választani.
A hotdogos megjegyzésen csak vidulok egy kört, mert nem esik le, hogy mennyire pajzánra sikeredik. Akkor aztán sokkal nagyobb lenne a derülés, de hát én már csak ennyire vagyok "intelligens".
-Most, hogy mondod, egy kis csirkemelles hamburger is jó lenne. - Még mindig totál ártatlanul mondom, de a perverz gondolatok folyamába bőven beleillik. Ha tudnám...
-De kis huncut itt valaki! - Hőkölök hátra egy pillanatra, mikor tudatosul, hogy valszeg a ruha lerángatásában lenne benne. Ohhohó. Csak nem? Áh, biztos nem.
Gondolataim persze játszadozhatnak magukkal, mert más irányt vesz a mókázásunk, így aztán itt el is hal a dolog, és inkább operatőrködöm a kacsa - madár, madár... gólyaúsztatásban.
Mikor Elee nagy hanggal bejelenti, hogy íme a referencia, hát jókat vigyorgok magamban, aztán jön a locsolás, és egy pillanatra még az ütő is megáll bennem. Ki volt az a barom, aki erre csak 10-et adott? Pokolra vele, az fix!!
-Megvan a győztes, számomra! - Bámulok rá Elee-re, mikor pontozásra kerül a sor. Persze ahogy magamhoz tudok térni, a tekintetem a hisztis, szőke "plázára" siklik, sugallván, hogy nálam ő a befutó. Persze éppen megüti a középszintet, de nem tehetem meg, hogy kihagyjak egy ekkora helyzetet.
-De a vetkőzés is belefér! - Harsogom túl a lányt, hogy nehogymár a fiúk is vizeskedjenek, mert azt azért nem élvezném. A pólómat még szívesen ledobom, de hogy én nem fogok itt pancsolni az fix, szóval jöhetnek a vetkőző fiúk.
A lányok többsége azonnal visongani kezd, meg vihorászni, és néhány önjelölt bájgúnár már tépi is magáról a textilt.
Én csak jelentőségteljesen Eleere vigyorgok, majd szintén megszabadulok a pólómtól. Nincs 10-es testem, de én a dumámmal hódítok amúgy is. Vagy azzal sem, mert általában lepattanok mindenkiről, viszont ha már ekkora a lelkesedés, hát nem húzhatom ki magam, nem lehetek nyuszi... Én egy McFly Ivanov vagyok!

-Aham, miért? - Mosolygok Elee-re, és kicsit ráncolom a homlokom egy pillanatra, hogy most mi baj van a csirkés szenyával. Valamit nem értek, de ő jól szórakozik, hát én is mosolygok... Miért ne.
-Iiigen? - Nézek nagy szemekkel a lányra. Huncutabb, mint hittem? Első tali és nesze neked. Forró vérű csajszi az fix. Szeressük az ilyet. Már, ha éppen nincs valami izomagyú pasija, aki keresztbe eltöri a gerincem. Minden esetre tudok magamra vigyázni, kit érdekel?
Az események közben nem állnak meg, lassan mindenki vizes, és már csak egy csöppnyi hab hiányzik, hogy ultra parti legyen, de azt majd máskor.
Mikor Elee beúszik a videóba, hogy hány pontot is adnék, az ajkamba harapok, majd magam felé fordítom a telefont.
-No, hány pontot adnátok? - Mintha ezt egyszer majd nagy közönség előtt akarnám megmutatni. Hahh. Itt persze elvágom a filmet, és kinyögök egy hatost, de látszik, hogy fáj kimondani. A plasztik közben visong, hogy hurrá nyert, pedig elég béna, és ez az arcomra is kiül. Minden esetre nem adhatom a lovat az ötletgazda alá, mert tényleg vissza kéne rángatnom a földre. Na meg nem gólya...
A sztripper fiúk ötletére vigyorgok és lejtek egy aprót, de inkább röhögök, miközben ledobom a pólómat. Vicces egy hatás, de követnek néhányan és kezd elszabadulni a pokol. Ha ezt valaki meglátja... Huhhúúú
-Hééé! - Kiáltok fel nevetve, mikor a hideg, nedves pólóval hozzám dörgölőzik Elee. Egyrészt baromi hideg így hirtelen, másrészt mégiscsak egy jó csaj simul. Forró ez a nap.
-Pasit te választasz! - Tartom fel a kezem, hogy én kiválasztottam a leggázosabb tyúkot, most lőhet egyet a szörfös nyomik közül. Persze mindketten tudni fogjuk, hogy marhaság az egész. Micsoda rinya lesz belől, ha megtudják, hogy totál átverték a kis fejüket. Már előre dörzsölgetem a kis tenyerem.

-Nem,ne már! Lényeg! - Tudni akarom, ha rajtam röhög. Persze lehet, hogy a csirkemelles dologról neki a friss gyólyahusi ugrott be az udvaron, vagy ki tudja. Mi? Elvesztem, ne röhögjön már ki úgy, hogy nem tudom mi van. Még a végén összetöri az egom.
-Hm. - Sunyin elvigyorodom a kérdésre, és azonnal pörögni kezd az agyam, de nincs idő megállítani a számat, hogy ne mondja ki azt, amit nem kéne.
-Ha most azt mondom, hogy elhiszem, bukom a lehetőséget és nyuszi leszek. Ha azt mondom nem hiszem el, akkor viszont nyomulós leszek. Ti nők sosem hagytok arany középutat?! - Szinte felhördülök a felismeréstől. Persze mosolygok, de ez tipikusan az a kérdés, amit sminkelés után szoktak feltenni "Szép vagyok?". Nincs az a válasz, ami ilyenkor megfelelő, mert mindet kiforgatják és véged van.
-Hat. Ha többre vágysz, ahhoz még tenned kell. - Húzom tovább, de bőven megérdemli a tízest. Lehet én is fordítva húztam ki a számot az agyamból...
-7,5! - Alkudozom tovább, de mivel ez pont félúton van a két javaslat között, így ez a végső ajánlatom. Naná, hogy mindezt ördögi vigyorral teszem, így az is levágja, hogy mi a szitu, aki vak. Na jó, az talán nem.
Közben persze jön a hűtés, ami pont ellentétes hatás vált ki, és nem is szívesen engedem el az eredményhirdetésre. Nesze nekem. Pedig csak egy papírt akartam, meg egy kávét, és itt vagyok félpucéran egy vizes csajjal, meg egy halom gyökér gólyával. Kicsit elszálltunk.
-Micsoda választás! - Súgom Elee-nek, hogy csak ő hallja, és érzem én, hogy ez a bosszú az én választásomért. Tipikus. Jó kis páros lesznek.
A következő mondaton csak felvinnyogok, de igyekszem nagyon komolyan bólogatni, hogy igen-igen, jelentkezzetek.
Persze még előtte elkapom őket egy csoportképre, hogy így vizese-félpucéran pózerkedjenek egy sort, hogy majd röhöghessünk utólag, aztán magamra kapom a pólóm és az elszivárgó emberek között utat törünk magunknak valamerre a meneküléshez. Leginkább a kocsimat célzom be, aztán kiderül, hogy ki merre menekül. A délután hátralévő részét úgyis valami akció tervvel töltöm, hogy miként ne ismerjenek fel ezek soha többé.