Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Stanley Collins
Kedd. Nov. 22 2016, 20:33 by Stanley Collins

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

Top posting users this month
Samuel T. Collins
 
Eric A. Blake
 
Reeven Callagher
 
Felix Kaleolani
 
Leopold K. Lindhardt
 
Suzanna Crystal
 
Quentin Collins
 
Kőrösi Noel
 
Dominic Tveit
 
Louis Tagliavini
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 Psyco in the school - Elee & Mark

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3
SzerzőÜzenet
Elenore O'Hara
Vizuális kommunikáció
Életkor : 24
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 804

TémanyitásTéma: Re: Psyco in the school - Elee & Mark   Kedd. Okt. 28 2014, 13:31

Gyanús nekem, nagyon gyanús. Pillanatok alatt átlát rajtam, mint egy lyukas szitán. Tuti, hogy van valami különleges képessége!
- Akkor jobb, ha nem félsz a sötétben… - mosolygok rá, mert – ha megmaradunk a lélekbúvárkodásnál – vannak igen csak sötét részek az életemben. És bár le tudnám csapni a magas labdát, ezúttal nem teszem, mert még a végén itt hagy, és stoppolhatok vissza az egyetem parkolójába. Érdekes fickó, és kíváncsi vagyok rá, Markra, hogy miért olyan, amilyen, hogy mitől találom vonzónak, és mégis miért nem zavar el, ha ennyire nem vagyok az esete. Rejtély, ködös, homályos rejtély, én pedig szeretek nyomozgatni. Igen, szükségem van arra, hogy halljam, vagy legalább lássam a másikon, hogy jó nőnek tart. Törött lelkű lány vagyok, aki mindig minden körülmények között kívánatos akar lenni, még ha ezzel meg is alázza magát. Mit is mondott Josh? Hogy elaprózom magam… Ja, végül is így is lehet mondani.
- Hát, pedig… Úgy kezdtem valaha, csak… A meló kihozta belőlem az állatot. – összeszorítom az állkapcsom, ahogy bevillannak emlékek. Nem volt egy kellemes időszak az átalakulás; amikor még a lelkiismeret gyakrabban szól közbe, amikor az ember harcol magával, amikor el kell döntetned, hogy jó kislány maradsz és nem kapsz melót, vagy megtanulod elviselni a ranglétra felsőbb fokain álló gusztustalan férgeket és a követeléseiket, és sikeres leszel. Akkor még azt hittem, hogy majd elmúlik, ha már lesz nevem. Ha már nem a kis kezdő leszek, hanem az a lány, akiért kapkodnak a megrendelők. Csakhogy nem így lett, sőt, egyre több fejes kért tőlem ezt-azt, ahogy egyre többen kértek engem a termékük reklámozásához.
- A gáz az, hogy olyan lehetetlen elvárások elé állítják a lányokat, ami már undorító. És akinek nincs más lehetősége a felszínen maradásra, az megpróbálja megugrani a lécet. És még az sem garancia a boldogulásra, ha sikerül… - beletúrok a hajamba, mert én is csak egy hajszállal kerültem el a bulimiát. Épp időben léptem le, bár sokaknak ez nem sikerült. – Tudod, a lányok többségét hitegetik mindenfélével, és jó melókat adnak, türelmesek velük, amíg elhiszik, hogy ez tényleg egy álommeló. Amikor felégetnek minden hidat, akkor jön a feketeleves… - mindezt csak azért mondom el, mert nem szeretnék belemenni egy „mit sírtok, ti választottátok” jellegű beszélgetésbe, mert már sok ilyenen túl vagyok. Apa is így kezdte az elején, amikor még dühös volt. Aztán rájött, hogy nekem csak Ő van, és ha Ő is ellenem fordul, akkor esélyes, hogy nem lát többet.
- Csak egy picit, mi? – felnevetek, mert hát igen, van velem baj elég, és tisztában vagyok vele, hogy elég csekély az esélye, hogy csak egy picit legyek akaratos. Mindenesetre édes, hogy próbálja elhitetni velem, hogy még nem vészes a helyzet. Persze, tudom én, hogy soha nem késő megváltozni, csak akarni kell. De én mindig halogatom az ilyesmit… Megrázom a fejem, mert én már nem kérek semmit, én most estig nem eszem, de hát nem is csodálkozom, hogy Ő még kér valamit, elvégre a pasik, főleg az ilyen alkatúak általában rengeteget esznek.
- Igen, bár ez meg sem közelíti a valóságot. – mosolygok, érzem, ahogy lazulok, mert ez a téma kedvez nekem, erről órákig tudok csacsogni. Hogy szeretem őket, az nem kifejezés! Imádom őket, rajongok értük, néha talán jobban is kedvelem őket, mint az embereket – Nekem a lovak az életem, én ott vagyok otthon, és szeretnék velük foglalkozni hivatásszerűen.
Jó is lenne, saját istálló, tanítványok, csikók, versenyek… Ó, istenem, annyira rózsaszín ez az egész, hogy már szinte szemfájdító!
Vissza az elejére Go down
Mark Demyan Ivanov
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : Naplopó
Hozzászólások száma : 447

TémanyitásTéma: Re: Psyco in the school - Elee & Mark   Kedd. Okt. 28 2014, 14:58

-Nem félek én semmitől! - Ilyen egy kemény orosz. Még ki is húzom magam és éppen csak a mozdulat hiányzik, hogy a mellemre verjek az öklömmel, hogy tudassam, milyen kemény is vagyok. Szerencsére nem teszem. Még a végén valami viking hatását kelteném, és még nincs itt a halloween, hogy ezt kimagyarázhassam...
A modellkedésről szóló történetét figyelemmel kísérem, helyenként az ajkam is megremeg, ahogy hallom a dolgokat. Tény, hogy nem konkretizál, de bőven akad fantázia abban a nagy tök fejemben és el tudom képzelni, hogy mi minden történik.
-Az a nagy baj, hogy ezt valamilyen szinten maguk a lányok is elrontották. Lévén, ha senki nem lenne olyan, hogy bármit bevállal, csak azért, hogy neve legyen, akkor nem lennének extrém kérések. Viszont mindig akadni fog olyan, aki bevállalja, és onnantól az a szint. Ha nem vállalod, mehetsz a sunyiba... - Ez persze az élet minden területén így van... Minden munkahelyen akad egy családmentes, anyuci pici fia/lánya, akinek max egy macskája van, és senki nem várja haza. Unalmas, sivár élete van, amit a munkába öl. Ezáltal éjjel nappal dolgozik, megfelel, a főnök pedig mérceként használja, hogy az a szint. Viszont az értelmes emberek nagy része erre képtelen... Nem tud droid lenni, mégis az az elvárás. Nem nagyon tudok dűlőre jutni, hogy headshot minden ilyen nyominak, vagy csak helyre kéne billenteni a nyomorult életüket, hogy ne legyenek ilyen gennyládák? Áh... Headshot. Az gyorsabb és kíméletesebb mindenkinek...
-Egy egészen kicsit! - Rámosolygok, hiszen nincs ezzel baj. Első körben furcsa volt, de kezdek belemelegedni ebbe az ismeretségbe, érteni, hogy miért olyan amilyen. Már csak nekem kéne elmesélnem, hogy helyenként miért vagyok olyan, amilyen, de ilyenekbe nem szeretek belemenni. Maradjak az a kis elmebeteg orosz, akinek hisznek, úgy a legjobb nekem is.
A lovakra terelve a szót ismét felötlik bennem legutóbbi próbálkozásom a pónik terén, és lehet, hogy most itt az alkalom, hogy valaki megértsen. Mármint a képzeletbeli rajongásomat a pónik iránt, amit azért találtam ki, mert unatkoztam és szívatni akartam Lizt, de olyan jól sikerült, hogy nem elégedhetek meg egyetlen áldozattal.
-Még bármi megtörténhet! Megszeded magad grafikusként, aztán elnyargalsz a naplementében... - Nyögöm ki hatalmas vigyorral a képemen. Végülis, ha az ember keményen küzd, biztosan elérhető...
-Egyébként én is bírom a lovakat. Csak én a póni verziót... Főleg, ami színes és seggtetkós! - Közlöm komoly képpel. Kedvenceimet csak körbeírtam és lehet, hogy nem is fogja érteni, hogy miről van szó, de majd szépen elmagyarázom, hogy a pici éneklő lovacskákról beszélek a meséből. ^^ Édesek.
Vissza az elejére Go down
Elenore O'Hara
Vizuális kommunikáció
Életkor : 24
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 804

TémanyitásTéma: Re: Psyco in the school - Elee & Mark   Kedd. Okt. 28 2014, 21:25

Megmosolygom a kis előadását, ahogy kihúzza magát ültében. Mindenki fél valamitől, de én csak azért sem megyek bele a lélekvándorlásba. Ja, nem, az más, akkor meg főleg nem! Szóval nem veszem át a pszichológus szerepet.
Mesélek neki a modellek életéről, hogy milyen ez belső szemmel, a kulisszák mögül, és látom, hogy Ő is úgy gondolta, ahogy anno én; hogy csak öltözködni kell, meg vetkőzni, meg sétálgatni a kifutón, meg pózolni a kamerának. Na, igen, csak amíg odáig eljutsz! A képeken nem látszik, hogy mennyit üvöltenek veled, mire elfogadhatónak ítélik, amit csinálsz. Hogy hány percig kell kifacsart pózokban görnyedned, mire a fotós megtalálja azt a szöget, amiből aztán lő huszonöt képet, te meg megdöglesz, megnyomorodsz, de minimum lezsibbadsz.
- Tehát a mi hibánk… - bólintok csalódottan, hogy igen, Ő is így látja. Remek, egyszerűen csodás! – Tudod… Áh, mindegy, nem érdekes, nem akarom összetörni a kis lelkivilágodat a részletekkel. – nagyot fújok, mert újabb és újabb emlékképek ugranak be, hogy miket is kellett nekem csinálnom egy-egy jobban fizető melóért. Kiráz tőle a hideg.
Széles mosolyt villantok felé, mert legyen, akkor csak kicsit vagyok akaratos, addig jó, amíg így látja. Az ír vér kiütközik itt-ott belőlem, az egyik pont ez, a megtörhetetlen akarat, a makacsság. Van még bőven, például, hogy elég kemény vagyok, ha vitáról van szó, és bár pasikkal nem szokásom, csajokkal már verekedtem össze. Úgy látszik tudja, mit kell kérdeznie, hogy feloldódjak, a lovakról beszélek, hogy mennyire szeretem őket, hogy mi mindent szeretnék elérni, hogy mennyire velük képzelem el a jövőmet.
- Annyi pénzt nem lehet összeszedni… Lovakból csak akkor lesz milliomos az ember, ha előtte milliárdos volt. – mosolyodom el, mert ez tény, ahhoz, hogy egy lovas vállalkozás sikeres legyen, hogy ne csak a pénzt vigye, nagyon keményen kell dolgozni: minden nagy versenyen ott kell lenni, placcon kell lenni, de leginkább az első háromban, ott osztják a nagy pénzeket, azok a helyek már többet adnak, mint amennyi a nevezési díj és az utazás költsége volt.
- Röhögni fogsz, de van ilyen! – halál komoly, a sznob lovasok sznob gyerekeinek találták ki a lóra való csillám festéket. Sablont is adnak hozzá, hogy szívecskéket, meg tököm tudja mit tudjál festeni a lovadra. Későn esik le, hogy milyen pasi rajong a kivarrt rózsaszín pónikért, de még talán nincs veszve minden!
- Várj, nem úgy volt, hogy nem vagy meleg? – gyanakodva nézek rá, mert lássuk be, ez tényleg nem átlagos érdeklődési köre egy focista alkatú srácnak. Egy Jégtörőnek.
Vissza az elejére Go down
Mark Demyan Ivanov
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : Naplopó
Hozzászólások száma : 447

TémanyitásTéma: Re: Psyco in the school - Elee & Mark   Pént. Okt. 31 2014, 12:07

Nem is csoda, ha Elee megmosolyogja a flegmázásom, miszerint nem félek semmitől. Részben tőle is félek, pont ezért alakult ki egy kisebb konfliktus közöttünk... És még én vagyok a kemény orosz, a sztyeppék királya, mi? Jah...
Minden esetre megjegyzést nem tesz, inkább a modellkedésről beszél.
-Nem, nem ezt mondtam. Biztos van hibás a megrendelők között, a lányok között, és mindennemű egyén, aki körülöttetek forog hibázhat valamiben. Legfőképpen már az gáz, amilyen dolgokat elvárnak tőletek, de mondd azt, hogy nem volt valaki aki elkezdett igent mondani anno a legőrültebb dologra is... A szereposztó dívány sem véletlen alakult ki... - Tény, hogy van, akinek nincs más választása, és az is, hogy minél őrültebb dolgokat vállal el valaki, annál őrültebb elvárások követik egymást a jövőben... Végülis részben a lányok is hibásak, igen... Valószínűleg ebben nem fogunk dűlőre jutni, hiszen ő benen volt, én meg soha nem is leszek és nem is akarnék...
Szerencsére mindketten felismerjük a tényt, hogy a másik meggyőzése nem fog menni és inkább másfelé kalandozunk. Pacigolunk. Jó az.
-Jó, tudom is én, hogy mennyibe fáj egy ló... Minden esetre feladni azért nem kell elsőre. - Ha mindenki így állna mindenhez, hogy lehetetlen, akkor sosem lennének sikersztorik. De hát Elee makacs. Majd rajzolgat pacikat, csinál velem egy pacis animációs filmet és meggazdagszunk. Ennyi.
Hogy megemlíti, hogy vannak seggtetkós pacik, azon csak felhúzom a szemöldököm. Egy dologról beszélünk? Ki az az állat, aki kivarrja a lovát? Nem fáj annak a szegény állatnak? na meg a szőre... Mi?
Erre persze megint bedobja, hogy b*zi lennék... OMG...
-Most mégis mi a halálért lennék meleg? Bírom a My little ponyt, és aszittem, hogy találtam egy megfelelő lovas beállítottságú valakit, de úgy tűnik a fene nagy Amerikában minden csaj előadja, hogy mennyire béna egy mese ez. Hát milyen kislányok voltatok ti? - Tényleg értetlenül állok előtte. Liz nem szereti, mert kemény kiscsaj volt... de aki szereti a lovakat, az hogy nem? És miért vagyok ettől meleg? Furák ezek az amerikai lányok... Ezek szerint Liz lezbikus, mert állítása szerint egy Superman babával játszott és lelézerezte a pónis kislányokat... Vagy csak kamuzott, mert ezek szerint itt nincsenek is póni rajongó kislányok... Szörnyűség...
Vissza az elejére Go down
Elenore O'Hara
Vizuális kommunikáció
Életkor : 24
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 804

TémanyitásTéma: Re: Psyco in the school - Elee & Mark   Pént. Okt. 31 2014, 22:38

Elfogult lennék? Vagy épp hogy nekem van nyitva a szemem? Kétségtelen, hogy kicsit sötétebben látom a modell szakmát, mint mások, mert én onnan jövök, de valahogy mégis csalódás, hogy Mark is azok közé a véleményalkotók közé tartozik, akik nem foglalkoznak a háttérinfókkal, még ha eléjük is tárják azokat.
- Nem mondom, csak… Nincs csak. Valaki egyszer igent mondott, ezzel trendet alakított ki, és szerintem már többszörösen el van átkozva. – megvonom a vállam, nincs értelme feszegetni a témát, tényleg nem akarom a mocskos részletekkel traktálni, még a végén elmenne az étvágya.
Kellemesebb téma felé evickélünk, kérdés, hogy ez milyen ellentétekre derít majd fényt. Állok elébe, lovakban eléggé otthon vagyok.
- Sokba, ha érdekel, levezetem neked szívesen. – mosolygok rá, mert hát nem véletlenül úri sport a lovaglás, elég vastag pénztárca kell hozzá. Szegény Apát rendszeresen lesápasztom, de már kezdi megszokni, hogy a kicsi lánya félelmetes tempóban dobálja ki az ablakon a zsák pénzeket, amiket a család vért izzadva takarított meg. Jó, azért nem kellett beledögleni a melóba soha, csak jókor kell jó helyen lenni, ami a kis koboldoknak hála nagyon megy a családnak. Oké, a koboldokat ki lehet hagyni…
- Ó, eszemben sincs feladni, hidd el! – nevetek, mert a lovaimról soha nem mondanék le. Inkább nem eszem, de nekik mindenük meglesz! Aztán látom a fején, hogy a lótetoválás kissé megrázza, ezért jobbnak látom, ha megmagyarázom: - Ja, nem úgy! Csak tudod, vannak ilyen tartós festék cuccok, amivel a kislányok telefirkálhatják szerencsétlen jószágokat. Csillámos mintákat tesznek a lovacskájuk popsijára, adnak hozzá sablont is, hogy ne lehessen elcseszni…
És tényleg! Vannak olyan emberek, akik ezeket megveszik! Egy valag pénzért, mert persze az ilyen szarok mindig csillagászati áron vannak.
- Hé, csak ugratlak! – jesszus, ne már… - Amúgy meg, nem követtem az ilyen jellegű eseményeket. Én inkább kisautókkal játszottam, meg plüss lovaim voltak, de a színes-szagos csillogós műanyag pónikat nem csíptem, azokkal nem lehetett aludni, túlságosan nyomják az embert…
Nem voltam egy tipikus kislány, de azért Barbiek tömkelege volt a szobámban, persze volt lovas Barbie is, meg rock sztár… Szóval ja, voltak kislányos játékaim is, de azért igyekeztem mindig Apára hasonlítani. Nem volt más példám…
Vissza az elejére Go down
Mark Demyan Ivanov
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : Naplopó
Hozzászólások száma : 447

TémanyitásTéma: Re: Psyco in the school - Elee & Mark   Kedd. Nov. 04 2014, 15:38

Nem úgy tűnik, hogy rövid időn belül zöld ágra tudnánk vergődni modell fronton, de biztosan neki van igaza, hiszen ő járt benne. Ennek ellenére akkor is úgy hiszem, hogy valaki mindig elindítja a lavinát, és nem ok nélkül lesz valami átkozottul rossz. Persze van fantáziám és el tudom képzelni, hogy hány lányt zaklatnak a kedves munkaadók, menedzserek, vagy akármik. Vagy éppen ruhátlan fotózások halomnyi árgús férfiszem mellett. Nem kellemes, de tényleg hiszem, hogy nem kötelezhetnek erre senkit... Akinek ez sok, az ne csinálja... Sok ilyen szakma van. Aki nem bírja idegekkel, az mehet a fenébe. Minden esetre sem nem vagyok nő, sem nem vagyok modell, így dunsztom sem lesz róla soha...
Szerencsére Elee okosabb nálam és felismeri, hogy úgysem tudjuk egymást meggyőzni az igazunkról, így inkább hagy szamárnak lenni és továbblép.
-Szerintem el tudom képzelni, de mesélj! - Széles mosoly jelenik meg az arcomon, szívesen meghallgatom, hogy mibe is fáj a pacik fenntartása... Gondolom az alján kezdi úgyis, hogy kell egy muksó, aki eltakarítja a trágyát, és neki fizetni kell a kedves kis bérét... No de ki tudja még mi van? Biztos a versenyek is szép összegbe kerülnek, ha egy ekkora állat beteg lesz, akkor az orvos is megáldhat egy szép csekkel... Ki tudja? Sosem voltam lovak között, annek ellenére, hogy nagy pónimániámról teszek folyton tanúbizonyságot.
-Nagyon helyes. Akármilyen szarnak tűnik a helyzet, feladni sosem szabad. Mivé leszel akkor? - Rendkívül drámai tudok lenni, így nem csodálnám, ha simán kiröhögne... Persze ettől függetlenül tényleg hiszem, hogy az álmok visznek előre és sosem adhatod fel... Akkor elborít a világ szennye és alatta maradsz.
-Ez komoly? - Bután nézek rá, mikor levezeti a tetkós pónit. Tényleg ilyen elmebetegek? Remélhetőleg a lovaknak nem lesz tőle baja legalább... Minden esetre igyekszem a szerepemnél maradni és lelkes lesz az arcom, hogy mekkora jóságos ötletek vannak.
-Szóval simán rózsaszínre fújhatom a kis szerencsétlent, és még kaphat egy cuki csillagos tetkót is a hátsójára? Király. Miért nem én találtam ezt ki évekkel ez előtt? Simán meggazdagodtam volna... - És emellett póni szenvedélyemnek is hódolhattam volna. A festék mellett árulhattam volna mindenféle pónis játékot, figurát, matricát és minden egyebet, ami a sok kis burzsuj lurkónak kellhet. Nem értek én az üzlethez... Gyáááhh.
Persze a kedvem nem az fogja elvenni, hogy kaki az üzleti érzékem, hanem inkább az, hogy folyton melegnek hisznek. De nem csak Elee, és ez a legrosszabb... Bezzeg, ha itt rögtön asztalra fektetném, és ellátnám a baját, akkor meg jönne, hogy biztos csak az igazságot akarom palástolni, vagy az, hogy paraszt vagyok, akinek csak pár alkalomra kell valaki. Sosem fogom megérteni a nőket... Ha kedves pasi vagy, azonnal buzi is. Nyilván...
-Kezdem azt hinni, hogy körülöttem tényleg minden csaj pasis beállítottságú... - Nyugtázom, miközben a másik arcát fürkészem, hogy rálelljek a füllentés nyomaira. Nem lehet, hogy még ő is kisautós fajta! Hihetetlen... Bezzeg Demit elfelejtettem megkérdezni, hogy pónis-e, vagy autós... De amennyire elvolt a "kutyuskákkal", ő szerintem pónis lenne... Mindig rossz lóra teszek. Ejh...
Vissza az elejére Go down
Elenore O'Hara
Vizuális kommunikáció
Életkor : 24
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 804

TémanyitásTéma: Re: Psyco in the school - Elee & Mark   Vas. Nov. 09 2014, 23:08

A modellkedés kemény dió, de valahogy mindig az. Mindenki másképp áll hozzám, amikor elejtem ezt az információt. Van, akinek leesik az álla, van, aki fintorog, van, akinek beugranak emlékek, hogy „jaaaaaaa, tééééényleg!” A többség mégis olyan, ahogy Mark is látja; ne panaszkodj, te akartad. Nincs értelme magyarázkodni, győzködni a másikat, egyszerűbb, ha legyintek és lapozok.
- Komolyan érdekel? – kicsit félrebillentem a fejem, és kíváncsian nézek rá, meg akarom fejteni, de azt hiszem, tényleg érdekli – Hát jó. Első körben veszel egy lovat. Ott már csak rajtad múlik, hogy mennyit szánsz rá. Aztán, vagy inkább előtte, keresel egy helyet, ahol jó pénzért tartják neked. Havi 250-300 dollárért már rendes helyet találsz. Akkor ugye kell felszerelés, az sem olcsó mulatság, bár itt is tudsz spórolni a minőséggel, de a rossz minőség nem örök darab. Állatorvos félévente egyszer, de évente minimum, patkolás két havonta, lovas vagy edző fogadása… - vészesen fogynak az ujjaim, inkább elhallgatok, mert így kimondva, levezetve ez tényleg elég durva összegre rúg évente, és akkor most csak egy lóról beszélgetünk. Nekem négy van. Beharapom az ajkam, ahogy kezdem megérteni Apa álláspontját, de nekem tényleg ez az életem!
- Hogy mivé? – felhúzom a vállam, és elnevetem magam – Nem tudom. Legalább félprofi versenyző szeretnék lenni, aztán edzősködni. És akkor ott van a szakma, amit tanulok, amivel szintén szívesen foglalkoznék; mesefigurák, reklámok, weboldalak… Lehetőség milliónyi, csak szakosodni kéne.
Feladni? Én? Ohó, hát nem szokásom, de hát nem ismer, honnan is tudhatná? A modellkedés, az más. Ott választanom kellett, hogy szembeköpöm magam, vagy feladom. A kisebbik rosszat választottam, és megtanultam, hogy néha jobb lemondani az egómról, hogy a későbbiekben tükörbe tudjak nézni.
- Egészen komoly. – bólintok, és előhalászom a telefonom, hogy keressek egy képet. Találok egyet, nem is telik sok időmbe, és felé fordítom az almásomat – Most már elhiszed? Azt csinálsz, amit akarsz, nem fáj nekik, nincs semmilyen egészségkárosító hatása, csak hát… Hülyét csinálsz magadból, szegény állatból, de leginkább mégis magadból, igen.
Na igen, én is mindig utólag jövök rá, hogy mivel lehetne nagy üzletet csinálni. Csak olyan egyszerű dolgokkal, mint az a csávó, aki kitalálta a papír gallért az elviteles kávés poharakra. Milliárdos, pedig minden darab után csak 50 cent jár neki…
Félrebillentett fejjel nézem, ahogy kissé bemorcul, hogy megint a meleg téma felé kanyarodok. Igazán bizonyíthatna most már valahogy, hogy nem az… Persze, nem gondolom komolyan, pontosan láttam a fején az udvaron, hogy nem a pasikat figyeli…
- Ó, hát csajos vagyok én! Igaz, akkor kezdtek el érdekelni az igazán lányos dolgok, amikor nőni kezdtek a melleim, és már kétségtelen tény volt, hogy belőlem nő lesz. – nevetek, mert igen, kezdetben tűzoltó akartam lenni, meg katona, de Apa nem engedett volna semmilyen erőszakos környezetbe, akkor jött az autószerelés, de azt mondta, az nagyon mocskos meló, ki tudja, mennyire átvitt értelemben? Aztán jöttek a nőiesebb tervek: színésznő, énekesnő, hercegnő… Végül maradt az élsport. Az sem rossz, nem igaz?
- Lehet, hogy vonzod a pasis csajokat… - magas labda, most mégis hagyom elszállni. Elég volt a vérszívásból, különben is, rám lett szólva, hogy ne legyek ennyire szex központú!
Vissza az elejére Go down
Mark Demyan Ivanov
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : Naplopó
Hozzászólások száma : 447

TémanyitásTéma: Re: Psyco in the school - Elee & Mark   Hétf. Nov. 17 2014, 12:16

A modellkedés témáját hamar sikerül lezárnunk. Valószínűleg nem vagyok elég megértő, és inkább rám hagyta. De hát mit is láthatnék a dologból, ha nem volt hozzá közöm soha? Lényegében mindegy is talán.
A lovakra terelődünk inkább, s míg ő mesél, én befejezem az untánrendelés elfogasztását is, és csak bámulok a másikra.
-Két havonta kell patkoltatni? Mi a túrót csinálsz egy fémdarabbal, hogy ilyen gyorsan eltűnik róla? - Nem vagyok egy észlény, de még az autógumi sem kopik ilyen gyorsan, pedig az aztán nem fém. Minden esetre valóban nem lehet olcsó így levezetve a dolog...
-Mindezekből pedig még kimaradt, hogy zabálnia is kell, amit gondolom nem a mezőn legelészés tesz ki... - Gyanítom, hogy aki ilyen komolyan veszi az nem éri be némi zsenge zölddel, hanem valami speckó tápot szerez a négylábújának... Kemény. Bár, ha azt vesszük, mikor megdöglik, esetleg eladhatja a húsát, bőrét, a csontjából meg főzhetnek ragasztót, vagy szappant... Ment ez régen is, biztos most is dívik... Megemlíteni persze nem merem, még poén szinten sem, mert amennyire el tudunk beszélni egymás mellett, még félreértené és a képembe öntené a maradék kávéját. Kicsit fanatikus lovasnak tűnik, így az állat halálát emlegetve gyaníthatóan hamarabb lennék én halott, mint a nyamvadt paci.
-Az veled a baj, hogy túl sok minden érdekel behatóbban. Valamelyiket fel kell adnod. Kétlem, hogy napi 24 óra elég lenne arra, hogy minden álmod megvalósítsd. - Húzom el a szám. Legalábis, ha érdekli az a meló, amit tanul, az egy napi átlagos állás keretében is elég sok időt elvesz. Feltéve, ha nem kell túlórázni, ami valljuk be, valszeg nem így lenne. Ha még hazaérés után szeretne pár kör ügetni, akkor esélye nincs, hogy legyen családja, akivel foglalkozik, vagy éppen kevesebbet fog aludni. Legalábbis szerintem nem tűnik túl kivitelezhetőnek, hogy megfelelő mennyiséget tudjon készülni félprofi versenyzőhöz és még dolgozzon is mellette, valamint élő ember maradjon. Necces, de hát majd tudja Elee, hogy mit csinál. Nem egy elveszett lány.
A díszíthető pacikhoz érve hamar képet kutat nekem, én pedig érdeklődve fordulok a telefonja felé, majd kitör belőlem a röhögés.
-Azért a ló fején abszolút látszik, hogy "Ember, kinyírlak, ha ezt más is meglátja". - Mutogatom a macskakörmöket röhögés közben. Szerencsétlen állat brutálisan néz ki és tényleg nagyon gáz.
-Ha mondjuk csak egy szív lenne a popóján, még aranyos is lehetne... - Mint az igazi pici pónik. Azok sincsenek agyon díszítve... De ez. OMG...
A kitörő örömöm akkor kezd alább hagyni, mikor ismét melegítjük a témát, ám hamar kivágja egy jól irányzott poénnal az egészet. Fejemet ingatva vigyorgok a másikra, s már nem is emlékszem az egészre.
-Akkor jöttél rá, hogy most már neked is van mivel játszani? - Ahh. Béna poénok ezrei... Mark barátom, tanulnod kell még neked ezt. Abból indultam ki, hogy a fiúknak már kicsi koruk óta van mivel játszani... A lányoknak ezek szerint el kell érni a serdülőkort. Hm. Ki tudja. Bár a mai lányok még nem is serdülnek, mikor már a fiúkéval játszanak... khm...
-Vagy látens buzi vagyok... Mondd ki! - Tudom, hogy ezt akarja. Szinte érzem minden porcikámban, hogy nem azt akarta mondani, amit... Értem én. De hát akkor megmaradok a buzi jóbarát kategóriában. Nem ő az egyetlen ilyen csaj.
Az éttermi levegőből viszont úgy érzem, egy időre elég. Túltelítődtem kajával, illatokkal, és lassan a kajakóma is beáll, így érdeklődöm felőle, hogy Elee hogy látja, rendezhetem-e a számlát, vagy kér még valamit? Amennyiben persze nem, akkor fizetek, aztán gondolom elhagyjuk a helyet. Nem mintha terelni akarnám, hogy elég volt belőle, de minek üldögéljünk itt tovább? Nem vagyok egy úriember, mi? Shit...
Vissza az elejére Go down
Elenore O'Hara
Vizuális kommunikáció
Életkor : 24
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 804

TémanyitásTéma: Re: Psyco in the school - Elee & Mark   Kedd. Nov. 18 2014, 23:10

Pörgetjük a témákat rendesen, de persze van egy, aminél mindig leragadok: lovak. Évekig tudnék egyvégtében beszélni ebben a témában.
Hangosan felnevetek, ahogy értetlenkedik. Nagyon régen volt, hogy nekem ezek a dolgok furának tűntek, és már nem is emlékszem, én hogy képzeltem az ilyesmit, de úgy biztos nem, ahogy Ő gondolja.
- Nem tűnik el! – rázom hevesen a fejem, miközben próbálom rendezni a vonásaimat – Tudod, a lónak a patája folyton nő, de a patkó miatt nem tud kopni. Szóval két havonta le kell szedni a patkót, meg kell körmölni… le kell reszelni a patáját és újra megpatkolni.
Hú, hát… Basszus, ezt még soha nem kellett elmagyaráznom, de valószínűleg tényleg csak nekem ennyire egyértelmű, illetve nekünk, lovasoknak.
- Hát, azért nem otthon tartom a teraszon… A bértartás azért ennyi, hogy legyen helye, kapjon enni, inni, almolják, karámozzák, mozgassák, ha nem jutok ki… - elhalkul a hangom. Basszus, én saját istállóra vágyom, és ez marha sok meló. Szóval lassan tényleg döntenem kéne; lovarda tulajdonos akarok lenni, vagy a szociális életemet akarom aktívan tartani és normális melót kéne szereznem? És mi van, ha saját cégem lesz, mellette versenyezgetek, és amikor befut a cégem, akkor csinálok lovardát? Ó, jesszus, ne már, nem akarok ennyire komolyan gondolkodni! Most biztos nem!
- Igen, tudom. Majd alakul… - igen, elég jól látja, hogy túl sok minden érdekel, pedig már ez is egy szűkített verzió. – Jaj, hát akkor sem lenne elég 24 óra, ha fele ennyi minden érdekelne. – csak legyintek, mert majd alakul, minek ezen görcsölni? Belefér amennyi belefér, a többi meg marad holnapra.
Jót mulatok, hogy mit szól a festett lóhoz, hát tényleg elég gáz a történet, de hát Ő akarta... Hangosan felröhögök, ahogy a „csak egy szív” kezdetű gondolatot mondja. Hát, nem tudom, nekem a ló az ló, nem kifestő könyv. Nehezemre esik, hogy Ő ezt most komolyan gondolja.
- Jaaaa, tudod, addig abban reménykedtem, hogy majd máshol kezd el nőni valami más, hogy legyen mivel játszani… - biggyesztem az ajkam, de nem bírom sokáig, hamar elnevetem magam. Neeem, hagyjuk már, hogy a lányoknak nincs mivel játszaniuk serdülésük előtt!
- Te mondtad! –nevetek és feltartom a kezem, hogy én ártatlan vagyok. Sokkal oldottabb már a hangulat, mint nem is olyan régen. Kezdünk ráérezni egymásra, lassan összecsiszolódunk, nem lesz ez rossz. Hálás mosollyal köszönöm meg neki, hogy meghívott reggelire, és aztán kérek tőle egy fuvart vissza az autómhoz. Mindenki mehet a maga útjára, a telefonszáma megvan, elérjük egymást, ha úgy alakul.
Vissza az elejére Go down
Mark Demyan Ivanov
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : Naplopó
Hozzászólások száma : 447

TémanyitásTéma: Re: Psyco in the school - Elee & Mark   Pént. Nov. 21 2014, 16:16

Hamar rájöhet az ember lánya, hogy nem vagyok éppen atomfizikus, főleg, ha nem olyan a téma, ami szívemhez közel áll, mert akkor arról aztán tényleg semmit nem tudok. Mint egy ötéves... Talán ezért is nem buknak rám a nők. Nincs túl sok eszem, de azért szerethető vagyok. Csak nem úgy...
-Na várj, de akkor minek a patkó? Megpatkolod, hogy ne legyen baja a patájának, de le kell szedni, mert nem tud kopni. Nem egyszerűbb, ha kopik a patája magától? - Vagy akkor már túlzottan kopna? Sosem foglalkoztam lovakkal, és akkor sem értek ehhez, ha felróják, hogy hülye vagyok, ennyit illene tudni. Hát ez az általánosan művelt egyén nem én vagyok. Nekem rohadtul fura, hogy minek bonyolítják ezt túl. Patkó, meg nem patkó... Na meg aztán biztos meg lehet ülni a lovat nyereg nélkül is, csak az úrikény követeli meg, hogy drága nyerget vegyél... Csóri ló amúgy is biztos baromira imádhatja, hogy cipelhet valakit. Főleg, mikor kis dagi úrigyerekek ülnek a hátán. Szerencsétlen állat... Minden esetre nem az én dolgom, hogy megvédjem őket, még csak vega sem vagyok, de azért agyalok fura dolgokon.
-Ahha. Szóval ez ilyen lóvoda... - Mármint ló óvoda, ahol óvják a szegény párát. Világos. Igazából nem is rossz dolog. Főleg a tartónak, ha akad olyan, aki csak megveszi a lovat, mert van rá keret, aztán beküldi egy ilyen paci megőrzőbe. Keresnek rajta, azt csinálják, amit szeretnek, a patásnak meg jó helye van. Jó kis biznic ez a lózás.
-Végülis az emberek 99%-ának duplaannyi idő kéne, mint ami rendelkezésre áll... - Sokkal jobb lenne, ha több idő jutna mindenre. Akkor mindenki foglalkozhatna mindennel, ami érdekli és nem kéne csak elekóstolgatnia, vagy csak egyet választania. Szerencsések, akik mindenben ki tudnak teljesedni.
Persze ez az ember nem én vagyok, hiszen ha össze tudok akasztani pár normális csajt a béna viselkedésemmel és nem kerülök éppen balhéba, akkor már szerencsés napom volt. Ma mondjuk majdnem összejött mindkettő. De persze nekem ezt is el kell k*rni és lemaradni valakiről, de akkor is kihasználás szaga volt. Gyökér egy csávó vagyok, ez van... Át kéne lassan gondolnom magam, hogy most csajozógép akarok lenni, vagy valami érzelmes kis mócsing? A kettő együtt nem megy.
-Na jó, ne gondold komolyan. Totál beteges és gyökérség ez a szar. Mennyivel viccesebbek azok az állatok, amik önmagukban mintások! - Mármint rengeteg olyan fotót találni a neten is, amin a saját bundájuk színe tér el vicces formában. Bajszos macskák, vagy szív mintás kutyák. Ezereszer viccesebb a természetes, mint egy ilyen csicsaló. De azért a pici pónik aranyosak. Tény, hogy most már kezdem átlátni, hogy mire is ösztönöz egy két idiótát. Hm... Attól még cukik.
Hogy éppen a tini Elee mivel játszott, azon csak jót röhögök. Veszi a poént és jobbat kreál belőle. Abszolút nem pálya ez a csaj. Túl hülye vagyok én hozzá, de azért csípem a társaságát.
-De gondoltad! - Vetem be a nagy trükköt, hogy tudom én, nem olyan ártatlan a másik.
Azzal jókat vigyorogva fizetek, meg szállítom vissza az iskolához, aztán békében el is válunk.
Lesz min agyalnom a nap hátralévő részében. Lehet ideje lenne végig gondolni, hogy mennyi érv van amellett, hogy meleg lennék... F*ck...
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: Psyco in the school - Elee & Mark   Today at 00:53

Vissza az elejére Go down
 

Psyco in the school - Elee & Mark

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
3 / 3 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3

 Similar topics

-
» Psyco in the school - Elee & Mark
» Ki(be)rúgni abból a bizonyos hámból - Seb & Elee

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: A világ legvégén :: Frances épületek :: Archívum-