Elee&Richard

+18
Nyugalom megzavarására rendkívül alkalmas B+

Bolti lopás, mi? Hát baszki, kurva kreatív vagyok, de ez van, szépen leszophatja magát mindenki. Átkúrtak az anyagárakkal, de kellett a cucc és pont vígan hígan lefostam, hogy az utolsó dollárokat perkáltam ki. Az ügyfeleim meg basztak még fizetni, de fognak erről gondoskodom.
Reggel fájt a fejem, ezért betéptem. Nem tartott sokáig, de cserébe rohadvány éhes lettem, lóvém meg a már taglalt okok miatt nincs.
Bemászok valami hugyszagú közértben és önkiszolgálok. Régen nagymenő voltam ebben, mostanában annyira nem gyakoroltam de ez is olyan, mint a wcbe szarás, ha egyszer megy onnantól nem lehet elfelejteni.
A boltos nő, már, ha azt a nyolcszáz kiló áporodott zsírt nőnek lehet nevezni, ott mereszti a seggét a kasszában és pillog. Ezt tudják, baszod, pillognak, hogy szarazélet, ezért zabálnak. Én meg azért küzdök, hogy be is tudjam lőni magam és éhen se haljak. Valami nagyon el van cseszve itt. A kabátom alá gyűrök egy zacskós kenyeret, napok kérdése és megeszi penész, de nekem pont tökéletes. A zsebembe sajtot meg valami műfasz ízű szalámit. Kéne még pia, de azért majd visszajövök.
- Fiatalember, mi csi… - ennyit hagyok a hájpacninak, rámripakodik és gurulni kezd utánam, én meg röhögve hasítok kifelé. Az ajtóban viszont nekicsapódik valami sznob kurvának és, mert nagy volt a lendület jól fel is lököm, bár én is borulok vele.
- Baszd már meg hülye picsa! – üvöltök fröcsögve, mert eléggé elpattan az agyam. Feltápászkodom és, mert miért ne alapon, kitépem a kezéből a táskát. Elég burzsujnak tűnik ahhoz, hogy kárpótoljon azért, mert fellökött, mert naná, hogy nem én őt. Azzal nem foglalkozom, hogy neki lett-e valami baja, egy döglődő kolibri utolsó kívánsága is jobban érdekel, inkább csak próbálok minél gyorsabban, minél messzebbre menekülni…

Igazából semmi dolgom nem volt ma, henyéltem, loptam a napot, ahogy egy ráérős gazdag picsához illik. Estére meg persze teljesen felpörögtem, mert nem ám, hogy napközben levezessem az energiáimat, minek az? Ugye! Valami kalandra vágytam, és hát mi is lehet kalandosabb, mint ha elzarándokolok LA csúnyábbik felébe, mert ott zajlik az a fajta élet, amire most nekem szükségem van; pucc mentes kocsmák, ahol el lehet hülyéskedni. Mert annyira csúnya környékre nem megyek, ahol már veszélyes az élet, meghalni nem tervezek. Azt sem bánnám, ha valahogy hozzá juthatnék egy kis fűhöz. Tudom, nem szabad meg rossz meg miegymás, de már… Nem is tudom, mikor téptem utoljára, és ma valahogy jól esne. Ez az igazság. A környékemen meg kábé kiröhögnek, ha csak füvet kérsz. Semmi kokó, semmi heroin, vagy más keményebb, drágább cucc. Füvet ezen a környéken csak ovisoknak adnak. Meg onnan amúgy is hamar eljutna a hír Apához, az meg nem hiányzik. Szakadt farmer, surranó, és egy kellemesen dekoltált blúz a partnerem az esti szórakozásban, na meg a taxis, akit leintettem a ház előtt. Nem volt konkrét tervem, amikor beültem hátra, csak az irányt adtam meg, és az a fasza ötletem támadt, hogy veszek egy sört valami boltban, aztán elsétálok egy kellemes kocsmáig, amikor meglátok egy villogó neonú boltocskát.
Kifizetem a taxit, közben hallom, hogy valaki fejhangon sipákol, de nem tudom, mi történt, nem igazán figyeltem. Nem is érdekel, tulajdonképpen nem az én gondom, és errefelé az emberek csak vállat rángatnak, amíg nagy gáz nincs. Nem kérem el a visszajárót, kinyitom az ajtót, de mielőtt kiszállhatnék, valami nekivágódik és visszacsapódik. Egész közelről bámulom az ablakot, meglátszik rajta a leheletem. Aztán óvatosan kinyitom és kikukkantok. Valami csenevész csávó fetreng a járdán, körülötte kenyér, sajt, szalámi és egy női táska. Hamis, de drágának tűnik. Várjunk csak! Mi a bánatot keres nála egy női táska? Kiszállok, megnézem az ajtót, de semmi baja, elengedem a taxit és érdeklődve megállok a srác felett.
- Bocsi, nem láttam, hogy… Jól vagy? – igazából fingom sincs, hogy került ide és honnan és miért, és szemmel láthatóan nagy baja nincs, de basszus, azért engem csak udvariasságra neveltek…

Faszom az egészbe. A lopás sima ügy lenne, ha az a telibekúrt sznob picsa nem áll az utamba és nem taknyolok akkorát a betonon, mint a rohadtélet. Fel kéne gyújtani az egész kócerájt egy szál kerozinos gyufával. A huszonegyesem nyomja az oldalam. Mondjuk fejbe vágnám vele a nőt. Kell egy szál cigi annyira kell, hogy beszarok. Ezen elmélázok egy sort, de pont annyit, hogy nekibaszódjak egy nyitódó sárga taxinak és újfent zakózzak egy igényeset.
- HÁT MI A SZAR EZ VALAMI KIBASZOTT ÁTVERÉS??? KURVA VICCES DUGJÁTOK FEL MAGATOKNAK A KANDIKAMERÁT! – ököllel belecsapnék a kocsiba, de az már a zebránál engedi át a rokinyuggert előzékenyen én meg most pattogok fel. Mi vagyok én, keljfeljancsi?! Röhej. A csajt végig sem nézem, kisebb dolgom is nagyobb annál, minthogy a mellét bámuljam, pedig lenne mit.
- NEKED IS MI A GECI DOLGOD VAN ITT? – üvöltök, mintha muszáj, lenne, de közben az előbb kirabolt picsa is szorgalmasan topog felém. Baszná keresztbe egy sokkoló. A taxiskurva kezébe nyomom a táskát, nehogy már nálam találja, és rámhívja a buzi zsarukat.
- Befogod a pofád és affektálsz. – feljebb húzom a pólóm egy pillanatra, hogy szembenézhessen a kis stukimmal, jobb ha nem baszakodik, lazán lelövöm.
- Lefosom, fuss! – legyintek egyet, nem várom meg, amíg a másik szőke ideér, őt meg már nem hagyhatom hitt, hát kell nekem egy szemtanú?!

A csávókám ordít, mint akinek elmentek otthonról, a hangerőtől alig tudom kivenni a szavait. Kandikamera? Hol? Önkéntelenül körülnézek, keresem a stábot, de sehol semmi. A srác csapkod, mint aki teljesen bolond, de most őszintén, nem tűnik teljesen ép elméjűnek, azt azért lássuk be. Aztán meg csak úgy felpattan, az arcomba ordít, reflexből kicsit hátrébb dőlök, aztán letörlöm az arcom, mert csak sikerült szétköpködnie a fejemet a nagy rinyálásban.
- Jól van már, mondtam, hogy bocs! Jézusom… - forgatom a szemem, teszem fel a kezem, hogy nyugi, nem akarok balhét, de hát most mit kell itt hisztizni? Nagy baja nincs, max lehorzsolta magát itt-ott. Hát most minek kell itt velem ordítozni?
- Hé, mi a… - megfogom a táskát, nézegetem, aztán a táskáról a srácra ugrik a tekintetem, ahogy felhúzza a pólóját. Pisztoly. Baszki, pisztoly van nála! Felugrik a pulzusom, de valahogy nem hiszem, hogy le fog lőni. Nem tudom, miből gondolom ezt, csak azt tudom, hogy sosem fogtam még igazi pisztolyt a kezemben, de biztos tök jó lenne. Felé nyúlok, de visszarántom a kezem, amikor tudatosul bennem, hogy mit csinálok. Ez totál kattant, látszik a szemében, hogy lobog benne az őrület lángja, hát hülye vagyok én? Mögé pillantok inkább, látom, ahogy valami szöszke kászálódik fel a járdáról, meg egy nagydarab csaj is felénk tart. Valahogy rossz érzésem támad ezzel az egésszel kapcsolatban, amikor futásra bíztat és elindul, megragadva a csuklómat magával ránt engem is. Hátranézek, ahogy igyekszem tartani vele a lépést, még hallom, ahogy a szöszke visít valami táskáról, és rájövök, hogy az övé van nálam. Fogom és hátra hajítom, nem kell nekem a feszkó. Futok a csávó mellett, aki meglepően gyors, nekem meg meglepően szar a kondim, ezért a második sarkon lecövekelek és őt is igyekszem megállítani.
- Mi a jó faszom folyik itt? – nézek rá, és nincs időm azon agyalni, hogy vajon meghalok-e még ma vagy sem.

Elegem van baszki, de tényleg! Amióta ebbe a retkes városba jöttem, minden kurvára elbaszódik. Elém jönnek, belém rúgnak, felnyomnak, elejtetnek , kirabolnak és persze kivétel nélkül mindig valami retkes ribanc az oka mindennek. A legszomorúbb, hogy megbaszni egyiket sem lehet, ahhoz túl prűdike az összes.
- Mit akarsz baszki? - a magasba lendítem a kezem, de nem pofozom meg, pedig nem sok híja van. Nőket nem verek, azt nem. Fenyegetés az más, azt bármikor, de verni nem. Menten elvisz az ideggörcs a tespedt seggű vénlány röcög felénk ez meg itt nyúlkál. Ostobákkal vagyok körülvéve.
- Nesze, ezt fogdoshatod! – odahányom neki a táskát, aztán futunk a naplementében romantikusan….egészen addig amíg…előrántom a stukit és felé szegezem.
- ÖSSZESZEDED! – annyira üvöltök, hogy érzem, reggelre semmi hangom nem lesz, de essen belé egy meteor, hát mit képzel? Mit hajigálja, ez nem kislabda! Azt meg pont leszarom, hogy szemmel láthatóan, amit értékesíteni tudok belőle az a rúzs meg valami pamacs, de ez már elvi kérdés. Tudja, hogy én irányítok, és ha azt mondom fogdmegbaszmegaztatáskát akkor úgy szorítja, mintha a semmit érő gyereke lenne.
- Te meg ott maradsz! Nincs annyi golyóm, hogy szitává lőjem a hájadat! – tellegetek a másik csajnak, miért ver engem így az isten.
Ha felvette, ha nem megint futásnak eredünk, de nagyon ajánlom, hogy ne üres kézzel tegye.
- Öcsém, de sznob picsa vagy, a szobádba is mozgólépcső viszi fel, mi? – szánalmas. Mondjuk én is fujtatok kicsit, de azért annyira nem vagyok meghalva, mint ez.
- Hogyhogy mi a fasz? Elgázoltál kocsival és most szépen feljelentelek. – nanáhogy. Jó, hogy táskalopásért nem perlem be, simán eladnám úgy a sztorit, hogy én jöjjek ki jól belőle.
Ekkor azonban hallom, hogy a kék tetvek szirénáznak. Bennem, meg szalad a pumpa, mert ez nem volt bent a forgatókönyvbe.
- Mássz, vagy gecire belekeverlek! – biccentek a kerítés felé, ezen át, aztán két sarok és már színünket se látják. Arra a környékre még ők se mernek járkálni.

Tárgy: Re: Elee&Richard Hétf. Nov. 09 2015, 22:24

Azt hiszem, az aggodalmas agymanóm kezd teret nyerni magának a vezérlőpult mögött; egy susogó hangocska mintha épp arra utalna csendesen, hogy talán, de tényleg csak talán, nem volt ez a kalandozás olyan bölcs gondolat. Alig szálltam ki a taxiból, sőt, szigorúan véve ki sem szálltam, és máris balhéba keveredtem. A hang csak erősödik, ahogy a szívverésem gyorsul a pisztoly láttán. Eltűnik a mondatból a talán, szimpla ténymegállapítássá válik, hogy ezt most nagyon elbasztam. A kíváncsiságom mégis erősebb, mint az ép eszem, csak így lehetséges, hogy nyúlkálok a fegyver után. Mégis mit képzelek tulajdonképpen? Hogy simán hagyja, hogy kezembe vegyem a fegyvert? Na persze, mert ez valami elbaszott filmforgatás, nem? Hagyjuk már! Meg is kapom a jutalmamat, amikor befenyít. Összerezzenek, várom az égető érzést az arcomban, de nem kapok, csak fenyeget. Mázlim van. Kicsit ki is józanít, hagyom, hogy magával húzzon, már nincs kedvem kérdezősködni, jobban járok, ha most futok, aztán majd kitalálok valamit. A táskát eldobom, de talán nem kellett volna, mert már kapom is az arcomba a fegyver csövét, és egy pillanatra megszűnik a külvilág. Csak a hideg acélcső van, mint a Bond filmek elején. Az üvöltés ránt vissza az adrenalintól tocsogó életembe, és már nyúlok is a táskáért, nem szeretnék meghalni. Kezd beütni a pánik, de igyekszem kordában tartani.
- Nem, baszd…meg…lift! – pihegek, de megengedek magamnak ennyi szarkazmust. Mondjuk, végül is nem is hazudok, elvégre a lakásom az épült tetején van… Nem, ebbe nem most kéne belemenni.
- Gázolt el a bánat, hát mit kell nekiugrálni a kocsiajtónak? – most már kezd nagyon elegem lenni belőle, fegyverrel fenyeget, meg pofonnal, meg fegyverrel, meg rám sóz egy lopott táskát, és akkor még itt pattog, hogy feljelent. Az isten verje meg, én csak egy jót akartam sörözni, miközben az aktuális NFL meccs megy a háttérben és talán összekapartam volna magamnak valami helyes hobbi focistát. Azok elég jó kiállású pasik… Ehelyett itt vagyok egy kis csenevész elmebeteg pszichopatával, és kurvára menekülök, pedig nem csináltam semmit!
Meghallom a szirénákat, és egy pillanatig megkönnyebbülök. Aztán azonnal újra pániktól turbózva kezd verni a szívem. Másszak? Hova? Óhogy… Az isten áldja meg, hát mi vagyok én, valami pókember? Szememet forgatva sóhajtok, és lépek a kerítéshez. Kezemben még mindig ott szorongatom a táskát, nemes egyszerűséggel áthajítom, és aztán tanácstalanul szemlélem a dróthálót, hogy ezt mégis hogy. Kezeimmel felnyúlok, fogást keresek, de a drót baszottul vágja a bőrömet, és szerintem a cipőmmel rohadtul nem fogok tudni fogást találni. Nem mintha olyan marhára szeretnék, másszon át, menjen isten hírével, nekem meg lakat a számon, sosem láttam. Embert nem ölt, a táska sem nagy cucc, hát minek pofáznék? Nekem ugyan nem fáj, hogy kirabolt egy szakadt kis ribancot, hagyjuk egymást békén és kész.

Tárgy: Re: Elee&Richard Vas. Dec. 27 2015, 19:05

Mi ez bazmeg valami lajhártetű? Esküszöm az össze telibebaszott istenre, hogy ennél még apám preparált lepkegyűjteménye is gyorsabb lett volna. Sietve szedem a levegőt, valahogy nincs időnk most piknikezni, értékelném ha összekapkodná a kis picsáját és megmozdulna.
- Faszt ugrottam baszod, látássérült is vagy, nem csak járásképtelen? – ugrottam…az, hát csessze keresztbe az ütve fúró, mi vagyunk én kenguru?
Amikor meglátom a kerítést, akkor mondjuk értékelném, mert magas én meg régen másztam, ebből meg azt sem nézem ki, hogy valaha lépcsőzött volna.
- Tapsra vársz ribikém? – hát de komolyan, írásos kérvényt nyújtsam be neki selyempapíron királyi pecséttel?
Azt már jó jelnek veszem, hogy a táskát átdobta már csak neki kéne utána vetődni.
- Talán ha a levennéd a cipődet… - mit hisz, hogy valami nyomorult disney királykisasszony, hogy ebben a gyilkoszerszámban fog kommandózni?
Látom, ahogy vergődik, próbál kapaszkodni és kedvem lenne jót röhögni a bénázásán, csak éppen nem vagyok vicces kedvemben. A zsernyákok mindjárt lemeszelnek.
- Menjél a kurva életbe, megtollak! – ez máshogy nem fog menni. Visszacsúsztatom a pisztolyt az övemhez, megvárom, amíg kicsit felrugaszkodik, aztán ha akarja ha nem jól a seggére markolok. Hm, talán mégis lépcsőzött már életében, el tudnám még fogdozni…
- Egy, kettő, háááárom – anyád pofán vágom. Jól megtolom felfelé, addig nem is engedem el, amíg fel nem ér a tetejére, ott meg már arra baszódik le, amerre jólesik neki.
Közben hallom, ahogy a rádiójukba pofáznak a fakabátok, szopná le a kettőhúsz mindet. Balra nézek, onnan jön a hang, és ekkor, gúnyosan felröhögök, mert látom, hogy egy rozsdás ajtó van arra, amit egy erősebb fuvallat kinyit. Odafutok, berúgom és a jóseggű ribanc után megyek, ha kell felkaparom a földről, fasz tudja milyen állapotban érkezett meg, már ha egyáltalán megérkezett.

Tárgy: Re: Elee&Richard Pént. Jan. 08 2016, 03:38

Oké, hivatalos, a csávó nem komplett. Ki a bánatos isten pöcsének képzeli magát, hogy itt rángat a nyílt utcán, de tényleg? Mondjuk, én vagyok egy állat, hogy egyáltalán itt megkértem a taxist, hogy álljon meg. Egyenesen a kocsmához kellett volna menni, de bassza meg, hát nem elfelejtettem cigit hozni magammal? Jut is eszembe, most például tök jól jönne. Vagy ha nm is most, de majd amikor már nem kell sprintelnem. Komolyan, mi közöm nekem ehhez az egészhez?
Kerítés. Mászás. Ez teljesen meg van huzatva? Én ugyan biztos nem mászom, hát mi vagyok én?
- Ja, jól esne, ha letolnál egy komplett szurkoló programot… - vágom az arcába, de ezt már a vvégső elkeseredésem számlájára írom. Szerintem nem vagyok teljesen észnél, hogy ilyeneket merek neki mondani, de már leszarom, csak essünk túl rajta. Hogy vegyem le a cipőmet? Kap egy lesújtó pillantást. Biztos, hogy nem. Egyrészt, nem fogom fűzögetni, másrészt nincs kedvem használt tűbe lépni, isten tudja, kik drogoztak itt az elmúlt pár órában. Próbálok felidézni némi infót, hogy hogy is kell kerítésre mászni, de a filmes példákból ugye hiába indulok ki, ahol mindig mindenki egy kecses ugrással megoldja az ilyen jellegű problémákat. Felfordul a gyomrom, ahogy a seggemre markol, de összeszorítom a fogam, mert bár kedvem lenne átrendezni s fogait, van egy olyan érzésem, hogy akkor tényleg nem úsznám meg élve, de legalábbis egy csinos tartós sminkkel mennék haza. Felhúzom magam, átvetem a lábam, de ez a szar marhára vág ám mindenhol, ott is ahol nem kéne, meg úgy egyáltalán, mi a faszt keresek én egy kerítés tetején? Előre dőlök, átdobom a másik lábam, és megpróbálok szépen puhán leereszkedni, de persze rohadtul nem sikerül, és térdre esek a leérkezés pillanatában. Még jó, hogy szakadt farmerban jöttem, senkinek nem fog feltűnni egy újabb.
- Ó, baszd meg… - morgom, ahogy megjelenik valami kibaszott ajtóban. Komoly? Rothadjon el, de tényleg! Nincs sok időm, már rángat is tovább, én meg kezdek átmenni katatónba, és csak követem, igyekszem tartani a lépést, de már nem is érzem, mennyire ég a tüdőm.

Tárgy: Re: Elee&Richard Pént. Jan. 29 2016, 16:14

Ha vicces kedvemben lennék, most nagyon jót röhögnék a szenvedésén. Azért a segge innét nézve is megér egy misét, szerencse, hogy vallásos sem vagyok. Illetve de, isten basszon meg mindenkit én meg ezt a csajt. Ámen.
- Nah, látom szokott pózba estél. - elismerően biccentek. Ha gyorsabb lettem volna, akár most elé is állhatnék. Ha már térdel, ne tegye hiába, nem igaz? Mondjuk, idő sincs rá, a köcsög buzi zsernyákok úgy terjednek felénk, mint valami gedvás influenza.
Még egy sprint, hallom, hogy már neki is a tenyerében van a tüdeje, kezdek én is kifulladni. A környék alapvetően szar, régi, rommá grafitizett tömbházak, omladozó, hugyszagú épületek és olyan rossz arcú alakok, akikhez képest zabálni való kiskamasznak tűnök, enyhén sáros glóriával a feje fölött. Teljes gettó, de fogok én itt még anyagot árulni.
Beoldalazok egy rejtettebb sikátorszerűségbe, nekidőlök a falnak és fogaim közé pöccintek egy szál cigit.
- Kérem a táskát. – a hangom teljesen tárgyilagos és miután felcsattintottam az öngyújtót már nyúlok is a ridikülért. Itt, ha utánunk jönnek a fakabátok, a legkisebb bajuk is nagyobb lesz annál, hogy két szerencsétlen szarkát kergessenek. Nagyjából minden második fószert le tudnák meszelni ezért vagy azért.
- De azért itt is legyél halk, ha nem akarod, hogy nekifutásból ketten megkeféljenek. – jahát, kevés a nő erre az is mind hivatásos, azok meg úgy járnak kézről kézre, mint a gandzsa a kolis bulikon. A friss húsnak értéke van, ha csak egy menetre, akkor is. Nem is rossz ötlet, lehet fel kéne csapnom stricinek…végigfuttatom a szemem rajta még egyszer, lassan, alaposan, elgondolkozva.
Basszameg, szarrá keresném magam, ha odadobnám valakinek egy órára. Vannak itt olyan kétajtós szekrények, akiknél még nagyon ellenkezni sem tudna. Hümmhümm.

Tárgy: Re: Elee&Richard Szomb. Jan. 30 2016, 01:03

Áttuszkol a kerítésen, és amikor megjelenik egy kicseszett ajtóban, kezdem azt hinni, hogy csak azért, hogy letapizhasson. Komolyan átkozom a percet, amikor kalandra vágytam, és erre a környékre mertem jönni. Egyedül. Még csak szólni sem szóltam senkinek, hogy hova indulok, mert hiszen csináltam már ilyet, és akkor sem volt semmi gond. Most meg itt menekülök ezzel a seggfejjel, aki minden lehetőséget megragad, hogy szopathasson. Illetve csak ragadna, de már talpon is vagyok, csak egy megvető pillantásra méltatom. Na, tudnék mit mondani, szépeket, meg kevésbé szépeket, de úgysem hatná meg, nekem meg már ég a tüdőm a sok rohadt futkározástól, az agyam meg nikotinért sikít, üvölt, tombol.
Egyre beljebb hatolunk a beton dzsungelbe, és kezd eluralkodni rajtam a pánik. Szar a környék, és én egy szar arccal vagyok itt, még csak nem is a legnagyobb hallal, hogy legalább mellette biztonságban legyek. Komolyan, legalább lenne nagyobb darab, vagy mit tudom én. De csak egy rohadt stukker van nála, azt is simán kitekerik a kezéből két másodperc alatt. Remek. Egyszerűen csodás. Berángat egy szűk sikátorba, nekidőlök a falnak, lihegek, mint valami veszett kutya, és most telibe leszarom, hogy milyen dzsuvát szedek össze. Fixírozom a cigit a szájában, ölni tudnék egy slukkért, és még lehet, hogy kitekerem a nyakát a doboz cigiért, amit visszasüllyeszt a zsebébe.
- Tess…sék. – nyújtom felé zihálva – Szart se…mér. – nyögöm még ki, aztán veszek egy mély levegőt, beszívok egy kis füstöt, és igyekszem rendezni a vonásaimat, meg a légzésemet, meg úgy egyáltalán magamat. Felhúzom a szemöldökömet, hogy utasítgat. Anyád, de tényleg! Felé lépek, kiveszem a szájából a cigit, és megszívom. Lehunyt szemmel tüdőzöm le, és lassan fújom ki a füstöt. Úristen, ez nagyon kellett!
- És mégis meddig dekkolunk itt? – kérdezem, nyugalmat erőltetek magamra, mintha nem borsózna a hátam, és nem viszketne mindenhol a bőröm. Úgy érzem, mocskos vagyok, büdös és használt. Ez egy rohadt szar ötlet volt.

Tárgy: Re: Elee&Richard Szomb. Jan. 30 2016, 15:50

Rögtön tépem is ki a kezéből a táskát, ahogy nyújtja és kutatni kezdek benne. Rúzs, valami szemizé, zsebkendő, tampon.
- Nesze, nem kell? - felé hajítom a dobozt, ne mondja, hogy nem vagyok baszott jófej még a menstruációs problémáira is figyelek. Tovább túrok, odahányok neki még pár tipise csajos cuccot, amiknek a funkcióját sosem értettem és lecsapok a pénztárcára, de rögvest elpattan az agyfaszom.
- 25 tetves dollár? Ez valami baszott vicc? Te vetted ki a többit?? - a földre hányok mindent, hát bassza meg a kettőhúsz, mit szarakodnak velem? Itt futom le a maratont, a tüdömet elhagyom félúton, mindezt miért? Egy kurva doboz tamponért meg huszonöt rongyért. Bele is rúgok azokba a szarokba hadd szálljanak minden felé. Hát agyfaszt kapok. Idegességembe rá is gyújtok, bár a nikotin sem segít most sokat. Legalább egy fél doboz cigi lett volna nála vagy egy gramm finomság. Áh, rühellem ezt a várost, még egy jót rabolni sem lehet.
Felvont szemöldökkel nézem, ahogy lenyúlja a bagót a számból. Mit képzel ez is? Kedvem lenne jól szétverni, de legalább hátulról megrakni úgy, hogy egy kicsit se élvezhesse. A kezem is ökölbe szorul, aztán mégis elengedem a dolgot.
- Azt már tarts is meg, amióta herpeszt kaptam nem szívesen szívok bele más után. - naná, hogy nincs herpeszem, meg amúgy még a földről is felszedem a csikket ha benne egy slukknyi, de szívom a vérét kicsit. Remélem tényleg elkap valamit, baromira megérdemelné, én meg rágyújtok egy másikra.
- Ameddig a zsaruk nem basszák véresre az anyjukat. - ergo még egy jó darabig élvezheti felemelő társaságomat.
- Amúgy pedig csacsogj szépen a herpeszes száddal, apuci gazdag ugye? -azért nem árt tudni, ha lányával fogom beindítani a prostihálózatomat. Valahogy jeleznem kéne az ittenieknek, hogy új csaj van a környéken lehet nálam tejelni érte jókeddvel bőséggel.

Tárgy: Re: Elee&Richard Vas. Jan. 31 2016, 21:03

Úgy tépi ki a kezemből a táskát, mintha legalábbis az életmentő inzulin adagja lapulna benne. Jesszus, ember, tényleg, legalább a karomat hagyd meg! Mintha éhes krokodillal játszanék, de tényleg… Nem is értem, mit keres itt, Floridában inkább otthon érezhetné magát a pikkelyes páncélos haverjaival.
Hozzám vág valamit, persze nem tudom egyből elkapni, zsonglőrködök vele egy keveset, mintha égetne, dobálom, próbálom elkapni. Tampon? Komolyan? Baszd meg, de tényleg. Csak… Seggfej!
- Kösz, de ez valami elefánt méret… - billegtetem a dobozt, nézegetem, hogy miféle, és hát ajándék tamponra sosem mondunk nemet, de ezt használni olyan lehet, mintha megerőszakolna egy T-rex. Vajon a dínóknak nagy farkuk volt? Najó… Mindegy, nem szóltam!
- Mondtam, hogy szart sem ér… - húzom fel a vállam. El sem hiszem, hogy emiatt a szarért üldöznek most minket. Mondjuk, sokkal valószínűbb, hogy a stukker látványa indította be őket. Legalábbis a híre, hogy a faszi hadonászik egy pisztollyal.
- Persze, kiraboltam, mielőtt kifoszthattad volna… - kínomban nevetek, ez annyira abszurd! Tőlem akár meg is motozhat, csak a kártyám van nálam, meg pár dolcsi taxira hazafelé, ha mégsem szedek fel senkit. De én eskü nem úgy terveztem, hogy egy kezdő bűnözőt akasztok le magamnak! Inkább kiveszem a szájából a cigit, nekem kell, neki meg van még. Oldja meg, ennyi igenis jár nekem! Felpattannak a szemhéjaim, tüzetesen megvizsgálom a száját, de nem látok rajta semmit. Amúgy meg már beleszívtam, nekem már mindegy. És most sokkal jobban kell a nikotin, mint hogy veszni hagyjam.
- Nem hittem volna, hogy ilyen finnyás vagy… - hangomban némi megvetés keveredik egy elnyomott mosollyal. Kábé annak a típusnak tűnik, aki nem ötmásodperces szabállyal dolgozik, hanem ötvennel. De hát ízlések és pofonok, én meg nyertem egy cigit.
- Várj, azokra gondolsz, akik miattad vannak itt? – billentem félre a fejem – Akkor én teljes nyugalommal elsétálhatok, nem értem, miért kéne élveznünk egymás társaságát a továbbiakban. – újabb slukk cigi, hamu lepöcköl, rutin mozdulatok. Kezd lassulni a pulzusom, és a légzésem is valamivel kielégítőbb már, mint úgy két perccel ezelőtt. Azért eszemben sincs lelépni, egyedül még annyi esélyem sem lenne a túlélésre, mint vele, eléggé be vagyok szarva, de megfordul a fejemben, hogy segítséget szerzek. Telefon van nálam, és szerintem akadna, aki megmentene. Megfelelő ellenszolgáltatás fejében persze.
- Ja. Csak kár, hogy kitagadott. – csak a szám mosolyog, ahogy rávillantok egy reklámosat, a szememmel inkább megölni szeretném. Rohadtul nem vagyok kitagadva, büntiben vagyok, az tény, már megint, de mikor nem? És jobb lenne, ha Apa erről az egészről nem tudna, szóval valahogy el kell terelnem ettől a remek gondolattól.
- Szóval, ha váltságdíjra hajtasz, nagyon elbasztad. – igyekszem higgadtnak mutatni magam, de közben kurvára nem vagyok az. Fel kéne hívni valakit valahogy. De hogy? És mégis kit? Ha Hale-t hívom, vajon értem jönne egy két sok verőemberrel? Vagy Vincent? Baszki, neki még itt is van tekintélye szerintem, a söpredék között…

Tárgy: Re: Elee&Richard Vas. Jan. 31 2016, 22:30

Keresem kutatom a pénzt, de baszki a tamponnal mit kezdjek? Dugjam az orromba ha vérzik vagy mi az isten baszása?
- Honnan tudjam mennyire vagy kitágítva - hát baszki, mit válogat? Örüljön, hogy kapott valamit, nem ingyen kellett húznia a belét utánam. Azaz áldott jó szívem ne lenne, az visz egyszer még a sírba.
- Nyugodtan mondd meg ha pénz kell - úgysem adok. Szép is lenne. Messziről látszik rajta, hogy burzsuj sznob picsa és még én segítem ki...abból a 25 dollárból, amit kaszáltam ezzel a faszomsággal. Se kártya, se semmi, 25 dolcsi és ennyi. Mi a szart kezdjek ezzel? Vegyek belőle magamnak nyalókát meg gumicukrot? Kotonra is épp, hogy elég lenne...agymegáll.
Ez meg persze közben pofázik, hogy ő megmondta. Hát annyira kurvára meg....be kéne tömni a száját valami keményedő fasszal had szlopálja szépen tövig bő nyállal, térdelni úgyis tud ez ma már kiderült.
- Én meg, hogy annyira csóró, hogy egy szarrá fertőzött cigire fanyalodsz... - mást úgysem adtam volna neki, dehogy kiveszi a számból azért pofán tudnám baszni.
Hajaj, de okosnak képzeli magát a kis luxusprosti...szóval, ha csak miattam keringnek gólyafos módra a rendőrök, akkor ő moshatja kezeit. Ez aranyos.
- Tündérkém, tessék, nyugodtan sétálj el itt egy szál picsácskában - kezemmel körbemutatok a környéken. Oké, hogy világos van, de ez nem különösebb akadály. Másrészt meg ne menjen sehova mert én akarok hasznot húzni belőle.
Arra felkapom a fejem, hogy kitagadták, bár nehezen hiszem, hogy nem apuci pénzéből lennének márkás ruhái. Üvölt róla, hogy a kétkezi munkáról előbb jut eszébe egy méretes dákó szorongatása, mint bármi más.
- Váltságdíj? - felröffenek aztán lekicsinylőn elröhögöm magam - Colombon nőttél fel? - vicc. Eszembe se jutott, semmi kedvem személyes érintkezni nagyobb fejesekkel, örülök, hogy annak idején Salisbury papát megúsztam, az a buzi Vincent meg többször nem fogja kirugdalni a seggemet a szarból. Másrészt meg az egyszeri pénz, de belőle több bőrt is leránthatok, kettőt minimum.
- De, ha gondolod kiviszlek és szépen elfelejtjük egymást. Becsszó - még kezet is nyújtok, mintha jelentene valamit. Ha belemegy, akkor szépen, de határozottan indulok vele a helyi kurva paradicsom irányába.

Tárgy: Re: Elee&Richard Vas. Jan. 31 2016, 23:07

Komolyan mondom, hogy ha nem egy ilyen környéken dekkolnánk, és nem lennék egy hangyányit ráutalva, akkor lekevernék neki egy istenes pofont. Vagy épp egy istentelent. De stuki is van nála, hát kell az nekem, hogy kilyuggassa a bőrömet? Egy frászt! Mert mondjuk hülye nem vagyok, arra simán visszatalálok, amerről jöttünk, és még ha le is kapcsolnak a zsaruk, nem hiszem, hogy bevinnének.
- Miért, felezünk? – kérdezem gúnyosan. Ja, amúgy kéne, vagy nekem az is jó, ha vesz nekem egy csomag cigit, meg egy sört. Máris jók lennénk. Aztán mindenki menjen a maga dolgára, és kurva gyorsan felejtsük el ezt az egészet!
- Szar az élet, most mit mondjak? – tárom szét a karomat. Baszki, igen, ótvar függő vagyok, és kellett egy cigi. És amúgy ha a mostani állapotomat nézzük, csóró is vagyok. Jó, ha nem vesszük figyelembe a bankkártyámat, amin azért akad mit elkölteni. Kápém kevés, cigim annyi, amennyit nyúltam tőle, és egyébként ennyi.
- Annyi pénzem sincs, hogy háttal beüljek a moziba… Ha hiszed, ha nem. – elmosolyodom, mert ez Lara dumája, de most úgy valahogy ez jött a számra. Összehúzom a szemem, úgy méregetem. Miért van egy olyan érzésem, hogy ki sem jutnék a sikátorból? De azért egy próbát megérne, nem? Vagy tud valamit, amit én nem? Nyilván otthonosabban mozog itt, min én. Inkább nem mozdulok. Még a végén hátba lő.
Dühösen taposom el a csikket, hogy nem váltságdíj a terv. Az valahogy jobb lett volna. Így isten tudja, mik a tervei, és valahogy nem lettem nyugodtabb.
- Akkor mit akarsz? – kérdezem, és beletúrok a hajamba. Bassza meg, de tényleg! Ide se jövök többet, pedig szerettem, jó pasikat lehet kifogni. Na, nem ebben a gettóban, hanem egy kicsit odébb, pár háztömbnyire. Meglep az ajánlata, nem is igazán hiszem, hogy komolyan gondolja, de bárhova is mennénk, jobb lehet, mint ez a szar sikátor.
- Miért érzem úgy, hogy átbaszol? – kérdezem, de kezet rázok vele, legyen, az is jobb, mint itt ácsorogni, legalább történik valami. És talán menet közben tudok valahogy füstjeleket küldeni valakinek.

Tárgy: Re: Elee&Richard Hétf. Feb. 01 2016, 01:46

Amúgy is minden bajom van, hogy semmi érdemleges nincs ebbe a rohadt táskába, de azért még csak baszogat! Még csak húzza kifelé a lélektani határaimat, a hülye picsája! Hát mindjárt jöhet értem a mentő, de inkább már a pap meg a koporsós. Bár, akkor meg már hamvasszanak, hogy is van? Porból lettél, porrá leszel és közben is port szívsz. Sajátos hitvallás, éljen Taylor atya.
- Nesze túrj, ha találsz műbrokit az is tiéd. - de tényleg most már aztán senki ne mondja, hogy nem vagyok bőkezű.
Arra csak a szememet forgatom, hogy ennyiremennyire csóringer a szentem. Mindjárt meg is sajnálom, ja nem, mégsem. Látszik rajta, hogy még seggét is Lincoln bácsi arcával törli fényesre, és ha minden jól megy ma más leteszteli, hogy milyenek a viszonyok nála elől hátul, Lincoln bácsi meg engem fog szeretni helyette.
- Tőled semmit baszod. A táskát akartam, te meg jól jöttél bűnbaknak, ennyi. - mondjuk kezdetben tényleg nem volt több tervem vele, de most, hála a zsenialitásomnak máris van!
Szélesen vigyorgok miközben kezet rázunk.
- Mert paranoiás picsa vagy. - meg mert kurva jól érzi, de ezt inkább hagyjuk. Mellé lépek, csak egy fél centit előzöm be, hogy mutassam az utat. Egyik kezem a stukin van, csak a miheztartás végett, hogy tudja, nem kell sok és szitává lövöm. Elindulok vele befelé, a gettó szívébe. Szépen lassan megjelennek a homlessek, meg a kétes arcú, méregető izomkolosszusok meg a hozzám hasonló piti drogosok. Szomorú, de be kell ismernem, hogy itt kurvára kishal vagyok a cápák mellett, de ezt neki nem kell tudnia.
Röpködnek a 'fasztakarsz' 'mitbámulsz' beszólások, a csaj után meg tömény szexista utalások. Ó igen, alakul a buli.
- Fosol? - lassan haladunk az émelyítő hugyszagban, szerintem Harlem is ilyesmi, max kicsit barátságosabb. Egy sikátorból ki, egy másik utcába be, kartondoboz házak, poros szőnyegek, fecskendők. Lefékezek egy beton épület előtt, régen itt volt a helyi strici törzshelye. Nagyon alja kocsma, poros borokkal, hab nélküli langyos sörökkel.
- Várj meg kint, veszek cigit. - el úgyse nagyon tud futni, be meg nem jöhet, mert akkor bukok mindent. - Ha jókislány leszel hozok neked is - igaz, hogy új gazdit nem Marlbolot. Hamarosan kurva gazdag leszek, szó szerint.

Tárgy: Re: Elee&Richard Kedd Feb. 02 2016, 00:58

Van az a rossz szokásom, hogy stressz helyzetben csak faszságok jutnak az eszembe. Na, most is ez van, és hiába tudom, hogy nem kéne húzogatnom az oroszlán bajuszát… Oroszlán. Jó vicc, inkább egy fogatlan szobacica! Szóval hiába tudom, hogy nem kéne feszegetnem a határokat, csak megteszem újra és újra. De mit ér vele, ha kinyír? Annyira meg csak nem elmebeteg, akkor már megtette volna. Ugye? Ugye?????
- Igazán jó szemed van ahhoz, hogy mit kell lenyúlni… - húzom el a szám. Istenem, a táskáról kilométerekről ordít, hogy hamisítvány! Én meg… Bűnbak? Tán én nyúltam le? Hát egy büdös ló… Izé, na, szedjük össze magunkat, kezdek kicsit szétesni.
Vonakodva fogok vele kezet, de elindulni jobb, mint itt dekkolni, talán lesz esélyem valahogy megpattanni. Muszáj, ha maradnom kell, ha vele kell lennem, előbb utóbb belehalok.
- Minden parának van alapja… - jegyzem meg halkan, csak úgy magamnak, mert igen, kicsit paranoid vagyok, de azt gondolom, hogy minden alapom megvan rá. Eddig nem igazán győzött meg róla, hogy megbízható darab lenne bármilyen téren is.
Kilépünk a sikátorból, és elindulunk a dzsumbuj közepe felé. Eddig még eskü nem is volt olyan gáz, de ahogy beljebb érünk, előkerülnek az itteni arcok, akikről sok mindent lehet mondani, csak biztatót nem. Röpködnek a beszólások, a szag egyre töményebb és egyre elviselhetetlenebb lesz.
- Á, tisztára otthon érzem magam, miről beszélsz? – hangom éles az idegességtől, tömény szarkazmus árad belőle, de szerintem az egész testemből. Nekiütközöm a vállának, ahogy hirtelen megáll. Felnézek, mert eddig a földet bámultam, kerülgettem az ismeretlen eredetű tócsákat és a különböző gyanús szeméthalmokat.
- Aha. – mondom, mert valahogy már nincs kedvem szájalni. Nagyon nagyon nagyon szar helyen vagyok. Először fel sem fogom, hogy egyedül hagyott, de alig csukódik be mögötte az ajtó egy halk halálsikoly szerű nyikorgással, már kapkodom is körbe a fejem. Merre kéne menni? Valahova el, de gyorsan. Arra nem, amerről jöttünk, ott nincs hova elbújni, túl sok az ember, akik most felém tekintgetnek, ki laposan, ki szúrósan, ki nyíltan pislog az irányomba. Tovább indulok, sietős léptekkel, leszegett fejjel, és keresek valami nyitott ajtót, elhagyatott házat, tök mindegy, csak elbújni valahol, aztán majd felhívok valakit. Befordulok az első sarkon, hogy ne lehessen azonnal kiszúrni, aztán futásnak eredek, újabb sarok, újabb forduló. Lépteket hallok magam mögött, de nem merek megfordulni, inkább beugrok egy sötéten ásító kapualj szerűbe. Valaha itt ajtó lehetett, most szabadon beléphetek az omladozó épületbe. Állott ammónia szag csapja meg az orrom, öklendezek, de nem, nem hányhatok. Elbotorkálok az ajtótól, vagy mitől, belerúgok valamibe, ami felmordul, és egy koszos ablak alatt húzom meg magam. Előkotrom a telefonomat, és remegő kézzel keresem a híváslistában Vincent nevét. Fülemhez emelem az almást, ami engedelmesen simul a tenyerembe. Ajkamat rágom, hogy csak kicsöng, de nem veszi fel, és aztán hangpostára kapcsol. Idegesen hívom újra, aztán kinyomom. Biztos nem ér rá, különben felvette volna. És ha sokáig zaklatom, akkor sem fog visszahívni, ha már ráér… Nem jó taktika.

Tárgy: Re: Elee&Richard Szer. Feb. 03 2016, 15:22

Remélem záros határidőn belül elcsapja a metró vagy valami hígfost szállító kamion. Hát honnan az anyjából vesz a bátorságot ahhoz, hogy nekem, NEKEM, beszólogasson. Hát bassza már meg, mi vagyok én valami gyakorlott buzi rózsaszín neccharisnyában? Honnan a faszomból kellett volna tudom egy táska alapján, hogy csak kamu az egész és lószar sincs benne.
- Ne aggódj, ahhoz jobb, hogy mit kell meghúzni ha egy hülye picsa beszólogat.... - utalok ezzel az övemben pihenő pisztolyra. Játszhatunk így is, különösebben nem hatna meg, ha szitává kéne lőnöm. Elég márkás cuccai vannak, ha azokat elpasszolom még valamennyit keresek is vele, de ezt inkább csak miután párszor jól megdugták a csótányos WC-ben.
Elindulok vele kalandtúrára, kész adrenalin fröccs, sosem tudhatod mikor kapsz egy golyót a hátadba valami beszívott unatkozó hülyegyerektől. Nem, nem magamról beszélek.
Röhej, hogy mennyire be van fosva, pedig nem is tudja, hogy lesz ez még élvezetesebb is csak győzze kivárni. Odaérve az épület elé nagyon bízom benne, hogy nem akar meghalni és szépen a helyén marad. Lehet bele kéne lőnöm, nehogy kísértést kapjon kirándulgatni...áh, úgy csak kevesebb zsét nyomnának érte.
Bevágok a lebujba, a gyomrom forog az állott, dohos, alkoholpárás levegőtől. Baszott szar hely, ennyire le még én sem szoktam adni.
Látom, hogy nem értik mit akarok, nem illek bele a törzsvendégseregbe, de leszarom. A pulthoz lépek, megkérdezem a rosszarcútól, hogy merre van Derek és lépek is odébb onnan. Gyors kézfogás, csórok tőle egy cigit, előadom mi a stájsz, hogy lenne egy elég tehetségesnek tűnő kurva, akit kellő részesedés fejében akár neki is adnék. Persze kiröhög, hülyének néz, rühellem, hogy mindenhol szerencsétlen tacskónak tartanak, ez a köcsög is csak azt hiszi játszom a nagymenőt. Nagy nehezen ráveszem, hogy jöjjön nézze meg, hogy nem beszélek faszságot, és elindulunk kifelé ahol....
- A JÓ KURVA ÖSSZES CSESZETT ISTEN BASSZA MEG! - belerúgok a porba, Derek meg röhögve otthagy. Ennyi kész....minden hitelesség elveszett amiatt a tetves ribanc miatt. Megölöm, annyira, de annyira, de annyira megölöm, de nem egy golyóval, mert előtte kibaszottul meg is kínzom. Rühellem. Idióta picsa. Üvöltök egy kurva nagyot és elkezdek össze-vissza rohangálni. Kevésbé pszichopatákat és belőtteket kérdezni, hogy láttak egy középmagas barnahajú ribancot erre...uuu de kicsinálom. Páran mutogatnak, hogy erre meg arra meg amarra, brrrr.
Befutok egy omladozó raktárba, aztán egy kapualjba, egy elhagyott épületbe és semmi. Sehol semmi. Már kezdeném feladni, amikor meglátok egy remegő alakot a távolban. Megvagy te kis kurva...előveszem a pisztolyt, kiélesítem és lassan közelítek felé. Háttal áll nekem, simán fejbe lőhetném, de abban semmi vicces nincs. Helyette a lábát célzom meg a combja környékén és meghúzom a ravaszt.
- Mégis mit képzeltél magadról, te ócska kurva?! - nem üvöltök, inkább elégedetten mormogok. Nem tudom mennyire találtam el, hogy bele is ment a golyó vagy csak súrolta, csak azt hallottam, ahogy dördül a fegyver...hmmm nincs is szebb hang annál.

Tárgy: Re: Elee&Richard Szer. Feb. 03 2016, 23:33

Igen, most már egészen biztos, hogy rohadtul felbasztam az agyát. A kérdés már csak az, hogy ez most hasznomra válik, és meg tudok lépni, vagy itt helyben kinyír. De már nincs visszaút, már kimondtam, és már pattog is, meg nyúlkál a pisztoly után. A nyelvembe harapok, mielőtt figyelmeztetném a töltött fegyver veszélyeire, meg hogy esetleg ellövi a farkát. Azt hiszem, ideje, hogy befogjam.
Keresztül rángat a város legrosszabb környékén, megcsodálhatom azokat az utcákat, ahova önszántamból soha a büdös életbe nem jönnék, és amiről nem szólnak az útikönyvek meg a cseszett városnéző túrák. Hollywood Boulevard, meg csillagok, meg felirat, meg Rodeo Drive. Az van, bakker, de gettó, az nincs a programban! Amikor marja a szemedet a szag, ég a tüdőd és a szíved szétveri a bordáidat. Na, ez az igazi élmény túra! Elhalkulok, mert próbálok nem hányni és elájulni egyszerre, de lehetőleg egyiket sem szeretném.
Kint hagy az ajtóban, mintha valami cseszett kutya lennék, de most valahogy nem érdekel, hogy vesz-e cigit, vagy csak ígérget. Mennem kell, le kell lépnem, még ha bele is halok ebbe a kalandba, ne miatta, ne mellette. Nyakamba veszem a gettó omladozó romjait, fogamat csikorgatva tűröm a szagot, a fülledt levegőt, hogy izzadok, hajam a nyakamba tapad és viszketek mindenhol, annyira szabadulnék innen. Mégis, jobbnak látom, ha nem tekergek ebben a kurva labirintusban, hanem menedéket keresek, és segítséget szerzek. Apát nem hívhatom, első dolga lenne, hogy lecsesszen, mit keresek itt, és nincs kedvem hazáig hallgatni a fejmosást, annál is inkább, mert tuti nem a saját lakásomba vinne, a családi rezidencia meg igencsak odébb van. Vincent nevére bökök és könyörgök, hogy vegye fel, suttogom magam elé, hogy veddfelveddfelveddfel, de nem használ. Mintha bármikor is használt volna… Valami ordítozás hangjai érnek el a távolból, de nem elég messziről, és tudom, hogy kiderült, leléptem. Nem jutottam elég messzire. Hallom a lépteket, és hátamat a rothadó falnak vetve, kezemben a telefont szorongatva állok. Reszketek, de utolsó lehetőségként újra tárcsázom Vincent számát. Bűvölöm a telefont, hogy váltson át a számláló, kezdje el számolni a másodperceket, mert akkor felvette. Összerezzenek és felnézek, ahogy élesen kattan valami. Pisztoly. Bakker, le fog lőni. Itt halok meg, elvérzek, senki nem tudja, hol vagyok, és mire megtalálják a testem… Ha megtalálják a hullámat, már rég nem lehet majd rám ismerni.
Sikítok, nem hallom, mit mond, csak látom, ahogy mozog a szája. A telefon kiesik a kezemből, a combomhoz kapok, éget, mintha tüzes vassal égetnének. Vér. Vérzek. Fájdalom cikázik végig a testemen, mintha megvágna a villanypásztor, csak sokkal de sokkal erősebben.
- Baszd meg te kretén, ez most mire volt jó? – üvöltök, szerintem nem is tudom, hogy üvöltöttem-e már ennyire valakivel – Mi a faszt akarsz, de tényleg? Itt vagyunk a gettó közepén, és lövöldözöl mint akinek elmentek otthonról! A kurva isten basszon meg! – combomra szorítom a kezem, nem merem megnézni a sebet, annál is inkább, mert rajta tartom a szemem. A telefonom mellettem hever, szerencsére nem arcra esett. És számol… Vincent felvette. De mikor? És még nem tette le… Viszont ez a faszkalap nem veheti észre. Felnézek, jön. Hova jön?

Tárgy: Re: Elee&Richard Csüt. Feb. 04 2016, 14:36

A kurva telefon megint csörög. Valaki kibaszottúl akar valamit, kegyesen befejezem a mondandóm. A tárgyalás kellős közepén ezerrel túl vagyunk, már mindenki unja, én is, de a telefon nem a legjobbkor szól. Teljesen mázli, hogy a büdös életbe nem halkítom le, nem, vagyok én hülye. Még a végén lecsúszok valami fontosról, nem is sejtem mennyire...
- Bocsánat. - a körülöttem ülő 14 férfi egyszerre sóhajt fel, ahogy felállok az asztaltól és már a telefont bűvölöm. Baj van, ha a csaj újra hív.
- Uraim, a viszont látásra! - kezdődik a zizegés, hiszen nem jutottunk sokra, nem engedtem és ők sem. én azonban most kisétálok, mint valaki istenbaszta király.
- Elenore? - sóhajtom a nevét a készülékbe, kisjíhán megsüketülök, amikor eldörren a lövés. Automatikusan futásnak eredek. A vérem hatezerrel szárnyal. Ha csak nem pezsgőt nyitottak, rohadt gyorsnak kell lennem. Sikoly... Azistenbassza meg! Csak az 5.en vagyunk, meg sem várom a liftet, érzésem szerint ötösével szedem a lépcsőfokokat. Megszólalni nem nagyon merek, nem tudom, hogy mi történik. A másodperc tört része alatt indul újra a szívem, ahogy meghallom a lány kiabálást.
Jó. Él!
Gettó közepe? Nagyjából sejtem, hogy merre kell vennem az irányt. Még mindig vonalban vagyok, amikor kocsiba pattanok, a légzésem kezd akadozni. Az ideg meg ugrál a karomban, a kocsi azonnal összehangolódik a telefonommal.
Infót még, merre menjek? Automatice az ülés alá nyúlok, hogy a saját fegyverem vajon nem csórta e el megint Judith, de szerencsére nem.
Kevésen múlik, hogy nekiszaladok egy kisebb autónak, ékes dudaszó követ. A felhúzott ablakon csak nem hallatszik annyira be, hogy baj legyen. De jobb lenne, ha a cowboy hallaná, hogy vonalban vagyok.
- Infot még! - sóhajtom, ahogy a számláló 130-ra ugrik a sebesség mérőn. A lábaimban pattog az ideg, mint az államban és a karomban. Két kézzel markolom a kormányt, ahogy terelgetem lefelé az autósokat, nincs az a piros, ami megfogjon, majd a csaj kifizeti a bírságaimat. Ha túléli.

Tárgy: Re: Elee&Richard Csüt. Feb. 04 2016, 15:04

Az erem erősen kidudorodik a halántékomnál, lehet nem is tudom megölni mert előtte patkolok el. Össze vissza rohangálok, mint valami kibaszott mérgezett egér. Ez most pont nem hiányzott, rohadt jó lehetőség lett volna kitörni a kistacskó szerepéből erre elbasz mindent a hülye picsa. De nem baj, leverem rajta ebben biztos lehet. Fog ő még térden állva könyörögni a tyúkszaros kis életéért.
Mámoros boldogság tölt el, ahogy beleeresztem a golyót. Remélem mélyen a húsába vágott, olyan, mint apró parazsat dugtak volna a bőre alá. Mint valami igazságosztó hatalom lépdelek felé kimérten elégedett mosollyal. Közben egy töltényt az ujjaim közé fogok és elkezdem felé tartva méregetni, mintha azon keresztül akarnám lefotózni.
- És ez hol állna a legjobban? Itt..vaagy itt...esetleg itt? - először a fejéhez, majd a hasához végül a szívéhez tartom és közben nagyon elgondolkodó fejet vágok. Egyelőre nem akarok újra lőni, hagyom, hogy kiélvezze a fájdalmat. Most legalább megtanulja, hogy kivel szórakozzon.
- Megkértelek, hogy maradj ott, nem? Egy kurva egyszerű kérés volt, NE MENJ SEHOVA. Melyik szó értelmezése okozott gondot, mi? Melyik? - kezdem egyre jobban felhergelni magam újra. Hónapokig fognak röhögni rajtam miatta. Közelebb lépek, a karjára szorítok és egyenesen a szemébe nézek.
- Lehet apuci kinyalja a seggedet, de szerinted itt érdekelsz valakit? Hát tündérem, kurvára senkit. Elmondom mit akartam jó? Eladni. Szarrá kereshettem volna magam azzal. hogy páran megdugnak. Ugyanaz a négy-öt prosti forog faszról faszra. Tudod mekkora szám lett volna a friss hús? Pláne ilyen burzsuj picsa? Szóval gratulálok szépen megmentetted magad. Most nem egy dákótól fogsz megfulladni, hanem én lőlek szarrá. Végülis még így is a könnyebb utat választottad. - baszott ideges vagyok, erősen belerúgom a földön fekvő mobilba, pedig az almással is mennyit kerestem volna. Most már mindegy, koppant a ház oldalán, lehet meg is döglött.
Elengedem a csaj kezét visszahátrálok, becsúsztatom a golyót a tárba és ismét élesítem a fegyvert.
- Eldöntötted hova akarod? - felé célzok, de nem húzom meg a ravaszt, ez az utolsó töltényem, ezzel már csak majd megölni fogom kicsit később.

Tárgy: Re: Elee&Richard Csüt. Feb. 04 2016, 16:13

Iszonyatosan félek. Voltam már szar helyzetben, nem is egyszer, de ez új. És míg máskor szeretek új dolgokat kipróbálni, most mindent megadnék, ha a mai is egy ócska szürke unalmas nap lenne. Ehelyett itt fogok megrohadni a gettó közepén, mert Vincent nem veszi fel. Mit is gondoltam? A rohadt életbe!
Kiesik a kezemből a telefon, ahogy nem sokkal a lövés eldördülése után megérzem a fájdalmat. A kurva életbe! Hogy mert meglőni? Engem? Lábon? Bassza meg, ez kurvára fáj!
- Úgyis olyan kurva jól értesz a divathoz, majd te megmondod. – morgom, ahogy ujjaim a nadrágon át a combomba markolnak és összeszorítom a fogam. Kicseszettül fáj! A látásom kezd elhomályosodni, de nem ájulhatok el. Tekintetem a telefonra siklik, és látom, hogy Vincent vonalban van. Valahogy el kéne köpnöm neki, hogy merre is vagyok. De én sem tudom…
- Aha, hogy csövezzek valami lerobbant kocsma előtt, és várjam, hogy rám vesse magát valami kibaszott drogos? Az isten bassza meg… - sziszegem, mert a fájdalom nem múlik, lüktet a combom, kúszik lefelé és felfelé, kezdem úgy érezni, hogy az egész jobb lábam lebénul. Jobb lenne, ha befognám, mert már bizonyította, hogy képes lelőni, de ki kell használnom a lehetőséget. Hátha agyvérzést kap, és megúszom. Összeszorul az állkapcsom, hogy vázolja, mi lett volna a terv. Valahogy mégis jobban örülök, hogy nem valami kankós faszt kell jelenleg szopogatnom. Csikorognak a fogaim, ahogy igyekszem nem folyamatosan üvölteni. Pedig úúúúgy szeretnék. Csak úgy artikulálatlanul hangot kiadni. De észnél kell lennem.
- Neeeeee! Baszd meg, most ezt minek kellett? Nem volt elég, hogy a Lazy Mart elől elraboltál, szétlőtted a lábam, még zenét sem hallgathatok? Seggfej… - nézek a telefon után, őszintén remélem, hogy legalább addig bírta, amíg Vinihez eljut valami infó, hogy honnan induljon. Megpróbálok tenni egy lépést, de nem tudok a jobb lábamra állni, és összecsuklok.
- A szemem közé, baszd meg, hogy ne kelljen tovább néznem a pofádat! – nyögöm, és a falnak döntöm a fejem, úgy nézek fel rá.

Tárgy: Re: Elee&Richard Hétf. Feb. 08 2016, 15:29

Taposom a gázt, mint a veszett, amikor meghallom a másik ismerős hangot. Kurva ismerős. Tutiziher, hogy ismerem a pitiáner kis lövöldözőt és ha odaérek belebaszom a fejét a saját seggébe. 140. A telefonhoz kapok, kinyomom a mikrofont, én hallom őket, de ők nem engem. Amúgy sem nagyon hiszem, hogy figyelne rám bárki. Alig jut el valami. Eladni? Mi a retkesfaszom? Valami kibaszott stricivel hozta össze a sors a lányt? Hogy? Biztos drogot akart venni a kis csacsi. Hát faszért nem szól nekem. Mesébeillő, hogy hol Judith kerül bajba, jó, mondjuk ő jószerivel miattam.
Hupsz. Lenyomok egy Audit, bár gecire nem boldog így a seggembe tolja magát és a kis fasz azt hiszi, hogy tolni fog. Ha játékos kedvembe lennék, megszopatnám. De az a baj, hogy amint hallom a kedven ribancomnak is ez lesz a sorsa lassan. Szívesen megveszem, hogy a kurvaisten bassza meg. Rárántom a kormányt, egy mellettem keringőre, aki csikorogva elhúz szebb tájakra, index nélkül váltok sávot, az Audi meg úgy nyomul, mintha seggbe akarna tenni. A visszapillantóban látom, a sofőrt éppen ezerrel kurvaanyáz. Szívből remélem, hogy velem jön és lebeszéljük kinek az anyja mekkora riherongy.
A beszélgetés, avagy ordibálás pedig folytatódik, hegyezem a fülem, lassan átcsapok szupermenbe, hogy minden mikró rezdülést fogjak.
Nagyjából sejtem merre kell tartanom, a gettó közepére veszem az irányt, sejtem hol lehet kurvákat eladni. Jó, ha az ember mindent tud.
Elenore hangja jut el a fülembe Lazy Mart. Bingó. Ócska kis kricsmi, mi? A St. Joey elég jó törzshelye a rosszarcú kis porbafingóknak.
Nem hagy nyugodni, hogy ismerem a pisztolyos fickót is. Az Audi meg tapad, mégsem viszem magammal. Nem nagyon értékeli a kilóhúszas szlalomozást, így valahol elhagyom. Mire a Lazy elé érek, már tudom, hogy nemsokára odaérek.
Szexi kis egyezkedés, hogy hova üssünk lyukat a csajba. Bassza meg, hát van elég. Nekem legalábbis. Bezuhanok egy kisutcába, immár csak 70-nel araszolgatok, lever a víz. Sosem érek oda. Elzúgok a Lazy előtt, és megint a gázra lépek, biztosra tudom, hogy a Joey felé kell haladnom. Eljut hozzám néhány divat tanács és egyre könnyebb a szívem, hogy a lány még él, én pedig egyre közelebb vagyok.
Nem akarok csikorogva megérkezni a kocsma elé, amúgy is remélem, hogy nem nyúlják le a kocsim, míg megnézem mennyi a csaj tarifája. Leállítom a motort és kitapogatom a pisztolyom, majd kimászok az anyósülésről.
A kocsma előtt állok felém pillanatnak, majd a kocsira, egy rosszarcú felém sétál és masszívan kezet rázunk. Ezzel be is biztosítottam a Bentleyt. Éljen, hogy Nate ismer ilyen köcsedékekekt.
Váltunk pár szót. Hallotta a lövést, mutatja is merről, de ilyesmit itt senkit sem érdekel.
A nadrágom derekába süllyesztem a fegyvert és a mutatott irányba sietek.

Tárgy: Re: Elee&Richard Vas. Feb. 14 2016, 15:20

Menten elvisz az agyérfasz. Egyszerűen semmi nem jön össze és ez kicsit, de tényleg csak egy bolhapöcsnyit fusztrál. Nem is tudom mi basz fel jobban. A tény, hogy bohóc sapkás bolondot csinált belőlem vagy, hogy még én sem baszhattam meg. Pedig nem lenne rossz ötlet, legalább ennyi örömem lehetne benne. A lába úgyis fáj nagyon tiltakozni se tudna. Keményen seggbe kéne tolni. Tekintetem a melléré irányul. Tudnék vele mit kezdeni. Régen voltam nővel ennek a ribancnak meg már úgyis mindegy.
Már kezdeném is beleélni magam a gondolati megbaszásba, amikor újfent pofázni kezd.
- Baszki, te holdfogyatkozás! Épp meg akarlak ölni neked meg a legnagyobb bajod, hogy megrohadt az almásod??!! - dühösen még egyet utána rúgok, de már csak a port kavarom vele. Komolyan nem hiszem el....idióta picsa. Felé tartom a stukit, most már tutira megölöm és még jót is teszek az emberiségnek.
- Veled is csak többen vagyunk - fáradtan mégis leengedem a karom. Semmi izgalom nincs abban ha nem könyörg. Azt leszarom, hogy próbál hergelni ennél jobban úgysem tud.
- Tulajdonképpen faszér akarsz te meghalni? - komolyan nem vágom. Illetve azt de, hogy buta, mint a döglött vakond, de hogy semmi élni akarás nincs benne... -Azt tudod ugye, hogy apucid pénzzel nem fog tudni feltámasztani? - jobb tisztázni. Sétálok fel alá előtte agyalok a ravasz meghúzásán. Nem tudom megér-e egy gyilkosságot.
- MI A RETKES KURVA ISTEN? HOGY A FASZBA...MI A RÁKOT KERESEL ITT???!!! - lesápadok, ahogy oldalra nézek. Hőn utált nagybátyám ereszkedett le közénk. Áldassék a neve.
- Ez te műved, te rongyos ribanc???!! - a sápadtság átcsap vörösbe. Vincent, ha ismeri ezt a ringyót megöl. A Salisbury eset után is sanszos volt.
És ekkor olyat teszek, amit amúgy baszottul le fogok tagadni, de én szeretek élni. Mielőtt Sparks odaérni geci gyors tempóban futni kezdek, összevissza cikázva a házak között.

Tárgy: Re: Elee&Richard Szer. Feb. 17 2016, 15:26

Esküszöm, ha túlélem a mai napot, messziről kerülni fogom ezt a környéket a jövőben. Igaz, ma sem ide szólt az útiterv, és korántsem terveztem túszul esni meg lelövetni magam, csak egy kis füstös kocsmára vágytam, némi fűre és egy jó szexre. Hát bakker, ezekről viszont eszemben sincs lemondani! Ez a gyökér meg úgy méreget, mintha a homlokomon is puncit hordanék. Az istenit, hát már futni sem tudok előle! Nekem végem. Vincent elvileg hallja, hogy gáz van, de hogy hol vagyok, meg hogy mennyire érdekli… Gőzöm sincs. Nem tudok neki könyörögni, fűt-fát ígérni, csak az emberi érzéseire alapozhatok, amiből valljuk meg, híján van a szívem csücsökje.
- Miután a haldoklóknak általában van utolsó kívánságuk, gondoltam baszatok valami fasza zenét, miközben elvérzek. – szűröm a szavakat a fogaim között. Most mondjam meg, hogy azért visongok, mert a felmentő sereg így nem talál ide? Azonnal meg is halnék, hát az meg mire lenne jó? Annál is inkább elhallgatok, mert farkasszemet nézek a fegyver csövével és valami furcsa és megmagyarázhatatlan módon kibaszottul irritál a dolog. Fellélegzek, ahogy leengedi a pisztolyt, de már nincs kedvem kötekedni vele. Csikorognak a fogaim, ahogy tűröm a fájdalmat és könnyek szöknek a szemembe, de nem vagyok hajlandó sírni. Tény, hogy olyan fájdalmakat élek meg, amilyet még nem sikerült korábban, de ez nem ok arra, hogy boldoggá tegyem ezt a kis gyökérarcú anyaszomorítót néhány könnycseppel.
- Akar a faszom, de nem fogok egy ilyen kis szarfaszúnak könyörögni! – szakad ki belőlem, ha lenne elég nyálam még a lába elé is köpnék, de lefoglal, hogy fogaim a nyelvembe mélyednek, mielőtt még tovább fokoznám a feszkót. Sétálgat itt előttem, mintha csak ingerelni akarna, hogy bibibíííí én tudok járni! Anyád! Kezdek teljesen irreálisan gondolkodni, de fáj, nagyon fáj, és szerintem kellemesen sok vér csordogált már el az ujjaim között. A nadrágomon egyre terjed a rozsdavörös folt, és egyre kevesebb energiát érzek magamban. Arra felé fordulok, amerre üvölt, és hihetetlen megkönnyebbülés árasztja el a testem.
- Vincent… - sóhajtom a nevét, alig hallhatóan, és hátra bicsaklik a fejem. Jó, most már jó lesz minden. Itt van, és minden király lesz. Fáradtan nézek a pattogó ideggörcsre, ahogy megszólít, és elvigyorodom. Rohadt kis féreg. Aztán sarkon fordul, és futni kezd, én meg első dühömben utána vágok valami törmeléket. Elég nehéz, nem is tudom, honnan van erőm eldobni, remélem eltalálja lehetőleg a lábát vagy valami, hogy legalább sántítson egy kicsit. Ólmos fáradtság lesz úrrá rajtam, nehezen tartom nyitva a szemem, és most már amúgy is nyugodtan elájulhatok, mert itt van Vincent. Becsukom a szemem, kicsordul a könnyem, amit nem tudtam időben visszapislogni. A retkes picsába!

Tárgy: Re: Elee&Richard Szer. Feb. 17 2016, 15:51

Remek egy környék ez, hogy az isten húzza a faszára azt is, aki kitalálta. Valahogy mindig azt hittem, hogy az ilyen helyeken a helyi maffiózó kisuszkárjait megmoccintja, ha valaki lövöldözik. De lassan megtanulom, hogy itt az emberek nem basszák azt orrukat más szarába. Jó is ez. Ha lenyúzzák a bőröd, itt ezt végig sörözik, aztán majd megnézik a hullát, mi maradt belőle. Faszom egy hely ez.
Sietek a kis utcákon.
Parázs vita folyik a haldoklásról és annak szépséges folyamáról, immár felismerem a hangokat is. Elenore megkínzott monológja arról, hogy vagányan adja fel az életét, az előtte mászkáló nyurga srác alakja is kibontakozik. Kavics morzsállik a cipőm alatta, hogy Richard felém fordul. Ijedtében összefossa a száját retkes szavakkal.
Hát bazdmeg jöttem nézelődni, mi az anyámat kereshetnék mást itt?
Loppal a lány felé pillantok, míg feléjük tartok, nem lassítok és nem is ijedek meg, nekem itt nagy bajom nem eshet.
- Kirándulok! - mi mást kereshetnék itt? Elenore imába foglalja a nevem, nem mondom bírom, amikor súgja, de most kicsit morbid lenne arra gondolni, ahogy a farkamon lovagol!?
Ricsi fél pillanatra bizonytalanodik el, majd azonnal él a lehetőséggel, hogy vállalja a felelősséget, és futni kezd. Ez az a pillanat, amikor lefagyok egy másodpercre.
Mi a faszom? Hova a gecibe fut? Hát gondolja, hogy nem ismertem meg? Aztatelibekurt faszom.
Automatikusan a pisztolyom után nyúlok, egyetlen mozdulattal biztosítom ki. Abban a pillanatban ahogy Elee keze fellendül, elsütöm a fegyvert és lelövöm a felhőket. Eszem ágában nincsen hátba lőni, de ez az, amit ő nem tudhat biztosra. Azt csak remélem, hogy a szuka eltalálta, az elmebeteg meg azt hiszi meglőttem.
Mire a srác magához tér már Elenore, mellett guggolok a földön.
- Húzd vissza a beled, de geci gyorsan! - szerintem sejthető, hogy a dörrenés okozta fülsüketítő csendben nem a lányhoz beszélek, aki el sem tud mozdulni a faltól.
Elég sok vért vesztett, a golyó még a lábában lehet, most nem szívesen mozgatnám, hogy nézzek egy kimeneti nyílást. A nadrágját átitta a vér, az arca is sápadt a gyér világításban.
Láthatóan magánál van, de a fájdalom meggyötörte és pedig Ricsit fogom, ha fél percen belül nincs mellettem.
- Mit játszotok? - Elenore nyakára csúsztatom a kezem, hogy megemeljem az arcát, látni akarom a szemét, mennyire zavaros, és ezzel a pulzusát is ellenőrzöm, érzem ahogy száguld a vére az ujjaim alatt, pedig a szíve elég vért pumpált ki a testéből.

karakterinformáció