Nah, végre elkezdődött a suli, kicsit vártam már, hiányzott, azt hiszem. Mondjuk a nyüzsgés a tömeg nem, de ez mellékes. Ez az egyetem nagyobb mint az előző ahol tanultam, de szerencsére még nem tévedtem el. Ellenben van egy nevem, amibe folyton belebotlok: Kilian Scatt. Az egyik óra odamegyek egy felsőbb éves sráchoz, aki ugyan nagyon bele van bújva a jegyzeteibe, de mikor kérdezem, felpillant, körülnéz és odamutat egy ázsiai gyerekre hanyagul, nem értem mit motyog, de úgy veszem le ő az akit keresek. Legalábbis mikor visszakérdezek, "hogy ő az?", a srác int, hogy menjek. Hát magamban vállat vonok és határozottan a srác felé veszem az irányt. Furcsállom hogy ennyire amerikai neve van, mikor ő ázsiai, de hát gondolom csak félig az vagy ilyesmi.
-Hello Kilian, Lizzy vagyok, gondoltam bemutatkozom, mert óránk is lesz együtt meg elvállaltam a film klubbos teendőket. - Állok elé, igyekszem mosolyogni is bár ő elég komolynak tűnik. Ami persze nem baj, szeretem a komoly embereket. Olyan felelősségteljesebbek, ez a srác meg totál olyan benyomást kelt, szóval várom mi reagál.

//Bocs, ez jutott eszembe xD//

A könyvtárba jöttem, hogy infót gyűjtsek a terhességről. Meglepő, hogy az egyetemi könytárban is van erről anyag. Amikor rákérdeztem a könyvtáros azt mondta, az egyik ok, hogy sokan gondolkoznak rajta, hogy egyetem alatt vállalnak gyereket. Azt is említette, hogy az ilyen hallgatók kapnak bizonyos kedvezményket, de nem hiszi, hogy emiatt vállalnák a babát. A másik ok, hogy a filmeseknek előfordulhat az ilyen szerep, illetve, a többi szakon is bekacsinthat a téma. Én hiszek neki, bár voltak kétségeim és eszembe sem volt elárulni, hogy én nyilván az első kategóriába tartozom.
Igyekeztem másoktól távol helyet foglalni, hogy nyugalomban legyek. Az ingem ujját felhajtottam, a papucsomból is kibújtam, és az egyik lábam magam alá húzva ülök a széken, ahogy belemerülök az egyik könyvbe. Gondosan úgy helyeztem el mindent, hogy még véletlenül se jöjjön rá senki se - ha nem áll közvetlene mellettem, hogy mit olvasok. De ki lenne olyan hülye, hogy megzavar? Ugye, hogy senki.
Épp a szoptatásról olvasok, amikor a korábbi elméletem, mint egy kártyavár összedől. Megszólít egy csaj. Vagyis nem engem, de ahogy szétnézek nem látom Kiliant sehol. Belőle amúgy simán kinézném, hogy órák óta észrevételenül ücsörög mellettem, de nem. Nincs itt. Lassan, kissé mérgesen pillatnok fel a lányra.
- Olyannak látszom, mint akit Kiliannek hívnak? - teszem fel az egyszerű kérdést, bár belegondolva, lehetne ez a nevem is, ha a szüleim a születésem előtt átjutottak volna Amerikába. Hála az égnek, hogy nem. - Vagy esetleg filmművészetisnek?
Érdeklődöm tovább felhúzott szemöldökkel, és azon agyalok, hogy vajon egy ilyen lány mit akarhat Kiliantől. Már ha, tényleg egy Kilianre gondolunk. Aztán persze, a szavai alapján beindulnak a kerekek. Valószínű, mert dereng valami a filmklubról.
- Megadjam a számát, Lizzy? - kérdezem a lánytól és fel is állok, hogy előhúzzam a szövetnadrágom zsebéből a telefonom. Most érzékelem csak igazán, hogy régóta ültem. Teljesen elzsibbadt a lábam, majdnem össze is csuklom. - Ah... fenébe! - fakadok ki, halkan és megtámaszkodom az asztalon, közben szoktatom a lábam az álláshoz, a másik kezemmel meg végre tényleg előbányászom a telefont.

Rámutat az unott srác "Kilian"-re, aki épp szintén valami könyvbe van nagyon elmerülve, gondolom tanul. Ez nem riaszt vissza, nem akarom én olyan veszett sokáig zavarni, csak bemutatkozni, megtudni kivel fogom a szabadidőm egy nagyobb szeletét eltölteni. Hátöhm, érdekes, mint kínálat, meg kell hagyni.
-Akár. Ma már az emberek bárkinek bármilyen nevet adnak. - Sebastian sem megy ki a fejemből, mert ő meg Ares. Szóval... A következő kérdése meglep, pont úgy néz ki. - Igen. Olyannak. - Mondom határozottan, bár belül elbizonytalanodom, ha ő lenne inkább egy "igen, de nem neked vagy "igen, na és te?" vagy akármi lett volna a reakció, nem ez az barkóba feeling.
Inkább kifejtem neki miért zaklatom, remélve készségesebb lesz, közben lopva beleolvasok a könyvébe, mert azzal csak okosabb leszek. Azaz azt hittem, okosabb leszek, de nem.
-Igen, kérlek. Bár... mivel nem ismerem, tolakodás lenne... főleg ha mondjuk van barátnője és ő veszi fel. - Szalad össze a szemöldököm, nem biztos, hogy ez jó ötlet, hiába hasznos. Szívtam már ilyennel...
-Elzsibbadtál? Látom nagyon leköt a... téma. - Mondom inkább ezt mert dunsztom sincs, mi a fenének olvas a csecsemőkről, de senkinek semmi köze hozzá, az más kérdés hogy nekem se, de azt hittem valami filmtöris cucc.
-Amúgy téged hogy hívnak? Mert a Kilianra nem fogsz hallgatni, van egy olyan sanda gyanúm. - Mosolygok rá, kivételesen nem vagyok undok, lássunk csodát. Főleg mert eddig teljesen rendben volt a gyerek. Na és mert épp könyvtári rokkant, azokat nem illő szóban inzultálni.

Úristen. Mindjárt elpatkolok. Filmművészetisnek látszom? Mit ártottam a világnak? Istenem, mit? Oké, nem vagyok vallásos, de ez ilyen szörnyű következményekkel jár? Mert ha igen, akkor mostantól járok templomba és hiszek mindenben, csak ne kelljen ilyeneket túlélnem. El vagyok szokva tőle, hogy nem tudják, ki vagyok. Az elmúlt évek a HÖK elnöki pozícióban túl kényelmessé tettek. S bár eddig is godnolkoztam rajta, ez egy újabb megerősítés. Ideje abbahagyni. Kiöregedtem. Ami röhej. Épp most kezdek élni. Az pedig, hogy a gyerek mennyit fog elvenni az életemből már megint egy másik téma, amire még annyira sem akarok gondolni. Bár... nem is kéne nekem vele foglalkozni... Mindegy. A gyerek témáról amúgy is eltereli a figylememet, hogy a csaj szerint Kiliannek és filmművésetisnek is látszom.
- Szörnyű... Tuti elsős vagy - közlöm csakhogy kicsit megnyugtassam magam. Ha gólya érthető, hogy semmit sem tud. - Az én szüleim teljesen normálisak voltak, és nem, nem adtak lehetetlen neveket.
Mondjuk... feltételezem, ha már itt az új világban születek, megtették volna. Sőt, néha azon is elbizonytalanodom, véletlen volt-e, hogy Shin helyett Zinre írták át a nevem. Mindegy is.
- A barátnőjétél nem kell tartanod. Ki van csukva, hogy lenne neki... Az esetleges pasija meg tuti nem lesz féltékeny - megvonom a vállam. Jól gondolom, hogy már nem titok, hogy meleg, ugye? Ha mégis, akkor bocsi Kilian, kicsúszott. Ettől még egészen bírlak, kivéve, amikor az agyamra mész.
Fel is állok, hogy előkeressem a telefonomat, csak kisebb technikai próblémákba ütközik a dolog, amikor ráébredek, hogy nem tart a lábam.
- Ah... Annyira nem... - felelem, miközben kinyújtóztatom majd újra behajlítom a zsibbadt végtagom. Közben meg lepillantok a könyvre, majd fel a csajra. Basszus! látta? Hülye kérdés. Persze, hogy látta. Végem. Izzie meg kicsinál. Egész biztos. Vagy nem. Nem tudom. Az viszont biztos, hogy nem akadhatok most ki.
- Tessék? - kérdezek vissza, mert nem fogom fel a kérdést, viszont kizökkent az aggódásból - szerencsére. - Ja. Zin. Ezt még ki is tudod mondani.
Odanyújtom a kezem is neki, hátha kezet akar rázni, most már állni is tudok rendesen a lábaimon. Aztán ha ez megvan előkeresem a telefonom, hogy elmondjam végre Kilian számát.

-Igen. - Mondom neki összeszaladt szemöldökkel, hogy miért szörnyülködik. Miért ne lehetne Kilian akár vagy filmtöris? Mindegy is.
-Értem. - Hát ha normálisak a szülei éljen, bontsunk pezsgőt, ma már ez ritkaság, ami azt illeti. Minden hülye és boldogtalan vállal gyereket, csak a kölköt nem lehet utcára tenni, mint egy kutyát. Vagy csak elválnak és a gyerek dolgozza fel ahogy akarja. Hah... De a nem Kilian srác ezek szerint normális, lelki sérülés nélkül, szóval talán beszélgethetünk majd ha éppen lesz némi időm két óra között, ha neki is akad.
Aztán hallgatom, hogy max a fiújától kell tartatom, de egy fiútól miért is kéne, ha meleg? Remek! Még a végén szép lesz ez a nap.
-Óh, szóval a fiúkat szereti, ez igazán kellemes hír. - Mosolyodom el, nem tehetek róla, de legalább így nem lesz félreérthető ha sokat látnak vele. Utálom a pletykákat, de így, nincs mitől tartani. Van isten.
Látom, hogy zavarba hozom a ténnyel, hogy nem vagyok rövidlátó. De nem mutatom jelét, hogy különösebben világgá kívánnám kürtölni a könyv témáját, inkább a nevére kérdezek rá.
-Miért, a neved többi része kimondhatatlan, kedves Zin? - Vigyorodom el, kétlem. Azért az ázsiai nevek nem kimondhatatlanok, csak megjegyezhetetlenek. De ha Lui teljes nevét megjegyeztem, Zin babapiskóta lesz! A kézfogást kissé vonakodva, de viszonzom, nem szeretem ha az aurámban érzek másokat, hátha még hozzám is érnek. De Zin ezt nem tudja, amúgy is alap gesztus, szóval még mosolygok is.
-Mivel ilyen könyvet olvasol, gondolom nem Kilian volt fiúja vagy, de nem is vagy filmtöris, honnan ismeritek egymást? Jársz a filmklubba? - Logikázok és kérdezek, igazából szimpi a másik, jó lenne pár embert megismerni, akik normálisak és értelmesek. A lányokkal nehezen jövök ki, de a fiúkkal kevésbé. Szóval próbálkozom.
Ha megadja Kilian számát, azért elmentem a telefonomba és megköszönöm Zinnek, hogy megadta. Kis buta telefon, le vagyok maradva a technikával kissé. Főleg hogy nem a neten szedtem össze Zint, szinte kőkori módszer.

- Látszik. Majd nézz szét jobban a többi filmes között - azok mind olyan elvontak. Bár... akikkel meg én járok, azok inkább kockák. Szerintem én is az vagyok... főleg így szemüvegben. Márpedig az olvasáshoz akkor is kell, ha nem akarom. Többször nem teszem tönkre a szemem, így is érzem, én is, hogy nem olyan jó, mint közvetlen a műtét után. A doki szerint, mert nem tartottam be, amit kért. Viszont a jó hír, hogy nem annyira rossz, hogy arra szemüveg kelljen. Kivétel az olvasás, meg a vezetés. Túlélem. Szóval most, hogy van rajtam szemüveg, szerintem kifejezetten a kockák táborát népesítem, de úgy látszik, van, akinek ez nem egyértelmű. Nem mintha jobb lenne, hogy elvetemült filmesnek néznek. Kilian, meg az orkjai... biztos a többinek is van valami őrültsége.
Mindenesetre, arra rájön, hogy nem én vagyok Kilian ez pedig már fél siker. Külön jó pont, hogy nem köt bele a szüleimbe, egyesek tuti megtették volna, de rájuk még gondolni sem érdemes.
- Mi ebben a kellemes? - érdeklődöm, ha már elszóltam magam, hadd tudjam meg, mások hogy vélekednek. Engem mondjuk nem zavar, de kellemesnek sem titulálnám a dolgot, főleg azóta, hogy Kilian a nagy örömködésben megcsókolt. Valahányszor eszembe jut kedvem lenne fogat mosni, így most is, de mivel nem tehetem csak beharapom a számat.
- Szerintem nem, de másoknak még sosem sikerült... - felelem a nevemmel kapcsolatos kérdésre, s mielőtt megkérdezi ezt is, hozzáfűzöm - Igazából 우현신-nek hívnak.
Aztán várok, hogy ebből vajon mennyi ment át. Szerintem semmi, de egy próbát megért. Azonban sejtem, hogy maradni fog ő is a Zinnél, ami nem is baj, elvégre megszoktam már, s valószínűleg jobban is figyelek rá, mint a születésemkor kapott nevekre.
Közben kezet rázunk, de van valami fura a mozdulatában. Egy pillantra megfordul a fejemben, hogy Kilianhez hasonlóan nála is fent áll, a tisztaságmánia azon szintje, hogy a kézfogás is problémás, de van nálam törlőkendő ha ezen múlik. Szerintem én is használni fogok egyet nem sokára.
- Nem járok semmi ilyen helyre... Kilian a szobatársam. A koliban - válaszolom könnyedén közben megkeresem a telefonomban a számát, és Lizzy felé fordítom a kijelzőt, hogy leírhassa. Viszont, ha már itt van, megkérdezem őt, mégis csak lány...
- Te figyelj, te láttál már szoptatást? - kimondva még hülyébben hangzik ez, mint gondolatban, így félig a könyre bökök - mármint, kisbabát... valahogy... nem tudom...
Jól megmondtam. Gratulálok magamnak. Kezdem úgy érezni, amióta tudok a babáról visszafelé fejlődöm. Mire megszületik, lehet egy szinten leszünk.

// A koreai írás (remélem látod) másold ki google.translate-be és akkor ott a hangszóróra kattintva kimondja neked. Leírni, hogy pontosan hogy hangzik, úgyem tudnám, bár a név kiejtési-ben megpróbáltam. XD//

-Hát jó. - Mint valami nagyon bölcs és mély tanulságot hordozó tanács, ismerd már fel a fajtád lányom! Na jól van, majd megnézem magamnak őket.
A szemüveg számomra nem jelent semmit, angol szakon is voltak könyvmoly alkatok, köztük én is és még csak szemüveg sem kellett hozzá!
Beharapja a száját, nem tudom mire vélni, de a kérdése valóban adja magát, elvégre elég betegen hangozhatott.
-Sokat leszek vele ahogy elnéztem, már órán meg szabadidőmben a filmklubban, ha folyton vele látnak pletykára adhatna okot, de mivel meleg, így nem. Szóval kényelmes, hogy nem fogja azt hinni, fel akarom szedni. - Vonok vállat, nem fogok neki hazudni, ez az igazság, én már csak ilyen számító nőszemély vagyok.
-Sin...? - Kb ennyit értettem meg, a többit túl gyorsan mondta. De a Zint én ugyan ki nem hallottam, ez a beceneve? Vagy rosszul ejtettem... Ú de bonyolult. - Figy, ha lassan, tagoltan megtanítod, én biza megtanulom. Az egyik szaktársam félig olasz, az övét is megtanultam, a tied is megfogom, kis... segítséggel. - Mosolygok rá, mert hát... Luinak is segítenie kellett.
(Ú de röhögök a tisztaság mánián xD bocs xD Ez ütött xD)
-Nem? Pedig jók, úgy általában, ha értelmesek a témák. - Mondom neki csak úgy, biztos lenne kedvére való szakkör. - Áh, vagy úgy. Így már értem. - Mosolygok, szóval a szoba társa. Jó tudni, ha véletlen, ne adjisten bekopogok majd Kilianhez és Zint találom ott, nem értem majd félre.
Aztán míg pötyögök kérdez, de megáll a kezem és felpillantok rá amolyan "komolyan ezt akartad kérdezni" tekintettel. Bölcsen hozzáhebeg még pár szót.
-Láttam. Miért érdekel ennyire? - Na jó, most már rákérdezek, most már tényleg érdekel. Eddig próbáltam nem vájkálni az életében, de ki kérdez ilyet kb tíz perc után?! Bizonyára fontos vagy nagyon foglalkoztatja.
-És mi érdekel ezzel kapcsolatban? - Kérdezem aztán meg ezt is némi habozással, mert aszerint tudok neki releváns választ adni.

//Meghallgattam, úgy érthető, de én annyiszor játszottam le amennyiszer akartam xD Zin azért nem hajtogatja //

Nem úgy hangzik, mintha meg akarná fogadni a tanácsomat, de ez már az ő baja. Én mondjuk meg vagyok győződve róla, hogy egyáltalán nem látszom filmesnek, és maradnék is távol ettől a témától. Még akkor is, ha valahol, van köze a tanulmányaimnak a filmekhez, de lássuk be, azért az mégsem ugyanaz.
- Ettől még pletykálhatnak, ne aggódj - felelem könnyedén, bár tudom, hogy pont ezt akarja elkerülni. Igazából az a fura, hogy mostanában milyen csend van Miss S. körül. De tartok tőle, hogy hamarosan nagyon nagy újságja lesz. Elvégre Isabella nem maradhat már sokáig olyan vékony...
Bemutatkozunk és valahogy szóba kerül az igazi nevem, amit persze el is mondok és természetesen ő meg nem tudja követni. Bár próbálkozna, ami igazán kedves. Mégis, inkább leintem.
- Hagyd! Tökéletes sosem lesz, engem meg zavar ha nem az... a Zinre is figyelek - arról nem is beszélve, hogy az összes iratomon ez szerepel. Kiskoromban úgy terveztem, hogy megváltoztatom, ha nagykorú leszek. De időközben annyira megszoktam, hogy nem érzem szükségét a változtatásnak.
- Ezt még el is hinném, ha nem lenne a "ha" a mondatodban - pillantok rá felhúzott szemöldökkel, mert ugye a téma az fontos, de lássuk be, ritka, hogy valóban olyan, amilyennek lennie kell.
Részemről a téma ezzel lezárva, inkáb válaszolok a másik kérdésére, majd megadom neki Kilian számát. A telefonja mondjuk fura, évek óta nem volt hasonló a kezemben - most sincs - nem is értem, hogy lehet ilyen elmaradottan élni, de nekem végül is semmi közöm ehhez. Viszont a pillantásom a könyvre esik, és hirtelen megvilágosodom: megkérdezem őt, elvégre annyi mindent nem értek, Lizzy meg lány, biztos tud segíteni.
Bár szinte rögtön megbánom, olyan természetes könnyedséggel kérdez vissza, hogy azon meg én lepődőm meg. Az első kérdést figyelmen kívül hagyom a másodikra meg csak őszintén válaszolok.
- Minden. Szerinted van róla videó a neten? - kérdezem és kihúzok neki egy széket, én meg visszaülök arra, amin eddig ültem. - Meg... honnan tudja egy olyan pici vala... khm... gyerek, hogy merre? Mert elvileg akkor még nem látnak olyan jól... Vagy oda kell tenni?
A kérdések csak úgy jönnek belőlem, fel sem tűnik, ahogy az sem, hogy valóban érdekel a dolog. De az biztos, hogy látszik rajtam...

-A többi baromság nem érdekel. - Legyintek, lehet megkapom megint hogy lezbi vagyok vagy hasonló fincsóság, de nem gond.
-Oké Zin. - Biccentek, hogy nekem mondjuk így könnyebb, de a név fontos dolog, az identitás része, apróság ugyan ha valaki figyel erre, de szerintem jobban esik mint egy hátba veregetés, ha próbálkoznak.
-Na hát igen, nem akarlak átverni, a fele rosszul szervezett vagy unalmas. De amelyik nem az kárpótol a rosszakért is, mert annyira érdekes. - Már szerintem, olvasó szakkörön többön is voltam, de csak egy volt igazán jó, tekintve a társaság és a könyvválasztások is remekek voltak.
-Zin drága... a neten az is fönn van, amire senki sem kíváncsi és soha nem is fog értelmet nyerni a tartalma. Ha afrikai törzsi táncot tudsz rajta tanulni, szerinted erről nincs egy hang sem? - Szalad fel a szemöldököm, én igyekszem nem oltogatós lenni, komolyan. Sóhajtok is. - Igen, minden bizonnyal van fenn róla minden féle. - Leülök vele szemben, ha már leül. Látom mennyire foglalkoztatja, hát próbálom átadni az emlékeim a dologról, mikor még Amy anyja szoptatott. Nem most volt...
-Segítesz neki. Onnan tudod hogy éhes, hogy sír szegényke, akkor megpróbálod megetetni. Ha nem kell neki kiköpi úgymond és inkább sír tovább. Az anyuka tudja hogyan etesse. Te maximum cumiból etethetsz gyereket, de az hasonló. Rád bíztak egy csecsemőt? - Vadabb dologra nem merek gondolni, inkább csak arra hogy gyerekfelügyelőként keresi a zsebpénzt a suli mellett. De ha kérdezne még, érezheti már komolyan veszem és felelni fogok, szeretem a kölköket.

- Te tudod... Lehet végén te leszel a lány, aki Kiliant megtérítette... - De nem kötekszem csak véleményt nyilvánítok. Az emberekből sok ilyesmi kitelik. Ettől függetlenül érezheti, hogy én mellette vagyok, a többi baromság engem sem szokott érdekelni. A névvel kapcsolatban inkább leintem. Nekem nem elég, ha valami hasonlót mondanak... bár a Zin sem sokkal másabb, mégis teljesen külön jelentéssel bír számomra. Megszoktam, elfogadtam. Jobb, ha így hív. Ennek ellenére, valahol hálás vagyok, hogy megpróbálná éppenséggel csak nem mutatom. Ha valakit szeretném, hogy megtanulja az Isabella... de ezzel még sem állhatok elé csak úgy.
- De nem tudhatod előre, hogy melyik lesz az - persze értem, amit mond, de néha a cím kifejezetten hangzatos, az előadás mégis dögunalom. Én pedig nem pazarolnám az időmet feleslegesen. De ő tudja, ha neki megéri, csinálja, engem tuti nem rángatnak el semmi ilyesmire. Kilian tuti próbálkozik majd, de majd Isabellára meg a babára hivatkozom. Igen. Ez lesz mindennel... lesz jó érvem. Viszont, előtte nem árt okosodni, így az éppen aktuális témám kapcsán ki is kérdezem Lizzyt.
- Tudom... de... van aki feltesz ilyet? - kérdezem meg, még mindig nehezen felfogva, közben viszont már írom is be a telefonomba, hogy "kisbaba szoptatás" keressen csak. Aztán a szám elé kapom a kezem, mert nekem a 189 találat is soknak tűnik, ráadásul rögtön előttem van néhány női mell, mindegyik egy babával kiegészítve.
- Wow... Szerinted melyiket nézzük meg? Melyik látszik jónak? - tartom elé a telefont, hogy segítsen választani, biztos profibb ebben, mint én. Nekem az első kettő szimpi... rá is mutatok azokra, kérdőn pislogva a mellettem ülőre, ő melyiket választaná. Aztán amelyire rábök azt benyomom. Közben meg figyelek a többi dolgora, amit mond. Meg is állítom a lejátszást rögtön, hogy ne maradjak le semmiről se.
- Ezzel tisztában voltam... - jó, hogy nem világosít fel... cumiból etethetem a gyereket... kap is érte egy lesúlytó pillantást, aztán még válaszolok - A barátnőm terhes.
Felelem, hónapok óta először, nyíltan. Meglep engem is a dolog, de most valahogy könnyedén jön a válasz. Nem tulajdonítok neki különösebb jelentőséget. Beindítom újra a videót, és azt nézem, ahogy szopik a baba. Próbálva nem gondolni közben semmire...

//itt vannak a videók: https://www.youtube.com/results?search_query=kisbaba+szoptat%C3%A1s válogass //

-Miért, meglehet? - Remélem nem és nem biszex. Már Kilian. Bár Zinnél se lenne gond csak ő olyan hetero fejű. Ha létezik ilyen, ú ez a téma, jó hogy nem hangosan gondolkodom azért.
-A puding próbája az evés. Ha sosem próbálod ki sosem tudod meg, nem? - Vonok vállat, ez a filmes klub nekem is új, de kellett valami hobbi ide is.
-Miért ne? Ha valaki azt felteszi hogy éppen mit alkot a wc-n... - Mondom némileg kiábrándultan, de ez a témának szól nem neki.
Aztán már pötyög is a szentem, mutogatja hogy mit talált. Tényleg sok van. Aztán meglepődve nézek rá, én válasszak? Hátöhmizé, jó.
-Hát... mondjuk ezt az első fejezeteset, mit szólsz? - Pislogok rá tanácstalan, az a harmadik video, de tényleg most akarja ezeket megnézni? Vagy inkább helyesen feltéve a kérdést: velem? Mondjuk nekem mindegy, engem nem zavar.
Úgy nézek rá hogy hát mit várt, mit mondjak neki? Szerintem a szoptatás az olyan... anyukának fontos nem az apukának dolog.
-Óh... gratulálok! - Remélem ő örül ennek. De ha nem, akkor is foglalkoztatja, szerencsés a csaj. Mondjuk nekem kicsit korainak érződik a dolog, de talán azért mert én egy párkapcsolatba sem kezdenék bele, nem hogy terhes legyek. - Hány hónapos terhes? - Kérdezem mosolyogva.
-Ő amúgy nem segít neked, hmm? - Érdeklődöm picit, mert tök jó hogy ilyen lelkes, de gondolom a barátnője is beszélget az anyjával vagy valami, mire számítson.
Ha azt a videót indította el amit mondtam, akkor végignézem vele.
-Háát.. ezek szerint ha a barátnőd a szoptatás mellett döntött akkor nem kellesz még te sem ehhez. Max ha nem lesz elég teje. - Mosolygok rá biztatóan hogy ne aggódjon, jó lesz az.
-Tudjátok már hogy kisfiú vagy kislány? - Mosolygok, mert milyen aranyos dolog már hogy egy apukával beszélgetek.

- Nem hiszem... - megvonom a vállam. Őszintén? Fogalmam sincs, de nem is nagyon akarom tudni. Ami meg a filmeket illeti, illetve a klubot...
- Van, amit amit akkor sem kóstolok meg ha fizetnek érte... - felelem, bízva benne, hogy nem sértődik meg, de úgy érzem ez nem az én világom. Ha érdekel egy film, megnézem, de hogy én bármilyen szervezett formában másokkal
- Akarom tudni, hogy ezt honnan tudod? - nézek rá felhúzott szemöldökkel. Eddig szimpi volt, de most kicsit vissza esett a szememben. Nézett videót arról, más hogyan wczik? Pfujj... És én vele fogok szoptatós videót nézni... Ha nem érdeklne most ennyire a dolog, talán vissza is vonnám a szavaimat, de tényleg rettentően kíváncsi vagyok. Rábök az egyik videóra, én pedig ki is választom. Épp csak annyira állítom meg, hogy válaszoljak neki. Persze, azzal nem számolok, hogy ez milyen következményekkel jár...
- Hmm... öhm... kösz? - nem is tudom mit kéne erre mondanom. Szívem szerint azt mondanám, hogy ne gratuláljon, de valahogy nem érzem helyén valónak. A látszat ellenére nem akarok én gyereket... Sőt! De valahogy az abortusz meg társai sem voltak sosem szimpatikusak. Én csak Izzievel akartam lenni... De vele már csak gyerekkel együtt lehetek és próbálok a lehető legjobban felkészülni.
- Öhm... - elgondolkodok és számolni kezdek - három?
Nem tudom pontosan. Nem is foglalkoztat, vagyis de, de nem, és jajj annyira macerás az egész!
- Nem akarom, hogy segítsen... Én fogok neki segíteni! - Inkább beindítom a videót, és arra figyelek, gyorsan lejebb veszem a hangerőt, közelebb hajolok - Elisabethez és a telefonhoz is -, hogy jobban halljuk.
- Úristeeen! Ez nomrális? Nagyobb a nő melle, mint a gyerek feje! És ezt 3-4 óránként? - a számhoz kapom a kezem leteszem a telefont. Én ezt nem akarom többet végig nézni. Ki van csukva, hogy én ott legyek, amikor bármi ilyesmi történik. Valahogy... azt hittem... nem tudom mit hittem, de nem gyere be a dolog. Nagyon nem. Egyrészt, most gondoltam bele, hogy ez azt jelenti, hogy amíg a gyerek pici, nekem nincs cici. Másrészt, ez az egész, olyan kiábrándító!
- He? Nem. Engem nem is érdekel... - mert engem az érdekel, ki az apja. De ezt, nem teszem hozzá hangosan. Mégis csak hülyén venné ki magát.

-Akkor jó. - Nem mutatom, de megnyugtató. A biszexség önmagában is fura, mert mi az hogy nem bírja eldönteni akkor kire is izgul fel az illető... na mindegy.
Nem sértődtem meg, ó, Zin még nem ismer, nem sértődöm könnyen, amúgy is igaza van.
-Persze, megértelek. - Mert azért egy matekszakkörre én sem néznék be még csak véletlen sem, akkor sem ha valami új Madonnát kreálnak belőlem.
-Hah, ha ismernéd a volt osztálytársaim, nem csodálkoznál... - Mondom lesújtottan, mert azok ritka barmok voltak. Nem kellett ahhoz megnéznem, hogy tudjam, felkerült a netre egy ilyen baromság...
A többi videó szintén olyan, hogy én magamtól nem igen nézném meg, de egye fene, azért a szoptatás teljesen más tészta, ő meg olyan lelkes.
-Hát... nincs mit? - Úha, lehet mégsem akarta ezt a kis porontyot, de úgy fest megtartják. Jobb is, ahogy elnézem Zin szorgos apuka lesz, talán nem un meg törődni a gyerekével pár hónap vagy év után sem.
-Akkor csak most tudtátok meg. Jó korán olvasol utána ennek... - Bökök a fejemmel a könyvre. - Előbb inkább a terhességről kéne olvasnod nem? A tornákról, meg az étkezésről, mit szabad még bizonyos terhességi szakaszokban, mit nem... - Nem okoskodom, csak szerintem előbb azokkal kéne tisztába jönnie, nem a szoptatással. Bár lehet azokat tudja, ki tudja.
Elmosolyodom, hát ez cuki volt. Tényleg lelkes egy apuka!
A szám elé teszem a kezem, hogy visszafojtsam a nevetést és a kuncogást.
-Igen, normális, olyankor megduzzad az ember melle. Ha neki alapból volt is akkor lehet ekkora! - Vigyorgok, hmm... a terhességnek ennyi előnye lesz, talán picit nő a mellem. Lehetne kicsit nagyobb, akkor jobban domborodna a póló... na mindegy. - Amúgy igen, sűrűn kell etetni. Szerinted miért kell majd folyton felkelnetek? Mert unatkozik? - Mosolygok rá.
Hát igen, jobb hogy nem hallom a gondolatait, összezúzná brutális módon a szép gerle pár képet a fejemben róla és a barátnőjéről, ahogyan idillien a gyerek mellett döntenek.
-Nem érdekel? Amúgy jól vagy? Kicsit mintha elsápadtál volna, de lehet csak a neon fények szórakoznak... - Nézek rá kicsit fürkészőbben, bizonyára belegondolt, hogy este bizony nem lesz alvás, legalábbis nem egyhuzamban. Szegény... de ahogy elnézem örül a gyereknek, szóval nem lesz gond gondolom.

- Gondolom... - Bár azért én néha nem vagyok biztos benne, hogy jó nekem vele egy szobában lakni... Nem mintha nem tudnám megoldani, de néha akkor is félek, hogy esetleg valami probléma lesz, mámrint, ami még nem volt...
Azt is tisztázzuk, hogy bár lehet jó a társasága a filmklubban nem fog látni. Szerencsére megért és nem kezd győzködni, amiért kifejezetten hálás vagyok. Kiliannek is megtaníthatná ezt, mert neki nem megy ennyire jól, ebben biztos vagyok. A videók kapcsán mondjuk eléggé kiábrándulok belőle, de azért egész jól kivágja magát. Azt, hogy igaz-e nem tudhatom, de szeretnék neki hinni.
- Őszinte részvétem - nézek rá nagyon komolyan, ha valakinek ilyen osztálytársai vannak, az bizony olyasmi, amire nem tudok mást mondani, csak is ezt. Persze hamar visszakanyarodunk a babatémához, amit a látszattal ellentétben nem tudok jól kezelni. Látom rajta is, hogy kicsit elbizonytalanodik, aminek nyilván az én reakcióm az oka. Sóhajtok egyet, aztán csak bólintok.
- Azon már túl vagyok - mármint a terhességről szóló dolgokon. A felére sem emlékszem az is igaz, de nem is bánom. Voltak abban is olyan dolgok, amiről jobb volt nem tudni. De ami fontosnak tűnt, felírtam, így talán nem lesz baj. Bármikor elő tudom venni a jegyzeteimet és újraolvasni a lényegesebb indormációkat.
Most pedig a videót nézem és próbálom feldolgozni, amit látok. A végén talán kicsit hangosabban fakadok ki, de gyorsan kapcsolok, és halkulok vissza, de attól még nem vagyok jobban.
Leveszem a szemüvegem is, hátha kevésbé látok majd, persze ez hülyeség, tök jó a szemem, az előbbi képek meg a retinámba égtek, vagy nem is tudom.
- Nem érdekel - felelem újra, valamivel nyugodtabban, aztán nyelek egyet. - Nem tudom... azt hiszem mást vártam...
Az előbbi kíváncsiság már nincs sehol. Csalódottnak érzem magam, és valahol kiábrándultnak. Momentán nehezen tudom elképzelni, hogy én újra rátapadjak Izzie melleire... Nem mintha normális lenne most ezen agyalni, de tényleg úgy érzem nem leszek rá többet képes. Az asztalon kinyújtom a kezem és rádöntöm a fejem úgy, hogy továbbra is lássam Lizzyt.
- Szóval... mennyire nő meg? - érdeklődöm, ő biztos jobban tudja ezeket. Lehet olyan ez, mint nálunk a merevedés? Na jó ez hülye példa, de valahogy ez jut eszembe elsőre - és... éjszaka is eszik?
Oké, persze, gondoltam, hogy nem viccből mondanak ilyeneket, de ki van csukva, hogy én 3-4 óránként felébredjek. Bár Izzie fogja etetni, szóval abból nekem nem lesz bajom. Csak abban nem vagyok biztos, hogy nem riadok majd fel, valahányszor kimászik az ágyból... Lehet addig majd a koliban alszom! Igen, ez határozottan jó ötlet.

-Kössz, de már rég volt, az egyetemi élet sokkal jobb, kevesebb a beteg hülye. - Mert nem mondom hogy nincsenek, Lio például nem százas szerintem. Bár ki tudja. Én nem, de valahogy nem vágyom megtudni. Szóval látszik nem is akarok beszélni a múltról, az ő jövője sokkal érdekesebb és aranyosabb, elvégre apuka lesz!
-Ó. Gyors vagy... - Pislogok rá elismerően, ha már ennyi mindent elolvasott. Durva. Persze tök pozitív, de akkor is durva.
-A lényeg hogy egészséges legyen, értem én. - Van akinek mindegy kislány vagy kisfiú, tudom én. - Mégis mit? - Nézek rá, tanácstalan, mert mi mást lehet várni a szoptatástól?
Le is roskad, szegény pára, nem tudom mi lelte, de é továbbra is azt hiszem az egyhuzamos nyolc órás alvásokat siratja előre.
A kérdése kissé meglep, komolyan a mellekről akar velem beszélgetni?! Ó anyám, nem lehetne hogy csak egyszer, de egyszer normálisan kezdjek beszélgetni valakivel? Na mindegy.
-Ha jól tudom, olyan kétszeresére. De nem vagyok benne biztos, se terhes nem voltam, se kistestvérem sincs... - Csak Amy anyját láttam, de nála nem figyeltem amúgy mekkora volt a melle.
-Aha. Szóval mindig fel kell kelni majd valakinek hogy megetesse. Vagy tisztába tegye. Vagy akármi. - Bólogatok összepréselt szájjal és felkönyökölök az asztalra hogy megtámasszam az állam. - Sokat fog sírni, dajkáltál már kisbabát? - Kérdezem meg, mert addig gyakorolhatna, nagyobb magabiztossággal babusgatná a saját pulyáját.

- Kevesebb? Te melyik egyetemre jársz? - nézek rá kérdőn és a könyvtárban is szétnézek. Bár itt valóban kevesebb van azokból, akiket az idióta kategóriába sorolok, de hogy az egyetmen kevesebb lenne, mint a középsuliban ebben nem vagyok biztos. Ott van például Anderson. Ő egymaga kitesz egy osztálynyi barmot.
Na de ez nem is fontos, főleg, hogy az előttem lévő könyv kapcsán teljesen más témához jutunk.
- Vagy csak felületes... - megvonom a vállam. Lehet tökre rossz úton járok, pedig annyira igyekszem. Persze látszólag könnyedén kezelem a dolgokat. Látszólag. Valójában nagyon feszült vagyok tőle, és napról napra rosszabb lesz. A szoptatás kapcsán mégis fellelkesülök, így mélyebben is beszélgetni kezdünk.
A babaneméről faggatózva odajutunk, hogy mindegy, csak egészséges legyen, és bennem most először fogalmazódik meg, hogy akár beteg vagy fogyatékos is lehet majd az a csöpség.
- Ja... igen... az a fontos... - motyogom magam elé. Eddig egy egészséges babával sem tudtam elképzelni az életet, egy beteggel még annyira sem tudom. Lizzynek viszont igaza van, ha a nemét nem is derítjük ki, akkor is legalább egészséges legyen. Egy nyomi gyereket képtelen lennék felnevelni.
A figyelmem inkább a videóra fordítom, de a végére teljesen kiábrándulok, amit persze szóvá is teszek.
- Nem tudom. Nem erre... Ez olyan... kiábrándító... és... - megrázom a fejem. Egyszerűen nem vagyok képes elmondani, hogy azután, hogy ezt láttam, nem vagyok biztos benne, hogy én újra a számba veszem majd Izzie mellbimbóit. Inkább kérdezgetek, s ahogy a mell méretről magyaráz, magam elé képzelem Isabellát nagyobb mellekkel.
- Oké... az.. az belefér... - állapítom meg, bár az sajnálatos, hogy nem tudja biztosra mondani. Mert én szeretem azokat az apró gömbőcöket, nem akarom, hogy nagyobbak legyenek. S ha mindez nem lenne elég, kiderül, hogy éjjel is esznek.
- Hát öhm... ezt majd az anyukája elintézi... - köhintek egyet. Én nem akarok ezzel foglalkozni. Na meg... kérdéses, hogy egyáltalán ott leszek-e. - Amúgy soha.
Látszik, hogy gólya, más különben ez sem lenne kérdés. Szerintem a világon senki nem bízna rám egy gyereket, aki kicsit is ismer. De ez most persze más szitu. Én pedig egyre jobban aggódom.

-Ahh, nem jó kilátások. - Csóválom a fejem, szóval szerinte itt is ugyan annyi a hülye idióta mint a gimiben. Sanyarú, sanyarú.
-Ugyan, azt kétlem. - De komolyan, látszik hogy érdekli, nem hiszem hogy felületesen olvassa el ami valóban érdekli. Mert hát az apaság és a terhesség ahogy elnézem nagyon is leköti a figyelmét.
Látom aztán hogy az egészséges szó kissé elgondolkodtatja, szórakozottá teszi a válaszát. Hajjaj, úgy fest vannak még hiányzó puzzle darabok.
A videózás után a kezdeti lelkesedése végképp lelohad, én meg csak pislogok rá, hogy mit várt? Hajj, szegény, de legalább törődő apuka lesz.
-Nem marad mindig ilyen, ne félj. - Mondom kissé szájcsücsörítve, gondolom azon agyal hogy fog kinézni a csaj a terhesség után és hogy a baba még igazán várhatna egy... 10 évet mondjuk.
Aztán kicsit hitetlenül nevetek halkan.
-Mert ha azt mondom háromszorosa, közlöd az asszonnyal, hogy sztornó az egész? - Istenem, férfiak. Főleg ahogy folytatja, jaj anyám borogass.
-Sejtettem. De ha nem akarod hogy házisárkány legyen segíts neki mert egy babára éjjel-nappal vigyázni kell, nehogy baja legyen. Tök nagy felelősség és kimerítő az állandó figyelem. Hmm? - Mondom, de kedvesebben, mert hát nem ijesztegetni akarom, csak nem árt ha valaki még felvilágosítja Zint, hogy igenis nagy szükség lesz rá, ahogy most is gondolom örül a barátnője ha vele van.
-Nem baj, majd ha mentek baba-mama tornákra és hasonlókra elmagyarázzák. De ha van bárki a környezetedben akinek van kisbabája, érdemes gyakorolni, jó érzés a kis porontyokat tartani. - Mosolygok, én szeretem a gyerekeket, még ha ki sem néznék belőlem. De tény, Zint nem ismerem, szóval nem gondolom hogy kerítést kéne emelni a kölyök elé, nehogy elérje az apja.

Bólintok. Ezek szerint csak nincs itt elég ideje, és még nem tapasztalta meg a sok idiótát. Persze lehet ő nem is fogja. De nem hiszem, hogy a következő generációk jobbak lesznek. Na mindegy.
A babákra terelődik a szó, s meglepő mód jó érzéssel tölt el, hogy szerinte alapos vagyok. Nem tudom Izzie is hasonlóan gondolkodik-e, de igaz, soha nem is kérdeztem. Inkább csak figyelek rá és megteszek mindent, amit kér, nehogy valami baj legyen. A gond viszont pont ez, hogy eddig úgy igazán, nem gondoltam bele, hogy lehet az a baba beteg is. Meg sem fordult a fejemben, az ezekről szóló részeket bizony átlapoztam. Azt olvastam, hogy ha a nő hány a terhesség elején, akkor nagyobb eséllyel marad meg - és ez már meg van - és lesz egészséges. Azt hiszem, innentől kezdve pedig egyértelműnek véltem, hogy az is lesz. Most viszont, lehet utána nézek, biztos, ami biztos, a betegségeknek is.
Azonban mivel éppen a szoptatással voltam elfoglalva erről kezdem kérdezgetni, egy videót is megnézünk és egészen elmegy a kedvem is a dologtól. Nem azért, de nekem a női mellekről eddig nagyon más felfogásom volt, ez pedig annyira nem illik bele, hogy hihetetlen.
- Még jó! - csattanok fel, meg is őrülnék, ha ilyen maradna Isabella melle. Nem lesz több gyerek, kizárt. Egy is sok, főleg, hogy ilyesmi történik miatta. Nekem ez nagyon nem szimpatikus.
- Azzal már elkéstem... - beharapom a számat aztán elteszem a telefont. Nem akarom, hogy Izzienek akkora mellei legyenek. Egyszerűen nem.
Szóba kerül az is, hogy mi lesz ha a baba megszületik, és ahogy magyaráz elhúzom a számat.
- Már most is sárkány néha... - motyogom, mert tényleg, néha olyanok a hangulat ingadozásai, egyszerűen nem tudok vele mit kezdeni. Hiába igyekszem. Ez pedig, hogy később sem változik majd a helyzet, minden csak nem megnyugtató. Csak azt nem tudom, miért nem léptem még le... Jah de. Mert szeretem Izziet. Ördögi kör.
- Nem gond... majd ööö fürdetem, meg tisztába teszem... gondolom... - nyelek egyet. Azt hiszem témát kéne váltani. Esetleg javasolni neki, hogy menjen és keresse meg Kiliant. Elvégre miatta jött ide. Nem miattam. Bár meg kell hagyni sokat segített, de azért tényleg kezd, kellemetlenné válni a téma.
- Neked van kisbabád? - érdeklődöm, mert az igazság az, hogy az ismerőseim száma ezen a téren 0 és ha csak neki nincs annyi is marad. Mondjuk, nem vagyok biztos benne, hogy ki akarom próbálni milyen egy olyan csöppséget tartani. Sőt!

Szemet forgatok, hogy felcsattan a mell témát illetően. Inkább ráhagyom, de gondolom ő is tudja, hogy pont ugyan olyan már nem lesz. Legalábbis én még nem hallottam ilyenről, de nem is érdeklődtem utána.
-Ó értem, miért, ha még csak lenne három hetes megfontolnád hogy nem kell mégsem a pici? Komolyan? - Képedek el, szerintem nem gondolja komolyan. Olyan kis lelkesnek tűnt, nehogymár hirtelen meggondolja magát!
-Jó hát terhes. Nézd el neki! De éppen ezért ha segítesz neki, akkor könnyebb lesz és a babának is jobb úgy. - Szegény, somolygok hogy kiállhatatlan néha a barátnője. Vajon én mennyire leszek elviselhetetlen? Hmm.
-Az tök jó, azzal nagyon sokat segítesz ám! - Bólogatok, hogy ez dicséretes lesz, ha megteszi.
-Nekem? Ahhaha, vicces vagy. - Képedek el, ahhoz sok minden kéne. Pl egy pasi. Mondjuk úgy kezdetnek, esetleg. Azért áldom a sorsot hogy Briantől nem lett.... De meg is komolyodom. - Nem, nincs. De nem is tervezek gyereket vállalni egy jó darabig, akkor sem, ha lesz fiúm. - Amit szintén nem tervezek, de ezt nem kell hangoztatni. - Inkább a barátnőd ismerőseit kérdezzétek meg. Hátha. - Mosolygok rá, mert ha mást nem fészbukon jeleznek hogy "jajjjj neked is? Óóóó nekem is..." ilyesmi, feltesznek hatan millió képet, csomó ilyet lájkolnak, posztolnak, szóval ellesznek. De látom feszeng kicsit, lehet kicsit sok volt neki ez a sok dolog egyszerre.
-A sulit azért befejezed, vagy passziváltatsz? Mennyi van még neked? - Beszéljünk kicsit másról, bár nem tudom ez mennyivel jobb, de hirtelen ez jutott eszembe.

- Nem - mondom ki határozottan. Ha meg is fordult ilyesmi a fejemben, azon nyomban el is vetettem. Akárhogy is nézem, gyilkosságnak tűnik és erre nem lennék képes. Ettől függetlenül még kívánhatom, hogy bár ne lenne. Mert jelenleg elég gyakran így érzem és ahogy egyre jobban belemerülök a témába egyre világosabbá válik, hogy nem vagyok erre felkészülve, hogy nem így akarom leélni az életem... közben meg lökdös előre a lelkiismeretem - igen van olyanom - hogy csináljam végig, elvégre én nem vigyáztam kellőképpen, és mert egy gyereknek apa kell. És csak reménykedem benne, hogy az, hogy valaki rossz apa, jobb, mint ha egyáltalán nincs.
- Egyébként sem volt beleszólásom... 3 hetesen meg még nem is tudtam... Kicsit összevesztünk előtte... - beharapom a számat és megrázom a fejem. Nem is emlékszem mi volt. Lényegtelen. Bár még mindig sokat veszekszünk. Engem amúgy nem zavarna, kifejezetten élvezem azokat a helyzeteket, de az egyik könyvben írták, hogy a babának nem jó, ha a mamája stresszel, idegeskedik stb. Erre pedig nagyon nehéz odafigyelnem.
- Látszik, hogy nem ismered! - nevetem el magam, ahogy azzal jön, hogyha segítek mennyivel egyszerűbb lesz, meg hogy nézzem el, mert terhes. Szerintem alapból is nagyon sokat segítek. Néha úgy érzem túl sokat, hogy hagynom kéne, őt ügyködni a konyhában, hogy összepakoljon helyettem is. De nagyon nehéz, főleg, mert igazság szerint szeretek főzni és sütni. Mert nem bírnék várni addig, amíg Isabella összepakol. Elvégre 5 perc után is zavar, ha nem úgy van valami, ahogy annak lennie kell. - Nagyon temperamentumos alapjáraton is. Ehhez most ez a hormonváltozós-hangulatingadozós dolog nagyon sok egybe...
Fogalmazom meg tömören a lényeget, s bár lehet nem lenne rossz ezt megbeszélni valakivel nem hiszem, hogy a könyvtár a legalkalmasabb helyszín, vagy hogy egy vadidegen lány a legmegfelelőbb személy.
A pelenkázás meg a fürdetés meg viszonylag egyszerűnek tűnnek így ezeket nem tartom olyan nagy dolognak, bármit is mond Lizzy. Nem is firtatom a dolgot tovább.
- Nincs senki - megrázom a fejem. Ha lenne bárki, aki hozzá hasonlóan terhes vagy már babázik, arról tudnék. De tényleg nincs a közvetlen környezetünkben ilyen személy. Ami teljesen normális! Tök fiatalok vagyunk még, ráérnénk ezzel vagy 10 évig.
Témát vált. S ez abszolút nem a kedvenc témám. Ökölbe is szorul a kezem, mert még mindig idegesít, hogy itt rohadok, ahelyett, hogy valami menő helyen dolgoznék és a koli szobát - khm Izzie lakását - egy sajátra cserélném.
- Befejezem. Rég be kellett volna fejeznem - préselem ki a fogaim között, aztán sóhajtok egy nagyot, kinyitom az öklömet és szépen leteszem a kezem az asztalra. A lány felé fordulok, s bár tudom, hogy ez nem éppen illendő, mégis inkább elküldöm.
- Köszönöm a segítséget, de nem akarlak tovább feltartani. Kiliannel akartál beszélni, nem velem.

//Köszi //