Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Stanley Collins
Kedd. Nov. 22 2016, 20:33 by Stanley Collins

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

Top posting users this month
Samuel T. Collins
 
Eric A. Blake
 
Leopold K. Lindhardt
 
Reeven Callagher
 
Quentin Collins
 
Felix Kaleolani
 
Suzanna Crystal
 
Kensington L. Lockwood
 
Sebastian McBridge
 
Kőrösi Noel
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 After School - Elaine&David

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next
SzerzőÜzenet
Elaine S. Patrick
Oktató
Életkor : 31
Hozzászólások száma : 147

TémanyitásTéma: After School - Elaine&David   Vas. Nov. 04 2012, 19:16

- Mára ennyi. Két hét múlvára kérem a beszámolóitokat, addig meg legyetek rosszak!
Csusszanok le könnyedén az asztalról, és fejezem be az előadásomat. Hétfő van, és az arcokat elnézve nagy buli lehetett tegnap a városban. Úúúúgy szeretnék én is bulizni. Komolyan fontólóra vettem, hogy lemondom a vasárnapi műsoromat... De persze nem fogom. A karrierem igenis fontos, és össze fogom tudni egyeztetni a munkám a többi fontos dologgal. Most például ezzel a sráccal itt, aki szépen neki állt összapakolni. Nem tehetek róla, rettentően tetszik. Nagyon jól tette, hogy műsorvezetésre jelentkezett, lányok ezrei fognak utána sóvárogni. S bár megofogadtam, hogy nem fogok kikezdeni egy diákommal sem, talán tehetek egy kivételt... Upszi... az már meg volt. Na nem baj. Még egy bele fog férni.
- David, szeretnék veled beszélni, van öt perced?
Lépek közelebb hozzá a naptáramat a kezemben tartva, mintha valami nagyon fontos dologt ellenőriznék benne, és teljesen mellékes lenne, hogy itt marad-e vagy sem. Azért magamban imádkozom, hogy igen mondjon. Bár azt még nem tudom, hogy miért kell vele beszélnem, de majd improvizálok valamit, abban vagyok legjobb. A hirtelen és őrült ötletekben. Ilyen szempontból kicsit kiszámíthatatlan vagyok... De egyébként meg, nagyon is kiszámítható.
Lévén, hogy egyszerű tanítási nap van, sport cipőben, farmerban, és egy ingben vagyok. A hajam kibontva, és csak szempillaspirált, meg piros rúzst használtam. A tévé képernyőn ritkán bukkanok fel így, és tudom, hogy megoszlanak a vélemények, hogy mi áll jobban, de sosem érdekelt mások véleménye, nekem így kényelmes. Meg aztán így esélytelen, hogy a folyosókon rohanva kitörjem a nyakam. Márpedig képes lennék rá, higgyetek nekem.
Visszatérve Davidre. Nem ismerem még. Gólya. De valahogy megmaradt a neve az első előadásról, és az sem elhanyagolható tény, hogy elég gyakran felbukkan az óráimon. Szimpatikus, és kellemes fiatalembernek látszik. Remélem be is igazolja a várakozásaimat, mert ha nem... akkor... hát akkor, egyedül töltöm a ma estét. Nem lenne jó. Nagyon nem.
Vissza az elejére Go down
David White
Műsorgyártás
Életkor : 23
Hozzászólások száma : 545

TémanyitásTéma: Re: After School - Elaine&David   Vas. Nov. 04 2012, 19:47

Elég nehéz volt most nekem végig figyelemmel követni az órát, mert eléggé fáradt vagyok. Ha nem is látszik rajtam fizikailag, de agyilag nagyon is kéne egy kis pihenés. Minden lényegeset felírtam, már csak az vár rám, hogy mindent beszórjak a táskámba és pihenjek egyet. Fel is állok, ahogy mindenki készülődik, hangzavar is lesz a teremben, de ez nem tart sokáig, mert valahogy mindenki gyorsabban eltűnik rajtam kívül. Jellemző, hogy mindig egyedül maradok a tanárral, így mindenki azt gondolja rólam, hogy a tanár kedvence vagyok. Sóhajtok is egyet erre a gondolatomra, majd szétnyitom a táskámat és belesöpröm a tollamat és a füzetemet. Már csak be cipzárazás és már itt sem vagyok. Szép is lenne, ha ennyivel megúsznám. A vállamra rakom a táskám, majd indulnék, mikor előttem terem a tanárnő. Nagyon komolynak hangzik a kérdése, így egy kicsit fel is gyorsul a szívverésem. Lerakom az asztalra a táskámat, majd figyelek.
- Persze. Akár több is. Miről van szó? – Vonom fel kérdőn az egyik szemöldökömet, a tanárokkal mégsem lehetek bunkó, mert a végén a vizsgán megbuktatnak. Türtőztetem magam és várok csendben. A tenyerem izzad, így a sötétkék farmeromba törlöm, majd a nyakamnál az inget kicsit megigazítom. Mivel nem tudom, hogy miről lesz szó, leszidásról vagy dicséretről, így addig nem nyugszok meg. Éppen ezért kezd egyre jobban fájni a szívem a mellkasomban, mert már olyan gyorsan ver, hogy szinte a bordáimnak ütközik.
Vissza az elejére Go down
Elaine S. Patrick
Oktató
Életkor : 31
Hozzászólások száma : 147

TémanyitásTéma: Re: After School - Elaine&David   Hétf. Nov. 05 2012, 11:28

Igazából nem értem mit művelek. Ez vajon visszaélésnek számít? Egész biztosan. Kirúghatnak érte? Előbb kellett volna ezeket végiggondolnom. Most már úgyis késő... Mellesleg, nem fogok aggódni egy ilyen apróság miatt. Elvégre még azt sem tudom érdemes-e. Hiszen épp csak elhívtam. Pontosabban még csak el sem hívtam, de majd mindjárt.
Szegényke elég fáradtnak látszik. Megértem, én is az vagyok. Csak én nem engedhetem meg magamnak, hogy ez meglátszódjon. Na meg, nem is illik hozzám az a fajta nyomott hangulat, ami a fáradtsággal jár. Inkább igyunk egy teát, és ébredjünk fel! Igen ez lesz a jó. Attól én is felpörgök, és teljes vidámságomat zúdíthatom rá Annak meg már csak nem fog tudni ellenállni.
Nagyon könnyen mondd igent, és határozottan jól hangzik, hogy több ideje is van, de persze, nem lehetek túl rámenős. Mégis csak jobban szeretem, ha a férfi csábít el engem. Én csak adok neki egy kis kezdő löketet, a többi már az ő dolga lesz. Feltéve, hogy elég intelligens ahhoz, hogy vegye a lapot. Ha nem, akkor meg mint mondtam még aggódnom sem kell. Akkor egyszerűen felejtő, és szétnézek valamelyik mások évfolyamon. A másodévesek között is vannak cuki fiúk...
- Igazán? Esetleg egy csésze tea is belefér? Kényelmesebb lenne, ha leülnénk közbe...
Válaszolom egy gyengéd mosollyal, épp csak felpillantva a naptáramból. Kicsit mintha ijedt fejet vágna. Ne már, hogy ijesztő vagyok! Most komolyan? Én?! Mindjárt elnevetem magam.
- Ne aggódj, nem a jegyeidről lesz szó. Egy új projektet tervezek indítani, és szeretném, ha részt vennél benne...
Folytatom mosolyogva, és közben visszafordulok az asztalomhoz, felkapom a táskám, beleteszem a naptáram, aztán mintha mi sem lenne természetesebb belekarolok Davidbe, és elindulok kifelé a teremből.
- Természetesen mondhatsz nemet is, de jó lenne, ha előbb végig hallgatnál, csak pár perc az egész...
Főleg, ha kitalálom, hogy mi lesz a projekt. Nem, nincs semmiféle projekt. Vagyis mostmár van. Mert ezt mondtam neki. De amíg elérünk az egyetemnek arra részére, ahol a kedvenc teámat lehet kapni – nem az autómata nem jó – addig talán lesz időm kitalálni. Mondjuk csak akkor, ha David nem kezd el közben faggatni. Habár ezt is elkerülhetjük...
- Fáradtnak látszol... Milyen buliból maradtam ki?
Kérdezem vidáman és kíváncsian. Remélve, hogy válaszol, és hagy nekem egy kis időt, hogy kitaláljam a többi részletet.

Vissza az elejére Go down
David White
Műsorgyártás
Életkor : 23
Hozzászólások száma : 545

TémanyitásTéma: Re: After School - Elaine&David   Hétf. Nov. 05 2012, 17:05

Észre se veszem, hogy a fáradtság a szemeimen is látszik, pedig nem érzem, csak azt, hogy agyhalott vagyok. Mivel gyorsabban nem megy az összepakolás, így egy sóhajtást követően jegyzem meg a többieknek, hogy itt hagytak. Azért már nem fogok kapkodni, ha nem vártak meg, így szép kényelmesen elteszem a cuccaimat a táskámba, majd a tanárnőre pillantok, ahogy megáll előttem és időt kér tőlem. Mivel láthatólag nincs dolgom, hála a többieknek, ezért beleegyezek, már csak azért is, mert érdekel, hogy mit szeretne velem megbeszélni.
- Ez nagyon komolyan hangzik. Csináltam valamit? - Ráncolom össze a homlokomat, mert egy kicsit tény, hogy megijedtem ettől a kérdéstől, de végül beleegyezek. Most már elkönyvelem magamban, hogy a tanár kedvencének fognak tartani, ha meglátnak vele teázgatni.
- Új projektet? Milyen projektet? - Kapom fel a fejemet, szemeim felcsillannak ezt követően. Nagyon is felkeltette az érdeklődésemet, mert tudom, hogy műsora van és nagyon is kíváncsi vagyok, hogy vajon nekem milyen projektet tud ajánlani. Nem titok, hogy vágyom arra, hogy kipróbálhassam az eddig megszerzett tudásomat élesben is. Ahogy megfordul, végig nézek rajta és a fenekénél megáll a tekintetem. Nem tehetek róla a tanárnő elég vonzó, így természetes, hogy megnézem. Talán kicsit nagyon is belemerülök, mert elfelejtem, hogy már meg is fordult. Ráemelem a tekintetemet, majd felkapom a vállamra a táskát. Nagyokat pislogok mikor belém karol, ez már valóban kellemetlen, hogyha így megyünk végig a folyosón, még a végén azt hiszik, hogy viszonyom van vele, ami a valóságban csak egy gondolat volt számomra.
- Természetes, hogy végig hallgatom, eléggé érdekel. Mi a témája a projektnek? - Kérdezgetem, ahogy a folyosón végig sétálunk. Már el is felejtem, hogy belém karolt, mert sokkal jobban leköti a figyelmemet a projekt.
- Tegnap volt egy kisebb buli a HH-ban. És kicsit sokáig voltam fent és bár nem vagyok fáradt fizikailag, de agyilag eléggé. - Rántom meg a vállamat és húzom el a számat. Most már kezd tényleg kíváncsivá tenni, mert nem néz ki olyan nőnek, aki bulizni jár, sokkal inkább el tudom képzelni egy operában.
- Szeret bulizni? - Érdeklődök, ha már itt tartunk és erre terelődött a téma. Azért még a fejemben van a projekt, de most több mindent megszeretnék tudni róla és fogalmam sincs, hogy miért.
Vissza az elejére Go down
Elaine S. Patrick
Oktató
Életkor : 31
Hozzászólások száma : 147

TémanyitásTéma: Re: After School - Elaine&David   Kedd. Nov. 06 2012, 21:27

Ha tudtam volna, hogy ettől az ártatlannak szánt mondattól ennyire megijed, akkor rögtön teázni hívom, egyáltalán nem az a terv, hogy megrémisszem, épp hogy meg szeretném jobban ismerni. Csak kellett egy kifogás, és így hogy még bárki visszanézhet a terembe, ez tűnt a legkézenfekvőbbnek. Azért úgy látszik sikerül egy kicsit megnyugtatnom. Vagy ha azt nem is, a fenekem eltereli a figyelmét az ijedelemről. Mert azért nem lehet nem észre venni, ahogy hirtelen felkapja a tekintetét, ahogy megfordulok. Na meg, egyébként is mondhatni éreztem, hogy néz.
Viszont a projekt tervemtől nagyon lelkes lesz, és ez tetszik, már csak ki kell találnom, hogy mi is lesz az a projekt. ~Jajj, Elaine, csinálod itt magadnak a plusz munkát, aztán meg panaszkodsz, hogy szórakozni nincs időd... ~ Frusztráló, de tényleg ezt csinálom. Hinné valaki, hogy a kedvenc időtöltésem egy forró tea a kanapén egy jó könyvvel? Nem hiszem, mert erre sosem jut időm. És már megint elkalandoztam.
Figyelemelterelés: Belekarolni, meglepni, kicsit összezavarni, majd semleges témát találni. Tökéletes taktika, ami régóta segít elréni a céljaimat.
- Szeretnék létrehozni egy kis egyetemi hírmondót. Tudod, hihetetlen, hogy rádió van, de arra nincs lehetőség, hogy tv-sként is kipróbáld magad, amíg nem jön el a gyakorlati idő...
Hah, milyen jól kitaláltam ezt most. Hihetetlen hogy találok ki a semmiből ilyeneket. Csak akkor van ciki, ha közben kiderül, hogy mégis van ilyen lehetőség. De arról tudnék, nem igaz? Elvégre én tanítom a műsorvezetést, és én eddig nem csináltam ilyesmit. Hogy nem jutott ez előbb eszembe? Jah, emlékszem a könyvemmel akartam ücsörögni a kanapén, és nem plusz munkát beszervezni. Rossz hatással vannak rám a férfiak.
- Értem.
Mosolygok rá lelkesen, és már nem is tudom, mióta megyünk karöltve, de örülök, hogy nem tiltakozik, és már a teázóhoz is megérkezünk mindjárt. Amúgy fogalmam sincs mit mondott, de az értem, és a lelkesedésem hatásos kell hogy legyen, nem is néz rám értetlenül, hanem kérdez. Mellesleg egész jó kérdés, egy dolgot leszámítva.
- Legjobb emlékeim szerint az első előadáson megkértelek titeket, hogy tegezzetek. Nem vagyok annyival idősebb, hogy magázódni kelljen. De amúgy igen, szeretek. Vagyis... szerettem. Mostanában nem igazán jut rá időm, na meg oda is kell figyelnem, nehogy valami lesifotós lekapjon, amikor kevésbé vagyok szalonképes...
Rákacsintok, és elengedem, mivel ideértünk, és elő kell bányásznom a pénztárcámat, hogy ki tudjam fizetni a teánkat. Vagyis...
- Nekem egy zöld tea lesz - mondom a kiszolgáló lánynak, aztán Davidre pillantok - Te mit kérsz?
Vissza az elejére Go down
David White
Műsorgyártás
Életkor : 23
Hozzászólások száma : 545

TémanyitásTéma: Re: After School - Elaine&David   Szer. Nov. 07 2012, 17:12

Próbálom kordában tartani az ijedtségemet, amiért itt akar tartani, de ez nem jön össze, mivel Elaine kiszúrja. A kérdésére sóhajtok egyet és beleegyezek, elvégre egy tea jól fog esni. Hulla fáradt vagyok agyilag és szerettem volna egy kicsit aludni, de ha felébreszt, akkor még több időt tölthetek ébren. Ahogy megfordul a fenekét kezdem el pásztázni, mert mindig is jó nőnek tartottam, de tudom, hogy a tanár-diák kapcsolatnál úgy sem lehet több. Csak akkor kapom fel a fejem, mikor újból megfordul. Azért tudnék vele mit csinálni az ágyban... Gondolataim egyből másfelé terelődnek, ahogy meghallom, hogy milyen projektet is szeretne alapítani. Egyből fellelkesedek, szerintem ez nagyon is jó ötlet, így kérdéseim zöme zúdul Elaine nyakába.
- Ez tök jó ötlet. De miért pont én? - Gyanúsan méregetni kezdem a tanárnőt, talán valami vizsga, csak én nem vagyok beavatva. Szívesen kipróbálnám magam műsorvezetőként, de valami azt súgja, hogy ez nem igaz. Azért a gyanakvásom megpróbálom elrejteni, mert nem szeretném, hogyha lecserélne azért, mert nem hiszek neki. Ahogy a folyosón sétálunk, hogy ne legyek vele bunkó kérdéseket is teszek fel a számára.
- Tényleg, bocsi. Csak annyi minden van a fejemben, hogy nem mindig jut el az agyamig, hogy tegezni kéne. - Elhúzom a számat, mert nem megsérteni akartam a magázódással, de valahogy így csúszott ki. Viszont azt sem hagyom figyelmen kívül, hogy mit mond a buliról.
- Akkor egyszer elviszlek bulizni. A lesifotósokkal meg nem kell foglalkozni. Elvégre most is lekaphatnának minket és kreálhatnának érdekes főcímeket, hogy "a bombázó tanárnő, elcsábította a diákja fejét". - Szabad kezemmel magunk elé mutatok, ahogy a címet ejtem ki a számon. Elég vicces, bár ha tényleg megjelenne egy ilyen újság cikk, lehet elásnám magam. Ahogy megérkezünk a teázóba, odaállok mellé, majd elgondolkozok, ahogy rám esik a választás.
- Egy gyümölcs teát kérek. - Mondom, és ki is fizetem mindkettő teát, mielőtt Elaine bármit is tehetne. Nem szeretem, hogyha egy nő fizet, még ha a tanárom akkor is. Megfogom a saját csészémet, majd az egyik asztalhoz sétálok, remélem Elainenal együtt.
- És mi lenne a feladatom a projektben? - Nézek rá, hátha többet megtudok, hogy nekem mit kéne tennem. Belekortyolok a teába, majd visszarakva kevergetni kezdem, mert eléggé forró még.
Vissza az elejére Go down
Elaine S. Patrick
Oktató
Életkor : 31
Hozzászólások száma : 147

TémanyitásTéma: Re: After School - Elaine&David   Szer. Nov. 07 2012, 18:54

Nem elég fáradt, ha tényleg olyan fáradt lenne nem kérdezne ennyit. Nekem most nincs kedvem ennyit gondolkodni. Ah... egyszerűen csak el kellett volna hívnom, ha nemet mondd nemet mond, ha elterjeszti akkor is letagadom. Nekem hinnének úgyis, és nem neki.
Mondjuk neki hála, tényleg remek ötletem támadt. Csak kéne egy kis idő, hogy kidolgozzam a részleteket, de persze erre nincs lehetőség, mert nagyon kis lelkes. Na jó, akkor improvizáunk tovább.
- Oh, nem csak te. De egy ilyen projektben nem vehet részt mindenki arra nem lenne keret. Amúgy nincs különösebb oka, csak annyi, hogy mindenki elszáguldott a teremből...
Na igen, ha nem tűnik el mindenki, akkor nem hívom el őt sem, szóval ebben nincs hazugság, a többit is meg fogom valósítani, sehol semmi probléma.
A közvetlenségemmel kicsit sikerül meglepni, de ez is csak jól jön. Ki akarom zökkenteni ebből a tanára vagyok felfogásból. Abban a 90 percben az vagyok, de most csak egy lány, aki szeretne meginni egy teát. Szerintem nincs ebben semmi rossz.
- Rendben, kivételesen elnézem.
Csacsogom neki vidáman, és komolyan nem haragszom. Mert nincs miért. A többség elfelejti főleg mert a többi tanárral nem ilyen laza a kapcsolatuk. Persze ő még új, és nem ismer, de majd belerázódik. Tavaly nekem is sokkal nehezebben ment minden. Idén már egészen más szemmel látom a dolgokat. Például a bulikat is. Bár igazából, most nem az tetszik, hogy elvisz bulizni...
- Igazán? Bombázó vagyok? És Téged ilyen könnyű elcsábítani?
Nézek rá kérdőn, kissé pajkosan, és most már az sem érdekel, ha tényleg megjelenik egy ilyen cikk. Bár az egyetem elég jól védett, ritkán jutnak be alkalmatlankodók, és a diákokat is ki lehet csapatni, ha visszaélnek valamilyen itt készült felvétellel. Szóval itt nem aggódom, de ha már így alakult, akkor flörtölni szabad. Nem? Elvégre ő kezdte, azzal, hogy megnézte a fenekem, meg most ezzel a mondattal... Jó irányba haladunk.
Elengedem, és rendelek, ő is kér egy teát magának, én meg már fizetnék, de megelőz. Mosolygok rajta, és elkönyvelem hogy igazán lovagias, meg hogy legközelebb - feltéve, hogy lesz - én fizetek. Nekem amúgy is több pénzem van, mint neki. Legalábbis gondolom.
A teáinkkal együtt leülünk egy asztalhoz. Hirtelen nagyon kis tudatos lett a drága, és meg kell mondja kifejezetten tetszik. Annak ellenére is, hogy még mindig az az átkozott projekt a téma.
- Őszinte leszek. Még nem tudom. De tetszik az órai aktivitásod. Nem a mai... de úgy általában, ehhez a szakmához, ez kell, és egyelőre nem mindenkiben látok fantáziát...
Válaszolom egy lágy mosollyal, majd belekortyolok a teámba. Aztán folytatom.
- Egyelőre nagyon gyerekcipőben jár az ötlet. Minden szakról össze kell szedni pár embert, a másodéven például ott van Zachary, mindig kamerával rohangál, őt is el kell majd még csípnem.
És igen. jönnek az ötletek, és ezután senki sem mondhatja, hogy csak kifogás volt. Vagyis de, de jól megalapozott kifogás. Vannak terveim, még ha a projektet illetően nem is sok, de vannak. Most viszont jó lenne ha mondana valamit, hogy érdekli-e vagy sem
.
Vissza az elejére Go down
David White
Műsorgyártás
Életkor : 23
Hozzászólások száma : 545

TémanyitásTéma: Re: After School - Elaine&David   Szer. Nov. 07 2012, 19:51

Az ötletei nagyon is felkeltették a figyelmemet és az érdeklődési köröm is feljebb ugrott egy szintet. Egyből elfelejtem, hogy fáradt vagyok, csak kérdezgetem, hogy hátha többet tudok meg. Ami érdekel és fontos lehet a számomra, azt is felteszem, például, hogy miért pont engem választott. A válasz kicsit megdöbbent.
- Csupán azért én, mert lassabb voltam a többieknél? - Nagyon is meglepődtem, hogy csak ez miatt. Sóhajtok egyet, ez kicsit rosszul esett és azt hiszem, hogy ezt most az arcomról is le lehet olvasni. Épp ezért nem nézek rá, csak előre, ahogy sétálgatunk. Már egyáltalán nem érzem mindezt kínosnak, bár még mindig furcsállom, hogy karöltve járkálunk.
- Kivételesen? - Ráncolom össze a homlokom, majd oldalra fordítom a fejemet, hogy lássam az arcát. Minden rezdülést le akarok róla olvasni, hogy mindig egy lépéssel előrébb járjak. El is szólom magam, ahogy belemerülök a nagy beszédembe. A három kérdésre valami frappáns válasszal kell előállnom. Mivel elég lassan forognak a kerekeim, ezért kell pár másodperc, míg valami használhatót tudok mondani.
- Ez hadi titok. Nem árulhatok el ilyeneket, azért tenni is kell. - Kacsintok rá egyet, ha már ennyire közvetlen velem, akkor én sem fogok vele távolságtartó lenni. Kezdek felszabadulni mellette, pedig tudom, észnél kell lennem, hogy ő nem a haverom, hanem a tanárom. Megtartom magamnak, hogy mennyire tetszik, azt biztos, hogy nem fogom elárulni. Szemeim csillognak a titokzatosságtól. Amint megérkezünk kifizetem a teákat, majd az asztalnál végig hallgatom, hogy mit is szeretne ezzel a projekttel.
- Szeretném ezt csinálni. Pont azért jelentkeztem erre a szakra. - Mondom el az igazságot, a többieket én sem nagyon értem, csak azért jöttek ide, hogy melegedjenek és valójában a bulik azok, amik lázba hozzák őket. Annyira tetszik a mosolya, hogy a mondat elejére nem is figyelek, így csak egy másik srác neve jut el a tudatomig. Összeráncolom a homlokomat és kicsit értetlenül nézek, de próbálom leplezni, hogy nem figyeltem.
- De egy stábhoz elég sok ember kell. És például milyen híreket tudnánk leadni? Ami itt a suliban történik? Mert én nem nagyon vettem még észre, hogy lenne itt valami, aminek lenne hírértéke. Esetleg be lehetne mondatni, hogy milyen kaja lesz a menzán, de nagyon sokra nem jutok. Gondolom kitalált hírek meg nem kellenek, pedig azt is elő lehetne adni kicsit viccesebb formában. Elvégre ez csak egy sulis tv lenne, itt a diákok csak arra figyelnek, ami vicces, szórakoztató és bulis. - Fejtem ki a véleményemet, bár ahogy magamban ezt végig gondoltam, sokkal jobb ötletnek hangzott, mint ahogy kimondtam. Ilyen tompa aggyal most elég nehéz a gondolkozás, hogy kreatív ötletet adjak. Azt hiszem, hogy már eleget kevergettem a teát, így belekortyolok.
- De ki lehetne menni tudósításokat csinálni. Esetleg interjúkat készíteni, csak nem tudom kikkel. - Rántom meg a vállaimat, mert ez sem használható ötlet szerintem. Végül is ha már leültünk ötletelni, akkor minden baromságot megosztok, hátha tud vele valamit kezdeni.
Vissza az elejére Go down
Elaine S. Patrick
Oktató
Életkor : 31
Hozzászólások száma : 147

TémanyitásTéma: Re: After School - Elaine&David   Csüt. Nov. 08 2012, 09:46

Lehet ez nem éppen a válasz volt, amit várt, na de azt mégsem mondhattam, hogy azért mert pont az esetem vagy, nem igaz? Még a végén félre ért, azt pedig igazán nem szeretném. Viszont édes ez a csalódottság az arcán.
- Néha a lassúság kifejezetten előny.
Jegyzem meg egy bíztató mosollyal és remélem, azért nem érzi magát nagyon rosszul az egész miatt. Elvégre csak arról van szó, hogy az igazat még nem mondhatom el neki. Addig nem, amíg nem tudom, mit gondol rólam. És bár rákérdezhetnék direkt, az nem az én stílusom. Na meg az élvezet is odalenne.
- Igen. Legközelebb óvodát játszunk és a sarokba állítalak... Mert én egész biztos nem leszek akkor sem idősebb, de te még lehetsz ovis....
Oké, ez most rossz volt, én is belátom, de ahogy előadom! Na kérem, az olyan, hogy meg kell tőle hatódnia, és vágyni rá, hogy olyan óvó nénije legyen, mint amilyen én lehetnék. Ami egyébként nem leszek, mert nem bírom a gyerekeket, de ezt sem reklámozzuk. Igazából szörnyű híresnek lenni, még a véleményemet sem mondhatom el őszintén. De mindegy. David nem ovis, hanem egy nagyon vonzó fiatalember, aki nem mellesleg egészen szórakoztató. Nálam legalábbis jobban reagál, még akkor is, ha kis időbe telik neki. Ettől csak még aranyosabb lesz.
- Oh... és mit kell tenni?
Játszom a megilletődöttet, és kíváncsi szemekkel meredek rá egy pillanatig, hátha kifejti. Még akkor is, ha most már egyértélműen tudom, hogy tetszem neki - mondjuk, kinek nem? - és ez határozottan megkönnyíti majd a dolgom.
Fizet a teáinkért, és egy két személyes asztalkához ülünk le. Én beszélni kezdek, ő meg hallgat. Aztán fordítva. Bólogatok neki, észrevettem, hogy ő ezt akarja csinálni. Pont ezt mondtam neki az előbb, hogy ez volt az, aminek köszönhetően végülis ráesett a választásom. Részben. Mert a helyes arca sem elhanyagolható tény. És ezzel szerintem a lassús megjegyzést is jóvá teszem.
Ötletel, elmondja a gondolatait, tetszik hogy gondolkozik, hogy segíteni próbál, bár a hozzáállásán még van mit javítani.
- Nos, vannak sportesemények, különböző pályázatok, rendezvények, ezekről mind lehet tudósítani. De talán azzal kéne kezdeni, hogy előzetesen megkérdezzük a hallgatókat, mi érdekelné őket. Lehet szó akár interjúkról, talk showról... Bármiről... De igen, mindenképpen egyetemen belüli projekt.
Válaszolom. Mert az ötletei alapvetően tényleg jók, csak az kell, hogy észrevegye ez mind-mind megoldható kell hogy legyen, az egyetem kapuin belül. Én már egészen szépen összrakosgattam fejben.
- Azt kérdezted, mi lenne a te feladatot... Te mit gondolsz, mihez lenne leginkább kedved?
Nézek rá fürkészően, és ismét belekortyolok a teámba. Azon gondolkozom, hogyan térhetnénk el a projekttől valami kevésbé iskolai témára. Ugyanis, még nem döntöttem el pontosan, hogy mit is akarok tőle, és a döntésben sokat segítene, ha egy kicsit megismerhentém...
Vissza az elejére Go down
David White
Műsorgyártás
Életkor : 23
Hozzászólások száma : 545

TémanyitásTéma: Re: After School - Elaine&David   Csüt. Nov. 08 2012, 18:54

Kicsit csalódott vagyok a válaszát követően, azt hittem, hogy gyors vagyok, feltéve ha az ágyam hív. A fejemben rájövök, hogy ez talán azért van, mert fáradt vagyok és nehezebben jutnak el most az agyam által küldött parancsok a végtagjaimba. Sóhajtok egyet, hiszen le vagyok lassulva és még el is húzom a számat.
- Például a szexben? - Felcsillannak a szemeim, ahogy ez az eszembe jut. Igazából nem kellett ezen túl sokat gondolkoznom. Azért nézem az arcát, mert minden rezdülésére kíváncsi vagyok és arra is, hogy erre hogyan reagál. Magamban azért leszidom magamat, mert ezt lehet, hogy nem egy tanárnál kellett volna elsütnöm. Mindenesetre, ha már kint van, akkor megpróbálom természetesnek tüntetni fel magamat, mintha csak a délutáni tea szokásokról beszélnénk. A szememben egy kevés zavar is felfedezhető, ha jobban megnézi, pont ezért, mert képes voltam neki ilyet felmondani.
- Csak, hogy tudd nekem az oviban nem tudtak ellenállni az óvónénik és mindig megúsztam. Viszont miért is lehetnék ovis? - Az első mondatomnál titokzatosan rápillantok, amiből leszűrheti, hogy már akkor is nagy rajongói táborom volt. A nagy szemeimmel képes voltam bárkit meggyőzni arról, hogy ártatlan vagyok. Mindig is hálát adtam a sorsnak, hogy ilyen pofit szánt nekem. A kérdést viszont muszáj volt felraknom, mire összeráncolom a homlokomat. Tudni szeretném, hogy miért lehetnék én ovis, hogyha ő nem lesz idősebb. Éget a kíváncsiság és ezt az arcomról is le lehet olvasni. Azért azt tökéletesen rejtem, hogy mennyire vágytam volna arra, hogy ő legyen az óvónőm. Az biztos, hogy a fejemet a mellei közé nyomtam volna, miközben az ujjamat szopva elalszok. Egyre közvetlenebbül beszélgetünk, mintha csak régóta ismernénk egymást és barátok lennénk. Egyik titkom, hogy ez valóban így is legyen, mert egy ilyen csajjal a baráti társaságomban, és biztos, hogy többet nem csajoznék.
- Nem ér kíváncsiskodni. De olyan dolog, amit tanár és diák nem szokott csinálni. Például kezdetnek egy randi. Utána meg úgy is mindenre rájön az ember, velem kapcsolatban. - Halvány mosolyt engedek meg magamnak, és titkon fél szemmel végig nézek rajta. El tudnám képzelni azt, hogy mit tehetne velem az ágyban. Mivel elég abszurd gondolatok jutnak az eszembe - mivel ez úgysem fog soha se megtörténni -, így egy picit megrázom a fejemet. Mindezt úgy, hogy ne tűnjön fel neki. A teát kevergetve, hallgatom meg őt, aztán mondom el én is a véleményemet, de ahogy látom, nem nagyon jut az ötleteimmel nagyon sehova, amiért most nem sértődök meg, mert tudom, hogy eléggé zokni az agyam.
- Igazából nagyon zokni most az agyam, szóval nem tudom. Talán egy kérdőív vagy egy vélemény kutatás kezdetnek? - Rántom meg a vállaimat, valahogy most nem akar épkézláb ötlet kialakulni a fejemben. Nem vagyok jó társaság, mire elhúzom a számat és inkább a teát iszom, hogy addig is felébredjen valahogy a kreativitásom, amit órákon megszoktam mutatni.
- Nem is tudom. Igazából műsorvezetés érdekel a leginkább. Mert ezzel a szakiránnyal nagyon másfelé nem tudok elmenni. Talán még olyan "forgatókönyv" író is megfordult a fejemben. Aki összerakja, hogy melyik hír, mikor és miután jön. - Nézek fel rá, sokra nem megy most velem, amit nagyon is bánok. Ujjaimmal mikor odaérek idéző jelezek. A műsorvezetés azért is lenne a legjobb, mert így több csaj is meg fog ismerni és könnyebb lesz őket meghódítani. Mindvégig ezek járnak a fejemben, mint hátsószándék.
- De egy ilyen egyetemi hírmondáshoz, nem kell túl sok ember. Legalábbis kevesebben kellenek, mint egy normális híradáshoz. - Jegyzem meg, bár fogalmam sincs, hogy ezt miért mondom. Jobb nem jutott az eszembe, ezért arra gondoltam, hogy inkább csendben maradok és várom Elaine gondolatmenetét, mit szól ehhez.
- De inkább mást csinálnék most, mint agyalnék... - Amint megiszom a teámat visszarakom a csészealjra és felnézek a tanárnőre. Szemeimben ott csillognak a titokzatosság jelei, vegyítve a piszkos gondolatokkal.
Vissza az elejére Go down
Elaine S. Patrick
Oktató
Életkor : 31
Hozzászólások száma : 147

TémanyitásTéma: Re: After School - Elaine&David   Szer. Nov. 21 2012, 14:43

Beszélgetünk, és mit ne mondjak, egészen kellemes társaság. Ahogy felcsillanak a szemei, az nagyon sokat elárul róla, és a kérdése... Elnevetem magam.
- Akár ott is, bár szerintem arra nem a lassúság a jó szó.
Mosolygok vissza rá, és vele ellentétben én egyáltalán nem vagyok zavarban. Azt hiszem, nem csak az előadásokon tudnék neki újat tanítani. Na de nem akarok ennyire előre szaladni. Mellesleg nem szeretném, hogy rögtön félre értsen. Jó, hát ilyen szándékaim (is) vannak, de én most határozottan egy még nem létező projekttervet akarok vele megvitatni. A többire rááérünk utána is, ha már beszélgettünk legalább negyed órát. Igen. Annyi azért kell. Minimum. Egyébként nem szoktam ilyen rámenős lenni, csak mostanában a sok munka miatt kevesebb időm volt magamra. Úgy érzem magányos vagyok. De ha így haladunk... Akkor talán, nem sokáig leszek már az. Reményledem. Annyira jó lenne!
- Oh, azt elhiszem! De én edzett vagyok, és nem fog meghatni a két szép szemed, meg a cuki pofid. És azért, mert még ott van a fenekeden a tojáshéj...
És ahogy az utolsó mondatot kimondom hátra is pillantok, hogy megnézzem a hátsóját. Szigorúan csak az elméletem ellenérzése végett. Természetesen. Tényleg rég voltam együtt pasival, hogy ilyeneket művelek. Na de, eddig nem ellenkezett, ha meg nem zavarja, akkor miért érezzem magam rosszul amiatt, amit teszek? Mellesleg, tetszik a feneke.
És tessék! Elhívott randizni! Ő engem! Csodás vagyok még mindig. Öt perc alatt elértem, hogyha bárki megkérdezi ráfoghassam, hogy David kezdte nem én. Én itt áldozat vagyok kérem szépen. És, rettentően élvezem a szerepem, szóval nem kell megmenteni. Persze nem direktbe hívott el, de ezt a célzást nem lehet félreérteni.
- Megfontolandó.
Válaszolom sejtelmesen, és kifejezetten örülök, hogy ideértünk és rendlhetem a teámat. Mert ha most visszakérdezne, akkor lehet lebuknék, pedig még nem áll szándékomban. Mostanra már elképzelésem is van a projektet illetően. Szóval leülünk egy asztalhoz, és mintha az előbbi beszélgetés meg sem történt volna, belekezdünk a projektbe.
- Nagyszerű ötletei vannak a zokni agyadnak is... Mi lesz, ha úgy ötletelünk, hogy ébren leszel?
Kérdezek vissza, egy elismerő mosollyal. Egy dolgot hamar megtanultam: a férfiaknak szüksége van rá, hogy úgy érezzék, az ő terveik szerint halad minden, és emellé még azt is elvárják, hogy megdicsérjék, megerősítsék őket. A fiatalabb fiúknál pedig extrán szükség van erre. David most ezt kapja tőlem. Elhintek ezt-azt, amiből ő alkothatja meg az "igazi" ötletet, aztán elismerem, hogy milyen nagyszerű. Azért vigyáznom kell, hogy ne essek túlzásba, mert akkor talán elszáll magától. De egyelőre nem látszik annyira magabiztosnak, így nem is aggódom.
- Szerkesztő... - javítom ki mosolyogva - Az is valóban érdekes. Ha gondolod a projektben kipróbálhatod magad majd abban a szerepben is. Bár, szerintem a lányok, jobban örülnének, ha a képernyőn látnának téged.
Titokzatosan mosolyogom, miközben kiiszom a maradék teát is a csészémből. Figyelem minden mozdulatát, a vonásait. Vajon meg lesz köztünk a kellő szikra? Az előbb, amikor idefele jöttünk, volt valami a levegőben... Bár lehet az csak én képzeltem.
- Pontosan. Ezért kell a porjekt, és ezért van az is, hogy csak pár kiválasztott személy vesz részt benne.
Folytatom mosolyogva, és leteszem a már üres csészémet az asztalra. Nos, részemről elég volt ennyi erről a témáról. Ha... Nincs ha. Kijelent... Ezt vártam. Kezdettől fogva. De ezt sem kell tudnia, ahogy semmi mást sem. Még.
- Említettél valami randit...
Könyöklök rá az asztalra, és támasztom meg az állam a tenyeremben, így egy kissé közelebb hajolva hozzá. Az én szememben is ott van az a pajkosság, ami az övében, bár az én piszkos gondolataimat nem fogja tudni kiolvasni. És amúgy is. Nem vagyok egy könnyűvérű fruska, akit rögtön az első randi után ágyba vihet. De kap egy esélyt, és a másodikon megpróbálhatja.
Talán kicsit kihívóan nézek rá, ahogy a választ várom. De sebaj. Mosolygok is. Nőnek érzem magam, és tökéletesnek. Boldog vagyok.


//Ne haragudj, hogy csak most... Legközelebb nem fogsz rám ennyit várni, ígérem!//
Vissza az elejére Go down
David White
Műsorgyártás
Életkor : 23
Hozzászólások száma : 545

TémanyitásTéma: Re: After School - Elaine&David   Szer. Nov. 21 2012, 19:06

A beszélgetés alatt elég komoly és magán témához érkezünk, amitől egy kicsit feszélyezve is vagyok, de amint meghallom a nevetését, megkönnyebbülök. Halvány mosoly ül ki az arcomra, szemeim csillognak. Tudom, hogy őt nem tudom levenni a lábáról a tekintetemmel, de azért felveszem vele a szemkontaktust.
- Hát akkor mi a jó szó? - Döntöm oldalra egy picit a fejemet, majd egymás mellett sétálgatva, kezdem elfelejteni, hogy tanár és máshogy kéne vele viselkednem, de annyira megnehezíti a dolgom. Kicsit megfontoltam, hogy talán akar tőlem valamit, de egyből kivertem a fejemből, mert tudom, hogy neki elég sokan udvarolnak, én viszont csak a diákja vagyok. Elszomorít, hogy nem lehetek vele egy kicsit közelebbi viszonyban, de kezdek bele szokni, viszont ez a reménytelenség felemészt.
- De elismered, hogy cuki pofim van. És amúgy nincs is tojáshéj rajtam. - Vigyorgok az első mondatnál a másodiknál meg tettetett duzzogást mutatok. Azért egy kicsit a lelkembe gázolt ezzel és amint a szemem sarkából látom, eléggé megnéz. Halvány, elégedett mosoly ül ki az arcomra, de ezt megpróbálom elrejteni előle. Most már kezd az az érzésem lenni, hogy hiába vagyok a diákja, talán több is lehetne köztünk. Megfordul a fejemben a randi, de csak felvetésként említem meg. Ránézve Elainere kicsit úgy tűnik nekem, mintha örülne neki.
- Randizni akarsz velem? - Kérdezek vissza, hogy biztosra menjek, ha mégis csak úgy döntök, hogy veszem a bátorságot és elhívom valahova. Bár azzal, hogy elakarom vinni bulizni, eléggé randi szagú, mégsem szúrta ki. Megrendelve a teákat, leülve az asztalhoz, visszatérünk a projektes témához, amit már rég elfelejtettem, amint titkon a szemem sarkából őt lestem. Megbabonáz teljesen ez a nő és egyre jobban úgy érzem, hogy meg kell szereznem magamnak. Ez a rajongás már kezd betegessé válni.
- Ez egy jó kérdés. Talán értelmesebb gondolataim lennének. - Mosolygok én is, bár azért van bennem egy olyan érzés, hogy csak azért mondja ezt, hogy ne bántson meg a bugyuta ötleteim miatt. A szemeibe nézek, hogy valamit ki tudjak belőlük olvasni, de csak azt érem el, hogy teljesen elveszek bennük, ami miatt nem is jut eszembe a szakszó.
- Öhm, igen... Szerkesztőre gondoltam. - Zavart mosoly jelenik meg az arcomon, majd inkább beleiszok a teámba, amíg hallgatom, hogy milyen feladatot is szán nekem pontosan.
- Azt szeretnéd, hogy inkább műsorvezető legyek? Így is elég sok lány rohamoz meg nap, mint nap. Még ha műsorvezető is lennénk kétszer többen. Bár igazából valóban a műsorvezetés vonz, mert abban van egy fajta olyan munka, amit nehéz leírni és nehéz megvalósítani. - Egy kicsit elgondolkozok a közepén, mikor a lányokról van szó. Szeretem ha körülöttem vannak és ezt valószínűleg Elaine is tudja és látta is már egy párszor. Bólintok egyet ezzel zárásképp a projekt megbeszélésre. Úgy gondolom, hogy ezt már kellően kiveséztük, pláne úgy, hogy nekem nem igazán vett hasznát. Ezért úgy döntök, hogy megosztom vele, hogy inkább mást csinálnék, amivel az agyam pihen. Meglep a célzása és az is, ahogy közelebb hajol hozzám. Most rögtön keresnék vele egy csendes szobát, ahol nem zavarnának minket. Automatikusan leesik a szemeim a dekoltázsára. Igaz nem lehet belátni, de nagyon is érdekelne, hogy mi van az inge alatt. Csak pár pillanatig lesem meg, majd újból szemkontaktust létesítek.
- Igen. Te szereted ezt a nyálas, romantikus dolgot? - Érdeklődök felőle, hogy ő mit is nevez igazából randinak, mert valljuk be, egyáltalán nem vagyunk egy korosztály és nálam lehet, hogy más a jelentése egy randinak, mint nála.
- Mit szoktál este csinálni? - Kíváncsiskodok, hogy mindent megtudjak róla, persze úgy, hogy ne tűnjön fel a szándékom. Pletykákból tudom, hogy nincs senkije, de ez azóta változhatott és ezt is ki akarom deríteni. Igazából minden érdekel, ami róla szól.
Vissza az elejére Go down
Elaine S. Patrick
Oktató
Életkor : 31
Hozzászólások száma : 147

TémanyitásTéma: Re: After School - Elaine&David   Szer. Nov. 21 2012, 21:07

Elgondolkozom, és közben beharapom a számat, közben felpillantok rá, tetszik, ahogy néz.
- Érzékiség.
Mondom végül és még bólintok is magamnak, mert hiszem, hogy tényleg ez a megfelelő szó ha szexről van szó. Ott az érzékiség számít. Van aki gyorsan szereti, más lassan. Nálam változó, a hangulatomtól, a helyzettől függ. De akkoris mindig érzékinek kell lennie. Majd ha jól viselkedik megtanítom ezt neki. Feltéve, hogy szeretné. De szeretni fogja. Arról gondoskodom.
- Nehéz lenne az ellenkezőjét állítani.
Mosolygok rá csábosan, aztán mivel a hátsója kerül szóba, és kötekedik merész tettre szánom el magam. Már rég nem úgy beszélünk, mint tanár és a diákja, szóval szerintem ez is belefér. Belecsípek épp csak egy kicsit a fenekébe, aztán a számhoz kapok a kezem.
- Huh... tényleg nincs.
Mondom vidáman, közben elengedem, és vele szembe fordulva, hátrafelé ugrálok pár lépést, hogy lássam erre hogy reagál. Lehet, hogy most messzire mentem. De kihagyhatatlan volt. És... jól esett. Ránevetek, és elengedem a fülem mellett a randis mondatát. Elvégre, elég egyértelműen kifejezetem magam. Na de a büfé dolgozói előtt nem állt fent tartani némi látszatot, szóval visszatérek a hivatalos ürügyhez, és kedvesen előadom, az éppen most kitalált, valójában teljsen légbőlkapott elképzelésemet. De amúgy jó ötlet, és amit mondd, az is felhasználható lesz. Tulajdonképpen azt mondja, amit szerettem volna, hogy mondjon. Ha másban is ilyen, akkor jól tudnánk együtt működni...
Gondolatban fejbe kólintom magam. Nem kéne ilyenekre gondolnom. Eléggé egyértelművé teszi, hogy oda vannak érte a lányok. És persze az órán is feltűnt, hogy egyesek többet pillantanak felé, mint rám. Na de a lányoknál ez érthető. Nekem elég ha férfi szemek rám szegeződnek. Aztán majd a zárthelyin kiderül, ki az aki szellemileg is jelen volt az óráimon.
- Számodra gondot jelent az a sok lány? Akkor szigorúan háttér munkát fogsz végezni.
Viccelem el, mert a szavai alapján igenis olyan, mintha aggódna, hogy nem fog elbírni a rajongóival. Pedig ez valójában sokkal egyszerűbb, mint gondolná. Én már csak tudom. Napi száz levelet kapok az ország minden részéből.
És ezzel nagyjából le is zárjuk a projekt témát. Valóban fáradtnak látszik, nekem meg nincs több ötletem még, tehát ha akarnánk sem tudnánk belőle jelenleg kihúzni. Viszont, ha már itt van, határozottan érdekelne egy esetleges folytatás. ami lehet bármi, momentán mindenre kapható vagyok. Majdnem, mindenre. Ha esetleg odáig fajulna a dolog, és túl könnyen adnám meg neki magam, akkor elbízná magát. Talán pletykálna is. Már pedig ezt nem engedhetem meg magamnak.
Eddig amúgy nagyon kellemes fiatalember, és szívesen beszélgetnék még vele, hogy jobban megismerjem.
Közelebb hajolok, és nem tudom nem észrevenni, hogy a a dekoltázsomra csúszik a tekintete. Nem rossz. Egy valamiben biztos egy hullámhosszon vagyunk. De mint mondtam, az nem ma lesz. Egyébként jó pont, hogy újra felpillant rám, és a szemembe néz.
Úgy teszek, mintha nem is láttam volna, merre kalandozott el a tekintete. majd válaszolok a kérdésére.
- Ha a nyálas, romantikus dolgon egy vacsorát értesz... Akkor azt hiszem igen... Szeretek enni.
Válaszolom mosolyogva, és remélem veszi a lapot, hogy annyira azért mégsem. Max, ha jó a kaja. Viszont...
- De ígértél nekem egy bulit is. Az mondjuk megfelel a randinak. Bár hétfő este nem hiszem, hogy sok helyen lehet szórakozni.
Igazán kár. Beharapom a szám, és a hajam kezdem csavargatni, miközben gondolkozom, hogy mit is csinálhatnánk. Ha elhívom magamhoz, nem rúgom ki, amíg nem járta meg az ágyam, szóval ez, nem opció... Nem tudom.
- Este? Ha egyedül vagyok olvasok. Felveszem a melegítő nadrágom, meg egy bő pólót, csinálok egy bögre kakaót, elfekszem a kanapén és olvasok. De ez titok.
Válaszolok neki, és rákacsintok. Természetesen ez az igazság, tényleg ilyen egyhangúan töltöm az estéket, ha nincsen semmi dolgom. Szóval igazán örömmel venném az esetleges ötleteit.
- Szóval, mit szeretnél? Menjünk valamerre? Vagy hazamész aludni?
Kérdezem megadva neki a választási lehetőséget. Nekem végülis mindegy. Bár jobban örülnék az előbbi opciónak, de ha az utóbbit választja akkor sem leszek szomorú, mert már tudom, hogy máskor is elhívhatom, most már egyetemi ürügy nélkül is. Elvégre van egy randim, amit be kell rajta hajtanom.
Várakozón pillantok rá, és kedvesen mosolygok, de momentán nem hiszem, hogy sok mindent leolvashatna az arcomról a gondolataimat illetően. Talán csak a szemem csillogása az, ami elárulhat.
Vissza az elejére Go down
David White
Műsorgyártás
Életkor : 23
Hozzászólások száma : 545

TémanyitásTéma: Re: After School - Elaine&David   Szer. Nov. 21 2012, 22:10

Ahogy nézem az arcát, meglátom, hogy beharapja az alsó ajkát, mire nyelek egyet. Olyan szexinek látom, de tudom, hogy nyugton kell maradnom, mert ez már halva született ötlet. Azt az egy szót úgy mondja ki, hogy muszáj fantáziálnom róla. Egyszerűen a képkockák csak úgy leperegnek előttem, mint a moziban a filmvásznon. Elfordítom a fejemet, hogy mindez megszűnjön, mert komoly bajok lehetnek odalent, ha tovább folytatódik. Pimaszkodva válaszolok, mire sikerül elérnem azt, hogy igazat adjon nekem. Amíg az ő arcán csábos mosoly van, addig az enyémen titokzatos és egyben önelégült is.
- Neked is tetszek? - Sejtelmesen ránézek és kíváncsian várom a válaszát. Azért szeretném tudni, mert így tudok majd én is nyitni felé. Kicsit meglep, hogy belecsíp a fenekembe, így a vállam felett meg is pillantom a kezét, amit már visszahúz. Ha már úgy is a pimaszságnál tartunk és ilyen közvetlenül, akkor nekem is belefér ez a kis mondat.
- Bezzeg, ha én csinálnám, mindjárt egy pofont kapnék. - Nyújtom ki a nyelvemet, ezzel arra célozva, hogy szívesen fogdosnám a fenekét Elainenek. Ahogy erre gondolok már mindjárt egészen máshol jár a fantáziám, hogy gyakorlatilag az egész testét végig taperolnám. Két ujjammal megmasszírozom az orrnyergemet, mert ez már sok, hogy így fantáziálok róla. Furcsállom, hogy nem válaszol a randis kérdésemre, így igenleges választ könyvelek el, ugyanis hallgatás beleegyezés nálam. Ez miatt egy mosoly is kerül az arcomra és már kicsit biztosabb is vagyok benne, hogy akar tőlem valamit. A lányokra is kilyukadunk, akikből nekem bőven adatott.
- Dehogy okoz gondot. Csak ők többet akarnak tőlem. Komoly kapcsolatra vágynak, én meg még nem. Inkább élvezni szeretném az életet és szabadon azt csinálni, amit akarok. De az a legviccesebb, ahogy féltékenykednek. - Picit el is nevetem magam a végére, mert az nagyon is vicces jelenet szokott lenni, mikor rajtam kérik számon, hogy miért is voltam azzal a bizonyos lánnyal és mit csináltunk és hol voltunk. Pont ez miatt rakom össze a fejemben a képkockákat és muszáj rákérdeznem a következőre.
- Téged zavar, hogy ennyi lány körülvesz engem? - Nézek a szemeibe és szinte szuggerálom, hogy mondjon igent. Annyira jól esne, ha zavarná őt, de tudom, hogyha ezt mondaná az azért van, mert nem figyelnek az órára miattam.
Mikor befejeződik a téma köztünk azon filózok, hogy vajon mi járhat a fejében, éppen mire gondol. Annyira szeretnék gondolat olvasó lenni, de még inkább szeretném, hogy a szájából halljam, hogy igen is akar tőlem valamit. Ahogy közelebb hajol, akaratlanul is a dekoltázsára esik a pillantásom, de mivel nem teszi szóvá, ezért elkönyvelem magamnak, hogy talán nem is látta. Vagy csak nem zavarja és ezzel akar üzenni, hogy benne van mindenben, amit én elképzeltem vele.
- Én is szeretek enni. De én ez alatt azt értettem, hogy csendes zene, gyertya fény, rózsaszirom, meg rózsacsokor. Még a hideg is kiráz. - Kicsit meg is borzongok, ahogy felsorolom ezt a sok romantikus dolgot. Nem vagyok ehhez hozzászokva, hogy ilyen igényeket is kielégítsek. Nem hittem volna, hogy megemlíti a bulit, hogy szeretne menni.
- Felmehetünk hozzád is és ott is tudunk bulizni. Hangos zene, alkohol, tánc... - Halkulok el a végére, mert annyira belejöttem a felsorolásba, hogy a végét is simán befejeztem volna a szexel. Tetszik, ahogy csavargatja a haját, mindeközben a kezét nézem. Sok minden megfordul a kezemben, hogy vajon hány pasit elégített ki vele, arról nem is beszélve, hogy eljátszadozott-e valaha magával. Kezd megint áttérni az agyam egy mozivászonná, ahol a pornó film forog. Muszáj kivernem ezeket a fejemből, de egyszerűen nem megy, mert már a jelenléte is megbabonáz. Hiába vagyok a rajongója, egyszerűen többet akarok tőle.
- Ha egyedül vagy? Miért, van barátod? - Kérdezek rá nyíltan, amit meg is akartam tudni, csak valahogy nem jött össze. Titkon reménykedek most egy nemleges válaszban. Bár már eddig is leeshetett volna, hogyha lenne neki, nem akarna velem randizni, de bármi megtörténhet.
- Hogy mit szeretnék? Veled aludni és hozzád bújni. - Teljesen megbabonáz a szeme, így a féltet vágyaim kicsúsznak a számon. Tartom a szemkontaktust, ha már ennyire őszintén bevallottam neki. Majd kiegészítem valami mással, hátha azt hiszi, hogy vicceltem és nem mondtam komolyan, pedig ez nem így van.
- De ha még nem akarsz aludni, akkor elmehetünk inni valamelyik kocsmába. - Vetek fel egy másik ötletet és kíváncsian várom, hogy ehhez mit szól. Már csak azért is, mert ha elmegyünk és többet iszik, akkor biztos, hogy az ágyában fogok kikötni, ami nekem csak jó. A szemei csillogása nagyon is tetszik, most egy kicsit elfelejtem, hogy tanár és mint az egyik csoporttársamra, vagy épp barátomra gondolok.
Vissza az elejére Go down
Elaine S. Patrick
Oktató
Életkor : 31
Hozzászólások száma : 147

TémanyitásTéma: Re: After School - Elaine&David   Csüt. Nov. 22 2012, 16:09

Nehéz nem tudomást venni a rakcióiról, de azért sikerül, és csak magamban mosolygok rajta. Ezért szeretem a fiatalabb srácokat, mert élénk a fantáziájuk, és nem tudják még úgy kontrolállni magukat. Ebben meg van valami izgató. Szeritnem. Nem mindenki osztja a véleményem, de az ő bajuk.
- Igen. Tetszel.
Válaszolom őszintén, elvégre ez a beszélgetés már eléggé elkanyarodott az eredeti témától - egyébként nem feledkeztem meg arról sem, csak átmenetileg hanyagolom - ez már igazán nem oszt nem szoroz. Mellesleg, attól, hogy tetszik, még nem lesz semmi. Attól, hogy belecsíptem a fenekébe, már esetleg. De most kérdem én, ki mondaná meg, hogy majd 10 év van köztünk? Ugye, hogy senki. Szerintem egy nappal nem látszom 20-nál idősebbnek. Hmm... Majd utánajárok, mások mit gondolnak erről.
- Csak ha rosszul csinálod.
Kacsintok rá vidáman, miközben a pulthoz szökkenek, a teámért. Mert én bizony senkit nem vágtam még pofon azért mert a fenekembe csípett. Az előfordult, hogy csúnyán néztem az illetőre, de azt is csak akkor, ha nem volt az esetem. Egyébként meg, bóknak veszem. És csakhogy ne érezze magát olyan nagyon nyeregben kicsit komolyabbra fordítom a szót, és a projektről mondom el az alapvető tudnivalókat. Na jó. Azt, amit hirtelen ki tudtam találni belőle... De hiszem, hogy elég jól felvezettem, és hogy valójában ennél többre most nincs szükség. A többi majd jön, a privát beszélgetésünkhöz ennyi is elég volt. Sőt... Több mint elég.
A válaszán, a lányokra vonatkozóan először megértően bólogatok, aztán nevetni kezdek.
- Várj, várj, várj! A lányoknak is el szoktat mondani, hogy nem akarsz semmi komolyat, és ezt követően féltékenykednek? Vagy hogy?
Nézek rá kíváncsian, aztán ha válaszolt, elmondom neki én is a véleményemet.
- Szerintem teljesen értehtő, amit mondasz. Fiatal vagy, felesleges lenne máris elkötelezned magad. Ugyanakkor az is biztos, hogy ha most nagyon sok felé csapongsz, később nehezen fogják neked elhinni, hogy képes vagy megállapodni. Már ha az leszel...
Vidáman csacsogok. Nem megbántani akarom, pusztán az észrevételeimet osztom meg vele. Az újabb kérdésére mosolyra húzom a számat.
- Momentán egyet sem látok - felelem kissé talán gonoszan, de aztán folytatom - Egyébként nem zavarna. Büszke lennék rá, hogy olyan barátom van, akiért mindenki rajong, és elégedettséggel töltene el a tudat, hogy ő mégis engem választott.
Általánosságban felelek. Elvégre ő nem akar komoly kapcsolatot, tehát a fenti szituáció nem történhetne meg. De gondoltam, megosztam vele a nézeteimet, hogyha esetleg meggondolná magát, tudja, hogy mire számíthat. Féltékenységre biztosan nem. Már csak azért sem, mert én sem vagyok az a magát elkötelező típus, főleg nem hűséges... Áh... mindegy. Majd egyszer megpróbálom.
- Oh, hogy az! Ez látod eszembe sem jutott... - nevetek újra - Nem, nincs igényem gyertyafényre, meg csendes zenére. A zenét akkor szeretem ha hangos, és lehet rá tombolni... Bár rózsaszirmokon sétálni... az egész kellemes...
Fejtem ki a véleményem, és a virágokat is leszavaznám, ha nem jutna eszembe a tavaly évvége, amikor az a kis suhanc a könyvtárba csábított, és virágszirmokkal jelölte meg az utat. Nos, abban volt valami... De amúgy nem vágyom ilyesmire. Egyszer-egyszer jó.
- A rózsacsokrokat már unom... Amikor beindult a műsorom, annyit kaptam, hogy nem tudtam tőlük megmozdulni a lakásomban.
Egyébként sem könnyű mutatvány, tekintve, hogy rendetlen vagyok, de ez részletkérdés. Én pontosan tudom, hogy mi hol van, és sosem léptem rá még semmire sem, pedig a szüleim szerint, lehetetlen úgy végig menni a lakásomon, hogy megússza az ember ép lábbal. Nem is csoda, hogy ő is alakásomat említi, bár azt hiszem, a mondat végéről lemaradt a lényeg.
- Azt hiszem, előbb rendet kéne raknunk, kicsit kupi van nálam.
Húzom el szomorúan a számat. Azt, hogy nagyon csábító az öltet, meg inkább nem kötöm az orrára. Eldöntöttem, hogy bármennyire is szeretné, ma még nem kap meg. És ehhez akkor is tartom magam, ha beleőrülök. Kell, hogy egy kicsit küzdjön értem. Hogy miért? Mert vágyom rá, hogy elcsavarják a fejem. Ha beadom a derekam, az fele annyira sem érdekes.
- Most éppen nincs...
Most éppen nincs már vagy egy éve, mert... miért is? Oh, igen. Meguntam szegénykémet. Meg túl komolyan gondolta, már a jövőnket tervezte, én meg erre egyáltalán nem voltam még készen. Most sem vagyok készen, pedig egy évvel idősebb lettem. De mindegy. Azért voltak kisebb kalandjaim, és épp most intézem az újabbat. De erre már rájött ő is. Szerintem. Azért megkérdezem ő mit szeretne.
- Aludni?
Kérdezek vissza egy kihívó mosollyal. Egész biztos nem aludni akar, de jó tudni, hogy máris itt tartunk. Tetszik, ahogy néz, és az ötlete is tetszik. Csak attól tartok, ha nem figyelek oda, a végén elfelejtem a szigorúan felállított szabályaimat, és túl sokat fogok neki engedni. De... a fenébe is! Egyszer élek.
- Menjünk! - mondom határozottan, és már állok is fel - Tudsz valami jó helyet? Amióta lediplomáztam kicsit megváltoztak itt a dolgok...
Vissza az elejére Go down
David White
Műsorgyártás
Életkor : 23
Hozzászólások száma : 545

TémanyitásTéma: Re: After School - Elaine&David   Csüt. Nov. 22 2012, 19:35

Ami a fejemben leforog szeretném is, hogy valóra váljon, bár egy kicsit meglep, hogy ilyen őszintén bevallja, hogy tetszek neki annak ellenére, hogy ő a tanárom. Szemeim kikerekednek és mintha egy kicsit nyitva is maradna a szám. De persze mindezt, csak magamban képzelem így.
- Fu, hát... Nem gondoltam volna, hogy ilyen nyíltan bevallod. - Eleinte megszólalni sem bírok, majd kinyögöm végül, hogy mit is gondolok. Látszik rajtam, hogy nagyon meg vagyok lepve, bár lehet, hogy ez volt a cél. Azért körbe nézek, hogy biztos legyek abban, hogy nem egy átverős műsorban vagyunk. Ahogy belém csíp csak jobban tudatosítja bennem, hogy ez való igaz, amit az előbb állított. Én is szívesen megfogdosnám, bár tudom, hogy abból nem lenne semmi jó, amit feltételezek is. Összeráncolom a homlokomat és kérdőn nézek rá.
- Hogy lehet ezt rosszul csinálni? - Továbbra is rajta tartom a szemkontaktust, mert valóban érdekel, hogy egy fenék markolást, hogy lehet rosszul csinálni. A kacsintással sem jutok előrébb, így marad az, hogy Elaine beavat a részletekbe. Tetszik, ahogy ugrál hátra felé, de minden tetszik, amit ő csinál. Nagyon is csodálom őt és rajongok érte, de most más miatt üldögélünk itt. A projekt nagyon is érdekel, így egyből rákattanok a témára, bár most nem vagyok használható állapotban, így a lányok rajongásaira is kitérünk. Azt könnyebben elmondom, mintha ötletelnék.
- Nem, de tudják, hogy nem akarok kapcsolatot. Csak beleélik a dologba magukat, mikor elkapnak részegen és összegabalyodunk egy csók erejéig. - Rántom meg a vállaimat, mert már előfordult, meg még az is, hogy mellettük ébredtem sajgó fejjel reggel. De ezt nem osztom meg Elainenel, biztos vagyok benne, hogy már összerakta a képet.
- Sok felé? Igazából nem csapongok, csak bulizok, iszok és jól érzem magam. A gonosz, csúnya lányok, meg kihasználják ezt és elcsábítanak. - A végére már tettetett szomorúsággal mondom el, le is görbül az ajkaim vége. Belekortyolok a teába, amíg várom a válaszát, bár ez egy rossz ötlet volt, mert hiába a gonosz megjegyzése, sokkal jobban meglep, amit utána mond. Félre is nyelek, így egy picit köhögök is. Pár másodperc múlva, mikor már jó, felnézek rá.
- Te járnál velem? - Szökkennek fel a szemöldökeim a homlokomra. Nagyon meglepett ezzel és ez nagyon is látszik rajtam. Igaz, hogy konkrétan nem ezt mondta, csak általánosított, de nekem ez egész egyszerűen célzás volt. Itt az a nő, akiért rajongok, és nagyon esélyes, hogy belé szeressek és ilyen célzásokat ejt meg. Most egy pillanatra el is hiszem, hogy az ágyamban fekszek és mindezt álmodom. Rá kell, hogy jöjjek ez nincs így. Hogy bebizonyosodjak, hogy valóban fent vagyok, a közelebb eső kezemet a combjára rakom, így közelebb kerülve hozzá.
- Én is. Tombolni a legjobb, meg inni, akkor az összes feszültség eltűnik. De talán ha jól viselkedsz, rózsaszirmos utat kaphatsz az ágyamig. - Nyújtom ki rá a nyelvemet vigyorogva. Most már egyáltalán nem érzem úgy, hogy tanár-diák viszonyban vagyunk, így ezt is megengedem magamhoz. Elakarom csábítani, annak ellenére, hogy ő már ezt megtette velem.
- Akkor mi a kedvenc virágod? Azt hittem, hogy a rózsákért bomlanak a csajok, mivel mégis csak valami szerelmi jelkép. - Nem számított erre, de muszáj, hogy többet tudjak meg róla, hogy könnyebben menjen a meghódítása. Úgy hiszem, hogy már most sínen vagyok, de nem akarok semmit sem elkiabálni. Kezem azóta is a combján pihen, ha nem lökte még le.
- Én abban is benne vagyok, ha utána jól kibulizzuk magunkat. - Halvány mosoly jelenik meg az arcomon, ami egy kis titokzatosságot is rejt. A fejemben már lejátszódott a jelenet, hogy iszunk és jól érezzük magunkat, majd az ágyban kötünk ki.
- Ezt öröm hallani. És kinéztél már valakit, akivel járni akarsz? - Nézek a szemeibe, azért persze eléggé elárultam magam, hogy annak ellenére, hogy mennyire szeretek bulizni és csajozni, nagyon is vágyok arra, hogy Elainet is megszerezzem.
- Igen, kizárólag veled. - Kacsintok egyet, lehet célzásnak is venni, bár most valóban nem a szexre gondoltam, hanem a szimpla alvásra. Mivel látom rajta, hogy mennyire nem az alvásra gondol, ezért felvetem az ivászatot.
- Az első kocsma is megteszi, amit meglátunk. - Rántom meg a vállaimat, mert nem akarok órákat sétálni, mert a végén meggondolja magát és akkor nem lesz semmi az összegabalyodásból. Ahogy feláll, felállok én is és várom, hogy elinduljon valamerre, mert megakarom nézni a fenekét egy pillanatra. Igaz az órákon is elég sokat stírölöm főleg, mikor a táblára ír.
- Diploma óta nem is buliztál? - Vonom fel kérdőn az egyik szemöldökömet, és ebből a témából egy korábbi témát kezdek el megint feszegetni.
- Hogyha a barátodért annyian rajonganának és tegyük fel, az egyikkel le is fekszik, akkor se lennél féltékeny? - Puhatolózok, hogy mennyire híve a hűségnek és mennyire büntetné meg a férfit egy ballépés miatt. Természetesen magamra célzok a kérdésnél, de próbálom nem feltűnően kérdezni.
Vissza az elejére Go down
Elaine S. Patrick
Oktató
Életkor : 31
Hozzászólások száma : 147

TémanyitásTéma: Re: After School - Elaine&David   Pént. Nov. 23 2012, 21:05

Tetszik, ahogy zavabra jön. Ebből tudom, hogy nem annyira nagy az önbizalma, mint amilyennek mutatja. Ez bizonyítja, hogy még tapasztalatlan, és épp csak elkezdte az életet. Vagyis pont az esetem. Nem válaszolok neki, csak mindenttudóan rámosolygok. Azt meg, hogy mi az a minden amit tudok, találja ki ő. Azért, hogy legyen valami elképzelése belecsípek a hátsójába, és játékosan ugrálni kezdek hátrafelé. Tetszik a reakciója. Édes.
- Nem tudom, még senkit sem kellett felpofoznom.
Mondom még mindig mosolyogva, aztán rendelek, fizet, és teázunk. Meg visszatérünk az eredeti témánkhoz, és ezen keresztül a lányokhoz, meg a kapcsolataihoz, ami tulajdonképpen egy érdekes téma. Már csak azért is, mert ez engem is érdekel. Így többet tudhatok meg róla, arról, hogyan gondolkodik.
- Ha nem mondod nekik, honnan kéne tudniuk? - teszem fel a kérdést, mert ez nem egészen világos nekem, az egy dolog, hogy én nem gondolnék bele többet, de el tudom képzelni, hogy egy szerelmes lányka egy csókot is készpénznek vesz... - Szerintem a lányok nagy részének egy csók igenis sokat jelent, David.
Nézek a szemébe, és próbálok neki segíteni. Persze, nem magamról beszélek, mert én mindig elég lazán kezeltem a dolgokat. Volt, hogy dobott valaki, de akkor sem bőgtem napokig bezárkózva a szobámba. Arra egyszerűen képtelen vagyok. Az alaptermészetem túl vidám ahhoz, hogy tíz percnél tovább bánkódjak. Az egyetlen kivételt a halálesetek képzik, na de azokról sem veszek tudomást, amíg meg nem történnek. Ez egy másik sztori, majd egyszer elmesélem...
Most David. Ez az édes srác itt velem szemben. Rákoncentrálok, és próbálom elcsábítani. úgy, hogy később, ő akarja majd ezt tenni velem.
- Oh, értem! - nevetek fel hangosan is - Gondolhattam volna, hogy te jó fiú vagy és a lányok csak visszaélnek ezzel...
Kedvem lenne megfogni a kezét, na de nem vagyok én annyira rámenős. Ma. Ma nem vagyok az. Mert az elmúlt tíz percben pont megtudtam annyit, amennyit akartam, és ennek megfelelően, ma nem én leszek a rámenős. Egyébként is épp a kapcsolatokról beszélünk, és bár én általánosságban beszélek, ő máris magára veszi a dolgot. Titokzatos mosolyra húzom a szám, és visszakérdezek.
- Szeretnéd, hogy igent mondjak?
Nem fogok, legalábbis most még nem. Hogy a jövő mit hoz, azt még nem tudom. Mindenestre az meglep, hogy a combomra teszi a kezét. Úgy döntök egyelőre hagyom, bár nem sokáig, mert amit mondd, azzal kicsit messzire megy. Megforgatom a szemem, de azért még mindig mosolygok.
- Ccch. Én mindig jó vagyok.
Mondom, majd gyengéden felemelem a kezét a combomról, játékosan végigsomítok rajta aztán az asztalra teszem. És nem nem az akasztott ki, hogy az ágyáig vezetne, hanem hogy feltételezi, hogy rosszul viselkednék.
- A tulipán. A rózsa már unalmas.
Azt pedig, hogy a tulipán mennyivel kifejezőbb, mint egy rózsa, nem kötöm az orrára. De tényleg szeretem azokat a tarka virágokat. Az illatukat, a formájukat... Szerintem nagyon szépek. A bulit illetően a lakásomat hozza szóba, én pedig őszintén megmondom neki, hogy miért nem lehetséges ez. Na jó, csak az egyik okot. A másikat nem kell tudnia.
- Igazán? Akkor felfogadlak bejárófiúnak...
Azt hiszem el tudnám viselni. Kerítenénk neki valami szexi nadrágot, felső nem kell rá... Aztán takaríthat. Van egy sanda gyanum, hogy ő nem így gondolta. Inkább nem is fejtem ki neki a véleményemet, csak megigazítom a hajam, és a fülem mögé tűröm, az egyik kósza tincsemet.
Az alvásos ötletére szelíden elmosolyodom. Nehezen hiszem el, hogy valóban csak aludna, de ha tényleg kibírná, azzal nagyot nőne a szememben. Persze csak akkor ha előtte józan... De azért az ivásra most nem tudok nemet mondani.
- Oké, akkor az első igényesebbe bemegyünk.
Mert azért akármilyen lepukkant kócerájba nem megyek be. Az én időmben volt itt a környéken egy olyan is. Már akkor sem szerettem, de a többi hellyel nincs bajom.
- De, buliztam. New Yorkban - válaszolom mosolyogva - Ott kaptam először munkát... Aztán jött a tanítás, és a műsorom, szerencsére itt Los Angelesben. De mostanában tényleg kevesebb időm jut rá.
Beszéd közben elindulok, az én is irodám felé, ami tulajdonképpen egy kis szoba, egy íróasztal meg egy pár szerkény, és egy számítógép. De több nem is kell nekem. A blézerem és a kocsi kulcsaim itt hagytam, azokat még fel kell kapnom, mielőtt megyünk.
A kérdése megint csak érdekes. Egy pillanatra el is gondolkozom, mielőtt válaszolnék.
- Tudod ez sok mindentől függ. Ha az elején megegyezünk, hogy nyitott kapcsolatban vagyunk, akkor ez alapból nem gond. Egyébként meg azt gondolom, amíg visszajön hozzám, és nem féltékenykedik ha a fordított helyzet áll fent, akkor valószínűleg nem zavarna. Persze, el kéne mondania - közben elérünk a szobámhoz, és félbe kell szakítanom a gondolatmenetet - Várj egy percet, összeszedek még pár dolgot, és mehetünk.
Mosolygok rá, és eltűnök az ajtó mögött. Nem zárom be magam után, nem zavar, ha nézi mit csinálok. A falon az ajtó mellett van még egy tükör. Belepillantok, megigazítom a hajam. Felveszem a blézerem, és az egyik fiókból előveszem a kocsi kulcsaimat. Bedobom őket a táskámba, és előveszem a sminkkészletem legfontosabb darabját. Kifelé ismét megállok a tükörnél, és újra rúzsozom a szám. A nap folyamán jelentősen elkopott, pedig imádom a színét.
Egyébként az eddig pasijaim imádták nézni, ahogy ezt csinálom. Állítólag nagyon szexi, ahogy szétnyitom a számat, hogy felvigyem rá ezt a vadító színt. Aztán visszatekerem, becsukom és könnyedén beleejtem a táskámba, majd mintha mi sem történt volna kilépek David mellé, és miközben kulcsra zárom az ajtót, folytatom az előbbi beszélgetésünket.
- Tudod, érdekelne, mi volt olyan vonzó a másik nőben, mi az, ami miatt, akkor őt választotta. Hogy élvezte, vagy közben rájött, hogy velem még mindig jobb...- elteszem a kulcsokat is a táskámba - Nos, mehetünk.
Vissza az elejére Go down
David White
Műsorgyártás
Életkor : 23
Hozzászólások száma : 545

TémanyitásTéma: Re: After School - Elaine&David   Pént. Nov. 23 2012, 22:44

Túlságosan is megvagyok lepődve azon, ahogy viselkedik és nagyon is tudom, hogy mindezt le tudja rólam olvasni, de valahogy mégsem tudom ezt elrejteni. A szemeibe nézek, valahogy erre a válaszra vártam, mert tényleg nem hiszem el, hogy mit is lehetne ezen elrontani. Halvány mosolyt erőltetek az arcomra.
- Akkor engem sem fogsz. - Csillannak fel a szemeim, mert nagyon is sokra tartom magam, hiszen rengeteg lánnyal kavartam már és eddig még nem volt rám panasz. Tetszik a mosolya, de már az iskolai témától eltértünk, ami fel sem tűnt. Sóhajtok egyet és megforgatom a szemeimet.
- Utána szoktam mondani, mikor jönnek, hogy megcsókoljanak másnap, vagy ölelgetnek. - Rántom meg a vállaimat, mert azért tisztázni szoktam velük, bár akkor jön a megsértődés és a kiabálás. Természetesen nem az összegabalyodás előtt mondom, mert akkor ott hagynának, amit nem akarok. Amit mond, hogy mit is jelent nekik a csók, összeráncolom a homlokomat. Azért ezt nem nagyon tudom elhinni, így hitetlenül nézek rá.
- Ugyan miért jelentene nekik sokat? Még a szex sem jelent nekik semmit. - Értetlen vagyok, mert azért ennyire nem értek a női érzésekhez, mivel egy komoly kapcsolatom sem volt még. Teljesen tanácstalan vagyok ez ügyben, de mégsem akarom magam lekötni senki mellett. Tudom, hogy most nem ezt várta tőlem és már is rosszat gondol rólam, de én úgy gondolom, hogy semmi rosszat nem tettem. Mostantól megfogadom, hogy erről többet nem beszélek, mert a végén elijesztem magamtól. Ahogy egyből egy másik témához érünk és nevetni kezd, félmosoly jelenik meg az arcomon.
- Pontosan. Ti lányok, olyan gonoszak vagytok. - Nyújtom i rá a nyelvemet, és kezdem úgy érezni magam, hogy elástam magam előtte. Ezért egy kicsit szomorúbb is vagyok, mert nem akartam, hogy nagyon tudjon a kapcsolataimról. A titokzatosság nagyon is tetszik nekem, bár mi nem tetszik rajta? Egyszerűen mindenéért oda vagyok.
- Miért, mi lenne a válaszod? - Én is kérdezéssel válaszolok, nem adom meg neki azt az örömöt, hogy nyíltan kijelentem, mit is akarok, bár tudom, hogy ezzel már rég tisztában van. Arra nem esküdnék meg, hogyha összejönnék vele, akkor hűséges lennék, de egy idő után lehet, hogy már nem kéne más lány. Kezemet a combjára helyezem, hogy lássam a reakcióját. Mindjárt gondoltam, hogy nem számított erre, de én sem arra, hogy elveszi a kezem és egy simítás után az asztalra rakja. Ezt végig nézem és elkönyvelem egy visszautasításnak, ami elég rosszul esik.
- Majd észben tartom. - Halvány mosolyt erőltetek az arcomra és a bögrémet kezdem el nézni, hogy ne lássa mennyire elment a kedvem. Azért tovább kérdezősködök, hátha kicsit felvidulok. Valahogy az sem dob fel, hogy megtudom mi a kedvenc virága.
- Miért pont tulipán? - Nézek rá érdeklődve, bár a szemeim már nem csillognak. Még egyszer próbálkozok nála, de választ nem kapok, csak egy mosolyt. Ezt is egy visszautasításnak veszem, az már kettő egymás után. A harmadikkal próbálkozva már kezdem feladni, mert ez is egy visszautasítás.
- Azért annyira nem szeretek takarítani. Bár ha természetbeli fizetségem lenne, akkor meggondolnám. - Sunyin nézek rá és az arcomra is titokzatosság ül. Ha most is visszautasít, akkor lehet, hogy abba kéne hagynom a nyomulást. A mozdulata nagyon is izgató, de mintha az agyam meghalt volna. Csak elbambulva nézem őt, majd a kocsmát is megemlítem.
- Igényesebb? Nem mindegy, hova ülünk be? - Vonom fel kérdőn az egyik szemöldökömet, azt hittem, hogy már várja az italozást, de úgy tűnik, csak az időt akarja húzni. Felállva már megint mellette sétálgatok, hallgatva őt.
- Pedig bulizni kell, nagyon jó feszültség oldó. Gondolom egy saját műsor nem kis stresszel jár. - Vetem fel az elméletemet, bár még nem volt műsorom - ami meglepő lett volna, ha lett volna -, de el tudom képzelni, mivel járhat. Tovább kérdezgetem, hogy kicsit nagyobb képet kapjak róla.
- De ha szerelmes lennél a srácba, még akkor sem zavarna, hogy mással feküdt le? - Ráncolom össze a homlokomat, most kezd egy kicsit érdekessé válni nekem a téma. Nem gondoltam volna, hogy van ilyen gondolkodás a női agyban. Kezd megzavarni, de tetszik még ez is. Ahogy belép a szobába, bemegyek utána és magam mögött becsukom az ajtót. Látni akarom, hogy hol lakik és mit csinál. Neki dőlök az ajtónak, hogy még véletlenül se tudjon kimenni, de akaratlanul is felfigyelek arra, hogy elrakja a kocsi kulcsot.
- Vezetni akarsz? Nem inni megyünk? - Szemeimben láthatja az értetlenséget, mert ha iszik, akkor csak nem száll be, bár piszkos gondolatok most is megfordulnak a fejemben, hogy akár ott is csinálhatjuk. Végig nézem a készülődést és azt, ahogy felkeni a rúzst az ajkaira.
- Nagyon dögös vagy. Minden pasival ezt teszed, vagy csak velem? - Fejemet oldalra fordítom, hogy lássam a gyönyörű arcát. Viszont, amint elém lép, nem engedem meg, hogy kimenjen. Csak állok előtte és az ajtó előtt.
- Mondjuk most már itt is bulizhatunk. - Nézek a szemeibe, még az sem zavarna, hogy ezen a kis helyen kéne táncolnunk. Az biztos, hogy akkor még az asztal is számításba jönne nálam, ágy hiányában.
- Nem muszáj ahhoz indok, hogy valaki lefekszik egy másik nővel. Egyszerűen a helyzet is kívánhatja úgy, vagy épp az a másik volt a közelben, amikor épp rájön a kangörcs. - Rántom meg a vállaimat megint, de továbbra sem állok el az ajtótól. Még mindig neki dőlve, várom a reakcióját, most ketten vagyunk és élből kaptam három visszautasítást, szeretném, hogyha valami más is történne köztünk, amivel tudnám, hogy van esélyem nála. Viszont másra is kíváncsi vagyok, de ezt úgy sem fogja kitalálni.
Vissza az elejére Go down
Elaine S. Patrick
Oktató
Életkor : 31
Hozzászólások száma : 147

TémanyitásTéma: Re: After School - Elaine&David   Szer. Dec. 05 2012, 18:57

- Nem? Akkor jó.
Aztán meg majd kiderül, hogy úgy van-e. Persze biztosan, de azért most nem szeretném, ha elkezdené csípkedni a fenekem. Mert azért mégse. Nekem sem lett volna szabad, de akkor poén volt. Most meg jól szórakozom a reakcióján. Egyébként is, már messze járok, most esélye sincs. Teázunk, tehát ülök. Megint csak nehéz lenne. A projektet is kivégezzük így kerülnek szóba a lányok. Meg a hibák, amiket David elkövet.
- Itt a baj! Te, - mutatok rá - azt gondolod, egyértelmű, hogy csak egy éjszakáról van szó. Egy lány azt gondolja, talán egy kapcsolat kezdete az az éjszaka. Ha hiszed ha nem... ez így van. Azok a lányok, akik utána megkeresnek így gondolják.
Mutatok rá a lényegre, bár nem hiszem, hogy érti. Miért is értené? Kamasz még. De nem baj. Mondjuk a következő mondatával meglep.
- Ezt meg miből gondolod?
Ki az, akinek a szex nem jelent semmit? Minimum egy orgazmust kéne jelentsen. Ah... Tök cuki. Annyi mindent tudnék neki tanítani, és nem csak műsorvezetésből, ez már biztos. Amúgy meg igaza van, némely lányok elég gonoszak, és megpróbálják elcsábítani. Én is ezzel próbálkozom, de azért nem szeretem, ha legonoszoznak.
- Gonosznak tartasz?
Nézek rá kissé megszeppenve, ne mondjon már ilyeneket, én olyan cuki vagyok, egyáltalán nem tehetek róla, hogy engem meg az ő cuki pofija ragadott meg. Jobban, mint kéne, de mindig is az ilyen kisfiús arcú pasik vonzottak, és ahogy idősebb leszek, egyre jobban tetszik az is, ha a viselkedésükben van valami határozottan...hmmm... nem nem kisfiús... inkább naív. Igen.
Most is milyen cuki már! Komolyan tök egyértelműen jelzek neki minden szinten, erre visszakérdez. Na de nem fogok neki konkrét választ adni. Akkor elvesztené a dolog a varázsát. Nem igaz?
- Majd kérdezz meg, és akkor megtudod a választ.
Felelm végül sejtelmesen, és sugallva, hogy ha most kérdezi meg, akkor sem kap választ. Mert ezek a dolgok nem mennek ilyen gyorsan. Még nálam sem. Hiába mosta kezdeti vonzalom, ha odakerülnénk, akkor arra van szükség, hogy ez a vonzalom egy-két-három hét múlva is fenn álljon. Addig viszont semmi értelme az ilyen kérdéseknek.
A virágokra terelődik a szó, és én elmondom neki, hogy a tulipán a kedvencem. Az ok pedig... Nos ennek kivételesen pont olyan nyálas-romantikus okai vannak, amiről az előbb még hallani sem akart. Mondjuk nem csak az.
- Tetszik a formájuk... nem tudnám pontosan megmondani miért... - elgondolkodom, de tényleg nem tudom, mi az ami annyira tetszik a tulipánok formájában. - talán az egyszerűsége miatt... De kell, hogy konkrét oka legyen?
Nézek rá kérdőn, nem hiszem, hogy tényleg érdekli, másrészt meg, az embernek tetszhet valami ok nélkül is. Nem? Főleg ha az egy virág. Mert szerintem szép. De ettől másoknak nem fog tetszeni. Na mindegy. A takarítás meg már amúgy is más téma. Hogy jutottunk el ide? Jah igen emlkészem. Az ágyamról volt szó...
- Azt hiszem egy ilyen ajánlatot nem lehet visszautasítani.
Válaszolom nevetve, és most döntse el, hogy komolyan gondolom-e vagy sem. Én mindenenesetre mindenképp jól járok. A szobámban is rend lesz és még kapok két ölelő kart is... Erre tényleg nem kéne nemet mondanom. Na majd egyszer behajtom rajta.
Elfogynak az italaink, és lassan indulunk is, már csak a helyet kell megbeszélnünk. Nekem persze nem jó akármi, ő meg értetlenkedik. Sóhajtok egy aprót. Lesz még vele dolgom, de nem reménytelen. Mosolyogva nézek rá, úgy válaszolok.
- Nem David, nem mindegy. Például a székkel dobálódzós helyekért nem rajongok.
Mondjuk, ilyesmi talán nincs a környéken, de olyannal már találkoztam, ahol büdös volt, és csupa izzadt-részeg ült benne. Ott akár még székek is röpködhetnének, szóval nem mindegy. Remélem azért valamennyire megért, és végül tényleg olyan helyen kötünk ki, ahol az ember kellemesen meg tud inni egy italt. Szükség esetén félre tud vonulni, esetleg tud táncolni. Konkrét elképzeléseim vannak erről, és meg is fogjuk valósítani. Mert, ha olyan helyre menne, ami nem tetszik, egyszerűen megmondom neki, hogy én oda nem megyek be.
- Nem vagyok stresszelős típus... Ha valami miatt mégis görcsölök, akkor meg egyszerűen hazamegyek a farmra, kimegyek lovagolni, vagy megfejem a teheneket.
A végére a szám elé kapom a kezem és úgy kucugok. Tulajdonképpen az is hiányzik nagyon. Régen voltam otthon. De rendszeresen beszélek a családommal. Viszont vannak dolgok, amikben nem egyezik a véleményünk, és ezért jobbnak látom, hogy távol maradok. Ha hazamegyek, az már igazán a jéghegy csúcsa. Legutóbb a diplomamunkám előtt voltam itthon... Azt hiszem elkalandoztam... mert már a kapcsolatokról van szó.
- Voltál már szerelmes, David?
Kérdezem meg, bár azt hiszem már tudom a választ. Nem. Ha szerelmes lett volna, nem kérdezne ilyeneket. Tudná, hogy a szerelem vak, hogy annak, akit szeretünk megbocsájtunk mindent, hogy nem látjuk a hibáit, hogy makacsul ragaszkodunk hozzá, hogy... Ahh, évezredekig sorolhatnám. Egyszer szerették volna, hogy erről legyen szó a műsoromban. Nem hagytam. Ugye érthető, miért? Nem szeretem a témát.
Elérünk az irodámba, és bár megkérem várjon meg, utánam jön. Nos, ez rossz pont. De egyelőre nem zavartatom magam, csak összeszedem a cuccaim.
- Nem feltétlenül, de nem biztos, hogy emlékeznék rá, hogy itt hagytam. Ha táskámban van, nem aggódok majd.
Magyarázom könnyedén, épp csak felpillantva Davidre, amíg még elrendezek egy két dolgot. Ezek annyira nem fontosak, maradhatnak nyugodtan. Ami nem várhat, az a rúzs. Mert bár nem szoktam magam erősen sminkelni, ez nálam alap. Most is megállok a tükör előtt, és a már megszokott gyors mozdulatokkal kenem ki az ajkaimat.
- Tessék? - pislantok egy pillantra kérdőn Davidre, aztán rájövök, hogy a rúzs miatt van, és mosolyogni kezdek - Megszokás... Tetszett?
Gyors válasz, aztán mivel nem enged ki egy kérdés. A tekintetem talán kihívó, de azt gondolom tudom, mi jár a fejében. Mellesleg, most már biztos, hogy kéne vennem egy lottószelvényt.
- Igen... Nos... itt nincs mit inni... és az épületnek ezt a részét bezárják este 9-kor. Elég rövid party lenne... mellesleg, a föld nagyon hideg, és kényelmetlen...
Beszéd közben kicsit közelebb hajolok hozzá, a jobb kezemmel végigsimítok a mellkasán. Magamnak megjegyzem, hogy bár nem magas, ennek is megvan a maga előnye...
- Tulajdonképpen ez is egy indok... Csak ez határozottan rossz fajta...
Már-már egészen közel vagyok hozzá, talán azt hinné, hogy megcsókolom, de nem. Nem itt és nem most. Még mindig tartom magam az elveimhez. Én már megtettem a kellő lépéseket felé, és persze ő is felém, csakhogy én nem egy tizenéves kamasz vagyok már, nekem ennél több kell, és tudom, hogy ha nem kap meg rögtön, de mindig kap egy kis bíztatást, akkor igenis meg fog tenni, mindent, amit szeretnék.
Az utolsó pillanatban hátrálok két lépést, s mintha mi sem történt volna folytatom.
- Szóval, ha gondolod, ezt egy pohár ital miatt megbeszélhetjük.
Csacsogom vidáman, és ajánlom neki, hogy félre álljon az útból. Nem utasítottam el, csupán szeretném, ha kicsit érdekesebb lenne ez az este. Remélem elég okos, és ő is rájön.
Vissza az elejére Go down
David White
Műsorgyártás
Életkor : 23
Hozzászólások száma : 545

TémanyitásTéma: Re: After School - Elaine&David   Szer. Dec. 05 2012, 20:38

Megrázom a fejemet, mosolyogva. Tudom, hogy nem lenne képes engem bántani. Hogy honnan tudom? Igazából fogalmam sincs, de nem nézem ki belőle a bántalmazó nőt. Szívesen megfognám a fenekét, de nem itt, mert azért nekem is van hírnevem a srácok körében, és nem akarom elveszíteni. Főleg, ha tanárok is látnák biztos, hogy végem lenne. Összeráncolom a homlokomat, ahogy rám mutat azzal, hogy én vagyok a probléma.
- De hát... Egy éjszakából, miért következtetnének egy kapcsolatra? - Rántom meg a vállaimat az elején, miközben hitetlenkedve elakad a mondatom, aztán mégis csak befejezem a kérdést. Folytatom is tovább, hogy tisztázva legyen, hogy miből lehetne a komoly kapcsolatot kikövetkeztetni. - Ha akarnék kapcsolatot, biztos, hogy udvarolnék a lánynak és nem csak megfektetném. Fura ez a női logika. - Rázom meg egy kicsit a fejemet, mert valóban nem értem. Én csak jót teszek nekik, úgyhogy nekem is jó közben. Mindketten akarjuk, akkor meg semmi rosszat nem követek el azzal, hogyha felajánlja magát a lány, én meg élek vele. Nincs lelkiismeret furdalásom, de kezdem úgy érezni, hogy a magánéletemet nem egy tanárral kéne kibeszélnem.
- Hát nem tudom. Jó neki, jó nekem... Csak egy éjszaka... - Rántom meg ismét a vállaimat, én így gondolkozok, bár tudom, hogy rossz a felfogásom Elaine szerint. Eléggé a női oldal pártját fogja, bár ez nem is lep meg, mert a nők mindig összefognak.
- Miért lennél gonosz? - Vonom fel kérdőn az egyik szemöldökömet, hogy miért gondolja ezt. Azért mert általánosítottam, ő még a nagy kivételekbe tartozik. Persze ezt nem mondom neki, de tudom, hogy már rájött mindenre, amit iránta érzek. Belenézek a szemeibe, majd valami titokzatosság csillan meg bennük.
- Már tudom a választ... - Kajánul elvigyorodok, majd hátra dőlök a széken. Tudom, hogy csak játszadozik velem, így felveszem a kesztyűt. El akarom bizonytalanítani, mert most nagyon is magabiztosnak tűnik és azt akarom, hogy ez ne legyen így. Tovább érdeklődök felőle, bár a tulipános megjegyzését kicsit furcsállom. Nem tudom, hogy mire akar kilyukadni, de végül a kérdésére csak megrántom a vállamat.
- Azt hittem, hogy van valami különleges ok, ami megfogott benne. - Adom meg a választ a kérdésére, mert én így gondolkozok. Eléggé meglep az, hogy elfogadja a természetbeli fizetséget. Szinte levegőt is elfelejtek venni és szemeim elkerekednek. Szívem egy ütemet még ki is hagyott, de jelenleg megszólalni sem tudok, amíg nevet.
- Én... Én... Öhm... - Dadogok, ahogy sűrűn pislogni kezdek. Na ezzel most nagyon is sarokba szorított. - Te leakarsz velem feküdni? Mármint... Nem lenne ellenedre, ha szexelnénk? - Kérdezek rá még mindig kikerekedett szemekkel. Fura, hogy egy tanár nekem ilyeneket mond, bár Elaine a számomra több, mint tanár. Ahogy elindulunk mindvégig azon forognak az agykerekeim, hogy mit mondott az imént.
- Nem is tudok ilyen helyről. De jól van, majd olyanba beülünk, amelyikbe szeretnél. - Nézek rá oldalra, nagyon is a gondolataimba vagyok mélyedve, így eléggé érdekes, amit mondok, mert magam sem értettem a mondat értelmét.
- Lovon? - Ráncolom össze a homlokomat, egyből az ugrik be, hogy rajtam szívesen lovagolhat bármikor, amikor kedve van hozzá. Az utolsónál viszont már teljesen beindul a piszkos fantáziám és lenézek a kezére, hogy vajon hány férfi élvezte, ahogy hozzányúlt. A kérdése meglep, nem tudom, hogy hogyan jutottunk idáig.
- Azt hiszem... Bár nem tudom. - Elhúzom a számat, mert fogalmam sincs, hogy mit neveznek szerelemnek. A legelső barátnőmért oda voltam, bár nem biztos, hogy az már szerelem. Mindenesetre szerettem vele lenni, amíg meg nem romlott a kapcsolatunk, én meg el nem kezdtem csajozni és élni azt az életet, amit most. Amint az irodájához érünk, bemegyek én is, mert nem mondta, hogy kint vagy bent várjam meg. Becsukom magam mögött az ajtót és végig nézek a kis irodán. Egy átlagos iroda, de mégis Elaine köti le jobban a figyelmemet. Csak bólintok egyet a kocsi kulcsra, majd teljesen elbambulok, ahogy szexin berúzsozza a száját.
- Nagyon is. - Nézem az ajkait, legszívesebben most lekapnám, az sem érdekelne, hogyha tiszta rúzsos lennék. Viszont annyira felizgatott már most, hogy itt maradnék bulizni, hogy könnyebben magamévá tegyem.
- Nem lenne muszáj 9-kor elmenni innen... Ha nagyon fáznál a földön, lenne módszerem a felmelegítésre... - Gonoszan elmosolyodok, szerintem nagyon is érteni fogja a célzásomat. Ahogy közelebb hajol hozzám és a kezét érzem a mellkasomon, letekintek rá, majd a szemeibe, amikben olyan könnyű elvesznem.
- Vannak szükségleteink... - Csak ennyit bírok kinyögni, ahogy még közelebb hajol hozzám és már csak pár centi választ el minket egymástól. Nem voltam még ilyen közel egy tanárhoz sem, de tetszik. Nem is tudom, hogy a kezeim mikor kerültek a derekára, de már épp megcsókolnám mikor elhajol. Megköszörülöm a torkomat, kezeimet magam mellé engedem le és egy pillanatra a földet kezdem el pásztázni a tekintetemmel.
- Nem mersz megcsókolni? - Nézek fel a szemeibe, de még nem állok el az útból, mert erre tudni akarom a választ. Ha megadja, akkor félre állok, hogy ki tudjon menni, majd kimegyek utána és az egyik vállammal a falnak támaszkodok, amíg bezárja az ajtót. Még egy nő sem szórakozott velem így, sőt örültek, hogyha ilyen közel kerültek hozzám. Mindkét kezemet a zsebeimbe dugom, majd ha készen van, akkor elindulok mellette, abba a kocsmába, amelyikbe be szeretne ülni. Nincs semmi mondanivalóm már számára, teljesen lerombolta a lelkivilágom, így csendben sétálok mellette a cipőm orrát nézve.
Vissza az elejére Go down
Elaine S. Patrick
Oktató
Életkor : 31
Hozzászólások száma : 147

TémanyitásTéma: Re: After School - Elaine&David   Szer. Dec. 05 2012, 22:42

- Fura vagy sem, attól még így gondolkodnak.
Megvonom a vállam. sosem értettem, hogy a sok liba miért hiszi, hogyha odadobja magát egy srácnak, akkor az majd értékesnek találja. De ettől még sokan gondolják így. Én persze más kategória vagyok.
Aztán kicsit elgonolkodom azon, amit mondd. Van benne valami. Végülis tényleg csak egy éjszaka. Ez az, ami nekem már nem elég. Nem, nem vágyom komoly kapcsolatra, de mégis kell valami megszokott, és tartós... Maradjunk a nyíltnál. Az szerintem működhetne...
- De ezek szerint legalább egy jó éjszakát jelent mindkettőtöknek. Azt meg azért mégsem lehet semminek nevezni...
Állapítom meg végül, és azon agyalok, vajon mennyire kell jónak lennie az adott éjszakának ahhoz, hogy többet akarjon. Na nem, nem magamban kételkedek, csak fel kell mérnem, nekem mennyire éri meg befektetni. Mert azért valahol ez is egy fajta üzlet.
- Mert most mondtad, hogy mi lányok gonoszak vagyunk. Vagy én nem lánynak látszom?
Persze most már hülyéskedek, de azét kihúzom magam és ellenőrzöm, hogy még meg vannak a melleim, és minden más is stimmel. Igen. Határozottan nő vagyok.
A járást illetően hirtelen nagyon magabiztos lesz, de nem baj. Nem vagyok benne biztos, hogy azt gondolja válasznak, amit mondanék, de tetszik ez a fajta határozottság, ami most mutat.
- Akkor jó.
Válaszolom könnyedén, és már a tulipánokon elmélkedek. Mert tényleg meseszépek. Szerintem. De ezt tényleg nem tudom jobban elmagyarázni. Azért értem, mire gondol, és erre már válaszolni is tudok.
- Jah, hát az van... Tulajdonképpen van... De semmi extra. Csak voltam egyszer egy tulipán ültetvényen, és nagyon tetszett az a sok virág. Kicsi voltam még... Olyan hét-nyolc éves.
Nem hiszem, hogy ez érdekes neki, én viszont szívesen emlékszem vissza arra az időre. Gyönyörű volt, emélkszem nem is hittem el, hogy az a sok színes folt, ami valahol a messzeségben összeér az éggel, mind-mind virág. Tulipán. Hát így kezdődött. Akkor mindent kiderítettem a növényről, de hamar elmúlt a lelkesedésem, és mára csak annyi maradt, hogy szeretem őket. Meg a jelntésüket. De tulipánt még sosem kaptam férfitól. Nem mintha baj lenne...
Újabb téma váltás, és ismét zavarba jön, és írtó cuki. És ma már sokadjára gondolom, hogy cuki. Túl sokadjára. De azért nevetek tovább.
- Én ilyet egy szóval nem mondtam. De a kedvedért ültetek majd fákat...
Nevetek tovább. Persze, igaza van, de helló! Ez itt az egyetemi kávézó. Itt a csészének is füle van. Bár, erre már lehet késő gondolni, azért fent kell tartani a látszatot. Legalábbis próbálkozom vele.
Felállunk, és indulunk. Igaz egyelőre csak az irodámba de már van tervünk, hogyan tovább, és szerencsére azt is megérti, hogy milyen igényeim vannak. Nos. az alap elvárásaimat. Mert természetesen egy drágább helyet sem vetnék meg, de tisztában vagyok az egyetemisták pénztárcájának tartalmával. Ha csak David nem nagyon gazdag... De végülis ez teljesen lényegtelen.
- Bikán! - vágom rá vidáman, aztán hozzá teszem - Persze hogy lovon.
Most kivételesen tényleg lóra gondoltam. Máshogy meg nem szeretek lovagolni. Ami lehet meglepő, de így van. Egyszer-egyszer oké, de amúgy. Nem tudom mit szeretnek rajta. De ez most mellékes.
- Ha nem tudod, akkor nem. Elvégre benne van, hogy nem...
Felelem neki könnyedén, de ezt nem rosszallásból. Szerintem ezzel nincs semmi baj. Én magam sem vagyok biztos benne, hogy valaha is az lettem volna. Az imént felsorolt maszlagot is csak a barátnőim, barátaim, és a rengeteg romantikus film és könyv alapján tudom. Nem éreztem még hasonlót, nem is hiányzik.
Beérünk az irodámba, összeszedem a dolgaimat, és még rendbehozom magam. Mert nekem ez fontos. Az meg, hogy közben néznek, egyáltalán nem zavar. Ahogy az sem, ahogy reagál rá. Élvezem nagyon a helyzetet, régen volt, hogy valakit ennyire lenyűgöztem volna ilyen apróságokkal. Ebből is csak azt a következtetést vonom le, hogy bár sok egy éjszakás kalandja lehetett, még mindig elég tapasztalatlan. Az, hogy el is ismeri, mennyire tetszik neki ez az egész, egy titokzatos mosolyt csal az ajkaimra, és persze nem bírom megállni, hogy ne húzzam egy kicsit tovább. Be is dől... A derekamra csúszik a keze, és bár kellemes a meleg, ami belőle árad, azért nem hagyom magam.
- Attól a padló, még kemény lenne...
Suttogom, egész közel az ajkaihoz, a másik mondatára meg csak megcsóválom a fejem. Ez még midnig rossz válasz. Nem nekem... Engem nem zavar, már mondtam. De egy másik nő ezt nem fogadná el. A szükségletét kielégítheti máshogy is, vagy várhat vele, addig, amíg a barátnőjéhez ér... De ez most mellékes. Ellököm magam tőle, mert már mennék. Mindegy hova, csak el innen. Túl... meleg van idebent. Kár, hogy David, elég nehéz eset.
- Túl sokat agyalsz David, de nem a fontos dolgokon... - mondom neki, miközben a kilincsre teszem a kezem, de nem nyomom még le, csak lábujjhegyre állok és a fülébe suttogjak - Nem az a kérdés merem-e, hanem, hogy miért nem tettem meg...
Lenyomom a kilincset, és ha félreáll, akkor kimegyünk, én bezárom az ajtót, és már indulhatunk is. Bár... most egy kicsit elbizonytalanodtam. Lehet sok volt ez neki egy napra?
Vissza az elejére Go down
David White
Műsorgyártás
Életkor : 23
Hozzászólások száma : 545

TémanyitásTéma: Re: After School - Elaine&David   Szomb. Dec. 08 2012, 14:58

Kérdőn felvonom az egyik szemöldökömet, mert nekem ez még mindig magas. Ezt a felfogást nem tudom, hova tenni és most, hogy Elaine mondja, ezért el is hiszem neki, hogy így gondolkoznak, akkor majd valamit máshogy fogok csinálni. Viszont beugrott valami ehhez kapcsolódó.
- Te is ilyen vagy? Ha megfektetnélek mindjárt azt hinnéd, hogy járunk? - A szemeibe nézek, mert nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit válaszol. Szeretném tudni erről a véleményét, még az ő kedvéért meg is változnék. Az éjszakák jók, mindkettőnknek, legalábbis nekem, de a lányokon is észreveszem, hogy élvezik. Amit Elaine mond arra halványan elmosolyodok.
- Igen, de nem úgy értettem. Hanem, hogy úgy nem jelent semmit, hogy nem lesz semmi következménye. - Rántom meg a vállaimat, mert az orgazmus az megint más, mint amire gondoltam. Kicsit egoista vagyok, de úgy hiszem, hogy velem csak jó az ágyban. Viszont visszafelé sült el az, amit mondtam, pedig nálam Elaine kivétel. Ahogy kihúzza magát, letekintek a dekoltázsára és már is eljátszom a gondolattal, hogy mit is kezdenék velük. Majd újból a szemeibe nézek.
- Hát, de... De te mégis csak nő vagy, ők meg olyan... Még nem lehet annak mondani. - Próbálom valahogy megfogalmazni, hogy ne legyen se sértő, se bántó. Azért reménykedek benne, hogy érti, hogy mire akarok ezzel kilyukadni. Már úgy is tudom, hogy nagyon látszik rajtam, hogy tetszik nekem, mint nő és mint rajongója oda vagyok érte. Nem pont úgy reagált a járásos kijelentésemre, mint számítottam volna, de nem baj, legalább rám hagyja, ami nekem csak jó. A tulipánt is meg tudom, hogy miért is szereti. Már fejben eldöntöttem, hogy meglepem egy szállal.
- Akkor érthető, hogy rajongsz érte. - Halvány mosoly ül ki az arcomra, ahogy elképzelem most, ahogy egy 8 éves kislányként futkározik az ültetvényen a tulipánok közt.
Kicsit eltérünk a tárgytól és nagyon is zavarba hoz. Még nem tapasztaltam ilyet, hogy tanárok akarnak velem kikezdeni, bár nincs is még egy olyan fiatalabb tanárnő, mint Elaine.
- Fákat? - Vonom össze a szemöldökeimet, mert egyáltalán nem értem, hogy ez, hogy jött ide. Értetlenül nézek rá, mert azért én egész másra gondoltam, mint a méhecske és a virág története. Már kettesben vagyunk az irodájába és körbe futtatom a szemeimet a helyiségen, majd megakad rajta a szemem. Csak bólintok egyet, ahogy megerősíti az állatot. Nem szólok hozzá semmit, úgy is elfogom érni, hogy akarjon engem.
- Jó igen, de azért nem tudom, mert fogalmam sincs, milyen az, ha valaki szerelmes. Lehet, hogy már voltam, de mivel a szerelmet nem lehet tanítani, ezért nem vagyok benne biztos. Nem tudom milyen érzés. - Rántom meg a vállaimat, teljesen elbizonytalanodtam. Már fogalmam sincs, hogy mit éreztem a legelső barátnőmnél, de most már nem is fogom. Eléggé közel jön hozzám, ezzel megbabonázva, így kezeim a derekára csúsznak. Szívesen folytatnám, de mielőtt még meg tudnám csókolni, elhajol tőlem.
- Milyen sok bajod van. - Jegyzem meg, semmi rosszallás nincs a hangomban, egyszerűen csak nem értem, hogy miért ennyire válogatós. Amit Elaine mond, azt már hallottam Izzietől is, de még mindig nem értem, hogy mire értik. Ránézek a kilincsre, amin már a keze van. A fülembe suttogott mondatára felhúzom kérdőn a szemöldökömet és még mindig nem engedem ki.
- És miért nem? - Nézek a szemeibe, kíváncsi vagyok, de úgy érzem, hogyha most kiengedem a válasz előtt, nem fogom meg tudni. Ezért, addig még mindig nem állok el az útból, míg erre nem válaszol.
Vissza az elejére Go down
Elaine S. Patrick
Oktató
Életkor : 31
Hozzászólások száma : 147

TémanyitásTéma: Re: After School - Elaine&David   Hétf. Dec. 10 2012, 11:45

Igazából szórakoztató David előtt feltárni a női gondolkodást, és az is, ahogy egy-egy megállapításomra reagál. Most komolyan. Zabálnivaló. Még hogy ő, megfektet engem! Talán fordítva, de mindegy. Nem kezdek el nevetni, csak titokzatosan nézek rá.
- Kétlem, hogy megfektetnél…
Egyébként sem szeretem ezt a szót. Annyira érzéketlen. Pedig nekem azért kell egy kis érzékiség, meg vágy, és izgalom, ha pedig ezek jelen vannak, akkor már nem hívnám így. De ez persze én vagyok. És senkit sem érdekel, hogy mi t gondolok erről.
- Kivéve ha valami rosszul sül el, és 9 hónap múlva kopogtat egy lány nálad, hogy apa lettél.
Szemtelen mosoly. Persze nem feltételezek én Davidről semmi rosszat, biztos védekezik, de semmi sem 100%-os, ezért is tartom fontosnak, hogy tudassa a lányokkal, hogy csak egy éjszakáról van szó, és az esetleges következmények már nem érdeklik. Igaz, semmi közöm hozzá, és a többi nő sem érdekel különösebben. De mégis csak furán venné ki magát, ha egyszerűen közölném, hogy engem az ilyesmi totál hidegen hagy. Legtöbbször persze őszinte vagyok. Legtöbbször, de nem mindig.
Megnyugtat, hogy nem is vagyok olyan gonosz, és ahogy ismét végigmér, az igazán imponál. Egészen feldob. Ezek szerint nem tart öregnek vagy ilyesmi, hanem nőnek lát. Ez pedig akárhogy is nézem, bók. A jó fajtából. Mosolyogva bólintok neki. Értem mire céloz. Nem kell jobban kifejtenie. Azt pedig, hogy az én szememben ő csak egy kamasz srác, és nem férfi, nem kötöm az orrára. Valósznínűleg ennek nem örülne.
Szóba kerülnek a tulipánok is, amik a kedvenc virágaim, és próbálom neki elmagyarázni, hogy miért is azok. Egy régi emlékemet mesélem el neki, és azt hiszem ha nem is érzi át az akkori csodálatomat, azért valmennyire el tudja képzelni, miért szerettem meg ezeket a virágokat. Na meg persze, mint mondtam, a rózsákat már unom.
A szex valahogy elkerülhetetlen téma nálunk, de úgy gondolom, kicsit messzire ment most már, és próbálom kicsit észhez téríteni, ezért is válaszolok úgy ahogy. Viszont, most nem kapcsol, szóval magyarázhatok neki megint. Nem tudom, hogy a fáradtság, vagy a vágy az, ami miatt nem képes rám figyelni, de igazából mindegy is. Mert nekem ez is tetszik benne.
- Azt mondtad természetben. Szóval igen, ültetek fákat. Ennél mi sem természetesebb…
Próbálok neki egy kis segítséget adni, és remélem, most már leesik neki a tantusz, mert ha nem akkor nem magyarázom tovább. Lehet szar vicc volt. Én sem vagyok teljesen a toppon, lefárasztanak a hétfők. Mégis, a cél érdekében mindent. Szívesen elmegyek inni Daviddel. Feltéve, hogy eljutunk egy megfelelő bárhoz. Egyelőre nem úgy fest, mint aki menni akar.
- Majd biztos rájössz, ha szerelmes leszel.
Mondom ezt én, akinek szintén fogalma sincs. De attól még tűnhetek nagyon okosnak, nem? Rákacsintok, kifestem a szám, és késznek nyílvánítom magam. Indulnék, de még hagyom, hogy egy kicsit élvezkedjen. Szigorúan csak egy kicsit. Nem engedhetem meg neki, hogy máris nyeregben érezze magát.
Azt mondja sok a bajom, pedig nem. De persze megértem őt is. Ő gondolatban még csak odáig jut el, hogy minél előbb kielégüljön, hogy utána mi lesz, az most nem érdekli. Persze reggel panaszkodna, hogy elaludta a nyakát, hogy fáj a az oldala, mert kemény volt a padló és a többi, de ezt nem részletezem neki. Inkább csak próbálok rávilágítani, hogy ez az, amit elront, ebből látszik, hogy még nem elég tapasztalt. Ami, nem baj, de valamennyit elvesz a dolog varázsából. Mennék, de továbbra sem enged, és lassan elszakad a cérna nálam. Tudom, hogy igazságtalan vagyok, hiszen én műveltem ezt vele, az én viselkedésem az, ami feltüzelte, ami miatt nem képes tovább lépni. De ezt is meg kell tanulnia, hogy néha le is kell higgadni. Sokkal izgisebb lesz utána, újra felkorbácsolni a vágyait.
- Találd ki – nézek rá titokzatosan mosolyogva, aztán hogy végre mozgásra bírjam, még hozzáteszem – Szerintem egy sör sokat segítene, hogy jobban tudj gondolkozni.
Kacsintok, és lenyomom a kilincset, közben pedig húzni kezdem az ajtót. Egyelőre gyengéden. Én már tényleg szomjas vagyok. Nem igaz, hogy ő nem az!
Vissza az elejére Go down
David White
Műsorgyártás
Életkor : 23
Hozzászólások száma : 545

TémanyitásTéma: Re: After School - Elaine&David   Vas. Dec. 16 2012, 09:20

Megforgatom a szemeimet, ahogy Elaine pont nem a lényeget emelte ki a mondandómból. Kezdem úgy érezni magam, hogy senki sem érti, hogy mit szeretnék mondani, ami bosszant. Kifújom a levegőt, majd a szemeibe nézek. Látom egész jól szórakozik rajtam, bár nekem kezd elmenni a kedvem mindentől, vagy csak az álmosság miatt kezdek egyre jobban nyűgös lenni.
- Nem ez volt a lényeg. - Jegyzem meg, majd tovább beszélgetünk, számomra egy olyan témáról, amibe még bele sem gondoltam. Az, hogy apa legyek, nekem nagyon is nagy teher, ezért is védekezek. Megrázom a fejemet, Elaine nagyon is téved.
- Nem lesz ilyen. Szoktam védekezni. - Bizonygatom Elainet, mert óvszer nélkül nem is fekszem le lányokkal, igaz volt már rá példa, de az csak a heves vágy miatt történt. Annak se lett következménye, hála, így ezen még nem aggódok. Látom az arcán a szemtelen mosolyt, de azért nem akarhatja ő sem, hogy 19 évesen apa legyek, mert én egyáltalán nem vagyok rá felkészülve. Muszáj megnéznem magamnak megint, igaz, hogy órákon is mindig rajta legeltetem a szemeimet, de attól függetlenül most is itt van a lehetőség erre. Pont ebből kifolyólag mondom, hogy természetben fizethet nekem a takarítás miatt, de valahogy teljesen másra gondoltam én, mint ő. Fel is vonom az egyik szemöldökömet, majd inkább rá hagyom. Megforgatom azért a szemeimet, hogy tudja nem erre gondoltam, bár szerintem csak a hülyét járatja velem. Zsebeimbe dugom a kezeimet, és megrántom a vállaimat. Nem tudom, hogy milyen érzés lesz, ha én egyszer szerelmes leszek, de ahogy szoktam látni a párokat inkább nem szeretnék az lenni. Ezt nem osztom meg vele, inkább az irodájában kérdezősködök, de valahogy csak nem akarunk odáig eljutni, ahova már képzeletben eljutottam. Azzal, hogy nem mond semmit, már a hangulatomat is elveszi. Félre állok, hogy kinyissa az ajtót és ha kilép, akkor megyek utána. Nincs kedvem gondolkozni, de ezt nem mondom neki. Az arcomról a csalódottságot lehet leolvasni, már azért kezdek nyűgös lenni, mert már mióta elakarok menni aludni és Elaine kedvéért még abban is benne lennék, hogy csak alvásról lenne szó.
- Elképzelés, hogy hova menjünk? - Felvonom az egyik szemöldököm, ahogy ránézek, hogy ne keljen bóklásznunk, csak célirányosan menjünk, hogy minél előbb előttem legyen egy korsó sör, hátha felébreszt, vagy legalább Elainet az alkohol ráveszi arra, hogy velem aludjon.
Vissza az elejére Go down
Elaine S. Patrick
Oktató
Életkor : 31
Hozzászólások száma : 147

TémanyitásTéma: Re: After School - Elaine&David   Kedd. Dec. 18 2012, 10:36

Fárad. Ez egyértelmű. Látszik azon, ahogy válaszol, ahogy mozog, ahogy néz. amivel nincs semmi baj. Bár, ha műsorvezető akar lenni, nem engedheti majd ezt meg magának. Akármennyire is fáradt vagyok, mindig kell hogy legyen egy extra kérdés, egy mondat, amivel rákontrázol arra, amit a másik mond. Ez alapszabály. Persze, ezt még nem tanultuk. Még csak az alapokat vesszük. Na meg, szeretném ha erre maguktól jönnének rá. Na majd a projekt keretében.
- Nyílván.
Válaszolom végül titokzatosan mosolyogva. Persze, értem én az volt a kérdés, lefeküdnék-e vele. A válasz meg igen, és ezt neki is tudnia kéne már....
Az az érzésem a mai fiatalok már nem olyan rugalmasak... Pedig nincs köztünk akkora korkülönbség. Vagy igen? Ah, még azt sem tudom hány éves, de szerintem max 20... Nem, még annyi sem, és annyira édes a pofija, hogy az a csoda, hogy eddig bírtam. Bár a megjegyzései között elég sok olyan volt, ami helyre rakott.
- Azt nagyon helyesen teszed.
Bizony védekezni nagyon fontos, már csak a betegségek miatt is. Én sem feküdtem le soha senkivel óvszer nélkül. Na jó de... A hosszabb kapcsolataimmal igen, de akkr tisztáztuk, hogyha esetleg másfele tekintgetünk akkor gumi, mert sem gyerek, sem a csúnya nemi betegségek nem hiányoznak.
Szóval ott tartottam, hogy rájöttem messzire mentem a kamaszos idegein. Ez az egyetlen dolog, amit nem szeretek bennük. Sosem tudni mikor "robbanak". Na de, ez nem olyan nagy katasztrófa. Kicsit mondjuk, elszontyolodott, de nem hiszem, hogy nem lehet feldobnni a kedvét. Ha meg mégsem... Nos, nem ő az egyetlen halacska az óceánban.
Kienged, én meg el is indulok, és ha nem lenne ilyen csalódott képe, még jól is érezném magam. Ah, te gyerek! Lehet öregszem? Nem, az nem lehet! Megrázom a fejem. Persze csak egy kicsit. Aztán válaszolok neki.
- Éppenséggel akad...
Válaszolom és az egyetemről kifelé a parkolófelé veszem az irányt. Van egy hely, amit nagyon szeretek, és gyakran megfeledkezem róla, de most jól fog jön. Szerintem Davidet is feldobja. Már messziről kinyitom az én kis autóm, a táskámat hátrateszem a csomagtartóba. Közben meg intek Davidnek, hogy szálljon be.
- Kicsit messze van. De ha jól emlékszem azt mondtad ráérsz...
Vagy ilyet nem mondott? Mindegy. Szerintem csak akkor nem száll be ha sült bolond. Én mindenestre beülök, és bekötöm magam, közben indítom az autót, a GPSbe beírom a címet, és már tervezi is az útvonalat. Fél óra... Hmm... az még belefér. Csak még el kell intéznem egy telefont. Ilyenkor örülök, hogy a telót a zsebemben tartom. Kiteszem beállítom a kihangosítást, aztán Davidre pillantok.
- Mehetünk?
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: After School - Elaine&David   Today at 20:54

Vissza az elejére Go down
 

After School - Elaine&David

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next

 Similar topics

-
» Anne & David - Édeskettes rajzolás
» Psyco in the school - Elee & Mark
» Giselle és David ~ mindig összefutunk
» David Gandy

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: A világ legvégén :: Frances épületek :: Archívum-