Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Stanley Collins
Kedd. Nov. 22 2016, 20:33 by Stanley Collins

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

Top posting users this month
Samuel T. Collins
 
Eric A. Blake
 
Felix Kaleolani
 
Reeven Callagher
 
Quentin Collins
 
Leopold K. Lindhardt
 
Suzanna Crystal
 
Kensington L. Lockwood
 
Kőrösi Noel
 
Dominic Tveit
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 Ragyogás (Sebastian és Joshua)

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4, 5  Next
SzerzőÜzenet
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Ragyogás (Sebastian és Joshua)   Pént. Jún. 13 2014, 01:02

Izgatott vagyok. Mintha randira készülnék, pedig "csak" Sebastiant várom estére. Telefonon hívtam fel, adtam meg neki a címem, és mondtam, ha végez a rádióban, jöjjön át hozzám. Úgy, ahogy korábban megbeszéltük. Éppen csak a címem nem tudta. Én nem adtam neki névjegykártyát (nekem olyanom még nincs).
Bevásároltam: nem csak a technikai cuccokat vettem meg, ami elengedhetetlen, hogy megnézzük Stephen King "klasszikusát", de egy hadseregnek elég kaját is vásároltam. Chips, pattogatott kukorica, mogyoró, gumicukor (?)... Üdítő, ásványvíz, sör... Készítettem néhány szendvicset is, úgy gondoltam, ez nem túlzás, ha egész este dolgozott, talán nem volt ideje enni és éhes lehet...
Nagyon sokat rágódtam, hogy mit vegyek fel, aztán merész ötletem támadt. Bevetettem magam egy second hand üzletbe, és összeválogattam magamnak néhány cuccot, aztán kimentem a kínai negyedbe és beszereztem az utolsó kellékeket. Otthon már magamban röhögcséltem, amikor elképzeltem, milyen arcot fog vágni Sebastian, ha meglát.
A házat már egészen belaktam (és megszoktam). Már bárhol el tudok aludni. A kádban is, a nappaliban is... Bár az előbbi nem túl kényelmes, néha megesik. Most nem akarok elaludni a kádban, de olyan mesterien kell leborotválni a végtagjaimat, hogy arra nem vagyok képes állva. Teleeresztem a kádat és abba ülök bele, az adott végtagomat emelve csak ki a vízből, amit éppen borotválok. Ehhez egy külön edényt használok, mert - bár nem vagyok túlzottan majomszerűen szőrös- nem szeretnék saját szőreimmel találkozni a fürdővízben. Minden remekül halad, amíg el nem jutok a jobb karomig. Iszonyat ügyetlen vagyok bal kézzel, már már feladom, hogy ez nekem valaha összejön, amikor ráérzek a megfelelő tecnikára, és végre csupaszra borotválom azt is.
Aprólékos gonddal borotválom az arcom, zselézem hátra a hajam, sminkelem ki magam, majd öltözök fel. Az utolsó mozzanatok egyike a paróka. Hosszú, szőke hajat választottam, bár vettem egy rövid rózsaszínűt is. Ékszerek, magas sarkú... Szétröhögöm az agyam, amikor belenézek a tükörbe. Sebastian ki fog nyúlni...

link:
 
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3206

TémanyitásTéma: Re: Ragyogás (Sebastian és Joshua)   Pént. Jún. 13 2014, 01:18

Eltelt jó pár nap míg végre tudtunk egyeztetni Josh-sal, sajnos volt pár... balesetem, de neki csak annyit mondtam hogy adjon pár napot munka miatt. De már jobban vagyok, ajándékot is viszek a film és a sör mellé, pár prospektust.
Igazából érezhetően boldog voltam mikor hívott, mert esténként nem mozoghatok a bordám miatt, ami eléggé stresszel. De ha átmegyek filmezni az eltereli a figyelmem, főleg hogy a Ragyogást nézzük, az jó!
Kocsiba is ültem, nem zavar hogy este van (gondolom a végén estében maradtunk ha nem akkor délután xD) és keresem a címet. Jó kis környék, kellemes.
Nem öltöztem át otthon, ugyan az a laza kék ing és fehér nadrág páros van rajtam. Az orromon alig látható már hogy eltört, a szám pedig már szinte teljesen rendbe jött. A bal kézfejem még kissé zöldes a bütyköknél, de ezek elenyészően csúfítanak el. Az oldalam nem látja, az még nagy foltban liás-kékes-sárgás-zöldes, gyönyörű, mint mikor összekevered a kakaózott tejbegrízt.
Be is kopogok, vigyorogva, kezemben a hat dobozos sörrel, hónom alatt a papírokkal és a filmmel.
Ha nyílik az ajtó rögtön megszólalok, bár a meglepetés kiül az arcomra a felénél.
-Helllóóó Johh... öhm üdvözletem kisasszony. - Pislogok rá, hopsz, lehet rossz helyre jöttem? - Joshuát... keresem? - Szinte kérdezem, nem mondta hogy lakik vele nő. Vagy ő a barátnője lenne? Hoppá... nem mondta hogy gyertyatartó leszek.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Ragyogás (Sebastian és Joshua)   Pént. Jún. 13 2014, 01:51

Ötpercenként nézek az órámra, pedig még csak az előbb köszönt el a rádióban (Hallgatom ám, amióta megismerkedtünk!) Ismét ellenőrzöm a sminkem, a hajam, a fülbevalót tizedszer tépem ki a fülemből, olyan szoros a csatja. Kicsit megfeszengetem. Megkönnyebbülök, hogy még tart, de nem zsibbasztja le többé a fülem. Kis teketóriázás után mégis felteszem a fűzőt (a ruhám fölé), mert úgy gondolom, ez így... dögösebb. Zavar a rúzs a számon, harmadszor törlöm le és kenem fel, míg megtalálom a megfelelő mennyiséget, és aztán azzal sincs bajom. (Ebből nem szabad gagyit venni, jegyzem meg magamnak). Kicsit kurvás lett(em), nem érdekes, lényeg, hogy Sebastian meglepődjön, hasra essen, nem is tudom... Legutóbb (az első találkozásunkkor) szétröhögtük magunkat, remélem, ez ma sem lesz másképp.
Hallom, hogy megáll egy kocsi a ház előtt, és tudom, hogy ő az. A nappaliban ég egy lámpa (de csak a sarokban), és az előszobában van egy kevés fény, de ide direkt nem csavartam, csak 20 wattos körtét. Az ajtón kívül azonban egy viszonylag nagy teljesítményű izzó van, az ajtó felett, ami mozgásérzékelős. Ha valaki 2 méterre megközelíti az ajtót, az felgyullad. Nem az én ötletem volt. Az előző tulaj kicsit rövidlátó volt, bele kellett tudjon találni a kulcslyukba. Amúgy nem rossz találmány, ha az ember tud róla. Először kellemetlen volt, amikor elvakított. Úgy hiszem, ez most a kezemre játszik.
Már akkor kinyitom az ajtót, amikor hozzá sem ért még. Rögtön szembe tűnik, hogy kissé torz az arca, és majdnem kiesek a szerepemből, hogy aggodalmamnak hangot ne adjak. Csak elkerekedik a szemem, ahogy meglátom. (Ki verhette meg?)
- Hello- mondom neki kicsit remegve, pedig a hangomat is gyakoroltam, hogy jól menjen egy oktávval magasabban beszélni, mint ahogy szoktam. Biztatóan elmosolyodom (és közben már mulatok is magamban)- jobb kézzel felé nyúlok, mintha bemutatkozni szeretnék.
- Maga ugye, Sebastian? Johanna vagyok...- ha kezet nyújt, nőiesen simítok a kezére, és nevetgélve folytatom- Jó helyen jársz... Ugye, tegeződhetünk? - Aztán beljebb lépek, utat engedve neki is, és behívom- Bújj be, Joshua is mindjárt itt lesz...
Figyelem, ahogy bejön a házba. Óvatos a járása. Kicsit görnyedt a tartása. Mi a fene történt? Szétvet a kiváncsiság, mi történt vele, de ha rákérdeznék, talán le is buknék. Johanna nem tudhatja, Joshua és Sebastian mikor találkoztak utoljára.
- Csak egyenesen és aztán rögtön balra!- adom az útbaigazítást, és közben majdnem fejbe verem magam. A magas sarkúval túllőttem a célon. Ki az az őrült, aki otthon is cipőben mászkál? Kimentem magam a helyzetből- Én is csak egy perce érkeztem...
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3206

TémanyitásTéma: Re: Ragyogás (Sebastian és Joshua)   Pént. Jún. 13 2014, 02:04

Meglep a fény, ami az ajtóhoz közelítve megcsap, elvégre érzékeny a szemem, vak is vagyok félig - erős túlzással - szóval nem esik jól.
De amit látok... mondanám nem esik jól, de egy nőt látok, ami mindig jó, még ha kissé... khm, kvás, na mondjuk ki. Eléggé meglep, de az jobban hogy várt rám? Izééé... Joshua el kell beszélgetnünk kikkel laksz együtt.
Nyújtja a kezét, reflexből elveszem és kezet csókolok neki puhán. Minden nőnek kijár a tisztelet, komolyan.
-Nagyon örvendek Johanna... - Valóban örvendenék? Hát... Joshuára számítottam. De azt leszűröm hogy nem a csaja, mert az valami H betűs volt. Hannah? Holy... tudja a fene, a csajozás átka. - Persze, kényelmesebb. - Húha. Igyekszem leplezni hogy meglepődtem, nem akarom azt higgye a külleme frusztrál.
-Kösz... - Húha. Lehet ez a csaj a szomszéd és mindjárt megfektet. Talán benne is lennék, de Josht nem kéne megváratni. De neeem, ez Josh háza. Olyan... Joshos. Hú ez de hülyén hangzott. De olyan lakájos az egész.
-Igazán? - Hú, egyre izgibb. - És, honnan ismered a jó öreg Josht? Meg fogom szidni, nem mondta hogy ilyen kellemes társaságunk is lesz, ha tudom bort hozok. - Az csajosabb. De komolyan Josh, mi ez? Vagy úgy gondolod kell nekem egy csaj? Lehet tesztel, lehet fél tényleg meleg vagyok... anyááám. Közben szét nézek hova igazítottak, gondolom a nappaliba. Bár lehet a hálóba, ó anyám.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Ragyogás (Sebastian és Joshua)   Pént. Jún. 13 2014, 02:55

Ahogy közelebb ér a házhoz, felgyullad a kinti fény. Őt kicsit elvakíthatja (talán nem szóltam neki, hogy számítania kell erre, nem emlékszem), én viszont rögtön kiszúrom, hogy vele nincs minden rendben. Rögtön rákérdeznék, mi történt vele, de akkor annyi a játéknak, és úgy gondolom, az este elegendő lehetőséget nyújt majd, hogy a hogylétét megbeszéljük.
Amikor kezet csókol nekem, majdnem elájulok! Zavartan nevetgélek, majdnem úgy, mint egy hülye kis tini. El is felejtettem, hogy vannak még olyan férfiak, akik kezet csókolnak egy nőnek! Ó, ez nagyon kedves! Úgy tűnik, jól játszom a szerepem, egyenlőre Sebastian nem sejt semmit. Inkább csak meglepődés látszik rajta., kérdezni nem kérdez semmit. Ki is vagyok én tulajdonképpen? A bejárónő? Fura munkaruhám lenne... Esetleg, ha randiról jöttem volna...
Könnyedén beleegyezik a tegezésbe (angoloknál úgyis mindegy), de a tudat, hogy nem kell udvariaskodni, segít a dolgokon. Beljebb terelem, és leveszem a magassarkút, kimagyarázva, miért is volt rajtam. Viszont másik hiba... Nincs papucsom. Női. Férfi se, de ... Ah, a fene vitte volna el!
- Tegnap kitörött a papucsom sarka, és nem volt időm ma másikat venni...- sóhajtom, és csacsogok csak úgy, nőiesen, ahogy megyünk a nappali felé.
Már minden be van készítve, kaja, pia, és minden más rágcsálnivaló. A szobában egyébként csend van, és mint korábban említettem, csak a sarokban ég az állólámpa.
- Jaj, Josh? Ugye, milyen cuki fiú? - Legyintek, nevetgélve. Ahogy egy lány beszél egy fiúról, aki nem jöhet számításba "tudjuk, miért"... Nem is akarok válaszolni, hogy honnan ismerem, ez a duma, hogy én vagyok a házvezetőnő, mégsem egészen jó. Inkább terelek...
- Jaj, ne aggódj, én úgysem maradhatok! - célzok arra, hogy sört hozott és nem bort. Emiatt nehogy gondban érezze magát! Csak épp azt nem tudom, mikor fogok "lelépni"...- Inkább magadról mesélj! Joshua olyan felajzott volt, alig bírtam belőle kiszedni valamit...
Közben beérünk a nappaliba, hellyel kínálom, és ha leül, enni-innivalóval is.
- Joshua a lelkemre kötötte, hogy lessem minden kívánságodat...- menet közben jut eszembe, hogy megnyomjam a "minden" szót. Kacsintok, csak egy picit, még azt is mondhatni, aranyosan. Ha elhelyezkedik a kanapén, mellé ülök.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3206

TémanyitásTéma: Re: Ragyogás (Sebastian és Joshua)   Pént. Jún. 13 2014, 03:18

Huh, micsoda kuncogás szakad ki a hölgyeményből, gondolom el van szokva a kézcsóktól. Hát ilyen régi vágású vagyok, puszit adni nem szeretek csak úgy, nővel viszont elvből nem fogok kezet. Nekem jó ez.
Aztán magyaráz valamit valami papucsról... magamban azt kérdem wtf?! de neki csak mosolygok.
-Ez a rohanó világ, a nők is túl elfoglaltak, hogy elég időt szánhassanak magukra. - Mondom kedvesen és udvariasan, fecsegni én is tudok, csak most eléggé meglep ki is ez a nő tulajdonképpen.
Huh, Josh szerintem nagy partit akar csapni, ennyi kaját...
-Hányan is leszünk? - Nézek szét, nem titkolva, hogy ez rengeteg...
-Kedvelem igen. Rendes srác. - Azért a cuki még gondolatban is velőtrázó, nem hogy kimondva. Szegény Josh, cukinak van titulálva. Még jó hogy nem tudom, hogy ő is leszokott cukizni engem gondolatban (xD)
-Nem? Miért nem? - Kérdezek vissza, hát nem zavar ha marad. Remélem nem hiszi azt hogy zavar a jelenléte, igazából még mindig nem tudom ki ő. Talán unokatestvér?
-Felaljzott? - Meredek rá, még hogy én vagyok a meleg! Micsoda szó ez... - Khm...
Leülök a kanapéra, illedelmesen intek, hogy köszönöm nem kérek semmit, a sört leteszem az asztalra. Nem zavar ha mellém ül, kissé felé fordulok ültömben, hogy jobban tudjak figyelni rá. Aztán csak mosolygok, bedobva egy csábosabb mosolyt. Josht megverem ha örömlányt szervezett nekem. Lehet hamarosan kapok egy sms-t hogy "bocs, a csajom beadta a derekát, szó szerint, de te se unatkozz, Johanna érti a dolgát"... Áh, nem. Josh túl jó fiú.
-Ehm... - Húha... jó erre nem számítottam de egy nővel mindig tudok mit kezdeni. - Rólam már hallottál pár dolgot Joshtól, viszont ő volt olyan modortalan, hogy nem említett téged. Pedig ha egy ilyen bájos hölgyet megemlít bizonyára nagyobb lelkesedéssel kelek útra. - Udvarolok kicsit, az jó feszültségoldó. Nekem legalábbis, de mintha ő is kissé feszült lenne.
-Amúgy hol van Joshua? - Kérdezem sanda mosollyal. - Remélem nem gondolja hogy nem lesz elég a kaja, mert... hát... karácsonykor nincs ennyi kaja nálunk az asztalon. - Kuncogok, erős túlzás, de kell.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Ragyogás (Sebastian és Joshua)   Pént. Jún. 13 2014, 04:02

A nők szokása (bocsánat mindenkitől), hogy minden semmiségről tudnak beszélni. A papucs is ilyen dolog; bár semmi köze nincs hozzá, úgy kötöm Sebastian orrára, miért nincs papucsom, mintha életmentő információ lenne. Szelíden tűri. Komolyan gondolom, elképesztő türelmes egy srác, magamban kalapot emelek neki, én nem biztos, hogy mosolyogva tudnám hallgatni a sületlenségeket. Sőt, igazán udvarias, hogy úgy kezeli a dolgot, mintha komoly problémáról lenne szó.
- Úgy, ahogy mondod...- értek vele egyet. Én magam sem tudtam volna jobban megfogalmazni!
Ahogy a nappaliba érünk, látom, hogy megtorpan egy kicsit.
- Én... úgy hiszem, csak édes kettesben lesztek- megint ugratom egy kicsit. Johannában Joshua. Ha múltkor olyan sokszor érintettük a meleg témát, hát nesze neked, barátom! Nyelem vissza a kacagásom, pedig már-már nehezen tudom magam türtőztetni.
Csevegünk, egész könnyedén, Sebastian is könnyed modorban, szinte féltékeny vagyok, hogy velem morgolódott és bizalmatlan volt, míg Johanna... Nos,m a kinézete ellenére is kedves vele. Vagy éppen azért?
Próbál puhatolózni, honnan ismerjük egymást (mármint Joshua meg én, hahaha), de valahogy sikerül mindig kibújnom a konkrét válaszok elől. Inkább őt próbálom "vallomásra" kényszeríteni, mit is gondol rólam. Elég intelligensnek tartom Sebastiant ahhoz, hogy az eddigi tapasztalatai alapján tudja, Johanna fecsegős típus, nem tartom valószínűnek, hogy bármilyen kritikáját megosztaná vele. De azért érdekes figyelni, mit árul el az arca, ha rólam beszél. De Sebastian továbbra is csak udvarias. Semmi személyeskedés. Csupa illem. Ahogy azért is bocsánatot kér, hogy nem bort hozott sör helyett. Hát nem kedves? Tökéletes úriember barátom van, jegyzem meg magamnak.
Megnyugtatom, hogy én nem leszek a társaság része, miattam nehogy rosszul érezze magát, mert nem készült fel a társaságomra. Megint udvariasan kérdezi meg, miért nem maradok.
- Á, nem, nem lehet... Nem is úgy készültem- kéretem magam. Nocsak, nocsak, a dolog kezd érdekes lenni. Sebastian mintha valóban nem sejtene semmit. Azon agyalok, húzzam-e tovább... Olyan lelketlennek tűnök, ő nagyon rendes volt velem, én meg szívatom itt... Pedig egyáltalán nem érdemli meg.
Nem érek rá sokat gondolkodni, rögtönözni kell, és Sebastian kérdései megint terelnek egy bizonyos irányba. Hogy a dolog biztosan viccesen jöjjön ki, magamat is "bajba" keverem. a buta szőke szájából ugyanis úgy tűnhet, mintha Joshua lenne ráizgulva Sebastianra.
- Hát tudod...- fogom vissza a hangomat, mintha attól tartanék, valaki meghallhatja rajta kívül a szavaimat- Olyan lelkes volt, és vigyorgott egyfolytában, meg... nevetgélt...- Nézek rá sejtelmesen, mintha ez bizony sokat jelentene.
Közben leül a kanapéra, de az enni és innivalót egyenlőre visszautasítja. Ekkor jön a gondolat, hogy mást is bevetek, és amikor bájos hölgynek nevez, a kezem a térdére teszem.
- Ó, ez nagyon... kedves...- nyeldeklem a röhögésem. Nagyobb lelkesedéssel? Bejövök neki? Bejön Johanna? - Szerintem találhatunk rá módot, hogy találkozzunk... felnőtt emberek vagyunk, függetlenek...- Eszembe jut valami.- Ugye, a lányokat is szereted?
Kész, nem bírom tovább. Nem bírom kínozni se, a torkom is fájni kezdett a megerőltetéstől. Nme könnyű magasabb hangon beszélni. Ezt is gyakorolnom kell.
- Itt vagyok...- mondom a saját hangomon, de nem mozdulok. Remélem, nem húz be nekem. Bár a verekedéstől biztos nem fél, az arcát beszélgetés közben már kielemeztem, és ez biztos nem biciklis baleset volt. Édes Istenem, add, hogy vegye az adást, és röhögjünk, mint a múltkor!
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3206

TémanyitásTéma: Re: Ragyogás (Sebastian és Joshua)   Pént. Jún. 13 2014, 04:22

//Nagyon inspirálóan hatsz rám, működnek a kódjaim *-* Úúúúú *boldog*//

Csak mosolygok, hogy egyetért velem, tudom hogy a nőknek mindig nehezebb. Mindig.
-Húha... Josh kitett magért, nem tudtam hogy egy hétig maradok. Hoztam volna váltásruhát. - Viccelődöm.
-Szerintem roppant csinos vagy, ez nem lehetne akadály. - Mosolygok rá kedvesen, hát... kissé kacér, de a nőket dicsérni kell.
De eléggé meglep, ahogy Joshról beszél. Mintha valami lökött tinicsaj lenne. Igyekszem palástolni kételyeim, így csak mosolygok és csak éppen engedem összeszaladni a szemöldököm.
-Bizonyára jól alakulnak a dolgai a barátnőjével, hál' istennek. - Mosolygok, inkább ez lehet a háttérben, miattam aligha lenne zizi.
Bókolok, hoppá... de felbátorodott a leány. Mondjuk... a szája szép, amúgy is mindig a szájukat nézem először a nőknek, aztán a szem, szép kék, szóval... csak mosolygok egy fogvillantósat. Bár ahogy kitér arra a lányokat is szeretem-e hát engedem kiülni a tömény döbbenetet az arcomra, hát én csak a lányokat szeretem!
Erre pasiként szólal meg... b.szdmeg, transzi? Nem... bakker, Josh... Óó, te rohadék. Mint egy ragadozó mosolyodom el, majd húzódom közelebb, felsimítva a lábán a csípőjéig, hogy megfoghassam, el ne szökjön.
-Honnan tudtad hogy ez a gyengém? - Hajolok vészesen közel, basszus, még azon is elgondolkodtam hogy vele jó lenne a csók, hú de pipa vagyok Joshua! Érezd a bosszúm! Persze nem kapom le, csak egy darabig kéjesen nézek rá, még az orrunk is összeér, majd hirtelen összekócolom a parókáját, mert bizton az, aztán a halántékom dörzsölöm hogy visszahajoltam.
-B.szd meg Joshua.... Nem szorulsz tehetségkutató vállalatra, csinálj kandikamerás műsort... - Röhögöm el a végét, ilyen nincs. Még a végén tényleg bemelegszem mellette...
-De ez most komoly? - Mondom némileg magasabb hangon, végignézve rajta, hogy most tényleg beöltözött csajnak? De röhögök, nem kell félni, vettem a lapot csak na. Ne már.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Ragyogás (Sebastian és Joshua)   Pént. Jún. 13 2014, 05:01

Sebastian olyan magas labdákat adogat, csoda, hogy bírom megállni, hogy ne zúzzam le az összeset.
- Mondtam neki én is, hogy sok lesz, de olyan lelkes volt!- bólogatok. Nem hazudok. Tényleg lelkes voltam, és most is az vagyok. Itt van egy srác, tök komoly, bírom, és a jelek szerint ő is kedvel engem. Pedig alig ismerjük egymást.
A ruhámra tesz megjegyzést amikor arra próbálok hivatkozni, miért nem maradhatok.
- Jaj, ez csak egy olcsó cucc, ráadásul a turiban vettem... - mondom, az igazságnak megfelelően. Lám, nem is kell mindig improvizálni, a valóság könnyedén beleszőhető a játékba!- Tényleg tetszik? - Szívem szerint megkérdezném, nem túl qrvás-e, -véleményem szerint az-, de ez már nem fér bele a játékomba. Nagyon direkt kérdés volna. Ráadásul... nem beszélek csúnyán. Többnyire. Amíg rá nem kényszerít.
Vissza kell fognom magam, olvasom le az arcáról, már-már kételkedik abban, amit mondok. Heilyre tereli a "felajzottság" lehetőségét.
- A barátnője?- húzom fel most én a szemöldököm, amit szépen kifestettem- Elárulom, hetek óta nem is találkoztak... Hát milyen barátnő az ilyen? De ismered Joshuát... Még előttem is mentegeti a lányt... Biztos az apja, a vizsgái.... Blablabla...
Ideje lesz befogni a szám.
Érdekes, ahogy bátorítjuk egymást, szintre észrevétlenül. Már-már randit beszélünk meg. Már nekem is kezd meleg lenni a helyzet (nem olyan értelemben); de komolyan, kezd kényelmetlen lenni, hogy a barátom így bedől valaminek, aminek viccesnek kellene lennie. Leleplezem magam, amikor hiányolni kezd. (Joshuát)
Nos, a reakciójától kissé megszeppenek. Nem esik nekem. Legalábbis nem úgy. Nem ver meg, nem csap rám, pedig megérdemelném esküszöm, hatalmas idióta vagyok, hogy eddig hagytam a dolgokat. Közel hajol, és megsimítja a lábam, tapasztalataim szerint egészen erotikus módon, és az arcomba búg, szinte összeér az orrunk. Levegőt venni sem merek, ahogy szemez velem. Nem tudom, sírjak vagy nevessek. Olyan vékony a határ az őrület és a jókedv között! Aztán megborzolja a hajam (a parókám), és végre elröhögi magát. Szavaitól helyre áll a béke a lelkemben.
- Komolyan? Bevetted? Nem is gyanakodtál?- kérdezem, mert nem akarom elhinni, hogy ilyen közelről sem gyanakodott. A színpad azért más, a távolság olykor áldás.
- Ilyesmi még eszembe sem jutott- mondom, és elgondolkodom. Az oké, hogy egy haveromat (a barátomat) megtréfálom, mert tudom, hogy érti a viccet. Remélem, hogy nem is fog haragudni. de vad idegen emberekkel ugyanezt csinálni, az nem visszás egy kicsit? Sosem nevetek ki senkit, csak magamat. Másokon nevetni... vicces? Nem tudom. Inkább megalázó. Én sem szerettem, ha kinevettek. Ha úgy nevettek rajtam, hogy nem akartam.
Röhögcsélve kérdez valamit, ahogy ismét végigmér. Mintha most tudatosulna benne, hogy én vagyok Joshua. Leszedem a parókát, amúgy is nagyon melege volt a fejemnek a műanyag, rossz minőségű paróka alatt.
- Mégsem csókoltál meg....- mondom csalódottan és csücsörítek. Ugratom megint. Ahogy szoktuk, humorral oldjuk a feszültséget.
Ha kér, ha nem, bontok neki egy sört abból a fajtából, amit én hoztam. Elé teszem, aztán vagy megissza, vagy nem. Nekem biztos, hogy szükségem van rá.
- Meséld el, mi történt veled...- mutatok az orromra, számra. Ha most megérinteném, le nem mosnám magamról, hogy belé szerettem.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3206

TémanyitásTéma: Re: Ragyogás (Sebastian és Joshua)   Pént. Jún. 13 2014, 14:14

-Értem. - Elmosolyodom, kinézem Joshból, hogy mivel fogalma sincs mit szeretek, azért vett ennyi mindent. Pedig este már alig eszem, de nem baj, most kivételt teszek.
-Nem az számít hol vetted, hanem hogy neked tetszik-e. - Közlöm neki kedvesen, a lányok erre olyan érzékenyek. Nem mindegy hol vette? Amúgy se engedheti meg mindenki magának hogy a Gucciban vagy tudom is én hol vásároljon.
-Persze, kiemeli a szemed színét. - Inkább kitérő választ adok, a színekkel tényleg nincs bajom.
-Óh... - Látszik elszomorodom kicsit. Sajnálom a srácot, úgy tűnt, neki tényleg fontos a lány, erre az meg átnéz rajta. - Tudom, szerintem nagyon tetszik neki a lány. - Sóhajtok egy aprót, de nem azért, hogy sajnos nem én tetszem neki, hanem hogy peches a lányok terén.
Aztán kikezd velem, már-már elgondolkodok a lehetőségeken, erre kiderül ez a hülye szórakozik velem. A gáz az hogy nem vettem észre... de basszus csak egy napot voltunk együtt, azóta eltelt egy hét is ha nem több, kicsit összefolynak a napok, erre meg csajnak áll. Na jó, vicces, szeretek magamon is röhögni, de meg kell szívatni, óvatosan játsszon vadóc lányt. Szinte élvezem, hogy beszeppen, lehet itt helyben magamévá teszem, de aztán csak röhögök mindkettőnkön.
-Hagyjál már, egy napot voltunk együtt nem egy éve ismerlek, hogy elvékonyítva is simán felismerjem a hangod legalább. Amúgy is úgy kikented magad, meg... bazzeg simád a kezed, mint egy jégpálya, lecsúszik róla a kezem... - Húzom végig a szabad kézfelületén az ujjam, ledöbbenve, hogy leborotválta.
-Hah, gondoltam. - Nem ilyenekben gondolkodik, én is csak úgy rávágtam.
-Közel volt... - Szalad ki, mert basszus, hát ha ennyire nyomul valaki én sem fogom vissza magam. Kikészít, de majd meg lesz ennek a böjtje. Csak figyelje meg. Halálra csikizem. Hú ez nagyon férfias elgondolás volt... csak a fájdalmas nevetés miatt jutott eszembe, de gyorsan meggondolom magam. Férfiasabb bosszú kell.
Sört tölt, így hogy ő van velem, mint házigazda már elfogadom, bár akkor kocsival nem mehetek haza... ahh. Tényleg. na mindegy, mértékkel iszom és remélhetőleg kimegy belőlem mire kocsiba akarok ülni. Gondolom nem két órát maradok, nekem holnap nincs semmi, remélem ő sem dolgozik.
-Ahh... - Legyintek, épp iszom pár markánsabb kortyot. Szerencsére már nem csíp az alkohol, az a fej csak Phoenix kiváltsága volt. - Elmondom ha legalább a felsőt leveszed magadról, meg letörlöd a sminket. Igazából jobb lenne ha átöltöznél. - Somolygok rá, ha egész este így akart mellettem ülni akkor az elég fura lenne.
-Teh, tangát is vettél fel? - Nyúlok heccelődve-vigyorogva a szoknyához (vagy nadrág, mi van rajta) mintha meg akarnám lesni mennyire ment messzire. Amúgy érdekelne mennyire elvetemült az új barátom.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Ragyogás (Sebastian és Joshua)   Pént. Jún. 13 2014, 15:27

Ahogy Sebastiannal beszélgetek, mint Johanna, egyre inkább belejövök a szerepbe. Bár néha úgy érzem, túl mentem minden határon, a játék az játék, és nem csak Sebastian előtt szeretném megvillantani, mire vagyok képes, hanem önigazolást keresek, tényleg van-e keresnivalóm a filmes szakmában. Annyi tehetséges fiatal (és korosabb) ember lézeng L.A.-ben!
- Ez kedves...- megrebegtettem a szempilláim, ha már a szemeimet dicsérte. Nem túl választékosan beszélek, de egy buta tyúktól el sem várható, hogy úgy tudjon beszélni. - Tudod, először a mintája tetszett meg, aztán amikor felpróbáltam, kiderült, milyen előnyös itt...- a zoknikkal feltúrbózott melltartó alá nyúlok, és kicsit megemelem. - Szépen kiemeli a melleim, mégsem kihívó...
Csak fél szemmel sandítok Sebastianra. Húzom, érdekelne, meddig tud úriember maradni, de megalázni semmiképp sem akarom. Valami megjegyzést teszek arról, hogy Joshua mennyire lelkesnek (felajzottnak) tűnt, és Sebastian ezt is hárítja, mintha Heily lenne az oka. A barátnő(m). Valóságnak megfelelően beszélek neki arról, hogy nem mondható élőnek a kapcsolat, lévén, hogy hetek óta nem is találkoztunk. Sebastian elszomorodik, és leszögezem, kevés nála empatikusabb embert ismertem eddigi életem során.
- Gondolod? - kérdezek vissza. Magamba nézek. Tényleg azt a benyomást keltettem, odavagyok Heilyért? Én már nem tudom. Elenore kicsit összezavart. Találkoznunk kellene újra, hogy meg tudjam ítélni, de... Hogyan csináljam, hogy senkit ne bántsak meg? Hangosan csak ennyit mondok- Úgy tudom, feltűnt az a bizonyos "harmadik"...
Nem számít, hogy Elenorera gondolok. Úgy is értheti, ő az. Komolyan, ez már majdnem egy Shakespeari vígjátékhoz kezd hasonlítani. Imádom. Lassan húzzuk egymást, az udvariassága egyre merészebbé tesz, az apró bókjait "komolyan" veszem és adom alá a lovat, hogy udvaroljon. Aztán mégis leleplezem magam, mielőtt valóban kínos szituba keverednénk, bár meg kell mondanom, nekem nem esne nehezemre igazi csókot nyomni a szájára. Ez is csak egy feladat, amit meg kell oldani, mint ahogy pucér seggel is meg kell jelenni bizonyos filmekben. Ezt be kell vállalni. Nem mindenki használhat dublőrt...
Sebastian először rám hozza a frászt, valóban azt hiszem, ez az egész nem érdekli, hatással voltam rá, és ő is szívesen csókolna meg. Ha csak ennyi lenne, nem bánnám, mint mondtam, mindaddig nem zavar egy feladat, míg a másik felet nem hozom vele kellemetlen helyzetbe, de az nem lenne jó, ha a szerepem miatt olyan érzelmeket kezdene táplálni, amiket nem tudok viszonozni. Egy férfi már biztos nem fér bele az életembe. Legalábbis nem "úgy".
Sebastian aztán elneveti magát, és vele együtt én is felnevetek, megkönnyebbülve, hogy sem harag, sem félreértés nincs közöttünk. Barátok lettünk, rekord idő alatt, és ettől nagyon szerencsésnek érzem magam.
- Kicsit szenvedtem vele, de megérte. Tényleg olyan, mint a babapopsi!- mutatom büszkén a kezemet, amikor megdicséri. Azt nem mondom, hogy ebből rendszert csinálok, de valóban izgalmas a csupasz bőr tapintata. (Na, azért nem kezdek hozzá magamat simogatni.)
Aztán tovább húzom, természetesen a csókkal (amit igazából nem akartam), és ő azt mondja, közel állt hozzá. Elnevetem magam, bár meg is hajtom a fejem az őszintesége előtt. Hogy oszlassam a zavarát, sört bontok neki, és témát terelek, éppen itt az ideje. Színészkedésből elég volt mára. De legalább ebből is kapott egy kis ízelítőt.
A parókát már leszedtem, és az ékszereket is ledobáltam magamról, amikor azt kéri, vegyem le a felsőm. Ah, mégiscsak kíváncsi a melleimre! - kuncogok magamban, de aztán kiegészíti magát, és rájövök, a nőiességemnek akar búcsút inteni. Smink, ruci... agyő! És aztán meglepő dolgot tesz, de biztos vagyok benne, hogy csak szórakozik.
- Óh, bébi, abba nem fért bele a ... farkam...- mondom és rákacsintok- így alakformáló bugyit vettem fel. Azt is meg akarod nézni? - alig bírom visszatartani a röhögést, ahogy felpattanok, és megállok előtte, belekapaszkodva kicsit a szoknyám aljába. Húzzam fel vagy ne? Röhögcsélek. Sebastian pontosan annyira hülye, mint én!
Míg kipenderülök a fürdőbe, hogy felvegyem a farmerem és a pólóm, azon gondolkodom, mit mondtam az előbb. Először szerszámot akartam mondani, de múltkor már kimondatott velem egy csomó szinonimát, és még ez is a lájtosabbak közé tartozik. Itt vagyok. Kutya bajom. Eszméletlenül jól érzem magam, pedig még nem is ittam...
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3206

TémanyitásTéma: Re: Ragyogás (Sebastian és Joshua)   Pént. Jún. 13 2014, 16:37

Mosolygok, igen, kedveskedésnek szántam.
Férfiből vagyok, ha egyenesen a melleire tereli a figyelmem hát megnézem, bólogatok. Egy kicsit nagyobb mell jobban állna neki, valahogy, de én ezt szóvá nem teszem, a nők amúgy is ideggörcsöt kapnak a mell témától.
-Jó választás volt. - Mondok csak ennyit inkább, kész vagyok ettől a nőtől. Tényleg ennyire kikezd velem? Nem hiszem hogy Josh rokona lenne, Josh olyan... hát... szemérmesebb. De fura ezt egy fiúra mondani, de ha az?
-Aham. Nem baj, majd elviszem csajozni. - Kacsintok, bizonyára Joshnak nem esete Johanna, én meg csajozni tudok. Legalábbis úgy hiszem tudok. - Nah, akkor nem is kellek, megoldotta! - Vidulok fel, ez jó hír. Az a H betűs lány nem is volt szimpatikus a leírás alapján, talán az új lány szerencsésebb választás. Egyáltalán nem veszem magamra, hülye lennék. Amúgy is csajokról beszélgettünk.
Aztán kiderül végig Joshuával beszélgettem, kiakasztó, de csak röhögök.
-Beteg vagy... - Vigyorgok rá, komolyan leborotválta magát csak emiatt?! Azért az idő míg visszanő és kánikula van kint... nem is mondok többet.
Szerencsére nem szívat azzal, hogy majdnem ténylegesen kikezdtem vele, kínos lenne. A sört elfogadom, már csak azért is iszok, ennyi kijár.
Mondjuk könnyebb dolgom lenne ha átvedlene, meg is jegyzem neki, bár az érdekelne mennyire lett transzi egy estére.
Felröhögök, "káromkodik" gondolom csak a kedvemért. Csóválom is a fejem.
-Hogy a mi a fenét? - most a nagymamabugyira gondol amivel le lehet fedni fél Kaliforniát? Aztán csak röhögök és vágok egy "ilyen nincs" fejet.
-Mutasd szépségem, vagy letépem rólad a ruhát én magam! - Vigyorgok rá, nővel voltam már így, szenvedélyes dolog, de az egy igazi nő volt és volt folytatás. Josh-sal csak egy filmet akarok megnézni. Remélem ő sem akar többet, lököttebb mint hittem.
Aztán megvárom míg átöltözik, ha meglátom férfiasabban kicsit megkönnyebbült fejet vágok, sokkal jobb.
-Így azért mindjárt másabb. Azért ez jobban áll. - Somolygok.
Aztán eszembe jut mit "ígértem".
-Nem volt semmi nagyon komoly. Segítettem egy srácnak verekedni mert túlerőben voltak ellene, azaz csak próbáltam, azok a csávók betonból voltak, komolyan... de elfutottunk, megúsztuk. És tudom, tudom, hülye voltam, mert nem is ismertem! - Intem hogy tudom. Vajon harmadszorra is megkapom a fejmosást? Úgy hiszem.
-De teh.. - Esik le. - A csajod tényleg nem hív? Ki a másik? Meséljél már! - Mosolygok rá, közben újra felé fordulok ültömben, de most a karom is átlendítem a háttámlán. De nem kell félni, nem őt karolom át, hátul leengedem a kezem, nem mozdulok rá. Ahh.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Ragyogás (Sebastian és Joshua)   Pént. Jún. 13 2014, 18:03

Amikor Heilyre, pontosabban a titokzatos harmadikra terelődik a szó, Sebastian azonnal egy másik lányra gondol. Eszébe sem jut, hogy talán Heily pasizott be. A lényeget tekintve ez nem is fontos. Jól esik, hogy felkarolna, hogy nem hagyná, hogy lógassam az orrom egy esetleges szakítás után. Bár a módszereiben nem vagyok száz százalékig biztos, a szándék is fontos!
Sebastian bejön Johannának ... És fordítva. Még az előtt leplezem le magam, mielőtt valóban elcsattanna az a csók (félek, azt Sebastian nem bocsátaná meg nekem). De azért egy pillanatig áll bennem az ütő... Amíg el nem neveti magát.
Kitárgyaljuk, hogyan lettem nő, mert úgy tűnik, Sebastiant elbűvöli a maximalizmusom. A végtagjaim tényleg csudásan festenek, és az érintésük is kellemes; ennek ellenére nem leszek szerelmes magamba. A szerelemhez ennyi nem elég.
Röhögcsélünk. Sört adok neki.
-Alakformáló bugyi...- ismétlem meg. - Leszorítja a hasat, eloszlatva hájat...- Nekem nem azt kellett elrejtenem. Éppen, mert nincs hasam, furcsa lett volna egy dudor a szoknyámon combhajlat magasságában...
Sebastian pedig biztat, hogy mutassam meg. Azt hiszi, nincs hozzá merszem? Szépen, lassan húzom fel a szoknyám, mintha incselkedni akarnék vele, pedig azt várom, hogy utánam kiabálja: "Oké, oké, elhiszem, nem akarom látni!" Nos, ha megállít, sarkon fordulok, és kimegyek a fürdőbe. Ha nem... Meglátja azt a csodabugyit. Nem rajtam. Letolom a szoknya alatt, és odadobom neki. Hehe!
Kint a fürdőben lemosom a sminkem, átöltözöm, szokásos farmer, póló... A hajam ugyan le van zselézve, de nem zavar különösképpen. Ha úgy nézzük, ez is egy frizura. Úgy nézek ki, mint Andy Garcia. Bah.
Visszatérek a szobába, és megjegyzi, jobban tetszem neki férfiként. Muszáj pózolnom neki egyet-kettőt, de aztán röhögve mellé ülök. Azt ígérte, elmeséli, mi történt vele. Megint iszok néhány kortyot.
- Ó, látod, milyen bunkó vagyok, még meg sem köszöntem, amit hoztál... Nem kellett volna. Készültem...- mondom nevetve, és magam is tudom, túl lőttem a célon, de semmi sem drága, ha egy kapcsolatot kell ápolni. Talán megbocsájtja nekem. Én meg majd megtanulom, hogyan kell ezt jól csinálni.
Aztán az övé minden figyelmem. Ahogy mesélni kezdi, hogy egy idegen srácnak segített verekedni, ambivalens érzéseim adódnak. Egyrészt büszke vagyok rá, és azt gondolom, ő is egyfajta Őrangyal (és ebben is hasonlítunk egymásra), másrészről megfeddném, hogy felelőtlenül vitte vásárra a bőrét.
- Rendőrt kellett volna hívjál inkább...- mondom, kissé csóválva a fejem, de aztán a mosolyom elárulja, hogy helyeslem, amit tett. Elvégre meg akart védeni valakit!
- Csak a képed törték be?- kérdezem sután, az ember nem szívesen ismeri be, ha elverik. És én csak gyanítom, hogy több is történt, hiszen a mozdulatai (felszisszenései) elárulják. Mintha sérült volna a hasa vagy a mellkasa. - És mi van a másik sráccal?
Kis idővel később, ahogy sejtettem, rákérdez a témára, amit Johannaként ejtettem el. A harmadikról...
- Attól tartok, az a kapcsolat Heilyvel már múlt idejű. Egyetlen megkeresésemre sem reagál. Pedig szeretnék beszélni vele. Így lenne tisztességes, nem? - Bár még egy szót sem szóltam az új lányról, és ha ő nem lenne, akkor is beszélnünk kellene. Ez nem normális, amit csinál. Türelmes voltam, de egyre inkább úgy érzem, kerül engem. Felnőttek vagyunk, értelmesnek tartom magam, őt is... Mi lehet a baj?
Sebastian azonban nem a múltra kíváncsi. Érdekli az új lány, hát róla kezdek beszélni. Ez sem éppen rózsás történet, de elmondom neki, amit lehet: a koncert, a véletlen találkozás, a kölcsönös szimpátia... és a vallomásom utáni menekülése. Biztos vagyok benne, hogy ezért ment el. De kíváncsi vagyok Sebastian véleményére is.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3206

TémanyitásTéma: Re: Ragyogás (Sebastian és Joshua)   Pént. Jún. 13 2014, 20:37

-Mert neked rengeteg van, komolyan... - Hú, ez azért fájt. Főleg Joshua szájából. - De ha mást szorít el... áh, ne, nem érdekel! - Emelem fel a kezem, nekem ez sok. juj.
Hú, de csak mondom mutassa, hagy legyek okosabb, nekem még lehet újat mutatni alapon, vigyorgok rá, hogy na gyerünk, mindent vállalj be akkor, erre nem hozzám vágja?
-Te idióta... - Röhögök, széthúzom de úh... Látszik hogy elborzadok. Nem azért mert rajta volt, Henry alsóit is mostam, míg beteg volt, hanem mert basszus. Van olyan nő aki ezt felveszi?! - Oahhhh... - Adom oda neki két ujjal éppen fogva, borzalmas. Örülök hogy a lányok, akikkel együtt voltam mind szép tangát, francia bugyit meg ilyeneket hordtak. Az szexi. Ez... uh.
Csóválom a fejem mikor visszajön, hogy pózol, lökött. De ezért kedvelem. Mellette tuti nem savanyodom be.
-Azt látom.... - Mondom némileg elhűlve. - Ugye tudod, hogy ez sok. Nem is. Rengeteg. Hmm? - Cukkolom, de mosolygok.
-Ahh... tudom. Elfutni, rendőrt hívni. De mire kiérnek a srácnak kinn lettek volna a belei. Hatan voltak rá. Komolyan, nem volt esélye. - Szögezem le, Phoenixnek is ezt magyaráztam, ha azt csináltam volna amit mind a ketten javasolnak, akkor kész, ott ölik meg előttem. Kössz, nem kell ez a tudat.
Az enyhít rajtam, hogy mosolyog, talán ő az egyetlen aki nem néz teljes vadbaromnak.
-Hát.. igen, de futás közben ráestem a bordámra meg akinek segítettem nos... szívére vette hogy úgy beszélek vele mint ő velem és kissé ő is rásegített a dologra, szóval... van egy nagy lila foltom, de már nem olyan vészes. - Teszem a kezem az oldalamra. Igaz, Phoenix miatt ennyire lila az oldalam, hogy elütött, de ez mellékes. Azért Lionel sokat rontott a helyzeten.
-Nem tom. Szerintem elutazik. De ő nem sérült meg, nem először keveredett bajba. Eléggé megutáltuk egymást, de asszem segítenék neki megint. Talán mert más úgy sem tenné, amilyen idióta a stílusa... - Sóhajtok, huh. Bunkók vezére és királya, ó Lionel... hah.
-Hát igen. Lehet inkább csak átmeneti kapcsolatban gondolkodott. - Én csak ilyen nőket keresek, ismerős a szitu ha már nem elérhető. Csendes elég volt, keress mást üzenet. Csak hogy nekem ez nem fájna, Josh-sal ellentétben, aki nem ilyen kapcsolatot akart.
(Húha, azt a játékot nem olvastam így csak ebből szűröm le amit tudok xD)
Aztán hallgatom, vallomás... ez a szó, önmagában okot ad a beszélgetésre. Mi az hogy vallomás, most látta először... ej.
-Hááát, attól függ mi volt a vallomásodban. Ha túl rámenős vagy ijesztő... Jobb lett volna ha szimplán elhívod valahova másnapra. Én is kerülöm azokat a lányokat akik rögtön szerelmet vallanak, vagy ehhez hasonló. Alig ismer, lehet nem is én kellek neki hanem amit kitalált rólam. Jó tanács, sose így udvarolj, ijesztő. Vagy azt hiszi a mosdóban akarod meghágni egy gyors körre vagy azt hiszi amit előbb mondtam én mit szoktam gondolni. Az ittasságodtól is függ. - Sóhajtom. - Legalább a számát tudod? Valami? - Kérdezgetem, ha keveset tudok, nehéz véleményt mondani, de érezheti szívemen viselem a sorsát.
Közben elveszek egy szendvicset is, lássa, nem dolgozott hiába. Nem vagyok különösebben éhes, de úgy érzem a minimum hogy mindenbe beleeszek. Persze mértékkel, rosszullétet nem tervezek.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Ragyogás (Sebastian és Joshua)   Pént. Jún. 13 2014, 21:59

Vigyorgok, amikor azt mondja, kevés hájam van. Azt hittem, nem kell megmagyaráznom, hogy mi másra is használható még a leszorítós bugyi, de úgy tűnik... Oké, kapcsol. Rájött... Nevetünk. Cukkol, hogy mutassam meg, mire kajánul nyúlok a szoknyám alja után. Lassan húzom felfelé, szinte biztos vagyok benne, hogy leállít, de mégsem, ezért megmutatom neki azt a bugyit, amikor már nincsen rajtam. (Alsónadrág viszont igen, úgyhogy aggodalomra semmi ok). Felnevez, és látom, hogy megnézi, de valóban eléggé furcsa darab.
Már mellette ülök a kanapén, lényegesen kényelmes hacukában (a sajátomban), és smink nélkül, saját hangomon beszélhetek hozzá... Uh, milyen happy az élet! Sörözünk, beszélgetünk. Örülök, hogy itt van, kevésbé, hogy milyen állapotban.
- Oké, értem. Néha improvizálni kell...- mentem a véleményem. Fogalmam sincs a körülményekről. Lehet, valóban nem lett volna idő rendőrt hívni. De ketten hat ellen? Merész vállalkozás, meg kell hagyni. (Vagy bátor?)
Azt már megtanultam, hogy kéretlenül ne osztogassak tanácsot senkinek. Utólag már nem is nagyon van jelentősége; a fejmosásnak semmiféleképp, és igazából az én szememben bátor tett volt, hogy segített. Talán nélküle az a srác már halott volna. A részleteket nem is akarom tudni, vajon miért támad hat pasas egy másikra? Részükről tűnik gyávaságnak, hogy ekkora túlerőt vonultattak fel. Nem tiszta dolog, az biztos.
- Micsoda? Attól is kaptál, akit megmentettél? - Jól értem? Megáll az ész. - Kérsz rá jeget? Fájdalomcsillapítót?
A sérülései több naposnak tűnnek, a jegelés már nem sokat segítene, a fájdalomcsillapítóra pedig nem ajánlatos inni, úgyhogy szívesebben szívnám vissza a kérdésem, de az meg olyan béna, hogy nem ajánlok fel neki semmit.
Rákérdezek, mi lett a sráccal. Mázlista volt, neki nem lett baja. Sebastian szerint igazi bajkeverő, felsóhajtok, amikor azt mondja, elutazik.
- Vannak, akiknek még ez a város is kicsi...- mondom, szinte csak magamnak. Aztán rátérünk egy -számomra- kényes témára. Tagadólag rázom a fejem.
- Nem, nem hiszem... Egyrészt nem olyan benyomást keltett, mint aki csak be akar pasizni, másrészről, úgy tudom, szigorú nevelést kapott, harmadszor... A szex szóba sem jött még közöttünk. Valószínű, hogy még szűz...- akárcsak én. De ezt nagyon ciki kimondani. Hiába bízok benne. Hiába a barátom.
Aztán az "új lány"-ról beszélek neki, és már az elején tudom, hogy félreértett. Türelmesen meghallgatom, amit mondani akar, csak aztán szólalok meg.
- Félreértettél. Ne haragudj, én fejeztem ki rosszul magam. Azt vallottam meg neki, hogy barátnőm van- finoman felvonom a vállam. Elég hülye helyzet ez, ha jobban meggondoljuk. Tudtommal van egy barátnőm, aki erre-arra hivatkozva megtagadja a velem való találkozást. Közben találkozom egy lánnyal, aki - bevallom- tetszik, de amikor őszinte vagyok hozzá, lelép. Esélyt sem ad, hogy barátkozzunk, ismerkedjünk... És a barátnőm közben feltehetően dobott, csak éppen nekem felejtett el erről szólni. Hát milyen hülye helyzet ez!
Egyébként ijesztő, amiket összehord. Sosem kapkodtam semmiben. Néha ugyan hagytam magam sodortatni, és mentem bele olyan dolgokba, amit magam nem akartam volna (legalábbis nem kezdeményezem!), de nem vagyok egy bohém fazon. Eszembe sem jutna egyéjszakás kalandokba keveredni. Mama éppen elég elrettentő példát sorolt fel nekem, ott volt az osztálytársam, aki idejekorán esett teherbe, és bármilyen hihetetlen, biológia órán beszéltünk a nemi betegségekről is. Hát, köszi, ha lehet, ezeket kihagynám.
- A számát?- kapom fel a fejem... Eszembe jut valami. A névjegyét, amit a kezembe csúsztatott, a mellényem zsebébe tettem. Hogy is feledkeztem meg róla? - Máris jövök, pillanat...
Míg Sebastian eszik, a hálóba megyek. A gardróbba tettem a mellényt. Belenyúlok a zsebébe... Azonnal a kezembe akad a kis papírdarab. Hangosabbat dobban a szívem, mosolyra húzódik a szám. Átteszem a névjegykártyát a farmerem zsebébe. Visszamegyek Sebastian mellé, a kanapéra. Megjött az étvágyam, én is magamhoz veszek egy szendvicset. Vígan tolom bele a képembe.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3206

TémanyitásTéma: Re: Ragyogás (Sebastian és Joshua)   Pént. Jún. 13 2014, 22:57

-Szerintem is. Ez nagyon az volt. - Sóhajtom a improvizációs helyzetre.
-Jah, de a franc szívózzon velem ha segítek. Csak azért nem ütöttem meg, mert szarul voltam. - Láttam rá esélyt. A pólóját azért megráncigáltam neki én is. Attól kapcsolt. Valamelyest. - Van kenőcsöm, dokinál is voltam, kaptam fájdalomcsillapítót, az itt van. Kaja közben kell bevennem, majd most beveszem. - Nyugtatom meg, már megmaradok. Az hogy iszok rá egy kis sört meg engem nem érdekel. Alig van benne alkohol.
-Hah, ha ennyien ki akarják nyírni nem csodálom. - Nevetek, én nem furcsállom a dolgot. - De nem olyan borzalmas a csávó, ő is segít másoknak, még ha nem is kérnek belőle. Nekem így jött le. - Elvégre valami csajért állt ki eredetileg. Na meg szeretném hinni hogy nem egy piti kis bűnöző. Phoenix is szóba állt vele, annyira nem lehet vészes.
-Jah... A szüzekkel sok baj van. Ahogy telik az idő egyre bizalmatlanabbak, pedig nem kéne. Kicsit jobban oda kel figyelni eleinte, ennyi. - Jó tény, én nem vagyok oda a szűz lányokért. A kacérabbakat jobban szeretem, tapasztalattal. Szűzkvák kíméljenek... - Akkor lehet telebeszélték a fejét veled kapcsolatban. De ha ennyire befolyásolható, hagyjad. Semmi értelme. - Egyre antipatikusabb a csaj, nem tudom mi lett volna ha megismerem. égig mű mosolyogtam volna neki hét szentség.
-Óh... az se jobb. Ilyet nem mondunk. Főleg ha igazából szakítás gyanús a dolog. Max nem mondasz konkrét dolgokat hogy tetszik és járnál vele, csak sejteted. Persze hogy ott hagyott. Hát akkor mit csajozol ha van. Ha nem csak szexre keres valakit nem is áll meg megkérdeni hogy "és?". Hah... - Túl őszinte. Nem egészséges.
-Jól van... - Nézem hogy elszalad, csak elkérte, van remény a számára, mégsem teljesen esetlen.
-Ahogy elnézem rájöttél, hogy el tudod érni. - Somolygok rá, hogy hirtelen milyen vidor lett, meg elkezd ő is enni. - Hívd fel holnap, hogy szeretnéd látni, meghívod ebédre, valami. Reméljük emlékezni fog rád. Bár lehet jobb ha nem, mi? - Heccelem, de mosolygok, drukkolok neki. Nekem is össze kéne szedni valakit egy időre... Bár Jodieval sincs bajom, de szerintem ő nem nagyon akarná.
-Jah, mielőtt elfelejtem! - Mondom ahogy megettem a szendvicset, finom volt amúgy, bár ugye a pékárú... de Josht most nem frusztráljuk ezzel. Megtörlöm alaposabban a kezem egy szalvétába, majd egy mappát húzok ki a film alól. - Voltam az egyik ismerősöm cégénél, tehetség gondozásban dolgoznak, főleg színészekkel - ha jól érettem Phoenixet - és van egy csomó pályázatuk. Elhoztam néhány prospektust, meg elérhetőséget, pályázatot. Ha érdekel, fel tudod keresni őket. Már ha érdekel a dolog. - Mosolygok. - A fő ha bevállalod, úgy menj oda, hogy magabiztos vagy! Ha az ismerősöm bírál el, csak ez fog számítani. - Phoenix egy jószívű ember, de rohadt makacs. Nem könnyű megfelelni neki, ezt én is tudom, de mentornak elsőosztályú. Legalábbis nekem sokat segített, ha nem is abban, hogyan legyek jó színész, de hogyan gondolkozzam el az életemen.
Szóval a mappában a d'Abo tehetséggondozó cég alapinformációi vannak benne, nem tudom mond e neki valamit. Úgy tippelem nem, de ki tudja. Abban az esetben Phoenixnek megint igaza lesz, ami már már bosszantó.
Közben előveszem a gyógyszert a zsebemből és sörrel beveszem, majd elveszek még egy szendvicset.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Ragyogás (Sebastian és Joshua)   Vas. Jún. 15 2014, 17:02

Immár saját identitásomban ülök mellette, és arról beszélgetünk, mi történt vele. Bevallom, nem néztem ki belőle, hogy hajlamos a verekedésre (ebben is magamhoz hasonlítottam), és meglep, mennyire lazán beszél a sérüléseiről is. Járhatott volna sokkal rosszabbul is. Azt hiszem, mázlista, hogy ennyivel megúszta.
- Hogy bírtatok összeveszni ti ketten? - kérdezem, és zavartan nevetek. Nem tudom elképzelni.
Megnyugtat, hogy normálisan el van látva, és az általam felajánlott segítséget így udvariasan hárítja el. Még mindig az esetről beszélgetünk. A srácról, akinek kicsi ez a város. Sosem fogom megszokni.
Aztán a beszélgetés Heilyről... Nehéz szembenézni vele, hogy úgy dobtak, nem közölték veled, miért. Bár Sebastian azt hiheti, talán jobban nyomultam a kelleténél, vagy hogy pletykáltak rólam neki valamit (rólam aztán lehet, hahaha!), csak megvonom a vállam. Talán nekem sem olyan fontos a dolog. Vagy könnyebb elhitetni magammal, hogy nem okoz csalódást. Nem vagyok már kisfiú, csalódások biztos érnek még az életben, majd ehhez is hozzászokom. Csak úgy, mint a magányhoz. Lehetséges, ha megszokom a magányt, már csalódások sem érnek, nemde? Á, bakker, nem erre lettem én kitalálva. Szükségem van társaságra, barátra, barátnőre. Szükségem van arra, hogy tudjam, valakinek rám is szüksége van. Mi értelme lenne különben az életemnek? Hogy szórakoztassam az embereket? Ah!
Nem sokáig rágódunk a Heily témán. Úgy jön le, hogy Sebastiannak nem szimpatikus a lány. Azt hiszem, szívesen szállnék vele vitában, ha csak hajszálnyi esélyt látnék arra, hogy kettőnk között helyre jöhet a dolog, de minél többet gondolkodom rajta, annál kevesebb reményt látok rá. Talán tényleg tovább kell lépni. El kell fogadni, hogy lapátra tettek.
Az új lányról kérdez, én meg csak dióhéjban beszélek róla. Majdnem úgy, mint egy titokról. Majdnem úgy, mintha szentségtörés volna, hogy megtetszhet egy lány, miközben egy másikkal járok. Kezdetben félre is ért, azt hiszi, lerohantam vagy szerelmet vallottam neki... De az igazságtól sincs feldobva. Lehet valamit jól csinálni?
- Nem kezdtem csajozni- nevetek, mert furcsa hallani, hogy így látja kívülről a dolgokat.- Szimpatikus volt, játszani hívtam, ő belement... és egy kicsit... - a kezem lebegtetem a levegőben. Kifejezi ez azt, hogy kezdett kialakulni közöttünk valami? Lehet, hogy ki is kell mondanom.
- Hazudhattam volna. Vagy eltitkolni, tartozom valakihez, elvégre akkor még úgy tudtam, élő az a kapcsolat Heilyvel, de nem tartottam tisztességesnek, hogy elhallgassam, amikor világosan éreztem, erre kíváncsi. Hogyan lehetne egy kapcsolatot hazugságra építeni? - kérdezem tőle, és figyelmesen nézek rá.
- Arra gondoltam, hogy majd randit kérek tőle. Beszélgetünk, ismerkedünk, kiderül... - túrok a hajamba. Hazugság, ha eltitkolom a teljes igazságot? Ez itt is és most lényegtelennek tűnik- hogy  a nemi vonzódáson kívül van-e ott még valami. Mert, barátom... az ott volt. -Elenore kezére gondolok. Az ujjaira. A tenyerére. A hajára. Arra amikor az ajka súrolta az arcomat. Ha ennyivel fel tudott korbácsolni, mit érne el velem az ágyban? Az emlékébe is beleborzongok.
Sebastian rákérdez, el tudom-e érni valahogy azt a lányt, és nekem eszembe jut a névjegykártya. Beszaladok a hálóba, hogy megnézzem a mellényem, amit a koncerten viseltem, és a zsebében megtalálom. Jobb kedvre derülök tőle. A farmerem zsebébe teszem a névjegyet, és vigyorogva megyek vissza a kanapéra, hogy én is tömni kezdjem magamba a szendvicseket. Sebastian átlát rajtam. Álmodozva vigyorgok. Ó, remélem, nincs igaza. Remélem, emlékezni fog rám. Remélem, akar még találkozni velem.
Sebastian pedig még ennél is jobban szívén viseli a sorsomat. Ugyanis, ahogy megtörli a kezét és a száját, egy mappa után nyúl. Érdeklődve nézek rá. Tehetséggondozás?
- De mégis mi ez? Valami ügynökség?- a papírokat nézem, amit a kezembe nyom, aztán rá. Pályázat? Érdekesen hangzik. Megforgatom a szemem.
- Szerinted én magabiztos vagyok? - Néha én sem hiszem el, hogy itt a helyem. Annyira mások az emberek, mint amilyen én vagyok! Ez bizonytalanná tesz, nem magabiztossá. De elismerem, a barátomnak igaza van.
- Köszönöm szépen, meg fogom nézni. De most valami mást szeretnék... - kacsintok rá. Megengedhetem magamnak, tudja, hogy nem érti félre, különben is van közöttünk egyfajta "kapcsolat". - Ragyogás?
Már amikor a mappáért nyúlt kiszúrtam, hogy a Kubrick- féle változatot hozta el, Jack Nicholsonnal. Wow! Imádom, ahogy eljátssza a becsavarodott alkoholistát. Mesteri. Abszolút hiteles. Bekapcsolom a tévét, meg az egyéb kütyüket, aztán visszaülök Sebastian mellé a távirányítóval. Meglehetősen közel hozzá. Ha kérdőre vonna, csal ennyit kell mondanom:
- Hogy hozzám tudj bújni, amikor megijedsz... - (hehehehe)
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3206

TémanyitásTéma: Re: Ragyogás (Sebastian és Joshua)   Vas. Jún. 15 2014, 18:44

-Ha ismernéd, nem kérdeznél ilyen bagatellnek tűnő dolgot. - Vigyorgok rá. - Nos... ha bunkók velem én is az leszek, őő, szóval... de azt hiszem azon pippant be, hogy közölte úgy néz-e ki ő, mint akinek barátnője van? Én meg azt hittem meleg, mert pont úgy nézett ki, akinek van. De mindegy is, tudom mivel lehet felbosszantani, le kell buzizni és kész. - Vigyorgok gonoszan, ó, Josh most rájön nem vagyok én mindig olyan kedves, tudok szemét is lenni. Persze ésszel. meg csak szívatnám, tudom hogy nem meleg.
Aztán jön a csaj téma, húú, fiús este, szavunk nem lehet. Verekedés, csajok, ilyesmi. Még eszünk és sörözünk is. Na jó, csak viccelek. Figyelek rá, somolygok. Persze hogy nem kezdett csajozni... mi a fenéért nem?
-Szóval megkívántátok egymást. - Vigyorgok, jó is egy kis szex buli után.
-Én nem mondtam hogy hazudj... - Tárom szét a karom. - Csak a valóság egyik oldalát mondd el. Komolyan, lehet a mostani csajod csak hülyít te meg hűséges vagy hozzá a semmiért... a másik csaj meg maga lenne a tökély, de közlöd foglalt vagy. Mondtad volna hogy nem is tudod kapcsolatban vagy-e. Akkor rögtön tudja hogy ugyan van valakid, de lehet már nem sokáig. Ennyi. - Nézek rá, lehet én túl könnyedén kezelem a témát, de mit vár? Nekem csak kalandjaim vannak, komoly kapcsolatom még nem volt. Bár hangoztatni nem szoktam.
-Romantikus. - mondom szinte hitetlen, huh. A szexet kéne előbb letesztelni nem? Nem? Áh, lehet nem. De talán ezért van hogy Josht nem csak egy éjszakára keresik meg. Logikus. - Sejtem... óh, hát szerintem a szexet kell előbb tesztelni, lehet a lány is így gondolta, ejj! - Nevetek fel, de nem rajta nevetek, hanem hogy nézzenek oda, lehet majdnem letámadták és közli, nemi vonzódás és randi. Huh. Öhm, mások vagyunk.
-Olyasmi. - Mondom aztán már a mappára. - Közvetítő cég, ha jól értelmeztem. - Mosolygok.
-Színész vagy. Játszd el, ha nem, basszus! - Kacagok, ne ez legyen már az akadály.
-Jól van, ne is azt mondtam most hívd fel őket adj uram de rögtön, mert akkor tuti elküldenek a sunyiba - Vigyorgok, a kacsintást valóban nem veszem fel, csak mint poént.
-Jöhet. Rég láttam! - Igazából ne mondom el neki, de ne néztem végig.. pont akkor vettem otthon, mikor Henry beteg volt és nos... féltem én is becsavarodom akár Jack, hát köszönöm, lekapcsoltam a felénél. Pedig tetszett, de... na mindegy, legalább most megnézem. Elvégre olvastam, tudom miről szól de a színészi játék remek, azért is vettem meg.
Erre mellém ül, érzem a jelenlétét az aurámban, talán össze is ér a lábunk vagy a vállunk. Csak kérdőn mosolyogva nézek rá, hogy mi van.
-Ó, milyen figyelmes vagy! De kissé csalódott vagyok. - Mondom komoly fejjel, igen, megy, nem röhögöm el. - Azt hittem az ölembe ülsz. - Mondom lebiggyesztett ajakkal, de eddig bírtam, vigyorgok. Igazából nem zavar hogy közel ül, nem húzódom el. Még a karom is úgy hagyom, lelógatva a kanapé mögé. Ha harc legyen harc, úgy is én nyerek. Esélye sincs új barátomnak, de majd rájön. Amúgy is kell valami bosszú, hogy megszívatott.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Ragyogás (Sebastian és Joshua)   Szer. Jún. 18 2014, 01:20

Próbálom elképzelni a helyzetet, amibe Sebastian keveredett, de nem nagyon sikerül. Addig megvagyok, hogy hatan támadtak egy fickóra, és ő segített neki... , de az még mindig nem teljesen világos, ők ketten miért estek egymásnak? Elkerekedett szemmel hallgatom, hogy a fazon képes rátámadni arra, aki megmentette. Szerencsére én még nem voltam hasonló helyzetben. Fogalmam sincs, mit csinálnék. Talán ott hagynám az illetőt, főjön a saját levében.
- Leráztad vagy lehiggadt? - Szeretném tudni a sztori végét (lagalább azt), ha részletesebben nem beszél már róla. Az, hogy itt van, garancia, hogy a másik hatnak nem sikerült becserkésznie őket.
- Ki ez a pasas? Csak hogy tudjam, kit kell elkerülni...- nem mintha nem lenne ez a város óriási. Mi az esélye, hogy én is belefutok? Ráadásul Sebastian azt mondta, elhagyni készül a várost. Remélem, messzire megy.
Egy biztos. Sebastiannak volt már néhány kellemetlen (vagy kellemes?) tapasztalata a csajokkal. A szex mintha olyan téma lenne, mintha arról beszélnénk, hány szelet kenyeret eszek az ebédhez. Nekem szokatlan ez a nagy szabatosság, számára teljesen természetesnek tűnik.
- Szóval nem is tudom kapcsolatban...- gondolkodom el. Ez nekem nem lenne szimpatikus. Ha egy lány ezt mondaná nekem, felületesnek gondolnám, határozatlannak, esetleg csapodárnak. Nem az jutna eszembe, hogy a párja bizonytalankodik. Még sokat kell tanulnom. Mindenesetre megjegyzem, amit mond.
Beavatom, mik voltak a terveim; rájönni, valódi-e a vonzalom közöttünk Elenoreval, vagy csak pillanatnyi fellángolás, és hogy randira akartam volna hívni (örültem volna, ha azt az alternatívát választja, de ugye, addig el sem jutottunk). Majdhogynem kinevet. Kicsit megdermedek. Ennyire felgyorsultak volna a dolgok férfi és nő között? Először bújnak ágyba, és csak aztán kezdenek ismerkedni? Remélem, hogy Sebastian erősen túloz. Elgondolkodva nézek rá. A viselkedése azonban nem változik meg velem szemben, szóval nem néz totál idiótának.
Vajon bele tudnék menni egy kapcsolatba minden előzmény nélkül? Csak szex, más semmi? Mivel ilyen helyzetben nem voltam még, nem tudok válaszolni. Azt hiszem, nagyon is helyzetfüggő. És természetesen, hogy mennyire tetszik az adott lány. Csak hogy lefeküdjek valakivel, nem fogok bárkivel elmenni, az biztos. Elenore... Az biztos, hogy nagyon tetszik.
Más témát említ, egy mappát húz elő, és egy ügynökséget ajánl a figyelmembe.
- Nagyon rendes vagy, köszönöm...- mondom kissé ironikusan. Játsszam el?! Könnyebb eljátszani egy nőt, mint azt, hogy magabiztos vagyok. Bár igazat kel adjak neki. Elvégre milyen színész vagyok, ha még ezt sem tudom eljátszani? Félmosolyra húzom a szám. Meg fogom próbálni, minden valószínűség szerint. Pár nap múlva meghallgatásra megyek. De minden lehetőséget meg kell ragadni...
Tulajdonképpen csak most jutunk el odáig, hogy egyáltalán szóba hozzam a filmet, pedig ennek ürügyén találkoztunk ma. Nem vagyok elégedetlen. Marhára örülök, hogy itt van, beszélget velem, a látszat szerint a szívén viseli a sorsomat, pedig csak egyszer találkoztunk először. Az is klassz volt, hogy be tudtam ugratni; Johannát talán megtartom, és máskor is bevetem, hogy megmutathassam sokszínűségemet. És benne az a jó, hogy nem utánzok valakit. Johanna nem egy másolat. Johanna csak egy van...
Előkészítem a filmet, amikor már -úgy tűnik- megbeszéltünk mindent, amit kellett. Talán egy kicsit közelebb ülök hozzá, mint illene, de ezzel is csak cukkolom, hiszen nem felejtettem el, amit legutóbb mondott. Veszi az adást, poénnal válaszol, de erre még mindig van mit mondanom.
- Ha Johanna lennék, megértenélek, és teljesíteném is az óhajaid, de momentán te kértél, hogy változzak vissza. Így meg esélye sincs!- elnevetem magam. Ez a srác fantasztikus. Kár, hogy nem színész. Bármit el tudnék vele játszani. Bármit.
- Amúgy láttad már? Tudod, mire vállalkoztál?- kérdezem tőle. Kevés film van, (és kevés könyv), ami fel tud kavarni. Ez a kevesek egyike. Amikor a könyvet olvastam, napokig nem mertem leoltani az éjjeli lámpát a szobámban. Amikor mama elvette tőlem, zseblámpát csempésztem a szobába, de az rosszabb volt bárminél. A sarkokban az árnyékok életre keltek. Az ablakunk előtt álló fa szörnnyé változott, és amikor a szomszéd lányok pattogtatták a labdát a betonon, azt hittem, Jack az, amint a baseballütővel üti a falakat...
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3206

TémanyitásTéma: Re: Ragyogás (Sebastian és Joshua)   Szer. Jún. 18 2014, 01:57

-Egyik sem. Menekültünk tovább. - Mosolygok. - Bár a végére lehiggadtunk. - Szalad össze a szemöldököm elgondolkodva. Jah, mikor megköszönte a segítségem az olyan volt mint egy hideg zuhany. Szerintem neki is hogy hangosan mondta ki. - Meglógtunk a zsaruk elől és oszlott a két fős bandánk. Igazából ha nem vernek el ennyire még szórakoztató is lehetett volna. - Simogatom az állam.
-Öhm... Lionel Anderson. De többet én sem tudok róla. De ne félj, ha beléd kötne megverem. - Mondom komolyan, hiába vigyorgok. Még egy kis verekedés Lionellel ide vagy oda...
-Jah, de úgy add elő, hogy szomorú vagy. Mondjuk neked ez nem lenne nehéz, tényleg szomorúnak tűntél miatta. - Húzom a szám, szerencsétlen. Én még nem sírtam átvitten sem nő után.
Csóválom a fejem, tényleg jó fiú... gondolom csak akkor ér a lányhoz ha írásban is engedélyt kap róla. Huh, nem baj, majd kinövi. Vagy nem, de talán nem is baj. Kellenek a rendes férfiak is ebbe a világba.
-Most mi van? - Hüledezek nevetve. - Játszd el a magabiztos Joshuát. Amúgy is... Hidd már el hogy van tehetséged, komolyan... Sok olyan hülye van mint én, aki beveszi hogy egy nővel flörtöl, nem az új haverjával... Legalább ettől magabiztosabb lehetnél. A többi szerep csak könnyebb nem? Akkor meg! - Veregetem a vállát finoman, mosolyogva, jaj ne szórakozzon már velem, adja magát és felveszik. Persze a magabiztos önmagát, annyi kell. Visszaveszem a kezem aztán, az ölembe ejtem.
De csak nem akar az ölembe ülni, milyen meglepő fordulat.
-Oh... - Színlelnék fájdalmas meglepetést, ha nem vigyorognám pofátlanul el. - Mondtam már hogy szeretem a kihívásokat? Amúgy sem szeretem a sok sminket, így sokkal vonzóbb vagy drágám! - Kacagok, nézzenek oda, ha nem öltözik át áthuppan? Bolond srác, de ezért kedveltem meg ilyen hamar ennyire.
-Persze, persze, de ha nagyon félek odanézni majd elbújok a hajadban. - Vigyorgok, jó nem végig láttam, de nem fogom összecsinálni magam rajta, tudom mi a vége. (Ha nem olyan hosszú a hajad, mint a kis képen, akkor a vállad mondtam. Csak mert az avataron rövidebbnek tűnik Razz) Nem vagyok egy félős alkat, hamarabb merengek el egy filmen, ha van egy kicsi mondanivalója is, mint hogy reszkessek. - De te nyugodtan bújhatsz, majd Johannára fogjuk. - Cukkolom kicsit.
-Csak hogy fogyjon... mert rád rohad... - Kuncogok és az ölembe veszem a pop-cornos tálat és csipegetek belőle a film elején. Az ölemben hagyom, mivel ennyire közel ül hozzám, ő is kényelmesen eléri a tálat.
Mondjuk film közben eléggé elmerengek. Vajon én is bediliztem-e volna ha mégis ivásra adom a fejem... vajon bántottam-e volna Henryt? Mennyire fordulhat ki az ember önmagából? Míg ilyeneken agyalok rágom a szám, elfelejtve annyi a kaja hogy csócsálhatnék amit akarhatnék. A karom is egy idő után ha zsibbad elfektetem Josh felett a kanapé tetején, de nem karolom át, nem kell félnie.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Ragyogás (Sebastian és Joshua)   Szer. Jún. 18 2014, 02:53

A történet egyre kacifántosabb. Már-már megmosolyogtatna, ha nem lenne Sebastianon sérülés.
- Zsaruk? - hökkenek meg. Eddig hat hülyegyerekről volt szó, akik a srác vérét akarták szívni. - Milyen zsaruk? Nem azt mondtad, hogy nem volt idő szólni nekik? - Nem értek semmit.
- Találhatnál jobb szórakozást magadnak, Sebastian...- nézek rá kedvesebben. Ugye, nem gondolja komolyan, hogy élvezte?
Lionel Anderson. Hát jó. Megjegyzem a nevét. NEKI kicsi ez a város. Tőlem elfér, ha békén hagy.
- Miattam ne verj meg senkit. Legalábbis ne, amíg meg nem kérlek rá- Arra viszont várhat!
Arra is van ötlete, mit csináljak az új lánnyal kapcsolatban, de az ötletét - mint alternatíva- raktározom el. Biztos vagyok benne, hogy fel fogom hívni Elenore-t, mert nagyon kíváncsi vagyok rá fényes nappal, minden körítés és zene nélkül. Sok minden másra is kíváncsi vagyok, és hogy hogyan fogom megoldani, nem tudom, de ... van időm, majd kitalálom.
Sebastian aztán a jövőmet egyengeti... a munkás jövőmet, és próbál belém önbizalmat csepegtetni, mert úgy hiszi, szenvedek a hiányától. (Az mondjuk sosem árt, ha meggyőzik az embert, hogy jó, amit csinál) Egy kicsit megint kéretem magam, csak hogy ne legyen feltűnő a gyors pálfordulás, de aztán jó hangulatban zárjuk a témát. Végül is, hülyeséget nem mondott. És ez is egy lehetőség, amit meg kell becsülni. A lehetőségeket meg kell ragadni- nem minden nap szaladnak el az ember orra előtt.
- Ó, ha kihívásnak tekinted, akkor még kéretem magam. Kíváncsi vagyok, meddig mész el...- röhögöm el magam. Ledrágámozott. Bír engem. Gondolom, az az Anderson hasonló helyzetben betörte volna érte a képét.
Egyre nehezebb visszadobni neki a labdákat. Igazi mókamester.
- Csak össze ne szipogd nekem, ma mostam! Adok inkább zsepit!- röhögök. Biztos vagyok benne, hogy egész film alatt meg sem fog nyikkanni. Nem azért, mert nem meri megtenni, hanem mert nem fog félni.
- Máris megfoghatod a kacsóm...- mondom Johanna hangon- Az elővigyázatosság nem árt!
Persze, nem kell, hogy megfogja a kezem. Lehet, hogy ő nem tudja, mert a tálat veszi az ölébe, amiből pattogatott kukoricát csipegethet. Nevetgélve rázom a fejem. Haláli a srác.
- Rám rohad? Isten ments! Inkább gyere holnap estére is, megnézzük a Star Wars összes részét, azalatt tán csak elfogy ...
Elindítom a filmet, és hamarosan elmúlik a nevethetnékem. A film nyomasztó hangulata rám telepszik. A szokásos háttérzajok, zenei aláfestés teljesen hiányzik, mintha néma szemlélője lennék az eseményeknek. Lebilincsel. Ott vagyok.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3206

TémanyitásTéma: Re: Ragyogás (Sebastian és Joshua)   Szer. Jún. 18 2014, 03:16

-De, de gondolom mivel fel lett verve a környék kihívták őket. De semmi kedvem nem volt az éjszaka közepén vallomást tenni meg bemenni a kórházba. Tuti hívtak volna nekem mentőt, vagy valami. - Sóhajtom. - Meg ki tudja Lionel miben van benne, úgy voltam vele nem akarom megtudni. - Mondom fáradtabban, kerülöm a balhékat.
Elvigyorodom.
-Találtam, éjszaka thrillert nézek az új barátommal, kell jobb? - Komolytalankodom a komoly fejlemények el, de végül is, így gondolom. Ebbe nem halok meg ideje korán agygörcsben, mint Lionel mellett esetleg.
-Jól van, de ha neked esnek nem fogok engedélyt kérni, most szólok. - Az biztos, verekedtem már így. Igaz, nem nyertem, de nem is az volt a lényeg.
Megbeszélünk mindent, így jöhet a film, de kell az "előjáték", hülyülünk kicsit.
-Óh... - Vigyorodom el kajánul, nem tudja mire vállalkozik. Ha tudom hogy nem érti félre, simán csinálok pár baromságot, csak hogy kiakasszam. Bár még nem ismerjük egymást túl régen, azért necces bevállaljam-e a nagyon hülye oldalam.
-De ha rád taknyozok és könnyezem sokkal belsőségesebb... - Biggyesztem le az ajkam, de röhögök.
-Ó, ha jelét adod a riadalomnak átkarollak óvón, ne aggódj, hát el sem mozdulok mellőled! - Vigyorgok rá, érdekel valóban kibírja-e mellettem ilyen közel. Már nem azért mert büdös lennék, van rajtam parfüm is, csak hát nem egy formás csaj vagyok. Szerencsére.
-Úúú... -Nézek rá, hogy megnézné velem a SW összest. - Te nagyon unatkozol.... De tudod mit? A Holiday Specialt megnézem veled, de akkor valami töményet iszunk közben, hogy kevesebb agysejtünk kövessen el hara kirit! - Kacagok, úú az a film... "film".
Aztán nézzük a filmet, én is elmélyedek benne, bár valószínű másképp, mint Josh barátom. Azért néha ránézek, rossz szokásom, hogy szeretem a másik arcát nézni ha filmezek és láttam a filmet. Teljesen benne van a hangulatban, látszik az arcán. Jön az a rész, mikor Jack a baltával szedi szét az ajtót és a felesége benn retteg egy késsel a túloldalon. Eszembe jut, vajon mit reagálna Josh, ha jól odasóznék a kanapé háttámlájára, ha már ott lóg a kezem. Megijedne? Vagy megharagudna hogy kizökkentem? Mondjuk láttuk mindketten, többé kevésbé, szóval úgy gondolom nem utál meg érte, megteszem. Épp mikor Jack betöri a javát az ajtónak, ökölbe szorított kezem nekivágom a kanapénak pont Joshua mögött, mintha mindjárt a hátába kapna egy baltát.
Figyelem az arcát, hogy mit reagál, ha mérgesen nézne, hogy ne verjem szét a kanapéját (bár nem ütöttem akkorát) akkor behúzom a nyakam és elnyögök egy " egy próbát megért" szöveget. Ha viszont összerezzen, akkor tartom a szavam és átkarolom, kissé húzva magamhoz, közben odasúgva, hogy "nem kell félni, vigyázok rád!", számító mosollyal fűszerezve persze.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Ragyogás (Sebastian és Joshua)   Szer. Jún. 18 2014, 11:16

- Ó, már értem!- Bólogatok. Szóval a lakók hívták ki a zsarukat, mert hangoskodtak. Lehet, hogy hasonló helyzetben én sem akartam volna, hogy a zsaruk bevigyenek, de az orvostól miért tart ennyire? Aztán eszembe jut, nekik is van valamilyen bejelentési kötelezettségük, ha erőszakos cselekményre derül fél. A verés meg ugye, az.
A komoly témát is gyorsan elvicceljük, és amikor azt mondja, én vagyok a jobb szórakozás (pontosabban a filmnézés, velem), elmosolyodom. Kedves. Ez kifejezetten kedves gesztus volt, még ha nem is gondolja komolyan. Intem, hogy miattam ne verekedjen soha, de nem ígéri meg.
- Általában nem adok rá okot, hogy megverjenek. De egy őrangyal nekem se árt, köszönöm- mondom, aztán megvonom a vállam. Ha vigyázni akar rám, hát tegye. Ha ezalatt izomlázam lesz megint a nevetéstől, csak külön öröm.
Érintünk más témákat is, míg végre eljutunk a valóságos filmnézésig, és még ott egymást hecceljük, ki mennyire fog félni, mit fog csinálni. Igazából nem számítok rá, hogy berosálna. Én meg már kinőttem a félelmeimből. Azt hiszem. Szóval elröhögjük az egészet, ami furcsa kontrasztja annak, milyen filmet akarunk megnézni. De így kell lennie.
- Holiday Special? Az meg micsoda? - Uppsz, valamiről megint lemaradtam. Fogalmam sincs, miről beszél. De nekem lényegében mindegy. - Tudod mit? Megbízom benned, legyen az...
Amíg be nem indul a szekér, nem sok dolgom van. Reggel postázok, aztán állást keresek, ebédelek, alszok egy kicsit, és az egész délutánom és estém szabad. Holnap azonban nincs posta, és ha egy nap kihagyom a jövőm építgetését, nem halok bele. Bár Elenore-t felhívom... Csak még meg kell vennem neki valamit.
Tömény? Harakiri? Kezdek aggódni, hogy mégsem volt jó ötlet ez a Holiday Special micsoda...., de már beleegyeztem. Maximum kárpótlást kérek tőle valamilyen formában. Megnézetek vele valami romantikusat. Höhöhö.
Az évődéseinket megszakítja, hogy elindul a film, és jócskán elcsendesülünk, ahogy belemerülünk az eseményekbe. Azaz nem is az események, hanem inkább a karakter (az alkoholista irodalomtanár) szétesésének folyamatába. Beleélőképességemnek köszönhetően ott vagyok a fürdőszobában is (és az ajtó előtt is), amikor Sebastian rám ijeszt. Megugrok. Hirtelen azt sem tudom, hol vagyok, de aztán oldalra kapom a fejem, és meglátom a mosolygós fejét.
- Te állat!- röhögök fel, de egy biztos: a szemeim biztosan nagyon ki lehetnek kerekedve.- Szerencséd, hogy be van törve a képed, mert most...
Az ölében fekvő tálra esik a pillantásom, és hirtelen ötlettől vezérelve belemarkolok a kukoricába, aztán a szájába próbálom gyömöszölni. A következő maréknyival pedig egyszerűen megdobálom.
Azonnal átlátom a helyzetet, hogy próbára akart tenni. Csodálkozom rajta és mulattat. Haragszom és boldog vagyok. Hülye leszek, gyerekes, a bosszúm aprócska, és nevetséges, de nem érdekel. Ez a srác mulattat, jó kedvre derít. Jól érzem magam a társaságában, és nekem ennyi pont elég, hogy felszabadult legyek. Csak azért nem ugrok neki, hogy lebirkózzam, mert féltem a bordáit.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3206

TémanyitásTéma: Re: Ragyogás (Sebastian és Joshua)   Szer. Jún. 18 2014, 13:13

-Van akinek nem kell ok, haver. - Mosolygok, az őrangyalra szemet forgatok, komolyan... szent, mártír, angyal... nem értem miért kapom ezeket a jelzőket, de az ő bajuk. Joshra csak mosolygok.
-Óoooh, nem tudod? Tudatlan padawan, addig jó. Én sajnos beavatott lettem. - Aztán csak felkacagok, megbízik bennem, szegééény, itt rontotta el. - Jól van, te egyeztél bele. De mondom, akkor töményet iszunk. - Kacagok, az valami borzasztó egy élmény volt. De Josh-sal hajlandó vagyok végignézni megint. Főleg, mert azután a film után minden szutyok film fog valamit érni a szemében!
Látom a szemében az aggodalom fényeit, de csak somolygok rajta, joggal fél, ösztönei helyesen súgnak, durva menet lesz.
De addig is, egy kis Ragyogás, elvégre ezért jöttem.
Ó, ez jó rész, alattomosan ráijesztek, és lám lám, sikerrel járok, megugrik és olyan fejet vág, mint aki menten kiszalad a szobából. Elégedettség színezi meg a mosolyom, ahogy karolom, majd nevetek, hogy megütne, dehogy ütne, túl jólelkű hozzá. Erre nem popcornnal akar megtömni? Beleröhögök a dologba, megfogom a kezét reflexből, ne már, hát röhögve nem lehet enni. Aztán még meg is dobál, nagy nehezen lenyelem a falatokat és köhögve védem az arcom, de kis mérges lett!
-Úú, Joshi nem kell félni Jack bácsitól, itt vagyok! - Röhögök pofátlanul, gonosz kacajjal, hogy sikerem lett. A tálat azonban elővigyázatosságból visszalököm az asztalra, mert jobban kiborul a tartalma.
Ha még nem kaptam egy nyakleveset vagy hasonlót, tovább ütöm a vasat, elégedegett vigyorral teljesen közel csúszok hozzá és átkarolom rendesen, belevigyorogva a képébe. Majd azt hiszem megásom a sírom, de nem baj. - Gatyacsere lesz? - Vigyorgok rá már-már túl szélesen, de tudok rohadék lenni. Ha megharagszik kiengesztelem, de én ilyen vagyok, mulattat a piszkálódás.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Ragyogás (Sebastian és Joshua)   Szer. Jún. 18 2014, 15:18

Bár eltelik néhány nap, míg Hale szó és ok nélkül pofon vág, addig Sebastian elmélete, -hogy ok nélkül is neki lehet esni valakinek - olyan, amiről azt gondolom, velem nem történhet meg. Nem akartam olyan helyzetbe kerülni, mint Sebastian, inkább fogtam a nyúlcipőt, mielőtt rám kennék, hogy valamit csináltam azzal a lánnyal, és csak védekezésből ütött meg.
A barátom csak forgatja a szemét, amikor kinevezem őrangyalomnak, de az egészet ő kezdte, magára vessen! Hát ha azt gondolja, nem tudom magam megvédeni, le kell nyelnie a békát.
A töménytelen kaja kapcsán megbeszéljük, hogy másnap is találkozunk (elpusztítani a maradékot), és egy filmet ajánl, én meg tudatlanul rábólintok. Megint kinevet, lassan megszokom, hogy milyen jókat mulat rajtam. Valahogy nem érzem benne a rosszindulatot, és így minden megbocsájtható. Az meg más lapra tartozik, hogy ide-oda húzzuk egymást. Szóval, mértékkel ugyan, de én sem vagyok adósa.
- Töményet, oké. Mit igyunk?- Ő hozza a filmet, a kaja adott, a szeszről ugyancsak gondoskodni szeretnék, de fogalmam sincs, mit szeret. Kétségeim támadnak, hogy jó ötlet-e feltétel nélkül rábízni a választást, de ez már így esett. (Lehet, ez is valamiféle revans valami korábbi bűnömért.)
Elkezdjük nézni a Ragyogás-t, és én mindkét (mindhárom) főszereplővel azonosulok. éppen a fürdőszobás erőszakos jelenet van soron (kellögem), amikor hátulról belevág a kanapéba, ezáltal a hátamba is, hiszen bele vagyok simulva. Nem tagadom, megugrok. Éppen az jár a fejemben, meg fogok halni, ez az átkozott megőrült, és nem is tudja, ki vagyok...
Sebastian mosolygó arcába nézni felér egy pohár hideg vízzel a nyakamban, úgyhogy én is támadásra kész vagyok. Csak az menti meg, hogy ráborulva lebirkózzam, hogy féltem a bordáit. Inkább kukoricával tömöm meg a fejét, legszívesebben ráborítanám az egész tálat, de nem haragból. Inkább csak hogy bosszantsam kicsit.
Ő meg átöleli a vállam és röhög, a kezem elkapja, kicsit tehetetlennek érzem magam, mert mégsem akarom oldalba bökni könyékkel. (A bordái..., jesszus, de mázlista!) És csak nevet, sőt olajat önt a tűzre. Ó, a pofátlan mindenedet! Nevetek magamban, kifelé megmakacsolom magam, és amikor a gatyacserét emlegeti, kihívóan nézek rá.
- Már az előbb is sejtettem, hogy a pucér seggemre vagy kíváncsi. Odaadtam neked az alakformáló bugyimat is... Az alsógatyám is kell? Amúgy... tisztára nyalhatod...- Felállok, hogy letoljam a gatyám, remélem, lefog vagy visszaránt, mert a családomon kívül még nem mutattam senkinek a seggem. Talán jobban feszélyezne engem a dolog, mint őt. (Mindenkit megnyugtatok, tiszta a fenekem.)
Mindenesetre lemaradunk néhány percről. Kizökkent a hangulatból, de nem is baj. Feszültség, horror ide-oda, nevetni még mindig ezerszer jobban szeretek, mint félni. Igazán nem is félelem, hanem feszültség, ami bennem nőtt, gerjedt; de most az elillant, semmivé lett. Wendy sajnos alkalmatlan, hogy humorral szerelje le a férjét, (ráadásul King sem így alkotta meg), pedig eszembe jut, ha a fejszével így felaprította az ajtót, esetleg meg kellett volna kérdeznie: "Az esti tábortűzhöz aprítasz fát, édes? Szaladok máris, kiolvasztom a szalonnát..."
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: Ragyogás (Sebastian és Joshua)   Today at 15:34

Vissza az elejére Go down
 

Ragyogás (Sebastian és Joshua)

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 5 oldalUgrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4, 5  Next

 Similar topics

-
» Ragyogás (Sebastian és Joshua)
» Nem láttál semmit! ~ Christian és Sebastian
» Ma éjjel bízd rám magad!- Lia és Sebastian
» Ha már a véletlen így hozta.... Eleonor és Joshua
» Daniel & Sebastian & Marcus Treadaway

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: A világ legvégén :: Lakások, házak, otthonok :: Archívum-