Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Stanley Collins
Kedd. Nov. 22 2016, 20:33 by Stanley Collins

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

Top posting users this month
Samuel T. Collins
 
Eric A. Blake
 
Leopold K. Lindhardt
 
Quentin Collins
 
Reeven Callagher
 
Felix Kaleolani
 
Suzanna Crystal
 
Kensington L. Lockwood
 
Sebastian McBridge
 
Kőrösi Noel
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 Ragyogás (Sebastian és Joshua)

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
SzerzőÜzenet
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Ragyogás (Sebastian és Joshua)   Szomb. Júl. 05 2014, 00:25

Összepréselem az ajkaim és szégyellősen lesütöm a szemem, majd vállat vonok esetlen. Persze eddig bírtam a komolykodást kitör belőlem egy kacaj.
Meglök kissé, vigyorgok.
-Ó, arról nem beszélhetek, a kedves női hang a fejemben azt mondja hogy nem lenne célszerű és optimális döntés elszólni magam erről! - Pislogok ártatlan majd nevetek.
lesütöm a szemem, hogy dorgál, csendesen felelek, de mosolygok kissé, palástolva bűntudatom. Nem várom el hogy visszaszívja amit mondott, igaza van, lenne.
-Nem akartunk annyit inni, normális esetben hat hét sör nem üt be nekünk. De ezek tíz fokos sörök voltak nem 3-4. És akkor még nem volt beteg. Egészséges volt. - Nézek rá, de félrenézek, az is az én hibám hogy beteg lett. Ha jobban odafigyelek rá, ha látom hogy Jacob milyen, ha nem megyek el dolgozni külön... ahh.
Előkészítem a dolgokat de mikor jön csak félredöntöm a fejem, kedvesen elmosolyodva a becenév hallatán.
Kacagok.
-Miért, hárman párban, mi a baj vele? - Kacsintok, de csak ugratom. Nem kezdek ki a csajával. (Már megtettem... xD bocs xD)
-Jól van, jól van... de nah. Nem akartam belepiszkálni. - Mosolygok, kedves hogy megengedi bármit használjak, de a személyes térbe nekem a gép beletartozik. Még ittasan is.
Újra megnevettet.
-Jah, kell. Hidd el. - Bólogatok. Örülök a whiskynek, szeretem.
Közel ül, nem zavar, tőle lassan már semmi. Érdekes elgondolás, de valahogy csak úgy... jön. Elmélkedni is idővesztegés lenne.
-Simán. De előbb koccintunk! - Kacsintok, ez a kör még lemegy, kellemesen sóhajtok hogy kiittam a poharam, majd újratöltök, legyen mit inni rögtön ha nem bírjuk.
Na hát elindítom ezt a borzalmat. De mindjárt megérti miért indítottam dupla pohárral, hát én tudom mi vár ránk. A nyitó jelenet még nem sejtet hatalmas borzalmat, csak hogy szőrös barátunk valami Élet napjára vissza kell érjen a szülőbolygójára. De mikor meglátjuk a... családját és semmi másból nem áll a film tíz percig minthogy üvöltöznek Wuki nyelven és mutogatnak. Anyám... értelmet ne keressünk. Aztán jön majd valami fószer és kütyüket hoz, amitől Chuwakka apja (a nagypapi) beflesshel és egy nőt bámul, aki valami agymosó szutyok szöveget nyomat. Mert igényes párbeszédeket ne várj, kedves néző.
-Te is ilyen nőről álmodozol mi? Kreol bőr, rikitó ezüst paróka, kell más? - Kuncogok, tolom elé a poharat.
A wuki anyuka meg kotyvaszt, az is egy borzalom, két percig a főzőműsorban csak azt hajtogatja a nőnek öltözött pasi (aki nem olyan ügyes színész mint Josh) hogy "keverd". És igen, igen, ez az első fél óra, még van egy kerek óra! Tolom is felé az üveget, hogy pia nélkül nincs flash, ez olyan szar, enélkül nem bírod nézni. Főleg hogy tényleg Harison Ford és a többiek vannak benne mert ez komoly filmnek indult!
-Na nála jobban főzök, hidd el, összecsókolsz hogy nem kotyvalékot kapsz! - Kacagok, nem ez még nem a pia, ez az alap hülyeségem.

//https://www.youtube.com/watch?v=oS6PwQcCIXo (Ez egy kritika, hosszú, de csak hogy lásd, nem én találom ki, azok a jelenetek a filmből vannak. Én végignéztem... igen... khm. Azóta nem vagyok ugyan az az ember.)//

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Ragyogás (Sebastian és Joshua)   Szomb. Júl. 05 2014, 02:02

Amikor megjátssza, hogy rajtakaptam, belőlem is kipukkan a nevetés. Attól tartok, semmi keresnivalóm a pályán, amikor a barátom tehetségesebb nálam! Maradok újságkihordó, és megkímélem magam egy csomó csalódástól. Vagy rosszabb esetben elkezdek énekelni... Az már sok mindenkinek bejött...
- Már értem miért szeretsz... - mondom bólogatva- A benned bujkáló nő miatt!- Minden alól feloldozom, amit eddig gondoltam vagy nem gondoltam róla. Ha van benne (is) egy nő, akkor semmin sem szabad csodálkozni. De vajon az a nő mit szólt Johannához? Ez felvet néhány érdekes kérdést.... (Jesszusom!)
Később azért kicsit el is komolyodunk, talán olyan témába ütöm az orrom, amihez semmi közöm, észbe is kapok, csak egy kicsit későn. De ő őszintén "válaszol", és nem dorgál meg, hogy fogjam be a lepcses számat.
- Ezt nem tudtam..., ne haragudj! Nem is kéne beszélnünk erről, ha ... - (fáj).
Ezek szerint nem gyerekkora óta epilepsziás a testvére. Talán baleset vagy trauma érte? Szegény Henry. Szegény Sebastian.
Kipróbáljuk a piákat, egyiktől sem kezdek tüsszögni, és nem is gyulladok meg, csak gumilábam lesz, de előbb elmosogatok és rendet rakok, mert később tuti nem fog menni. Sebastian közben a nappaliban készül elő (nem elég bátran), de aztán ezt is megoldjuk. Közben lebecézem, lazán, alkoholból merített bátorsággal.
- Eleve hiba van a számításodban. Mi hárman öten lennénk: én, azaz Josh, Johanna, te, meg a nő a fejedben, meg a csajom...- sorolom, aztán elröhögöm magam. Ez már majdnem orgia!
A számítógépet sikeresen elindítom, még oda is szólok Sebastiannak:
- Pedig szerintem te jobban kezelnéd, mint én. Elvégre valami hasonlón dolgozol nap mint nap...- nem kell nagy ész hozzá, hogy kitalálja, Asztali számítógépet és tévét nem láttam nála, nem mintha utóbbi jelentene bármit is. De valamin dolgoznia kell. - Szóval, legközelebb csak bátran! Semmi olyan adat vagy kép nincs rajta, amit titkolnom kellene előtted.
Hát jah. Pornót sem töltögetek, bár időnként érzek rá kísértést.
Mielőtt elindítanánk a filmet, koccintunk.
- Négyünkre- kacsintok rá. Már senkit nem hagyhatunk ki!
Nevetünk, aztán jön az a ... borzalom. Ez ...
- Adj még innom...- mondom neki tompán, és megpróbálom felvakarni az állam a földről.- Ez most komoly? Ez igazi filmnek indult? Nem paródia?
Meghúzom a poharam, észre sem veszem, hogy több van benne, mint az előbb, lecsúszik, mintha whiskyt szívtam volna anyatej helyett anyám melléből. (Fogalmam sincs, szoptatott-e.) Belőlem sem süthet az értelem, ahogy a képernyőt bámulom. Próbálok értelmet találni, de ... nem megy.
- Kinek készült ez a film? Értelmi fogyatékosoknak vagy zseniknek?
Szerencse, hogy megint elém tolja a poharat, legalább van mivel elfoglalni a szám.
- Úristen, ha ez lenne az egyedüli nőnemű a földön, inkább magamat dugnám meg...- mondom, és nem is hallom magam. (Talán jobb is, különben fülig vörösödnék.) - Jobban tetszenek a természetes csajok. Tudod, akik nem hazudják el a külsejüket a sok festékkel...
Elgondolkodom. Nekem milyen lány tetszik? Sok a szép lány, tagadhatatlan, de nekem annyi nem elég. Kell legyen benne valami... Ami megmozgat. (Nem csak ott, de az sem árt, ha működik a "kémia".) Nem gondolom végig, hány lánnyal találkoztam eddig, akikről ez elmondható. Az utóbbi időben már megtetszett egy, aztán egy másikkal csókolóztam, aztán egy harmadik... A koncert jut eszembe, és a CD-re esik a pillantásom, amit neki vettem. Most a szekrényen pihen. Holnap... Holnap megkeresem...
Sebastian rángat vissza a valóságba, amikor a kezembe nyomja a piát, én pedig merészen töltök a vizes poharamba, megkínálva őt is. Hoppá, kissé, meglöttyintettem az üveget, de nem baj, az alkohol gyorsan párolog. Nem vagyok skót, hogy felnyaljam, ami kilöttyent.
- Hahahaha, ezt én is el tudnám játszani!- dobálni kezdem a hajam, és közben körözök a poharammal (szerencsére, már kiittam)- Keverd! Keverd!- Kicsit Johannásan, adjuk meg a módját.
Kiröhögöm magam, megtörlöm a szemem, aztán Sebastianra nézek.
- Ha látnám benned azt a nőt, meg is tenném...- kotyvasztás ide vagy oda... Inkább a poharamba csókolok bele. Hoppá, üres.
- Kérek még...- De inkább ő töltsön.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Ragyogás (Sebastian és Joshua)   Szomb. Júl. 05 2014, 02:33

-Nem bujkál, annyit fecseg, nem hallod? - Vigyorgok rá szélesen. - De téged önmagadért szeretlek, a többiek csak ráadások! - Kacsintok rá.
-Ugyan. Illene beszélnem róla. Csak... nincs kivel. - Vonok kicsit vállat. Sok minden nyomja a lelkem, de megtanultam magamban tartani, még ha a világba is üvölteném minden fájdalmam. Csak mosolygok új barátomra, őszintébben, mint előbb, ő kérdezhet, válaszolni fogok. Elvégre ő is megtette nekem, nem? Ez a legkevesebb, már ha érdeklik a dolgaim. De ha nem beszélgetünk ilyenekről is nyugodtabbnak érzem magam valahogy.
-Túl sok a nő, el leszünk nyomva és a havi menzesz lesz a téma... - Sóhajtok fel patetikusan, majd nevetek.
-Túl sokat is ülök előtte. - Kuncogok.
-Ez kölcsönös, köszönöm. - Mosolygok, olyan közvetlen velem, de mégsem gondolkodom el miért. Nála nem, fura.
-Ó a figyelmes mindenedet! - Kuncogok.
Töltök én neki, iszom is vele, töltök újra.
-Ez komoly film kérlek alássan becsülettel, mit komiszkodsz, hogy paródia? - Kacagok.
Nevetek, átkarolom, imádom a humorát. Ha nem lök el így maradok, úgy nevetek.
-Nem tudom, de a végére én teljesen hölyének éreztem magam, és megnézem veled, érted, neked megint! Mi ez ha nem a barátságom ékes bizonyítéka? - Nevetek, csilingel a jég a poharamban, ahogy rázkódom.
-Hát a kezed biztosabb, az tuti! - Kuncogok, iszok vele, töltök, élvezet vele nézni!
-Jah, én is. A természetes szép mosolynál nincs is szebb... - Ó, kezd kijönni belőlem a nyálas romantikus blabla, basszus, pedig én aztán egyik sem vagyok. Józanul.
Tölt, azaz próbál, nevetek, már lassan minden vicces. Kiiszom a poharam, nem számolom hányadik. Még csak a film felénél sem járunk, kevés, nem elég, ennyit elég tudnom.
Elengedem, nevetek vele, ahogy játszik.
-úúúú, Josh, jobb vagy, mit mondod hogy kezdő vagy? Simán lepipálod! - Nevetek, de komoly, szerintem sokkal jobb.
-Anélkül nem? Már nem vagyok vonzó? Reggel még kéretted magad! - Nevetek és töltök magunknak, próbálom tartani a szintet, nem többet lögybölni a pohárba. Aztán lehúzom két kortyra, nagyot sóhajtok, hogy marja a torkom, irtó jó.
Ó a folytatás... jönnek a klónok háborgatni Chuwakka családját, de simán leköti őket valami zenés hologram és kész. Teljesen logikus. Főleg mikor jön a rajzolt rész Hannal meg Lucke-kal, komolyan, ilyenkorra már a múltkor is ittas voltam, most is elvesztettem a fonalat, hogy hogy jön ide, valami "tv"-t néz a kölyök elvileg és úgy...
-Teh... ez hogy ide? De komolyan, lemaradok mindig... - Nevetek, basszus, annnnyira szutyok Zs kategóriás ez a "film".
Nyomatom Joshba a piát, igyon, nehogy több agysejtje haljon el, mint kéne. A pia alig okoz maradandó nyomot, de EZ?! Ez tényleg nyomorba dönt, olyan felfoghatatlanul értelmetlen. És Star Wars. Emiatt fáj. De ettől nagyon.
Aztán jön a video - újabb valami idióta oktató videó, mert tele van a film vele és dög unalmas és amúgy is - a Tatuinon való életről... igen. Komoly. És van benne egy dal is, valami öreg nyanya varnyog, hogy ideje lenni menni mert bezárná a kocsmát. De én már vagyok olyan állapotban hogy énekelem a reflént. És van olyan jó hangom mint a nőnek (aki amúgy akkor valami híresebb énekesnő lehetett és belém valban szorult némi elviselhető hangszín). De tény... az előző jelenetekhez képest ez a jelenet már szinte érdekes. Tényleg. Hidd el.
-Ó Josh, szerintem ez volt az egyik fénypont, egy kis intermezzo, egy kis epizód a nagy eposzban! - Kacarászom, támaszkodom könyökölve a combjaimon, kész vagyok. Ez a film... FÁJ.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Ragyogás (Sebastian és Joshua)   Szomb. Júl. 05 2014, 03:30

- Kifelé férfi hangja van? - már mindent el tudok képzelni. Így lenne kerek. Pontosan illünk egymáshoz.
- Pedig a többieket nem is ismered... Na, majd idővel- Robin Williams-t már utánoztam neki, de Heilynek például Woody Allen jött be, és tudok még egy rakatnyi színészt utánozni. Szerintem lassan már őt is tudnám, csak a kiejtésével lenne bajom.
Együtt nevetünk, míg Henry és az a félresikerült piálás szóba nem jön. Úgy érzem, olyan témát érintettem, amibe nem kellene beleártanom magam, de Sebastian ... Komolyan nézek rá.
- Ha akarod..., bármikor. - mondom neki komolyan. Azt nem tudom, mennyire lennék neki segítség, talán csak elmondania kéne; hallgatni tudok. De hogy tanácsot nem adhatnék... Nem is ismerem Henryt. Őt sem igazán. Csak annyit érzek, hogy bántja valami, amiről eddig nem beszéltünk. De az első (?) lépést neki kell megtennie.
Valamivel később, már túl a piakóstolgatáson, és a konyha rendbetételén a szobában kezdünk hülyülni. Húzzuk egymást, nevetünk, koccintunk, iszunk, nevetünk, aztán belemerülünk a filmbe... Értetlenül állok a dolog előtt, igazat adva Sebastiannak, hogy ezt nem lehet pia nélkül bírni, és egyre többet és egyre bátrabban iszok. A nyelvem is megoldódik.
Úgy röhög, hogy belém kapaszkodik, a rázkódása, mint valami áramütés terjed rám, de én még mindig az állkapcsom keresem. Több emeletet zuhant.
Innom kell. Iszok. Ahhoz nem kell segítség, tölteni viszont már nem megy túl jól. Rá bízom, hogy több mehessen pocsékba, mint kárba.
- Mondom, valamit szedned kéne, mert ez már önveszélyes. És köz- is. - Nem csak a pia melengeti ám a testemet; jól esik a lelkemnek, amit mond a barátságunkról, ez nem vicc, ellenben ezzel a filmmel, hát mikor derül végre ki, hogy paródia az egész? Sebastian ugrat engem azzal, hogy ez a... valami... mozifilm? Nem is értem. Józanul nem.
Ha az az ideális nő, amit a filmben mutatnak be, eskü, inkább magamnak okozok örömöt. le sem tagadom. Kimondtam vajon hangosan is? Mert Sebastian a kezemről beszél.
- Ja. E'mma, a másik meg Marcsa. - emelem fel a két kezem. Nincs itt nőkből hiány, kérem szépen.
A női ideálokról kezdünk eszmét cserélni, féloldalasan, mert ugye leköt a film, egy percről sem szabad lemaradni, máris úgy érzem, kezdem elveszíteni a fonalat.
- Nem árt, ha minden természetes rajta- mondom nagy okosan, mintha hú de nagy tapasztalatom lenne a csajoknál. De a felpumpált női mellek egyáltalán nem jönnek be, és abból láttam már néhányat LA-ben. Nem is kellett hozzá újságot vennem. Némelyik nő tenyeremnél kisebb göncökben flangál az utcán.
Iszunk, röhögünk, ájuldozok. Az egyik jelenetet kapásból leutánzom. Sebastian gurul a röhögéstől. Pedig már éppen elhatároztam, hogy énekes leszek, nem színész.
- Ez nem dicséret, hallod, ennél egy ovis is többet tud! Ki ez a ripacs?- az tuti, hogy nem nő.
Valami megjegyzést tesz, hogy megcsókolom, majd, olyan jó kaját rittyent nekem, vagy valami ilyesmi, már el is felejtem, mire végigmondja, mire azt találom mondani, megcsókolnám. Nem tudom, mit csinál velem a pia, érzékennyé tesz, vagy mi a csoda, a szám bizsereg, tényleg olyan, minta akarnék csókolózni. Olyan mélyre még nem süllyedtem, hogy meg is tegyem.
- Tényleg? Kérettem magam? És tegnap éjjel? Hm? Ki is kérette magát?- cukkolom. Még kiderül, hogy egymásra vagyunk kattanva. Hülyülünk, röhögünk. Sebastiannal már csak ilyen az élet.
Sebastian tölt, iszunk, fogom a fejem a sok hülyeség kapcsán, amit látunk.
- Mit szóltak volna egy számítógépes játékhoz? Úgy lekötik őket, azt is elfelejtik, mi az a Halálcsillag. Darth Vader csak egy oxigénhiányos műanyag izé lesz...
Szerencsére, nem csak én nem értem a filmet. És Sebastian nem is először látja. De ő sem érti.
- Ez film a filmben? Vagy itt jöttek rá a szereplők, hogy a film nagyon gáz, és ezt a jelenetet már nem vállalták be? - találgatok. Már semmi sem lepne meg. Aztán csak arra kapom fel a fejem, hogy Sebastian énekel. A filmben szereplő asszonnyal, aki éppen kisöpri a népet a kocsmájából, de mindenkitől érzékeny búcsút vesz.
- Hallod..., alapítsunk együttest, épp az előbb gondolkodtam rajta, pályát tévesztettem...- Bakker, nem jó, ebben is Sebastian a jobb. Nem baj, ő énekel, én meg majd hörgök és rázom a sörényem. Úgyis divat mostanság (is) a rock. És a barátom azt mondja, ez a film egyik csúcsjelenete.
- Sok van még? - mármint a filmből. Ha bólint, felé nyújtom a poharam, pedig már a mozdulattól is megszédülök, ahogy hirtelen fordulok felé. Egyáltalán, elsőre meg tudtam fogni a poharat?
Nálam az veri ki a biztosítékot, amikor Leila hercegnő is dalra fakad.
- Nem is mondtad, hogy musicalt nézünk... Szeretem a zenét. A jó zenét. Majd mutatok is néhányat... Később.
Most felállni sem bírnék. A lábam már nem gumi, inkább mintha betontömbök lennének. A szoba... egy kicsit mintha imbolyogna. Hehehe...
- Kérek... még... - Ha van még jégkocka egyet a számba teszek és elropogtatom. Jól esik a hideg.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Ragyogás (Sebastian és Joshua)   Szomb. Júl. 05 2014, 15:09

-Hmmm lehet, elvégre alig szoktam megszólalni, csendes alkat vagyok, visszahúzódó! - Kuncogok, úristen, na az nem vagyok. Legalábbis alapból nem, bár hangulatfüggő azt hiszem. Egy ideje. De talán nem... Fő a magabiztosság!
-Lepj meg, sosem fogok unatkozni melletted ez már biztos! - Kuncogok.
Melegen rámosolygok aztán mikor komolyabb témák jönnek fel.
-Kössz. Elég hogy vagy. - Na igen, van ami nem változik. Nem szoktam erről beszélni, semmiről ami nyomaszt. Ha valaki kiszedi belőlem tud valamit. Bár lehet jót tesz ha kijön, de ugyan kit érdekelne? És komolyan terhelni akarom a nyűgjeimmel? Nem... vannak sajátjai. Inkább mondom igyunk, avval baj nem lehet!
A filmet is elkezdjük, de imádom hogy ennyire megleptem, hogy "szenved", itatom is de iszom mindig vele, nem leitatom.
-Ki mondta hogy beszámítható vagyok? Senkiiiii! - Kacagok fel, tényleg hülye vagyok, nincs mit szépíteni ezen.
-Áh, hölgyeknek mindig kézcsókot adok, ezt most hogy oldjam meg? Olyan mintha lekapnám őket egy az egyben! - Kacarászom hogy bemutatja a kezeit mint nőket, röhögök, a pia is kihallataszik, hogy már hat, kevésbé fogom vissza magam nevetésben és mozdulatok terén, a vállam neki ütöm heccesléből finoman.
-Igen... én is jobb szeretem, meg ha kevés a smink... némelyik csajon mint a vakolat... - Kacagok.
-Jaj bocs, de tényleg, a tied vicces az övé fáj! - Bókolok neki, hát nem úgy értettem hogy bántó legyen, vagy na. Jaj, csúsznak össze a szavak. - Őőőőő az elején ott volt a neve, majd megnézzük, nem tom. - Ki figyelte? Én nem. Én Josht figyelem. - De lesz még a filmben a pali! - Kacagok. Alacsonyköltségvetééééés.
-Jajmá' én nem kérettem magam, csak vártam hogy közelebb gyere, nem szoktam csak úgy lekapni a csajokat. Aztán meg kiderült nem is vagy csaj... de hogy megnéztem volna a fejed, hogy lekaplak lazán! Fogadjunk belepirultál volna!! - Kacagok, miért is mondom én ezeket? Józanul jó mélyen hallgattam volna, mert kínos volt, hoyg nem vettem észre és tényleg majdnem lekaptam. Katasztrófa. Lehet romlott a szemem? Ahh... de most minden vicces.
Kacagok, fogom a fejem.
-Sípolóbaba! - Kacagok jobban a sötét nagyúrra. Jah az Voldemort, ez Darth Vader. Mindegy, nekem most teljesen. -
-Nem tom, lehet... elvégre rajzolni lehet bárkit le lehet, vagy mi. De a kis wuki gyerek beszélni fog hozzájuk vagy csak beflesheltem? - Nézek nem túl értelmesen, aztán nevetek. Ki tudja már...
-Úúúú, simán, veled simán, tudok gitározni, mit szólsz? Leszek a vokálod! - Kacagok, legyen csak ő a front ember, jó az.
-Még a fele... vagy mennyi... de ne add már fel, van még benne durvaság, igyunk! - Töltök neki, kell ez.
Aztán valami írtó nyomi jelenettel Han Solo megmenti a katonáktól a barátja családját, de kb mikor a klón Hannal versenyez a földön heverő fegyverért és a Klón ELESIK a fegyverben hogy aztán KIESSEN a fán lévő házból... Uhhh... de én már röhögök, hogy ú, ez az, bunyó, ütögetem Josh combját hogy néééézd izgiiiiiiii, a pia segít poénnak felfogni és nem sírni hogy mennnnnnnnnnnnnnnnnnnnnnnnnyire sz................r.
De a csúcs csak ezek után jön. A fénypont! mikor a Wuki család ilyen hógömb szerű izéket tart a lámpa fele és nemsokára az űrben sétálva masíroznak vörös csuhában a fénybe és... és... és.... Leila beszédet mond, a békéről meg hasonló sz.rságokról... mi a fenét keres ott nem tom, hirtelen mindenki ott van. És DALRA FAKAD... Leila énekel... ahahahahhaa... sírok. Látom Josh is. Ezt már nem énekelem.
-Jah, ne haragudj, ez olyan multifunkcionális, mindig lehagyok valamit! Én is szeretem, a... a... Johnny Deppes... mikor borbély... mi a neve... az jó! Csak a kiscsávót gyilkolnám le hogy vinnyog... de az jó! - Nem jut eszembe a film neve, ennyi wishky után talán nem meglepő.
De vége a filmnek, nekem is... Már szenvedve borulok Josh nyakába hogy nem bírom, nem nem nem, ez sok. Másodjára a pia is kevés volt, értékelje hogy marandó agykárosodást szenvedtem érte, megint.
-Nagyon kell látom, a jégről szopogatod... - Kacagok.
-Ahh, okok... - Öntök magunknak, a felét már megittuk, vagy többet? Bár magamon érzem hogy lehet sok lesz. Nem baj, ez még belefér, aztán egy kis szünet. Jah... Iszok is vele, de belekuncogok a pohárba. Miért? Nem tom, jól esik. Azt hiszem nálam a fáradtság is beütött, jobban megárt.
-Nah, milyen csúcs, kihagyhatatlan Staar Waaarsot mutattam neked, miiii? Ilyet tuti nem láttál még! Ez lett a kedvenced mi? Valld be!- Nevetek és hátradőlök terpesztett lábbal, felteszem a karjaimat a háttámla tetejére, mert melegem van. Pedig rajtam felső sincs. Huh.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Ragyogás (Sebastian és Joshua)   Szomb. Júl. 05 2014, 22:11

- Jobban meg kell ismerjelek, hogy tudjam, mikor ki beszél hozzám... - mondom neki meglepettséget mímelve. -Ha Sebastian valóban csendes, akkor ez a fejében lévő női hang nyomta nekem a sódert egész idő alatt... Lehet, hogy az is szeretett belém. Így már minden világos- mondom ki hangosan, az államat simogatva, mintha valami oknyomozó lennék, aki rájött a turpisságra. - Elnevezhetnénk valaminek a te titokzatos belső hangodat? Ha valóban nő, bár férfi hangja van, Johannával lehet, hogy remekül kijönnének. Amilyen buta lány Johanna, azt hinné, egy valódi pasi csapja neki a szelet!
Sebastian azt mondja, önmagamért szeret. Az első ember a családomon kívül, aki ilyet mond nekem. Minden ember ilyesmire vágyik, nem igaz? Bár elgondolkodtat, hogy alig ismer, a hibáimat például még alig vagy egyáltalán nem, különben... Különben.. kétszer is meggondolná! De most komolyan gondolja. Hülyéskedésből az ember nem mond ilyet, barátságban, szerelemben nem sok értelme van a hazugságoknak. Előbb-utóbb úgyis minden kiderül.
A testvérével kapcsolatban beletenyerelek valamibe, és azt hiszem, jó, hogy nem tettem fel további kérdéseket, mert Sebastian is bezárkózik. Hirtelen úgy érzem, megfejtettem a kapcsolatunk titkát. Ő ugyanolyan magányos, mint amilyen én vagyok. Azt nem tudom, ha ennyire szereti a testvérét, hogy nem ad ez a tudat neki magabiztosságot (mama mindig azt tanította, a szeretet az, ami erőssé tesz minket). Nem Henry betegsége az oka, hiszen ápolta. Henry változott volna meg vele szemben? Gyerekként egészen biztos, hogy össze voltak nőve, abból kiindulva, amit mesélt.
Inkább megkóstoljuk a piákat, aztán rendet teszek a konyhában, hogy a féktelen jókedvnek szentelhessük az éjszakát. Hogy ez nem azon a módon válik valóra, egyenlőre nem is sejtem, ugyanis nem a film humoros, hanem mi ketten. Igaz, a film (vagy inkább a pia) adja az alapot, de amit nézünk, az rosszabb minden eddigi filmnél, amit láttam. Egyre többet iszunk, nem csak összességében, hanem alkalmanként is, az óvatos kortyokat már felváltja a "húzó". Szükség is van rá. Időnként megrázkódok, nem csak a nevetéstől, hanem attól is, ahogy az ital végigszalad a nyelőcsövemen és kitölti a gyomrom; ha sárkány lennék, biztos tüzet okádnék egy-egy korty után.
- Jelenleg tiszta mind a kettő, üdvözlöd őket? - nevetem el magam, amikor a mancsaimat hölgyeknek nevezi. Igaz is, Johannának is kezet csókolt (vagy nem?).- Csak vigyázz, mert valamelyik beléd szeret, és majd téged akar kényeztetni...- riasztom el egy kicsit. Minden tettének következménye van, hát... Kerítek egyet. Nagyon ciki lenne, ha most a kezem kezdené puszilgatni. Annyira még nem vagyok beállítva.
A csók, mint olyan, amúgy már nekem is megfordult a fejemben, bár nem Sebastian a vágyaim tárgya. Ezt valamikor ki is tárgyaltuk az este folyamán, de mikor a memoárjaimat írom, az időben már nem tudom hova tenni az eseményeket. Az biztos, hogy felemlegetjük az elmúlt estét is.
- Őszintén... szívesen csókoltad volna meg Johannát?- nézek rá, de nem tudok komoly maradni, hat a pia, nevetgélek. Pedig a kérdést komolynak szántam.
Sebastian beszéde is kezd elcsúszni, a szavakat elharapja, jobban kell figyelnem, mint valaha, hogy értsem, amit mond, de én legalább olyan kásásan beszélek, mint ő. A lényeg, hogy értjük egymást. Nevetünk, néhányszor egymás nyakában kötünk ki, mert nem csak ő dől rám, amikor röhög, hanem én is rá.
- Sípolóbaba? - ezt még sosem hallottam. Nem is értem, de viccesen hangzik, nevetek.
A kis wuki tőlem aztán a nagyanyámmal is beszélgethetett, nem tudom, lemaradtam valószínűleg néhány részletről. Lassan már a saját nevem sem jut eszembe. De ... azért kérek még. Látom ám, hogy Sebastian hősiesen iszik velem mindig. Ezek szerint ez tök normális mennyiség. Hah, ha ilyen a JW, akkor az a másik, a vadászos sem fog kifogni rajtunk...
Aztán, amikor Sebastian dalra fakad, mondom neki, legyen együttesünk. Bár a hangját hallva, neki kellene énekelnie, én majd hörgök, kiváló alternatív rockzenekar lennénk. Sebastian meg rábólint és mondja, ő még gitározni is tud!
- Hehe, kerítünk egy dobost, aztán már mehetünk is fellépni! Darylnél úgyis minden hétvégén tehetséges(nek vélt) fiatalok (kezdők) lépnek fel. Benevezem magunkat, mindjárt kiderül, van-e igény a muzikalitásunkra! Ismered az ürgét?
Sebastian nem unom, a filmet azonban egyre jobban, pia nélkül kínszenvedés, de hogy mindenből poént csinálunk, még nem nyafogok. Azaz nem nagyon. De inni kérek.
- Jól láttam, te, ez felbotlott egy pisztolyban? - Han Solo meg rezzenéstelen arccal néz utána. Igazi pókerarc. Van mit tanulnom tőle. De az alakításért nem irigylem. Ez a szerep totál gáz.
Sebastian egy másik színészt, és egy másik filmet emleget. Abban is énekelnek.
- A Fleet street démoni borbélyára gondolsz?- kapom fel a fejem. Ahhhh, mekkora ötlet!- Ugye, abban van, hogy pitét sütnek a halottakból? - nevetgélek. Vajon az előbb emlegetett Daryl mit használ alapanyagnak? Az ő pitéjük is fenomenális. Utánozhatatlan. Daryl, mint sorozatgyilkos... D, mint Dexter.... jaj....- Kiscsávó? Deppre gondolsz? - nem vagyok képben. Kiscsávó, kiscsávó...Gyerekre nem emlékszem. Nem baj, majd megnézzük újra!
...
Amikor a film végén a nyakamba borul, ösztönösen ölelem át. Ütögetem a hátát, mintha büfiztetném.
- Jól van, jól van, vége van már... Nyugi...
Elengedjük egymást, megint iszunk, röhögve kérdezi, kedvencem lett-e a film.
- Az. Kedvenc. - Gonosz mosoly- Nézzük meg még egyszer, légyszi!
Hátradőlök én is, talán még megy a stáblista, de eszembe sem jut kikapcsolni a programot. A plafont nézem, azon az égőket. Mintha több lenne, mint amire emlékeztem. Aztán becsukom a szemem, de amikor kinyitom, megint nem tudok számolni, mert mozognak. A seggem nem mozog, úgyhogy földrengés nem lehet.
- Ki kellene mennem... de lehet, hogy csak négykézláb fog menni...- Bennem van fél liter almalé, kb ugyanennyi szesz, a hólyagomnak is van befogadóképessége... Felállnék, de meg sem tudok mozdulni, annyira húz a fejem. Vidámpark ajándékba. Hehehe...
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Ragyogás (Sebastian és Joshua)   Szomb. Júl. 05 2014, 22:40

-Miért, még nem tudod? Szégyelld magad! - Mutatok tettetett felháborodást de belevigyorgok. - Hát bejössz neki, én ne is értem, azt hittem a szende szüzeket szereti, de úgy fest tévedtem... - Vonok vállat ártatlanul, de érezni azért mondom, mert Josht nem így jellemezném.
-Áh, belekavarodnánk az én csajom kap le téged, vagy Johanna az én csajom míg azt hiszi én vagyok... - Ráncolom az orrom, hogy ez zavaros lesz mint az iszapos víz, de nevetek.
Aztán iszunk, nevetek.
-Én csak tiszta nőkkel kezdek! - Elveszem az egyik kezét, nem tudom melyik "nőt", majd adok egy kézcsókot neki, amúgy is megesett már mikor azt hittem nő. De csak nevetek. - Állok eléééébe! - Röhögök, mintha most Josht szívattam volna meg, hogy a keze majd "megkíván". Igen, sokat ittam.
Sajnos piásan mindenféle kérdésre válaszolok, amire alapból csak diplomatikusan mosolyognék. Így csak nevetek én is és vállat vonok.
-Nem tom, szeretek csókolózni, Johannának meg tetszett a szája.. ami a tied, mérges voltam rád, megnéztem egy pasi száját csók ügyben, rohadj meg! - Nevetek, nem hazudok. Ilyenkor nem megy, remélem erre a mondatomra nem fogok emlékezni.
-Ahaaaaa, az! - Ha nem nevetnék ennyire leesne, hogy ez max szörcsögő baba lehetne mert nem sípol. De most mindegy is nekem.
-A kit? - De ismerős a neve... honnan is hallottam? Mittom én. - Nem hiszem... nincs Daryl fiúm... ismerősöm na... baszki... - Kacagok fel, össze akartam vonni, nem ment. - De én sosem léptem fel... csak úgy hülyültünk a haverokkal általában... - Mondom azért komolyabbnak szánva, de vigyorgok, lehet nem érzi ki.
-Ahaaaaa! - Röhögök. - A hőőőőős Haaaaan, ó igen! - Borulok az ölembe, kicsit az övébe is, neeee, ez a leggázabb jelenet.
-A micsudira? - Ú, ezt valóban így mondtam? Beteg. - A Tim Burton-ös film... tod'. - Nem jut eszembe a címe de nem volt ilyen hosszú. - Az, az az, tudod te! Jó srác vagy, aaaz az! - Veregetem hátba.
-Nem, az nagy csávó a csajszi nyálas kis udvarlójára... nem tom ki játssza vagy mi a neve ott... - Kuncogok.
Ráborulok, ütöget, sírás helyett röhögök.
-Teh ha én most büfögök hányni is fogok, mit csinálsz? - Kacagok míg ölelem, (mert hát mivel megölelt én is őt) de rázkódom, de hülyék vagyunk.
A még egyszer megnézésre csak megremeg az ajkam míg mosolygok.
-Annyi piát nem hoztam... oda emléktörlés kell! - Kacagok, neeee csak azt ne!
Aztán hátradőlök, kevésnek érzem a levegőt, mert forró és párás ahogy belélegzem.
Ránézek lomhán, sunyi vigyorral.
-Kikísérjelek? Tartsam? Egyéb? - Kacagok, gonoszkodom csak. - Segítsek kimenni? - Ha van egy kis szünet én tudok menni, nem szédülök csak izzik a testem. Úgy érzem magam mint egy kazán. - Tartunk egy kis pia szünetet, nem akarom hogy rosszul legyél nekem. - Mosolygok, bár némileg bazsalygós, a szesz miatt.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Ragyogás (Sebastian és Joshua)   Kedd. Júl. 08 2014, 16:25

Nevetek, amikor "felháborodik", és aztán a jelzőit hallva csaknem elpirulok. Nem tudom, szende vagyok-e ... Egyben igazat adok neki: bonyolult "páros" a miénk. Talán nem is véletlen, hogy kedveljük egymást. Mi lesz, ha még előtörnek belőlem a szerepeim?
- Hardy-féle tisztaságot kívánsz meg tőlük vagy csak fizikait? - Hát, a kezeim legalább nem szüzek. Bár leginkább csak magamhoz nyúltak.
Amikor azonban mégis kezet csókol, ráadásul azt mondja, áll elébe, hogy "megkívánjam", elnevetem magam. (Nem mintha eddig bármit is komolyan vettem volna).
- Transzvesztita Johanna és az agyban nő Sebastian... Hát miféle kapcsolat lenne a miénk?
Úgy tűnik, az ital nem csak az én nyelvemet oldja meg, Sebastian is meggondolatlanul (?) mondd ki dolgokat.
- Mentségedre írom fel, hogy nem számítottál rá, én vagyok. Szóval szép a szám?- csücsörítek felé. megdörzsölgetem. Fura mód érzékeny, mintha megduzzadt volna, vagy nem is tudom. Nekem is eszembe jut a csók. Finom a csók. Biztos szeretni fogok csókolózni.
Később a film bizonyos részein nevetünk. Külön szerencse, hogy Sebastiannal nézem, ellenkező esetben sírnék, azt hiszem, vagy sírva menekülnék, a film annyira... pocsék. Remélem, nekem sosem jut majd ilyen szerep. Inkább elásom magam!
- Daryl... Övé az étterem a Roosevelt tér mellett. Pizzák, piték, saláták... Nem ismerős? sosem jártál még ott? - Ha nem, egyszer majd elviszem oda. Én már szinte az egész menüsort végigkóstoltam.
Fel sem tűnik, hogy Sebastian hogyan "szólja el" magát, vihog, és én sem vagyok teljesen ép már fejben. Ha valami eszelősebbet mond, talán az sem tűnik fel.
- Ha nem kritikátlan a formációnk, megpróbálhatjuk. Ki tudja, melyik zenei menedzser vacsorázik éppen az étteremben, hallja meg a tehetségünket, és futtat fel minket...- álmodik a nyomor. Mintha olyan könnyen menne ez! Bár ez az álmok városa, miért is ne mernék álmodozni?
Időnként úgy röhögünk, hogy egymásba kapaszkodunk, vagy szinte egymásra esünk. Jól esik röhögni, még akkor is, ha fáj, gondolom, az ő oldala is kivan, még jó, hogy otthon bekente magát. A tüsszögés most kinyírna. Azt sem bírnám ki nevetés nélkül.
Egy másik film kerül szóba, ő a rendezőt ismeri, meg a filmcím egy darabját, én a férfi szereplő nevére emlékszem, meg halványan a sztorira. Ketten együtt jó páros vagyunk (nem először jut eszembe), kár, hogy nincs valami elmebajnokság, ahol esélyesek lennénk sereghajtónak... (kivéve, ha párban nevezhetnénk)...
- Nem emlékszem nyávogós kiscsávóra...- ráncolom a homlokomat. De most a saját nevem sem jutna eszembe, nem is csodálkozom. A film is csak véletlenül ugrott be.
(Végre) vége a filmnek, ennek örömére összeborulunk. Ugrat tovább, ugratom én is.
- Mosok. Mi lenne? - egy kis gyomortartalomtól nem változna semmi.
Az azért megnyugtat, hogy a filmet még egyszer nem tudná megnézni. Remélem, soha többé nem hozza magával, legyen a kísérő akármennyi pia. Ha már pia, eszembe jut, mennyit ittunk. Nem érzem magam rosszul. Sőt, egészen vidor vagyok, erről eszembe jut szendeségem is, és gondolkozom, melyik még az az öt név, hogy kitehessem egymagam a hét törpét. Morgó, Hapci (hehe, ez is stimmel), Kuka, Szundi, ... Ki a fene a hetedik? Míg nem tudom, be sem tudom vállalni. Mindegy.... Nekem pisálnom kell. De még felállni sem tudok!
Enyhe vidámparkos emlékérzést kaptam a pia mellé grátiszba, méghogy emléktörlés, Istenem...
- De kis készséges valaki...- rázom a fejem- Megoldom valahogy, csak figyelj!
Magam elé teszem a mutatóujjam, és megpróbálok arra koncentrálni, persze, az el akar mászni valamerre, de a másik kezemmel is megtartom a könyököm. Az ujjamra nézek, stabilnak látszik, becélzom vele a nappali ajtaját, mint legközelebbi célpontot, aztán felállok. Képzeletben felpattanok, mintha bolha csípett volna meg, a valóság azonban ehhez képest egy olcsó burleszk. Tántorgok, szabályosan, Charlie Chaplin is elleshette volna a technikámat, de aztán valahogy felállok, és el is indulok, ügyesen kikerülve az asztalt. Közel van az ajtófélfa, és megnyugtat, hogy bele kapaszkodhatok. El sem engedem egy darabig. Aztán a falat tapogatom, arra tapadok, így araszolok a fürdőszobáig. A lábam meg-megcsuklik közben, ezért ráhuppanok az ülőkére, csak úgy, nőiesen. Aztán még egyszer fel kell állnom. Rájövök, hogy a gatyám még nem toltam le. Még nem késtem el vele. Felröhögök. Milyen lett volna, ha wc-n ülve hugyálom össze magam? Égő....
Dolgom végeztével kezet mosok, és a hideg vízbe nem csak a kezem tartom bele. Alá nyomom a fejem, és hatalmasat iszok is, mert olyan szomjasnak érzem magam, hogy egy palack kevés lenne. Ez meg folyik korlátlanul. Hideg. Finom. Sosem ízlett még ennyire a csapvíz. Kiegyenesedve a tükörképembe bámulok, elröhögöm magam, milyen bamba vagyok, aztán a kézfejemmel törlöm meg a szám. Egy kéztörlővel átdörgölöm a fejem, aztán azt a szennyesbe dobom (mellé, de nem veszem észre), és visszatámolygok a szobába. Hatalmasat böfögök, éppen, ahogy beérek.
- Upsz. Bocs. Na, ez elég hosszú szünet volt.
Készen állok. Inni. Megnézni újra a filmet. Nem, mégsem, utóbbira nem leszek kész soha már.
- És akkor most? - bár én vagyok a házigazda, fogalmam sincs, Sebastian készült-e még valamivel. Én csak leülni vágyom. Bármit csinálhatunk, amit lehet ülve végezni. A lábaim nem akarnak megtartani. Nagy nehezen visszavergődöm a kanapéra.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Ragyogás (Sebastian és Joshua)   Kedd. Júl. 08 2014, 17:05

-Hardy? Az milyen? Most elég a fizikai. - Azt a részét értem.
Szerencsére nevet, nem vett komolyan, még csak az kéne, ott lenne kínos minden.
-Hollywoodi! - Vágom rá, szerintem bulvárbotrány lennénk.
-Há' nem. - Vágom rá, miért is jutott volna eszembe? Én sosem öltöznék be nőnek, főleg nem ilyen durván mint Josh. - Na menj a fenébe! - Forgatok szemet, hogy dörzsölgeti meg csücsörít, de rohadék! - Le foglak kapni, már csak dacból is! - Fenyegetem meg, de van valami elszántság a szememben a piától, gondolja meg mit válaszol! Szerintem neki lenne kínos. Mert tényleg lekapom... tuti meg merem csinálni. Ittam. Bár erősebb nálam, de lehet meglepődik. Valami csak lenne, ha mást nem nem piszkálna. Szóval ne tévessze meg a szesztől átszellemült vigyorom.
-Lehet jártam, nem tudom. De nem szeretem a pizzát, ritkán járok Pizzázóba. - Mondom vállat vonva.
-Ó, édes álom, mindig is rocksztár akartam lenni! - Nevetek fel. Nem, nem akartam, de olyan jól hangzott!
Aztán jön szóba a Sweeney Todd, bár én a címre nagyon nem emlékszem.
-De jó neked öregem... - Komolyan irigylem.
-Óh, de lazán veszed! - Kacagok, kedvemre van, én is így szoktam hozzáállni, legalábbis Henry betegsége óta biztosan. Előtte nem is emlékszem.
Röhögök, kigyulladok, de alapjáraton jobb nem is lehetne a kedvem, főleg hogy nem bír felállni szerencsétlen Josh, ezen is csak nevetek. Pedig ha józan lennék hogy szétaggódnám a fejem! Lehet Henryvel is piálnom kéne rögtön nem mennek az agyára!
Nézem ahogy kicsámpázik, egyszer adtunk pezsgőt a mellettünk lebzselő kóbor macskának, na az tántorgott így! Kuncogok, beharapom az ajkam, úgy lesem, hogy hogy jut el. Persze ha nem ment volna úgy is odamegyek, menni még tudok. De én kicsit edzettebb vagyok mint ő.
(Dehülyevagy xDDD *sírva röhög*)
Türelmesen várok, lehunyt szemmel, vigyorogva milyen fejeket vágott film közben. Megérte újra végigszenvedni ezt a sz.rt. Aztán hallom hogy büfög, felnevetek.
-Sebaj, még fenn vagyok! - Nevetek, nem aludtam el, de valahogy most nem is menne még.
-Most? Mi más? Szex. - Mondom annyira természetesen, mintha mi sem lenne természetesebb, a fejem is komoly. - Pia után mindig ez van. Nem tudtad? Teljesen ellazulsz, fájni sem fog. - Nézek rá, hogy hát ez kérdés? De csak pár másodpercig bírom, aztán elkezdek röhögni, eldőlök a kanapén. Segítek neki leülni, de még nevetek, feltornásztam magam ülésbe.
-Ehm... nem tom. én csak eddig tudtam... De most nem iszol egy darabig, elég lesz! Olyan voltál mint egy kígyó! Siklottál így ni! - Mutatom a kezemmel a kígyó mozgását, hogy legalább annyira kilengett, nem volt benne egyenes, vigyorgok.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Ragyogás (Sebastian és Joshua)   Csüt. Júl. 10 2014, 21:57

- Hardy regényére gondolok, az "Egy tiszta nő"-re. -Ha már a kezeim nők (és egyáltalán nem mondhatom róluk, hogy szüzek!), legalább tudjam, megelégszik-e a fizikai tisztaságukkal. Elröhögcsélünk egymáson, magunkon, a kimondott és a ki nem mondott poénokon.
- Írjuk meg!- mondom felhevülten. Újabb jövőké: Sebastian és én, mielőtt vagy miután becsődöl az alternatív rock-bandánk, közösen írunk forgatókönyvet a bennünk élő "másikról" és azok kiapadhatatlan szerelmi életéről. Óriási sztori. Nem rosszabb, mint amit megnézetett velem!
Valahogy kicsúsziok a száján, hogy szívesen csókolt volna meg, nekem sem kell több, hogy oltogassam, és amikor rohadéknak nevez, még nevetve ráteszek egy lapáttal:
- Ugyan, Sebastian. Hát már rájöttem, hogy nem a külső(m) számít... - Most is milyen elszántan csillog a szeme! Huhuhuhú! Eskü, jobban hat rám, mint Heily... Jaaaaaj....
- Te vagy az első ember, az ismerőseim közül, aki nem szereti a pizzát! Mi bajod vele? Daryléknél nagyon jó! Nem csak paradicsomszószos alappal lehet kapni, hanem tejfölösen is, kismillió féle van, még a kedvenceidet is összeválogathatod, kérheted vékonyan, vastagon...- élő reklám vagyok. Én imádom a pizzát; eszembe sem jut, hogy mi lehet a gond.
Aközben és az után, hogy megnézzük a "filmet", szóba kerül másik is. (Mint musical). Ezen is eltársalgunk egy sort. Fejben már megint listázok, mit kell majd beszerezni, megnézni... Aztán eljön az ürítés ideje. Mint kiderül, nem is olyan könnyű megtenni azt a néhány métert, kb tízszer annyi ideig tart, mint egyébként szokott, és az állással is meggyűlik a bajom. Mielőtt félre pisilnék, inkább ülve végzem a dolgom, és ez nagyon viccesnek tűnik.
Sikerrel járok, még a pofám is megmosom a csap alatt, aztán visszatántorgok a szobába. Sebastian még nem alszik. Bár az, hogy hosszú ideig voltam kint, csak arra való utalás, hogy részemről folytathatjuk a piálást, ő úgy érti (talán), nem unta magát halálra. Amikor viszont rákérdezek, mit is szeretne csinálni, meglepő választ kapok. (Holt komolyan beszél, először be is szopom)
- Hát, izé... - kezdenék bele, finoman hogyan is mondhatnám meg neki, hogy nem vele akarom elveszíteni a szüzességem bár az ajánlata nagyon kedves és..., amikor elröhögi magát. Erre reagálni kell, saját magamat se kímélve. Kapóra jön, hogy a kígyót emlegeti. (Úgy le vagyok lassulva, mint állat, még leülni is ő segít! - Na ja. A kígyó. Sorry, még nem elég síkos!- Vagy most nem arról beszél? Valahol lemaradtam.
Mindegy. Ledöntöm a fejem a kanapé háttámlájára, és lejjebb csúszom, ellazulva. Jó mélyen sóhajtom ki a levegőt. Kicsit mintha összevertek volna, zsibbadok, de egyáltalán nem rossza az érzés.
- Jaj, ne már... Abból a másikból is adj! - Nyöszörgöm, de arról fogalmam sincs, hogyan innám meg, amikor már a kezem is erőfeszítés megemelni. Vicces. Hát, ez nagyon jó. Ugye, nem kell mennem dolgozni?
- Milyen nap van ma??? -És melyik hónap, melyik év? Szerencsére, ismerős a környezet. Itthon vagyok...
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Ragyogás (Sebastian és Joshua)   Csüt. Júl. 10 2014, 23:18

-Hmmm... nem dereng... - Most vagy a pia vagy nem olvastam. Vagy mindkettő.
-Úúúú, amennyire jól írok, lesz ilyen mint ez! - Bökök a fejemmel a laptopra, hát én meg az írás! Haha...
-Te idefigyelj... - hajolok közel, alattomos vigyorral, szánt szándékkal közelebb mint illik. - Te nem vagy tisztában a szavaim súlyával... - Szalad fel a szemöldököm, nem akarom lekapni, de hátha beijed. De szép lenne, tudnám én is oltogatni, ittasan amúgy is túl közvetlen vagyok, engem nem frusztrál ha ennyire közel van. Igazából közelinek sem érzem ilyenkor mert nem érünk egymáshoz... Ezért sem kéne inni, még a végén nem mosok le magamról bizonyos félreérthető dolgokat... khm.
-Hú... Kedvenc hely? Oda viszlek szülinapi zsúrt tartani neked öregem... - Vigyorgok rá cukkolva. - Nehéz megmondani, nem ízlik. - Mondok csak ennyit, mit számít? Csak vigyorgok milyen lelkes. Rendelni kéne neki pizzát, de annyi kaja van hogy... lassan egyetemi menza lehetünk.
Beszélgetünk, de csak kimegy a mosdóba, mikor visszaér megheccelem. Ez a fej! Anyáááám, bevette, úú de röhögök.
-Még csak nemet sem mondtál, teeeeee, ahahah! - Röhögök, most én akarom cukkolni.
-Mi van? - Röhögök, mi az hogy nem síkos? Ez teljesen részeg, nagyon jó! Én is... az is jó! - Hát... ha akarod lehet síkos, megoldható! - Kacagok, biztos van síkosítója. Vagy nem, kezdem én is elveszteni a fonalat. De lehet csak le kéne öntenem valami sütő olajjal... haha.
-A-a... kell valami legközelebbre is te... Lehet jobb lenne ha ágyba tennélek... még a végén itt alszol el nekem... - Vigyorgok, hát gyanúsan elkényelmesedett a srác, hányni nem készül, lehet bealszik. Ejj, nem lenne jó.
-Péntek. - Mondok valamit, asszem péntek van. Jah, vagy nem? De... - Me'? - Kuncogok.
-Na gyere haver... a műsor véget ért, köszönjük hogy pusztította velünk a whiskyt, ami annyi embert tönkre tett volna, nemes önfeláldozása nem marad hálátlan, holnap ingyen fejfájás és gyomorégés a jutalom! Ha szerencsés, megnyerheti hányinger akciónkat is! - Árasztom magamból a baromságot és ha hagyja, akkor miután felálltam (én sem teljesen pöpec fixen, de elnézhetően imbolyogva) akkor nyúlok érte, hogy jöjjön, megyünk kényelmességi faktort váltani.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Ragyogás (Sebastian és Joshua)   Szomb. Júl. 12 2014, 00:18

Hardy regénye -bár szeretem- nem olyan fontos, hogy arra pazaroljam a drága időnket. Ha eddig nem olvasta, majd elolvassa valamikor, kölcsön adom neki, vagy mit tudom én, csak meg kell keresni az emeleten, a többi könyv között. Csak legyintek, hogy mindegy, szót sem érdemel. Pedig jó az a könyv!
Ha legalább ilyen jól ír? Kattog a fejem, most nem értem. Ironizál? A film pocsék. Olyan szar, hogy csak azért jó, mert mi kommentáljuk. Szóval, csak ne húzza le magát, mert kinyúvasztom... Elröhögcsélek vele, a nevetés jó, nevetni jó. Fáj az oldalam tőle. Akkor is. Hahahaha.
Amikor a csókkal húzzuk egymást, Sebastian közel hajol. Egy pillanatra bent reked a levegőm, félő, hogy igaz, amit mond, de a szeme olyan huncut, olyan vidám, nem lehet igaz, amit sejtet, és ellazáskodom. Nekem mindegy, én már tőle be nem ijedek, aludtunk már egy ágyban, ha tényleg le akarna kapni, hát egészségére. A számnak biztos tetszene a szája, hehehe... Legalább kiderül, mi különbség van egy férfi és egy nő csókja között... Mindig tanul az ember valamit, csak nyitottnak kell lennie!
- Szülinapi zsúrt? Hát tudod, mikor születtem? - Szerintem nem mondtam neki. Bár a fene sem emlékszik. Jelenleg én se. Olyan régen volt! hehehe... És hogy jön ide a kedvenc helye? Ja, mert én Daryl pizzázójáról áradoztam. Jaj, túlzásba vittem? Lehet, pizzásfiú leszek. Hátha nekem is felviszi az Isten a dolgom... Picit megráncolom a homlokom, amikor azt mondja, nem szereti a pizzát, (hát ki az, aki nem szereti?), de hát istenem, ízlések és pofonok. Ha nem szereti, ne egye. Kap salátát, ha oda megyünk. Vagy pitét. Húsosat. Mondjuk, abból a pacákból, aki miatt a sérüléseit szerezte.
...
Miután kimentem üríteni, folytatódik az őrület. Azzal húz, hogy szexelni fogunk. Eléggé könnyedén kezelem, bár őszintén megmondom, ezzel várhatnánk egy kicsit. Úgy lenne normális, ha egy nővel veszteném el a szüzességem, nem? Bár most nincs nő a közelben. A szüzességem meg jó lenne már elveszíteni.
Mire végig érek a gondolatmenetemnek, elneveti magát, és rám olvassa ráadásnak, hogy nem tiltakoztam. Na persze, hogy tovább cukkoljon? Különben sem tudnék tiltakozni. Túl.. gyenge vagyok... bármit is csinálni. Magamnak se menne. Szerintem ő se menne velem sokra. Megrántom a vállam, mintha szándékos lett volna. Ez így jobb poén, mintha magyarázkodni kezdek. Vicces.
- Nem, nem akarom Vazelint - Ismerem a viccet az oroszról. Hagyjon már lógva, lassan azt sem tudom, mit beszélek!
Leülök mellé a kanapéra, szétterülök rajta, mint valami zsírcsepp. Inni kérek, és ő gonoszkodik.
- Kérek. Nem kell sok, csak egy kicsi. Hogy tudjam, ennyi pia után milyen az íze. Először ugyanis szörnyű volt- mondom neki őszintén, de egyáltalán nem folyamatosan. Bár én annak hallom magam, a nyelvem eléggé zsibbadt ahhoz, hogy tudjam, nem egészen úgy van, ahogy szeretném.
- Nem. vagyok. álmos!- mondom neki felháborodva, és felemelem a mutató ujjam, megfenyegetés céljából, de erőtlenül hullik vissza az ölembe. - Ne dugjál sehova, sehogyan. Se be, se meg...- hogy ez hogy jutott eszembe?
Aludni? Miért akarja, hogy aludjak? Dolgozni kell holnap? Ma? Milyen nap lesz/van? Jesszus, én sem tudom. Nem megyek! Nem akarok! Úgyis színész leszek, vagy komikus, vagy rockzenész, vagy író, vagy pizzásfiú. Fene abba az újsághordásba. Korán kell kelni. Nem maradhatok fent este, pedig Sebastian, a legjobb barátom csak este ér rá. Nem akarok postás lenni!
- Ne is törődj vele!- legyintek. -Felmondok vagy kirúgnak, nem mindegy?
Valószínűleg nem nagyon tetszik neki a válaszom, mert nem inni ad (vagy csak egy kicsit), hanem felkanalaz a kanapéról. Látom ám, hogy imbolyog, el is mosolyintom magam.
- Csak nem táncba akarsz vinni, nagyfiú? - mosolygok rá, és engedem, hogy segítsen. Én is bele kapaszkodom.
Rongy a lábam. Folyik alólam, már biztosan nem tudnék kimenni egyedül, lehetséges, az volt az utolsó pillanatok egyike. Így nem aláztam meg magam annyira....
- Drága barátom- mondom, és egy kicsit eltolom magamtól, hogy jobban láthassam; mintha túl sokan lennének hirtelen, ráadásul fogócskát játszanak...- Szeretlek ám, tudod?
Nagyapám, ha netán többet ivott az elégnél, mindig érzelgőssé vált. mamával néha összenevettünk rajta, de igazából nagyon aranyos volt, mert amúgy meg nem volt híve az ilyesminek. Állítólag egyszer a mama a szemére vetette, hogy sosem mondja neki, szereti. A papa erre azt válaszolta: "Egyszer már mondtam. Ha változik valami, mondani fogom."
Ha lehet örökölni az erre való hajlamot, hát így jártam. Valóban szeretem Sebastiant, mondhatni, az első naptól kezdve, és mindig egyre jobban. Az első igazi barátom. Talán ez fontosabb is egy fiú életében, mint egy lány.
Bedülöngélünk a hálóba. Úgy vonz az ágyam, mintha hetek óta nem aludtam volna. Áldom az eszem, hogy kora este lefürödtem, szégyenkezni nincs okom. A fogmosás viszont... Jaj, nem lenne erőm most vissza menni, megcsinálni...
- Óoóoó...- nyögöm- ha odaadom a protkóm, megsuvi... sivu... suvickolod? - bakker, még mindig van erőm hülyéskedni. Hát mit művel velem ez az ember?
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Ragyogás (Sebastian és Joshua)   Szomb. Júl. 12 2014, 00:48

Ha nem olyan fontos olvasmány akkor vállat vonok, most nem vagyok szalonképes irodalmi témákban. Vagy csak ne akarja hallani, mert bizony képes vagyok áradozva beszélni a költészetről vagy a festészetről és utólag belegondolva ezekbe kissé kínos.
Nem reagál, komolyan, immunis. Vagy meleg. De nem az, szóval csak megszokott hogy közel vagyok vagy mittom én. Lemondóan sóhajtok, igaz az ajkaira, de szerinte gondolkodom ezen? Megcsóválom a fejem amiből valami groteszk piszézés lesz mert így össze-összeér az orrunk.
-Kész vagyok tőled komolyan... Még csak meg sem rezzensz... - Hajolok vissza és duzzogva felfújom a hajam ami az arcomba rakoncátlankodott. Pedig úgy bírom ha zavarba jön, de hát úgy fest edzett, tuti annyit csókolózik lányokkal hogy fel sem veszi ha közel vannak az arcához. Mázlista! Na jó, szóval felsültem, nagyon nagyon, csöndben meghúzom magam ezentúl a csók és a csaj témával, azt hiszem. Inkább mással heccelem.
-Nem, de addigra kiderítem! - Vigyorgok rá. - Ha kell míg alszol kinézem a személyidből! - Öltöm ki kicsit a nyelvem, hogy hát ha akarom nem marad titok és lebukik hogy tizenhat! Vagy negyvenkettő... húha!
(Elképzelem hogy Phoenixes-Lios pitét kapok xD Édes kettesben a pitémben, de romantikus, Lio egy életre elrontaná a gyomrom ezért XD)
Szegény, nagyon nincs már a helyzet magaslatán mikor visszajön a mosdóból, csak megvonja nekem a vállát, mint ütős visszaszólás, de nem baj. Az én fejem is zsibog lassan.
-Nem is értelek... - Röhögöm, nekem nem jut eszembe a vicc így se, de azért megértem így hogy nem vágyik a dologra.
-Hah... borzalmas vagy, ugye tudod? - Vigyorgok, én sem vagyok egy vágtató ló beszédben, de azért összeszedettebb, mint új barátom.
-Aham, én meg a pápa vagyok, gyermekem, ámen! - Röhögök fel, pedig ez sz.r vicc. De hát... ilyenkor már az is vicces hogy reccs, sőt. De nem hagyom, jöjjön már, hát látom hogy alig mozog már, mint valami kiszáradt hal.
-Nem nem mindegy... de elvileg holnap nem dolgozol Josh... Tudod... vagy füllentettél te kis pimasz? - Kuncogok, dorgáló akarna lenni a hangom, hát... valami olyasmi lesz, mert belekuncogok.
Inkább felnyalábolom, pia már nem kell neki bármily gyönyörűségesen is kérte.
-Áh, tüzes tangóba bébi! Nem hallod a zene ritmusát? - Kacagok, ölelem, el ne ejtsem, akkor sírni fogok nem nevetni. - Gyere gyere... nincs gáz. - Érzem hogy de, de megoldom. Kevésbé fog fájni mindene, vagy csak a feje, ha az ágyban ébred.
Eltol kissé, míg tartom és húzom, noszogatom a hálóba, ránézek és melegen elmosolyodom.
-Én is téged te lökött... - Kuncogok, bolond. Szerelmet ne valljon, mert fájna elutasítani. Megkedveltem, de ez nem újdonság.
De csak odaérünk a kilométeres távolságban lévő - legalábbis ottaninak tűnő - franciaágyhoz, erre motyog valamit. Nevetek.
-Hogyne, de a vizet amiben... haha... tárolod megittam. Upszi... - Kacagok, fúj. Inkább eldöntöm, kicsit ráesek, hajj. De lekászálódom, fogom a fejem, úha. Nekem is le kéne dőlni, mindjárt...
-Na levetkőztetlek és audhatsz is... aludhatsz. nah... De ha félreérted megverlek... - Kuncogok és ha ő nem akkor én veszem le róla a nadrágot, félek neki nem menne. Aztán a pólót is, áldom az eszem hogy én már átöltöztem. El is kezdek mellé bemászni, de igazából nem jutok messzire, mellette elnyúlok, mint valami jóllakott macska.
-Basszus... elzsibb...badtam... - Nyögöm, úh... beütött nekem is a szesz, baromi melegem van és el is álmosodtam. Fárasztó volt Josht idehozni... asszem... vagy mi.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Ragyogás (Sebastian és Joshua)   Szer. Júl. 23 2014, 23:04

Egészen bizonyos: Sebastian a legjobb fej az egész világon. Nem csak az elfogyasztott ital mennyisége növeli nagyságát a szememben, hanem ahogy a dolgaimra reagál. Bár némelyik abból adódik, hogy le vagyok lassulva, azt hiszi, poénkodom, és megnevettet, hogy megsértődik (vagy legalábbis eljátssza), hogy nem tud kibillenteni az egyensúlyomból. Szerintem, ha levágna egy teljes sztriptízt, azt is komoly fejjel tudnám végig nézni. Csak holnap reggel kezdenék nevetni.
- Hát, ha ilyen ügyes vagy, nem is árulom el...- öltöm rá vissza a nyelvem, ez nagyon egyszerű és gyerekes szokás, még gondolkodni sem kell hozzá. A születésnapom lett a téma.
- A tiéd mikor van?- én nem vagyok nagy kriminalista; lehet, az is gondot okozna, hogy belenyúljak a táskájába. Inkább megkérdezem, hátha nem is kell titkos ügynököt játszanom. Hisz nem vagyok James, nem vagyok Bond!
A mosdóba még ki tudok menni egyedül; legalább akkora mutatvány, mint megfejteni a gordiuszi csomót, csak másképpen; de én nagyon büszke vagyok, hogy száraz nadrággal megúszom, és egyben (épségben) visszatérek a szobába. Sebastian tovább nyúzza az agyamat, én egyre kevésbé fogom az adást, de az istenért be nem vallanám, hogy eltompított a pia, és hulla álmosnak érzem magam. Pedig aludtam napközben! Hé, ez nem ér!
Igyekszem komolyan nézni rá, nem hülyültem ám, amikor azt mondtam, nem vagyok álmos, csak éppen a testem nem akar engedelmeskedni az akaratomnak. A szemem se. a szemhéjam se. Mintha mázsás súlyok lennének rárakva, úgy húzza valami lefelé; Tom és Jerry rajzfilmekből vett poén, de eszembe jut, hogy fogpiszkálóval támasztom ki őket.
- Oldozz fel, mert vétkeztem- nevetek fel. Ha már ő a pápa, és házhoz jött, illene megvallani a bűneimet is. Vannak olyanjaim? Buja gondolataim vannak Elenoreval kapcsolatban; szeretném újra érinteni, már nem csak a kezét, jaj...
- Tényleg?- én már azt sem tudom, milyen nap van. De ha Sebastian azt mondja, hogy azt mondtam, biztos igaz. Józanul még nem beszéltem hülyeségeket. Többnyire. Viszont akkor van állásom, juppíííí!
Hiába kérek inni, Sebastian megtagadja tőlem, nem engedi, hogy elmerüljek a soknövényes ital rejtelmeiben, pedig azt mondta, ittasan az is éppen olyan finom lett volna, mint az a másik. Na, sebaj, majd legközelebb.
Innom nem ad, ellenben felkanalaz a kanapéról, úgy nézünk ki, mintha romantikus táncba akarnánk kezdeni, ugratom is vele, ő meg a tangóval jön, gondolkodnom kell, hogyan is vannak a lépések, de ez most nem megy.
- A ritmus megvan, itt dobol a fülemben, kicsit hangos is, nem vennéd vissza a hangerőt? - félek, nem tudok sokáig állva maradni, a lábam nagyon gyenge, szikrafoltok ugrálnak a szemem előtt. Hehe, azért vannak vicces dolgok is! Sebastian közelsége elérzékenyít, bírom a srácot, ó, de még mennyire, nem is tudom magamban tartani, kimondom, ami a szívemen csücsül egy ideje. Vallomásomon kuncog egy kicsit, de viszonozza, bólintok rá, hogy ez így rendben van, és nekem ennyi elég is.
Az ágy felé vonszol. Próbálok segíteni, nem tudom, mennyire tűnik ez annak, inkább akadályozom, tekintve, hogy időnként összeakad a lábam, lábunk, így szinte beesünk az ágyba.
- Egészségedre. Legalább jó volt?- amikor rákontráz a viccemre a protkómmal. Hehe. Haláli az ipse. Imádom.- Az még a nagyapámé lehetett, kb. 7 éve veszítette el, az enyémet naponta cserélem.
Nyöszörgök, amikor azt mondja, levetkőztet, valamelyest segítek is neki, de azért nélküle biztos nem menne ilyen jól. Felülni sem tudnék. Inkább lekínlódjuk rólam a pólót, és nem érdekel, hogy hova esik, ágyra-e vagy a padlóra, egy szál alsóban fekszem a hűvös ágyban, és magamra húzom a takarót. Már csak fél füllel hallom Sebastiant, aki akadozva közli, hogy ... hulla, mint én. A szót, amit kimondott, meg sem tudnám ismételni.
Érzékelem, hogy mellém mászik, azt is hallom, ahogy elnyújtottan felsóhajt. Szeretnék valami szépet mondani neki, akármit, de már csak érthetetlen nyöszörgés hagyja el a számat, az elmémben ennek mély értelme van, hangzatos frázis, majdhogynem szónoki, megpecsételve a mai nap szépségét..., aztán az oldalamra gördülök, a hasamhoz húzom a térdeimet, a kezem Sebastiant érinti, és ebben a pillanatban el is nyom az álom. Minden a helyén van.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Ragyogás (Sebastian és Joshua)   Szer. Júl. 23 2014, 23:52

-Háh! Ügyes vagyok, figyeld meg! - Na jó, tényleg ki kell néznem de majd reggel, ha meg is jegyzem, most félek mindent felcserélnék és valamikor nagyon máskor köszönteném fel. A nyelvöltésre nyelvöltéssel válaszolok, roppant kreatív, de ha már ő így és is így.
-November hat. Odébb van édesem, addig megtanulhatsz tortát sütni, a francia csokisat szeretem! - Nevetek, amilyen lökött tényleg kapok tőle egy francia csokis tortát aznap... de amilyen sokat ivott, lehet nem fog emlékezni így teljes nyugalommal soroltam a fontos tudnivalókat.
(az egy jó szám XD)
-Azt látom te mocskos kis pernahajder, gyóndd meg bűneid! - Kuncogom, közben próbálom vinni. Sózsák Joshuára keresztelem, komolyan.
-Jah. - Mondom annyira magabiztosan, amennyire a pia engedi röhögés nélkül. Így csak vigyorgok. Holnap nincs melója remélem. De tuti nincs, ennyire ő sem lehet lüke.
-Mit tekerjek rajtad hogy tompuljon a vad zene? - Fogom az orrot és két ujjal ráfogok, nevetek, de aztán viszem aludni.
Vééégre célnál vagyunk, apró simítások kellenek, de röhögtet, nehéz belekezdeni.
-Nem... a csókod édesebb lenne, azt hittem ez kárpótol de nem. Szerintem a szád... a szád nem ilyen poshadt víz ízű! - Kacagok, fúúúúj, hát tuti jobb íze lenne Josh alkoholba áztatott szájának még reggel is mint a protkóvíznek...
-Éreztem, áporodott íze volt, éreztem benne valami ötven éves szivar bukét... - Tuti nem szivarozott a nagyapja, de hát ez csak hülyülés.
Na de vetkőztetem, muszáj, rohadt kényelmetlen ruhában aludni. Én már csak tudom...
Épp időben végzek, terülök el, valamit nyammog nekem urbunti nyelven, mert nem értem. Mindegy is, már szuszog, basszus... este tuti átölelgetem. Túl közel van... így járt, mert engem is elnyom az álom, csak éjszaka, vagy inkább hajnalban kucorodom hozzá, mert fázom. Elfelejtettem betakarózni, de annyi eszem nincs félálomba hogy kikotorjam magam alól, Josh ellenben ontja a hőt, imádom ezért is. Szóval kap egy bújós barátot, lesz kit letagadnia ezentúl...

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Ragyogás (Sebastian és Joshua)   Csüt. Júl. 24 2014, 00:57

Kissé ittasan beszéljük meg Sebastian szülinapját, nov. 6., memorizálom, 11. 06., és megjegyzem a kettest, mint kulcsszámot, merthogy két hónappal később, mint én, de nem huszonhat, csak hat, és itt megint egy kettes a különbség. Ez most vili, de holnap is az lesz-e? Hehehe, ez itt a jó (nagy) kérdés. Francia csokis süti, mint kettes számú információ. Fingom nincs, milyen az, még csak nem is hallottam róla, hogy van ilyen süti a világon. Mi van, hogy én süssem? Süssön, akinek hét anyja volt... Vagy ez Johannának szólt? Olyan házitündérnek nézett ki? Mik derülnek itt ki... És mire fogok emlékezni holnap?
- Párna..., pernahajder...- kuncogom -Mindig az ággyal van probléma, atyám -mondom, egész összefüggően, aztán bánatos szemeim Sebastianra vetem. - Túl sokat képzelek oda...
Bár nem gyónok részletesen, legalábbis nem hangosan, kicsit ellágyulok, hiszen Elee mindig összezavarja az elmém. Ideje lesz felhívni, adni egy esélyt, hogy kiderüljön, az az este csak véletlen volt-e vagy varázslat, vagy tényleg létezik ez elemi kémia két ember között. Meg akarom tudni.
Közben Sebastiannal "tangózunk" a háló felé, le nem szokva bevett szokásunkról, hogy nevettessük egymást. Nem tudom, könnyebb-e így a dolga, még az orromat is megcsavarná közben, de ha szerinte az a volume, hát hagyom neki. Nem csavarja elég erősen, a dobolás a fülemben nem lesz halkabb, de nem nyafogok.
Elterülünk a célállomásnál, és még mindig van erőm humorizálni; legalábbis számomra humoros nagyapám fogsorvize, Sebastian meg a csókomról beszél. Lemaradtam valamiről, az is megvolt? Levetkőztet és ágyba dug, majd mellém fekszik ő is. Valamit motyogok még neki, de szerintem én sem tudom, mit. Messziről jut el hozzám a hangja, de reagálni már nem tudok rá, valami nagyapáról...
Később (hogy mennyivel, nem tudom, nem is érdekel), fészkelődöm egy kicsit. Egy test feszül az enyémnek (nem kellemetlenül), én pedig ösztönösen húzom rá a takarót, bújok hozzá közelebb, marad kezem a derekán. Álmodom. Belemosolygok a hajába, mélyen beszívom az illatát. Ilyen intenzív álmom még sosem volt, bár ez közel sem olyan erotikus, mint az ezt megelőzőek. Nincs bennem szorongás és félelem, egyensúlyban és békében vagyok magammal, és emiatt jobban alszom, mint valaha.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Ragyogás (Sebastian és Joshua)   Csüt. Júl. 24 2014, 01:30

-Látom fiam... nagy kujon vagy! - Kuncogok, de lökött! Aztán bánatosan rám néz, jaj, megesik rajta a szívem. Így olyan mint valami csóró ázott blöki. - Ne csak fantáziálj Josh, tedd meg ami a fejedben van! - Gondolom nem én vagyok benne, szóval bátran osztom a tanácsaim.
Teljesen készek vagyunk, Josh vicces részegen, "megtartjuk". Érdemes lesz kocsmázni is vele, szétröhögjük az agyunk. Bár ez pia nélkül is megvan, most meg szenvedek vele hogy ágyba kerüljön, ettől megkímélném magam. HmmHmm... még átgondolom, mert hasogat a fejem és olyan mintha egy nap lenne bennem, ami szétéget. De b.szott meleg van már elnézést. El is terülök mellette. Persze hajnalra ez elmúlik és barátom testi melegségére szorulok. De baromi rendes, megosztja velem a takarót, hálásan kucorgok jobban mellé, átkarol, hát én is őt, érzem hogy csikiz a haja. De túl fáradt vagyok akár reagálni is, igazából fel sem fogom, mert félálomban vagyok. Reggel nem is fogok emlékezni rá, azt hiszem.
Már délelőtt van, mikor arra eszmélek hogy hasogat a fejem. Csukott szemmel nyögök, mivel ölelnek fészkelem a fejem a fény elől a másik nyakába. Milyen... férfias illata van. Henry? Nem, ő mást használ... azt megismerem bármikor. Kicsit kell csak agyalnom, rájövök Joshua mellett alszom, egy takaró alatt, az ő mellkasához kucorogtam. Kis feleszmélés, rajtam van gatya, oké. Erősebben kell gondolkodnom, mintha én fektettem volna le, vagy csak akartam? Az este vége homályosabb. Egy biztos, az ő szőkés barna fürtjeivel ébredtem az ujjaim között ahogy átölelem, bár nem riaszt a gondolat annyira mint riaszthatna. Nem bírom kihagyni, ha nekem homály az este, lehet neki is.
-Jooosh... Josh, ébresztő! - Mondom kellemes ébresztegető hangon a nyakába, közel a füléhez, elkezdem cirógatni a hátát, de hogy ne röhögjek ráharapok a számra.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Ragyogás (Sebastian és Joshua)   Csüt. Júl. 24 2014, 02:54

- Elkelne egy szemüveg...- nagyon rosszul látja. Lehetséges, hogy ennyire nem látszik (illetve nem jött rá), milyen gáz a helyzetem? Egyáltalán, az? A középiskolában nem voltam annyira jóban a srácokkal, hogy ilyesmiről beszélgessünk, így abban a kellemes helyzetben voltam, hogy bármit feltételezhettek rólam, minden igaz lehetett rólam, hiszen biztosat senki sem tudott.
Nem vagyok szent, időnként önkielégítek, a szexuális kiegyensúlyozottság éppen olyan fontos és elemi szükséglet, mint az ivás vagy az alvás. De ezen nem ér részegen gondolkodni. Nem is tudok. Megtenni?! Mintha olyan egyszerű lenne! Persze, Sebastiannak sem kell minden titkomat tudnia, fő, hogy határozottnak mutassam magam, ő mondta, ezért csak bólintok.
- Rendben, atyám- és nevetek. Felhatalmazást kaptam, hogy szexeljek. Ez milyen vicces!
Betámolygunk a szobába, és hamarosan álomba is merülünk, el nem halasztva a jó éjt puszit helyettesítő hülyéskedést. Aztán hajnal magasságában (vagy ki tudja, mikor), közelebbi kapcsolatba kerülünk. Szó szerint egy takaró alá. Mert nem érdekel, ő miért nem húzta magára a sajátját, hozzám bújt, és a bőre hűvös volt, én meg ösztönösen öleltem magamhoz.
Amikor ébresztget, a nyakam hajlatában van a feje, a hátamon cirkál a keze, az enyém az ő dereka körül. Fel sem fogom először, hogy Sebastian az, annyira szépet álmodtam Eleevel. A helyzet azonban, hogy helyette a barátomat ölelem át, nem riaszt meg. Nem számítottam rá, hogy a karjaimban köt ki, de nem tartom valószínűnek, hogy ennél több történt volna.
Forró vagyok, mint egy kazán, ég a gyomrom, és hasogat a fejem, de az szinte azonnal tudatosul, hogy rajtam van gatya, Sebastianon pedig nem csak az. Hunyorgok egy párat, homlokcsókot adok a barátomnak, és nem törődve az enyhe émelygéssel, máris jókedvűen indítom a reggelt. (Egyáltalán, reggel van? Túl sok a fény!)
- Micsoda éjszaka volt...- mondom nehézkesen, kissé nyújtottan, mintha pontosan emlékeznék minden részletre.
Nagyon száraz a szám, vízért sikít az egész testem, nem csak kívül, belül is. Szomjas vagyok. Próbálom felidézni, hogyan kerültem ágyba. Segítséggel, az biztos. Különben lenne rajtam pizsama. Tuti, hogy nem az éjjel vettem le.


A hozzászólást Joshua McBridge összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Júl. 24 2014, 03:34-kor.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Ragyogás (Sebastian és Joshua)   Csüt. Júl. 24 2014, 03:28

-Gondolod azzal jobban bejönnél a csajoknak? Hmm, lehet... - Vonok vállat, nem értem mire mondja, de mivel eddig óla beszéltünk, hozzá kötöm. Nem gondolom továbbra sem hogy szűz vagy reménytelen, átlagosnak látszik e téren. Ami nem rossz értelmű persze. Szóval csak mosolygok rá, mit sem sejtve mi jár a részeges kobakjában.
-Helyes fiam! Az elfojtott vágyak egészségtelenek, frusztrációt okoznak! - Mondom az okosságaim, egy újságban olvatam. Bár lehet brit tudósok mondták ezt az elemi tényt, de nah. Én vagyok a Pápa most!
Aztán este csak megkörnyékezem, a Cápa zenéje kéne aláfestőnek, hogy hozzábújok, pedig én figyelmeztettem! Nem hitte el a naiv bitang, vessen magára! Mert hát végre nem fázom, van aki ölel és viszont ölelhetek, az én álmom szép.
Ébresztgetem, de elröhögöm magam a válaszára, meg a homlok csókra. Hülyébb mint én!
-Jah... teh... hogy vagy? Milyen az első másnaposság Joshi fiú? - Kuncogok, ú, fáradt vagyok. Pedig ha van kivel így aludni pihentetőbb az alvás, de úgy fest sok volt a szesz, kevés a kaja és a mélyalvós óra. Nyújtózok is a karjaiban, mint valami macska, de elmacskásodva ébredtem. Kissé nyöszörögva fekszem vissza, már nem cirógatom csak ölelem, már mit számít ugye alapon. Legalább merevedésem nincs, akkor lehet kínosabb lenne.
-Csináljak reggelit? - Szerintem én vagyok jobban kettőnk közül.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Ragyogás (Sebastian és Joshua)   Csüt. Júl. 24 2014, 05:22

A szemüveg nem nekem kellene, hanem Sebastiannak, hiszen rosszul látja, hogy nagy kujon vagyok. Röhögcsélek a tévedésén, és elképzelem magam szemüvegben. Valami olyasmi, ami neki van, lehet, nem is állna rosszul. Na, majd egyszer kipróbálom.
- Fusz... fruk.. táció..ráció....Hallottam már ilyesmiről.. - Csak épp kimondani nem tudom, rém ciki. Szóval, amikor az ember meghülyül egy kicsit. Vagy nagyon. Vajon ez a szüzekre is érvényes? Mindegy. Változtatni kell és kész. Ha eljön az ideje. És ha megtalálom hozzá az ideális jelöltet. Csupa ha... hajaj!
Később, már némi alvás után összebújva ébredünk. Fogalmam sincs, hogy kerültünk ebbe a pózba, de abban biztos vagyok (szeretném hinni, hogy az vagyok), hogy nem fogadtam meg olyan gyorsan a pápa tanácsát, főleg, hogy reggel eszembe sem jut (kizárt, hogy éjjel ezen agyaltam volna). Szép álmom volt, egy lánnyal, akit életemben csak egyszer láttam eddig, de aki nagyobb hatást tette rám, mint bárki az eddigi életemben. Álmomban megöleltem, mert hozzám bújt, talán megijedt valamitől, nem tudom, és amikor reggel arra ébredtem, hogy ölelek valakit, meg voltam róla győződve, hogy ő az, amíg fel nem fogtam, hogy Sebastian ébresztget.
Bár a barátommal sincs semmi bajom, mégiscsak férfiból van, fene azt a nem tudom, hány centit. Ha az nem volna, talán szóba jöhetne, mint tökéletes társ. Hiszen jól megértjük egymást. Na, éppen ezért nem ugrok neki, amikor a fülembe suttog. Inkább kap egy puszit a homlokára (úgyis hiányolt valamiféle testi kontaktust részemről). Hihetetlen, hogy milyen szelektív az agyam. erre például emlékszem. De vajon mindenre-e?
Nem. Nem tudom, miért csak gatya van rajtam, de sejtem, hogy Sebastian által lettem levetkőztetve, mert a ruháim sem a megszokott helyen vannak, csak az ágy mellett. Én sosem tenném oda. Nincs rajtam pizsama, az viszont ott van, ahol tegnap hagytam. Sebastianon ellenben van pizsama, és arra emlékszem, hogy amikor megjött, elment tusolni, és rögtön abba öltözött át.
Ugratni mindig képes lennék őt, bármennyire is érezzem rosszul (?) magam. Bár nem kifejezetten rossz az érzés, inkább csak furcsa. Szokatlan, hogy össze van tapadva a szám, és hogy ég a gyomrom, illetve kissé szaggat a fejem, amúgy minden nagyon szép. És nagyon világos. Nem akarom kinyitni a szemem. Így lehet Sebastian is, aki kicsit nyújtózkodik de aztán ugyanúgy bújik vissza hozzám.
- Felemás- válaszolom a kérdésére, hogy vagyok. A fizikai bántalmaim ellenére tök jól érzem magam. Szépet álmodtam, kellemesen ébredtem. Most is kellemes, hogy megölel, pedig ez igazából nagyon... ciki, hát nem? Akkor is jól esik, hogy ölelve vagyok. Ha ilyen lenne minden reggel egy lány (Elee) karjaiban, biztosan sosem lennék frusztrált, szex ide vagy oda.
- Díjaznám- mondom mosolyogva Sebastiannak, amikor felajánlja, hogy csinál reggelit. Örülök, hogy ilyen jól sikerült belaknia magát hozzám. Elég volt kétszer együtt aludni, és csak egyszer berúgni hozzá. Ez lenne a recept? Másoltatom.
Leveszem róla a kezem, és a fejem alá gyűröm.
- Csak öt percet adj még. Mindjárt megyek segíteni- mondom neki. Mégsem várhatom el, hogy ő szolgáljon ki engem. Barátom, nem cselédem. Azt sem bánom, ha addig ő is lustálkodik még. Velem. Mellettem.
- Te jól aludtál? Jól vagy? - kérdezem tőle, ahogy kicsit magamhoz térek, és nem csak a hülyeség jár a fejemben.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Ragyogás (Sebastian és Joshua)   Csüt. Júl. 24 2014, 15:53

-Nehéz szó, én is gyakoroltam... - Vallom meg, mert hát én mit hogy élőben is menjen hangosan.
Hát az este roppant romantische lett, a reggelt meg elhülyültük, rég szórakoztam ilyen jól. De komolyan! Azt hiszem találtam valakit Henry mellé, aki elviseli a valós természetem, tehát hogy hülye vagyok, nagyon, és rém közvetlen. És nem érti félre utóbbit. Mert hát meleg nem vagyok, akkor bizonyára valóban megkértem volna már Josh kezét. Nem azért mert beleszerettem, de ilyen jól az Öcsémen kívül nem éreztem még jól magam.
Nem is mászom el mellőle, kucorgok vagy inkább esem vissza mellé, takarja nekem a fényt, aminek örülök. fáradtak a szemeim, nagyon, lehet ma nem lencsézek, hanem szemüvegezem.
-Ó... szóval minden mosolygós, csak a fejed ne szakadna szét? - Kuncogok, nekem ilyen szokott lenni. Már általában, ha jó estém volt részegen.
-Csak belém ne szeress.... - Nyújtózom megint de most csak a lábam, bemelegítem a járásra, állásra. Elenged, hát én is odébb kászálódok, de én fel is ülök. A hajam tiszta kóc, fél szemem lehunyva, úgy hunyorgok, kicsit nyúzott is vagyok a piától. Rém szexi, örülök hogy Josh fiú.
-Áh, megoldom. Omlett, szendvics, piritós, hem and eggs? ... kávé tea? - Nézek rá, könyörgöm had ne én találjam ki, jelenleg fogalmam sincs mire vágyik. Az is lehet ilyen sorrendben kéri.
-Hmm? Aham. Tök jól, csak kicsit fáj a fejem. Abban reménykedem ha eszem és iszom egy teát az erősen mérsékelni fogja a hasogatást. - Vigyorodom el, azt nem mondom, hogy jobban aludtam mint szoktam, mert félreérti a végén tényleg.
Ha mondta mit szeretne feltolom a szemüvegem, basszus... azt hiszem ezzel aludtam el... kész csoda hogy nem lett baja... éljen a vastag keret. Szóval akkor kikászálódom és elmegyek a konyhába csinálni amit kért, ha nem szendvics vagy piritós jó lesz nekem is, meg főzök teát, meg kávét ha kért. Csak előtte meglátogatom a mosdót, én tegnap sem mentem el, kész Niagara lettem reggelre.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Ragyogás (Sebastian és Joshua)   Csüt. Júl. 24 2014, 16:23

A frusztráció csak részegen nehéz. De nehéz az is, hogy ellenállhatatlan. Meg egy csomó más szó is, amit most szándékosan nem sorolok fel. Röhögcsélek Sebastianon, ilyen dinka alakot régen láttam, de nekem való. Úgy értem, én is dinka vagyok, jól elvagyunk egymással. Örülök, hogy ismerhetem, hogy a barátom.
Megint egy ágyban alszunk, és meghittebben ébredünk, mint tegnap reggel. Össze vagyunk egy kicsit gabalyodva, de azt hiszem, nem gondolkodom el rajta komolyabban, történhetett-e valami közöttünk. (Na jó, átfut az agyamon. Már amennyi maradt belőle a tegnapi lumpolás után.)
- Találó, valahogy úgy...- mondom mosolyogva, amikor a felemás hogylétemet értelmezi. A testem ugyan háborog itt-ott, de a lelkem tökéletesen ki van simulva. Szóval, magasról teszek a testemre, mert a lelkem az első.
Láthatja, hogy meg vagyok gyűrődve, mert felajánlja, hogy csinál reggelit. Pedig, ahogy látom, ő is maradna még a (közös) takaró alatt egy kicsit. Lustálkodunk még pár percig, közben már megy a szokásos "nevettessük meg egymást, nem volt még elég" program, és egész jól meg, függetlenül attól, mennyire fáj, ha nevetek.
- Ó, ha csaj lennék vagy csaj lennél...- szerelem első látásra. Vagy másodikra. Már magam sem tudom, mennyi idő kellett, hogy a szívembe lopja magát, de az tuti, hogy sikerült neki. Szerintem ezzel ő is így lehet, mert nem feltételezem róla, hogy minden haverjához vitt volna alvós cuccot. Ha vitt is, nem alszanak egy ágyban. Ha alszanak is, nem így... Én sem tudom magamról elképzelni. Sőt, ha valaki ezt mondja nekem egy hete, körberöhögöm, hangosan.
- Olyat ennék, amit te- Szándékosan nem súgok neki. Ezzel is többet tudok meg róla, legközelebb talán én csinálok neki reggelit. A tegnapi nem volt túl sikeres, de a hűtő tele, úgyhogy most nem leszünk bajban. Különben sem akarom feleslegesen leterhelni. Jó az, amit magának csinál, én nem vagyok válogatós. A gyomromat még nem ismerem másnaposan, talán be sem fogadna mindent.
Megkérdezem, ő hogy aludt, és vigyorogva válaszol. Minden szavát elhiszem.
- Van itthon Aspirin. Fürdőszoba, mosdó feletti második polc- ha rá kellene segíteni, van egy kis fájdalomcsillapító. Nem nagy a gyógyszerkészletem, de görcsoldó, lázcsillapító és hasfogó és némi kötszer mindig akad a készleten. Berögződés. Nem mintha gyakran lenne rá szükségem.
Elkucorodom még egy kicsit az ágyon, a kezemet a fejem alá gyűröm, és egy pillanatra még becsukom a szemem, bár már nem akarok aludni. Hallom, hogy Sebastian kimegy a mosdóba, és amikor zubogni kezd a víz, én is felülök, hogy felváltsam. Tiszta gúnyát veszek magamhoz (csak amolyan otthoni sort, póló), aztán kimegyek a fürdőbe, és elintézem a vizes dolgokat. Megmosom a fogam is, mert annak ellenére, hogy hamarosan reggelizni fogok, nem szeretem íze van a számnak. Talán a reggeli is jobban fog esni így, bármi legyen is az.
Nem húzom az időt, gyors vagyok, mint általában, de egy Aspirint én bizony bekapok az üvegcséből, biztos, ami biztos. Felfrissülve, tisztán, mentolos szájízzel és egy Aspirinnel a gyomromban megyek Sebastian után a konyhába, aki már ott sürgölődik.
- Mit segítsek?
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Ragyogás (Sebastian és Joshua)   Csüt. Júl. 24 2014, 17:31

-Najah... már Vegasban lennénk, mert nem gondolkodnék sokat, amúgy sem vagyok egy romantikus típus. - Kacagok, bár kétlem hogy gyorsan elvenném. Magamat ismerve szextársak lennénk és ennyi. És imádnék vele lenne...
-Bah... utállak... - Mondom lebiggyesztett ajakkal, akkor hemendexet kap. Kész. Már ha van sonka, ugye... Bár most már mi nincs neki?! Istenek...
-Óóóó, isten vagy! A reggeli gyógyszer, kutya bajunk sem lesz! - Kacagok, ú ez fáj. Nem kéne nevetnem... - Bár nekem még van fájdalomcsillapítóm én azt veszem be. - Vigyorgok, de neki teszek majd egy szemet a reggelije mellé.
Azt nem tudom ugye hogy menet közben ő majd vesz be.
Hát én éppen hogy rendbe szedem magam gyorsban, mert farkas éhes vagyok. És szomjas... minden bajom van. Szóval kimegyek a konyhába és nekiállok főzőcskézni, ez gyorsan megvan, egy kis sonka a serpenyőbe, (ezt mosta el tegnap Josh, szóval keresni sem kell) és rá a... hmm... három tojás, remélem elég lesz, fűszerek és megy is a tányérjába, magamnak két tojással csinálom meg ugyan ezt. Mikor kijön a sajátom csinálom már. A víz meg felforrt, amit a teának szántam.
-A teát megcsinálhatod, felforrt a víz. - Na ne mondja hogy nem hagyom érvényesülni a saját konyhájában. Míg ő azt megcsinálja én kész vagyok a saját kajámmal is és csüccs.
-Huhh... hát hallod... vicces veled berúgni! - Kuncogok. - Mindenre emlékszel? Például mikor nekiálltál sztriptízelni Johannaként? - Ugratom, ilyen nem volt, nekem már minden visszajött nagyjából. De olyan vigyorral mondom, hogy hát ez megtörtént és vicces volt!

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Ragyogás (Sebastian és Joshua)   Csüt. Júl. 24 2014, 20:09

- Elvennél? Komolyan?- Erre bizony nagyra nyitom a szemem, bármennyire is bántja a fény. Hűha! Kacag egyet, nevetek én is. Bárhogy nézzük, ez azért meglepő kijelentés volt. Nem akarok hozzámenni, de kedves bók, az egyszer biztos.
Egy perccel később már az ajkát biggyeszti, és azt mondja, utál, mert nem választok konkrét reggelit. Azt akarom enni, amit ő. Hát ennyit a nagy szerelemről. Vagy az is olyan, mint az áprilisi időjárás? Én megint elnevetem magam. Nem baj, ha utál, ha képes megbocsájtani. És az Aspirinnel el is érem a kívánt hatást. Enyhe grimaszt vág, ahogy felnevet. Á, neki is fáj, nem csak nekem?
- Oké, te tudod, mi a jó neked...- igazság szerint meg is feledkeztem róla, hogy gyógyszert kell szednie.
Aztán lassan feltápászkodunk (ő egy kicsit hamarabb, mint én), de nem sokkal később én is követem, és szinte megújulva megyek be utána a konyhába. Hihetetlenül ügyes, már majdnem mindennel kész van, a víz is forr, és az illatok, amik terjengenek, megindítják a nyálelválasztásomat. Hatalmasat nyelek, és a gyomrom nem sokkal később megkordul.
Teafiltert veszek elő és már csak annyi dolgom van, hogy azt leforrázzam. Aztán szépen mindent az asztalra teszek, és leülök Sebastiannal szemben. Elismerően hajlok a tányérom fölé. Isteni illata van a kajának.
- Hű, nagyon jól néz ki, köszönöm! Jó étvágyat!- mondom vigyorogva, és már tolom is az első falatot a számba. Észreveszem az Aspirint is, de egyenlőre félre teszem. Ha nem hat fél órán belül az első, amit bevettem, majd beveszem ezt is. Mindenesetre nagyon figyelmes Sebastiantól, hogy erre is gondolt.
Viszont majdnem kiköpöm a falatot, amikor azt mondja, sztriptízeltem Johannával. Emlékeim szerint tegnap nem öltöztem be. Muszáj reagálnom rá.
- Olyan édesen könyörögtél, megesett rajtad a szívem- a mellkasomhoz emelem a kezem, és félrebillentem a fejem. Majdnem komoly, hogy bármit megtennék érte, és ha bohóckodásról van szó, semmi sem lehetetlen. Elnevetem magam. Kóstolgat. Állandóan kóstolgat, mintha azt akarná megtudni, hol vannak a határaim. Én sem tudom. Menjünk együtt, nagy baj nem lehet.
Fura dolog ez. Még sosem voltam részeg. Már kifejezetten jól érzem magam, a gyomrom is hálás a meleg cucc miatt és a fejem sem sajog már elviselhetetlenül. Emlékszem, hogy filmet néztünk, hogy közben sokat hülyültünk, amit talán nem tudnék szó szerint visszaidézni, de az biztos, hogy jól szórakoztattuk egymást, ha már a film olyan átkozottul pocsék volt. Az is megvan, hogy egyedül mentem ki vécére, és hogy alig bírtam visszamenni, de aztán már nem tudom, csináltunk-e valamit, vagy elmentünk lefeküdni. Az biztos, hogy ő segített levetkőzni, ennek a jeleit már reggel konstatáltam. És egy takaró alatt aludtunk, de ennek számos oka lehet. Szóval, azt hiszem, én is emlékszem a lényegi dolgokra. Amire meg nem emlékszem, az nem fáj. Mintha meg sem történt volna.
- A te segged sem fáj, ugye? - ennyit a komolyságról reggeli közben.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Ragyogás (Sebastian és Joshua)   Pént. Júl. 25 2014, 01:27

-Jah. Hirtelen ötlet lenne, tuti megbánnám mert kiderülne nem bírsz elviselni a sok háklim miatt, de legalább elmondhatnám kipróbáltam a házasságot is! - Röhögöm el, de komolyan, tök jól érzem magam vele. Olyan... önmagam lehetek módon, ami... hát szóval Henryvel sem tudok mindig ilyen lenni. Joshuával igen. Ettől kissé bűntudatom is van.
Igazából nem utálom, szerintem nem tudnám megutálni. Mondjuk én senkit, akit megszerettem. Szóval nyugodt lehet, semmi nem változott.
-Én sem tudom, ezt a doki mondta. - Mondom némi fintorral ami a doktornak szól nem neki.
Kinn sertepertélek, főzök, hallom kordul a gyomra.
-Hahaaaah, asszem meg fogod enni ha nem is lesz jó, éljen! - Kacagok fel.
-Bon Apetit! - Közlöm franciául, mert otthon mi nem mondunk jó étvágyat, de a franciák szoktak, így maradt meg.
Eszek egy falatot én is, okés, nem csesztem el, aztán heccelem. Röhögök hogy majdnem kiköpi.
-Mi az? Nem finom? - Kérdezem tettetett aggodalommal, elvégre tudom, hogy nem a kajában a hiba.
-Jaj hát igen, elvégre látni akartam hogy a selymes bőrödön csak úgy lecsusszan a ruha! Nem akartam hogy kihasználatlan maradjon a sok fáradozásod a csupasz karokért és lábakért! - Nézek rá szépen, mintha valóban így lett volna, hogy akkor is így néztem rá.
Aztán nevetek, csóválom a fejem. Igazából nem tudom megtett-e volna nekem a poén kedvéért.
Csendben eszegetek, mert örülök hogy múlik a lüktetés a fejemben, főleg miután beveszem a gyógyszerem. Azt kaja közben kell ugyan is, de csak egy pillanatra szaladtam ki érte.
Mikor megszólal elfojtok egy vigyort, próbálok komolyan felelni.
-Nem, tök gyengéd voltál, folyamatosan ellazítottál, a végére már én is élveztem. - mondom de a végére beszívom a szám és felröhögök, úristen, a seggem tabu, oda nem nyúlkált még nő sem nem hogy férfi!
-Szóval mi lesz a hétvégi programod? Felhívod a csajt a lakásra vagy elviszed valahova? Már a koncerteset, nem az amelyik kámfort játszik. - Mosolygok, remélem nem tabu téma ez.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: Ragyogás (Sebastian és Joshua)   Today at 12:58

Vissza az elejére Go down
 

Ragyogás (Sebastian és Joshua)

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
4 / 5 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

 Similar topics

-
» Ragyogás (Sebastian és Joshua)
» Nem láttál semmit! ~ Christian és Sebastian
» Ma éjjel bízd rám magad!- Lia és Sebastian
» Ha már a véletlen így hozta.... Eleonor és Joshua
» Daniel & Sebastian & Marcus Treadaway

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: A világ legvégén :: Lakások, házak, otthonok :: Archívum-