- Akaratlan sem szeretek másokat megbántani- megint Elee jut eszembe, aki - nem is tudom,- megbántódott vagy megsértődött a történtek miatt. A "csak szex lehet közöttünk" ezek szerint kizárja, hogy bármi más is. A szó, barátság, nem létezik. Nem is elsősorban rólam van szó; ő Sebyvel pendült inkább egy húron. Úgy hiszem, Elee számára Seby a nagyobb veszteség. De még őt sem keresi.
- Kajálni majd csak ezután szeretnék... Teli gyomorral amúgy sem szeretek úszni! Te igen?- piszézek vele nevetve. Nem akarok azon agyalni, mi lett volna ha, mert bárhova megyünk, sértődés lett volna a vége. Agnes kifejtette szándékát az éjszakára vonatkozóan, és ha enni megyünk, ugyanúgy csalódás éri.
- Igazad van, a kettő tűz és víz, de ismersz...- megint nevetek; le se tudnám tagadni, nekem Seby az első; érte mindent és neki bármit. Ilyen a szerelem. Semmi sem áldozat, ha róla van szó.
Mintha csak el kéne mesélnem, beszámolok róla, mi volt Agnessel. Meglepődök azon, Seby mennyire gyengének tart, hogy nem tudtam volna ellenállni neki, ha nyúlkál vagy hasonló.
- Rosszul esik ám egy kicsit, hogy így vélekedsz. Mintha a saját bőrödön nem tapasztaltad volna, milyen határozott tudok lenni. Pedig téged mindig szerettelek. Ezt a lányt pedig nem is ismerem... - csóválom meg a fejem. Hiába, sosem leszek képes kalandokba verni magam.
Elengedjük a két lányt (nem csak fizikálisan). Pár perc múlva már csak Seby létezik és az örömködés vele. Nem is kell túl sok idő, hogy Seby is teljesen ellazuljon; és mintha csak kárpótolna valamiért, jobban kiereszti a hangját, mint szokta. Valószínűleg azt hiszi, itt nem hall minket senki. Szó, mi szó, izgalmas vele lenni az élő vízben, a sötét éjszakában, milliárdnyi csillag alatt. Nem is vágyom másra. Boldog vagyok.

- Na, erről van szó- bólogatok. Tele gyomorral én se kívánok úszni; ellenben ma este volt hozzá kedvem, így hamarabb jutott eszembe a lányoknak is ezt ajánlani, mint a kajálást.
Az utolsó szónak az övének kell lennie, akkor is, ha éppen egyetért... Nevetek és csókolózok vele.
Nem mondom, hogy nem tud kiakasztani, és ez ma este is megtörténik. Mintha hihetetlen lenne számára, hogy nem akartam megb*ni Agnest.
- Látványnak szép volt; és nem állítom, hogy nem volt merevedésem tőle. De ugye nem baj, ha nem fekszem le mindenkivel, akitől áll a f*rkam?- kissé cinikusabb vagyok, mert úgy érzem, szinte hibáztat, hogy nem éltem a lehetőséggel.
- Ne haragudj, nem akarlak megbántani. És tudom, hogy nem haragudtál volna; én se, ha veled esik meg, csak kérlek, ne olvasd fejemre, hogyan döntöttem- lényegtelen, kinek a javára. Döntöttem és kész.

A vízben végezzük be; mindaddig míg el nem kezdünk dideregni. Akkor aztán gyorsan bújunk be a ruháinkba (szerencsére, mindenünk megvan). Az autó felé sétálva veszünk valami harapnivalót, de ez éppen csak tűzoltás. Míg eszünk, leszögezzük, összességében azért nem volt ez rossz este, de én megfogadom, többé csajokat nem hívok magunkkal sehova. Otthon aztán meleg fürdő, meleg szendvics, meleg ágy... Ha nem fáradt még és van hozzám kedve, nos... számíthat rám.

Kiakad, hogy kiakadok, de ez sosem lesz másképp. Vannak dolgok, amikben merőben másképp gondolkodunk. Ilyen a szex is; és nem csak a házasság utáni időkre gondolok, hanem mindenre, ami eddig volt. Az, hogy ilyenek lettünk, nem véletlen. Ha szeretném sem tudnám visszacsinálni, ahogy ő sem tudja megtagadni, milyen volt korábban.
- Jól van, akkor maradjunk ennyiben- nem célom, hogy feszültséget keltsek közöttünk (lám, már így is sikerült).
Nem állítom, hogy soha, de soha nem fog előfordulni, hogy megkívánok valaki mást rajta kívül. Nem tudhatom, és nem vennék rá mérget, hogy vele nem fordul elő. A lényeg nem azon van, megkívánunk-e másokat, hanem hogy akarunk-e ellenállni ezeknek a vágyaknak, a csábításnak. Tudom, ő nem tartaná megcsalásnak, és saját tette se minősülne annak. Énbennem pedig még mindig nagyon erős a (nagy)szülői nevelés; a hűség és a szeretet értéke, így tudatosan mondok nemet minden ilyen helyzetre (bár kivédeni még mindig nem tudom.)
- Nem érzem magam frusztráltnak, hozzá kell tegyem. Fogd rá, merev vagyok, őskövület, vagy vedd az erényemnek, és örülj neki, mert megcsalni sosem foglak, erre szavamat adom. Se magamtól, se az engedélyeddel. Én meg csak ezt akartam mondani- de most tényleg; nekem úgy jött le, azon csodálkozik, hogy nem éltem azzal a lehetőséggel, amit Agnes felkínált.
- Ok, jól van, talán kicsit valóban túllihegtem ezt az egészet. Hagyjuk már, jó? - kérem tőle esdekelve, mert igen, ez az a téma, ahol sosem értünk egyet. Ha meg rólunk van szó, kettőnkről... mindjárt más a helyzet. Elkapom csücsörített ajkait, aztán elkapom máshogy is, ahogy engedi...

Szeretnék olyan jó lenni, mint ő; tudni, mikor mit és mennyit mondhatok egy lánynak, hogy azt ne vegye ajánlatnak, de azért ne is menjek elébe a témának, nehogy megsértsem vele. Agnesről sem gondoltam, hogy kimondottan azért jött bulizni. Na igen, nem ismerem túlságosan a lányokat. Talán ezért is szeretem ennyire Sebyt, benne semmi fondorlat nincsen. Azt mondja és azt teszi, amit gondol. A nők agya sokkal kacifántosabb.
- Jól van, meglátjuk, de inkább rád bízom a dolgokat- hagyom rá nevetve. Nem akarok elzárkózni a kiruccanások elől, annyira azért nem volt rossz, sőt!
A legjobb mégis otthon, kettesben, a megszokott dolgainkkal és azzal a tudattal, így kerek a világ. Közös fürdések, közös étkezések, aztán az ágy, összebújás... Esküszöm, olyan, mint a levegő: alapvető szükséglet. Más is így van ezzel?