Ma van a Sebastian napom. Úgyhogy nem engedem meg magamnak, hogy nyomott legyek. Reggel cigit szívok, narancslével öblítem, aztán rágózom, kb addig, amíg nem találkozunk. Sietek a mondott helyre, fekete pólóban és a zöldes kabátban, ami kicsit lóg rajtam. Fekete-fehér edzőcipőt húztam és az egyszerű, sötét, Joshsal edzős nadrágom, amiben az a nyavalyás raszta mindig megnézi a seggem. Egyébként nem szűk vagy valami, a srác egyszerűen zokni. Mikor messzebbről kiszúrom Sebyt, futni kezdek felé, baszki, a póló elég rendesen kiemeli az izmait. Megbámulom. Hát igen, sürgősen le kell feküdnöm egy nővel, most már tényleg szereznem kell valakit. Melle legyen, feneke és női szervei, ez a három kívánságom.
-Jól nézel ki
Bár nem tudom mennyire venné zokon, ha most itt nyilvánosan állnék neki simogatni...
-Jah, persze. Én már futottam is. Csak narancslevet.
Vallom be töredelmesen, mosolyogva, oké nyújtok én is, a kezem nyújtogatom háta, a lábammal körzök kicsit, a vállammal is körzök egy keveset. Remélem ennyi elég lesz.
-Szóval, háztetőkön ugrálás! Ez oltári lesz! Remélem ma már tudunk olyat csinálni, mint az Assasinok //bocsi XD//, hogy átugrunk egyik házról a másikra. Szóval...
Kicsit zihálok még a futástól.
-Minden rendben van veled?
Ezt azért megkérdezem, bár nem tűnik rossz kedvűnek.

Én nem, tök egyszerűen és slamposan nézek ki, de nem tiltakozom, a karomba zárom egy pillanatra és szemérmes puszit nyögök az állára.
-Persze, tudom, csak a bemelegítés miatt.
Szusszanok, megkapom, hogy ehettem volna többet.
Elrágtam egy nikotin szálat, a füst is táplál
Jegyzem meg hetyke mosollyal, közben elkezdem húzogatni magam, az izmaim, meg is kapom, hanyag vagyok, mert nem csinálom mindenhol.
-Jól van, jól van Ahá, szóval ez maradt ki! Az ember nem is gondolná, hogy ott is meghúzhatja magát. Persze logikus, de odáig el kell jutni gondolatban. Szóval utánozom, lassítok és végighúzogatok mindent, tényleg elég gáz lenne, ha ugrás közben görcsölne be a lábam.
-Húúú, az jó lenne! Az elég kemény trükköket tudott. Most hogy mondod, hasonlítok?
Hülyéskedek a nem létező izmaim mutogatva neki. Főleg így kabátban "látszik."
-Jó leszek, azt garantálom, ami érdekel azt mindig teljes erőbedobással csinálom
Nem esik le, hogy ő valószínűleg nem arra gondol, mennyire jó leszek magukban a mutatványokban, hanem hallgatni fogok-e rá, ilyesmi.
-Ahh, ott biztos van hó
Nézek el a házak felé álmodozva, én is havas területet akarok, egy csomó minden van, amit csak az a fránya csapadék tud biztosítani. Ott van rögtön a hóangyal.
-Biztos tök jó lesz, élvezzétek a havat, szánkózzatok sokat, de ne felejtsetek el hóembert építeni és hógolyózni. Aztán én a helyetekben építenék iglut és rengeteg forró italt innék
Jó, irigykedek egy kicsit...
-Liával?
Csinálok egy egész fura, meghatározhatatlan mozdulatot, aztán kinyögöm, hogy hát persze, valami különös hangszínnel.
-Egyébként nem nagyon értette a kirándulást. Mondtam neki, hogy én inkább Magyarországra mennék, mert ott biztos van hó, Párizsban, ha oda megyünk, szerintem nem biztos és olcsóbb Magyarország, ilyesmi. Lia benne volt, de mondtam neki, hogy te talán kettesben mennél vele oda és majd beszéljétek meg, ezt majd jó lenne tisztázni. Ugye...nem mondtam hülyeséget? Mert...elég sokáig lovagolt rajta, de nem értem miért. Nem...értem mit miért csinál
Teszem hozzá csendesebben, mintha elhalványodnék. Viszont Felixet kérdezi, ott muszáj elvigyorodnom.
-Úh! Hát, elmondtam neki, hogy szeretem és végülis nem hitte el, de nem kövezett meg és majd visszatérünk rá különböző közös programok után. Én egyre biztosabb vagyok benne.
Érzem, hogy az arcom elegánsan felveszi a mélybordó egy árnyalatát. Indulhatnánk!

Nézek rá szkeptikusan, amolyan nem nézem ki belőled, hogy nyakon vágsz tekintettel.
-Ne izélj már, jó az, majd utána eszem valamit.
Tervezek, dehát, mondta, hogy előtte nem jó, nekem meg nem probléma.
-Hah, hogyne
Hülyére vettem a herceget én is, most nem kap pironkodós Reevet. Komolyan biccentek, én mást nem hívhatok elő, csak az észt, mivel a többit ugye nem érzem, de majd igyekszem marha logikus lenni, pl ha látom, hogy Sebastian sem tudja átugorni, nem próbálom meg, mert valószínűleg szétloccsantanám a fejem. Ez a Joshsos lelkendezés érzem belém mar, tudom hogy csak barátok (haha XD) de akkor is piszok jó dolguk lesz, én meg vágyhatok a hóra teljesen feleslegesen, talán Magyarországon se lesz.
-Hm, hajrá.
Piszmogom a cipőmnek, a lelkendezés nekik szólt és mégsem, magának a hónak. Én nem biztos, hogy bele tudom forgatni Liát.
-Talán nem tudtam neki érthetően elmagyarázni ezt, arra emlékeztem, hogy azt mondtad, azt szeretné, ha oda kettesben mennétek, tudom, hogy neked mindegy, ő is ezt mondta és tudod nekem is mindegy, csak az olcsóbbnak tűnik és talán ott van hó, nem?
Jesszus ez de körülményes, hát én beszarok!
-Igen, ő egy ilyen francia napra is rá akar venni... Pont engem. Jó, nekem is mindegy, csak egyezzünk meg és ne legyen az, hogy kavarom a szart, mert egyszerűen mindig olyan érzésem van
Fakadok ki, de lehet anélkül is kavarom, hogy egyáltalán tehetnék róla.
-Hát... Tudod, végülis elmondtam neki mindent. De ő védte a szüleim és nem értettem, teljesen mást mondott, mint ők. És totál összezavart, mert...tudod
Félrenézek.
-Ja, dehogy, csak hülye helyzetben vágtam hozzá és nem hisz a szerelemben, meg szerinte csak az újdonág varázsa és rajongás.
Rántok vállat.
-Hülyeség volt megmondani, nagyon meggondolatlan vagyok, ha elkap a hév. Na itt megkapja a Reevenes pirulását
-Öm...tudod mit? Menjünk, nem tudom elmagyarázni
Karácsony óta //számítok rá, hogy az a játék még mélyít, de majd ha meglesz, visszatérek rá //

- Oké.
Az eszem veledet nem lehet visszautasítani. Félrenézek vörösödve, miért ennyire nyilvánvaló.
-Nem azért...csak a havat szívesen kipróbálnám. Amikor Liával összeírtuk a dolgokat, kiderült, hogy sok lehetőség van benne.
Vallom be kipirult arccal és akkor ennyit arról, hogy nem jövök zavarba eztán neki soha többet. Tengerszemek.
-Húúú, azok is biztos jók, de várjunk egy kicsit, a szülinapom mindjárt itt lesz, addigra nem szerzek annyit.
Bár, nem feltétlenül, de tiszta úton nehezen.
-Oké, ha olcsóbbra kalkuláljuk nincs gond. Jó, azt csinálhatjuk, hogy szavazunk és titkos szavazás lesz, nyomtatottan kell írni cetlire, négy ceruzával. Ha te mondod...
Pillantok rá a hó kapcsán, kissé átölelem a derekát, ahogy próbálok elhajolni a borzolás elől, kevés sikerrel.
-Nincs baja velük, eleve olyan arisztokratikus tud lenni és élvezi, ha olyasmire vehet rá, ami nem könnyű nekem.
Teszem hozzá bujkáló mosollyal, tudom, hogy ez is szerepet játszott. Nem érti miért van olyan érzésem és én vállat vonok, nem akarom most és itt levezetni neki a depressziós gondolatmenetet, élvezem azt, amit mond, hogy nincs baja azzal, hogy elmenjünk kirándulni.
-Rendben, most, hogy bevallottad feltétlen elmegyünk.
A Lia dolog kapcsán gyorsan megrázom a fejem.
-Ah, igen. Biztos. Najó, jegeljük ezt a fancsali témát, mert ha sokat beszélünk a szüleimről még lefejelem a falat.
Szívok magamba jó sok oxigént és adom ezt elő könnyednek szánt hangon. Ezen a nagyon szerethető valakin szkeptikusan nevetek, de nincs benne túl sok öröm és nagyon direkt.
-Szerintem naponta hall ilyesmiket és az ő esetében nem hiszem, mert baromságnak tartja az egészet úgy, ahogy van és lehet, hogy az is.
Tényleg nincs sok tapasztalatom...
-Ha el tudom, te leszel az első
Meresztem ki rá a szemem poénkodva, próbálom eltüntetni a képemről a vörösséget és figyelni, ahogy felmenetel a falra. Igen, ez elég alap dolognak tűnik.
-Szaltót ne csináljak lefelé?
Kétlem, hogy menne és előre tudom a választ.
-Amúgy te tudnál?
Oké, lefelé lassítani kell. Utánozom, pár lépés felfelé, ahogy mutatja, megteszek négyes és amikor már görbülnék hátra, lassan lecsúszom.

Egyre jobban csillog a szemem.
-Az nagyon jó lenne! Fényképezhetnék hópelyhet! Szeretem a havas tájat. Úúúúh, baromi jól hangzanak. Ezekhez képest Magyarország cseppet sem egzotikus.
-De! De mindenképpen ezek irtó kecsegtetőek, de drágák lehetnek. Bár nekem tutira jár kedvezmény, hogy gyogyós vagyok. Tudod van az a kártyám.
Lelkes leszek, meg ha szerzek munkát... Jó lenne hegyes vidékre menni, hogy mászni is lehessen.
-A Magyarországot és Franciát, így nem lenne összeveszés. Kivéve, ha kettő-kettő lenne az állás. De akkor eldöntenénk fej vagy írással.
Próbálok valami kevésbé stresszes megoldást keresni. A tesztelgetésen kissé mosolyogva megcsóválom a fejem.
-Lehet. Tetszik neki, hogy megteszek érte elég sok mindent. Te tesztelgetnél? Nem engem konkrétan.
Érdeklődöm, de arra tippelek, nem. Édesem, életem, ezek neki megint természetesen jönnek.
-Minden szavam aranyat ér, tudom. De nem, most hagyjuk ezt.
Megsimogat, kicsit átölelem. Könnyebb így, elviccelve.
-Nem hiszem magam annak. Több ellenérv van ezellen, deh...ha te kedvelsz és Felix az elég.
Nyugtázom, nem tudja mennyire nincs igaza.
-Fogalmam nincs mit hall a többiektől, nem is érdekel. Majd kiderül, ebben állapodtunk meg. Ki tudja hogy megy ez, ki tudom-e mutatni...de nem is lényeges, nem várok viszonzást, vagy ilyesmi, igazad volt. Ez nem olyan dolog, egyszerűen jó, hogy van.
Hajolok kissé közelebb óvatosan megpuszilva az arcát.
-Gondolod képes lennék rá? Oké, először lépkedés.
Az megy, mert figyelek és utánozom. Aztán csak pislogok.
-Azta! Tudod, hogy ez nagyon menő?
Nevetek, hallgatom a magyarázatot is persze, aztán megpróbálom, először tényleg nekitámaszkodom és nem dőlök túl előre, aztán csinálok egy bukfencet a levegőben, bár nem sikerül két lábra érkezni, tántorgok.
-Hú, ezt megpróbálom még egyszer, nélküled jó?
Most már bátrabban, hevesebben csinálom, ez nem hátrány, csak elég hangosan és nagyot toppanok a földre.
-Ez jó, ez nagyon jó. És most felmászunk?
Gondolom az a cél, merthogy a falnak van teteje.

-Húúúúh, de nem kell most rögtön, ugye? Mert akkor utánanéznék... Nagyon érdekes. Tudom és imádlak!
Csókolom meg lelkesen a száját, hát igen, tökre elfelejtem, hogy kint vagyunk, de ez nem franciás, csak puszi, bár annál egy kicsit több, szájra érkezik.
-Ezaz, a tied csak novemberben lesz, az tök messze van. Tudom és nem eszem sokat, sőt! Elvagyok gyümölcsleveken.
Szalad ki, mielőtt átgondolnám.
-De azért én is adnék bele, olyan nincs, hogy nem. Á, nem, nem!
Kettő helyre, nézni őket, mennyire szeretik egymást? Oké, Lia hülye néha, de nem hiszem, hogy random hideg lenne ezek után Sebastiannal és én...egyikükhöz sem érhetnék. Megőrülnék!
-Tudod előbb meg kéne nézni, kijönnek-e azok ketten egyáltalán. Veled biztos jól ellenne, de Liában nem vagyok biztos.
Akkor is, ha nem lennénk összezárva, ha utálkozás lenne, nem kéne bevállalni a nyaralást. Meglátjuk // hogy Lia mit reagál XD//
-Kösz
Bújok hozzá, hogy meghallgatna. Kicsit...kell a közelsége. Liát nem véletlenül hagyom ki, Liának gyűlölni kéne. Összerezzenek, nekidöntöm homlokom a vállának.
-Igaz, persze. Szeretnéd? Aranyos tőled, meglátjuk.
Rá vagyok tapadva megint, úgy érzem, de nyomok még egy puszit az arcára, túl aranyos. Csak nézek, hogy durvábbakat csinált. Én is akarok, ugrálni házról házra.
Az első szaltó már megvan, magamtól nem tudnám, de a fal sokat segít.
- Ez nem olyan magas, csak nem zúgnék.
Követem, én is leveszem a kabátom, így fázom, de majd bemelegedek.
-Mutasd, persze
Követem, azta, tényleg csak nézek.
-Minden érdekel! A falra felmászunk majd azért, ugye?
Sebastian nagyon óvatos.
-Viszont nem biztos, hogy menni fog.
Nem olyan egyszerű, de jó fiú vagyok és mielőtt megpróbálom, várom, hogy elmagyarázza az alapokat.

-Meglesz!
Elégedett vagyok, ezt akartam...kettesben vele, a hóval, szépségekkel. Leszarom látnak-e, kicsit kigyúlok a viszonzó gesztustól, ráadásul piszézünk, ami nekem nagyon tetszik.
-Erős benned ez a nyakonvágási késztetés, tesó! Az öcséddel gyakran csináltad? Hát, ha te is mindenáron akarsz hányni látni.
Idegen konyha az én gyomromnak, Sebastian nagyon merész.
-Látod
Pöccintek az orrára látványosan.
- Élményeket akarsz, vagy traumát?
Lelkesen kihúzom magam a dokumentáló emberre.
-Az biztos! Ha már ez leszek.
Igen, de nem tudom Felix-szel mi lesz a helyzet, mindenesetre biccentek, nem mondom a szép, öreg mondást "csahogy a kivétel erősíti a szabályt"
Megölelgetem, hogy szeretné, hát igen...érzem, nagyon rá vagyok tapadva, úgy kell az érintése, mint egy csepp víz, mint a trükkjei! Irtózatosan!
-Az leszek, seperc alatt, meglátod!
Bizonygatom és csinálom, figyelem, mennék már a falra, vissza-visszanézek.
-Jól van tanár úr!
Figyelek bólogatok, fejben végigjátszom mit csinált és hát nincs gond, nekirugaszkodom, ugrok és azzal a lendülettel hasra is eszem.
-Hátőőő, akkor még egyszer
Aztán megint elesem, most valahogy hátra és már...fogalmam sincs hogyan csinálta.
-Megmutatod még egyszer?

Csak nézek rá kiguvadt szemekkel, nem mintha nekem ugye gond lenne a fizikai fájdalom, de Sebyt szívatni nem rossz...
-Dehát tudod, hogy milyen gyenge fizikumú vagyok és nemrég kaptam apámtól...
Vágok szomorú fejet, biztos, hogy be fogja venni!
-És akkor Henryt nem? Csak engem?
Úgy teszek, mintha majdnem elpityerednék, csak aztán nevetek fel, ami attól függ, mennyire veszi be.
-Felix-szel volt egy ilyen köröm. A doktor túl erős fájdalomcsillapítót adott és szerinte az egyetlen megoldás a hányás volt.
Megcsóválom a fejem, de mosolygom a bagólesőm alatt.
-Ha fogok, akkor az a te sarad lesz. Jól van, de van, amit én neked. Vehetnénk minden ízű drazséra hasonlító cuccot (a szilveszteri buliban Lang Angliából hozott, nagyon vicces, pörgetni kell és csupa szar ízű drazsék vannak benne, én két darab után feladtam, takony vagy hányás ízűek voltak...)
Majd én fényképezek, egyértelmű.
Az, tanár, én meg pofára eső diák. Az újratervezésen felnevetek, de megint elég béna véget érek.
Megmutatja a frankót és kiderül mit csinálok rosszul. Homlokráncolva hallgatom, hát...jó
-Ahh, oké, megpróbálom megint és majd gyakorlom. Szaltózni? Előre, oldalra még biztos, hogy nem próbáltam, a hátulra talán menne, ha a falnál is ment.
Megpróbálom megint, de elhasalok, mint rossz tanuló a vizsgán. Most egy kicsit sajog is a kezem, hülyén estem rá. De persze semmi olyan baja, amit megosztanék Sebastiannal is.
-Nem lehetne megpróbálni a falat? Ez is menő, de ezt gyakorolni kell, ott meg vagy átugrod, vagy nem.
Nézek rá szépen pillogva.

Ilyen nincs! Beveszi! Esküszöm beveszi!
Nézek rá nagy, megszeppent szemekkel, sosem bántana? Úgy nézek rá, mintha a nyakleves igenis annak számítana... Már majdnem rászánom magam egy műpicsogásra, mikor feladom és elnevetem magam.
-Felőlem, Sebastian! Látod, apám se kapott, különben se tudok verekedni.
Rántok vállat, amit én tudok az veszélyes, úgyis mondhatnánk "nem tudom, hogyan kell szépen hozzáérni a másikhoz" hogy ne legyen komoly baja. Talán a harapás, az még elég enyhe.
-Jól van na, de olyan sokszor mondtad már.
Elkapom egy ölelésre, szutyongatásra és miért ne vághatna úgy nyakon, hogy lerohad a fejem?
-Tudom, de megzavartam, tuk, egyébként jó volt, nem voltam rosszul, annyi, hogy jobb kedvem lett, de igen...biztosra ment. Á, gondoltam, hogy te ezt nem bánod
Ciccegek játékosan, pedig hivatkoztam rá is.
-Majdnem a kezébe adtam a telefont, hívjon fel téged, elmagyaráztad volna neki, nem, nem feltétlenül kell ilyesmivel kínozni.
Más kérdés, hogy Felix valahol élvezi az ilyesmit, bár ezt nem sorolnám ebbe a kategóriába. A fiúmon zavartan elpirulok, gonoszan közelebb lépek és megcsiklandozom.
//igen, igen, nekem volt XD//
-Persze, mindenből egy kicsit.
Bólogatok. Arra is, hogy menni fog az ugrás, ha többet gyakorolom.
-Nem, ezt még sosem hallottam. De Sebastian, a falra mászás nem egy szaltó, az teljesen más. Attól, hogy nem tudom ezt helyben elintézni még lehet, hogy a falról nem esem le. Nem leugrani fogok róla triplaszaltóban.
De tény, azt is megpróbálnám.
-Oké, tudom, csak... Jó, akkor addig gyakorolom, amíg nem fog menni és nem kell egy hét, csak...pár óra
Szívom meg magam. Aztán az esésen nézek. Azt is tudni kell? Esni?
-Ahá...
Látom és magyaráz is közben.
-Jó, akkor megpróbálom megint és megpróbálok jól esni, de aztán igazán lehetne valami magasabbról, ez a szaltózás könnyebb lenne a fal tetejéről, mint a hátra-szaltónál.
Megpróbálom a nehezebb trükköt és jól esem! Nem a kezemre, nem olyan bénán, mint az előbb. Nekifutok még egyszer és ez mintha már egész jó lenne, megintcsak a gerincem védve esem.
-Úgy látszik esésben őstehetség vagyok
Mondom ironikusan.

-Jobb is... nem akarom, hogy bajod essen. - Na igen, én nem nézem ki belőle, hogy valakit addig ütne mondjuk, míg mozog, csak hogy elbánjon vele. De csak a tudtára adom, ez nekem nem vicces.
-Mert baromságokat mondasz, mégsem mondhatom, hogy elfenekellek! - amilyen hülye még örülne is neki. Meg nem is lenne olyan fenekelés, sokkal inkább olyan, amilyenre asszociálna.
-Féltelek Reeven, az öcsém is féltettem, a gyógyszerek jó átmeneti megoldással kecsegtetnek, de nem jó ötlet. - Ha eszembe jut mit művelt Henry a fürdőben...
-Mi? Tényleg? Gondolom nem örült ennek, meg hát miért adna az én szavamra? Nem is ismer. - Én se adtam volna senkiére, ha Henryről lett volna szó. Sajnos Henry miatt vagyok tapasztaltabb, de ha mást nem, ennyi előnye legyen, hogy magabiztosabban vigyázok Reevenre.
-Héj! - Nevetek, hogy elkezd megcsikizni, próbálom visszaadni, de a fő gonoszságom itt jön: nem is csikis az oldalam, szóóóóval reszkessen, hirtelen nagyon nagy fölényt tudok így szerezni ám!
-Nem, de nem csak falat akarsz mászni, hanem trükközni akarsz, nem? - Ha csak annyit akarna hogy felszalad meg le, hát... az nem parkour.
-Reeven, kvára ráérünk, meg nem most jöttünk ki utoljára. Vagy valamiről nem tudok? - utalok arra, bazira sok időnk van ám.
Az esést komolyan magyarázom, esni tudni alap és nagyon fontos. Minden sportban kb, de itt aztán végképp.
-Másban is, de esni ösztönösen szoktunk. Nekem is gyorsan ment, örülök, hogy benned is van némi tudatalatti félsz! - Somolygok rá.
-Meg ha minden elsőre menne unalmas lenne nem? Nem lenne benne kihívás! Megmutatom türelemmel hova juthatsz! - Kacsintok rá, majd felszaladok a falra, feltolom magam a tetejére, fenn végigsétálok és átugrok a szemközti falra, ami alacsonyabb. Ott megtartom magam, oldalt elrugaszkodom és végigfutok rajta, a végén átugrok a korlátra, és hátra szaltóval földet érek. Huh, régen csináltam de iszonyat jó ahogy dübörög a vér a fülemben, vigyorgok is tőle.
-Igazából az a jó benne, hogy minden a te akadálypályád lesz. A falak, a korlátok, a fák, a lépcsők! Nem a fal a lényeg Reeven, hanem hogy hogyan használod ki a falat! - Lihegek és odamegyek hozzá, kiropogtatom a hátam.
-Először a könnyebbeket gyakorold ki, azt hogy megtartsd magad, húzódzkodj, tanulj meg esni és akkor már lehet rá építeni. Én nekem ez sok idő volt. Tudom, hogy neked gyorsabban megy, de ne kapkodd el. Élvezd ki! - Remélem megérti, minden az ő játszótere, a kérdés az, mit akar játszani.

Sejtelmes mosolyt kap és egy bólintást // á, dehogy, nem vagyok én pszichopata, egy-két mozdulattal vége lenne a harcnak XD//
-Ha a térdedre ülnék és úgy csinálnád hm....baromi izgató lenne.
Incselkedem szemét mód, aztán kap egy engesztelő puszit az arcára, hozzá is nyomakszom megint, átölelni kicsit. Úgy érzem most én többet csinálom ezt, lehet, hogy neki rám már nincs szüksége?
-Nem is fogok fájdalomcsillapítót szedni... Még antidepresszánst se szedtem, pedig arra szükségem lett volna
Morranom kissé sértetten. Igazából csak tartok a kómától, megmondták, bármilyen droggal élek, visszaeshetek.
-Igen, tényleg. Valahogy nem, de honnan tudod te ezt? Valami fura hatodik érzéked van?
Hajolok közelebb körbevizsgálgatni.
-Majd megismer és imádni fogjátok egymást.
Közlöm tényként, beletörődve. De Sebastiant akkor is én akarom először bevezetni! Bármilyen csodálatos Pókember is Felix.
Elhülyülünk a csikizéssel, próbálkozom, de visszanyal a fagyi, játékosan röhögve hátrálgatok előle.
-Jójó, trükközni is. Csak a magasság nagyon vonz.
Nem hiszem, hogy érti mekkora hülye vagyok, hogy legszívesebben leszánkáznék egy tepsivel a harmincadik emeletről, hogy az adrenalinfüggés mekkora késztetés...mintha másnak feláll, nem is tudom mihez hasonlítani és ilyen közel hozzá, annyira nehéz ellenállni. Mintha nagyon, borzasztóan kéne pisilned, de nem mehetnél ki.
-Tudom
Harapok az ajkamba, megnézem a földet.
-Nem, nem sietek, nem erről van szó, hanem...
Mutatóujjal megbököm a halántékom utalva az agybajra. Pirománia, adrenalinfüggés és nem működő transzmitterek, hát...
-Dehogy, dehogy, de ha te mondod, hogy fontos esni. Nem akarom eltörni a lábam, mert kényelmetlen.
Mondom, aztán viszont olyat csinál, hogy leesik a gambám. Megyek utána, ahol földet ért, leesett állal.
-Húazanyám! Akkor... tényleg megtanulom az összes szaltót! Utána megpróbálhatom?
Látszik, nagyon oda vagyok.
-Értem! Értem, jó. És ha belejövök csinálhatnánk túrát és felvenném a tempód és együtt ugrálnánk. Jó, akkor, akkor most megcsinálom azt az ugrást. Megmutatod még egyszer? Most nagyon-nagyon figyelek. Utána mindent megtanulok, ami ehhez kell. Húzódni, ugrani, csimpaszkodni
Nézek rá szó szerint kiguvadt szemekkel.

Hamiskásan nézek rá egy percig, aztán elkapom a tekintetem sokat sejtetően. Engem aztán csapkodhatna!
//tudom, de most inkább ő megy oda tutujgatni téged Tudod ez fordítva volt általában, de most úgy érezzük, többet kezdeményez. Ami nem baj persze //
-Kösz, akkor ezt a lehetőséget megragadom és rád szállok, mint legyek a légypapírra
Ha már így ígérget ki kell használni...
Nem, cseppet sem vagyok benne biztos, mintha féltékeny lenne Sebastianra, de ez abszurd, neki eggyel több szeretője van, egy szava nem lehet.
Megint megölelem, mert ez annyira aranyos és olyan jól esik és már hallani akartam valami ilyesmit, mert utoljára bőgtem...hátha elment tőlem a kedve. Bennem a félsz.
-Nem zavarna, ha nem örülne, neki két szeretője és egy rakás kuncsaftja van, ő kötötte ki, ez nem kisajátítós játék lesz, mert az neki nem megy, nyitottabbat el se tudok képzeni, de nem fogja, kedvelni fog és...én is akarok veled.
Szorongatom kicsit meg. A csikizésnél nevetek, menekülök, védekezek már amennyire tudok.
-Hát igen...is. Igen, tudom, de láttam videókat és azért átugrosnak ők dolgokat rendesen. Persze szaltóznak is, lényeg, hogy adrenalin legyen, nekem az...
Felnézek az égre.
-Fontos
Az az érzésem Sebastian túl sok mindenről tud így is, bár nem tudom a piromániát mennyire részleteztem neki, az autó"balesetem" magáért beszél.
Ez normális.
-Megpróbálok lassítani.
Ígérem vigyorogva, na igen a nehezek elég vonzóak...
-Az nem jó, a három hét sok idő...és a mosolyomra is vigyázni kell, te is szereted, Felix is.
Vigyorgom rá ezerwattosan. Hallgatom a tanácsokat, megpróbálom megjegyezni, ki is szemelek magamnak egy korlátot. Nálam a fizikai részével lesznek gondok, ezzel tisztában vagyok. Fogadkozom, hogy óvatos leszek.
-Szuper! Majd gyakorolok egyedül is, hogy hamarosan már rendesen tudd élvezni simán, ahogy haladunk és csináljuk ezeket.
Magyarázni és ennyire belemenni a részletekbe fárasztó lehet. Csinálunk egy-két dolgot, nagyon figyelek és próbálok mindent baromi gyorsan megjegyezni, ha érdekel könnyen megy és ez pont az a kategória. Hogyan toljam, húzzam, tartsam magam. Nem megy minden, a szaltó előre többszöri nekifutás után sikerül, bár megérzem, amikor seggre esem, amit le is porol, nevetve nyújtom neki. Az oldalas dolog, amit annyiszor mutatott még nem, de mintha közelebb jutnék hozzá (lehet csak képzelem) viszont átugrom egy padot és megcsinálok róla egy előreszaltót is, nekem magasabb felületekről könnyebb, nem is esem seggre! Aztán a korláton átfordulok egyszer //nem annyiszor, mint a videóban// és megpróbálom rá felhúzni magam, na ez abszolút amatőrül megy, mire megülök rajta már lihegek. Viszont megpróbálok imbolyogva megállni rajtam keresem az egyensúlyt.
-Megpróbálok leszaltózni róla, jó?
Fordulok egy üresebb terület felé, ahová lehetne és lassan felemelkedem. Na ez lesz a szaltó! Ha Sebastian nem akadályoz meg benne elrugaszkodom, éppen jókor, mikor már zúgnék lefelé egyébként is és megvan a pördület a levegőben, de túl magas ugye, ahhoz képest, hogy csak felugrom és most kicsit nagyobbat esem. Félig-meddig betartva a Sebastian tanította landolást, viszont nem egészen jön össze.

videó: https://www.youtube.com/watch?v=pPvN-wYSTm8

//nem mondtam, hogy baj, csak h így van.//
- Megpusztulás? - vigyorgom
-Talán túlélem, bár ha valaki hoz egy óriási légycsapót, éppen, amikor a te papírkádat szopogatom... - Akaratlanul is nagyon nevetek a végén, tudom nem szokott ettől zavarba jönni, de célzok valamire és reménykedem.
Aztán nem nevetek hirtelen.
-Felix a szeretőmnek gondol... - Vonok vállat, megvakarom a hajhagymáim sután. Ha nem az...mi ő?
-Persze mondtam neki, hogy először is a fogadott bátyám vagy - teszem hozzá sietve, de azért, kicsit más...is. Magam sem értem, de kizökkenek a téma miatt saját fesztelenségemből.
-Az még jobb, ha megadnak! Én is, imádom, nekem való - ha már azon a szinten tartanék, nem is kérdés és talán valamiféle gyógyír lenne az adrenalin-függésre.
Nyavalygok, amikor megragadja az arcom és óvatosságra int. Ilyen "nyahhh" torokhangszerű-kandúrmacska nyávogás - csak férfiasan.
-Jó. Baromira szeretnék ott tartani már, ahol te. Az...cirka hány év? - mondjuk annak a fele, ha nagyon gyakorolok, bár a fizikai részt tény, hogy nehéz lesz összehozni.
Próbálkozom én és azzal nincs is baj, ami ugrásból, merészségből megy, abból mindig ötös voltam, a technikai részeket megjegyzem, de annyira pont úgy elsőre nem mindig megy és seggre esem, élvezem, ahogy porolgat, hmm...többször kéne ezt eljátszani. Ami nem megy a karizom, hát persze, én ott majd kiköpöm a tüdőm, ő meg röhögve felkapaszkodik mellém.
-Nem ér!
A fontorom mögött azért ott az leismerő mosoly.
-Megvan
Adom a magabiztost, aztán persze elég nagyot esem. Legalábbis ez a napi csúcs. Hamar felállok, azzal nincs gond.
-Dehogy! Most kezdek belejönni... - Zihálom. A lábamon nem látszik, hogy bármi lenne, max folt, vagy enyhébb horzsolás, a könyökeimnél két kisebb (mondjuk közepes) horzsolás van, de nem vérzik.
-Semmiség. Jó, majd megpróbálom visszafogni magam.
Vigyorgok rá, viszont megtorpanok.
-Valamit elfelejtettél.
Fordulok meg, nekem ez a fenékleporolgatás nagyon tetszett.