Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

» Rangsorolások (Noel és Tami)
Vas. Okt. 02 2016, 14:41 by Kőrösi Noel

Top posting users this month
Eric A. Blake
 
Leopold K. Lindhardt
 
Reeven Callagher
 
Samuel T. Collins
 
Quentin Collins
 
Felix Kaleolani
 
Kensington L. Lockwood
 
Suzanna Crystal
 
Sebastian McBridge
 
Kelly Evans
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 Egy kis picsogás xD ~ Reeve & Seby

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next
SzerzőÜzenet
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Egy kis picsogás xD ~ Reeve & Seby   Vas. Dec. 06 2015, 21:56

Hát megesett a beszélgetés Liával. Igazából az eleje tök jól ment, sok mindent tisztáztunk ami régi tüske volt. Legalábbis úgy érzem. Egy dolgot nem bírok megemészteni, márpedig azt, hogy kijelentette, nem akar belém szeretni, véletlenül se, mert stresszelné. Hiába mondtam el én már beleszerettem, megkaptam úgy jártam, amit egy lánynak sem kívántam. Annyira vigyáztam a lányok érzéseire, hogy pont a sajátjaimon hagytam hogy átgázoljanak. Szeretem Liát, nagyon is, tudom, hogy ő is szeret engem, de valahol fáj hogy más férfiakba képes volt beleszeretni, de belém már nem is akar... ez valahogy egyfajta távolságtartás, ő nem akar velem ilyet megtapasztalni...Azt hittem, belém tud szeretni, ha jobban megismer, ha együtt élünk, de hogy nem is akar! Ahh... hülye vagyok. Ma éjszakás, de nem bírok egyedül megmaradni. Egyszerűen nem. Gondoltam átmegyek Joshhoz, de ő félek rosszat gondolna Liáról, ha véletlen elszólom magam, amúgy is ismer már mint a tenyerét. Nem kell sok, hogy eszembe jusson Reeven, ő elfogult és talán nem venné tehernek, ha este vele aludnék. Bizonytalanul hívom fel, kicsit anyátlan is a hangom, ráfogom arra, hogy nem érzem jól magam és nem szeretnék egyedül lenni, másnapra úgy is meg van beszélve a parkour, nem-e lehetne, ha ma nála aludnék? Már ha kivitelezhető, itthon reggel zavarnánk Ameliát a pihenésben ha megjön, legalábbis ettől tartok. Azt nem mondom, hogy valóban kicsit máshol akarok lenni. Más környezetben, jót tenne. Reeven úgy is otthonossá teszi.
Ha belemegy, akkor el is megyek a megadott címre. Ha Lia volt lakását adja meg, azon kicsit csodálkozni fogok, de mondom hamar ott vagyok, mert nincs messze, 10 perc kocsival. (Ha jól emlékszem abban maradtunk) De hogy ne menjek üres kézzel, veszek egy doboz pizzát és pár doboz sört, már jobb a gyomra, valamennyit elbír mindkettőből. Persze arra nem gondolok, hogyha rosszul vagyok miért is veszek ilyeneket, de pocsékul hazudtam mindig is. Szóval ezekkel állítok be, akárhova is invitál.


_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1217

TémanyitásTéma: Re: Egy kis picsogás xD ~ Reeve & Seby   Hétf. Dec. 07 2015, 15:48

Éppen képeket rendezgetek a műteremben, kellenek még az utolsó simítások. Már minden kész van, csak fel kell aggatni a képeket és szétküldeni a meghívókat a megnyitóra. Ezzel foglalatoskodom, amikor Sebastian hív, mosolyogva veszem fel a telefont. Kicsit fura a hangja, remélem, jól van, nincs nagyon rosszul, mintha félne? Ráncolom a szemöldököm, de persze nagyon örülök, hogy velem akar lenni, mondom is, hogy épp a galériában teszek, veszek és jó lenne, ha ide jönne, én is itt terveztem aludni, de egyedül nem jó, blabla és itt a bicaj is, amit a parkouros napra terveztünk, szóval várom, és nagyon örülnék.
Megadom a címet, aztán mikor leteszi, elgondolkodom, mi baja lehet. Talán csak elfáradt, túlhajtotta magát, vagy…. tényleg elvesztem valamit Lia és közte? Alsó ajkam harapdálom és amíg ideér kicsit összébb pakolok, például lepedőt terítek egy furcsa, meghatározhatatlan alakú tákolmányra és kitolom a rivaldafényből. A képeim is félreteszem, az ágyat rendbe hozom, új ágyneműt húzok, sőt még a sarki kisboltba is leszaladok egy kis borért, ropogtatni valóért. Kaját nem veszek, mert nem igazán lenne érkezésem ehetőt főzni, egy szarral meg nem akarom a szemét kiszúrni, úgy gondolom, majd rendelünk valamit, én is így terveztem. Salátát, valami vegagyerek adagot. Át is öltözöm, tiszta pólót veszek, a nadrág marad, egyszerű fekete farmer (még nem volt bevásárlás Ravval) A nadrágnak nincs baja, nem munkás és…igazából nincs itt csak bokszeralsó, főleg otthon és Lizzynél tartom a ruháim.
Ha csenget, kopog, miegymás, rohanok ajtót nyitni, látom hoz kaját. Hm…igen, gyanús egy kicsit. Gyorsan elveszem tőle, aztán szorosan megölelem, mielőtt még bármit is csinálna.
Dejó, hogy jöttél! Nem vagy jól? Mi baj? Gyere! Én tutira meggyógyítalak, ágyba duglak, meg csinálok teát, majd rákeresek a neten… Attól függ, mid fáj. Gyere…
Húzom befelé kézen fogva, én magam hátrafelé megyek.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Egy kis picsogás xD ~ Reeve & Seby   Hétf. Dec. 07 2015, 19:23

Kicsit elmerengek azon jó-e nekem, ha abba a lakásban készülök éjszakázni, ahol egyetlen egyszer aludtam és... azt is a vendégszobában, mert minden más "Lionak/ért/val" stb volt. De azt mondta Reeve műterem lett, meg amúgy is, Reeven miatt tök más lesz, meg... ah, francba az egésszel, egyszerűen nem akarok egyedül lenni, mert agyalni fogok. Azt pedig már nagyon jól tudom, hogy nekem NEM szabad. Pizza, sör, odaadom neki, hamar elveszi, leteszi, még le sem veszem a cipőm, mire visszajön és megölel, nem is kicsit. Elmosolyodom, belebújok az ölelésébe mint egy macska, mint mikor megjön a gazdi és várja hogy szeretgesse. Hálásan mosolygok rá, rázom a fejem, hogy kigyógyít. Ebből nem lehet, a hülyeségeimből nem lehet kigyógyítani. Ahhoz újra kéne születnem...
-Nem fáj semmim, csak nem tudom... kedvetlen vagyok, nem akartam egyedül lenni. Jól esik a társaság. Tényleg nem zavarlak? Látom rendezgetsz. Segítsek? - Fogom a kezét, nagyon el sem engedem, tényleg el vagyok anyátlanodva...
-Na és... hogy érzed elég helyed lesz itt? - Nézek körbe, min változtatott min nem. Én emlékszem, nagyon is emlékszem milyen volt még mikor Lia itt lakott.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1217

TémanyitásTéma: Re: Egy kis picsogás xD ~ Reeve & Seby   Kedd. Dec. 08 2015, 18:26

Sebastian mintha nem egészen ebben a világban lenne, gyorsan elveszem a dolgokat, amiket hozott, hogy jó szorosan magamhoz ölelhessem.
- Kösz a kaját, majd nézünk valami szar filmet és közben megesszük, mit szólsz?
Ölelem bőszen, mintha évek óta nem láttam volna, nagyon bújik, ennek hatására csak jobban vonom magamhoz. Mikor érdeklődöm a rejtélyes rosszulléte felől, csak a fejét rázza. Összeszalad a szemöldököm. Szomorú…
- A kedvetlenséged kegyetlenül kivégezzük. Dehogy zavarsz! Ha akarsz, majd később, vagy holnap, ráér, amúgyis százszor átgondolom ezeket. Tudod ,majd karácsony környékén megnyitom a galériát, csak merengtem mivel kéne nyitni.
Ha akarja, majd megmutatom neki az anyagot, de előbb ő, látom valami nem stimmel vele. Nem hiszem, hogy a minden ok nélkül letargiába zuhanó típus.
Belekulcsolom ujjaim az övébe, mert nagyon fogni akarja a kezem, aoh…de aranyos, olyan, mint valami elesett plüssvacak!
Bevezetem a nappaliba, ami üres, csak egy kanapé és egy dohányzó asztal virítanak a közepén.
- Igen, szerencsére Lia lakása elég nagy. Arra gondoltam majd visszafizetem neki, ha pénzem lesz ebből.
Lerogyok a kanapéra, őt az ölembe húzom, ha engedi. Tudom, hogy először itallal kéne kínálnom, de… ölelgetem szorosan.
- Mi a baj Seby?
Becézem könnyed, finom, mély, megnyugtató hangon.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Egy kis picsogás xD ~ Reeve & Seby   Kedd. Dec. 08 2015, 21:21

-Jó, de akkor valami ritka sz.r legyen, ne kegyelmezzünk magunknak! - Mosolygok, valami cellulózhulladéknak sem nevezhető vacak tuti eltereli a figyelmem, tény. Bár ha Reeven egész este így ölelgetne, valószínű jobban lekötne... na de ilyet mégsem kérhetek.
-Halál rá! - Bólintok rá, már a fogam is villantom, jó lenne ha elfelejteném ezt a hülyeség, tény.
-És téma szerint csoportosítod, időrendben, hangulatra, méret szerint... - Érdeklődöm, hogyan képzelte el az egész galériát. Huhh, ez egy galéria lesz... durva.
Ajh, azt hiszem érzi, hogy nyomorúságos a lelkiállapotom, mert nem csak fogja a kezem, belekulcsolja az övét, persze mosolyogva hagyom, mert jól esik.
-Jó, vagy megveszed azokat a dolgokat neki, amik nagyobbak értékben és kellenek. Nem biztos hogy a pénzt elfogadná. - Révedek el kicsit, szerintem nem fogja hagyni, meg úgy is nálam lakik szóval minek, habár... hmm? Uhh, Reeven ölében kötök ki, pislogok, hogy fordítva szokott lenni, de elnevetem magam, elkényelmesedem, fura, de nem rossz. Bár háttal nem akarok lenni, oldalt helyezkedem, remélve nem vagyok túl nehéz, elvégre ha zsír nem sok, de izom van rajtam azért. Néhol. A fejem kicsit odavackolom a nyakába, kezem az oldalát simogatja.
-Nincs baj... baj nincs. Csak hülyeségeken gondolkodom, de azt szoktam, fogsz még így látni... azért nem akarok egyedül lenni, mert akkor kattog az agyam, így meg nem teszem és még jól is érzem magam. Szeretek veled lenni... - Puszilom meg az arcát, a mosolyom még nem az igazi, kicsit fáradt, de tényleg jól érzem magam, ezt érezheti.
-Nem fontos. Mesélj inkább te, mi van Felix-szel? Találkozgattok? - Tényleg érdekel, Lia amúgy is aggódik, szerintem nem kell, de... meddig tart rákérdezni?

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1217

TémanyitásTéma: Re: Egy kis picsogás xD ~ Reeve & Seby   Szer. Dec. 09 2015, 18:32


Nevetek Sebastian tervein, agyalni kell, mi legyen az a nagyon rossz, de szerencsére a net tele van szarva.
- Nincs kegyelem, szétröhögjük az agyunk! A fülünkön fog kifolyni a pizza
Izgatott vagyok, én még nem csináltam ilyet. De először egy kis Sebi-ölelgetés, mert elég nyomottnak tűnik. Belemosolygom a nyakába, hogy a kedvetlenségre halált kiált. Belesimulok az ujjaiba, vezetem be, közben mesélek a képekről, ki ne maradjon.
- Téma, avagy hangulat, dátum szerint nem lenne értelme, majd meglátod, most már rávettem az egyetemen is valakit, hogy álljon modellt, emberek is lesznek a képeken
Eddig élettelen dolgokkal operáltam, nemtom tudja-e. Húzom befelé kézenfogva, szerintem igényli a vezetést . Menet közben azt mesélem szép a lakás, de Liának járna érte jutalék, elgondolkodva édesgetem az ölembe. Fura egy kicsit, mert ekkora lény nem ült még a térdemen, de elegyengetem a súlyát, nem probléma, átkarolom, húzom magamhoz, ő pedig el is veszik az ölelésemben.
- Lehet. Vagy amióta összevesztünk megváltozott a véleménye, viszont a tárgyas dolog nem jönne be, nem az a tárgyfüggő típus.
Emlékszem, mert beszéltük is, hogy nem ragaszkodik és a költözésnél se volt sok cucca, vagy pénz, vagy nemtom mivel hálálhatnám ezt meg. Talán egyenesen az apjának kéne fizetni, tuti ez az övé, viszont tekintve, hogy lefeküdtem az exével…hm necces.
Megszorongatom, rosszul hazudik, vagy lehet tényleg beteg?
- Mindenki szokott. Én is ezért vagyok olyan tevékeny, hogy ne gondolkodjak, a legjobb helyre jöttél. Én is szeretek, jó, hogy itt vagy
Kicsit mozgatom a lábam, ringatva őt ezzel, megpuszil, mosolygom, visszapuszilom, bújok hozzá én is, olyan jó ez ahhh…kezdek rákattanni Sebre, mint a cigire.
- Persze, Felix jól van.
Ő ne lenne? Ez olyan kérdés, mintha terelni akarna, hát szóval…hogy van a fiúd? Jól és a tiéd?
- Igazából…már én is fel akartalak hívni Seb, hogy bocsánatot kérjek.
Kezdem keresve a tekintetét.
- Nagyon remélem, hogy nem lett belőle baj, én csak annyit mondtam Liának, hogy szeretjük és szeretnénk, ha arról is beszélne, ami nehéz neki, nem csak a jó dolgokról, mert így ismerhetjük meg igazán az árnyoldalait is. Nem úgy fogadta, mint amire számítottam…
Húzom magamhoz, szájrágcsálva, csak remélni tudom, hogy nem ez a baj.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Egy kis picsogás xD ~ Reeve & Seby   Szer. Dec. 09 2015, 19:16

-Ez már maga egy sz.r horror alapötlet nem? A gyilkos pizza... uhh. - Fintorodom el, ez tényleg ritka pocsék lenne!
-Na, az jó, szeretem az effajta képeket és elrendezést. És egy modellel akarod? Mert szerintem többen is vállalnák neked. - Mosolygok rá, ugyan, elmosolyintja magát, felemeli a gépet és ennyi.
Benn a kanapén meglep, hogy az ölébe húz, de némi értetlenkedés után belesimulok az ölelésébe és kucorodom a nyakába. Vicces, de ez tök kényelmes, már értem Lia miért hagyja nekem.... hm.
-Mivan? - Húzódom el annyira, hogy belebámulhassak az arcába. -Mikor? Miért? Min? Baj van? - Ömlik ki belőlem, mert azt sem értem miről beszél. Biztos nem komoly, arról tudnék. Gondolom...
-Fizesd be valami tanfolyamra vagy masszázsra... - Mondom még zavartan, mert azokat szerintem értékelné, de azon kattog az agyam, hogy összevesztek?
-Tudom, tudom... - Nem lógok ki, nem egyedi kórságban szenvedek, szóval próbálom jelezni, nincs gáz, majd helyrepakolom magam.
Mosolygok, hogy örül nekem, kicsit nevetek, hogy ringet, puszilgatom cserébe az arcát és a nyakát, utóbbit úgy is nagyon szereti.
-Azt reméltem, csak hogy ti is.. érted. - Alakul-e a molekula vagy sem, na.
-Tőlem? Tőlem aztán miért? - Lepődöm meg megint, hogy ellenem ugyan mit vétett. Eligazgatom a haját, nem haragszom rá semmiért.
-Ó, édesem... Lia nagyon védekező alkat, nehezen beszél a dolgairól, nehezebben mint te. Én is mondtam neki, nyugodtan mesélje el milyen volt a napja a kórházban, hát ennyitől nem fordulok le a székről. Meg amúgy is... De próbál változtatni ezen, sok mindent megbeszéltünk tegnap előtt. Sok félreértést tisztáztunk... pár dolgot lefektettünk... meg kiderült pár dolog... - Jut eszembe hogy ő végre rájött beleszerettem, én meg arra, hogy ő meg belém nem fog. Ahh... túl kéne ezen lépnem.
-Nekem csak annyit mondott kincsem, hogy valamit nem úgy reagált le talán, ahogy vártad, gondolom ezt, és bűntudata van miatta, de mondtam neki, hogy ne legyen buta és engedje hogy segítsed. Annyira félt meg óv téged, hogy szerintem valami jótékony burokba dugna. Ismerős, Henryt én is óvom a széltől is, de én megtanultam leszokni róla, mert nem jó. Adj időt Liának, akkor rá fog jönni, nem csak a kicsi unokaöcsi vagy, akire vigyázni kell, hanem felnőtt férfi már, a barátja is. - Simítom el a száját, amit rágicsál, majd adok rá több apró puszit, jelezve ne rágcsálja, nem arra van. Aztán a homlokom az övének döntöm és bújok az arcommal, jól esik, hogy aggódik.
-Szóval nincs mit megbocsátanom, jobb hogy most beszéltem vele, mint később. - Később még nehezebb lett volna, ebben biztos vagyok. Így is annyi idő eltelt már... ah.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1217

TémanyitásTéma: Re: Egy kis picsogás xD ~ Reeve & Seby   Csüt. Dec. 10 2015, 16:47

Pizza horror, atyaég! Horkantva felnevetek. A képeimről magyarázok, tervekről
- Lehet, hogy addig még kerítek egy párat, hogy több ember legyen. Lefotózhatlak majd téged is?
Igazából nem kérdés, de udvarias akarok lenni. Kicsit vicces, hogy Sebastian nagyobb (reev nem olyan tenyeres talpas, mint Ethan, kisebb, elfszerűbb XD hegyes fülek nélkül) mégis elvagyok az ölemben vele, mintha egy nagyobbfajta macskás állatot szorongatnék. Ölelgetem, puszilom a haját, szerintem Lia biztos mondta neki… Ehhez képest eléggé megrökönyödik. Erősebben tartom, le ne rántsa magát.
- Amikor elvittem repülni, ugrani
Javítom ki magam gyorsan.
- Előtte és eléggé, de azóta persze kibékültünk. Nem, semmi baj, ő félreértett…kb mindent, én elég nyers voltam, ha hülyeséget mondott, megmondtam neki nyíltan. Biztos aggódsz érte…de nem hagytam volna magára, akármit is mondott…és szerintem jót tett neki, hogy kihisztizte a feszültséget, akármit is mondjon.
Pislogok fel rá, elvégre magasabban van, ha az ölemben ül, számítva a leb*szásra, hogy Lia milyen érzékeny, összetöröm, nem vigyáztam. Talán azért mert mélyen, valahol elég mélyen én is hibásnak érzem magam. De képtelen voltam finomabban…így is annyira vissza kell fognom magam mindig. Tanfolyamra… talán befizethetném arra a lakberendezős cuccra!
- Nem is rossz ötlet. Ha nem fogad el kp-t mindenféle dologra elküldöm!
Vigyorgom diadalittasan, hogy ez milyen jó elgondolás!
Kicsit ringatom, puszil, a nyakam is, borzongva bújok hozzá, ha lehetséges: még szorosabban.
- Jól elvagyunk.
Hagyom most ennyiben a Felix témát, elvégre nem lehet mindig róla beszélni… Most fontosabb lenne kideríteni Őt mi bántja.
Kap egy pár simogató puszit a hajára, nekikoccantom a fejem az övének.
- Nem kellett volna…nincs jogom kérni tőle, félek…valami rosszat tettem
Mondom kissé szakadozva, így nem is annyira érthető, de tudja ő is, az önvallomás, a mélyebb érzelmi kérdések nekem sem mennek tökéletesen. Édesem? Csak én nem tudok becézni?
- Áh…szóval nektek is volt mélyre szántó beszélgetésetek! Na és elértem valamit? Megnyílt? Kiderült gondolom Lio…
Mantrázom unottan, tököm tele a csávóval.
-Hm…nemtom mire gondol, semmit nem úgy reagált le. Engem? Engem nem kell, valami fura okból kifolyólag sebezhetetlen vagyok
Nevetek fel, mert magam sem hiszem (csak egy kicsit)
- Egyáltalán nem vagyok kicsi. Sehogy
Teszem hozzá halkabban, morózusabban az utolsó szót. Férfi…ez simogatja a lelkem, a szám, búgok kicsit. Kapok rá puszikat, kimelegszem ettől kissé, én egy nagyobbat adok, bekapva a száját egy pillanatra.
- Igen…nem akartam rosszat, Nektek akartam jót
Sóhajtom az ajkaira, most én simítom el haját az útból, hogy egyenesen és nyíltan fúrjam tekintetét az övébe.
- Nem emiatt vagy szomorú, ugye?
Kérdezem tartva így a fejét, nézzen a szemembe, oda kell hazudnia, ha tud. Nekem nehéz, felismerem, mert ebben sokkal nagyobb a tapasztalatom, mint az őszinteségben. Viszont talán tényleg csak az időjárás, front meg anyámkínja…és rémeket látok.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Egy kis picsogás xD ~ Reeve & Seby   Csüt. Dec. 10 2015, 18:45

-Ha le szeretnél, persze, semmi akadálya. Bár nem tudom mennyire vagyok jó rá, de majd igyekszem! - Nem szoktak fotózni, Josh tapasztaltabb nálam... -Josh rutinosabb modell, ha olyan is kell. - Szerintem szívesen segít neki.
A vita nekem teljesen új, látja is rajtam.
-Nem mondta... gondolom mert ki is békültetek. - Merengek el, igen, biztos emiatt van, hogy Lia szavaival éljek, már megoldódott, miért rágódjon rajta?
-Hát... nem mondott semmit, szóval... gondolom jót tett neki. Tény, nem volt olyan feszült mint szokott ha ilyesmi jellegű gond van. Amúgy nem csak érte aggódom, nem szeretném hogy összekapjatok. És hogy érzed, meg tudtatok mindent beszélni? Liával nem egyszerű mindent egyszerre, szóval... megértem ha nemet mondasz. - Lia bezárkózik és akkor nem lehet vele normálisan megbeszélni a dolgokat, gondolom Reeven még nem tapasztalta. Vagy igen?
-Küldjed, legalább tutira nem vállal túlórát! - Mosolygok, szerintem ez jó ötlet.
Érzem ő is örül, tudtam valami tippet adni, szorosan ölel magához én pedig annak ellenére hogy szokatlan, élvezem ezt a fajta kényeztetést.
Összepréselem a szám, bólogatok, úgy fest nem akarja elkiabálni a kapcsolata alakulását. Vagy csak Lia van a fejében... nem tudom, máskor olyan szívesen említi Felixet!
-Már miért tettél volna rosszat édesem? És miért ne lenne jogod kérni tőle? Kérni mindig van, követelni már nem mindig. - Én észre sem veszem, hogy becézem, aki nekem kedves teleaggatom jelzőkkel. Ha akarja ha nem... hehe.
-Igen, de nem csak Lio volt a gondja. Azaz szerintem már egyáltalán nem a gondja. Voltak régebbi félreértéseink, ami Liohoz is kapcsolható, de... szerintem megértette, hogy én nekem fontos lenne, ha éreztetné legalább a családjával vagy a barátaival hogy talált valakit, nem csak veled. Már ne haragudj, sokat jelent hogy legalább neked elmondta csak... hát tudod mi volt a gondom. Most legutóbb azt mondta bemutatna az apjának. Nem feltétlen erre gondoltam, de nincs ellenemre. - Mesélem el neki, mert ez nem titok.
-Semmit? Oh... Pff, sebezhetetlen! Én Supermanem, de rettegj, tudom a kriptonitod! - Vigyorodom el és érzékibben elkezdem csókolgatni a nyakát, majd rövid csókot kap a szájára is, úgy vigyorgok rá.
-Tudom... látom és láttam. - Kacsintok rá, nevetgélek egy sort, simogatom a haját. -De ez ösztönös. Nem direkt van, nagy testvér dolog. Henry nekem mindig a kisöcsém marad, pedig idősebb nálad, ha magasabb nem is, jó erőben van, de nekem olyan mintha tegnap lett volna öt éves... - Mondom kínos mosollyal. De úgy fest a férfi jelző imponál neki, a puszik is, mosolygok amikor viszonozza.
-Tudom, semmi baj. - Mosolygok rá, hát tudom, hogy csak jót akart, végül is, jobb lett, azt hiszem. De a következő kérdése miatt félre kell pillantanom, nem bírom állni a tekintetét. Kva sz.rul hazudok a fenébe is... De igazából Lia szavai elgondolkodtattak és nem akarom hogy Reeven úgy járjon mint én, mert eléggé keserédes a dolog.
-Nem. Csak... kérdezhetek egy elég személyes dolgot? - Nézek rá, csak akkor kérdezem meg ha jelzi, egye fene, bökjem ki. Kicsit rágom is a szám.
-Reeve... tudom, nem vagy szerelmes Felixbe... de ha beleszeretnél... azt mondtad nem lenne jó ha megtörténne... mi van ha ő azt mondja, minden jó így, szeret is talán, de nem szerelemmel, meg úgy nem is akar, meg fog. Nem akarom, hogy összetörjék a szíved... - Simogatom az arcát, feszengek. -Tudom, azt mondtam nem kéne ennyire azt hajtogatnod nem fog beléd zúgni, de... elgondolkodtam... mi van ha nem akar? - Liáról nem gondoltam volna ilyesmit, de megesett. Felixet még csak nem is ismerem, azt gondolná az ember, ez a szerelem dolog működik, ha minden klappol, de... talán mégsem. Nem akarom, hogy Reeven első szerelmi élménye olyan legyen mint az enyém. Nem azt mondom rossz nekem, csak... szeretném ha Reeven átélné a szerelmet úgy, hogy viszonozzák, annyira kiérdemelné!

//Erre az uccsóra gondoltam amúgy xD//

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1217

TémanyitásTéma: Re: Egy kis picsogás xD ~ Reeve & Seby   Pént. Dec. 11 2015, 19:33


Az orrára koppintok.
-Nem jóság kérdése, ebben nekem kell jónak lenni, te csak hagyod magad. És jó leszel, jó vagy. Hm Josh…se rossz ötlet.
Gondolkodom el, lehetne kezdeni ezzel valamitm majd kitalálom.
Biccentek, nem mondta, oké, nekem sem kéne? Hogy mi maradt bennem, megint más kérdés.
-Tényleg?
Kérdezem kételkedve, mert bár meggyőződésem volt, hogy ki kell adnia a feszkót, ő maga nem úgy nyilatkozott, mint akinek ez jót tesz. Elenegedem a fülem mellett, hogy nem csak érte, ki másért? Ő a törékeny, ő az érzékeny. Kicsit elsötétedik a pillantásom, először dacosan vállat vonok, aztán rájövök, ez gyerekes.
-Nem…
Úgy érzem elég kevés dolgot sikerült. Épp csak elmondta Liot, épp csak megértette, hogy nem förtelmes rosszindulatból voltam vele keményebb és hogy szeretjük…
Szegény Lia, ha belelendülök hirtelen lesz vagy 10 továbbképzése.
-Hát…nem miattam nem vállal, inkább miattad, de amúgy ez is necces téma, úgy érzem, úgy érzi, ráerőszakolom a véleményem, páldául tök lelkes lettem, mikor mondta, hogy érdekli a lakberedezés és elkezdtem amellett beszélni, ő mindenáron meg akarta védeni a kórházat. Mintha minden támadás lenne, amit csinálok. Szerintem túl heves vagyok…deh
Ajkamra harapok megint, rossz szokás.
-Felix azt mondta, olyannak kell elfogadni az embert, amilyen és…attól tartok Lia nem fog, de még minidg kevésbé tartok tőle, mint ő, hisz én minden gaztettem elmondtam neki
Tényleg semmi ocsmányság nincs, habár az apáca és a gyerekkorom kiamaradt, akkor mégis. Sebastianra pillantok, neki erről mi a véleménye.
Megrázom a fejem, mondtam, hogy kiakadt…és velük mi van? Nem kavartam be?
-Nem állok hozzá olyan közel, mint én képzeltem
Mondom komor-csendesen lélegzetvtelnyi szünettel. Elvileg ő szomorú és nekem kell felvidítanom, nem eshetek a lónak arra a bizonyos túloldalára!
-Ahá! Hogyne tudnám, ezt én is említettem neki. Akkor ez haladás!
Minden erőmmel rá koncentrálok, ez milyen jó, az apja, atyaúristen az is meg akar ölni!
-Olyan volt, mint valami szürreális álom, mint bábelben. Mondtam valamit és nem értem hogy, miért, de teljesen más, ellenkező dolgot hozott ki belőle.
Még mindig felfoghatatlan. Zihálósabb levegőt veszek, de Supermanen elvigyorodom, főleg, amikor megtalálja a kriptonitom! Ismét kapok egy rövidebb csókot, beletúrok a hajába mélyen és lassabban, hosszabban viszonzom, ölelve magamhoz. Nevetgél, mikor nagynak hívom magam, ölelgetem, meg kell kajálni.
-Jah, én is azt hitem valami kisgyerek, aztán a képről kiderült, hogy nem. Amúgy azt hittem magas.
Nézek rá tűnődve. Sebastian is magasabb, mint én (elfszerűbb, mint EthanXD) noha én sem mondanám magam alacsonynak (mennyik lehetnekm beszéljük már meg, írj egy értéket, majd ahhoz viszonyítom magam :p)
Aztán viszont bocsánatot kérek, mert még mindig attól tartok én okoztam mindezt és most miattam lehangolt. Kerüli pillantásom, én nem adom fel, erőszakosan követem az övét, már-már azon vagyok, elkapom az arcát, megállítom, mikor megdöbbent. Még jó, hogy ő ül az én ölemben. Borulnék megint. Emiatt NEM lehet szomorú! Már ott összerezzenek, hogy nem vagyok szerelmes.
-Öh…
Eltátom a szám, aztán gyorsan összezárom, megpróbálok megint megszólalni.
-Valami ilyesmi lenne…igen. Felix nem akar szerelmes lenni és nem vagyok biztos benne, hogy tud. Nem olyan típus.
Mondom komoran.
-Az enyémet? Ne butáskodj!
Nevetek fel vontatottan, beleborzongva, bújva az ölelésébe.
-Belém egyébként se szerethetne soha…és nem, nem akar szerelmes lenni, ezt már mondta.
Nézek rá határozottan, összeszedve acélos pillantást, báror tekintetet, normális hangszínt.
-Ezzel ne foglalkozz, összetett dolog, a lényeg az, nekem is az, tényleg az, hogy Ti szeressétek egymást!
Szent meggyőződésem, hogy ez eloszlatja a borús gondolatait, hogy na most aztán ezzel úgy felvidítom, hogy ihaj! Keresem a tekintetét bátorítóan, akkora műmosolyt erőltetve magamra, hogy még én is igaznak hiszem.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Egy kis picsogás xD ~ Reeve & Seby   Pént. Dec. 11 2015, 21:58

Megmosolygom, hogy az orromra koppint, bólintok.
-Rendben, majd próbálok nem ideges lenni, hogy folyamatosan fotózol. - Vigyorgok, biztos fura lehet.
-Hát... igen, kevésbé zárkózott el. Máskor sokkal hamarabb bebújik a csigaházába. - Állapítom meg, akkor lehet ez Reeven hatása. Sóhajtok.
-Sejtettem... Adj neki időt, legközelebb finoman hozd fel az egyik részt, máskor a másikat... Ha maradt félreértés nem szabad úgy hagyni, köztünk is maradtak olyanok, amik... ostobaság volt nem megbeszélni de akkor érzékeny témának számított. - Magyarázom, megsimogatom az arcát. Gondolom rágódik.
-Elmondod min vesztetek össze? - Kérdezem halkan, jelezve nem muszáj, de ha meg akarja beszélni, velem megtudja.
-Ne légy buta, ő elfogad olyannak amilyen vagy. Ez nála inkább önigazolás. Hogy nem véletlen van ott, nem ellened irányul. Ő is bizonytalan alkat, ahogy észrevetted, szeret megfontoltan dönteni, legalábbis egyre jobban ezt érzem rajta és szereti a kórházat. Persze emellett tanulhatna mást is, lehet félreértett. Engem is félre szokott, ki kell tapasztalnod, hogyan fejezd ki magad, hogy ne értse félre. Néha nem látja hogy jót akarsz. Mint én, mikor a rádión belül váltottam. Azt hittem örülni fog, hogy heti nyolc órát dolgozom majd ott, nem harmincat, de ő csak azt érezte, ugrik a hétvége. Amúgy Felix jól mondta, de Lia is elfogad, hidd el. - Persze mondhatná mondhatok akármit, de ezt Lia mondta.
-Ezt mire érted, dehogynem! Jó, Lia nem annyira közvetlen személyiség, de ez nem jelenti azt hogy ne lennél neki fontos, ne butáskodj! - Hökkenek meg, mert vajon miből szűrte ezt le?
-Jah igen tudom, néha az én szavaim is kiforgatja csúnya szóval élve, mintha teljesen mást hallana ki belőle. Ebből is volt félreértésünk, mint kiderült nem is egy, remélem tisztáztunk párat legalább... - Húzom el a szám, értem miről beszél (sajnos).
De mivel nagyon duzzog és bánatos gondoltam feldobom, a kriptonit-terv bejön, igazán hálás, lassú csókot kapok, piszézek vele, mikor ajka elválik az enyémtől.
(Nekem jók Miles méretei xDDD Ő 188. Henry gondolom 178 körül lehet akkor, te meg amennyit gondolsz xD)
-Ezért mondom, ezt nem lehet levetkőzni. Három évvel idősebb nálad amúgy. Nem kicsi már egyáltalán. - Mosolygok Henry kapcsán.
A téma amit aztán felhozok - miután nagyon látja rajtam, hogy nem vagyok önmagam - látványosan zavarba hozza, legalábbis megdöbbenti. Pedig ettől tényleg félek, nem akarom, hogy ezt átélje.
-És az enyhít valamit, hogy nem olyan típus? - Nem tudom, nekem enyhítene-e. Ameliáról azt hittem olyan típus, de...
-Már miért ne lehetne beléd szeretni. Könnyű téged szeretni Reeven, hidd el. Emiatt is gondoltam, hogy lehetne de... félek ha tényleg nem olyan típus akkor keserédes lesz az egész és... féltelek. - Csak most tapasztalja milyen olyan emberekkel lenni akik elfogadják és szeretik, nem akarom, hogy összetörjön, hogy azt higgye, nem lehet őt úgy is szeretni, szerelemmel.
-De foglalkozom, fontos vagy nekem. Szeretjük egymást Ameliával, ne aggódj. De szeretném ha Felix... mindent megadna neked. Szeretném ha igazán boldog lennél! - Simogatom az arcát szomorúbb mosollyal, mert lehangoló, hogy ennyire elzárkózik. Igazam lesz, én látok bele sokat az egészbe, a szerelem hülye dolog, nem is értem miért akarom, miért fontos az nekem, örülnöm, kéne hogy érzem és el kéne engednem nemes egyszerűen. Ha kicsit csillapodik az arcrepesztő mosolya, akkor puhán keresi ajkam az övéit, lehet kicsit letargikusabb vagyok mint illik, de mivel arra jutottam, megint én agyalom túl az egészet kell pici idő, mire tényleg túllépek ezen. Csókolózni meg jól esik, nincs ebben erotika, csak szeretgető puszikat kap a szájára.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1217

TémanyitásTéma: Re: Egy kis picsogás xD ~ Reeve & Seby   Pént. Dec. 11 2015, 22:59

- Nem kell idegeskedni, csak lazán, furcsa lenne, ha feszült lennél, bááár az is művészet lenne bizonyos értelemben. Lehetne a címe a végtermék előállításának utolsó pillanatai
Nevetgélek, magyarul: szar-ás.
Kevésbé vagyok vidám, mikor Lia kerül szóba a csigaházával. Csak én akarom felgyújtani azt a házat?
Csak hümmögök ezen.
- Megpróbáltam, deh…nekem ez nem megy! Bármit mondtam, tényleg bármit, rossz volt! Még az ártatlan biztatásom a végén a lakberendezői álmaival kapcsolatban is!
Mondom kétségbeesetten.
- Ebbe hogy az égbe lehet rosszat belelátni? Nem akarom megbeszélni
Fonom össze a karjaim, elég durva, hogy erre jutottam, de engem az nagyon lehozott.
- Bármit mondok az nem jó Sebastian… Semmi nem volt jó, már az sem, kb ahogy levegőt vettem, mindent támadásnak vett.
Sóhajtok, belefúrom a fejem a nyakába.
- Több kör is volt… Gonosznak gondol és nem tudtam őszintén bocsánatot kérni, mert igazam volt… Ahh, nemtom melyik a legkiemelkedőbb, annyira kiforgatta, hogy ő bárcsak csúnya lenne, mert őt mindenki csak megdugni akarja, ezt abból hozta ki, hogy én, ha nem lenne a rokonom és a te barátnőd, nem csak arra használnám. Szóval nem is értem, fehéret mondtam és feketét csinált belőle.
Pirulok ki a heves magyarázatba és abba a tehetetlen, kínzó dühbe, amit akkor éreztem.
- Tudom, de nem, nem fogad. Ezt az énem nem szereti, az őszintét, az igazit, amiről Felix beszélt
Fakadok ki, francba neki van rossz kedve, nem nekem!
Biccentek, hogy őt is félreérti, nemtom ő hogy bírja cérnával...
- Nem Seb, nem annyira…
Rázom meg a fejem most már elég mélyen beharapott ajkakkal.
Sóhajtok, ölelgetem szorosan, szóval tudja miről beszélek, szóval nem csak képzeltem ezt az egészet.
- Örülök, ha veled hajlandó tisztázni, mondta is nekem, hogy téged mélyen szeret.
Mosolyodom el, így van ez jól, én csak elfelejtettem egy pillanatra. Superman és ez a piszézés bejön, ilyet Sebastian előtt még senkinek nem csináltam, láthatja is, hogy élénken mímelem, kuncogok (XD, csak leírtam. Oké, húúh akkor Reev legyen 180 és akkor kicsit tényleg magasabb Henrytől)
- Tényleg nem, csak én kapom meg mindig milyen kicsi vagyok. Húúú három év múlva már ki tudja mekkora híres fotós leszek
Nézek elfelé álmodozva, az olyan hosszú idő, talán lesz belőlem valaki.
Enyhíteni? Tanácstalanul nézek rá.
-Nem tudom.
Mélyen beszívom a levegőt, megmozdulok alatta, menekülőre fognám…de rajtam ül. Fenébe!
-Nem….nem lehet. Hagyjuk, hagyjuk ezt. Ő nem akar, ez biztos, mondta. Úgy amblokk baromságnak tartja, szerinte nem létezik, neki nem kéne, hormonzavar
Hadarom, de ez még nem Felixről szól.
-Nem könnyű. Sebastian még nem ismersz eléggé, Liának se sikerül, ez senkinek se sikerült, soha
Meredek valahová előre összepréselt ajkakkal, aztán bőszen pislogni kezdek.
-Hagyjuk, hagyjuk ezt kérlek.
Nyögöm rekedten. Félteni…igen, Felix össze fog törni és? És ezt akartam, pontosan ezt, így.
-Sebastian…. hagyd ezt, nem fog
Hunyom be a szemem és dőlök neki, ha már elszaladni nem tudok előle. Inkább rájuk kellene koncentrálni és hogy Ő miért szomorú, hogyan lyukadhattunk ki éppen itt? Nem, kell őt felvidítani, fel kell vidítani…valahogy! Gyerünk Reeven, gyerünk, gondolkodj, de ne ezen, kérlek, gyerünk, muszáj…
-Kész a tea
Hebegem, próbálok kibújni alóla, hogy…teát csináljak! Igen, az jó lesz! A tea mindent megold!

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Egy kis picsogás xD ~ Reeve & Seby   Pént. Dec. 11 2015, 23:50

-Ehm... ha ideges vagyok nem olyan fejet vágok mint a vécén, de ha ez kell, benyomok aznap reggel két tábla étcsokoládét és lesz olyan fejem... - Röhögök.
-Szerintem csak úgy érzed. Ha egyszer védekezni kezd, mindenre ráhúzza. Nekem is csinálta. Viccelődni próbáltam, azt is komolyan vette... nehéz olyankor, türelmesnek kell lenni. - Simogatom ahol érem érzem rajta a feszültséget.
-Nem tudom, néha nekem is furán reagál. Nem értem hogyan jött ki neki az az értelem. - Sóhajtom. Hozzám bújik, ölelem, csókolgatom a fejét.
-Tudom, rossz szokása. Azt hiszi ítélkezünk, beleszólunk, ilyesmi, de én például csak szeretném alaposan átrágni, hogy értsem őt. Ő nem akarna belemenni, de akkor meg hogyan értsem meg? Nem akar ő veled veszekedni, csak ha feszültség van, mindent támadásnak vesz. Nem csak veled csinálja életem, Lia ilyen. - Simogatom a fejét, remélem nem hiszi, hogy vele van baja, hát akkor mindkettőnkkel van!
-Gonosznak? Biztosan nem. Szeret téged. Aggódik, hogy haragszol rá. De... ez nem igaz, hogy mindenki csak kihasználja, ha anno nem fekszik le velem, akkor is eljártam volna vele táncolni, ebédelni... de neki meggyőződése volt, hogy minden férfi ezt akarja, még akkor is amikor én látványosan nem csak ezt akartam. De azt hitte te is csak a teste miatt lennél vele? Pont te? - Ez nekem magas. Nagyon is, hát Reeve pont hogy testiség nélkül imádja! Nem is volt köztük semmi csak ölelés. Lia elmondta volna ha másképp lenne.
-Már miért ne szeretné? De igen, elfogad, rólad is beszélgettünk, bár Felix kapcsán. Kicsit faggattam hogyan áll a biszex voltodhoz, de azt mondta neki mindegy ki hozza el neked a boldogságot, ő bárhogy szeret, önmagadért szeret. Hidd el, igazat mond, megnyugodtam, féltem mit szól ahhoz hogy Felix átjön. - Ecsetelem neki, ne beszéljen butaságokat!
-Hidd már el hogy de hát hallom ahogy rólad beszél, érted aggódik. Bebeszéled magadnak kincsem. - csókolom arcon, jaj, honnan veszi ezt?
-Mélyen szeret... tudom... - Hagyjuk. Igen, tudom, én vagyok a józan döntés... ahh..
De csak sikerül felvidítanom, ha kicsit is, ez a piszézgetés úgy fest tetszik neki, én is élvezem.
(OKsa Very Happy)
-A korod miatt, nem másért. De ne zavarjon, jó ilyen korúnak lenni. Élvezd ki. - Puszilgatom, vigyorgok azon, hogy milyen aranyos ahogy ábrándozik. -Igen, könnyen befuthatsz! Majd add be a képeid magazinoknak, galériáknak! Könyvekhez, ahova csaj tudod! - Mosolygok, megölelgetem, örülök, hogy vannak álmai.
Felix már más tészta...
-Értem... stresszelné? - Lehet Felix kéne nekem hogy megértsem Liát? Durva elgondolás, de ki tudja.
-Reeven... hidd el, mindenkinek van olyan szegmens az életében, amit letagadna, amit nem mondd senkinek, mert olyan gyalázatosnak és megvetőnek tartja, de ettől még szerethető marad. Nekem is vannak olyan régi dolgaim, amiket szégyellek és senki sem tud róla. Te sokkal előrébb vagy, mert te elmondtad, szembenéztél vele! Nem félek megismerni téged Reeve, szeretem, hogy ilyen vagy, igazán. Lehet nem egyezik mindenben a véleményünk, de nem is kell! De én úgy érzem, sokban hasonlítunk, szerintem ez tök jó! Szerinted vértesómmá teszlek, ha nem gondolnám, minél jobban megismerlek csak jobban foglak szeretni? - Bújok az arcához, ölelem, érzem mocorog, de kivételesen jobban nehezedem ültömben, maradjon!
Érzem beletenyereltem, no lám, tényleg olyan mint én... úgy fest ugyan abban a cipőben is járunk... jaj istenem, nem akartam ezt! Nem engedem el, jobban ölelem, esélye sincs. Maximum eldőlhet, de akkor meg ráfekszem, nem engedem elmenni.
-Nincs is tea... nem is érdekel a tea. Ne haragudj... tudom milyen... nem akartalak elszomorítani csak... azt hittem nem olyan vagy mint én de olyan vagy és... bármi is lesz itt vagyok neked, ugye tudod? Bárhogy is alakul. Ne haragudj... - Hülye voltam, bújok a nyakába. Nem akartam elszomorítani, én vagyok a hülye, hát ha ennyire olyan mint én, miért hittem, hogy ő nem agyal ezen? Csak Felix kapcsán ugye... francba! Pózt is váltok az ölében (hacsak el nem dőlt) és terpeszben ülök rajta, karjaim a hóna alatt átdugom és szorosan ölelem, fejem a nyakába fúrom. Annyira hülye vagyok!

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1217

TémanyitásTéma: Re: Egy kis picsogás xD ~ Reeve & Seby   Szomb. Dec. 12 2015, 12:20


-Jól van, bocsi
Nevetek, én erre asszociáltam. Csappan a hangulat, mikor Lia kerül szóba, ilyenkor többször nézem a földet, mint őt, mintha elgurultak volna a gyógyszereim és azt keresném. vagy a kontakt lencsém!
-Tényleg így van Sebastian. Annyira visszafogtam magam, de a végén már azon is megsértődött, ha…hallgattam. Tudom és nekem nehéz, mert én nem vagyok az.
Pusmogom a földnek, én ezt most nagyon reményvesztettnek érzem, azóta, hogy elmentünk, a veszekedés óta nem keresett. Én nem fogom, hisz minden lépésem zaklatás neki.
Jó most belebújni Sebastian ölelésébe, átkarolom, simulok az arcához. Gyerekesnek érzem, de jó.
Legalább tudom, hogy ebben most nem én vagyok a fura, mert vele is ezt csinálja, de szerintem nem ennyire és Sebastian türelmesebb.
-Hát ez elég szomorú, hogy ilyen. Mármint…néha a szüleimre emlékeztetett, persze ők egészen más kategória, gonoszak, de ugyan az a feszült tehetetlenség volt, hogy bármit teszek, bárhogyan, az nem jó és ezt…ezt nem bírom még egyszer!
Fakadok ki, ebben éltem évekig, olyan volt mint egy rossz büntetés, most először nézek igazán rémülten Sebastianra, mi van, ha ez van? Mert ő az unokanővérem, nem lóg annyira a családból, mint én és a vérség kötelez. Jobban megismert és ez lett belőle, mi lesz, ha még jobban meg fog?!
Nem beszéli meg Sebastiannal sem úgy, ahogy kéne, de náluk javult a helyzet…és mi nem fogjuk megbeszélni, nem tudjuk. Nem volt ott, de ha látta volna, szerintem tudta volna, szerintem ő megértette volna, ha ismerné az életemet pláne, megértené milyen nehéz kontrollálni minden mozdulatod, megfelelni az elvárosoknak, csak hogy aztán a pofádba kapd, semmi nem elég! Sehogy sem jó! Szarul jöttem ki mindig mindenből és dacból, dühből egyre inkább magam ellen fordítottam mindenkit, de 20 vagyok már, elfáradtam… én már csak meg akartam nyugodni. 21! 21! Ja, tényleg…
-Nem…
Rázom a fejem, inkább hallgatom.
-Szerintem a fehér és Lionel miatt ez a meggyőződése. De te…más vagy, olyan türelmes és szerető, hogy majd biztosan kigyógyítod ebből.
Biccentek, pedig ennek semmi köze nem volt a csókhoz, amit kezdeményeztem és amit visszautasított.
-Semmi nem működött, még az sem, ha ezzel kapcsolatban biztattam, ha saját példát hoztam, semmi!
Belekapaszkodom a vállába
-Azt gondoltam kimutatom neki is, hogy szeretem és…nálad működött és ő is megpuszilt már egyszer, akkor ő kérte. Most én is megtettem, magamtól, de nem hagyta, hogy csók legyen, mert azt csak olyanoknak engedi, akik iránt mélyen érez.
Vonok vállat, hát ebből gondolom. Aztán persze eszembe jutott, hogy igaza van, irántam nem lehet.
-Hm, oké, biztos szeret a maga módján, de nem mélyen, csak úgy
Vonok vállat. Olyan messzire került, hogy Felix átjön.
-Azóta Lia nem keres (a nem akar játszanit így oldom megXD)
Lesz-e ebből valami? Nem úgy tűnik, mintha nagyon szeretne, mintha helyre akarná hozni a veszekedést, ha még csak nem is keres. Hagyjuk már…
Rázom a fejem, hogy nem bebeszélés, jól esik, ahogy ölel, bár nem akartam szomorú lenni, az most az ő része volt, hogy csesztem el? Simogatom, amikor azt mondja, mélyen szereti őt, azt könnyű és jó elhinni, hogy legalább nekik részük van ebben.
-Egen tudom, élvezem, én szeretek fiatal lenni, mintha még minden előttem lenne.
Veszek mély levegőt és próbálok másról, pozitív ábrándképekről is mesélni, bólogatok, amikor támogat, ide-oda adjam be, bújok hozzá remegve. Felkapom a fejem. Stresszelné?
-Mi? Felixet? Dehogy, ő nem stresszel
Nézek rá értetlen, mert valahogy ez a szó sehova nem passzol. Nemtom hogy jött neki.
-Ahm, nem érted
Megint erősen beharapom az ajkam és fészelődöm alatta, nem bírok mozdulni tőle, csapdába csalam magam, mi? De hát nekem kéne őt vigasztalni!
-Nem erről van szó, vagyis nem csak erről. Te más vagy, én….másra gondolok.
Kiszárad a torkom, mi van ha… meg fogja magát gondolni? Lia is meggondolta! A szüleim is meggondolták, amikor nagyobb lettem, kisebb koromban még szerettek… Nagyon menni akarok, de nem hagyja. Most elhajolok az arcától, szeretném eldugni valahová a fejem, de nehéz, nem tudom tőle.
-Erről nehéz…beszélnem. Igen kedvelsz, tudom, azt lehet, egy bizonyos pontig működik, de aztán…ha túl mélyre ásol, fel fogod adni. Igazból…Liánál jöttem rá. Az igazi énem már neki sem kell, ahogy a szüleimnek se kellett, senkinek. Nem tudom Felixnek kelleni fog-e, de…én én az egész lényemre gondoltam.
Ott a hiba! A rengeteg pszichiátriai gond a piromániától az agyi deficiten és hülye felfogáson, hirtelen természeten keresztül azokig a cselekedetik, amikben ezek megnyilvánulnak, mint egy kórház felgyújtása, vagy gondatlanságból elkövetett emberölés.
-Ezt…nem magamtól találtam ki… Semmit sem hiszek el, amire nincs bizonyíték
Nyögöm elcsukló hangon, még ma is pontosan emlékszem arra a beszélgetésre. „Mit csináljunk vele? Hova tegyük? Annyira próbáltam szeretni, de nem lehet, egyszerűen nem lehet szeretni ezt a gyereket!”
Behunyom a szemem, elég abszurd lenne, ha most még bőgnék is, abszurd, szánalmas, nem kéne. Őt kell megvigasztalnom, azt hittem ezt elfogadtam már, Lia kapcsán is, de őt…elveszítem őt, ahogy mindenkit és ez most sokkal reálisabbnak tűnik, minthogy higgyek a kedves szavaknak. Mert van rá bizonyíték…
Nincs Tea?! Erre elvörösödöm, mintha azt mondta volna, nem süt ki többé a nap, nincs élet a halál után, nincs Mikulás és hatéves lennék. Nem értem miért mondja, hogy olyan vagyok, mint ő, de kicsit megingatom a fejem. Sebastian jó…én nem, őt csak szeretni lehet! Engem nem lehet szeretni.
-Akkor is? Akkor is, ha Lia többé…
Olyan nehéz kimondani, érzem, hogy a gondosan kordában tartott könnyek kövéren kicsordulnak a szememből, akár be van csukva, akár nem. Gyorsan utánuk kapok, letörlöm őket, meg kell kérdeznem nornálisan.
-Akkor is a vértestvérem maradsz, ha ő nem fog soha szeretni?
Nagyon igyekszem legyűrni a gombócot, annyira próbálom, meg kell vigasztalnom, a tea jó! Meg kell vigasztalnom Sebastiant! Hogy lehet ez? Miért én pityeredem el?

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Egy kis picsogás xD ~ Reeve & Seby   Vas. Dec. 13 2015, 18:33

-Azon nem sértődött meg, hogy hallgattál, ne hidd már ezt, egyszerűen csak feszélyezhette a hallgatagságod. De nem sértődött meg rajta! Na meg ha nekem nem is említette, csak azért lehet, mert ő úgy gondolta meg tudtátok beszélni! - Mondom, más logikus magyarázat nem lehet...
-Jaj édesem, Lia mellett nem kéne ezt érezned, mert én egészen biztos vagyok abban, hogy csak félreértetted. Jó az amit csinálsz, szeret veled lenni, ad a véleményedre, hát megfogadta! Mondom, hogy nyíltabb volt mikor beszéltünk! Csak kell benne pár nap, hogy megeméssze a hallottakat, ennyi. Hidd el, ő nem haragszik rád egyáltalán, szervezi a közös programokat. -Jaj hogyan adjam a tudatára, hogy Lia nem is haragszik? Nehéz ügy.
-Persze... logikusan végiggondolta, tudja, hogy más vagyok. Szeret velem lenni, nem fél tőlem meg semmi ilyesmi. Bízik is bennem. - Az nagy szó, legyintek is, most nem ez a fontos, hogyan áll a pasikkal, meg velem jelenleg.
Aztán hallgatom, meglep, hogy megcsókolta, azaz nem ez lep meg, hanem hogy Lia nem mondta.
-Ehm, életem, nem így mondanám, hogy aki iránt mélyen érez, hanem aki... nos, aki szerető kategória, akivel testi kapcsolata is van, aki a szerelme vagy a pasija. -Én első nem vagyok, maradok a pasija. -Lia nagyon szigorúan veszi, hogy a csók intim dolog, csak engem csókol meg. Teljesen ki volt akadva, mikor az a doktor lekapta, mert ő csak velem és senki mással. Szerintem téged sem ebbe belevenni, de nem azért mert nem szeret, hanem mert te nem én vagyok, nem vagy a fiúja. Ezért sem merném neki elmondani, hogy én csókolóztam veled, mert egyrészt kiakadna azon, hogy fiú vagy, más részről, hogy én megtettem, míg ő nem... de egyszerűen tök másképp gondolkodunk erről, én csak így is éreztetem azokkal, akiket ténylegesen szeretek, hogy mindenhogy imádom őket... belőlem nem jó kiindulnod édesem, ha Liáról van szó. De ez nem jelenti azt hogy ne szeretne téged mélyen annyira, mint engem, szerintem jobban is szeret, mert te az unokatestvére vagy, a családja. Én tudom is, nem csak érzem, hogy mennyire ragaszkodik hozzád. Csak ő sokkal nehezebben mutatja ki. - Sóhajtom, puszilgatom az arcát, ne legyen buta, hát miket nem gondol.
-De, Reeven, igazán szeret téged. Nem csak úgy. Attól, hogy nem csókolt meg, még nem jelenti hogy nem szeret. Inkább ölelést kezdeményezz, azt hagyja, abba jobban belesimul, mint egy csókba. - Nálam nem feltétlen igaz, de én más kategória vagyok nála, lévén élettársa vagyok.
-Mert sokat dolgozik, nagyon fáradt volt, mi is beszélgettünk, azon az estén eléggé... elfáradtunk. Nem volt könnyű. Aztán nappalos volt, most éjszakás... holnap aludni fog, holnap után lesz pihenőnapja. - Szerintem itt lehet a gond.
-Az jó... - Legalább Felixet nem stresszeli a téma... már a szerelemé.
-Miért lennék más? Mire gondolsz? - Nem értem, miből veszi, hogy nem fogom szeretni mondjuk egy hét múlva? Vagy egy hónap, egy év? Nagyon elhajol, fészkelődik, de nem engedem, nem akarom. Tudni akarom mi gyötri.
-De Reeven, eddig is az igazi éned ismertem meg és szeretem. Lia úgy szeret, ahogy vagy, rólam nem is beszélve! Felix is, hát ő maga s mondta, meg akar ismerni, én egyetértek vele, nem is kérdés. Bízom benned, merek neked beszélni, ha nyomaszt valami... ugye tudod, hogy nekem Henry volt sokáig, aztán jött Josh, majd Amelia, de vele... vele nem mindig mindent tudok, de jöttél te és veled megint úgy érzem, bármit lehet. Basszus, elfogadsz, még a biszexségemmel és a franciás dolgaimmal együtt is, pedig te azokat nem szereted! Miből veszed, hogy én nem fogadlak el, hát én szeretem amilyen vagy! Szeretem, hogy együtt érző vagy, hogy törődő, hogy vicces és merész, hogy ötletes vagy, művészi, szeretem a humorod, de szeretem azt is ha komoly vagy, szeretem a meglátásaid, még ha néha heves is vagy, amilyen én nem. Hidd már el hogy komolyan mondom, ha azt mondom szeretlek! - Igen, fiúknak határozottabban könnyebb kimondanom a szót, de nem érti félre, hogy szerelemmel vagy ilyesmi, talán ezért. Puszilgatom ahol érem, leginkább az arcát próbálom, olyan bizonytalan most, nem is értem!
-De hogyan bizonyítsam? Mivel tudnám jobban? Nem érzed, ha ölellek, ha csókollak? Vagy egyszerűen akkor, ha eléd rakok egy tál ételt? Bármikor? - Fogalmam sincs ezt hogy lehetne bizonyítani. -Vagy hogy megvágtam a kezem érted... mit csináljak? Mi neked a legkifejezőbb? - Fogalmam sincs, nem jövök rá, nem fogok rájönni, remélem elmondja! Aztán elcsuklik a hangja, érzem és látom a könnyeket az arcán. Nagyon rossz dolgokat mondhattam a fenébe is! Olyan hülye vagyok...
-Szerinted ki tudod mosni a vérem a tiedből? Bele kell törődnöd, hogy most már mindig veled leszek... ez nem kérdés, ezért is kérdeztem, hogy csak azért vagy-e velem mert Lia által rokonszerűséged vagyok, vagy ettől függetlenül. Ne legyél buta, fontos vagy nekem. Veled maradtam mikor megtudtam a baleseted, akkor is mikor elmondtad egy férfiba vagy ... egy férfi tetszik, amikor meséltél a családodról, akkor is mikor megtudtam összevesztél Liával. Nem tudsz olyat mondani, ami miatt elhagynálak. Jó tudsz, de ha olyat mondasz nem te leszel, teszem azt direkt ölsz, vagy ilyesmi. De akkor sem hagynálak el szerintem, nem akarnálak. Hiányoznál. - Ölelem meg szorosan, szorosabban mint kellene talán, de nem akarom elveszteni. Senkit sem akarok, azt sem hogy messze legyen... Elég Henry messzesége.
-Lia pedig szeret. Már most szeret, tehát olyan nincs, hogy soha sem fog szeretni, itt már elbukik az elméleted. Engem is szeret, ha nem is... ahh. Lehet bizonyos minőségben vagy formában nem tud téged szeretni, így megcsókolni nem fog, de attól még szeret téged. A szeretetnek sok formája van Reeven. A mienk is csak egy a sok közül, nekünk ez a legkönnyebb módja kimutatni. Lia másképp mutatja ki. De szeret. Szerintem egyformán szeret minket. - Igen, könnyen megeshet, simogatom a hátát, erősen tartom, pedig nincs szél, hogy elfújjon minket, de nem izgat.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1217

TémanyitásTéma: Re: Egy kis picsogás xD ~ Reeve & Seby   Vas. Dec. 13 2015, 21:09


Felvonom a szemöldököm, jó, csak feszélyezte.
-Lehet, hogy úgy gondolta
Mondom ironikusan, kicsit fújtatok, de legalább megfogadta, úgy tűnik, ha ezt mondja. Ez is valami… Mereven biccentek.
-Majd elhiszem, ha szervez valamit
Eddig mindig én csináltan programot, mindig én ugráltam körbe, akartam feldobni és még csak el sem mondta az okát, miért kell feldobni. Lehet, hogy Sebastiannak sem mondta el, hogy haragszik, ebben nem bízok, talán neki többet elmond, de biztos, hogy nem mindent.
-Bocs, de Lia gondolkodása mellőz minden logikát!
Csattanok fel, akkor egyetlen szavában sem volt. Meg amúgysem az a logikus típus, a kiszámíthatatlan és az érzelmes sokkal jellemzőbbek.
-De igen, bízok, nyilván érzi, hisz te nagyon odaadó vagy
Biccentek, Sebastian olyan kis szereteterőgombóc, tök hülyének kéne lennie, ha nem érezné.
Lesütöm a szemem, ezt ő is mondta.
-Igen tudom… Tudom, én nem te vagyok
Nézem összepréselt ajkakkal a cipőmet. Se megbízható, se odaadó, se biztonságos és most már azt a veszélyhajhász őrültet sem látja bennem, aki felgyújtotta a főnöke szobáját.
-Tudom…tudom, hogy másképp gondoljuk, csak azt hittem ez beválik, hisz először ő kezdeményezte, azt hittem jó lesz.
Vonok vállat, mindegy. Inkább azon gondolkodom, Sebastian mindenhogy érezteti, hogy szeret valakit. Ez tetszik… Talán én is így vagyok ezzel? Vagy miért jó vele? Rápislantok ennél a résznél félmosolyogva.
-Nézd Sebastian, nyilván nem várom el, hogy úgy szeressen, mint téged, egyszerűen csak azt hittem szeret, de most azt érzem… nem fogad el. Nem most fogant meg bennem a gondolat, az, hogy azt mondta irántad mélyen érez, irántam nem, csak hab volt egy bizonyos tortán. Lia mindig önmaga volt,az érzékeny, jóságos kis eszmény, aki mindenkit meg akar menteni, valamiért nincs önbizalma, pedig éppen olyan női, lágy és idillikus, mint amilyen minden lány szeretne lenne. De amikor engem megismert én egy féktelen drogos voltam sosem teljesen józanon… Fel akartam oldani, ellazítani, de az csak egy alternatív formám volt (XDXD – hogy szavaiddal éljek) A mostani énem viszont teljes és neki a régi hiányzik, valahogy úgy érzem engem, azt az engem, amiről Felix beszél nem fogad el igazán.
Pusmugom…
-Jó, talán azért mert a rokonom.
Szerintem Lia komolyan gondolja ezt a vérségi dolgot, max. ezért szeret. Az is igaz, hogy nehezen mutatja ki, biccentek.
-Tudom. Nem a csók miatt gondolom
Mondom csendesen a földnek. Az ölelés is igaz, bár úgy érzem visszafogodtabb vagyok vele a csók miatt, ha nem vagyok benne biztos, hogy viszonzott…nehezebben megy nekem, elvégre az ilyen dolgokat az új életemben kezdtem csak tanulni. A jelentéssel bíró öleléseket például. Bólogatok, mikor van a pihenőnapja, meg ilyenek. Ezt a nővérkedést se értem miért kellett úgy felfogni. A stresszélesen hunyorogva nézem.
-Hogy jött ez a hülyeség? Téged stresszel a szerelem?
Nem hiszem, mert valahogy a stressz és a szerelem nem összefüggő dolgok, logikátlan, de érdekel honnan származik ez az agymenés.
Ahhhh….hogy magyarázzam ezt el? Remegni kezdek, kerülöm a tekintetét, hogy ő más, arra könnyű válaszolni, a többire…a többit kihagyhatnám, nem igaz?
-Te olyan jó vagy
Nyögöm halkan.
-Igen…bármit, velem bármit, öhm…igaz
Felpillantok rá kissé bambán, bólintok, hogy elfogadom, hogyne tenném, aztán sorolja, mi minden vagyok, hát… a hevességen halványan mosolygom. Elszorul a torkom, pedig igyekszem nem bőgni, eléggé harcolok, ami azt illeti, de a tea valahogy túl sok lesz. Hozzábújok, hogy elrejtsem a fejem előlem, magam elől.
-Oh Seb
Suttogom elhaló hangon egy kissé.
-Ne haragudj…nem akartam kételkedni, elhiszem.
Elhajolok, gyorsan megtörlöm az arcom, bár biztos észrevette… Igazából, ami ezután következik, aközben még nehezebb lesz nem sírni, de szeretem a kihívásokat.
-Amikor kamasz voltam, kb 15, kihallgattam egy beszélgetést a szüleim között. Azt mondták…nem tudnak szeretni, hogy engem nem lehet. Szó szerint, nem túlzás, arról beszélgettek, hogy mekkora teher, hogy nem bírnak megkedvelni…bármit teszek, vagy ők bárhogy próbálkoznak. Akkor feladtam és elkezdtem ugye drogozni… Azt hittem ez már nem számít, de most, hogy újrakezdtem és már fontosak az érzelmek…ahogy Lia ezt mondta…eszembe jutott. Mert…mert tudod ez bizonyított tény volt. Mert nagyon próbáltam, mindenhogy, de nem ment és
Nézem a kezem, nem, nem bőgök, csak a hangom remeg, talán nem is kell folytatnom, hanem világos lesz. Inkább arra kéne koncentrálni, hogy nehogy azt higgye nem bízom benne. Ez csak egy hülye, gyerekkori, agyi defekt. Annyi ilyen van.
Felpislantok rá, ha engedi, hozzásimulok.
-Ne haragudj, érzem… Ne, ne, bizonyítottad, én csak ne haragudj…azt hittem nem lehet, megszoktam, hogy nem lehet, hogy egy idő után majd rájössz, hogy nem fog működni, mert nekem soha nem működött és most azt érzem, hogy Liával sem működik, hogy bármit teszek az rossz és nem megszerettetem magam, hanem megutáltatom, mint a szüleimnél.
Csuklik a hangom, fene, ne mááár! Gyorsan megfogom a homlokom, veszek egy mély levegőt. Ki kéne jutnom innen valahogy.
-Nem csak azért, nem Lia miatt. Akkor is ez lenne, ha nem lenne a rokonom, csak godolom hosszabb idő lett volna. Mármint…te meg gondolom szívesebben segítettél valakinek, aki a rokonja annak, akit szeretsz
Itt összeszedem magam és ezt viszonylag normálisan elmondom, nem annyira necces, mint az előző téma, bizonygathatom, hogy fontos nekem. Embert nem ölnék, bár kiráz a hideg, ahogy mondja, tudom ők nem tartják szándékosnak, én sem, de öltem…
-Nekem kezdetben elég lenne, ha…csak annyi, hogy…lehetséges legyen.
Sóhajtom. Ha lehet szeretni, talán van esély, bár mondom Lia…nem engem szeret szerintem, hanem egy ábrándképet.
-Ha nem is?
Kérdem felvont szemöldökkel, ezt nem vágom.
-Nem tudom…mondja, mondta már, de a szavakat könnyű elfújni, vagy megsemmisíteni őket más szavakkal, remélem érted miért vagyok bizonytalan ebben. Persze szánalmas, tudom, biztosnak kéne lennem, vagy elhinni, jó lenne elhinni, elvégre az unokanővérem, csak tudod…felgyújtottam a kórházát és elrúgtam Lionelt, meg az apja nőjét is megdugtam, van pár dolog, ami logikusan azt mutatná, hogy bár érti, hogy ezeket érte tettem és hogy jobb lett ettől neki, hogy segítettem, mégis… Tudom, hogy a szüleim is emiatt a sajátos…hát szeretetmegnyilvánulásom miatt nem szerettek
Érthető miért kételkedem? Nem vagyok hülye, tudom, hogy nem vagyok normális. Sebastian se teljesen az, hisz ő viszonozza a csókomat.
-Téged mélyebben szeret, szerelemmel, sőt… tudod mit? Ezzel a mély dolgoggal megint megcáfolta önmagát, mert egyszer azt mondta minden számára fontos dologba szerelmes egy kicsit. Ez tök jó volt, megértettem, az érzelmessége egyik megnyilvánulása. Szerelmes Stephen Kingbe, beléd, belém, a tavaszba, meg ilyenek
A tavaszt csak úgy teszem hozzá, lehet csak könyveket és írókat, talán filmeket mondott, de érthető, mit akarok mondani. Ha mindenkit szeret, akkor viszont nekem nem logikus a mélyebb. Akkor engem nem szeret elég mélyen. Na mindegy.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Egy kis picsogás xD ~ Reeve & Seby   Vas. Dec. 13 2015, 22:42

-Jól van... - Húzom el a szám szomorúan, mi a fenén kaphattak össze?!
Elnézően nézem őt, ahogy felcsattan, hogy Lia nem volt logikus.
-Bizonyára sok volt benne az érzelem, akkor kicsit csapong. - Védem őt, elvégre tényleg szokott, Reevet meg simogatom.
-De ez nem baj te buta. Ha fordítva lenne, téged csókolgatna, nem engem. Te lennél a fiúja én meg az unokatestvér. Ennyi. - Emelem fel az állánál finoman a fejét, kap egy puha csókot. Ne legyen buta.
-Nem hittem volna, hogy Amelia megcsókolt téged... már nem miattad, miatta. De akkor neked miért nem hagyta? Mikor megtette, én már megvoltam? Szerintem nem. - Így lenne logikus, én keresem azért, hiába mondja Reeve, hogy Liában nincs.
Aztán kifejti, miért gondolja, hogy Lia nem szereti. Meglep amit mond.
-Oh... hát én nem ismertem azt az éned, de mivel én Henryt tisztán szerettem mindig is igazán, amikor teljesen önmaga volt, nagyon nehéz elhinnem, hogy Lia azt az... éned vágyná. Bá tény, valami vonzhatja a rossz fiús attitűdben de... nekem mindig azt magyarázza, a megbízható, a kiszámítható a jobb, azt szereti, de akkor ez nálad is fenn kéne hogy álljon. Az egészséges, életvágyó, céltudatos Reevent. Most elég őrült programokat találsz ki, mint a repülő, hát kétlem hogy ne érezné ezt az ellazító dolgot. - Nekem nem áll össze a kép, érezheti. Nem azt érzem, butaságot mondd, hanem nem bírom összekapcsolni, nem értem miért érzi így.
-Ennek ehhez semmi köze. Az csak egy jó alap volt, mint nálunk. De régen nem ezért keres. Ha a rokonság lenne az első, kereshetné a nővérét is. - Tudom, nincsenek annyira jóban de na.
-Jó, de a csók miatt ne értsd őt félre. Maximum nekem add az ő adagját is! - Kap egy hirtelen puszit az ajkaira, mosolygok rá, bújok hozzá.
Aztán jövök Felixszel és a szerelemmel, a kérdésre, csak csóválom a fejem, nem engem stresszel... De most nem megyek bele.
Nem értem miért lennék más, a válasza sem kielégítő.
-De te is. - Nekem ez nyilvánvaló. Mosolygok, hogy szerinte is bármit elmondhatok neki, ez megnyugtató. Sorolom, mit szeretek benne, szerintem mitől amilyen, de megnyugtat, hogy nem azt akarta mondani, kételkedik abban, hogy szeretem.
Amit mesél megdöbbentő, de ismerős.
-Az én szüleim is közölték, Henry egy baleset... kiszakadt az óvszer, de nem vették észre. Mintha azt mondták volna hiba volt megszülni. Egy szülő hogyan mondhat ilyet? Sajnálom Reeven... de Lia nem olyan mint a szüleid. Ő önként választott téged és szeret is. Számomra is saját döntés vagy, szeretlek is. A szüleid... a szüleinket nem mi választjuk, de minket te választottál, remélem nem tetted rosszul, nem érzed így! Mi sosem mondanánk ilyet, mi látjuk benned azt, amit olyan könnyű szeretni. Téged, úgy eleve. Hidd el! - Át is ölelem, simogatom a fejét, csókolgatom a haját, homlokát. Szerencsétlen, hogyan mondhattak neki ilyet?! Annyira örülök, hogy Henry akkor azt nem hallotta, Reeven meg egyedül is volt...
-A szüleid mások. Ők nem akartak gyereket szerintem, ahogy az én szüleim sem. Én is csak azért vagyok, mert a gyerek az "kell". De én minden alkalommal jobban szeretlek, Lia meg csak szintén keresi önmagát, próbál újrakezdeni, érzékeny mint te, szerintem ezért hiszed azt veled a baja, holott csak magával nem jut dűlőre sokszor, nem bír túllépni saját bűntudatain. Tudom, nekem is nehéz volt ez mindig is, de pont ezért ne hidd, hogy nem szeret. Csak nem tudja, hogyan mutassa ki neked, mert ő elég zárkózott. Lia szeret. Nagyon is. Én is. - Simogatom az arcát, míg a homlokát fogja, puszilom le a könnyeit, finoman simítom el az arcán a nedvességet.
-Mint diákomnak is segítettem volna, de tény, nagyobb volt a motiváció, mert Lia is aggódott érted. Még mindig aggódik. - Én is, de azt tudja.
-De már az te buta. Nem érzed, hogy szeretlek? - Mondom kedvesen, direkt csak magamra értve, Liát most kihagyom, Felixet is.
Lesütöm a szemem, mikor visszakérdez, inkább mondom másképp, mindkettőnket egyformán szeret, ez a lényeg.
-Kicsit szeleburdi vagy néha, de na bumm. Felgyújtottad a kórházat? Ahh... Életem, ezt mondjuk ha lehet legközelebb mellőzd, az veszélyes és ott sok a beteg ember, van elég bajuk, nem kell nekik befűteni. Lionel meg tehetséges abban, hogyan kezdjen viszketni az ember tenyere, a kis affér azzal a nővel meg... hát nem szerencsés, de ez mind régen volt, nem voltál teljesen tiszta fejben, most az vagy, ő is tudja, szóval ne félj, tudja, hogy szereted és szeret úgy ahogy vagy, hidd el, ő maga mondta. És nem azért szeret mert téged szeretni kell, vagy illik, hanem mert szeretni akar. - Ahh, na igen, ez az akarás... nem akarás... mindegy.
-Oh...Reeven... a mély szeretet nem szerelem, nála nem. A szerelmet inkább rajongásként érthette... Reeve... könyörgöm, ígérd meg, nem mondod vissza neki ezt amit most mondok, de még csak ne is hozd szóba, mert félek akkor szakít velem. Komolyan mondom, mi ezt megbeszéltük, elfogadtam, de ha felhozod, lehet rámegy a kapcsolatunk. A múltkor nem volt baj, hogy beszéltél vele arról, engem mi bánt de most ne tedd kérlek. Megígéred? - Mondom neki komolyan, keserű hangon. Ha bólint, vagy igent mond, folytatom.
-Azért vagyok szomorú, azért nem akarok egyedül lenni, mert mikor beszélgettem vele, és mondtam, nekem fontos, hogy éreztesse, felvállal engem és a kapcsolatunk, szóba hoztam, hogy én csak rá tudok gondolni, egyszerűen vele akarok lenni, róla akarok beszélni, mert beleszerettem és nem értem ő miért tud ennyire nyugodt maradni... ő kifejtette, hogy elkönyvelte magában én nem akarok belé szeretni, senkibe, amit gőzöm sincs honnan vett. Elmagyaráztam neki, hogy én azt nem akartam, összejövök egy lánnyal, komoly kapcsolatba, ő belém szeret de én nem tudom a szerelmet viszonozni, mert nem érzem. Az olyan fájó lehet és keserédes, nem kívántam senkinek. Erre mondta, olyan, mintha én estem volna ebbe a csapdába, amitől a lányok óvtam... később ki is mondta, hogy őt stresszeli a szerelem és nem is akar belém szeretni. Másokba beleszeretett, még Lionelbe is, de belém nem is akar. Úgy sem, hogy mondtam neki, én már érzem, én szeretem szerelemmel, de... ez nem volt lényeges. Bűntudatom lett, hogy stresszelem ezzel is, hogy én érzem, ő meg nem, nem is akarja... nekem fontos lett volna, mert sosem éreztem még, szerettem volna egyszer megélni, milyen ha szerelemmel égnek irántam, bár Callie szerelmes volt belém, de... ahh... én Liától reméltem. De nem szeret úgy Reeven...ahogy engem szeret, az logikus és megbízható döntés, mintha ez lennék neki. Azt mondja ezt többre értékeli. Szeret velem lenni és jól érzi magát velem. De nem akar szerelemet is érezni irántam... - Könnyezem meg a végért a francba is. -Tudom, hülye vagyok, ki kellene nőnöm ebből a baromságból, nem vagyok én tiniregény csak... nem tudom, fáj hogy még csak nem is akar... mert ha azt mondja még nem érzi, kevésbé fájt volna, de hogy nem is akar... Arra nem vagyok elég jó neki... sosem leszek. Rájöhettem volna már akkor, mikor hazahoztam a kórházból és körbenéztem a lakáson. Ezen a lakáson. De én úgy szeretem, ez sem érdekel. Csak fáj egy picit... - Törlöm a könnyeim, szipogok, a fenébe már. Reszket a hangom, lehajtom a fejem, örök második leszek, bele kéne törődnöm. Éppen ideje lenne már, de valahogy sosem megy. Hülye vagyok, azért is mert elmondtam Reevennek, de kibukott belőlem. Fájt amit mondott, egyszerűen fájt.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1217

TémanyitásTéma: Re: Egy kis picsogás xD ~ Reeve & Seby   Kedd. Dec. 15 2015, 17:12

Simogat, lágyultabban hagyom, belesóhajtva. Liában sok az érzelem, tudom… Hogy én nem vagyok ő, ezalatt nem pont erre gondoltam, ergya mosollyal pillantok rá.
-Nemnem, valóban nem lenne jó, imádom, hogy az unokatestvére vagyok, érezzen ő akármit irántam, de párjaként hát…elbuknék mint, mint a rossz tanuló vizsgán
Mondok egy hülye hasonlatot, tényleg rosszul csinálnám, Sebastian türelmes, megértő, én nem.
Kicsit mélyebben viszonzom a csókot, hosszabban, mintegy pótolva, amit Lia nem adott meg, két kézzel átkarolom, így olyan közel vagyok…
-Nem, nem teljesen, az nem volt mély csók, megmutatom
Csókolom lágyan, nyelv nélkül, szinte puszi az egész, csak ajkaim ölelik át kicsit. Lia sosem adott franciásat, neki az volt sok.
-De, már megvoltál. Szerintem azért, mert az nem volt franciás, amit én akartam már túl sok volt neki, gondolom azt már komolyabbnak vette
Vonok vállat, ujra az ajkaira tévedve mélán.
-Többször is mondta… Először még úgy, hogy hiányzik neki, utalt rá, hogy jobban kedvelte, aztán szóvá tettem, szerintem látta, hogy hát…
Jó, ezt nem mondom ki, másképp fogalmazom
-Nem örülök, úgyhogy mondta, hogy ezt is szereti, de a másikat ismerte meg és az nagyon hiányzik neki. Pedig…az is én vagyok, most is, csak józanul.
Sóhajtom lemondóan, persze azóta már ez nem annyira számít, csak valahogy összekapcsoltam azzal, nem szeret mlyebben, mert most az vagyok, aki, akit nem is lehet.
-Nemtom…nekem az jött le…Liát vonzza az, ami veszélyes, deh igen…az ugrás eléggé az, lehet, hogy innom kéne vele? Akkor kb olyan lennék, mintha be lennék tépve
Én se gondolom komolyan csak…félig.
Pislogok, aztán csak szomorúan bólintok. Igen, én is kereshetném anyámékat valami eljátszott hülyeséggel, pl hogy megtértem. Kezdem azt gondolni ökörség volt a csók, halvány mosoly kúszik ajmara, mikor Sebastian azt mondja, adjam neki a részét. Kapok egy gyors ízelítőt, utánakapok, bekapom az ajkát és megízlelem jobban, miközben simító kezeim végigzongoráznak a tarkóján.
Elmesélem, nem arról van szó, nem hiszem, hogy szeretne, csak…túlagyaltam, mert ilyen történt már máskor is.
Pislogok, amikor közli, hogy hasonló volt az öccsével. Engem igazából vártak csak nem erre számítottak, de nem akarom tovább ragozni.
-Sajnálom Henryt, legalább a bátyával szerencsés volt. Minden alkalommal?
Kérdezem reszkető hangon még, de mosolyogva, hozzásimulva.
-Akkor sokat fogok lógni rajtad. Igen, tudom, hogy nincs kibékülve önmagával, ahh…gondolod? Egyébként én nem vagyok érzékeny.
Ráncolom a szemöldököm, mert ez a monológ ezen a ponton eléggé helytelen. Lia szeret…
-Talán csak azt hiszi…mert nem ismer annyira még, mint a szüleim.
Húzom el a szám, de nem akarok nevetséges lenni, depressziózni, amikor biztat, amikor mindent megtesz, még azokat az átkozott könnyeket is elkeni az arcomon, amiket nekem nem sikerült egy gyors dörzsöléssel eltüntetni. Van amelyiket lepuszilja, érzem, hogy kipirulok ettől, de majd azt hiszi a sírás, reszketegen felsóhajtok, minden alkalommal… Akkor sok alkalom lesz, akkor majd szeretni fog! Biztosan…nem fogom elrontani!
-Ahm, nem kell, teljesen felesleges.
Aggódni? Már nem drogozok, hacsak nem keletkezett vérrög az agyamban nem hiszem, hogy csak úgy meghalok. A többi nem számít. Valahogy mindig megúszom.
-De, de, érzem… Bocsánat, tényleg bocs, az ember gondol hülyeségekre…de logikusnak tűnt, hogy igazuk van…
Közlöm kissé rekedten, aggódva nézek, hogy szerelburdinak tart. Ez gondolom nem jó, mint valami ostoba kisgyerek, de a befűtenin akaratanul is elvigyorodom. Persze bólintok, hogy mellőzni fogom.
-Talán…oké, hagyjuk is ezt, nem mondta, hogy utál, akkor meg minek hisztizem, nem?
Barom vagyok, miért kell mindig gyengének lennem Sebastian előtt?
Valamit nagyon el akar magyarázni, meglepetten meredek rá.
-Nem, dehogy mondom. Ezt se akartam, de nem fogom, megígérem, soha. Nem akarom, hogy szakítsatok! Nem fog! Nem hagyom!
Nézek rá eltökélten, mintha rajtam állna, ugyanakkor érdeklődve, mi lehet ez? Lia egy titka?
Neee, neee, megint egy csavaros Lia-logika, aminek semmi értelme? Koncentrálok viszont, hogy megértsem Sebastinant, belelendült és nem akarok közveágni, megtörni a lendületet, pedig sokszor kérném, lassabban, vagy csúszna ki egy-egy „mi van?” Már ott, hogy miért hiszi, hogy nem akar beleszeretni, ha egyszer azt mondta beleszeretett…régebben utalt erre Sebastian? Elég értetlen fejet vágok. A végén meglátom a könnyeit, kicsit megdermedek, mert Sebastiant nem láttam még sírni.
Sőt elég logikus, amit mond…hogy Lia nem Úgy szereti, ahogy Sebastian szeretné.
-Ahm. Először is, ne legyen bűtudatod! Sebastian, te annyira nagyszerű ember vagy, de minden hülyeségért bűntudatot érzel, a szerelmet érzed, ha akarod, ha nem, emiatt pont nem kell rosszul érezned magad. Szerintem nem akarás kérdése. Szerintem semmi köze az akaráshoz, sőt a logikához sem. Lia…össze van zavarodva a két romba dőlt kapcsolata miatt. Nem akarja, hogy megint fájjon neki valami
Legalábbis ez lenne logikus…
-De attól, hogy nem akarja, még beléd szerethet, ha…képes lesz elfogadni a saját érzéseit. Mert szerintem nála ezzel van gond. Igen, tudom, rossz volt hallani, de… Sebastian, kicsi Seby
Úúú nekem baromira nem megy a becézés
-Hagyd ezt Liára, majd rá fog jönni. Hülyeségnek hangzik, de örülj magának az érzésnek, hogy átélheted és hogy annyira erős, hogy bár vágyod a viszonzást, nincs is igazán rá szükséged. Te magad mondtad, hogy az az igazi szerelem, olyan jó, hogy nem vár viszonzást. Gondolj bele, ha nem lenne, szegényebb lennél egy ilyen fontos tapasztalattal. De hidd el, ez nem akarás kérdése, nem zárhatod ki, hogy ha Lia rendbe jön, viszonozni fogja.  
Áááááh csak rosszabb lesz, egyre jobban sír és belelovallja magát, magamhoz szorítom erősen, ahogy csak bírom.
-Sebastian…elárulok egy titkot, te se mond sel senkinek
Jó ez hülyeség, mert ez nem is mondaná és igazából még csak nem is titok.
-Te vagy a legszerethetőbb ember, akit csak ismerek!  
Túrom ujjaim simogatóan a hajába, hajolok fölé, eldöntve őt az ölemben, hogy feküdjön csak rám, ha szeretne. Csókolhatom a haját, az arcát, nekem is jut a könnyeiből, hm, finom sós.
-Elhiszem, hogy fáj. Sírd csak ki magad kicsi Seby, semmi baj, itt vagyok
Szorítom magamhoz ringatva kissé, fogom a fejét is, egészen behálózom, hogy érezze, nincs egyedül. Őt a lehető legegyszerűbb szeretni, kész szeretetgombóc és amilyen szexi…ah Lia tutira beleesett már, csak nem vallja be magának. Sőt, halványan, mintha ez emlékeztetne valamire.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Egy kis picsogás xD ~ Reeve & Seby   Kedd. Dec. 15 2015, 20:27

-Értem. - Somolygok rá, szóval Lia párjaként elbukna.
A csókja puha, ahogy az ölelése is, simogatom a haját közben, remélve megnyugszik, érzem hogy zaklatott lett a témától.
Aztán megmutatja, hogyan csókolózott Liával, tényleg semmi extra.
-Olyan csókot akartál adni mint nekem? Igen, gondolom az sok volt neki, a selymes nyelved már sok lett volna neki. - Mosolygok, gondolom így volt. Josh is akkor szokott besokallni, ha nyelves csókot akarok lopni.
-Ennyire más voltál? Nehéz elhinnem... már nem Liában kételkedem, vagy benned, csak... mi volt meg benned akkor ami most nincs? - Komolyan kérdezem, nem költőinek szánom, noha az is lehetne, persze.
-De miért lenne az jobb? Igyatok kicsit, de ne rúgj be, komolyan, csalódnék Liában, ha az ittas viselkedésed preferálná... - Nézek rá furán, nekem ez kissé érthetetlen, de leginkább azért mert én nem ismertem anno Reevet, lehet, sőt biztos jobban érteném úgy.
Érzem eléggé bántja, hogy Lia nem olyan szabatos mint én, de próbálom elviccelni azzal, hogy kérem a neki szánt csókokat is, meg is kapom, belesóhajtok a dologba, hogy a tarkóm is simítja, megborzongok.
-Olyasmi... velem sem volt neki egyszerű. - Mosolygok Henry kapcsán. - Igen, minden alkalommal Reeve, mondom, nekem minden tetszik amit elmondasz magadról. Próbálkozhatsz a "sötét" oldalad csillogtatásával is, úúúú! - Nevetek kicsit, puszilgatom, de csak viccelek, nem hiszem hogy van sötét neki.
-Nincs szerintem. Én se vagyok mindig magammal de... ő biztos nem. Szóval nem vagy érzékeny. - Somolygok, finoman koppintok az orrán egyet.
-A szüleid meg sem akartak ismerni, miért belőlük indulsz ki hmm? - Simogatom az arcát, de komolyan... A szülei rossz kályha, nem ide kell visszatérni.
-Lehet, de aggódunk azokért akiket szeretünk. Nehéz elnyomni! - Simogatom el a könnyeit, bújok az arcommal.
-Nincs baj, ha azt mondod érzed, hogy szeretlek, akkor nincs baj. - Nyugszunk meg azt hiszem mindketten, megijedtem, hogy nem érzi.
-Mert rosszul esett. Én megértelek, különben sem hisztizel, csak szomorú vagy. Nem ugyan az. De ezer és egy százalék hogy nem utál, szeret téged, hidd el. Ha nem neki hát nekem. - Ez nem tudom mennyire nyomós érv de... próbálkozom!
Nagyon mondja, hogy nem mondja vissza Liának amit el készülök mondani, így belevágok. Nem egyszerű, de próbálom tömören és érthetően, ha logika nincs is abban, miért bánt ez.
De nehéz, főleg a végén, érzem szúr a szemem, szorul el a torkom... nem kéne ezzel nyomasztanom őt de... már mindegy.
-Jó, de miért gondolná, ha eddig nem bántottam, akkor fogom ha véletlen belém szeret? Lionellel mindig is hullámzott a kapcsolata, a doktor meg... jó az más, de az egész ismeretségük nem volt valami hosszú, mi már lassan fél éve együtt élünk, komolyan! - Értem mit akar mondani, de mégsem tudom hova tenni.
-Jó megtörténik... stresszelni fogja, nem is akarja! Itt a gondom, hogy nem is akarja... - Szerintem is csak úgy megtörténik a dolog, de maga a tény, hogy ő nem vágyik rá velem, az fáj inkább.
Keserűen mosolyodom el a kicsi Sebyn, letörlöm a kicsorduló könnyeim, szipogok a fenébe is már. Nem kezdhetek el sírni mert sosem marad abba...
-Lehet, de hát nem akarná magától... mintha csapdába ejteném, nem akarja, mégis megeshet... nem akarok én neki rosszat, tudom, nem vagyok valami nagy szám de... mindegy. - Mondom halkan, néha belebicsaklik a hangom, de próbálok összeszedett maradni. A tapasztalat tényleg fontos, de akkor is nagy pofonnak érzem Lia őszinteségét kivételesen.
-Jó... - Hüppögöm, hogy megölel, nem tudom mi az a titok. Aztán megint keserűen nevetek, mert félig sírok, próbálom nem a vállába törölni a könnyeim ahogy ölelem.
-Ah, lüke vagy... - Nehezedem el kissé az ölelésében, de mivel térdelek már, inkább csak jobban rádőlök.
-De nem akarok... francba... - törik el a mécses, ha én lennék a legszerethetőbb, akkor a szüleim is jobban szerettek volna, Lia sem mondja hogy nem akar belém szeretni... Henryt meg Josht is bántottam, ilyen egy szerethető ember? Halkan folynak a könnyeim, veszek mélyebb levegőt, ahh, nehéz abbahagyni, rossz szokás. Ritkán sírok, sok mindent elfojtok, így mikor túlcsordul kiömlik az is ami ezer éves...
-Nagyon hülye vagyok? - Suttogom, de komolyan, ilyenkor annyira hülyének érzem magam, hogy ilyen miatt vagyok szomorú? Nem hogy örülnék, hogy találtam egyáltalán valakit, aki szeret, miért nem mindegy, hogy szeret nem? Ha nem akar jobban el kéne fogadnom és kész. Csak valahogy úgy érzem senkinek sem azt adom amit kéne, amit akar... Lia reális partnert akar maga mellé, aki biztonságot áraszt és kiszámítható, ennyi, erre kéne fókuszálnom, nem stresszelnem a hülyeségeimmel. Josh meg... őt meg kísértem a hülye szeretetéhségemmel, Henry kénytelen volt elköltözni, kétszer is, hogy lemossa magáról a rossz hatásom... Reevennek is ki tudja mennyit ártok?! A francba is, lehet én rontom el szegényt, komolyan... Remegve sóhajtok, ölelem erőtlen, fejem a vállán pihen.
-Abbahagytam... - Szipogom, szégyenkezve elhúzódom, micsoda példát mutatok én... ő a szomorú és nem bírom abbahagyni a sírást, pedig ő még veszekedett is Liával, én szerencsére nem. Mélyeket lélegzem, törlöm az arcom, az orrom (na most minden vagyok szerintem cak szexi nem xD). -Bocsánat... - Remélem nem rontottam el még jobban a kedvét még csak az kéne! De rá se merek nézni, inkább az ölét nézem, a kezeim ami az öleinkben pihennek jelenleg.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1217

TémanyitásTéma: Re: Egy kis picsogás xD ~ Reeve & Seby   Csüt. Dec. 17 2015, 16:48

Nofene, most nem biztat, pedig azt várom. A rövid csókpuszi után keresem a tekintetét. Biccentek. Olyat akartam adni. Selymes nyelvem, legszívesebben bekapnám az övét, szemezek vele.
-Valószínűleg, de sebaj te és Felix tudjátok milyen selymes
Harapom be óvatosan az alsó ajkát, ha engedi, amikor komolyabb téma van, nem zaklatom. Átmenetileg…
-A régi dolgok még nekem is hiányoznak, nem kéne szarul esnie, ha neki is. Csak…
Levegősen sóhajtok.
-Akkoriban alapvetően senki és semmi nem számított igazán, mindent ezer fokon csináltam, nem gondolva a következményekre, úgy éltem, mintha nem bánnám, ha nincsenek holnapok. Mert nem számított semmi és ez bizonyos értelemben elég erőssé tett és megondolatlanná. Tudom, hogy most sem vagyok a megfontoltság szobra, de akkor tényleg szabadon csesztem az egész világra. Gondolom neki is ez tetszett. De valahogy az a felfogás mégsem volt teljesen én, hanem kilencven százalék dac és egy százas tömény lázadás, rengeteg leszarom tablettával. Ez menő volt, mindenki bírta, de inkább csak bujkáltam, nem muattam meg senkinek milyen vagyok.
Vonok vállat, igazából Liának se, hisz ő is a fesztelenséget szerette, ami csak egy részem volt, amikor kezdett komolyabbra fordulni, hogy ő számít, én magam is összeomlottam, lehet épp emiatt, nem véletlenül zártam ki az érzelmeket az életemből. Picit remegek, nehéz erről beszélni, összefoglalni valakinek, ugyanakkor jó, több és fontosabb.
-Valahol nekem is jobb volt, deh…éreztem, hogy hamis és nem akarok hamisan élni, ha már…kaptam egy második lehetőséget
Vonot vállat a lábam bámulva. Kicsit mosolygok fejrázva, nem, de a poén kedvééért ki kéne próbálni eleve részegen találkozni vele és a poén kedvéért elmondani Sebastiannak, ha „régi” Reevenes és Liának tetszene. Henryre kérdően nézek.
-Miért? Te tökéletes tesó vagy, melletted senki nem lehet szerethiányos!
Nevetek fel, honnan szopja a pesszimizmust? Miért azok az emnerek csinálják, akiknek semmi okuk erre? Ő, Lia…
Puszilgat, lelkesen viszonzom, bújva hozzá, ölelve őt. Látom úgy nevet az egészen, mint én Felix híres dark side-ján.
-Ajjjaj, biztos kíváncsi vagy? Mi lenne, ha kiderülne, a többieknek van igaza és rémes vagyok, hm? Bevallanád?
Harapom be ajkam, érzem is, pl akár most azonnal megdönteném, de nem, nem lehet. Ha ez darkosnak számít… mert szerintem sok minden nem az, amit az emberek annak hisznek. De nem is tudom mivel állhatnék elő?
Biccentek, hogy ő sincs néha, de Lia még kevésbé. Orrkoppintást kapok, pedig komolyan gondolom, hogy nem vagyok érzékeny, úgyhogy csak pislogok kancsalul kissé.
Simogat, szomorúan mosolygom, nem kéne belőlük.

-Tudom, de megszoktam. 20 évig nem kaptam, nem láttam mást, egyetlen év szól a teóriájuk ellen és Liában…nehéz biztosnak lenni.
Sóhajtok, neki és Felixnek hamarabb elhiszem, mert nem teszik hozzá, hogy egyeseket mélyebben szeretnének, mint másokat. Pedig biztos ez a helyzet náluk is.
Bólintok, ez igaz, nehéz elnyomni, ha elkezdesz kötődni, simulok hozzá, ahogy elhiszem, hogy ő kedvel, megnyugszom tőle, nagyon mondja. Még azt is mondja, nem hisztizek, az ember hajlamos hinni neki… Közel vagyok, de sosem eléggé, talán, ha elmondja miért szomorú, viszont az ő könnyei meglepnek, hisz Sebastian nagyon pozitív.
- Nem, dehogy, de ez nem is rólad szól, szerintem magától az érzéstől félhet.
Simogatom, ahogy felháborodik, hát egen, én megértem miért haragos. Viszont rájövök honnan ez a stresszelős dolog. Szóval Lia azt mondhatta neki, hogy stresszeli, ha beleszeret. Kicsit világosabb lesz, eldöntöm Sebastiant, hogy még jobban tudjam ölelni, kap egy puszit is az arcára, homlokára.
-Biztos az stresszeli, hogy megélt valamit pozitívnak, de nem úgy sült el és attól fél, ha megint átengedi magát az érzésnek, tönkre megy. Ezt igazából nem tudjuk helyette megoldani, ezt csak ő tudja tisztázni magában, de adj neki időt, rá fog jönni, hogy milyen értékes a szerelmed
Csitítom és mély meggyőződésből mondom, egyszer csak leesik neki! Magától! ÁÁÁ baromi aranyos, ölelgetem, édes, ahogy minden kis hülye vigasztalás-próbálkozásomra elmosolyodik és megint kishitűzik szipogva. Csókolgatom mindenhol, ahol érem.
-Nincs igazad! Világszám vagy, te vagy a finálé! Szerintem ezt érzi, a nagy bumm előtt megijed és tudom, igazságtalan, hogy te szívsz ezzel, de ez csakis a fehére és a Lioja hibája, meg ugye a magáé, hogy ilyen komolyan vette őket. Semmi baj, semmi baj kicsim
Még mindig nagyon gáznak érzem a becézésem, de olyan édes, hogy kibukik belőlem, ahogy ringatom magamhoz szorítva.
-Az tény, de ne már, hogy én elhiszem, hogy lehet szeretni, te meg nem hiszed el, hogy a legszerethetőbb vagy, kicsit nevetséges, mekkora hülyék vagyunk
Nevetek fel, áááá ne már, de tényleg. Egyébként nem hazudtam, Seby fájdalmasan aranyos és odaadó.
-Eléggé utáltalak, de már az első találkozásunkkor megváltoztattad a hozzád állásom, hidd el, irtóra az vagy!
Csókolok egy nagyobbat az arcán. Meglep, amikor csak jobban sír, a franc…mi van, ha rosszul van? Mit csináljak? Gyorsan pózt változtatok, hogy teljes súlyát tartani tudjam, csókolom a haját, szegény…
-Dehogy. Seby, nem vagy hülye. Mindneki sír néha, ki kell adni a feszültséget! Ne félj, semmi baj.
Sorolom kissé hadarva, jobban ringatva és ölelve, ha ez még lehetséges egyáltalán, de a haját is simogatom és csókolgatom. Elhúzódik, nem hagyom, hajolok utána, húzom magamra vissza, törli az orrát, én pedig csókolgatom lefelé a könnyeit, bár azt sem bánom, ha folytatja, jobb, ha kijön belőle.
-Semmi baj, na...de esküszöm nem hagylak soká ebben az állapotban! Úgyhogy most szenved ki magad!
Csókolom a haját, kicsit megemelem, átkarolom és…megcsókolom. Tudom, baromság ezt adni gyógyírnak, deh hülye megoldásaim vannak, biztos észrevette. Ha már a selymes nyelvnél tartunk puhán, lágyan, simogatva, gondoskodóan csókolom, kicsit felemelve őt magamhoz, tartva a súlyát, elmélyülten, finoman, érzékien gyógyítgatva láthatatlan sebeit.
-Gyere, mutatok valamit
Lehelem az ajkaira, óvatosan feltámogatom, ha hagyja, nem szívesen hagynám itt, de ha jön velem, akkor bármi van, legfeljebb visszacipelem, mellette vagyok. A letakart cucchoz támogatam a derekánál karolva, ha nagyon nem mutat hajlandóságot, nem erőltetem, a mert a cucc gurul és elé tudom tolni.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Egy kis picsogás xD ~ Reeve & Seby   Csüt. Dec. 17 2015, 19:29

-Igen, mi tudjuk. Meg még jó pár csaj szerte a városban... - Vigyorgok rá, hát nem csak velünk csókolózott!
Hallgatom milyennek látta magát régebben.
-Nos... Furcsa lenne, ha ez Liának szimpatikusabb lenne, mert akkor sokkal jobban kéne téged félteni. És egy bizonyos kor felett ez nem menő már, hanem ciki. Szóval én örülök, hogy benőtt a fejed lágya, jó vagy így hidd el. Szerintem lehet azt hiszi, akkor boldogabb voltál mert szabadabbnak érezted magad, vagy ilyesmi, félhet nem vagy elég boldog, nem tudom. - Tényleg nem. De talán ez van és nem is az amit Reeven gondol.
-Úgy bizony, nem is akármilyent! Jó vagy így, jó ez így, én nagyon támogatlak! - Éreztetni szeretném vele, hogy ő pont jó ahogy van, nem ismertem anno, de így klassz. Pont elég laza, pont elég felelősségteljes, pont elég merész. Én így gondolom. Ez így jó elegy.
-Neeeem, nem is volt az, csak azért nem igen hagytam élni... azt hiszem kicsit megfojtottam a szeretetemmel.. - Mondom kínosan, de mosolygok. Inkább puszilgatom őt, jelezve van még ahonnan ez jött!
-Be, bevallanám és... íííígy adnék csókot, ííígy. - Csukom be a szemem szorosan és csücsörítek nagyon felé, összehúzva magam, hogy jujj! De röhögök, lekapom rendesen is, hülyeség hogy rémes lenne.

-Ahh... tudom, tudom, de most pótoljuk neked a kiesett időt! Agyon foglak puszilgatni meg ölelni! Liában meg biztos lehetsz, hidd el, nagyon szeret és ad a véleményedre. - Mosolygok rá, ölelgetem szorosan, szorgosan.
Aztán kibukik belőlem én miért vagyok magam alatt, nekem is Lia a kiváltója de másképp.
-De hát én adom és nekem kéne adni, akkor mi az ijesztő benne?! - Nem, nem értem. Ne zárjunk már ki engem a dologból!
Puszilgat, az jó, de belül akkor is fel van kavarodva minden.
-Nem mondanám értékesnek... nagyon nem is reagált rá. Azt hajtogatta nem ez a lényeg, az a fontos, hogy én biztos pont vagyok, kiszámítható... komolyan, néha olyan érzésem van, kényelmes mellettem és logikus döntés vagyok, azért van mellettem, nem azért mert mint férfi én lennék neki a jó választás, nem a szíve választana, hanem az esze... ahh... hülye vagyok tudom de... mindegy, mindegy. - Ezt nem tudom elmagyarázni csak rossz és bizonytalan vagyok és szomorú, mert a szerelem, az én szerelmem nem akarja.
De persze a hülye beszólásait megmosolygom ha könnyek között is, olyan jól esik ölelni!
-Pfff... kicsim, ezt Liától is fura hallani! - Sírva nevetek, a kicsim valahogy mindig megnevetett, akárki mondja. -De nálam miért ijed meg? Érted! Lionál meg a dokinál sem, ők adtak rá alapot de én?! Mióta udvarolok már neki, mennyi mindent lenyeltem, azt is, hogy én takarítottam ki a lakást utána meg Lionel után, hát minden itt maradt, még az ágynemű is... mi a fenétől ijed meg, mikor akkor sem szóltam egy büdös szót sem, semmi megjegyzést nem tettem! Mitől fél velem kapcsolatban? - Akadok ki megint, mert nekem ez felfoghatatlan, bánt hogy bármit teszek ahhoz a kettőhöz mér, közben meg megkapom, hogy féltékeny vagyok Liora és minek emlegetem!
Mosolygok, bújok a karjaiba, na igen, a két véglet.
-Adj egy kicsit én is adok... - Bújok a nyakába nagyon, ölelem szorosan, nem vagyok a legszerethetőbb, de őt nagyon is lehet szeretni.
De nem megy, elkezdtem sírni, akkor nincs visszaút, ez jön, csípi a szemem, feszíti az orrom, égeti a torkom... gáz az egész, utálok sírni, de utána valahogy mégis könnyebb kicsit mindig.
Kell idő mire össze bírom kaparni magam, de jön velem, mikor elhúzódom, szégyellősen sütöm le a szemem, nekem kéne őt vigasztalnom... elcsesztem. Kifújom az orrom egy(két) zsebkendőbe és vissza is fekszem rá, pihenek a mellkasán, próbálom hallani a szívverését.
Mikor megszólal, érzem mocorog, elemelem magam, megcsókol. Néha el kell nyissam a szánk, mert kevés a levegő sírás után. Alkarjaimon támaszkodom, a csók valóban ellazít, az mindig. Nálam az a joly-joker, azt hiszem erre Reeven is rájött.
Mikor abbahagyja, bújok az arcához, csak akkor nyitom ki a szemem mikor megszólal újra.
Bólintok, törlöm a szemem és az arcom, újabb zsepivel rendbe szedem magam, míg követem. Várom mit akar mutatni, de előtte így állva is megölelem és csókolgatom a nyakát, jó vele összesimulni így is, hálás vagyok. Kész csoda hogy elvisel!

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1217

TémanyitásTéma: Re: Egy kis picsogás xD ~ Reeve & Seby   Csüt. Dec. 17 2015, 21:34


-Jahm, hát persze, akiknek a nagy részére nem is emlékszem
Röhögök fel, nos elég kevésre.
Félteni, mindig ez a féltés, de hát nem kell, még egy kómát is túléltem.
-Erre még nem gondoltam, lehet, hogy ő sem, egyszerűen megszokta, ciki? Nem is voltam ciki
Nézek rá felvont szemöldökkel, egyszerűen csak nem kell félteni, minek? Az igaz, hogy szabadabbnak éreztem magam. Vállatvonok, fogalmam sincs…nemtom Lia mire gondol, sosem tudom.
Rámosolygom, nekidöntöm a fejem az övének, sokadszorra, hogy jó vagyok így, örülök, hogy így gondolja, hogy ez most…megfelel, valahogy tisztábban tudom venni a levegőt és mintha a pulzusom is fekszökne, talán csak a közelsége, úgy egyáltalán. Henryvel kapcsolatban én nem kételkedem, bár van abban valami, amit mond, lehet a srác rátelepedésként élte meg.
-De ha nem fojtod, akkor a szüleid utálata mellett kellett volna felnőnie, abba bele lehet ketyerósodni, így ott voltatok egymásnak, logikus, hogy a te szereted ráirányult.
Simogatom, most már külön vannak, vagyis el tudtak válni, ha egykor függők is voltak. Hm…Seby mellett azért nehéz lehetett heteronak lenni, de az öccsét biztos nem csókolta meg úgy…
Elhülyéskedi, nevetek, hogy félve adna csókot, még jó, hogy követi egy igazi, mert durván lekapnám a műsorért.
Pótolják! Lelkesen nézek, engem agyon lehet szeretgetni, annyira nem kaptam eddig, hogy nem fog ártani. Közelebb bújok, láthatja rajtam, csak rajta, szeretgessnek, állok elébe. Rá is játszom kicsit, még Lián is elfélmosolyodom. Talán tényleg ad és azért hisztizik.
-Valahogy te is baromi meggyőző vagy…de majd meglátjuk.
Idő kell, míg kibukik hogyan reagál a valódi Reevenre. Én bezzeg nem tudom ilyen egyszerűen elhitetni vele a dolgokat, habár az övé megalapozottabnak tűnik, legalábbis én el tudom képzelni, hogy azt Lia úgy adta elő, vagy ezt érzi, hiszen amikor utáltam Sebastiant éppen abban nyugodtam meg, hogy nem fűti heves érzelem és még biztosan nem szerette! Viszont azóta idő telt el…azóta változhattak a dolgok, vagy nem?
-Tudom, tudom, de szerintem neki az egész szerelem témájával lehe baja, nem veled, veled mi baja lehetne?
Teszem fel a költői nagy kérdést.
-Nem lehet, hogy nem hiszi el? Tudod, milyen fura… Nekem is hétszer kellett elmondanom, hogy azért szeretnénk, ha elmondaná a dolgait, mert szeretjük. Hétszer… Talán ha többször próbálkozol és mondogatod neki… ami tudom, tudom, így elég nehéz, de mit veszítesz? Legfeljebb továbbra se mozdul meg benne semmi.
Ajh, úgy érzem rossz vagyok ebben, itt van Seby a karjaimban, de én az érzelmi inkompetenciámmal nem tudok semmi olyat mondani, ami megggyógyítaná egy perc alatt, csak ölelgetem, ringatom, simogatom, féltve, mert sír és ő nem az a fajta…szerintem ritkán szokott, néha kell, néha jó, deh… mi van, ha baja lesz? Úgy ölelgetem, becézem, csókolom.
-Igenis értékes, gondolom nem szeretsz bele mindenkibe! Logikus döntés… Ah nem hiszem, Lia nem logikus, az nagyon számító és gonosz lenne, ha csak logikából lenne veled, ő ilyesmire nem képes. Max. azt tudom elképzelni, hogy még nem meri tudatosítani, mit érez irántad és szerintem valami baromság lesz megint, hogy nem meri, vagyis nem akarja elfogadni a boldogságot, a szerelmed, biztos azt hiszi nem érdemli meg, tudod ilyen ökörségek.
Szemét vagyok, de már unalmas ez a beteges önbizalomhiány, mindenkit kiakaszt, engem, őt és saját magát is, hiába mondjuk, hogy értékes, eszményi és minden renben van, hogy lehetne logikus valaki, akivel ennyire érzetteik és kézzel-lábbal mutogatják? Rá kell jönnie, mégpedig úgy, hogy én nem szólok bele. A becézést elcseszem, naná, érzem elvörösösöm, nem is kicsit.
-Jól van na, nekem ez nem megy… A kicsi nem jó? Mi a frászt mondjak? Én kis hajasom? Vagy az nem jó, hogy birtokjelet használok?
Tényleg béna vagyok…k*ott béna. Uhaa, én szerintem a képükbe vágtam volna a termékeiket.
-Nem lehet, hogy túl…elnéző voltál? Rám ne hallgass ilyen kérdésekben, mert én elég temperamentumos vagyok és biztosan megijesztenéd, de olyan, mintha az, hogy kitakarítottál csak benned növelne bennső feszültséget. Talán Liának egyértelmű, hogy vele vagy, ergo bármit megtehet veled, nem kell félnie attól, ha elveszít, de ha megtörténhetne, lehet réjönne, hogy szeret.
Liánál nemtom, tényleg nemtom, lehet csalódott lenne és lemondana Sebastianról, túl nagy a kockázat.
Ölelgetem szegényt, csókolom mindenhol az arcán, haján, sok sós könnyét lenyelem, de nincs vele bajom, finom… akkor is simogatom a hátát, amikor az orrát fújja, húzom magamhoz vissza és nyomok rá csókokat folyamatosan, ölelgetem, nem tudom mit csináljak. Megcsókolom, sósan, de lágyan, finomkodva, érztetve, hogy szeretem, itt vagyok, ez mintha valóban jót tenne, noha nem az igazi, mert sírt és minden elég sós és levegőhiányos lesz, de sebaj, lesz ez még szenvedélyesebb is. Nem nagyon válik el tőlem, adok egy csókot a homlokára, lassan a letakart valami felé vezetem és lerántom róla a leplet. Tuti azt fogja gondolni rengeteg felesleges időm van az ilyenekre…
-Tadááám! Egy SebRev-gép!
Loptam egy bevársárlókocsit – hát persze és átalakítottam bibiciklivé! Szóval először is, az aljára szereltem pedált, hogy lehessen hajtani, alsó bizgentyűlet (lapátkák, végükön kerékkel), hogy lehessen jobbra-balra irányítani úgy kb), belül ülőkék vannak, de van hely a lábaknak is, de úgy, hogy a hátulsó szorosan (kényelmesen és erotikusan szorosan) nekipréselődjön az elöl ülőnek, miközben mennek, ugyanakkor a hátul ülő tud fékezni is, mert van féklapát, amin ugye nincs kerék. (le kéne rajzolni) Bicikli, de kicsit Reevenesen elvontabb egy sima bringánál, még vitorlát is csináltam rá, hátha a szél is meghatja és jól néz ki, hogy hátul lebeg. Megpróbáltam Batmanasre szabni, denemistom…az elég béna lett, talán ha lenne szél.
-Na és igyunk is! Azért is hoztalak a konyhapulthoz. Boroznál vagy söröznél?
Kérdem, poharaket veszek ki, hátha kis iszogatás ellazítja.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Egy kis picsogás xD ~ Reeve & Seby   Csüt. Dec. 17 2015, 22:08

-Teh, hát lehet jobb is, köztük voltak a nem jó csókok is biztos! - Nevetek kicsit.
-Persze hogy nem voltál, de 30 évesen, vagy 40 már ciki lenne! Jobb ha hamarabb felszedsz némi komolyságot. Lehet, hogy furcsa neki, igen. - Végül is, miért ne lehetne furcsa?
-Igen igen, de... mindegy, bonyolult, a lényeg, hogy most boldog! - Mosolygok, végtére is belekeveredett a drogokba, belém szeretett... ahh. Mindegy, tényleg az a fő, hogy most már boldog!
A félős csókon nevetünk, váltunk egy igazit, aztán szeretgetem, hát nekem nem nehéz, adja magát, imádom, őt is nagyon szeretem, egyre jobban, nem érzem nehéz dolognak.
-Mert az igazat mondom, azért. Te is tudod, hogy szeret. - Mosolygok rá, majd kap egy újabb rövid csókot.

-Hát de ne válasszon már el tőle, nem is voltam még szerelmes, azt én nekem nem volt ijesztő, vagy nem aggódtam? Hát de érted... közölni ezt így... értékelem hogy őszinte volt, de attól még fáj! - Fakadok ki megint, de nehéz a kontroll, kissé kétségbe vagyok esve.
-Elmondtam, neki hogy én nőnek nem mondom hogy szeretem, csak ha Tényleg érzem... neki már mondtam, mondtam is neki max anyámnak mondtam még jó ideje. De ha nem hiszi el... azzal nem tudok mit kezdeni. - Ereszkednek le a vállaim, szinte leesnek, mert kissé feladtam. Nem hiszi el? Akkor sosem fogja.
-Nem akarom... azt mondta stresszeli... nem akarom stresszelni. Örülök, ha nyugodt és békés és vidám. - Mondom csüggedten. Inkább elnyomom magamban és nem beszélek róla, minthogy bántsam.
-De már mióta együtt vagyunk... mikor fogadja el? Ha gyerekünk lesz? Vagy akkor sem? Érted... - Mondom elnyűtten. De azért megnyugtat, hogy szerinte nem csak emiatt van velem Lia hogy ez amolyan... logikus.
Sírva nevetek, ami önmagában groteszt, de ha baromságokat mondd!
-Hajasbaba mi? A tied is vagyok, az nem zavar... a kicsi olyan... én sem vagyok kicsi! - Szipogom, nevetek kissé, majd hüppögök, belekapaszkodom a pólójába míg ölelem, el ne engedjen, nem zavar ha kicsimnek hív, csak ne engedjen el!
-Nem érzem hogy bármit is jogom lenne elnézni. Akkor még nem jártunk. De... én nem tudnám így... bántani... hát mit csinálnék ha elhagyna?! Jobban félnék hogy elveszítem, mintsem bármi ilyet vegyek a számra... - Lehet igaza van, bármit megtehet velem Lia, nem bírnám elengedni. Úgy fest ez rossz, de nem tudok mit tenni, szeretem, nem tudnám neki azt mondani elveszíthet, mert... nem menne.
Kisírom magam, kissé el is fáradok benne, lehet be is aludnék itt rajta ha sokáig hagyná, így csak követem a letakart izéhez. Mikor lerántja a leplet csak nagy szemekkel nézek, hogy ezmegmiez?? Nagyon törlöm is a szemem, hogy hátha akkor jobban látom, jobban értem.
-Ez mi? - Nézegetem meg jobban, valami művészi alkotásnak vélem így első körben. Igen egzotikus, elérte a hatását, elfelejtek mindent, leköt amit látok. Próbálok rájönni, vajon hogy működik.
-Ö... mindegy... sört? - De ahogy elmegy hiányérzetem lesz, odasunnyogok mögé míg tölt és állam a vállára támasztva átkarolom hátulról.
-Reeven... - Kezdem halkan, bizonytalan. -Ugye nem haragszol... ne haragudj, hogy sírtam csak... meg szeretem Liát, nem akartam semmi olyat mondani ami... gonosznak tűnt... nem haragszol ugye? - Na igen, vesszőparipám, félek megharagudott. Úgy érzem nem, de biztosra kell mennem, nem akarom, hogy megharagudjon! Biztos nem ilyen picsogós vértesóra vágyott...

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1217

TémanyitásTéma: Re: Egy kis picsogás xD ~ Reeve & Seby   Szomb. Dec. 19 2015, 20:27


- Igaz, így legalább a tiedre és Felixére emlékszem a legtisztábban. Azok meg jók
Hajolok közelebb provokatívan, bár tudom őt se tudom ezzel felhúzni, csak mosolyogni fog. Már én is bátrabb vagyok vele, hogy megbeszéltük ezt a csók és nem bűn dolgot.
Én eleve nem értem miért kéne aggódni értem a 30 olyan messze, nem is biztos, hogy megérem, de ha ezzel jönnék kitekerné a nyakam, úgyhogy csak bólogatok, Liára és végül Henryre is.
- Hm
Reagálom le a nagy meggyőzését Lia szeretetével kapcsolatban. Én azért kivárnám a végét, most elmerülök könnyed, kikapcsoló csókjaiban.
- Nem kell aggódni, ez nem olyan dolog…jól van, jól van, elhiszem…
Csókolgatom, ahogy kifakad, tényleg eléggé kikészül. Jaj nemtom hogy csináljam jobb kedvűvé? Vagy az a jó, ha rendesen kiüvölti a fájdalmát? Az is jót tenne, ha a Lia feketeleves után kikapcsolna. Ölelgetem szorosan, mozogva kicsit vele, hátha a ritmus is nyugtatólag hat rá. Énekeljek neki? Nem, nem, hülyeség, különben sem tudok csitító dalokat.
- Tudom, tudom, adj neki időt és hát…tudom, hogy nehéz, de próbáld félretenni, merthogy nem rajtad múlik, semmit sem tehetsz.
És ez valószínűleg tehetetlen idegességbe taszítja, de még mindig úgy gondolom nincs veszve az egész, csókolgatom a haját, arcát és könnyeit.
- Ez a stresszelés nem a te hibád, hanem úgy ahogy van hülyeség! Szerintem csak rosszul fejezte ki magát, szerencsétlenül választotta ki a szavakat, tudod, hogy nála nem ritka jelenség. Te boldoggá teszed Sebastian, komolyan.
- Nem tudom…szerintem hamarosan rájön. De tényleg! Rá kell jönnie!
Ráncolom a szemöldököm, én biztos vagyok benne, hogy szereti, úgy is, csak Liáról van szó…ennyi. Hát kész, ahogy ő sírva röhög én totál elvörösödöm.
- Nem, nem, én nem babáznék. De oké…tudom, béna vagyok az ilyesmiben, de tudod szűz vagyok gondoskodás és gondoskodó kifejezések terén.
Motyogom zavartan, tehetetlenül bámulva az ujjaim. Mivel ő ölel, én se engedem el.
- Tudom, nagy vagy, magasabb vagy nálam
Vigyorodok el a pirosságom mögött, most se nagyon tudatosítom, hogy milyen színű lehet az arcom és a következő pillanatban már ismét vigasztalva szorongatom. Igen….Liánál nem lehet tudni és nem mindenki olyan kockázatbolond, mint én.
- Nem fogod, tudom, nem fogod, minden rendben lesz meglátod! Rá fog jönni, hogy szeret én tudom. Bízz bennem, jól fog elsülni.
Csókolom meg most a száját kicsit, aztán vigasztalóan, hosszabban. Leleplezem a cuccot, amit holnap majd kipróbálunk, de látom nem nagyon érti. Talán túl absztrakt lett.
- Igazából egy bicikli. Viszont sokkal kényelmesebb, érdekesebb, szerintem biztonságosabb…és meghittebb
Mosolygok az arcába közelről, nézze csak meg milyen közel vannak a párnázott ülések, milyen közel fogunk majd ülni egymáshoz…
Sört mond, úgyhogy előhalászok egy korsót, amíg töltök, átkarol hátulról, beleszusszanok nevetősen a fülébe, jól esik, hogy ilyen közel van, látom most nagyon szüksége van az érintésekre.
Kitöltöm neki a sört, leveszek még egy borospoharat magamnak. Én azt jobban szeretem, mert édes, olyat vettem. Szembefordulok vele, ujjaim leszánkáznak a derekára, közelebb vonom, nem számít, ha én kicsit feltapadok a konyhapultra. Felvonom a szemöldököm.
- Az az igazság Sebastian, hogy sírtál... pedig én azt hittem te vagy a bádogember, akinek nincs szíve.
Ugratom vigyorogva, aztán hevesen megcsókolom, simítok a hajába, kúszik le az ujjam az állára.
- Ne mondj butaságokat, hogy haragudnék? Én sokkal inkább mondtam ilyen dolgokat és leszarom. Ezt gondolom, ha valakinek nem tetszik, kisétálhat az ajtómon.
Persze ez csak képletes, tudom ő nem fog.
- Sebastian, köszönöm, hogy velem osztod meg, ezáltal. tudod… fontosnak érzem magam és kezdem érteni miért voltál hálás, amikor én sírtam neked. Megbízol bennem és ezért nagyon hálás vagyok. Tudod ugye, hogy rám számíthatsz? Bármi van, mindig itt leszek, tudod? És mindig le fogom csókolni a könnyeid.
Úúú de buzis, nyálas, gyorsan meg is csókolom, hogy elüssem a dolog vérkomoly élét, bár talán éppen attól válik azzá, hogy megpecsételem, hosszan, érzékien, lágyan, veszettül simulva hozzá.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Egy kis picsogás xD ~ Reeve & Seby   Szomb. Dec. 19 2015, 21:29

Mosolygok, de megcsókolom, ha ez jó, akkor kap még! Elhalmozom vele szívesen, rajtam nem fog múlni!
Lia kapcsán próbálom a tudtára adni, hogy Lia szereti, nem is kicsit, de nem egyszerű. Ehhez Lia is kell, természetesen. Ami engem meg Liát illet... hát bennem van értetlenség és fájdalom, de majd elmúlik. Addig meg puffogok kicsit.
-Tudom... tudom... ez az. Nem tehetek semmit... - Sóhajtom, elkeserítően igaz. Ha Lia nem akar szerelmet velem, nem akar. Nem is fogja érezni. Nem is akarja. Stresszeli... engem meg ez stresszel, de igaza van, nincs mit tenni, el kell engednem az érzést és hagyni az egészet. Megpróbálom. Bújok is hozzá, jól esik a szeretgetése.
-Igen tudom, velem biztonságban érzi magát. Szeretem is... nem bántanám soha. - Sóhajtom, szeret, igen tudom, de ilyenkor elgondolkozom tényleg szeret-e vagy csak élvezi a társaságom, a szeretkezést, ennyi... de valószínű csak rémeket látok.
-Aha... - Szerintem nem fog. Ha eddig nem tette, nem fog szerintem. Nem is akarja. Hagyjuk is... de nem tudok csak sírni mert megnevetett.
-Annyira nem is! Kicsim! - Mondom sírva nevetve, megpuszilva az arcát, aranyos így nagyon, olyan jó vele lenni!
-Is, amúgy is, mindenhogy! Mint Te! - Mondom nevetve, szipogva, bújva nagyon hozzá. Sírok is, de csak mert nem tudom abbahagyni, már nem megy. Jobb ha kijön, elnyomni nem tudom.
-Szeretni szeret, de amolyan... nem tudom. Tényleg szeret, amolyan csendesen. Jó az, nem is abban van kétségem csak... fáj, hogy többet nem szeretne. - Foglalom össze amennyire tudom.
A csókja jól esik, nagyon is, ha nem is tudom úgy viszonozni ahogy szoktam, mert sírás után nehéz.
-Meghitt? Érdekes bicikli... Te csináltad? - Nézek rá, ámulva, nem is tudtam ért az ilyenekhez.
Míg tölt sört és bort, hátulról átkarolom, de megfordul és magához húz. Nem ellenkezem, cseppet sem.
Értetlen arcot vágok, hogy nincs szívem, de mire leesne viccel már csókol és simítja a hajam, ösztönösen nyitom el az ajkaim és kérek nyelves csókot.
-Köszönöm. - Tényleg jól esik, hogy nem lettem neki kevesebb, igyekeztem erős támasza lenni, de nekem is vannak kriptonitjaim...
Elmosolyodom, hogy hálás, ha mást nem megértett engem, erre jó volt, de válaszolni nincs időm, megint csókol, szorítom is magamhoz, hogy még, el ne engedjen, ez jó, igyekszem közben nem nagyon a pulthoz nyomni őt, de élvezem, hogy nem tud megszökni. Önzőnek érzem magam, de mivel ő adja, magától, elnyomom ezt a hangot a fejemben és boldogan viszonzom. Elmélyülök hamar a csókjában, kezem az arcára téved, a hajába, a nyakára, megnyugtatott a szavaival, nem izgat, hogy talán túl érzelgősek. Ha komolyan gondolja, jól esett. Nagyon nehezen szakítom el magam tőle, alig engedve el az ajkait, piszézem vele, szorosan simulok én is.
-Legyél is mindig itt. Nem szeretnélek elveszteni... - Csókolom meg pár puszival az ajkait. -Szóval iszunk? Pizza? Szereted? - Azt se tudom szereti-e... hoppá! De érezheti, ha eddig ölelgetősnek és közvetlennek hitt, most még inkább az vagyok, elkezdem a nyakát is csókolgatni, puhán és hálásan, élvezve hogy nem engedem ki, még egy kicsit nem.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: Egy kis picsogás xD ~ Reeve & Seby   Today at 15:35

Vissza az elejére Go down
 

Egy kis picsogás xD ~ Reeve & Seby

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next

 Similar topics

-
» Ha kell egy jóbarát ~ Josh és Seby

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: A világ legvégén :: Lakások, házak, otthonok :: Archívum-