Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

» Rangsorolások (Noel és Tami)
Vas. Okt. 02 2016, 14:41 by Kőrösi Noel

Top posting users this month
Eric A. Blake
 
Leopold K. Lindhardt
 
Reeven Callagher
 
Samuel T. Collins
 
Quentin Collins
 
Felix Kaleolani
 
Suzanna Crystal
 
Kensington L. Lockwood
 
Kelly Evans
 
Sebastian McBridge
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 Mester és tanítvány ~ Reeve-Seby

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4  Next
SzerzőÜzenet
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Mester és tanítvány ~ Reeve-Seby   Szomb. Márc. 12 2016, 16:21

//Lio nem érdekli, ignorálja xDDDDD//

-Reeven, a szerelem csak úgy jön, nem kérdez meg, hogy hmmm, bele akarsz szeretni? Ő jó lesz? Vagy a másik srác? Cseszik rád, egyszerűen érzed és kész. Ha beléd szeret mindegy mennyire racionalista, érezni fogja és kész. Maximum tagadhatja de attól a tény tény marad, neki is be kell majd látni. Ha akarja, ha nem. - Tudom miről beszélek, Josh nekem ilyen tabu volt. - Amúgy szerintem másért is kedvel. Mindig tudd mivel lepd meg a másikat, minden aprósággal a másik kedvére akarsz tenni. Édes vagy és kedves, adj időt neki. Ha akkor sem... nos... akkor lehet hajlandó leszek igazat adni neked. - Ennyit Felixről, jöhet Lia.
-Kétlem hogy csak ezért imádjátok egymást ennyire, mert rokonok vagytok, nem kell ahhoz kimondani semmit, hogy érezd szereted a másikat, egyszerűen vele vagy és tudod, hogy ismered, lehet túl görcsösen akartátok mindketten és ez lett belőle! - Van amikor egyszerűen kialakul, egy pillanat és utána megvan a fix alap, Eleevel nekem ilyen a kapcsolatom, szerintem nekik is ilyen volt, de rágörcsöltek tök feleslegesen!
Aztán kifakadok, hogy ő volt velem szemét és én legyek minden átmenet nélkül közvetlen? De belátja ennyire naiv én sem vagyok, ez meg is lep. Nem szoktak igazat adni.
-Mindegy, rég volt, és... én akkor is örülök, hogy akkor elmondtad. Sokat jelent. - Közlöm gyöngédebb és csendesebb hangon, nekem az tényleg sokat jelent mai napig.
-Abba miért nem tudtál, hogy szeret téged? Lehet nem úgy fejezi ki ahogy ki kéne de nagyon szeret. Ne beszélj butaságokat, csak azért mondod mert mérges vagy. - Lia nem könnyű eset, de nem is lehetetlen.
Amikor azt mondja már engem sem ért, lesütöm a szemem.
-Én is tiszta káosz vagyok kicsim, tudom hogy velem sem könnyű. De szerintem te értesz engem. - Legalábbis nekem olyan benyomásom van, ő megért. Mert hasonlóak vagyunk.
-Ja hogy így érted... - Elképzelni sem tudtam hogy érti a rángatást, de így már értem. Elhúzom a szám. -Lehet csak azért mondja, mert látszólag boldogabb voltál... bár annak sem lenne értelme, mert tudjuk hogy nem voltál boldogabb. Megkérdezted már valaha is, miért mondja? Mi az ami szerinte hiányzik belőled most, ami akkor megvolt? Amúgy nem ellök, csak szerintem azt hiszi veszélybe sodor téged mert te nem akarnád és csak miatta csinálnád ilyesmi. Mint a repülős eset vagy akár meghitt vacsora, nem tudom igazából. Ha azt mondod lenne kedved én elhiszem hogy lenne. Nem hazudnál nekem ilyenről ugye? - Csak érdeklődöm, megerősítést várok jól gondoltam-e. Lia... hát nála csak tippelek.
-Nem, azzal nem bántasz. Én is elmondtam amikor Lia megbántott. Bár féltem megharagszol rám miatta, hogy panaszkodom de... úgy éreztem csak te érthetsz meg. Akármit elmondhatsz Reeven. Tudod hogy szeretlek és minden érdekel. - De tényleg, nem hazudok. Az más kérdés vajon segíteni tudok-e...
Aztán csak pislogok rá, nem egészen erre értettem amit mondtam, csak hogy senkinek sem könnyű. De valahogy be kell látnom, hogy igaza van. Nem kötelező Liával lennem. Én döntöttem így.
-Tudom. De folyton megbántom. Mert én sem tudom mit akar. Mindig azt hiszem tudom, de nem. Téged sem tudlak megvigasztalni. De próbálkozom. De majd elmondom Liának is. Csak nem most. - Nincs jó passzban, előbb Reevennel kéne kibékülnie. Azt megvárom, addig szerintem nem bírna rám is figyelni.
-Mintha nem lennék és nem lenne... mondtam hogy hozzánk is odaköltözhetnél, megoldjuk. Vagy veszünk egy nagyobbat. - Sóhajtom, nem értem miért csinálja ezt. Tudja hogy adok neki, csak mondja most épp nincs. Vagy nem pénzt adok hanem kaját, amit akar.
Vállat vonok aztán Liára. Én megértem, néha csak ez a megoldás, hogy aludj, ha gyógyszert nem akarsz. Csak érezni hogy elzsibbad a lelked.
Szemet forgatok és odalököm magam, hogy megfoghassam a fejét és belebámuljak a kék vagy talán épp most zöld szemeibe.
-MI?! Te hánytál? Miért? Egyedül voltál otthon és rosszul voltál?! Igenis jussak eszedbe bassza meg, mert mi lesz ha bajod lesz?! Te könnyebben kiszáradhatsz! Azonnal mentem volna, miért csináljátok ezt velem!? - Ölelem magamhoz, kiderül ő is majdnem kicsinálta magát aznap éjjel, hát szuper! Ezek tényleg nincsenek tekintettel a gyenge idegeimre, még hogy nem rokonok, nagy f...t!
Elengedni nem vagyok hajlandó, érezni akarom hogy most már jól van, hiába láttam, nekem ez fontos. Én meg itt ugráltatom, meg szaltóztatom és lehet jól sincs. Nos... amúgy lehet nem a tipikus reakciót hozom ha lecsesznek, Phoenix is kiakadt ezen anno párszor. De tudom, hogy igazából nem bántani akar engem, csak őszinte. Azt pedig szeretem.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1217

TémanyitásTéma: Re: Mester és tanítvány ~ Reeve-Seby   Hétf. Márc. 14 2016, 15:10

// oké XD//


- Jó, tudom
Mormogom, nálam is csak úgy jött, ki akarta? Ki kérte? Vállat vonok, ha tagadná, nem venném észre, én ehhez hülye vagyok. Rossz erről beszélni, kicsit félrebiccentem a fejem, ami akár biccentésnek is felfogható és ugorhatunk tovább.
- Komolyan? Nem szoktam észrevenni, hogy a másik kedvére akarok tenni, inkább ő szokott nekem. Édes, ne mááár
Fintorgom, aztán megint vállat rántok. Úgy tűnik ez egy ilyen nap, folyton vonogatni fogom. Lia részénél is ezt csinálom.

- Lehet. Én már nem fogom erőltetni.
Ez már el van döntve részemről, ha nem megy, nem fogok nekimenni és küzdeni, mint egy vak barom, mindig ezt csinálom és megéri? Nem látom. Rámutat, hogy szemét voltam, de ő ennek ellenére elfogadott és én követeltem megértést, amikor...hát minek is? Tényleg szemét voltam, nem annyira, de azért szirupos se.
- Sajnálom...
Biggyesztem le az ajkam és a fejem, de a fejemtől nem fogja látni a számat, úgyhogy mindegy is. Elhiszem, hogy neki nagy dolog volt akkor a kifakadás, de nekem jó volt valahogy, valakivel megosztani és akkor épp azért Vele, mert nem annyira kedveltem, úgyhogy ezt én nem tudom saját magamtól hűűű de nagy tettnek elkönyvelni. Máskülönben Liára zúdítottam volna. Hát ki tudja hogy járok. Felvonom a szemöldököm, ebbe kapaszkodni?
- Ez nem túl egyértelmű nekem. Mondtam, hogy gondolja át hányadán áll velem, majd elválik.
Vonok vállat, istenem de gáz, hogy mindig ezt csinálom! Bejelenti: káoszos. Azért Lia nyomába nem ér és annyira én is vagyok, amennyire ő.
- Veled nem nehéz.
De ebbe bele kell gondolni, tényleg nem az? Néha azt sem tudom Ő mit gondol, fura módon Felixen igazodom ki a legjobban. Biccentek, szerintem is, ha mégsem, majd kiderül.
- Szerintem én minden lehetséges módon teszek fel neki kérdéseket...azt mondta akkor jól érezte magát velem, kikapcsolódott mellettem, ha összekötjük, ugyan az a baja velünk. Nem vagyunk elég izgalmasak.
Mondom ki, én is sokkal gátlástalanabb voltam vele, csak mostanában kezdtem hímestojásként kezelni, hogy juj hiprérzékeny, törékeny kis izé, nem szabad veszélybe sodorni, stb...de lehet benne is megvan az adrenalinfüggőség hep? 
- De miből gondolja, hogy én nem akarom? Ha ismerne tudhatná, hogy nem tudom megjátszani magam. Nem, én nem hazudok neked.
Nézek rá nyíltan, de összevont szemöldökkel, hogy ilyet feltételez. Nem az a baj, hogy túl őszinte vagyok?
- Hülyeségekre gondolsz, miért haragudnék, örülök, hogy elmondtad és megértelek, hogyne, remélem eléggé. Azt mondja, bármit elmondhatok... Felé fordulok halvány mosollyal, hidegek az ujjaim, de keresem a kezét, ha adja.
- Kösz...Te is nekem, mert én is, tudod?
Sóhajtok, felé dőlök, ha elérem a vállát egymásnak vethetjük.
- Te nem unod már, hogy folyton megbántódik? Én nem vagyok ennyire türelmes, lehet neked többször bántódik, én hülyét kapok a hiperérzékenységétől, meg ettől az egész ostoba magatartásától. Engem megvigasztalni? Miért kéne?
Nézek rá nagy szemekkel. Én most bosszankodom nem depressziózom, azt leraktam, mint a drogot (egyelőre, hisz csak úgy nyilván nem lehet lerakni) Eleget sírtam már neki. HOgy mikor mondja el, rá tartozik.
Szemforgatva nézek rá. Ezek után odaköltöznék?
- Nem, dehogy, meg akarom tartani azt a lakást, majd kitalálok valamit, ez most nagyon fontos. De kösz... 
Nyögöm, aztán maga felé fordít, a szemeim most kihűlt kékek. Először nem értem mit szeretne, abban reménykedem megcsókolni, az most annyira... De nem, elég fura húzás lenne, ha épp leoltom.
A hánytál kissé lelomboz, de nem látszik érzelem az arcomon.
- Hát...ja, nem olyan nagy dolog, mindenki szokott... A stressz, vagy gondolom ezek a...lelki dolgok, elég szarul viseltem. Azt hittem egyedül leszek, de Felix otthon volt, már nálam is lakik nem csak Ericnél. Bocs, legközelebb szólok, aztán jött az sms és gondoltam...
Ölelgetem, ez jól esik és nem tudom megvonni a vállam, szorítom magamhoz, mint valami életmentő csomagot a sivatagban.
Ez is fura húzás, de én sem engedem, hanem bőszen tüdőzöm az illatát, ringom kicsit, eltelve az öleléssel.
- Szeretnéd, hogy mindig szóljak, ha bajom van?
El tudom képzelni azokat az smseket. Szia, most épp fosok, valami kajától lesz, így a szex is elmarad este, szomorú fej. Hello, most épp megvágtam a kisujjam. Nem állnak egyenesen a hajszálaim, na csá. 

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Mester és tanítvány ~ Reeve-Seby   Hétf. Márc. 14 2016, 18:16

-Igen, ilyen vagy. De az vagy! Imádlak érte! - Hogy ilyen édes. De látom nem tetszik neki, kicsit nevetek, ez is édes.

-Tudom. -Én sem erőltetem hogy de igenis próbáljon belém szeretni, megértem ha ő sem szalad utána. Aztán csak lehorgasztja a fejét, megfogom a kezét.
-Ne sajnáld. Én sem teszem. Itt vagy nekem. - Nem kell ennél több. Nem bánom hogy így alakult a kezdet, sőt. Örülök neki.
-Jó. Szerintem gondolkodott rajta. Elég tanácstalan, pedig szerintem könnyű téged szeretgetni. De lehet csak mert én is ilyen vagyok. - Vonok vállat most én. Lia nem meri, pedig szinte ellenállhatatlan a vágy, folyton ölelgetném.
-Legalább te így látod. - Más nem nagyon. Talán Josh, de lehet ő sem ért teljesen. Össze vagyok zavarodva.
-Az lehet... de sosem mondja, hogy erre vágyna. - Van logika abban amit Reeven mond. Lionel bizonyára izgalmasabb volt, már csak megjelenésre is.
-Ezt én sem tudom. Minden kis izén megijed, hogy mégsem akarod és nem meri végigvinni amit gondol, hogy jól essen neked valami. Kusza volt, mikor magyarázta mi történt. Köszönöm. - Nézek rá hálásan, mert nem tudnék különbséget tenni, mikor mondd igazat és mikor nem. De nekem kellett a megerősítés, nekem ez fontos.
-Hát... mert mégis csak az unokanővéredre panaszkodtam, én nem teszem boldoggá... biztos jobbat szánsz neki. - Húzom össze magam kicsit, de az érintése és a közelsége kicsit erőt ad, mosolygok rá és nekidőlök kicsit, jobban érezzem.
-Tudom. -Mosolygok rá, hálásan, boldogan. Nem akarok soha összeveszni vele.
-Ez nem unalom kérdése. Okkal bántódik meg ha megteszi, elrontottam valamit. Az meg az én hibám, nem figyeltem eléggé. Mert tudom, hogy bánt Reeven, azért vigasztalnálak. Nem akarom, hogy szomorú legyél. - Mert szerintem szomorú, nem csak dühös. Dühös is de inkább szomorú.
-Jó. De bármi kell segítek. Főzök neked is, beviszem a suliba, mint régebben. Bár nem tudtam eldönteni az idegesített-e vagy sem... vagy amit akarsz, tudod, hogy segítek. - Akarom, hogy tudja, nincs egyedül!
De csak kinyögi nem volt jól, elönt a bűntudat, mi van ha most sincs jól, de olyan hidegen néz rám!
-Odaköltözött? Wáó... gyors volt, de örülök, örülök, hogy nem vagy egyedül. Nekem is ment már a gyomromra a stressz, tudom az nem jó. De örülök, hogy nem voltál egyedül... -Megnyugszom, de attól még szorítom magamhoz. Sokkal jövök Felixnek, majd mondom neki ha látom.
//Bazdmeeeeeeeg sírtam a röhögéstől az smseken XDDDDDDD //
-Igen! Igen... szeretném. - Nekem nem pont ezek jutottak eszembe, hanem ami tényleg olyan, hogy kellhetek, no de persze ezeknek is örülnék, még ha azt is érezném, hogy cukkol velük. (Vinne át étcsokit a fosásra és közölné lehet lesz szex, meg disneys sebtapaszt, hagy örüljön XD)
Kicsit elhúzódom és megcsókolom puhán, piszézek vele.
-Nem szeretném, ha azt hinnéd, nincs aki segítsen. Tényleg bármi van engem nyugodtan hívhatsz. Na meg ha csak beszélgetnél is hívj fel, tudod hogy Lia sosem mond eleget, szerinted honnan jöjjek rá, hogy most nem csak a szokásos kis összekapás volt? Jó, mondjuk gondolhattam volna ha elment inni, de Lia néha furcsa dolgokat csinál. Szóval szóljál jó? - Simogatom az arcát.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1217

TémanyitásTéma: Re: Mester és tanítvány ~ Reeve-Seby   Szomb. Márc. 19 2016, 13:36

Nem hinném, hogy ilyen vagyok. Főleg az édes nem smakkol, csóválom neki a fejem, bár a kis félmosoly bejátszik, nem azt mondta, savanyú fasz vagyok és forduljak fel, az édes nála jót jelenthet.
Ujjaim az övébe kulcsolódnak, érzem, ahogy vállam hozzáér, s töltések keletkeznek tőle a testemben. 
- Akkor jó, erre igényt tartok, nem engedlek.
Ölelem meg féloldalt, aztán lehorgasztom a fejem és meredek magam elé egy kicsit.
- Nem...hiszem, hogy könnyű. A tapasztalat azt mutatja, hogy nem az, te sem ismersz még olyan hosszú ideje, talán egyszer megfordul és rájössz, hogy nem lehet.
Ettől félek, hogy nem lehet, hogy az emberek rózsaszín szemellenzője lehullik, ha igazán megismernek, ha az életük része leszek. Felix lehet, hogy más, neki imponál, hogy nem vagyok jófiú, de a karamellízű Sebastian, mindenki nagy jótéteményese...hogy éppen hozzám ragaszkodjon? Egyelőre igen, mert kedvesnek lát, de mi lesz aztán? Hideg lesz tőle, fázom, nem akarok erre gondolni.
- Nem mond ő semmit. 
Lia egy rossz találós kérdés.
- Hát gratulálok! És hogy Neked jól essen azt meri?
Kérdezem, aztán arra gondolok Sebastian sem bízik bennem, ha kéréses neki, őszinte vagyok-e. Az vagyok, maximum nem hisz nekem, ha célzok rá, nem az ártatlan kismadarak nemzetségébe tartozom.
- Miért én nem panaszkodom rá? Nem akarom, hogy minket csak Lia tartson össze, azt akarom, hogy függetlenedjen tőle a kapcsolatunk. Régen...nem így volt, eleinte azért akartam veled jóban lenni, mert ő téged választott, de ez változott...
Pusmogom, sóhajtok, jó sok levegőt préselve ki magamból.
- Tudod...mostanában azt gondolom túl jó vagy neki. Neki a pöcsfejek kellenek, az én érzéketlenebb énem meg az a barbár állat. Lia saját magának intézi el, hogy még véletlenül se legyen boldog, ezen nem lehet segíteni.
Őszintézgetek, jó, hogy közel van, remeghetnékem támad tőle.
- Ne legyél már te is mártír, ez ilyen, az emberek megbántják néha egymást, mindenki mindenkit, ő ugyanúgy téged. Hagyjuk, én erős vagyok, mint valami gyom, próbálnak kikaparni a földből, de gyökeret eresztek és nem hagyom magam.
Vonok vállat. Rendes, hogy vigasztalni akar, de erősödnöm kell. Felé fordulok egy kicsit, állam a vállára helyezem, ha hagyja, ölelésbe fonódunk, ha engedi.
- Kösz, hogy...észreveszed és meg akarsz vigasz...szóval ezt.
Forgatom a szemem, nem akarom kimondani.
- Éreztem, hogy törődsz velem, először új volt és frusztráló, de nézd, most már alig tudsz tudsz levakarni.
Olyannak érzem magam, mint egy kutya, akit jól megrugdostak, aztán örökbe fogadtak, hálás az állat, ha azt kapja, amire mindig is vágyott: törődést, szeretetet.
- Nem nagyon akartam elhinni, de... Eric folyton hajózik, gondolom magányos, én is, és már kétszer végignézte, hogy hányok, mégis velem van, ez jelent valamit.
Nem tudom legyűrni a pajkos vigyorom. Szeretné, rendben, akkor az agyára megyek, ez kihívás volt, ravaszkásan, somolygom rá. Megcsókol, gyengéden és törődőn, ujjaim felzongoráznak az arcára, simítom, a piszézésen nevetést lehelgetek rá. Ezt szeretem, igen, megjegyezte.
- Tudom, hogy te vagy az egyik őrangyalom, úgyhogy oké, majd hívogatlak. Ez érvényes rád is, bármikor, még éjjel is, ha van kedved, vagy akármi. Az ivás nem jellemző rá. Majd mi is elmehetnénk, bár most elutazol, nem? Egy hét... Hm, hiányozni fogsz
Morranom mogorván a nyakhajlatába.
- Ha visszajössz kitalálok valamit...
Programötletekre gondolok, írok egy listát, szeretek tervezni.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Mester és tanítvány ~ Reeve-Seby   Szomb. Márc. 19 2016, 20:28

-Ne is engedj! - Szeretném, ha nem lökne el magától. Akkor sem ha hülye vagyok.
-Akkor én ilyen elcseszett vagyok, nekem nagyon könnyű, nem fog változni. Ha egyszer megszeretek valakit nem tudok elszakadni tőle. Ezért van az, hogy apám is ha felhívna, felvenném. Beszélgetnék vele, ha látnám odamennék. Pedig sosem bocsátom meg neki amit az öcsémmel tett. Te pedig szeretsz, nem fogsz velem ilyet tenni... nem alázol meg vagy löksz el, gondolom. Túl közel vagy hozzám ahhoz hogy én meggondoljam magam. Remélem te sem fogod. - Eszembe nem jutna elfordulni tőle vagy nem megölelni. Abszurd.
-Néha szokott azért... - Bár az utóbbi időben mindig azt kívántam bár ne tette volna. Hülyeség mi? Mielőtt együtt éltünk nem volt ilyen gondolatom.
-Hát... nekem megmondja ha nem jó. De nekem kevés dolog nem esett jól eddig... nyitottabb vagyok nála, nem tudom... nem tudom magamra értelmezni a kérdésed... - Vallom meg mert nem tudom hogyan érti, hogy nekem végigmeri vinni Lia a kedveskedést. Nekünk nem ilyen gondjaink vannak.
Elmosolyodom, hogy különíteni akar Liától. Ez egyszerre jó de ijesztő is. Remélem nem azért teszi mert Liából már nem kér. Aztán közelebb bújok.
-Nincs olyan hogy túl jó. De nem érzem azt én kellenék neki. Mintha annyi idő alatt nem értük volna el még, hogy tényleg egy pár legyünk vagy mintha már elfelejtettük volna milyen az... mint az öregek... nem tudom értesz e... valahogy... nem tudom megfogalmazni. De én már nagyon régen nem csak Lia miatt vagyok veled. Mióta elmondtad, mi történt régen én már azóta nem Lia miatt csinálom. Hanem érted. Tudom milyen elveszettnek lenni, nem akartam hogy ezt érezd. - Döntöm a fejem a vállára, Lia meg... lehet tényleg másra vágyik. Nem tudom.
-Ez nem mártírság, ne gyere már te is ezzel. Én csak nem akarok senkit megbántani, ennyi. - A gyomom mosolygok. - Ugye tudod, hogy nem minden gyom haszontalan? A pipacs gyom, de a szirma gyógyfőzet is lehet. Orvosság... - Puszilom meg az arcát, nekem ő orvosság, egyáltalán nem akarom kigyomlálni az életemből.
Nevetek alig hallhatóan, hogy nem akarja kimondani vigasztalom, közben szorosabban megölelem, mivel most hagyja.
-Nincs mit köszönnöd. Ezért vagyunk barátok nem? Szinte testvérek. - Ölelem míg simogatom a hátát.
-Nem is akarlak, ami azt illeti tapadhatnál jobban is! - Öltök nyelvet, nekem sosem elég a közelség, nincs olyan hogy túl közel. Valami nincs nálam rendben de nem érdekel.
-Kétszer is hánytál? Ugye nem vagy beteg? De amúgy... - Veszek erőt az aggodalmamon. -Nem csak a magány miatt költözik az ember. Együtt élve ismered meg igazán a másikat. Azt jelenti meg akar ismerni. Teljesen. - Mert én csak annak mondom hogy élnék vele, akivel el is bírom ezt képzelni és akire kíváncsi vagyok. Kevesen vannak, ami azt illeti.
De örömöt okoz vele, hogy keresne ha gondja van, végre nevet is kicsit, mikor csókolom és piszézek, olyan édes, mondtam hogy édes!
-Csak egy hét, nem több. Ugyan, Felix majd jótékonyan eltereli a figyelmed. És köszi. Jó tudni, hogy van valaki akire számíthatok. - De tényleg, ez nekem fontos. Hogy ő van nekem.
-Kitalálsz valamit? Mit találsz ki? Találós kérdést? - Csikizem meg a hasát finoman, majd boldogabban csókolom meg hosszabban, húzom magamhoz, úgy érzem kicsit vidámabb, szeretném, ha az maradna. Lia... nos, ő vele mindkettőnknek beszélnie kell... de legalább egymással is beszéltünk most, kicsit komolyabban, az is fontos. Nagyon is.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1217

TémanyitásTéma: Re: Mester és tanítvány ~ Reeve-Seby   Kedd. Márc. 22 2016, 19:29

Rázom a fejem mosolyogva, dehogy engedem. Próbálom egy mérlegre állítani az apját magammal, elhúzom a szám, tudom neki is szemét volt, de van esélyem? Így.
- Nem, dehogy, te kivétel vagy, rajtad megkönyörülök
Vigyorgok rá közelről, egyébként ha...nem mentünk volna végig ezen a megkedvelési folyamaton, éppen az a típus lenne, akit gond nélkül kergetnék őrületbe. De mázlija van és nem hinném, hogy okot adna rá, hogy bántsam.
- Rendes tőled, de gondolom voltak apáddal jó élményeid is. Én sem vagyok az a meggondolós fajta, már ami a kapcsolatokat illeti, vagyis...előttetek nem voltak ilyesfajta problémáim, de én azt gondolom, nem vagyok.
Sajnos nem tudom biztosra mondani, nincs tapasztalatom.
- Arra gondoltam, hogy szem előtt kellene tartania azt is, Neked mi esne jól, hogy meg meri-e egyáltalán kérdezni mit szeretnél, szoktatok-e ilyesmiről beszélni. Ez fontos, mindkét fél részéről, vagy nem?
Nem vagyok kapcsolati tanácsadó-szakértőszerűség, így csak pislogok rá. Közelebb bújik, átölelem.
- Öregesek vagytok, vágom. Totálisan. Még szopás sincs, agyam eldobom.
Mondták már, hogy nem kellene őszintének lennem, hogy rossz szokás, de...Vele az leszek, mert szeretem, s akár kéri, akár nem, ennyivel tartozom neki, tartozni Akarok.
Megforgatom a szemem.
- Jó, én is régóta nem csak miatta. Simogatni kezdem a haját, amikor nekem dönti a fejét.
- Ugyan...nem vagyok elveszett...
Pusmogom reflexből tagadva az ilyen dolgokat.
- Oké, tudom, nem fogsz.
Nyugtatom tutujgatva a fejét, a gyomon keserűen vigyorgok. Hát, nem gondoltam még magamra pipacsként.
- Az a gyerekízű szirupos? Akkor kóstolj, nyamnyam
Hajolok a füléhez baromkodva, direkt mondom rosszul, nem elszólás, nekem minden orvosság olyan...gyerekkor-ízű. Szorosabban ölel, bújok hozzá, ölelem én is.
- De, ezért, szóval jobban? Még jobban?
Úgy érzem már szinte rajta fekszem, mert most fizikai értelemben próbálom kivitelezni a "tapadást"
- Dehogy vagyok, a Felix meghánytatott sztorit nem meséltem? Tiszta hülye.
Mondom mosolyogva, pirulva, pusmogva kissé.
- Á, igen, ő abszolút és minden tettével alátámassza. Olyan húha dolgokat csinál mindig, eldobom az agyam, mintha direkt azt akarná, hogy én jobban...jobban
Összepréselem a szám, aztán úgy teszek, mintha nem ez lenne a téma.
- Egy hét, tudom, Felix mindig, tudom, de azért téged nem pótol, mások vagytok.
Csókolom meg, vigyorgom a piszézésen.
- Bízd csak rám, meg sem mondom mi az, hogy teljes legyen a meglepetés!
Csiklandozni kezd, lefekszem a tetőföldre, röhögve próbálok ellenkezni, kalimpálva a kezemmel, persze gyenge védekezés, a visszacsikizéssel is próbálkozom, de rajta áll mennyire hagyja magát legyőzni nekem (Reev gyengébb, bizonyára XD hisz nem harcróóóól és trükkökrőőől van szó XD)

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Mester és tanítvány ~ Reeve-Seby   Kedd. Márc. 22 2016, 20:12

-Milyen kegyes valaki! - Bököm meg az orrommal az övét, ha már ilyen közel hajolt.
-Nem annyira sok, tekintve nem szereti a gyerekeket. Henry pedig csíntalan volt. - Ha együtt is voltunk, kötelező jellegű volt, nem azért, mert annyira akarta. De a szavaira csak elmosolyodom, közelebb fészkelem magam hozzá. Elhiszem neki, hogy nem fogja meggondolni magát.
-De... de a maga módján próbálkozott mindig is. Ahol jónak érezte. - Lia nem teljesen passzív, ezt sosem állítottam, csak valami mégis hiányzik, hogy igazán boldog lehessek mellette.
-Nincsenek jó szexuális élményei, bizonyára túl kiszolgáltatott és megalázó neki az oralitás. - Védem megint Liát, noha érezni kicsit szégyellem magam, hogy Reevennel ennyire élvezem. Adni is és kapni is, mert izgalmas és más vele. Liát is megkímélem általa, de azért bennem a félsz, Reeven úgy érzi, kihasználom kissé.
Simogatja a hajam, elmosolyodom, olyan jó. Közel lenni is, sokkal megnyugtatóbb így beszélgetni vele.
-Ennek örülök. - Akkor már tényleg nem csak Lia pasija vagyok, nem így vagyok emlegetve.
-Csak egy icike-picikét. De azt elmulasztom! - Mosolygok rá, édes ahogy pusmog.
-Nem tudom, nem ittam, de neked férfias ízed van! - Vigyorgok és belecsókolok a nyakába.
Nevetek, hogy jobban ölel és szorít, mert kérem, tapadjon, fizikailag is értettem, szóval élvezem. Ha el is dönt és fekszik rajtam is ölelem, beletúrok a hajába.
-Még jobban! - Érezni nincs ellenemre, jöhet még, van pár milliméter szabadon!
-Jah, hogy az! Csak jót akart, nézd el neki, aggódott. Szerintem kedves tőle! Vigyáz rád! - Simogatom az arcát, istenem, hogy elpirult!
-Látod? Nagyon igyekszik a kedvedre tenni, véletlen lenne? Ha nem lenne neki fontos, félvállról is vehetné, mondván odavagy érte így is, minek ebbe energiát fektetni. De ő nagyon is kitesz magáért, na vajon miért? - Vigyorgok, úgy örülök neki hogy talált valakit nem érdekel, ha férfi akkor sem.
Aztán elpirulok, mert azt mondja, nem pótol engem a másik, ez... nagyon jól esik. A csókot szenvedélyesebben is viszonzom.
-Ha visszajöttem majd egyik nap legyünk együtt végig. Csinálunk valami programot, vagy csak otthon elleszünk valamelyikünknél. Mit szólsz? - Fésülöm a haját, annyira édes hogy hiányol, pedig még el sem mentem.
-Nocsak! Jó, érdekel már most is, de lepj meg! - Vigyorgok rá, megcsikizem, mire elterül a földön, hiába is próbálja visszaadni, csak két helyen vagyok csikis és az nem az oldalam vagy a hasam muhhahaa. Szóval könnyedén fölébe kerekedem vigyorogva, élvezkedve nézve hogy végre nevet. Nem bírom megállni, egyik kezem a nyakára fektetem, másikkal a derekánál húzom magam fele és szenvedélyesebben csókolom meg, boldogan, hogy boldog. Aztán puhán puszilgatom a száját és piszézek vele még egy sort.
-Úgy örülök hogy nevetsz. Szeretem a nevetésed. - Nem mondom ki hangosan, csak a tekintetem kérdezi: "Jobban vagy? Jobb a kedved?" Szeretném ha így lenne, nem szeretném szomorúnak látni.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1217

TémanyitásTéma: Re: Mester és tanítvány ~ Reeve-Seby   Vas. Márc. 27 2016, 17:22

Vigyorgok a kegyességre, az orrbökéstől nagyon oda vagyok, elmosolyodom és akarom még, persze nem fogok ilyet gurgulázni.
Félig elkomorított szemöldökkel nézek.
- Apádnak is okleveles gratuláció kéne bazzeg.
Gúnyolódom, de sajnálnám, ha Sebastiant lenyelték volna. Hogy Lia mikor mit érzett arra inkább nem reagálok, nem tudhatom, talán neki jobban megnyílt, azt majd ők lebokszolják, nem akarok jobban beleszólni. Kisóhajtok egy tincset a képemből Seb nagyon diplomatikus, én meg vigyorgom,persze nincs min, mert az nem jó, ha komplexusai vannak.
- Igen, de ezeken pont veled lett volna célszerű túllendülni, kivel mással ha nem egy finom, gyengéd valakivel? Jó értelemben mondom, nem egy szexéhes, kielégíthetetlen állat vagy, éppen azt kapta, amire szüksége volt, ezt kellett volna értékelni.
Vonok vállat, de most nem? Ha nekem szar lett volna a dugás valaha is, félnék - de abszurd, hogy jól seggbe keffentenek nem Felix lett volna a legideálisabb jelölt, aki szereti a vad szexet. Viszont sosem ért atrocitás, nem alakultak ki gátlások, még szeretem is, ha durva, eleve magasabb a fájdalomküszöböm, ő meg úgy csinálja, hogy közben jó is legyen... De ez mindenkinél más lehet, ha Liának gyengédség kellett Sebastiannál megfelelőbbet soha nem talál. 
Ujjaim a hajába tévednek, közel hajolok hozzá, csókot lehelek Seby illatú tincseire. Imádom a jellegzetes illatokat, az övét, a hajánál, az arcbőrénél és a hajtövénél jól érezni. Persze hogy sokkal többet jelent, talán nem is tudja mennyivel, mennyire többet.
- Nem is igaz...nem vagyok
Durcázom, nem érzem magam elveszettnek, már nem drogozom, meg semmi. Felröhögök azon, hogy férfias ízem lenne, most arra gondol? Azon is nevetek, hogy nyakon csókol,máris elborít a libabőr. Rápillantok, kissé elpirulva, beharapom az ajkam és félig  fekve átkarolom.
- Jól van, akkor totál rád tapadok
Helyezkedem még közelebb, hogy érezzem még a lélegzetvételeit is.
- Nem örültem, mert ez nem a hobbim, de elnéztem, hogyne, igazából imponált is, mert ő nem olyan típus, mint te. Nálad imádom, hogy gondoskodsz, nekem....nekem nem sok, szeretem, nála viszont azt, hogy megteszi, pedig alapból nem olyan. Mintha hétfőn lenne szombat nála olyankor
Fecsegem zavartabban, közelebb fészkelve magam, tényleg teljesen ráapadok.
- Nemtom, de...azt meséltem mit csinált? Megtanulta a dalom hegedűn. Amit Liának írtam, de úgy éreztem neki nem is tetszett igazán. Egyszer csak elővette a hegedűjét és eljátszotta. 
Áradozok csillogó szemmel, az olyan sokat jelentett!!! Aztán szenvedélyesebben viszonozza a csókot, húúú ez jó volt, máskor is bókoljak neki? 
- Jó lenne! Az otthon ellevés se rossz, de majd meglátod! Olyan sok szuper dolgot lehet a világban csinálni!
Csókolom meg lelkesen, ebből sem hiányzik a szenvedély.
- Oké, legalább te is várni fogod, hogy visszagyere. Tudom milyen szar valami klassz után egyszer csak visszajönni, mintha véget érne egy nagyon jó álom, de legalább itt leszek ráadásnak, hogy ezt is várd egy kicsit
Zihálom, mert küzdök közben, de nem erővel, azzal sosem tudtam. Ennyit erről, esélyem sincs. Közben magához húz, kemény vagyok, amikor megérezhet az ölében, kezem levándorol a fenekére, én magam kóválygok és remegek a csóktól.
- Iiigen? Akkor nevetős dolgokat fogok kitalálni, tudod...a tied is nagyon
Igen, most érzem, hogy elég vörös fejem lehet. A vallomásokban rossz vagyok.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Mester és tanítvány ~ Reeve-Seby   Vas. Márc. 27 2016, 18:20

Vállat vonok apámra, még így is sokkal jobban jártam mint ő, de ezt nem mondom ki.
Úgy alakul hogy kitérünk Liára a szexualitás kapcsán, de a vigyorát nem tudom hova tenni. Talán az mulattatja, hogy ő is tudja már milyen vagyok az ágyban?
-Szerintem őt ez nem hozza izgalomba. Ha meg nem izgatja, minek csinálnám? Nekem az a fontos, hogy biztonságban érezze magát mellettem, hogy ellazuljon. De lehet csak a múltamból adódóan nem tud bízni bennem, nem tudom. - De érezni én már ezen túlléptem, ha neki nem jó, nem erőltetem. Az más kérdés, hogy emiatt Reeven nagyon könnyen el tud csábítani, de amúgy is impulzív személyiség, jó neki adni is. Nincs bűntudatom, csak tényleg nem szeretném, ha azt hinné azért vagyok vele, mert tőle megkaphatok olyat is amit mástól nem.
Mosolygok hogy a hajamat puszilja, majd azon, hogy nem vallja magát elveszettnek. Akkor ne tegye, de engedje hogy fogjam a kezét!
De mivel hülyéskedik azzal, hogy ijesztően közel kerül hozzám akárhogyan is hát unszolom próbálkozzon, nem fogok megijedni. Élvezem hogy nevet, hogy rám fekszik, még izgató is, de próbálom elnyomni. Inkább szorosabban ölelem a hátánál és túrom a haját, fésülgetem.
Elmosolyodom megint, hogy szereti hogy gondoskodó vagyok, jó tudni, hogy nem megyek vele az agyára. De úgy fest Felixből is előhozza ezt.
-Tudod... azért aggódunk ennyire, aki nagyon közel áll hozzánk. - Somolygok, Felix vagy nagyon számító valaki vagy tényleg kedveli Reevent. Szerintem utóbbi. Még közelebb préseli magát hozzám, húzom én is magamra, jó érzés ennyire közel lenni. Mindenhogy. Jól esik hogy megosztja velem ezeket.
-Tényleg? Tud hegedülni? - Nekem ez is új, arra emlékszem hogy fest. -Na látod, keresi az utat hozzád, nem is akárhogyan... - Most nem teszem hozzá, hogy Liának igenis tetszett, mert ez most Felixről szól, szeretném ha hinne kicsit abban, hogy Felix is képes a mélyebb érzelmekre, mert szerintem mindenki képes rá. Nem kell ismernem az illetőt. Jó persze ez Lionelre is vonatkozik, példának okáért. De Lionel elhúzott, Felix nem csinált még ilyet, bizakodom.
-Én tudom, hasonlóak vagyunk, ne feledd! - Nevetek kicsit, megpuszilgatom az arcát, most hogy ilyen közel van nem nehéz.
Bár a szenvedélyesebb csókjára beindul a kémia, nehéz lenne elnyomni, könnyen megkívánom őt ha ilyeneket csinál.
-Jó! - Mosolygok, annyira figyelmes! De igaza van, így könnyebben várom a visszajövetelt majd. De mivel megcsikizem és elfektetem, elveszek a nevetésében. A csókom is szenvedélyesebb lesz, mert boldog vagyok, hogy legalább kicsit oldottam a szomorúságán.
De ahogy érzem őt, belemarkol a fenekembe... francba már, elveszi az eszem, pedig nagyon nem erre akartam kilyukadni. De a vörösségén nevetnem kell, halkan, de nem bírom jobban elfojtani.
-Jó... Mókázunk kicsit.... - Csókolom meg lassabban, érzékibben, szeretem ha elpirul. De félek megérzi a vonzalmam, amit ő vált ki, hát elszakadok. Ez nem egy jó helyszín...
-Na gyere. Induljunk hazafele, a kaját nem erőltetem már. De egy zuhany ránk férne. - Nem érzem, amúgy ennek jelét is adom hogy csókolgatom a nyakát és a kulcscsontját, de túl közel van és egyre szenvedélyesebb a csók és egy tetőn vagyunk. Szóval... ideje lenne menni, de ez nem jelenti hogy el akarok szökni mellőle. Még ráérek, még nem kell mennem a dolgomra, addig pedig vele szeretnék maradni.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1217

TémanyitásTéma: Re: Mester és tanítvány ~ Reeve-Seby   Hétf. Márc. 28 2016, 18:20

Nem vágom, hogy nem érti, mert nem kérdez rá, tudom megbeszéltük már, csak azt akarom ezzel...hogy Lia talán nem, de én meg tudom adni, hogy érdemes velem lennie...
- Oké, persze... Nem hiszem, biztos, hogy a csúnya, fehér, nagy izé és Lionel keze van a dologban, a nyakamat teszem rá, hogy nem a te hibád.
Mondom halál komolyan és próbálok hozzá közel kerülni, megint. Mintha újra és újra meg kellene hódítanom. Beképzelem magamnak? Ráfekszem és közel vagyok, de nem hagyja, hát nem is tudom, nem a tetőn kéne és talán nem most, de attól még nem bánnám, ha állandóan állna a farka. Ráfekszem, annyira jó ilyen közel lenni hozzá és azt mondja nem viseli meg, ha tapadok, még a lábammal is átkarolom a végén már. Szerinte számítok Felixnek, erre akarhat kilyukadni.
- Egen, elég gyanús, szóval ha ilyet csinál, feldob vele, még akkor is, ha idegesítő, mert másképp aggódik, mint te. Ő rám erőlteti az akaratát, mégis...jó az is, másképp, de jó.
Mert aggódik, Felix egyik szuperképessége, hogy kettősségeket vált ki az emberben, végül mindig engedek, mert többet ér az, hogy kihozom ezt belőle, egy-két hányást biztosan.
- Igen, mondta, hogy tud, de ez nagy meglepetés volt, hát húha, keresi...
Buta kis vigyor csúszkál az ajkamon, aztán rápislogok, az arcára szempillával, az orrom neki vetem, így hozzá is érek és az illatát is érzem. Csak vigyorgom magamban, hogy megint a hasonlósággal jön.
- Mindketten nyitottak vagyunk a hülyeségre? Ebben a kérdésben sokkal tapasztaltabb vagy nálam, te utazgattál, sokat láttál a világból, én csak Amerikát, Európába nem jutottunk át és azt is beállva, nem sok mindenre emlékszem. Vannak napok, amik tiszták, de sok olyan van, ahol hatalmas ugrásokban száguldott velünk az idő, arra értettem rengeteg dolog van, amit nem próbáltam.
Magyarázom, mert szerintem ebben pont nem hasonlítunk. Szóval mindenféle agyament terv alakulgat a fejemben, de biztosítani akarom, hogy kellemes élményekre térjen vissza, sokkal tartozom, nem akarom, hogy mindig egy búval megbaszogatott, bőgős Reevent kapjon. beharapom az alsó ajkát finoman, s szopogatom, csókolom rámenősebben, bár ő hamar elszakad, pedig teljesen megrészegít ezzel a könnyed erotikával.
- Aha...jó. Zuhanyzunk együtt?
Hajolok közelebb, beharapni a fülcimpáját , mielőtt lemásznánk. Talán úgy gondolja, ki-ki a saját otthonában, akkor...akkor hazamegyek, viszont a nyak és kulcscsontcsókolgatása egészen reszketős sóhajokat is kivált belőlem. Maga a mászás lefelé majd lehűt egy kicsit, a hideg vasnak nyomom a farkam.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Mester és tanítvány ~ Reeve-Seby   Hétf. Márc. 28 2016, 19:05

-Szívem, nem mindenki szereti az oralitást. Az egy dolog, hogy mi igen. - Simogatom meg az arcát, egyáltalán nem biztos, hogy köze van ehhez bárkinek is. Lehet Amelia alapból nem szereti az ilyesmit. Ezzel arra célzok, nem hiszem, hogy ez bárki hibája is lenne. De élvezem, hogy vigasztal, kedves tőle.
A közelsége egyáltalán nem zavar, csak a helyszín meredek nekem. Nem túl intim...
-Biztos biztosra akar menni, hogy jó legyen neked. Csak nem számol azzal, hogy nem biztos hogy az a legjobb neked. De ha eddig még nem lőtt mellé, nem dorgálom. - Mosolygok Felix kapcsán. Örülök, hogy ennyire tetszenek egymásnak. Kezd egyre jobban érdekelni ez a Felix de nem akarom erőltetni a találkozást. Majd eljön az ideje.
-Keressed te is neki! Biztos meglepnéd vele! - Vigyorgok, szerintem Felix nem ezért csinálja, nem úgy tűnik.
-Amúgy igen! De egyikünk sem fél tapasztalni jól látod! Én Amerikában utaztam kevesebbet, kiegészítjük egymást! Ami emlék meg elveszett felelevenítjük! Jó lesz! - Csókolom meg, nem tágítok, szerintem hasonlítunk.
A csókba is nagyon könnyen belefeledkezem vele, összesimulva, kellemesen elfáradva. De engem akkor is frusztrál, hogy egy tetőn vagyunk, nem otthon...
-Ahh, te rosszcsont! Jó, fürödjünk együtt. - Somolygok rá, bár sejtem annak mi lesz a vége... nem mintha zavarna, de nem akarom, hogy csak a szexhez kössön, mikor az extra csak extra, a barátság az első. Ahogy csókolom a nyakát és a kulcscsontját reszketegen sóhajt, beharapom az ajkam, nem bírom ki szenvedélyesebben kapom le, nyomom a testem az övének. De csak elszakítom magam, húzom fel, kicsit bódultabban mosolygok, hogy hoppá, felforrósodott a levegő, vagy csak nekem? Mindegy, mindegy... majd a hideg zuhany lehűt, gondolom. Bár ha velem jön nem, de nem két perc hazáig, van fél órám lenyugodni.

Hazafelé menet meglátok egy fagyis standot, elrángatom arra, igaz még korán van de egy fagyi szerintem belefér, noszogatom válasszon, én kiviset meg meggyeset, neki ajánlom a csokit vagy valami gyümölcsöset, tudom, hogy a vaníliát nem szereti. Aztán hazafele nekivetem a vállam kissé, odatartom a tölcsért.
-Meg akarod kóstolni? - Kérdezem miután lemeóztam, hogy jó és finom mindkettő. Legalább kicsit lehűtjük magunk, a futás miatt is, ennyi kell.
-Megmutathatnád a mostani fotóidat, mit szólsz? Vagy Felix otthon van? Nem akarok zavarni. - Vetem fel, mert Lia most épp dolgozik, de a képek meg nála vannak ugye.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1217

TémanyitásTéma: Re: Mester és tanítvány ~ Reeve-Seby   Pént. Ápr. 01 2016, 18:30

- Oké, ha te mondod
Visszanyelem a megjegyzéseim erre vonatkozóan.
- Igen, a hányás nem volt a legjobb, de aztán mérlegeltem és megérte az áldozat, hogy ilyet váltak ki belőle
Pusmogom pirultan, mozgatom a lábam, egymásnak zizegtetem.
- Keresem én is, ő kényelmes, nem szereti a nagyon aktív programokat, de majd ráveszem dolgokra
Ravaszkás mosoly, lesz nekem is kedvenc nap! Addigis, írok hozzá dalokat, megdugom Sebastiant szent megrontás céljából, olvasom a filozófusokat, akiket szeret és a könyveket, amiket esetleg ajánl,csinálok neki reggelit, ebédet vacsorát, vagy rendelek, vagy recept alapján összedobok valamit a netről, talán apróságok, de próbálok figyelni arra, hogy lássa, becsülöm az összeköltözésünk. Sebastian felé biccentem a fejem, kicsit rá a vállára. Összeráncolom a szemöldököm, ő állítja, hogy hasonlítunk, én az ellenkezőjét, ebben mégis van valami.
- Ez igaz, szeretünk tapasztalni. Az jó lenne, egy csomó alap dolog kimaradt, talán még nem tűnt fel, de minél több időt töltünk, észre fogod venni...hogy
Ennyi, csókolom lágyan, mégis forró szenvedéllyel, felizgulva a kettősségtől, csak ő tart távolságot és nem tudom miért...
Sebastiannál nem érzem magam biztosnak, hiába mondja...talán Lia miatt van. Még a fürdéssel  bepróbálkozom, ahogy csókolja a kulccsonját, ahh.... szenvedélyesebben csókol, magamhoz szorítom, hevesen viszonozom, ölelem, karcolom ujjam hegyét a derekánál és megyünk, hát hogyne. Remélem majd lehűt a levegő és a séta.

De ő annál is hidegebbet talál, fagylalt, rábólintok, de a csokisra a fejem rázom, mindig azt eszem. A baracktól is próbálom elvonni magam, valami ismeretlen ízeset kereset. Rossz vevő vagyok, feltartom a sort, de pont leszarom, nem szoktam idegenekre jófejségből tekintettel lenni.
- Legyen rafaello, azt szeretem és...snickers
Ezt a kettőt össze tudom egyeztetni, ha valami gyümölcsössel kérem, lehet nem együtt zuhany lenne a vége, hanem "bocs, fosok egyet" ezek után ki akarna bármit is...
- Persze. Te is az enyém? Lehet neked kell befejezned én nem birok majd ennyit megenni.
Az orra alá tolom az enyém, kissé hevesen, lehet olyan marad... merthogy én épp azzal vagyok elfoglalva, hogy megnyaljam az övét. 
- Hm....a tiéd irtó jó! Ez a kivi! Legközelebb én is ilyet veszek. Tényleg? Érdekelne? Szuper, nem ő most dolgozik
Valakinél van...
- Út közben játsszunk mi lennél, ha játékot? Én mondok valamit, te mi lennél ha... pl növény lennél, aztán te reagálsz rá, elmondod, igaz-e és kijavítasz, aztán te mondasz egy más dolgot én reagálok és mondok megint, mit szólsz? Mi lennél ha mondjuk... hal lennél. Szerintem... delfin! Nagyon okosak és fürgék, viccesek, mozgékonyék, könnyedek. Imádom őket!
Nyalakszom és ő jön, közben akkor hozzánk sétálunk

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Mester és tanítvány ~ Reeve-Seby   Szomb. Ápr. 02 2016, 00:06

Mosolygok rá, hogy úgy fest megértett, van aki így szereti, van aki amúgy, ennyi. Mint az étel, valami ízlik valami nem. Ameliának az oralitás "vanília ízű".
-Azért szerintem máshogy is el tudod érni hogy kifejezze az aggódását vagy a ragaszkodását. Nem kell ehhez bajba keveredned édesem. - Somolygok, ő ismeri, biztos vannak "gyenge pontjai".
-Akkor miért nem szervezel valamit otthonra? Otthonra is remek dolgokat lehet rittyenteni. - Nevetek, de látom tervez valamit a drága, remélem beváltja majd a dolog a hozzá fűzött reményeket.
-Mit? - Lehelem két csók között az ajkára, bár sejtem mit akar mondani. Hogy sok alap dolgot is tapasztalnia kéne, mint a piszézés. Nem jön rá valószínű, hogy engem a helyszín hoz zavarba, de alapból nem mondom, mert nem szokásom ezt nagy dobra verni. Inkább invitálom haza, majd ha együtt fürdünk és csak ketten leszünk lehetünk intimebben.

Megmosolygom, hogy válogat, kicsit türelmetlenek az emberek, de nem zavar. Válogasson, ajánlgatok neki én is, de marad a kókusz és a mogyoró egy-egy variánsánál. Mondjuk én nem tartok soha attól, hogyha fura fagyikat eszem össze lesz bármi is, hát fagyi mind...
A fagylaltját az orrom alá dugja, túlzottan is, olyan leszek, úgy törlöm az arcom nevetve, hogy mit csinál.
-Látom az orromba is akarsz nyomni kicsit, az agyam is lehűtenéd? - Röhögök, de tolom a szájához a fagyim azt mondta ízlik neki.
-Akkor egyél még! - Közben szabad kezemmel beleborzolok a hajába és kap az arcára egy puszit.
-Persze hogy érdekelne! Tudod, hogy szeretem a képeid. - A dolgozikra összepréselem a szám. -Azt hittem csak esténként marad ki... hülye sztereotíp gondolat mi? - Mondom kissé kínosan mosolyogva Felix és a munkája kapcsán.
Felveti játszunk, hevesen bólogatok, szeretem az ilyeneket. Eleinte nem értem a játékot, mert ledarálja, de mikor elkezdi rögtön világos lesz.
-És szeretik a szexet... - Teszem hozzá a delfinekhez nevetve. -De jah a delfinek jó fejek, de a delfin nem hal. - Öltök rá nyelvet, nevetek -De ha lazán vesszük a delfin nagyon tetszik! Játékosak is, szeretek játszani. Szóóóóval Mi lennél, ha íz lennél. Szerintem mentolos csoki, az olyan édes, de nem gej és felfrissít, felpezsdít, de mégis ellazít, igazán különleges kombináció! - Vigyorgok rá, szabad kezem átvetem a vállán, nem bírom ki hogy ne érjek hozzá, ami azt illeti.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1217

TémanyitásTéma: Re: Mester és tanítvány ~ Reeve-Seby   Vas. Ápr. 03 2016, 16:05

-Nem is céloztam erre
Ráncolom össze az orrom, most kivételesen nem gondoltam erre és egyébként:
-Nem direkt szoktam akarni, hogy bajom essen, éppen fordítva. Mindig meg vagyok róla győződve, hogy nem fog, nem birom átérezni, aztán néha besikerül, de látod, élek. Lesz kedvenc napunk, akkor is a kedvére teszek, mindig próbálok.
Nem akarom, hogy aggódjon, az neki se jó, szeretem...nem akarok neki kellemetlen érzéseket okozni, nem mondom, hogy ne dob fel, ha látom, hogy aggódik, de csak mert Róla van szó, ő nem szokott csak úgy, tudom, hogy nem szeret, de ilyenkor mintha...közelebb lenne valamihez és ez nekem elég.
- Otthonra? Már játszottam vele a társassal hm... az a baj, hogy én nem tudok főzni, esetleg filmeket, de az otthon fogalma elég korlátozott, talán ha összeszedtem magam anyagilag.
Ez is kell hozzá, ezen is agyalok, hogyan lehetne hirtelen nagyon sok pénzt keresni, most már tényleg vészesen fogynak a tartalékaim és a fotózás túl lassú...
- Elmegyek modellnek, akármi.
Tépelődöm, talán ki lehetne használni az éhezős viadala küllememet. Csók közt leheli kérdését, kissé megrészegülten nézek rád.
- Például rosszul úszom, vagy még nem korcsolyáztam, ilyen egyszerű hülyeségek
Megfognám a kezét minduntalan, de szerintem zavarba hozná, nem értené... Hozzá akarok érni!

Megszületik a nagy döntés és olyan lelkes leszek, hogy megkínál, hogy az orrába nyomom a sajátom.
- Ohh basszus, bocsi, rájöttél? Fagyott agyú zombiként jobban tetszenél
Nevetek, ha hagyja, közelebb hajolok és lecsókolom róla a felesleget, persze csak picit, nem kapom be az egész orrát, hogy nyálas legyen, hagyok neki törölni valót. Az övé tényleg nagyon jó, könnyed, ízes, még egyet nyalok belőle, kapok hajsimit és puszit, rögtön felderül az arcom, csillan a szemem, nevetgélek hozzá, látszik, hogy nagyon örülök neki, egészen feldobottá válok.
Vigyorogva bólintok, hogy akkor mehetünk hozzám, szereti a képeim
- Általában, de néha megesik és találkozik Sethttel, Erickkel is
Nem akarom, hogy a hangomból érzelem hallatszódjon, vállat rándítok, aztán játékra invitálom, tudooom, hogy szereti. Hamiskásan nézek rá, hogy szeretik a szexet, okos állatok! Hülyén pislogok
- Nem hal? Dehát uszonya van, vízben el, áh, fránya biológia
Mordulok fel.
- Vegyük lazán, ugye? Nem igazán szeretem a mentolos csokit, persze ez nem hangzik rosszul, örülök, ha nem vagyok gej, én valami savanyú gyümölcsöt mondanék, mint ez kivi, vagy citrom, de mondjuk fagyiba...a mentolos csokinak olyan keserű a bevonata.
Átkarolom, kicsit bújva hozzá, sokat fogok akadékoskodni //:p//
- Mi lenne ha elem lennél? Víz! Olyan simulékony, éltető vagy! Szép, mint a tenger, végtelen, mint egy óceán, játékos, mint egy patak
Most ő kap lelkes puszikat az arcára.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Mester és tanítvány ~ Reeve-Seby   Vas. Ápr. 03 2016, 16:43

-Akkor jó. - Mosolygok, majd újra, hogy kifejti ő próbál vigyázni magára ám, csak van hogy becsúsznak balesetek. -Látom hogy élsz, szeretem is ezt az állapotot, hogy egészséges vagy, nem fáj semmid. Kedvenc nap? Az mi? - Azt hirtelen nem tudom hova tenni.
-Ugyan már, csinálhatsz kincsestérképet a lakásból, például hazamentek és mondod van egy ajándéka valahol, de ahhoz meg kell találnia! És akkor az első nyomhoz elvezeted, mondjuk a tükörhöz, amin egy cetlin van egy rejtvény. Ha megfejti elvezeti a lakás másik pontjához, ahol van egy lakatos ládika, újabb rejtvény. A leges legvégén meg akár lehetsz te is a megoldás, és te leszel a jutalom és az ajándék, mondjuk teljesíted egy kívánságát az ágyban, amiről tudod hogy élvezné, vagy játszol neki egy dalt vagy akármi. Ugyan, annyira kreatív vagy, simán megoldod, nem korlátozott az! - mosolygok rá, nevetek, megölelgetem.
-Szerintem szeretnének mint modell. De nem minden a pénz Reeven. Amúgy ha kell, tudod, hogy adok. Majd egyszer megadod. - Tudom, csak úgy nem fogadná el, pedig abban sem lenne semmi.
Csókolózunk kicsit szenvedélyesebben, mint illene, de a szavaira kicsit nevetnem kell.
-Akkor elmegyünk úszni és korizni. Jégre is, a parkba is... bepótoljuk édesem. - Mosolygok, de csak elszakadok tőle, hazainvitálom, de mehetünk hozzá is.

-Ahaaaa,de miért is? - Nevetek, törlöm az orromról a fagylaltot, de besegít, azon is nevetek, még csikiz is kicsit.
-Ühm... még mindig sokat találkozik velük? - Kérdem, míg sétálunk, gondolom ők is olyanok neki mint Reeven, de remélem Reeven kicsit több... vele lakik.
Játékot indítványoz, nevetek a fején, mikor közlöm a delfin nem hal.
-Jah, de ez van. A denevér sem madár, hiába repül! - Kacsintok rá, de megpuszilom, nem baj az, ha nem jutott eszébe.
-Nem, nem, semmi savanyú, édes vagy! A kivi is csak akkor ha már érett, akkor igen, akkor hasonlítasz, de a citrom neeeem, nem, attól fintorba rendeződik az arcom ha megnyalom, ha téged nyalogatlak és szopogatlak ízlik a bevonat és a töltelék is.. - Vigyorgok pajzánul, értse ahogy akarja, de eszembe jut még egy. -Vagy akkor a konyakos meggy! Az még jó. - Vigyorgok tovább.
A vizes hasonlatra elpirulok, szép, meg végtelen... zavarba hoz.
-Ugyan már... végtelen? Egyszerű vagyok mint egy bot... De szeretem a vizet, mindig mozgásban van. - Mosolygok rá, hajjaj, neki ez a játék jobban megy, de gondolkodom kicsit.
-Mi lenne ha napszak lennél? Szerintem alkonyat. Amikor megy le a nap az eget megfesti egy csomó színnel, ellazít a látványa és lehet benne gyönyörködni. Valamint jelzi közeleg az éjszaka ami meg izgalmas és felpezsdít vagy megnyugtat. Átmenet de különleges, amolyan kapocs. De nem olyan túl fényes mint a hajnal, az alkony jobban tetszik. - Mosolygok nekem Reeven ilyen, de valószínű beleköt és az éjszakát mondja, mert az olyan titokzatos és csak az fedheti fel a titkait, aki ismeri. Megmosolygom ezt.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1217

TémanyitásTéma: Re: Mester és tanítvány ~ Reeve-Seby   Kedd. Ápr. 05 2016, 20:53

- Én se bánom, amikor sánta voltam és fájtak a lépések, hát nem azok voltak a kedvenc pillanatok, jó így, éljünk!
Jelentem ki vigyorogva, ezen sem kell sokat megbeszélni már. A kedvenc napot magyarázom.
- Egy nap, ami számodra ideális és megosztod a másikkal. Végigéljük együtt az övét, aztán az enyémet.
Rejtelmes mosoly, vannak terveim, de nem spoiler! Sebastiannak is tartogatok, csak mást.
- Aháááá, ez baszott jó ötlet! Mi vagy te, géniusz?!
Ugrok a nyakába, mert most még ürügy is van, ez a kincses dolog, nagyon tetszik, talán még a...kedvenc napba is bele lehetne építeni, csak jól kell időzíteni. Bár azt nem mondom, hogy valószínűleg nincs olyan kérés, amit ne teljesítettem volna (nem tudja, hogy Felix az eszközeit kereste, amikor...Reeven felajánlotta ezt és lenne XD) még az is lehet, hogy van, elvégre Felixről és a szexről van szó, kiapadhatatlan forrás...
Kap egy nagy puszit is arcára, mert nagyon tetszik az ötlet.
- Ááá, nem is azért csinálnám, hogy szeressenek, az emberek rajongása, ismeretleneké engem nem motivál annyira, de kell a pénz, korlátoz, ha nincs, persze tőled nem fogok kérni, max. ha már tényleg nem lesz mit enni, vagy kell áramra!
Lehet áramra előbb kérnék! Valamit kitalálok, most már nem gond illetékeseket leszopni... Felixnek jólét kell, nem akarom, hogy elköltözzön, hogy Eric feleljen meg, csak mert tengerész-csicska. De ez másodlagos, az a fontos, hogy meg tudjam tartani és lássa: bármire képes vagyok!
- Úszni igazán nem muszáj
Pedzegetem, az tényleg nem megy, nehezen válok el tőle a csók után, a jég tetszik, velem is csináljon havas dolgokat!
-Jó, kösz, van egy csomó ilyen!

Költői kérdés az iróniára, nevetek, hogy az orrát törölgeti.
- Mert elszopogathatnám a gondolataid.
Kissé esetlenül és elhúzott szájjal vonok vállat
- Eric sokat utazik, de amikor itthon van... hagyjuk
Rázom meg a fejem
- Tudom, a denevér emlős!
Nézek rá diadalittasan, hogy ezt tudtam! Érzem, hogy a vigyorom mögött elvörösödöm, zavartan biccentek és sűrűn pislogni kezdek.
- Hát...hát akkor hagyom a citrusféléket és öhm...húh...az jó, megrészegítő vagyok
Nem bírom ki, tudom, hogy utcán vagyunk, ezért lehet, hogy nem is fogja engedni, de ha hagyja...a fagyi helyett az alsó ajkát nyalintom meg, mivel fagyizunk külön édes... de vágyom a hideg, nyalánk-csókjára! Úgy tűnik én is zavarba hozom, mosolygok.
- Dehogy vagy és a bot sem egyszerű, azt is kifaragták valamilyen fából, vagy ha gally, akkor is egy fa része, az meg hogy lenn egyszerű?! És te víz vagy, jól mondod, mozgó, üde, éltető
Szívom be az illatát, gondolkodtam a levegőn is, de a víz inkább... Húha, alkonyat, ez tetszik, kicsit vigyor-tátva marad a szám, ahogy mondja, nem...eszemben sincs emozni! XD Nem vagyok olyan sötét, mint amilyennek tűnök. 
- Hát igen, azt hiszem igen...ez talált és kösz
Túrok a hajamba zavart mosollyal, nézek előre, mi lehetne jó...
- Milyen Isten lennél? Szerintem Hermész! Olyan könnyed és szabad, kis laza, de mégis megvan a magához való esze és mindig megpróbál segíteni a halandókon.
Mosolygom rá

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Mester és tanítvány ~ Reeve-Seby   Kedd. Ápr. 05 2016, 21:29

-Ideális? Mármint... amilyen napot ideálisnak gondolsz? - Nem, még mindig kínai mit akar mondani, hiába sejtet valami nagyon jót.
Aztán mondom a kincskeresős ötlet, váratlan ez a nyakba ugrás, eltartom a fagylaltot, nevetek és borzolom a haját.
-Nyugi van életem! Nem vagyok az, csak szeretek játszani. - Mosolygok, ilyet csináltam már Henrynek is szülinapjára. A puszin viszont nevetek, édes most a másik.
-Amúgy is kérhetnél, ha elvinnéd valahova Felixet. Valószínű mivel ő keres most, többet költ rád, ne frusztráljon ha épp nincs elég, adunk, jó? Majd ha jól megy neked és én szorulok rá, visszaadod, hm? - Mosolygok rá, ugyan már, kérjen bátran. Erre van a család.
-Deeee, mert úszni jó, imádni fogod! - Vigyorgok, én nagyon szeretek.
-Majd mondod és kipróbáljuk! - Puszilom meg, de most inkább törődően, szeretném ha boldog lenne.

-Ó, gondolod édes dolgokra gondolok? - Vigyorgok, végül is...
-Gondolom meglátogatja. De ezt ne ródd fel neki. Meg lehet csak pár nap, gondolom Eric másokat is látogat, nem? Szeretők, barátok, ilyesmi. - Nem hiszem, hogy csak Felix lenne neki, vagy ha igen az... baj.
Nevetek azon mennyire büszke magára, hogy ismeri a denevéreket, rettentő édes, főleg a zavara.
-Az vagy! - Vigyorgok, egészen addig, míg be nem kapja az alsó ajkam, akkor reflexből csókolom meg, ennyi nem elég, csókolni akarom. De nem lesz hosszú, elvörösödve engedem el az ajkát, hogy hoppá... a nyílt utcán lekaptam. Nincsenek sokan, de valahogy... furcsa.
-Bocsánat... - Nem biztos hogy örült ennek, elvégre ott van neki Felix, nekem Lia, furán veszi ki magát a dolog, eléggé enyelgünk, bár én nem annak szánom de nálam nehéz belőni, mert... nehéz.
Aztán még a szavaival is zavarba hoz, már teljesen vörös vagyok.
-Köszi. - Igen, jelenleg ennyire futja, de érezheti nagyon jól esik amiatt mond és inkább elraktározom az emlékeimbe őket.
Napszakhoz, azon belül is az alkonyhoz hasonlítom.
-Áh! De jó! - Komolyan eufóriát okoz, hogy olyat mondtam amivel egyetért, nem köt bele, nagyon boldoggá tesz. Megpuszilom megint, nem érdekel az előbbi zavarom, jól esik.
-Hmm... sosem hasonlítottam magam egy istenhez sem... - Nevetek, de bólogatok, Hermész szimpatikus. -Hirtelen nekem sem jut eszembe passzolóbb, ami azt illeti. - Mosolygok rá, ez a leírás meg tetszik, amit adott.
-Mi lennél, ha anyag lennél? Szerintem bársony, mert noha nem tűnik valami... masszívnak, ez csak a látszat, valamint nagyon puha és selymes, olyan... ölelgetni való! - Húzom közelebb a kezemmel, hogy jaja, ölelgetni való, jobban is ölellek!

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1217

TémanyitásTéma: Re: Mester és tanítvány ~ Reeve-Seby   Pént. Ápr. 08 2016, 14:35

- Ami nekem ideális, azt velem átéli, én megszervezem, ami pedig neki, azt ő szervezi le, betekinthetünk ezáltal egymás életébe, hogy mi az, ami a másiknak jó, mit szeret, ilyesmi.
Fejtem ki csikit jobban, egy pillanatra eltűnődöm Sebastian kedvenc napján is, vajon ő hogyan alakítaná...
A nyakába ugrom, próbál levakarni, a hajborzolás segít, elengedem, ravaszkásan nézek rá.
- Akkor szervezek neked egy játszó napot. Ha visszajössz! Mit szólsz? Egész nap játszani fogunk, benne lesz Minden, ami játék! Lehet hogy egy egész hétvége kellene, elrabollak
Közlöm incselkedve, piszézek vele ha hagyja, bár ezt én még magamtól nem kezdeményeztem, kissé zavart, piroskás vagyok.
- Van megtakarított pénzem
Horkanok fel sértődötten, nem tart el Felix...még! De lassan tényleg kifogyok. Összeszűkítem a szemeim
- Nem, talpra állok, megoldom
Jelentem ki, ne nézzen tehetetlen idiótának, mindig szereztem. Nem mindig tisztességes úton, de... a papokat bármikor lehúzhatom, például. Ki mondta, hogy nekem becsületes munkával megszerzett pénz lenne jó?
- Adnék neked, ha rászorulsz, de valami rendszeres jövedelem kéne, amíg nem veszik a képeim.
De lehet tényleg csak rá kéne szánnom magam végre egy kis hízelgésre, a mai korrupt társadalom tárt karokkal várja az ádáz ötleteimet.
- Háát, erről vitatkozhatnánk.
Nekem a úszás idegen még mindig.
Bólintok, ha eszembe jut, mondom, nekem egyelőre a játszó nap jön be nagyon, már tervezgetem is...

- Te? Te nem tudsz nem édes dolgokra gondolni
Nézek rá egyértelmű vigyorral. Mikor fordulna meg a fejében bármi...negatív?
- Nem róvom...
Forgatok szemet.
- Nem hiszem, hogy sok barátja van, ha mindig utazik, de az biztos, hogy a családjával rosszban van nagyon, kitagadták, mert meleg, ő echte, original buzeráns
Hozzá kell tennem gonosz éllel. Talán nem kellene mellé kárörvendően vigyorogni, az én gondolataim biztos, hogy megfeküdnék Sebastian gyomrát.
Csókot váltunk az utcán, én azon lágyulok el, hogy ő zavarban van, viszont nem erőltetem, pedig uh...ez csak egy db csók volt, igazán lehetne egy kis utójáték, neki biztos fura a nyilvános hely.
- Ne viccelj már, miért kérsz bocsánatot?
Nézek rá furán, hát többek vagyunk, mint barát, ezt megbeszéltük már, nem ez volt az első és utolsó. Kissé átölelem, aranyos ez a zavar, nekem szokatlan is, mert Felixet zavarba hozni nehéz...kapok egy puszit, de azt nem tudom összerakni miért, hogy az egyetértésem ekkora öröm.
- Ugye, Hermész illik hozzád. Ahh, na kösz, nem vagyok egy acél, mi? Öhm...bársony
Ízlelgetem, nekem inkább Felix jut eszembe, de mert vörös, de nem ellenkezem, puhán megsimogatom az arcát, mosolygok.
- Akkor bársony...
Adom meg magam
- Mi lennél, ha mese lennél? Mackótestvér! Azt láttad?
Nehéz a fagyimra koncentrálni, a kezemről kell lenyaldosni, mert folyik...

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Mester és tanítvány ~ Reeve-Seby   Pént. Ápr. 08 2016, 20:35

-Áh akkor ez olyan speciális ismerkedős nap, értem. Érdekesen hangzik. Mit csinálsz az ő napján? Modellt állsz? Festeni szeret, nem? - Mintha említette volna hogy festő. -Ilyesmire gondolsz? - Csak a biztonság kedvéért kérdezek rá.
Felnevetek azon hogy elrabolna, nem kell nagyon rabolna, megyek én.
-Jól van, de ne rögtön az első hétvégén, hátha Amelia tervez valamit. De aztán a tied leszek, rabolni sem kell, mit szólsz? - Vigyorgok, szerintem jól éreznénk magunk. Dörgöli az orrát, azon is nevetek, megsimogatom az arcát.
-Édes vagy. - Mosolygok rá, tényleg az, nem csoda ha Felix odavan.
-Jó, de az maradhatna megtakarított. Nem árt ha van tartalék. Mi van, ha lebetegszik vagy akármi? - Utalgatok arra, ne gatyásodjon le holmi büszkeségből.
-Tudom, tudom, de ugye tudod, hogy nem kell egyedül? Hahó, itt a családod is. - Mosolygok rá, még integettem is neki.
-Keress valami hétvégi munkám szívem, ami megy a suli mellett. - Mosolygok rá.
Nevetek, azért is elrángatom majd a tengerpartra! Jó lesz aaaaaz!

-Igyekszem kinőni a pesszimizmusom! - Nem gondolok rosszra, jó édes, azaz kedves dolgokra gondolni. Vagy épp khm dolgokra, amik szintén jók és édesek.
-Oh, szegény... elég magányos lehet... a sok felszínes kapcsolat... szóval csak Felix neki az... otthon? Hm... Rendes pasi lehet ez a te Felix fiúd, ha nem hagyja magára. Neked fura lenne barátkozni vele? Ha Felix kedveli lehet te is kedvelnéd. - Na igen, úgy állította be Ericet, hogy rögtön megsajnáljam. Emiatt nem értem a vigyort sem, na meg nekem semmi bajom a melegekkel, Kiliant is kedvelem.
Az utcán, emberek között váltott csók egy férfival nekem új, ráadásul nem is Reeven párja vagyok. Félek ez zavarja, de úgy fest nem.
-Hát mert... megcsókoltalak és... más is látja. Nem baj? - Akkor lehet csak nekem szokatlan, de félek az emberek reakciójától, Reevent sem akarok kellemetlen helyzetbe hozni csak mert nem bírok magammal.
-Ugye? Jó puha! De az acél olyan hideg meg merev... miért akarnál acél lenni? - Mosolygok rá, nekem ő annál sokkal kellemesebb tapintású valami lenne.
-Láttam! Tényleg a Mackótestvér? Vagy a 101 kiskutya. Mindent a családért, na meg ha kicsit bővül nem zavar! - Ölelem jobban magamhoz, látom nem fogy a fagyija, felemeltetem kicsit a kezét, körbenyalom a fagylaltot és a tölcsért neki, ne landoljon a kezén, onnan is lecsókolok némi nedűt. -Egyél szaporábban édes vagy leeszed magad! Csak a bőrödről vagyok hajlandó lenyalogatni a ruhádról nem! - Kacsintok rá, nevetek és nyalom tovább a sajátom, én már a tölcsért harapdálom. Nálam a fagyi gyorsan fogyó kaja.
-Hmmm, mi lennél, ha szín lennél? Szerinteeeem, hm talán barna, mint a fák kérge vagy a puha föld! Az olyan meleg szín, olyan befogadó, természetes, mindenhez passzol, olyan puha is az a szín szerintem, kedves... - Mosolygok rá, nem tudom mennyire érti milyen érzéseket vált ki belőlem a barna szín, de az olyan Reeves.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1217

TémanyitásTéma: Re: Mester és tanítvány ~ Reeve-Seby   Vas. Ápr. 10 2016, 14:27

- Ismerkedés extrákkal. Azt biztos fogok, imád festeni! Ilyesmire! Csak az az igazság nemtom én mennyire engedjem el magam... Tudod, amiket én igazából szeretek az nem biztos, hogy neki feküdne. Persze megbeszéltük, hogy nem húzzuk ki magunk egymás napjai alól és mindent csinálni kell, amit kér a másik.
Kihallhatja hangomból a tépelődést, én magam sem tudom, hogy lehetek ennyire lehetetlen alak, hogy egyszerre vagyok biztos, s egyszerre kételkedem. Azt akarom, hogy Felixnek is jó legyen, de akkor aktív napja lesz, kevésbé nyugodt, legalábbis amiket kitaláltam...hajlamos vagyok elragadtatni magam, túl sokat akarni, nem akarok ebbe a hibába esni, de mindig pengeélen táncolok.
Igen, megfordul a fejemben mennyire sokadik vagyok én neki, szinte sorszámot kell tépnem, Josh és Lia után kullogok a harmadik sorban... Persze nem venni észre, hogy bármi ilyesmi megfordul a fejemben, mosolyogva, hát perszézem, majd Lia és Josh után egyszer csak sorra kerülök...
Addigis próbálom élvezni a Sebasian adta a lehetőségeket, piszézni, az életemből kimaradt dogokat pótolni, csüngni a szeretetén, akármilyen szánalmas is ez. Megkapom az édest, zavartan túrom meg hátul a hajam, ilyenkor sosem tudok mit kezdeni magammal...
- Hát, kösz
Sóhajtok.
- Felix nem fog betegeskedni, ő nem az a törékeny típus, de rajta vagyok, szerzek pénzt, viszont, oké, ha nem sikerülne kirabolni a bankot, kérek kölcsön.
Mormogom kelletlen, oldalt pillantok rá, mit szól hozzá, hogy csatát nyert.
- Tudom, itt vagy te
Liát nem tudom mennyire nézzem a családomnak, még nem döntött, persze a hétvégi munkáért kinevetem.
- Az rohadtul nem fizetne, nekem hatékony meló kell.
Semmivel sem lennék beljebb, diákmunkám végülis van, eladom a dalszövegeim.

- Ahh, fiatalabbnak az voltál? Nem tudom elképzelni.
Hogy mogorva kamasz lett volna? Vagy az én koromban?
Elhúzom a szám és csúnyán nézek, nehogy már sajnáljuk Ericket!
- Jajj de naiv vagy bazzeg, úgy értem köhm... nem vagyok misszionárius, hogy megosszam másokkal. Az, valahogy mélyen. Szóval elég fura lenne barátkozni vele, igen.
Baszki, egy alávaló állatként kellett volna hivatkoznom rá.
Az utcán csinálunk valamit, amit nem szokás. Látványosan vállat rántok.
- Nem, sosem érdekelt mások véleménye.
Vallom be, szerintem ez neki nagyobb probléma.
- Persze megértem, ha az utcán nem akarod
Teszem hozzá, megint kicsit esetlennek érezve magam. Inkább rátérek a bársonyra, nem tiltakozom nagyon, főleg, hogy biológiából szar vagyok ugye és az az a téma.
- Mert az olyan kemény.
Mesére a mackóstestvér jut eszembe, a 101 kiskutya se lenne rossz Sebastian, de azok valahogy sokan vannak nekem.
Nyikkanok, amikor körbenyalja a fagyim, zavart pillantást vetek rá, bár egy mosoly neki befigyel.
- Hmm, akkor csak jó helyre kell cseppenteni.
Nyalom én, de nem bánnám, ha nyalná ő is rólam még.
- Az a fosszín? Ne már, utálom a barnát! Inkább ostoba, mint a barna föld, durva, mind a kéreg, ráadásul a gyökér színe is barna. Meleg...befogadó, oké, hogy biszex vagyok, de azér nem a legnagyobb homártasak a földön. Nem igaz, hogy mindenhez passzolok, sőt csak elég kevés dologhoz, aha, mint a szar.
Najó, ezt mintha tagadnám kicsit.
- Inkább...ezüst? Az érdekes, misztikus, jól néz ki...
Lehet csak szeretnék!
- Ki lennél pl a...gyűrűk ura fajai közt? Elf! Biztos vagyok benne! Mert olyan könnyed, művészi és titokzatos vagy, tipikus elf, lefogadom, még énekelni is tudsz!
Nézek rá összeszűkített, na most leleplezlek - tekintettel.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Mester és tanítvány ~ Reeve-Seby   Vas. Ápr. 10 2016, 23:20

-Szerintem ennek pont ez a lényege, hogy igazán megismerd a másikat, így nyugodtan lehetsz bátor! Ha meg nagyon para lenne valami, úgy is szól, hogy ne. Mert gondolom van azért vétó jog, ha muszáj, például tériszonyos és te valami magas toronyba akarsz felmászni. - Mondtam valamit.
-Ne beszélj már butaságokat, bankot rabolni... - Prüszkölök fel dorgálóan, de tudom hogy viccel, de mosolygok szélesen, hogy örülök annak, hogy elfogadja a segítséget.
-Igen, számolj velem kérlek! - Mosolygok majd nem értem miért nevet ki.
-Attól függ mit dolgozol, ez egyáltalán nem így működik, hogy csak azért mert hétvégi nem fizet. Nekem a tolmács munka egy-két napos és megkeresem vele sokszor 1 havi fizetésem, ha nem többet. - Ecsetelem neki, mert a munkától is függ, mennyit keres vele. Persze nekem a franciával, hogy anyanyelvi szinten beszélem, szerencsém van.

-Egy ideig eléggé az voltam, mikor Henry kábszerezett. - Mondok csak ennyit, mert voltam pesszimista és ha eluralkodik rajtam a depresszió, akkor ez ki is újul mindig.
-Nem is ismered... és Felix fog dönteni kivel akar lenni. Hozzád költözött, nem? Kicsit lehetnél magabiztosabb. - Szerintem nem véletlen vagy pusztán anyagi megfontolásból ment Reevehez lakni.
-Akkor jó... - Könnyebbülök meg, akkor ő nem fogja leszedni a fejem. Mondjuk nekem fura, de ha jól esik, végül is... -Maximum Lia miatt nem kéne. De a családtagjaimnak adhatok szájra puszit nem? Max a nyelvem féken tartom. - Mosolygok, de érezheti, nem akarom elengedni, vagy távolabb menni, akkor érzem jól magam, ha hozzáérhetek.
-Hmmm... akkor már inkább valami kevésbé támadó kéne, mint a kő... - Mert az acél nekem olyan... kard meg hasonlók, nem pedig valami jobb dolog, mint egy ház vagy barlang.
A fagyija és az arca miatt nevetek, főleg a válaszán.
-Igen, igen, de adok ahova akarod egy-egy csókot nem kell összemaszatolnod magad ezért! - Nevetek még, édes. A fagyi is.
A barna nem nyeri el a tetszését, de nevetnem kell a megfogalmazásán.
-Reeveeeeeen! Miket nem hordasz össze! Nem azt mondtam sárgászöld! És a föld nem ostoba, a kéreg meg nem durva, hanem olyan természetes és nincs két egyforma fatörzs, mind egyedi mintázatot mutat! A gyökér pedig szerintem nem barna, de az meg a növény szíve, élteti, onnan veszi fel a táplálékot, nélkülözhetetlen! A meleget meg nem így értettem, hanem hogy nem hideg szín, mint a kék vagy a zöld, vagy a fehér ami olyan üres, de nem is túl rikító mint a sárga vagy a narancs, a lila meg olyan... fura szín, a fekete gyászos, a szürke unalmas, a barna viszont olyan mint a csokoládé, felmelegíti a lelkem. - Védem a barnát, csakazértis!
-Szeretem az ezüstöt, az egyik kedvenc színem, de az olyan hűvös és csillogósabb, ami nem passzol hozzád, meg nekem az olyan sűrű érzést ad, mint az ezüst megolvadva, fémesen hideg, nem, nem, te ennél sokkal kedvesebb szín vagy. És ha azt mondom... hmm... mélyvörös, mint a nagyon bordó rózsák színe? az is olyan... tüzes, meg szép, de nem hivalkodó, nem rikít... hm? - Faggatom, abban még kiegyezem.
-Miért, ott minden elf énekelt? Amúgy tudok valamennyire. De nem vagyok olyan bölcs és könnyed, szerintem olyan zavaros vagyok mint bármelyik ember, nincs bennem egyensúly, mint az tündékben. És nem is vagyok titokzatos! - Nevetek, hol vagyok én titokzatos? Nyitott könyv vagyok, bármit elmondok neki, nincs titkom előtte vagy inkább úgy fogalmazok, kevés dolgot mondanék el nehezen.
-Mi lennél ha hangszer lennél? Szerintem dob lennél. Már a felszerelés, mert összetett, elsőre bonyolultnak és megtanulhatatlannak tűnik, de ha megismered nagyon is egyértelmű, a zenekarok szíve, az adja a ritmust, pergős, vagány, divatos hangszer. - Mosolygok, szerintem a dob tök jó.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1217

TémanyitásTéma: Re: Mester és tanítvány ~ Reeve-Seby   Kedd. Ápr. 12 2016, 21:33

Igen, szeretem a magasságot, az biztosan lesz benne, túlságosan imádom.
- Ha látom rajta, hogy tériszonyos, nem fogunk leugrani a háztetőről
Viccelek, most én is mondtam valamit. De biztat és ez... hálás pislogóroham felé, jól esik, Sebastianra mindig lehet számítani, kicsit neki is dőlök, kell...
- Miér, ha tudnám, hogy nem bukom le, de sajnos
Lapogatom meg a vállát, hozzá kell érnem, ez van
- Nem vagyok profi, megúszom az életfogytiglant.
Túlzok, annyit talán nem kapnék, hacsak apám, vagyis az ex, akit annak nevezhetek, le nem zsírozná. Nem vagyok biztos benne, hogy nem szólna bele. Próbálom elhessegetni a gondolatot és nevetni kicsit azon, hogy a poénos megjegyzést ő szó szerint vette. Hízelgő, hogy komolyan vett és...nincs is olyan messze az igazságtól.
- Tudom, számolok és irtó sokat jelent, hogy ezt mondod
Vetek rá gyors, elvörösödő oldalpillantást. Mosolygom, hogy milyen jól keres ezzel fordításos dologgal, kicsit közelebb hajolok, a nyakhajlata és füle közötti részhez.
- De te különleges vagy...
Lehelem, nem hiszem, hogy én diákmelóból össze tudnék szedni valamennyit, mosogatni meg nem megyek, kösz, ahhoz még én is túl finnyás vagyok, különben is, hogy az emberek csicskája legyek? Akkor inkább 8 év fogság!

- Jó, de az...olyan helyzet volt, senki sem várhatná el, hogy mosolyogj, amikor gáz van.
Nézek rá elhúzott szájjal, meredten. Eléggé kikészíthette az öccse, de most komolyan én ítéljem el a kis szarházit? Bár ha nekem lett volna Sebastianom kezdetektől fogva...nem biztos, hogy elkezdek drogozni.
- Én magabiztos vagyok!
Húzom ki magam gyorsan, morranva.
- Dee, persze és ez számít, jól van, jól van, de azért nem vagyok szent atya, hogy szeressem, azt, aki fontos neki...akivel ikszezer éve együtt van baszki
Savanyodom el szájrágcsálva. Vigyorgok, hogyan játszaná ki az utca miatti tiltásokat!
- Abszolút! Valamelyikünk kicsit orosz és kész, kell a szájra puszi...
Gyors mosoly, hm beteg ez, de jobb, ha nem elemzem, csak kell, maradjon ennyi tény, valahonnan ered, vonzó, nem bírnék lemondani róla.
ÍÍí Sebastiannak fogalma sincs mennyire támadó tudok lenni. Elfogadna úgy? Nála...nem vagyok annyira biztos, mint Felixnél.
- Jójó, legyen kő
Egyezkedem belátva: jobb, ha nem ezen veszünk össze. Viszont a barnaaa? Nekem az legutálatosabb szín, minden asszociációm a szar, vagy a szarhoz hasonlatos dolgok.
- Ostoba, mint a föld, a mondás szerint is... és a kéreg ráncos, misztikus, de öreg... Jó, hát nekem a szar jut róla eszembe, nem az, hogy éltető, hanem kakálható. A csoki finom, elismerem... Ne már, pedig az ezüst, na mindegy, nem is vagyok kedves, legyen a mélyvörös, az tetszik.
De nem ismeri Felixet, ő az igazi mélyvörös...
- Nem hiszem, hogy mind, de te az éneklő, nem a nyilazós fajta lennél. Énekelhetnél egyszer...valamit, hm? De az vagy, bölcs, könnyed és azért nem is vagy annyira szélsőséges, belefér
Húúú de megfognám a kezét, pedig nem szabad, akkora hülyeség lenne, mintha járnánk vagy ilyesmi. A dob tetszik, vidoran biccentek.
- Én a gitárt mondanám, de lehet, hogy csak azért, mert azon tudok, a dob is jó, kösz...köszi. Mi lenne, ha gesztus lennél? Csók...vacillálva az ölelés és a csók közt
Valamennyi sóvárgás kicsendül, de hoppá, pont megérkezünk és tudok a zárral bíbelődni!


_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Mester és tanítvány ~ Reeve-Seby   Szer. Ápr. 13 2016, 22:01

-Milyen kedves tőled! - Nevetek, szerencsétlen Felix, ha tériszonyos megszíva már látom.
-Khm... - Nézek rá amolyan na-na fejjel, ne raboljon nekem bankot, meg úgy senkit és semmit ne tulajdonítson el. -Helyes, a börtön nem buli, leteszem az óvadékot érted de nah. - Dorgálom finoman, de a derekánál közelebb húzom magamhoz.
-Édes vagy. - Megint elvörösödött, imádom ilyenkor, kap is egy puszit, de tényleg számíthat rám. Akarom hogy tudatosítsa.
Magyarázom hogy munkája válogatja mennyit keres, erre odahajol és azt súgja különleges vagyok. Kételkedve mosolygok el, erre már Phoenix volt szíves felhívni a figyelmem, hogy jó tulajdonságom de...
-Nem vagyok az, csak francia dadám volt... francia óvodába jártam... megtanultam gyerekként, ebben semmi különleges nincs. - Mosolygok rá, de remélem fog találni valamit ami tetszeni fog neki.

-Én elvártam. Henrynek éreznie kellett hogy szeretem, akkor is ha épp rosszul volt. Csak én maradtam neki... - Igenis magamra erőltettem a mosolyt, akkor sírtam mikor senki sem látott... elég volt az.
-Felix kapcsán is? Mindig? - Somolygok, szerintem nem, de pont hogy lehetne.
-És tudod pontosan milyen a kapcsolatuk? Lehet csak barátok extrákkal mint mi, akkor pedig nem fog az utadba állni, hm? - Nem hinném, hogy többek lennének, akkor nem kezd ki Reevennel komolyabban és nem költözik oda nem?
-Orosz? Mi köze ehhez az oroszokhoz? Ez neveléstől függő van-e családon belüli szájra puszi. - Otthon én is láttam, na nem sok helyen, de vannak családok akiknél ez természetes.
A barna színen kegyetlenül kiakad, de én csak nevetek, nekem a barna tetszik.
-Na látod! És még ott van a datolya meg a füge, azok is barnák és finomak, a kakaó, a puha állati prémek is puhák egy csomó klassz barna dolog van! De okés, legyen mélyvörös. - Nevetek, legalább abban kiegyezik.
-Miért? Tudok lőni az íjjal ha nem is vagyok egy "Gizi" ala Legolas. - Az éneklésen szerényebben nevetek. -Persze, ha szeretnéd... Bölcs? Te kiről beszélsz? Minden vagyok csak bölcs nem, annyiszor megszívtam már, hogy naiv vagyok! A tündék amúgy nagyon konzervatívak csak a mozgásuk könnyed! - Kacsintok rá, de aranyos, ahogy taglalja a véleményét.
-Igen de gitáron könnyű játszani, én is tudok, de a dob! Az technikás, ritmusos! - Aztán kitér arra, mi lennék ha gesztus lennék, elvigyorodom. Érzem, ezekre vágyik, ezekhez is társít, hát átkarolom hátulról másik kezemmel segítek elforgatni a kulcsot a zárban. Közel hajolok a füléhez.
-Szóval csók... milyen csók? Annyi csók van... nyakcsók? - Kap egyet az említett területre érzékien, közben kinyitom az ajtót, haladjon befele, hogy magam mögött betehessem az ajtót. -Vagy kézcsók? - Veszem el a kezét és emelem a számhoz, mint a nőknek szokás köszönésnél. -Vaaaagy francia csók? - Húzom magamhoz hirtelen a kezénél, átkarolom a derekát és lekapom, nyelvem áttolom a szájába és szenvedélyesebb leszek. -Vaaagy eszkimópuszi! - Piszézek vele nevetve, mit szeretne, milyen legyek? Valahol ez is a kérdés.
-Mi lenne haaaa... most hang lehetnél? Legyél sóhaj! - Vigyorgok és beletúrva a hajába megszívom kicsit a nyakát, alakítok a játékon, így hogy egyedül vagyunk jobban merek huncutkodni vele.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1217

TémanyitásTéma: Re: Mester és tanítvány ~ Reeve-Seby   Hétf. Ápr. 18 2016, 21:27

- Mégiscsak szeretem...
Vigyorgom gonoszul, hát nem jófejség tőlem?
- Letennéd? Tudod ez imponáló
Húzódom közelebb, Felixen kívül aligha akadna még egy ember, de nem vagyok benne biztos, hogy ő segítene, el tudom képzelni a kiotató képét: Vállald a tetteidért a felelősséget! Ha ilyen hülye voltál most már kefélhetnek véresre a böriben! Közli, hogy édes vagyok, mindig megütődöm az ilyen bókjaitól, viszont kapok egy puszit és ilyenkor mindig feltöltődöm ezer gigawattal, mosolygom, mint egy vörös tökvirág.
A súgásnál megcsavarintom az egyik hajtincsét, én is mondhatnám rá, hogy édes, de...túl egyszerű lenne, a különleges jobban kapóra jön.
- Tudod ezzel a mondattal az a baj, hogy túúúl sok benne a francia
Ajkaira téved pillantásom, akaratlanul is eszembe jut az ágyon kívüli egyetlen értékelhető dolog a franciákban. A csókjuk...
- Nem ettől Sebastian, általánosságban is az vagy, hidd el, nem szoktam hízelegni, ha nem úgy gondolom
Csókolok az ajka szélére, mert az utcai franciázást nem hiszem, hogy preferálná, de azt megbeszéltük, hogy az ilyen félre puszik rokonok közt totál normálisak!

- Az embernek mindig nagyok az elvárásai saját magával szemben, legalábbis neked, de én is így vagyok vele, tudod valójában erős kis hős voltál, túlteljesítettél , mint bátty. Ezértis vagy különleges.
Nyugtázom, épp most támasztotta alá példával.
Arra céloz, hogy Felix kapcsán nem vagyok elég magabiztos...
- Nézd Seby, nekem is nagyok az elvárásaim magammal szemben, de az igazság, hogy a szüleim pszichopaták voltak és folyamatosan rossz voltam mindenkinek. Nehéz hinni az emberekben, elhinni, hogy jó lehetek, ha úgy nőttem fel, hogy gyűlöltek...Hallottad
Komorodom el, sok mindenre képes vagyok, de nem lehetetlenre...nem, ebben tényleg nem vagyok magabiztos, de hogy lehetnék? Ha folyamatosan azt hallod nem vagy elég jól, lesz az életnek egy területe, amiben mindig bénázni fogsz. Nekem ilyen az emberi kapcsolatok. Persze aztán felszegem a fejem és mutatom mennyire vidám vagyok, ezt mindenki be szokta venni.
- Francot, szerelmes belé.
Vagy megéreztem és kiszedtem Felixből, vagy csak sejtem, de sajnos szó sincs barátság extrákról, az annál több.
- Amúgy csak? Csak barátság extrákkal?
Nézek rá kérdően, ezt úgy mondja, mintha kevés lenne... Az lenne neki?
- Én nem láttam ilyesmit, csak oroszoknál
Vonok vállat, nálunk semmiféle testi kontaktus nem volt, tekintve, hogy rettegtek tőlem és erre rájátszottam.
- Najó, a gyümölcsökbe nem kötök bele, de az állatok...mélyvörös légyszi, a kakó és a szar rokonok, hasonlóan barnák, ha nem lenne a szag és az íz tök keverhetőek lennének.
Maradjunk csak annál a vörösnél...
- Tudsz lőni? Hogyhogy? Jó, de akkor is tündés vagy szerintem, könnyed és szabados, nem hiszem, hogy mindegyik konzervatív, bár annyira nem vagyok jó fantasyból. És bölcs is.
Teszem hozzá, bár a gitáron sértődötten felmorranok.
- Azért nem olyan egyszerű, de a dob tetszik...
Az ajtónál aztán totál megzavar, pislogva lesek rá, érzem ismét pirulok, de kissé ingatagon, még a zárat is elvétem, pedig zárnyitásból jó vagyok.
- Öhm...
Végre kinyitom, de a kézcsók után egy szevedélyes franciában találom magam vele, legalábbis az enyém marha reszketős és odaadó, ugyanakkor tüzes.  A piszézésen kábultan felnevetek.
- Nehéz eközt és a francia közt dönteni... lehetsz mindkettő?
Kérdezem remegő térddel, átkarolom, beleszagolok a hajába, ahogy ő épp készül megőrjíteni.
- Elhaló?
Sóhajtok, mint ő a csóknál, eljátszva, amit mondok, annyit nyögök a fülébe, hogy esküszöm elege lesz
- Nyögő?
Kissé felnyögök
- Vagy...orgazmus előtti elfojtott kiáltás?
Hajolok a füléhez az iménti hangot illusztrálva, majd bekapom a cimpáját, nekidöntöm az ajtónak, fel akarom falni...

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Mester és tanítvány ~ Reeve-Seby   Hétf. Ápr. 18 2016, 22:51

-Mi lenne ha utálnád, mi? - nevetek, kis gonosz, de Felix gondolom akárcsak én, kedveli ezt is benne, nem féltem.
-Persze, még a végén bajod esne odabenn, na megy nem neked való hely. - Mosolygok, puszit is kap hogy elvörösödik, tényleg édes. Főleg hogy utána nagyon vigyorog.
-Nah, az miért baj? Franciázni jó! - Kacsintok rá, látom hogy tekintete a számra téved, félmosollyal jelzem, kis hamis most a másik. De valóban nem gondolom magam ettől különlegesnek.
-Köszi... ha neked különleges vagyok, akkor már jó dolgom van! - Bújok kicsit a nyakába miután kaptam egy puszit tőle, jó hogy érdekesnek tart. Szeretnék az lenni neki.

-Henry szerintem mást mondana. Az agyára mentem a végén... testvérkomplexusnak hívott néha, ami... igaz. - Vonok vállat, mosolyogva, nincs mit tenni alapon. Azt nem teszem hozzá, hogy egyáltalán nem voltam hős, csak egy roncshalmaz, aki próbálta jóvátenni amit elb.szott.
-Tudom édesem, de... Felixnek, sőt nekem sem kötelességem elviselni téged, ha akarnánk messziről kerülhetnénk, de mi egyáltalán nem akarunk, mi folyton látni akarunk, veled lenni. Mi szeretünk és ha most kicsit úgy is érzed Lia nem, ő is szeret édesem. Hidd el és légy ebben magabiztos. Felix örüljön, hogy egy ilyen jó pasi mint te hajlandó szóba állni vele! - Kacsintok megint és vigyorgok.
-Szeretlek, ne lógasd az orrod miattuk! Most vagy a családoddal nem akkor voltál. - Puszilgatom a fejét, a haját, higgye csak el, az nem számít, ez számít már csak.
-Gondolod? Hát... és Felix? Az a mérvadó. Mert ha nem... le lehet mondani a szerelemről a másik javára de azért ott a vágy, hátha mégis belé szeretnek. De ha olyan régóta csak barátok kétlem, hogy megtörténne, nem? - Már hogy Felix x év után beleszeret, hirtelen.
-Nem, te a családom is vagy, de Felixnek nem tudom Eric a családja-e... azt nem akartam mondani, de arra értettem, hogy nem.... szerelmesek egymásba és nem is ez a lényeg, nem ezért vannak együtt. - Mint mi, ugye. Mindkettőnk másba szerelmes, de nem azért nyúlunk egymáshoz mert csak a testiség, hanem mert barátok vagyunk és jól esik. Másképp, mint egy nyitott kapcsolatban, mert ez bensőségesebb. Nehezen tudnám megfogalmazni, érzem és kész, de tudom Reeven is érzi.
-Én láttam otthon, családja válogatja. Valahol szokás, valahol nem. Valahol a meztelenkedés normális családtagok között, valahol nem. Például Henryvel nagyon közel állunk egymáshoz, nincs tabu, de a szüleimmel már messssssssze nem ez a helyzet. Anya tuti egy hétig szidott volna, ha meztelen átvonulok a lakáson, mert épp olyanom van. - Csóválom a fejem. Elég sznobok voltak otthon is, nem csak másoknál.
-Az állag is más te lökött! A kakaó egy ital vagy egy por... az ürüléééék meg nem. Hah! - Röhögök, de bólogatok, oké, mélyvörös.
-Érdekelt. De nem megy annyira jól, ezer éve nem foglalkoztam vele, talán el is felejtettem. Tudod sok mindent kipróbáltam, amit lehet egyedül is sportolni, de hordozható, ilyenek. De nincs sok helyen pálya, így csak néha szórakoztam vele. A futás volt az egyetlen, ahhoz csak cipő kell és uccu neki! - Mosolygok, már nem íjászkodom.
-Bölcs... nem vagyok, de édes vagy hogy ezt mondod. - Mosolygok rá hálásan, de kételkedve is. Annyiszor megkaptam hogy naiv vagyok, el is hiszem.
-Ugyan már, az alapokat magadtól is simán megtanulod. Jól játszani, nehezebb darabokat nem egyszerű, de a dob az összetettebb sokkal! - Vigyorgok rá, kis sértődős!
Az ajtónál viszont ez a csók dolog engesztelési alkalmat ad, ki is használom, előbb nyakcsók, majd kézcsók, majd francia, végül egy kis piszézés. Nevetek, látszik rajta megleptem, imádom ezt!
-Neked lehet! - Vigyorgok és kap még egy kis piszét. Aztán jövök a sóhajjal, túrom a haját és szívogatom a nyakát, belevigyorgok a nyögéseibe, amiket imitál. Izgatóra sikerednek, nincs mese, egészen felizgat velük. Érzem az ajkait a fülemen, majd az ajtót teljes egészében magam mögött, ahogy nekidönt és hozzám préselődik. Huh, na most aztán sarkvidéken is lehetnénk, nekem akkor is meleg lenne!
-Ilyen sorrendben... - Súgom a fülébe és keresem a száját, hogy kapja a francia csókot is ne csak az eszkimósat, húzva magamra, hoppá, gyorsan hergeltem fel őt azt hiszem, de vissza is nyalt (nyögött) a fagyi. De szenvedélyesen csókolom, forrón és hevesen, élvezem, hogy Reeven erre vevő. Kicsit el is önt a kéjvágy, azt hiszem.

//Szerintem váltsunk topikot, vagy ha most nincs kedved, akkor kezdhetünk újat is, a vallomásosat xD//

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: Mester és tanítvány ~ Reeve-Seby   Today at 09:00

Vissza az elejére Go down
 

Mester és tanítvány ~ Reeve-Seby

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
3 / 4 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4  Next

 Similar topics

-
» Ha kell egy jóbarát ~ Josh és Seby

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: A világ legvégén :: This is Hollywood! :: Archívum-