Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Stanley Collins
Kedd. Nov. 22 2016, 20:33 by Stanley Collins

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

Top posting users this month
Samuel T. Collins
 
Eric A. Blake
 
Leopold K. Lindhardt
 
Quentin Collins
 
Reeven Callagher
 
Felix Kaleolani
 
Suzanna Crystal
 
Kensington L. Lockwood
 
Sebastian McBridge
 
Kőrösi Noel
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 Mester és tanítvány ~ Reeve-Seby

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4  Next
SzerzőÜzenet
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1212

TémanyitásTéma: Re: Mester és tanítvány ~ Reeve-Seby   Csüt. Feb. 11 2016, 20:48

Nevetve közelebb húzódom
-Legjobb halál lenne. Mert mindenki olyan prűd, pedig nem lennénk hálátlanok, ha nő az illető, csatlakozhatna.
Ha pasi, nem, nem engedném.
Bólintok, én úgy vettem le Felix szavaiból...
-De, persze, mondtam is neki... Igen, nem csak, vagyis mi még nem is...
Félrenézek, aztán óvatosan pisszapislogok rá.
-Egy kicsit se?
Csak érdekel mit gondol... Hevesen bólogatok a várfertőzésre és nem, eszem ágában sincs elmondani mi a helyzet Felix anyjával, így is meredek, hogy kifecsegtem a foglalkozását, a tabusabbat.
-Ou, tényleg, az! Az lesz az!
A barátság extrákkal kifejezésre már én is oldottabb leszek, még mosolyszerűt is villantok
//Abszolút Very Happy//
-Nem úgy tűnik, azért elég jól nyomod. Rendben, akkor rengeteget, hogy a nyomodba tudjak érni, a fizikai erőnlét nekem se jönne rosszul. Vajon milyen lenne erőből megütni valakit, úgy hogy van benne kakaó
Egy percre túl őszinte vagyok. Merthogy eddig máshogy oldottam meg a konfliktusaim, de azok elég neccesek voltak, az emberi test túl törékeny.
-Amit persze nem fogok.
Max. egyszer kipróbálom.
Feljön, aztán olyat mond, hogy majdnem lezúgok a nevetéstől. Izmosabb?
-Jó sok szteroidot kéne szednem.
Az esés után benne vagyok a szusszanásban, beleszusszantok a hajába és kérem a jussom, hát nem esik le neki rögtön, úgyhogy pucsítok egy kicsit.
-Olyan aranyos volt, ahogy tudod...leporoltál.
Vallom be vörösödve, igyekszem nem pirulni, amint megkapom, és még bónusz derékkarolás is jár hozzá.
-Remek, az jó lesz. Ha nagyon messze van, út közben is találhatunk, de vegyünk inni is.
Az az igazság én eléggé kifulladtam.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Mester és tanítvány ~ Reeve-Seby   Csüt. Feb. 11 2016, 21:02

-Áh, nekem a szex intim, nem bírok elképzelni egy hármast, ha nő ha férfi! - Nevetek, nem, Joshnak is kifejtettem, nem nekem való.
-Jó, nem, de minden mást már igen. - Majdnem minden mást, teszem hozzá gondolatban, de úgy is a szexre érti.
-Hát... nem randizunk, nem a szex a lényeg. Nekem a társaságod a fontos, az hogy úgy is együtt vagyunk néha az... jó érzés, bizalmadba fogadsz úgy is, izgalmas, kellemes. De ha nem csinálnánk semmi ilyet, akkor is nagyon jól érezném magam veled. Emiatt a szerető megnevezés nekem.... kicsit fura. - Nem tudom ő mit gondol, de kiérezheti a hangomból érdekel a véleménye.
-Ugyeee? Jó kifejezés ez rá! Szeressük az extrákat! - Kacsintok rá, nevetek, örülök, hogy oldottabb lesz, ilyenkor eszembe jut, neki mégiscsak kínos ez.
-Háát...szerintem az neked is fájna. De ne verekedj, kérlek, aggódnék érted. A másikért is, de az másik kérdés. - Szerintem jól ellátná a baját az illetőnek amilyen heves, de félnék baja lenne és megint nem foglalkozna vele.
-Próbáld ki box zsákon vagy olyan zsákon, ami méri mekkora erővel ütsz. - Van olyan, asszem'.
-Nem, nem, az csak felfúj, de fehérjét, hogy izmot építs! - Vigyorgok, valamennyi izom tuti megy majd rá.
-Aranyos? - Vigyorgok, ebben mi az aranyos? De átkarolom, miután "aranyoskodtam" neki.
-Persze. Van egy kisbolt. Vehetnénk némi kaját is mondjuk. Valami könnyűt. - Ha belemegy akkor menet közben megejtem vele az egyik abc-t és veszek inni meg enni magunknak (enni valami gyümölcsöt meg szendvicset) aztán mutatom merre. Nincs annyira messze. Fel is mászom előre, jelezve kövessen, a szatyor nálam van, én könnyebben mozgok még. Csak hat emeletes a lakóház, nem annyira magas, de most elég lesz szerintem. Fenn le is heveredem, mivel nem teljesen lapos, hanem van egy kiálló tömb, annak nekivetem a hátam, paskolom a betont magam mellett, csüccs. Ha nem ülne közel akkor közelebb csúszom, adok neki amit kér, inni, enni.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1212

TémanyitásTéma: Re: Mester és tanítvány ~ Reeve-Seby   Szomb. Feb. 13 2016, 17:11

-Tényleg?
Ezen meglepődöm, mert valahogy... nem tűnt nem bevállalósnak az ágyban, akkor is, ha Az konkrétan nem történt meg.
-Hogyhogy? Úgy értve csak a másikra akarsz figyelni és te is megköveteled ezt a partnertől?
Rám márpedig vár egy ilyen dolog Erickkel, de erről nem kezdek el beszélni.Bólintok, elég sok mindent kipróbáltunk már. Nem randizunk...tudom, nem, Felix teljesen jogtalanul féltékeny, egyáltalán nem azt jelentem Sebastiannak, mint gondolja. Kellemes...
-Aha, persze, nem ez a legfontosabb nálunk, kellemes... nézd, ha nem akarod, nem muszáj. Tudom, hogy elég beteges és kettőnk közül talán csak én élvezem.
-Értem. Jó Legalább nem igaz, hogy csalja velem Liát, nem igaz? Hisz neki semmit nem jelent. Hiába néz rám válaszért, a cipőm nézem. Nekem is jó vele nélküle, de úgy is, nem mondanék le róla, kellenek az intim érintései is, deh teljesen felesleges megérteni a beteg logikám.
-Az extrák jók Értek egyet. A verekedés ötlete nem valami költséghatékony és biztonságos, ha belegondolok és mondjuk feljelent, már nincs mögöttem ügyvéd. Bezárhatnának az őrültekházába, ha az agybajaimra hivatkoznék, mondjuk ott elvoltam, de nem épp abban a vágányban haladna az életem, ahogy terveztem.
-Elég, ha őt sajnálnád, de igaz, ok nélkül nem vernék laposra senkit, maximum valami jól megérdemelt szituációban, de az bármikor adott, nem kell hozzá gyúrás. Nem, a bokszzsákba nem éli bele magát az ember, de ne aggódj, vajszívű vagyok.
Vonok vállat füllentve egy kicsit, mert minden körülményektől függ.
-Nem akarok felfújt lenni.
Max kicsit szálkásabb leszek, az lehet, hogy majd idővel befigyel a maga enyhe, extrogos módján.
-Igen, egy amolyan "semmi baj" gesztus.
Nekem az ilyesmik sokat jelentenek, mivel konkrétan...nem éltem át őket! Sebastian biztos éhes, úgyhogy belemegyek a kajaötletbe.
-Jó, valami könnyűt.
Nincs nálam sok pénz, de egy kevés mégis, abból kijön egy alma és egy üdítő, az nekem elég. A ház nincs messze és alacsony, de sebaj. Magam elé engedem Sebastiant, mászom utána. Fent talál valami kényelmes háttámaszt, nekifutok, felugrom rá, aztán csinálok egy szaltót előre a levegőben, amiből kissé térdre érkezem, de a lényeg, hogy megvan. Aztán ülök le, zihálva, elkérem az innivalót.
-Igazad van, az egész világ a játszótered lesz. Neked mutatta valaki ezt...a sportot? Hogy találkoztál vele? Zihálom, ha odaadta az innivalót, nagyot kortyolok belőle.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Mester és tanítvány ~ Reeve-Seby   Szomb. Feb. 13 2016, 20:41

-Tényleg. Igen... Én szeretek maximálisan a páromra figyelni, de ha ketten vannak... valahogy nem tudnék maximálisan ott lenni és... nem tudom, nekem az fura, feszengenék szerintem. - Nem vonz valahogy, párszor belegondoltam de rá kellett jönnöm jobban frusztrálna mint doppingolna.
-Már mit nem akarok? A csókot, az ölelést, vagy a kielégülést? Nekem nem teher egyik sem, tudom, hogy Felixet szereted tőlem nem akarsz semmit. Már úgy. Én szeretek úgy is veled lenni... mármint... hát érted, én élvezem hogy így is közel vagy és... szeretem így kifejezni magam... persze nem mindenkivel, nehogy azt hidd nem csalom meg Ameliát, eszemben sincs! Ahh... - Na jó, ebbe beletörik a bicskám, de érezheti, én erre vágyom, élvezem, csak félek ő is félreért mint mindenki. Igazából ettől nagyon is félek.
-Mi rosszat mondtam? Többet... szeretnél... tőlem? - Pislogok rá, mert most nem értem. Ha igen, akkor lehet gondban leszünk, több szempontból is, de... nem tervezek szakítani Ameliával és... de nem akarok neki fájdalmat okozni, de úgy éreztem, ő neki Felix a top, én nem úgy kellek neki, csak... kipróbálunk dolgokat. Barátság extrákkal. Mondhatni szó szerint.
-Reeven, nem akarom hogy bajod essen... - Nekem ez a fő, a másikat is sajnálnám, tény (már ha nem olyan mint az apja) de nem akarom, hogy verekedjen.
-Mert tényleg nincs baj életem! - Nevetek, bár az aranyoson még nevetnem kell. Felvetem a kaját, a boltban fizetek én, mondom meghívom. Szendvicset neki is veszek, meg még pár másik gyümölcsöt is, az alma semmi...
Csóválom a fejem fenn már, hogy gyakorolna tovább, lelőhetetlen!
-Na csüccs mellém, eleget edzettél mára! Nem egyszerre kell mindent, hanem sokszor kevesebbet, tudod, mint a kajánál! - Vigyorgok rá, adom neki az üdítőt.
-Lassan igyál. Hmm... asszem láttam otthon az utcán és megtetszett, odamentem, megkérdeztem, elmondta mi ez. Megnéztem a neten, meg bárhova mentünk kerestem ottani srácokat, ebben ez a jó, mész és látod, a srácok meg elmagyarázzák, aztán kigyakorlod. Olyan sportokat kellett keresnem, ami nem helyfüggő ugye, mivel folyton úton voltunk. Ez aztán Henrynek is bejött, vele is csináltam. Élveztem nagyon. - Magyarázom, közben kibontom az egyik szendvicset és odaadom neki, egyen, majd magamnak is előkészítem a másikat.
-De nagyon ügyes voltál, minden elismerésem! - Vigyorgok és kap egy csókot a szájára, kicsit hosszabbat, érezze nekem nincs tényleg bajom ezzel, hát jól esik, aztán iszok én is egy keveset.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1212

TémanyitásTéma: Re: Mester és tanítvány ~ Reeve-Seby   Szomb. Feb. 13 2016, 21:32

- Hát van benne valami, az egyik mindig fontosabb lenne és mi lenne addig a harmadik féllel?
Nagy kérdés és én tapasztalni fogom, max. utána megveregetem Seby vállát: nem is olyan rossz, vagy sírva omlok a vállára: igazad volt, ez pocsék! Főleg, hogy tudom ki lesz a harmadik...
-Jah, vagy valamelyiket. Meredek magam elé, elég nagy érvágás lenne, deh... Figyelek, nem akarok tőle semmit? Nyelek, összeráncolom a szemöldököm, nem igaz, hogy úgy nem akarok tőle semmit, én mindent akarok! Liától is akarnám, de nála abszolút szóba se jövök. Igen, valószínűleg bennem van a hiba, nagybaj az agybaj és k*ára fel fogok egyszer még ezzel sülni. Valahol rohadt biztonságos volt nem érezni semmi fontosat.
-Oké, nem is feltételeztem. Hát persze, bár igazából meg kéne lékelni a fejem, akkor tutira eltűnne belőle a sok baromság.
Vagy az érzelmek nem az elmében vannak?
-Jah, nem, semmit. Hogy értve? Nem akarok kapcsolatot Sebastian. Nekem megfelel az, ami Felix-szel van, ha erre gondolsz, deh...én valahogy abba a kategóriába soroltalak, ami érted...fontos és intim. Vagy barátság extrákkal, az jó.
Nekem úgy tűnik neki csak valami ostoba kiegészítő vagyok, szeret csókolózni, én hülye kezdeményezek, de ha nem teszem, soha nem jutott volna eszébe. Megértem, semmi gond nincs ezzel, csak az a szar kattog a fejemben, ami megengedte, hogy érezzek. Na neki nem jó most.
-Hajam szála se görbülne, úgy volt én tesztelem máson milyen erőből harcolni. Az utcán éltem, félig mindig bedrogozva, szerinted hogy nem törték össze a csontjaim? Jó vagyok.
Közlöm magabiztosan, kialakult a saját, elvetemült, abszurd és félelmetes stílusom, de nyilván nem viszem Sebastiant bandaháborúba, úgyhogy sosem fogja látni.
-Ah, tényleg nincs.
Rázom a fejem. Vesz más gyümölcsöt és szendvicset, de tiltakozom. Tényleg kezdeni kell valamit az anyagi helyzetemmel. A kis mutatvány után zihálva lerogyok mellé, rávigyorgom.
-Jó persze.
Mondom a lassú ivásra, aztán hallgatom hogy tette magáévá a sportot.
-Jól választottál, tényleg nagyon érdekes. Elveszem tőle a szendvicset.
-Uh, ezt most le kéne gyűrnöm? Komoly? Hát, sokat tesz, hogy nincs veszély...
Éppen lesmárol, úgyhogy a folytatás a torkomra forr, ahogy a szendvics is hanyatlik lefelé a kezemből, kicsit érzékibben viszonzom.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Mester és tanítvány ~ Reeve-Seby   Szomb. Feb. 13 2016, 23:00

-Feltalálja magát... nem tudom, sosem voltam két nővel. - Mert hát két férfival tudja hogy nem voltam.
-Tudod, hogy szeretek úgy is veled lenni. Adni is... - Nekem nem ott van a gond, hanem hogy nem szoktak megérteni ezzel a fura beállítottságommal.
-Ez rám is igaz... - Teszem hozzá keserédesebb mosollyal, én se vagyok 100-as de még 50-es se.
-Én is oda sorollak... nekem nincs sok igazi barátom. És igen, elég intim ami köztünk van, ettől különleges. Nekem legalábbis. De valahogy nekem a szerető szó nem az igazi rá. - Vonok vállat, nem mondanám jó szívvel Reevere azt hogy a szeretőm. Főleg mert elég furán venné ki magát több szempontból is.
De érzem, hogy valami nem jót mondtam, csak nem tudom mit. Igaz, ilyen szituban sem voltam még, szóval talán nem vetne rám követ senki aki belecsöppenne a beszélgetésbe.
-Persze, de tudod én örülök, hogy már nem vagy ott, hogy már egészséges vagy és hogy ép minden porcikád. Nekem tetszik ez az állapot. - Sóhajtok, úgy sem tudom lebeszélni, ha máshogy dönt.
A tiltakozását meg sem hallom, én szeretném ha enne, ennyi. Eszik majd amennyi jól esik.
-Jah, én is szeretem. Meg ehhez tényleg tök nyolc hol vagyok, ez a legjobb benne! Mint a futás, de ez izgalmasabb. A futás inkább relaxál engem. - Ez meg felpörget, szóval megvan a kontraszt.
-Amennyi jól esik. - Mondom a szendvicsre, de megcsókolom, érezze a törődést kicsit másképp is. De mivel érzékien viszonozza, nehéz elszakadnom, érzem ahogy a két üdítő íze keveredik a szánkban, ahogy ritmustalanul lélegzik még mindig a futástól, elveszek a pillanatban, imádok csókolózni... de persze összeszedem magam, piszézek vele egy sort, úgy adok még egy puszit az arcára, hogy elhajoljak, ha hagyja.
-Egyél! - Unszolom kicsit, enni kell, főleg neki!

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1212

TémanyitásTéma: Re: Mester és tanítvány ~ Reeve-Seby   Hétf. Feb. 15 2016, 20:59

Vállatvonok fintorogva, nem biztos. De majd meglátjuk.
Kissé zavartan pislogok rá, végül ahelyett, hogy szemérmesen rákérdeznék igennel válaszolok. Tudom.
Megcsóválom a fejem, ő normálisabb, de erre sem szólok semmit.
-Jó, az szuper. Biztos a barátságban is pocsék a viszonzatlanság. Nekem sincs, elhiheted. Nekem is az, remélem tudod. Ugye...látod? Szerintem látszik. Nézek a pólómra zavartan, mintha egy madár fosta volna le.
-Oké, talán a szó rossz, én Felixtől vettem át, mert nekem még sosem volt olyan barátom, aki...najó barátom se előttetek. Szóval nekem ezekre nincsenek is szavaim. De lehetne az extrás azzal kiegyezem.
Rántok vállat. Én akartam, rángattam bele, csókoltam meg, szálltam rá, naés? Amíg jó neki velem és megtart...addig hálás lehetek, hogy az iskola egyik ha nem A legnépszerűbb tanárához ilyen közel állok! Sebastianhoz...hogy elvisel.
A tetszik neki ez az állapoton vigyorgom.
-Ha ennyire tetszik, maradok ebben az állapotban. Én sem akarok már csöves lenni, elfinnyásodtam tőletek, már nem menne, olyan lennék mint egy meztelen csiga.
Mutatom az ujammal elmászva előtte.
-Biztos nehéz lehetett feldolgozni, hogy sokat utaztok és ez mindenhol ugyan azt jelentette. Húh jó neked én futni nagyon nem szeretek. Kezdem szokni az edzőterem miatt, de uh.
Már jobb a hozzáállásom, tegyük hozzá.
Aztán megcsókol, se hang, se kép, csak a hullámzás Sebastian tengerén. Nyelvemmel simítom, mélyebben harapom, csókolom be ajkait, élvezem az édességet, ami elönt az üdítőktől és egyre nagyobb izzásba hevülnék, ha nem húzódna el. Kapok piszézést, amit kissé zihálva fogadok és megkapom, egyek.
-Ez most elég illúzióromboló volt.
Nevetek rá, én még kívánnám, lenézek a szendvicsre az ölemben és beleharapok. Aztán leszakítok egy darabot és morzsát gyúrok belőle, a salátát kieszem és egy második harapás is belefér. Aztán megdobom a golyóval, gondolom lepattan róla. Azért kapja, mert abbahagyta a csókolózást és kimondta a varázsszót, az egyik olyat, amit gyűlölök.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Mester és tanítvány ~ Reeve-Seby   Hétf. Feb. 15 2016, 21:44

-Nem látom, érzem! - Kócolom össze a haját, ne jöjjön már pont tőlem zavarba!
-Hogy őszinte legyek nekem se nagyon, max Elee. Mert ő tényleg a barátom, de néha volt egy kis szex is, csók is. De a barátom, érted. - Igen, azt hiszem nekem a szóval van a bajom, nem a dologgal és erre ő is rájött szerencsére.
-A meztelen csiga finoooom. - Ugratom, legyen jobb kedve, kicsit franciásabban mondva a mondatot.
-Én imádok, ha átléped a limited olyan mint orgazmus után, olyan euforikus, baromi jó! - Na igen, csak a szex, csak a szex! De tényleg olyan, elönt a kellemes bizsergés és a jó érzés.
Ahogy a csók is, de mivel reggelizni jöttünk, így mielőtt kilyukadna a gyomrunk elhajolok, kimondom, aminek lennie kéne, ergo együnk.
-Úúúú a hangulat gyilkos szendvics... főbb szerepekben a kenyér és a saláta! - Mondom amolyan kemény macsó hangon és nevetni kezdek, kap egy csókot a nyakára engesztelésül és enni kezdek én is. Persze megdob, letörök egy katonát a sajátomból és ahelyett hogy megdobnám rosszabbat teszek... tolom finoman a szájába.
-Nem pazarlunk drágaságom! Egyééél... egyééél! - Mondom kobold hangon, de nevetek, ha megeszi kap egy csókot is, ha nem, akkor elérem hogy kinyissa a száját azzal, hogy csókolgatom a nyakát, remélve a sóhajnyi résen beslisszan a falat.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1212

TémanyitásTéma: Re: Mester és tanítvány ~ Reeve-Seby   Szer. Feb. 17 2016, 16:06

Elmosolyodom, így is lehet mondani. Szeretem, amikor összekócol, soha nem igazítom meg, nem zavar, ha a szemembe ér és ő csinálja. Ez is olyan bátyós dolog. Bólintok, de most már Liával van és velem, mi kisajátítjuk Sebastiant.
Fintorgom, nem szeretem az ilyen nyúlánk ételeket, ellenben közel tolom hozzá az arcom, orrom az orra és szája közti kis részt súrolja.
-Akkor megennél?
Nyammogok az orra alá, mintha finom lennék, íncsiklandozó, meztelen falat.
Limitet? Akkor nem összeesés van? Én már próbáltam és nekem az jött, nem orgazmus.
Nézek rá furán, mit csinál ez?
-Egen, az, a saláta cseppet sem...kívánatos, vagy mittom én, a kenyér se olyan, mint egy csók. Talán Afrikában.
Csóválom a fejem a macsós hanglejtésen, vajon ezt zavarában csinálja? Szánt szándékkal? Két falást máris megengedek magamnak, bár nem érzem valami jónak így hirtelen, rohangálás után. Megdobálom kenyérrel, visszapattan hozzám a golyó, neki nem kell, majd én használom. De betömi a szám megint. Morranva megeszem a sajtot.
Eszem, eszem
Szenvedem, szenvedem.
-Sebastiaan egyél az enyémből is
Nyafogok, én is letörök egy darabot és próbálom a szájába tolni, ha az kell ehhez, rámásszak, megtörténik.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Mester és tanítvány ~ Reeve-Seby   Vas. Feb. 21 2016, 15:30

Összekócolom, majd kisöpröm a szeméből a haját, lásson azért. Mikor a csiga-megevés miatt közel hajol érzem forróbb lesz a levegő, kevesebb az oxigén, de a vigyorom kiszélesedik.
-Neeeeem... csak elszopogatnálak... - Suttogom, közel van, hallja, kap egy gyors csókot a szájára és nevetek.
-Igen, jaj... hát erre edzeni kell, nem megy elsőre. Folyamatos futás és amikor átbillensz a holtponton elönt az eufória! Nagggggyon jó, de nekem is idő volt elérni hogy kitartsak addig míg létrejöhet ez az állapot. - Vigyorgok, de megsimogatom, hogy összeesett, remélem nem szó szerint.
-A csóktól nem laknak jól Afrikában sem! Kapsz még ha megetted! - Jutalom, miért ne?
Dobál, játszana, hát játszom én is, nyomom a falatot a szájába, nevetek kicsit, hogy morog miatta, majd revansot vesz, tolja az övét az enyémbe, de hümmögök elutasítóan, zárt fogakkal közlöm "én eszem eleget" mire rám mászik és eldőlök, nevetve, megeszem a falatot és rágom, majd megcsókolom, eldöntöm, hogy alattam legyen, piszézek vele és török megint egy falatot, fogaimmal finoman elhúzom az ajkát, nyissa ki a száját, hogy beletegyem a falatot, majd megcsókolom megint, mint egy pecsét, egyen. Míg rág piszézek vele megint.
-Nem is olyan szörnyű enni nem? - Csókolom meg a homlokát, de eszem egy falatot az ő szendvicséből is, lássa, besegítek. Közben simogatom az arcát, hátha nem fog morogni rám, amiért "tömöm" a kajával, mint a libákat szokták, egyenek, hízzanak. Pedig csak annyi, ha izmokat akar, enni is kell. Ez alap. Meg nem szeretném ha rosszul lenne... az a másik. De itt úgy sem lát minket senki mert ide nincs rálátás. magasan vagyunk, ketten és ha neki így több kedvet csinálok, nincs ellenemre!

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1212

TémanyitásTéma: Re: Mester és tanítvány ~ Reeve-Seby   Vas. Feb. 21 2016, 21:27

Félvigyor a hajelsöprésre, imádom, amikor fogdos, de ha kívánnám csinálja ezt egész nap, hülyének nézne biztos. Közel hajolok incselkedni és veszi a poént, ez még most is meg tud lepni, produkálta már párszor, mégis. Beharapom a szám, mielőtt valami kéjesebb sóhajnyögés elhagyná, meg kell ezt fontolni, így is kisiklik belőle valami - és ennyit a megfontolásokról.
- Húúú, mindig is cukorka akartam lenni, mentolos. Azt szereted? Melyik a kedvenced?
Sebastian kedvenc cukorkája, olvadva a szájában, pattintgatva, bizsergetve a nyelvét, amikor szétharap.
- Elhiszem neked. Igyekszem, de egyelőre nekem az eufória mást jelent.
Sebynek biztos jó, ha ennyire mondja.
- Te hány éve futsz már?
Vajon mennyi idő kell hozzá, hogy élvezd? Mert lehet csak bennem van a hiba.
- Én speciális vagyok, az is elég.
Csücsörítek, de kiköti a szabályokat, akkor kapok, ha eszem.
- Zsarolós zsarnok
Szűkítem össze szemeim játékosan, elszántan ránézek a szendvicsre, aztán sóhajtok. Miért megy ez ennyire nehezen? A bosszú megérkezik, megpróbálom megetetni, nehéz, le kell tepernem hozzá és az működik. Megkapom a finom csókom, sokkal jobban ízlik, mint isten teste. Jóég, túl sokáig éltem anyámékkal...
Megtalálja a módját szó se róla, kinyittatja a szám és etet, madárfióka-feeling, de tény így megrágom, lenyelem és kapok a csókért, mintha magától értetődő lenne, hogy ehhez járni fog. Piszézik, kap egy rövidebb csókpuszit érte.
- Hát... te jól csinálod, erőszakosan, de jól.
Hülyéskedem, aztán átölelem, kicsit rádőlök. Mélyen szívom be a magaslati levegőt.
- Seb...jó lenne beszélnünk valamiről.
Nézek komoran előre mélyebb levegővétellel. Nem akartam ezzel kezdeni, de tudom...lassan itt az ideje.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Mester és tanítvány ~ Reeve-Seby   Vas. Feb. 21 2016, 21:50

Látom meglepi a pajzán énem, pedig nem is titkos.
-Inkább a savanyút, de olyan ne akarj lenni, jó az ízed amilyen. - Kacsintok rá, nevetek, lökött.
-Persze, persze, alapból nekem is, de ez kellemes. - Mosolygok, nem akarom ráerőltetni, elhiheti.
-Ahm, régen. Nem is tudom... 15? - Sacperkábé annyi.
-Elég elég, de tegyél a kedvemre! - Simítom a csücsörített ajkait az ujjammal, legalább valamennyit egyen!
-Milyen legyen egy zsarnok, ha nem zsarolós! De ne mááár, nem vagyok az! - Nevetek, miket nem mond rám!
-Neeeem, nem erőszakosan, módszeresen! - Vigyorgok, ha ez kell, hogy egyen, no uccu neki! Én jól elvagyok, legalább lassabban eszem, nekem az a bajom, túl hamar végzek mindig.
-Miről szeretnél édesem? Jó ha nem akarod megenni, nem kell. Tudod ugye? - Csókolom meg röviden, felhúzom, üljünk fel, nehogy megfázzon a betonon feküdve. Én eszem még egy falatot de figyelek rá, gondolom nem a kaja lesz a téma. Vagy nem tudom igazából, azt kell mondjam.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1212

TémanyitásTéma: Re: Mester és tanítvány ~ Reeve-Seby   Kedd. Feb. 23 2016, 16:12

- Én is azt szeretem! Ami kicsit pezsgeti a nyelved és már-már elviselhetetlenül savanyú, összefacsarodik a szádban, mégis...nem tudsz róla lemondani, akarod újra és újra, az a legfinomabb, más, gyönyör-teli
Ja, hogy nagyon beleéltem magam? Odahajolok hozzá és úgy beszélek erről, mintha éppen ő maga olvadna a számban? Hát igen. Érezheti a vibrálást, elektromos tölteteket felőlem, mint savanyúcukor, vehettünk volna, le kell mászni és beszerezni, én a nyalókát szerettem, arra mindig loptam aprót, vagy magát a cuccot fújtam meg.
- 15 év után lehet is kellemes!
Én egyelőre csak szenvedem, de a kondíciónak ez az ára, mint a nőknél a szépségnek, gyanta, szemöldökepilálás és még tököm tudja mi a fenét művelnek magukkal.
Nézek rá összeszűkített szemmel, Felix is mindig azt mondja, bár ő nem az étel kapcsán.
- Mindeni ezzel jön, mi vagyok én, kívánságautomata? Belém nyomsz egy csókot és teljesítem a vágyaidat?
Húzódom közelebb, nyelvem hegyével megbolygatva egy kis foltban puha bőrrészét ajkain, majd finoman bekapom, alig érezhetően csókolom be.
- Sebastian, neked is van sötét oldalad
Incselkedem félrevigyorgott képpel, megragadom egy tincsét, beszívom illatát, játékosan feltekerem. Kezdek úgy viselkedni, mint egy kurva, hm, de nem, nem váltok szakmát.
- Az csak az erőszakos gyengébb verziója.
Húzom, szerintem észreveszi, persze ez csak addig tart, míg emlékeztetem magam valami fontosra, ami leszív az arcomról minden mosolyt és még róla is felemelkedem.
Belereszketek a csókba, aztán valóban elhúzódom kicsit, hogy tudjam bámulni magam előtt a semmit, mint megoldást.
- Nem a kajáról... Liáról.
Mondom ezt úgy, mintha a halál került volna szóba. Hatalmas, mély levegőt veszek, de gyengének érzem a tervezetthez képest és inkább lesz sóhaj.
- Ez kicsit komolyabb, mint az összeveszés. "Kicsit" Amikor...amikor áthívott, te még nem voltál otthon, jöttél volna, de nem voltál, pár napra rá, hogy Callagheréknél az történt. Úgy gondoltam hallgatok rád és elmondom mi történt otthon, megköszönöm Neki, hogy megmentett, még a sérülés is kiderült, persze nem az volt a lényeg.
Nézem a földet, mintha olyan szép lenne, de Sebnek nem kell félnie, se pánikroham, nem hányom le, ájulok rá, vagy vetem magam zokogva a karjaiba, az egész valahogy mélyebb lett, ebből a szempontból pedig ijesztőbb is. Ha tudnék félni... így csak azt érzem rossz, lyukas, elveszett vagyok. De nyilván nem vásárolok "sajnáljatok" jelvényeket.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Mester és tanítvány ~ Reeve-Seby   Kedd. Feb. 23 2016, 18:15

Huhh... bennem is megfogalmazódik hogy még vajon a cukorról beszél-e, vagy... khm másról.
-Khm, értem! - Nevetek, de a tekintetem elárul, túl jól értem... Szó se róla, nem vetem meg az effajta... dolgokat. Ahogy ő sem. Hajjaj.
-Hamar rááll a szervezeted hidd el, kívánni fogja a mozgást, a futást és egyre jobban és jobban bírod majd és jön majd a nagy áttörés és elönti a tested majd, bekúszik a bőröd alá... jó is az!
- Én nagyon nem érzem jól magam, ha nem mehetek. Hiányzik...
-Háááát nem nyomom azt a csókot, de ha szerencsém van igen... visszacsókolsz... - De ennyi, több nem jut, mert megcsókolom, hogy játszik a számmal, nincs sok akaraterőm most.
-Van hát, matekból is full sötét vagyok.. jah hogy zsarnok lennék? Neeeem, nem, csak akaratos és rafinált és gonosz manó! - Röhögök, nem érzem kvásnak amit csinál, főleg hogy én meg bújok az arcához mint valami doromboló macska.
-De gyengébb, azon a lényeg, a többi mellékes! - Vigyorgok, eszegetek, de valami nyomja a lelkét, hát felülünk és mondom neki kezdjen bele. Fogalmam sincs mi lehet a gond. Legalábbis amit ennyire komolyan akar mondani.
-Liáról? - Nem értem a drámai mivoltot. Legalábbis, mintha örökre összevesztek volna pedig ez butaság, mert butaság nem? //Nem tudom mennyit mondott Lia, szóval ezen részekre majd a változtatás jogát fenntartom//
-Jól tetted, hogy elmondtad. De fejtsd ki mi nyomaszt, ha nem az, hogy összevitáztatok. - Megint... a semmin. Mert ha mindketten nagyon ragaszkodnak egymáshoz, akkor nagy baj nem lehet, nem értem, most mi más mint legutóbb?

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1212

TémanyitásTéma: Re: Mester és tanítvány ~ Reeve-Seby   Vas. Feb. 28 2016, 20:42

Csak a pillantásom sokat sejtető, minden mást a fantáziájára bízok. A futásról úgy beszél, mintha jó lenne, én pedig szkeptikusan hallgatom. Egen, hogyne 15 év után biztosan. Más kússzon a bőröm alá, mástól rázzon ki a hideg. A futás iránti motiváció veszett fejsze nyele.
- Nyugodtan nyomjad
Válik lágyabbá, halksuttogóbb izgalmasabbá a hangom, szavak helyett a tetteké az úr, viszonozva simul össze nyelvem az övével, fonódnak ajkaink buja játékba.
- Matekból én is, de a nyelvészetnek nincs köze hozzá?
Kérdem, távolról még a fotózásnak is, minden összefolyik abban a szarban, olyan, mint egy csatorna. A gonosz manón röhögök egy sort, állát két ujjam közé fogom, vizsgálódva nézek a szemébe.
- Ez nagyon találó, pont az vagy, menő manó.
Lopok ajkairól lágyan csókot, kissé beharapom, s úgy, nem kell franciának lennie most, mert...sosem hagyjuk abba. Rákoppintok az orrára, aztán puszit az arcára és sóhajtva lejjebb eresztem a szendvicset. Mondjuk megérné megint kicsinálni, előadni neki a Sebastian, nézd, komolyan beszélnünk kell, halálra etetsz és olyan kövér leszek, mint te - egyikünk sem fenyegeti ez a veszély, de most ez...ezt talán nem kéne szemberöhögni.
- Hát kurvára összezavart, mert végig azt mondta, a szüleim valójában nem akartak rosszat, ők is azt akarták, ébredjek fel, mikor ott hálálkodtam, érted, köszi az életet, szeressük egymást gyerekek, össze kellett kuszálni, mert ő Lia, semmi sem lehet túl egyszerű neki, vele.
A fájdalom transzformálódott, sokkal inkább gúnyos a hangom, mint Felixnek a mosdóban.
- Oké, gyenge voltam, ezt tökre leküzdöm, mármint a lelki gyengeségeket, elnyomom, vagy franc tudja, de a lényeg, hogy rosszkor zavart össze. Erre nem számítottam, hogy...hazudik. Aztán hogyne sértődött volna meg, méghogy ő, a szent Lia hazudik. Végül már annyira nem értettem, hogy összeestem, ami tudom, irtó szánalmas lépés volt, de...mindegy. Mikor magamhoz tértem kihúztam belőle az igazat, amit mi is tudunk, csak nem vágtam miért kell engem végigszenvedtetni a bizonytalanságon, mert sok minden megfordult a fejemben abban az állapotban. Úgyhogy tessék gratulálni, jó? Nekem volt igazam! Nem kellett volna elmondani. 
Várom, hogy csókkal engeszteljen, vagy amivel szeretne.
- De igazából nem ez volt a gond, amiért leléptem, csak az előjáték.
Gondolom várja a folytatást, de esélyt adok neki hozzászólni mindehez.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Mester és tanítvány ~ Reeve-Seby   Vas. Feb. 28 2016, 21:32

Sokszor rácsodálkozom, hogyan is jutottunk ide. Mármint, hogy saját bujaságunk könnyedén kiélhetjük, mégis tudjuk, ez barátság, élvezve egymás, nos... testi adottságait és igényeit is. Nehéz is ellenállni, Reeven kéjencsége számomra csábító és szerintem vice versa.
-Csak annyiban hogy rendszerben gondolkodsz, de én inkább irodalmár voltam mindig is, nem hiába fordító és tolmács lettem, nem nyelvkutató és hasonló. - Mosolygok, mert a nyelvtan persze logika, mikor tanítasz az is kell, de az intuíciók, a technikák máshogy is megközelíthetőek, nem csak poros nyelvtani szabályokkal.
A menő manón nevetek, lesütöm a szemem is, hogy így vizslat, majd beleveszek a kapott csókba. De csak ráveszem egyen, ami félsiker. Fél, mert a komoly téma amit felhoz úgy érzem elveszi az étvágyát, amit olyan nehezen kapartam neki össze.
-Szívem, ismered Liát, ő mindenáron hitt és hinni is akart abban, hogy a szüleid is tabula rasa-t mondtak, minden tiszta lappal indul, te is, ha már beleegyeztek hogy nem adják fel, hogy iskoláztattak, visszafogadtak, akkor az nem csak pózolás, hanem tényleg megpróbálták. Na meg ő nem hallotta amit én, meg nem is mondtam el, mert megkértél, szóval nagyjából csak azt látta utálom őket, de nem tudta miért. - Próbálom elmagyarázni, hogy Lia tényleg hitt Reeven szüleiben és nem akarta belátni, hogy semmi sem volt igaz, csak a nyomás miatt döntöttek úgy, mert ott volt Lia és a családja. Ennyi...
-De édesem, ő nem érezte úgy hazudik... naivabb mint én, elhitte, hogy nem csak miatta történt. Hogy nem csak ő akarta. Ne haragudj hogy ezt mondom, de mi tudjuk, hogy csak ő akarta, más nem, de neki ezt nem fogadta be a lelke, számára az igazság túl durva. Meg mikor látta visszafogadnak, érted... - Védem Liát, mert ezt kifejtette, ő nem akarta összezavarni Reevet, de... ő hitt. Sajnos.
-De, el kellett mondani életem, mert ezt ostobaság titkolni! Lia a hozzátartozód, szinte testvéred, szeret téged, nagyon is, csak ez annyira durva és rideg tény, hogy mivel túl jóhiszemű... érted. - Értem a szülőkre. Simogatom a hátát, nem érzem megfelelőnek a csókot, inkább csak éreztetem, vágyom arra, próbálja magát Liaként Lia helyébe képzelni. Nem azt mondom bölcs döntés volt sarkalatosan szépíteni, de Lia naivsága az, ami itt félrevezető volt mindkettejüknél, nem csak Reevennél.
-De ha nem ez volt a baj, akkor mi? - Nem akarom hozzátenni, hogy Lia maga nekem nem tudta kerek-perec megmondani, Reeven miért ment el. Ez tényleg érdekel, de tudom, milyen Liával megbeszéletlenül hagyni valamit és úgy vele lenni még. Nem komfortos, marja az embert a dolog, hogy ő megbeszélné, de Lia nem akarja és lezártnak gondolja, holott csak újabb dolgok jöttek fel, amik tisztázásra várnak. Nem is értem... amíg nem éltünk együtt, meg tudtuk beszélni, látszólag legalábbis. De most... két vitánk volt, egyik sem volt kellemes, bennem tüskét is hagyott, nem is kicsit. Gondolom Reevenben hasonló dolog lehet, ő érzékenyebb, szókimondóbb nálam, de remélem meg tudom engesztelni és puhítani, hogy kibéküljenek. Engem is gyötörnek, ha nem teszik meg...

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1212

TémanyitásTéma: Re: Mester és tanítvány ~ Reeve-Seby   Kedd. Márc. 01 2016, 20:19

Vigyorogva vállat vonok, majd közelebb hajolok, mindig közel kell lennem hozzá valamilyen módon és cirógatom finoman az arcélét.
- Az irodalom sokkal jobb, legalább gazdag érzelmi világod van, a sima rendszerekben nincs meg az az árnyalat, ami benned igen.
Búgom kedves erotikával, gyengéden, mint valami kanos, de elkényelmesedett kandúr. Azért csak zavarba tudom hozni, mélyebben belefúrom tekintetébe az enyém, aztán megbolondítom egy csókkal. Sóhajjal térek rá Liára.
- Igen, hogyne, vágom én, csak rosszkor időzített. Összezavart, azt hittem csak képzelem, hogy a szüleim olyanok, amilyenek, ugyanakkor elég nagy volt a negatív hatása ahhoz, hogy Lia optimizmusa elsöpörje...és összezavart, itt kezdődött a baj, már azt sem tudtam ki hazudik, ki mond igazat nem-e csak képzellek titeket, valós vagyok-e, hogy Lia akar-e kinyírni, képtelenségek, tudom...
De meg kell értenie, olyan lelkiállapotban voltam, ahol ez rossz stratégiának bizonyult.
- Tudom jobb is, hogy nem hallotta, csak rossz volt az időzítés
Vonok vállat, magyarázza, megértem, de ő is értse meg ezt.
- Jól van, nem érezte, tudom Seb, az ő lelke finom, az enyém durva talán ezért zörrenünk mindig össze.
Harapok az ajkamba és ismét megrándítom a vállam.
- Seb, csak tönkretettem vele a dolgokat, jobb lett volna kussolni és nekem volt igazam! Fel akarta jelenteni a szüleim, oda akart menni, botrányt akart. Lebeszéltem és nem volt olyan nehéz, deh...nem voltam rá felkészülve, én voltam gyenge, oké, tudom!
Nézek rá, aztán magam elé ingerülten.
- Lia nem szeret engem, legalábbis nem úgy, ahogy...ahogy én akarom. Megint kétértelmű volt, mindenben, érted? Az örökös rébuszok... Először azt mondta, baj talán, hogy jól akarja érezni magát velem, mint ugye anno a régi Reevel. Ez költői kérdés akart lenni, amivel azt támasztotta alá az kellett neki, ez a mostani...túl sok szarral jár. Amikor meg már elfogadom, ez kell neki, nem Én, közli, hogy de a bajban is ki kell állni egymásért és elment pszichológushoz, nélkülem! Tudod az a gáz, ő akarta ezt is, én miatta, vele mentem volna és mellékesen említi meg, hogy ja, ő már volt. Mintha totál ki akarna zárni az életéből, mintha semmi közöm nem lehetne hozzá és tudod ezzel kurvára ki is zár! A legnagyobb baj, hogy fogalma sincs mit akar tőlem, először palacsintát sütöttünk, aztán kiakadtam, aztán fújtam neki buborékot, hogy lássa jól vagyok, ő meg ágyba akart bújni, aztán rákérdeztem és közölte, mégsem akar, menjek egyedül, mégse jó ötlet, ő majd süti a palacsintát. Nem tudja mit akar! Egy kurva kibaszott egyenes válasza sincs! Nem úgy akar, mint Felix, Lia nem akar igazán Engem! Ez a bajom! Nem fogad el olyannak, amilyen vagyok. Amilyen valójában... Csak a fesztelen énem, amit mutattam neki a kóma előtt, vagy utána, tök mindegy. Az csak egy egész elenyésző aspektusom, nekem kevés már... én azt akarom, hogy engem keressenek magamban! Engem! Nem a játékom, az álarcaim, Önmagam! 
Hevesen, gesztikulálva, haragvón adom elő, felzaklat, még mindig...nemtom érzelmek nélkül közölni.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Mester és tanítvány ~ Reeve-Seby   Kedd. Márc. 01 2016, 21:02

Kissé zavarba ejt a bókja, mert hirtelen jött vagy mert talán pont nem emiatt szoktak bókolni... már ha szoktak. A gazdag érzelmi világom eddig csak problémák forrása volt, az apám is próbált a logikára nevelni, de... sikertelenül. A szemem is lesütöm, hogy vizslat, de a csókja a legkifejezőbb, könnyű benne elveszni. Nagyon is, talán mert ilyenkor érzem mennyire hasonlítunk és valahogy kevésbé érzem magam különcnek. Csalódásnak.
De amikor rátér Liára én is sóhajtok egy aprót. Tudom, hogy veszekedtek, azaz hogy vitatkoztak de máskor is volt már és ki is békültek. Lia mégis úgy jött haza, mint valami kocsmát megjárt tengerész, szagosan és ázottan, másnaposan. Reeven pedig elhatárolódott.
-Édesem. Lia nem hazudna. Én sem, magad is tapasztaltad, hogy elég béna vagyok benne. Nem kell félned attól, hogy megbolondulsz, ha behunyod a szemed. A szüleid utolsó... khm. De Lia szeret. Én nem kevésbé, Josh a barátod, Felix a fiúd. Okkal vagyunk veled és melletted, mindenki a maga módján védene. - Másképp nem is tudjuk, azt hiszem.
-Lia nem tudhatta. - Honnan tudta volna? Nem engedte hogy elmondjam...
-Miről hadoválsz? Hogy a te lelked durva lenne? Legalább olyan puha és sérülékeny, mint az övé. Azért óvlak titeket olyan nagyon. - Mondom gyengéden, simogatom az arcát, hogy mondhat ilyet?
-Mert én nem? Első reakció. Ne vesd a szemére, alap első gondolat. De annál okosabb mintsem ebbe belekezdjen. És nem tetted tönkre a dolgokat, a szeretet nem lehet tönkretenni így. Csak ha eldobod magadtól. - Próbálom vele is megértetni, tökre tőlük függ a dolog, nem mástól.
Hallgatom a monológját, elszégyellem magam. Vajon én azt adom neki amit vár? Én tudom úgy szeretni, mint az emlegetett Felix? Közben irigylem is. Én félek ezt kérni másoktól. Egy ember ismert és fogadott el igazán, de nem tönkretettem? Pokoli és hosszú éveket kellett elviselnie velem, hogy aztán megint szenvedjen. Mióta külön él meglelte a boldogságot. Azt hiszem. Nem merem azt kérni, engem szeressenek, mert mi van ha az árt? Jobb, ha én alkalmazkodom. De Reeven esetén vajon én jó vagyok e, nem tudom.
-Nem tudtam, hogy elment pszichológushoz. - Mondok először ennyit csendesen. Kínos. Mégsem mond el mindent. Nekem se, pedig velem él. Jó, persze én sem, de... a pszichológus, meg hogy csókolózom a rokonoddal néha nem ugyan az. Főleg, hogy én így fejezem ki önmagam, nem azt hogy van valami bajom de nem beszélek róla. Próbálnék neki, de nem hall meg engem. Úgy minek.
//Ha mégis elmondta arra értem, hogy csak emiatt mondta el, nem mert elakarta//
-Ő mindig azt mondja, nagyon szeret téged és félt. Nem hiszem, hogy csak a régi éned miatt csinálná. Nem ismertelek akkor Reeven. Felix sem. Lehet még nem ismert meg igazán. Neki lassabb lehet ez a folyamat. De azt tudm, hogy szeret. De hogy nem tudta ott és akkor hogy mit akar... Nem lep meg. Általában menekülne, lezárná a témákat, akkor is, ha kiderül, nagyon is meg kéne beszélni újra, mert totál félreértette az egészet, vagy mindketten félreértettük. Veletek is megesett már, Lia hajlamos elkönyvelni dolgokat a fejében és mikor szembesül azzal, nem úgy van nos... nem nagyon tud reagálni. Lehet most is ez volt. Liával veszekedni felkavaró, tudom. Engem is mindig felkavart. De ez nem jelenti hogy ne szeretne. Nem tudom milyen minőségben szeret téged, őszinte leszek. Azt tudom már, engem milyenben, de... az nekem sem volt épp kellemes, emlékszel. De nem hiszem, hogy ne érdekelnéd, hogy csak a régi dolgokhoz ragaszkodna. Ő folyton elszakadna a múlttól, nem vetted még észre? Kétlem, hogy pont te lennél a kivétel nála. Lehet csak fél mivel megváltoztál, nem úgy szereted vagy érdekled, vagy nem tudja, hogyan közelítsen. - Magyarázom, közben elvettem a kezét és simogatom, de félek én sem felelek meg neki. Nem tudom hogyan kell.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1212

TémanyitásTéma: Re: Mester és tanítvány ~ Reeve-Seby   Szomb. Márc. 05 2016, 20:27

Még elkapom ezt a lesütött pillantást, kezdek ráérezni a zavarba hozatalára? A csókkal puhítom, hagyom örvényleni a gazdag érzelmi-érzéki világokat. Megszopkodom alsó ajkát, s bele is kezdünk a kellemetlen témába.
Elsötétedem, szent Lia nem hazudna! Beszarok bazzeg!
- Dehogynem. Pontosan tudta, hogy a szüleim le akartak kapcsolni és mit mondott? Nem, nem így történt. Többszöri rákérdezés és egy rosszullét kellett hozzá, hogy elismerje. Ki nem állhatom a hazugságot, bármilyen formában! Engem nem kell szánni, védeni, mondjanak igazat mindig, ennyi!
Szűkítem a szemem vérmesen.
- Pff, jah, okkal, ugyan, milyen okkal? Csak te meg Felix, Josh még nem ismer annyira, hogy szeretetről lehessen beszélni. Liánál ez sem logikus, tönkrevágtam az életét, ha szeretne aláírná a saját irrealitását. És nem, nem hiszem, a szeretet nem arról szól, hogy azt akarod, aki a másik régen volt.
Ennyivel nem győz meg, mert Lia mindenkit úúúúgy szeret!
- Lia nem, Lia a legnagyobb jóság
Mondom gúnyosan, ugyan már, nyisd ki a szemed bazdmeg!
- Tévedsz. Lia nem bírna el semmit sem, amit én valaha is elszenvedtem, kezdve attól a kibaszott pillanattól kezdve, hogy először nyomtam forró vízbe a macskánk farkát két évesen. Én tudtam, hogy nekem az fáj, de macska, érted, hátha az másképp érzi! 
Nem nagyzolok, nem bírta volna ki. Vagy csücsült volna pszichiátrián olyan jó kedvvel? 
Elhúzódom az arcsimogatása elől, ez most nem kell.
- Ezt nem a szemére vetem bazdmeg, sőt jól gondolta, engem pl rohadtul nem tudnál megállítani se te, se ő, ha valaki bántana. Az már halott ember lenne, vili? Vagyis nem, az nem, csak...soha többé nem tudná felemelni a karját és behugyozna, rendszeresen és mehetne műtétre, egy párra. Mindegy, Te mondtad, hogy Lia nem olyan, nem jelentené fel őket, hát deee, én gondoltam jól, hogy nem kell neki elmondani.
Most épp Sebastian hibájára akartam rámutatni.
- Miér tartanám meg a szeretetét? Hm? Ez nem szeretet, ő nem tudja mit szeret.
Kemény vagyok, naná! Nem fog meggyőzni pár lenge szó.
- Ja, nekem se. Pedig emlékszel? Mondtam, hogy miatta egyeztem bele, hogy menjünk együtt. De nem, elment egyedül... Annyira nem akarja ránktestálni a problémáit, hogy ezzel baszik el mindent. Igen. Sebastian, Lia elbassza! Falat húz a pofánk elé, ne látod? Elzárja magát tőlünk, nem hagyja, hogy szeressük! A túlzott óvása a minket óvása egy visszás hülyeség! Ha megértené, hogy neki is kell legyenek elvárásai, megoldódna! Érted...hogy elvárná tőlünk, hogy ha valami gondja van, mi azzal együtt szeressük, azzal együtt, aki! Én is azzal együtt szeretlek, hogy te is baromi naiv kis hülye vagy! De én ezt szeretem benned! 
Lehet ez neki is bántó lesz, de most hülye, mert hagyja, hogy a fejre szarjanak és azok az emberek hülyék. Kész, ez van.
- Hát ezt változtassa meg de kurva gyorsan, különben kifizetem neki a házat és eltűnök az életéből, mert nekem nincs szükségem homályos foltokra! Erre a hülye magatartásra, hogy de őőő másképp fogja fel, de ő nem úgy, de hát őő szeret mindenkit, jóságos, de hát a fejében nem úgy van, akkor kiforgatja.
Adom elő gúnyosan affektálva.
- Ha fél, van szája, nyissa ki és kérdezze meg. Elhiszed, hogy Nem kérdez tőlem semmi érdemlegeset? Amire kíváncsi, ami fontos lenne egy kapcsolatban? Nyisd ki a szád Te is Sebastian, ez nem olyan kurva bonyolult. Ha nem érted, ha bajod van mond meg, ennyi! Deh remélem neked semmi bajod velem...
Sóhajtok, Felix szavai járnak a fejemben, hogy ő vele él, de nem tudom mihez kezdenék, ha őt is elveszíteném. A kezem hagyom simogatni, de az enyém remeg, ideges vagyok.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Mester és tanítvány ~ Reeve-Seby   Szomb. Márc. 05 2016, 21:02

Kár, hogy nem maradtunk meg a csókolózós témánál, az sokkal de sokkal kellemesebb lett volna. De persze ezeket meg kell beszélni, muszáj, nem akarom, hogy rágódjon bármin is, nem jó az.
-Tudom, én sem szeretem... de lehet azt hitte, nem bírná el a lelked... én is erősen aggódtam érted, hálás voltam Felixnek is, hogy sokat veled volt, amikor én nem tudtam. - Liát nem tudom ennél jobban védeni, mert megértem Reevent. Én sem szeretem ha megmásítják a valóságot mondván az jobb...
-Ugyan, mivel vágtad volna tönkre neki? - Nem értem mire érti. Nem csinált semmit Liával, az hogy Lia ápolta nem tönkre vágás.
-Amelia sem tökéletes, de senki sem az. De nem mondanád rá hogy gonosz nem? Szeret és jót akart... - Én ezt tudom, mert tény, de nem haragszom Reevenre amiért indulatos.
-Neki más bajai voltak. Ahogy nekem is. Én biztos nem bírtam volna ki, amit te, ez nem titok, ő sem, de ez nem jelenti, hogy kevésbé szeretne, sőt, ezért óvunk ennyire, nehogy megint bajod essen, se fizikailag se lelkileg. - Hát nem érti? Féltjük, tudjuk, hogy rossz volt neki.
Ami inkább megvisel, hogy nem kér a simogatásomból. Vissza is húzom a kezem, de látszik bocsánatkérően nézek, nem akartam ezzel megbántani.
-Attól hogy az első gondolata az volt nem jelenti hogy meg is tenné... nincs bizonyítéka, csak az én vallomásom, az meg sz.rt sem ér! - Ezzel én is tisztában vagyok, de Lia is. Nem adok neki igazat, el kellett mondani.
-Hogyne tudná.. ha nem szeretne nem érdekelnéd cseppet sem. Vagy baromi felszínesen, mint a betegei. Ne viccelj már! - Nem is értem, miért hiszi nem szereti őt Lia.
Lesütöm a szemem, mert talán valahol igaza van. Az hogy naiv vagyok nem bánt, tudom magamról. Aaaaannyira naiv nem vagyok hogy ne tudjam.
-Ő nem az engem óvás miatt nem akarja hogy szeressem, ő nem akar szerelmes lenni, vagy csak nem tud mert még mindig Liot szereti. Ezért stresszeli a dolog, mert nem tudja nekem viszonozni. Van elvárása felém, kereken megmondta, hogy ezzel hagyjam. Mi ez ha nem elvárás, hogy fogadjam el így?! Kimondta, nem akarja, elfogadtam. Próbálom... - Maradjunk annyiban, mert félek csak bebeszélem magamnak, hogy megy, de közben folyamatosan bánt a dolog. -Neked szerintem nem meri, mert most sok sz.r dolog ért téged és fél, sok lenne! Mittom én, nem tudom hogyan gondolja pontosan, de azt tudom hogy szeret téged, nagyon is. - Szögezem le neki, mert ebben totál biztos vagyok.
-Én el szoktam mondani, mert nem az a típus vagyok, aki ne szeretné megbeszélni. Nekem kell. Engem az nyugtat meg, ha megbeszélhetem azzal, akivel gondom van. Lia más. Lia mindent elfojt, ő nem szeret ilyenekről beszélni. Nehezére esik ami hibája, elég nagy, de mint mondtam ő sem tökéletes. Ki kell szedni belőle sajnos... ami nehéz és fárasztó. Pontosan tudom. És nem fogja megkérdezni. Bocs Reeven, olyat vársz el tőle, ami totál nem ő. Olyan mintha azt kérném tőled, félj a magasságtól, de őszintén. Nem lennél rá képes, csak próbálkoznál. Ő is csak próbálkozni tudna szerintem. Az meg hogy nem kérdez semmi érdemlegeset... furcsa. Azt nem tudom megítélni, mert tőlem régen is kérdezett azért. Jó, nem minden második kérdése volt az, de... érted. Igazából én azt mondok neked amit akarok, úgy sem változtat benned semmit. Csak ha vele beszéled meg. És kierőszakolod belőle. Én is mondom neki beszélje meg veled, de hát... neki is mondhatok amit akarok szerintem. - Veszem el a kezem és felhúzott lábaim átkarolom, állam a térdemre teszem. Nem tudom hogyan tudnék segíteni, komolyan, most nem. Mi olyat mondhatnék, amitől hisz nekem, Lia szereti őt? Mert az nem indok, nem elég indok, hogy ha őt nem szereti, akkor engem se szeretne. Mert szerintem egyformán fontosak vagyunk neki... de Reeven valami racionálisabbat várna, olyat meg nem tudok... nem vagyok racionális alkat.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1212

TémanyitásTéma: Re: Mester és tanítvány ~ Reeve-Seby   Szomb. Márc. 05 2016, 21:43

Forgatom a szemem, mi mindent elbírt már? Nem is kellene léteznie kb.
- Az agyamra megy, hogy ennyire gyengének tartotok! Látod, hogy mindig összeszedem magam. Nehéz és senkinek fogalma sincs mennyire, még én sem tudom hogy csinálom, deh akkor sem volt jó,ebben a helyzetben az a lépés. 
Sóhajtok magam elé. Mivel vágtam tönkre?
- Felgyújtottam a főnöke irodáját, megvertem a szerelmét, amikor beteg volt, megdugtam az apja szeretőjét, ilyesmi. Ezek jutnak eszembe hirtelen, de abban a percben mintha többet szedtem volna össze. Lenne oka rá, undok voltam vele, de az csak...ha ő olyan, én meg ilyen.
Mert még mindig nem érzem szarul magam, hogy azt mondtam rá hülye, ha egyszer az volt.
- Hát nem. Vagy ha igen, akkor profi gonosz. 
Mutatok rá, ki tudja? A fejébe látunk? Hát én nem.
- Tudom, ezért mondom, hogy az én lelkem kemény, nem olyan, mint az övé, nem ettől nem szeret, mit tudom én mitől...
Nem fogom tudni megfejteni.
-  Óv annyira, hogy rosszul lettem és elengedett úgy, miután elájultam, ezt Felix mondta. Mert nekem nem tűnt volna fel. Hol féltés ez? Tökre magamra hagyott, beküldött a szobába egyedül, miközben rá lett volna szükségem. Felix nagyon utálja, kikészülök tőle. Legalábbis...nah, rosszul voltam utána otthon is.
Tökmindegy, de nem azt bizonyítja, hogy óv, éppen ellenkezőleg, szarik rám. Bocsánatkérően néz, nem vele van bajom, hanem...ideges vagyok és ezt a nyugalmával és a hozzáállásával és hogy Lia mellett áll nem fogja enyhíteni. Mert igenis mellette áll...
- Ki tudja nála? De megtehette volna és veszélybe sodorja magát, habár már biztosan nem fogja.
Ez biztos, úgyhogy ugorjunk.
- Hát...jó hogy jobban érdeklem, mint a senkik, de attól ez még maximum ragaszkodás a régi laza énemhez, akivel, mint mondta jól érezte magát. De az új énem, aki közel akar hozzá kerülni és nem csak úgy, hogy baromkodik, hanem mélyebben, már nem kell neki. Ezt világosan érzem, lehet Ő ilyen, de az kurva nagy baj. Mert senki nem fog hozzá kerülni soha Igazán. Te se Sebastian. Úgy fogod leélni mellette az életed, hogy sosem lesz Igazán a tiéd.
Ú anyám, nem igaz, milyen kiszolgáltatott. Égnek vetem a szemem, aztán átkarolom.
- Ne bántódj meg, én is hülye vagyok, jobban, mint te. 
Adok csattanós puszit az arcára, ha ilyet csinál meglágyulok...
- Liot? Nem hiszem...hogy szereti. Maximum nem tudja kit szeret, vagy fogalmam nincs. És neked jó? Hogy nem fog belédszeretni, mert stresszeli? Hogy hagyd ezzel? Neked kell a szerelem? Gondolkodjatok már el ezen a kapcsolaton, hogy mindenkinek megfelel-e egyenlően. Megéri-e neki, ha nem is akar belédszeretni? Mert ha ti ilyen lelkizős, szerelmes fazonok vagytok, márpedig igen...akkor elég nagy tévedésben éltek. Vagy szedje össze magát és hagyja abba a stresszelést, fogadja el, hogy szereted és engedje meg magának, hogy szeressen mert szerintem erről van szó. HOgy nem engedi, fél. Vagy nemtom, megéri neked, hogy szereted, de nem kapod vissza? A szerelem feltétlen, nekem megéri. Én szeretem felixet, ő nem. És? Ilyen is van. De már mondtam, hogy én sok mindent elviselek.
Sóhaj, megint.
- Sok lenne...és az volt a megoldás, hogy egy kikészült elmét hazugsággal hajszoljon öntudatlanságba? Gratulaaa, Lia fődíjas
Kicsit Felix beszél belőlem, de az a logikus, ezért neki inkább hiszek, mint ezeknek a feltevéseknek.
- Szuper! Tudjuk le annyival, hogy ő ilyen és mindenki menjen a maga dolgára? Ő nem beszél, ő elfojtja... Az biztos, de ha nem lehet hozzá közel kerülni, én megpróbáltam! Én akartam! Valami még mélyebbet akartam, mint ami eddig volt! De folyton akadályokba ütközöm. Hát akkor...
Mondom ciccenve lemondóan, hogy erre nem képes. Valamennyire? Nem látom rajta az igyekezetet.
- Nem próbákozik eléggé, amit csinál, azzal engem speciel eltaszít. Lehet te végtelenül türelmes és jámbor vagy, de hozzám vagy összeszedi magát, vagy ennyi volt. És nehéz, tudod? Kurva nehéz elengedni, de olyasmiről van szó, amihez KÉT ember kell és én nm tudom megcsinálni helyette!
Ezt nem. Megvédem, harcolok bármi áron, de én küzdök azért, hogy közelebb kerüljön, ő meg visszanyom a partra, mint egy hullám dagálykor, kisodor, hiába úszom mindig beljebb. Nos nem én vagyok Sziszifusz.
- Tudom, vele kell, de nézd az sem jó, ha erőszakolom, akkor meg mi vagyok? Egy szemét, erőszakos rohadék. Neki kell változnia. 
Közlöm mogorván és hasonló pózt veszek fel, mint Sebastian. Remegő állam a térdemnek feszítem.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Mester és tanítvány ~ Reeve-Seby   Szomb. Márc. 05 2016, 22:18

-Nem gyengének tartunk, hanem óvunk és féltünk. Nem akarunk neked semmi rosszat, hogy végre jobb legyen. Ennek semmi köze ahhoz hogy gyenge lennél. Az én szememben erős vagy, letetted a drogot, lettek céljaid, párkapcsolatod, sok minden! Ezek nagyon jó dolgok! - Nem értem miért hiszi gyengének tartom.
-Ezeket nem tudtam... de ha fel is gyújtottad azt az irodát, nem lett belőle baja mert még ott van, Lionelért nem kár, jobban is megverhetted volna, az apja nője... hát... az az apja gondja, Liának nincs sok köze a mostohájához, vagy még az sem, ha csak a szeretője. - Védem Reevent, mert ezek nem olyan hú de megbocsáthatatlanok.
-Kétlem... - Lia nem gonosz.
-Nem a lelked kemény, hanem az akaratod. Az más. - Elszánt és nem törik össze, de attól még érzékeny valaki. Irigylem ezért.
-Felix szeret és félt. Lia ápolónő, gondolom tudta, hogy átmeneti a rosszulléted. Lehet azt hitte, aludnod kéne, mert fáradtnak tűntél, nem tudom, nem láttalak és én amúgy is mindent túlaggódok, nem hiszem, hogy számítana én mit gondolok. Szerintem nem a testednek volt baja, csak így jelezte, mert a sírás nem volt megoldás. Lehet tudta ezt és félt, csak ront a helyzeten, ha rád erőszakolja magát. Nem olyan mint én, aki csak magára képes gondolni ilyenkor... én nem bírtalak volna elengedni... - Minimum addig nem míg kicsit meg nem beszéljük. Önző dolog tudom de öreg vagyok már hogy változzak.
-Lia annál gyávább. Én bátrabb vagyok mint ő... komolyan, nehogy azt hidd főleg hogy ő nem lázad, ha azt mondod nem, akkor nem. Max én mennek a szavad ellen, de belátom, nem lenne jelen esetben értelme. - Szinte már legyintek is, ugyan már, most ő ne legyen már naiv, hogy Lia belekezdett volna egy ilyen megterhelő procedúrába. Nem Reeven miatt, vagyis pont miatta. Rákényszerítette volna, hogy találkozzon az apjával nem is egyszer, nem szadista.
-Sosem volt igazán az enyém. - Közlöm keserűbben, de én ezt elfogadtam már. Mindig második leszek. -Szerintem neki csak nagyon sok idő kell. Hozzám is sok idő kellene, de mivel családtag vagy, meg... rettentő közvetlen voltál velem az elején, alap volt, hogy nyitok én is. Én ilyen vagyok, én tudok, ő nem. - Vonok vállat, szerintem ez lehet.
Aztán kicsit elmosolyodom, jól esik, hogy átkarol.
-Dehogy bántasz meg. És nem vagy hülye. Az bánt, hogy nem tudok segíteni eléggé pedig nagyon szeretnék! - De tényleg ez bánt, a szavai... nyersek, de van bennük igazság. A puszira már jobban mosolygok, lopok egyet az ajkairól, utána vágok egy ne haragudj fejet, de kellett. Aztán kiül a kín az arcomra, bizony elgondolkodtam ezen, igen. Csak nem mondtam senkinek. Josh is bekavar nekem. De azt nem fogom elmondani, magam előtt is tagadni próbálom.
-De ha nem szereti, akkor engem miért nem tud? Miért nem akar? Ennyire nem lehet engem szeretni? Sok lenne? Bosszantó? És mi az hogy nem engedi meg magának, mit csinálok vele? Viszont szeretném?! Húde kib.szott nagy büntetés, komolyan! Mi ijesztő van abban?! Mert ha nem mondtam volna neki, érted. De kimondtam, elmondtam, éreztettem, erre azt mondta, ő azt hitte nem is akarok szerelmes lenni... érted, így van mellettem, hogy ezt az alapvető dolgot nem értette meg bennem, és ha neki ez kell? Hogy ne legyek szerelmes? Ez a logikus ha eleve így van mellettem, miért lenne amúgy? Semmi olyat nem adok neki, amit más férfi ne tudna. Félix más, és nem azért mert kva. Te beleszerettél, ő meg vagy a munkája miatt nem engedi meg magának ezt, vagy nem is érdekli ez a dolog, hanem minden más a testiségen kívül. Abból van neki elég. Olyat adhatsz neki, ami egyedi, ez a személyiséged, az érdeklődésed, az odaadásod, az érzelmi és értelmi intelligenciád... Hogy hiába férfi, szereted. De Amelia ha nem egy érzelmes fiút akar, akkor milyet? Lionel nem volt érzelmes, vagy naaagyon mélyen, belé beleszeretett. Én nem tudok olyan lenni... nem is akarok. - Vonok vállat, nem érzem magam kicsit sem különlegesnek, átlagos férfi vagyok, de Lia valami mást szeretne. Nem tudom mit, de nem olyat mint én, attól tartok. De én szeretem, és emiatt olyan nehéz elengednem. De nehéz eldönteni mi fáj jobban: elengedni vagy vele maradni úgy hogy nem akar szeretni engem.
-Szerintem nem fogta fel, hogy jobban árt mint véd... - Sóhajtom, különben nem hazudott volna. Már ha hazugságnak fogta fel, szerintem ő nem hazudott a saját szemszögéből, de már elmondtam, nem ismétlem magam.
-Nem tudom Reeven... lehet túl gyorsan akartad... vannak dolgok amiket én sem mondtam még el, amiket nehéz. Neki is lehetnek ilyenek és ha pont ezekbe trafáltál bele, akkor az idő. - Nem tudom, mert nem voltam ott...
-Nem is kell. De mint mondtam adj neki időt... Nem kell vele összeveszni, felesleges. Maximum várd meg míg ő lép. Úgy is fog. - Ennél jobb ötletem nincs.
-Már ha tud. Nem tinédzser már. És van finom erőszak is Reeven, mint mikor én ráveszlek egyél. Nem hiszem, hogy erőszakos rohadék lennék a szemedben. Ez is ilyen, csak beszélgetéssel. - Próbálok utalni rá, túl szélsőségesen gondolkodik. Bánatosan nézek rá, nem tudom hogyan tudnék nekik segíteni. Egyikük sincs jól.
-Lia elég pocsék állapotban keveredett haza a múltkor. Ne hidd hogy nem érdekelte a dolog, nagyon is megviselte, hogy otthagytad. - Mondom csendesen. De mivel ez tény, jobb ha tudja és így mérlegel.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1212

TémanyitásTéma: Re: Mester és tanítvány ~ Reeve-Seby   Csüt. Márc. 10 2016, 20:23

- Oké, neked elhiszem. De Liánál nem veszem be, hogy bármi ilyesmit érezne. Nincs rá bizonyíték
Fonom karba a kezem, mert az nem az, hogy összeestem a hazugsága miatt, bár nem mondom ki hangosan, mert mega égő. Dehogynem tudta, szerintem mondtam neki, max. már elfelejtette micsoda élményeket okoztam a barátnőjének.
- Jó ezek igazak...bár ütöttem volna jobban, de épp el volt törve a lába. Én se érzem emiatt rosszul magam, de lehet ő mellre szívta, mittom én, olyasmit is szívott, amire nem gondoltam, pl, hogy goromba voltam vele, pedig nem.
Lia a irányérzékeny, elegem van már ebből. Vállat vonok, lélek, vajon van-e lélek.
- Nincs is lelkem
Kötözködöm.
- Felix nem szeret, Lia... de nekem is az kellett, hogy ne engedjen el. Miért nem kérdezte? Miért nem kérdez soha? Így sosem fog válaszokat kapni és minden széthullik körülötte!
Fakadok ki, bár nem az én problémám, akkor is, ha Sebastian megmagyarázza, miért? Akkor az nekem volt jó és kész, van ilyen basszus. Felhorkanok, hogy gyáva.
-Akkor erre rá kéne gyúratnod. Csináltass vele bátorságpróbákat.
Én anno találtam ki a köcsögöknek, megsérültek. Liának nem akarom ezt, Felixnek se hagytam, hogy megdugja, fogalmam sincs mi kéne neki. Sebastian szerint Lia nem tud nyitni és én is csak azért vagyok "közel" Most rondán nézek.
- De jó! Akkor én voltam csak akkora naiv barom, hogy kapcsolatokat akartam, mi? Egy kurva átbaszás volt az egész! Felébredek a kómából, aztaaa valamit elrontottam, biztos azt, hogy nem voltak emberi kapcsolataim! Nahát, nahát, csináljunk, biztos érdemes lesz élni drog nélkül is! És a konklúzió? Ő nehezebben alakít ki kapcsolatokat, te is csak azért, mert én csináltam mindent, de jó!
Fröcsög a hangom a gúnytól. Csattan rajta is egy kicsit, de akkor sem fer! Miért vagyok ennyire elbaszott? Megyek neki a legforróbb lángnak, mindig? Legalább az maradt volna bennem állandó, hogy nem kötődöm senkihez!
- Senki, soha nem fogta fel senki nekem ez milyen kibaszott nehéz! Miért én tegyem meg mindig azokat a lépéseket??? Miért én legyek bátor mindig? Amikor Liát gondolom nem akarták kinyírni, ő nem drogozta szét a szervezetét baszki. Mindenkinek megvan a maga keresztje, de azt miért nem nézi soha senki nekem mennyire Új ez? Nekem, akinek nemhogy barátai nem voltak 20 éves koráig, de egy kiszabott, nyomorult légy sem létezett a szánalmas életében soha! És így? Így legyek tapasztalt? Így értsek a ti bonyolult lelkivilágotokhoz? Legalábbis az övéhez!
Dohogom, elmehetnékem van,  de rohadtul elegem van már a rejtélyekből! Homályos utalások, hogy nekem is nehéz... Faszt! Legyen kimondva! Felix volt az első és talán az egyetlen...aki cselekedett, vagy éreztette, hogy érdeklem.
- Nem kell. Nem kell segíteni! Nem halok bele, ha nem leszek többet Lia idióta unokaöccse, akit zsibóron rángathat!
Rátérünk Sebastianra és Liára.
- De nagyon is lehet. Ki kéne osztanod, neki kellene feltenned ezeket a kérdéseket, legyél tökös Sebastian, különben leszakítják a szerszámod, a szádba tömik és rághatod életed végéig!
Nagyszerű, naturalista képek.
- Megértette? Én nem hiszem. Lehet, hogy ez kell neki, de akkor egyezzetek meg. Döntsd el Te is, mit akarsz. Lia nem fogadja el a szerelmed ezek szerint.
Közlöm.
- Felixet nem érdekli, de azért nem ilyen egyszerű, mindegy.
Túl sokat adtam már magamból most, kell egy határ.
- Szerintem az kell neki, aki Te vagy, bár...nemtom Sebastian. Én sem értem őt, talán az kell, aki Lionel volt, én nem ismertem. Bár mondtam neki, hogy minden lány életében rejtély és kihívás a telivér rosszfiú, de ha ezt átélte, léphet is tovább arra, amire igazán vágyik. Ezek szerint ő nem tudja mit akar, te vagy a megbízható, nyugalmas állóvíz, amiben megmártózhatott a traumái után.
Vonok vállat, kegyetlen vagyok, de Igazság fáj és kettejük hülye kis történetéből ez áll össze, ki volt mondva micsoda Sebastian, de akkor fogadja el: Ő a logikus döntés.
- Aha, biztos. Jó, engem nem érdekel.
Hazudom ciccentve, majd keres, vagy nem. A lakáspénzt meg majd megadom neki.
- Jó, de én tudom hogy Te mit csinálsz ilyenkor, egyszerűen a csak a kedvedben akarok járni, mert egy hülye, idióta barom vagyok és azt akarom, hogy tetszek neked! Mert ha kövérebb leszek, biztosan jobban fogok, neked, Felixnek és Liának is, de az igazság, hogy irtózom az ételtől, elfáradok tőle, undorító és idegen!
Mondom én a defektes állat. Ha már őszinteségi napot tartok így hirtelen.
- Remélem jól van. 
Mondok csak ennyit, ha komolyabb baj lenne, szóltak volna, nem?
- Mit csinált?
Vetem oda morranva.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Mester és tanítvány ~ Reeve-Seby   Csüt. Márc. 10 2016, 20:59

//A barátnőt lehet tényleg mondtad, nem emlékeztem már xD Nem baj, Seby mással foglalkozott akkor, pl a depiddel xDDD//
Sóhajtok, hogy azt mondja nincs bizonyíték. Én is honnan szerezzek? Ezt érezni kell...
-Tudom, néha tök másképp érti az embert, mint szánja. - Ezzel nem tudok vitázni, Lia velem is csinálja.
-Ne legyél már hülye, hogyne volna. - Förmedek rá, hiába nem szokásom, de ezt a fajta beszédet nem szeretem, Reeven kicsit sem lelketlen valaki.
-Akkor minek neveznéd az aggódását? Erősen kedvel? - Ha nem szeretné, nem is aggódna ennyire, szerintem. De a Felix témába nem akarok beleszólni.
-Fogalmam sincs. - Már hogy Lia miért nem kérdez. Egyáltalán vannak kérdései?
-Nem ezt mondtam Reeven... Liával amúgy is volt már kapcsolatod, nem értem miért úgy mondod mintha a nulláról építkeztél volna. Nálunk meg te voltál utálatos, nem én! Te hortál el mindennek, nekem az elejétől nem volt veled bajod. De mit vártál? Leoltasz hogy megfektetek minden lányt, aki elém kerül és aztán puszipajtásként elmondjam az életem? Gondolkodjál már... azért nyitottam sokkal hamarabb, mert úgy festett mégsem utálsz, hanem bízol bennem... vagy Lia választásában, ez most mindegy. - Talán elfelejti milyen patáriát csapott nekem a tanáriban, hogy milyen egy rohadék vagyok?
-Nem várja el hogy megértsd, én sem. De te várd el, hogy tudjuk milyen ez... mások vagyunk, de nem ez a lényege, az elfogadás? Szerintem mind ugyanarra vágyunk, hogy a másik elfogadja olyannak amilyen! Te elvárod, hogy Lia elfogadjon olyannak amilyen vagy, de te nem akarod őt elfogadni! Fer ez? Én így szeretlek titeket, így vagytok jók, alkalmazkodom, de mindig csak a fejemhez vágjátok, hogy miért nem értelek meg titeket... Én is mondhatnám, hogy nem értetek meg engem, de nem teszem... - Fakadok ki már én is, mert unom már. Nem arról van szó nem sajnálom Reevent, csak arról, hogy kicsit próbáljon már meg belegondolni és ne gyerekként hisztizni, hanem megérteni, különbözünk.
-Miből veszed, hogy rángatna?! Honnan veszed ezt? Reeven most nem értelek... vagy talán én utasítgatlak, úgy érzed? - Lemaradtam.
Szemet forgatok. Nem is értem miért beszélek a párkapcsolati gondjaimról pont most...
-Őszerinte ezt már megbeszéltük, azt hiszed én nem akartam? De jó. Majd megbeszélem vele. - Hülyeség volt elmondanom. Egyszerűen bele kéne törődnöm és kész. De érezhetően megtörik bennem valami, mikor azt mondja Liának nem kell a szerelmem, nőjek fel. Csak lehajtom a fejem.
-A logikus döntés, tudom, hagyjál már vele... - Nem bírom hallgatni, tényleg én lettem a senkinek sem kell, mert olyan hülye, hogy jó lesz ha nincs más?
Nem is akarok erről beszélni, nekem tényleg fáj, de én voltam a hülye. Amúgy is őket akarom kibékíteni. Érezhetően nem megy... ez se.
-Ha vékonyabb lennél is tetszenél. De szeretném, ha erőre kapnál, ha jobban éreznéd magad a bőrödben... keresnünk kéne valamit ami ízlik. - Sóhajtom, most emiatt is bűntudatom van, csak azért eszi meg mert erőltetem de igazából undorodik. Tőlem is meg fog.
-Jól. - Nem teljesen igaz, de már józan és nem fázott meg. -Leitta magát és kinn aludt isten tudja merre. Én meg azt hittem együtt vagytok, mikor megláttam másnap délután nélküled, hülyét kaptam. Úgy nézett ki mint úgy hajléktalan... Ráadásul azt sem tudtam veled mi van, elhiheted... egyikőtök sem volt képes felhívni, érezd te is a lebaszást fiatalember, hogy nekem nem szóltok basszátok meg, csak elcsavarogtok egyedül és nem aludtok otthon! - Kivételesen tényleg felcseszem magam ezen, mert nehogy már csak Lia hibája legyen, mikor Reeven sem szólt! Köszönöm...

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1212

TémanyitásTéma: Re: Mester és tanítvány ~ Reeve-Seby   Szomb. Márc. 12 2016, 14:45

// azt biztosan, Liot is, de nem baj//
Vállatvonok, ez nem az "emberek" hibája. Honnan tudhatnánk, hogy létezik lélek? Szeptikusan nézek és megint megrántom a vállam. Ez jól megy.
- Ezt is meg lehet magyarázni, jó vagyok az ágyban és érdekes személyiség, tudja, hogy nincs veszélyérzetem, gondolom rájött, hogy nehéz magam így életben tartani, rohadt okos, de nem szerelmes, nem ismered, nem akar az lenni, hülyeségnek gondolja, ehhez ő túl...kiábrándult, racionalista.
Más kérdésekben nem, de ezt így kezeli és egyébként mindegy, Liáról volt szó, nem Felixről.
- De az nem olyan volt, csak hülyéskedtünk,kedveltem, de nem ismert Igazán, és én se őt, próbáltam feloldani, őrültségeket művelni,hogy kikapcsolódjon, felszabaduljon. Mert nulláról építkeztem képzeld!
Vetem oda ingerülten. 
Ez igaz, rosszul indítottam, leoltottam...és talán meg kellett volna maradnom ebben a stílusban mindenkivel. Barom voltam, elbasztam! Nézek előre a térdemnek vetett állal savanyún.
- Igaz...
Megmaradhattam volna faszfejnek, ha az ember erőszakosan akar kötődni, elbukik, maradhattam volna az, aki játékból voltam, amivé váltam. Kérdés Kale lejátszotta volna a hegedűjátékot...nem hiszem. Ha valamit kapsz, mást egészen biztosan el kell veszítened.
- De, az fontos. Én nem bántam, hogy Lia nem egy vagány valaki, hanem szelid lelkű és jó, de káosz veszi körül, ami összezavar, semmit sem tudok róla biztosan, mit fogadjak el benne, ha Semmibe nem tudok kapaszkodni? Talán nem kellene erőltetni, semmit, soha, nem is fogok.
- Én azt hittem téged megértelek, de ki tudja, talán nincs így.
Ebből erre következtetek. 
- Egyszer azt mondja, az hiányzik neki, aki régen voltam, máskor, hogy azt is szereti, aki most vagyok, bár talán kevesebb meggyőződéssel, egyszer akar velem csinálni valami meghittet, aztán ellök magától, ezt nevezem rángatásnak, mert ezt jelenti. Rád ezt nem vonatkoztattam.
Közlöm kimérten, de rosszabbnak érzem, mintha kiabálnék. Nem tudom minek vesz mindent magára?
- Vagy úgy érzed azzal téged bántalak, ha Lia hülyeségeit róvom fel? Mert akkor megint kibaszott nagyot tévedtem, hogy elmondtam neked ezt az egészet.
Ez így is van, azt hittem neki mindent elmondhatok...de az volt a válasza arra, ami bánt, hogy visszaforgatta: mert őt ki érti meg? Az ő helyzetébe ki gondol bele? Pl én most az ő párkapcsolata kapcsán, hogy döntse el mit akar? Nem épp az ő helyébe gondolok bele?
- Nézd Sebastian, én csak próbáltam összerakni, abból amit mondtál és ahogy Lia viselkedik. Ha szerinted nem beszéltétek meg olyan bonyolult lenne még egyszer előhozni és ezt közölni vele? Ha téged bánt ez a hozzáállása mond meg neki, hogy ez fáj neked, mert komolyabban gondolsz vele, szereted, miért kell mindent túlkomplikálni? Ha nem akarsz logikus döntés lenni, nem kell annak lenned. Te döntesz. Te is! Vedd magad emberszámba végre
Úgy tűnik őt is csak megbántani tudom. Az igazság kemény, mi? És Sebastian is gyenge. Nem mintha én sokkal erősebb lennék érzelmi téren, de legalább azt elfogadtam, hogy Felix nem fog tudni szeretni, nekem mégis megéri. 
- Hm, jó kösz, majd keresgélek, hátha egyszer találok valamit, ami ízlik, bár most kurvára nem állok úgy anyagilag.
Vonok vállat. Leitta magát, gratulálok.
- Ja, az megoldás! Bár nem nagyon értem Ő miért akadt ki, annyit mondtam csak, gondolja át a kettőnk dolgát, mert konkrétan nem tudja mit akar. Neked is ezt kéne mondanod neki. Ja bocs, hogy nem jutott eszembe hányás közben, én nem vagyok annyira önzetlen mint te, amikor okádok, csak magamra tudok gondolni.
Vetem oda ironikusan. Lehet vele is elbaszom? A hallgatás lehet megoldás? Tényleg vissza kéne térnem az érzéketlenebb változatomhoz, ez kurva kellemetlen.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: Mester és tanítvány ~ Reeve-Seby   Today at 12:54

Vissza az elejére Go down
 

Mester és tanítvány ~ Reeve-Seby

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 4 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4  Next

 Similar topics

-
» Ha kell egy jóbarát ~ Josh és Seby

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: A világ legvégén :: This is Hollywood! :: Archívum-