Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
KARAKTERES HÍREK
2017/2018-as tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» New Possibility
Kedd Júl. 03 2018, 22:01 by Judith Moody

» Befejeztük! - archiváltató
Szomb. Ápr. 07 2018, 08:20 by Vincent Sparks

» Szalmaszál - Reeve-Eric
Pént. Ápr. 06 2018, 13:20 by Reeven Callagher

» Rosemary Marshall-Gray
Szomb. Márc. 17 2018, 21:56 by Rosemary Marshall-Gray

» Familiar stranger
Hétf. Márc. 05 2018, 07:10 by Judith Moody

» Átalakítás
Vas. Márc. 04 2018, 18:32 by Isabella Williams

» Hurtful love - Reeven*Felix
Vas. Márc. 04 2018, 00:13 by Felix Kaleolani

» Claire és Kouji
Szer. Jan. 03 2018, 10:50 by Claire P. Collins

» The hurt, the blame - SammyEric
Szer. Dec. 27 2017, 22:59 by Eric A. Blake

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Szer. Dec. 27 2017, 02:32 by Christopher Matthew Hart

Top posting users this month
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 Szalmaszál - Reeve-Eric

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
SzerzőÜzenet
Eric A. Blake
avatar
Életkor : 30
Foglalkozás : Galériatulajdonos
Hozzászólások száma : 351

TémanyitásTárgy: Szalmaszál - Reeve-Eric   Szer. Nov. 08 2017, 19:53

Eléggé magam alatt vagyok, mert Felix most túl messzire ment. Felhívtam Reevent, most itthon van-e, vagy mikor jön haza és amikor itthon lesz kivételesen nem-e lehetne-e esetleg, hogy Felix elhúz valamerre és csak ketten leszünk? Vagy átjöhetne, az lenne a legjobb, Sam mostanában úgy is dolgozgat már, látogatja a családját, nem is biztos itthon lesz. A lényeg, hogy kiérződik a hangomból, nagy szükségem lenne Reevenre, mert emlékszem, vele valahogy kimegy belőlem a feszültség. Talán mert eleget tud rólam, én is róla és tudunk valahogy nyíltan beszélni, ha veszekszünk akkor is. Felixet látni sem akarom, Peternek ez sok lenne, Reeven az egyetlen reményem, de amúgy is rá gondoltam először. Igazából hiányzik is, de mivel Ő általában Felixre vagy a sulira koncentrált mikor itthon volt én meg Samre, a galériára, így nem erőltettem rá magam. De most nagyon is akarom ezt a találkozót, elkeseredetten. Szóval ha valahogy sikerül lebeszélnem vele a találkát akkor már attól megnyugszom valamelyest. Mikor pedig eljön az adott nap (hacsak már aznap rá nem ér) akkor nyugszom meg teljesen. Nem készülök sehova sem menni, szóval sima sötétkék farmer és fekete póló van rajtam, semmi extra. Az új címre is szerintem könnyen eltalál. Ha megjön ajtót nyitok, megkönnyebbülten mosolygok és benn megölelem ha hagyja. Igaz, rém furán váltunk el, de... gondolom magáért beszélt a részéről hogy Felix állítólagosan szerelmet vallott. Mára nehezen hiszek már neki, de most ez mindegy is.
-Szia! Hiányoztál..
Most érzem csak mennyire, mert nagyon is élveztem vele beszélgetni, hallani róla. Ha engedi beljebb terelem, ami érdekli megmutatom merre, de alapból a nappaliba hívom, ott van kikészítve baracklé meg némi rágcsa, kevés csokoládé, tudom nem valami nagyevő, nem akarom azt érezze tukmálom bármivel is.
-Köszi, hogy eljöttél... ne haragudj, hogy most ezt ennyire hirtelen, de... úgy érzem senki sem értene meg, vagy... csak nem érdekelné, nem... ah. Veled ezt sosem éreztem. És nem akarok panaszkodni sem csak.. épp azt csinálom már is ah!
Túrok a hajamba, érezni minden bajom van, ezt sem így akartam, de nincs mit tenni.
-Kezdjük veled, mert nem akarom elterelődjön a téma és a végén semmit se tudjak meg tőled rólad! Mesélj a turnékról, fényképezel-e még, hogy vagy a bátyáddal, milyen diplomásnak lenni? Nem csak udvariaskodom, tényleg érdekel, örülnék, ha mesélnél... rég beszélgettünk és hiányzik.
Mondom bűnbánóan, mert tudom hogy az én hibám is. Ha leül velem a kanapéra, akkor felé fordulok teljesen ültömben és felhúzom az egyik lábam fél törökülésbe magam elé.

_________________
Eric
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
avatarKlasszikus kommunikáció
Életkor : 24
Foglalkozás : rock sztár
Hozzászólások száma : 1383

TémanyitásTárgy: Re: Szalmaszál - Reeve-Eric   Csüt. Nov. 09 2017, 16:25

Meglepődtem Ericen. Gondoltam rá, sokat, de pont mert sok idő eltelt és tudom, hogy el volt foglalva az új faszijával, meglepett, hogy keres. Perszeperszéztem ott neki. Mondtam, hogy akkor átmegyek, korábban végzem ma a stúdióban. A munka hevében csak párszor jutott eszembe, ilyenkor megnéztem a mobilom nem-e mondta vissza, vagy valami. Valami fontos bejelentés, vagy probléma lehet.
Kocsiba pattantam hát és meg sem álltam az új házukig. Na egen, én még nem láttam. Azért elég faszásul néz ki, gondolatban el is küldtem a kis nyuszi vagy minyálasságát a kurva anyjába. Hogy betelepedett a jóba! Mondjon Seby meg Felix akármit, azért megcsinálta a szerencséjét a kiscsávó.
Szűk farmer, fekete póló és bőrkabát van rajtam. A hajam nőtt azóta, bent azt mondták hagyjuk meg most a lázadóbb rocker imdidzset. Jól áll, úgyhogy nem panaszkodom. Meg mondják, hogy a siker táplál, legalábbis már nem annyira beesett az arcom. Felix hizlalna még, de Ericnek...emlékszem mindig tetszettem.
Aztán röhögök magamon az ajtaja előtt. Mitől jutnak eszembe már megint ilyen baromságok? Most nem azért jöttem, hogy...
Nagyon hülyén váltunk el. Volt pár gagyi viszlátom emberekkel, de Eric megnyerte a ciki elválások fődíját. Maradunk barátok, valami ilyesmi, megbeszéletlenül. Egyszerűen nem volt időm, ő pedig nem keresett.
Amikor ajtót nyit mégis úgy vigyorgom rá, mintha tegnap találkoztunk volna.
- Csá. Igazából te is nekem...
Hehegek.
- Bár ez meglepett, mert nem kerestél.
Nincs szemrehányás a hangomban, egyszerű mosolygós ténymegállapítás. Beljebb terel, az előszobában leveszem a bakancsom. Hm...Eric még mindig nagyon magas. Mennyi mindent készített! Ha besétált utánam a nappaliba vigyorogva felé fordulok.
- Én tényleg hiányoztam neked
Leülök és máris pusztítom a baracklevet //az előbb ittam én is :p// Látom, hogy baj van, mert tépkedi a haját, nyugtalan. Annyira automatikusan jön, de baszok a hülye háziállatára. Óvatosan megfogom a kezét. Igazából annyira nem óvatosan, mert összekulcsolom az ujjainkat.
- Hé, lelki szemetesnek bármikor jó vagyok. Mi történt? Elég zaklatottnak tűnsz... Nyugodtan panaszkodhatsz.
Éreztetem itt vagyok és hallgatom, bármikor.
- Elég jól megy a szekér, turnézgatom. Túlzásba nem viszem, mert Felix tudod nem örül, ha sokat utazom...ő meg nem akar, de teljesen nem hanyagolhatom. Rohadt jól érzem magam a munkámban, újra teljes lettem, ilyesmi. Igaz, hogy a fotózásra kevesebb időm marad. De művészkedés szempontjából ott a dalszöveg írás. Hú, jól, mármint...
A Sebys beszélgetés... Kifújok egy kis feszült levegőt.
- A bátyám kiakasztott a múltkor. Gondoltam rá, hogy én is megbeszélem veled, de úgy tudtam minden lelkesedésed, figyelmed és hiányérzeted leköti a kis szőke. Mert...nekem is hiányzol, tényleg hiányzol.
Nem igazán mertem keresni. Congratlation Reeve, félsz az érzelmektől!

_________________
Reeven
Vissza az elejére Go down
Eric A. Blake
avatar
Életkor : 30
Foglalkozás : Galériatulajdonos
Hozzászólások száma : 351

TémanyitásTárgy: Re: Szalmaszál - Reeve-Eric   Csüt. Nov. 09 2017, 17:46

Kínosan lesütöm a szemem, mikor szembesít a dolgokkal.
-Igen, találkoztam Sammel, munkát váltottam, folyton veszekszem Felix-szel és... Te sem hívtál, úgy gondoltam... nem tudom. Már bánom.
Tényleg bánom, mert noha Peterrel szorosabb lett a barátságom, félek Reevennel megfakult. Az nem lenne jó csere.
-Tényleg.
Vigyorodom el végre, hogy megállapítja valóban hiányzott nekem, nem is volt kérdés. Elég gáz kezdést sikerül levágnom, de nem is ez a meglepő, hanem hogy Reeven belekulcsolja a kezét az enyémbe, még a szám is eltátom kissé. Belebizsereg a tenyerem a közvetlenségébe.
-Nem arra kellesz. Beszélgetni kellesz. Szeretem a tanácsaid.
Ezt komolyan gondolom, nem arra kell hogy meghallgassa milyen nyomorult vagyok és kalap kabát. Arra nekem jó lenne Felix is, alapjáraton. De minden előtt Őt faggatom, örömmel hallom, hogy megy neki minden.
-Fotózni ott is tudsz egy-egy szabadnapon esetleg, nem? De jó szövegeket írsz, kár lenne azt hanyagolnod.
Én szerettem a kései dalait, most is szeretem őket.
-Ne butáskodj... nincs olyan univerzum, ahol legalább pár órám ne lenne rád a sok teendőm közepette. De inkább több időm, szeretek veled lenni. De... azt hiszem ugyan az miatt az okból nem kerestük egymást igazából... de a lényeg, hogy itt vagy! De mivel akasztott ki? Csak nem... meggondolta magát és... tudod... többet szeretne?
Azért nem felejtettem el mi volt, csak épp le vagyok maradva fejlemény ügyileg. Igen, Sam sok időm elvette mostanság, azaz a neki való megfelelési kényszerem, de attól még hiányzik Reeven. Most érzem hogy kezdek megnyugodni, hogy itt van. Hogy azért annyira talán nem vagyok csak B terv Eric. Mert most valahogy úgy érzem magam, ha nem is mondtam senkinek...

_________________
Eric
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
avatarKlasszikus kommunikáció
Életkor : 24
Foglalkozás : rock sztár
Hozzászólások száma : 1383

TémanyitásTárgy: Re: Szalmaszál - Reeve-Eric   Csüt. Nov. 09 2017, 20:12

Felixre megrándul a szám széle.
- Tudom, nem tudtam kezelni...mert érdekes elválás volt. Nem is váltunk el...Tudtam, hogy téged lefoglal az új kapcsolatod, Felix vallott, nekem is beindult a zenélés.
Legalább annyi kifogásom van, mint neki. Rohadt finom a baracklé, el is pusztítom egy nagy korttyal.
- Köszi, jól esett.
Vigyorom csak, hogy zavarba jön, meg is simogatom a kézfejét, de nem engedem el. Hát igen, még jól néz ki...
- Persze, tudom.
Borzalmas tanácsadónak tartom magam érzelmi kérdésekben, de ő tudja... Csak nincs baj a kis szőkével?
- Tudnék, de...Felixszel vagyok. Azt hiszi, azt hiszem igaza is van, szóval elhanyagoltam. Most próbálom helyrehozni
Zavartan nézek teljesen másfelé. Amennyi időt csak tudok vele vagyok most, s ez sem elég. Érzem, hogy így gondolja...
A dalszöveges dicséretet mosolyogva fogadom.
- Tényleg? Én is veled. Nem, teljesen boldog a férjével. Ez...más, velem van gond.
Elengedem a kezét és ügyetlenül az ölembe ejtem.
- Felix...Felixről van szó. De nem úgy volt, hogy te mesélsz valamiről és én adok tanácsot?
Még a végén megint az történne, hogy a nagy és erős tanácsadó Reeven törik össze. Nem akarok olyasmit, mint Sebyvel.

_________________
Reeven
Vissza az elejére Go down
Eric A. Blake
avatar
Életkor : 30
Foglalkozás : Galériatulajdonos
Hozzászólások száma : 351

TémanyitásTárgy: Re: Szalmaszál - Reeve-Eric   Csüt. Nov. 09 2017, 20:25

Összepréselem a szám.
-Hát igen, minden... összejött.
Majdnem azt mondtam közbejött, de... az igaz lenne? Furán hangzott volna. Azt hiszem furán.
-Miattad vettem.
Sam nem válogatós, én sem, de Reevenről tudom ez a kedvence. Bár lehet nem is arra mondja? Ahogy fogja a kezem és simogat akaratlan zavarba jövök, mert... nem kéne hogy zavarba jöjjek, elvégre semmit sem csinál, nekem ez mégis jól esik és... azt hiszem jobb lesz fókuszálnom. De legalább azzal tisztában van, nem csak azért hívom, mert panaszkodni akarok.
-Pf... khm. Egyszerűen nem viseli el ha valami nem róla szól...
Mondom hidegebben mint akarom, de most tényleg komolyan megharagudtam. Gratulálhatunk Mr. Kaleolaninak, 10 év kemény munkája volt, de sikerült neki.
-Veled? Mi a gond veled?
Kérdezek rá, de rögtön ki is fejti, mire pengevékony lesz a szám, ahogy kiül az arcomra a nemtetszésem. Felix...
-Erősen kétlem Reeven, hogy veled a baj. Látatlanban megmondom, hogy Ravval a baj. Nekem is vele a bajom. Azaz...
Sóhajtok, úgy folytatom.
-Tudom, hogy alapjáraton én csesztem el, de Ő ezt kihasználta. Manapság azon töprengek, hogy talán nem csak velem csinálja, hanem mindenkivel. Veled is... Zavar amit... veled is tesz. Amit velem is tesz, amit... egyszerűen elegem van belőle, meg hogy azt hiszi mindenki elnéz neki mindent, csak mert arra fogjuk, hogy dehát Felixről van szó. Mit mondott a bátyád, ami miatt azt hiszed baj van Veled Felix kapcsán?
Szalad sok apró ráncba a homlokom és erősen kétkedve, de hallgatom, mi lehet a baj Reevennel. Szerintem sosem volt vele baj, maradjunk annyiban.
-Utána majd... elmondom miért vagyok ilyen pipa magamra meg Felixre.
Kompromisszum, jól megy ez nekünk, tudom.

_________________
Eric
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
avatarKlasszikus kommunikáció
Életkor : 24
Foglalkozás : rock sztár
Hozzászólások száma : 1383

TémanyitásTárgy: Re: Szalmaszál - Reeve-Eric   Csüt. Nov. 09 2017, 21:27

Biccentek. Nekem is, csak őt ez jobban frusztrálja. Úgy tűnik...
- Tudom
Somolygom akaratlanul is flörtölősen. Pedig nem...nem kéne, de Eric...kétszer is lefeküdtünk, furcsa és nehéz másképp ránéznem, pl csak színtiszta barátként. Furcsább, mint Sebyre volt valaha is.
Vigyorgom azon is mennyire zavarban van. De nem akarom kínozni, Felix mesélte mennyire szereti a nyuszit. Mekkora nyálas becenév már. Nőket hívnak nyuszinak...
Úgyhogy elengedem, egy perc múlva úgyis én is kényelmetlenül leszek.
- Nem, nem igazán.
De én ezt is szeretem benne egyébként, az összes rohadt hibáját piedesztára emeltem már.
De nocsak, meglep Ravval kapcsolatban.
- Nem, nem tesz velem semmit, mondtam, hogy én rontottam el és elmesélem, mindjárt...csak össze kell szednem.
Főleg magam, a gondolataim. Ígyis többször veszek levegőt, mint kéne. De neki mi baja van vele?
- Arról van szó, hogy beszólogatott a párodnak?
Valami rémlik, Seby és Rav is mondták.
- Ahh...ahh hogy is kezdjem?
Előrébb dőlök, beletúrok a hajamba. Jól megnőtt már.
- Hát...elmentünk Sebyvel telelni, mert én még nem igazán láttam havat józanon. És...tudod, hogy Felix szeret lefeküdni másokkal, azóta is szeret és én...én nem bírom utolérni. Mindig mondom, hogy csinálni fogom, de...igazából...nekem, nekem nem kell más. Aztán Seby elég közvetlen tud lenni és reagálok rá férfiként. Ő csak a bátyám akar lenni, de megijedt, hogy belőlem ő...mást is ki tud váltani. Én is azt akarom, hogy rendeződjön ez a dolog és csak testvérek legyünk, szerintem ez össze is jött a telelés alatt, de...egyik este Seb kiborított, mert azt mondta Felix...nem képes megadni nekem mindent és nincsenek rendben köztünk a dolgok, ha én közben rá vágyom. Aztán...hogy vannak gondok....Át kellett gondolnom. Alkotói válságban van. Képtelen vagyok egyetlen lenni neki, hiába szeret. Na mármost Seby szerint nem is szeret... Egyszerűen, egyszerűen kevés vagyok. Azt hittem azért, mert ő nem is úgy gondol a szexre. Szerettem volna valami egyedit adni neki, az intimitást, amit állítólag még senkivel sem élt át, de ez őt...frusztrálja. Nekem kellene inspirálnom, de nincs ihlete, bensőségesnek kellene lennie a szexnek, de a múltkor már nem akart hozzám érni. Ő... Felixről van szó. Túl sokat dolgoztam...és...és igazából nem tudom mit csináljak.
Tenyerembe rejtem a homlokom. Meg kell beszélni, mert a dolgok egyre csak gyűlnek és én napról napra jobban rettegek, hogy elveszítem.

_________________
Reeven
Vissza az elejére Go down
Eric A. Blake
avatar
Életkor : 30
Foglalkozás : Galériatulajdonos
Hozzászólások száma : 351

TémanyitásTárgy: Re: Szalmaszál - Reeve-Eric   Csüt. Nov. 09 2017, 22:05

Azt mondja tudja, de nem is ez a fura, hanem ahogy mondja... kezdek attól félni gondolatolvasó és atomjaira égetem magam. Inkább csak szégyellősen mosolygok, nem így akarok, de ez lesz belőle.
Felixnek persze elnéz mindent, mert neki mindenki elnéz mindent... idegesítő.

-Lehet ez a baj... nem tesz kibaszottul semmit...
Morgok az orrom alatt, kötöm a döglött ebet is a karóhoz, hogy Felix a hibás, nem Reeven.
-Ah, attól is a falnak mentem, de lenyeltem. Azt még le...
Nem, nem ez a bajom, bár érezni ezt is éppen elég felháborítónak találom. De előbb már ki akarom szedni Reevenből mi a baj. Vagy inkább it vél annak.
-Ahol jól esik.
Mosolygok rá, mert látom komplikált lesz, de ez nem riaszt vissza. Nézem ahogy hosszabb haja játékosan omlik az arcába és keretezi körbe azt. Tényleg rég láttam már Őt. Eleinte nem igazán értem, mert csapong, de szép lassan kezd összeállni a végére meg egyenesen kikerekedik a szemem. Felix nem akart szexelni????? Mostam fület, jól hallottam... Kell pár másodperc, míg lecseng bennem minden mondat. Jó, erre nem számítottam. Főleg mert...
-Én is hasonlóan érzek, bár.. inkább csak abban, hogy kevésnek érzem magam és hiába érzem azt mindent megpróbálok nem elég.... kevés. Én sem tudom mit csináljak... de... komolyan visszautasított egy menetet? Felix? Már ne is haragudj, de hogy tudott nemet mondani neked?!
Aztán rájövök ez így nem lesz jó, elpirulok, de folytatom.
-Mármint... mármint úgy értem, ismered, folyton dugna, mint valami eszelős... meg Téged szeret... veled élvezi elvileg a legjobban a szexet. Ha nemet mondott annak... valami komoly oka van. Talán jobban frusztrálja mint gondolnád... lehet... azt mondtad nem teljesít olyan jól?
Tippelek, mert ez nekem is olyan új mint neki.
-De várj... várj... most fogom fel, senkivel sem volt még intimen? Mármint... senkivel?
Érezni ez most... szíven vágott. Mi egyszer kibaszottul intimen voltunk, minden törékeny és puha volt, szinte már varázslatos de... most vagy Reevennek hazudott vagy ott és akkor nekem, mert mindent csak... eljátszott? Idegességemben fészkelődni kezdek és kiszáradt torkomat üditővel próbálom pár kortyban helyrehozni. Valahogy úgy érzem megalázó az emlék, ami eddig kellemes volt. Próbálok nem rá gondolni, főleg mert Reevent a világért nem zargatnám ezzel a régi emlékkel, ami már rég idejét múlt is. Én teljesen kiszerettem Felixből már, azt hiszem. Túlzottan fáj amit tett. Túlságosan megalázott.
-Alkotói válságban... szokott abban lenni. Minden művész szokott abban lenni, majd helyrejön, ez tényleg nem a Te hibád szerintem. Ahogy az sem, ha nem tudod intimmé tenni neki a szexet. Mert vagy odaadja magát az ember, vagy nem adja. Neki kéne végre eldöntenie mit is akar Tőled, nem gondolod? Mert engem nagyon bánt, hogy veled nem fekszik le, de az én páromat készséggel megfekteti, csak mert szűz. De olyan szinten behálózta, hogy még véletlen se felejtse el Sam azt az estét, pedig csak egy-kibaszott-napra-mentem-el.
Tagolom a végét, megint dühösnek érzem magam, be is szívom az ajkaim és lehunyom a szemem egy mély lélegzet erejéig.
-Persze tudom, hogy Sam nem csábul el, ha én nem vagyok olyan szerencsétlen, hogy ne bírjam elvenni a szüzességét, mert ha megteszem, Felixnek máris nem lett volna olyan érdekes Sam, de sajnos hiába beszéltem meg Sammel, hogy nekem ehhez idő kell, ahogy Neki is, hogy szép lassan oldódunk fel egymás társaságában és veszítjük el a szüzességünk, de Felix úgy gondolta megoldja, amit én nem voltam képes, mert ennyire jó barát, ilyen önzetlen és kegyes, ha már szerencsétlen Eric ennyire szánalmas, akkor megmutatja, milyen is egy jó szex, Sam nehogy lemaradjon bármiről is... most ott tartok, hogy magasabbra került a kibaszott léc, mint eddig valaha is volt, nem csak a mindennapokban kell jobban megfelelnem, hogy elfogadjon a családja is, Sam is felnézzen rám, de már az ágyban is kibaszottul meg kell oldanom minden kibaszott gátlásomat, de én ennél sokkal lassabb lefolyású víz vagyok, nem holmi szökőár mint Felix! Neked nem adja meg a belsőséges szexet, tőlem meg elveszi. Nem a Te hibád Reeven, hogy Felix egy önző és lehetetlen alak.
Fektetem a fejem erősen a kanapé háttámlájára, lehunyom a szemem, mert bekönnyezett. Már nem csak a saját sérelmeim fájnak, hanem az, hogy Reevent is bántja, magát is bántja, mindenkit bánt és persze mindenki megbocsát neki, mert "Ő Felix". És én? Én miért kell hogy mindig mindent lenyeljek, elviseljek, miért vagyok mindig mögötte, mint valami olcsó utánzat? Miért belé szerelmes mindenki, még az is, aki állítólag belém az? Fáj, hogy megint megcsaltak és fáj, hogy Felixnek mindig mindent el kell nézni. Fáj, hogy ilyen fiúja van mint Reeven, aki mindent megadna neki, de az is kevés. Fáj, hogy amit nekem szántak is elvette... pedig Sam szerintem komolyan gondolta. Kár hogy elmúlt... elveszett. Átérzem Reeven tehetetlen állapotát, nagyon is. Bár ez nem segítség, tudom jól. Ez nem segít.

_________________
Eric
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
avatarKlasszikus kommunikáció
Életkor : 24
Foglalkozás : rock sztár
Hozzászólások száma : 1383

TémanyitásTárgy: Re: Szalmaszál - Reeve-Eric   Kedd Nov. 14 2017, 17:22

Félvigyor a szégyellős kis mosolyának, bájos. Na, mindegy.
- Értem? De, de, nagyon is sokat, a kapcsolatunkért is, mondtam, hogy nem ez a baj...
Szerintem nem volt rossz húzás, hogy leoltotta a kis köcsögöt, de nem akarom kihúzni a gyufát nála.
Látom mennyire megdöbben azon, hogy Fefe nem akar szexelni, elhúzom a számat. Ez tényleg rosszabb előjel, mint gondoltam...
- Te? Dehát...te halálosan szerelmes vagy abba a gyerekbe...
Keresem a szebb kifejezéseket, vagy legalább semlegesebbeket Sammyre. Istenem, eleve hogy lehet valakinek ilyen nyálas neve... Sammy. Szóval le vagyok maradva, nem tökéletes rózsaszín ködfelhős undormányban élnek, ahogy Felix előadta?
- Hogy lehetnél Te kevés? Nem arról volt szó, hogy cukorrózsaszín virágszirmokban telnek a hétköznapjaitok? Ja...igen. Nekem?
Ezen legalább annyira meglepődöm, mint Samen.
- Inkább hogy tudott nemet mondani Ő. Arra is gondoltam, hogy már...hogy nem
Megrázom a fejem, de szerintem tudja mit akarok mondani. Szeret, ha ugyan szeretett.
- Igen, valamit nagyon komolyan elszúrtam. Talán a munkával? Túl sokat dolgoztam?
Kissé riadtan nézek rá ő vajon mit szól ehhez.
- Nem, nem, dehogy. Az intim részétől van kiakadva. És...felbosszantottam, mert egy játékot játszottam vele, beszélgetőset, amit inkább úgy fogott fel, talán...nem tartom elég mélynek a kapcsolatunkat? Pedig annak tartom, hisz mindent megbeszélünk... de, de lehet, hogy ő nem így gondolja. Azért ebből a reakcióból leesik, hogy magára gondolt. Nem tudtam, hogy Ericnek ez intim volt.
- Sajnálom...én azt hittem köztetek ez nem volt ilyen mély... Mármint a lelki kapcsolat és a barátság nyilván, de a szexuális része. De velem sem az neki, akit állítólag szeret.
Nem tudom ez mennyire fogja vigasztalni.
- Gondolod? Nem én rontom el? Én azt hittem...nekem az volt.
Harapom be az ajkam. Ha már a második baracklénél tartanék mind kiköpném az új szőnyegükre. Hogy...kefélgeti Sammyt? Velem nem akar baszni, Sammyt meg simán? Eltátom a szám.
- Mi a f*?
Kibukik.
- Azt akur...bocsánat. Ezt nekem nem mondta. Szóval őt kúrogatja... ahhhaaahhaaaa rohadék...Bazzeg ti nem is vagytok nyitott kapcsolatban! Akkor megcsalt a kis köcsög...bár igazából ez Felix hibája, azt ugye tudod? Neki nem lehet ellenállni, én se tudtam és ez a Sammy úgy hallottam gyenge akaratú. És az is világos, hogy csak megtömte, megkínozta mert szűz, szóval nem akarja tőled elvenni, de a kurva anyját!
Kicsit kiabálok, pedig Eric rosszul van.
- Várjvárj várj, milyen szüzességét? Mármint ti még nem? De...próbáltad?
Na ezt nagyon nem vágom.
- De Eric...várj miért ne lennél jó benne? Mármint passzív vagy, de én úgy hallottam, bár bevallom csodálkoztam is, hogy a szöszi aktív. Bár...nos nem lepődnék meg, ha kiderülne, hogy inkább passzív, sokkal jobban passzolna...nagyjából az egész lényéhez és totál világos lenne az is, miért csábult el Felixtől. Ebben az esetben nagyon nem ő a hozzád való... Eric, nem, a szerelem, a kapcsolat nem erről szól. Nem a megfelelésről. Ezt szerintem csak te érzed így. Persze jogosan, hisz megdugatta magát a jóságos Sam. Egy újabb szent Joshua
Prüszkölök gúnyosan. Aztán látom mennyire elszontyolodik, közelebb hajolok hát, hátára fektetem a tenyerem és kb az arcába hajolok.
- Gyere, dőlj rám. Ki is sírhatod magad, vagy üvölthetsz, káromkodhatsz. Sőt, ha akarod dárctáblát csinálok Rav egyik arcképéből.
Mert biztos tart itthon. Vonom magamra, ha engedékeny lesz.



_________________
Reeven
Vissza az elejére Go down
Eric A. Blake
avatar
Életkor : 30
Foglalkozás : Galériatulajdonos
Hozzászólások száma : 351

TémanyitásTárgy: Re: Szalmaszál - Reeve-Eric   Kedd Nov. 14 2017, 22:13

Elnyammogok egy "aha"-t, mert erős kétségeim vannak Felix kapcsán, most tényleg nem látok benne semmi jót jelenleg.
-Ha halálosnak nem is nevezném, de tényleg szeretem, senki sem volt még ennyire figyelmes és előzékeny velem... komolyan, egy fiúm sem. De ez nem jelenti azt, hogy Ő is el lenne ájulva tőlem... úgy érzem sok dologban csalódást okozok Neki, nem ezt várta egy párkapcsolattól.
Sóhajtom, mert mindketten gyorsak vagyunk a másiknak, csak egészen különböző dolgokban.
-Nem egészen... mi is összekapunk néha. Legutóbb eléggé kiakadtam... de már Ő is rám, egyszer. Igaz az egészen más volt.
Mert tény, mikor a bátyjával összeveszett itthon kellett volna lennem, de nem hagyhattam ott a munkám csak úgy... persze ez egész más azzal, hogy megcsalt, ugye.
-Khm.
Arra inkább nem válaszolok, hogy szerintem Reevennek is elég nehéz nemet mondani. De lehet csak én vagyok akaratgyenge, vagy mi a szösz.
-Azt erősen kétlem, mivel Felix bárkivel lefekszik, ha úgy érzi, az éppen szükséges vagy előnyhöz juttatja. Erősen kétlem hogy ez változott volna, főleg ha azt mondod pont az intimitással nem csinálja. Lehet valamit jelezni akart Neked ezzel, de ne kérdezd mit. Én már végképp nem értem Őt.
Ki is vagyok akadva rá rendesen, de szerintem szereti Reevent, valamilyen módon. Ez utóbbit inkább megtartom magamnak, mert lehet csak a harag beszél belőlem.
-Lehet. De akkor keresett volna magának alkalmi partnereket, ha csak a szexről van szó. De akár még társaságot is, tudod milyen, nincsenek benne fenntartások. Elképzelni nem tudom mi baja, lehet a művészi válsága csapódik így le. Régen nekem nem tűnt fel ha ilyenje is volt, alig voltam a városban huzamosabb ideig, tudod.
Ergo, lehetett már Neki ilyen, csak nem tudok róla.
-De attól miért? Te vagy a párja, a szerelme... természetes, ha intimebben van veled. Utóbbi viszont lehet azt sugallta, ez bosszantotta vagy bosszantja. Ki tudja...
Abban látok logikát, Felix nem szereti ismételni magát, ha Ő egyszer úgy gondolja elég mély a kapcsolat, akkor kinézem belőle, hogy sértette hogy Reeven másképp gondolja. Egoista barom... Reeven miért szereti?! Persze a reakcióm levágós az intim szexünket illetően, ami mint most kiderült nem is volt az... kínos.
-Ezek szerint nem is.
Maradok ennyiben, mert Felixnek azt hittem barátnál több vagyok, ha nem is szeretett belém, bár... igaz is, mi lehet a köztes állapot? Naiv voltam, mint mindig.
-Nekem egyszer eléggé az volt, ha máskor valóban csak szex és más szinte semmi... de hagyjuk. Az enyém régen volt és nekem sosem mondta szeret. Neked mondta, szerintem az anyján kívül Te vagy az egyetlen akinek mondta...
De komolyan, ez szerintem már valami, ha nem is sok jelen helyzetben...
-Szerintem Te mindent megtettél, de van aki reménytelen.
Mint Felix. Meg talán én is. Néha azt érzem Sam valami másra vágyik, mint Felix. De Felixre vágyni... már irritál ez a jelenség.
-A barátod farka, az.
Már hogy mi a f.sz van, az tehet mindenről, mert nem tudta zsebibabát az erszényben tartani, az a baj!
-Remélem nem, mert ha még egyszer lefeküdnek egymással szakítok. Nekem ez nem kell... nem leszek senki másodikja...
Akadok ki, ha megtudom nem csak egy alkalom volt akkor kész, az én türelmem is véges. Felix felé már végképp.
-Jah... Tudom... de attól még fáj. Felix tudta hogy nekem ez nagyon fog fájni, mágis rávette a fiúmat. Sam is tudta, de nem tudott ellenállni. Tetszik Neki Felix, de kinek nem tetszik? Unom már...
Vallom meg, mert már nem érdekel. Nem érdekel Felix. Reeven igen, de most nem bírtam magamba fojtani, a kiabálást most fel sem veszem, én is ideges vagyok. Joggal emelte meg a hangját Reeven, tudom én. A szüzesség miatt kicsit elfehéredem.
-Samét.
Vágom rá, remélem nem lesz furcsa, gyorsan folytatom is.
-Nem, én passzív szeretek lenni... nincs igényem a fordított szerepre. De ha el akartam volna venni Neki, akkor... hát... egy lehetőségem volt, elbasztam. Azt tényleg én. De ez nem jogosítja fel Felixet hogy akkor majd Ő... ahm... próbáltam, nem ment.
Érezni ezt nagyon szégyellem, nem is nézek rá, inkább elfele. Reeven talán van olyan tapintatos, hogy csak gondolatban jegyzi meg mennyire szánalmas ez tőlem. Aztán feszengve, de magyarázni kezdem a diplomám.
-Sam nagyon jó aktív, élvezem vele a szexet. Ah... lehet. Ő is félt ettől, de mondtam neki, hogy megoldjuk. Komolyan gondoltam, kitaláltam volna valamit... de én szörnyű aktív vagyok. Nekem nem megy.
Mondom, de szinte belesüllyedek a kanapéba. Nem akarom azt higgye, Sam rontott el bármit is. De csak fájdalmasan pillantok rá, majd sütöm le a szemem, hogy nem Ő való hozzám. Akkor ki?
-De most csak mert mindketten passzívak vagyunk nem baj... Ti is mindketten aktívak vagytok Felix-szel, mégis működik a szex, meg minden.
A megfeleléssel viszont megfog, húzogatom a szám jobbra-balra, mit is mondjak.
-Tudom, az elfogadásról de... azért meg is kell felelni kicsit... olyan mintha folyton elbuknék, ami az elején jó volt mára... talán másnak képzelt engem és nem azt kapja amit remélt... de nekem tetszik Sam és... én csak unom, ha valaki megismeri Felixet akkor én annyival kevesebbnek érződöm.
Teszem a kezem a számra, elnyomom a könnyeim, csak csillog a szemem, de nem fogok sírni, sírtam a napokban eleget. Kicsit reszketek, mikor megérzem Reeven meleg testét, ahogy a keze a hátamra simul, szinte érzem a leheletét magamon.
-Belefáradtam. Eleget sírtam, üvöltettem meg káromkodtam már miatta...
De nem ellenkezem, jól esik Reevenre dőlni.
-De nem értem, hogy miért csinálta... Tőled megkap mindent, tényleg mindent, de neki akkor is el kellett csábítania a fiúm... az enyémet, nem valami vadidegent, hanem az enyémet. Szerintem ha valakit már nem szeret, az én vagyok Reeven nem Te. Vagy ha Téged akart féltékennyé tenni, könyörgöm, miért engem bánt ezzel is? Amúgy... Samnek én vagyok az első fiúja, velem csókolózott először, nehéz lenne hibáztatni, hogy érdekelte milyen mással, csak... miért pont Felix?
Kérdezem elnyűtten, már a haragom is tova lett, már ahhoz sincs kedvem.
-De amúgy... Te hogy érzed? Felix mindent megad tényleg? Csak a szexet nem teszi eléggé intimmé és ennyi? Jó Neked ez a nyitott kapcsolat? Miért nem kérted meg sosem hogy legyen zárt? Vagy zártabb... mondjuk max 3 szerető, akármi...
Nézek rá, elgondolkodva, hogy Reevennek ez így tényleg jó? Látom hogy bántja a dolog, ez engem is bánt. Átérzem.

_________________
Eric
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
avatarKlasszikus kommunikáció
Életkor : 24
Foglalkozás : rock sztár
Hozzászólások száma : 1383

TémanyitásTárgy: Re: Szalmaszál - Reeve-Eric   Pént. Nov. 17 2017, 18:41

Egyre antipatikusabb ez a kis seggdugasz. Főleg, hogy lassan azt is megtudom kúratja magát Ravval.
- Úgy érzed, ott a kulcsszó. Amíg nem vágja az arcodba, hidd csak nyugodtan, hogy beképzeled az egészet. Ki az a hülye, aki nem elégszik meg azzal a rengeteg áldozattal, amit te hoztál érte? Feladtad a hajózást, elverted a pénzed közös házra, basszus Eric ha ezt Sammy nem értékeli, akkor egy hálátlan kis dög és én magam fogom kiherélni fagylaltadagolóval.
Ez kicsúszik a számon, kezd felbosszantani a kis szaros. Bármennyire is tekintettel vagyok Ericre, kicsúszik.
- Mindenki összekap néha. Ez amolyan élet rendje dolog.
Ez még önmagában nem jelentene semmit.
- Eddig azt hittem mi megbeszélünk mindent, de most...most kezdek megijedni, hogy alig mond el nekem valamit.
Az érzéseiről nem beszél és és ez egyre nagyobb kétségbe ejt. Én is jobban rágörcsölök a dolgokra.
- Tudom. Jól van...majd megoldjuk.
Mit lehet erre mondani?
- Valószínűleg. Pedig én elmondtam neki mindent, erre belőle...azt is nehezen lehetett kihúzni, hogy válságban van, vagy hogy mi baja, hogy megértsem, tudjak változtatni... Félek kezdenek kisiklani a dolgok, hogy...elvesztem az irányítást.
Egyre tehetetlenebbnek érzem magam Felixszel kapcsolatban és egyre inkább be vagyok tojva.
Nah büdös franc most meg megbántottam Ericet még inkább, hogy nem érezte Felix annak a múltban. De ha velem sem? Átkarolom mindenesetre.
- Nekem is az volt. Sőt...különleges. Nem csak az intim, de minden alkalom, ő mégsem érzi. Ez nem a te hibád...nálam sem érezte intimnek soha. Ja...igen, nagyon örültem, amikor mondta, de Seb...Seb szerint nem így gondolta. Mi van, ha igazából nem szeret, csak elhiteti magával, mert nem akar egyedül maradni?
Mostanában ilyeneken rágódok. Most is rágni kezdem a körmöm, pedig tövig lecsócsáltam már. Kérdés mennyire tettem meg mindent. Ez tényleg nem rajtam múlik? Erősen kétlem. Eddig minden rajtam múlt, de néha úgy érzem még mindig selejt vagyok az emberi kapcsolatokhoz. Mint egy kibaszott autista. Aztán azért kiakadok, mert Ravernon rohadtul nem említette, ja, megdugtam Eric csávóját is és a kurva anyját!
- Persze, nem, ne is legyél! Eric...te jobbat érdemelsz nem egy ilyen csélcsap valakit. De Felix azt papolta fiatal, talán tényleg ez a baj, most jött rá, hogy meleg. Nekem is félre kellett lépnem veled.
Félvigyor.
- Persze mi nyitott kapcsolatban élünk, az más... Ahm, elbűvölő tud lenni, érzik a kisugárzását. De ugye nem fog beleszeretni vagy ilyesmi?
Fárasztó lenne egy levakarhatatlan rajongó. Tuti kiverném az összes fogát.
- Ugyan Eric, ment volna, de azt mondod szűz volt. Tuti berezelt a kiscsávó. Fogadjunk, hogy velem például menne! Az elég nagy baj, ha mindketten passzívak vagytok. Felix uni. Nagyjából én is, de én igazából ellennék passzivitás nélkül.
Nem baj, Rav jól csinálja.
- De az tényleg komoly probléma, ha mindketten passzívak akartok lenni...akkor kelleni fog egy harmadik személy
Most komolyan, nem látja, hogy így kb csak simogatni tudják majd egymást?
- Ha csak tetszik az kevés... Nem érzel lángoló szerelmet? Ráadásul tudod, olyannak kell elfogadnia, amilyen valójában vagy, máskülönben szart sem ér az egész.
Én már látom, hogy nem lesznek sokáig együtt. Valamiért örülök neki... Ekkora rohadék lennék?
- Ezt verd ki a fejedből! Nem vagy kevesebb Felixnél. Nem is lehet benneteket összehasonlítani.
Söpörgetem ki a haját arcából, lágyan megsimogatom. Átölelem, ha már kitombolta magát ez van, ráhagyom.
- Ezek szerint nem. Valamit nagyon elrontok... Nem akart féltékennyé tenni, meg sem tudtam volna, ha te nem mondod el. Nem hiszem, hogy Felix előre tudta, hogy hozzám jössz majd. Mert mindig megkapja, amit akar. Idő kérdése lett volna. Érzem, hogy kihűlnek a kezeim, amikor ezt kérdezi. El is engedem, kissé előre dőlök. Annyit gondolkodtam már ezen.
- Nem adja fel értem a függetlenségét...azt érzem, mostanában, Seby óta, nem vagyok neki elég. Próbáltam. De elhagyna...azt mondta elhagy, ha ilyet kérek. S ha tisztelem azt, aki ő nem kellene elfogadnom így? Ha ilyen? Mégis...valami nincs rendben... Talán nem bírom elfogadni? Tudod...zavar miért van az, ha nekem Ő elég, Ő jelenti a világot, akkor én neki miért nem? Jöhet bárki, aki érdekelni fogja, legalább olyan furcsa lesz, mint én, vagy akármi...folyton ettől félek, hogy jönni fog egy jobb, lesz egy újabb szeretője és én is második leszek. Nem...én se bírnám.
Rásandítok, ha hagyja, megfogom a kezét. Lehet két vén vagyunk most a nyomorunkban és Felix csak kacagna rajtunk.

_________________
Reeven
Vissza az elejére Go down
Eric A. Blake
avatar
Életkor : 30
Foglalkozás : Galériatulajdonos
Hozzászólások száma : 351

TémanyitásTárgy: Re: Szalmaszál - Reeve-Eric   Pént. Nov. 17 2017, 23:29

Bólogatok, bár...
-Sam nem épp arról híres, hogy az arcomba vágja a dolgokat. Őszinte, de a kellemetlen dolgokat csak akkor mondja ki ha már nem tudja elfojtani vagy muszáj szerintem. Nekem kéne rájönni, ha valami nem teljesen jó... mert Ő nagyon próbál alkalmazkodni hozzám, akinek ez nem az első kapcsolata. Hidd el, Ő is sokat feladott, sőt... nagyon is kitart mellettem hiába bántja érte mindenki.
Mert ha a szülei nem is mondják ki nyíltan, Quentin megteszi helyettük is. Felix is eleinte nagyon durva volt vele, mégis velem maradt.
-Szóval ne heréld ki, kérlek.
Mosolygok rá erőtlen, mert elképzeltem akaratlan hogy a fagylaltadagolóval vészjóslóan sétál Reeven és ez vicces ha akarom ha nem.
-Tudom, engem nem is szokott meghatni, egész életemben veszekedtem.
Még Reevennel is sikerült, bár ahogy kibékültünk el is illant a rossz érzés.
-Lehet csak nem kérdezted és úgy gondolta akkor nem mondja. Nem tudom.
Én sokszor ilyen vagyok, lehet Ő is néha, bár Felix nyafogósabb nálam szerintem. Arra csak bólogatok hogy megoldják, jah, mi is megoldjuk majd Sammel.
-Lehet Ő is ettől fél, végtére is olyan még nem volt, hogy Felix ne tudta volna mi legyen, nem de? Szerintem akkor sem a Te hibád Reeven, nem anyáskodhatsz felette folyton, azért van a szája hogy beszéljen, hát mindig mondta mi baja nem?
Vagy nem? Én más vagyok, én a lelki szemetese vagyok, bár... ezt nekem sem mondta.
-Amúgy... ne vedd magadra, de nekem minden szart elmond, ami épp terheli vagy ami régóta, ez kölcsönös, barátok vagyunk, de nekem sem mondta. De azt sem hogy gondja lenne veled. Nem tudom Sam miatt vagy mert tényleg elfojtotta.
Lehet utóbbi, de könnyen lehet az előbbi is. Aztán fájdalmasan rándul a szám.
-Lehetek őszinte? Ez nekem is megfordult a fejemben. De szerintem inkább veled hiteti el, mert ezt akartad hallani. Végtére is mindenki egy idő után a saját életét éli, családban, csak Ő nem ilyen. Ha lenne benne jó érzés, nem csalna Téged, nem az én fiúmmal lenne és sorolhatnám... szerintem Felix nem tud szeretni. Nem hiszem el hogy tud, de közben három embert is végleg megsebez egyetlen dugással. Mert nem jelentett neki semmit, ezt tudjuk jól.
De tényleg, semmi értelme nem volt, haszna sem! Hiába mondja!
-Ah... lehet.
Rándul kínosan a szám mosolyszerűen, félrelépett velem. Félrelépés voltam. Botlás. Sammynek is az lett volna Felix?
-Ha bele is szeret... Felixnek nem számít. Neki Sam csak egy játék, amit megronthatott. Ha Sam bele is szeret Felixbe, azaz... tényleg, nem csak rajong érte hogy elvette a szüzességét, akkor sem lesz ebből semmi. Meg kell várnom míg lecseng... azt hiszem.
Mindig ez van. Előbb én, majd naivan azt hittem Reeven is túllépne rajta értem, de hülyeség volt, most Sam. Kérdés mennyire komoly amit érez Felix iránt, semmit sem tud róla, akkor biztos nem szeretné, ebben biztos vagyok. De félek ha teljesen ismerne engem, akkor engem se, nem vagyok olyan patyolat mint hiszi.
-Nem ezt nem érted... nem, nem hiszem. Te is csak úgy néznél rám mint mindenki más... abba belehalnék.
Motyogom, mert úgy érzem Reeven lesajnáló arca a sikertelen szexünk után feltenné nálam az i-re pontot.
-Sam is uni.
Teszem hozzá, mert noha Ő aktív én meg passzív, mindkettőnknek uni a párja. Aztán csak sötéten és ellenkezést nem tűrően szakad ki belőlem, hogy "nem kell 3. fél". Aztán összeszedem magam és megenyhülök.
-Miért lenne? A leszbikus nők is elvannak pasi nélkül. Ráadásul mint mondtam Sam uni... megoldanám másképp.
Vennék kiegészítőket a szexhez, tudom is én... a szex csak egy része a kapcsolatnak. Bár jobb lenne, ha nem kéne aktívnak lennem, tény.
-Hát... én minden szerelmet lángolónak érzek... de ha egyszer elbizonytalanodom...
Akkor onnan nehezebb visszamászni a rózsaszín ködbe.
-Tudom... de nem találtam még ilyen férfit.
Mondom a földnek, mert sok szánalmas dolgom van, eddig Sam bírta talán a legjobban a fiúim közül.
-Na ez az... összehasonlíthatatlan, akkor hogy is szerethetne még Sam, ha ott van Felix is?
Félek ettől, nagyon félek. Belefordulok a simogatásába, lehunyom a szemem. Olyan jó érezni a tenyere melegét. Aztán elkényelmesedem az ölelésében, megnyugtat.
-Szerintem csak ennyire nem számít neki, említésre sem méltó. Tudom... tudom.
Ez is irritál, mindig megkap mindent, amit akar, és mi? És mi?? Nem bírom ki, hogy ne kérdezzem meg, miért jó így neki.
-Ki bír egy nyitott kapcsolatban élni? Hol komoly az? De tényleg elhagyna? Emiatt? Ha tényleg szeret nem kéne elhagynia csak mert normális kapcsolatot akarsz! Senki sem bírja a kispadot. És tudom milyen ettől félni... de Te mindent megtettél, többet is, mint kéne. Ha nem fogja fel mennyire szerencsés veled, akkor én most is azt mondom, kalap-kabát, bárkit megkaphatsz. Te tényleg bárkit, nézz magadra.  
Szorítom meg a kezét, amivel megfogta az enyémet, hát sikeres, jóképű, szellemes, intuitív, merész... igazán jó pasi, ráadásul biszex, tényleg akárkit megkaphat, nőt, férfit... ráadásul helyén a szíve, nem olyan lelketlen mint Felix.

_________________
Eric
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
avatarKlasszikus kommunikáció
Életkor : 24
Foglalkozás : rock sztár
Hozzászólások száma : 1383

TémanyitásTárgy: Re: Szalmaszál - Reeve-Eric   Pént. Nov. 24 2017, 19:11

- Aha... Néma gyereknek anyja sem érti a szavát, tanítsd meg beszélni.
Forgatom a szemem
- Nem tudom mit esztek rajta... Felix is jött ezzel a Samuelt érdemes megismerni dumával, Seby szerint cuki
Elegem van abból a kis féregből!
- Ja, én is
Felixszel ez már napi rutin.
- De ha nem tudom mi van hogyan kérdezhetném meg? Nem vagyok mentalista. Eric...beszélni kell róla. Csak ez nem olyan egyszerű, tudom. Még nekem sem az
Mondom kicsit nyűgös hangon, mert rohadtul be vagyok hisztizve Felix miatt. Még mindig nem tisztáztuk a dolgokat.
- De. És én azt hittem meg is oszt velem mindent. HOgy megnyíltunk egymásnak, de ez rohadtul nincs így. Megint...az van, megint! Csak én adok, én tárok ki mindig mindent, mint Liánál. Ő pedig nem beszél...
Elcsuklik a hangom. Ez a keresztem? Megint megtörténik? Mert rá kell döbbennem a Liás kapcsolatom végén éreztem így magam. Bármit tettem, nem bírtam megnyitni őt és bárminek hordtam is le, bárhogy gyűlöltem, vagy próbáltam gyűlölni, végső soron lehet, hogy én rontottam el... Egyszerűen nem volt elég neki. Azért nem nyílt meg, nem mondott semmit, mert nem voltam elég. És a rémálom folytatódik, mert most neki se vagyok. Egy pillanatra behunyom a szemem. Ez most nagyon rossz hatással van rám. Lia nagyon fájó pont az életemben, talán Eric is tudja, sőt...Felix biztos részletesen beszámolt neki. Lehetetlen, de újra ezt érzem...hogy nem bírom kinyitni.
Aha, szóval Eric, aki jobban és régebb óta ismeri, akinek elmond mindent is ezt gondolja. HOgy Felix talán sohasem szeretett. Ettől valahogy valóságosabb lesz, mint Sebynél. Eric szavainak Felix kontextusában nagyobb hitelt adok. De nem szólalok meg, mert most erősebbnek kell lennem, mint Sebnél voltam. Összepréselem a szám és meredek magam elé, amíg a gombóc a torkomban meg nem engedi, hogy beszéljek.
- Nem szeret...
Mondom igazából...megfagyottan és kiszáradtan. Erre vagyok képes. Ha nem zokogok, hát élettelen leszek. De ez rosszabb.
- Nem tudom...
Nyelek
- Mit csináljak.
Kicsit az arcomba hullanak a tincseim, ahogy lehajtom a fejem. Megnőtt a hajam. Annyit küzdöttem, hogy szeressen és most minden romokban hever. Észre sem veszem, hogy megbántom a félrelépéssel. Az csak vicc volt.
- Aha...mindig várni és tűrni... Mi értelme van, ha nem szeret? Neked mi értelme van, ha a fiúd beleszeretett?
Hülye kérdés, de még mindig túl zaklatott a hangom. Fel is állok. Rosszul teszem, mert a gondolat hatására, hogy szétmegyünk Felixszel szédülni kezdek. Szóval visszaülök, mert elájulni....hát azt most nem tehetem. Már látom, hogy az első dolgom lenne belőni magam. A túlvilágra, most már tényleg repülnék.
- Miért, hogy nézett rád az a kis...? A szőkéd? Nem hiszem, hogy ezt el lehet rontani Eric, a fiúd egy gyáva nyúl, egy olyan partner, aki mellett nem tudsz merész lenni. De valakivel, aki nem fél, mert hozzáérsz más lenne.
Méghogy nem élné túl... jó lenne, mert az jó.
- Aki annyira lágy, mint a te fiúd Eric, az nem igazi uni. Most jött rá, hogy buzi. Eddig fogalma sem volt melyik az érdekesebb szerep. Sammy nem teljesen uni és ezt te is tudod.
Lehet képes aktívkodni, de nála buzisabbról még csak nem is hallottam.
- Nem, kizárt Eric. Nem lenne elégedett a nyuszid. Valami hiányozna neki. Lehet, hogy szenvedne. Biztos...Felix is szenved, neki is hiányzik
Gúnyosan, mégis nagyon fájdalmasan mondom.
- Most elbizonytalanodtál? Aki elfogadna? Pedig az kell...nekem is, de lehet, hogy...engem sem fogadnak.
Valamilyen szinten kevés vagyok. Ökölbe szorulnak reszkető kezeim.
- Nem úgy összehasonlíthatatlan
Vigasztalom, mert picit felülkerekedem a saját kínomon. Bár lehet, hogy csak idő kérdése.
- Hanem mások vagytok. Nem jobb nálad, nem is rosszabb. Más.
Ezt próbálta nekem Felix is elmagyarázni, Seby is. Csak más vagyok, nem akartak rangsorolni. Most először életemben én sem tudom rangsorolni őket.
- Sammynek lehet, hogy a te lényed kell, lehet, hogy a Felixé. De akármelyiket is válassza, az nem azért lesz mert rosszabb lennél nála, ha mondjuk nem téged. Simogatom az arcát, de motorikusan. Kevésbé fényesek a szemeim, inkább tompa zöldeskékek, mintsem világító kékek.
- Nem...nekem sem megy
Vallom be erőlködve.
- Nem...
Nem is kell nekem más. Ki más? Azért mert jól nézek ki? És? Hát ha fogja a kezem érezheti, hogy nagyon hidegek.
- Hát...azt hiszem először híres roksztár lennék... Éjjel nappal dolgoznék, megállás nélkül. Rakásra írnám a számokat, nem is tudom dugnék-e, mint a többiek, viszont...viszont ha elfáradnék, vagy kialakítanék egy nevet, tuti átlőném magam a túlvilágra végre, ahol a helyem van.
Micsoda élettervek...de egyelőre azt látom ez várna rám Felix után. Sebastian csak a bátyám már, neki rossz lenne...de ha Felix hazudott nekem, ha eljátssza, amit Lia... és Ericnek is ott van a nyuszija, Felixnek nem kell, nyilvánvaló és Eric sem fog lemondani róla.

_________________
Reeven
Vissza az elejére Go down
Eric A. Blake
avatar
Életkor : 30
Foglalkozás : Galériatulajdonos
Hozzászólások száma : 351

TémanyitásTárgy: Re: Szalmaszál - Reeve-Eric   Pént. Nov. 24 2017, 20:03

Sóhajtok.
-Reeven azért ez nem ilyen egyszerű még egymást is ismerjük, Ő a párkapcsolatot, a melegségét...
Sam helyzete nehezebb, megértem ha fél szólni.
-Ismerd meg. Ő más világ, nagyon introvertált, nagyon művészlélek. Te sokkal realistább vagy.
Emiatt lehet nehezen tolerálná Samet, de szerintem megkedvelné ha eleget beszélne vele.
-Mondd azt, tudod hogy van valami, nyögje ki. Erősködj. Hogy érzed. Vagy azt tudod, de Tőle akarod hallani. AKkor csak kinyögi.
Fordított pszicho, mindig bejön! Azaz... sokszor.
-Pff... najah. Nem tudom miért csinálja, ennél önzőbb, le szokta szarni kivel mi van. Lehet túl büszke, mert nem megy neki valami, bassza az egóját.
Ha emiatt nem beszél, még ki is nézném belőle! Lia miatt nem kapcsolok mennyire mély és rossz párhuzam, de azt látom, hogy lehunyja a szemét, megsimogatom a hátát, hogy ne adja fel. Felix ennyit nem ér...
-Nem tudom Reeven, de annyira önző, kibasz mindenkivel és még csak nem is érdekli. Nálad jobbat nem talál, remélem Neked is tiszta.
Hogy Felix jobb pasit nem talál, ha most nem teszi oda magát, ennyi volt. És csak azért sem fogom sajnálni.
-Reeven. Ne legyél olyan hülye mint én voltam, hogyha Felix nem szeret, akkor megáll a világ és nincs is értelme. Felixnél csak jobb pasik vannak, komolyan. Idő volt mire találtam de én is találtam, Neked semmiség. Ha meg szeret, akkor szedje össze magát és mutassa ki igazán! Elkényeztetted!
Komolyan gondolom, mindent megadott de nem várt cserébe sosem semmit... ez így nem állapot.
-Mondd meg Neki, hogy ez nem állapot. Ha szeret, cselekszik. Ha nem, marad minden így és hagyd el. Te megérdemled, hogy szeressenek, igazán és őszintén, mert Reeven. Mindegy mi volt régen és mindegy mi van most, megérdemled, és igenis harcolj ezért!
Mondom tagoltan, szuggesztiven, mert ez fontos. Az hogy félrelépett velem, végül is tény, ha fáj is. Ez egy ilyen időszak, szembesülnöm kell a fájó tényekkel, örök második maradok. Ezt Ő is megkérdi, miért maradok, ha Sam Felixet szereti... jogos.
-Hát... Ha csak átmeneti rajongás, az más, első ilyen, csak nem egy színésszel vagy valami, azt lenyelem. Ha... komoly a dolog akkor nem maradok. Nincs értelme csak... annyit áldoztam ebbe a kapcsolatba, fájna csak úgy kilépni. Szóval megértelek ha Téged is ilyen tartana vissza...
Sóhajom, ez szörnyű.
-Ijedten. Megijesztettem. De nem Samre gondoltam, másokra.
Maradok ennyiben, Sam csak megijedt.
-Megértem Őt, nem tudja milyen... sok rosszat hallott és szerintem a bátyja is tömi a fejét minden hülyeséggel mert amaz meg homofób.
Legyintek Quentinre, de merésznek lenni... Reeven és Felix elég tüzesek voltak hogy én is azzá váljak néha, de... nem tudom.
-Nem tudom milyen lenne, félek sosem tudom meg. De nem baj, jó nekem a passzív szerep. Jó lenne...
Aztán belemarkolok a hajamba, Sam igényelné a másikat is szerintem...
-Lehet. De engem ez nem érdekel. Én csak boldoggá akarom tenni, más nem számít. Majd... nem tudom. Valahogy megoldom. De Felix után kibaszott nagy csalódás leszek, ezt már látom. Mindegy. Majd... lenyelem a keserű pirulát.
Úgy fest nekem ez jutott, a szánalom. Messze nem olyan férfi vagyok amit Sam szeretne.
-Felix... neki soha semmi sem elég... de azt nem akarom, hogy Samnek rossz legyen... kevés vagyok neki ugye?
Nézek Reevenre, hogy lehet igaza van, nem tudok olyan lenni mint Felix. Mert ezek szerint Sam olyat férfit akar. Reevennek is több esélye lenne Samnél mint nekem. Kínos.
-Nem olyan fiút akartam akinek olyan férfi kell mint Felix. Én nem olyan vagyok. De... talán nem is olyan kell Neki, nem tudom. Téged Felix elfogad, nagyon ilyen pasit akart mindig is mint Te, ezt viszont tudom. Annyi eltérés volt a fixaideálja meg közted, hogy Te fiatal vagy, nem egy harmincas. De... kb ennyi. De ez is csak azért van, mert azt hitte az a fajta élettapasztalat ami kell ahhoz ez a kor szükséges. Nem számolt Veled, hogy Te ennek fittyet hánysz.
Mosolygok rá picit, ha szomorúan is még a Sames tényektől, mert Reeven tényleg nagyon jó pasi, megértem Felixet. Én persze más vagyok, tudom honnan jöttem, nem bírom levetkőzni a gyengeségeim. Tudom hogy de, de úgy összehasonlíthatatlan és csak vigasztal, kedves tőle.
-Más... unok mindig más lenni. Nem szeretek kilógni.
Sóhajtom, de nem fárasztom ezzel Reevent.
-De miért mindig Őt?
Nézek szomorúan a szemébe, miért mindig Felixet akarja mindenki? Miért akartam én is? Szégyellem magam érte. Megfogom az arcomon a kezét, ott tartom. Jól esik, másik kezemmel a lábát simogatom, azt érem.
-Dehogynem. Ha nem lett volna Felix tepertem volna mint állat. Szerintem akinek van szeme az így tenne. Kérdés engedsz-e nekik.
Mert tényleg akárkit megkaphatna.
-Reeven... ez nem cél. De azt hiszed, hogy Felix miatt vagy valaki, akkor nagyon tévedsz. Felix nélkül is olyan ember vagy, akit ismerni akarnak az emberek, akivel jó beszélgetni, akit az ember közel akar érzeni magához, Ő csak megerősített Téged, de semmi több. Nem változott a véleményem, ha eldobod az életed, gondolj arra nekünk milyen lesz. Jelenleg Te vagy az egyetlen igazi barátom, mert Felix csak bánt. Az is megviselne, ha csak dolgoznál és nem is akarnál látni. És ez csak én vagyok, ott a bátyád, meg a férje, a haverjaid. De erősen kétlem, hogy Felix el akarna szakadni Tőled, nem az a típus, nekem sem hagyta, hiába szakítottam. Túl gyenge ehhez és ha mást nem, elvileg a barátság fontos neki. Ezért nem értem miért tette amit. Ha van is jó oka, én nem ismerem.
Megölelem, remélve hagyja, szorosan, remélve fájni nem fáj, de nekem ez most kell. Nekem kell Reeven.
-Ne legyél depressziós mert hülye pasid van, olyan leszel mint egy rossz regény főhőse, hidd el. És azt is hidd el ha mondom, hogy...
Hajolok vissza, nagy nehezen elengedve ha hagyta és közel hajolok az arcához.
-...bármi lesz is, bárhogy alakulnak a dolgok én nekem ugyan olyan fontos maradsz. Lehet nem érzel valami fontos személynek az életedben, végtére is... nem régen ismersz, de.... de nekem Te alappillér lettél.
Nézek mélyen a szemébe, remélve megérti hogy ez komoly, hogy nekem ez fontos. Hiába Felix, Reeven ugyan annyit tud rólam lényegében, de Reeven megért. Reeven átérzi a gondjaim és az örömeim, jobban mint edddig bárki. Szeretnék ilyen lenni én is neki, de félek én ehhez is kevés lennék mint annyi minden máshoz. Pedig nagyon szeretnék neki ilyen lenni.

_________________
Eric
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
avatarKlasszikus kommunikáció
Életkor : 24
Foglalkozás : rock sztár
Hozzászólások száma : 1383

TémanyitásTárgy: Re: Szalmaszál - Reeve-Eric   Pént. Nov. 24 2017, 21:21

- Nem ismered, de vettél magatoknak egy házat?
Kicsit megforgatom a fejem, mintha csóválnám, hogy ezt nem hiszem. Vagy ismeri, vagy túl elhamarkodott volt.
- Kösz, kihagyom.
Na ő nekem nem kell az életembe. Bólogatok, hogy ki kell húznom belőle, de mi ne menne neki?
- Hja az intim szex... Arra gondoltam, egyedi lehetnék számára, ha a szex...ő ugye soha, velem sem érezte annak, csak testi funkciónak. Ha sikerülne bensőségesebbé tennem végre az lehetnék, aki adott valamit. A felejthetetlen...a...lehet, hogy belém szeretne. De ez frusztrálja, mintha ő nem tudná, pedig nekem kell. Nem bírtam leszoktatni a rutinról? Olyan régóta vagyunk együtt, mégsem ment.
Csóválom a fejem.
- Bármikor jöhet egy sokkal jobb Eric...pont ettől félek. Az érdekes lélek, nem a szőkéket szereti? Mi van, ha ez a Sammy lesz az?
Kérdezem őszinte rémülettel a hangomban.
De, olyan hülye vagyok, mert nekem most kattant valami a rendszeremben, megállt.
- Nem bírom ki, ha nem szeret...
Suttogom. Nem csak arról van szó, de túl sokat küzdöttem. Soha, semmiért nem harcoltam még olyan keményen, mint Felix érzéseiért, majdnem mélyebbre estem, mint amikor gyilkoltam.
- Dehogy...nincs... Felix miatt hittem el, hogy megérdemlem és éppen ő nem szeret
Nyögöm keserű iróniával a hangomban.
- Aha...de Eric, te nem vagy halálra ítélve, mint én. Te tényleg találsz jobbat. Nem, én kb mindenem Felixbe áldoztam. Nem arra gondolok, hogy anyagilag, az nem érdekel.
Sóhajtok reszketősen, feszülten. Jó mély levegőt vettem hozzá. Aztán fogdosom a kezét.
- A többit eltaposnám. Mindenkit, aki rosszat mondott rólad. Megijedt, mert nyúl, nem? Ez normális, nem lenézett, csak gyáva.
Nem Samet akarom védeni, csak Ericet biztatni.
- Látod? Én nem félnék...
Csak mondom. Igaz közelebb hajolok, de csak mondom, még.
- Megtudhatnád. Velem kipróbálhatod.
De nem azonnal, mert most mindketten szét vagyunk esve. Felix megérdemli, nem dug velem, ki vagyok éhezve...
- Ha én túl önfeláldozó vagyok Felixsszel, akkor te is. Eric...én voltam veled és nem...nem vagy csalódás, sőt...
Lehajtom a fejem.
- Az az igazság...jobb passzív vagy, mint Felix. Amit a csípőddel csinálsz! Felixsszel inkább azok voltak az emlékezetes menetek, amikor ő dominált. De nekem igazából jobban fekszik a másik.
Felix is fantasztikus passzív, de Eric valahogy ösztönösen az. Rav nem bírja magát teljesen, lelkileg is elengedni, vagy irányítani hagyni.
- Nem. Ő kevés neked, esetleg.
Egy olyan szánalomhalmazzal összehasonlítani, mint az a nyúl vagy mi a tököm!
- Tudom. De minden fiatal újbuzit hajt a kíváncsiság. A rosszfiúk varázsa. Reméljük csak ennyi, rajongás és nem szeret bele komolyan. Te is tudod, hogy neki nem lehet ellenállni és izgalmas. De ha ez egy gyáva nyúl, félnie kell tőle. Az lenne logikus. Lehet, hogy csak azt hitte ezt akarja, valójában...nem tudom. Ugye nem leszek neki logikus döntés? Igen, ilyet akart. Nem érez bele mélyebben, csak ésszerű, hogy akkor velem marad.
Hülyeség, de ezen is kattog az agyam. Furcsa, mennyire összefügg ez is Liával. Mennyire nem hasonlítanak Ravval mégis...
- Én szeretek kilógni, de unok mindig más lenni. Felix nekem is ezt mondta sokáig. Ugyanolyan vagyok neki, mint te és Seth, csak más. Mármint ugyanúgy szeret, szeretőileg.
De az nekem kevés volt. Harmadik voltam.
- Mindig? Én...mindkettőtöket akartalak. Ha nem mondja, hogy szeret, ha sokadrangú maradok neki...te is tudod,. Te voltál az egyetlen, akinél vacilláltam. De mi Felixsszel rengeteg mindent megéltünk már, téged kevésbé ismertelek és ahogy kimondta, egyértelmű volt.
De nem lett volna kevesebb, még így is túl sok volt. Még arról is próbáltam meggyőzni őket éljünk hárman. Idióta ötlet volt. Bizsereg tenyerem az arcán.
- Ez nálam összetett... nem engedek csak mert valaki teszi a szépet. Egyedül neked engedtem volna.
Sammy előtt minden más volt.
- Jó...tudom.
Mégis nehéz összetett emberként gondolnom magamra nélküle, annyira a részemmé vált.
- Magammal vihetnélek...Felix az, aki nem szeret utazni. De egy turné sem kizárólag a munkából áll.
Más kérdés, hogy egyedül nem mindig van kedvem kirándulgatni. Barátság... Vállat vonok, az is kudarc lenne. Nem érzek most magamban energiát. Aztán ez változik, mert hieretelen megölel és azon kapom magam, hogy én is erősen szorítom. Szuszogok a hajába, ahogy próbálok levegőt venni. A rossz regényhősön szenvedve horkantok. Nagyon távoli nevetés árnya.
- Fontos?
Ez új. Fontos barát vagyok neki? Alappillér?
- Hogyhogy? De...az vagy, csak úgy eltűntél, olyan furcsa volt. De logikus...olyan volt...azt hiszem majdnem összejöttünk és...soha nem akartam neked csalódás lenni, de az lettem. Egy a sok közül, aki Felixet választotta. Akkor hogyan lehetnék mégis fontos alappillér?
Kérdezem kicsit kétségbeesetten, de fogva a kezét.
- Nekem is az vagy...
Remélem ezt tudja.
- Csak nem mertem elhinni, azt hittem...tudatosan távolodsz.
Nézek a szemébe mélyen és szomorúan.




_________________
Reeven
Vissza az elejére Go down
Eric A. Blake
avatar
Életkor : 30
Foglalkozás : Galériatulajdonos
Hozzászólások száma : 351

TémanyitásTárgy: Re: Szalmaszál - Reeve-Eric   Pént. Nov. 24 2017, 22:48

-A sajátom néha magamnak is kicsi volt és ha már eldöntöttem nem hajózom, akkor logikus volt hogy keresek egy nagyobb házat... nem csak Sam miatt vettem meg, de főleg miatta, egy párkapcsolatnak, ahol együtt élhetek azzal akit szeretek. Ismerem, csak azt mondom... nem tudok róla mindent, ahogy Ő sem rólam, ennyi. De a házat megvettem volna amúgy is, ha más miatt hagyom ott a hajózást.
Nem értem hogy jön ide a ház. De Samért nem lelkesedik, mondjuk megértem, Felix ezt is elintézte...
-Én azt sem tudtam nem az Neki... Te legalább tudod, hogy nem az. De ha elérnéd, szerintem is olyan élmény lenne Neki, ami végre talán feltöri benne a jegességet. De mi van akkor ha tényleg nem képes rá? Akkor mit csinálsz?
Mert ki tudja, lehet tényleg nem képes rá, ha túl régóta kurválkodik és asszimilálódott teljesen.
Aztán fejtegeti hogy fél, Felix talál valakit. Komoly képpel osztom az aggodalmát egészen addig, míg riadtan nem néz Sam miatt, akkor elnevetem magam, éles váltásként.

-Reeve, egy. Én is szőke vagyok, de ez nem indok. Kettő, Sam? Én szeretem a párom, de pont ezért mondom én azokat szeretem benne, ami miatt Felix idegbajt kapna. Sam olyan mint én, de én Felixnek az én típusom nem tetszik. Neki a Te típusod tetszik, Sam az utolsó akitől félned kell... az más kérdés, hogy Samnek Felix már inkább... jobb.
Ugyan, miért szeretne bele Sambe Felix? El nem tudom képzelni.
-Én is azt hittem, de látod, itt vagyok. Felix annyira el tudja érni hogy az univerzum is általa nyerjen értelmet, hogy ijesztő. Engem az jobban érdekelne Ő mihez kezdene ha nem lennél Neki, ebbe belegondoltál? Ki lenne nélküled?
Azért ha mást nem azt el kell ismernem, Felix is eléggé Reeventől függ, ha akar, ha nem. Ő miért nem látja?
-Ez nem biztos, de ha így is van, nem Felixtől függsz. Önmagad ura vagy, független entitást, nem is akármilyen. Számomra Te legalább akkora küzdő vagy, mint Ő, vagy inkább nagyobb. Te Neked sokkal nehezebb volt, de nézz magadra, mindened megvan. Ami nincs meg, nem a Te hibád, hanem Felixé, hogy nem látja, mit kéne még megadnia.
Komolyan mondom, én tudom milyen utálatban felnőni. Sosem leszek olyan erős mint Reeve.
-Te sem vagy, csak bebeszéled. Azt hiszed, mert fiatalon elkövettél egy szörnyű hibát, akkor nincs megbocsájtás? Hol van az már Reeven, mennyit változtál azóta, hát nem látod? Ez egy olyan árnyék, ami lenyomat kéne legyen, nem pedig az eleven húsod. Tudom hogy nem anyagilag, de ha engem kérdezel, Te sokkal de sokkal több mindent tudnál még tenni, ha igazán kibontakozhatnál. Rengeteg tartalékod van, csak nem tudod, mert még nem szabadították fel benned. Felix dolga lenne, nem értem miért nem tesz érte, hogy szárnyalj, én... én mindent megtennék ezért.
Mert ha tényleg forrón viszontszeretné Reevent, akkor kiderülne Reeven tetteinek csak a felszínét kapargatták eddig. Legalább is nekem ez a véleményem.


A saját szexualitásom már más tészta, birizgálom a kezét, amivel fogja az enyém.

-Én voltam a gyáva. Nem mertem, mert fájt Neki. Nem ment. Amúgy se szokott, de akkor pláne nem.
Sam tényleg nem tehet róla.
-De Te tudod milyen... meg amúgy sem tudsz.
Jut eszembe ez a kis apróság, nem tudnék ráijeszteni, nem mintha lenne mivel. Közelebb jön, óvatosan nézek rá, emlékszem, milyen vele lenni, elnyomom. Nem szabad!
-Hogy én Neked? Én... benned? Reeven, ezt nem gondoltad át, Te annyira... Te... ha megengednéd, én nem vagyok olyan mint... én nem vagyok... olyan mint Te, elrontanám! Te igazi domináns vagy, én... nem élveznéd. Már ha sikerülne, de nekem soha...
Sütöm le a szemem, egy pillanatra, eljátszottam a gondolattal, de könyörgöm, ha össze is jönne, nem tudnék semmi élvezetet nyújtani Neki Felix után! Másnak szerintem sosem engedte, nekem is csak azért tenné, mert ennyire szánalmas vagyok.
Győzköd arról, hogy ha Ő mindent feláldozott, akkor én is. Összepréselem a szám egy csíkba. Aztán amit mond kizökkent, futólag el is mosolyodom a csípőmozgás miatt.

-Én nem akarok aktív lenne, szeretem magamban érezni a másikat. Másképp élem meg mint Ő. De másképp is mint Te. De ennyi erővel akkor hozzád sem való Felix...
Motyogom a végét, mert ha nekem baj, hogy Sam passzív inkább, akkor náluk is gond kéne legyen, hogy mindketten aktívak, nem is akármilyenek. De abban egyetértek, Sam szerintem is csak túl kíváncsi volt és Felix teletömte a fejét.
-Igen, tudom...
Mondom némi fintorral, nagyon is jól tudom milyen ellenállhatatlan tud lenni ha akar Kale.


-A logikus döntés én lettem volna annak idején, gondolj bele. Rajongtam érte, mindent megadtam volna Neki, galériát, támogatást, kitartom, igaz a monogámia necces volt, de végül is belement még abba is. Mint látod kedvel annyira hogy ne bírjon elengedni, eljátszotta volna szeret és ennyi. Felix nem logikából dönt, hiába mondja. Az érzései viszik előre, és csak azzal marad együtt akivel együtt akar és bír. Te egyben vagy ésszerű döntés és az a döntés, amit dönteni akar. Több vagy Neki mint eddig bárki, ezt sosem tagadtam, de hogy szerelmes-e azt nem tudom. Ha az, akkor elfojtja szerintem. Amilyen tüzes a természete, furcsa, hogy nem... nem intim neki veled. Vagy nem tudom mi baja.
Tényleg nem tudom, érezni ez nekem is idegen terep, Felix agymenéseit amúgy sem értettem soha.
-Az mikor volt már, akkor tényleg csak szeretők voltatok. De értsd meg, Te is több akarsz mindig lenni ennél én is Sam esetében. Te több lettél Felixnek, de Sam... több akarok lenni Felixnél.
Nem tudom hogyan oldom meg de megakarom! Unom már hogy lecsúszok mindig az első helyről.
-Nem is volt más... csak azért vacilláltál nálam, én komolyan gondoltam akkor. De szerintem enélkül is egyértelmű volt, semmi baj.
Mosolygok rá keserűn kicsit, hülye gondolat volt tőlem, hogy otthagyná Felixet értem. De kedves, hogy azt próbálja éreztetni, volt esélyem. Reeven mindig nagyon figyelmes volt velem, most sem tesz másképp. De nem titok, ha nincs Felix szemrebbenés nélkül meg akartam volna szerezni. Erre mondja összetett és én lettem volna a kivétel. Tudom, hogy nem szabadna megkérdeznem, mert a múlt és nincs értelme, de rág a fene és nem bírom ki, annyira tudni akarom, tudnom kell, miért?!
-De miért?
Miért engedett volna nekem, ha tényleg akárkit megkaphatna, mitől lennék én más? Annyival kevesebb vagyok, mint Felix, nincs annyi tapasztalatom, műveltségem, nem vagyok olyan vonzó, ez csak néhány dolog.


De az biztos hogy magyarázom Neki mitől fontos Ő, Felix nélkül is mennyire.

-Szívesen elutazom Veled. Vennék pár képet, beszélnék pár festővel, szobrásszal. Amikor nem dolgozunk, akkor meg elleszünk.
Csinálunk programokat, jól hangzik, Sam mondjuk nehezen viselné, de kérném alkosson, ha vele vagyok úgy sem tud úgy, elküldené elektronikusan ami megvan, beszélnénk, szerintem megoldható lenne. Egy-két hét... Jó lenne Reevennel visszakapni ami volt, ha nem is pont úgy. Meg is ölelem, nekem nagyon hiányzott Reeven, nem akarom, hogy elengedje magát Felix miatt.
-Ühüm.
Fontos hát, nincs még egy ilyen ember, akivel ilyen keveset beszéltem, mégsem érzem szükségét, hogy kellett volna vagy kellene ahhoz értsen, értsem.
-Nem vagy csalódás, Te eleve Felixhez tartoztál már mikor megismertelek. De... tudod mikor még nem is ismertelek csak Felix beszélt rólad is olyan volt, mintha... az én barátom is lennél. A zenéd hozzám szólt, a képeid megérintettek. Hasonló dolgokon mentünk át gyerekként, mikor veled vagyok nem érzem, hogy takargatnom kéne magam. Te vagy az első olyan ember, akivel ha keveset is beszélek nem érzem bajnak vagy fontosnak hogy azonnal bepótoljam a kiesett időt, mert van az az érzés, hogy ezer éve ismerlek, éreztél már ilyet? Hogy Te... mintha mindig is az életem része lettél volna, de becsatlakozni csak később tudtál, nem a legelején. Emiatt nem fáj annyira, ami régen volt, mert most vagy. Nem tudom... érted-e miről beszélek... nélküled nem tudom már elképzelni, hogy ugyan olyan legyen. Ilyen stabil.
Mert így határozottan stabilabbnak érzem magam, főleg most érzem ezt, hogy végre újra látom, beszélünk. Elmosolyodom kicsit, hogy hasonlóan fontos lennék, jó lenne. A tudatos távolodás miatt zavarba jövök.
-Lehet tudat alatt az volt... én...
Nyelek egyet, nehéz, mintha elakadna valamiben, fojtogató, hogy ilyen közel van, fogja a kezem és hogy nem bírom elfelejteni. Azt hittem túlléptem rajta, de lehet nem? Úgy is észreveszi... azt hiszem. Meg Felixet szereti, mindegy is. Nekem ott van Sam. Nem bírom tartani a szemkontaktust, bár próbálom.
-... én azt hiszem tényleg túlléptem Felixen, de ennek ára volt. Aztán Felixet választottad, találkoztam Sammel és... gondoltam jobb így. De kellett egy kis... távolság talán, hogy... én... elfogadjam. De ettől nem lettél nekem kevesebb. Csak nem akartam teher lenni Neked. Felixszel akartál lenni, én úgy döntöttem akkor Samet választom és most is próbálok megfelelni, mindkettőtöknek. De nagyon hiányoztál, most érzem csak igazán, nem akarok sokáig távol lenni Tőled. Nem segít. De szóval én csak... felejtsd el Reeven és kérlek ne haragudj rám. Ha engeded jóváteszem, bepótoljuk, elkísérlek a következő turnédra, ha még mindig akarod. Ha nem félsz velem lenni több napig is.
Jó, úgy fest nekem el kell nyomni amit érzek, de van rutinom, nem lesz baj, felnőtt férfi vagyok, majd átalakulnak az érzéseim és elcsitulnak, szeretek Reevennel lenni, fontos nekem és csak ez számít. Úgy fest nekem Reeven nem csak botlás volt, jó érzés ennyire önmagam lenni, félelem nélkül, ezt akarom érezni a többi érzés ide vagy oda. Bár lehet ez kiábrándító lesz neki, hogy kiszerettem Felixből, hogy belé szeressek. Újabb plátói szerelemérzet, szégyellem is, hogy azt hittem Sam mellett elfelejtem, tényleg elhittem, hogy csak pillanatnyi gyengeség miatt éreztem, amit és nem lesz rám hatással később. De szeretem Samet, másképp, de szeretem és jó hozzám, vele akarok maradni, megpróbálni, ha nehéz is lesz, mert más vagyok mint várta, Felix miatt és Reeven miatt is talán, hiába volt halva született ötlet. Reeven érzem hogy Felix része már, elfogadtam rég. Igazából mindig is tudtam, emiatt ha ég is a szemem, hogy mennyire szerencsétlen vagyok, remélem nem lesz velem durva, eddig sosem volt, talán most is tapintattal kezeli a vallomásom és nem fogom elsírni magam, mint általában. De lehet érteni sem fogja, az lenne a legjobb, elfelejtenénk.

_________________
Eric
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
avatarKlasszikus kommunikáció
Életkor : 24
Foglalkozás : rock sztár
Hozzászólások száma : 1383

TémanyitásTárgy: Re: Szalmaszál - Reeve-Eric   Vas. Nov. 26 2017, 16:57

Benne van a mondatban, hogy főleg miatta vette meg.
- Biztos? Hát jó...
Ha ő mondja, megvette volna amúgy is, nem firtatom tovább.
Ja, beljebb vagyok azzal, hogy tudom nem élvezi úgy. Mert ha nem intim neki, semmit nem jelent számára, csak rutin.
- Most már nem is akarja velem csinálni. Nem tudom...számomra sem a szex a legfontosabb dolog, de így nem fogom tudni megtartani. Így...Felix örökre az a betörhetetlen vadló marad, akinek mindig láttam. És nem tudom...ha velem nem csinálja, de a te fiúddal igen, azt nem nézném el neki. De gondolom te sem Samnek.
Mert egyszeri alkalom volt? Én kétlem.
- Nem olyan, mint te. Csak hallomásból ismerem és igaz, hogy lágyabb vagy mondjuk Felixnél, de nem egy életképtelen cukorkagombóc, aki elsírja magát a saját árnyékától. Nem mondanám, hogy a te típusod nem tetszik neki...elég nagy hatással voltál rá. Sőt lehet, hogy nagyobbal, mint én.
Sóhajtok, megcsóválom a fejem.
- Nézd, nem hiszem, hogy Sam tisztában van vele, hogy Felix direkt tönkreteszi mások életét, hobbiból, vagy szűz nőket csinál fel heccből. Szerinted ezt bevenné a gyomra? Tudod nekem meddig voltak rémálmaim azzal a lánnyal?
Sóhajtva kisöpröm hajam az arcomból. Erről még senkinek sem beszéltem, Felixnek sem. Megfeszítem az állkapcsom.
- Csináltunk együtt valamit, de nekem az nem volt jó élmény. Néha azt érzem még én sem vagyok elég gonosz neki, pedig...én is tettem már tönkre embereket, csak... én közben szenvedtem, ha nem érdemelte meg.
Ott volt Tess például. Ez a Sammy tuti nem venné be Felix ilyes szokásait.
- Ő? Bárki...
Ezt nem értem, Felix nem ragaszkodik hozzám ennyire. Hát viszont úgy tűnik Eric eléggé elismer. Halovány mosoly dereng fel ajkamon.
- Tény, hogy elég erős vagyok, de Felix megelőz, Te is Eric. Én nem bírtam a gyűlöletet és a drogokba menekültem, hol erős ez? Hogy túléltem a csövességet amiatt van, mert nincs veszélyérzetem.
Ez komolyan annyira menő? Jobb, ha tisztában van a valósággal.
- Hát tudom...régen volt és változtam, mégis...megöltem négy embert. Ez nem olyasmi, amit az ember csak úgy elfelejt, hogy hoppá...bakiztam.
Tudom, hogy jobban vagyok, de nem tudok könnyedén elsiklani felette még mindig. Meglep. Mármint azzal is, hogy Felix szerinte nem bontakoztat ki, de hogy elméletileg sokkal több lenne bennem, de talán azzal a legjobban, hogy ő mindent megtenne. Nem értem miért mondja ezeket, mintha... ennyire fontos lennék neki? De nem ismer annyira. Mindig azt hittem inkább én csüngök rajta.
- Eric... tényleg? Milyen szempontból gondolod?
Hogyan szárnyalhatnék?

- Dehogyis, nem akartál neki fájdalmat okozni. Igazából nem hibás senki. Mindketten passzívak vagytok.
Ennyi az egész.
- Éppen ez az. Gyakorolhatnál rajtam. Menne. Biztos vagyok benne. Vagy Sam nem Felixsszel tágítgatta a seggét?
Lehet hülye ötlet, de miért ne segítenék és...jó volt vele. Nagyon jó... csak vele tudtam együtt lenni a Felix iránt érzettek mellett. Gyengédség kell neki és nekem is.
Megsimítom az arcát, egészen közel hajolok hozzá. Fél, aranyos, túl aranyos.
- Tudod mit Eric? Intim lenne. Szerintem az lenne, már csak összeforrni is veled. Nem kapom meg ezt mostanában, minden csak rájátszás, ha Felix rutinnak éli meg, vagy nem tudom minek. De te odaadnád magad nekem, nem? Szerinted mire vágyom? Röhejes, hogy vele élek együtt, de rég nem szexeltem már.
Megaztán válthatunk, mert való igaz, az jobban izgat, hogy én legyek benne.
- De...nekem megy a passzív is. Élvezem átadni magam neki. Cserélgetjük, nem az van, hogy nem működik. De néha zavar, hogy dominánsabb akar lenni
Ez mondjuk tény.



- Nem így képzeltem...vagy a hosszútávú kapcsolat ésszerű döntésekből áll?
Kérdezem, Ericnek több párkapcsolata volt, mint nekem.
- Azt hittem ez mély és ellenállhatatlan ragaszkodás. Letöri a gátakat, elsöpör, felborít benned mindent. Nekem ilyen volt. Átadtam magam neki és úgy érzem teljesen. Mi ésszerű volt abban, hogy egy már bocsánat, de egy férfi kurvával legyek? Úgy és annak szeretem ami, az embert. Igaz, hogy azóta rájöttem, hogy a férfiakkal jobban kijövök
Forgatom a szemem.
- Nem szeret, vagy csak logikából van velem. Mert én is őrült vagyok, vad, okos, helyes is. Csak nem tudom érzi-e...
Azt is kell, úgy gondolom.
- De te pont az vagy, aki annak a kis nyúl izének kell. Érzékeny, támogató, atyáskodsz felette, már annak alapján, amit Ravernon mesélt. De nem másra vágysz inkább? Egy erős partnerre? Sam nem az.
Vicces, hogy ő akar megfelelni, amikor a szőkének is meg kéne.
- De megértem, hogy félsz Felix több lesz. Ő sok, tényleg sok. Elkábíthatja azt a srácot.
Biccentek.
- Lehet meg kellene várnod, amíg összetöri
Na őt nem sajnálnám agyonkínozni.
- Én is komolyan gondoltam. Szerinted nem voltam őszinte?
Vonom össze a szemöldökömet.
- Inkább nem akartalak bántani, mert Felix...tényleg nagyon fontos nekem, nem tudtam róla lemondani.
Ez volt benne, elég nagy százalékban.
- Hát...mert különleges személyiség vagy. Először gyűlöltelek, pont ezért. Felix csak kivételes emberekkel áll szóba és ezt tudtam. Megaztán rohadt jól nézel ki...szenvedélyes vagy, de mély és odaadó, humoros...
Ja, elvörösödtem, tessék. Félre is nézek.
- El kellett ismernem, hogy Felixnek igaza volt veled kapcsolatban. Undorítóan szép a mosolyod, hogy képzeled? Túl kifejezőek a szemeid.
Elég lesz...

Röhögök azon, hogy utazna velem. Mert úgy mondja, mintha tényleg...
- Elviszlek, bármikor. Senki nem ér rá velem tartani.
Ezt mindentől függetlenül mondom. Kiköt az ölelésemben, szorosan vonom magamhoz. Becsukom mindkét szemem egy pillanatra. Jó lenne, ha így maradnánk még.
- De más lett volna, ha általam ismersz meg engem... Ez csak Felixen keresztül volt. Tényleg?
Kérdezem elnyílt ajkakkal hihetetlenkedve. Megérintették a dolgaim? Ezer éve?
- Őszintébb vagy velem, mint mással?
Ezt nem tudtam, ez nagyon megrendít.
- Éreztem, csak azt hiszem nem merem elhinni.
Vele is, Felixszel is, Sebyvel is volt már hasonló. Viszont ezek nagy szavak. Mintha mindig is az élete része lettem volna. Megütközöm. Ennyire? Úgy beszél, mintha...
- Tényleg ennyire közel érzed magad hozzám?
Mondtak már ilyet. Lia, Josh, aztán...
- Stabilitást hozok? Várj, próbálom megérteni. Szóval...nélkülem nem olyan már? De Eric...ezek olyan nagy szavak. Komolyan mintha... nem ismerhetsz ennyire, nem voltunk együtt annyi ideig és ha nem olyan vagyok?
Zavarba jön, nehezen beszél, de én most nagyon nézem és fogom a kezét és közel vagyok, bár a szám folyamatosan tátva van.
- Mi volt az ára? Mintha csak azért választottad volna Samet, mert én Felixet. Hát ne legyél. Én sem akarok, nem segít? Mintha szerelmes lennél...
Arcomra fagy a mosoly, az lehetetlen.
- Nem félek és jó lenne, főleg mert meg akarlak érteni. Eric...nálam nem jó olyan dolgokkal dobálózni, hogy szeretsz. Mondták már, kiderült mégsem... Ráadásul az sok mindent megváltoztatna...nem? De Samet szereted,összezavarsz!
Túrok a hajamba feszülten, kicsit hökkenten és ijedten is.


_________________
Reeven
Vissza az elejére Go down
Eric A. Blake
avatar
Életkor : 30
Foglalkozás : Galériatulajdonos
Hozzászólások száma : 351

TémanyitásTárgy: Re: Szalmaszál - Reeve-Eric   Vas. Nov. 26 2017, 22:57

-Pf, nem, ha még egyszer lefeküdnek szakítok Sammel és Felix is bontom a barátságot, gondolkodjon már! Így is teljesen ki vagyok akadva Rá...
Forgatok szemet, de hozzáfűzöm:
-Sammel csak azért feküdt most le, mert Sam szűz és félénk is, a kedvenc típusa. Amúgy szerintem nem feküdt volna le vele... Ha elvettem volna Sam szüzességét nem fekszenek le, ez bosszant a legjobban igazából, hogyha én nem rontom el, megakadályozom az egészet.
Legalább is én teljesen meg vagyok erről győződve, Felix csak azért feküdt le Sammel, mert amaz szűz, amúgy eszébe nem jutott volna.
-Sam sem sír akármi miatt, én sem, de mi... érzékenyebbek vagyunk, nem tagadom. Emiatt nagyon megértőek vagyunk egymással, más miatt szenvedtünk sokat, más miatt vagyunk érzékenyek, de azok vagyunk és Felix erről kinevelné az embert, nem elfogadná. Sam pedig életképes, Felix túloz azzal, hogy nem, egyszerűen a testvérei és a szülei elnyomták, ennyi. Az pedig hogy nagy hatással voltam rá nem egyenlő azzal, hogy valaha is belém tudott volna szeretni. Lehet Sam is nagy hatással tudna rá lenni, de mondjuk a festészetére, a zenéjére vagy ilyesmi, nem pedig a szerelmi életére...
Érezni ebben nem hiszek, abban Reeven a profi, akinek nincs lehetetlen, aki a bevehetetlent is bevette, ha nem is teljesen, de szerintem addig fog kutatni, míg teljes nem lesz a siker. Csodálom érte.
-Nem, egyáltalán nem venné be a gyomra ezeket a szörnyűségeket, de ha olyan mint én, akkor... egyszerűen blokkol az agyam, nem hajlandó felfogni hogy erre is képes. Amíg nem látom a saját két szememmel, addig mítosz marad. De okkal mutatta csak Neked, nekünk pedig sosem fogja. Én szerintem nem bírtam volna vele megmaradni azután ha láttam volna, nagyon megértem, hogy nem bírtad megemészteni. Igazából nagyon felnézek Rád hogy mellette maradtál és ezeket látva és tapasztalva is próbálta kihúzni a lélekvesztő gödörből...
Nézek rá félig elámulva félig elszörnyedve.
-Felix... én nem tudom miért csinálja, szerintem hatalomvágyból vagy mert szadista vagy mindkettő. Samet féltem is emiatt tőle kissé... De nem az kell, hogy TE legyél gonoszabb Reeven, hanem hogy Ő kapjon észbe és hagyjon fel ezekkel. Ezek túl mély törések, a sajátomat is bánom, amit tettem anno, pedig az semmi.
Mondom elkeseredetten, hogy ezt együttesen sem tudtuk még kinevelni belőle.
-Hiszed, rengeteget fejlődött melletted, sokkal emberségesebb és fókuszáltabb lett, ha hiszed ha nem. Lehet most másképp látod, de hidd csak el nekem, sokkal züllöttebb és romlottabb lenne nélküled, lehet összeverték volna vagy megbetegítették volna ha folytatja a hivatását.
Reeven sok jót tett vele, én úgy gondolom.
-Ah, Reeven, a Te szüleid sokkal kegyetlenebbek mint bárki akit ismerek. Az enyémek csak elfordultak tőlem, Felixet meg szeretik és támogatják csak a romlottság útjába hajszolták, de mint látod, ferdébb lett, de nem megtört. Te átvészeltél egy kómát, hogy elfordultak tőled, többször is, intelligenciával oldottál meg feltehetően rengeteg szituációt, újra felépítkeztél a semmiről ez... lehetetlen sokaknak.
Szerintem Reeven lebecsüli a tettei súlyát.
-Nem is erről beszéltem, hanem hogy együtt élsz vele, ennek tudatában kelsz fel nap mint nap és cselekszel, de nem szabad hogy ez határozza meg az életed. Nem vezekelhetsz örökké, szerintem a sors így is rengeteg kegyetlenséget tett veled, ami felér egy-egy kisebb lelki halállal. A sajátoddal. Elvesztettél magadból mindig valamit, fontosat, ez... ez szörnyű.
Én sajnálom is, mert a családja, a rokona, a gyomra, az elvesztett egy év, a rengeteg kisebb dolog, a depresszió... ezek szörnyű dolgok, megérdemelne egy tartósabb boldog időszakot minimum.
Aztán magyarázom, hogy Reeven szerintem sokkal impulzívabb is lehetne, ha megkapná a viszonzott szerelem igazi löketét, nem csak a bizonytalan árnyékát.

-Hát... derűsebben látnád a világot, több energiád lenne, még ennyire sem éreznéd a lehetetlen, így szerintem nem csak a zenéd ívelne felfele, de egyszerre fotóznál is, vágnál bele akár másba is, rendeznél klipet, akármi, egyszerűen pulzálna belőled az energia ami amúgy is szokott néha, csak így elsöprő lenne és buzdító, andalító. Szerintem Te... a sok bizonytalanságod miatt folyton visszafogod magad, nem tudsz... teljesen lazítani, mert nem tudsz kellően visszatöltődni. Érted mire gondolok?
Persze lehet tévedek, de nekem Reeven egy Nap, ami ezer fokon ég és bolygókat hevít, mozgat, befolyásol, ha akarja.

-Meglehet...
Hagyom rá, szerintem Sam nem passzív, vagy nem teljesen, de lehet igaza van, sokkal nagyobb türelemmel kellett volna egymáshoz érnünk, de nem sejtettük a másik félelmeit, mivel titkoltuk a sajátunk súlyosságát.
-Ne mondj már ilyet! De ah... nekem... én nem tudnék elvonatkoztatni, hogy nem csalom meg Samet. Hogy veled vagyok, nekem... fontos lenne hogy veled vagyok, hogy... ah a fenébe is, Reeven szűz vagyok én is így. Sosem sikerült, stresszel és mi van ha tényleg impotens vagyok vagy valami? Szégyellném előtted... szégyellném, hogy nem gondolnál rám utána... férfiként. Felix elvette Sam szüzességét és talán bátortalanságát is, de én... megragadtam azon a szinten, tudom hogy Sam megért majd, de ettől még több lesz mint megalázó az első alkalom. Ha meg veled sem megy, nem csak Sam lesz kiábrándult, hanem Te is. Én nem akarok kevesebb lenni a Te szemedben is.
Szégyellem magam, de így talán jobban megérti a félelmeim. Sosem ment, értsd, azt sem tudom milyen úgy lenni, egy szerencsétlen 30-as szűz vagyok aktív szerepben, belegondolva is megalázó. Belehalnék ha Reeven is kiábrándulna belőlem, Ő az egyetlen, aki talán még egyszer sem tette. Mivel közel is hajol hirtelen emelkedik meg a pulzusom, hiába érezném magam biztonságban mellette, nem bírnék egész emberként tükörbe nézni ha elbukok. Túlzottan fontos nekem Reeven jó véleménye. Ahogy simogat is ez erősödik bennem, amit mond meg meglep.
-Én oda...
Lehelem, teljesen odadanám, de lesütöm a szemem, nem bírom hangosan mondani amit akarok, csak suttogni, mert mintha a titkom lopná most el.
-Veled lenne az első akkor... ha sikerül. Én örülnék ha megadhatnám Neked, de nem lennék jobb mint Sam és Felix, akik megtették velem, hogy megcsaltak most és fáj. Ha vágyom is rá, megkapni Tőled és megadni Neked, de... nem szabad.
Motyogom suttogva, mintha micsoda szentségtörő lennék már azzal is, hogy fontolóra vettem, holott nem szabad. Igen, Reeven mellett kevésbé félnék ettől az egésztől, de azzal megcsalnám Samet, nem vagyok híve ennek, sosem csaltam még meg senkit pont amiatt mert tudom mennyire fáj és Sam Felix miatt esett ebbe a hálóba, nem tehetem meg vele. Bár Felixet így megsebezni igazán méltó bosszú lenne, de Samet nem akarom ebbe belekeverni. Főleg mert Reeven is fontos nekem, tudom Ő sem örülne, ha az a férfi lenne, akivel megcsaltam Samet, Ő nem ilyen, Ő is hűséges alkat alapjáraton. Hiába csapódik forró leheletem az arcán már csak a gondolattól is, megtapasztalnám a szeretkezést, Vele tapasztalhatnám meg, de nem tehetem. Ha komolyan gondolja ezt, meg kell győznie, mert jelenleg inkább szenvedek magamban, mintsem engedjek az érzésnek.
-Értem. Te ebben is különleges vagy.
Bár emiatt inkább Samre emlékeztet, de mivel Sam úgy adta elő, nem enynire uni, így Reeven marad az, aki valóban az, aki mindkét szerepben teljes odaadással van. Nagyon érdekel milyen lehet úgy is vele lenni, de elnyomom. Amúgy sem menne, kevésnek érzem magam ahhoz, kielégítsem így. Semmi tapasztalatom és amúgy is.

-Nem mondanám, bár annak is van nyomatéka. De azokat együtt hozzák az emberek, az más szerintem. De valakivel egytt maradni nem csak ésszerű döntés, ha van benne szeretet, szerintem. De Felix szeret Téged, nem csak azért van veled, mert kitartod mondjuk, ebben biztos vagyok. Én másban vagyok bizonytalan.
Én speciel abban, hogy ez szerelem-e, nem csupán egy mély barátság vagy hasonló.
-Megértelek, én is ilyen vagyok. Samre is azt mondják semmi férfias nincs benne, de rengetegszer az, a maga módján pedig pláne, én úgy szeretem amilyen, szeretem a hibáit is.
Emiatt fáj, hogy Ő Felixet isteníti, aki biztos nem így van vele és sajnálom Reevent, hogy Ő ezt érzi, de Felix... valahogy mégsem ilyen.
-Szeretni szeret. Valamilyen formán mindenképp, mondom, tiszta logikából nem maradna Veled, annál sokkal inkább hangulatember. De nem tudom mit érez, mennyire érzi.
Én már egyáltalán nem tudom.
-Hát... tudod az a vicces, hogy az ilyen erős egyének csaltak meg mindig, azt hittem Sam sosem tenné meg. Megtette... határozottabb vagyok és próbálok lenni érti, neki és magamnak, de tény, szeretem ha a párom domináns személyiség. De tudod Sam ha nem is ilyen, de olyan elementáris és könnyed egyszerre, olyan mély dolgokat megtesz értem számára magától adóódan, amit eddig szinte senki. A maga módján nagyon is erős, úgy érzem én nem vagyok kellően az Neki.
Elvégre felvállalt rögtön a családjával szemben, odaköltözött és megvédett, támogatott mindenben és elhalmozott mindennel amivel csak tudott. Sam nagyon is csodálatos, ha nem is pont a zsánerem alapjáraton.
-Igen...
Lehelem arra, hogy Felix elcsavarhatja véglegesen Sam fejét. Nagyon nehezen viselném.
-Az csak rosszabb lenne... tőlem is elhidegülne, akaratán kívül is. De én is tőle, mert fájna látni, hogy mellettem van, mégis más férfi miatt sír. Nekem kéne akkor is vigasztalni, de olyan lenne, mintha magamba vájnék egy tőrt.
Mert fájna, égetne, de partneri kötelességem lenne vigyázni rá akkor is.
-De, de... nekem nem volt senkim, úgy más.
Nem akarom azt mondani, az enyém így homogénebb, mert az sem lenne feltétlen igaz, de mivel Ő Felixet szereti, ha komolyan is gondolta, nem olyan mélyen szerintem mint én, aki valóban fel is adta Felixet, mert megtaláltam azt a személyt, aki értékesebb, fontosabb és lenyűgözőbb. Én nem vagyok ilyen Reevennek, neki Felix maradt ez a személy továbbra is.
-Tudom. Semmi baj.
Megértem hogy nem cserélte volna rám Felixet, sosem hibáztattam ezért. Sosem hinném, hogy bárkinél én lennék a nyertes ha Felix az ellenfelem. Emiatt vagyok elkeseredett Sam miatt is. Ezért sem értem egyáltalán miért engedett nekem, nem bírom ki hogy ne kérdezzem meg miért. Elnyílt ajkakkal hallgatom, különleges lennék? Szerintem csak Felix megsajnált és annyi energiát ölt belém, hogy ezért ragaszkodik, mert eléggé átformált, nem azért mert különleges lennék. Arra már én is elvörösödöm, hogy tetszenék neki, ennyire.
-Tényleg... így tetszem? Mármint-külsőleg...
Hadarom a végét, mert amiket mondott az alapján összességében is, de azt nem merem megkérdezni, a külsőm még van merszem. Nem tartom magam különösebben helyesnek, bár a mosolyomra mondták már, vonzó. Reeven meg is erősíti, ha kissé viccesen is teszi, meg is villantom az említett mosolyt.
-Bagoly mondja...
Mosolygok rá, ha vörösen is, mert az Ő szemei kifejezőbbek szerintem, szinte megszólítják az embert, ha mérges, ha boldog.

-Min nevetsz? Tényleg! Én ráérek, hozzá is vagyok szokva, Sam nincs, de egy hét nem egy hónap, legalább a családjával is többet lenne.
Mert vele is tervezek elmenni, de nem üzleti útra, márpedig ez inkább az lenne, Reeven is csak az ideje kis hányadában lenne szabad.
-Igen, eleinte, de Veled is sokat beszélgettem azután. Sok mindent elég volt fél szavakból is, mert értettelek. Tényleg.
Magyarázom, hát nekem olyan... különleges Ő.
-Hát... hát igen. Nem tudom miért, talán mert úgy gondoltam mindig utálni fogsz és nem számít, aztán meg jött magától és... nem tudom hogy csináltad.
Pislogok rá, tényleg nem tudom, de zavaromban nem tudom megmagyarázni, vele őszinte vagyok teljesen.
-Sokáig én is azt hittem bebeszélem, mert olyan kevés barátom van, de... a hiányod megviselt.
Most nagyon érzem. Felszabadultabb vagyok, kevésbé frusztrált.
-Igen... tudom ez ijesztő, de nem akarlak... nem is tudom, nem akarok nyomást helyezni rád vagy ilyesmi, csak ha Veled vagyok önmagam lehetek, úgy érzem, nincs bennem az a rögeszmés megfelelési kényszer és ez... olyan jó. És annyira csodálatos, hogy nem bántasz a hülyeségeimért, hogy megértesz hogy elfogadsz, ha nem is minden döntésem vagy érzésem, de a fontos dolgokat. És úgy érzem én is megértelek, megértem mi miért nyomaszt és emészt, mi miért motivál és boldogít és ez örömmel tölt el. Persze lehet tévedek, de maga az illúzió is akkor... ezt megtapasztalni nagyon jó.
Szabadkozom, lehet nem kéne, de félek Ő nem érzi és idegesítem ezzel, hogy komolytalannak gondol, ábrándozónak. De én nem vagyok annyira racionális, mint elsőre feltételezik.
-Tudom, tudom, de ezért mondtam, hogy olyan mintha ezer éve ismernélek és ez az érzés felülírja a logikát, hogy nem ismerlek csak egy éve, másfél, és ez semmi, ha ésszerűen belegondolsz de mégis, mérföldkő vagy és az is maradsz. Ha nem vagy olyan, én sem leszek már olyan, de nem bánom, szeretek ilyen lenni most, nem vagyok messze elfogadható, de... stabil vagyok. Stabilabb. Ha nem is vagy olyan, ez nem fog változni, mert formáltál, hálás vagyok érte.
Hebegem, de nem merek ránézni, hülyének néz, biztosra veszem, azt hiszi nagyzolok, hogy ne legyen depressziós, pedig ennek köze sincs ehhez. Annak van, hogy mennyire lenyűgöz és mennyire erősnek gondolom, ami ösztönöz és hajt előre, hogy beleszerettem, de úgy, hogy Felixet elfelejtsem szerelemmel, azt hittem erre senki sem lesz képes. Reeven valami egész különleges, emiatt is tudom, kevés lennék neki, el kell halványítanom magamban ezt az érzést, hogy boldog lehessek, hogy szerethessem igazán Samet. Sam nem érdemel ennél kevesebbet. Aztán ahogy kimondja elszégyellem magam, röhejesnek gondol, sejtettem ez lesz. Igazából de, ezért választottam Samet, azaz mentem bele, hogy jöjjünk össze, mert úgy gondoltam, szabad vagyok, Reeven csak fellángolás, elgyengülés, mivel sosem hagyná el Felixet értem és amúgy is, akármi. Sam viszont a maga módján elvarázsolt és esélyt akartam adni magunknak. Nem bántam meg, soha nem is fogom szerintem, de ostobaság volt azt hinnem, Reeven közömbös lesz csak úgy. Nem is bírok válaszolni neki, csak kicsordul a könnyem, mert tudom, hogy szánalmas vagyok, túl érzékeny. De összeszedem magam és valami mosolyszerűt varázsolok az arcomra, mintha tényleg vicces lenne a szánalmam. Valahol tudom hogy nevetséges vagyok.
-Sajnálom. Nem állt szándékomban. És nem dobálózom vele, egyszerűen csak tisztázni akartam nem múlt el amit legutóbb mondtam. Amit legutóbb éreztem. Szeretem Samet, másképp és másért, de nem tudok elmenni amellett, hogyha Felix nem mondja ki szeret, akkor Sammel én össze sem jövök, eszembe nem jutott volna, mert csak arra figyelnék, hátha észreveszel. De látom ez ostobaság, érzem, hogy Felix számodra az igazi és szerintem Te vagy az egyetlen, aki elég ahhoz, hogy Felix megtapasztalja a szerelmet, így felejtsd el amit mondtam, amit érzek. Egyszerűen nálam hosszú idő, hogy... úgy leülepedjen az érzés, hogy már ne kavarhasson fel. Nem tudok emiatt Samre haragudni, hogy így rajong Felixért, hiszen én ugyan ezt teszem, csak irántad, csak én tudom hogy esélytelen és fókuszálni próbálok Samre... nem mondom, hogy könnyű lesz, mivel ha mindketten végül másra vágyunk majd nem lesz tartós kapcsolat, de... lássuk be, plátói érzéseink vannak felétek, de egymást talán boldoggá tehetnénk. Ez lehet elég... szánalmasan hangzik számodra, de... én félek a magánytól. Félek hogy örökké csak várni fogok egy viszonzásra, ami sosem jön el. Sam lehet nem így lesz, Ő még... Ő más, de... ahh... hagyjuk. Küzdeni akarok a kapcsolatomért, elhatároztam, mert Te is teszed, okkal teszed, nekem sem szabad feladnom. De hidd el, van rutinom, nem fogok Neked gondot okozni, ígérem.
Nézek félre sóhajtva, megviselten, mert fáj, hogy esélyem sincs, de már erősebb vagyok, most van célom, ha Sam belémszeretne, újra, talán elfelejteném Reevent és végre boldog lehetnék, mert Samért érdemes küzdeni. Csak össze kell csiszolódnunk, ha Ő is akarja, menni fog. Ha Felixet akarja... akkor nem, de muszáj megpróbálnom. Magam miatt és mert Sam annyi mindent tett értem, nem érdemel kevesebbet. De nem mondom, hogy én nem vagyok összezavarodva. Vonzódom Reevenhez, nem csak fizikálisan, de lelkileg is, kényszeresen szeretném megadni neki amit Felix nem akar vagy nem tud, dühít, ha nem adja meg Neki, féltékeny vagyok, hogy érintheti de eltékozolja, de elnyomom, mert semmi közöm hozzá. Samet kell boldoggá tenném, más kérdés, hogy félek kudarcot kudarcra halmozok csak...

_________________
Eric
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
avatarKlasszikus kommunikáció
Életkor : 24
Foglalkozás : rock sztár
Hozzászólások száma : 1383

TémanyitásTárgy: Re: Szalmaszál - Reeve-Eric   Hétf. Nov. 27 2017, 18:08

- Ja, akkor én is, mert megszegte, amit ígért. És szőke. Azt mondjátok jól néz ki, külsőleg is a zsánere
Motyogom kelletlenül.
- Nehogymár magadat hibáztasd! Mintha ő nem cseszte volna el!
Kicsit lestromfolom, túlságosan védi ezt az anyámasszony katonáját! Fújtatok is, mert haragszom a kis szőkére, nekem eléggé bekavart, Ericről nem is beszélve.
- Azért ez nem teljesen igaz, nekem is voltak hülyeségeim és Felix elfogadta...
Hülyeség alatt az érzékenységet értem. A depressziós időszakomban mindenért hisztiztem.
- Hááát...akkor is egy határozottabb partner kellene neked, Felix szerint igényled és elég jól ismer.
Ezekben nem szokott mellényúlni. Elhúzom a szám, hogy Ravot majd egy ilyen inspirálja most, hogy válságban van. Ha fülig érő szájjal hazajön, hogy de most minden megváltozott, tudom kinek a sikere lesz. Már előre látom mennyire dühös leszek. Nem én lennék az, aki ösztökéli, ihletet ad, hanem az a kis taknyos fos?
- Ne abból indulj ki, hogy mindenki olyan, mint te. Hm...akkor emiatt akarta Felix inkább megmutatni nekem. Olyan volt, mint valami beavatási szartartás elfogadom-e. Ohh
Felnéz rám, kicsit megrendülök.
- Hát...mondtam, hogy bennem is van ilyesmi. Az egyik barátommal elmentünk egy white partyra és hashajtót tettünk néhány köcsög italára. Nem mindenki érte el a budiit fehér fenékkel. Szóval nem kell félteni, én is csinálok hasonló csínyeket, de...aki nem szolgál rá...az valóban
Megrázom a fejem. Szegény lány és én is hány életet tettem tönkre. Így persze könnyebb elfogadnom Felixet. Zavaba jövök a pillantásától, lesütöm a szemem és motyogok.
- Kicsit visszafogni...próbálom rávenni, hogy csak azokat büntesse, akik rászolgálnak.
De nehéz az ilyesmit eldönteni... Húúú Felix összeszedettebb lett. Kiráz a hideg, hogy bántották volna. Nos, nem nagyon vannak érveim ellenkezni ezzel, bólintok, igazat adva neki.
Aztán mondja, hogy az én szüleim nos...pszichopaták és elég izé dolgokat. Zavartan pislantok rá és a térdemet nézem, érzem, hogy pírfelhők lepik el a képem.
- Najó...elismerem ez tényleg jól hangzik, de inkább csak a hiten múlik. Az emberek nem hiszik el, hogy bármi lehetséges, én igen. És a vallásnak az a klisés kijelentése, hogy ez hegyeket mozgat, igaz.
Ismerem el, aztán elkerekedett szemekkel hallgatom tovább. Mármint Eric...ennyit gondolkodott rajtam? Lelki halál...
- Ezt...ezt azt hiszem még senki sem látta.
Talán Felix, de nem hiszem, hogy így megfogalmazta volna. Ahh....oké, ez kezd ijesztő lenni, de egyben lenyűgöz. Kiszárad a torkom.
- Igen, tényleg... szóval nehéz volt újraépíteni... Honnan tudod?
Kérdezem kissé akadozva. Mármint ennyire nem ismerhet, de mégis? Folytatja és én csak tátott szájjal nézem. Hát valóban van bennem bizonytalanság, ami sokszor zavar is. Nyelek, egyszerűen száraz a torkom, de nem bírok innivalóért indulni, mert Eric ideszegez a kanapéhoz. Bólogatok, hogy értem.
- Azt hittem ezt a bizonytalanságot magamnak kell legyőznöm. De Felix, Felix sokszor támogat és próbál kibontakoztatni, bár a múltkor...hülyeség, de mintha féltékeny lett volna. Pedig javarészt miatta tértem vissza a zenéléshez. Igaz, hogy újra magamra találtam benne, nem volt teljesen önzetlen tőlem, de ellettem volna a nyugodtabb fotózgatással. Aztán jól jött ki mégis, mert rájöttem, hogy hiányzik és ha lefoglalom magam nincs időm indokolatlan öngyilkossági kísérletekre. Mármint ne ijedj meg, csak olyasmire gondoltam, hogy kitalálom, magamra gyújtom a garázst, hogy megnézzem robban-e a benzin.
Igaz olyanokat még csinálok a színpadon, hogy túl magasról ugrom le, vagy hevesen rántok magamra valamit a só kedvéért //Andy hülye balesetei nagyon passzolnak Reevhez XDDD//
- De hogy lehet, hogy te ezt megérted?
Nehéz elhinni, mintha beképzelném.

Aztán arról beszélünk, hogy akkor próbálja ki velem, egy olyan partnerrel, aki nem fél és tapasztalt passzív is tud lenni. Megcsalná Samet, hát persze. Én nem érzek ilyet, mert Felix lazán lefekszik bárkivel, aki nem én vagyok. Közölném, nem dugtunk már mióta, hiányom volt. Különben is ez csak szex!
- Neked is meg kellene szabadulnod a bizonytalanságaidtól. Nekem is, csak veled tudok lefeküdni. Azt hittem Sebastiannal is, de ő inkább csak szexuálisan vonz, egyébként rád hasonlít és Felixre...
Mindegy, csak... nem akarja. Fogd fel Reeven, nem akarja!
- Nem akarlak belekényszeríteni, vagy elcsábítani
Jut eszembe, nem vagyok Felix.
- Az én kudarcom lenne, ha nem bírnálak ellazítani és izgalomban tartani, de eleget tanultam egy profitól... Sammy volt a szűz, nem te és nem gondolnék rád másképp. Igen, elvette Sam bátortalanságát, ezért én elcsenném a tiédet. Nem lennél Eric, ezért biztosan nem. Különben akkor megfordítanálak és megmutatnám hogyan kell csinálni. Mindig vonzott ez a dolog, amit Felix tett velem, hogy tanítgatott. Jó lenne, ha egyszer én is tudnék valakit, de mondom, ez nem kényszer.
Szögezem le, hogy csak akkor mennék bele én is, ha igazán akarná. Mert lehet azért visszakozik, mert nem szeretné. Közelebb hajolok és szinte elcsábulok, csak vegyem el, meg tudnám csinálni, nem kellene, hogy kimondja, beleegyezik, de mégis...milyen édesen szemérmes, hogy fűzöm ujjaim az övébe és nézek mélyen a szemébe. Ahh...ezt megértem, nem akarja elárulni őt, mert őszintén szereti. Vissza is hajolok és a szemem és lesütöm, hogy kikerüljön a bűvkörömből, mert elég szuggeszív tud lenni, ha kék.
- Megértem.
Kicsit csalódott vagyok.
- Nem hiszem, hogy vágysz, inkább félsz tőle.
Mert, ha vágyna...mindegy.
- Nem szabad. Csak nekik szabad. Mindent csak nekik szabad.
Elengedem a fülem mellett, hogy ebben is különleges vagyok. Hagyjuk már... Nem veszem komolyan.

- Miben vagy bizonytalan? Hogy szeret-e? Hát abban én is.
De ez úgy fáj, mert basszus....amit elkövettem azért, hogy közel kerüljek... Mi van, ha nem lehet, ha végig csak az a felületes anyag leszek, akin átsiklik, akihez ragaszkodik, mert bűnös, mint ő, de most már...nem is akar lefeküdni velem...
Biccentek, hogy én is szeretem Felix hibáit, de csüggedt szkeptikusan hallgatom, ahogy győzköd mindkettőnket. Miért kell ezt bizonygatni? Ennek magától kellene működnie.
- Azt mondta, hogy a lelki társa vagyok. Csak barátságra gondolt?
Lehet...elvégre nem akar megdugni az isten bassza meg! Szóval nem erős a gyerek, mégis megtett érte dolgokat.
- Ahogy Felix nekem is lehozta a csillagokat. A tökéletes megértést, elfogadást, minden biztatást, amit valaha reméltem és mégsem azt érzi, amit kellene.
Foglalom össze tömören, hogy hiába tűnik Sam neki is tökéletesnek, nem bírt nemet mondani Felixnek. Biztos, hogy nem csak Rav van benne...hogy a kiscsávó is tartogat titkokat.
- Eric, ez eszedbe ne jusson. Tönkretenne. Ott lennél, ha szenvedne Felix miatt? Ne...Megígérem, ha Felix Sammy miatt fog szenvedni, én se leszek ott neki.
Igen, ez utóbbi egy nagyon nevetséges mondat volt.
- Nem csak külsőleg... én akkor komolyan mondtam és tényleg...sosem éreztem még olyasmit élőlény iránt, mint Felix iránt, mintha savas tényeket vert volna a csontjaimba azzal mennyire...kívánom a lelkét. Mert a testét csak másodsorban, de mindegy... Te pedig...nos az egy dolog, hogy jól nézel ki, mégsem akartalak elveszíteni és nem egészen csak, mint barátot. Gyűlölök osztozkodni, azt hiszem mindvégig amennyire szerettem Felixet, éppen annyira zavart, hogy neki csak egy vagyok a sok közül. Mégis...bevállaltam volna érted, hogy osztozom, ha az enyém is leszel egy kicsit...
Hallgatok el egy pillanatra. A bagoly mondján csak mosolygom szégyellősen.

- Jó lenne
Nem nevetek, elviszem akkor. Viszont, amiket mond...Kicsit kiesnek a szemeim hihetetlenkedésemben. Hogy fél szavakból is...oké, oké....najó, kicsit beszédültem.
- Engem is megviselt
Csak én nem vallottam be magamnak és már sokszor, sok ember hiányához hozzászoktam. De ez még nem jelentené, hogy...
- Persze, hogy nem bántalak...melyik hülyeségeddel nem értettem egyet, csak a fontos dolgokkal? Eric...örülök, hogy önmagadnak érzed magad velem, de ez Felixszel és Sammel is így van, nem?
Hisz akkor nem jött volna össze a szőkével, nem szeretett volna Felixbe. Gyorsabban kezdem venni a levegőt, de száguldozik, mármint. Oké, stabilabb lesz általam, nem tudom hogyan...de nem csináltam semmit. Nem lenne ugyanolyan miattam?
- Biztos nem a szuicid hajlamaim miatt mondasz ilyeneket? Csúnya dolog lenne...
De Eric nem csinálna ilyesmit...nem mondaná, ha nem így gondolná.
- De hogy gondolod...elfogadható? Elfogadható vagy...több, mint elfogadható. Nincs veled semmi baj Eric. És ezt nem Felixnek köszönheted? Nem ő volt a híres megmentőd, akit segített a félelmeid legyőzésében?
Összekeverne minket? Nekem hálás? Nem csináltam semmit....
Aztán megijedek, amikor kicsordul egy könnye, mégis mosolyog, mégis mondani készül valamit. Eleve fogom a kezét, de most erősebben.
Én legutóbb sem hittem el...hiszen olyan kevés időt töltöttünk együtt ahhoz képest.
- Másképp szereted? Mármint úgy érzed az az igazi, amit irántam érzel és Sam csak...pótlék?
Mondjuk ki. Mert én Felixet választottam.
- Nem...tudom elfelejteni.
Mert ő igazi...de ezt akkor sem tudom elfelejteni.
- Csak felkavartalak? Nem mindegy érzed-e, Samet szereted-e igazán vagy csak felkavartalak. Te is folyton felkavarsz Eric...
Ha tudná, hurrikán tombol bennem ezekben a percekben is.
- Várj, nem, ez nem helyes. Ha mindketten mást szerettek és csak plátói, amit egymás iránt éreztek...Eric, érezned kell, hogy ennek semmi értelme nem lenne. Sem annak, hogy velem vagy, de elnyomod. Nem bírnám, ha szenvednél...és mondtam, szép lassan...beléd szeretnék.
Mármint nem tudom, talán...ha ennyire ragaszkodna
- Ha adnál kiskaput, ha közölnéd, hogy Sam csak pótlék, ha te igazán ennyire megértesz. Még mindig nem tudom mi az, amit én cserébe adni tudok....de elvennéd az eszem. Ahh ez nehéz, mert
Felpattanok, pedig ölelgetni akarom és vigasztalni, de marhára felkavar. Összejönnék vele és elhagynám Őt? Nem hiszem, hogy képes lennék elhagyni Felixet...hiszen ő volt a nagy etalon. De mi van, ha mégsem működik, mert Felix nem érzi...nem úgy és nem azt. Akkor nem maradhatnék vele, akkor meg kellene adnom az esélyt neki is, hogy megtalálja az igazit. De mi nem működik velem, miért nem? Nem értem...és hogy múlhatna el egy csapásra, amit Felix iránt érzek? Viszont az nem igaz, hogy Eric most nem vonz, hogy nem...hogy tényleg nem tudnék beleszeretni. De sokat nyom a latban, hogy így ért és ennyire így...nyilatkozik. Ez nem önzőség? Nem azért akarom szeretni, mert szeret? Ez...ez kikészít. Járkálok fel alá, mint a mérgezett egér, szörnyű döntésképtelenség, kétségbeesésből kétségbeesésbe zuhanok.
- Most nagyon...összezavartál
Nyögöm nehézkesen. Késztetésem van elszívni a világ összes cigarettáját. De nem volt szó róla, hogy elhagyná Samet, nem? Akkor én miért gondolkodom ilyeneken?

_________________
Reeven
Vissza az elejére Go down
Eric A. Blake
avatar
Életkor : 30
Foglalkozás : Galériatulajdonos
Hozzászólások száma : 351

TémanyitásTárgy: Re: Szalmaszál - Reeve-Eric   Hétf. Nov. 27 2017, 23:48

-Sam helyes, de nem minden szőke a zsánere, én is szőke vagyok, ne feledd...
Erre az apróságra felhívom a figyelmét.
-Hah... Felixnek sokszor tényleg nehéz nemet mondani. De amúgy igen, elrontotta, én is. Felix a legjobban...
Ha Felix nem csábítja el, nem lennék ilyen elkeseredett!
-Jó, de Te beteg voltál, az más.
Hagyom ennyiben, mert Reeven alapból nem ENNYIRE érzékeny mint mi, csak kicsit. De annyi kell.
-Felix kapja be.
Már csak dacból is ellene mellék... persze valahol igaza van, de Sam akkor is jobb hozzám, mint eddig bárki, akivel jártam.
-Jó ilyen marhaságokat nem sorolok ide, gondolom senki sem száradt ki vagy került kórházba, azért Felix... hagyjuk.
Mi kispályások vagyunk Reevennel, mi ésszel csináljuk, Felix meg... kegyetlen sokszor. Megértem, hogy Reeven nem tud aludni ettől sokszor. Én csak struccpolitikát folytattam, az talán rosszabb...
-Jól teszed... hátha...
Ha Reeven eléri, akkor Neki tényleg nincs lehetetlen, Felix legalább csak azoknak adná fel a leckét akik megérdemlik valami miatt. Bár Felix mindig talál indokot...
-Igen, tudod én is emiatt vagyok még aki. Mert nem adtam fel, de nekem sokkal könnyebb volt mint Neked, szóval... nem nagy érdem, de Rád felnézek emiatt. Nagyon is.
Mindig tovább küzdött, felállt, értékelem bennem, a depresszió ellenében is. Ki is fejtem Neki amit tudok vele kapcsolatban, mert nekem fontos Reeven, akarom érezze.
-De, biztos látták, csak maximum nem mondták.
Ugyan, erősen kétlem ne látták volna! Én nem vagyok jó emberismerő...
-Mert mondtad. Nem így, de megértelek. Könnyű elképzelnem amit mondasz, egyértelmű. Nem hiába mondom, hogy felnézek rád!
Ismétlem, hát az a megannyi kis halál, bőven megbűnhődött már szerintem. A bizonytalansága meg visszafogja, nem engedi szárnyalni, de úgy fest ebben se tévedek.
-Reeven... ne gondolkodj ilyesmin, jó? Vagy legalább ne csináld meg sosem... De a bizonytalanságot teljesen átérzem, magunknak kell megoldani, de sokszor ha párkapcsolatról van szó, nem csak szerelmiről, akármilyenről, kell a visszacsatolás, anélkül esélytelen.
Én már csak tudom, sosem kapok kellő visszacsatolást, vagy ha mégis nem túl kedvező. Ritka mikor mégis.
//Jah xD//

-Miért ne érthetném? Miért fura? Én is elég bizonytalan vagyok és csak akkor érezném felhőtlennek magam, ha valami bizonyossága nem inog meg. De ez nálam ha van is rövid időszak, mint most is. Könnyen azon kapom magam, megint agyalok...
Húzom el a szám, én megértem Reevent, nem tudom miért értem ennyire, de szerintem bizonyos dolgaink elég hasonlóak.

-Kettejükre? Pont rájuk?
Ez meglep, mindkettő férfi tetszik Neki, Felix nagyon, de Sebastian is eléggé vagy olyasmi... és én? Én? De furcsa...
-Hogy hogy csak velem tudsz...? Mert tudod, én nem bántanálak?
Érzelmileg, úgy értem, de amúgy elképzelésem sincs miért velem kivételezne.
-Tudom, tudom, nem vagy olyan mint Felix... mmm... nem a Te kudarcod lenne, én vagyok rosszul összerakva. Hát... nem csak Sam. Igazából jó lenne megtanulni, olyan férfiatlannak érzem magam tőle... hülyeség mi? De még Sam is azt mondta, ezt minden férfi akarja... hát akkor én nem vagyok férfi mert nem akarom. Felixnek is jó lenne az orra alá borsot törni és... jó lenne veled lenni. Nagyon is...
De tényleg megcsalnám Samet, azt nem akarom! Erre közelebb van, mint eddig és olyan jól esne megcsókolni, csak egyszer, nosztalgiából vagy... ah, hülye vagyok. De élvezem, hogy összekulcsolja a kezeink és már majdnem igent is mondanék rá, de nem lehet. Fájna Samnek. Inkább bevállalom, hogy szűz maradok vagy megszégyenülök Sam előtt még tucatszor, de nem szabad megcsalnom. Milyen képmutatás lenne?! Szerencsére elhajol, mintha az oxigént vonnák el, de összeszedem magam. Kiszáradt a torkom.
-Köszönöm.
Megérti, nekem ez sokat jelent, lesütöm a szemem. Akarom, de nem tehetem. Fáj hogy Sam ezt nem tette meg értem, sírni és üvölteni tudnék emiatt, de nem teszem. Nem lehet.
-Félve vágyom. De én nem hiszem, hogy ki tudnálak elégíteni úgy. Nem akarom, hogy az utolsó szeretkezésünk egy romhalmaz legyen a legutóbbi helyett ami... olyan jó volt.
Azt hiszem tényleg félek, de többször úgy sem lehetne, akkor meg ne csesszem el az emlékét is, nem? De nekem is fáj, hogy nekik szabad, arra dühös is leszek, de nem Reevenre.
-Igazságtalan, ezért fáj annyira amit tettek. Mert én nem tenném, de velem mindig megteszik. Én elnyomom a vágyaim de mások nem, áttipornak rajtam. De mi értelme a hűségnek ha megcsalok bárkit is? Utána hogyan mossam tisztára magam? Te is azt gondolnád, megtenném utána már bármikor. Azt a szégyent nem élném túl. Nekem szent, ha van párom, ha másnak van. Neked is van. Utálom jelenleg Őt, de Te hozzá tartozol. Elfogadom.
Muszáj. De tényleg dühít a tény, ha szemernyit is bosszúállóbb lennék én magam csábítottam volna el Reevent. De nem... Sam miatt nem.

-Hogy szerelemmel szeret-e.
Pontosítok, mert így tiszta.
-Nem, neki a lelki társ több, mint barát. Nem tudom mire gondol, szerintem kva hülyén gondolkodik erről..
Sosem értettem vele egyet szerelem témakörben, de még barátságban sem.
-Hát... akkor ez az én keresztem.
Akkor Sam sem szeret, csak alapjáraton ennyire odaadó és figyelmes és ha a barátja lennék is pont ilyen lenne. Meglehet. Ez eléggé fáj, szerettem volna valaki egyetlene lenni, de... ezek szerint anyám elátkozott. Vagy a sors, nem tudom.
-Hah, azt megnézném hogy Sam miatt szenvedne Felix valaha is... de Sam fontos nekem. Én nem tudok csak úgy elfordulni senkitől. Bár Felixtől most minden erőmmel próbálok.
Elegem van Felixből, de Samet nem vigasztalni, ha kiábrándul... muszáj lenne. Fájna nekem, de nem hagynám magára azt hiszem. Maximum ha megbántana, nagyon. Akkor lehet.
Magasztalja Felixet, ez belül irritál, de nincs mit tenni, szereti. De hogy engem is akart volna kicsit jól esik. A baj, hogy csak kicsit akart.

-Szerintem tőlem a gyengédséget akartad volna a kapcsolatba. Ha Felix megadná ezt is neked, eszedbe se jutnék.
Mondom neki a szomorú igazságot, én csak az a hiányosság vagyok, amit Felix még nem adott meg. Nem több. Tudom jól, senkinek sem lehetek több, néha azt gondolom.

Vallok, de elég keservesen.
-Nem tudom hirtelen... Samet nem kedveled, mondjuk. Hát...
Lesütöm a szemem, nem, nem így van. Samnek folyton valami erős, jobbik énem akarom domborítani, Felixnek amit belém vert... ha elgyengülök közli ebből már kinevelt, szedjem össze magam. Reeven sosem akarta más legyek, nem is voltam. Stabil vagyok és kiegyensúlyozott, hogy van egy ember, aki mellett bármilyen lehetek, nekem ez fontos. Aki megért, akit megértek. Ez... erre azt hiszi a depressziója miatt mondom. Csúnyán pillantok rá, jelezve, hagyjon már lógva, nem azért, de aztán újra zavart arcot vágok, mert kínos magyarázkodnom Neki, de kell. Nem akarok félreértést, most hogy érzem, nem múlt el, mint Neki. Már ha tényleg volt benne bármi irántam, persze. Felix túl erős.
-Dehogy nincs... folyton megfelelési kényszerem van és elrontok mindent, mert nem vagyok ott mikor kell, nem vagyok elég határozott mikor kell, nem vállalom fel magam, mert szégyellem a dolgaim. Felix megtanított hogyan legyek más, Te nem tettél mást mint... nem akartad más legyek. Melletted merek önmagam lenni, jelentsen ez bármit. Lehetek elesett, lehetek elgyötört, lehetek szemét, lehetek gondoskodó... bármilyen lehetek. Ha veled vagyok kevésbé szégyellem magam.
Magyarázom halkan a földnek, szép szőnyeget vettem, igen, határozottan... de lehet Reevent nem érdekli milyen vagyok, nem akar megváltoztatni, mert nem érdeklem ennyire, nem vagyok Felix, nem vagyok a rokona, csak egy srác, akivel néha elbeszélgethet komolyabban is. Mégsem zavarna még ez sem, mert jó érzés hogy nem kell megfelelnem valami elvárásnak. Akkor sem ha kimondatlan.
Persze tudtam kinevet, ha elmondom, nekem Ő nem csak botlás volt, szorítja a kezem, gondolom ez egy bocs akar lenni, elnézem, Reevennek igaza van, nevetséges vagyok. Össze kell szednem magam!

-Eleinte nem így gondoltam és nem csak pótlék csak... fáj hogy megcsalt. Ha megcsalt, akkor azért volt, mert Felix jobban lenyűgözte. Második leszek, vagyok, az maradok. De ha már mindig mindenkinek az vagyok, édes mindegy nem?
Akkor már Sammel is maradhatok, legalább talán idővel elfelejti Felixet. Talán...
-Kéne pedig. Ne foglalkozz velem, mondtam, ez a keresztem. Előző életemben biztos senkit sem vettem emberszámba...
Vagy ilyesmi, próbálom könnyed hangon előadni, felejtse el, nem baj, megszoktam, hogy nálam nincs pechesebb a szerelemben. Aztán sírósabban kérlelem már.
-Ne gyötörj már! Érzem, érzem... jó? Felejtsd el. Inkább megpróbálok megfelelni Samnek, talán jobb ember lennék úgy, Felix se mondana mást, hiába utálom, nem hiába magyarázta nekem szedjem össze magam...
Sírom el kissé hogy ne gyötörjön, biztos nem úgy kavarom fel Őt mint Ő engem. Aztán csak csendesebb leszek.
-Dehogy szeretnél... Nem hallod, mikor Róla beszélsz, nincs világ számodra nélküle... Őt szereted, mindent elsöprően, ne mondj nekem ilyeneket. Sosem lennél csak velem, csak értem, csak bennem. De én nem leszek senki szeretője, akkor inkább másodikja, de egyetlen másodikja. Van értelme, elmúlik majd, ha eleget magyarázom magamnak felejtselek el, majd egyszer sikerül. De nem akarom feláldozni se a barátságod, se ezt az utánozhatatlan légkört, amit veled tapasztalok, csak mert ezt érzem és Te nem. De nem akartam eltitkolni, úgy is rájöttél volna.
Sóhajtom, ahh, hallgatnom kellett volna... most nem akar majd látni, hogy ne szenvedjek. Pedig az rosszabb lesz. Vagy ha lát szánakozni fog... az még rosszabb...
-Kiskaput? Veled mindent erősebben érzek, Veled minden természetes, ha veszekedtünk is közelebb kerültünk nem messzebb. Sammel más. Nem tudom elvenni az eszed mert Felix magánál tartja.
Feláll, de nem hiszek neki. Miért mondd nekem ilyeneket, mintha lenne bármi esélyem is, mikor kiviláglott a panaszaiból nincs? Én ülve maradok, jó ott nekem, bár a sarokban több lenne, hülye voltam.
-Nincs mit összezavarni rajtad, Felixé vagy, jó ez így, Samtől meg ne tarts, ahogy tőlem sem kell, nem fogok jeleneteket rendezni meg érzelmileg zsarolni, nem tudom mit tehetnék még ebben a szerencsétlen állapotban Veled, csak engedd hogy a barátod maradjak, nem kell semmit sem változtatnod vagy csinálnod, felejtsd el amit mondtam, ne legyen bűntudatod, ülj le.
Azt hiszem csak amiatt zavarodott össze, hogy mihez kezdjen így velem, nem akar olyan lenni mint Felix, aki közölte felejtsem el és szenvedtem mellette... de ez más, Reeven más, mellette jó lenni, még akkor is ha belül fáj, hogy nem szeret. Úgy nem. De paskolgatom a kanapét magam mellett, hátha leül, nem pedig járkál tovább, fékevesztetten.

_________________
Eric
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
avatarKlasszikus kommunikáció
Életkor : 24
Foglalkozás : rock sztár
Hozzászólások száma : 1383

TémanyitásTárgy: Re: Szalmaszál - Reeve-Eric   Kedd Nov. 28 2017, 16:20

- Te is a zsánere vagy. De a fekete jobban illik
Szívogatom a fogam, nem is nagyon láttam még szőkén.
Mindenki elbaszta.
- Ennyi erővel én is Eric. Lehet Felix azért esett neki a nyuladnak, mert tőlem nem kapja meg, amit kellene.
Sőt...ebben nagyon is van ráció. Ingatom a fejem, mert én is tudok elég érzékeny lenni, de...nem fogom ezt reklámozni, sem versenyt tartani belőle. Azért nem bőgöm el magam minden pillanatban, mint ez a nyuszi.
Biccentek, hogy bekaphatja, én majd előveszem, az biztos. Amúgyis érik már egy beszélgetés...
- Nem lett bajuk, viszont születtek róluk megalázó videók, amik felkerülte a világhálóra. Nagyon jó buli volt, de...azt hiszem ez nem egyenértékű azzal, amit Felix a lánnyal csinált.
Sőt...na mindegy, nem akarok gondolni rá.
- Kösz...Eric, szerintem Te is el tudnál szakadni a családodtól. Most én mondom neked, hogy egy olyan partner kéne, aki biztos talaj, aki mellett annyira erőssé tudsz válni, hogy megtedd.
Ugyanazt mondom csak, amit ő mondott nekem.
- Nem tudom...
Nem mondták, így nem, szóval ez új és próbál szerénykedni, ez nagyon Sebys dolog. Nem kéne...
- Nem mindenkinek egyértelmű és nem mindenki ért meg
Motyogom, annyira kiakaszt, valahol még szédülök is. Forog a fejem a felismerésektől, hogy ismeretlenül is ennyire ismer.
- Hát igyekszem. Talán, ha itt lennél velem...és Felixel szétmennénk nem próbálnám meg.
Nézek rá darabosan. Mert eddig, konkrétan eddig a pillanatig lehetetlen volt, hogy Felix nélkül éljek. De ha Eric ennyire megért...persze akkor még ott lenne a nyuszija, de őt könnyedén kiütném a nyeregből.
- Fontos...azt hiszem.
Igaza van, hogy kell a visszacsatolás, legalábbis én ebben az emberi kapcsolatos dologban elesettebb vagyok, mint bármi másban. Béna...tejfelesszájú. Hát ezt sem fogom hangosan kimondani.
- Mert...mert olyan kevés időt töltöttem veled ahhoz képest mennyire értesz. Szóval ijesztő valahol... Igen, én is folyton agyalok.
Ebben hasonlítunk emiatt lenne? Hogy túlzottan hasonlítunk?

- Nem csak külsőleg, Sebastian nagyon gyengéd és gondoskodó és néha...ezt ne mond el senkinek. Irigylem emiatt Josht. Az ő kapcsolatukat... Nem is kérdés számukra a bizalom, eszükbe sem jut más. Először nyálasnak tartottam és Felixszel is sokat beszélgettem erről, hogy nem bírnék ennyi tyutyu-mutyut...aztán néha...őrültség, nem? Sebastian szerint ez azt jelenti nem vagyok tökéletesen elégedett. Hálátlannak érzem magam azóta...és egyre nagyobb hibámnak érzem, hogy ragaszkodom Felixhez. Miért nem tudom önzetlenül szeretni? Hogy elvihesse bárki? Miért akarom, hogy ne gondoljon másra? Szabadon kellene eresztenem, de én kapaszkodom és ezzel....tudom, hogy ezzel fogok tönkretenni mindent. És akkor az egész Reeven világom össze fog omlani. Félek, tudod? Mert már annyiszor kezdtem a nulláról, olyan sokszor felálltam a semmiből és...lehet, hogy felnézel rám, de iszonyat nehéz. Furcsa, nem? Semmitől sem félek, mégis rettegek mi van ha eltaszítom, ha nem marad...Felix után semmi. Eltöröl mindent, mint az atombomba. Túl sokat aggódom, hogy elveszítem, el fogom veszíteni
Zihálom, mert tudom, hogy ezzel fogom elveszíteni.
- De...nem adja oda magát teljesen...lehet, hogy azért félek, mert nem is az enyém.
Itt megállok, mert remeg a hangom és az előbb azt beszéltük én nem vagyok érzékeny. Mélyet lélegezve felnézek a plafonra.
- Ennyire gyáva nem vagyok, nyugodtan bánthatnál. Nem tudom megfogalmazni, veled egyértelmű volt minden. Magától ment.
De sok idő telt el, rég láttam Ericet, nem tudom...
- Hahh...nem vagy férfiatlan, csak béna volt a partnered, ennyi az egész. Szeretném neked bebizonyítani, hogy nem vagy az, eltüntetni a félelmeid.
Megakadok. Jó lenne, de Eric túl rendes, nem bírná megtenni.
- Nem lenne romhalmaz... Értem és igen, elárulnád saját magad. Nem néznék rád másképp, de lehet, hogy az önző vágy beszél belőlem. Azt mondod én erős vagyok, pedig nem. Hiába akarok hűséges lenni Felixhez, mert ezért hisztizek nála, mégis...nehéz most visszafognom magam, hogy ne érjek hozzád.
A száját gondosan kerülöm a pillantásommal, nehogy megcsókoljam.

Rázom a fejem.
- Valami nincs rendben és lehet, hogy nem is tud róla... Hát igen, túl rendes vagy.
Lehet akkor sem fordulna el tőle, ha én szabad lennék. Azért Eric elveit nem akarom megtörni. Nem akarom elvenni a személyiségét.
- Ugyan...ki fogtok békülni. Mindig ez van.
Hiába haragszanak meg egymásra néha.
- Nem ez nem igaz...Eszembe jutnál. És nem gondolkodtam még azon mit akarnék tőled. Tudod ez a baj, hogy eszembe jutnál. Nem tudtam, hogy probléma van Felixszel, amíg Sebastian eszembe nem jutott...és ő mondta, hogy senkinek sem szabadna. De én és Felix folyton elkalandozunk. Akkor ez igazi? Nem tudom, nem olyannak kellene lennie, hogy nem kívánunk másokat? Nem csak a gyengédséged Eric...úgy szerettelek volna jobban megismerni. Én tényleg...tényleg komolyan gondoltam. De Felix tette, amit és te eltűntél.
Mindegy, magyarázom itt, de nem hiszem, hogy érti. Én magam sem értem.

Jó, akkor rondán néz. Lehet, hogy tényleg azt hiszi...szeret. De ettől én magam leszek kétségbeesettebb. Minden áron fel akartam kelteni Felix figyelmét és Ericét sikerült? Elnyílnak ajkaim.
- Kevésbé? De nem, nem kell szégyellned magad... Eric...tudom, tudom milyen másodiknak lenni. Én annyira fel akartam küzdeni magam Felixnél az első helyre. Tudod mögötted voltam sokáig második. És zavart, engem is. Nem, nem mindegy. Dehogy mindegy... Nem akarom, hogy te is megtapasztald. Beszéld ezt meg Sammyvel, lehet, hogy csak hormonzavara volt. De ne legyél második...Te többet érsz.
Nem hiszem, hogy elhiszi, azt hiszem azt várja tőlem, mondjam, hogy fontosabb, mint Felix, de...de nem tudom ezt mondani neki. Én magam is szomorú leszek a szomorúságától, tehetetlen és igazából...még ijedt is. Igazából piszkálom, amíg ki nem mondja és meglepetten hajolok el, hogy gyötöröm és elsírja magát. Összefacsarodom.
- De...ne haragudj... Nem...nem tudom. Tény, hogy eddig Felix jelentette a világot.
De eddig még sosem szerettek. Tagadja, azt mondja nem lennék csak az övé. Lehet valaki csak az övé, ha találkozott Felixszel?
- De...de Eric...
Annyira megütődöm. Nem akarom, hogy elfejtsem csak...
- Nem tudom megígérni, hogy nem fogom Felixet szeretni...de
Nem bírom elfelejteni, hogy így gondolkodik rólam. Leülök mellé, megint. Álltam, de most gyorsan leülök. Vele akarok lenni.
- Nem jöttem volna rá. Nem bírom felfogni, ha valaki szeret. Igazából mindenki visszautasított. Lia a szeretetem, Josh is, Tesst a volt nőm tönkretettem, gyűlölt. Aztán Sebastian és...Felix. Ő kikötötte, hogy soha nem szerethetek bele és szabályszerűen kihaldokoltam, hogy valljon. Te nem láttál akkor...amikor majdnem szakítottunk. Remélem soha nem is fog senki úgy látni többé. Nem tudom nem-e csak azért mondta. De...szinte elképzelhetetlen számomra, hogy valaki szeressen, ezek után, meg a gyűlölet után. Engem mindig csak elpusztítani akartak...lehet, hogy fogyatékos vagyok érzelmileg. Nem vagyok Felixé... Lehet, hogy sosem voltam, különben akarna mást? Akarnék mást? És tényleg összezavarsz, esküszöm. De ez nem ilyen egyszerű... Én sem akarok csak a barátod lenni... Nem azért nem találkoztunk, mert nem ment? Neked, de nekem se. Eric...
Hozzábújok, ha hagyja, magamhoz, magamra húzom, ha engedi és csókolgatni kezdem a haját reszketve. Furcsa, csontos, vibráló ágy leszek neki. Remegve ölelem és simogatom a hátát, vállát, haját, ahol csak érem. Kavarog a gyomrom és szédül a fejem. Igenis összezavar.
- Ha nem zavarnál össze...biztos lennék Felixben...de amikor Sebastian magamra hagyott, mert kértem, tudod...féltem. Olyan közel volt, hogy elveszítem és nem csak miatta, magam miatt is. Ez...nem tudom mit csináljak. De téged...téged sem akarlak elveszíteni, sem tönkretenni, sem bántani...
Ölelgetem egyre szorosabban, mély levegőket véve, hozzászorítva orrom a vállához, nyakához, sok mindent leküzdve ezzel.

_________________
Reeven
Vissza az elejére Go down
Eric A. Blake
avatar
Életkor : 30
Foglalkozás : Galériatulajdonos
Hozzászólások száma : 351

TémanyitásTárgy: Re: Szalmaszál - Reeve-Eric   Kedd Nov. 28 2017, 23:40

Vállat vonok, nem tudom mennyire vagyok a zsánere, sosem éreztem különösebben. Arra hogy a fekete jobban áll csak elmosolyodom.
-Nem, nem azért, hanem mert egy seggfej, aki túl önző és akaratgyenge, akarta a párom szüzességét, ennyi.
De az enyém nem kapja meg, lehet ez is méltó bosszú lesz..
-Ha szerinted megérdemeltek egy leckét, akkor jó. De ez akkor sem... szóval tudjuk mindketten.
Felix ezen dolgait hagyjuk, beszélni is rossz róla.
-Hah... lehet ez kéne. De... hát látod... nem kell sok idő és megcsalnak. Így elég nehéz elszakadnom, Ők legalább a véreim...
Az még ma is jelent valamit, ha nem is sokat. A családom van és... ennyi. Felix is felbaszott. Reeven meg... külön sztori. Peter is. Hagyjuk. De az fura, hogy más nem érti ennyire Őt, szerintem adja magát. El is csodálkozom rajta, lehet az az előnyöm, hogy ugyan enyhébb változatban, de úgy nőttem fel mint Ő.
-Én mindig itt leszek Neked, bármi is legyen Felix-szel. Ne próbáld meg... ne tedd magaddal.
Kérlelem lassan, de annál őszintébben, ne hagyjon magamra.
-Szerintem megérteni valakit nem idő függvénye, hanem... életszemléleté és tapasztalatoké.
Lehet Felixet soha nem fogom megérteni, hiába ismerem majd már akár ötven éve is... Reevenhez talán ötven óra is elég volt, hogy az alap mozgatórugóit sejtsem. Bólogatok arra is hogy folyton agyal, megmosolyogtat. Kva rossz szokás, én már csak tudom.

Aztán magyarázza miért tetszem, furcsa, de kellemes.

-Nem az, mindenki vágyik a törődésre szerintem, Felix maga is, csak túl büszke.
Forgatok szemet, Felix hülye.
-Mert annyi energiád van ebben a kapcsolatban, hogy csak úgy elengedni mindent értelmetlen is lenne valahol, nem? És nem önzőség, szereted, ez a normális, hogy küzdesz érte. Az más kérdés, hogy szerintem nem érdemel meg Téged.
Nézek félre, Felix el van kapatva, nem értem miért kivételez vele a sors, engem meg miért ver folyton! //Bocs Eric... xD//
-Nehéz, de Neked nem lehetetlen. Egy tabula rasa még jó is lehet. Bár... őszinte leszek, Felix szerintem nem fog elengedni, úgy pedig nem tudsz a nulláról kezdeni. Én is maradok, az is megakadályoz ebben. De hidd el, engem a büdös életben nem tud eltörölni Felix, na ehhez kérlek alássan kva kevés.
Mondom olyan elszántan, hogy magam is meglepem. De ne már, hogy Felix engem is kitöröljön Reevenből, nem hagyom!
-Hát ha ezt hajtogatod valóban el fogod.
Ezt most tényleg barátilag mondom, mert én is mindig így járok. Ha én csinálom nem fura, de máson látni érdekes, kezdem megérteni miért mondják nekem is ezt mindig.
-Felix csak önmagáé Reeven... Ő soha nem is akarta odaadni magát másnak.
Ezt párszor nekem mondta is, ezért utálja a szerelmet is szerintem, mert ez anélkül nem megy. De mivel Reeven hangja remeg, megsimogatom a karját.
-Mert Felix-szel nem ment minden magától?
Ez összezavar, velem minden működött egyből, de vele nem?
-Én is örülnék, végre nem úgy kelnék fel, ahogy... amióta ez volt Sammel annyi sebem felszakadt... Felix pedig elintézte vérezzen is tovább... de úgy fest nekem nincs szerencsém.
Mert bármennyire akarnám Reevennel, nem lenne fer senkivel szemben. De persze Reevennek igaza van abban, hogy félek is megtenni amiatt, minden régi emléket elcseszek.
-Szerintem csak vágyod a gyengédséget Reeven... bárkihez vonzódnál, aki megadja neked... utálom Felixet, hogy nem adja meg Neked... gyűlölöm érte... tehetetlenül el kell viselnem, pedig megérdemled.
Ahh, vágyom megadni Neki, hacsak egy órára, egy napra is. Vajon mikor lefeküdtünk eléggé megadtam? Legalább akkor? Amikor még megtehettem? Hülyeség ezen agyalni, mégsem tudok ettől elszakadni, de csak a térdét érintem és szorítom, hozzámérhet azért, én sem bírnám ki hogy ne tegyem.

-Könnyen meglehet. Csak azt látja amit látni akar, tudod...
Felix... szitokszó lesz lassan nekem ez a név!
-Most jobban ellenállok, mert ez... ez tényleg sok volt. Fogalma sincs mennyire ártott ezzel nekem és nem érdekel hogy nem volt minden ténnyel tisztában, ez nem mentség.
Lehet egyszer megbocsájtok, de az nem most lesz. Nem is holnap...
-Fogalmam sincs Reeven... mindenkinek mást jelent a szerelem, a boldogság. Eltűntem, mert megkaptad amit akartál... Féltem szembesülni vele, hogy csak egy botlás voltam, egy pótlék, mert valahol annak éreztem magam.
Az más lapra tartozik, hogy így, hogy találkoztam Reevennel lehet én sem tudom már elfelejteni, pedig eddig tényleg csak Sam volt a világ... hülye dolog az emberi érzelem.
-Amúgy megismerhetjük egymást igazán... ehhez nem kell járni. Szívesen lennék a legjobb barátod is. Megpróbálnám.
Ha már más nem lehetek, az is nagyon szép dolog lenne. Jó lenne.

-Jaj hagyjuk már, sosem voltál mögöttem, amint megismert több voltál... utáltalak érte. De örültem is neki... Nektek. Utálva örültem... Most más miatt utálva örülnék, ha végre megadná Neked amire vágysz... Nehéz az élet. Belefáradtam. Sam többet nem fog megcsalni, csak ha tényleg szerelmes valaki másba, akkor meg úgy is mindegy, tényleg nem működne. De ha mindketten dolgozunk érte... hátha...
Oké, ide befurakszik a kétes tényező az egészben: Sam vajon mit akar, mit fog akarni... Ráadásul Ő is annyira követeli ismerjem el, hogy szeretem, holott nincs is értelme mert Felix neki a világ, hogy már sírok, mert fáj és éget és emészt, szerencsétlennek érzem magam már emiatt is.
-De nem csak Ő jelenthetné... akkora hamis illúzió, hogy nélküle senkik és semmik vagyunk... Reeven, átéltem, tudom, voltam úgy mint Te, de... csak emiatt ne maradj vele. Azért maradj vele, mert tényleg Ő a legjobb Neked, de csak akkor... függetlenül attól én most mit érzek, megígéred?
Ez amúgy is fontos, tényleg kérlelem, ne betonozza magát egy olyan kapcsolatba, ami esetleg nem a legjobb Neki. Persze ez rám is igaz, de én szerintem igenis boldog lehetnék Sammel, csak... ha Felixet jobban fogja szeretni megette a fene. Mondjuk akkor is ha én meg nem bírom kiverni a fejemből Reevent, ez tény, de nekem muszáj lesz, eltökélt vagyok. Azt hiszem... nem értem miért szabadkozik, az megingat.
-Ilyet nem is lehet, akármennyire gyűlölöm most, de attól még a barátom... akkor is ha kvára nem úgy viselkedik. Ha egyszer helyrejön az esze, majd szóba állok vele. Én csak azt kérem, hogy... emiatt ne lökj el, mert gyenge vagyok.
Mert ez az, Felixet szereti, értelme sem volt elmondanom, el kellett volna nyomnom, de nehéz. Végre visszaül mellém, így jobb.
-Sebastian szerintem nem utasított el, vagy azért mert férjhez ment? Felix sem utasított el, Ő csak egyszerűen megrekedt egy szinten. De... én is ajánlom Neki, hogy ne csak amiatt mondta, ahogy látott. Emlékszem, milyen voltál mikor összeszedtelek az utcán és elvittelek a bátyádhoz. Sejtem milyen lehettél, nehogy azt hidd nem.
Az sem kizárt elfelejtette, én vittem át, olyan magán kívülinek tűnt.
-Nekem is nehéz, én is utálatban és el nem fogadásban nőttem fel, de Reeven... ettől nem leszel érzelmi fogyatékos, hogy mondhatsz ilyet, mikor benned annyi érzelem van, olyan sokszínű vagy, mint egy végtelen paletta.
Aztán felszívom magam, mert tagadni akarok, érzem hogy hülyeség amit mond.
-Nem. Nem azért nem találkoztunk, mert nem ment. Ment volna, pont ezért nem találkoztunk Reeven. Azt hittem nekem az idő segít, de nem így lett. Most hogy itt vagy olyan mintha egy nap sem telt volna el. Pedig nem is egy telt el, és Sam... de úgy fest Sam is kevés, hogy kiverjelek a fejemből, ami szörnyű.
Mert akkor Sam is csak második nekem? Elsővé akarom tenni, muszáj lesz, Felixszel két fronton versenyzem néha ezt érzem... Erre hozzámbújik, minden ellenállásom elolvad, mert megcsap az illata, a keze finomsága, basszus... reménytelen alak vagyok. Semmi jogom haragudni Samre, azt hiszem. Magára húz, abba beleborzongok, de engedem, érzem bizsereg a szám, reszketnek a csontjaim, megtámasztom magam, de azért ahogy tudom lágyan fésülgetem hosszú haját. OKé, impotens nem vagyok... ezt már most érzem, de ahh.. Olyan közel van... érzem ahogy szuszog a nyakamba.
-Nem bántasz, hidd el nem. Támogatsz, mindig is azt tetted, már akkor is mikor nem is ismertél még... de tény... ha megint kicsit engednél, de Felix tenne valamit hogy hozzárohanj és megint magamra hagysz azt nem bírnám ki... Annál én jobban akarlak... de tudom hogy Őt szereted és annyira félek tőlem tényleg csak egy kis gyöngédség és törődés kell és... semmi több... értsd meg, olyan vagy nekem mint Akhilleusznak a sarka... Legyőzhetetlennek érzem magam, kivéve ha közlöd minden után, mégsem... bocs. Nem bírok túllépni a legutóbbi beszélgetésünkön, pedig akartam de nem megy... elég volt látni Téged és kész... pedig el kell hogy felejtselek, mert látom hogy Felixet akarod és belátom, szerintem senki más nem tudná Őt meghódítani csak Te... mert Te olyan különleges vagy...
Emelem el magam annyira, hogy az arcába tudjak nézni, homlokom az övének dönthessem. Folyik a könnyem, de nem sírok, csak félek és ideges vagyok, gyengének érzem magam. El kell felejtenem Őt, végleg, tudatosítanom hogy Ő Felixé. Az volt és az is marad... ki vagyok én, hogy versenyezzek velük, a kapcsolatukkal... Sam hajszálrepedést ejtett a mienkén, de félek én tovább repesztem... a szemem is lehunyom, el kellene engednem, nem gyötörnöm az érzéseimmel. Nehéz...

_________________
Eric
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
avatarKlasszikus kommunikáció
Életkor : 24
Foglalkozás : rock sztár
Hozzászólások száma : 1383

TémanyitásTárgy: Re: Szalmaszál - Reeve-Eric   Szer. Dec. 06 2017, 20:43

- Seggfej és önző, de fura...nem akaratgyenge. Elméletileg Josht se dugta meg. Bár ki tudja...
Savanyodom el. Mi van ha Felix még hazudozik is? Erről a szöszkéről is "elfelejtett" mesélni. Biccentek, nehéz erről beszélnem, mert még mindig nem tisztáztam magamban és ő jött kiakadva, így róla kell diskurálnunk elsősorban.
- Eric...ennek nem így kellene lennie. Megérdemled, hogy soha többet ne csináljanak veled ilyet. Én itt leszek.
Mondom, bár ez most vajmi kevés, az is, ahogy simogatom a vállát, a kezét, nézek nagy kék szemeimmel az övébe, az ajkait bámulom és ellenállhatatlan késztetést érzek. Ja, hopsz...inkább lepillantok gyorsan a térdemre.
Elvigyorodom azon, hogy ugyanezt mondja, mindig itt lesz nekem.
- Biztosan? Vállalod a feladatot? Felix bejelenti nem szeret és összezúz a büdös francba...itt leszel, hogy kibőgjem magam a válladon? Bár nem hiszem, hogy ennyi lenne. Nem tudom...nem terhelnélek magammal egy Felixszel való szakítás után. Tudod nem is emlékszem szinte semmire, amit...ami akkor volt, amikor majdnem megtörtént. Hogy te hívtad Sebyt....durva, de homályos, mint egy álom. Persze már jobban vagyok
Bólogatok magam elé. Viszont kiszámíthatatlan hogyan csapódnak le bennem az ilyen dolgok.
- Gondolod? Akkor lehet ez a hiba bennem. Nekem semmi tapasztalatom szinte az emberi kapcsolatokkal.
Vallok. Igaz, hogy éppen Felix óta ez is javult nálam. Seby, felix, Eric, életem mérföldkövei.

Bólintok, aztán én is félre nézek. Ki van száradva a szám, ezért iszok egy kortyot. Képtelen vagyok beszélni, ez nagyon gáz, de mintha megfagynának a tagjaim.
- Nem...vagyok benne biztos
Nyelek, aztán elmélázva játszok az ujjaival.
- Nem is tudna. Nem egyeznék bele.
Nem játszom abban az esetben, ha nem hagyja. Ijedten meredek magam elé. Nagyon rástresszeltem erre mostanában, már a Sebys kiránduláson is ettől fostam. Hogy lehet, hogy nem félek semmitől, de ez...ez kikészít? Arra sincs erőm, hogy erőt merítsek Eric öleléséből, pedig most kéne. De a francba, ő jött vigaszért. Nekem...én Mindig gyenge vagyok. Össze kell magam szednem, ez így nem mehet tovább!
- De...én odaadom. Mindent elmondok neki, ő miért nem? Ez így nem működik, ha ő nem...akkor, akkor
Behunyom a szemem és érzem, hogy kihűlök. Megint fojtogat a rettegés.
- Azt hittem igen. De...tévedtem, valami nagyon nincs rendben.
Suttogom.
- Ne mondogasd ezt, ne hagyd, hogy valóság legyen.
Rázom a fejem, hogy nincs szerencséje. Bár tény, hogy az a kis szőke nagyon kevés hozzá, vele megszívta.
- Nem vonzódnék bárkihez, ezt kikértem magamnak.
Vegye ténynek. De...annyira megdöbbentett most, mi van ha elsősorban tényleg ez motivál?

- Tudom, haragszol, de...az idő majd enyhíti.
Eric rendes, meg fog neki bocsátani.
- Faszt. Asszed ilyen sekélyes vagyok? Hogy valami jó dugás voltál? Nem, Eric, te mindig baszottul összezavartál és ne gyere nekem a kishitűségeddel. Nem voltál botlás, noha...oké, ott a pont, megértem miért érezted magad annak, hogyhogy nem kerestél. Nekem viszont ingoványos talaj voltál, féltem, hogy belédszeretek, ezért nem kerestelek
Hadarom feszülten a végét. Remélem nem bukik ki a káromkodástól, de...de egyre zaklatottabb vagyok és kezdek komolyan kétségbeesni. Eric méginkább halálra rémít. Nekem az életben soha semmi nem számított, ilyen, hogy félelem...aggódás, amit most érzek? Elő nem fordult volna és ez új, hideg, idegen, őrjítő. Nem viselem jól.
- Igen? Kéne...Neked is?
Bújok hozzá közelebb, mert mintha teljesen megfagytam volna és ő lenne a tűz.


De őt viasztalom, cirógatom az arcát és kerítek neki zsebkendőt.
- Annyira...lehetetlen egy helyzet. Különben nem voltam neki első nagyon sokáig és én úgy fogom fel vért izzadtam, mire kiharcoltam azt a helyet.
Nyögöm.
- Aha, jó...
Nézek rá zavartan és rettegve, bár nem tudom mennyire látja, vagy érzékeli, hogy azt sem tudom fiú vagyok-e vagy lány.
- Nem, dehogy, nem löklek.
Sóvárogva nézek rá, aztán nem bírom ki, magamhoz ölelem, ha hagyja. Erősen, levegő után kapkodva, kapaszkodva, féltve, ugyanakkor rettegve.
- És nem vagy gyenge
Nyögöm ki nagy nehezen.
- De, elutasított, mert nem is tud rám férfiként nézni és tudod náluk létezik! Neki csak Josh van. Nem bír másra gondolni, nem kalandozik el. Egyre inkább azt érzem az lenne a normális nem, amit Felix mond, hogy a ragaszkodás hamis, mert szabad emberek vagyunk. Vagy bennem van a hiba, mert én kezdetektől fogva magamnak akartam, csak magamnak. Önző vagyok...Arra nem is emlékszem...Eric...félek

Nyögöm a nyakába zihálva és reszketve. Tényleg olyan állandó lett már ez a szorongás, hogy kezdek ettől is megijedni. Mi van, ha gyáva leszek? Én...én vagyok gyenge.
- Tényleg nem értek ehhez, tényleg...
Nyögöm, nem is tudok most értelmesen beszélni. Nem akarok ránézni, kibújni a karjaiból, vagy elhajolni a nyakától.
- Én sem vagyok arra képes, amit tőle kérek... Nem tudok csak rá gondolni. Itt vagy most te... lehet, hogy én sem voltam mindig őszinte, vagy valamit elrontottam és azt hiszem tudom mit. Túlságosan meg akartam felelni neki. Azt mondtam nem számít, ha szüzeket kínoz, de valójában szenvedtem. Nem baj, ha megcsal, mert majd én is, de sosem voltam rá képes. Görcsösen akartam mindig új és érdekes lenni neki, az örök fiatal, de közben attól féltem, hogy jönni fog egy fiatalabb, érdekesebb valaki és ettől talán unalmassá váltam.
Túlságosan remeg a hangom, ezért elhallgatok, de ez így összefoglalva... Rángat a jeges félelem, félek, hogy elsírom magam és megint gyenge leszek.
- Én nem ezt érzem... Tudod mit kéne? Otthagyni őket egymásnak. De...de bántalak. Én vagyok gyenge, nem te. Eric...nem akarlak bántani. Én akkor...nem mondok semmit. Gyöngédség...igen az jó lenne, de...de nem csak ennyi kell. Nem tudom, összezavartál. Valami nem működik köztünk Felixszel, de nem bírom azt mondani neked, hogy elhagyom, mert...mert...egyrészt most...ha meg is tenném, félek, hogy....
Beszélni sem tudok az istenit! Rázom a fejem. Felix volt nekem mindig a Társ, a Pár, a Másik felem.
- Nem sikerült meghódítanom...Nem is akarom, hogy elfelejts. Látod? Gonosz vagyok. Eric...Eric én nem tudtam, fogalmam sem volt...nem akarlak elereszteni, nem akarom, hogy ez csendes belenyugvás legyen, hogy sírj, hogy...Mit tegyek? És ha Felixszel nem jön össze? Ha...Nekem ő mindig fontos lenne.
Ahh csak szédülök, ahogy erre a borzasztó gondolatra gondolok. Élet Felix nélkül. Jövő és üresség... Én neki adtam magam, ő volt a levegő, amit belélegzem és most kapkodom, mert nincs, mert távol van tőlem és már meg sem akar du-ni!
- Miért gondolok arra, hogy...hogy lehet, hogy vége? Mert kudarcot vallottam, nem sikerült, még mindig nem szeret és én ezt nem...
Elsírom magam, mert nem bírom tovább.



_________________
Reeven
Vissza az elejére Go down
Eric A. Blake
avatar
Életkor : 30
Foglalkozás : Galériatulajdonos
Hozzászólások száma : 351

TémanyitásTárgy: Re: Szalmaszál - Reeve-Eric   Szer. Dec. 06 2017, 21:46

-Lehet megtette, csak nem számított Neki és nem mondta... de talán nem tette, Joshua házas...
Forgatok szemet, bár Felixnek mindig is mindegy voltak ezek a dolgok...
-Lehet... de hát látod. Tudom.
Mosolyodom el mégiscsak a végén, hogy itt lesz nekem, én is Neki. Nem is értem pontosan mire mondja, mert... ahogy mondja és ahogy nézi a szám közben sűrűbben pislogok és lesütöm a szemem, reszketve veszek levegőt. Reeven kikészít... Aztán csak halkan nevetek egy sort, olyan buta.
-Vállalom. Itt leszek Neked, ha sírni akarsz, ha tombolni, akkor is ha csak némán ücsörögni. Terhelj magaddal nyugodtan, mert sosem vagy teher. Gondoltam hogy nem dereng, hogy engem hívtál fel. Tudod... nem is értettem, miért engem. Nem a bátyád vagy valaki mást, hanem engem. Ahogy akkor is mentem azonnal, máskor is megtenném Reeven. Ezt sose feledd.
Mosolygok rá hálásan, mert noha Samet halálra rémítettem, mikor megmondtam miért hagyom magára hirtelen, de időben érkeztem, nem lett baj. Remélem nem lesz újra ilyen, de ha mégis, akkor is időben ott leszek Reevenek... igazából legalább Neki ott voltam ha kellettem, Samnek valahogy sosem sikerült eddig... érthetetlen.
-Meglehet, de inkább a saját tapasztalatokra értettem. Abból meg akad Neked bőven.
Ha nem így lenne, velem se talált volna anno hangot, mert velem nem mindig könnyű ám.

-Hah...
sóhajtok egy fájdalmasat, mert lehet igaza van, Felix nem igényel gyengédséget. Fenébe is már vele! Inkább nézem ahogy szórakozik az ujjaimmal. Amikor látom eléggé kivan, akkor fonom össze őket az övéivel.
-Tudod... én is csak Neked tudok ennyire megnyílni. Egyszer sikerült és azóta megy. Meg Te is megtetted, nem tudom... Lehet Felix okkal nyomja el magában a dolgait, én is... én is ezt csinálom. Samnek képtelen vagyok csak úgy... elmondani dolgokat. Mondom, nem tudom Te miért vagy kivétel.
Reeven mellett nincs bennem görcs, mi lesz ha kinyitom a szám, ami fura. Felix mellett már van, Sam sem kivétel. Lehet Felix is így van ezzel, de ezt most nem bírtam kerek-perec kimondani.
-Meglehet, de lehet csak felfújod. Mint én hogy Sam elcsábult... végül is... várható volt.
Simogatom a kezét, nem tudom hol az igazság, csak azt, hogy fáj így látnom. Arra meg csak vállat vonok, hogy valósággá válik a nyomoron ha hangosan kimondom. Mindig is peches voltam a szerelemben, semmi új nincs a Nap alatt.
-Nem az utcán szedtél össze, ebből a szempontból tényleg nem bárki vagyok de...
Szerintem tényleg nincs különösebb oka hogy vonzódik hozzám, érzi hogy tetszik nekem és én odaadnám magam bárhogy ahogy kéri, ennyi. De ilyenből egy tucatot találna ha körülnézne, Reeven nagyon vonzó és attraktív.

-Jah...
A hülye Eric idővel úgy is megbocsát... tudom. De lesütöm a szemem, nem azért mert káromkodik, hanem mert sérti a feltételezésem nem voltam több mint egy jó menet, egy botlás.
-Azt... azt tényleg komolyan gondoltad?
Nézek rá hirtelen meglepődve, mert ugyan mondta, hogy belém tudna szeretni, de azt hittem csak azért mondja, hogy vigasztaljon, mert évek óta nem volt senkim.
-Igen...
Engedem bújjon, bár nem értem mi kéne, járni? Szerintem nem, de lehet neki van igaza, úgy jobban megismernénk egymást. A neked is-t sem értem, az Ő legjobb barátja is lennék, persze, nem tudom Neki ki, talán a bátyja. De mosolygok, ha szomorkásan is, mert eléggé bánatos.


-Igazából ezt sosem fogjuk megtudni, valóban első voltál-e neki, de én úgy éreztem, csak rólad beszélt, szinte csak veled találkozott. Veled összeköltözött, elég hamar. De szerintem is megküzdöttél érte, Felix nagyon...
Fintorgok, annyira hülye, de tudja mire gondolok úgy is.
-Ne már Reeven, koncentrálj! Ígérd meg rendesen!
Mintha nem is hallana, de ez akkor is fontos, csak azért ne maradjon Felix-szel mert nem tudna mást elképzelni, akkor sem ha ez épp rossz!
Aztán tényleg nem lök el, magára is von, remélem nem csak a mai napra vonatkozik ez... Most eléggé Felixtől függ, érzem, szinte tapintom hogy Ő kell Neki, nem én. De most csak én vagyok...

-Áh, hogy úgy utasított el... hát igen, szerintem is Ők csinálják jól, erről szól egy kapcsolat, egy házasság. Nekem legalább is. Nem vagy önző... csak szerelmes.
Préselem össze az ajkaim, szerintem Felix akkor sem az! De kimondja hogy fél, szorosabban megölelem.
-Nem kell félned. Nem lesz semmi baj. Nem csak én, hanem a bátyád is ott van, meg Felix sem akarna Neked rosszat, ennyire ismerem.
Tudom hogy nem bántaná direkt, csak venné már észre hogy azt teszi mégis!


-Kicsit én is ezt érzem Samnél, hogy nagyon meg akarok felelni és elfelejtem, hogy ez oda-vissza kéne játsszon. De erősen kétlem, hogy valaha unalmassá tudnál válni. Legalább annyira hihetetlen lenne, mintha közölnéd, eredetileg Te is szőke vagy.
Mondok valami hülyeséget, hátha kicsit kizökkentem ebből a letargiából.
-Pff.
Horkanok fel, Felix és Sam? Micsoda lehetetlen páros lennének, Sam ki is készülne, nem, te jó ég...
-Mert, ha ki tudod javítani vele, akkor vele akarsz lenni, mindegy én mit teszek vagy mondok, tudom. De... tényleg komolyan mondod, hogy... nem csak amolyan pótlék vagyok? Hogy nem csak azt a hiányt adnám meg, amit Felix eddig hanyagolt?
Ennél én több szeretnék Neki lenni, mivel ennél Ő sokkal több volt nekem eddig is.
-Kinek nem? Még nekem is az, hiába utálom. Nem azt várnám, ne beszélj vele többet vagy ne mondd rá ezentúl, hogy jól néz ki, vagy hasonló, csak... engedd el. Mert nem lehetetlen, rá kell jöjjek, hogy én vagyok az élő példa, hogy megtettem, túlléptem rajta, nem Ő vágyaim netovábbja, hanem... khm. Szóval aki ezt megtenné értem, az... De tudom hogy ez... hát hozzám nem passzolt Felix, nekem könnyű. De Te is és Sam is annyira felnéztek rá és imádjátok, azt is ha faszságokat csinál, hogy kiidegel. Lehet ezért maradok magamra.
Mosolyodom el beletörődve, mert nevetségesnek érzem magam. De most jöttem rá, ha valaki ezt megtenné értem, ahogy én is megtettem magamért, hát... több lenne mint boldogság. De félek se Reeven, se Sam nem lesz erre soha képes. Sam is annyira... annyira védte, olyan megbabonázva beszél róla, zavarba is jön mindig... eddig csak nem akartam látni, mennyire szerelmes, de kénytelen vagyok kinyitni a szemem. Reeven is ilyen. Esélyem sincs náluk már, azt hiszem. Felix hatása túl erős. Akkor nézek megint rá, mikor közli fél, vége.
-Reeven... az emberi szív nem irányítható. Nem lehet megvenni senki érzelmeit. Te mindent megtettél, ha nem sikerült nem a Te kudarcod, hanem az Övé. És ez nem valami élet-halál küldetés volt, ez csak a vágyad volt, de tudod az amire az ember vágyik meg az, amilyen hatással van másokra nem mindig fedi egymást. Hiába szeretném, hogy értem érezz így, nem lehetséges, mert én nem vagyok olyan, mint Felix. Ha vége, ha szakítasz vele, akkor ne kudarcnak éld meg, hanem hogy becsuktál egy ajtót, azért, hogy kinyithass egy másikat. De erősen kétlem, hogy Felix valaha is szakítani akarna Veled. Hülye lenne, nálad jobbat semmilyen tekintetben nem talál. Ne sírj, nem lesz baj.
Törölgetem az arcát, olyan naiv vagyok. Egy percre megint elhittem, hogy talán szakítana hogy engem válasszon, de ez hülyeség. Már csak abban reménykedhetem, hogy Sam nem dob ki Felix miatt. Mert... Felix biztosan megoldaná, hogy mindkét fiú az Övé legyen, ha akarná. Annyira semmilyennek érzem magam, hogy se meghódítani, se megvigasztalni nem tudom őket. Inkább csak törölgetem Reeven könnyeit, amit amiatt a szemétláda miatt ejt, csókolgatom nedves arcát, a szája sarkát is megcsókolom ahova elszökött némi könny.
-Reeven, neked nincs lehetetlen. Akkor lesz csak vége bárminek is, ha Te úgy akarod. Vagy épp akkor indul el valami, nélküled nem mozdul ki a helyéről az univerzum, nyugi.
Mosolygok rá, kortok most én Neki egy pzs-t, jól fog jönni.

_________________
Eric
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
avatarKlasszikus kommunikáció
Életkor : 24
Foglalkozás : rock sztár
Hozzászólások száma : 1383

TémanyitásTárgy: Re: Szalmaszál - Reeve-Eric   Pént. Dec. 15 2017, 19:19

- Annál inkább. Sebastiant nem szereti
Keresztbe tenne neki bármikor.
- Sajnálom
Mást mondani nem tudok. Egyikük se lenne elragadtatva, ha úgy megverném a nyuszifiút, hogy beszarik. Mert legszívesebben ezt csinálnám. Pislogok, hogy ne bámuljam olyan feltűnően a száját, azt hiszem őt is zavarba hozom.
- Hahhh, téged. Látod, elég durva benyomást tettél rám. Nem Sebastiant hívtam, a bátyám. Nem a haverom Leot, akivel mostanában sokat lógok. Téged...téged hívtalak. Nem akarlak terhelni különben.
De biztosan tudja.
- Fontos vagy nekem, még tudat alatt is.
Vallom be, ha már ilyen napot tartunk.
- Igen, abból van.
Biccentek fejem ingatva. A legtöbb negatív.


- Csak nekem?
Kérdezem zavarodottan.
- Dehogyis, ott van Felix. Ő mindent tud rólad, gondolom.
Olyan sokat mesélt Ericről, tíz éve ismeri, stb.
- Baromság. Nem az őszinteség a legfontosabb egy kapcsolatban? Pont erről papolt Felix. Közel akkor kerülünk egymáshoz, ha beavatást nyerünk egymás titkaiba, ha olyannak szeretjük a másikat, amilyen. Hogyan szeretném őszintén, ha ő nem őszinte? Hát ez volt a legfontosabb tanítása. Komolyan úgy néztem rá akkor, mint Jézusra. Milyen kurva isten ő, ha elárulja ezt a legszentebbet?
Egészen felháborodom.
- Komolyan kivétel vagyok? És akkor én tényleg olyannak látlak, amilyen valóban vagy? Mert akkor lehet, hogy csak téged látlak igazán és akkor baszod elveszlek feleségül
Mérgesen mondom, szóval nem fiúkérés vagy valami, de ez most kurvára felháborított. Aztán leesik mit mondott. Kb, amikor kifújok egy rakás, feszült levegőt. Akkor közel dugom az orrom.
- Hogyhogy? Miért vagy csak velem őszinte? Miért téged hívlak, ha összetörök?
Sóhajtok. Felfújom...
- Szerintem meg te nem. Ti nem nyitott kapcsolatban éltek és jelezted, hogy komolyan gondolod vele. Feladtad a hivatásod érte, vettél egy házat. Kurva nagy árulás volt és kibelezném a kissrácot, ha nem védenéd ennyire.
Gyűlölöm.
- Mi de? Nincs de. Szerinted hány helyes buzi jön oda hozzám most, hogy híres vagyok? Jobbnál jobb pasik kínálkoznak fel és én mint valami idióta antiszexuális közlöm, hogy van valakim. De veled más...asszem egy szentimentális barom vagyok és kell a lelki kötődés. Kevés emberhez tudok igazán kötődni.
Mielőtt jönne olyan baromsággal, csak azért kéne, mert jó a segge. De nem tudom mire gondol "de" alatt, amíg nem mondja ki.

- Szerinted? Nem szoktam ilyesmivel viccelni.
Dünnyögöm kissé sértetten.
Próbálom összeszedni magam ott, közel hozzá.

- Veled is összeköltözött.
Koncentrálni azt most nem tudok, zavarodottan nézek rá. Félek, hogy megint leesem, pedig most nem kellene. Már olyan jól ment minden! De zuhanni kezdek és félek... Pislantok, nem birok rendesen válaszolni erre a kérdése.
- Hm...miért ilyen pokoli ez néha?
Nyögöm. Most fáj, most azt kívánom bár játszottam volna Felix szabályai szerint.
- Olyan hülye voltam...amikor azt gondoltam ott rontottam el, hogy nem engedtem meg magamnak az érzéseket... Bárcsak megint az az erős, legyőzhetetlen valaki lennék, aki nem tud érezni
Rebegem. Egy barom voltam. Miért kellett ez nekem? Túlságosan remeg a hangom, így egy időre befogom.
- Hülye voltam
Nyögve felhúzom térdeim az államhoz és átkarolom. Inkább abba temetkezek most bele. Ericnek is csak teher vagyok... és én hülye. Régen, amikor még nem léteztek érzelmek soha, semmi nem tudott kibillenteni. Nem féltem. De most...és még ki is mondom!

- Nem kéne. Olyannak kellene elfogadnia, amilyen vagy. Bár...lehet, hogy ez baromság. Nekem sem kellene hinnem ilyesmiben. De jah, viszonoznia kéne. Nem érdemel meg téged
Állapítom meg tényszerűen. Hiába dicséri.
- Ki tudja?
Nézek rá csálé mosollyal. De baromi rosszul állna a szőke.
- Nem, nem mindegy...
Nyögöm.
- Igen, komolyan
Hunyom be a szemem. Reszketek, egyre jobban.
- Nagyon nehéz...olyan meghatározó volt. Nem vettem észre, hogy elromlott... Nem is akarok érzelmeket, ha ez ilyen. Elveszíteni őt...azt hittem összedől a világ, ha ez megtörténik és akármi van, kicsit tényleg. De akkor is szar lesz minden, ha te...ha téged...téged se akarlak elengedni. Ez a dilemma már erős volt múltkor is. Most megint...csak erősebb asszem. Miért? Olyan régen láttalak. Mert te bízol bennem? Miért hozzád futok mindig? Nem vettem észre mennyire fontos vagy?
Szar érzés, mintha szétszakadnék.
- Miért ez a Sammy szereti? Ott van ő, miért maradnál magadra?
Sóhajtok.
- Tudom, de én életem küldetésének fogtam fel. Nem kell, hogy olyan legyél, mint Felix. És szeretnéd ha érted éreznék így? De....ez nem ilyen egyszerű. Talál. Talán már talált is. Sammy szőke, nem? Fiatalabb...
Legalábbis az én agyamban.
- Lehet, hogy érdekesebb is. Hagyjál.
Kiborít, hogy sírok, el is húzódom. Inkább elfordulok és dühösen törölgetem az arcom.
- Nem sírok. Najó, szerinted, szerinted miért? Mert lehet, hogy én azt akarom. Bármennyire is szeretem, ha nem volt őszinte...ha ő nem...ha ez nem megy, akkor? Miért lennék vele? Miért küzdenék folyton? Én nem fáradhattam el? A harcba, a kétségbe, rengeteg....hogy nincs minden rendben...rengeteg mindenben nagyon elfáradtam. Magamtól félek...hogy én szakítok. Én nem tudom...
Pedig csókolgatna, de nem bírok magammal most. Inkább felpattanok és odamegyek az ablakhoz. Nem nézek ki, csak a párkányra támaszkodom. Próbálok nem sírni, de félek össze fogok zuhanni, lerogyok majd és vége. Picsogós hülyegyerek leszek megint. Most csak vicsorgok, összeszorítom a szemem és küzdök. De rohadtul belefáradtam már, hogy az egész életem egy túlélőshow. Egy kibaszott élet halál harc. Túl sok volt....

_________________
Reeven
Vissza az elejére Go down
Eric A. Blake
avatar
Életkor : 30
Foglalkozás : Galériatulajdonos
Hozzászólások száma : 351

TémanyitásTárgy: Re: Szalmaszál - Reeve-Eric   Pént. Dec. 15 2017, 20:05

-Tudom.
Sebastiant valóban nem kedveli, mindig megjegyzéseket tesz, de akkor is olyan ismerős, aki házas, na... remélem ennyi becsület van benne, nem holmi idegen.
-Utólag jó érzés, hogy engem hívtál, de bár ne így hívnál, nem ilyen miatt.
Nem csak mikor kettészakad a világ. Hah... önző vagyok, de minimálisan mosolygok. Vagy olyasmi... Főleg mert tudat alatt vagyok fontos. Tudat fölött is az szeretnék lenni, ahh...


-Igen...
Csak Neki nyíltam meg... valahogy.
-Nem. Sok dolgot nem tud rólam. A fiatalkoromról se sokat, szerintem csak összetette magában, de... nem beszélgettünk ilyenekről. De más dolgokat se... feltétlen osztottam meg vele. Azt sem hogy Sammel mondjuk... gondjaim vannak. Előtte is voltak, nem csak miatta van ez de... nem tom. A legjobb barátom de... túlságosan öntelt, nekem erre nem mindig van szükségem, ha bajom van, én egyedül szoktam... megoldani. De mostanában egyre nehezebben megy.
Nézek rá Reevenre bűnbánóan, nem akarom azt higgye új lelki szemetesládát kerestem benne, azt hiszem ez az őszinteség velejárója volt.
-Nem tudom. Szerintem Ő csak tanácsot osztogatni szeret, nem megfogadni őket. Felebarátod fiújával ne hálj... satöbbi.
Gesztikulálok a kezemmel hanyagul, komolyan, fogalmam sincs miért nem őszinte, ha már erről papol. Gondolom okkal, de most nem érdekel. Reeven érdekel csak.
-Erre ki tudna nemet mondani?
Mondom halkan, de érezni nem akarok senki felesége lenni, maximum férje. De sóhajtok, valahogy úgy érzem nem örül neki, hogy csak én jutottam neki. Megértem. Nem velem akarja ezt, hanem Felix-szel. Meg is lep, hogy közel jön, bánatosan nézek rá.
-Nem tudom... Talán mert utáltuk egymást, aztán... rájöttünk ez f.szság és akkor már mindegy volt!
Nevetek kicsit keserűen, nem tudom miért van ez velünk.
-Rendes Tőled, de a saját pasid belezhetnéd ki, Ő csábította el. Ez a szakmája és visszaélt vele... De tény hogy komolyan gondolom Vele... elvileg Ő is velem, de... nem tudom eldönteni átmenetileg zavarodott meg Felixtől vagy... tartósan. Olyan dolgot mondott, ami... nagyon fájt.
Végtére is Felix nem csak szex volt Samnek, hanem sokkalta több. Ez nagyon rossz előjel.
-Szerintem ezzel mindenki így van... annyi hogy engem kicsit jobban ismersz, lehet ha megismernéd őket velük is lehetne... mélyebb kapcsolatod.
Vonok vállat, rögeszmém hogy nem vagyok egyedi, Sam óta még kevésbé érzem. Talán azért mert görcsösen akartam és tessék... még Ő is megcsalt. Róla sosem feltételeztem volna.

Egészen zakatolni kezd a szívem mert ha tényleg nem viccelt azzal belém tudna szeretni, akkor... akkor ez fura, mert már Felix hatása ellenére mondta és... és... nem értem.



-Jah, mert nem volt hol lakni én meg legjobb esetben is havonta egy hetet voltam otthon... nagy együtt élés, valóban.
Nem volt nagy áldozat, maradjunk annyiban.
-Mert az élet szívás... velősen megfogalmazva.
Mit mondjak erre? De elfogadom egy ígéretnek nem csinálja ki magát...
-Úgy utálnálak. A legjobb rész veszne ki belőled.
Ha nem érezne olyan lenne mint valami... nem akarom tudni.
-Ki nem? Én is hogy elmondtam mit érzek.
Mert komolyan, lássuk be, csak összezavartam vele Reevent, felesleges bűntudatot csináltam Neki és kiakadt, de mást nem értem el vele. Maximum azt nem akar majd látni, mert "jobb lesz egy kis szünet" elvre jut...


-Én is mindig ezt mondom Neked, de Te nem fogadod meg a tanácsom Felix-szel...
Utalok arra, hogy akkor végül is miért szakítsak Sammel... lehet tényleg nekünk kell jobban alkalmazkodni és ennyi.
-Nem veszem be.
Mosolygok erőtlen, tuti nem szőke.
-Szerintem Neked mindig Felix lesz a legfontosabb... semmi baj. De én megtanultam kezelni az érzelmeim, ne agyalj ezen, nem kell elengedned. Szerintem Felix sem vette észre, szerintem akkor kijavította volna már. De rendes, hogy ezt mondod.
Már hogy dilemmázik miattam, erősen kétlem. Ha itt állna Felix rögtön elmúlna ez a kis kétely is benne.
-Szerintem szereti. Tudod... azt mondta Neki érzelmek nélkül nem menne... azt hittem túloz, velem volt csak de... mikor Felix miatt mentegetőzött rájöttem, hogy azért tudta Felix elcsábítani, mert Samnek akaratlan is tetszik Felix. Felix elhitette van gyenge, sebezhető oldala, kihasználva hogy Sam mindenkin segít. Akkora egy rohadék Kale, hogy ájulásig verném. De komolyan... félek Felix elérte, hogy szakadék legyen köztünk Sammel, mert... különben azt hiszem én sem éreznék ilyen magányt, nem akarnálak lebeszélni ennyire róla, csakhogy megláss engem is. Mert én régóta elnyomom az érzéseim de unom. De azt hiszem mindegy mit csinálok, Felix mindig megszerzi amit akar, ha Neki kell Sam imádata, meg fogja kapni, nem érdekelve Őt, hogy Sam csak sóvárogni fog.
Mert ha Sam szerelmes és nem tudja elnyomni, elfelejteni, akkor nincs értelme a kapcsolatunknak, azt hiszem. De én reménykedem, hogy megteszi értem. Értünk.
-Ki ne szeretné...
De komolyan, ki ne akarná, hogy ennyire erős kötődéssel szeretnék, mint Reeven szereti Felixet. Én nekem minden vágyam, azt hittem Samtől megkaptam de... ha így lenne nem feküdt volna le vele.
-Annyi mint Te és igen, szőke. De teljesen mások vagytok, én imádom a közös vonásaitok, de kétlem hogy Felixet ugyan az mozgatná, mint engem.
De komolyan, Samért nem hagyná el Reevent, nyilvánvaló... Ahogy az is, értem nem hagyná ott Reeven Felixet. El is tol, elfordul, eléggé bánatos vagyok, de hagyom kicsit, csak a hátát simogatom, majd nézem ahogy elsétál.
-Akkor ne szakíts. Elfáradhattál, de Te sosem adod fel. Én sem, ebben hasonlítunk. Csak más dolgokért küzdünk, ha a végcél ugyanaz is. Vedd rá legyen őszinte. Ha tényleg nem csak kamuzza hogy szeret, akkor megteszi. Sam is őszinte volt velem, mert megkértem. Ezt nagyon is értékelem benne, Felix is tudja, nem lesz más választása. És Őt ismerve meg fogja adni neked, mert kellesz neki. Én csak azt akarom boldog legyél, bármit jelentsen is ez.
Magyarázom szomorúan, nézegetve a poharam, iszok belőle egy kortyot és sóhajtok. El vagyok átkozva, de legalább már tudom beszélnem kell Sammel. Szép kis beszélgetés lesz... Bár Reevenék beszélgetése sem lesz jobb, Felix biztos játssza majd a szerepét és megoldja a maga módján, de utálom érte. Ahogy azt is, hogy látom Reevent szenvedni. Odamegyek mögé és megpróbálom átölelni, ne érezze egyedül van, mint én is érzem most is akár. Felix mindig all in-nel győz.

_________________
Eric
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom

TémanyitásTárgy: Re: Szalmaszál - Reeve-Eric   

Vissza az elejére Go down
 

Szalmaszál - Reeve-Eric

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

 Similar topics

-
» Mester és tanítvány ~ Reeve-Seby
» Kipp-kopp Seth kopog (Seth -Eric)
» Nyuszi hopp... Sam-Felix-Eric

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: A világ legvégén :: Lakások, házak, otthonok :: Archívum-