Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Stanley Collins
Kedd. Nov. 22 2016, 20:33 by Stanley Collins

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

Top posting users this month
Samuel T. Collins
 
Eric A. Blake
 
Leopold K. Lindhardt
 
Reeven Callagher
 
Quentin Collins
 
Felix Kaleolani
 
Suzanna Crystal
 
Kensington L. Lockwood
 
Sebastian McBridge
 
Kőrösi Noel
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 Forgiveness? ~ Callie&Seby

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Forgiveness? ~ Callie&Seby   Vas. Jan. 25 2015, 02:53

Meglepett az ímélje, hogy hiányzom neki. Azt hittem sosem akar már látni. Elég csúnyán váltunk el, de nem láttam értelmét magyarázni, hogy nekem fontosabb volt az ő boldogsága, mint az én félelmem. Szokás szerint elszúrtam, meg sem lepődöm már. Phoenix is sokat dolgozik, alig beszélek vele, nem ér rám. Josh és Elee vannak meg még fixen, mindig attól félek meddig... De lehet csak alkalmatlan vagyok erre, nem tudom. Bár Lia is itt van még nekem. De ki tudja mi lesz Lioval... Ahh.
Nem is agyalok már ilyeneken. Lesz ami lesz, jobbat nem tudok.
Nem mondott pontos időt, mikor jön, szóval étel van, ha vacsorázna, voltam futni, lezuhanyoztam, otthonosan vagyok a melegítőmben és a pólómban. Verset olvasok, ihletet nyerek. Túl nagy dologba nem akartam belekezdeni, mert nem tudtam mikor jön. Ellenben mivel minden kínom volt, hogy azt sem tudom mi van vele, csillog villog a lakás és még el is van mosogatva, ki van mosva, de még a szárítón sincs ruha. Csak a kandalló megy, a kanapén olvasok.
Ha kopogtat vagy csenget, akkor szélesre nyitom neki az ajtót.
-Szervusz. Gyere be! - Mondom kedvesen, mosolyogva, kezemmel jelzem, jöjjön. Ha levette a cipőjét a kanapé felé intek, hogy üljön csak le. Magamtól nem nyúlok felé, nem érzem helyénvalónak, nem is ülök mellé közel, de attól még érezni, örülök, hogy eljött. Nagyon is.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Callidora Mangas
Oktató
Életkor : 28
Foglalkozás : Újságíró
Hozzászólások száma : 343

TémanyitásTéma: Re: Forgiveness? ~ Callie&Seby   Vas. Jan. 25 2015, 15:05

Not really sure how to feel about it
Something in the way you move
Makes me feel like I can't live without you
And it takes me all the way
I want you to stay

Ezúttal nem aludtam el a buszon, de mégsem hazafelé indultam. Talán ez tartott ébren, lekötötte kicsit a figyelmem, mit fogok csinálni. Mondjuk meglátom Sebastian és elsírom magam, ez egy eléggé valószínű opció. Nem tudom, miért, igazából legutóbb sem volt rá okom. Csak úgy, helyesnek tűnik önmagamnak lenni, még ha ez jelenleg csupán sok-sok hisztit és sírást takar.
De eltervezem, még odafelé, hogy erős leszek. A szokásos ember-látogató, reggeli protokoll megy érvénybe, hogy nagyjából normálisan nézzek ki. Ne úgy, ahogy általában. Ne úgy, mint aki nagyon rég nem aludt rendesen, bár azt úgysem tudom igazán elfedni, akármennyire próbálkozok. Inkább csak úgy nézek ki, mint aki akar még törődni a külsejével, és kezdetnek már az sem rossz. Közben az jár a fejemben, hogy én most megmutatom a világnak, hogy majd összeszedett és megfontol leszek és tök normális, mintha semmi sem történt volna velem az elmúlt hónapban. Mintha csak úgy élném az életem, mintha nem vesztem volna össze Sebastiannal.
Ez az elhatározás addig tart, meglátom Sebastiant, ahogy kinyitja az ajtót és kedvesen hozzám szól, mosolyog rám. Abban a pillanatban engedem el a táskám, azt hiszem az agyam is kikapcsol, ahogy a nyakába ugrok, átölelem őt szorosan, és intenzíven próbálok hozzá nem sírni, mert már nekem is elegem van abból, hogy folyton bőgök.
- Úgy hiányoztál! - Nyökögöm neki végül, mert jelenleg jobbat nem tudok.

_________________
Cause nobody's going to save
Somebody who won't change
It's time to be brave
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Forgiveness? ~ Callie&Seby   Vas. Jan. 25 2015, 15:19

Kopog, nyitom az ajtót, de... Nem az történik amire számítok, igazából erre pont nem számítottam. Ahogy a nyakamba veti magát szorosabban átkarolom, belököm az ajtöt mögötte és ölelem magamhoz.
-Jaj édes te is... Aggódtam érted...
Bújok a nyakába, nem tudom ez zavarja-e de tényleg aggodalmaskodtam mi van vele, hogy van, az ímél nem az igazi.
-Gyere beljebb, kérsz valamit? Hmm? Ugye nincs baj?
Nehéz nem kérdezgetnem, kicsit félek rossz hírt hoz. Közben várom hogy lejjebb vetkőzzön, segítek neki, szomorúan látom hogy nincs jobb bőrben mint egy hete.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Callidora Mangas
Oktató
Életkor : 28
Foglalkozás : Újságíró
Hozzászólások száma : 343

TémanyitásTéma: Re: Forgiveness? ~ Callie&Seby   Vas. Jan. 25 2015, 16:12

Annyira jó lenne csak ezt csinálni. Sebastian karjaiba vetni magam, szabad utat engedni minden gyarló, teljesíthetetlen vágyamnak, engedni a lábam remegésének, csak úgy eldőlni és hagyni, hogy történjenek a dolgok körülöttem. Olyan egyszerű lenne csak úgy elengedni a gyeplőt és hagyni, hogy a történések csak úgy átszaladjanak rajtam, irányítatlanul, vadon, kihasználjanak és kiégve, eltiporva maguk mögött hagyjanak. Ha nem lenne kontroll, nem kéne erősnek lennem, csak öntudattalan kis bábnak, egy zászlónak, amit kedvére rángat a szél. Az lenne a legegyszerűbb.
De most olyan jól esik, hogy Sebastian bújik hozzám, hogy azt mondja, én is hiányoztam neki és aggódott értem. Azok után, ahogy elváltunk, nem gondoltam volna, hogy így érez, pedig nem úgy tűnik, mintha csak udvariasságból mondaná. Aztán kénytelen vagyok elengedni, leveszem a felsőm és a cipőm is.
- Mit kérek? Sebastiant. Sokat. Túladagolást. - Nevetem el magam, és fogalmam sincs, hogy ez honnan jött. Valószínűleg ez is valami stressz-levezetési taktika, mint a sírás, csak sokkal kellemesebb. De amúgy őszinte volt, ennél többre nincs is szükségem.
- Baj? Az mindig van. Csak eszembe jutott, hogy vajmi keveset meséltem még neked erről a betegségről. Pedig már nagyon szakképzett vagyok a témában és talán segít neked is kicsit megérteni. - Magyarázom, miközben igyekszem tök normális lenni, de kicsit ideges vagyok. Az ujjaimmal morzsolgatok egy ideig, aztán nem bírom ki, hogy ne kezdem el vakargatni a nyakam. Már rég leszedegettem róla a ragtapaszokat, amiket még Sebastian rakott rá.

_________________
Cause nobody's going to save
Somebody who won't change
It's time to be brave
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Forgiveness? ~ Callie&Seby   Vas. Jan. 25 2015, 16:35

Nem hittem volna hogy hiányzom neki, talán azért mert olyan hidegen küldött el aznap, mint aki azt kívánja bár ne is ismerne engem. Ez most vagy elmúlt vagy kiabálni még jó leszek, tekintve nem kiabálok vissza. De talán nem erről van szó, mert azt mondja sok kell neki belőlem. Beverhette a fejét szegény. De odalépek, tenyereim puhán az arcára fektetem és elkezdem összecsókolni, bár a szájára nem adok, nem tudom szabad-e. A kezeit is megpuszilgatom és megölelem, úgy vezetem a kanapéra.
-Tényleg megpiszkálták a fejed hogy ilyeket mondassz, de nincs akadálya. - Mosolygok rá. Nem esik nehezemre szeretgetni őt.
-Hmm igen. Őszintén szólva kicsit hipohonder vagyok, nem vagyok jó ezekben. De érdekel. - Ha ez megnyugtatja, mondja csak. De csóválom a fejem hogy megint a sebes nyakát vakarássza.
-De ad egy. Neked kell egy sál. Ad kettő fognod kell a kezem, szóval add csak ide... - Veszem el a kezét ne tudjon vakarózni.[/color]

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Callidora Mangas
Oktató
Életkor : 28
Foglalkozás : Újságíró
Hozzászólások száma : 343

TémanyitásTéma: Re: Forgiveness? ~ Callie&Seby   Vas. Jan. 25 2015, 17:39

Élvezem, ahogy Sebastian finoman az arcomra simít, hogy csókolgathasson, akaratlanul is lehunyom a szemem és mosolygok egy kicsit. Kezeimet az övéire simítom, de mielőtt még az ajkam sorra kerülhetne, a kezeimet csókolgatja kicsit aztán magához ölel és tényleg megcsinálom, amiről álmodtam, inkább csak hagyom, hogy azt csináljon velem, amit akar. Nem makacskodom, erőszakoskodom, hagyom magam, finoman lecsüccsenek a kanapéra.
- Ha tudnád, mi van a fejemben, megijednél. - Állapítom meg tovább nevetgélve, nem tudom, honnan jön, de ez olyan lehet, mint a sírás. Ha egyszer elkezdem, akkor nem lehet abbahagyni? Talán így van, de az is lehet, hogy csak tényleg eljutottam a fáradtság egy olyan szintjére, ahonnan már csak nevetni lehet le a világra.
Már éppen kezdenék bele a mesélésbe, amikor azt mondja, kell nekem egy sál és elveszi a kezeimet. Értetlenül pillogok rá, aztán a kezeimre, aztán esik le, hogy miért volt.
- Észre se vettem, hogy megint vakarom. - Vallom meg őszintén és hagyom, hogy Seb fogja a kezem, mert úgy véletlen se fogok vakarózni. Aztán kicsit össze kell szednem a gondolataimat, hogy hol is kezdjem és tényleg normális meg érthető legyen.
- Szóval, a Lewy-sejtes demencia lényege, hogy az agyban elváltozott, eltorzult, úgy nevezett Lewy sejtek jelennek meg. Ezek megakadályozzák a rendes idegi működést, feledékenység, fejfájás, kézremegés jár hozzá, egyre gyakrabban. Emellett bipoláris zavarokkal is jár, ami azt jelenti, hogy a beteg teljesen kivetkőzik önmagából, olyasmiket csinál, amiket általában nem... például volt, hogy Élias megütött, amikor próbáltam lenyugtatni. - Belegondolva, borzasztó érzés volt. Nem az arcom fájt annyira, sokkal inkább a tény, hogy ennyire elhagyta magát. Jó, engem se kellett félteni, azzal a lendülettel fogtam le és hűtöttem le a fejét, mielőtt még teljesen elveszíti a fejét.

_________________
Cause nobody's going to save
Somebody who won't change
It's time to be brave
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Forgiveness? ~ Callie&Seby   Vas. Jan. 25 2015, 18:29

-Szerintem ezt bárki elmondhatja magáról, ne izgulj. Itt is nagy a katyvasz! - Mosolygok míg megkocogtatom a fejem. Nálam tuti nincs minden rendben. De inkább a kanapéra húzom, kényelmesebb. Arra csak sóhajtok elnézően hogy észre sem vette.
-Ezért mondtam a sálat. Ha úgy vakarózol nem lesz nagy baj, jó? - Csókolom meg a kezét, aztán simogatom a kézfejét.
Belekezd abba mi is ez. Egyáltalán nem kellemes, de főleg az emlékezeti gondok miatt.
-Rövidtávú vagy hosszútávú memóriazavarai lesznek? Vagy a feledékenység mást takar? - Kérdezem szelíden.
Aztán elhúzom a szám, megkocogtatom a bal metszőfogam.
-Henry volt. Azt sem tudom, tudja-e. Az első orrtörésem is ő okozta ahogy kalimpált. Óvatosan közeledj ha úgy látod, nem teljesen tudja befolyásolni mit csinál. Én nem vettem túl komolyan hogy bántana, mert elvonási tünetei vannak. Sajnos figyelned kell erre is. De adnak neki rá gyógyszert, nem? Mármint erre lehet nem? Vagy nem?
Kérdezgetem, mert fogalmam sincs. Henry nem kaphatott, jobbnak látták ha nem kap mást csak az epilepsziára. Az se volt könnyű menet.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Callidora Mangas
Oktató
Életkor : 28
Foglalkozás : Újságíró
Hozzászólások száma : 343

TémanyitásTéma: Re: Forgiveness? ~ Callie&Seby   Vas. Jan. 25 2015, 22:17

- Majd holnap felveszek egyet. - Ígérem neki mosolyogva, bár engem nem zavar, hogy ilyen a nyakam. Majd begyógyul, ha már nyugodt leszek és nem akarom vakargatni percenként. Addig meg eltakarom valamivel, mondjuk sállal, vagy a hajammal. Néha jót tesz egy kis fájdalom, csak egy pici, tényleges, fizikai fájdalom, hogy visszarángasson a földre, a valóságba.
- Attól függ, mennyire előrehaladott. Eleinte csak elfelejti a kulcsát, a mobilját, visszahívni, ilyesmi... aztán az utolsó évben már nem nagyon emlékszik. - Úgy általánosságban, azt olvastam, nem szoktam emlékezni semmire és senkire. Kiveszik belőlük az a rész, ami azzá teszi őket, akik. Szép lassan elveszi az emlékeiket, a személyiségüket és nem marad semmi. Aztán a vegetatív rendszer is károsodik, a szervezet nem lesz többé önfenntartó és vége lesz.
- Nem kapálózott. Meg akart ütni. - Mondom biztosan, mert nem véletlen volt. Jól irányzott, nem túl fájdalmas ütés volt az arcomra, az ilyet nem csinálja véletlen az ember. Ráadásul... látni lehet a szemén. Amikor elönti a végtelen, fékezhetetlen düh az agyát, amikor levetkőzi az emberi gátlásait, mint egy rég kinőtt bőrt, úgy nő Élias túl rajtam, a világon, pillanatok alatt, majd hamar tovaszáll, mintha ott sem lett volna. Már csak így megy ez.
- Seb, kísérleteznek rajta. Megfigyelik a sejtek működését, amíg rohama van, ehhez pedig minél többet idéznek neki elő. Nem azért van ott, hogy segítsenek rajta. - Mondom el neki, mert lehet, hogy eddig nem volt számára egyértelmű, hogy ezért jött ide. Hogy hiába könyörgök neki, hogy menjen haza, majd megoldjuk, megoldom valahogy, csak ne csinálja ezt. De ő segíteni akar, a többi betegen, nem magán, a többieken. Abban sem vagyok biztos, hogy meg akar gyógyulni.

_________________
Cause nobody's going to save
Somebody who won't change
It's time to be brave
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Forgiveness? ~ Callie&Seby   Vas. Jan. 25 2015, 22:27

-Jól van, de tényleg vegyél! És le se vedd, csak este.- Remélem nem csak úgy rám hagyta.
-Értem... de erre sok módszer van, mindenféle terápia, nem pont erre a betegségre, de a hasonló tünetesekre. Legalábbis úgy tudom. - Talán el lehet nyújtani, hogy ne romoljon olyan hamar az emlékezete, de nem értek hozzá.
-Igen, értem. De nem gondolja komolyan, szeret téged. Csak... ha látod, hogy ilyen, ne menj közel kérlek. Legyengülve is erősebb nálad, állítom. - Mondom aggódva. Henry mindig is jobb erőben volt nálam, legutóbb is simán megvert volna, legalábbis eltöri a kezem, de akkor még belőve sem volt... mikor meg be volt... azaz akart az lenni... Callienek nem kívánom azt a tehetetlen dühöt megtapasztalni.
Összeszalad a szemöldököm, hogy... ez nagyon ijesztően hangzik.
-De... nem az a céljuk hogy mihamarabb leépítsék nem? Mert ez úgy hangzik, azzal mit nyernek? És Élias? Meddig akarja ezt csinálni? Ráérne később is, mikor már... szóval... ha a gyógyszerek... vagy ilyesmi. - Kimondani is rossz, hogyha már "mindegy". Ha már nem hatnak a kezelések. Így olyan mintha fel akarná gyorsítani és túl leni rajta mint egy náthán. A különbség az hogy a nátha nem okoz halált (jó esetben).

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Callidora Mangas
Oktató
Életkor : 28
Foglalkozás : Újságíró
Hozzászólások száma : 343

TémanyitásTéma: Re: Forgiveness? ~ Callie&Seby   Vas. Jan. 25 2015, 23:11

- Tényleg veszek fel! - Biztosítom róla, mert úgy látom, nem nagyon hitt nekem. Nagyon aprócska részlete van ennek a nyakdolognak, ami miatt jó. De amúgy borzasztó, főleg, ahogy kinéz, nem valami nőies és én szeretném visszakapni a szép, egyenletes, hibátlan bőrömet.
- Igen, a Parkinson-kóros gyógyszerek egyenesen csodát művelnek vele. - Állapítom meg, az már más kérdés, hogy egy vagyonba kerülnek és szinte semmi támogatás nincs rájuk, tekintve Éliasnak nem Parkinson-kórja van és nem idős. De idáig is megoldottuk, hogy szedje, ez után is meg fogjuk, ha végre eljön arról a helyről.
- Nem fogok félni tőle, ő az öcsém. Mindegy min megy keresztül, ő az. - Állapítom meg határozottan. Féljek tőle? Hátráljak, amikor igazából szüksége van rám? Mentsem a saját bőröm, csak azért, mert ő nem igazán tudja, mit csinál? Nem, esélytelen. Biztos hogy nem helyezem magamat elé, soha, semmilyen kontextusban és ha valaki, hát Sebastian tudja, milyen ez az érzés.
- Nem leépítik, elektromos impulzusokkal ingerelik a sejteket, hogy "beindítsák" ezt a dührohamot, de nem nőnek tőle. Élias pedig... a fejébe vette, hogy megváltja a világot. Egészen addig csinálja, amíg rá nem jön, hogy nem fog menni. Én nem mondom meg neki, rég volt ilyen... nem is tudom, lelkes valami iránt. - Magyarázom szomorúan mosolyogva, majd egy kis ideig, sóvárgón pillantok Sebastianra. Olyan tiszta és összeszedett, most pontosan a totális ellentétem. Sebezhetetlennek tűnik és én is ilyennek akarok kinézni, össze akarom szedni magam és a sarkamra állni, de előtte...
- Odabújhatok hozzád? - Az összes büszkeségem az ablakon kidobva, de nem érdekel már, én akarom.

_________________
Cause nobody's going to save
Somebody who won't change
It's time to be brave
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Forgiveness? ~ Callie&Seby   Vas. Jan. 25 2015, 23:26

-Hát jó, ha legközelebb látlak nem lehet sebes a nyakad. Hmm? - Sandítok rá, jelezve komolyan gondolom.
-Ez jó hír, amíg emlékszik, addig... szóval az jó. - Mosolygok kicsit, mert ez amolyan megnyugtató hír.
-Nem azt mondtam félj, képtelenség lenne. Azt mondom, légy körültekintő. Többet is szerzel mint egy törött orr és fog. Lelkileg fáj. A tudat, hogy megtörtént, nem maga az ütés fájdalma. És Élias bűntudata is nő, Henryből tudom, hogy okolni fogja magát. Sosem akarna megütni, de megteszi. Henry is így volt. Ő nem tudja kontrollálni, de te igen. - Próbálom neki magyarázni, hogy többet árt, ha hagyja mint amennyit segít. Itt én anno nagyon elcsesztem.
-Amíg nem nőnek... lehet úgy gondolja, hamarabb meglesz a gyógymód, ez doppingolja. Amolyan... hülye példával szülés előtti fájdalom. Állítólag nagyon várják az anyák hogy több és több legyen a fájás, hogy jöjjön a baba, mert ha megszületik minden fájdalom tovaszáll egy pillanat alatt. De addig nagyon szenvednek, de vállalják. Mert tudják, hogy jó lesz. Lehet az öcséd is hasonló elvekben gondolkodik. Most nagyon rossz, csak rosszabb lesz, de... ha meglesz a megoldás, minden elmúlik. Ebből erőt meríthet és ha nem romlik ettől az állapota... nagyon fontos hogy ne legyen depressziós. A lelket nehezebb gyógyítani mint a testet. Fontos hogy akarjon élni. - Láttam és tapasztaltam az ellenkezőjét. Az az üresség idegtépő, látni is, érezni is... a kettő együtt a legrosszabb, de nagyon remélem Callie sosem adja fel. Ő egy erős nő, erősebb mint én. Nem kéne magamból kiindulni kivételesen.
Aztán kicsit meglep a témaváltás.
-Ne butáskodj, persze... a tied vagyok... mást nem hiszem, hogy tudok adni... - Húzom magamhoz, dőljön nekem, vagy ahogy kényelmes, el is kezdem simogatni a fejét és a hátát vagy ha nekem dől a karjait.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Callidora Mangas
Oktató
Életkor : 28
Foglalkozás : Újságíró
Hozzászólások száma : 343

TémanyitásTéma: Re: Forgiveness? ~ Callie&Seby   Vas. Jan. 25 2015, 23:40

- Nem gyógyulnak be azok olyan gyorsan... vagy ne merjek a szemed elé állni, amíg ilyen? - Kérdezem, ártatlanul pillogva rá, halvány mosollyal, oldalra biccentett fejjel. Ha tudná, ezeket hányszor kapartam már ki, nem reménykedne abban, hogy pár nap, esetleg egy hét alatt begyógyul.
- Igen, az jó. - Állapítom meg végül, mert azt hiszem, ebbe kell kapaszkodnom. Bár van egy másik oldala is, emlékszik rám, tudja ki vagyok, mégis megteszi és mondja azokat a szörnyűségeket, amiket azok az izék csináltatnak vele. Bárcsak küzdhetne ellen és csupán az akaratával befolyásolhatná.
- Igazán nehéz lehet nem neked irányítani a saját tested, és később rádöbbenni, mit csináltál. - Mondom mély sajnálattal a hangomban, mert én nem azért vagyok mérges Éliasra, hogy elvállalta, amit velem csinál. Hanem amit vele tesz ez az egész, tudom, hogy összességében nem jó neki. Hiába ad neki reményt, hogy segíthet, hiába érzi úgy, hogy ez a helyes.
- Amióta ezt csinálja, úgy érzi, van értelme az életének, hogy jót tesz a világgal. Gyakran imádkozunk együtt, amikor... nem is tudom, hogy fogalmazzak, amikor józan, amikor önmaga. És ő sosem magáért, vagy a felépüléséért imádkozik. Mindig valaki másért. - Nem tudom, nem igazán értem őt. Néha úgy néz ki, élni akar, lelkes, megvan benne minden, hogy meg fog gyógyulni. Mégis, minden más arra utal, hogy nem a saját gyógyulását akarja, csak azt, hogy ne legyen értelmetlen az élete... vagy inkább, a halála...
De ezen már Sebastian karjai között ráérek gondolkodni. Ahogy engedélyt kapok, odafordulok hozzá, átkarolom őt a karjaimmal, magamhoz ölelem és odabújok hozzá, hogy egy kicsit magamba szívjam a lényét és kitöröljön onnan minden mást, még ha csak egy kis időre is. A következő gondolat viszont kellemesen megmosolyogtat és kissé zavarodottan, kissé távolból szólón szalad ki ajkaim közül.
- Az én kis nyugalom-szigetem.

_________________
Cause nobody's going to save
Somebody who won't change
It's time to be brave
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Forgiveness? ~ Callie&Seby   Vas. Jan. 25 2015, 23:56

-Nekem elég ha látom, hogy egyre szebb és szebb. És ha meggyógyult, nem óhajtok újakat látni, hmm? - Simítok az arcán végig, hogy vigyázzon magára.
-Nem kellemes. Én nem tapasztaltam, csak Henry mesélte. Főleg mikor még... függő volt. Hamar azzá vált. Te vagy de mégsem. Ez gondolom hasonló. És... nem segítenek olyan gyógyszerek amik a borderline kóron segítenek? Az is igazából szélsőséges hangulatingadozás. Arra biztos van valami.. - Nem vagyok orvos, nem tudom mennyire más ez, de talán nem és enyhíthető.
-Ez nem baj. Szerintem a legnagyobb félelme nem a halál, hanem az, amit maga mögött hagy. Akiket maga mögött hagy, hogy ők tudjanak tovább élni. Aki egyszer is belegondol ebbe, nem magáért fohászkodik szerintem. Bizonyára fél, mi lesz veletek. minél többet ápoljátok, annál fájdalmasabb lesz elengedni. Csak nehéz megértenie szerintem, hogy... a közös idő kárpótol. Beszélgess el vele mindenféléről, hogy mit is érez, mitől fél. Hátha elmondja. - Nem biztos hogy megteszi, de az is lehet az én spekulációim nagyon tévesek. De ezeken anno én is gondolkodtam, mikor magam alatt voltam, valahogy... jót tett. Túl tudtam lépni magamon és észhez térni, hogy nem szabad feladni. De ez én vagyok, nekem más bajom volt.
Nem kell több, mint egy persze, egy kimondott szó és már ölel. Nem is értem miért kérdezi, elvégre én bántottam meg őt nem fordítva. Inkább a karjaimba zárom, kicsit ringatom, hátha megnyugszik. Ez a beszélgetés biztos felkavarta.
-Nem is tudom... szörnyű tehetségem van ahhoz hogy azokat bosszantsam akiket a legkevésbé akarok... Nem szeretném, ha megint szomorú vagy dühös lennél. - Ezt tényleg nem akarom, senkinek sem akarom. Josh az egyetlen akit még picit sem bosszantottam fel vagy keserítettem el annyira, hogy közölje: ez így most rossz volt.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Callidora Mangas
Oktató
Életkor : 28
Foglalkozás : Újságíró
Hozzászólások száma : 343

TémanyitásTéma: Re: Forgiveness? ~ Callie&Seby   Hétf. Jan. 26 2015, 00:10

- Általában nem direkt csinálom, de nem lehet rajtam mindig sál és nem kötözhetem le a kezeimet. - Igen, már most kezdem az alkudozást, hogy ez tulajdonképpen nem is az én hibám, ha nem jön így össze és véletlen megint véresre vakarom magam. Mert tényleg nem csak az enyém.
- Nem tudom, de terveznek a megfigyelések alapján gyógyszereket készíteni, amiket szintén rajta tesztelnek majd. - Sóhajtom. Igen, pont annyira hangzik borzasztóan, mint amilyen. És Élias nem látja, hogy mit csinálnak vele, hogy ki tudja, milyen mellékhatásai lesznek annak. Nem látja, hogy most csak egy kis kísérleti alany, elvakítja a tudat, hogy még így is, ilyen helyzetben is jót tehet az életével.
- Seb, ő a legjobb ember, akit ismerek, még csak meg sem közelíti senki... nem ezt érdemelné. - Mondom mély sóhajjal, közelebb bújva hozzá, remegő ajkakkal. Semmi baj, pár mély levegő, nem akarok megint sírni, akkor megint esélytelen, hogy normálisan beszélgessek vele. Márpedig annyira jó, hogy van valaki, külső szemlélő, akivel ezeket megbeszélhetem. Arra, amit mond viszont kénytelen vagyok kicsit elnevetni magam. Sokkal kellemesebb módja kiadni magadból a dolgokat, mint a sírás.
- Pedig éppen mondani akartam, hogy ennek ellenére nem ígérhetek semmit. Nem ígérhetem, hogy nem fogok egyszer csak elkattanni, megsértődni a semmin és leordítani a fejed. - Vázolom nagyjából az előző esetet, a klinika előtt. Tulajdonképpen tényleg ez történt. - De azért még kellek? Ezen semmiféle nyugalom-sziget nem tud most segíteni... hm, talán egy olyan, aki alszik velem egy nagyot. - Roppant elmés és rejtett célozgatás by Callie.

_________________
Cause nobody's going to save
Somebody who won't change
It's time to be brave
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Forgiveness? ~ Callie&Seby   Hétf. Jan. 26 2015, 00:20

-Dehogynem lehet, viselj valami díszsálat, a nők szoktak. Nem lesz fura, divatos is lesz. - Rajtam nem fog ki!
-Előbb nem állatokon kéne? Bár... igazából szerintem ezek ilyen oltás szerűek először, kis adagok. Elvileg nem lehet baj. - Gondolom én, de biztos tesztelik mindenféle módon, mielőtt beadják. De ez így gyorsabb, az biztos.
-A jó emberekkel történnek ezek. Egyszerűen csak... van ez a dolog. A fontos hogy mindig boldog legyen. A nevetés is gyógyít. - Erre nem lehet mit mondani miért ők a betegek, az áldozatok, miért nem valaki más, aki embereket öl jókedvből.
-Ha tudom, hogy csak stresszet vezetsz le nem zavar. A múltkor túl rosszul voltam hogy értelmesen kezeljem a dolgokat. Alapjáraton nem visel meg, ha ordibálsz velem, Henry az első két évben rengetegszer elhordott mindennek. Amíg tudom, hogy ez segít, addig nem fáj. Ne félj. - Nem fog zavarni ha kiabál, amíg tudom, hogy nem konkrétan miattam van és azért, mert utál, de tényleg utál és ilyenek.
-Mi ez a buta kérdés? Meg sem hallottam... - Horkanok fel, de mosolygok. Még hogy kell-e... - Aludhatunk ha szeretnél, de előtte egyél és fürödj le. Vagy fordítva és addig melegítek neked ételt. Hmm? Alku? Ha nem eszel a kanapén alszom, magányosan. - Somolygok, olyan vékony, muszáj lenne ennie kicsit.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Callidora Mangas
Oktató
Életkor : 28
Foglalkozás : Újságíró
Hozzászólások száma : 343

TémanyitásTéma: Re: Forgiveness? ~ Callie&Seby   Hétf. Jan. 26 2015, 23:58

- Seb, egy sál nem állít meg. - Állapítom meg csak úgy finoman, csendesen, hogy kicsit visszarántsam a földre. Ha vakarózni akarok, úgyis benyúlok alá, úgyis vakarózni fogok, bármit csinálok. Tudom, hogy nem egészséges, hogy ronda, hogy nem kéne, tudom.
- De, biztos állatokon is tesztelik és valószínűleg nem lesz olyan borzasztó. - Állapítom meg a számat elhúzva, mert belegondolva... tudjátok, mikor hagynám én, hogy valami kísérleti gyógyszert adjanak be nekem, amit az én szenvedéseim árán hoztak létre alapból.
Csak bólintok, hiszen Sebastiannak igaza van. Ez csak úgy van, el kell fogadni, nem lehet vele mit kezdeni. És a boldogság, nevetés fontos... de az olyan betegségeknél, amik az emberi viselkedésre hatnak, elég nehéz ezt kivitelezni. Bár nem lehetetlen.
- Én tulajdonképpen mindennel stresszt vezetek le. - Állapítom meg, bár tényleg így van. A sírással, a nevetéssel, az ordibálással, mindig ezt csinálom, csak színes módokon. Hátha megunom egyszer az egyiket, de talán egyszer túlcsordulok és feladom az egészet.
Azon, hogy felhorkan a kérdésemre, viszont muszáj elkuncognom magam, ahogy azon is, hogy egyből alkudozni kezd. Pedig én csak aludni szerettem volna kicsit, de akkor sincs szívem ellenkezni vele. Olyan kedves.
- Jó, legyen, ahogy akarod, de csak akkor, ha te is eszel velem és repülőztetve etetsz. - Vigyorgok rá, még én sem tudom, ezt mennyire gondoltam át. - Mert természetesen a tiéd mindig finomabb. - Adom hozzá a csöpp, kissé bizonytalan lábakon álló magyarázatot, de szerintem mégis megállja a helyét. Mondjuk a zuhany sem hangzik rosszul, hátha kicsit ellazít.

_________________
Cause nobody's going to save
Somebody who won't change
It's time to be brave
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Forgiveness? ~ Callie&Seby   Kedd. Jan. 27 2015, 00:08

-Elég nagy baj az. - Húzom el a szám, hogy ejj, nem jó ez így. De nem lehet mindig mellette, hogy rácsapjak ha rosszalkodna.
-Sokkal gyorsabban elérhető a gyógyulási folyamat, ha közvetlen neki adják be. De mivel mindent tudnak róla, a kockázat is kisebb, hidd el. - Próbálom biztatni kicsit, hogy csak tudják már mit csinálnak, kell hogy legyen előnye, sőt, több előnye kell legyen, mint hátránya.
-Még a pisiléssel is? - Komolytalankodom kicsit, az első blődséget benyögve, de hátha kicsit elmosolyintja magát.
-Hmmmm... - Hümmögök, mint aki komolyan mérlegelné, így is jó-e. - Tesztelt módszer, Henry és Josh is bizonyítottan evett már így, jó vagyok benne! - Nevetek kicsit. - Szóval megegyeztünk. Szaladj fürdeni, pólót és pizsamát tudod hol találsz, addig melegítek neked enni. - Mosolygok és ha beleegyezik valóban nekiállok a terítésnek. Én nem vagyok éhes, de egy keveset ehetek, nem lesz bajom tőle. Amúgy is, rám fér, össze-vissza eszem, mert össze-vissza idegeskedem.
Sütök ki friss krumplit (mirelitből) és megmelegítem a húst amit sütöttem tegnap. Ketchupot is keresek, kiteszek mindent. Egy kis bort is, hátha ellazul tőle.
Ha látom jönni invitálom.
-Gyere, kérsz még valamit? - Kérdezgetem, ha kért adom és csak aztán ülök le. Mondjuk nem tudom mennyire gondolta komolyan hogy etessen, de csak jelzi ha igen.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Callidora Mangas
Oktató
Életkor : 28
Foglalkozás : Újságíró
Hozzászólások száma : 343

TémanyitásTéma: Re: Forgiveness? ~ Callie&Seby   Kedd. Jan. 27 2015, 00:45

- Igen, meg végül is, ott lesz, továbbra is megfigyelik, ha valami baj van, tudnak segíteni rajta. - Kontrázok rá, kissé talán erőltetetten a pozitív hangsúlyra, de addig kell ütni a vasat, amíg meleg, nem? Hiszen a hangulat túl könnyedén, túl hamar változik hullámvasút módjára, hirtelen csap ijesztő mélységekbe, ki kell élvezni, amíg fent vagyunk... vagyok.
- Ne viccelj, édes, azzal a leginkább. - Vigyorgok, és nem tudja, milyen békés tud lenni pár, a vécén eltöltött csendes perc, ha az ember feje tele van mindennel és nem tudja rendezni a gondolatait. De inkább nem részletezem, van egy olyan érzésem, hogy sokkal inkább idilli számomra, az én fejemben, mint a valóságban. Úgy kicsit gusztustalan.
Bólintok, és már megyek is a fürdőbe, feltalálom magam, gyorsan szerzek törcsit, meg ruhákat, amiket áthúzhatok. Gyorsan fürdök és elég hideg vízben, mert a meleg nem tesz jót, nagyon elálmosodom tőle és még vacsoráznom kell. A hűvös viszont segít, kicsit kitisztítja az elmém, felébreszt, frissebb leszek tőle és kevésbé nyúzott zokni. Attól nem félek, hogy nem tudok majd aludni, ez a veszély nem fenyeget. A zuhany után megtörölközök, felöltözök. Nem tudom, hogy csináltam, hogy Sebastian ruhái így lógnak rajtam, pedig nem egy hatalmas darab, biztos én mentem össze út közben.
- Nem, köszönöm. - Mosolygok rá azért még hálásan, mielőtt lecsüccsenek, valahogy olyan jól esik, mintha már ezer éve nem ültem volna le csak úgy, nyugodtan vacsorázni. Valószínűleg így is van, csendesen elgondolkozva eszek pár falatot, aztán eszembe jut, amit ígértettem vele, úgy vigyorgok fel rá.
- Repülőt szeretnék, de ne felejts el berregni. - Vigyorgok rá végül, mert biztos vagyok, hogy meg is csinálja, és hogy az tényleg sokkal finomabb lesz és jobban fog csúszni.

_________________
Cause nobody's going to save
Somebody who won't change
It's time to be brave
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Forgiveness? ~ Callie&Seby   Kedd. Jan. 27 2015, 01:01

-Persze. Ráadásul azonnal ott vannak neki, ami előny. Nagy előny. - Teszem hozzá, mert hát mire kiér a mentő... van hogy bármilyen gyorsak, az sem elég.
Kuncogok kicsit, hogy a pisilés milyen jó stresszoldó.
-Igyál sok vizet életem! - A legjobb recept pisiléshez, a simult és ránctalan arc csodája ez, nem is értem miért nem így reklámozzák az ásványvizeket.
Elmegy az unszolásomra fürdeni, addig én csinálok egy kis vacsit kettőnknek. Nem csinálok sokat, tekintve ahogy elnézem egyikőnk sem fog sokat enni.
Mikor megjön látom hogy mintha lógna rajta minden. Őt is közös ebédre kéne ösztökélnem, csak sűrűbben mint Ameliát.
-Édes, mit szólnál, ha néha együtt ebédelnénk? Egy héten fixen párszor, hmm? Az nem venne tőled sok időt, találkoznánk, látnálak. Rendszeresen találkoznánk... - Mintha nem a kajáltatása lenne az elsődleges cél, úgy adom elő. Mert persze alap hogy látni akarom, de ha enne közben az lenne a non plusz ultra.
Leülök, elkezdünk enni, én kicsit megsózom a krumplit. Elvigyorodik, elmosolyodom és várom közölje mi va a csinos fejében.
-Áh! - Nevetek, ezek szerint komoly kérés volt. - Igenis! - Vigyorgok, elveszek egy krumplit a tányéromról, kicsit összekechup-özöm és mint a repülő berregek, manőverezem a falatot a szájához.
Általánosságban kettőt neki-egyet nekem elven működöm, a húst is felkockázom, adok neki abból is, egyen egy kis fehérjét is. Mondjuk a berregést hamar megunom, azzal szórakoztatom magunk hogy mindenféle más hangokat is kiadok, ami kicsit is imitálja a repülést vagy hasonló, vagy csak jelzi a haladás folyamatát. Nekem mindegy, csak egyen kicsit többet mint szokott, hátha így rám figyel, nem az evés rutinjára.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: Forgiveness? ~ Callie&Seby   Today at 15:24

Vissza az elejére Go down
 

Forgiveness? ~ Callie&Seby

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Bellboy needed || Callie&Matt
» Ha kell egy jóbarát ~ Josh és Seby

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: A világ legvégén :: Lakások, házak, otthonok :: Archívum-