A győztesek nyugalmával ültem be a mai esedékes vizsgára. Hiába voltam biztos a tudásomban mégis ökölbe szorult a gyomrom amikor megkaptuk a feladatsort. Az a típus vagyok aki az első pár percben elkezd magában pánikolni majd nekiáll szépen kidolgozni a dolgokat és rájön, hogy oktalanul izgul. Szépen lassan nekiláttam ez első oldal összes kérdését elolvasni és értelmezni majd ezzel párhuzamban felengedni. Tollamat amivel eddig a kezemet ütögetem finoman a papírra helyeztem és a legszebb írásomat elővéve elkezdtem az első általam helyesnek ítélt választ a lapra vetni.

Teljes higgadtságban hagytam el a termet majd egy pár méterrel arrébb helyet foglaltam egy padon. Szinte teljesen biztos voltam a sikeremben mivel sokkal könnyebb volt ez az egész hacacáré mint amire számítottam a beharangozások alapján. Elbukni biztosan nem fogok ezen a tesztsoron ha meg rosszul is sikerülne amire az esély igen csekély akkor sincs még itt a világ vége.

Most egy jó ideig békesség fog uralkodni mivel az összes fontosabb vizsgáimnak már vége. Ennek örömére most talán ellátogatok arra az összejövetelre amit az egyik szaktársam rendez és nem antiszociáliskodom végig ezt az időszakot ami most rendelkezésemre áll. Habár le vagyok maradva néhány sorozat friss részeivel már megint. Na de a szocializálódás fontos dolog és talán rám is férne mert már jó ideje csak a tananyag volt a társaságom.
Szemügyre vettem a vizsga helyszínéül szolgáló előadóból kifelé szivárgó diákokat majd rögtön felpattantam amikor megpillantottam Amyt kisétálni. Nagy valószínűséggel ő nem vett észre engem szóval utánasietem és a vállára helyeztem a kezemet. Ennek hatására mint akit a gondolataiból ráncigáltak volna ki megfordult és rám nézett.

- Na hogy sikerült?- tettem fel az ilyen helyzetekben alkalmazandó logikus kérést majd elmosolyodtam.- Csak szerintem ijesztgettek minket feleslegesen és könnyű volt? Vagy ha nem így gondolod akkor nagyon elszúrtam valamit.

Nagyon sokat tanultam erre a vizsgára, bár igazából mindig sokat tanulok, mert szeretek ötöst kapni, és ez az esetek 99%-ában be is szokott jönni. Remélem, ezzel a tárggyal se lesz probléma, bár ezt kifejezetten szeretem, szóval biztos vagyok a dolgomban. Kikapva a dolgozatot, gyors végigfuttatom a szemem a kérdéseken, és megnyugszom, hogy mindenre tudom a választ. Szépen el is kezdem kidolgozni a válaszokat, kiválasztom a feleletválasztósnál a helyes megoldást, és bár a végén az idő rövidsége miatt kicsit sietnem kellett, de időben befejeztem a dolgozatot, és még átnézni is volt időm. A vizsga után szépen összepakolok, majd ráérős tempóban kisétálok a teremből. Ma ez az egy vizsgám volt, a következő majd csak jövő héten lesz, de azért időben neki akarok állni tanulni, ám a mai nap inkább csak a pihenésé lesz, elvégre megérdemli az ember, ha sokat tanult, hogy kicsit kikapcsolódjon. Lehet majd elcsábítom Dant moziba, vagy valami közös programra. Bár együtt élünk, így sokat vagyunk együtt, de fontos, hogy házon kívüli programokat, mert azok feldobják a kapcsolatunkat, legalábbis szerintem. Na de nem tudok ezen tovább agyalni, mert egy ismerős hang szólít meg, és oda is fordulok Naya felé.
Jól ment, szerintem könnyű volt, mindenre tudtam válaszolni. Mondjuk sokat tanultam rá, tudod, nem szoktam lazán venni a tanulós dolgokat. Viszont ha valaki nem tanult, akkor annak meggyűlhetett a baja a dologgal, mert a feleletválasztós feladatnál például volt néhány beugratós kérdés. - válaszolok a kérdésére, és remélhetőleg, neki is feltűntek a szivatós kérdések.
- Van kedved fagyizni egyet? Szerintem megérdemeljük így vizsga után, mit szólsz? – kérdezem szaktársamtól, kivel egész jóban vagyunk, aranyos lány és jól kijövünk. Nincsen sok barátom, ismerősök vannak, sok jó ismerős, és Naya is közéjük tartozik.

Csak reménykedni tudtam abban, hogy nem zavartam meg semmi fontosabb gondolat futásában. Hisz jellemző, hogy a legjobb pillanatokban tudok zavarkolódni. Ha valami mondanivalóm akad akkor hajlamos vagyok figyelmen kívül hagyni a részleteket mint például, hogy az illetőnek más dolga van vagy éppenséggel siet. Ez az én formám, néha ezért is néznek bunkónak pedig nem annak szánom csak egyszerűen el tudok siklani ilyen részletek felett. Rendben talán tényleg annak számít amit ilyenkor művelek de mentségemre szóljon tényleg nem direkt csinálom.

Reméltem, hogy Amynek sem tűnt annak és nem siet annyira. Talán egy hangyányit túlságosan is fel voltam pörögve így vizsga után viszont ezt átlagosan nem mindig veszem magamon észre.

- Ebben nagyon is hasonlítunk. De én kicsit becsapva érzem magamat, hogy hittem az egyik felsőbb éves ijesztgetésének a nehézséggel kapcsolatban. Figyelmen kívül szoktam hagyni a pletykákat de most jól sikerült elültetnie a bogarat a fülemben.- mondtam majd megigazítottam táskám vállpántját. Szegény már nagyon a végét járta. Sajnos nincs más ilyen kaliberű válltáskám ha ez felmondja a szolgálatot. Nagyon válogatós vagyok táska téren és az elvárásaim is nagyok. Alaposan ajánlom, hogy ne ma akarjon a pánt elszakadni.

- Azokat én is elolvastam inkább kétszer.- bólintottam rá. Habár meglátásom szerint mindig az első válasz a jó ami a fejembe ötlik mivel képes vagyok túlbonyolítani az utána következő teóriáimat.

- Jobbat ki sem találhattál volna.- mosolyodtam el. Amy azok a kevesek közé tartozik akik már talán megtanultak hozzászokni furcsa személyemhez. Kedves lány akivel jól el lehet beszélgetni, na meg még is csak már két éve koptatjuk ugyan azon a szakon a padot.- Van konkrét fagyizó ahova menni szeretnél vagy a legközelebbi ami az útba esik?

Egyáltalán nem zavar Naya, hogy kizökkent gondolkodásomból, nem volt túlságosan fontos eszmefuttatás, meg amúgy is örülök igazából a társaságnak, főleg, hogy kedvelem a lányt. Így vizsga után pár perccel teljesen logikus, hogy arról kezdünk el csevegni, és örömmel hallom, hogy neki is jól sikerült, nem csak én érzem úgy, meg hogy könnyű volt.
- Ne higgy el mindent a felsőbb éveseknek. Néhányuk élvezi, ha beparáztat pár alsóbb évest.– mosolygok rá, bár tény, hogy érthető, hogy arra alapozunk, amit a felettünk ugyanerre a szakra járó emberek mondanak, hiszen joggal feltételezhetjük, hogy segítenek nekünk, jegyzeteket, infókat osztanak meg velünk, meg ilyesmi, de van, hogy csak úgy „miért ne?” alapon kicsit ránk ijesztenek. Kis gonoszak.
- Na, szuper, hogy neked is feltűnt, hogy beugratós. Remélem mindegyiket kiszúrtam, és jól válaszoltam, mindenképp ötöst szeretnék. – igen, tudom, ez stréber dolognak hangzik, de én az vagyok kicsit, ezt nem tagadom, és mivel ösztöndíjas vagyok, ezért jó átlagom kell, hogy legyen, hogy továbbra is kapjam az ösztöndíjat. Na meg alapból maximalista vagyok, ha valamit csinálok, azt szeretem a lehető legjobban elvégezni. Viszont ha már ilyen ügyesek voltunk, hát csak megérdemelnénk egy fagyit, fel is vetem Naya-nak az ötletet, aki vevő rá.
- Szuper, reméltem, hogy tetszeni fog az ötlet. – mosolygok vissza rá.
- Nincs, felőlem bárhová mehetünk, ahol van fagyi. Bár ha tudsz jó helyet, ahol viszonylag nem drágán, de nagy adagot adnak itt a közelben, akkor ne tartsd magadban. – fordulok felé, miközben kifelé megyünk már az iskolából, de a helytől függ, hogy merre indulunk tovább.
- Amúgy hány vizsgád van még? Nekem még kettő ezen kívül a jövő héten, és utána kezdődhet a nyár. – érdeklődöm, miután eldöntöttük, hogy hova tovább, közben meg felteszem a napszemüvegemet, mert szépen süt a nap, és így nem égeti ki a retinámat teljesen.

Eléggé önfejű vagyok és ebből kifolyólag sem nagyon szoktam hallgatni a felsőbb évesek tanácsaira. Hiszen ismerem magamat, hogy milyen vagyok és én is szeretem paráztatni az úgynevezett kisebbeket ha úgy adódik. Mostani esetemben olyan valakitől kaptam a fülest akiben megbíztam ez ügyileg viszont úgy látszik még is belehúzott a csőbe.

- Azt sem szoktam átlagosan elhinni amit kérdeznek. Viszont most egy ismerősöm adta a tippet aki eddig mindig csak jó tanácsokat szokott nekem ennek terén osztogatni. Na majd jól hátsón billentem a felesleges idegesítésemért.- nevettem el magamat majd eszembe jutott, hogy lehet ez az egész egy apró bosszú volt részéről azért mert már egy jó ideje húztam egy tőle kölcsönkért könyv visszaszolgáltatását. Na de akkor is.

- Szerintem mind a kettőnknek sikerült hozni az ötöst szintet.- bólintottam rá. Nem hiszem, hogy egy ilyen egyszerű feladatsor rontana bármelyikőnk átlagán is amiatt mert elszúrtuk. Valószínűsége olyan kicsi, hogy szinte nincs is.

- Az igazat megvallva rég nem voltam fagyizni szóval nem vagyok tisztába a mosatni árfolyamokat illetően. Ha nem gond most ebben a kérdésben rád hagyatkozom.- mostanság ritkán vettem fagyit és ha valami csoda folytán még is felkerült a bevásárlólistámra akkor csak is a dobozos, nagy kiszerelés kerülhetett szóba és bele a kosaramba. Már hónapok teltek el azóta, hogy utoljára tölcséres fagyit ettem volna.

- Én szerencsére már minden vizsgaidőpontot a hátam mögött tudhatok. A mai volt az utolsó vizsgám. Innentől kezdve jöhet a pihenés és a többi.- magyaráztam miközben elhagytuk az egyetem épületét. A hihetetlen és a tőlem szokatlan jókedvemnek ez volt a fő oka. Ritka, hogy ennyire pörgök mint egy duracell nyuszi. Kezdek megijedni saját magamtól ezek után.

Hallottam ezt-azt előzetesen én is erről a vizsgáról, de igyekeztem nem foglakozni azzal, amit mások mondanak, mert akkor elképzelhető, hogy jobban ráparáztam volna egy alapjáraton nem túl nehéz vizsgára.
- Azért ne bántsd nagyon, lehet, hogy neki mumusa volt a tárgy, vagy előző években tényleg nehéz volt. – mondom elvigyorogva, Naya kijelentésére, miszerint majd fenékbe billenti az említett ismerősét. Én igyekszem mindenkiről először a jót feltételezni, ezért is mondtam, amit mondtam, mert lehet, hogy tényleg nem gonoszságból ijesztett rá a lányra.
- Úgy legyen! – mosolygok rá Naya-ra, és tényleg bízom benne, hogy mind a kettőnk ötösre lesz zárva ebből a tantárgyból. Meg az összes többiből is, ha már itt tartunk.
- Oooké, akkooor szerintem menjünk a Blueberry Cukrászdába, itt van két sarokkal odébb, és az szerintem nagyon jó hely. – választom ki a fagyizót kis gondolkodás után, és ha szaktársam beleegyezik, akkor már vesszük is arrafelé az irányt, de a kommunikáció tovább zajlik közöttünk.
- Jaj de mázlista vagy! És minden vizsgád sikerült is, nem? – érdeklődöm, és irigylem picit, de annyira nem vagyok féltékeny, elvégre jövő héten én is végzek, és akkor még egy év az egyetemen kipipálva.
- És, vannak terveid a nyárra? Nyaralás, munka, ilyesmi? – kérdezősködöm tovább kicsit. Biztos nem otthon lesz egész szünetben, abba azért bele is őrülne az ember, mert bár jó egyedül lenni néha, de azért mindig kell a kimozdulás.