A szokásostól eltérő hétvége... :)

Elég közel kerülünk egymáshoz és ahhoz hogy ne csak lelkileg de testileg is alaposan megismerjük egymást. Érvelek neki amellett, hogy nincs ebben semmi, egyszeri kellemes délután lenne, ami nem tesz be a barátságunknak, legalábbis részemről biztosan nem, na meg hogy kívánom őt.
Lehunyja a szemét, és közli nem menne a dolog. Szerintem ő is olyan mint én, csak míg én elfogadtam, addig ő nem akarja, nem meri. Hogy ennek a neveltetése az oka (bűnös lenne vagy ilyesmi) vagy saját magát érezné másnak, nem tudom, de elfogadom. Azért gondolom, hogy olyan mint én, mert nem kívánna, ha nem ilyen lenne, nem hagyná, hogy csókoljam és nem közölné, érdekelné és kipróbálná. Azt mondja közönyös lenne, nem pontosan értem, gondolom máskor is csókolna? Nem tudom.
-Joshua. Ha nem akarod, nem történik semmi. Nekem az számít hogy boldog legyél és jól érezd magad, véletlenül sem szeretném, ha haragudnál. Ismersz. Nem azt mondtam, ne foglalkozz ezzel utána, hogy hozzám se érj... csupán azt hogy ez nem kötelez arra, hogy ezentúl mindig így kelljen érintened. Hogy mindig csókkal fogadj, ha látsz. Én mindig örömmel gondolnék rá, Phoenix esetében is kellemes este volt. Egyszeri kellemes éjszaka. Azóta nem voltunk együtt, noha néha találkozunk. - Vonok vállat, félreértett, de mivel ő nagyon nem ilyen, mindent nagyon komolyan akar csinálni (érzelmi téren) így nem hibáztatom.
-Ne haragudj rám, amiért kikezdtem veled, csak mivel éreztetted, hogy érdekel a dolog, felbátorodtam. Veled mernék ilyen formán is önmagam lenni, a neked okozott öröm mélyebb öröm, mint egy idegen fiúnak okozott. És én sem vagyok közönyös, ha az lennék, nem ülnék félig az öledbe te lökött... Na meg nem érdekelne akarod-e... - Mosolygok rá, megpuszilom az arcát, megölelem. Jól esik ölelni, már ha hagyja.
-Szeretlek te buta, sosem tennék olyat amit nem akarsz. Soha. Én csak kicsit másképp is akartalak volna szeretni, de tudom, hogy te csak úgy nem... csinálsz ilyeneket. - Bújok hozzá, ha hagyja, engem megnyugtat a közelsége, magamban csitítom a dolgot, hogy itt megáll a történet. Kívánom, nagyon is, de magamtól undorodnék meg, ha látnám nem esik jól neki a közelségem. Nem is tudom miért gondoltam velem kivételt tenne, testiség kérdésben és nem arra gondolok hogy fiú vagyok. Ha olyan is mint én, nem ezen a hangsúly.

Szeretem Sebastiant. Egészen bizonyos, hogy soha senki még nem került még ilyen közel hozzám (a családomon kívül), mint ő, és úgy hiszem, -még mindig úgy érzem-, hogy bármi is történik, akárhogy is alakuljon az életünk, a barátságunk halálig tart, mert erősen kötődünk egymáshoz. A félelem, hogy megváltozik a kapcsolatunk, csak azért, mert Amelia képbe jött, (s mert bennem a félsz, hogy ő majd el akar választani bennünket valamiképp egymástól) erősen rányomja a bélyegét a hangulatomra. Ha tudatosan el is fogadom a helyzetet, hiszen sosem akarnék rosszat Sebastiannak, tudat alatt működik bennem egyfajta féltékenység és féltés. A veszteségtől való félelem...
Túl azon, hogy a frusztrációim testi tünetekben törnek ki (hányás), ellenpontozás gyanánt mindenre sokkal érzékenyebben reagálok, mint általában. A hülyéskedés is új értelmet kap, de legbelül tudom, hogy csak én túlzom el a dolgokat. A vágy, hogy ne szakadjon meg a kapcsolatunk, hogy ne változzon meg, olyan erősen tör felszínre, hogy ennek olyan jelei is lesznek, amit korábban nem tapasztaltam, és mert a merevedés izgalmi jel, hát... Próbálnám ezt másképp értelmezni, de hogy lehet?
A testi vonzalom azonban más dolog, és az erkölcsi normáimba nem fér bele, hogy úgy nyújak egy másik férfihoz, vagy érintsen ő, ahogy Sebastian akarja. Megint vitatkozom magammal, nem kis dilemma, mert tenném is meg nem is, mintha kétfelé húzna az énem. Ami miatt elhatározásra jutok, az az élmény Eleevel. Mert hiába éreztem boldognak magam vele, amikor együtt voltunk, utóbb, amikor kiderült, számára ez nem sokat jelentett, már nem érzek én se örömet. És Sebastiannal nem akarom ugyanezt átélni.
- Én nem haragszom...- fogom meg máris a lényeget. Számomra ez a lényeg, nem a többi dolog. Hogy csak egyszeri alkalom... ó, a fenébe, nem attól félek, hogy majd rákapok, mint a mogyoróra.
- Én csak... nem akarom, hogy egy legyek az alkalmi kapcsolataid közül, függetlenül attól, hogy most mit érzel, és mit érzek én, meg hogy tisztában vagyok vele, hogy ettől a barátságunk nem változik meg...- mondom neki reszketegen.
Figyelmesen hallgatom, lesütöm a szemem, mert Sebastian szemében én voltam a felbújtó, miattam jutottunk idáig, azaz magam alatt vágtam a fát. Gratulálok. Még sokat kell tanulnom az életről. Amikor megölel és megpuszil, hálásan bújok hozzá én is.
- Én is szeretlek- mondom lehunyt szemmel, már az ölelésében. - És te ne haragudj rám, hogy... ezt nem tudom megadni neked....
Mindent odaadnék. Mindent megtennék. De a test kielégítése önmagában csak pillanatnyi örömben részesítene, és ez nem éri meg. Nem éri meg, hogy kockáztassam, amit érzek, a vágyaimat a jövőre nézve. Lehet, hogy később bánni fogom. Lehet, hogy később arra fogok gondolni, talán élnem kellett volna a lehetőséggel. De számomra a test csak test, és nincs sok jelentősége. Sokkal többet ér, amit érzek kettőnkkel kapcsolatban, a barátságunkkal kapcsolatban. Megsimogatom a haját, mert pontosan megfogalmazza, mi jár a fejemben.
- Ez nem jelenti azt, hogy ne akarnék veled lenni ma... vagy bármikor..., mármint... érted- megölelem és megpuszilom, aztán kissé eltolom magamtól. - Úgy, mint eddig.
Már nem csókolom meg a száját. Azt gondolom, így is több élményben részesített, mint amire valaha gondoltam vele kapcsolatban. Ebben nincs mit megbánni, ennek nem volt szexuálsi felhangja, ez nem csak a test kívánsága volt. De itt abba kell hagyni...
- Van kedved még kosarazni?

Félreértem, de ezt félre lehet érteni? Amiket mondott lehet másképp is értelmezni? Összezavar, nem kicsit, de annyit tudok Joshról, hogy megvon magától dolgokat, mert nem tartja helyesnek és azt is tudom, neki komoly kapcsolat kell, amit én biztos nem tudnék olyan formán megadni, tekintve a poénkodás ellenére én nem akarnék férfival komoly kapcsolatot. Már ami nem barátság és hasonló.
-Akkor jó... - Nyugszom meg, mert az szörnyű lett volna. De talán ő is érzi hogy vágytól fűtötten nehéz gondolkodni és ellenállni, főleg ha nem is erős az ellenállás.
-Értem. Nem vagyok az a típus aki striguláz a strigula kedvéért, de nem fogom letagadni, hogy sokakkal voltam már. Nekem mind fontos, ha nem is volt mind jó. - Kuncogok kicsit kínos mosollyal, mert hát nem mindenkivel volt jó a szex, ez van. De megértem, ha őt ez zavarja, van akit ez zavar. Engem általában a tapasztalatlanság zavar, de mivel most jelen esetben én is annak számítok még, így Joshnak ezt igazán nem róhattam volna fel.
-Semmi baj, bár igazán felcsigáztál... - Mondom szomorúbban de mosolygok azért, ahogy a hangom is. Nehéz lenne leplezni, hogy örültem volna a folytatásnak, ha már ennyi mindent hagyott és tett.
-Reméltem... különben tényleg bajban lennék... - Jaj hát igen. Az nagy krach lenne, az tuti. Nem is tudom, lehet egy ideig nem nyúlnék senkihez, félve elvesztem, mert hülye vagyok.
Lehet az ő részéről nem volt szexuális felhangja, felőlem erősen, de hát én már csak ilyen vagyok. Érzem még most is kívánom, dübörög a vérem, de van annyi tapasztalatom, hogy megvonjam magamtól a folytatást. Kellett nekem Phoenix-szel együtt lenni, nem de bár?
-Hah, ha adsz negyed órát lesz... de így nem akarok kimenni, azt hinnék ráizgultam a kosárpalánkra és gondolatban más lyukra játszom... - Vigyorgok, simogatom az arcát.
-Ezt nézd el nekem, jó? Csak ezt... kérlek... - Hajolok közelebb, remélve nem tol el, mert ha mást nem egy búcsúcsókért ég a szám, nem akarom molesztálni, de olyan közel van és annyira kívánom, hogy kicsit még érezzem. Puhán teszem, gyöngéden, el is tud húzódni vagy eltolni, félve is kezdeményezek mert mondta nem akarja, de ez csak egy csók, máshova nem nyúlok, maximum ha hagyja a hajába, meg az arcát simogatom. Szeretnék egy rendes nyelves csókot vele, lassan hömpölyögtetve a nyelvem a szájában, forrón csókolva az ajkait, érzékien elnyújtva... na jó, lehet negyed óránál többet kellett volna kérnem, mert mint köztudott én simán csókolózom percekig is ha hagyják, bár Josh úgy sem hagyja, már ha hagyja az egészet egyáltalán. De erre nagyon vágyom, egy csókra, nekem ennyi elég is lesz, ha ő nem nyúlkál persze.

Csak azt érzem, ha nem gondolnék tudatosan arra, hogy amit Sebastian ajánl, az lényegében erkölcstelen, //értsd úgy, Josh neveltetése szerint//, nem tiltakoznék olyan hevesen. Ha bennem nem építették volna fel azt a normarendszert, ami szerint működök, már a gimis éveim alatt elvesztem a szüzességem, és hajtom a csajokat, ahogy a kormbéli fiúk. Belém egy más modell ivódott, olyasmi, amit a nagyszüleim képviseltek, akik 50 év házasság után is szeretetben éltek egymással. Nehéz lehet ezt elmagyarázni valakinek, aki máshogy nőtt fel, másképp élte eddig az életét, a hétköznapjait is másképp éli meg, és egyszer ezzel már kudarcot vallottam; kísérletezni éppen ezért nincs is affinitásom. Tudnia kell, hogy nem haragszom az ajánlata miatt. Nem is feltételeztem, hogy ezt gondolja majd. Inkább az fáj, hogy nem tudom megtenni, ha szeretném, akkor se... Legalábbis most... Képtelen vagyok.
Az élményei említése miatt sem érzem jobban magam. Inkább rosszabbul, mert semmivel sem érzem különbnek magam. (Igaz, mi el sem jutottunk odáig, hogy egyértelműen értékelni lehetett volna a helyzetet, nos ez rossz volt, vagy jó volt...) A francba is, mit is gondolkodok én ezen? Az biztos, hogy más pasival nem akarnék együtt aludni, csókolózni és... (kielégülni). Biztos nem vagyok hedonista alkat, mert azzal sem teszem, akivel szeretném.
- Sajnálom, hogy ... hiába- Mit is mondhatok mást? Nem ezt akartam elérni. A saját reakcióm is zavarba hozott. (Értelmezni is nehéz, hát mit mondhatnék? Felizgultam egy pasas miatt... milyen már?)
A legjobb az egészben mégis az, hogy megerősíti bennem, ki lehet zárni a testet és a szexuális vágyakat, és minden változatlan marad. Mert ahogy bennem nincs harag iránta, úgy ő sem haragszik rám, és a szavai simogatják a lelkemet. Naná, hogy én is szeretem. De még mennyire!
Javaslom, menjünk játszani (kosarazni, ahogy terveztük), de úgy látszik, neki szüksége van még időre (ami azt illeti, nekem is). Elmosolyodom a szavai hallatán. Még ebből is viccet tud csinálni. Hihetetlen. Összevigyorgunk.
Aztán közelebb hajol, csendesebb lesz a hangja, megint megperzsel a lélegzete.. és hát, igen, nem vagyok közömbös iránta, bár nem hiszem, hogy erre akarna játszani. Az ajka megint a számhoz ér, finoman és puhán. Kikészít a pasas. Szeretem szeretni, jól esik, ha szeret... Nem bánom, ahogy az ajkamhoz ér, de amikor a nyelvét dugná át a számba, finoman elhúzom tőle magam.
- Ugyanoda tartunk, ahonnan visszafordultunk...- figyelmeztetem kedvesen, aztán megint inkább átölelem. Ringok vele egy kicsit, így fejezve ki, hogy sajnálom, én vagyok a hibás, nekem ez nem megy.
- Megmosom az arcom... És innom kell, szörnyen kiszáradtam...
Ha hagyja, felállok, és kimegyek a fürdőbe, hosszasan engedem az arcomra a hideg vizet. Bele is iszok. Le kell hűteni magam. Meg kell nyugodni. Tudni kell uralkodni a vágyakon. Eddig is sikerült....

-Sose bánd! Nekem az is elég, hogy ez jól esett, a többi nem fontos. Csak tudod én ilyen vagyok. Kíváncsi... vagy mi...? - Nevetek, mert hát most az voltam, vagyok. - Csak szerettem volna veled lenni. Úgy is. Benned megbízom.
De úgy fest tényleg nem haragszik, talán bánja hogy merészebb volt. Remélem nem csak azért hagyta mert tudja milyen vagyok és közben meg másra gondolt... ez is eszembe jut, na az nem lenne valami jó. Ez az egy ami nehezen emészthető nekem.
A kosár jó ötlet, csak várjunk vele kicsit, de bepróbálkozom még egy csókkal, de eltol, nyögök kicsit.
-Nem is igaz... - Mondom lebiggyesztett ajakkal, mert nekem nem egy kategória, de megölel, bújok hozzá. - Tényleg nem... - Motyogom, mert szerintem nem, csak csókolózni akartam.
-Látod, ha még a teám se iszod meg! Főzzek még? - Kérdezem, de összecsókolom az arcát, nekem kell valami stressz levezető és ez tipikusan mulattat és jól is esik. De tényleg nem szeretném ha haragudna rám, hát picit megcsikizem, eldöntöm oldalra és puszilgatom közben az arcát, a vállát.
-Szedd rendbe magad Szépségem, de ha kérhetem, sportosabban öltözz fel. Mint én? Hmm? Kényelmesebb lesz meglásd, addig főzök még teát neked. - Adok a homlokára egy csókot, majd lekászálódom az ágyról és húzom őt is, játékból míg elkanyarodik a fürdő fele a fenekére paskolok nevetve.
Kinn ha akarta ha nem csinálok még egy kör teát, nem árt ha iszik, főleg ha most tényleg játszunk majd, nehogy könnyen elfáradjon, hogy kiizzadja azt a kevés folyadékot is.

- Szóval csak kíváncsi vagy, aha... Így sokkal könnyebb, köszi- mondom könnyedebben, de megborzongok a hír hallatán. Most bennem gyúl kíváncsiság. Hova vezetett volna, ha engedek? Ahogy Eleevel nem tudtunk (nem akartunk) megállni a csókkal..., hmmm. //Ki kell jelentenem: nem gondoltam másra.//
A józan eszemre hallgatok, és így szerelem le finoman, bár a közelségével nincsen semmi bajom. Mert most így alakult a helyzet, nem tartok tőle, hogy ezután más lenne a kapcsolatunk, hogy ő majd másképp nézne rám, és én más szemmel nézném őt. Csókot kezdeményez, és ha nem mélyítené el, talán hosszasan tudnám viszonozni, a nyelve érintése viszont megint érzékibben hat rám.
- Te már immunis lehetsz a csók miatt, de engem még felizgat... - magyarázom, mert ugyan azt mondja, nem akarja "folytatni", de ha így csókol, én megint kívánni fogom. Ez az én gyengeségem. Beismerem. Más, amikor kielégítem magam, hiszen magamnak csinálom, és tudom, mire számítsak, de a csók már közös kooprodukció, abban ő is benne van, hát izgalmas számomra... (Normális dolog, nem?)
El kell szakadnom tőle, valahogy, pedig jól esik a közelsége, az ölelése, a bújása, még a (nem) próbálkozásai is. Szóval jól esik a csókja is. De veszélyes és ingoványos a terep, főleg miattam. Talán gyengülök.
- Megittam, már rég megittam... Nézd, üres a poharam- válaszolom és nyúlkálok a poharamért, pedig emiatt el kellene engednem. Nem igazán hagyja. Belém csimpaszkodik és puszilgat, megcsiklandoz, oldalra dönt, puszilgat tovább. Elnevetem magam.
- Ó, kiábrándítasz. Hát nem tetszik ez a pöttyös kockás kombináció? Pedig olyan... szexi.... - mondom síri hangon, és megint röhögünk. (Legalábbis én). Persze, igaza van, nagyon béna együttes, és az ingben kosarazni se lett volna kényelmes.
Kapok még egy puszit, aztán felhúz, és ahogy indulunk ki a szobából, még a seggemre csap. Játékosan megugrok neki, és "kimenekülök" a fürdőbe. Megmosom az arcom és iszok, legfőképpen lehűtöm magam. A tükörbe nézek, és felszisszenek. A hajam borzasztóan zöld és kócos. Felfésülöm, de így legalább egy extrém punkénekesre hasonlítok. Mondhatjuk, direkt volt, aha!
Míg a teával ügyködik, addig visszamegyek a szobába és átöltözöm, normális pólóba és rövidnadrágba bújok, aztán a bögrékkel a kezemben kimegyek a konyhába, és leülök a szokott helyemre. Ah, nagyon elkényelmesedtem, még itthon is ki vagyok szolgálva, pedig fordítva illenék.
- Kösz, nagyon figyelmes vagy...- hálásan nézek rá.

-Bocs, de érdekel milyen lenne veled... milyen vagy... sóhajok között.... - Mosolyodom el huncutan, mert nem bírom ki. Még az ajkamra is ráharapok, hogy ezért biztos megorrol, de hát ha tényleg érdekel, mit csináljak? Amúgy is őszinték szoktunk lenni egymáshoz, hát... én most is az voltam.
//Én tudom, csak Seby ilyen xD//
-Felizgat? - Dorombolom, mert engem is izgat, de én kitűnően elvagyok ezen a kamaszos szinten is megragadva, elmélyedve egy hosszú izgató csókban, jó is az. - Engem is, de remekül elvagyok a hosszú csókcsatákkal, érzéki. - Vallom meg, rég volt hogy igazán hosszan csókolóztam valakivel, pedig imádom.
-Lehet kiöntötted mikor nem figyeltem! - Nevetek, dehogy öntötte, de muszáj piszkálnom, látni akarom a mosolyát is, hát "kicsikarom" alattomos módon.
-Hülye vagy... Szexibb ami alatta van, de úgy nem engedlek kosarazni! - Nevetek, tiszta lökött. De békén hagyom, nehogy azt higgye nem ismerem a nem fogalmát. Persze a seggre csapásra megugrik, pedig volt svungja, menekül. Ahh, meneküljön is, mert bajban lesz.
-Valld de takaros asszonykád lennék! Ha vesszük a rendmániám, akkor pláne! Amúgy így máris sokkal jobban festesz! Bár ez a zöld nagyon durva, bocs! - Takarom el a szám és bocsánatkérően nézek rá.
-Milyenre akartad aranyapám? - Kérdezem vigyorogva, közben öntök a bögrékbe teát, majd leülök vele szemben, ahogy szoktam. Könyökölök, tenyerembe helyezem az állam, úgy nézem őt mosolyogva.

- Áh, szóval az érdekel... - egyre inkább növeli a zavarom, ki kellene vágnom magam valahogy- majd felveszem neked, amikor szorulásom van. - Nyelvet nyújtok rá. Hülyeséget kap, ha provokál.
A csókról érzéki eszmefuttatása van. Elméletem szerint más szinten vagyunk, ami a csókot illeti, de meglep azzal, amit mond. Egyetértek vele, de meglep, hogy azt mondja, régen volt benne része. Bármikor megtehetné (és nem csak Ameliával). //Tudom, amit tudok!!! Razz

//
- Igen, tagadhatatlanul- mondom komolyan. Úgy látszik, nekem itt vannak a határaim.
Megnevettet a feltételezés, hogy kiöntöttem volna a teát (ugyan, hova?), és az is, ahogy maga mellé dönt és megcsiklandoz. Kapok még néhány puszit, de ez inkább már csak levezetés. A ruhámat le kell cserélni, ajánlja, és egyet értek vele. Nem vagyok bohóc. Nem a ruhám miatt vagyok bohóc. Különben is... nem a kényelem számít? (És az kevésbé, mit gondolnak mások. Pláne, a hajamról.)
Rácsap a fenekemre, ettől méginkább az az érzésem, minden a helyén van, hiába váratlan a mozdulat. Aztán a konyhában találkozunk újra, már frissebben és átöltözve. Leülök, ő pedig máris nyomja a sódert. Imádom, hogy ilyen laza.
- Minimum egy átalakító műtét, hogy tökéletes társam legyél...- kacsintok rá, de nevetek. Amúgy igaza van. Könnyen el tudom képzelni vele az életem hosszú távon. Csakhát a nemi azonosság... Ciki. Isten valahol eltévesztett valamit.
- Mármint a hajam? - zökkenek ki egy kicsit. Utoljára arról mondott valamit, bár lehet, megint az érdekli, a teát hogy innám. Sok cukorral. - Nem is tudom... fényesebbre...- rántom a vállam. Nem is értem, hogyan olvashattam félre az ismertető szöveget.
Elkortyolgatjuk a teát, majd ellögybölöm a bögréket. Norától újra elbúcsúzom, megsimogatva a buksiját, aztán elindulunk a pályára. Menet közben pattogtatom a labdát, ha hagyja, őt is bele vonom, már út közben játszunk...
- Mi legyen ma a tét? - fogadunk. Mindig hülyeségben, de izgalmasabb a játék, ha tétje van.

Nevetni kezdek hogy jön a szorulással, ezt imádom benne, bár elég illúzió romboló volt ez a mondat.
-Akkor nem sóhajtozol, csak nyögsz de nyögés és nyögés között is van különbség barátom, szóóóóval... kihagyhatod azt a felvételt! - Nevetek, tiszta lökött.
//Nem mondtam hangosan hogy régen csókolóztam hosszam xD de mondhatta is volna akár, szóval nem baj xD//
-Na ugye! Akkor meg? - Somolygok, de nem csókolom meg megint, ha meggondolja magát, tudja merre a szám...
Szerencsére megnevetettem, ha ilyen alamuszi módon is mint a csikizés, de hát ez instant jókedv, éltem vele. Ahogy arra is rábeszélem finoman, öltözzön át.
-Miiiiiiiicsodaaaa? - Nézek megdöbbent vigyorral, hogy átalakító műtétet kér. - Eszednél vagy ember? A természet adta bájam már nem is jó? Beadom a válópert, lesheted a függönykarikát! - Hőbörgök de nevetek.
-Az hát, másod is zöld édes? - Vigyorgok, nagyon nincs itt a másik. Vajon hol járkálnak a gondolatai? - Fényesebbre? Minek, tök jó az alap hajszíned... - Nézek rá meglepődve, mert tényleg nem értem minek kellett.
Több cukrot tesz bele mint én tettem neki, vigyorgok rá.
-Belemártsam a kisujjam? Ihatatlanul édes lesz tőle! - Vigyorgok nevetve. - Ó várj... lassan így is az lesz...- Csak szívom a vérét, de komolyan, mi ez a sok cukor már?
De csak eljutunk a kosárpályára is, ki hitte volna, én az elmúlt fél órában nehezen, mert máson járt az eszem, de megoldottuk, no para. Persze bemelegítésként játszom én is már séta közben.
-Hmmm, tétet akarsz? - Mondom kaján hangon, ahh, elrontott engem a másik, pajzán dolgok keringenek a fejemben, de megoldom, megoldom! - Hmm, ha nyerek, akkor el kell jönnöd velem egy étterembe és mindent meg kell kóstolnod amit eléd rakok. Naaa? - Ismerek pár egzotikusabb éttermet, lehet ott minden félét kóstolni. Szóval lenne ott menü a drága Joshnak.
-De nyugi, olyan hegyi gyopár vagy mi fene nem lesz az étlapon, ami a krémemben volt! - Vigyorgok rá szélesen, na ő mit talál ki nekem?

- Milyen válogatós lettél! - megfordul a fejemben, hogy nyögdécselek neki egy kicsit csak így, (elvégre színész vagyok), de nem szerzem meg neki ezt az örömet. Höhöhö. De csak mert a nyögéseimre nem kíváncsi.
//Useres megjegyzés volt. De majd elkaplak úgy is... Lesd, hogy kivel... Very Happy

//
- Hát ez az...- forgatom a szemem. Érzéki, izgató csókokat váltani hosszú távon kivitelezhetetlen következmények nélkül. Vagy ha lehet, meg kell tanítania a technikára.
Már nevetünk, és hülyülünk, túl vagyunk azon a krízisen, hogy mi fordult meg a fejünkben.
...
Később a konyhában...
- Te beszéltél takaros asszonykáról!- röhögök, hogy válóperről beszél, amikor még a beígért függönykarika sincs nálam. Éppen úgy beszélgetünk most, mintha ki sem mozdultunk volna a konyhából. Egy részem szeretné is elfelejteni, ami a kettő között történt, de ilyenre az ember csak vágyakozhat, sosem történhet meg. Tovább kell lépni.
Aztán a kérdés, ami hirtelen nem tudom, mire vonarkozik: a hajamra-e vagy a teára.
- A teám is zöld- lesek a csészémbe, de igazából normális színe van. Épp csak az íze "zöld", cukor nélkül. Teszek is bele, jócskán.
- Nem tudom, valahogy elfakult. Biztos vitaminhiányos vagyok, vagy csak másképp viselkedik, mert rövidebb, mint szokott. Olyan fakó volt...- húzom fel a vállam. Fontos, hogy igényes legyen a külsőm, a színházban is ezt sulykolják: akkor is színész vagy, amikor éppen nem vagy a színpadon.
- Ragyogó ajánlat a kisujjad, de én megőriznélek egyben... - nevetek. Édes. Valóban. Teszek a teámba még két kanál cukrot- Kompenzálok...- magyarázom.
...
Kiérve a házból már a labdával játszom, szoktatom magam a rugalmasságához. Úgymond bemérem, de Sebastiant sem hagyom ki a játékból, és így megyünk a pályára. Ajánlom neki, hogy játszunk valami tétben, és neki máris ötlete volt, mit kér tőlem, ha nyer.
- Nagyon magabiztos vagy!- nevetek, és aztán tűnődöm, én mit is kérjek tőle. A kajálás kilőve, piálni fogunk ma még (ez nem lehet kérdés, általában iszunk, ha nem is sokat), és eszembe jut valami, amivel megviccelhetem.
- Oké, ha élhetek a vétó jogommal, mondjuk két-három alkalommal- biztos vagyok benne, hogy nem hagyományos étterembe cipelne el.
- Ha én nyerek...- kezdem lassan, és nevetgélve nézek rá, mert lehetetlen, hogy meg tudja csinálni, amit kérek- korlátozni fogom, mennyit beszélj. Mondjuk, egyszerre csak két szót. Vagy hármat...- Lássa, engedékeny vagyok. Röhögök.

-Sosem tagadtam! - Nevetek, mert hát valahol tényleg az vagyok.
-Nem csináltad kamaszként mi? Én sokat, rohadt jó volt! - Vigyorgok széles vigyorral, mert huh, estétől hajnalig csak cuppogtunk. Jó is volt.

-Hát csak mint jelző, mint jelző, nem kell azzá válnom! Vagy mellekkel jobban bejönnék? - Simogatom és nézem a mellkasom, de röhögök.
-Zöld-zöld, de az nem rajtad van! És miért lenne durva? Ejj, nem vagy itt barátocskám, hol jár az eszed? - Kérdezek már rá, mert szórakozott a másik.
-Fakó volt a szomszéd kutyája, jó az Josh, jó a hajad. Ehm, így se rossz bár... én az eredetit szeretem. - Simogatom a szám, az állam, hogy leplezzen a mosolyom.
-Mert? Leolvadna? Vagy leharapnád? Max elszopogatni ér... - Vigyorgok gonoszan, de enyhe fintor is eluralkodik az arcomon, hogy ez már szirup lesz lassan. - Igazából vizet is adhattam volna... tök ugyan az lenne az eredmény...

-Ó naná! Simán lesöpörlek a pályáról Joshom, aztán csak szidhatod magad, hogy tétet kértél! - Nevetek, amúgy nem vagyok ennyire jó, csak blöffölök.
-Hmm... na jó, kétszer. Nem többször! - Emelem fel az ujjam, hogy na jó, na jó, legyen.
-Hm. Azt hiszed nem menne mi? Pedig könnyű elhallgattatni, igen egyszerű a technikája, de úgy sem kerül rá sor, és akkor míg eszel, csak mondom és mondom és mondom majd és hallgatnod kell, muahahhhaha!! - Nevetek gonosz kacajjal, direktbe, mint valami fő gonosz, de aztán ez átcsap röhögésbe és kacagásba, mert borzasztó rossz fő gonosz lennék, főleg ha a kacaj alapján rangsorolnak.

- Nocsak, tényleg?- játszom a meglepettet, de csak húzom. Pontosan tisztában vagyok vele, hogy nem felel meg akármi és akárki neki.
- Na, arról már lekéstem- régen voltam már kamasz, most meg már nem viselkednék úgy. Akkor sem számítottam átlagosnak. Vannak a túlzott komolyságnak árnyoldalai is. Vállat vonok.
...
- Hehe, nem a melled számít! Egy asszonynak más szerepe is van... - takarosnak takaros, azt már eddig is tudtam. Nála is mindig rend van (kivéve a mosogatót), és nálam sem hagy rumlit maga után. Ha ilyen asszonyom lesz, mint ő, egy rossz szavam se lesz rá.
Az ajkamba harapok. Kissé lemaradtam? Meglehet. Csodálkozik?
- Fakó volt. Nem én találtam ki. Nekem is megfelelt, ahogy volt- zavartan túrok a hajamba- Hétfőn hajnalban az első dolgom lesz, hogy veszek valami festéket. Barnát. Remélem, befogja és eltűnteti ezt a borzalmat...- Ráadásul aznap meghallgatás is lesz.
- Csak szeretnéd, hogy szopogassam, de azt választanám- cukrozom tovább a teám- Akkor legközelebb teszünk bele citromot is. Limonádé. Ismered? Jéggel, mentával... Kitűnő ital, kevesebb vesződséggel jár!- ugratom tovább. Nevetek. Szeretem a teáját, bármilyet főz, meginnám. De most édesen kell.
...
Ugratjuk egymást a kosarazás kapocsán is. Nagyon elbízza magát, ha azt hiszi, olyan könnyen meg tud verni, de a fene se tudja... Most nem igazán vagyok formában. Meglehet, még sikerül neki.
- Jesszus, kezdek félni, hova akarsz elvinni...- forgatom megint a szemem. Rákaptam erre, néha úgy kiakaszt. - Kétszer, oké, megjegyzem.
Aztán csak nevetek, milyen nagy lett a szája hirtelen.
- Beszélj csak, amíg lehetőséged van rá... Este úgyis beléd folytom a szót!- így vagy úgy... Muhaha, ez legyen már az én titkom. Ha nem nyerek, más módszerrel fogom be neki. Az ellen még kifogása se volt... van... lesz... Bakker, megint a csókján jár az eszem.
- Na, meddig megyünk? Egy palánkra vagy kettőre? - tisztázzuk a szabályokat, aztán csapassuk! Meg kell mozgatnom magam.

-Tééényleg, szóval becsüld meg magad! - Vigyorgok, elvégre ő megfelelt volna, nagyon is.
-Dehogy késtél, akármikor pótolható! Bár tény, könnyen elbillen ilyenkor már a szex felé a dolog... ami persze nem baj, csak csókolózni is jó. - Vigyorgok, kicsit meglököm a vállát, ne vonogassa, próbálkozzon! És nem csak magamra gondolok, a csajokra is. Hehe.

-Ó értem, hát a fenekem kicsit féltem, de egye fene, tied lehet, de a farkam marad, attól nem válok meg! - Röhögök, mert abszurd. Nem akarnék nő lenni, jó nekem így.
Ajkába harap, ah. Én is harapnám... basszus. Inkább iszom a teám, mert hülyeségeken gondolkodom.
-Dehogy volt fakó, szemüveget vegyél, ne festéket. Azaz de... most még vegyél, azt a barnát, de ha lehet ne valami extrém barnát, hanem simát, vili? Jajaja, reméljük. - Bólogatok bőszen, mert ez szörnyű.
-Aww, ne csábíts! - Vigyorgok, inkább máshol szopogasson, mondjuk a szám, azt is össze tudom teázni. Bakker... na jó, össze kell szednem magam. - Ismerem, de ez a cukorszirup elnyom mindent, rakhatnál bele akármit, nem is éreznéd... csak azt hogy édes mint a veszett fene. Ha ezt tudom a cukrot teázom meg neked... - Csóválom a fejem, rossz nézni.

-Csak most kezdesz? Mondjuk jobb később mint soha, hmm? - Nevetek, féljen csak, bár nem kell, egy kis csiga meg polip, na meg alga, ilyesmik... de van kígyó is! Mondjuk herét nem biztos etetnék vele, mert jó fej vagyok, hiába mondják, finom.
-Óóó tényleeeg? Mivel? Főzöl valami extra ragadósat és csöndre kárhozom? A kezem akkor is beszédes marad! - Túrok a hajába mintha valami pók mászna benne fürge lábakkal, de nevetek. Ah, lenne elképzelésem hogyan foghatná be a szám, de már megint itt tartok... nem baj, idővel majd csillapszom.
-Legyen kettő Joshom. Az a tied ez az enyém. Hány kosár adja a győzelmet? Húsz? Akkor nem páhollak el olyan gyorsan... - Vigyorgok gonoszan, fogsz te még ikrát enni barátom. Vagy valami mást. Haha.

- Mindjárt ragasztok egy plecsnit a mellemre...- húzom ki magam. Ah, szóval engem bevállalna. Mondjuk, tudtam, de mindegy.
- A kamaszkorról beszéltem. A csókokkal meg majdcsak betalál a Jóisten!- azért nem is érzem magam bűnösnek, amíg nem billen tovább ... Csakhát megvan a veszélye, a mellékelt ábra is mutatja...
Hangosan nevetek, a szám elé kapom a kezem, ahogy ecseteli, miért nem akar nő lenni.
- Szóval maradjak én a pasi, fenébe Johannával, vagy váltogatnánk, mi, Seby? - a kép túl élénk előttem, a labda abszolút magas volt, hát ha megint itt tartunk, hát itt tartunk, javíthatatlanok vagyunk, úgy látszik.
Megbeszéljük a hajamat, a teát, a limonádét, az édesítést.
- Nem tudom úgy cukrozni a teát, hogy pótolni tudjon téged, Édes...- somolygok rá, nevetek nagyon. A cukorra amúgy szükségem van, szerintem sóra is lenne, de majd azt ebédnél beviszem. Amúgy ennyire édes szájú nem vagyok. Ez csak valami pótcselekvés, nem is csinálom tudatosan.
...
- Á, szóval igaz, van félnivalóm... - buktatom le gyorsan. Hagyományos étteremben mitől is félhetnék?
Nevet, hogy én is nyerhetek, és akkor nem beszélhet sokat.
- Főznöm sem kell, csak csinálok egy limonádét. Vagy vizes cukrot... - célzok a délelőtti teára, ami szerinte szirup volt, nem is tea. Én viszont felpendültem tőle. A keze a hajamat dúrja, és elképzelem, hogy másképp tudna beszédes lenni, ha be lenne fogva a szája.
- A kezedet nem korlátozom. De csak két szóval beszélhetsz egyszerre. Mindig csak kettővel, nem eggyel, nem hárommal, nem többel. Megállapodtunk?
Megállapodunk, ahogy a játék szabályaiban is. Alacsonyra teszi a lécet, húsz kosárral beéri. Kevesellem, pontosítok.
- A huszat kell elérni, vagy annyival kell elhúzni? Egy dobás egy pont, mindegy, honnan megy? - már a játékra koncentrálok, hat a cukor, égetném, mint valami kazán. Tűz a nap, melegem van, máris izzadok. Hoztunk vizet? Remélem...

-Hah, na igen, ez a minimum... - Vigyorgok rá, hogy kihúzza magát.
-Jó, de akkor úgy mondom, akkor még normális ha nem lépsz tovább, felnőttként ez választható opció. És naná hogy betalál, csak kicsit légy nyitottabb, hmm? - Nem magamra értem, hanem úgy általánosságban, talán kiérzi a hangomból. Ha nem, hát... max elkönyvel függőnek.
Aztán persze már hangosan nevet a kis szemtelen, de nevetek vele.
-Hmm, jah, váltogatnánk, megoldanánk, épp ki mit szeretne, hmmmm? Amúgy is te kellenél nem Johanna, bár feldobhatod majd a meneteket, ha épp laposnak érzed amit nyújtok... - Nevetek, túrom a hajam hogy ahh, de hülye, de imádom érte, hogy lehet vele poénkodni.
-Azt meghiszem, elvonási tüneteid vannak, pedig akkor kóstolgatsz drágám amikor akarsz és ahogy akarsz... - Vigyorgok rá, de hagyom hagy igya meg azt a kalóriabombát.

-Mikor tagadtam? Mi lenne a poén abban ha sima csirkét raknék eléd? - Vigyorgok gonoszan, ohoho, nem-nem, lenne ott mindenféle.
-Juj... tudod mikor innám meg! Majd ha fagy! - Röhögök elborzadva, meg akar ölni az az édes masszával? Bár tény, annyira duzzognék hogy elhallgatnék, annyi szent.
-Hm. Meg... - Szűkítem össze a szemem, mert miért pont kettő? És valóban sokat beszélek? Nem hiszem, csak szívat, azt hiszi nem bírnám befogni. Bár pont két szó... nehezebb mint kussolni. De megoldanám!
-Hmmm... húzzunk el annyival! - Így jobban tetszik, jobban küzdünk majd. - És egy dobás egy pont. Nehezítsünk. - Mert hát így jobb, meg ne aprózzuk, játszani akarok, jól esne egy kis egyéb kikapcsolódás, na meg hogy lefárasszam magam és az agyam, még együtt leszek ma Josh-sal, khm.
Nálam víz nincs de max veszünk, lekötött egy-két dolog, oopsz.

Hülyülünk, nevetgélünk, oltjuk egymást. Folyamatosan képes lenne dumálni, és a szövege.... Néha kívántam már, bár lennék másmilyen, mint amilyen vagyok. Nagy kérdés, akkor is találkoztunk volna-e, vagy lennénk ilyen jóban. Abban viszont igazat adok neki, hogy nyitni kell. Ez a világ sokkal inkább felgyorsult, és "elvár" bizonyos dolgokat, amiben nekem változtatnom kell, amiben változnom kell.
Annak ellenére, hogy az imént mi zajlott kettőnk között a hálóban, a szexuális felhang a játékaimkból nem hiányozhat, ugyanúgy poénkodunk tovább, mintha mi se történt volna (és igazából nem is történt semmi). Ebből a szempontból sem őt, se engem nem kell félteni, ez mindig megvolt kettőnk között, és hogy most is megvan, csak annyit jelent, pont úgy viszonyulunk egymáshoz, mint korábban, semmi sem változott. Ez azért megnyugtató.
- Vannak ötleteim, hogyan részesüljek belőled, amikor majd nem leszel "fizikailag" mellettem...- dünnyögök, de hangosan ki nem mondanám, mi jutott eszembe, mert lefordulna a székről. Csak megsúgom, jelentős szerepet kap benne Amelia, mint ápolónő, és egyáltalán nem mellőzendő, hogy ez a szakmája.

- Tagadni és elhallgatni nem ugyanaz a fogalom- nézek rá nagyon értelmesen, úgy, mint aki rajta kapja a másikat valami sumákságon- Szóval nem csirke...
Sebastian imádja a húst. Húst hússal enne, ha tehetné, és emiatt van egy olyan elképzelésem, hogy egzotikus állatok húsát akarja megetetni velem. (Csakhogy ő is jól lakjék). De ha már meglepi, legyen az, nem megyek a dolgok elébe, mert akkor befolyásolna a küzdelemben. Végeredményben nem is rossz ötlet, ha meg vagyok vacsoráztatva, ráadásul nem terhel a felelősség, hogy olyat rendelek, amit nem is szeretek...
Aztán, ha már a fogadásról beszélünk, elmondom én is, mit találtam ki számára, és persze, jönnek az alternatív elméletek, hogyan hallgathatnám el. De a poén nem ez, nem a csöndre vágyom, hanem arra volnék kíváncsi, képes-e két szóban kifejezni magát, bármiről legyen is szó. Bár a témát még nem találtam ki, amiről majd faggatni fogom...
Megegyezünk, alkut kötünk, tisztázzuk a játék feltételeit, aztán irány a pálya... Két palánkra játszunk, így sokkal többet futunk, mint amikor egy palánk alatt ökörködünk, de nevetésekben most sincs hiány. Vigyázunk egymásra, de egyre vehemensebb harcot vívunk egymással, időnként komoly testcseleket alkalmazva, hogy elhoppoljuk egymástól a labdát. Egy-egy szép megoldást tapssal vagy füttyel jutalmazunk, de játék szinte szakadatlanul folyik. Mint ahogy rólunk a víz...
Fej fej mellett haladunk, a legnagyobb különbség mindössze 3 pont, amikor először időt kérek...
- Te..., idefigyelj... így estig is játszhatunk...- lihegek a térdeimre támaszkodva. - Kizárt, hogy valamelyikünk 20 ponttal el tudjon húzni... Mit mondasz?
A szememmel közben vízforrást kutatok. Innom kell, kitikkadtam, tapad a nyelvem a számban. Meglátok egy kutat, a pálya közelében. Megérintem Sebastian vállát, arra intek a fejemmel.
- Iszunk?

-Felhívsz? - Kérdezem ártatlan, mert nem értem mire utal a dünnyögésével, pislogok is nagy (pocsolya) barna szemekkel.

-Kérdezted? - Emelem az égnek a tekintetem, de nevetek, nem tagadtam és nem is hallgattam el, csak nem kötöttem az orrára direktbe! - Nem, nem csirke, úúúúú... nem is pulyka, hmmm... kicsi és zöld mi az? Hmmm, kicsi zöld valami úúú... - Röhögök, mert sejtelmes hangon adtam elő az egészet és így kábé semmi értelme nem volt.
Persze amit ő talál ki nagyobb sumák, hiába nézett rám gyanakodva. Pont két szó, de több se kevesebb. Azt hiszi nem menne, pedig valahol van ebben rutinom, elvégre műfordító is vagyok, verseket is fordítok és bizony van ahol néznem kell a szótagszámot, biza-biza.
Igazából régen kosaraztam, nem áll rá annyira a kezem és a testem, kell némi idő, de akkor már egész magabiztosan cselezgetem, szerelem le őt, csak az a "baj", hogy ő is így van ezzel, szóval nem kíméljük egymást és ott trükközünk ahol tudunk.
Mondhatni ahogy az egyikünk elhúzna, a másik behozza, szóval vége látatlannak tűnik a dolog. Törlöm is a homlokom, folyik a szemembe az izzadság, csatakos a hajam. Ha lett volna eszem felkötöm, de már oly mindegy.
-Jó... jah... hát... legyen akkor... hah... 6 pont előny? Az nem olyan lehetetlen. Lehet picit jobb vagy, mint gondoltam de... huh... ne bízd el magad, király vagyok kosárban! - Első számú szabály, hitesd el mindenkivel hogy te vagy ász. Kettes számú szabály, hidd is el. Hármas számú szabály, hogy ezt ne áruld el senkinek, mert rögtön bealázódsz. Sebastian kosarazási kódexét olvashatták.
-Jah. De Joshom, három kortyot igyál csak és várj kicsit, aztán igyál még, keveset, mert felkavarodik a gyomrod és leforrázod a torkod... szoktam látni milyen kacsa vagy ha rád jön! - Nevetek, hátba veregetem, még csak az kéne meghűljön vagy valami.
Én megfogadom a saját tanácsom, keveset iszom, apránként. Amíg pihenek hülyeségből kicsit lefröcskölöm némi gonosz manó nevetéssel (halk kárörvendő kuncogás) és lemosom az arcom is ahogy tudom, majd leveszem a pólóm és abba törölközöm meg. Nos, igen, melegem van...
Aztán poénból felcsavarom hosszában a pólót, mint a türcsit szokták és Josh fenekére csapok vele.
-Ú miket fogok etetni veled... rettegj! - Vigyorgok gonoszan, de csak ijesztegetni akarom, amit enni fog finom, csak magától lehet nem enné meg mert kis gyáva. Bár talán nem lenne, de így viccesebb.

- Szeretnéd csak annyival megúszni...- nevetek, de bárhogy faggat, nem árulok el neki többet.
...
- Van esélyem, hogy eláruld?- aztán röhögök, hogy ijesztgetni próbál. Kicsi és zöld? Mi a fene lehet amúgy? (Fintorgok nagy titokban)
Ha ő a hasamon keresztül próbál megfogni, én a szájával teszem ugyanezt. Imád beszélni, valamiképp megpróbálnám beszabályozni, mennyit dumáljon. Persze, nem venném komolyan a dolgot. Imádom, amikor dumál.
Aztán a pályán játszani kezdünk, hol szelíden, hol egészen vadul, szinte vérre menő küzdelmet folytatva, mintha nem lenne mindegy (egyáltalán nem lenne mindegy), ki nyer. De ez még hagyján; meghatároztuk, hogy 20 ponttal kell elhúzni, és hagyhatnám, hogy elmenjen akár 15-tel is, de nem hagyom. Még a hármat se nagyon... Ha már három ponttal elhúz, inkább testcseleket vetek be ellene, csakhogy be tudjam érni. És ő viszont... Így viszont hamarabb merülünk ki, minthogy valami eredményre jutnánk egymással. Szorosan haladunk egymás mellett, fej-fej mellett, mondhatni egyikünk sem jobb a másiknál. Lihegünk, izzadunk.
- Picit jobb? - kuncogok, s bár én kezdeményeztem, hogy alkudjunk meg új különbségben (kevesebb előnyben), úgy tesz, mintha ő tenne szívességet. Sántít az elmélete, de nem szólok be neki. Mármint jobban. Mármint egyenlőre- Király, no persze...- kuncogok. Micsoda duma!
Javaslom, hogy igyunk, hiszen izzadtunk eleget, a szám szinte cserepes, a nyelvem tapad a szájpadlásomhoz. Ő meg kioktat, mintha sosem játszottunk volna még.
- Igenis, anyuci!- vágom haptákba magam, aztán a csap alá tartom a fejem. Három korty, számolom, aztán elveszem a szám, pedig kívánnám még... Átengedem neki a vizet, felváltva iszunk, amíg le nem csap.
Lesem az alkalmat, mikor tudnék bosszút állni. Miután megtörölgeti az arcát, összegörgeti a pólóját és a fenekemre csap vele. Azonnal kapok a pólója után, és ugyanazzal a lendülettel rántok rajta egyet, a vizes és (zöld) fejemet pedig az így felém eső Sebastian arcába dugom. Naná, hogy összevizezem megint.
- Máris többet dumáltál, mint amennyi engedélyezett!- ugratom, és már szaladok vissza a pályára, hogy magamhoz tudjam ragadni labdát. Le vagyok maradva, össze kell kapnom magam, ha nyerni akarok.

Nem tudom mi járhat a fejében, de ráhagyom, majd kiderül, nem igaz? Lehet csak blöfföl és azt akarja agyaljak, de most kicsit nehéz vele kapcsolatban máson is agyalni mint ami folyton beficcen mint kép vagy érzés, szóval khm.

-Nincs, mi lenne a poén akkor benne? - Mondom, látom fintorog, nem ismeri a "viccet" ezek szerint, elég fa vicc, de vicc. Amúgy moszat lehet, hahaha.
Persze maga a meccs és a játék így hogy tétje van feléleszti a küzdőszellemet magunkban és csakazértse hagyjuk hogy a másik picit is jobb legyen. Legalábbis nem sokáig. Izzadunk, néha kicsit szúr az oldalunk, porzik a vesénk, de az a 20 többeletpont soknak bizonyul.
-Jajaja, pötit! - Mondom és mutatom is, még a szemem is összeszűkítem, hogy éreztessem, alig ám! Ez persze nem igaz, rohadt jól nyomja a fene essen bele, de ezen is csak nevetek. Szeretem a kihívásokat.
-Az, koronázatlan! Hozom az európai színvonalat! - Tudom is én milyenek a kosárban európában, inkább amerikai sport nem? Na mindegy.
-Akkor már apuci, nem? Ejj ejj, Joshi fiú, tanuld meg a nemeket végre, anyucinak nincs kukija... - Röhögök, hangosan, asszem megsütötte a nap a fejem.
Szórakozom is vele, de persze szemtelen, simán összevizez megint, egy halk héj hagyja el a szám, hessegetem a haját a számból.
-Még nem vesztettem szóóóóóval annyit dumálok amennyit akarok komám! Ne lopd a pólóm, majd este, a gatyáimmal együtt! - Nevetek, visszaveszem tőle ha hagyja, de nem veszem vissza, rohadt melegem van, és megint törölhetem az arcom vigyorogva, minimalizált durcával.
-Na gyere babám, próbálkozz! - Vigyorgok és pattogtatom a labdát. - Feltéve ha tudsz koncentrálni adoniszi testem láttán is! - Röhögök, de már neki is indulok ha látom készen áll, hogy kosárra menjek, ha bemegy a következő majd még kicsit táncikálok is némi csípő- és kézmozgással, hogy jó I'm the champion, we helyett, mert most önző mód van.

Hehehe, tudtam, hogy esélytelen a dolog. Nem is feszegetném. Az igaz, hogy kimaradt az életemből néhány kaja, de ami ehető, az jöhet. Ha Sebastian megeszi, nekem is menni fog! (Biztatom magam, hogy nem valami undorító bizgentyűt akar majd megetetni velem. )
Játszunk, és azon felül, mennyire óvjuk egymás testi épségét, azért komoly küzdelmet folytatunk, egyikünk sem linkeskedi el. Nem is nagyon bírunk egymással, majdhogynem kiegyenlített a küzdelem. És szokás szerint ugratjuk egymást, ez már elhagyhatatlan része a társalgásunknak, bármiről legyen is szó.
- Az meglehet, elég gyengus vagy!- Nem sokat tartok az európai kosarasokról.
Kicsit megpihenünk, újra tervezzük a játékot, iszunk, hülyít, okít.
- Jaj, és még te nevezed magad felvilágosultnak? - nézek rá kajlán. Anyuci, apuci, hát ha mi nevelünk közösen gyereket, valamelyikünknek bele kell bújni ebbe a szerepbe. Hozzá most jobban illene, a haja is hosszabb, normálisabban is néz ki. Ez az anyákra jellemző... Nem? (Höhö)
Röhögök, milyen furán jön ki a száján a mondat: "anyucinak nincs kukija"... Lökött. Imádom! Amint lehet, megviccelem, és hozzá dörgölöm a vizes hajam (nem izzadt, vizes).
- Most még dumálhatsz, de nem árt, ha gyakorolsz!- vágok vissza, de nevetek. A pólóján huzakodunk egy kicsit.
- Nem hiszem, hogy nagyon lopogatnom kéne... - kacsintok rá, már olyan könnyednek tűnik az a "dolog" kettőnk között. Semmi jelentősége nincs, hogy célozgat, és annak se, ha én teszem.
- Ejnye, milyen felelőtlen vagy! Leleplezed a trükkjeidet? Erre játszol? - beterpesztek elé, a labdára koncentrálok, de látszólag éppen a testében gyönyörködöm. Kicsit jobban sikerül, mert kicselez és már nem érem utol, simán kosárra viszi a labdát. És még ringatja is a csípőjét. Mindkét mutatóujjam rá szegezem, elismerően.
- Jó vagy, tagadhatatlanul, de ezzel nincs vége!
Felhúzom magam, és szinte letámadom, alaposan megforgatom, a derekába kapaszkodom és úgy csenem el a labdát, aztán mint akit felhúztak, magasabb szintre kapcsolok, és kosarat kosárra halmozok. Ráadásul néhányszor jól le is szerelem, nem tud kosárra dobni, vagy úgy megzavarom, hogy mellé dob. Elhúzok, mint a vadliba, már 5 ponttal vezetek. Vigyorgok, mint aki biztos benne, hogy nyert ügye van.
- Add fel, mehetnénk haza, gondolj bele, már hulla vagy...- húzom, és most én tekergetem a csípőm, miközben a lábaim között pattogtatom a labdát.

-Miiiiiii az hogy gyengus, simán lebirkózlak, itt meg elverlek, úgy szájalj! - Röhögök, mert lehet nem az európai vonalat kellett volna emlegetnem? Megvédem a hazám! Ahhahaha
-Igen, hát nem látszik? Precízen is fogalmaztam meg, lényegre törően! - Nevetek, de örülök hogy nem hallom, hogy anyucisan festek, lehet hőbörögnék nevetve egy sort.
-Nekem nem kell gyakorolni, minden megy ha akarom, de úgy is te fogsz hallgatni mert tele lesz a szád barátocskám! - Vigyorgok, nem lopja ki a számból a szavakat, ellenben én kóstoltatni fogom mindenfélével!
-Az is igaz. - Vonok vállat a lopkodásra és ránevetek, mit tagadjam, hogy lengén vagyok nála általában? Főleg esténként.
-Persze, mert így is működik! És ez nem trükk... téééény! - Röhögök, de csak vissza kell rázódnia hirtelen, mert betalálok és örömködöm egy sort.
-Nincs hát még öt és nyertem! - Öltök nyelvet és próbálkozom tovább, bár már nem lesz könnyű dolgom, tudom. Nevetve mondom, hogy lefogni nem ér, de hiába akarok kibújni, nem megy, el is veszi, oda az előnyöm. Bele is húz, spanolja, hogy csak 6 kell gondolom, mert hirtelen minden tartalékát felhasználja.
-Mi volt a vízben?! - Hőbörgök, mikor leszerel, bosszankodom kicsit, rágom a szám, főleg mert ő meg bedobja aztán. Megint.
-Szeretnéd mi? Cöh, álmaidban édes! Ennél elevenebb nem is lehetnék! - Szívom fel magam, nem kis küzdelem, hogy elcsaklizzam a labdát, be is dobom, elégedett vagyok, de aztán megint nála az előny és oda az én egyem, majd a következőt is jól leszereli, messziről is bedobja én meg fájdalmasabban "aaaaa"-zom, hogy ne már.
-Mázlid volt. Hagytam, mert ünnepeljük a zöld hajad! - Nevetek, túrom a sajátom, lihegek, ropogtatom a hátam, persze nem hagytam nyerni, csak jobb volt, de sss.
-Na tisztázzuk ezt a két szó cuccot. A névelő ne érjen szónak. (Meg nálunk az igekötők se, mert gyakran elválnak az igétől és úgy eleve kettőt érne ami szívás xD) Okés? Majd szólj mikortól megy, addig még dumálok, csakazértisssss! - Rázom meg a fejem, ahh, számolhatom a szavakat... még jó hogy van benne némi rutinom, uhh.

Csak nevetek, hogy hőbörög, inkább játszanék, nagyon sok az a húsz pont előny, alkudunk is belőle. Játék közben iszunk, ez megint játékra ad okot. Sebastian a szokásos formáját hozza, mindig nagyon magabiztos, de az elmúlt hónapok alatt sokat fejlődtem mellette, és kezdem átvenni a stílusát (bár csak vele játszom utánozósdit), de észre sem veszi.
Amilyen témában csak lehet, amikor csak lehet, hülyítjük egymást, és többnyire ennek nevetés a vége. Most is egymásnak esünk, úgy értve, tépjük egymás idegeit, de csak a nevetés és a játék miatt. Lételemünk, hogy nevessünk. Hol van már az a zavartság, ami néhány órája kettőnk között feszült? Vagy csak én érerztem úgy? Barom vagyok, nem vitás, korholom magam folyamatosan, aztán belevetem magam a játékba.
Bár néha úgy tűnik, ő van fölényben, sikerül annyi erőt mozgosítani magamban, hogy egymás után szinte hibátlanul játszam ki a helyzeteimet, ráadásul őt is sikerül leszerelnem, és sorra bukja a próbálkozásait.
Nagyon melegem van, szakad rólam a víz, és Sebastian is liheg erősen, de be nem vallaná, hogy jól esne neki, ha már abbahagynánk.
- Méghogy mázli! Méghogy a zöld hajam miatt!- hőbörgök most én, de aztán közelebb lépek hozzá, és átölelem a vállát. - Megmasszírozzalak?
Csúnyán ropog a háta, és hát ha le nem vezetjük most ezt a sok ugrabugrát, nyögni fogunk holnap, márpedig nem jóleső nyögésekkel, és nem is a megkönnyebbüléstől, hanem mert meg sem tudunk majd mozdulni az izomláz miatt.
- Persze, a névelő és az előljáró szavak nem érnek. Mondjuk csak az ige, a főnév, a melléknevek... - //mint a magyarban, de ezt nem kell magyarázni, érted úgyis!//
Röhögök, hogy még beszélni akar, hagyom is neki, én meg kapkodom a levegőt. Most érzem, hogy elfáradtam, de amúgy jól vagyok... Összeszedjük a motyónk, nem sok mindent dobáltunk szét (a pólóját azért fel kell kutatni, olyan lazán dobta a fűbe), aztán vigyorogva hazamegyünk (hozzám), dobálgatva még a labdát, vagy felidézve, milyen testcseleket alkalmaztunk egymással szemben.
Hazaérve lustán dobom le magamról a cipőt, a lasztit is csak elejtem az előszobában, guruljon, amerre akar. Nora ugyan kiszalad elénk, de aztán lustán csak nyújtózik egyet, és mosakodni kezd, nem dörgölődik, ahogy szokott.

Hát lehet eddig csak hülyített, vagy nem tom, de most a végére nagyon belelendült, simán bealázott, lehet erre várt. De komolyan. Mégsem haragszom, mert én meg lefáradtam, meg élveztem nagyon is hogy másképp mozgok kicsit mint szoktam.
-Jajaja, szerencsét hozott neked! - Öltök nyelvet, de nevetek rekedtebben, majd átkarol. A masszírozásra fura ijedt fintorom lesz. - Azt hittem engesztelni próbálsz! - Nevetek, de gyorsan folytatom. - Nem tom, Amelia egyszer elvitt egy ilyen masszázsra, de nagyon... hátna, mit titkoljam, fájt, sajogtam meg minden. Nem volt valami gyöngéd a nőci aki kezelésbe vett, Amelia meg ott élvezkedett én meg próbáltam titkolni a nyökögésem! - Nevetek nyöglődve, hogy az ciki volt. Szóval nem tudom ha Josh csinálja milyen lesz, de legalább vázoltam, hogy vannak fenntartásaim a fájdalommentességgel kapcsolatban.
//Oks, kösz xD//
-Okés, megbeszéltük. - Na tessék, menni fog ez egyem a szád Joshom, nem fogsz ki rajtam! Ahaha!
Összekapom magam, a cuccaim, a pólóm visszaveszem, bár nem esik jól az izzadt testemre felvenni, de ez van. Majd nála lefürdünk, szerencsére van váltó cuccom, áldom az eszét most érte, hogy anno rávett.
Elvagyunk az úton is, nála ahogy megjövünk ledobom a cipőm és betámadom a csapját egy kis vízért, neki is töltök. Hamar kiiszom, de nem is jéghideg vizet engedtem, meg már benn vagyunk, ilyenek.
-Ez jó volt, megismételhetnénk majd. Akkor majd tízzel is elhúzok, esélyed sem lesz! Meglásd! Sőt, úszni is elmehetünk, abban is lehagylak! - Nevetek, kifújom magam, törlöm a homlokom. Tuti kemény dió lesz de csak megoldom nem? Nem?
-Hmmm, ellenben... enyém a fürdő először! - Vágom rá és nyelvet öltök, majd gyorsan besurranok az említett helyiségbe, hogy lemossam magamról a kosarazás nyomait és szagát... Hajat is mosok, mert érzem hogy kell, legalábbis ártani nem fog. Ha már vesztettem ennyi kijár nem? Csak kibírja azt a negyed órát... húsz percet? Jó ázni... bocsi Joshi! Ehehe. De nem zárkóztam be, ha hívja a szükség, be tudjon jönni.

Nem volt célom, hogy nyerjek ellene, a játék lényege számomra nem ez, de amikor két-három ponttal elhúzok, egyszerűen elkap a harci kedv vagy a mámor, és mindent megteszek, hogy jobb legyek. De lehet, csak felhúz, hogy kinevet és primaszkodik velem.
- Ne cseszegess, Sebastian! Eddig te is azt mondtad, szörnyű! Én is frászt kapok, ha tükörbe nézek, hát hogy élhetnék ilyen fejjel a hétköznapokban?
Amikor megölelem a játék után, és felajánlom neki a masszírozást (igazából csak arra gondoltam, kicsit megnyomogatom a vállát, nem akartam összenyomorgatni), megrezzen és ijedten pillog rám.
- Amelia gonosz!- jelentem ki rosszallóan, hát milyen dolog, hogy élvezkedik más fájdalmán? - De én szeretlek és különben sem erősen csinálnám... Csak kilazítanám egy kicsit az izmaid. Vagy fussunk hazáig inkább? - Le is veszem róla a kezem, nehogy azt higgye, rá akarom erőltetni a dolgot.
Összeszedjük a dolgainkat, Sebastian belebújik a vizes pólójába. Én szabadulnék az enyémtől, vizesen tapad rám. Ezzel az erővel a gatyám is levehetném, az is csurom víz.
Aztán megbeszéljük a játékot is, mármint, hogy hogyan használhatja a szavakat, és azon agyalok, mikor is kezdje majd... Még ma meg kell ejteni a dolgot, határozom el, különben elfelejtődik. Nevetgélve megyünk haza. Iszunk, vetkőzünk, én legalábbis nem zavartatom magam, az alsógatya kivételével mindent letúrok magamról, mielőtt még beérnénk a konyhába.
- Oké, bármikor- bólogatok, miután megittam a felajánlott vizet. Legalább egy literniyt tudnék még inni, de tisztában vagyok, hogy az úgy nem lenne szerencsés. Mindegy, hogy mit ajánlana, mennék vele, hát hogy a rákba ne? Ha a kosárról van szó, ha úszásról, ha sízésről... (Hiszen, ha minden igaz, még az is befigyel a tavasszal vagy a nyáron? Pedig még havat se láttam soha! Smile

) //Na, mostmár le is vagyon írva.//
- Te azt csak szeretnéd!- rohanok utána, és előnyben vagyok vele szemben, merthogy rajtam nincs más, csak a gatya.
A fürdőszobám amúgy viszonylag nagy, mégsincs benne kád, csak egy nagyobb zuhanyzókabin. Nem én alakítottam ki, már így volt, amikor megvettem. Bár minden vendégemmel előzékeny lennék, Sebastian a "testvérem", barátom, Kincsem... Szóval ez is csak egy játék. Nem félnék vele együtt tusolni, ha arról van szó. Szerintem őt sem zavarja a meztelenségem, máskor is látott már gatya nélkül.

-Meeeeert? Amúgy kezdem megszokni, bár lehetne pár árnyalattal sötétebb, ez tény. De amúgy lehet divatot teremtesz! - Vigyorgok, manapság... ki tudja.
-Boszorkány, való igaz, de kiengesztelt... - Vigyorodom el, na igen, az jó este volt.
-Ne, eleget futkorásztam.... ha finoman csinálod... - Kérem tőle szépen, mert amúgy is rá akartam magam venni, ne égjek Amelia előtt majd megint, csak mindig elmaradt. De Josh talán nem lenne egy szadista az izmaimmal.
Nála már nagyon otthonosan van, nagyon nekivetkőzött, nevetek, hogy szabadul a cuccaitól, ezért vagyok különösen rohadék hogy tervezem beelőzni.
//le vagyon bizony Very Happy

//
Belemegy hogy sportoljunk még, ami jó hír, élvezem a vele töltött időt, még formába is hoz, kell még más is? Na igen... egy fürdő, már itt sem vagyok!
De benn már ketten vagyunk, menet közben lekaptam a pólóm, a gatyákat sem sok, de akkor is ki akarom túrni!
Bár ahogy benn vagyunk elgondolkozom kicsit, jó ötlet-e... szégyellős nem vagyok, látott már, de a délelőtt miatt vannak fenntartásaim magammal szemben. Talán ezért is nézem meg lopva, de nem kéne már kimennem mert az is izé lenne... nem? Mintha nem is tudom, nem mernék vele lenni.
-Nem a vendégé az elsőbbség, hmmmm? - Állok a zuhanyzó mellé, be is lépek sebtiben, hozzám közelebb esett, bár nem tudom ő hogy van az egésszel. Közben megengedem a vizet, ne gondoljam meg magam, langyosra állítom, bevizezem a fejem, ahh... ez már kellett. Persze mellém tud jönni, nem gátolom, egyelőre úgy is csak áztatom magam, mert jól esik szusszanni.

karakterinformáció

» Hétvége Santa Barbarán

A szokásostól eltérő hétvége... :)

A szokásostól eltérő hétvége... :)

Similar topics

Similar topics