A szokásostól eltérő hétvége... :)

Annyira nem értem őt, jó nekem új kicsit ez a szabadság, hogy már tudom mitől volt fura néha ha megnéztem és szépnek találtam egy férfit, de azt hittem csak a művészi szem beszél belőlem, de hát áltatás volt... nem tudok nem férfiként nézni Joshra, legalábbis már nem megy. Mikor más szemmel is sikeredett végignézni rajta átkattant valami és már nem kattan vissza, hiába erőltetem. De nők is esetén is megoldom, most is meg fogom, nem is az zavar.
-Én? Én miért... én csesztem el... - Hajtom le a fejem, tudom hogy nem ő sáros. Megborzongok hogy a tarkómra folyik némi víz, mocorgok kicsit, de nem húzódom el.
-Megbeszéltük... nem nyúltam hozzád, akartam, de nem... mármint... a feneked megfogtam, belátom, de az ártatlan dolog volt, de nem bírok nem nézni rád basszus... vak nem vagyok, hát tetszel... - Pirulok el, mert ez így gázul hangzik. Szidom is magam, de inkább csak kínos szájrángásom lesz pár pillanatig.
-De mindig érintelek, meg is kattannék, ha nem érhetnék hozzád... nem direkt van, de ha meztelenkedsz mellettem, nehéz visszafognom magam. Gondolj arra, ha egy dögös lány csinálja veled ezt, okés hogy meg van beszélve nem csinálsz semmi direktet, de nem olyan egyszerű az. Főleg ha amúgy is mindig van ingerenciám ölelni téged... Csak hogy érezzelek, hogy tudjam tényleg vagy, meg ilyen... hülyeségek. - Tényleg az, de hát csak sóhajtok. Lehunyom a szemem és döntöm a fejem az övének, ha még nem húzódott el, ha igen, akkor ülök tovább ugyan úgy.
Közben piszkálgatom az ujjaim, muszáj valamit matatnom velük, megszokás.

A "farkas" témát kicsit túlpörgöm a fürdőben, Sebastian ki is menekül a zuhany alól, én pedig bűntudatot érzek. Gyűlölöm magam, őt is, hogy ilyen helyzetben vagyunk; ráz a hideg tőle, hogy éppen úgy járunk, mint Eleevel.
Az ágy szélén ülünk, mindkettőnk hajából csöpög a víz, de ez a fura csiklandós érzés sem tántoríthat el, hogy békülést kezdeményezzek (ha már itt maradt). Gondolom, ő sem veszekedni akar.
- Cssss, pszt, hagyd már abba...- nyugtatom szeliden, látom, hogy totál ki van bukva, jobban is, mint én.
Valahogy elmondom neki, hogy mi a problámám, de kihagyom magam a dologból, mintha lényegtelen lenne, hogy nálam is működött a "kémia".
- Tetszem? - Erre a vallomásra most nem számítottam. Nem így. Ez a férfinak szól, nem a barátnak. Nekem úgy tűnt, csak játszunk, legalábbis a csókot kivéve, mert abban éreztem, hogy volt érzelem, és meg lehet kövezni, ilyet azelőtt még sosem... De lehet, csak én vagyok túl beszari, és mindent beleképzelek, annyira búcsúízű volt és olyan ... kétségbeesett...(?)
- Sebastian...- sóhajtok nagyot, és bújok hozzá, bele a nyakába. Oly sok mindent szeretnék mondani, de nem tudom szavakba önteni- Itt vagyok. Mindig itt leszek. Mint a barátod... - (csak az angol tesz különbséget, úgyhogy zárójelesen teszem hozzá: nem mint a pasid), aztán folytatom- Kedvelem, amikor megölelsz. Még azt is, amikor rám csavarod a lábad vagy a karod. De ha belegondolok, hogy máshol is érintesz, nem csak jóleső érzés fog el, hanem bűntudat is, mert ...így neveltek. Félek. Gyáva vagyok, fejemre olvashatod; én nem vagyok olyan bátor, mint te, a nőkkel se..., nemhogy... veled?! Mi van, ha csalódsz bennem? Mi van, ha én csalódok benned, vagy rosszabb esetben: magamban? Veled szakíthatok, de magammal sosem, minden nap szembesülnék a ténnyel, hogy a farkam miatt veszítettelek el téged. Megéri? Nem hiszem. Szóval Biblia vagy nevelés ide vagy oda... Tudom, hogy mit érzek irántad, de azt meg akarom fékezni, nehogy elszabaduljon, mint Elee esetében, mert...
Folyamatosan döntöm neki az arcom, és a hajából simogatom ki a vizet, miközben az enyémből is csorog hátra és előre, néha nagyon kellemetlenül, lassan.
- A lényeg, hogy nem akarlak elveszíteni. De ez olyan nyálas szöveg, a lányok szoktak ilyesmit mondani, és ... francba, nagyon égő, de így érzek, na. Komolyan gondoltam, hogy életünk végéig barátok leszünk. Ja, és még egy: az ölelés nem hülyeség. Minden szónál többet ér. Kifejezi a valódi érzéseket... Sose fossz meg tőle
Ha a meztelenkedés generálja ezeket a dolgokat, soha többé nem teszem előtte.

Félretekintek, hogy csitít, hát mit várt, mikor ellökött? Hogy majd vigyorgok rajta? Észrevettem, ha későn is, hogy baj van.
Visszakérdez, kínos. Ahh, nem úszom meg.
-Hát... tudod, ez olyan, hogy egyszer átkattan valami és az istennek sem akar visszakattanni. Mióta tudom magamról amit kicsit más szemmel nézek a legtöbb férfira, de... hát mostanáig ebből nem volt gondom, mert ők nem... mindegy, hát te más vagy, te ismersz meg bízom is benned és most sokat hülyültünk és ma valahogy mikor megcsókoltál... - Vállat vonok. Első jelét adta, hogy nem csak vicc a dolog, onnantól meg bennem átfordult valami és már nem tudok nem férfiként (is) ránézni. Ez van.
Próbálom elmagyarázni, hogy ez nem olyan könnyű mint hiszi, működik a kémia is talán, mittom én, de ez nem olyan hogy mától nem veszek fel egy inget és kész.
Mondjuk bújik, az jó, attól megnyugszom, kissé elernyedek, nem leszek olyan feszült, főleg hogy a hajam is simogatja.
-Jaj Josh... - Nevetek fel, de inkább kínomban, meg amúgy is. - Bátor? Én? Phoenixet tudod hányszor állítottam le, hogy ez nem helyes és hogy nem is szeretem a férfiakat? Még akkor is állítottam, mikor sóvárogtam a csókjáért. De nem hagyott békén, ő tudta amit én nem akartam elfogadni, amitől féltem. De nem bántam meg, mert jó volt. Izgalmas, új és kellemes. Én tutira nem csalódom benned, mert ugyan miért tenném? Nem akarok több lenni mint a barátod. Najó... legjobb barát akarok, meg kedvenc barát, meg ilyenek. - Kuncogok kicsit. - Egy kis... testiség miatt soha nem vesznék veled össze, senkivel sem vesztem eddig még, legalábbis én nem kezdeményeztem soha. Még Ameliára sem tudtam haragudni, pedig féltem nem is rám gondolt míg... érted. - Utalok a szexre, meg az egyebekre. - Nem tudom mi volt ezzel az Eleevel - ki a fene az?! - de engem borotvával sem tudsz magadról lemetszeni... - Simítok végig a tarkóján és a vállán, hogy elsimítsam a vizet róla és hogy érintsem, majd puhán tapasztom az ajkam az övére, de nem sokáig, csak hogy ne beszéljen hülyeségeket.
-Josh... engem elég rosszul érintett eleinte, hogy nem vagyok hetero, mert én is így lettem nevelve. Hogy ez... gonosz. Meg undorító... Apám elég prűd. De... amint sikerült elfogadnom, hogy ilyen vagyok, nem egyedi eset, azután persze könnyebb lett. De te vagy az első fiú akinél mertem kezdeményezni, kicsit. - Mert nem másztam rá így sem, csak akkor voltam bátrabb mikor ő is... amúgy nem mertem volna. - Mondjuk másnak nem is akarok.
-De a farkad miatt biztos nem vesztesz el, max te mész el, én nem! - Nevetek, cukkolom kicsit, érezze megnyugodtam, hogy csak megijedt, nem az van, hogy visszatetsző lettem neki.
-Akkor ölelés marad... - Bújok oda hozzá, Nora is megirigyelhetné, úgy fúrom az arcom a nyakába, csókolgatom, már-már iszom a vizet róla, de ettől is csak mosolygok, kezemmel a tarkóját meg a haját is simítom. - Ne szakíts velem jó? - Suttogom neki, megjegyeztem ám, hogy menne neki!

A kérdés inkább csak meglepettségemben csúszott ki, hiszen máskor is mondta már, csak más értelemben, és pontosan értem, ő mégis magyarázza. Bár eddig úgy értettem, csak kísérletezgetett más férfiakkal, most valahogy mégis másként értem, amit mond.
- Úgy érted, a férfiak is úgy vonzanak, mint a nők? - ha így van, ennek sokkal nagyobb súlya van, mint ahogy eddig hittem. Nem mintha megváltozna tőle valami közöttünk, azaz... Nem is oylan egyszerű dolog ez. Minden közeledési szándékomat érezhette úgy, én buzdítom, holott nekem a barátsága kell.
Phoenixről beszél nekem, de a párhuzam nem tetszik, ellennállást érzek, hideget, haragot.
- Ha le akartad állítani és mégis rád mászott, akkor megerőszakolt. Lehet, hogy előbb pszichésen, de ez akkor is... erőszak- fura, ezt az etika tanárunk tanította, aki elmagyarázta, hányféle módja lehet a bántalmazásnak. Akkor derült ki, hogy egy osztálytársunkat rendszeresen molesztálja az apja. A szeretetével tartotta sakkban. Undorító.
Nem vigasztal, hogy Sebastian nem bánta meg, ami történt, Phoenixet most legalább úgy gyűlölöm, mint délelőtt Ameliát, ha nem jobban. És lehet, hogy Sebastiannak kinyílt ettől a világ egy eddig ismeretlen része, én nem vágyom megkockáztatni, hogy elveszítsem a legjobb barátomat, ha nálam nem így működne a dolog.
- Micsoda? - nem értem, hogy jön ide Amelia, aztán kapcsolok. Lio miatt. Legyintek, hogy hagyjuk, képben vagyok. Aztán megint, Eleere.
- Huncutka, így már tudod?- de nem akarok most róla többet beszélni.
Nem is kell beszélni, legalábbis egy darabig, mert ahogy arról biztosít, hogy ő levakarhatatlan barátom lesz, meg is ölel, meg is csókol. Hagyom. Amúgy sem csinálja sokáig, inkább jelzés értékű volt, fogjam már be a szám.
Mintha halálos bűn volna így szeretni; nem tehetek róla, vannak félelmeim, vannak gátlásaim, és így korlátaim is. Ezek között a korlátok között vallok neki, és kérem, hogy tartsa tiszteletben, ahogy érzek és amit kérek, még akkor is, ha elvicceli...
Hülyén bújunk egymáshoz, és mintha megismétlődne bennem a délelőtti érzés, elveszíthetem, félig, végleg, valahogy... Egyik sem tetszik. A veszteségélmény megint nyomul, nehéz leküzdenem, hogy fáj.
- Hülye vagy?- kérdem tőle és kicsit kásás a hangom a gombócoktól- Bele is halnék...
Két karommal ölelem át, és nem érdekel, hogy mekkora felületen érünk össze, mert ez megint nem szex, ez csak érzelem, és ha vámpír vagyok, Ameliának és a többi csajnak és fiúnak semmi nem marad.
- Ne basszuk el, nem éri meg...- mondom, és kivételesen a vulgarizmus szándékos.

-Nem, azért a nőket jobban szeretem. De testileg te úgy vonzol sokszor, igen. De ezt eddig is tudtad, ha a rád vonatkozó részt nem is vetted komolyan. - Mondom neki, mert hát szerinte miért féltem elmondani hogy biszex vagyok? Viccből? Nem, hát pont amiatt, hogy bátrabban nézem meg a saját nemem is, ha olyanom van.
-Nem Josh, semmi erőszak nem volt benne. Inkább csak noszogatott, sosem csinált többet mint amit megengedtem. Meg én akartam, csak tudatosan fogtam vissza magam. A testem elárult, ő is tudta mindezt. Ő már rég túl volt ezen, de azért sem csinált velem semmi... komolyabbat. Szerintem. Nem akart lerohanni. Nem szeretkeztem vele, pedig rávehetett volna arra is ha olyanja van szerintem. - Magyarázom, de érezni hogy Phoenixet is nagyon szeretem, semmi rosszat nem mondanék róla.
-Áh. Hogy ez a neve? - Sosem mondta el eddig a csaj nevét, nem tom miért, lehet azt hitte nem bírnám megjegyezni az enyéim mellett? Botorság. - Én nem vagyok Elee... - Nem tudom milyen a csaj, de annyit tudok, hogy nem vagyunk egyformák. Lehet nagyon hasonlítunk is akár, de egyformák tuti nem vagyunk, ergo ne belőle induljon ki velem kapcsolatban.
-Meghalni sem ér... - Mondom mikor ölelem, én megnyugodtam, ő meg mintha most omlana össze. Hogy is van ez?
Kuncogok a szóhasználaton.
-Max megbaszhattuk volna, el nem, édes! De okés. De nézd el, ha néha közvetlenebb vagyok mint illene, de majd próbálkozom. De mint mondtam nem értem miért kéne csalódnunk. Vagy valami isteni jó dolgot képzelsz bele és félsz, fele annyira sem lesz jó? Ejjjj... - Nevetek kicsit, ölelem, eldöntöm, hogy feküdjön le, fölé mászom, a derekam az oldala mellett teszem le, hátrafésülöm a hajam, ne csöpögjem össze, bár már kezdek száradni.
-Amúgy... azt mondtad visszafogod magad, nehogy elszabaduljon, amit érzel. Mire érted? Én azt szeretném, ha mellettem nem kéne visszafognod magad. Olyannak szeretlek amilyen vagy, nem szeretném ha feszengenél mellettem. De komolyan. Kérlek mondd el. - Nézek rá érdeklődve, de semmi erőszakos nincs bennem, de tettben, se beszédben. Inkább kíváncsi vagyok, mire értette. Elvégre engem a szeretetével nem tud elijeszteni. Testileg sem tud. Akkor mire értette?

Ismét elgondolkodom, jól értem-e, amit mond. Sokszor? Máskor is? Tudtam?
- Nem, nem igazán jutott eszembe ez az opció...- vallom meg neki halkan. Az oké, hogy fecsegünk egy csomót, és húzzuk is egymás agyát. Kitárgyltunk már egy csomó témát, házassággal, gyerekkel, életre szóló barátsággal, de -úgy éreztem- mindig érzem a poén határait, és testileg a mai napig nem volt semmi olyan, ami zavarba ejtett volna, mert így alakultunk egymáshoz, így volt természetes és kész... De a testiséget mindketten kizártuk, és nem is gondoltam, hogy ez valaha még ilyen dilemmát fog okozni.
Phoenixet hozza fel példaként, hogy a pasas miként vezette rá, hogy Sebastian engedjen a kívánalmainak. Biztos, hogy ehhez két ember kell, de először úgy tűnt, nem akart engedni neki, aztán mégis... ? Ha valaki nekem azt mondja nem, elfogadom, és nem kezdem noszogatni, hogy "na de ugyan már"...
- Ezt most azért mondod, mert az előbb én is ezt mondtam?- kérdezem. Mert ha párhuzamot akar hozni köztem és közte, én... nem tudom, mit csinálok. Már korábban is utalt rá, hogy nem szeretkeztek (Phoenix-szel), de hogy pontosan mennyi és hogy történt, sose mondta el. Nem mintha kíváncsi lennék a részletekre. Ez az ő magánügye.
Úgy érzem, nem vagyok megfelelő partner ebben. Ha van is bennem nemi vágy, azt csak az ösztön gerjeszti, nem a tudatos énem, mert tudatosan ellen akarok neki állni. Engem a nők érdekelnek, és kísérlet szintjén sem akarom megkíséretni a Jóistent, mert eddig szerencsével áldott meg Sebastian személyében, és nem akarom el... rontani. Akaratlanul (vagy tapasztalatból?) párhuzamot húzok közte és Elee között, és nem akarom elrontani, ami jól működik. El se hinné, ha tudná, mennyire ragaszkodom hozzá. Még annak veszélye is megfélemlít, hogy kevesebbszer találkozhatunk.
Bújunk egymáshoz, és ha meg is csókol, most csak azért, hogy befogjam végre, és ne beszéljek hülyeségeket, pl. a meghalásról. Pedig egy részerm biztos belehalna, ha a fizikai testem még lélegezne és dolgozna (úgymond élne tovább), mit érne a lelkem nélkül?
Kijavítja a vulgáris töltetű mondókámat és kinevet, de már nem érdekel ez sem. Az ölelésében megnyugszom, annak ellenére is, hogy még mindig a témán lovagol, mintha fogást akarna rajtam találni, hogyan próbálkozhatna még. Eldönt, szusszanok egyet, mellém fekszik. Félre tűri a haját, aztán kérdőn néz rám. A szájával is kérdez.
- Nézd... - veszek nagy levegőt, aztán kifújom, mert mégsem olyan egyszerű azt kimondani, ahogy elképzeltem- Biztos észrevetted már, hogy érzelmi beállítottságú vagyok. És már Elee azt feltételezte, hogy szerelmes vagyok belé, holott téged sokkal jobban ismerlek, és sokkal jobban kötődöm. Akkor mi a ... az, amit irántad érzek? És mi az, ami még mindig bennem van és kitörni vágyik?- kérdezem, és megharapom a szám... Hogyan mondhatnám el, hogy fontosabb a barátsága, mint bármi, ami eddig volt az életemben? Hogy feláldoznék mindent, ha kérné, ha segítenék vele neki? És mégis tiszta, mert nem a szeretője akarok lenni. Egyszerűen csak... a barátja. Mint eddig. Nekem tökéletesnek tűnk a kapcsolatunk, nem hiányoltam belőle semmit.

-Opció? Hogy közlöm biszex vagyok és te férfi vagy? Ez tény, nem opció... - Mondom szelíden, mert hát erre utaltam. Hogy könnyű átbillenni, ha elfelejti ezt az 'apróságot'.
-Hmm... nemet mondtál, de megcsókoltál... rám simultál... izgató volt Josh. Jól esett. De míg Phoenix látásból eldönti kiben van hajlam erre én nagyon nem. Meg... veled... nem tom. Ha nem lennék biszex valószínű zavarna ha szájon csókolsz így meg kellemes. Nem tudok más fejével gondolkodni, néha a magaméval sem. csak azt tudom, neked kevés dologra mondanék nemet. - Mosolygok, ez az igazság. Josh könnyen rávehet akármire, ha jól tálalja, vagy legalább nem pocsék módon, átlátszóan, de hát színész, fel sem merül bennem ez a lehetőség.
Én megnyugszom, ő nem nagyon. Félreértett, én kicsit túlzásba estem, de akkor nem éreztem annak, tekintve a körülményeket. Ellenben boldog vagyok, hogy minden marad ahogy volt, nekem nem fontos hogy több legyen, a kíváncsiság hajt főleg, meg mert jó lenne Joshnak örömet okozni, de megoldom másképp is reményeim szerint. Ám a mondandója foglalkoztat, szeretném őt megérteni.
-Én is az vagyok, bár rajtam kevésbé látszik. De én a testiséget másképp élem meg mint te. Szabadabban. Nem mondom hogy az én utam a jó, de azt sem hogy a tied. Ezek utak. Vannak. Amit érzel az... - Nézek végig rajta kicsit, hogy is mondjam. - ... az vágy. Jól mondod. Mikor voltál utoljára nővel? Valaki karjaiban? Ölelve? Csókolva? Ezt érzed. A hiányát. Én... alkatomból adódóan lopva keresem az alkalmat hogy kicsit érezzem ezt. Nekem sosem elég... - Mosolyodom el. - Sokkal erősebb vagy nálam Joshua, csak azért inogtál meg, mert nem bírsz magadról levakarni. Jó vagy így. - Adok egy röpke puszit a mellkasára. - Olyan mintha már előző életem óta ismernélek, egyszerűen mindent meg szeretnék neked adni. Amit csak kérsz, amire vágysz... emiatt nem hinném, hogy belém szeretsz. Egyszerűen csak... amolyan lelki társak vagyunk, ez nem múló dolog. Ha húsz évig nem látnálak is mindig velem lennél, és mikor találkoznánk úgy érezném egy nap sem telt el és minden változatlan kettőnk között. A szerelem nem ilyen. Állítólag. Max ha igazi, vadregényes, életre szóló. Szerelmet nem tudok adni, ellenben maradok, most és mindig. Mint valami hold a bolygó körül, vagy mondj jobb példát, ez elég gáz! - Vigyorodom el. - Esetleg ha elfogadod, elcsitítom a tested, hogy ne sóvárogjon. Amit akarsz. Kivéve azt hogy felejtselek el, az pl nem menne, hmmm? Megnyugodtál, kicsit? Semmi nem változott, nem is változna, alakul ahogy alakul. Barátok vagyunk nem? - Könyökölök le mellette, megtámasztva a fejem, másik kezemmel simogatom az arcát mosolyogva. Szeretem hogy ilyen, mert így szeretem ahogy van. De nem akarom azt higgye, rossz vagy gonosz amit érez, vagy ijesztő. Nekem elég volt ezeket átélni, neki nem kell. Átéltem helyette is.

- Oké, de nem gondoltam, hogy komolyan érdekellek, mint férfi...- pirulok bele abba, amit mondok. Ő valószínűleg ezt nem értette a mondandómból. Megértettem, hogy érdeklik bizonyos férfiak (Phoenixről mesélt és Henryről, de nem gondoltam, hogy én is közéjük tartozom... vagy tartozhatnék)
Sebastian beszél tovább, én meg hallgatom, mint akit hipnozizálnak. Pedig még csak most kezdünk belemélyedni.
- Ne haragudj, nem izgatni akartalak vele...- annak ellenére, hogy azt vallja, jól esett neki, már tudom, hogy nem volt okos dolog. - Én sem ismerném fel a ...- megakadok, olyan nehéz kimondani: melegeket, homoszexuálisokat, ha mi is érintettek lehetünk benne- , Henryről sem mondtam volna soha, és magamról sem gondolom, hogy mélységében érdekelne a téma... A csókod nekem is kellemes volt- mosolyodom el. Valószínűleg nem vagyok biszex, de engem így se zavar... Nemet mondani meg KELL.
Nagy baj nincsen, egy véleményen vagyunk, hogy a barátságunk fontos, és sérthetetlen. Olyan dolog sem kezdi ki, mint egy nő, aki belép Sebastian életébe, vagy az, hogy mi... talán jobban vonzódunk egymáshoz, mint ahogy a köztudatban normális. Az biztos, hogy nagyon szeretem. Jól érzem magam a társaságában, bízok benne, és megviselne, ha elveszíteném. Lám, még a gyomrom is háborgott, amikor azt hittem, vége a barátságunknak (bármilyen formában).
Ha egyedül vagyok, ha csak Nora dorombol mellettem az ágyban, gyakran gondolok arra, majd milyen és mekkora családom lesz. Feleséget szeretnék és gyerekeket, utóbbiból lehetőleg hármat vagy négyet, de ha több lesz, az se baj. De egy nő van mellettem, akárhányszor is álmodok családról. Az érzés azonban nagyon erős bennem Sebastian iránt. Erősebb, ahogy Elee iránt érzek (éreztem), mert az ő távozása sosem viselt meg annyira, mint csak a lehetőség, hogy Sebastiant elveszítem. Hogy micsoda ez? Nem tudom. Nem szerelem, nem lehet az, nincsenek fizikális tüneteim, ha csak meglátom, vagy ilyenek...
Gyötrődő szavaimra Seby lágy monológba kezd. Megragadja, miben hasonlítunk, és kifejti, nincs azzal semmi baj, hogy mások vagyunk. Aztán arról beszél, mi lehet bennem, és magyarázatot próbál keresni, miért így reagáltam... Talán igaza van. Nem egészséges, hogy felnőtt fejjel magam szórakoztatom magam, és csak egy nő volt eddig az életemben. De nekem nem jelent megoldást, amit ő kínál, és nem jelentene megoldást a futó kapcsolat sem, mert igazából nem erre vágyom. A szex csak hab a tortán.
Kapok tőle egy puszit, de nem ez a lényeges, hanem amit utána mond. Olyan, minth a a lelkemben olvasna, azt mondja ki, amire én gondolok, amit én érzek... éppen vele kapcsolatban. Tényleg olyan, mintha már ezer éve ismernénk egymást, és biztos vagyok benne, ha húsz év után találkoznánk legközelebb, ugyanilyen örömmel fogadnánk egymást...
- A borsó mega héja- adok neki másik példát a hold és a bolygó helyett. Oldalra fordulok, felé. A kezemet a fejét támasztó karjának a bicepszére teszem. Megsimítja az arcomat, mintha gyerek lennék, vagy egy nő..., halálos nyugalommal, szelídséggel.
- Barátok vagyunk- válaszolom a kérdésére- Ez nem is lehet kérdés. Mindig is így volt, mindig is így lesz.
Talán fél perc, amíg némán fekszem mellette (hacsak ő meg nem töri a csendet).
Nem tudom, mi tévő legyek. Hirtelen megértem azt, miért könnyebb kimondani, mit nem akarok. Megint Elee kísért. Ki kellene őt verni a fejemből. Új életet kell kezdeni, kicsit másképp, ha nem is úgy, mint Sebastian...

-Már miért ne? Jól nézel ki és kedvellek. Bízom is benned... tudod is... három ember tudja hogy én... nos... dupla eséllyel randizom. - Nevetek kicsit, mert nehogy azt higgye ezt sokan tudják rólam. Nincs lány aki tudná...
-Ohohoho, nem vagy tisztában vele mi izgató és mi nem Joshi fiú? - Vigyorgok rá, nem piszkálom csak kicsit. Nem tudja mennyire könnyű izgalmi állapotban mindent többnek érezni? Főleg így... Ah, kis naiv.
-A? A saját nemükhöz vonzódókat? - Találok én neki szebb kifejezést, ha a meglévők nem jók. - Jó Henryről én sem... Annyira engem sem, nem kezdtem el fiúzni, csak mert már tudom, menne. - Vonok vállat. - Na jó, veled kipróbálnám, de az más! - Vigyorgok, Josh örök kivétel marad.
-Áh, najah, az jobb, simulékonyabb! - Nevetek a monológom után a borsós hasonlatra, de ahogy elnézem kicsit megnyugszik míg beszélek, de ha egyszer szerintem ennyi a baja... kicsit követelőzne a teste némi interakcióra, amúgy semmi baja.
Megérint, ez is megnyugtat, akkor nincs nagy baj, nem frusztrálja hogy hozzám ér. Én is simogatom, de jól esik. Mosolygok is rá, igazából megkönnyebbültem és boldog vagyok.
-Ugye? Jó így. - Mosolygok szélesebben, naná hogy barátok vagyunk. Én is elhallgatok, csak nézem őt. Hagyom megemészteni a dolgokat, néha nem árt. Csak simogatom az arcát, kicsit a haját, kezd megszáradni, nem hátrány. Kicsit a kulcscsontján is vezetem az ujjaim, a szegcsontján (remélem ez mind a mellkasodnál van xD), az állán, szóval elvagyok. Szeretek így rajzolgatni, szeretem a szépet. Josh pedig ilyen formán szép, játszom a kevés vízzel is ami a testén maradt a mellkasán. A kis simogatásom remélem nem érti félre, de ez nem feltétlen erotikus, azt másképp csinálnám.

Elég régóta vagyunk barátok, és pont én voltam az, aki hamar szavaztam neki bizalmat, kértem meg, hogy maradjon nálam, aludjon ott... velem. Ezerszer húztuk már egymás agyát, és kismillió módon adtuk jelét az egymás iránti szimpátiának, de ami ma történt, az túlszárnyalta a képzeletemet (és nem is voltam felkészülve rá. Lehet erre felkészülni egyáltalán?)
- Tudom. Én is bízom benned, nem erről van szó...- sóhajtok nagyot, mert nem vele van problémám, hanem azzal a dologgal, amit ajánl. Valószínűleg nem tudnék elvonatkoztatni tőle, hogy a barátom okoz nekem örömöt.
Aztán megint kinevet egy kicsit, engem pedig szégyenérzet tölt el, hogy akaratlanul bátorítottam, vagy ilyesmi. Az összebújásokkal sosem volt eddig gond, mondhatni kezdettől fogva megszoktam, hogy átnyaláboljuk egymást. Miért hatott ránk ez most másként? (Vagy csak én élem meg ezt így?)
Kínos nekem erről beszélni, jövök rá menet közben, pedig nincs előítélet bennem a homoszexuálisokkal kapcsolatban. Magával a szokással sem, de úgy érzem ez csak addig lehet így, amíg nem vagyok érintett benne. Igenis félek a következményektől. Nem vagyok elég intelligens hozzá, hogy ezt a megfelelő módon tudjam kezelni, úgy érzem, a bűntudat tönkretenné a barátságunkat és haragot szülne vele vagy magammal szemben, én pedig nem merek kockáztatni.
- Pedig te nem is vagy rá(m) szorulva...- mondom félszegen. Éppen Sebastian az a pasi, aki bármelyik ujjára bármikor találhatna barátnőt, akár alkalmi kapcsolatot is. S bár tudom, éppen nekem akarna segíteni, ezt makacs módon nem akarom belátni. Ennyi indok nekem nem elég. Nem lenne elég...
Akármilyen bice-bócán is, de megbeszéljük a dolgokat. Korábbi haragom már régen elpárolgott, megint az a meleg érzés önt el, hogy mellettem fekszik és simogat. Én is hozzá érek, szeretnék a közelében lenni, mert ha valami őszintén örömet okoz, nem tagadom, ez az.
Otthonérzésem támad, amikor az érzéseiről beszél. Könnyű vele azonosulni, mert olyan, mintha a fejemben olvasna. Egyáltalán nem meglepő, hogy barátok vagyunk, mert annak ellenére, hogy mennyi dologban különbözünk, számos olyan van, amiben hasonlítunk is.
- Igen, szerintem is jó- biztos érzi, hogy vágyom is rá, maradjon így hosszú-hosszú időre. Örökre, ha lehet.
Becsukom a szemem, ahogy az ujjai simogatnak, és ellazulok megint. (Igen, minden amit írtál a mellkas részeként értelmezhető) Kikapcsolok, a bűvöletes alfa állapotba kerülök, szinte az alvás peremén, pedig nem vagyok álmos.
- Ne haragudj rám...- mondom neki, megtörve a csendet- nem akartam durva vagy elutasító lenni veled.
A tenyerem az arcára fektetem és megsimogatom, aztán fészkelődni kezdek.
- Gyere, csináljunk valami értelmeset!- ki akarom használni az időt, hogy velem lehet, hiszen nem tudhatom, hogyan is alakul a jövő. Reggel még nagyon gyászosnak tűnt. Legalábbis számomra.

-Akkor miről van szó Joshom? - Mosolygok rá, ejj, nem szeret nyíltan beszélni a másik, rá kell szoktatnom. Könnyebb úgy, na meg vagyunk már annyira jóban nem?
-Mert te énrám igen? Hagyjál már... Ez nem a rászorulásról szól... legalább is én nem hinném hogy arról szólna. Ez egy döntés, egy lehetőség... se több se kevesebb. Amolyan délutáni-esti elfoglaltság. - Vigyorgok huncutabbul, nevetek kicsit, de semmit sem csinálok, elvégre nem akarja, nekem meg nem létszükség. Nem fogom kevésbé szeretni csak mert felhúzott kétszer is és közölte nem. Nagyfiú vagyok, na meg szerintem ő is hasonlóan van, ennyi.
Mosolygok, simogatom, azt hiszem sikerült a buta fejét megnyugtatnom, hogy semmi sem változott vagy változik. Nem is értem miből, gondolja vagy gondolta. Minden esetre mikor megérint lehunyom a szemem, hogy simogat.
-Semmi baj. Nem akartam, hogy azt hidd, olyat akarok amit te nem. De tartsd észben hogy vonzó férfi vagy, hmm? - Mosolygok rá, kezem a kezére fektetem és megcsókolom az övét.
-Ahh, mondjuk eszünk valamit? Éhen halok... na meg. Talán a te gyomrod is már bírni fogja. Elvégre egy falat sincs még benned. Azaz már... Hm? Na gyere mert megeszlek! - Harapok finoman a nyakába, de csak nevetek, elkezdek lemászni, a törülköző nem tartott valami mestermód, ott is hagyom az ágyon, ha már lejött és keresem a váltóruhám, hogy ne meztelenül lődörögjek nála.
-Kérhetek egy szívességet Joshom? - Mondom miután rá került az alsó. - Ha sok ahogy... szóval sok vagyok sértődés helyett szólj, hogy elég lesz, jó? Ha nem szólsz nem veszem észre, mint a mellékelt ábra mutatja... - Mosolygok rá, de komolyan gondolom. Nem akarok még egy veszekedést.

Sebastian csak nem hagy békén, szeretné felfedni az indokaimat.
- Szerinted? Ha nem te, akkor mi?- mondja ki ő, én meg rámondom, aha. Vagy nem! Amúgy már elmondtam neki, Nem tudnám jobban kifejezni, hogy ezzel kapcsolatban bennem vannak gátak.
- Ebben a helyzetben nagyon is. Látsz talán itt egy lányt, aki készségesen besegítene? - nem mintha valakit csak erre akarnék használni. Már a szó is ellenszenves, hogy kihasználok valakit.
Pirulok megint, mennyire másképp gondolkodunk dolgokról. Neki csak ennyi, egy döntés, egy lehetőseég, egy "amolyan elfoglaltság". Én nem így működöm. És változni sem fogok egyik napról a másikra. (Ilyen szándékom nincs is.)
Lenyugszom a beszélgetés hatására. Lehet, hogy Sebastian hangja teszi, de olyan, mintha hipnotizálna. Minden szavával egyetértek, ahogy csak fekszünk... Hozzá kell érjek, mert hozzám ér, bár én nem simogatom úgy. Ő sem "úgy" simogat, tudom én...
- Oké. Most már tudom- és nyelvet öltök rá, mert nem, nem vagyok vonzó. Na jó, elmosolyodom, jól esik, amit mond, talán mert rikán hallok magamról szépet és jót. Ő meg tökéletesen tudja, hogyan kell hízelegni. - Jaj, ne hülyülj már!- ugyan nevetek, de ahogy a kezem puszilja meg, már-már zavarba ejtő. Arra gondolok, Amelia szerencsés lány. És én is annak érzem magam, hogy ilyen barátom van. A pillanat megint olyan "hülye", nem akarok elérzékenyülni. Fészkelődök. Sebastian azt mondja, éhes. Megharapja a nyakam.
- Vámpíros filmeket néztél az utóbbi időben, vagy micsoda? - törölgetem a nyálat a nyakamról. De aztán az ötletét örömmel fogadom.
- Jó ötlet, együnk. Én is éhes vagyok. Rendeljünk valamit vagy elmenjünk kajálni?
Feltámaszkodom az ágyon, figyelem, ahogy ügyködik. Megvárom, amíg magára kap valamit, csak aztán kezdek kászálódni én is. Nincs bennem feszültség, ahogy belebújok az alsómba, bár ott van a közelemben, és közelebb is lép, amikor végzek. Megszólít, rá emelem a szemem.
- Igen, hogyne- mondom komolyan. Lényegében (majdnem) bármit kérhetne tőlem, megtenném. A szavai miatt kissé megint leforrázva érzem magam, de belátom, hogy a kérése jogos. - Oké. - Szólni fogok. De hol a határ? Már én sem tudom pontosan....

-Én? Rólam van szó? Inkább rólad, barátom. Nekem az is megfelel, ha nem történik semmi, de az is jó ha igen. Változni számomra nem fog semmi, maximum máshogy is kötődöm majd hozzád. Testiséggel is. - Vonok vállat, mert nekem tényleg csak ennyi. Nem tud csalódást okozni nekem, de én sem akarok neki, utóbbi pedig fontosabb nekem.
-Most nem, de ez nem jelenti hogy ne lenne... Másrészt... akkor sem szorulsz rám, maximum elfogadod az ajánlatom, hogy kényeztetve légy egy kicsit. És nem azért mert rászorulnál. Hanem mert örömet szeretnék okozni, akár úgy is. Amit kérsz, vagy elfogadsz. Mert én szeretném, nem azért mert különben becsavarodsz a nőhiánytól, menj már! - Mosolygok rá, butaságokat beszél. Ehhez most nincs köze a nőknek, vagy a szexuális életünk aktívságához.
-Tudjad is, mert megint ez lesz... könnyű megkívánni téged, ha hagyod. Érted ezt Josh? Mert ha nem, a számban találod a nyelved egy szempillantás alatt, nem pimaszkodó állapotban! - Nevetek, hogy nyelvet ölt, lüke. És kishitű.
-Én nem hülyülök amúgy. Vonzó is vagy, nem csak a barátom. - Puszilom meg a kezét, de mocorog, komolyan éhes vagyok, ha a harapásom a nyakán csak játék is.
-Amúgy igen, még régebben, szörnyű volt, csak egy kis szex dobta fel! - Nevetek, ha nem szexelünk egyet Eleevel a pia is kevés lett volna. - De nyugi, nem szívod a véred se így, se úgy! - Vigyorgok rá.
-Inkább rendeljünk, valahonnan közelről! De valami könnyűbbet, nem akarom, hogy rosszul légy. - Mosolygok rá, míg öltözködünk.
Kérem tőle, hogy szóljon már, ha sok vagyok de csak lesüti a szemét és halkan felel, tömören. Odamegyek és megsimogatom az arcát.
-Nem lehet rád haragudni, olyan vagy mint valami kölyökmacska, aki játékból játszik az egérrel, nem azért hogy megegye. Hah... - Legszívesebben megcsókolnám, sajnos ez a vágyam nem múlt el, mert ez amolyan hülye szokás nálam, ha egyszer szabad volt utána tenném folyamatosan, de ehelyett csak az arcára adok elnyújtva egy csókot, míg kezem a vállán pihen.
-Azt mondtad szeretsz kártyázni, van kedved míg megjön majd a kaja? Megtaníthatnál rendesen játszani. Nem vagyok benne valami jó. Hmm? - Simogatom meg az arcát, majd visszamegyek a ruháimhoz hogy magamra kanyarítsak egy inget begombolatlanul és egy nadrágot is.

A bizalmat hozza szóba, és az számomra nagyon fontos. De hiába mondom neki, nem vele van bajom, és nem róla van szó, mintha nem értené. Szándékosan csinálja? Mint ahogy én sem akarom kimondani szándékosan a saját gyengeségeimet.
- Ha ennyire nem jelent semmit, akkor mégis miért szorgalmazod ennyire? - egy vállrándítás, neki ennyi, mintha mindegy volna. Nekem nem mindegy, kinek nyílok meg ennyire. Számára a szex szórakozás, nekem az érzelmeim kifejeződése. Nem tudnék olyan emberrel kapcsolatot létesíteni, akit valamilyen szinten ne szeretnék, akihez ne akarnék kötődni szívesen. Biztos az én megközelítésem rossz, de én sosem csak a mában gondolkodom.
Figyelmesen nézek rá. Mások vagyunk, másképp gondolkodunk. Na és? Ez engem nem akaszt ki. Őt önmagáért kedvelem, úgy és olyannak, amilyen.
- Kifogyhatatlan vagy az érvekből, igaz?- kérdem tőle, és sóhajtok. Aármennyire kedvelem, a szókimondása nem mindig esik jól, mindig szembesít azzal, hogy lúzernek tart, mert így élek. Tudom, hogy nem szándékosan, de ezt sulykolja belém, és minél többször mondja, hogy segíteni akar, annál inkább érzem kevesebbnek magam. Hülyének. Szerencsétlennek. Bénának.
Mintha soha nem adná fel. De vannak szavai, amelyek megérintenek, amik az enyémek is lehetnének, és érzem, nem a levegőbe beszél. Talán éppen ezek miatt vagyunk olyan jó barátok. Sikerül megnyugtatnia, lecsillapítania.
- Nem, ezt nem értem! - mit jelent könnyen megkívánni valakit, aki olyan nemű, mint... mi? Olyan könnyedén beszél, mintha ez napi szinten megtörténhetne. Pimaszul nézek vissza rá, hogy azt hiszi, olyan könnyen hajlok akár egy csókra is. Hiszen még a tenyeremre adott puszitól is zavarba tudok jönni.
- S mert vonzónak látsz, más akarsz lenni, mint ami vagy, a barátom?- kérdezem tőle.
Megharap, rögtön valami vámpíros hülyeség jut eszembe, és neki megint a szex... Mi más... Arra emlékszem, nem velem nézte. Nem lehetek olyan részeg, hogy vámpíros filmet néznék bárkivel...
- Na jó, szeretnélek szavadon fogni- azaz örülnék, ha végre nem szívná a vérem, de... később mégy egy kicsit megkínoz.
- Már jól vagyok, nem lesz gond, ehetünk bármit, tényleg!- mondom komolyabban, már a kajáról beszélve. Nincs baja a gyomromnak, egyszerű reakció volt, védekező mechanizmus vagy ki tudja mi a szösz, sosem voltam jó ezekből a dolgokból. Csak annyit tudok, nem a gyomromnak volt baja.
(Rendelünk valamit, többnyire húst, de legyen kedved szerint. Nekem bármi jó, ha nem májas.)
- Ah, szóval tudatlanságnak tudod be , hogy izgattalak, vagy játszottam a tűzzel..?- nézek rá megint mélyebben, tudakozón. S bár nem tudom, most mire gondol, ösztönösen érzek rá, ha egyszer engedek, máskor is fogok, ahogy ő akarja most, s majd máskor, sokszor...
Lehajtom a fejem, miközben az arcomhoz hajol. De a szemem is behunyom, ahogy szája a bőrömet éri.
- Valóban ezt akarod?- kérdem tőle, de a hangomban öröm bújkál. Mi van, ha gyors, ügyes, eszes, blöffölni is jól tud? Letaroljuk egész Los Angelest!- Na, akkor helyezd magad kényelembe, hozom a paklit!
Cserébe a simiért kap egy oldalba bökést, és már pattanok is el, vidámabban néhány fokkal. Egy trikót kapok magamra; a nadrágot el is felejtem (alsó van rajtam)...
- Meg tudod nevezni a színeket? - kiterítem elé a franciakártyát.

-Nem azt mondtam mindegy. Félreértesz. Ha mindegy volna, felszednék egy srácot a suliban... vagy Kiliant... hm. Neki tudom hogy tetszem. Nem, nem mindegy, én csak azt mondom, elfogadom ha igent vagy ha nemet mondasz. Nekem mindkettő jó... az igen jobb lenne, de nem akarom azt hidd a nem miatt bármi kevesebb lesz a szememben, hmm? Nem hiába mondtam, hogy veled kipróbálnám... csak úgy is... mert te nem értesz félre, ha azt mondom sok, megérted... nekem ez fontos. Már az is haladás, hogy elmondtam, máshogy is nézek is már rád... Szóval sokat jelent. Nekem sokat jelent. - Nézek rá komolyan, nem tudom honnan vette, hogy semmit sem jelent. Akkor valóban félbehagytam volna az egészet, mert minek vesződni, nem?
-Azt nem tudom, mások jobban érvelnek mint én. De befogom, ha szeretnéd. Hallom a sóhajodból hogy fárasztalak. - Mosolygok, bár kevésbé mosolygósan, mert fogalmam sincs mi jár a fejében. De mivel én úgy gondolom ért engem, így fel sem merül, hogy félreért.
-Nem-e? - Nézek rá, hogy csak szórakozik vagy tényleg nem. Biztosra megyek. - Hát... öhm... kívánlak... szeretek veled csókolózni, el bírnám viselni egész nap... mert puha és lágy az egész, érzékien csókolsz. Szeretem ezt a fajta gyöngédséget... Nos... így már érted? Jó veled csókolózni, élveztem, ha csak párat is adtál, mert hülyéskedtél, vagy nem is tudom miért adtad... én játékból nem szoktam, akarok valamit ha adok... Azzal fejezem ki legkönnyebben, mit érzek... azt hiszem. - Vallom meg, mert csak úgy nem szoktam csókolózni, bármennyire is furán hangzik, pont tőlem. Akkor tetszik és érdekel a másik, folytatni akarom a dolgot, vagy megismerni a másikat. De gondolom ezzel mindenki így van.
-Más? Mitől lennék más? Ugyan az vagyok. Én ilyen vagyok... nem tűnt fel? - Akkor az baj. Akkor mégsem ismerne? Vagy csak így nem ismerne? Lehet...
-Igyekszem igyekszem, de olyan édes mint a nektár... - Mondom a vérére mosolyogva, nem hiába szívom én neki.
-Tuti? Azért mégiscsak visszajött... De okés, ha te mondod! - Elhiszem neki, ő érzi, max megint ápolom, na bumm.
(Akkor valami gyros? xD)
-Mi másért tennéd... ha másért tennéd, gondolom... nos... nem mondanál nemet. - Összezavar. Most mégis szeretné? Komolyan, kezdem azt hinni a nőkkel könnyebb. A nőket már kicsit jobban ismerem. Josh... Josh férfi, Henry is rejtély nekem, Phoenix... ahh, jah, Joshon sem bírok kiigazodni. Fürkészem is, ő mire gondol, mert nyíltan nem mond el semmit ha feszélyezi, ezt már észrevettem.
-Igen, különben miért mondtam volna? - Mosolygok rá, hogy adtam az arcára egy csókot. Nem húzódik el, jó jel.
-Jól van. - Mosolygok, milyen kis lelkes lett. Legalább addig sem ezen agyalok, hanem máson. Meg hamarabb kijön a kaja... kár hogy nem vagyok jó kártyában.
-Héj! - Nevetek, bököd itten. Én simogatom, ő bököd... megjegyeztem!
-Öhm... játszottam már. Csak nyerni nem szoktam, mindig én vetkőztem, nem a csajok, szóval más legyen a tét, mert nincs kedvem a fél ruhatárad felvenni hogy esélyem legyem. - Nevetek kicsit. Befeküdtem az ágyba, hacsak nem kérte hogy üljünk ki a kanapéra.
-Tudsz olyan király módon is keverni? Mindig is meg akartam tanulni! - Vigyorgok, ellesem minden kis piszkos trükkjét! Vagy nem, mert fogalmam sincs mit kell nézni... hm.

//Amúgy lehet hogy dobálunk kockával, én 5-6nél nyerek, te 1-2nél vesztesz xD Így talán arányos a tudás xD //

- Nem mindig igazodom ki rajtad- mondom meg őszintén.- Talán túlzásba vittük a hülyülést ezzel kapcsolatban, már nem érzem a határaim, mi csak játék, és mit gondolsz komolyan. Egyszerűen csak... megijedtem, erről van szó- Az megint más tészta, mitől. Mert nem tőle. De olyan ciki lenne kimondani, az idegenít el, hogy egy másik férfi fogja a fa*kam!
- Nem fárasztasz- sóhajtok megint, félreérthetően. El is nevetem- Kérlek...- nézek rá szelídebben: hagyjuk már a témát. Lapozzunk. Értsen meg engem is, ez nem olyan egyszerű....
Megnyugszom, amikor olyan gondolatokat közöl, ami az én fejemben is jár. De aztán megint mond valamit, amire felkapom a fejem, és ő nem tartózkodik tőle, hogy kifejtse.
- Ah, hidd el, én sem csókolok meg boldog-boldogtalant!- fordítom oldalra a fejem. - Igen, én is az érzéseim közvetítettem vele. Tudatni akartam, milyen nagyon szeretlek, te hülye...- mondom neki, de a hangom a valódi érzéseimet közvetítik, így nincs oka megsértődni, hogy lehülyéztem.
Minden, amiről beszélgettünk, és minden, ami történt... több szempontból is kinyitotta a szemem. Vele kapcsolatban, Eleevel kapcsolatban... Az élet nem igazságos.
- A csók..., amit adtam...- nem akarom sérteni, bántani- az "csak" csók, és nem előszobája valaminek, ami utána jön. Én nem gondoltam többre- mondom ki egyenesen. Ebben nem hasonlítunk. Bár az én tapasztalatom... egyáltalán lehet annak nevezni?
- Nem, nem tudom... Nekem ez tűnt természetesnek, hát nem megmondtam, hogy nem igazán voltak barátaim?!- hogyan is hasonlíthatnám össze bárkivel? Mi meg ilyenek vagyunk kezdettől fogva. Mennyiben más ez, mint ami normális? Ez miért ne lehetne normális? Nekem az, amíg... Na.
De aztán összenyálaz, és a vámpíros marhaság miatt megint csak nevetünk.
Megrendeljük a kaját (két extra gyros tálat, mártással, salátával) az egyik közeli kajáldából, hogy ne kelljen sokat várni. Addig is kártyázással ütjük el az időt, ami Sebastian ötlete volt, de aminek nehéz lett volna ellenállni. A téma, ami még ott zizeg a levegőben, már csak lezárásra vár.
- Szerintem... Rá fogsz jönni, ha azt akarom... - köszörülöm a torkom. Nem mondom, hogy soha... mert ki tudja? (És ez még nekem is meredek, és ha nem lett volna merevedésem, biztos SOHA-t mondtam volna)
Kapok egy puszit, én meg oldalba bököm, ne feszegesse nekem még egyszer itt a húrt, de csak megugrik, és én sem vagyok rossz kedvű, a játék lehetősége örömmel tölt el (főleg a tegnap este után) Megint eszembe jutnak azok a szemek... És a rajzok... (a takaró és az ágy alatt...?)
Összehúzom a szemeim, amikor a vetkőzésről beszél.
- Hej, miféle játékbarlangban játszottál te pókert?- nevetem el magam.
Megyek Sebastian után, bár visszamegy a hálóba. Úgy tűnik, nagyon tetszik neki az az ágy. Bevallom, nekem is. Ablakot nyitok, hogy jöjjön be friss levegő, és lehuppanok vele szemben.
- Melyikre gondolsz? Az összepörgetősre? - az ágyam mellett van egy könyv, elnyúlok érte, mert azt a keverést csak kemény alapon lehet végrehajtani, és a sarkuknál megfogva összepörgetem a lapokat.
- Vagy a levegőben? - kacsintok rá, és bemutatom neki azt is, bár a lapok az ágyra esnek, kis kazalba, nem olyan mutatós, mit az előbbi trükk.
- Na, szóval, játszottál már. Kis paklival vagy naggyal? Azaz a kicsiket kidobjuk? (1-7-ig ki lehet tenni a lapokat, főleg, mert csak ketten vagyunk, de a kaszinókban benne szokták hagyni)
Míg a lapokat válogatjuk, szúrópróbaszerűen rákérdezek a lap színeire, értékeire, sorrendjére. Aztán az olyan fogalmakat tisztázzuk, mint: pár, sor, drill, full, póker, royal flöss //utóbbit lehet, hogy nem így kell írni//
- Játsszunk tét nélkül, no stressz, no para!

//Hogyisne, tollas a hátam? :DDD//

-Ez kölcsönös. - Mosolygok rá szelíden. - Eddig nem is néztem rád úgy. Csak ma... de... ma más volt, gondolom te is érezted. Amúgy hülyülhetünk, nem zavar. És ne ijedj meg semmitől, főleg ne tőlem, csak annyi történt, hogy nem csak tudtad hogy kicsit szabadabban fogom fel a dolgokat, hanem tapasztaltad is. De ez nem kötelez semmire, én nem fogok többet csinálni, mint eddig, ha neked az már zavaró lenne. - Mosolygok rá, nem akartam megijeszteni. Úristen, de durva ezt így gondolatban is kimondani!
-Na jó, de csak mert szépen teszed! - Mosolygok rá, hogy kér, de ha nem fárasztom, akkor jól van, ennek ellenére hagyom a dolgot, amúgy is elmondtam amit akartam.
-Éreztem, jól esett... azt meglepődsz ha sóvárgok érte? - Mosolygok rá, megsimogatom az arcát, fordítsa vissza, de boldogan mosolygok. Jó érzés hallani és érezni, hogy tényleg kötődik, új de jó érzés.
Félredöntöm a fejem, hogy kifejti a csókot, nah, végre mer kicsit beszélni róla, így nekem is könnyebb.
-Az nem baj. Csak... akaratlan megkívántalak, bocs. De nekem jól esett és elég volt. Mármint... ha adsz elfogadom, ha adhatok kiváltság, de nem vártam többet. Maximum simogattalak volna, mert csókolózás közben szeretek. Nem nyúlkálok csak úgy. Férfiakhoz... nem. - Nevetek el magam egy pillanatra, milyen fura ezt kikötni meg amúgy is.
-Nekem se... nekem a családi kapcsolataim se azok... Az öcsémmel csókolóztam... szerinted? Pf, ilyenek vagyunk, engem nem érdekel ki mit mondd, jól érzem magam veled. Csak... azt mondtam amit mondani szoktak, hogy ez elég nyitottnak számít tőled, de én ennek csak örülök, ne viccelj. Ez csak megerősített abban, hogy tényleg elfogadsz olyannak amilyen vagyok. Nekem ez fontos. - Erősítem meg, hogy ez tényleg sokat számít nekem. A csókja, az ölelése. Lehet csak ezért tette? Kinézem ezt is belőle.
-Ohm, az biztos. Nem tűnsz olyannak aki ne merne kezdeményezni. - Kacsintok rá, de amúgy komolyan gondolom. De már csak mosolygok az egészen, nincs benne csalódás, de már félsz se, megnyugodtam.
-Játékbarlang? Neeeem, házibuli, khm, magánóra franciázásból... - Vigyorog mert nem voltam még kaszinóban, nem is vonzz, de lányokhoz mentem már fel, jó is volt!
-Ahaaa, ami olyan jól néz ki. Nem tudom hogyan kell! - Vigyorgok az ágyban, nézem a kezét, ha esetleg megmutatja a keverést.
-Huh, nagy zsugás vagy, nem hazudtál... - Nevetek, hogy a levegőben is pörgeti őket, nekem tetszett.
-Őőőőő... - Most kiül a tudás az arcomra, megszellőzteti magát, hogy úgy mondjam, szóval belül kongás van. - Nemmmmmtudom? - Kérdezem, mert mivan? - Nem vettünk ki semmit.... - Rázom a fejem, csak összekevertük és kész. Na jó a Jolykat kivettük.
A kérdéseire válaszolgatok, ismerem a lapokat meg az értékeiket, a játék pontot érő lapkombinációit is, szóval bólogatok, mutogatom.
-Félsz elvernélek mi? Bár a kezem nem épp szűz... eheheh. - Nevetek, legyintek, nekem mindegy, nem szoktam tétben, mondom, hogy mindig vesztek, de állítólag aki komolyban játszik, tét nélkül uncsi. Josh talán kivétel.

//Most miért? XD Kb 1 a 3hoz hogy én nyerjek te meg veszítsz xD//

Francba. Félreérthető vagyok?
Bólintok, hogy ma más volt... Igazán nagyon beijedtem, hogy megváltozik a kapcslatunk, mert neki élettársa lesz. Ez mégis más, mintha csak barátnője lenne, elvégre együtt fogna élni, hozzá is alkalmazkodni kell, nem állíthatok be az éjszaka közepén, csak úgy, ha éppen olyan kedvem szottyan. (És ő sem jöhet hozzám ezután bármikor.)
- Sebastian...- sóhajtok megint- Nem zavart, hogy csókolóztunk, de nem hiszem, hogy ebből rendszert szeretnék csinálni...- megvonom a vállam. Akárhogyan is érzek iránta, még mindig felülemelkedik bennem az a szigorú nevelés, amiben részesültem.
Sóhajtok megint, amikor kérem, hogy hagyjuk abba ezt a témát. Kissé feszenget már, kezd kényelmetlenné válni, és nem akarom, hogy ennek negatív követezményei legyenek. Örülök, hogy megbeszéltük, és bízom abban, hogy a barátságunk ezután sem lesz másmilyen, mert úgy ahogy van, tökéletes számomra. Sebastiannal együtt.
A csók más tészta, ezt is ki kell bontani. Könnyebb mostmár róla beszélni, mert mintha eltűntek volna felőlem a viharfelhők.
- Igen, meglep...- tartok tőle, többet csókolozott már életében, mint amennyit én csak fantáziáltam róla. De ezt csak halkan mondom, és nem arra készülök, hogy újabb vitatkozást szítsak. Amúgy meg... Az milyen jó volna, ha egy lány sóvárogna így a csókom után! Mondom, hogy ez a világ kifordult magából...
Sebastian meg csacsog tovább, tényleg blablabla..., és egy pillanatra zavarba is hozza magát. Hát így járt. Maximum a kezem teszem az ajkára, hogy hallgasson már el, értem már, nyugalom van!
- Úgy látszik, ha csak mondom, el sem hiszed...- nézek rá bánatosabban, mert számtalanszor mondtam már neki, hogy egészében bírom, a különcségeivel, hibáival együtt. De nem azért csókoltam meg, hogy ezt bizonyítsam, ezt ő sem gondolhatja így.
Abban maradunk, hogy szólok, ha meggondolom magam, ha akarok valamit, ha... Érdekes kérdés, honnan lenne hozzá merszem. Valószínűleg ő táplálja bennem a bátorságot, hogy tegyem, mondjam ki, amit szeretnék. Eleevel egészen más a helyzet. Őmellette bátortalanabb leszek. Mintha elfojtana bennem valamit. Elég egy tekintet, egy mozdulat.
Valamivel később, a kajára várva visszamegyünk a hálóba, hogy ott üssük el az időt. Kártyázunk. Póker. erről beszélgetünk. Sebastian az élményeiről beszél (megint szex, észre sem veszi). Keverek neki, többfélén, nem tudom, melyik az, ami tetszik neki. Amit mutatok, az igen.
- Ezek nem is bonyolultak, sokkal trükkösebbeket lehet látni...- húzom fel a vállam, nincs ebben ördöngősség, de a trükkök javát én sem ismerem. Ahhoz rengeteg gyakorlás és kézügyesség is kell.
- Kis pakli az, amikor hetesig bezárólag kidobáljuk a lapokat. Ha kevesen játszanak, érdekesebb lehet a játék, mert nagyobb eséllyel alakulnak ki jó kombinációk a játékosoknál- magyarázom neki türelmesen.
De a lapokat ismeri, tudja, melyik szín a legerősebb, még a lapkombinációkat is helyesen sorolja fel értékük szerint.
- Ha izgalmasabb úgy számodra, játszhatunk tétben, de akkor ki kell találnunk, mi legyen az. Ne pénz legyen, csak ennyit kérek, az a casinóba való...- röhögök, mert nagyon magabiztosnak mutatja magát. Klassz blöff. Ha nem ismerném, simán beszopnám, hogy jobb játékos nálam.
- Jól kezdesz, így kell a casinóban is...- vigyorgok. Nekem más fortélyaim vannak, de ez egyenlőre maradjon a titkom. Játszani sosem unalom.

// Csak ahogy először leírtad... :DDD Azt hitted, nem veszem észre a csapdát, mi? :DDD Oké, kockázhatunk, de a szabályait le kell írnod, el kell mondanod (pm), még sosem játszottam úgy//

-Hmm, pedig csókolózni jó... - Mondom sajnálkozva, majd kicsit nevetek. - Joshom, kivételesen én sem, mert Ameliával ha minden jól megy akkor nem akarok majd mással még csókot se. Nem akarom elveszíteni. Szóval ne izgulj, nem kell borotva hogy levakarj a szádról valahogy! - Vigyorgok, jól esik, hogy azt mondta nem zavarta, jelét se adja hogy megbánta. Nagy szó, azt hiszem.
Persze a csók téma aztán megint kicsit más, meglepné, hogy élveztem és kívánom? Csodálkozom is.
-Ne lepjen meg Joshom, én már akkor is majdnem lekaptalak mikor nem is tudtam hogy te vagy igazából! - Nevetek kicsit. - De amúgy tényleg ne lepjen meg... kedves csók volt, nekem az olyan mint az ölelés, egyszerűen jó. Puha és forró. - Somolygok rá, de mosolygok is, tényleg nehéz rajta kiigazodnom.
Elhallgattat a kezével, bocsánatkérően vállat vonok.
-Inkább csak nem mertem elhinni. Mi van ha csak nem akarsz megbántani? Túl kedves vagy Josh, én meg... - Válat vonok megint, nem tudom milyen vagyok. Félős alak, aki nem mer hinni a kedves szavaknak.
Inkább mondom míg várunk a kajára játszunk, hozza is a paklit, kever, trükköz.
Nem veszem észre hogy folyton a szexen az eszem, de ha egyszer kétszer felhúzott és azt mondta a-a... nem tudatosan de még azon az eszem.
-Lehet, de azokat se tudom. Meg ezek is jók, ezzel kéne csajoznod. - Vigyorgok, mindenki szereti a trükköket nem? Érdekesek.
-Hmmm... hát ahogy akarod Joshom, nekem így is-úgy is meg fog felelni. - Veszteni bárhogy lehet, de nem teszem hozzá.
-Áh, minek, mikor nálad a hitelkártyám aranyom, meg pénzben nem is szeretek. Vagy akkor olyan formán, a következő programon ki mit vesz a másiknak. Ilyesmi. Mondjuk egy mozinál, ott lehet emelni a tétet, akár arra is mit nézünk meg, vagy hova ülünk. - Mosolygok, ha tét, én ezeket szeretem, mert igazából nem is tét. Kivéve ha mondjuk fél a thrillertől és elviszem rá, azt szorongathatná végig a kezem. De szerintem nála ilyentől nem kell félni.
-Én simán jól mutatnék, kérném a csajokat fújkodják a kockát, a lapokat, mittom én. Mindenki agyára mennék, azt hiszem! - Nevetek, nem vagyok én odavaló.

//OKs xD De amúgy... ugyan annyi az esély xD csak nekem nehezebb nyerni, mint neked, mert te tudsz én meg nem xD Szeritem jó az, de mindjárt, na mindjárt xD//

Bólintok, persze, megértem, sőt. Igazán örülnék neki, ha tudná a szavához tartani magát. Ez csupán empátia, ha nekem lenne barátnőm, én is így viszonyulnék hozzá, szeretném, és szeretném, ha ő is így állna hozzám. Arra gondolok, mennyire fog nekem hiányozni Sebastian, ha valóban új életet kezd. Lesznek dolgok, amiket hiányolni fogok, az tuti....
- Majd ha nagyon ki leszek éhezve, kikönyörgök Ameliától egy kis engedékenységet...- nevetek.
Igazán szeretném, ha jó kapcsolatom lenne vele, mert akkor Sebastiant se veszíteném el. Ki tudja, szereznék egy új barátot?
- Nem tudom, mi tetszett neked Johannában... Buta fruska...- legyintek. Sosem fogom elfelejteni azt az estét.
Oké, ha nehezen is, beismerem, hogy rohadtul jó volt az az érzés, az a csók. Biztos agyamra ment már a szeretethiány. Norát mégsem kaphatom le!
- Jó ember vagy, Sebastian. Hatalmas szíved van, és bohém vagy, szerintem néhány száz évvel korábban kellett volna élned és rólad írnának a történelemkönyvek...- mosolygok rá kedvesen.

Aztán, míg a kajára várunk, elő kerül egy pakli kártya. (Meglepetésemre, Sebastian ötlete volt). Keverek neki, nevet, pedig én csak az alapokat tudom.
- Nem hiszem, hogy egy keverés miatt akad meg rajtam valaki szeme...- vonok vállat. Nem is lenne jó.
Ámde, ha játszani kell... És a tét?!
- Ah, ez érdekes ötlet. Mozi, színház... Úgy érted, kissé szivassuk egymást? Vagy benne vagyunk mindketten? - Nem egészen értem, mi a jó ezekben a tétekben, hacsak nem az, hogy együtt vagyunk.
- Hűha... és még azt állítod, nem kaszinóztál?- nagyon tudja, milyen szokások divatosak bizonyos játékokban... A kis hamis!
- Emelj- nyújtom elé a paklit. Ezt azért szokták csinálni, hogy ki lehessen zárni a csalás esélyét. Amúgy sosem csalok. Soha.- Két lapot kapsz. Úgy nézd meg, hogy én ne lássam, és mondd meg, megéri-e neked megtartani, vagy inkább eldobod.
Magamnak is osztok kettőt, de még nem nézem meg. Megvárom, mit csinál Sebastian. Ha eldobja, automatikusan én nyerek, mert én vagyok az osztó. Ha lapot kér...kifektetek három lapot kettőnk közé, fejjel lefelé, majd egyesével fodítom fel őket. Rövidített pókert játszunk, könnyebb így az alapokat megtanulni.

-Úh, inkább ne, nem tudom mit szólna! De úgy sem túl tőled elszakítani, szerintem hamar rájön ha lát minket együtt, nem félek ettől! - Vigyorgok, Amelia nagyon kedves nő, biztos megérti hogy Josh fontos nekem.
-Áh, bájos voltál, hogy zavarba jöttél a kézcsóktól, tetted a szépet... - Nevetek, na igen Johanna... nosztalgikus.
-Nem hiszem, meg amilyen szerencsém van elvisz a szifilisz... jó nekem ez a biztonságos modern kor, noha imádom a virágzó Párizst! - Nevetek, még csak az kéne, hogy ne most legyen... - De kedves vagy. Na meg jól látod, bohém vagyok, de csak egyszer élünk nem igaz? Negyven évesen hova akarjak majd bohém lenni? Akkor már családot akarok. - Mosolygok, megsimogatom, de ez csak úgy jön, mivel dicsér.

-Azt én se mondtam, de mindig bevethető, ha mosolyt akarsz az arcára, vagy elülne a beszélgetés. Nem? - Én erre gondoltam, nem arra, hogy álljon ki a térre és várja hogy csodálják.
-Ahm, kicsit szívatni, meg kívánságokat teljesíttetni. Vicces is lehet. Például azt mondom, beülsz velem egy romantikus filmre, köv körben meg hogy simogatnod kell a térdem! De majd gonosz leszek és unottan rágcsálom a popcorn, amit szintén te veszel nekem! - Nevetek, csak hülyülök. De akár miért ne?
-Nem, soha. Ellenben James Bond menő, meg láttam pár ilyen filmet. - Vigyorgok, én mint brit ne ismerném a királynő kémjét? Hah!
-Ohm, jó. - Emelem meg a paklit a felénél és odaadom neki. - Játszottam már.... - Dorgálom finoman, de teszem amit mondd.
//Hármast dobtam, meg tudod nézni//
-Na mi legyen a tét? Milyen típusú filmre megyünk? - Kezdjünk valami egyszerűvel.
Oszt egy pikk tízest meg egy bubit, megtartom, de hát a leosztás nem nekem kedvez, se pikk, se sornak való, se párnak. Szóval húzom a szám, vállat vonok. Neki jobb lap jött.
-Valahol el kellett kezdeni! Nos, drága barátom? Mit szeretnél megnézni? - Mosolygok rá, nincs vétó jogom, megyünk amire mondja.

- Csak vicceltem, nyugi!- emelem fel a kezem. Bízom annyira a barátomban, hogy nem egy sárkányt fogadott az otthonába, és Amelia sem úgy fog értelmezni, mint ellenséget. Mennyire jobb lenne, ha barátok tudnánk lenni!
- Nem hittem, hogy az a jelmezes cucc ennyire be fog jönni nálad...- nevetek az emlék hatására. Nem csak én voltam zavarban, ha jól emlékszem.
- Wow, bölcs vagy barátom, képes lettél volna felmérni, kivel érdemes bujálkodni veszélyek nélkül!- igaz is, akkoriban még nem ismerték a cottont. Bár biztos akkor is voltak módszerek.... Elvégre nem halt ki az emberiség....
- Messze vagy még a negyventől, de igazad van...- nézek rá komolyabban. Ha már összeköltözik valakivel, nem azt jelenti, komolyabban gondolkodik? Előbb-utóbb megteszi mindenki. Megint Elee jut eszembe, bár ő még nagyon fiatal.

- Aha. Szóval, kifogyok a témákból a lánnyal, aki szimpatikus nekem. Segáz! Előkapok egy pakli kártyát és szórakoztatom?- nevetek. Ez nagyon viccesen hangzik. És nem hiszem, hogy beválna.
- Ez egész jól hangzik...- gondolkodok el. A legjobban az tetszik, hogy közös dolgokról beszél. - Benne vagyok!- ez már ugye, a tét...
Aztán felvilágosít, honnan is ered az ő felvilágosultsága, ami a kaszinózást illeti.
- Aha! James Bond!- csapok a homlokomra. Tudhattam volna!- Melyik Bond volt a kedvenced?- ha már ő a téma.
Kérem, hogy emeljen, aztán megdorgál, mert tovább duruzsoltam neki.
- Oké, megértettem, kussolok- csapok most a számra. De vigyorgok. Nincs semmi gáz, ha elakad, majd segítséget kér. Most játszunk együtt először, honnan a fenéből kéne tudnom, mit tud? De a kedvem nem veszi el ennyivel. Naná, különben is tétben játszunk!
- Legyen romantikus, ha már azt említetted az előbb...- belenevetek a markomba.
Megnézi a lapjait, és lapot kér.
Megnézem a lapjaim, megtartom őket. Leterítem a hármat, nem igazán jó lapok, nem illik sehova, de van nálam egy ász (6-ost dobtam, megnézheted)
- Fogalmam sincs, mit játszanak a mozik! Mindjárt behozom az újságot, pillanat!- nevetek, ugrok fel, az előszobában van a reklámújság.
Már befelé menet kinyitom az újságot.
- Á, csupa dráma...- a heti kínálatban egyetlen romantikus sincs. Aztán megakad a szemem valamin.- Hej, ez nekünk való lesz... Túl a barátságon? - de csak basztatom, ezt a filmet mostanság nem játsszák. (Ja, mellesleg nem is romantikus).

-Szeretem a szerepjátékot, tudod! Grrr... - Nevetek, de komolyan, hogy fel sem merült bennem, hogy nem nő... na midegy.
-Hááát, remélem, bár a bujálkodás általában elveszi az ember józan ítélőképességét, főleg ha szépet, kívánatosat lát, ebből kifolyólag vannak kétségeim magamban! - Nevetek, amilyen naiv vagyok sokszor tuti összeszedtem volna valamit. Na meg lenne egy rakás fattyam, hogy úgy mondjam. Khm.
-Messze, de annyira mégsem, nem de? - Ah, nekem Phoenix jut eszembe és vigyorognom kell. A maga 38ával úúú vészesen közeledik a 40-hez!

-Naná! Közlöd, hogy: "Szeretnél látni valami izgalmasat? Óóó, rossz az aki rosszra gondol, csak a kezemet nézd, csalok!" És akkor trükközöl, meg vicces is vagy, tök jó! - Vigyorgok, miért ne?
-Naná hogy jól hangzik barátom, mondok én rossz dolgokat? - Nevetek, kell némi egó, az mindig kell.
-Háát... nem is tudom. - Simogatom az állam a 007es kapcsán. - Brosman jó, de én csíptem az Angyalt is... mi a neve,, nem fog eszembe jutni. Az újat nem szeretem, nyálas. - Legyintek, nevetek, persze lehet a filmekre gondolt, nem a színészre, de nem baj.
-Azt nem kell, csak ne kezelj amatőrként kérlek alássan, mint mondtam játszottam már! Az első alkalmak közt egy eléggé nagy zsugás csajszival, vele pia volt a tét, ha vesztettél, ittál, mondom az jó én józanabb maradok és aztán könnyebben elcsábítom, de ehelyett olyan részeg lettem, hogy nem emlékeztem semmire, csak hogy mellette kelek. Persze reggel fájt a fejem, de mélyen hallgattam arról, hogy azt sem tudtam mit csináltunk, csak a nyomokból láttam, hogy megtörtént, valószínű élvezte, mert mosolygott reggel is. Tiszta gáz volt, hogy csak a fejfájás jutott nekem! - Röhögök, az nagy volt, imádtam a csajt amúgy.
-Oh, te kis hamis, legyen. De ha én nyerek mesére megyünk! - Abból is tudok vicceset kihozni.
//Mi máááást mi máááást xD//
-Nah... romantikázunk életem... - Mondom, de már itt sincs, szalad az újságért. Kis lelkes.
-Az romatikus? - Nézek rá a túl a barátság kapcsán, azt hittem dráma. - Amúgy azt nem nézni kell, de ha 3d-sen akarod, gyere ülj az ölembe, jó lesz az! - Nevetek, csalogatom magamhoz az ujjammal, felkínálva az ölem ültömben, lökött.
-De ha akarod... házimozinak édes... - Vigyorgok, bár nem láttam, valahogy nem tudom jó-e amúgy. Meg az meleg film, lehet fura lenne. Vagy pont nem.
-Na osszál, vagy én osztok? - Ezt sosem tudom, de szót fogadok bármit mondd.
-Moooost mondjuk arról, hogy mikor nézzük, milyen időpontban! - Persze ez behatárolja a találkát, de pénteken az övé vagyok amúgy is, igaz esténként inkább, de ez nem gáz.
//2... Seby tényleg béna, vagy csak nagyon nem szűz Razz

//
-Hm. - Nézem a lapokat, kérek egyet, megtartom a kilencesem, a hetest eldobom, de kapok egy másikat helyette. Szívás. Szóval esélyem sincs, megint semmi.
-Csak adok neked egy kis előnyt, hoyg elbízd magad! - Bólogatok mély meggyőződéssel, de nevetek.

//bocs lusta vagyok//

- Veled szerencsém van...- kacsintok Sebastianra.
Vele nevetek, amikor azt ecseteljük, milyen lett volna néhány száz évvel korábban élni.
- És vannak dolgok, amik soha nem változnak- nézek rá elgondolkodva. Az, hogy most "biztonságosabb" világban élünk, talán csak látszat. Az ember szereti azt hinni, hogy őt nem érheti baj.
- Minden csak nézőpont kérdése...- válaszolok, aprót vonva a vállamon. Minden attól függ, Sebastian hogyan is képzeli azt a családot magának...

Sebastiannak tetszhet, ahogy a kártyát keverem, mert rögtön az jut eszébe, ezekkel a trükkökkel akár csajozhatnék is. Szerintem ez nem poén, szerinte igen. Valahogy azt remélem, hosszú időnek kell eltelnie, hogy kiderüljön, kinek van igaza, és nem azért, mert addig egy lánnyal sem állok szóba...
Pókerezni kezdünk, és úgy tűnik, Sebastian az, aki jobban ragaszkodik hozzá, hogy tétben játsszunk. Megegyezünk a szabályokban, és mindketten biztosak lehetünk benne, halálra fogjuk szekírozni egymást. (Az ilyesminek mindig nevetés a vége)
- Simon Templar? - ha egyre gondolunk... A mama odavolt azért a fickóért. Sármosnak tartotta. Sokáig gőzöm se volt, mit jelent ez a szó.
Nem szándékosan, de többet mondok a játékkal kapcsolatban, mint kéne, és ezzel kicsit megbántom Sebastiant. Némasági fogadalmat teszek, nehogy még egyszer előforduljon hasonló malőr. Elmeséli egy sztoriját, hogyan itta le magát zsugázás közben. Jóízűen mosolygok rajta. Mikor volt olyan, hogy Sebastian rosszul jött volna ki egy sztoriból? Mázlista alak...
Megegyezünk az első játék tétjében. A témaválasztás nem véletlen; szeretném éreztetni vele, hogy nem maradt bennem rossz érzés azzal kapcsolatban, amiről korábban beszélgettünk. Veszi a lapot, ő is merész ajánlattal áll elő, bár csak az agyam húzza (megint).
- Na hogyne. Majd ha nyersz!- nevetem ki, a fejem csóválva. Amúgy már láttam a filmet (mint valami tanulmányt). Azt kell mondjam, nekem tetszett.
- Osztok én, te csak szedd koncentrálj a saját lapjaidra! - vigyorgok kajánul. Nehogy arra fogja, hogy vesztett, hogy nem volt ideje gondolkodni!
Keverek, emel, osztok, a tét, hogy mikor nézzünk romantikus filmet.
- Ma?- ha nyerek, még ma meg kell nézzünk valamit. Szombat van, lehet, hogy "szerencsém" is lesz, és a TV műsorában is találunk valamit...
Seby cserél egy lapot (hoppsz, a hetesek is bent maradtak? Nem baj...)
Nálam egy 8-as van és egy J, az eldobott 8-asom helyett jön egy 9-es, de mivel Seby bedobja a lapjait, automatikusan nyerek. Már a nyelvemen van, hogy rászóljak, gyorsan feladja, de beelőz, és nevetnem kell, olyan kedves, amit mond.
- Ha eldobod a kártyád, én nyertem...- és összecsukom a lapjaim. Ritka rossz lap, nem mentem volna vele semmire.
//Most nincs értelme gurítanom//
Rötyögök magamban, hogy milyen esténk lesz. Az már biztos, hogy romantikus filmet kell néznünk. Mi volt még? Pattogatott kukorica? Bár nem tudom, erre hogy lehetne fogadást kötni. Ah! Megvan...
- A következő körben az dől el, csemegézhetünk-e egy tányérból..., s mivel te nagyon a kezemre akartál csapni: ha nyersz: nem, ha én nyerek: igen. Oké?
Leosztom a lapokat, nekem két kilencesem van, nagyon reményteli (?!), de... a terített lapok nagyobbak... Fogalmam sincs, Sebynél mi van...
//1-est gurítottam.//

-Oh, velem nagyon édes! - Nevetek, szerintem néha istencsapása vagyok neki, de igyekszem kárpótolni!
-Ez így van, ez így van... - Bólogatok. Akkor is feltaláltam volna magam, úgy hiszem. Ő meg nagyon feltalálta volna magát, mindenki imádta volna, mennyire tisztességes fiatalember. Most valahogy nem értékelik annyira, pedig én szeretem benne ezt az attitűdöt.
-Pontosan! - Mosolygok, nem érzem magam öregnek, vagy olyannak, akinek csipkednie kéne magát. Van időm, talán lassan lehetőségem is.

-Aaaaaaz, Simon!!! Roger Moor, tényleg, most hogy mondod beugrott! - Nevetek, mikre nem emlékszik, besz.rás.
Kártyázunk, sztorizgatok, ő nem teszi, pedig érdekelne, biztos vannak jó kis blöffölés meséi póker kapcsán, de lehet csak leköti a nyerés és a jó szívatás kiagyalása szerénytelenül szerény személyemnek.
-Ó, vigyázz miket nem mondasz barátocskám! Ha van a filmben szexjelenet és beindulok mit csinálsz? - Nevetek, nem láttam, csak azt hallottam elég kemény film. Kemény.. aahaha, khm.
-Naaa, hát jól van! koncentrálok is! - Háborodok fel vigyorogva, nem vagyok valami ügyes osztó, szóval nem bánod cseppet sem.
-Hah, okés. HA nyersz! - Vigyorgok, csak nem, bár erősen sejtem hogy de.
(Bocs xD Benne maradtak akkor xD)
-De hát semmim nem volt, csak magasabb lapod lehet... - Nem, nem vagyok jó pókerben, rá fog jönni.
-Nyáladzunk, na jól van... még ma. Majd rád folyatom a taknyom nyálam, milyen szép! - Röhögök gonoszan vigyorogva, csak hülyülök, tudja jól. Vannak jó romantikus filmek is... néha.
-Hmm, enyém az összes kukorica... nem vehetsz a tálkámból... megegyeztünk! Majd etetlek, ha akarod! - Nevetek, tuti rohadékoskodnék milyen finom.
//Hát annál csak nagyobb lehetne nekem xD 3-as lett amúgy poénból kidobtam xD//
Igazából a kezemben semmi értelmes nincs, egy pikk tíz meg egy nyolcas, ugyan úgy pikk. Lenn sincs semmi nekem való, van egy jumbó, egy király és egy másik jumbó. Mikor meglátom, hogy egy párja van, így kettő, szemet forgatok. Csak aztán veszem észre, hogy a lent lévők is pikkek. //Ha jól emlékszem két pakli van, ha csak akkor mondjuk a másik nem bubi hanem dáma xD//
-Héj...flush-öm van... - Kerekedik ki a szemem, hogy tök véletlen, de nyertem. Fel is lelkesedem, hogy mázlim volt. - Látod, látod, mondddddtam éééén! - Nevetek, hülyéknek is lehet szerencséje nem?
-Akkor fogadjunk most abban, hogy aki nyer, annál a távirányító, nyomogathatja film közben, a másik meg nem! - Remélem lesznek szutyok jelenetek, amiket visszatekerhetek neki!
//3//
Megint oszt, miután emelek, de megint semmi extra, ő fog nyerni szerintem. Egy kilences és egy dáma. De nem egyszínűek, lenn is mások jönnek. Ah...

karakterinformáció

» Hétvége Santa Barbarán

A szokásostól eltérő hétvége... :)

A szokásostól eltérő hétvége... :)

Similar topics

Similar topics