Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

» Rangsorolások (Noel és Tami)
Vas. Okt. 02 2016, 14:41 by Kőrösi Noel

Top posting users this month
Eric A. Blake
 
Leopold K. Lindhardt
 
Reeven Callagher
 
Samuel T. Collins
 
Quentin Collins
 
Felix Kaleolani
 
Suzanna Crystal
 
Kensington L. Lockwood
 
Kelly Evans
 
Sebastian McBridge
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 Hétvége Santa Barbarán

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4, 5, 6  Next
SzerzőÜzenet
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Hétvége Santa Barbarán    Hétf. Aug. 03 2015, 23:18

Mindenfajta idegeskedés nélkül pakolok össze hétvégére, hiszen Suzyval készülök Santa Barbarára. A dolog lényegében gyorsan le lett zsírozva, pedig még alig ismertük egymást. A szállást már azon a héten lefoglaltam, és mondhatni, mákom volt, hogy a város szülötte vagyok, mert így a harmadik hívásom már sikeres volt. Ne felejtődjön el, nyár van, szezon van, SB a turizmusból él, és ilyenkor már több a szállóvendég, mint a helybéli.
Norát rábíztam az ikrekre. A lakást lezártam. A kedves szomszédaimnak meghagytam, hogy hova megyek, és még egy sms-t küldtem Sebastiannak is, csak hogy gondoljon rám. Suzyval úgy beszéltük meg, hogy reggel indulunk (nem túl korán, hogy ki tudja magát pihenni), és a megbeszélt időpont előtt csupán 5 perccel fékezek a megadott cím előtt. Még nem jártam itt, még sosem hívott el, és most is csak kettőt dudálok, hogy megérkeztem. Aztán mégis kiszállok az autóbók. Nem vagyok én paraszt, aki nem ismeri az illemet.
Szerencsénk van, az idő nekünk kedvez: kellemes meleg van, lágy szellő borzolja csak a fák lombjait, amúgy zavartalan a napsütés, és egész hétvégére jó időt jósolnak (bár egy-egy futózápor előfordulhat a hírek szerint).
Nekidőlök a furgonnak, szandálos lábam a kocsi padkájára téve. Egy fűszálat tépek a ház előtt, azt kezdem rágcsálni, miközben bermudám zsebébe csúsztatom a kezem. Fejemen szalmakalap, szememen napszemüveg, mellkasomat egy mintás ing fedi. Turista leszek, mint bárki más, elvegyülve közöttük. Suzynak egyszerre lesz része tökéletes idegenvezetésben és önfeledt kikapcsolódásban. Alig várom, hogy megjelenjen!

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Suzanna Crystal
Oktató
Életkor : 27
Foglalkozás : grafikus, festőművész, oktató
Hozzászólások száma : 274

TémanyitásTéma: Re: Hétvége Santa Barbarán    Hétf. Aug. 03 2015, 23:50

Majdnem elfelejtette, hogy szombaton elutazik, mert úgy belemerült az egyik kiállításba, amit ő szervezhet félig, na meg a képeket is ő rendezheti melyik hol legyen. Teljesen bezsongott tőle, másnap is ment volna, hogy folytassák, mikor közölték vele, hogy de hát ő kérte el magát már két hete, hogy ezen a hétvégén nem fog jönni. Persze péntek este, mikor máskor hasítson belé a felismerés, hogy basszus az most lesz! Josh-sal mindenféléről beszélgettek, mikor felmerült a téma az időpont felett elsiklott. Szombat, persze szombat... elöntötte a bűntudat, otthon azt sem tudta mit pakoljon be. Tiszta káosz volt a fejében, de a lakásban is hogy mindent széthányt, mert keresgélt. Hajnali háromra azért bepakolt, már amit be tudott, a maradékot reggelre hagyta. Mondani sem kell, elaludt, egy órával a férfi érkezése előtt ébredt, így sietősen kapta össze magát ahogy kiesett az ágyból szó szerint. Gyors fürdés, hajmosás, öltözés, némi smink, a maradék cucc táskába való bedobása, a szájába némi gyümölcs beszuszakolása, nagy nyelésekkel és kevés rágással.
Épp azt nézi minden megvan-e, mikor dudaszót hall, ki is néz az ablakon (panellakás, a 3.on lakik) és már fordul is a tükör fele, hogy csinos legyen ne valami csapzott kiscsikó. Mivel nem tudta mit pakoljon, hát pakolt mindenféle holmit, egy bőröndnyit hogy pontosak legyünk. Azzal nyugtatta magát, hogy úgy is kocsival mennek, nem busszal. A fehér szandálja halkan kopog a folyosón ahogy halad végig, majd már nyitja is az ajtót, óvva kis kék virágos ruháját. Vastagabb a pántja, zárt a mellénél, így hajolgathat, nem látni be. A szoknya a térdéig ér, így nem fog megsülni remélhetőleg, a haját pedig kettőbe fonta reggel gyorsan, mert úgy kényelmesebb volt, nem lógott folyton a szemébe. Mikor meglátja a másikat nevetgél egy sort.

-Naaaa, finom a fű, Josh? Ugye hogy finom? Le sem lehet majd szoktatni!
Vigyorog és ha hagyja a másik ad az arcára egy puszit üdvözlésképp. Nem rohan, csak izgatott, mert régen nem volt nyaralni sehol, már ami nem az otthoni hazautazást jelenti.
-Micsoda inged van! Na meg a kalap! Az a cél hogy ne ismerjenek fel otthon?
Vigyorog, nem hiszi, de ő maga is csak azért ismerte meg, mert tudta hogy őt kell keresnie.
-Remélem elfér a kocsiban, ne haragudj, nem tudtam milyen idő lesz, mit is kéne beraknom, így... aztán nem volt szívem kivenni és... jaj na bocsi, de nem mind haszontalan kacat benne ám!
Mosolyog kínosan, reméli nem hozott botrányosan sok dolgot, de egy bőröndnyi kellett azért neki. (tudod olyan gurulós nagyobb pakk XD)

_________________


A boldogságot nem szabad halogatni, hanem meg kell ragadni!
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Hétvége Santa Barbarán    Kedd. Aug. 04 2015, 02:29

A megbeszélt időben vagyok a lakása előtt (nagyobb ház, számomra rejtély még, hanyadik emelet lakója), kettőt dudálok, ahogy megbeszéltük, aztán kipattanok a csotrogányból, és úgy várok rá, mint egy hippi. Rászoktatott a fűre, no nem a drogra, hanem a mezeire, és bár tehenem nincs (még), legelek én eleget. A középzöld, puha fűnek valóban édeskés íze van!  
Szokása szerint nem köszön, hanem rögtön a közepébe csap, és máris a fűszálra tesz megjegyzést.
- Megrontottál, boszorka, a te hibád!- ölelem át és puszilom meg én is az arcát. Sima vagyok, mint a babapopsi, most nem sikongathat, hogy szúrom!
- Te is nagyon csinos vagy! Emlékeztetsz egy ... tehenészlányra! Csak a kötényke hiányzik- ugratom. Amúgy tényleg nagyon csinos, a ruhája jól kiemeli a szeme színét, a haja viszont... tényleg olyan, mint amikor elképzeltem köténykében.
- A cél... lehetne ez is! - nevetek- Nem baj, ha felismernek, de inkább vegyülni szeretnék. Egy lenni csak a sok közül. Tudod, átlagos turista- teszem hozzá komolyabban.
Rápillantok a bőröndjére, kicsit ikerekedik a szemem, ő meg máris szabadkozik.
- Semmi gáz, elfér, csak te érezd magad jól!- nekem aztán édesmindegy, ehhez hány ruha kell.
Kinyitom neki az ajtót, be is segítem, ha hagyja, majd a csomagját is elhelyezem biztonságosan.
- Tudom, ronda autó, de megbízható.
Én is beszállok, majd sebességbe teszem az autót és elindulunk.
- Hogy sikerült a tegnapod? - kérdezem máris tőle, mert egész héten ez volt a legfőbb izgalom: a kiállítás.

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Suzanna Crystal
Oktató
Életkor : 27
Foglalkozás : grafikus, festőművész, oktató
Hozzászólások száma : 274

TémanyitásTéma: Re: Hétvége Santa Barbarán    Kedd. Aug. 04 2015, 02:52

Lesiet ahogy meghallja a dudaszót, de hát ahogy fűt rágcsálva várják őt lazán, muszáj szóvá tennie!
-Húúú, bonyolult varázsige sem kellett hozzá, csak egy babonázó beszéd!
Nevetgél, főleg hogy átölelik és megpuszilják. De rögtön simogatni kezdi a másik arcát, hogy milyen sima, egészen hozzászokott a szakállhoz már.
-El is felejtettem milyen vagy borotváltan!
Mosolyog, majd észbe kap és elveszi a kezét hogy fogja a bőröndöt, mintha az élete múlna rajta, pedig hát...
-Héj! Nem is, akkor inkább papucs vagy klumpa lenne rajtam nem gondolod! Meg jah, kötény, hát nincs rajtam kötény!
Duzzog kicsit, de nevetgél, nem túl hiteles a sértettsége, a haja eszébe sem jut hogy vidéki lányos lenne.
-Miért, miért baj ha felismernek? Mármint miért jobb ha nem? Elvégre haza is látogatsz nem?
Kérdezi kissé értetlen, reméli nem azért mert rossz emlékei vannak a várossal. Bár akkor nem oda mennének eleve, nem?
-Én jól fogom, már most is jó!
Ígéri szinte, főleg hogy Josh azért megnézte a bőröndöt, de hát csak ott aludnak, meg csinálnak mindenfélét! Na meg van benne egy kispárna is, az is helyigényes...
-Miért lenne ronda? Az a lényeg hogy ne robbanjon le, mert motelban alszunk!
Kuncog, látszik nem valami Cadillac-et várt.
-Jaaaaj, hát az nagyon jóól! Már majdnem elrendeztünk mindent, bekereteztünk minden képet, a javát ki is tettük, meg a kísérő szövegeket is kinyomtattuk, jaj Josh, olyan jó lesz! Majd gyere el, szerintem hamarosan megnyitunk, jó lenne megmutatni neked milyen lett! Bár nem tudom mennyire szereted a kortárs festőket, de jó lesz hidd el! Sokan vannak, sok témában, mondtam már hogy szereztünk projektort is? Lesz egy kis film is, bár azok szerintem nem olyan izgik mint a képek, de azért izgi mégiscsak, szóval majd azt is megnézhetnéd!
Lelkendezik, közben paskolgatja a másik kezét a váltón meg kicsit belekapaszkodott a vállán az ingbe, hogy ugye milyen jó? Nem vészes, de nagyon belemászott a másik zónájába, észre is veszi, a combjai alá teszi a kezeit.
-Hupsz, bocsi, nem nyúlkálok, tudom, közveszélyes, majd ha kiszálltunk, ígérem!
Hogy mit is ígér talán zavaros, de csak arra akart kilyukadni hagyja vezetni a másikat. Aztán Josh csodálkozik, hogy Suzy nem mer vezetni?

_________________


A boldogságot nem szabad halogatni, hanem meg kell ragadni!
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Hétvége Santa Barbarán    Kedd. Aug. 04 2015, 03:41

- Varázsige vagy babonázó beszéd, hát nem mindegy? Különben is kitanítottál, már el se tévesztem!- feküdtünk már néhányszor fűben, hogy tudjam, melyik keserű és melyik édes.
Szívesen dörgölném megint az arcom az arcának, de nem sok értelme lenne. Arcszőrzetemtől megszabadultam ma hajnalban, már nem visongana, hogy szúrom. A tenyere az arcomon édes érintés, pille könnyű és túl rövid.
- Akkor simogass még!- kérlelem, és a kezét megfogva azt az arcomhoz vezetem. Simán beledörgölődöm a tenyerébe, mintha macska volnék. Már én is csaknem elfelejtettem, milyen egy sima tenyér érintése a bőrömön.
- Ezen könnyen segíthetünk. Papucsot hoztál, ugye? Köténykét meg kapsz tőlem...- ugratom egy kicsit. Tetszik, hogy "duzzog".
- Suzy, majd meglátod, néhány ember nem tudja, mikor elég, és szórakoztatna vég nélkül, anélkül, hogy tudná, neked mi a szándékod!- jól ismerem az emberek nagy részét, és tudom, hogy javát a jó szándék vezeti, de vagy a kényszer, hogy a turizmusból kell megélni, vagy az őseim iránt táplált tisztelet miatt elvesztik a kontrollt; viselkedésük átcsap teherbe.
- Rokonom már nem él ott, Suzy, nincs kit látogassak, nem is szeretnék... Ha összefutunk, nem bánom, de én nem mennék el senkihez- magyarázom Suzynak türelmesen.
Besegítem a kocsiba, a csomagját is rögzítem, ne csapódjon ide-oda a kanyarokban. Kissé nagyobb a bőrönd, mint amire számítottam, de arra fel voltam készülve, több ruhát hoz, mint én.
Rá mosolygok, amikor azt mondja, már most jól érzi magát (még el sem indultunk, csak a kocsimban ül).
- Akkor nyarajunk a járda-szigeteken! El sem kell utazni, bár itt kevés lesz a rák!- kacsintok rá.
Elnézést kérek az autó miatt, öreg is, csúnya is, de a korához képest még mindig jól szalad, és ha bütykölni kell rajta valait, többnyire meg tudom én is csinálni. De Suzyt nem bántja, hogy csúny, hogy öreg; valóban a kirándulás lelkesíti.
Ahogy elindítom a kocsit, a tegnajáról kérdezem, hiszen egész héten a kiállításról beszélt, a tervekről, a munkafolyamatokról. Nem is voltam még ott, de esküszöm, jobban ismerem a helyet, mint a tenyerem, olyan sokat hallottam róla. Suzy lázban ég tőle, én pedig mindig meghallgatom... Most is. És közben figyelek az útra, a forgalomra, a sziklákra, a kanyarokra, mert Suzy akaratlan paskolja a kezem olykor-olykor, meglökve a váltót, ahogy a rajta fekvő kezem is. Bólogatok, megyek, csak hívjon!
Felnevetek, amikor a combjai alá dugja a kezeit. Mint egy édes kislány!
- Semmi baj, nyúlkálj csak, csak a váltót hagyd békén!- nevetgélek, és igen, azért, mert a szavainak új jelentéstartalmat adtam. Hát nem vicces? Beígért nekem egy kis fogdosást!
- Reggeliztél? Készítettem néhány szendvicset, limonádét az útra. Ott találod a hűtőtáskában az ülésed alatt!

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Suzanna Crystal
Oktató
Életkor : 27
Foglalkozás : grafikus, festőművész, oktató
Hozzászólások száma : 274

TémanyitásTéma: Re: Hétvége Santa Barbarán    Kedd. Aug. 04 2015, 04:14

-Ne is! Még a végén kedved szegné!
Nevetgél, mondta ő, hogy finom a fű, végre hisznek neki! Aztán megsimítja futólag a másik arcát, mert egészen szokatlan milyen sima, kissé meglepi a másik bújó volta, de csak kuncog azon, hogy belefordulnak a tenyerébe. Simogatja is a másik arcát egy darabig, mert nem kellemetlen az, sőt, egészen aranyosnak gondolja most a másikat, hogy így viccelődik.
-Aztán nehogy rászokj, lehetnék a főállású arcsimogatód!
Kuncog, viccelődik, kicsit belefésül az ujjaival a másik hajába is, úgy veszi el a kezét aztán, mert így sosem érnek le Santa Barbarába. De érezni, ha kérné még a másik akkor folytatná, elvégre semmi rossz nincs ebben, meg tényleg szokni kell Josh babapopsi arcbőrét.
-Nah, de nem mindegy milyen kötényke az kérlek! Sima kötényke nem jó! Olyan kell, amin boci van!
Követelőzik, de csak játszik, az kéne még, hogy beöltöztessék!
-Miért, nekem mi a szándékom?
Mosolyog bele a másik arcába, mert ezt bizony ő sem tudja jelenleg, azon kívül hogy jól kívánja érezni magát Josh-sal a hétvégén.
-Oh... hát... úgy is rád akaszkodom, annyi mindent meg kell mutatnod, nem is lenne időd, önző mód kisajátítalak így is úgy is, szóval...
Mentené a menthetőt, kissé sután, de igyekszik, nem akarja hogy Josh szomorú legyen, mert nincs már ott rokona. Beül a kocsiba Josh segítségével, izgatottan várja az indulást, de hamar útra is kelnek.
-Jaj... max hangyákra vadászunk, itt más nincs is, de füvet még ehetünk!
Nevetgél, nem óhajt itt megállni, izgalmasabb a beígért program. Bár úgy sejti ha csak itt ücsörögnének egész nap, akkor is ellenének.
A kocsiban is jól elbeszélgetnek, Suzy észre sem veszi, hogy néha nagyon nyúlkál, csak egy idő után, akkor meg rögtön csitítja magát, bűnbánó a hangja.

-De ott a kezed, nem a váltó érdekel, nehéz szabályozni a random nyúlkálást!
Kuncog kínosan, mert hát ez az igazság, ő nem direktbe fogdos, csak úgy... jön, mert gesztikulál, mert ösztönösen magára akarja vonni a másik figyelmét, mert jól esik érintenie.
-Ó, ettem, azaz gyorsban ettem banánt meg epret, szóval azzal elleszek, szerintem fel is pörgetett kicsit a gyümi, szóval... majd veled, ha megállunk vagy valami... de tök aranyos vagy, hogy még szendvicset is csináltál!
Mondja hálás-édes hangon, mert ő annyira szét volt csúszva, örült, hogy bepakolt... Josh meg mennyire felkészült!
-Hova megyünk először? Már a szállás után, gondolom kirakjuk a csomagokat.
Kíváncsiskodik, izgul.
-Jaj amúgy tegnap még ebéd után találkoztam Draytonnal, leszólítottam, igyunk valamit, te, nagyon meglepődött, de annyira lelkes lett, egészen meglepő figura. Tudtad hogy barátnője van? Mármint te biztos tudtad, hülye kérdés... na mindegy, szóval elbeszélgettünk, egész kedves pasas, legalább annyit beszél mint én, nem is értem hogy bírod ki velünk, ezen is nevettünk egy sort, hogy meg vagy velünk áldva! Amúgy Drayton azt mondta, hogy szerinte jól főzöl és majd feltétlen kérjelek meg, hogy csinálj nekem valamit! Nos... szót fogadok neki, főznél majd nekem valamit valamikor?
Vigyorog, még mindig a kezein ül, csak a lábfeje dobol finoman valami ritmust.

_________________


A boldogságot nem szabad halogatni, hanem meg kell ragadni!
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Hétvége Santa Barbarán    Kedd. Aug. 04 2015, 18:53

- Á, nem vagyok kétségbe esve. Hisz itt vagy te, majd szedsz nekem finom, édes füvecskét!- hízelgek neki mosolyogva. Nem szoktam rá a fűre, de miatta rágcsálom néha. Nem olyan rossz az, tényleg!
- Ah, micsoda ötlet! Alszom még rá egyet, jó? - Ehhez még tehénke sem kell! Csupa haszon, hát nem? Nem beszélve a jelmezről. Simogathatna bármiben, bármikor. El tudnám viselni.
Suzy végül a hajamba fésüli ujjait, majd mosolyogva húzódik el. Nem hibáztatom, hogy élvezi az arcom puhaságát, amióta csak ismerem, csak az első nap voltam szőrtelen, akkor viszont nem simogatott.
Jelenlegi ruhájában (és inkább a két hajfonata) miatt azonban csak megemlítem a tehenészlánykát. Kiköti, hogy csak olyan kötény kell neki, amin boci van. Hát ha látok olyat, megkapja, erre itt és most megesküszöm. És hogy ebből mennyi a játék, mennyi komoly? Magam sem tudom. Adja magát a helyzet, elvégre már két állás is kiadó!
Panaszkodom a helyiek "pióca" voltára, elismerve, hogy jószándékkal teli e vérszívás.
- Még nem tudom pontosan, de kipuhatolom!- vannak ötleteim, erre építettem a hétvégét, de nem akarok abba a hibába esni, mint az öregek, hogy saját akaratom kényszerítem rá az "áldozatra".
- Tökéletes társam leszel!- bólintok. Engedni sem fog szomorkodni, ebben már most biztos vagyok.
Némi viccelődéssel indulunk el, jó hangulatban, nevetgélve. Míg a péntekről beszél, én kivezetem az autót a városból, majd északnak fordulok, lassan a parti útra jutva, ahol jobb oldalon sziklafal, bal oldalon az óceán húzódik. Suzy akkora hévvel magyaráz, mesél, hogy többször ér a kezemhez, mely a váltón pihen, majd észrevéve magát, kezeit a combja alá kapja.
Felnevetek, ahogy szabadkozik, és azt mondja, a kezem érdekli és nem a váltó. Elhiheti, én is örülnék, ha foghatnám a puha kezét.
- Adok majd rá lehetőséget, csak nehogy visszakozz!- mondom nevetgélve. Egyszerűen nem hiszem el, hogy ennyire aranyos!
Hogy lefoglalja a kezét, és ne legyen állandó zavarban, felajánlom neki, egyen.
- Ne viccelj, a vendégem vagy, semmiben nem szenvedhetsz hiányt!- még szép, hogy gondoskodtam reggeliről, az ebéd még odébb van. Suzy azonban nem akar egyedül enni, arra hivatkozik, így is felpörgette a gyümölcs- Van egy pihenő, ott megállhatunk, remek a rálátás az óceánra. Csak a nyílt víz, semmi más...
Megint mosoly terül szét az arcomon, ahogy Suzy kíváncsiskodik.
- Jól mondod, elsőként a szálláshelyet foglaljuk el. Aztán sétálhatunk egyet, ebédig. Ebéd után pedig kihajózunk, megpróbálunk fogni valamit, mit szólsz? De ha nem megy, úszkálunk vagy napozunk, amihez kedved van...- a nyílt vízen szűkösebbek a lehetőségek, de Suzy szereti a napfényt is, a vizet is. Könyvet is hoztam, olvashatok neki, vagy dumálhatunk...
Úgy látszik, a válaszom megnyugtatja, mert aztán témát vált, Sebastianról kezd beszélni, meg a barátnőjéről, meg a sok dumáról, meg a főzésről. Mindezt egy mondatban, úgy ám!
- Tudtam, hogy kedvelni fogod!- csapok a levegőbe jókedvűen. Az első benyomása ugyancsak félrevezette Suzyt! Csóválgatom a fejem, ahogy hadarva meséli az élményeit, aztán kérdőn nézek rá.
- Mégis, valamit konkréttabban, Százszorszépem? - mosolygok rá. Hát hogyne főznék neki, de eddig nem akart eljönni hozzám! Változott volna valami?
- Jut eszembe... Ugye, nem felejtetted el, hogy jövő pénteken hivatalos vagy a Rómeó és Júliára? Ott lesz Sebastian és a barátnője is. Úgy hiszem, kedvelni fogjátok egymást...- nézek féloldalasan rá. Milyen jó lenne, ha közösen is tudnánk programokat csinálni! Már csak Reevent kell rávenni, hogy bújjon ki a csigaházából!
Míg vígan eldiskurálunk, egyszer csak befordulok arra a helyre, ahol egyszer átadtam a kormányt Eleenek. Az úton nincs sok megállási lehetőség; ez az egyik legszebb hely, és most senki sincs itt rajtunk kívül.
- Akkor együnk néhány falatot, mit szólsz?
Kipattanok az autóból, és megkerülve az autót, neki is kinyitom (hacsak be nem előzött), aztán előkotrom a hűtőládát is.
- Limonádé? Házi, nem bolti!- kacsintok rá. Ettől az italtól oda lesz, garantálom!
Ha elfogadja, adok neki egy szendvicset, és magamnak is kiveszek egyet, aztán a perem felé invitálom, hogy le tudjon nézni, vagy el, a messzeségbe. Innen nézve semmi mást nem látni, csak a vizet, és az azon futó hajókat.

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Suzanna Crystal
Oktató
Életkor : 27
Foglalkozás : grafikus, festőművész, oktató
Hozzászólások száma : 274

TémanyitásTéma: Re: Hétvége Santa Barbarán    Kedd. Aug. 04 2015, 19:39

Nevetgél, hogy majd ő szedi a füvet Joshnak, de végül is, nem tart neki semmibe!
-Addigra elavul az ajánlat! Ó de szomorú!
Nevet tovább, rázza a fejét, hogy micsoda poszt lenne már. Hivatásos arcsimogató... nem lenne semmi!
Beszélgetnek, bolondoznak, már az első öt percben. De nem fura, elvégre nap, mint nap látják egymást, Suzynak szinte olyan, mintha csak átmenetileg válnának el, a köztes részek lennének a rövidebbek. Jól esik neki hogy újra van valaki fix az életében, holott tudja ez elég merész kijelentés. A puhatolózáson mosolyog, nem kell annyira puhatolózni, úgy is mondja ha valamit szeretne, nem szégyellős.

-Igyekszem!
Mosolyodik el, reméli tényleg jól kijönnek majd, elvégre nem csak pár órát lesznek együtt, hanem két teljes napot!
Miután Josh rákérdez már a kocsiban a péntekről, hát mesél, nagy hévvel, mert szárnyal a lelke, olyan lelkes, csak hát akarva akaratlan hozzáér a másikhoz, próbálja is korrigálni hevességét.

-Oh... izé... nem fogok...
Nevetgél kínosabban, hogy itt nevet a másik, ez megnyugtató, bár zavarba jött kicsit. Igaz, már nem idegen neki ha fogja Josh kezét, vagy belekarol, mert ha úgy alakul így sétált vele eddig is, csak így kimondva hallani jobban tudatosította benne a dolgot.
-Nagyon édes vagy, de nem a társad vagyok? Inkább a vendéged mégis?
Somolyog a másikra, kuncog.
-Tényleg? Jól hangzik!
Szereti az óceánt, biztos nagyon szép lehet, ennyi kitérő azaz pihenő beleférne, nem?
-Jól hangzik, tetszik!
Pattog minimálisan ültében, mert izgalmas programnak tűnik neki, már most alig várja!
-Hát igen, kedvelhető alak, ha furcsa is eleinte.
Vallja be szerényebben, mert belátja hogy tévedett. Aztán a megnevezésén nevet.
-A kedvencedet! Azt szeretném megkóstolni! Draytonnak is biztos azt főzted, ha nem az övét. De engem a tied érdekel!
Mosolyog szélesen, igaz, nem akart átmenni, de ha most eltöltenek együtt egy hétvégét, akkor már át is mehet.
-Ő... nem! Hányadika is... de nem, tuti nem, benn mindig rám szólnak, ha kivettem valami szabadnapot. Jaj majd valami csinosabbat kéne keresnem... de rég voltam színházban! Sosem volt színész barátom! Mármint sosem ismertem színészt még, akinek lehetett drukkolni hogy ne felejtse el a szöveget vagy zúgjon le a színpadról! Érted...
Nevetgél kínosan, bocsánatkérően, aztán felfogja mit mondott még Josh.
-Huh, várj, ők is? Akkor megismerem a barátnőjét, látni fogom tényleg létezik! Nem lesz baj hogy ott leszek? Mármint nem akarok zavarni vagy ilyesmi...
Jut eszébe, mert biztos inkább a barátaival lenne, az összeszokott csapattal, ilyesmi. Nem akarja hogy kényszerből hívja el a másik vagy valami, megérti ha velük lenne, ő csak meg akarja nézni, arról nem mondana le!
-Hm? Jó!
Mondja az evésre, igazából tudna enni kicsit. Na meg végre szabad lenne a keze! Ki is köti magát, nyitja az ajtót, de Josh már ott is terem, elfogadja a kezét mosolyogva, kicsit meg is szorítja és felemeli, hogy "megvan, enyém, siker!". Aztán csak nevet egy sort.
-Bolti? Az nem is igazi! Kérek amúgy, köszi!
Elfogadja a szendvicset, majd követi a őt a peremre, ott átkarolja a derekát, kicsit belekapaszkodik a másik övébe is ha van, úgy néz le a mélybe, mert picit ijesztő lenne csak úgy, főleg hogy elgémberedett.
-Ez olyan szép! Kedvem lenne lerajzolni...
Lelkendezik, de visszahajol, inkább a messzeségbe kémlel el, mélyet lélegez a levegőből. Kellemesen sós.

_________________


A boldogságot nem szabad halogatni, hanem meg kell ragadni!
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Hétvége Santa Barbarán    Szer. Aug. 05 2015, 20:00

- Azonnal kell dönteni?- úgy teszek, mintha ez gondolkodóba ejtene- Hát, egye fene, legyél a főállású arcsimogatóm! - Elnevetjük. Pedig azt tényleg élvezném!
Az elmúlt napokban egyre közvetlenebbek vagyunk egymással, nem meglepő, ha ilyesmivel bolondozunk.
A hazaiak pióca természetét Suzy próbálja ellensúlyozni, legalábbis ezt ígéri, és tudom, hogy időm se lesz szomorkodni, ha netán eszembe jutna. Ezért is mondom, hogy tökéletes társam lesz. Olyan vidám, képtelenségnek tartom, hogy bármi lehangoljon!
Kérdezem a péntekjéről, nagyon izgatott volt egész héten, és most is azonnal átlényegül, még annál is sugárzóbbnak tűnik, mint ahogy eddig láttam. Erősen gesztikulál, többször hozzám ér, aztán zavarba is jön tőle. Nem kéne. Nem idegen számomra az érintése, pláne nem kellemetlen.
Meglepi, hogy reggelivel is készültem (mennyire nem ismer még!).
- Vendégem vagy... és társam..., igen!- bólintok nevetve. Tetszik, hogy így gondol rám és (főleg) magára.
A megállónkig van még néhány kilométer, de azt hiszem, nem tudnék olyan dolgot mondani, ami Suzynak ne tetszene; látszik, hogy élvezi az utat, örül a kiruccanásnak, és tele van azzal a gyermeki kíváncsisággal, amit úgy csodálok benne.
Sebastianról ő kezd beszélni. Örülök, mert megváltozott róla a véleménye. Annak ellenére, hogy Sebastiant kértem, kissé fogja vissza magát a pátyolgatásomban (ha nem is ennyire nyíltan), ő nem fért a bőrébe, megint próbál nekem segíteni.
- A kedvencemet? - nevetek. Jó ötlet, hogy főzzek neki, de nekem sok kedvencem van. - Az is eltart csaknem egy hónapig!- Amikor a tésztaház kínálatát vettük végig, heti látogatással 2 évre előre megtervezhettük volna a menüt. Az is eszembe jut, hogy ha így alakul, nálam leszünk. Eddig nem akart hozzám átjönni!
S ha már Sebastian meg Lia szóba került, emlékeztetem arra is, van egy programja jövő péntekre. Korábban beszéltünk róla, még az első közös ebédeink valamelyikén, hogy Tybaltként fogok szerepelni, de úgy tűnik, elfelejtette már. Pedig milyen jót beszélgettünk akkor! (És nem véletlenül, van egy Vízkereszt vagy amit akartok a táskámban)
- - Június ...19? - én sem vagyok teljesen képben, hanyadika van, lesz- A darabot a főiskola dísztermében adjuk elő és mindenki hivatalos, akinek van kedve jönni. Lesz utána egy hivatalos fogadás is, de én azt szeretném, ha hozzám csatlakoznál egy vacsorára- nézek rá szépen. Igen, ez egy suta meghívás volt, bár lehet, hogy vonzóbb lenne számára az iskolai buli.
Aztán túl esve ezen a formalitáson, megint elnevetem magam.
- Csak fel ne sikíts, ha összeesek a színpadon, tudod, a szerepem része!- jó tudni, hogy szorít nekem, le ne essek a színpadról vagy el ne felejtsem a szerepem!
- Butaságot beszélsz, nem hívnálak, ha zavarnál. Azért tervezem a vacsorát is, hogy jobban megismerkedjetek...- magyarázom. Azt nem sejtettem, hogy közben ők magánakcióba kezdenek, és összebarátkoznak. De így még jobb.
Befordulok a kitérőbe, kisegítem az autóból, nevetünk megint egy sort, aztán előszedem a szendvicseket és a limonádékat. Így felpakolva megyünk az út másik oldalára, ahol egy kőrakás választja el az autóutat a szakadéktól. Alattunk a tenger hőbörög, csapódik a szikláknak. Suzy a szabad kezével átkarolja a derekam, és ettől felhatalmazva érzem magam, hogy átöleljem a vállát, de csak akkor teszem meg, amikor már visszahajol. Nagy a mélység alattunk, nem szeretném, ha belebucskázna, mert elveszti az egyensúlyát.
A kőrakás azonban elég stabilnak tűnik, és szélesebb, mint amilyen magas, így alkalmasnak tűnik rá ülni, ott elfogyasztani a szendvicset és az üdítőt.
- Maradhatunk, ha szeretnél, nem hajt a tatár...- ha elmarad az ebéd előtti séta, azzal sincs probléma. Az úgy is csak olyan lékkitöltő tevékenység lett volna- - Hoztál magaddal ceruzát, papírt?
Már értem, miért jött ekkora bőrönddel! Hozzá hasonlóan beledugom az orrom a szellőbe, ami fújdogál. Sokkal jobb a levegő a várostól messze. Csend is van... Éppen nincs nagy forgalom az úton.

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Suzanna Crystal
Oktató
Életkor : 27
Foglalkozás : grafikus, festőművész, oktató
Hozzászólások száma : 274

TémanyitásTéma: Re: Hétvége Santa Barbarán    Szer. Aug. 05 2015, 20:54

-Hát kell ezen gondolkodni?
Tesz úgy mintha felháborodna, de nevet, majd jobban, hogy nagy kegyesen igent mond a másik.
-Jaj de nehezen szántad rá magad! Megjegyeztem!
Nevetgél, mert csak bolondozik, különben is vicc az egész.
-Áh, szóval vendégtárs! Értem, értem!
Nevet tovább, már a reggeli és a többi kapcsán, kétségtelen, hogy nagyon jól érzi magát a férfi társaságában, mert mindig megnevetteti.
-Annyira sok kedvenced van? Neee, biztos van olyan, amit akármikor megeszel és összefut a nyál a szádban hacsak rágondolsz!
Kérdezi dorgáló-vigyorral, hogy ő nem hiszi el hogy egy étlapnyi van, akkor mitől kedvenc?
-Ó... én... nagyon szívesen mennék, ha nem zavarok.
Közli kicsit szégyellősebben, mert az egyetemi fogadás nem vonzaná, de az hogy Josh-sal vacsorázzon, jobban kedvére van. Az meg hogy megismeri a barátait nem zavarja, ha őt sem zavarja, hogy be kell Suzyt mutatnia.
-Miért, olyan drámai lenne...
Adja az ártatlant, de hamar elneveti, nem, azért nem hiszi, hogy annyira bele tudná élni magát, ahhoz túl ismert a darab.
-Igen?
Kérdez aztán vissza, hogy ezért szervezi a vacsorát a másik, hogy jobban összeismerkedjen mindenki.
-Kedves tőled.
Mosolyodik el, mert jól esik neki. Nem csak azért, mert így jobban megismeri a kollégáját, hanem mert szeretné ezek szerint, hogy a baráti is megismerjék. Kellemesen fura érzés, nagyon nem is tud mást mondani rá.
Mikor megállnak Josh ételt-italt pakol elő, kisétálnak a peremre, úgy néznek le a mélységbe. Szerencsére a másikat nem zavarja, hogy kapaszkodónak használják, de cserébe Suzyt sem zavarja, hogy átkarolják mikor visszadől.

-Csak egy kicsit, olyan jó itt!
Neki legalábbis nagyon tetszik, közben elkezdi lecsavarni az üdítő tetejét hogy igyon. Közben kap egy kérdést, szégyellősen húzza össze magát, bocsi hangsúllyal fele.
-Igen...
Mosolyog, míg picit beharapja az ajkát, az is van a bőröndben, de azt muszáj volt!
-De nem fogok leállni mindenhol rajzolni, ne félj, meg tudom állni!
Nevetgél, megfogja a másik kezét és húzza magával, üljenek le. Aztán iszik pár kortyot, szélesen mosolyog mert finom, majd kibontja a szendvicset is, lelkesen harap bele egy aprót és rágcsálja. Kedve lenne Joshnak dőlni, de inkább nem teszi, nem meri valahogy, maga sem érti, szóval marad a fenekén.
-Úszhatnánk majd a tengerben is! Hoztam fürdőruhát, te hoztál? Igaz, labda nincs, de nem baj, majd fagyizunk a parton! Mit szólsz? Ó, vagy napozunk! Napozni fogunk! Te sem leszel olyan fehér, én se... ránk is fér!
Fecserészik, nem bír magával, szíve szerint már ott lenne, de itt is jó, nem tud magával mit kezdeni úgy fest.

_________________


A boldogságot nem szabad halogatni, hanem meg kell ragadni!
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Hétvége Santa Barbarán    Szer. Aug. 05 2015, 21:44

- Már megbocsáss, életre szóló állásról van szó, nemcsak a következő két napról, megfontoltan kell dönteni!- "komolykodok", de belül hahotázok. Ezek szerint Suzy is élvezné a munkát, le se tagadhatja!
Nem tudom, minden úgy jön ki, hogy nevetés lesz a vége. Lassan úgy érzem, ha a kisujjam mutatnám, azon is nevetnénk, de a helyzet nem zavar, sőt kedvemre való. Nem sok lánynak tetszett eddig a humorom.
- A tészták közül a bolognai és a sonkás-tejszínes, a húsételek közül a sült csirke Amelia módra, de azt én nem tudom elkészíteni, a rakott ételek közül a... lasagna és a sajtos-tejfölös hús, köretek közül a sült krumpli, levesek közül a minestrone és a húsleves, saláták közül... ah, nem is tudom, egyre több salátát eszek!- kezdem sorolni, mik az én kedvenceim, és még nem is értem a végére.
Meghívom aztán (újra) az előadásra, és a vacsorára is, hogy össze tudjam őket ismertetni Liával (hiszen Sebastiannal már elkezdtek barátkozni). Reevent azért nem említem, mert nem vagyok benne biztos, eljön-e, hoz-e valakit.
- Szerintem meg nagyon vicces! El tudnám képzelni egy paródiában!- interaktív közönség; avagy írjuk át a Rómeó és Júliát! Micsoda ötlet! Senki nem halna meg, és mindenki boldogan élne az örökkévalóságig. (Mint a Vízkeresztben)

Belém kapaszkodva dől be a mélység fölé, egymás mellé ülünk, amikor eszünk-iszunk. Előtör belőle a rajzoló énje, de mintha bánnia kéne. Megsimítom a karját.
- Hé, ne csináld már; eszemben sincs megakadályozni, hogy rajzolj, ha épp abban leled örömöd!- Mondom neki bátorítóan. Igazából megtisztel vele, hogy figyelhetem, miközben alkot. Ez olyan, mintha a bizalmába fogadott volna.
Suzy nem az a csendben üldögélő természet, miközben eszünk, máris kalandozik, és a terveibe is beavat. Megint sűrít, pörög, a fürdőruhától a fagyiig mindenről beszél, egyszerre. Teli szájjal bólogatok, figyelnem kell, félre ne nyeljek, mert nevetni volna kedvem.
- Nincs fürdőruhám- mondom sajnálkozva, de csak ugratom- De minek az, ha kint leszünk a nyílt vízen? - Nem lát senki. Tényleg, minek? - Labdát szerzünk, annyi fagyit ehetsz, amennyi beléd fér, bár nem ígérem, hogy lesz olyan, amit múltkor ettél!- Bár úgyis szereti az újdonságokat. Remélem, talál majd kedvére valót- Hoztam naptejet is, nehogy úgy menj haza, mint egy főtt rák...- egyszer azt mondta, bekenhetem tetőtől talpig. Eljött az ideje.

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Suzanna Crystal
Oktató
Életkor : 27
Foglalkozás : grafikus, festőművész, oktató
Hozzászólások száma : 274

TémanyitásTéma: Re: Hétvége Santa Barbarán    Csüt. Aug. 06 2015, 00:38

-Talán nem elég puha a kezem a puha arcodhoz? Még csak nem is izzad!
Harapja be az ajkát hogy ne röhögjön, de pukkadozik, nem megy, nehéz, el is neveti magát. Bár tény ami tény, jó kérdés örök időkig simogatná-e a szemben álló fiatalember arcát, valóban komoly kérdés.
A következő komoly kérdés a kedvenc étel, Suzy csak ámul-bámul Joshua mennyi mindent sorol fel, a salátán nevet, hogy egyre többet eszik abból a másik.

-Mi az a minestrone? Csinálj olyat meg hmmmm... sajtos-tejfölös húst!
Választ ő, hogy már van miből, ezek megtetszettek neki.
-Amúgy ki az az Amelia?
Drayton nem nevezte nevén a lányt, akivel jár, csak sóhajtozott kicsit. Annyiban lett okosabb Suzy, hogy valószínű odavan a lányért.
-Hát az biztos, hogy mindenki nevetne!
Nevetgél a Rómeó és Júlia kapcsán, hogy ki lenne parodizálva, nem is lenne nehéz, ami azt illeti.

Josh szavaira később hálásan mosolyog, hogy nem fogná vissza őt, mert épp elkapja a hév és rajzolni szeretne. Sokak szerint túlbuzgóság, meg valóban nem valami szociális tevékenység, de megnyugtatja, hogy Josh elnézné.
-Nagyon kedves tőled.
komolyan gondolja, érezhető, hogy ez neki sokat jelent. Pont ezért fog inkább akkor rajzolni, legalábbis valami hosszabbat egy krokinál, amikor Josh el van foglalva. Zuhanyzik mondjuk... akármi. De a megkönnyebbülésnek is ára van, mégpedig hogy pezsegni kezd, hadarni kissé, ömlenek belőle a szavak és a tervek, lelkesen fogadja Josh bólogatását.
-Micsoda?! Otthon hagytad? Veszünk. Vagy bejössz alsóban, van másik nem?
Vigyorog, szerinte egy pasinál annyira nem gond, könnyen orvosolható probléma. Aztán arcára fagy a vigyor, kissé elpirul.
-Hát... azért legyen rajtad valami...
Mondja szégyellősen, fél, nem bírná nem megbámulni a másikat, hogy meztelen. Mert hát egyből erre asszociál, nincs mese.
-Mint mondtam sok fagyit szeretek, eszünk másmilyent, az a legkevesebb! Meg még nem is teszteltem, hogy a vanília sűrűbb mint a... gyümölcsösek!
Igen, talán ezt mondta a másik, hogy azok a sűrűbbek nem? Úgy is kijavítja ha nem talált.
-Hát akkor maximum engem is kihalásznak egy hálóval, te meg hallgathatod, hogy nyafogok és pityergek, hogy fáj. Egyszer úgy leégtem te... jaj hát az szörnyű volt! Ilyen csónaknyakú felső volt rajtam és kitaláltuk csak úgy menjünk egy sétára a hegyekbe. Tudod könnyű úton, sportosabban voltunk azért felöltözve. De dél körül értünk fel és tűzött a nap és szabadon voltak a vállaim meg a hátam is, estére olyan, de olyan vörös lettem, ott pityeregtem Mikenak, hogy nem bírom ki bármi hozzáér és csak a jéghideg víz esett neki jól, de akkor meg lefagyott a mellem meg a hasam meg a fenekem... nem állhattam a zuhanyzóban egész nap! Jaj... de vett nekem valami spéci fújós ízét és egész este ápolgatott és hajtogatta, hogy többet kéne napoztatnom a bőröm, mert akkor nem égne le. De ha elfelejtem! Olyan rossz volt... szóval óvatosabb vagyok! Te is, mert hoztál naptejet... én elfelejtettem...
Nevet kínosan, mert itt ragozza, mennyire pórul járt és már óvatosabb, de naptejet továbbra sem tart magánál. Ennyi esze van. De ki szokott ülni tíz percekre a napra, szóval nem ég le majd talán ha be sem kenik, akkor se.

_________________


A boldogságot nem szabad halogatni, hanem meg kell ragadni!
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Hétvége Santa Barbarán    Csüt. Aug. 06 2015, 01:49

- A tiednél puhább kezek még sosem simogattak!- igyekszem a kedvébe járni, de aztán összenevetünk. Valószínű, hogy jobb, ha nem tudja, el tudnám képzelni, hogy egy életen át ő kényeztessen.
Sebastian azt mondta neki, jól főzök, és Suzy a fejébe is vette, hogy kipróbálja, milyen szakács vagyok.
- A minestrone olasz zöldségleves, paradicsomos alapú és reszelt sajttal van  tálalva, ami ideális esetben beleolvad a levesedbe... Hm, fincsi cucc!- mesélem neki lelkesen- Oké, remek választás!- bólintok a sajtos-tejfölös húsra is.
Hirtelen nem is értem, miért kérdez rá Ameliára. Úgy emlékszem, már szóba került a lány neve.
- Sebastian barátnője. Olyan csirkét sütött, hogy mind a tíz ujjam megnyaltam utána!- talán emlékszik még, hogy a múlt héten náluk ebédeltem; azért hagytuk ki múlt szombaton a közös ebédet.
- Melyik jelenetet vétóznád még meg, csinálnád másképp? - kérdezem. Majd ráveszem "az édes hármasomat" (Seb, Lia, Reev), hogy segítsenek a megvalósításban.

- Ne viccelj- nézek rá, kicsit értetlenkedve, miért olyan furcsa, ha hagyom, hogy azt csinálja, amihez kedve van, amiben örömét leli. Nekem tetszik, ahogy rajzol. Úgy bele tud feledkezni, hogy megfeledkezik mindenről. És amit még észrevettem: ha erősen koncentrál, kidugja kissé a nyelvét, mint a gyerekek.
Suzy megint zizeg, egy mondatba próbálja belesűríteni mindazt, amit csinálni akar. Meg akarom kicsit tréfálni, egyébként semmi kifogásom a tervei ellen.
- Sosem volt. Alsót se hordok, kényelmetlen!- utóbbiban van valami, de csak hülyítem. Olyan könnyű most zavarba hozni!
- Hát persze, napszemüveg és szalmakalap!- ez a kettő biztos lesz rajtam. Kacsintok. Nem bírom tovább bizonytalanságban tartani, a zavara már túlnő azon, amit el akartam érni- Hé, vicceltem, vicceltem!- nevetek, kissé a karjába kapaszkodok.
Úgy tűnik, gyorsan megbékél, mert folytatja is...
- Pedig de! És a csoki még sűrűbb!- na, majd itt meglátja.
Egy sztoriba kezd, hogyan égett le egyszer Mike-kal a hegyekben. Két dolgot szűrök le ebből: még mindig gondol a srácra. Az a hülye nem vigyázott rá eléggé. Én nem fogom hagyni, hogy leégjen, szenvedjen, sírjon...
- Látod, lehet, hogy én is tökéletes társad leszek, mert a naptejet sem felejtettem el- mosolygok rá.

Elfogynak a szendvicsek, és a limonádé egy része is. A nap egyre magasabban kúszik az égen. Máris nagyon meleg van.
- Nos, ha tovább maradunk, máris be kell kenjelek, különben nem kell egy egész hétvége hozzá, hogy rákocska legyél!- Most is szabadon vannak a karjai, vállai, a mellkasának egy része, de az arcának se tenne jót, ha megpirulna.
Rajta múlik, maradunk-e (rajzol-e) vagy megyünk tovább.

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Suzanna Crystal
Oktató
Életkor : 27
Foglalkozás : grafikus, festőművész, oktató
Hozzászólások száma : 274

TémanyitásTéma: Re: Hétvége Santa Barbarán    Csüt. Aug. 06 2015, 02:13

-Na csak azért! Mertél volna mást mondani! Bár ha a macskád említed fel, a puha mancsocskáival, lehet nem orrolok meg!
Nevetgél, igaz az nem szó szerint kéz, de ennyi megengedett.
-Ú, jól hangzik, ha uborkamentes jöhet!
Ki tudja az olaszok miket főznek össze, jobb biztosra menni, de a sajt meg a paradicsom jól hangzik, az oregánót is szereti, ilyenekbe szoktak tenni. Kíváncsi hogyan főz Joshua, szóval már előre várja, ha igaza van Draytonnak, csak jól jár vele.
-Jah, tényleg Amelia, ő az az Amelia, amíg nincs arcom hozzá nehezem jegyzem meg, ne haragudj!
Mutogat megint, hogy zizi, meg hasonlók, mert tényleg, említette már, csak még nem pakolta rendesen össze fejben.
-Hm, na majd elkérem tőle a receptet és megleplek vele!
Most hogy elmondta nem lesz nagy meglepetés, inkább az lesz ha tényleg sikerül... nem egy szakácsremek a mi Suzynk, de igyekezne. (A vacsorán sutyiban tényleg elkéri majd a receptet Liától xD)
-Húúú jó kérdés. Mercutio elég szenvedősen hal meg, azt lefaragnám... Tybalt bezzeg simán összeesik, nem fair!
Nevetgél, emlékei szerint Tybalt körül nincs húhó, mert Rómeó rögtön elkezd szenvedni... Pedig Tybalt most még fontosabb mint eddig bármikor!

Igen hálás Joshnak amiért elnézi hóbortosságát, rajzolási szenvedélyét, de pont ezért végképp nem akar visszaélni vele. Hogy ez valóban menni fog-e neki, majd meglátjuk. Aztán a másik olyan meglepő dolgokat mond, hogy teljesen ledöbben, látszik köpni-nyelni nem tud, úgy mered a másikra, hogy nem hord alsót, le is siklik a tekintete az ölére, mintha így látni lehetne bármit is, aztán teljesen vörösen néz el más merre, mert ez így kínos.
-Tényleg... fura...
Mondja vékonyabb hangon, mint akarta, mert nem tudja hova tenni a kapott információt, főleg ha véletlen ott lesz mikor a másik átöltözik... úristen hova kalandozik! a szalmakalapra és a szemüvegre is csak pislog, esetlen vállat von, hogy végül is, de azért már teljes a káosz nála. Ebből zökkentik ki, hogy csak vicc, ő meg hirtelen fogja fel, színésszel van dolga, hát csak szórakozik!
-Ohh... hehehhehe... haha!
Kezd el esetlen nevetni, kínosan, majd önfeledten, mert belegondolt, milyen fejeket vághatott és úgy megérti hogy miért csinálta a másik. Csak a pirulása csitulna!
-Akkor csokit kérek, olyat már régen kértem amúgy is!
Mindig mást kér, de most akkor kipróbálja.
-Jól van, de rég volt már az, már csak nevetek rajta! De nagyon vigyázol rám, észre vettem.
Mosolyog, süti le a szemét, mert tényleg. Naptej, reggeli, sok apró más... Joshua tényleg nagyon figyelmes valaki, csak eddig nem merte mondani, furán vette volna ki magát. Mikera meg nem haragszik, hány évesek voltak? Tizennyolc? Hol van az már.

-Mert a nap gonosz és nagyon tűz...
Hunyorog bele az említett égitestbe.
-Menjünk, majd máskor is kijöhetnénk és majd akkor rajzolok. Egyszer le akarom!
Nagyon tetszik neki itt, úgy sejti Josh is szereti, szép ajándék lenne talán. De vágyik már odaérni a városba, látni hol lesznek, sétálni, hajózni, ha enni nem is, mert most pont jól elvan, meg is dicsérte a szendvicset és a limcsit is, hogy ízlett neki, be is puszilta őket.
A leégés miatt meg úgy fest annyira nem aggódik, maximum majd a szálláson rászánja magát hogy bekenje magát. Az már kiment a fejéből, hogy Josh bevállalta ezt az undi feladatot. (Nem szereti ha krémes a keze, neki ez undi xD)

_________________


A boldogságot nem szabad halogatni, hanem meg kell ragadni!
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Hétvége Santa Barbarán    Csüt. Aug. 06 2015, 03:10

Nevetek, hogy Nora neki jut eszébe. Szó, mi szó, édes kis tappancsai vannak a "dög"nek, de nem igazán szokása simogatni.
- Nem rakok bele uborkát!- csóválom a fejem. Ha ennyire utálja, száműzöm a konyhából, mint Sebastian miatt a kenyeret.
Azonosítja Ameliát.
- Semmi baj. Nekem is könnyebb, ha a névhez arc is társul- nincs ezzel semmi gond, nem kell szabadkoznia. Na és ha kicsit zizi? Én se vagyok teljesen normális! Talán kicsit vállat is vonok, ne törődjön az ilyen apróságokkal.
- Valóban? Remek lenne!- igazán meglepne, ha olyan csirkét tudna sütni, mint Amelia. A nagyi igazán jól főzött, de ez a csirke még annál is jobb volt, amit anno a mama készített otthon. Suzy pedig azt vallotta magáról, nem valami nagy szakács. De már a szándéka boldoggá tesz.
- Na és a végkifejlet dolgában nem változtatnál? - mosolygok azon, amit az imént mondott. Vajon nem csak elfogultság beszél belőle? Eddig senki nem figyelte szegény Tybalt haldoklását. (Én is gyorsban játszom, mintha szíven szúrtak volna; azonnali exitus, nincs haláltusa, csak összecsuklás.)

Olyan hirtelen adódik a lehetőség, hogy zavarba hozzam, hogy meg sem tudom állni, hogy ne használjam ki, és valóban... Suzy reakciója tankönyvi, még a pillantását is elkapom, amit most vet rám, az ágyékomra, mintha le tudná ellenőrizni, igazat mondok-e. Sápad és pirul, elvékonyodik a hangja is... Megszánom, bevallom, csak ugrattam, és nehézkesen esik le neki, de aztán önfeledt(ebb)en nevet.
- Kérlek, kérlek, ne haragudj, ezt nem bírtam kihagyni!- nevetgélek vele. Istenem, bocsáss meg, megérte, olyan aranyos volt!
Aztán megbékél, mert már a fagyiról beszélünk.
- Bármit, tényleg!- a csoki csak példa volt, de nem kell, hogy azt egyenek, majd saját szemével látni fogja. A csokiban megáll a kanál, az epres joghurtban eldől. Fizika. Elég hozzá a két-két szemünk, hogy észrevegyük a különbséget.
Meséli, hogy égett le egyszer, mert óvatlan volt (és Mike is). Ellenben én nem felejtettem el a naptejet, emlékeztem rá, hogy említette, szükséges, de ő utálja kenegetni magát.
- És nem bánod?- kérdezem halkan, mert nem biztos, hogy örül is neki, hogy én ilyen vagyok. Jobb, ha tudom, akkor nem hozom kellemetlen helyzetbe. Nem lesz kevesebb a szememben, ha úgy érzi, nagylány már, és nincs szüksége felvigyázóra. Bár Suzy lényegesebben törékenyebbnek tűnik, mint Elee. Inkább Ameliához hasonlítanám. Ezért is bízom benne, hogy jól ki fognak jönni.

- Ne bántsd, ez a dolga! - veszem védelmembe a Napot.
Suzy aztán úgy dönt, nem ezt a percet választja, hogy megörökítse a helyet. Visszamegyünk az autóhoz, elpakolunk és besegítem az autóba (erről nem tudok leszokni, talán nem is kell), aztán megcélozzuk az utat, búcsút mondva a reggelizőhelyünknek.
- Igazad van, bármikor eljöhetünk. És lehet, hogy ennél még százszorta szebb helyeket fogsz felfedezni a napokban!- ígérem neki. Sok szép hely van, nem csak a parton. Ezért is akarom megmutatni neki a várost.
Tempósabban hajtom az autót, de az útra nagyon figyelek.
A város határában felhívom Suzy figyelmét egy-két dologra, nevezetesebb épületekre (bár mind jellegtelen a város szélén). Egyenesen a szállás felé hajtok, a címet jól ismerem, közvetlenül a tengerparti sétányon van, még az is rémlik, melyik ház az, pedig régen jártam arra.
- Megérkeztünk. Ebben a házban lesz a mi szobánk...- állítom le a motort. Egy szobát vettem ki, de két ágyasat, azaz nem franciaágyasat, és erre felhívtam a gondnoknő figyelmét- Rögtön felvisszük a csomagokat, vagy először megnéznéd, milyen, jó lesz-e?

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Suzanna Crystal
Oktató
Életkor : 27
Foglalkozás : grafikus, festőművész, oktató
Hozzászólások száma : 274

TémanyitásTéma: Re: Hétvége Santa Barbarán    Csüt. Aug. 06 2015, 18:33

-Akkor jó, akkor jöhet!
Vigyorog szélesen, ha uborkamentes a leves, akkor fincsi lesz! A nem túl profi névmemóriát elnézik neki, így gondtalanul mosolyog tovább, majd felveti meglepi Josh egy Amelia fajta csirkével. Azt sem tudja milyen, de reméli nem túl bonyolult. A darab és módosításai kapcsán elgondolkodik.
-Hát lehetne poénosra fogni ha már komédia, például sikertelenül próbálkozik Rómeó az öngyilkossággal, Júlia magához tér, örvendenek, Rómeó ecseteli, hogy nem ment a halál, mert nem bírta kinyitni az üveget, Júlia megoldja és Rómeó reflexből lehúzza. Júlia meg mondjuk véletlenül beleesik a késbe, míg rimánkodna hogy miért is jött rá az üveg nyitjára, akármi. Ugyan az maradna csak kifigurázva, viccesebb lenne!
Morbidabb is, de hát paródiát emlegetett Josh, bele másképp nem nyúlna, vagy esetleg bigámista Rómeót csinálna, mert szerinte akkor is szoknyapecér a pasas!

Beszélgetnek, Josh olyanokat mond, hogy Suzy teljesen belepirul, nem tud mit csinálni, még el is képzeli, jól zavarba jön, de mikor közlik vicc, már ő is nevet.
-Nem baj, vicces volt! De most már csakazértis lesni fogom az alsógatyád, van-e!
Röhög, húúú, micsoda fenyegetés, de éreztetni akarja, ő ilyeneken nem haragszik meg, tetszett neki a poén, hiába ő volt az alany.
A fagyira bólogat, hogy majd kóstolgat, megfigyel, mert érdekli ez a kísérlet.
A leégés kapcsán csak szóba kerül Josh figyelmessége Suzy felé, amit utóbbi meg is jegyez. Josh halk kérdésére szélesen mosolyog, kicsit nekidőlve löki meg őt.

-Cseppet sem!
Közli vidáman, elvégre ő kedves dolognak gondolja az ilyen jellegű figyelmességet, bár amiatt néha zavarba jön, hogy ő meg olyan szétszórt, hogy nem mindig tudja viszonozni. De azért igyekszik a maga hebrencs módján.

-De nem kéne ennyire túlbuzgón csinálnia!
Szerinte süthetne gyengébben is, nem ennyire magas faktorral, kellemesebb lenne (na meg nem égne le seperc). Besegítik az autóba, nem zavarja, mosolyog, kezdi megszokni, hogy Josh ilyenekre is előszeretettel figyel.
-Bízom benne, majd sok skiccet csinálok!
Abból egy klassz montázst is összedobhatna Joshnak! Vannak ötletei, meglátjuk mi lesz belőle. A város határában nézelődik, főleg, hogy Josh is magyaráz, mutogat, ő lelkesen figyel. Aztán csak megérkeznek, Suzy lesi a házat ezerrel.
-Miért ne lenne jó? Te választottad! Vigyük fel és menjünk sétálni! Olyan jó hogy itt vagyunk!
Lelkendezik, ki is kapcsolja a biztonsági övet, ha Josh megint sietve száll ki inkább megvárja mosolyogva, kicsit megöleli mikor kiszáll, tapsikol. Nagyon feldobja, hogy nyaralni van, új helyen, klassz idegenvezetővel. Mivel gurulós a bőröndje, így mondja ne cipelje, húzza ő, de ha nem is hagyná a másik akkor is valamit mindenképpen vinni akar, látszik véletlen se szeretné, hogy karácsonyfa legyen a másik. Benn izgatottan várja hogy megkapják a szoba kulcsát, hogy bemehessenek. Ha valóban külön ágyat kaptak, rá is kérdez Josh hol akar aludni, melyiken, neki mindegy. Amelyik az övé arra kicsit lehuppan, tesztelve a matracot. A fürdőben kezet most, kicsit az arcát is mert meleg volt a kocsiban, majd felfrissülve megy megint Joshhoz.
-Nagyon nehéz rákot fogni? Fogtál már? Ugye nem kell csomózni a kötelet a hajón mint a matrózok? Én nem tudom hogy kell, félek szétcsúszna az egész... te voltál cserkész?
Igen, igen, a friss víz jótékony(?) hatásai...

_________________


A boldogságot nem szabad halogatni, hanem meg kell ragadni!
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Hétvége Santa Barbarán    Pént. Aug. 07 2015, 00:08

Nem emlékszem pontosan, mert rengeteg zöldség kell a minestronéba, de Suzy kedvéért szívesen kihagyom az uborkát. Azt hiszem, fel sem fogom még, milyen jelentősége van annak, ha eljön hozzám.
Shakespeare drámájából egykettőre vígjátékot csinálunk, jókat derülve azon, a nézőtér (is) miként lenne hatással a darabra.
- A párbajjelenetek alatt meg lehetne drukkolni!- toldom hozzá. Ez a mű még rejt lehetőségeket magában.

Kicsit megpirongatom, szerencsére nem veszi zokon, humorosan vág vissza, nevetek.
- És ha önként megmutatom?- lesekednie sem kéne. Elrontanám az örömét? Incselkedem vele. Merem tenni, mert nevet, látszik, hogy tetszik neki a hülyéskedés.
Csak fél percre leszünk komolyabbak, ez alatt kitudódik, hogy nem bánja, ha figyelmes vagyok vele. Suzy szétszórt, be kell vallani, de ő is tisztában van ezzel. Úgy hiszem, nem terhes neki az a figyelmesség, amivel körül veszem. (S vajon elég?)

A Nap máris erősen süt, ha maradnánk rajzolni, máris felajánlanám neki, hogy lekenem a karjait, vállait, mert könnyen leéghet az ember, ha nem vigyáz. Főleg közel a parthoz, ahonnan a víz is visszatükrözi a fényt... De nem maradunk, inkább indulna, tengernyi élmény vár még ránk.
Beszélek neki a városról, csak dióhéjban; az épületekről, melyek érdekelhetik, van néhány templom is, bár a szebbek a központban. Egyenesen a szállásra hajtok, ahogy ő kérte, hogy ki tudjunk pakolni, majd nekigogjunk bevenni a várost. Szokásos módon segítem ki a kocsiból (kis cseles, mintha meg is várná), de a jutalmam egy klassz ölelés. Hm, hm...
Suzy magához veszi a gurulós börőndjét, én a saját csomagom és a hűtőládát, majd bezárom az autót, és így megyünk be a házba. Két szintes ház, 4-4 szoba egy-egy emeleten. Olyan valaki áll a recepcióban, akit nem ismerek, bár a ház tulaját igen. Gyorsan megkapjuk a kulcsot, az emeleten, a tengerre néző szoba a miénk. (Kbilyen) Tágas szoba, két nagy ágy, komód, tv, hűtő, hatalmas terasz, fürdőszoba/WC áll rendelkezésünkre.
- Válassz te nyugodtan, nekem mindegy, melyik ágyon alszom!- gyorsban kipakolok a hűtőtáskából. Maradt benne néhány szendvics és limonádé. Jók lehetnek ezek később is. A jégakukat a fagyasztóba teszem. Azokra akár már délután szükség lehet.
Suzy lehuppan az egyik ágyra, rugózik rajta egy kicsit.
- Jó lesz?- kérdezem, nem csak az ágyra. Nem valami fényűző hely, de nagyon takaros.
Míg bent van a fürdőszobában, kipakolom azt a néhány dolgot, amit hoztam (a komódnak több fiókja van, az egyiket foglalom el). Egyenlőre a könyvet is a pólók közé teszem.
Ha kijön a fürdőből, én is bemegyek, felfrissítem magam, iszok néhány korty csapvizet.
- Kész hálókat dobunk ki, de nem árt, ha ismered a csomózási technikát...- mosolygok, hogy máris készül a délutánra fejben. - Nem voltam cserkész. A nagyapám tanított mindenre, amit tudni kell a tengeren...
- Megnézzük a teraszt is, milyen a kilátás? - invitálom az erkélyajtó felé. Akár ott is tölthetjük majd az időt, ha elfáradtunk, vagy ilyesmi.

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Suzanna Crystal
Oktató
Életkor : 27
Foglalkozás : grafikus, festőművész, oktató
Hozzászólások száma : 274

TémanyitásTéma: Re: Hétvége Santa Barbarán    Pént. Aug. 07 2015, 00:37

-Igen, de hangosan, és akinek jobban drukkolnak annak kéne nyernie. Úgy lenne fair!
Hülyéskedik mert hát nem ezen kéne múlnia, nem holmi caesari pankráció zajlik a darabban.

-Akkor önként megnézem!
Nevet fel, mert hát neki a tálcán kínált látvány is jó, nem csak a lopva elcsent. Persze csak viccelődik, nem azért jött, hogy kilesse milyen alsót hord a másik. (Bár tény, kideríthetné most ha nagyon akarná, végtelen hatalom, muahahah xDDD)

Megérkeznek a szállásra, felviszik a pakkokat és Suzy körbenéz, gyönyörködik. Egyszerű de nagyszerű, ez most tökéletesen illik a látványra. A teraszra is ki akar majd menni, érzi hogy itt tuti fog rajzolni, mert nagyon szépnek ígérkezik a kilátás. Az ágyakat illetően vállat von, lehuppan az ablaktól távolabbira, rugózik picit, mosolyog.
-Aha, nagyon tetszik!
Ha nagyobb luxus lenne, zavarba ejtő lenne, így viszont pont jó, úgy is csak aludni lesznek itt javarészt. Bemegy a fürdőbe, felfrissül, aztán gyorsan pakolja a ruhákat a fiókba, ami még üres. Na most látszik, hogy hozott kispárnát, vázlatfüzetet, sok színes ceruzát, egy nagy strandkendőt, váltócipőt, ha véletlen esne... Igazából nem haszontalan dolgok csak... sok. Közben fecseg.
-Azt is megtanítják? Vagy te tudsz?
Kíváncsiskodik, nem tudja hogyan mennek a dolgok.
-Ő tengerész volt? Vagy halász? Vagy horgász?
Vajon mit hagyott ki, ami minden bizonnyal ugyan úgy nem lesz nyerő tipp, de nem gond. A teraszra nagyon bólogat, ott hagyja a törölközőt és a piperét az ágyon, hogy kövesse Josht. Kilépve szélesebb lesz a mosolya, elvégre a tengerre néz az egész.
-Gyönyörű... lehet itt reggelizni? Itt kéne, olyan békés!
Hamarabb nem hiszi, hogy kiül, mert mászkálni szeretne mindenfele.

_________________


A boldogságot nem szabad halogatni, hanem meg kell ragadni!
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Hétvége Santa Barbarán    Vas. Aug. 16 2015, 03:24

- Ah, micsoda ötlet! Interaktív színdarab!- szerintem nem rossz ötlet, bár nem a Rómeó és Júliára.

- Az egy dolog, hogy te megnéznéd... Én akarom-e megmutatni?!- imcselkedem vele tovább, mintha olyan nagy cucc volna, milyen alsót hordok. Klassz, hogy bohóckodunk, szeretem, ahogy nevet.

Megérkezve kipakolunk; megnyugszom, hogy tetszik neki a hely, a szoba, hogy nem csitult a lelkesedése, hogy megannyi kérdése van, hogy láthatóan jókedvű... Már látom, miért nagy a pakkja, több helyet foglalnak a rajzos cuccai, mint a ruhái, bár váltást is hozott rendesen. Én ehhez képest kismiska vagyok...
Beszélgetünk. Azaz javarészt kérdez, én válaszolok.
- Nagyapa tanított néhányat, de már nem biztos, hogy mindegyikre emlékszem. Elvégre 14 éves voltam, amikor meghalt. Amúgy órásmester volt, nagy hódolója a zsebóráknak és a svájci szerkezeteknek. Mindig azt mondta, órából és bicskából csak svájcit érdemes venni- mesélem Suzynak mosolyogva.
Miután kipakolt, invitálom a teraszra is, nézze meg azt is (főleg a kilátás miatt). Gyönyörű a tenger, egészen azúrkék színben játszik, és nem kell hozzá nagy tudomány, hogy rájöjjek, Suzyt érdekli majd a téma. A szoba fekvése éppen ideális: mind a napkeltét, mind a naplementét meg lehet csodálni belőle.
- Te még aludhatnál is, látod, ezen a szövött szófán simán elférnél...- nem tudom, arra alkalmas-e, hogy bele heveredve kényelmesen rajzoljon, de ha például csak a csillagos eget akarja bámulni vagy a nyílt óceánt, a  szófa tökéletesen alkalmas erre.
Várok egy kicsit, hogy beledugja arcát a fénybe, a sós levegőbe, kigyönyörködje magát, aztán megkérdezem:
- Induljunk? Vagy maradnál egy kicsit?

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Suzanna Crystal
Oktató
Életkor : 27
Foglalkozás : grafikus, festőművész, oktató
Hozzászólások száma : 274

TémanyitásTéma: Re: Hétvége Santa Barbarán    Vas. Aug. 16 2015, 03:39

-Van olyan, tök jók, majd elmehetnénk!
Egyszer volt, tetszett neki, bár nem nagyon emlékszik rá, mert a gimivel ment.

-Háááát, szerintem egy magamutogató és hiú férfiidol veszett el benned, így nem is kérdés, hogy erre vársz hetek óta, hogy megvillanthasd!
Kacag fel, ez annyira nem Josh hogy nagyon, de ettől olyan mókás!

-Ú, az nagyon nehéz szakma állítólag, meg ma már nincsenek is sokan, akik tényleg jók, szóval nem hiába imádta a papád a jó minőséget. Amúgy szerintem emlékszel, ha nem, felidézzük sok szép emlékkel együtt!
Mosolyog míg pakolászik, kedves a hangja. Szerinte ha jó élmény volt, márpedig a mosolyból ítélve az volt, akkor jó lesz felidéznie őket a másiknak.
Aztám mutogatják neki az erkélyt is (ha már az alsót nem xD) de nagyon lenyűgözi a színek kavalkádja, a kellemes idő, az egész ahogy van.

-Azt mondod kicsi vagyok?
Kérdez vissza játékosan, de tény, belehajtogatná magát oda, ha olyanja volna. Lehet lesz is, ki tudja. Ha nagyon belemerül...
-Nem, menjünk, halásszunk, meg sétáljunk, oh, mutasd meg a kedvenc helyeid! Vagy azokat ahol valami mókás történt veled!
Lelkesedik fel hamar megint, benn még gyorsan elpakolja a maradék cuccát és már menetkész is, követi a másikat bármerre megy. Ez már bizalom, mi?

_________________


A boldogságot nem szabad halogatni, hanem meg kell ragadni!
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Hétvége Santa Barbarán    Vas. Aug. 16 2015, 04:08

- Tényleg? Létezik? Már azt hittem, feltaláltuk a spanyolviaszt!- legyintek csalódottan. De az ötlet tetszik, menjünk, látni akarok egy ilyet, érdekel!

- Úristen, Suzy, kivel randiztál te még az elmúlt három hétben? Összekeverhetsz vele!- kérem ki magamnak, nevetve. Magamutogató és hiú? Felírom, el ne felejtsem!

- Olyannyira, hogy kihalóban van. De nézd meg, a legtöbb órát úgy gyártják, hogy működik néhány évig, aztán nem érdemes javíttatni. Jön az új modell, nem is nehéz hozzájutni. Tényleg érdemesebb újat venni, mint a régit csináltatni. Csak a fanatikusok javíttatják az óráikat, mert nekik érték...
Egyre közvetlenebb vagyok Suzyval, met úgy tűnik, az érdeklődése nem felszínes. Megborzongok, amikor azt javasolja, idézzek fel régi emlékeket vele. Úgy hiszem, ez már nem csak a kajáljunk együtt naponta jellegű kapcsolat, hiszen egyre több információt tudunk meg egymásról, egyre bensőségesebbeket, és ezek nem okoznak benne (sem bennem) riodalmat, menekülési kényszert, félelmet az iránt, hogy ezáltal elköteleződnénk egymás iránt.
- Jól van, majd kiderül, belefér-e az időbe...- térek ki egy kicsit, de hogy azt ne higgye, nem akarom, hozzáteszem- ha nem ma, akkor holnap, vagy a jövő héten... - elvégre az emlékek nem szaladnak el. Ő elszaladhat, bár egyre kevésbé hiszem, hogy megijedne  a bensőséges sztoriktól.
Az erkélyen kedveskedni akarok neki; az a szófa kényelmes fekhelynek tűnik egy olyan termetű lánynak, mint Suzy.
- Nem vagy kicsi, épp tökéletes méret vagy ahhoz a szófához. Vagy az hozzád- nevetgélek. Minden viszonyítás kérdése; neki, rajzosnak ezt tudnia kell!
Hagyok neki időt, hogy alaposan felmérje a terepet, ismerkedjen, de aztán megkérdezem, akar-e indulni vagy maradna még. Gyorsan elpakol még maga után, és már indulásra kész. Én is lemaradok, olyan gyorsan cselekszik.
- Közel van a suli..., meg a templom, ahova sosem jártunk, csak a sulival. Nem olyan színes az ablaka, mint amit múltkor láttunk, de szépen szól az orgonája. Ha lesz ismerős, megkérem, játszon neked ott valamit, érdemes meghallgatni... - javaslom neki kedvesen. A suliban volt néhány érdekes sztori, és talán a tablók is ki vannak téve. Van egy-két érdekes arc. Talán az anyámét is megtalálom még...

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"


A hozzászólást Joshua McBridge összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Aug. 16 2015, 04:51-kor.
Vissza az elejére Go down
Suzanna Crystal
Oktató
Életkor : 27
Foglalkozás : grafikus, festőművész, oktató
Hozzászólások száma : 274

TémanyitásTéma: Re: Hétvége Santa Barbarán    Vas. Aug. 16 2015, 04:23

Csak nevet a spanyolviasz miatt.
-Nem, de még feltalálhatjuk!
Miért is ne? Bár nem pont azt, de valami más izgalmas dolgot, mekkora lenne már!

-Valami Joshua, nem fontos, tudod neki szakálla van!
Pukkadozik, mert olyan jó heccelnie a másikat! Bár csak eljut a tudatáig az a szó. Randi... Randiztak? Az randi volt? Hirtelen pirul el, kínosan nevetgél tovább, úgy érzi ebből csak rosszul jönne ki ha rákérdez. De ha randi volt, ő sokszor viselkedett hülyén, csoda hogy Josh újra eljött... Hú, próbál nem többet gondolni mint ami, inkább más dolgokra figyel.

-Tényleg? Ezt mondjuk nem tudtam... bár manapság minden eldobhatóra csinálnak nem? Ha mégsem akkor egy vagyon! Csak bírd megfizetni.
Húzza a száját, mert egy mókusszőr ecset is egy kisebb vagyon, de az legalább tartós. A többi pár festésig jó aztán kuka. Pedig az egy ecset! Nem is valami alap cikk, mint a ruha.
-Jövőhéten is jövünk?
Mosolyodik el, elvégre úgy gondolta, ha ott vannak, arról mesél. Mesélhet amúgy is, nem zavarja cseppet sem, csak mókásan jött ki most így.
-Hmmm, nem akarok egy szófának tökéletes lenni!
Nevetgél tovább már kinn, mert annyira nem vonzza a heverő, de lehet ki lesz próbálva míg Josh magára hagyja őt kicsit.
-Hú, suli... szeretted a sulit? Én szerettem a sajátom, de sokan nem szerették, mert hát tudod. De bemehetünk, érdekel hol tanultál! Meg az orgona is, szeretem a hangját.
Bólogat, neki igazából érezhetően mindegy, mindenhez kedve van. Menne már valamerre ez az igazság, sokáig kellett a kocsiban ülnie relatív nyugton, most már pörögne tovább, nézelődne, mozogna. Szóval húzza is Josht, menjenek, amerre a férfi gondolja, bármit megtekint.

_________________


A boldogságot nem szabad halogatni, hanem meg kell ragadni!
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Hétvége Santa Barbarán    Hétf. Aug. 17 2015, 15:17

Nevetek. Ha már kitaláltak valamit, nekünk már nem kell, de miért is ne lehetnének nekünk új ötleteink? Ebből a lányból bármit kinézek. Holnapra felforgatjuk az egész világot, ki tudja?

- Ah, elkeserítesz. Szóval egy szakállas pasi...? - ráadásul magamutogató és hiú. Ilyennek lát vagy ugrat? A nevetése árulja el, utóbbi. Én is adom alá a lovat. Az meg sem fordul a fejemben, hogy a randi szón kiakad. Kissé elpirul, zavartan nevetgél, utóbb gondolok csak rá, emiatt volt, de nem akarom túlragozni. Ha eddig nem is randiztunk (a szó nemesebb értelmében), talán fogunk még. Úgy látszik, nem jött még el az ideje.

- Az a hír járja, ma már semmi sem időtálló. Mindent úgy terveznek, hogy egy idő után elromoljon, ki kelljen cserélni, újat kelljen venni... Így tartják fent magukat a cégek, lényegében logikus, nem? Még akkor is, ha becstelennek tűnik.
Valakit nem érdekel, hogy mindenből a legutolsó modell legyen a birtokában; engem sem zavar, hogy pl. a mosógépem viszonylag régi: jól működik, keveset fogyaszt, elégedett vagyok vele. Csak azért nem fogom lecserélni, mert létezik már "nála" jobb. A mobilom se mai darab, de arra jó, hogy elérjenek és én is tudjak telefonálni, és nekem nem kellenek bele a különleges kütyük (nem egy okos-telefon)
Úgy terveztem, nem nagyon fogom a saját előtörténetemmel zaklatni, elvégre kikapcsolódni jöttünk és nem nosztalgiázni. Suzy azonban érdeklődést mutat az emlékeim iránt.
- Hát, ha lesz kedved... bármikor!- elvégre nem vagok valami ügyes ezekben a dolgokban, elszúrhatom a dolgokat, akárcsak Elee esetében.
- Legyen neked tökéletes a szófa!- forgatom ki a szavakat, és nevetek. Elvégre nem Suzy van a bútorért, hanem a bútor Suzyért (vagy bárki másért). Ha lesz alkalmam rá, én is elnyúlok benne, kényelmesnek látszik. (Kötve hiszem, hogy ne lógnék le róla)
Megbeszéljük, hogy indulunk, két olyan helyet is említek neki, ami elérhető távolságra van és még beütemezhető ebéd előtt. Meg sem lep, hogy mindkettő érdekli.
- Na, akkor gyere... És közben mesélek- mondom nevetgélve, és szokás szerint kézen fogom, ha elkészült.
Elindulunk a suli felé (ez a középiskola; bár nem ismerem az amerikai oktatásügyet, hogy is van pontosan, írom a saját fejem után)
- A suliról vegyes érzéseim és emlékeim vannak. Tudod... a gyerekek néha kegyetlenek, és kis ideig beszédtéma volt, hogy nem az édesanyám nevelt- szépítem a dolgot, de ez a lényeg- A tanulással komolyabb problémám sosem volt, bár nem tartoztam a legjobbak közé- vonok vállat.
Nincs messze a központ, és attól a suli, kb 10 perc séta, és ott vagyunk.

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Suzanna Crystal
Oktató
Életkor : 27
Foglalkozás : grafikus, festőművész, oktató
Hozzászólások száma : 274

TémanyitásTéma: Re: Hétvége Santa Barbarán    Hétf. Aug. 17 2015, 22:21

Nevetgél, hogy Josh csalódottságot mímel.
-Igen, igen, de ne félj, a te finom arcodnak lehetetlen ellenállni!
Csíp finoman a másik orcájába és rángatja alig érezhetően, vigyorogva. Tényleg jobban tetszik így neki, bár szakállal sem volt rossz. a zavarát aztán leplezi, kuncog.

-Igen, de ez olyan... pazarlás.
Ő legalábbis annak érzi, nagy pazarlásnak, jobban kedveli az időt álló dolgokat, annak van értéke. Meg ő szeret ragaszkodni dolgokhoz, de már szoktatja le magát róla.
-Lesz, miért ne lenne? Olyan jó sztorikat tudnak mesélni az emberek, szeretem hallgatni! Te amúgy is aranyosan mesélsz!
Na jó, lehet az aranyos jelző nem pontos, de úgy érti, szórakoztatóan, élvezi hallgatni a másikat.
-Hmmm, maradok az ágynál, ha elaludnék benne, másnap nyögnék, hogy elgémberedett mindenem!
Nevet, még csak az kéne, hogy jajgasson, mikor csuda jó programok elébe néznek!
-Jó!
Mondja lelkesen a mesélésre, nem idegen neki Josh keze, bele is csúsztatja a sajátját és vigyorogva lépked mellette, míg nézelődik.
-Ó, gonoszak voltak veled? De azért voltak barátaid nem? Mit szerettél a legjobban tanulni?
Kérdezgeti a másikat míg haladnak, egész hamar elérik a központot, nem is hitte volna, nagyon jó helyen szálltak meg!
-Vannak rólad képek a suliban? Ha van mutatsz! Megnéznélek kicsinek!
Bár ha középiskola, már nem lesz olyan kicsi a másik, durván tíz évvel fiatalabb. De a kamasz Josh is érdekli, milyen frizurája volt, mosolygott-e, minden!

_________________


A boldogságot nem szabad halogatni, hanem meg kell ragadni!
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Hétvége Santa Barbarán    Kedd. Aug. 18 2015, 00:43

- Látod, szólhattál volna...- észre sem veszem, hogy elárulom, szeretnék neki tetszeni.

- Bizony, ebben egyetértünk. Viszont haladni kell a korral is, tudod, energiatakarékos cuccok, környezetvédelem... már ha igaz, amit állítanak
- teszem hozzá. Mert a korszerű néha nagyszerű is.
Suzy kíváncsi a régi sztorikra (akár az enyéimre is), de ez a hétvége nem rólam kell szóljon, ezért nem szívesen nyitnék ilyesmivel. A felvetésemre, hogy erre térjünk vissza máskor, kedveset mond.
- Köszi!- aranyosan mesélek? Hát ő az aranyos!
Kint az erkélyen a szófát méregetjük.
- Nem hagylak elaludni benne, de ki kéne próbálnod. Kényelmesebb, mint gondolod!- kacsintok rá.
Aztán meggondolom magam a meséléssel kapcsolatban, mert Suzy újra arra biztat, és a suli amúgy is egy veszélytelen terep. (Elsőre annak tűnik)
- Meglehetősen- naná, hogy azok voltak. Anyámat a szájukra vették, aztán a nagyszüleimet is, elképesztő pletykákat terjesztettek, és nevettek rajtam, mert megbántódtam és verekedtem, és persze, nem mindig én voltam az erősebb.
- Most, hogy tudom, mit jelent az igazi barátság, azt hiszem, nem volt barátom Santa Barbarában- mondom szomorkásan. - Talán csak egy lány volt, aki mindig kiállt mellettem, de vele sem lógtam sokat. Marcinak hívják, kimaradt a suliból, amikor ... rájöttek, hogy drogozik. Nevelőintézetbe küldték az elvonó után. Azóta nem is tudok róla- nem túl vidám sztori. Elcseszett évfolyam volt a miénk.
- Legjobban az irodalmat és a történelmet. Na és a színjátszást, képzelted volna?- kacsintok rá vidámabban.
- Nincsenek képeim a korai gyerekkoromból. Készültek, de valahol elkeveredtek, nem találtam meg őket. A suliban csak csoportképek, osztályképek lehetnek, nem tudom, ki vannak-e még rakva...
Lassan odaérünk. Nyár van és hétvége, az iskola ajtaja mégis résnyire nyitva.
- Gyere...- húzom közelebb Suzyt, és bekukkantok a portás fülkébe.
- Mr. Peterson? - az öreg szinte semmit nem változott. Esküszöm, mintha egy napot se öregedett volna, pedig évek óta nem láttam!
-Ki az? - teszi le az újságot, amit éppen olvasott és rám néz. Nem válaszolok, kíváncsi vagyok, felismer-e még- Joshua, fiam, te vagy az? - néz rám az öreg, és kissé megremeg a hangja. Nagyapám nagy cimborája volt.
- Én vagyok...- mondom én is kissé elgyengülve. Kedveltem az öreget.
Kijön a fülkéből, kezet rázunk, de aztán magához ölel.
- Rég láttalak, fiam. Mi újság? Ki ez a bájos kis hölgy veled?
Suzyra nézek, bemutatom.
- Suzanna Crystal, képzőművész és oktató..., kedves barátnőm. Szeretném megmutatni neki az iskolát. Lehet? - magamról elfelejtek beszélni.

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"


A hozzászólást Joshua McBridge összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd. Aug. 18 2015, 02:38-kor.
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: Hétvége Santa Barbarán    Today at 09:02

Vissza az elejére Go down
 

Hétvége Santa Barbarán

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 6 oldalUgrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4, 5, 6  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: M'ért ne léphetnél át? :: Világjárás :: Archívum-