Mosolyogva hallgatja végig Bambi válaszait és néhol költői kérdéseit. Illetve valószínűleg nem vár rá választ, mert hogy nem fog kapni, az valószínű, ennyi idő alatt akár már hozzá is szokhatott. Ahogy elindul a mosdóból még hallja Sebastian figyelmeztetését, miszerint le kell nyűgöznie majd őt is. Megteszi ő, pillanatok alatt, ahogy hátrapillant, cinkos mosollyal az arcán.
- Los angeles-i vagyok. - Egy régebben feltett kérdés, amire nem is várt választ, mégis kapott. Mi ez, ha nem lenyűgöző? De nincs több ideje Bambival foglalkozni. Kap egy egészen más frizurát és sminket is a próbafotózásra. Kicsit sem idegesíti, hogy fogják őt bámulni, csak lenézően pillant a többi lányra. Egyik sem érhet fel hozzá, ezt tudja ő is. Ahogy ül és átgondolja a dolgokat, a menedzsere lép mögé. Egyik ezét finoman vállára helyezi, lehajol hozzá, pár dolgot suttog a fülébe. Megkeményedik a tekintete, ahogy a tükörből magát nézi, érzi Brian mosolyát a fülében, majd bólint egyet. A fenébe, túl jól ismeri. Tudja, hogy tét nélkül nem vette volna elég komolyan, viszont most már muszáj megkapnia ezt az állást, nincs más opció. Elmosolyodik, igazít még egyet magán, megnézi magát a tükörben még egyszer, utoljára, mielőtt a kamerák elé lépne.
Ott pedig mintha nem is az az Allegra lenne, aki a való életben, teljesen megváltozik a kisugárzása. Mintha igazán élő lenne, élettel teli, a mosolya pedig valódi lesz, nem csak szájhúzogatás. Sokkal inkább elragadó, mintsem hűvös, de mégis megmaradt a magabiztossága. Pontosan követi az utasításokat, tartja a cuki parfümös üvegecskét. Ahogy jósolta, fújnia kell magára belőle, bár nincs olyan borzalmas illata, ha kap egyet ajándékba, tuti a kukában fog landolni. Túl édes hozzá képest, nem elég Allegrás.
A fotózásnak hamar vége volt, legalábbis neki túl gyorsnak tűnt, nem érdekli, mit gondolnak róla. Ő a legjobbat teljesítette, a legjobb volt és ebben biztos. Innentől kezdve, ha nem őt választják, az az ő hülyeségük, nem Allegrán múlik. Főleg azon, a menedzsere mennyire akar engedni az árából, ez pedig nem jelent túl kedvező kilátásokat. De nem ejtették a fejére, nem ám. Néha kicsit eszköznek érzi magát, és ez nem feltétlen kellemes. Főleg a boldogság, ami a kamerák előtt ragadja el... utána visszatérni a valóságba, mindig rossz érzés. Nem tud szabadulni a parfüm illatától, ő nem a konferenciateremben vár, egyszerűen a folyosón álldogál. Nincs senki a közelben, szóval kicsit a falnak dől, egyik kezével vakargatja átellenes vállát. Mintha csak le tudná vakarni magáról a rossz érzéseket. Bár ez csak a saját kis drámája, kívülről semmi nem látszik rajta, ahogy mindig. A jéghercegnő visszatért.

A fotózás végeztével próbál kicsit leengedni, hátha egy kis lazasággal elvarázsolhatná őket a munkán kívül is, de nem megy neki. Ez a lazaság... nem az ő asztala. Köszöni szépen, megvan nélküle is, színlelni tudja, ha szükség van rá. Nem lehetetlen, Allegra számára nem lehetetlen, de amíg senki nem várja el tőle, megmarad az, aki eddig is volt, önmaga lesz. Bár teljesen csak munka után önmaga.
Ahogy gondolkodott a dolgain, szinte észre sem vette, hogy Sebastian közelít felé, amíg egészen közel nem ért és hozzá nem szólt. Csak akkor pillantott fel rá.
- Nekem mondod? - Kérdezte, miközben egyik szemöldökét felvonta és elmosolyodott. Nem, hozzá nem illik ez az illat, a munka kedvéért viszont megcsinált mindent, amit elvártak tőle. És ha most émelyítően édesen fog bűzleni egy napig, ám legyen, bevállalja. Abszolút megéri ezért az állásért, főleg, mert Brian ultimátumot adott neki, hogy megcsinálja. Utálja a férfit, szívből gyűlöli, mégis ő ismeri a legjobban és tudja, hogy hozza ki belőle a legjobbat. Ismételten sikerült neki.
- Viszlát, Bambi. - Köszön, miután halvány, féloldalas mosollyal engedte, hogy kezet csókoljanak neki. Hiába, ez jól esik a kis egójának, simogatja. Ilyen lehetőségeket pedig nem halaszt el. Inkább sóhajt egyet összeszedi magát, hogy felkészüljön a győzelemre. Mert győzni fog, ő is tudja. Igazából... biztos benne.