Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

» Rangsorolások (Noel és Tami)
Vas. Okt. 02 2016, 14:41 by Kőrösi Noel

Top posting users this month
Eric A. Blake
 
Leopold K. Lindhardt
 
Reeven Callagher
 
Samuel T. Collins
 
Quentin Collins
 
Felix Kaleolani
 
Kensington L. Lockwood
 
Suzanna Crystal
 
Sebastian McBridge
 
Kőrösi Noel
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 Allegra&Lucien estéje

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Lucien de Prince
Műsorgyártás
Életkor : 20
Foglalkozás : Deviant
Hozzászólások száma : 77

TémanyitásTéma: Allegra&Lucien estéje   Szomb. Aug. 02 2014, 22:39

"A naplemente narancssárgája vörössé varázsol, de nem csak azért szeretem mert átváltoztat. Ilyenkor kezdődik a nappalom."

Ez nem egy vámpírregény első sora, ezt a naplómba írom, miközben megállok egy lépcsőfordulóban. Bárhol, bármikor képes vagyok előkapni a füzetem, hogy lejegyezzem amire gondolok. Olyankor megáll a pillanat. És aztán folytatódik, tovább indulok. Panorámás lakosztályom van a harminchatodikon, láttam már "otthon" lemenni a napot.  Most szeretném, ha az utcán érne. Leszaladok a lépcsőkön, dobogva veszem a fokokat, koppanó, éles hangot ad ki gumitalpam a köveken. Az utolsó fokokat ugrom és a portásnak is csak biccentek. Sajátos stílusom van, bármikor, ha nincs hőség fekete és hosszú a kabátom, most viszont nincs rajtam, még a naplemente sem hoz hideget. Fehér ingem kibontva lebben mögöttem ugrás közben, szeretném ezt megnézni kívülről, lassítva, pontosan hogyan lebben, esik az anyag, huppannak tincseim szerteszét, miképp akaszkodnak a szemembe. Éles kanyarral fordulok jobbra, nekifeszülök az önmagától nyíló ajtónak, ami nekem új és modern, így majdnem nekimegyek valakinek. Ezzel szórakozom, próbálgatom, vizsgálom, lehengerlő mennyire átlátszó és önálló, ahogy magától nyílik... Nevetek a szitkozódáson, mintha nem is nekem mondanák, lepereg rólam mint koranyári zápor után a szirmokról lefricskázó esőcseppek. A füzetem mindig fekete nadrágom hátsó zsebében tartom, az inget azért hordom kigombolva, hogy eltakarja. Alá kisinget vettem, mely szorosan rám feszül, még a mellbimbóm is látni. Zsebre dugott kézzel vonulok, elegáns, hosszú léptekkel, melyek ki vannak mérve. Hiányzik belőlük mindennemű kusza kaotizmus. Szeretek bősz határozottsággal vonulni. Az sokat elárul egy emberről. Olyan helyet kell keresnem, ahol megünnepelhetem a naplementét, merészet és magasat, de csak autók száguldanak el előttem mint egyhangú pacák. Vagy feketék, vagy fehérek, kékek, szürkék pirosak, mélyzöldek, esetleg citromsárgák. Nem jutok messzire, a nap már a szemembe világít, a hajam egyre vakítószőkébb lesz. Arra gondoltam felkapaszkodom egy tömegházra, de hirtelen egyetlen tűzlépcsőt sem szúrok ki. Becsukom a szemem, hagyom, hogy elárasszon a fény és nekem jöjjenek az emberek. Majd itt ér a naplemente. Így, magaslatok nélkül, pőrén. Még sok naplementém van. Hagyom, hogy jöjjön és majd elsodorjon egy ember áramlat ebben a megvilágításban

_________________


A hozzászólást Lucien de Prince összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Aug. 02 2014, 23:15-kor.
Vissza az elejére Go down
Allegra Jhonson
Egyszer volt, hol nem volt...
Foglalkozás : Modell
Hozzászólások száma : 121

TémanyitásTéma: Re: Allegra&Lucien estéje   Szomb. Aug. 02 2014, 23:00

Hosszú, kemény napja volt. Egész nap az emberek rajongását kellett elviselnie, mert milyen jót tesz a karrierjének, ha jóban van az őket csodálókkal. Nem elég szépnek lennie, tennie kell a kedveset is, türelmesen állni, csinosan mosolyogni, ez nehezen megy neki, de egyre gyakorlottabb. Viszont úgy érezte, mindenki, direkt az idegein ugrál, csak, hogy felhúzzák. Általában távol állnak a tőle az ehhez hasonló összeesküvés-elméletek, de most nem tudott mást. Ez egyszerűen nem az ő napja, odafent sem akarják, hogy megjátssza magát. Így, amint végzett, szerzett magának egy kávét, mert éjszaka még hivatalos volt egy buliba. Nem is akarta visszautasítani, úgy döntött, ott jó lesz kiereszteni a gőzt, de reggel óta talpon van, kell neki egy kis koffein.
A maradék kedvességét abszolút bent hagyta a munkahelyén, a kávéjával, jeges hangulattal lépkedett hazafelé a lemenő nap fényében. Jól esett neki, nem is figyelt oda teljesen. A nem létező boldogságát abszolút tetézte, amikor egy szerencsétlen az emberek közé vágott, neki is nekiment, nem tudott időben kitérni. A kávéja bánta a találkozást, részben a saját, részben a fiú ruháján kötött ki. Vett egy mély levegőt, kifújta, nem ordított semmit. Megpróbálta egy zsepivel letakarítani magáról a kávé javát, de tudta, hogy semmi esélye a folttal szemben, szóval csaknem csalódottan dobta el a koszos zsepit. Egy igazán jéghideg pillantást vetett a fellökőjére és gúnyosan elmosolyodott.
- Paraszt. - Számára ez meglehetősen nagy sértés volt, lévén a déli farmokról jött, de még ezt is képes volt mosolyogva közölni, mielőtt átlépte volna a kávés poharát. - Jössz nekem egy kávéval. - Közölte egyszerűen, majd elindult tovább, miért is ne, úgysem fognak majd találkozni, nem fog egy kávén fennakadni. Remélhetőleg valami érzékeny jellem és széteszi majd a bűntudat. Először is, mert lelocsolta kávéval, másodszor, mert annyira várt már rá, erre az egy pohár kávéra hazafelé, ez lett volna a nap csúcspontja, amit talán egy kicsit élvez is. Most pedig megfosztotta tőle.
Vissza az elejére Go down
Lucien de Prince
Műsorgyártás
Életkor : 20
Foglalkozás : Deviant
Hozzászólások száma : 77

TémanyitásTéma: Re: Allegra&Lucien estéje   Szomb. Aug. 02 2014, 23:40


Élvezem, ahogy a nap átvilágít a szemhéjamon és belülről fényesnek látok mindent, mintha közvetlen közel lennék hozzá. Csak egy orrnyújtásnyira. Kinyitom a szemem, amikor beleszédülök a fénybe és éppen megpillantom a legszebb női arcot, amit még magam elé sem képzeltem, ezzel egyidőben a fehér ingem megszabadul jelzőjétől.
Utóbbi kevésbé érdekel ebben a momentumban, inkább a lányra mosolygom, mint aki fényből ébredt, kábán. A paraszt csak egy kicsivel ezután esik le. Meg vagyok lepve, egyrészt, hogy milyen szép a mosolya, ahogy ezt mondja, másrészt mert sosem voltam még paraszt rangilag. Viszonzom egy idilli szájmegrántással és biccentek.
- Kösz, az vagyok.
Paraszt vagyok, ehhez nem fér kétség. Eztán érzem, hogy bizsereg a mellkasom, tompán, de nem teljesen elhanyagolható módon. Összecsípem két ujjammal a kisinget, aztán eleresztem és újra a testemre tapad, semmi értelme, ettől a folt ott marad. Nem zavar, a bizsergés is hamar elmúlik.
- Hogyne, ez a legkevesebb azok után, hogy rám öntötted
Mosolygom ironikusan, mégis kétértelműen, hisz igazából nem zavar, de nem szoktam belátni, ha hibázom. Snassz lenne bűn bánni. Tovább megy, olyan gyorsan perdülök utána, mintha tánc magánóráim is lettek volna. A lány talán nem látja, elindul, én utána. Végignézek a haján, ez is sajátos árnyalatot kap a naplementében, aztán a hátsó fertályán és főleg a lábain lefelé. Wouw! Elkapom a csuklóját merészen, ügyesen és visszapördítem magamhoz, hogy legalább nekem ütközzön egy kicsit.
- Mi lesz a kávéval?
Szeretem a szép embereket és ha gyöngyszemre lelek a disznóólban nem fogom elengedni. Most már én is inni akarok egyet, az illata befészkelte magát az orromba.


_________________
Vissza az elejére Go down
Allegra Jhonson
Egyszer volt, hol nem volt...
Foglalkozás : Modell
Hozzászólások száma : 121

TémanyitásTéma: Re: Allegra&Lucien estéje   Vas. Aug. 03 2014, 00:33

Milyen rendes ember, még el is ismeri. Ha nem lenne hölgy, valószínűleg nem ezt a szót használta volna rá, de hiába, van olyan illedelmes. Nem szereti a csúnya szájú nőket, de ő már nem dolgozik, már nem Allegra Jhonson, simán csak Allegra. Az, aki akar lenni, úgy viselkedik, ahogy akar. Nem érdekli a fiú, ahogy elmegy mellette, még hallja a megjegyzését, de egyáltalán nem hatja meg. Az ő bunkó, hideg világában csak egy újabb kis Bambi, semmi különleges nincs benne... egészen addig, amíg hozzá nem ér. Meglepődik, amikor érzi a kezét a csuklóján, a húzásnak pedig nem tud ellenállni, nem akar elesni, így, amikor odaütközik, ki is használja és meg is kapaszkodik Lucienben.
- Nem hiszem, hogy engem akarsz felkérni táncra, Bambi. - Mondja neki, hideg, kék tekintetét a fiúéba fúrja, halványan el is mosolyodik. Hiába, van benne spiritusz, Allegra pedig szereti a szenvtelen, magabiztos kis Bambikat. Ettől függetlenül nem távolodik el tőle, ha már közel csalogatta magához, ismét elmosolyodik. Egy lassú mozdulattal lenéz, végigméri a fiút, mielőtt újra a szemébe nézne.
- Hozzád hasonlókat szoktam enni reggelire, ha jó kedvemben vagyok. - Mondta könnyedén, mielőtt még ellépett volna Lucien mellől és úgy döntött, megkíméli őt a társaságától. De nem engedte, most viselnie kell a következményeit. Kissé felszegi állát, úgy pillant rá.
- Starbucks. - Ennyit mond, ha már kávét akar neki venni, legalább a kedvencét vegye, írassa rá a nevét a poharára és csináljon úgy, mint aki udvarol. Ennyi kijár neki, azok után, hogy ő is kávés lett, a fiú nem érdekli, az ő világában nem számít, de ő kávés lett. Szóval ha már Lucien ennyire akarja, kárpótolhatja. De van egy olyan érzése, hogy ezt még megbánja, ó, de még mennyire.

_________________


Vissza az elejére Go down
Lucien de Prince
Műsorgyártás
Életkor : 20
Foglalkozás : Deviant
Hozzászólások száma : 77

TémanyitásTéma: Re: Allegra&Lucien estéje   Vas. Aug. 03 2014, 13:20


Nagyszerű olyan dolgokhoz hozzáérni mint egy bársonyos női kéz, selymeknél finomabb lehelet tapintás és közelebb is kerül hozzám, így, hogy megkapaszkodik. Sokkal tüzetesebben át lehet tanulmányozni a vonásait. A szemöldöke finom sörtéi alatt villámló szürkéskék tekintetét. Az ember szinte megfagy tőle. A szép metszésű, arányos orrot és szemtelendús ajkakat, elbűvöl egy kicsit. Lassan elnyíló szájjal és pásztázó tekintettel nézem és hogy megtartsam magunkat, őt, mert én nem esek el magamtól a derekát is átkarolom. Ironikusan elbiggyesztett szájjal biccentem oldalra a fejem. Miért ne kérném fel táncolni? Az volt az egyik kedvenc hobbim a fogadásokon, ráadásul hozzá lehetett érni a női finomságokhoz.
- Miért ne? Talán nem tudsz táncolni?
Ujjaiba kulcsolom az enyémet, megfeszítem a hátam és hátralépek kettőt, mit sem törődve vele, ha valakinek épp a sarkát taposom meg. Ezek táncmozdulatok, kicsit megfordítom, hogy kész legyen a keringőre, ha hajlandó lesz tenni velem néhány lépést. Nem az igazi így, tömegben, de sokkal igazibb, mintha bálteremben lenne. De csak akkor indulok el, ha hajlandó követni, nem kenyerem a kényszer a hölgyeknél. Sajnos vannak még ilyen borzasztó, berögzült szokásaim. A pillantása dermesztő, az enyém nem tudom milyen, de mélyen belenézek a szemébe és halványan én is mosolygom, főleg, amikor bókol nekem.
- A reggeli a legfontosabb étkezés. Na és milyen ízük van a fiatal fiúknak?
Kérdem elegáns gúnnyal. Engem megkóstolhatna. Felszegem a saját állam is, amikor ő is és nagyvonalúan biccentek. Ez lehet a kávéja neve, bár nem vagyok koffeinguru csak következtetek. Körbepillantok, biztosan van errefelé egy jó hely.
- Szuper. Arrafelé biztos van valami.
Mutatok előre, ha az egész utcában nem lenne, amit kétlek még mindig ott van a hotel, ahol megszálltam. Belekarolok, ha a lány is elfogadja és elindulunk. Jó napom lesz.


_________________
Vissza az elejére Go down
Allegra Jhonson
Egyszer volt, hol nem volt...
Foglalkozás : Modell
Hozzászólások száma : 121

TémanyitásTéma: Re: Allegra&Lucien estéje   Pént. Aug. 08 2014, 00:03

Ő természetesen képletesen értette a táncot, de úgy látszik, Lucien ugrik minden egyes szavára, alaposan meg kell már gondolnia, mit is mond neki. Felemeli egyik szemöldökét arra a kérdésre, hogy nem tud táncolni? Ha tudná, hogy tud táncolni, valószínűleg már valamelyik épület tövében feküdne szívbetegségben és nem ő lenne az egyetlen. Azonban a helyzet abszurditása egyszerűen vonzza, hagyja, hogy a fiú megfogja a kezét, hogy vezesse, ő pedig követi a táncban, bár az emberek között meglehetősen problémás és kényelmetlen, no sebaj.
- Nade Bambi, hogy vigyázol rám? - Kérdezte féloldalas mosollyal az arcán. - Az emberek mindjárt összetörnek, törékeny vagyok ám. - Tudja magáról, hogy úgy néz ki, mint egy szépen kidolgozott, különleges porcelánbaba. Hogy ne tudná magáról? Hiszen annyit dolgozott érte. Tényleg nem igazán kedveli a tömeget, mert minden ember megy, mint csőlátású birkák, de csordának semmiképp nem nevezhetők, abban túl sok szervezettség és összeszedettség van ehhez képest. Nem tervez hosszan táncikálni vele, de ismét bebizonyosodik, hogy meg kell gondolnia, Luciennek mit mond, bizony, kétszer is. Fel van vágva a kis Bambija nyelve és őszintén szólva, ez tetszik neki.
- Az íz nem érdekel, általában nyersek és rágósak, de ne aggódj, bírja a gyomrom. - Villant rá egy nem túl barátságos vigyort, majd megenyhül kicsit a kávét illetően. Na jó, tényleg kell neki az a kávé, meg hogy elszívjon mellette egy szál cigit, kikapcsolhasson és az egész világ megálljon forogni egy percre. Talán ez az egyetlen, ami hajtja előre, nap mint nap, hogy ezeket a békés perceket megkaphassa, amolyan jutalomként.
- Szóval, Bambi, honnan szeded a bátorságot, hogy olyan lányokkal kezdj, mint én? Tényleg érdekel. - Kérdezte hamiskás mosollyal az arcán, miközben a fiúba karolt és vele együtt sétált az utcán és jelenleg semmi nem érdekelte. Ki, mit fog gondolni róla, mi lenne helyes, mit kéne csinálnia. Fuck the rules!

_________________


Vissza az elejére Go down
Lucien de Prince
Műsorgyártás
Életkor : 20
Foglalkozás : Deviant
Hozzászólások száma : 77

TémanyitásTéma: Re: Allegra&Lucien estéje   Szomb. Aug. 09 2014, 19:47



Egy, két, há, forgok, vezetem a finom női kezet, perdítem aprót, könnyedén. Finoman,mintha vajban vájkálnánk mozgunk, ami engem illet legalábbis. Természetes ügyességgel vezetem át több beszélgető, érdemtelen polgár között is, illékonyan és magabiztosan, felrémlenek a kötelező táncórák a puszta semmi partnerével, akkoriban nem engedtek a közelembe nőket. Cseppet sem zavar,inkább szórakoztat a tömeg döbbenete, néha merészebben lépek is, cipőorrok, sarkak, szitkozódások hátterében. Nem zavar, észre sem veszem, fontosabb és sürgetőbb kötekedni valóm akad, Allegra.
- Az emberek eltűntek, amit elragadtalak
Biggyesztem ajkam fitymálón.
-Kemény nő vagy, ne tagadd, egyébként
Kezem hirtelen és direkt módon lebicsaklik, hogy megdöntsem mint a jó táncpartnerek a show végén, erősen tartom, hogy ne a földre dobjam ezt a szépséget, mégis ijesztő legyen, hogy haja csaknem a földet súrolja
- Vigyázok rád. De ha ilyen könnyen összetörnél nem érnél sokat.
Vetek rá egy szemérmetlenül pofátlan félmosolyt és egy svunggal gyorsan visszahúzom magamhoz. Látom, hogy olyan mint egy baba, szerkeszteni sem lehetne szebbet, de én is olyan vagyok, az én arcom is törékeny és lágy, az ördög épp a legszebb testekben lakozik.
- Miért eszed őket, ha nem az íz miatt?
Húzom tovább.
- A te ízed habpuha lehet, könnyed és fehér, vanília
Engedem el végre, ha forog vele a világ és hányni fog kiábrándító lesz, kímélem magam a traumától. Felvonom a szemöldököm.
-Bátorság nélkül semmi értelme nem volna semminek a világon. Szép vagy, naés?
Prüszkölve nevetek fel, időközben kiszúrok egy kávézót, észrevétlen arrafelé terelem.
- A szépségtől nem kell félni, kihívás, vagy inkább felhívás.
Nyugtatom a szemem néha rajta, nem méla, vagy bamba csodálattal, elismerően,ahogy a kivételes festményeket, páratlan ecsetformákat észlelem. Olyan szép, hogy még a kávézóba is előreengedem.


_________________
Vissza az elejére Go down
Allegra Jhonson
Egyszer volt, hol nem volt...
Foglalkozás : Modell
Hozzászólások száma : 121

TémanyitásTéma: Re: Allegra&Lucien estéje   Szer. Aug. 13 2014, 02:04

- Elég durva képzelgéseid vannak. - Állapítja meg mosolyogva, amikor Lucien arról beszél, hogy számára eltűnt a többi ember. Nos, Allegra szerint nagyon is ott vannak, a srác talán egy drogos, vagy csak furcsa szerzet. A lényeg, hogy táncol vele, az utcán, az emberek között és ő ezt élvezi. Ez a Bambi nem adja magát egykönnyen, próbál erősebb személyiség lenni nála, ez pedig tetszik neki, ahogy az is, hogy egyáltalán nem törik meg attól, amit mond neki. Ha nő lenne, valószínűleg már rég utálná, amiért ilyen jó, de mivel férfi, így kevésbé nézi le őt.
- Szeretek kemény nő lenni. - Állapítja meg a földet nézve, amikor a fiú hátrahajtja őt, még némi mosoly is húzódik az arcára. Nem különösebben kapaszkodik, de ez nem a bizalom jele. Nem, Allegrában nincs félelem, ő anélkül éli az életét. Mindenki az okát kutatja, hogy miért, hogyan képes rá, pedig a válasz egyszerű. Nincs veszítenivalója. Meg kell állapítania, hogy Lucien mozdulatai meglepően finomak és könnyedek, pont ilyenekkel dolgozik ő is. A hasonlóságok, amiket kettejük között vél felfedezni, kissé furcsának találja, de amint visszakerül függőlegesbe, ismét a kis Bambija szemeibe néz és elmosolyodik.
- Azt nem te döntöd el, mennyit érek. - Pontosan, ő tudja magáról, hogy nagyon sokat ér. Az életében hihetetlen mennyiségű munka, fájdalom, szenvedés van, drágább, mint bárki gondolná. De ő megcsinálta, egyedül, vállvetve, de megcsinálta és még csak el sem dicsekedett vele senkinek. Nem szerény, csak kivívja magának a tiszteletet ő mással.
- Hátha egyszer jóllakom. - Magyarázta egyik szemöldökét megemelve, amikor Lucien már elengedte és megállapította, milyen lenne az ő íze. Bizony, olyan telhetetlennek érzi magát, most, hogy van lehetősége, van némi hatalma a saját világa felett.
- Én nem a külsőmre gondoltam. - Kacsint Bambira egyszerűen, hiszen az ő világában általában minden a külsőről szól, ez most mégsem arra irányult. Mert milyen lány is ő? Kegyetlen és szívtelen, de gyönyörű. Vannak a világon kedves lányok, de ők csak szépek és Allegra szerint amúgy sem viszik semmire, soha. Velük könnyebb kezdeni, őket meg lehet hatni, ők aranyosak és szeretetreméltók, nincs jeges kisugárzásuk. Lucien mégsem a kedves lányokat preferálja.
Amikor a kávézó előtt a fiú végigméri, ő csak elmosolyodik, majd hálásan biccent egyet, amikor előreengedi. Hiába, jót tesz az amúgy is egészséges egojának, szereti az elismerő pillantásokat. Ezek az ajándékai, a befektetett munka gyümölcse, a megerősítés, hogy igen, jól csinálsz valamit. Egy szóval, fontosak, márpedig Allegra világában nem sok fontos dolog van rajta kívül. Keres egy megfelelő asztalt, majd leül és körbenéz. Sehol nem látja, hogy tábla tiltaná, szóval elővesz egy doboz cigarettát, kivesz belőle egy szálat, majd mielőtt meggyújtaná, megkínálja vele Bambit. Némi etikát még ő is tanult, odalent, délen.

_________________


Vissza az elejére Go down
Lucien de Prince
Műsorgyártás
Életkor : 20
Foglalkozás : Deviant
Hozzászólások száma : 77

TémanyitásTéma: Re: Allegra&Lucien estéje   Szer. Aug. 20 2014, 23:54




Érdektelenek az emberek. Kevés, tiszavirág életű aggodalomgubancok fanszőrrel. Reszelős nevetést hallatva, -mely sokkal mélyebbnek hangzik a fejemben rázom meg a fejem.
-Nem számítanak sem józanul, sem más állapotban.
Ilyentén találgathat éppen milyenben talált. Lényegtelenek. Személytelen tömeg, hús, háj és víztömbből álló sejthalmaz, hol hatna meg engem?
Csillannak szemeim, ahogy az övébe szűkítem tekintetem, ez az a "lelepleztelek" vagy "tudtam én" pillantás.
- Kétség sem fér hozzá.
Folytatom megkezdett mosolyát, aztán széles vigyorral biccenek és kissé flegmán kuncogok.
- Tárgytalan, mert nem törsz hamar össze, ha kemény csaj vagy. Az, hogy számomra mennyire vagy értékes még elválik
Nem vonok le elhamarkodott következtetéseket, bár így ránézésre sok mindenben jártas lehet. Vonz, amit mond, kelletős bizsergés rohan át rajtam és kikezdhetetlen vágy, hajtó erő, jóllakatni a cicust. A tekintetemre is kiül:érdeklődő, enyhén felvont szemöldök. Az övé is hasonló, bár gondolom részéről inkább kiakadás lehet a furcsaságaimon, amiből még alig kapott valamit.
- Áh értem
Legyintem meg a halántékomat. Veszélyes nő és én bátor botor ízlelgetem a vaníliáját. Még csak az esszenciájánál járok és hmm...
- Még jobb.
Nem én leszek az, aki félni fog tőle. Előreengedem, figyelem hátulról, ha leül az egyik asztalhoz, könnyeden foglalok mellette helyet és veszem el a felkínált cigarettát. Hálás biccentéssel köszönöm meg a nagylelkűséget, külön örömömre szolgál, hogy nem kell úgymond bunkónak lennem és egyszerűen elvennem, ami nem is járna. Felemelem a kezem és csettintek, mintha legalábbis tejhatalmam volna, érdekel érkezik-e majd reakció.
- Valamiféle híresség vagy?
Hajolok hozzá közelebb. Nem vagyok jártas a sztárvilágban, a televíziótól még mindig rosszul vagyok, de ismerem a celeb kifejezést és néhány filmet, de itt lemerül az elemem. Közben jön a pincér és kávés lapot kérek tőle.
- Szeretnél mást is?
Talán éhes és kávé mellett szomjas is.


_________________
Vissza az elejére Go down
Allegra Jhonson
Egyszer volt, hol nem volt...
Foglalkozás : Modell
Hozzászólások száma : 121

TémanyitásTéma: Re: Allegra&Lucien estéje   Hétf. Aug. 25 2014, 17:08

- Hm. - Csak ennyit válaszol, miközben még egy pillantást vet Lucienre. Valahogy meg tudja érteni, miért mondja ezt. De azt nem tudja megfejteni, hogy a másik miért érezhet így velük kapcsolatban, valószínűleg nem is érdekli őt. Neki megvan a saját oka, miért nem érdeklik úgy általánosságban az emberek és igazából miért nem kedveli őket.
Lucien megjegyzésein pedig csak csendesen elmosolyodik. Gondolatban csak annyit tesz hozzá, hogy valószínűleg ez a drága kis Bambi még nem igazán tudja, mivel van dolga. Sőt, szinte biztos, hogy nem tudja. Emiatt hiheti azt, hogy az ő szabályai szerint játszanak, pedig igazából nem így van, de nem bizony. Bár úgy érzi, méltó vetélytársra akadt a passzív agresszív, akaratos irányítók klubjában, ez pedig tetszik neki. Általában érdektelen, mert úgyis tudja, hogy ő lesz az erősebb személyiség, felesleges lenne harcba szállni, ő pedig megkíméli magát mindenféle felesleges dologtól. Luciennél viszont nincs ilyen érzése, de még mennyire nincs.
- Eddig reménytelennek tűnik... - Mondja féloldalas mosollyal, amikor arról van szó, hogy ő egyszer jól fog lakni. Talán elég furcsa ábrándok, de ő ezt nem találja elég kielégítőnek. Talán életmódot kéne váltania. Talán... és ez nem elég neki. Neki biztos nyeremény kell ahhoz, hogy valamiért dolgozni kezdjen. Bizony, nem hazárdírozik, nem bízza az életét a véletlenre, megtette már egyszer és hihetetlenül nehéz volt. Többé nem követi el a hibáit.
A kávézóban Lucien gond nélkül ül le mellé, csettint is egyet. Allegra csak megemeli egyik szemöldökét, keresztbe rakja lábait és úgy vár, türelmesen. Aztán meghallja a kérdést és kuncogás tör elő belőle. Valószínűleg ezt még sosem kérdezték meg tőle és őszintén szólva nem igazán tudja a választ. Ez azonban nem látszik rajta.
- Olyasmi. - Válaszolja végül hűvös, féloldalas mosolyával, ahogy azon gondolkozik, mennyire ismert. Egy-két plakátról vagy reklámból visszamosolyoghatott már a fiúra, de nem hiszi, hogy megjegyezte volna. Talán nem is látta, mert nincs ott Los Angeles minden kis szegletében. De nem is akar ilyen hamar, még csak négy éve van a szakmában. Szépen, lassan híresedik el, lépésről lépésre. Igyekszik nem fürödni a sikerben, mert attól hamar megrészegülne, neki pedig józanul kell megterveznie mindent.
Arra, hogy szeretne-e mást, csak a fejével int nemet, kér magának egy kávét, az bőven elég lesz most, és igazából elégedett is lesz, ha megkapja és csendben megihatja. Meggyújtja a cigarettáját, majd felajánlja a tüzet Luciennek is, ha már a cigarettából kiszolgálta magát. Egy kávé és egy cigi, valószínűleg ezekért a pillanatokért sikerült túlélnie, napról napra. Nem tűz ki maga elé sok célt, csak a következő napot túlélni.
- És Bambi, amúgy hány éves vagy te? Tizennyolc? - Nem gondolja komolyan, elmosolyodik mellé. Sejti, hogy a fiú fiatalabb nála, de hogy mennyivel, az jó kérdés. Ki tudja, talán már idősebb nála, csak jól tartja magát. De meg kell veregetni a vállát, amiért feltesz egy kérdést és ismerkedik... még ha egyedien és kissé gúnyosan is teszi.

_________________


Vissza az elejére Go down
Lucien de Prince
Műsorgyártás
Életkor : 20
Foglalkozás : Deviant
Hozzászólások száma : 77

TémanyitásTéma: Re: Allegra&Lucien estéje   Kedd. Aug. 26 2014, 22:31




Sokat sejtető, hosszú pillantással reagálok a hümmögésre. Nem igazán találgatok mire gondol, ha érdekel majd megkérdem, felesleges feltételezésekbe bocsátkozni. Majdnem felnevetek a reménytelenségén, de a mosoly megrezeg ajkaimon és nem bukik ki. Elgondolkodó képet vágok, fölfelé nézek, valahová mögé, csak aztán nézem meg jól magamnak az arcát, ha elmondtam, amit szeretnék.
- Ez azt jelenti, hogy tulajdonképpen kielégítetlen vagy?
Nézek tüzetesen, heves lángokkal a szemébe. Pimasz orrom úgy emelem, hogy a lehető legellenállhatatlanabbul legyen szemtelen, szinte kívánja leharapni. Szinte kívánom én is, hogy nyelvével hozzáérjen, talán mert ilyen "kétségbeesett" Nem hiszem, hogy tartósan nyomasztaná, mégis vonzó bájt kölcsönöz neki, lélegzetelállítósága mellé, hogy még nem volt olyan bambi, akivel egyszer teletömhette volna magát. Allegra mindig éhes és ez nagyon vonzóvá teszi. Továbbra sem engedem el tekintetét, ha lehet lebilincselem és könnyedén találgatni kezdek.
- Lehet, hogy meg kellene fogalmaznod mire vágysz, lehet, hogy még te magad sem tudod. Mi hiányozhatott a többi bambiból? Szenvedély? Ész? Humor? Valami plusz? E sokminden együttvéve?
A pincér valóban megjelenik, bár ő is felvont szemöldökkel néz rám, ahogy Allegra. Egy pillanatra átfurikázik rajtam, hogy melyik világban vagyunk, aztán rájövök, hogy ez egy olyan szokás lehet, ami egy ilyen korban már nem pontosan így működik. Lényegtelen. A pincér jön és én itallapot kérek. Közben elraktározom, hogy a lány híres. Egyáltalán nem vagyok jó hírességekből. Kihozzák a kévét és meggyújtom az elcsórt cigarettáját, élvezkedve fújom magunk fölé a füstjét, apró kört csinálok a számból, így az egész úgy néz ki fölöttünk mint valami bűnös glória. A következő slukkal már egyenletesen fújom a füstöt, az nem fáraszt annyira.
- Hm...
Reagálok felvont szemöldökkel a hírességre, majd Allegra megkapja a kávéját és én az itallapomat. Átfutom, de semmi érdekeset nem találok, így végül a jeges kávénál maradok, mert az legalább több mint az a kis fekete.
Allegra következő kérdésére felnevetek, kicsit hátradőlök. Különös gondolkodásom van a fiatalságról, élvezem, vonzom, az időt is megállítanám 17-18 küszöbén.
- Szeptember 11-én születtem, úgyhogy nemsokára...Azt gondolod nem vagyok elég tapasztalt, egy kisfiú?
Bujkál szám szegletében ironoikus félmosoly
- Én erről másképp gondolkodom. Szerintem az ember legnagyobb kincse, ha fiatal, ha minél fiatalabb, frissebb, később kezd bomlani a szervezete, később szaporodik fogában az idegen anyag, használódnak el a sejtjei, a gyümölcsök zsengéi a legfinomabbak. Te talán öreg vagy?
Hajolok hozzá közelebb homlokráncolva tanulmányozom szép vonásait. Nem, rajta sem látom az idő gonosz nyomait.


_________________
Vissza az elejére Go down
Allegra Jhonson
Egyszer volt, hol nem volt...
Foglalkozás : Modell
Hozzászólások száma : 121

TémanyitásTéma: Re: Allegra&Lucien estéje   Pént. Aug. 29 2014, 17:24

Nem lepődik meg Lucien kérdésén, gond nélkül állja a tekintetét. Farkasszemet akar nézni? Ő bármikor vevő rá, bár nem verhetetlen benne. Már ami a pislogást illeti, de az átható pillantásokban ő is épp elég jó.
- Tulajdonképpen igen. - Válaszolja egyszerűen, mintha ez olyan egyszerű dolog lenne, amit csak úgy egy vállrándítással vet oda az ember. De nem olyan értelemben kielégítetlen, ahogy felháborodott nőtársai. Nem, ő egyszerűen csak túl kevésnek találja a férfi nemet, nem tudja miért. Arról van elképzelése, hogy hogyan kéne élnie a társadalmi normák szerint, de ez nem érdekli őt.
Érdeklődő tekintettel hallgatja Lucien kérdéseit a vágyaival kapcsolatban. Ezen el kell gondolkodnia kicsit, hümmögve forgatja mutató- és hüvelykujja között a cigarettát.
- Még magam sem tudom. Vagy szimplán nem kedvelem az embereket, vagy túl magasak az elvárásaim, vagy a kínálat szánalmas. Esetleg mindezek együttvéve. - Adja meg válaszát féloldalas mosollyal és nemsokára meg is kapja a kávéját, belekortyol és jólesőt sóhajt. Ezért dolgozza végig a napot, ezért tud jó pofát vágni az egészhez. Hogy a nap végén megkapja a jutalmát, a pihenést, a kikapcsolódást.
Lucien csak hümmög arra, hogy ismert személy, de nem bánja, hogy nem beszélnek róla. Ő nem szeret beszélni a dolgokról, bizonyítani szereti őket. Például nem szeret arról beszélni, hogy modell, de szereti elkápráztatni az embereket a kamera előtt. Szereti a csillogást a szemekben, amúgy sem a szavak embere általában.
A korral kapcsolatban pedig a fiú felnevet, ő pedig felvonja szemöldökét, úgy nézi. Nem tudja, mi olyan vicces, talán idősebb lenne? Aztán amikor meghallja, hogy csak szeptember elején lesz 18 éves, elmosolyodik. Ó, igen, de ez a mosoly különleges, ravasz, hívogató. Tetszik neki, a feltételezés, de nyugodtan hagyja Lucien hadd fejtse ki a véleményét.
- Ami engem illet, a szememben tapasztalatlan kisfiú vagy. De szeretem a tapasztalatlan kisfiúkat. - Mosolyodik el ismét, ahogy finoman lelöki a hamut cigarettája végéről. Hiába, Lucienben van valami különleges, ezt már megérezte ő is. És akármennyire fáj neki beismerni, érdekli mi az, de még mennyire, hogy érdekli. Aprócska sóhajjal nyugtázza a felismerést.
- Mesélj magadról valamit. Van 5 perced. - Mondta végül, majd megemelte a kezét, karójárára nézett, magában elindította a stoppert és tekintetét ismét Bambija arcára emelte. Öt perc. Se több, se kevesebb. Ennyi időt kapott Lucien meggyőzni, hogy tényleg érdekes és a kávéja után nem kell egyből, érdektelen arccal kisétálnia innen.

_________________


Vissza az elejére Go down
Lucien de Prince
Műsorgyártás
Életkor : 20
Foglalkozás : Deviant
Hozzászólások száma : 77

TémanyitásTéma: Re: Allegra&Lucien estéje   Vas. Aug. 31 2014, 13:10




Enyhe mosollyal fürdöm a tekintetében, ha valami erős és átható, nagyobbat üt, hatásosabb, így nem csak üveges pupillámnak ütközik, hanem beléváj. Ez egyfajta vérmes szemjáték, amíg nem pislogunk. Én is ember vagyok és nem akarok könnyekig hatódni, hogy rábukkantam egy elég érdekes figurára. Elismerően megbicsaklik a fejem, hogy ilyen szépen elismeri.
- Kevés olyan ember van, akit lehet kedvelni, mivel gyönyörű vagy, erős érthető, hogy az átlagnál magasabbra teszed a mércét. A te szakmádban gondolom mindenki kinyalja a segged, nagyon unalmas lehet.
Most az orromon fújom ki a füstöt, a változatosság engem is gyönyörködtet. Ha belegondolok szintén kevés ember tud meghatni, de a kielégülés nálam nézőpont kérdése és nem foglalkozom a megfeleltetés témával. Rájöttem, hogy még ebben sem számíthatok másokra.
Meglepetten pislantok, a füsttől nehézkesebben, amikor a mosolyát végülis megrontónak látom. A hívogatóra incselkedővel felelek, látszik benne, hogy nem vetném meg a játékokat, ugyanakkor meghagynám neki a dolgok ízét és izgalmát, semmi sem nagyra értékelendő, amit az ember könnyen kap. Az ő szempontjából biztosan tapasztalatlan vagyok, ami engem illet egyfajta Pán Péterként örökké maradnék 17, maximim 18, aztán már minden születésnap fogfájós lesz, egyelőre csak a fiatalságnak látom az előnyeit, legalábbis a magam számára.
- Ha így vesszük a tapasztalatlanság élő szobra vagyok, főleg hozzád képest, aki nyilvánvalóan igazán él.
Nézek a szemébe hosszabban, várom, hogy esetleg megcáfoljon, nem minden következtetésem hibátlan és logikus. Beszívom a levegőt, kissé elkerekedett szájjal és felvont szemöldökkel, de az ajkam kisimul és a tekintetem is felocsúdik a meglepődésből. 5 perc... az hosszú idő.
- Apám azt akarta, hogy ingatlanügynök és építészmérnök legyek, mégis olyan volt, mintha sosem tudta volna eldönteni mit kezdjen velem, ezért mindent csinált belőlem. A tudáséhségemnek jót tett vele, de minden egyébben hátramaradtam, könyveken és térképeken tartott, kastélyokban, egy bálványozott és elvont életben. Olyan élet volt, amik erős ellentéteket szültek, sosem lehetett az enyém semmi, ami egy normális embernek. Számomra meg volt szabva mikor, milyen zenét hallgathatok, milyen társadalmi eseményre megyek és kikkel érintkezek, ugyanakkor erdők és tavak tartoztak a birtokunkba, nem volt, amit meg ne vehettem volna, vagy el nem érhettem volna a befolyásommal. Minden, amit tenni akartam, egész egyszerűen azért, mert nem tehettem, tiltva volt. A művészetet leszámítva persze, ami elég burzsuj volt egy francia hercegnek. Félreértés ne essék Párizsban már nincsenek hercegek, de apám ezt elfelejtette, egy egészen más korszakban ragadt, mint Don Quijote és Dracula reinkarnációja. Aztán főbelőtte magát
Mondom minden szemrehányás nélkül, minha tökéletesen logikus döntésnek gondolnám. Talán van még néhány perc, mondjuk kettő.
- Los Angeles mindig a lehetőségek hazájának tűnt, modern, színes, idegen, vonzó és eleven, úgyhogy ezt választottam. Egy szállodát nem messze, egy Egyetemet találomra, talán bosszantásból és kíváncsiságból. Ja és enyhén fényérzékeny vagyok, úgyhogy főleg este mászkálok.
Sosem beszéltem még magamról ennyit senkinek, megrebbennek a szemeim, aztán hátradőlök a székben.
- Te jössz.
Pislantok rá, talán én is megtudok róla valamit.


_________________
Vissza az elejére Go down
Allegra Jhonson
Egyszer volt, hol nem volt...
Foglalkozás : Modell
Hozzászólások száma : 121

TémanyitásTéma: Re: Allegra&Lucien estéje   Kedd. Szept. 02 2014, 15:27

- Amikor még kis csikó voltam, adtam pár esélyt az emberiségnek, hátha bebizonyítja, hogy érdemes a figyelmemre. De nem élt vele. - Vonta meg a vállát, majd elmosolyodott. Igazából adhatott volna több esélyt is, küzdhetett volna jobban, de sosem volt kedves és barátságos cukorgolyó. Egyáltalán nem volt az, így nem is annyira érdekelte, hogy megkedveli-e embertársait. Na meg persze az önzőség is közrejátszott, nem a kapcsolataival szeret törődni, inkább saját magára fordítja ezt az időt. És aki ennél többre vágyik nála, aki arra megy, hogy megpróbáljon elérni valamit, már fel is adhatja.
A megállapítására és a mosolyára azonban rövid választ kap, amin el kell gondolkodnia. Kicsit hümmög is, amikor azon töpreng, mit is válaszolhatna. Sajnos küzd benne a szerep, amit szeret magára húzni és a tapasztalat, amit út közben szerzett. Nem tudja, mennyire legyen őszinte Luciennel, mennyire érti majd meg, vagy mennyire érdemli ezt meg. Bár van egy olyan érzése, hogy nem igazán. Kicsit oldalra dönti a fejét, miközben kékjeit ismét a kis Bambira emeli.
- Nos, szerintem nem ez az igazi élet, de talán nem is akarok igazán élő lenni. - Talán nem akarja visszafogni magát, talán csak véletlen, de erre ösztönösen apró mosoly gördült ajkaira. Hiába, a leginkább morbid dolgokon tudott a legjobban szórakozni. Most éppen azon, mennyien küzdenek, hogy jobbá tegyék az életüket, pedig szinte azonnal vége, na meg persze szerinte felesleges.
Aztán megadja az öt percet Luciennek, csendben figyelve és kávézgatva hallgatja meg, amit mondani akar neki magáról. Meg sem rezzen az arca, miközben hallgatja, teljesen nyugodt marad, amikor hallja a végén a csattanót. Nos, úgy látszik, a Don Dracula reinkarnációt már nem ismeri meg, pedig érdekes története volt. Aztán csak bólintott egyet az utolsó információkra, nézi, amint Lucien hátradől és azt mondja, ő jön. Allegra és a mesélés? Ezen el kell mosolyodnia, de rendben, legyen egy jó napja.
- Szeretnél megtudni valamit rólam? Nos, állítólag nincs szívem, sem lelkem, évekkel ezelőtt, amikor eljöttem otthonról egy szó nélkül, elhagytam. Nem hatnak meg a szomorú, tragikus történetek, sem a tragikus ömlengések, de még csak a féktelen dühkitörések sem érdekelnek. Nagyon kevés dolog van az életben, ami még fel tudja kelteni az érdeklődésem, és ezeket szeretem, mondjuk a motorozást, szeretek száguldani és néha kockáztatni az életemet. - Teszi hozzá, hogy azért valami lényegit is közöljön, de ő teljesen nyugodt és még mindig rendíthetetlennek tűnik. Bár a cigarettája végét már nem is igazán kívánja, szóval csak elnyomja a csikket. Nem, akármennyire szeretné, ez sem lelkesíti már, pedig eleinte mennyire "lelkesen" dohányzott. Mindig kell neki valami újabb önpusztítás, amitől élőnek érzi magát, mert ilyen paradoxon ő.

_________________


Vissza az elejére Go down
Lucien de Prince
Műsorgyártás
Életkor : 20
Foglalkozás : Deviant
Hozzászólások száma : 77

TémanyitásTéma: Re: Allegra&Lucien estéje   Kedd. Szept. 02 2014, 22:06




Halk nevetéssel "képzelem az esélyeket" megbiccentem a fejem, sem az embereket sem Allegrát nem sajnálom.
- Ez van
Jelentem ki tényként.
- De ha megőrzöl valamit a csikóságból és adsz esélyt valakinek, az megtörheti az átkot
Fújom rá a füstöt incselkedve. Van az az elcsépelt mondás miszerint semmi sem lehetetlen, de elég hihető ahhoz, hogy én például elhiggyem. Pillantásom ismét diszkréten kutakodó, szemöldököm enyhén felvont lesz, amikor valami olyasmire céloz nem is él igazán. Lehet valami a külső-belső dologban, olyan mint egy porcelánbaba, lehet, hogy ez nem merül ki annyiban, hogy csak úgy néz ki. Ezzel könnyen azonosulni tudok, az én életem is üvegből volt és néha szürreálisan lehetetlennek érzem az egészet. Egyéni szocproplem, azzal a számottevő különbséggel, hogy én nagyon rövid de annál gazdagabb életet akarok, mindent. És halhatatlanságot.
- Kicsit olyan is vagy mint egy halott.
Ujjam elindul felé és ha nem húzódik el megérintem, mint törhető porcelánt, s végigsimítok arcán, le az álláig, felkészülök az üveg érintésre, de tudom annál puhább és élvezetesebb lesz, a selyem maga.
- Miért akarsz vámpír lenni?
Ráncolom figyelmesen a szemeim. A mesélés új, de gördülékenyen megy, kifejeztem már magam így írásban, most hangokba kell átültetnem néhány gondolatot, nem nehéz.
- Állítólag. Lélek lehet, hogy nem is létezik. Nem akartalak meghatni, az én történetem nem megható, szerintem, de érdekes. Remek. Motorozz velem és tegyük kockára az életed
Nyúlok felé hirtelen. Van egy nagy közös vonulat bennem és Allegrában, én is kockáztatok, de annak izgalmáért, hogy éljek, nem vágyom meghalni, a félelmet vágyom, az érzéseket és tapasztalásokat, így teljesüljön az ember minden kívánsága. Sosem motoroztam még, velem biztos, hogy életveszélyes lesz, de a lázongó tűzre a szemeimben nehéz nemet mondani.



_________________
Vissza az elejére Go down
Allegra Jhonson
Egyszer volt, hol nem volt...
Foglalkozás : Modell
Hozzászólások száma : 121

TémanyitásTéma: Re: Allegra&Lucien estéje   Kedd. Szept. 02 2014, 23:14

Nem tehet róla, el kell kuncognia magát, amikor Lucien csak annyit vág rá, hogy ez van. Valószínűleg nem kellett volna beleavatnia ezekbe a dolgokba. Hiszen pont ettől félt, vajon mennyire tudja majd megérteni őt, vagy mennyire fogja érdekelni. De aztán a következő mondat, amit hozzátesz a dolgokhoz, a tanácsra már felcsillan a feje. Elég abszurd dolog ilyesmit hallani a kis Bambi szájából, mint valami életbölcsesség.
- Ez az átok úgy hangzik, mint valami tündérmese. - Vonja fel egyik szemöldökét, hiszen meg van győződve róla, hogy az életének semmi köze az ilyesmikhez. Bár talán ebben a felfogásban javában szerepet játszik, hogy nem Disney meséken szocializálódott és nem szeretne ő lenni a hercegnő. Így nem is vár herceget, sem happy endet, sokkal reálisabban látja a világot, mint az ember elsőre hinné. Egyúttal földhözragadt? Talán. Megkapja az arcába a füstöt, de nem annyira hatja meg, inkább csak pillái remegnek meg a hatására.
- Csak kicsit. - Nem védekezésből mondja, csupán tényként közli. Lucien még nem látta munka közben, fotózáson. A munkáját szenvedélyesen szereti, a kamerák előtt él csak igazán. A hétköznapok forgataga, az egyéb feladatok pedig csak olyan időszakok, amit valahogy át kell vészelnie. Ha ez érdektelenség és tompaság, akkor azzal fogja. Így könnyedén hagyja azt is, hogy Lucien hozzáérjen és megérintse a bőrét. Legalább érezheti, hogy nagyon is valós és élő, már-már túlságosan emberi is.
- Nem tudom, talán mert csábít a vérivás gondolata. - Erre el kell vigyorodnia, mert a gondolat, hogy ő valakinek a nyakába mélyessze a fogát, elég csábító. Biztosan mámorító érzés lehet valakinek a vérét szívni, az életet is lassan kiszívni belőle. Szerinte olyasmi lehet, mint drogozni, egy rövid élmény, egy függőséget okozó szer, ami egy pillanatra feltölti az élettelen testet élettel. Habár az életet nem adja vissza semmi, a hiányát tompítja. Csábító. Erre meg kell nyalnia az ajkait egy nem túl feltűnő mozdulattal.
Aztán hallja Lucien válaszát, figyeli a mondanivalóját, majd elmosolyodik féloldalasan. Egy lassú, ráérős mozdulattal újra ajkához emeli a csészéjét, jólesően kikortyolja belőle a maradék kávét és sóhajt egy kellemeset.
- Rendben, Bambi. Ma éjjel, vagy soha, elviszlek magammal motorozni. Megmutatom neked Amerikát olyan szemszögből, ahogyan még sosem láttad, és talán többé nem is fogod. Aztán hajnalban számot vetünk és meggondoljuk megéri-e léteznünk. - Közli a tervet még mindig féloldalasan mosolyogva, majd most ő int a pincérnek, hogy fizetnének. Bizony, nincs felkészülés, most rögtön mennek a garázsához, hogy motorra üljenek, akár tetszik Bambinak, akár nem.

_________________


Vissza az elejére Go down
Lucien de Prince
Műsorgyártás
Életkor : 20
Foglalkozás : Deviant
Hozzászólások száma : 77

TémanyitásTéma: Re: Allegra&Lucien estéje   Szer. Szept. 03 2014, 18:54


Az én ajkam is mosolyra rezzen a kacagásától. Arra gondolok ebből a reakcióból egyetért velem és hogy tetszik neki, amit mondtam.
- A régi tündérmesék, amiket még Grimmék írtak, de az eredetik, tele voltak vérrel, átkokkal, misztikummal, gyönyörű félholt nőkkel, nekrofil hercegekkel
A mondat végét akaratlanul elröhögöm, valahogy magunkra vetítettem, pedig csak azt akartam mondani, azok jók voltak és ilyen értelemben igen, Allegra átkán ütnék egy atomrobbanásnyi rést, csak hogy beférjek és szúként az agyába rágjam magam, csak egy kicsit...
Biccentek, a vámpírmesékben sem egészen halottak azok a lények, tudnak mozogni, még szexelni is, márpedig akkor vér kell a nemi szervükbe, akárhonnan is nézem. Az ő bőre bársonyos, puha, tapintanivaló, kellemes felület, nehezen válok el tőle, Allagra bőre követeli, hogy egyre nagyobb felületen simítsam meg. Hümmögök, még sosem gondoltam a vérivásra, mint olyanra, amit ki kellene próbálni. Biztosan mert elég furcsa, de el tudom képzelni magunk otthon, eleve viktoriánus kastélyban lakom, egy pohár vérvörös vérrel a kezünkben, kortyolva valaki halálát. Nagyot nyelek, amikor megnyalja az ajkait és kicsit a szemeim is kitüremkednek. Meg kell igazítanom az ingem a nyakamnál mert kezd rám tapadni és elismerően oldalra biccentem a fejem, már az a szó is izgat, hogy bambi...
Tud motorozni, az én vérem meg pezseg, hogy új távlatokat mutasson, mohón fel is pattanok.
- Fantasztikus. Majd elválik, menjünk most.
Aprót dobok az asztalra a pincérnek, meg sem várom, amíg szólna hozzánk, többe jön ki, mint amennyi, egy nyögése sem lehet. Felsegítem Allegrát, ha hagyja, aztán várom, hogy mutassa az utat a garázsig, vagy taxit hívok, ha messze van.
- Hol tartod a motorod? Még beugrom egy boltba út közben.
Ha meglátom és felteszem, hogy ott kapni fogok olyat. Kérek tőle 5 percet és mehetünk is, az egész motorhoz utat végig fogom vigyorogni.



_________________
Vissza az elejére Go down
Allegra Jhonson
Egyszer volt, hol nem volt...
Foglalkozás : Modell
Hozzászólások száma : 121

TémanyitásTéma: Re: Allegra&Lucien estéje   Pént. Szept. 05 2014, 20:03

- Csábítóan hangzik. - Húzódnak mosolyra ajkai, amikor meghallja Lucien megállapításait a régi tündérmesékről. Na az ő élete egy ilyen mesébe talán beleillene, egy modern Disney-klasszikusba kevésbé. Bár tetszik neki, hogy hercegnőként gondolhat magára, jót tesz az önbizalmának. Hiába van belőle rengeteg, azért egy-két ilyen gondolattal néha megsimogatja, nehogy elhanyagolva érezze magát.
Nagyon jól látja, ahogy Bambi szemei szinte kiugranak a helyükről, szinte hallja, mekkorát nyel. Olyan szívesen húzná cinkos mosolyra ajkait, de inkább megállja. Átható, kék tekintetével nézi, ahogyan Lucien a nyakkendőjét igazgatja, mintha kicsit szorulna körülötte a hurok.
~ Egészen sokáig bírta. ~ Gondolta Allegra, és a legjobb az volt benne, hogy nem látszottak rajta a gondolatai. De egyszer mind megtörik, még a legkeményebb dió is, főleg, ha meg akarja törni őket. Ez szintén táplálja amúgy sem soványka egoját, de nem mosolyog, nem fölényeskedik. Büszkén tartja meg magának az apró győzelmet, ha a külvilág is elismerné, hamar veszítene az értékéből.
Lucien nem bírja tovább, amint a motorra esik a szó, fel is pattan. Lelkes, heves, látszik rajta, hogy felcsigázta a dolog. Allegra viszont csak megértően mosolyog, ő teljesen a fiú ellentéte. Nyugodt, elegáns, könnyed mozdulatokkal közlekedik, látszik rajta, hogy ráér, nem siet sehova. Sajnos az élet nem szalad el előle, ő nem is akar örökre igazán fiatal maradni, így ezért sem kell sietnie, nem kell minél többet élnie ennyi idősen. De azért megérti Lucient, miért hajszolja ennyire ezt a dolgot. Szeret a fiú csalódni, olyan dolog után fut, ami múlandó. Bár Allegra szerint mindenkinek saját joga a szenvedést választani. Az élet iróniája, hogy ő nem azt választotta, időnként mégis szenvedni kényszerül.
- A lakásomhoz tartozó garázsban, már nincs messze. - Ezért ment gyalog, mert már nincs olyan messze. Nem érti, Bambi arcán miért ül végig idióta vigyor, ő viszont némileg unatkozik, így út közben elszív még egy cigarettát. Előre gondolkodik, lévén este már nem lesz alkalma ilyesmire, motorozás közben nem olyan egyszerű mutatvány.
- Mit akarsz venni? - Kérdezi, mert tudja, hogy nemsokára elmennek majd egy bolt előtt, ha az megfelel, akkor kint megvárja a ma esti Bambiját. Utána tovább vezeti, nemsokára bekanyarodnak a kérdéses utcába. A tömbházaké helyett egy kisebb, garázsokból álló utcába indulnak el, Allegra vezetésével. Amikor a kérdéses ajtóhoz érnek, megáll, előveszi a kulcsait és a megfelelővel kinyílik az ajtó. Felkapcsol egy villanyt, a neonlámpák villogva térnek magukhoz és világítják be a garázst kékesfehér fénnyel. A helyiség kicsit sem zsúfolt, csupán egy asztal van bent, régi dobozokkal, amiket Allegra felejtés célzatával rejtett ide. Ezen felül egy fogas, bukósisakokkal és bőrkabátokkal. Na meg persze a lényeg, a fekete, csillogóra polírozott motorcsoda, ami Allegra vékony, törékeny alakja mellett még inkább robosztusnak és erősnek tűnik.
Félmosollyal lép oda a fogashoz, körbenéz a ruhák között. Levesz egy kabátot, Lucien felé nyújtja.
- Tessék, próbáld fel. - Szemmértékre valószínűleg nagy lesz a fiúra, de be tudja cipzárolni, az a lényeg. Bár nincs olyan hideg, Allegra ragaszkodik ehhez, a bogarak és a lehetséges esés közbeni védelem miatt. Na meg persze ő imádja az érintését a bőrén. Az ő felszereléséhez egy bőrnadrág is tartozik, gyorsan ledobja magassarkúit, ruhája alá felhúzza a nadrágot, majd szinte ugyanazzal a mozdulattal le is kapja. Sajnos Luciennek nincs olyan jó estéje, kivételesen egyszerű, fehér trikót viselt a ruhája alatt. Hamar fel is veszi a rá pontosan passzentos kabátját.
- Félned kéne. - Állapította meg végül, kissé ábrándos mosollyal ajkain, miközben tincseit kiszabadította a kabátból és visszalépett a cipőjébe. Ő bármire, azaz bármire képes magassarkúban, még részegen hazatámolyogni is, nemhogy motorozni.

_________________


Vissza az elejére Go down
Lucien de Prince
Műsorgyártás
Életkor : 20
Foglalkozás : Deviant
Hozzászólások száma : 77

TémanyitásTéma: Re: Allegra&Lucien estéje   Szer. Szept. 10 2014, 11:39



A csábító szót megforgatom magamban és jóleső sóhajjal fújom ki az utolsó cigifüstöt, mintha a szó Allegra tekintetével párhuzamban rozsdás fogaskerekeket bírt volna mozgásra odabent. Újra járok, kattogok, de már nem a tündérmeséken. A továbbiakban pedig egyáltalán nem, gondolataim túlrepülik az óperenciás tengert és a távolságtól szinte megizzadok, mintha a levegő elpárolgott volna előlünk. Ha maradnánk utánanéznék egy ablaknak, de a következő mondata egy másik csigát reccsent bennem meg. Biztosan eleget motorozik ahhoz, hogy ne legyen ilyen izgatott, de velem más a helyzet. A "még sosemet" mindig beváltom a "csináljukra" ezért vissza kell fognom abbeli késztetésemet, hogy feltörjem egy alig ismert lány garázsát, mert ő ráerősködik.
Legalább a válasza csitítja bennem az "azonnalt" és lépteim is normális tempóba kapcsolom hatására annak, hogy a bambigyáros motorhercegnőt untatom. Ilyesmire nem vetemednék, még a pofacsontomat is moderálom és hogy esélyt se adjak neki a továbbiakban, egy boltba is betérek.
- Helyes.
Addig is én szívélyesen tüdőzöm az ő füstjét, megelégszem az egy szállal, amit kaptam és most nem kérek másikat. Majd egy kiszámíthatatlan pillanatban. Sunyi, játékos és beszédes, mégis semmitmondó pillantást vetek rá a bolt bemenetel előtt.
- Ez a te meglepetésed lesz. Várj meg itt, sietek.
Berohanok a boltba és viszonylag hamar kiszúrom a céltárgyat, úgyhogy nem kell sokat várnia rám előtte. Természetes, mi sem történt képpel elhagyom az üzlethelyiséget és reményeim szerint az utat is hamar folytatjuk. Arckifejezésem nem árul el érzelmeket, csak amikor odaérünk, az ízléses fényárban fürdő járműcsoda láttán mosolyok sziporkáznak szám szegletében, csillognak tekintetemben sebességek. Izgalmas helyre hozott a lány, a dobozokban késztetést érzek felkutatni személyiségrészeit, de mázlija van, a motor teljesen leköti, egyszerű férfiagyam, pont arra a részére hat, ami miatt csak egy dologra tudok koncentrálni. Közelebb megyek, ujjam hegyével finoman végigszántom a feküleletét, hűvös bizsergés futkározik előbb az ujjaimban, majd szinte az egész testemben. Egy kabát zökkent ki, elfogadom és felveszem, egészen simogat
belülről. Nagy rám, lóg rajtam, de ettől csak olyan, mintha egy takaróba bújnék és addig tűrködöm, mire a kezem valahogy csak kibukkan belőle. Félmosollyal figyelem hogy ügyködik az öltözködéssel, bár a bőrnadrág feszülős látványán elvannak buzgó szemeim, végigsiklik pillantásom formás vádlijától egészen előre, ahol a nadrág cipzárja rejti a forró piték gyöngyszemét.
- Félni?
Emelkednek meg szkeptikus szemöldökeim.
- Izgatottság, várakozás, feszültség és a látványod, de nem, félelemnek nyoma sincs. Ha meghalunk ez jó alkalom rá, miattam ne fogd vissza magad, hagy tépjen bennünket szét a szél.
Nem hiszem, hogy segítenem kéne neki felszállni, de azért ott vagyok és szívesen felrakom a járgányra. Megvárom, míg elfoglalja trónját, potyautasként majd mögé mászom fel. Minden szempontból célszerű, a tájképen kívül más is gyönyörködtetni fog.



_________________
Vissza az elejére Go down
Allegra Jhonson
Egyszer volt, hol nem volt...
Foglalkozás : Modell
Hozzászólások száma : 121

TémanyitásTéma: Re: Allegra&Lucien estéje   Szer. Szept. 10 2014, 19:40

A pimasz könnyedség, amivel rávágja, hogy helyes, megmosolyogtatja őt, de nem a kedves mosolyát csalja előtt. Nem válaszol semmit, de ezt a bánásmódot még meg fogja torolni, egyszer, valahogy. Még nem tudja hogyan, de biztos benne, hogy Lucien megtanulja, semmit nem adnak ingyen.
- Meglepetés? - Vonja csak fel szemöldökeit, mert ő nem hisz az ilyesmikben. Általában annyira érdektelen, hogy nem lehet meglepni, ha pedig mégis, az sem pozitív érzés. Mondjuk Lucien egy szóval sem mondta, hogy kellemes meglepetés lesz. De nem is jár ezen az agya, nyugodtan dohányzik, amíg vár a fiúra, nem egy türelmetlen fajta, ez látszik rajta.
Amint megjön, ő nem kérdez semmit, ha meglepetés, hát legyen meglepetés. Már nincsenek messze, pár saroknyira vezeti Bambiját, egészen a garázsába. Van pár doboz, amikben rég elrejtett dolgok vannak, amiknek sosem szabad előkerülnie, na meg persze a legfontosabb dolog, a motor. Látja Lucien arcán, hogy teljesen elvarázsolja és ő is hasonló volt, amikor először látta. Ő maga is átöltözik, és ad egy kabátot a fiúnak is, nagy rá, de megoldja, hogy ne vesszen el benne annyira.
Csendesen hallgajta végig Lucien válaszát, közben elmosolyodik.
- Nem terveztem. - Biztosítja arról, hogy nem fogja majd vissza magát, ennek ellenére mielőtt még a motor közelébe engedné Lucient, felnyitja a motor ülését, a pótbukósisakot a kezébe nyomja, a sajátját pedig egy mozdulattal finoman megtisztítja, nem szeretné, ha maszatos lenne, majd felveszi. Kitolja a motort a garázsból, majd bezárja, mert rengeteg titok van odabent, amit lakatok alatt kell tartani, főleg a média elől rejtegetni kell.
Csak ezután ül fel a motorra, megvárja amíg Lucien is felül mögé, elmosolyodik, ahogy beindítja a motort. Jóleső bizsergés fut végig a gerincén, a nyakán felállnak a szőrszálak, ahogy hallja a szerkezet mély dorombolását.
- Én a helyedben kapaszkodnék. - Közli még mielőtt elvenné a lábát és elindulnának. Nem sietnek sehova, még a városon belül nem, túl sok a rendőr és nem túl stílusos egy másik jármű által meghalni. Allegra meg akarja mutatni még Amerika végtelen utait, mielőtt még játszanak az életükkel.
Amint kiérnek, felgyorsít, nem érdeklik a sebességkorlátozások. Nem túl forgalmas utat választott, olyat, ahonnan a lemenő nap utolsó sugarainak pislogását még láthatják a távolban. Ahogy gyorsulnak, egyre inkább olyan érzése támad, mintha repülnének, mintha szabadok lennének. Vannak még dolgok, amik éltetik őt, ez az egyik... és olyan érzést mutat most Luciennek, ami szerinte megéri még a halált is, bármit.
És hogy hova mennek? Még Allegra sem tudja. Hajnalra majd hazaérnek, de addig megállnak majd pihenni valahol még az éjszaka, talán egy benzinkúton, vagy egy kilátónál, majd amerre a motor viszi őket.

_________________


Vissza az elejére Go down
Lucien de Prince
Műsorgyártás
Életkor : 20
Foglalkozás : Deviant
Hozzászólások száma : 77

TémanyitásTéma: Re: Allegra&Lucien estéje   Vas. Szept. 14 2014, 16:33

Sejtelmes fénnyel villódzik tekintetem a "meglepetésre" sokatmondóan semmit sem mondok el. A motor látványa felizzít, ahogy az elképzelt sebesség és a vélt kilométerek.
- Amúgy kié? A kabát
Kérdezem, tekintetem közben belőle és a járgánya látványából csemegézik. Kapok egy sisakot, érdeklődve forgatom a kezemben, látom tisztítgatja, én is rálehelek, de csak hogy lássam élesedni elhomályosuló visszképem. Kissé lemaradok, de hamar utolérem és pattanok föl mögé a motorra. Sajátos érzés. A lábam közötti kemény ülés törése, az egész szerkezet dőlése és a vámpírkirálynő közelsége. Hogy kapaszkodjam nem kell kétszer mondani, főleg hogy enyém a legjobb fogantyú, a dereka. Azonnal átkarolom, tulajdonképpen hozzábújok. Elég idegen a fogalom "bújás" mégis ez a legjobb szó a mozdulatra, hogy közel húzódom hozzá, mellkasom hátának préselődik, karjaim átölelik, állam majdnem a vállát érinti. Szikrákat érzek ettől magamban pattogni és még szorosabbra vonom körülötte a karomat. Motorhang bőg föl alattunk, én fáziskéséssel válaszolok.
- Hogyne, kapaszkodom
Érezheti, a leheletem a fülét csiklandozza. Egy ideig bizsergeti még, de aztán egyre ritkábban, mert a lélegzetem elakad, ahogy gyorsítunk és a nap utolsó sugarai még narancsba vonják a Los Anlegesi látképet.
- Húúúú
Fújom ki a levegőt reszketősen, egyik kezemmel elengedem őt, miközben száguldunk és kinyújtom, hogy a menetszél telibe süvítse és el tudjam kapni szárnyát a szabadságnak. A szívem a torkomban dobog, a lélek ki akar belőlem ugrani és az adrenalin szinte szétfeszíti az érzékeimet. A húúzásom nevetésbe fullad, a boldogsághormonok tombolnak az agyamban, tényleg nem bánnék most semmit. Az is csak az élvezetek tetőpontja után jut eszembe, hogy meglepetésem van neki.
- Álljunk meg egy magas helyen
Ha megálltunk előveszem, vadonat új, fognia kell. Először a sisakot kapom le magamról, aztán várakozóan ránézek, ehhez neki is ezt kell tennie. Előveszem a nadrágzsebemből az apró meglepetést, csinos kis bicska, egy nagy éllel. Oldalra hajtom a fejem, merően ránézek, kitapintom az ütőerem. Hogy...elkerüljem. Alig pár centis, vérző karcolást ejtek a nyakamon, mivel vékony a bőröm és nagyon érzékeny, nem kell mélyre mennem, a vér máris bugyogni kezd belőle. Számításaim szerint nem halok meg, viszont ha frissen akarja igyekeznie kell.
- Kóstold meg a vérem, siess
Van nálam papír zsebkendő, azzal el tudom majd nyomni.

//vmiért nem működött a kód, bocsi//

_________________
Vissza az elejére Go down
Allegra Jhonson
Egyszer volt, hol nem volt...
Foglalkozás : Modell
Hozzászólások száma : 121

TémanyitásTéma: Re: Allegra&Lucien estéje   Vas. Szept. 14 2014, 18:23

- Azé, aki éppen viseli. - Válaszolja csak mosolyogva, nincs igazi gazdája, csupán a férfi utasoknak kell. Ez amolyan ringyó-kabát, mindenki viselheti egy-egy motorozás alkalmával, aztán sajnos elválnak útjaik. Egészen rövid love story-k, de a kabát egyelőre nem bánja, amíg a partnerei jól bánnak vele.
Látja, hogy Lucien a sisakot bámulja, egy pillanatra elmosolyodik, de nem lehet látni, mert már rajta is van a sisak, ami elrejti arcát. Hamar kitolja a motort, becsukja a garázs ajtaját és felül. A Bambija kicsit lemarad, de hamar felpattan mögé, nem hagyná itt. Érzi, hogy átkarolja, hátához simul és erre féloldalas mosoly ül ajkain. Talán Lucien nem tud betelni az érzéssel, szorosabbra fonja a karjait, csak utána biztosítja Allegrát, hogy kapaszkodik. Érzi ő, szóval el is indítja a motort, az ismerős érzés végigszánkázik az egész testén. Ezért érte meg ezt a mai napot túlélni. Ezért és semmi másért.
Ahogy elindulnak és egyre gyorsabban száguldanak, hallja Lucien hangját, ahogy húú-zik, majd nevet. Érzi, hogy egyik kezével elengedte és biztos benne, hogy a fiú legalább annyira élvezi, mint ő, ha nem jobban. Számára már nem friss, nem újdonság az élmény, de mégis olyan mámorító, hogy szinte alig tud odafigyelni, amikor Lucien arra kéri, álljanak meg valahol.
Nehezére esik a végeláthatatlan száguldásnak mégis határt szabni, de még nem fejezték be, ez csak a pillanatmegállító gomb, nem a stop. Egy szimpatikus, üres kilátónál állnak meg, Allegra pedig leteszi a lábát, majd letámasztja a motort. Bár Bambi hamarabb lepattan, leveszi a bukósisakot és várakozón pillant rá, és végül ő is leveszi a sisakot, engedelmeskedve az akaratának. Lazán a motorra rakja, már húzná vissza és indulna, ritka alkalom, de kissé türelmetlen.
Éppen a tájban gyönyörködik, amikor pedig visszapillant, csak azt látja, ahogy a bicska hegyével Lucien felséri a nyakán a bőrt, a friss, mámorítóan vörös vér pedig kiserken a penge nyomán. Allegra egy pillanatig néz csak értetlenül, aztán ahogy hallja a fiú szavait, minden tökéletesen egyértelművé válik. Hezitálás nélkül lép oda hozzá, egyik kezével magához öleli, másikat pedig finoman az arcra másik oldalára simítja, ahogy tőle teljesen idegen, gyengéd mozdulattal csókolja le a vért a fiú nyakáról. Tudja, hogy nem fog ennyitől elvérezni, az ő beteges vágyait viszont kielégíti. Jólesően sóhajt, ahogy érzi a szájában szétterjedni a fémes, sós ízt.
- Olyan íze van... mint az életnek. - Suttogja végül, még mindig Bambija nyakába, elmosolyodik, majd Lucienre néz és finoman lenyalja ajkairól a maradékot. A fiú tekintetébe fúrja kékjeit, megbabonázva érzi magát. Hiszen csak annyit mondott, vonzza a vérivás gondolata, Lucien pedig egyből vett egy bicskát, hogy megvágja magát és a vérét adja. Ez pedig több, mint hízelgő számára, imádja ezt.
- Szeretnéd megkóstolni, Bambi? - Kérdezte végül, hamiskásan elmosolyodva. És amennyiben Lucien igent mond, lejjebb simítja kezét, végig a nyaka teljesen ép felén, aztán megcsókolja, hogy egyedi módon kóstoltassa meg vele a saját vérét.

_________________


Vissza az elejére Go down
Lucien de Prince
Műsorgyártás
Életkor : 20
Foglalkozás : Deviant
Hozzászólások száma : 77

TémanyitásTéma: Re: Allegra&Lucien estéje   Szomb. Szept. 20 2014, 12:30

Sokatmondó vállrándítással veszem tudomásul, hogy nálam jóval kigyúrtabb fazonokkal szeli az utakat. Általában, vagy a fazonok szelik vele. Kisvártatva én már mögötte is vagyok, érzem testének hőmérsékletét és a mozdulatait, minden kis rezzenéséhez odasimulok. Illat, érintés, a lány bőrének képzelt íze áramlik bennem egyszerre, aztán a szédületes sebességé és szabadságé. Igyekszem átfújni magamon ezt az egészet, a vad szélét és mindent, amit a gyorsaság vonz: legyőzhetetlenséget, dobogó kimeríthetetlenséget, gyorsabban, miénk a világ. Kár lenne elveszíteni, de ha így halnék meg nem vitáznék sokat a kaszással, újra választanám ugyan ezt a forgatókönyvet.
Eszembe jut, hogy mit vettem neki, úgyhogy kérem, hogy álljunk meg. Pimaszul vigyorgok, mintha nem tetszene neki, talán azt gondolja hányni fogok, vagy pisilnem kell. Más terveim vannak. Jóleső fájdalom zubog át rajtam, ez még a szinte kellemes kategória, tényleg nem kell mély sebet ejtenem, mert a bőröm gyenge, tejfehér, tulajdonképp esendő. Jól jön most, máris érzem serkenni magamból a vörös nedvet és megkérem, hogy igyon belőle. Engem is izgat a tudat, még a szemeim is lehunyom, ahogy ajkai a nyakamhoz érnek, derekát szorosan, mégis elgyengülve fogom meg. A vámpírharapás elméletileg élvezetes, talán a fikció kitalálói is ugyan ezt érezték, végtelenül puha ajkak csókját a nyakon, egész testemben megborzongok és rövidke, jóleső nyögések hagynak el.
Rápillantok, félmosolyra húzódnak ajkaim.
- Most én vagyok az élet
Hunyorgok rá és közben biccentek, ráadásul a következő ötlete is nagyon tetszik. Hogyne szeretném megkóstolni, azonnal behajolok a csókba és egy heves ölelésbe, szinte falom azt a fémes valamit, ízlelem a saját vérem. Nyelvjátékom először mohó, heves, erőszakosan vezető, de ajkaimmal enyhítésképp lágyan csókolom, hogy az ellentétek izgalmai végül kiegyensúlyozzák egymást.
- És most...ha figyelsz érezheted az ajkamon a szívdobogásomat.
Nyögöm az első éles csókkanyar után, ha figyel és ha élet-mániás tetszeni fog neki, ahogy lüktet most hevesen, rá , miatta szívem és ahogy az ajkával kitapinthatja. Kicsit másabb, mélyebb izgalom, de majd lent is kitapinthatja. Aztán nem eresztem én is érezni akarom még az övét és újra megcsókolom valami hihetetlen, vad elánnal, mintha már régóta szomjaztam volna saját magara-benne.

_________________
Vissza az elejére Go down
Allegra Jhonson
Egyszer volt, hol nem volt...
Foglalkozás : Modell
Hozzászólások száma : 121

TémanyitásTéma: Re: Allegra&Lucien estéje   Kedd. Okt. 07 2014, 18:18

Szinte észre sem veszi, hogy Lucien is élvezi, ő túl önző ahhoz. Csak magára figyel, a saját élményében veszik el, ahogy tőle eltérő gyengédséggel csókolja bambija nyakáról a vérét. Amikor pedig elfogy, nem akar többet, még ha annak is tűnik, nem telhetetlen. Ez a kis darabka pezsgés is bőven elég volt neki, átjárta és feltöltötte őt.
Amikor Lucien azt mondja, most ő az élet, akkor már tud figyelni rá, csak mosolyog a megállapításán, ironikusan. Azért, mert még az ízlelés után sem tudja, mennyire akarja ő ezt, mennyire van szüksége rá. Hiszen most köztes állapotban van, de mégsem érzi úgy, hogy annyira vágyna az egyik szélsőség felé.
Annál jobban vágyik viszont a csókra, hogy megízleltethesse a fiúval is, milyen az élet és milyen ő maga. Lucien csókja meglepi őt, azt tudta róla, hogy heves és mohó, már amikor azt mondta, motorozni mennek. De azt sosem gondolta volna, hogy ilyen könnyedén taszítja őt megadó, alárendelt állapotba. Nem ijed meg tőle, könnyedén lépést tart vele, és a gyengédség sem zavarja. Az ellentét csábító, bizarr, mint a mézédes méreg.
Egyszerre enged ki egy nagyobb adag levegőt, amíg hallgatja Lucien mondatát, a következő "körben" már figyel a szívdobogása, és a sajátját is érzi felgyorsulni. A fiú elég vad és erőszakos ahhoz, hogy szinte beleszédüljön, csendben adja át magát neki. Alkalmazkodó és behódoló, karjait finoman a nyaka köré fonja és valahogy nem férnek most gondolatok a fejébe. Inkább csak átadja magát az érzésnek.
- Tudnod kell valamit. - Leheli halkan, a normális légzésre hagyott szünetben. - Én mindenkivel csak egyszer fekszem le, utána pedig megszűnsz létezni számomra. - A legtöbb ember kegyetlennek tartja miatta, de ezek az ő szabályai. Nem szereti a tartósabb kapcsolatokat, nála nincs második randi, nincs második esély. Nincs második, csak első. Allegránál csak első van. És jobbnak látja közölni Luciennel, ha már ennyire vágyik rá, mérlegelhet, megéri-e neki.

_________________


Vissza az elejére Go down
Lucien de Prince
Műsorgyártás
Életkor : 20
Foglalkozás : Deviant
Hozzászólások száma : 77

TémanyitásTéma: Re: Allegra&Lucien estéje   Pént. Okt. 17 2014, 20:49



Gyengéden ejtem mutatóujjam alá törékeny állát, miközben az ajkait nézem különös hódolattal. Ujjammal aztán lágyan körülrajzolom a szájvonalát, elkenem rajta a maradék vért, ha még maradt, aztán könnyeden, mint egy hegyi kósza hegyi szellő nyalom meg ajkait. Lassan beszívom nyelvét a számba, hogy aztán hevesebben faljam, érintésre éhes ujjbegyeim nyaka alá toljam, orrommal csók közben szimatoljam azt a jellegzetes Allegra illatot, amivel még csak most ismerkedem. Szinte falom, tüzesen, vadul már remegésig, s annak is addig a végső fázisáig, mikor már elviselhetetlenné válik nadrágomban a feszítő érzés és ösztönös, lüktető akarás lesz úrrá rajtam. Már a levegőt is nehezebben veszem és a pupillám is a végletekig tágította magát, úgy, hogy a szemem szinte fekete. A fullasztó menet után, amikor levegőért kapok és ő is kifújja és én is belélegzem az övét, kissé felvonom szemöldököm a nagy vallomásra. Válaszképp gyorsan megszopom az alsó ajkát és csak ezután, késve mosolyodom el. A rossz fiúk kísérteties visszfénye csillan ajkamon, aztán húzom, hogy ő tegye meg nyelvével az első lépést és már nem bódítom vele. Ha éhesen hagyom, minél kiéhezettebben annál nagyobb erővel fogja rám vetni magát. Talán szerelmes típusnak gondol?
- Ne mond, hogy ellen tudsz állni...
Súgom mély, sikamlós hangszínen, aztán szemhéjára adok apróbb csókokat, őt mintegy arra késztetve, hogy a szemét hunyja be, hogy teljesen át tudjam venni felette az irányítást.
- Nagyon jó duma, lehet, hogy lenyúlom tőled, Te csak egyszer vagy kapható, helyes, ne is add magad kevesebbért mint a soha többé. Most először és utoljára fogod átélni életed legpazarabb orgazmusait.
Óvatosan nyakába csókolok, miközben beszélek, én akik percről percre élek, aki habzsolja, falja az életet, akinek nem számít mikor lesz vége, mert ismeri a halált, biztos, hogy ki fogom használni ezt az egy alkalmat. Lassan, óvatosan megdöntöm, beharapom a nyakát, csak kicsit, hogy ne fájjon. Az kell, hogy vízszintesbe kerüljünk és érezze a földet a hátában, én pedig nyomatékosan, végig tartva a parázsló szemkontaktust lehúzom (ha hagyja) kabátja cipzárját és ujjaimmal beljebb hatolok a felsője alá, egész mellének alsó részéig, amit nagy átéléssel kezdek el simogatni, mintha éppen megrajzolnám.
- Mégpedig...
Folytatom kissé nehezen koncentrálva, zihálva
- Egy vámpírral
Tudom, hogy erre vágyik, az irodalmi, elvont Lesthat-típusú, romlott vérszopó dögök fantazmagóriája izgatja, a képzelet fontos része lehet az aktusnak, lebukok, nagyjából a köldökéig és kellemes, gyomorrángató, mégis mély csókokkal borítom el ezt is, egészen felfelé, meg sem állva a mellbimbójáig.




_________________
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: Allegra&Lucien estéje   Today at 22:16

Vissza az elejére Go down
 

Allegra&Lucien estéje

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Nem várt meglepetés... (Lucien és Lucy- NYITOTT JÁTÉK!)

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: A világ legvégén :: This is Hollywood! :: Archívum-