Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Stanley Collins
Kedd. Nov. 22 2016, 20:33 by Stanley Collins

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

Top posting users this month
Samuel T. Collins
 
Eric A. Blake
 
Reeven Callagher
 
Leopold K. Lindhardt
 
Felix Kaleolani
 
Quentin Collins
 
Suzanna Crystal
 
Kensington L. Lockwood
 
Kőrösi Noel
 
Dominic Tveit
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 nice car Elyse&Lucien

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Lucien de Prince
Műsorgyártás
Életkor : 20
Foglalkozás : Deviant
Hozzászólások száma : 77

TémanyitásTéma: nice car Elyse&Lucien   Kedd. Szept. 02 2014, 20:22



Az esti szürkület és a szeptember eleji hűlő időjárás az erkélyre csalogatott, s onnan még tovább, pontosabban lejjebb mert magasan lakom, kikergetett az utcára. Hosszabb kabátot húztam, fekete, elegánsan lóg rajtam, a mai változásban is van valami állandó, kis kapaszkodó a sodrásban. A fekete nadrágom és fehér ingem ehhez, ahogy d' Abo gondolja, megszöktem egy esküvőről, vagy temetésről. A tömeg ma nem érdekel, kocogva indulok meg, utol ne érjenek az unott, siető pofák. Messzebbre hajt a lábam, de még nem körvonalazódik hová szeretnék menni. A szél eltépelődik a hajamon és kabátom szegélyén, a tüdőmbe erősen nyomakodik be, hamarosan kapkodni kezdem és lassítok. Ideje forogni, mostanában úgyis élményt csinálok az eltévedésből. Még nem egészen fedeztem fel a várost. Elkanyargok néhány sarkon, egyenesen megyek, aztán fordulok megint, megtetszik egy utcanév és indulok tovább. "Lányfigyelő" Arra számítok zsákolós kukkolókba botlom, de csak olyan ez is mint a többi. Ekkor már szúr az oldalam és zihálok, lassabbra veszem. Fogalmam sincs hol vagyok, de már világítás kell, hamarabb sötétedik, kapcsolják a lámpákat. Kifújok egy adag levegőt, körbenézek, elég kihalt környék, főleg, hogy még egyet fordulok és egy parkolóhoz érek. Van itt néhány érdekesebb kocsi, bár az autók nem vonzottak annyira soha, hogy márkára pontosan mindnek utánajárjak, nekem is feltűnik, hogy vannak itt szép példányok. Egy sötétvörös meg is tetszik nekem. Elhaladok mellette, az egyik ablaka le van húzva, az anyósülés mellett. Még egyszer szétnézek, sehol senki, teszek néhány lépést a kocsi felé. Megforgatom a csuklóm, az öklöm éppen befér az ablakon. Töri, ahogy bepréselem rajta, de ez a legkevesebb gondom, az ablaktekerő gombot keresem és rá is nyomok. Halk pisszenéssel elindul, teljesen letekerem, így akár be is mászhatok rajta. Elég nagy a kocsi, családi autó, beférek. Elfelejtek szétnézni mielőtt elszánnám magam a műveletre, matatok a kocsi alatt, mert ha működik talán az ajtót is ki tudom nyitni és úgy mégiscsak könnyebb.


_________________
Vissza az elejére Go down
Elyse Green
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 22
Foglalkozás : Tanuló
Hozzászólások száma : 111

TémanyitásTéma: Re: nice car Elyse&Lucien   Kedd. Szept. 02 2014, 22:42

Magas sarkúim a tömeg ellenére is jól hallhatóan koppannak az utca betonján, ami csak tovább emeli az utánam nézők számát. Hiába, falatnyi fekete - ruhának csak jó indulattal mondható - öltözetem kombinálva ezzel a cipővel mérföldhosszú, és persze tökéletes lábakkal ajándékoz meg. Lehet már nem is lett volna szükségem a hosszanti csíkos harisnyára. Áh, nem, kellett ez. Máskülönben csak a felét kapnám meg az irigylő női tekinteteknek. Természetesen elbűvölő mosolyomnak csupán fülem szabhat határokat. Mármint az első tíz percben.
A második tíz percben, már kezdem érezni, hogy beköszöntött az ősz, hála a feltámadó szélnek. Kabátot meg ugye nem hoztam, mert szentül hittem, hogy csak útban lenne. De egy kis szellő, még nem árthat meg, igaz?
A harmadik tíz percben lassan átjárja testemet a hideg, bőrömön kiütköznek az első libabőrök. Néhány füttyszó ugyan elfeledteti velem a hideget, mégis érzem, hogy ideje visszaindulni, hiszen ez már csak egyre rosszabb lesz.
A negyedik tíz percben, viszont már nem bírom tovább. Kis híján vacogok, és már azon sem lepődnék meg, hogy vérvörös rúzsom alól kiütne, hogy ajkaim lilás színekben játszanak. Józan eszemet - illetve annak teljes hiányát - sziporkázó cirádákkal támadom meg, miközben lépteimet felgyorsítva igyekszem minél hamarabb célba érni. Elmémben csak úgy cikáznak a gondolatok leggyorsabb módszerről. Tömegközlekedést és a taxit rögtön kizárhatom, tekintve, hogy egy fillér nincs nálam. Hiába, hacsak nem tűnik föl Superman, vagy Sipderman, gyalog kell megtennem a távot. Ami közel egy órát jelent. Éljen.
Lépteimet a magas sarkúim által engedélyezett legszaporább üzemmódra kapcsolom, és ahol csak lehet, rövidítek. Csak az a baj, hogy nagyon úgy tűnik, hogy nálam a rövidítés szinonima az eltévedésre. Végül egy parkolóban kötök ki, lényegében a semmi közepén. Ezt nem is szemlélteti jobban más, mint az, hogy sehol egy lélek. Még a környéken sem. Ha nem fáznék ennyire, még élvezném is a helyzetet. Ebben a városban ugyanis nem sok lehetősége van az ember lányának az egyedüllétre. Most azonban fázom, tehát igazán szívesen venném, ha tömeg venne körül. Sőt, lejjebb adom az igényeimet. Elég lenne egy személy is. Lehetőleg valaki olyan, aki tudja hol vagyunk, ha kérhetném. Vagy olyan, akinél van némi folyékony fűti anyag. Mondjuk vodka.
Úgy tűnik, a vodka volt a hívógondolat, mert ebben a pillanatban mozgásra leszek figyelmes. Hunyorítanom kell, ahhoz, hogy bármit is lássak, de örömmel nyugtázom, határozottan van ott valaki. A kiábrándító része a dolognak, hogy ő viszont nem lát engem, mert pont egy sötétebb foltot találtam magamnak siránkozásra.
- Oh. Szalad ki akaratlanul a számon, amint kezdem kapizsgálni óvatosságának miértjét. Úgy tűnik lesz fuvarom. Fűzöm hozzá gondolatban egy gonosz mosollyal egybekötve, és lábujjhegyein - nehogy sarkaim kopogása eláruljon -, közelebb osonok az éppen kocsi alatt matatóhoz. Félelmet egyáltalán nem érzek, hiszen nekem is volt két vad évem, mikor heccből törtük fel az autókat. Meg az ajtókat.
- Ne ezt, a másikat. Úgy könnyebb, és gyorsabb. Adok tanácsot a háta mögül, mikor azt látom, hogy a pár másodpercre elbizonytalanodik a következő lépésben. Cukorfalat, ne nézz rám ilyen bambán-ijedten, inkább haladj, mert idefagyok. Szólok rá, ha esetleg erre lenne szükség, azután ha sikerül neki kinyitnia az ajtót, azonnal be is csusszanok az anyósülésre.
Az az eshetőség fel sem merül bennem, hogy tiltakozni fog, elvégre nincs abban a helyzetben, hogy ezt megengedhesse magának. Az erőszakkal kapcsolatban pedig továbbra is csak nevelőapám egyik tanácsa kering az elmémben. Miszerint mondd mindenkinek azt, hogy "Értékem nincs, b*szni meg szeretek".
Vissza az elejére Go down
Lucien de Prince
Műsorgyártás
Életkor : 20
Foglalkozás : Deviant
Hozzászólások száma : 77

TémanyitásTéma: Re: nice car Elyse&Lucien   Szer. Szept. 03 2014, 18:12


Ajkam finoman nedvesítve, harapva koncentrálok, egészen könnyen kell csinálni, érzéssel, felpiszkálni a pöcköt körömvéggel és ujjtechnikákkal. Elmét és ügyességet lekötő feladat és egy idő után ki is kapcsol az ember érzékelésem, végülis nyakon csíphetnek, egy nap egy börtöncellában... Igaz, pont az a típus vagyok, akire szívesen szállnának a nőket nem látott, éhes alakok és  olyat csinálnának a hátsó felemen, amitől pár napig nehéz lenne leülni. Mégsem éri meg korán elaggodalmaskodni a legszebb éveim. Matatásom csak akkor vonaglik meg, mikor egy női sóhajtásra leszek figyelmes. Folytatom, csak a képzeletnek tudva be. Gyorsan engedek el mindent amit csinálok, a fejem is beverem és még a döbbenet is kiül az arcomra, mikor az oh-ot beszéd követi. Kissé hunyorgok aztán, elsősorban a fejem fáj, de másodsorban az én ajkam is "oh"-ra kerekedik. Egy kurva! Szememben felragyog egy csillag és ha rajzolva lennék villogva kijönne az egész szemgolyóm az üregéből, a nyelvem lógna és nyál folyna belőle, de csak a nadrágomban mozdul meg valami. Erre kinek ne mozdulna, aki fital és nem küzd impotenciával? Pislogok, aztán kikerekedett szemmel nézem végig a hosszú gazellacombokat, magát a miniruhát, a cipőt, amiben fogalmam sincs hogy lehet létezni, a dekoratívan, ívelt alakot, szép arcot.
Megrezzenek, cukorfalat? Mosoly és szemöldök emelkedik egyszerre, arra sem emlékszem mondtam-e valamit az előbb, vagy hogy ő mondott-e
-Öm
Állandósul egyfajta perverz félmosoly a szám szegletében, visszafordulok a kocsihoz, kinyitom és ő már be is ül, erről ennyit. A vezetőüléshez megyek, intek, neki, hogy nyissa ki nekem az ajtót. Ha beültem még szerelnem kell, kocsikulcsok nélkül drótokkal, mintha olvastam volna erről valaha, azt kell felidézni. Rögtön munkához is látok, bár szerszámok helyett az öklömet használom, nem kímélem a kocsit, sem a kezem. Nem pont előtte leszek királyfi.
- Igazad volt, a tapasztalat beszélt belőled?
Nehezemre esik nem ránéznem, de tudom, ha megteszem sosem indulunk el. Egy kattintással beindítom a fűtést, eszembe jut, mondta, hogy ide fagy, de én másképp vagyok vele, ránézek és melegszem. Pont olyan nő, akinek a közelében nem baj, ha kevesebb ruha van rajtam.
- Elviszlek valami jó helyre, vagy többre is, remélem ráérsz egész este.
Szemem sarkából pillantok rá, máris erős késztetést érzek felejthetetlenné tenni neki ezt a kocsilopást.
- Tökmindegy, elrabollak
Zúg fel a motor, most végre ránézek, széles vigyorral, már csak azt az apróságot felejtem el mondani, hogy nem tudok vezetni. Még sosem próbáltam. Nem baj, láttam hogy csinálják.



_________________
Vissza az elejére Go down
Elyse Green
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 22
Foglalkozás : Tanuló
Hozzászólások száma : 111

TémanyitásTéma: Re: nice car Elyse&Lucien   Szer. Szept. 03 2014, 22:25

Bosszantó. Ez az első szó, ami eszembe jut látván a pasi bénázását. Igazából, minden esetben rettentően idegesít ha valaki szerencsétlen, ám ha az illető még az erősebbik nemhez is tartozik... Az egyszerűen elfogadhatatlan számomra. Főleg akkor, ha fázom. Szerencsémre mégsem olyan pancser, mint amilyennek a fejbeütős magánszáma után tűnt, ugyanis rövid időn belül már nyitva is az ajtó. Úgy látszik a csinos pofihoz, egy csöpp ügyesség is párosult. Határozottan piros pontot érdemel.
Szélsebesen becsusszanok a ülésre, és azzal a lendülettel már nyúlok is át, hogy a kérésnek megfelelően kinyissam az ajtót. Mákunkra mechanikusan nyitható ajtókkal van felszerelve, ami az jelenti, hogy csupán egy pöcköt kell fölhúznom.
Hogy helyet adjak rosszfiú uraságnak, visszadőlök ülésemre. Csupasz karomon érzem a bőrnek hideg érintését, mi párosul a nyitott ajtón beáramló dermesztő széllel. Ezek együttes hatására enyhe remegés fut végig rajtam, felmelegedés céljából megdörzsölöm hát kezeimet, azután is én munkához látok. Elkezdem módszeresen átvizsgálni a kocsi tartalmát. A kesztyűtartótól, a napellenzőn át, egészen a hátsó ülésig igyekszem mindent szemügyre venni, hátha találok valami hasznosat.
- Ohó. Mosolyodom el elégedetten, közvetlen a kesztyűtartó kinyitása után. Rögvest ki is kapom örömöm tárgyát, mit jobb híján a kezembe szorongatok. Szólj, ha segítsek. Pillantok le ügyködő utastársamra, ki első ránézésre a szükségesnél durvábban bánik magával, illetve az autóval. Ha győz férfiúi büszkesége, és azt mondja nincs szüksége rám, valahogyan megfordulok a viszonylag szűk helyen. Felsőtestemet átpréselem a két ülés közötti fejtámla közt, lehetőleg úgy, hogy azok kitámasszanak, hogy a hátsó részt is nyugodtan megvizsgálhassam. Ha pedig úgy dönt, szüksége van rám, meg persze szakértő kezeimre, áthajolok hozzá – vagy éppen rajta - és megpróbálom visszahívni elmémbe emlékeimet.
- Ki kell ábrándítsalak, annyira még én se vagyok tehetséges, hogy elsőre eltaláljam. De megnyugtató a tudat, hogy gyakorlat nélküli, született mestertolvajnak nézek ki. Válaszolok vagy az ülések közül, fenékkel a szélvédőnek, vagy a lábai közül – ez természetesen csak azon múlik, hogy melyik lehetőséget választotta.
Ahogy azonban betölti a kocsit a fűtés halk zaja, akaratlanul is felnyögök, s visszahanyatlok az anyósülésre. Ölembe ejtem szerzeményemet, az így felszabadult kezemet a kiáramló meleg levegőhöz viszem, az ülés alatti nyíláshoz pedig lábamat irányítom, hogy minél előbb átjárhassa testemet hő, mi szinte égeti hűvös bőrömet. Megigézve figyelem lilába forduló ujjaim feltámadását. Pár pillant erejéig csupán élvezem a lágy szellőt, azonban hirtelen támadt mennyországomból hamar kirángat a mellettem ülő hangja. Szemeimet rá emelem, majd lassan átveszi arcvonásaim feletti uralmat az ajkaimon megjelenő ördögi mosoly.
- Egy lopott kocsi, benne Veled. Megannyi lehetőség... Hangom leplezetlen kihívásokkal van teli, míg szemeim csillogása pajkosságról árulkodik. Lehet erre nemet mondani? Hiába, egy kis nosztalgia nekem is jár. Túl sokáig voltam jókislány. Indíts, Cukorfalat. Kacsintok rá, amennyiben már olyan állapotban van a jármű. Ha ez megtörténik, felteszem lábaimat a kesztyűtartóra.
- És tudod, mi a legjobb mai estében? Kérdezem költőien. Már azon túl, hogy megismerheted elbűvölő személyiségemet. Teszem hozzá, miközben jobb lábszáramat átvetem a balon, és enyhén lejjebb csúszok az ülésben. Az éjszakát Reed Sparrow állja. Mutatom föl a megtalált pénztárcát, benne az iratokkal, meg egy halom százassal.
Vissza az elejére Go down
Lucien de Prince
Műsorgyártás
Életkor : 20
Foglalkozás : Deviant
Hozzászólások száma : 77

TémanyitásTéma: Re: nice car Elyse&Lucien   Csüt. Szept. 04 2014, 12:38


Bonnie és Clyde leszünk anélkül, hogy előre megbeszélnénk. A lány nagyon vagány, bevetődik az autóba és máris keresgetni kezd, gondolom, hogy nekem segítsen és minél hamarabb el tudjuk húzni a csíkot. Míg én férfiasságom fitogtatom és nyers erővel püfölgetek, ő használja az eszét. Felkapom a fejem, mikor talál valamit, hirtelen, mint egy szemfüles rágcsáló. Ráncolódó koncentrációval pillantok hátra milyen nyaktörő mutatványt visz véghez, nagyon hajlékony lehet. Ha már elindultunk volna ajtóstul hajtanék valaki házába mert őt nézem, nem arra figyelek, amit csinálok.
- Segíts
De ezt már akkor mondom, későn, mikor elkezdte a matatást hátul. A feneke és amit csinál nem nagyon hagy más lehetőséget, minthogy nézzem, kissé kikerekedett szájjal, mohón falva a látványt, ami már most kevés, össze-vissza jár a pupillám, hogy minden részletet magamba tudjak szívni. Ha visszahajol kicsit lesüllyedek az ülésben, mert el kell férnie, talán a levegőt is visszatartom kicsit, attól függ mennyire és hogy lesz hozzám közel. Legalább az biztos, hogy a hormonjaimmal minden rendben van. Késleltetve a lélegzést és a nyelést kell bepótolnom, úgyhogy egy ideig többször csinálom mindkettőt.
- Ketten megoldjuk. Mindennek kinézel, ami csábító.
El tudom képzelni falatnyi rendőrruhában, mint ápoló és takarítónőt, fiatal, frissen diplomázott tanárnénit, szexi hókotrólány mikulásruhában.
- Fantázia kérdése... Te mi szeretnél lenni?
Persze még mindig azt hiszem, hogy kurva, de a kurvák dolga éppen az, hogy minden legyenek. Felpezsdít ennek a gondolata, olyan izgalmas távlatokat nyit, hogy elfelejt normálisan verni a szívem. A lehető legjobb ember mászott be ide mellém. Figyelem, ahogy lassan felolvad, laposakat pislogva jegyzem meg a folyamat részleteit, a jóleső kifejezést, ahogy az ujjait nézi és a lábával helyezkedik, elveszek abban az ördögi mosolyban, ami hirtelen váltásként leüt mint egy taxióra.
- Dehogy lehet, még egy kompra is felhajthatunk vele, vagy valaki magángépére. A csillagokat nem ígérem, túl hosszú és körülményes lenne hirtelen betörni egy űrállomásra. Bár...
Vonok vállat, betörni még nem is lenne nehéz, inkább az utazás tartana sokáig, nem érné meg.
- A szimulációs gépekhez be tudnánk osonni, az majdnem olyan lenne mint az űrben. Ha akarsz lebegni.
Kacsintok rá, előszörre valami egyszerűbbre gondoltam, mint egy kocsma, de mindig lehet bővíteni a tereket és hát a lehetőségek száma, ahogy ő mondja, végtelen. Az ő segítségével beindul a kocsi, a jelszóra pedig rálépek a gázpedálra. A jármű csikorogva hátrafelé menetbe kapcsol, farol kicsit jobbra, de aztán megtalálom a megfelelő dolgot, mert elindul előre. Egy konténer felé hajtok éppen Vissza a jövőben stílusban, mintha az lenne a célom tud-e a kocsi 88 mérföldes sebességre kapcsolni, de az utolsó pillanatban elrántom a kormányt. Másik korba nem kerülünk, de másik utcába igen.
- Micsoda? A személyiségeden túl, hogyne. Ahhá, az nem rossz.
Pénzem nekem is van, de elég nagy szemét vagyok, hogy ennek ellenére költsem a másét, mert akármilyen gazdag is Mr Sparow hozzám képest minimum mínuszban van. Végigszáguldok az utcán, ahhoz képest, hogy sosem csináltam egészen gördülékenyen megy. Ez is csak olyan mint a biciklizés, ha gyorsabb, akkor könnyebb és a gond csak a kanyaroknál következik, amikor a kormányt kell elforgatni. Azokat túl élesen veszem, a lány lába nem tudom megmarad-e a kesztyűtartón.
- Mit szólnál először egy kis aperitifhez...
Rásandítok kérdőn, hogy a nevét még nem tudom, de ha más kérdezné majd azt mondom Bonnie.



_________________
Vissza az elejére Go down
Elyse Green
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 22
Foglalkozás : Tanuló
Hozzászólások száma : 111

TémanyitásTéma: Re: nice car Elyse&Lucien   Hétf. Szept. 08 2014, 22:40

A hallgatást néma elutasításként kezelem, így egy vállrándítás után behelyezkedem a hátsó ülések átkutatásához. Sokra viszont nem jutok, mert egy, semmi használható nincs – hacsak a padlón heverő vizes palackot annak nem vesszük -, illetve kettő, újdonsült társam lenyelte büszkeségét, és segítséget kért. Kissé megemelkedett szemöldökkel, valamint egy halk nyögéssel húzódom vissza. Az anyósülés helyett azonban azonnal a vezető felé fordulok, minek következtében egy pillanatra arcaink enyhén szólva közel kerülnek egymáshoz. Mozdulatlanná merevedem pár röpke másodpercig. Ez idő alatt szinte magamon érzem leheletét, mi valahogyan most sokkal kevésbé egyenletes a megszokottnál. Jóformán érzem a körülüttünk cikázó szikrákat. Ejnyehát, ennyire tetszik a látvány, szivenyőm? Szemét rabul ejtve, nyelvemmel megnedvesítem a hidegtől kiszáradt ajkaim. A hideg tényleg elvette az eszemet, még arra az őrült vágyra sem figyeltem fel, ami a lényedből árad. Játsszuk akkor egy kicsit. Enyhén közelebb hajolok hozzá, már csak pár centi választ el minket. Mozdulatomat a legutolsó pillanatban megmásítom, és a füléhez érintem számat.
- A jó dolgokra mindig várni kell. Suttogom érzékinek szánt hangon, majd ugyanazzal a lendülettel már be is hajolok az ölébe, hogy közelebb kerüljek a szabadulásunkat jelentő zsinegekhez. Munkám közben néha elkerülhetetlenül, olyakor pedig minden ok nélkül hozzádörgölőzöm. Élvezem a helyzetet, a reakcióit. Vagy a préda könnyű, vagy a vadász zseniális.
- Fogalmazzunk úgy, hogy ma este az ellenállhatatlannál kevesebbel nem érem be. Válaszolok a Mi-akarsz-lenni-? című kvízműsor sorsdöntő kérdésére, egy újabb fölösleges mozgolódás kíséretében. Hamarosan sikerül befejeznem a munkát, mire mint egy végszóként megszólal a fűtés jellegzetes hangja. Azután már nem törődöm semmivel, csak átadom magam a csodás érzésnek...

- Űrállomásra? Ütközöm meg egy pillanatra, mit sűrű pislogásom és döbbent tekintetem megfelelően tükröz. Szám sarka azonban a másodperc tört része alatt elkezd fölfelé görbülni, ami csakhamar átcsap egy féktelen, zengő kacajjá. Hosszú ideje most először nevetek igazán szívemből. Hangom betölti a szűk helyet, akárhogyan próbálkozom, hosszú percekig nem is tudom abba hagyni. Hihetetlen. Ez a srác őrültebb, mint én.
- Az ötlet nem rossz, de arra, ha föld fölött szeretném magam érezni, van egy remek módszerem. Ha jókisfiú leszel, akár még neked is segítek lebegni. Viszonzom kacsintását egy vigyorral megtoldva. Jókedvem azonban hamar átcsap meglepetettségbe, mikor csupán a az utolsó utáni pillanatban kapja el a kormányt, így éppen elkerülve a csókot a szemeteskonténerrel. Az már csak hab a tortán, hogy az egyik élesen bevett kanyart követően lábaim a nyakamban kötnek ki.
- Cukorfalat, jobb szeretném, ha kórház nem szerepelne azon a listán, amin a mai éjszaka lehetséges állomásait tartjuk számon. Hangszínem bosszúsnak tűnik, valahogyan mégsem érzem úgy, hogy ez az érzés szívből jönne. Sőt, megkockáztatom, hogy az őrült énem kimondhatatlanul élvezi a helyzetet. Ennek ellenére, ezúttal talpaimat a padlóra helyezem.
- Aperitif? Emelem rá tekintetem, miközben tekintetemben újfent kigyúlnak a játékosság fényei. Lenyúlok a kesztyűtartóhoz, kinyitom, majd kiveszem belőle az előző kutatásom során felfedezett, viszonylag széles nyakkendőt. Vetek a mellettem ülőre egy kihívó pillantást. Szemem köré tekerem az anyagot, úgy, hogy semmit se lássak.
- Lepj meg. Elbűvölő mosoly varázsolja káprázatossá arcomat, miközben egy gombnyomással fölhúzom a törött ablakot, hogy még a hangok alapján se tudjak tájékozódni. Most már a kezében vagyok. Mi lesz vajon a következő lépése?
Vissza az elejére Go down
Lucien de Prince
Műsorgyártás
Életkor : 20
Foglalkozás : Deviant
Hozzászólások száma : 77

TémanyitásTéma: Re: nice car Elyse&Lucien   Csüt. Szept. 11 2014, 13:26


Lányt érzek jobbról, arcunk szinte súrlódik, ahogy felé fordulok, orrom meg is érinti, hiába nem nagy, kiáll. Feszültségszikrák pattognak bőrömön, mintha tűztündérek ropnák. A levegő visszafogva kisebb adagokban távozik belőlem el-el akadó útját talán az ő arca fogja fel. Tág pupilláim rezonálnak, ajkamon elnyíltan pihegnek sóhajok. Az ajkát nedvesíti, nem engedi elbarangolni tágra nyílt kék szemeim, bűvölten, megrezzenő ajkakkal tompán rezgek afelé, hogy megcsókoljam. Teljesen azt hiszem, ha úgy fordul megtörténik, ajkam hívogató melegágya valami rendkívülinek, de a fülemhez ér, amitől testem vad libabőr járja át. Szinte ráz, kissé leütő fejjel, engedelmesen oda tartott nyakkal hagyom végigborzongatni magam, imádom, ha a fülem sóhaj és női száj közelébe kerül, még a kormányba is indokolatlanul erősen markolok.
- Hmmm
Fütyülök ki magamból egy kis levegőt, érti a dolgát és tudja hogyan kell felhúzni, ez nyilván technikai malőr, megvárja míg pattanásig feszülök, talán leméri mennyit bírok és végül elnyújtja az örömöt. Feszült tartásom elengedem és visszasüllyedek az ülésbe.
- Megéri, biztos vagyok benne
Préselem ki a szavakat szapora lélegzetvételek között, a mellkasom megállíthatatlanul emelkedik le s fel. Nyelek, össze-összerezzenek minden dörgölőzésére, miközben érzem, hogy remegő combjaim között a vérem egészen összegyűlt és mivel fekete nadrágot hordok, látványosan mutogatja magát a világnak.
- Nagyon jó úton haladsz
Nyögöm. Mikor elhajol még gondolkodni is tudok, bár a forró kéj tántoríthatatlanul lüktet a lábam között. Ott tartottunk, hogy megvalósítható az űrállomás is. Egy kis pénzzel, akár legálisan, kevésbé izgalmas, de biztosabb siker.
- Ha komolyan érdekel, esküszöm neked, elintézem
Vetek rá hosszú, nyomatékos pillantást. Szeretem azt hinni, hogy nekem semmi sem lehetetlen, sőt szeretem biztosan tudni. Valahol gyerekes megalománia, ugyanakkor makacs törtetésem elég biztosíték, hogy amit megígérek tűzön-vízen, törvényen átgázolva megvalósítom.
- Rendben, az ilyen jóra megéri várni, türelmes fiú leszek.
Rákapcsolok, de azt senki sem mondta, hogy tudok is vezetni. Egyelőre nagy baj semmiből nem származik, féloldalas mosolyt kap kedvenc, szédítő kurvám, mikor halál kanyargunk.
- A kórház nem a kedvenc helyem, bár veled el tudom képzelni. Izgató látvány lennél szikével a kezedben, de bízz bennem, ha egyszer találok egy ilyen ragyogó briliánst, nem hagyom el könnyen.
Fél szemmel figyelem mit művel a nyakkendővel, agyamnak másik felét gondolkodásra bírom, a felhívást, kihívásnak, meg kell lepnem ezt a lányt. A tervem ésszerűtlen és veszélyes, de le kell intéznem hozzá egy telefont. Franciául beszélek, úgyhogy hacsak ő nem ismeri a nyelvet nem fogja érteni.
- Grande Champagne Cognac-ból küldj ki a Getty sarkára, három üveg elég lesz. Tudom, hát nem a 18. születésnapomra szánta? De, pontosan, a ma éjszakát egy különleges nővel töltöm, különleges itallal, ne akadékoskodjon. Nem fogok lebukni, ha segít és zavart rendez az erőben, kapcsolja ki a kamerákat, rontsa el.
Gerard a hangjából hallom, hogy rosszat sejt és olyanokat mondok neki, amitől az aggodalma is jogos. Főleg mert ez egy elég drága ital, ha jól tudom harminc ezer font, de a szállóban is van, hozattam három üveggel arra az esetre, ha itt tölteném a szülinapomat. Hirtelen és vadul fékezek le, az ideiglenes sofőröm látom üvegekkel a kezében. Letekerem az ablakot, elveszem a cuccot, a többit Gerard elintézi, de eztán már sietnünk kell.
Végigszáguldok egy egyenes szakaszon, veszek pár őrült kanyart és célegyenesben is vagyunk. A helyszín előtt kicsivel leparkolok, magamhoz veszem az üvegeket és kinyitom a kocsiajtót a lánynak.
- Ez egy különleges hely, a Getti villa, van egy medencéje, amit ki kell próbálnunk, de segíted kell, ezeket fogd meg, amíg megtalálom a kiskaput.
A kezébe nyomom az üvegeket, Gerard valószínűleg már kikapcsoltatta a kamerákat és az áramot a kerítésből, így közvetlen életveszély nem fenyeget és a többivel ráér később foglalkozni. Bízom Gerard képességeiben, a saját hatalmamban. Elindulok valamerre, most már csak azt kell megnéznem hol alacsonyabb a kerítés, hogy tudjunk mászni. Meg is van. Felkapaszkodom és kezem nyújtom az italokért, aztán majd visszafordulok érte is. Ebben a cipőben nem lehet egyszerű mászni, vagy leveszi. Az sem baj, ha nem, akkor áthozom valahogy. A látvány és az élmény meg fogja neki érni.



_________________
Vissza az elejére Go down
Elyse Green
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 22
Foglalkozás : Tanuló
Hozzászólások száma : 111

TémanyitásTéma: Re: nice car Elyse&Lucien   Szer. Szept. 17 2014, 16:56

- Én, mint briliáns? Kacagnom kell, Cukorfalat. Alig hallhatóan motyogok magam elé, elvégre ezeket a szavakat inkább nevezném gondolatoknak, mintsem neki szánt mondatoknak.
Szerencsére a nyakkendős trükköm után szinte azonnal megváltozik a hangulatom, csakúgy, mint újdonsült társamnak. Látásom elvesztésétől, aminek köszönhetően minden kanyar meglepetésként ér – néhányszor kis híján teljes testtel rázuhanok a vezetőre, hiába kapaszkodom-, valamint a kihívástól, ami elé Mr. Rosszfiút állítottam, az izgalommal keveredett vágy felpezsdíti a véremet. A francia beszéd hallatán valahogy sikerül visszaereszkednek a valóságba az érzékek világából. Bár a beszéd egészét nem értem, néhány szó értelmét még sikerül elkapnom, hála annak a néhány hétnek, amint a csigaevők országában töltöttem. Csupa jelentéktelen, alapszó. Néhány számnév, nő, éjszaka, ital, születésnap… Álljunk csak meg. SZÜLETÉSNAP?
Elképedt arckifejezésem nem annyira szembetűnő így, hogy le van takarva a szemem, bár azért azt sem mondanám, hogy észrevehetetlen. Kedvenc autó-feltörőm ennek ellenére nagy valószínűséggel nem fogja észrevenni, ugyanis épp ebben a pillanatban fékez egy akkorát, hogy a homlokom majdnem csókot vált a műszerfallal.
- Hé. Arra ugyan nincs időm, hogy megkérdezzem: „Megérkeztünk?”, de mégis megkapom a választ. Tovább hajtunk. Méghozzá nem is akárhogyan.
- Én valahogyan másképpen képzeltem el azt a jelenetet, ahogyan neked esem. Jegyzem meg, mikor a második őrült kanyarnál nem tudok eléggé kapaszkodni, és ténylegesen nekicsapódom.
Mázlimra, hamarosan megérzem, ahogy az autó dorombolása alábbhagy, majd egyenesen megáll. Tehát itt vagyunk. Ezúttal igazam lesz, merthogy nyílik az ajtó.
- Ne engedd, hogy csalódjak benned. Játékos mosoly jelenik meg ajkaimon, amit – meglátva úti célunkat - csakhamar döbbent arckifejezés vált fel. Szemeimmel igyekszem befogadni az elém táruló látványt, ám kell pár perc mire visszaszáll belém a beszéd képessége. Némaságom átka alatt engedelmesen megfogom a táskát, amiben – a hangjából ítélve – üvegek kaptak helyet.
- Nem vagy normális. Nyújtom át az italos szatyrot, majd lehajolok, és gondolkodás nélkül, pár mozdulattal kicsatolom a cipőmet. De tetszik. Nem is kicsit. Számra fokozatosan egy őrült mosoly telepszik. Odaadom neki a lábbelimet is, azután mászni kezdek. Hamarosan én is megérkezem a kerítésen belülre. A pillanatnyi közelséget kihasználva, az eddig nyakamban időzött nyakkendőt lehúzom, átvetem a srác nyakán, ezzel még közelebb húzva őt. Ezért megérdemelsz egy észveszejtő szülinapi ajándékot tőlem. Suttogom olyan közel, hogy akár már a lélegzetemet is megérezheti az arcán. Szóval mutasd csak azt a medencét.
Vissza az elejére Go down
Lucien de Prince
Műsorgyártás
Életkor : 20
Foglalkozás : Deviant
Hozzászólások száma : 77

TémanyitásTéma: Re: nice car Elyse&Lucien   Szomb. Szept. 20 2014, 20:53



- Én a helyedben milliókra biztosítanám a lábamat
Nyomatékos mosolyt küldök felé, azok a gazellaidomok mélyen az agyamba vésődtek. Még az is tetszik, Cukorfalat. Nem szeretem az édeset, de szinte érzem, ahogy szétolvadok a szájában. Próbálok a "vezetésre" koncentrálni és nem megölni magunkat, főleg ha olyan hatások érnek, hogy nekem dől, ilyenkor mindig levegőt kell vennem és pózt váltanom, moderálni a perverz vigyoraimat, amit úgysem lát. Intézkedem, ha rám bízza valami emlékezeteset akarok alkotni. Betörni egy ilyen kaliberű helyre, több mint felejthetetlen - és a rendőrségnek is az lesz, amint megismernek. Felnevetek, amikor nekem csapódik, ha nem lenne kezemben kormány én is nekiesnék...
- Bocs, nem mondtam, hogy van jogosítványom.
Sajnos nem tudok vele annyira ismerkedni, mint szeretném, mert valamennyire mégis figyelnem kell az útra. Lobog bennem a túlélés gonosz ösztöne ez ad némi potenciált és valahogy elboldogulok az elméleti alapjaimmal. Megérkezünk oda, ahová szeretnék és megkapom azt, amit akarok. Fékezek, ravaszkás mosoly cikázik rajtam, talán éppen meglátja.
- Nem tudom mekkorák az igényeid, de próbáltam teljesíteni.
Ha olyan, akkor a Hold, de oda nem tudok csak úgy felmenni, ide viszont be tudom "csak úgy" szöktetni. Majd telefonálok, hogy miénk legyen ez az este, illetve majd azok megteszik, akikre vonatkozik. Egyelőre akció van, becsapom az ajtót és rábízom az értékes rakományt. Előszületésnap. Mivel sosem ünnepeltem úgy igazán, ahogy én szerettem volna most próbálom önmagam is kárpótolni, elöljáróban. De erre csak akkor gondolok, amikor nálam a pia, mert ez arra lett volna - és megittam volna egyedül egy szállodai szobában, miközben az inasomtól rendelt tortát kanalazgatom. Nem kérdés, hogy megéri az áldozat. Rámosolygom kihívó vigyorral.
- Tudom, nagyon unalmas lenne.
Normálisnak lenni olyan sikk, amiből nem kérek. Átvetem magam a kerítésen, nem ráz áram, szóval gondolatban köszönettel adózom Gerardnak, tejbe tökként smileyzok arra,hogy tetszik neki a dolog és elkapom a cipőit. Érte is nyúlok, de nem nagyon kell segítenem azt hiszem ezekkel az adottságokkal bármire képes. Hamarosan már a nyakkendője bűvkörében találom magam és elakadó lélegzetem. Amit mond az döbbenetet varázsol az arcomra.
- Tudsz franciául?
Nézek rá elismerően, nem tudtam, hogy a kurvák ennyire okosak. A lélegzetét beszívom, ujjaim automatikusan a derekára vándorolnak, alélt ajkaimra kis mosolyt vet, hogy menne én pedig mindennél jobban akarom nedvesnek látni.
- Gyere.
Az utat nem tudom, de bármerre indulok a központnál kéne kilyukadni, vagyis a medencénél. Szép. Mivel rengeteg giccset láttam már engem annyira nem hat meg, impozáns, tény és kaland lenne átszelni az egészet, felhágni a szoborra, bekapcsoltatni a kamerákat és meglepni a fejeseket. Lerántom magamról a zakómat, gombolni kezdem az ingem. Az italos táskát persze lerakom biztonságba, ezt majd beviszem a medencébe. A nadrágszíjam oldom ki és gombolgatom, amikor végignézek rajta, most már legelek és rendesen. Nyelnem kell.
- Te vagy az eddigi legjobb szülinapom...öhm, ezt itt ne hagyjam. Tudsz úszni?
Remélem, merthogy félig kigombolt nadrággal kiveszem azt a bizonyos kuriózumot, amit eltettek nekem, kb amikor születtem. Bolondok. Lejjebb kellene vetkőznöm, de valószínűleg látszani fog, hogy nem vagyok érdektelen, legalábbis a mindig fehér bokszeremen nagyobb lesz a dudor, mintha nem lenne itt velem Ő.

// Összeszedtem néhány képet Razz//

Ide majd elúszhatunk -







_________________
Vissza az elejére Go down
Elyse Green
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 22
Foglalkozás : Tanuló
Hozzászólások száma : 111

TémanyitásTéma: Re: nice car Elyse&Lucien   Pént. Okt. 24 2014, 23:41

Szerencsénkre az unalmas jelző mindkettőnkből hiányzik. Suttogom rekedtebb hangon, mint a megszokott. Ajkam csupán centikre mozog az övétől, minek hatására a pulzusom felemelkedik, a testemet pedig átjárja az izgalommal átitatott vágy. Elmémre valósággal köd száll le, amint megcsap az illata. Mázli, hogy a kocsiban a lehúzott ablak, illetve az előszörre beindított fűtés jellegzetes szaga elmosta. Tekintetemet pedig bárhogyan is próbálom, nem vagyok képes elszakítani a szájáról. Magamban felváltva szidom, illetve kérlelem a Napot, hogy ma később keljen fel. Tudat alatt valahol ugyanis tudom, hogy az első hajnalsugarak véget vetnek a csodálatos álomnak, amiben két őrült játssza a főszerepet.
Figyelmemet annyira leköti fülemben dübörgő vérem sebes áramlata, meg persze a közelségemtől szakadozó lélegzetvételre nyílt ajkak, hogy döbbenetét is inkább hanghordozásának változásából, semmint arckifejezéséből állapítom meg.
Oh, ha te azt tudnád, hogy mi mindent tudok még. Eszemben sincs neki bevallani, hogy csupán néhány szót értettem. Arra pedig, hogy kimerítő kiselőadást tartsak, ha esetleg feltenne néhány "miért" kérdést a múltamból ennek kapcsán most végképp nincs hangulatom. Inkább ráveszem magam arra, hogy a szemébe nézzek, ami után nyelvemmel kénytelen vagyok megnedvesíteni ajkaimat.
Meg mernék esküdni, hogy ujjai nyomán melegség jár, így mikor azok elidőznek a derekamon, az eddigi heves vérmérsékletem még pár fokot emelkedik. Mielőtt azonban a tettlegességre vihetne felpezsdített vérem sürgető suttogása, elindulunk a medence felfedező körútra. Utunk során elkalandozunk az impozáns épület mélyébe, ahol szobrok, valamint különleges növények szegélyezik ösvényünket. Érdekes módon hiába kap bele hajamba a csípős szél, hiába van rajtam még mindig csak az a falatnyi ruha, most mégsem fázom. Ezért mikor elérkezünk célunkhoz, agyam sem húzza be a vészféket a hidegre való tekintettel. Minim egy laza mozdulat keretében máris a földön landol, ezzel felfedve fehérneműmet, ami valljuk be őszintén nem sokat takar.
Nagyon remélem, hogy ez még egy jó ideig így is marad.
A kétrészes fekete csoda, pántok szövevényeként írható le, két vérvörös masnival megspékelve. Egy rejti az elöl kapcsos melltartóm illeszkedését, míg a másik a bugyim hátulján tereli el formás hátsómról a figyelmet. Akár milyen gyors a ruhámtól való megszabadulásom, ahhoz nem vagyok elég fürge, hogy én gombolhassam ki az ingét. Ez komoly csalódást okoz, legfőképpen azért, mert így megmarad köztünk a távolság, ám hamar feltalálom magam.
Ha nem tudnék, kimentenél? Kérdezem, miközben a víz pereméhez lépdelek. Lehajolok, figyelve arra, hogy megfelelő rálátást biztosítsak masnijaimra, majd két kezemet összeillesztve magamhoz veszek némi vizet. Ha ezzel megvagyok, csábítóan széles mosollyal elindulok vissza a srác felé.  Odaérve kezeimből a vizet a felsőtestére eresztem, ujjaim gyengéd érintéseivel pedig mindenhova eljuttatom azt. Végigvezetem a tenyerem a hasizmán, onnan átvezetem az oldalára. Azután a háta érintésével a karjait veszem célba, hogy megszabaduljak az amúgy is felesleges ingétől. Amint ezzel végeztem, ujjaim átsiklanak a félig kigombolt nadrágra, csúsztattom kezeimet. Kissé talán több ideig játszadoznak ott ujjaim, mint feltétlenül szükésges lenne, de a játékszerként szolgáló test reakciói egyértelműen jelzik, hogy mindez a kedvükre van.
Ejnyehát. Fél munkát sose végezz, Cukorfalat. Dolgom végeztével fölemelem tekintetem, most először, mióta a medencénél vagyunk. Eddig ugyanis elbűvölten figyeltem a halovány fényben ügyködő kezeim vándorútját.
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: nice car Elyse&Lucien   Today at 01:44

Vissza az elejére Go down
 

nice car Elyse&Lucien

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Nem várt meglepetés... (Lucien és Lucy- NYITOTT JÁTÉK!)

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: A világ legvégén :: This is Hollywood! :: Archívum-