Phoenix anno noszogatott, hogy miért nem járok el galériákba, ha ennyire szeretem a művészeteket... igaza volt, igazat is adtam neki, bár lehet csak magamban. Minden esetre a rádióban mondta nekem James, hogy van egy tök jó Van Gogh kiállítás és mivel imádom, úgy döntöttem nem hagyom ki ezúttal.
Egy egyszerű sötétebb kék ing és fekete farmer van rajtam, zsebre dugott kézzel sétálgatok a képek között, gyönyörködöm. Mindig meglepődöm magamon, mennyire is szeretem nézegetni ezeket a festményeket. A kedvencem előtt, ami a csillagos éj, egy lány ácsorog, nézegeti. Odamegyek mellé mosolyogva és megszólítom, halkan, de egyértelműen őt.
-Te mire asszociálsz először a képről? - Tekintetem csak kis késéssel a kérdés után emelem rá, nézem meg kit is szólítottam meg. Ha jól látom keleti, remélem nem csak turista, aki alig beszéli a nyelvet.

Ha éppenséggel nem egy projekten dolgozom akkor elég gyakori látogatója vagyok művészeti galériáknak. Ez is olyasfajta időtöltés számomra, amikor kissé egyedül vagyok saját magammal és nem kell felvennem az álarcomat. Ilyenkor csak az adott fényképekre vagy festményekre összpontosítok és hagyom, hogy gondolataim elterelődjenek mindenféle irányba. Sokszor azon kapom magam, amikor egy művet figyelek, hogy már egy óra eltelt és lélekben már teljesen máshol járok. Ez ma sem ment másképpen. Amikor reggel megtudtam, hogy Van Gogh kiállítás van a közelben rögtön a tőlem telhető legnagyobb sebességgel készültem el a reggeli rutinjaimmal és vettem fel egy piros rakatszoknyát, fehér rövid ujjú inggel és fekete hosszú térdzoknival. Már órák óta róttam a termeket ugyanazokat a képeket nézegetve amikor is úgy határoztam, hogy több időt szentelek Van Gogh legismertebb művének a Csillagos éj-nek. Már egy ideje ácsorogtam a festmény előtt, amikor is egy férfi hangjára lettem figyelmes. Óvatosan körbenéztem a teremben és én álltam hozzá a legközelebb így biztosan nekem szólt a kérdése.
- Doctor Who - vágtam rá a kérdésre egyből. Nem voltam biztos abban, hogy ismeri a sorozatot de én egyből erre asszociáltam róla mivel volt egy rész benne ami Van Gogh-ról szólt.
- És te ?- kérdeztem vissza udvariasan felvéve a szokásos álarcomat.

-Hmm, érdekes, nekem nem tűnik ennyire futurisztikusnak... - Döntöm félre a fejem, de végül is... ismerem a sorozatot, bár csak kevés részt láttam, nekem túl hosszú volt hogy végignézzem. A Van Goghos pont kimaradt.
-Háát.. nekem kicsit személyesebb és összetettebb. Eszembe jut milyen jó az esti levegő a városban, a csend, a fények... Imádom ezt a képet. - Mosolygok a lányra. - Te is rajongója vagy Van Goghnak vagy csak erre jártál és megfelelt ami most ideiglenesen megtekinthető? - Kérdezem, de érezni én imádom a festő képeit.
-Sebastian vagyok, amúgy. - Mosolygok rá, illene bemutatkoznom. Adom a kezem, ha ő is, akkor adok neki egy kézcsókot.