Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Stanley Collins
Kedd. Nov. 22 2016, 20:33 by Stanley Collins

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

Top posting users this month
Samuel T. Collins
 
Eric A. Blake
 
Leopold K. Lindhardt
 
Quentin Collins
 
Reeven Callagher
 
Felix Kaleolani
 
Suzanna Crystal
 
Kensington L. Lockwood
 
Sebastian McBridge
 
Kőrösi Noel
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 Bocsbocsbocs ~ Michelle és Sebastian

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Bocsbocsbocs ~ Michelle és Sebastian   Szer. Dec. 31 2014, 15:39

Éppen az utcán sétálok, belebújva pár újságba. Tele a fejem mindenfélével, egyszerűen össze kell szednem magam. El kell fogadnom magam, hogy ilyen vagyok. Ez van.... meg ha mindenki mást könnyen elfogadok, akkor magam miért nem tudom? Rejtély. Új célokat is keresek, emlékszem még mit beszélgettem Ameliával, szóval teszek az álmaimért. Megpróbálok... de nem kiabálom el, ha nem jön össze senki nem fogja tudni csak én, elég lesz. Basszus, minek karikázok be egy autószerelő állást?! Koncentrálnom kéne... jaja... de csak nem megy, simán belemegyek valakibe, aki szembe jött, vagy inkább itt állt? Öhm, nem is tudom, csak azt ha esne el, nyúlok érte, hogy ne essen baja, ha meg jól van, a szétszóródó újság lapjaiért kapkodok.
-Bocsbocsbocs... elbambultam... vagy ilyesmi... izé, ahhaah... jól vagy? - Nevetek kínos-zavartan, hú de dekoncentrált vagyok. De legalább már jobban vagyok. Csak pozitívan, senki sem szereti a morcos Sebastian, köztük maga Sebastian sem...
Egyébiránt semmi extra nincs rajtam, világos farmer, póló, ing, felette a kabátom, mert már hűvösebb van.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Michelle Evans
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 20
Foglalkozás : Tanuló
Hozzászólások száma : 31

TémanyitásTéma: Re: Bocsbocsbocs ~ Michelle és Sebastian   Szer. Dec. 31 2014, 16:11

Ezt nem hiszem el... Miért nem tudom már végre megjegyezni az utat, vissza a kollégium felé? Komolyan be kéne szereznem egy térképet. Vagy egy GPS-t, ami még mondja is, hogy hol forduljak be, mert ez az állapot egyszerűen tarthatatlan. Emellett a kávézó mellett is tuti elmentem már legalább kétszer, ha nem többször, és kezdem azt hinni, hogy én egész végig csak körbe-körbe mászkálok, mint valami hülye. Talán ideje lenne megkérdezni valakitől, hogy pontosan hol is vagyok most, és merre kéne menni a kollégium felé. Igen, ez lesz a legjobb megoldás. Ha már térképem nincs, sem GPS-em, akkor kerítek magamnak egy saját, embernek álcázott iránymutató ketyerét, vagyis GPS-t. De kit kérdezzek meg? Az a felálló, élénk rózsaszín hajú fiú elég morcosnak tűnik, ő biztos elküldene a... szóval jó messzire elküldene. Akkooor... Akkor legyen az a nénike, aki a kis pincsijét sétáltatja. Igen, ő tuti tudni fogja az utat, és olyan kis cukinak tűnik, aki nem fog cserben hagyni.
A már-már megszokottnak mondható, kicsit sántító járásommal indulok el a néni felé, mikor valaki belém jön. Vagy én mentem belé? Nem is tudom, lehet, hogy így van, hisz nem figyeltem másra, csak a nénire, de most kénytelen vagyok arra az illetőre is szánni egy kis figyelmet, akit szépen elgázoltam. A férfi karjába kapaszkodom meg, hogy még véletlenül se kerüljek közelebbi kapcsolatba a földdel, mert olyanra már elég sokszor volt példa, és nem szeretnék még eggyel többet az emlékeim között látni.
- Izééé... Igeen, jól vagyok. És te? - Vigyorgok rá a szokásos fülig érő vigyorommal, mintha mi sem történt volt, majd körbenézek, az öreg után kutatva, aki - mily meglepő - eltűnt.
- Ne máá'! Izé... Tudnál segíteni? Asszem eltévedtem... Nagyon. - Fordulok vissza, majd veszem elő a bociszemeket, amit akkor szoktam bevetni anyuéknál, ha nagyon akarok valamit. Ők már sajnos kezdenek immunissá válni, és nem nagyon szokott használni, de remélem ennél a pasinál még beválik.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Bocsbocsbocs ~ Michelle és Sebastian   Szer. Dec. 31 2014, 17:14

Fantasztikus, nem hiszem el, hogy nem vagyok képes egyszerre egy dolgot csinálni, mert nekem többet kell, naná! Olvasni, sétálni, gondolkodni... utóbbi a legkárosabb, komolyan, ki kéne irtani a gondolataimat. Vagy kéne egy Orwell regényes alak, aki rám szól ha baromságokon gondolkodom. De legalább el tudom kapni a... lányt! Uhh, szegény lány... na szóval elkapom, belém is kapaszkodik, talán nem lesz baj. Max az újságokat tovasodorja a szél... nem szeretek szemetelni, ájh, össze kell szedni.
-Én? Én persze, mármint jól, ne haragudj, nem tudom mi van velem. - Mondom kínosan, magam fele húzva a másikat, talán már nem lesz baja. De kicsit könnyedebb leszek, hogy vigyorognak rám, ragadós.
-Oh. Hát persze. Merre fele tartasz? Elkísérlek, ez a legkevesebb. Csak izé... összeszedem az újságot. Nem szaladok el, csak... várj! Hopp! - Kapom fel a felét, a másik fele után meg nevetve szaladok, hogy felkapkodjam. De hamar csinálom, majd állok is elé, ahogy megvagyok, kócos hajam igyekezvén hátrafésülve, hogy lássak is valamit és álljon is valahogy.
-Öhm szóval mit mondtál, merre? - Vigyorgok rá, tiszta szórakozott vagyok, de megesik a legjobbakkal is, nem?

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Michelle Evans
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 20
Foglalkozás : Tanuló
Hozzászólások száma : 31

TémanyitásTéma: Re: Bocsbocsbocs ~ Michelle és Sebastian   Pént. Jan. 02 2015, 16:19

Ez a város olyan, mint egy labirintus. De komolya... És asszem én nagyon eltévedtem, azt se tudom, hol vagyok, csak azt tudom, hogy azt a kávézót már nem egyszer láttam. Az meg lehetetlenség, hogy egymáshoz elég közel két teljesen ugyanolyan kávézó is legyen, Ugye? Az mekkora hülyeség lenne már. Nagyjából két órás eredményre nem vezető mászkálás után döntök úgy, hogy megkérdezek valakit, hátha tudja az utat. Ki is nézem magamnak a legszimpatikusabb öreg nénit, aki olyan kedvesnek tűnik, és biztos ismeri az egész várost, és tudni fogja az utat a kollégium felé is, hisz az öregek mindent tudnak, ezért is öregek. Nem? Hát de.
Nagy igyekezetemben nem is figyelek arra, hogy esetleg mások is lehetnek itt, nem csak a nénike, és én, így szépen nekimegyek valakinek, és elejti szegényke az újságját. Biztos valami izgit olvashatott, hogy még sétálás közben se tudta letenni az újságot, ami most szétszóródott.  Hopp, ott egy lap! Szinte rávetem magam az éppen elszállni készülő újságdarabra, amit aztán vigyorogva nyújtok át a tulajdonosának.
- Tényleg elkísérnél? Kösziii! - Ugrok a srác nyakába, köszönetképp. Vagyis csak meg akarom őt ölelni, de ezt olyan nagy lendülettel teszem, hogy ha nem elég jó az áldozatom egyensúlya, akkor akár fel is borulhat. És akkor megint el fogja ejteni az újságot, azt meg gondolom nem nagyon szeretné.
- Aaa... Merre is? Ja igen!  A kollégium felé. Mehetünk? Menjünk... - Azzal meg sem várva a férfi reakcióját elindulok az egyik irányba, ami nem is biztos, hogy a jó irány. De ha nem az, akkor úgyis szólni fog.
- Jaj de hülye vagyok... - állok meg hirtelen, aztán a kísérőm felé fordulok. - Még be se mutatkoztam. Michelle vagyok. Téged hogy hívnak? - Nyújtok kezet vigyorogva, mert azért mégiscsak így illik.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Bocsbocsbocs ~ Michelle és Sebastian   Pént. Jan. 02 2015, 18:54

-Oh, kösz! - Vigyorgok rá, mikor a hiányzó lapokat átnyújtja, majd újra sorrendbe rakom az oldalakat, de ráér. Inkább elkísérem, ha már így majdnem közelebbről bemutattam neki a járdát, de erre nem a nyakamba ugrik? Wow, többször kéne útbaigazítást adnom... Persze reflexből átkarolom kissé, hogy megtartsam, nevetek. A látszat ellenére nem vagyok ügyetlen, most nem bambultam, volt esélyem. Lökött lány, bár tőlem nem lehet lököttebb, úgy hiszem.
-Persze! Itt lakom már több mint két éve, talán menne fog! - Nevetek.
-Öhm... a kolesz balra van. Vagy mondjam úgy, a másik balra? - Vigyorgok, a fejemmel is intek, hogy rossz fele megy. A kollégiumot tudom merre van, voltam ott Kilian és Nana miatt is. - Már ha a Frances kollégiumra gondolsz, de ismerek még egyet, a többit meg kisakkozzuk!
-Üdv Michelle! Sebastian vagyok. - Veszem el a kezét egy kézcsókra, nem szokásom hölgyekkel kezet rázni, az olyan... na mindegy. - Most költöztél ide? Vagy csak elhagytad a komfortzónát és véged volt! - Vigyorgok, a karom is felajánlom, ha akar belém karolhat, akkor biztos nem csámborog el.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Michelle Evans
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 20
Foglalkozás : Tanuló
Hozzászólások száma : 31

TémanyitásTéma: Re: Bocsbocsbocs ~ Michelle és Sebastian   Pént. Jan. 02 2015, 20:25

Nekem az ölelés, meg az efféle érzelem-kinyilvánítások az életem része, de sokan ezt furának tartják, nem is tudom, miért. De szerencsére a mai szerencsés áldozatom van olyan jófej, hogy nem lök el magától, vagy nem tér ki előlem... A amiben volt egy srác, akivel amúgy barátok voltunk, de mindig kitért az öleléseim elől. Jó, tudom, hogy néha elég szoros az ölelésem, de annyira nem szörnyű szerintem. De ő gonosz módon mindig kiért előlem. Ettől függetlenül persze barátok voltunk. Ez az ember viszont átkarol, hogy megtartson, és még nevet is, ettől pedig nekem is nevetni támad kedvem. Vajon rajtam nevet, vagy velem? Ezt soha nem tudtam megkülönböztetni, mert általában nevetnek az emberek, ha velem találkoznak, szinte mindig sikerül őket felvidítanom. Azonban arra soha nem sikerül rájönnöm, hogy velem együtt nevetnek, vagy csak csúnyán kinevetnek. Bár addig, míg sikerül mosolyt csalnom az arcukra, nagyon nem is érdekel.
És igen... Hát persze, hogy rossz irányba indulok el, miért is gondoltam, hogy az a jó irány, amerre elindulok. Szerencsémre azonnal szól, hogy a másik bal a jó irány, én pedig azonnal megfordulok, hogy a saját, kicsit bicegős járásommal kövessem őt.
- Iiiigen, a Frances kollégium lesz az. Ott lakom, már amikor nem a bátyámnál lábatlankodom. - Hát ez... Ez éppenséggel szó szerint is igaz, és amint kimondom, és rájövök, mit mondtam, elnevetem magam. Ezt persze Sebastian nem biztos hogy érteni fogja... Ki röhögi el magát egyszerű, normális mondatokon? Persze itt a normális emberekre gondolok, és nem magamra.
Aztán eszembe jut, hogy talán illendő lenne bemutatkozni, mert azért engem is megneveltek, nehogy azt higgyétek, hogy nem, tudom azért mi az illem... Csak sokszor elfelejtem.
- Jéé...! - csúszik ki számon ez az egy kis szavacska a kézcsók láttán. Ilyet még sak azokban a régi, történelmi filmekben láttam, nem hittem volna, hogy még manapság is van ilyen. Tök jó.
- Öhm... Igen, nemrég jöttem, és még nem volt alkalmam beszerezni egy jó térképet. Apropó... Azt hol lehet venni? - tekintek fel vigyorogva Sebastianra, miközben belekarolok, mert ha már nyújtotta a karját, akkor miért ne. Így legalább tuti nem fogok se lemaradni, se megint eltévedni, mert ahogy ismerem magam, tuti még kísérővel is nem figyelnék, és rossz irányba mennék,
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Bocsbocsbocs ~ Michelle és Sebastian   Pént. Jan. 02 2015, 20:47

Nem vagyok kárörvendő fajta, szóval vele nevetek mikor megölel, de majd úgy is rájön, ha beszélgetünk kicsit. Annyira meglepett, teljesen kizökkentem mélabús és kusza gondolataimból, szóval tudok "normális" is lenni már.
-Jól van, az tudom merre, pár ismerősöm ott lakik. - Mosolygok szélesen. - Óh, szóval van egy bátyád! Akkor ő nem ott tanul, ha jól sejtem. - Mosolygok, kellemes hely ez a Frances, lehet ha elkísértem szét nézek ott is. Látom hogy nevet és bár nem értem min, sejtem a Bátyjával kapcsolatban ötlött valami az eszébe.
Bemutatkozunk, adok egy kézcsókot, de somolyogva pillantok fel, hogy "jéé"-zik. Halkan nevetek is. Igen, ez is egy reakció, a jéé, bár inkább szimplán pislogni szoktak egy sűrűbbet.
-Térképet? Bármelyik benzinkútban, de... ha engem kérdezel a google map nagyon király kis program, ha okoskodó a telefonod! - Nevetek, nem olyan rég cseréltem, de ez az alkalmazás vagy lehetőség nagyon tetszik benne. Bár nekem GPS-em is van a kocsiban. Nem szeretek eltévedni... - De a legegyszerűbb ha figyelmesen sétálsz, akkor nem kell sok és nem fogsz eltévedni! - Mosolygok biztatóan. Közben belém karom, el is indulok vele a kollégium fele. Érzem hogy sántít, szóval igyekszem rövidebbet lépni, hiába nem vagyok egy logarléc.
-És minek tanulsz, mi lesz belőled ha a diplomát a kezedben tartod? - Kezdek a szokásos fecserészésembe. Nem azért, mert nem bírnék csendben lenni, de ha már így együtt sétálunk, miért ne?

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Michelle Evans
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 20
Foglalkozás : Tanuló
Hozzászólások száma : 31

TémanyitásTéma: Re: Bocsbocsbocs ~ Michelle és Sebastian   Szomb. Jan. 03 2015, 20:11

Az ölelés már szintre csak reflexből jön, mert ha boldog vagyok, gyakran ölelgetek embereket, mégha azok teljesen ismeretlenek is. Mint most is. Ha valaminek nagyon megörülök, hajlamos vagyok a hozzám legközelebb álló ember nyakába ugrani, bár ezt sokszor nem nézik jó szemmel az áldozataim, csak azt nem tudom miért... Egy kis ölelésbe még senki nem halt bele. És ahogy látom, a mosoly, és a jókedvem is ragadós, mert Seb arcáról sem tűnik el a mosoly. Vagy ha mégis, hamar visszatér. Nem is hagynám, hogy szomorú legyen, mert az olyan... Olyan eeh. Nem szeretek szomorú embereket látni.
- Nem, már nem. De itt tanult. Tavaaaalyelőőőtt végzett asszem. És azóta itt lakik. - Mosolygok még mindig, közben el is indulunk.
Végül sort kerítünk a bemutatkozásra is, aminek Sebastian egy számomra kicsit fura, és vicces módját választotta. Nem hittem volna, hogy bárki is csinálja még ezt.
- Aaaha... Hát, nekem buta telefonom van. Régen volt okos telóm is, csak az egy picit nagyon tönkrement a balesetben... És amit utána kaptam anyuéktól, az már nem okoskodik. A figyelmemet meg mindig elvonja valami... Szóval asszem marad a térkép... Vagy gyűjtöm a pénzt, és ha lesz elég, veszek magamnak egy új telefont. - Nézek fel Seb-re mosolyogva, majd oldalra pillantok, hogy szemügyre vegyem a kirakatot, ami mellett épp elhaladunk. Biztos nagyon drágák...
- Fotográfus. Imádok fotózni, és mikor hallottam, hogy van itt ilyen szak is, rögtön tudtam, hogy ez a tökéletes hely a továbbtanulásra. - szemeim szinte csillognak, miközben erről beszélek, ez a kedvenc témám, amiről akár órákig is el tudnék beszélgetni bárkivel.
- Amúgy... Nem kell ám lassítanod miattam. Bírom a tempót - engedem el Seb karját, majd pár hosszabb lépéssel elé kerülök, és megfordulok, hogy rá tudjak nézni. Aztán egy kereszteződéshez érkezünk. - Arra? - kérdezem, s mutatóujjammal a kérdéses irányba mutatok.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Bocsbocsbocs ~ Michelle és Sebastian   Szomb. Jan. 03 2015, 21:33

-És minek tanult? Amúgy jó kis egyetem, a diákok dicsérik általában, legalábbis panaszt még nem hallottam felőle. - Mosolygok szélesen, jah. Jó egyetemnek tűnik. Jó lehet ott tanítani...
-Hmm, ejj, hát figyelj jobban! De nézhetünk térképet, szerintem könyvesboltban is kapni. Van nem messze egy antikvárium is, remek szótáraik vannak! - Nevetek, én igazából azokért nézek be, de talán térkép is akad. Ki tudja, akkor nem kell elmászni a benzinkútig. Az kicsit odébb van ugyan is.
-Hát, rengeteg a fotóbolond erre... - Nézek rá bocsánatkérően. - Az egyik barátnőm amúgy pont az egyetemen tanít, ő is megszállott kattintgató, szóval ha ő fog tanítani szerintem nem jársz rosszul. Reményeim szerint a táblára nem a gépével próbál írni, néha alig bírom kilopni a kezéből. - Nevetek, szegény Callie, kissé égetem a diákjai előtt, de ha egyszer igaz! - És miket szeretsz fotózni? Tájat, embereket, pillanatképeket? - Kérdezgetem, a végére teljesen kikupálódom majd a dologból.
-Hmm, jól van, csak gondoltam mivel sántítasz, ne erőltesd a lábad. Vagy sietünk talán? - Mosolygok, majd bólogat, hogy a jó irányba mutat. - Oui, mademoiselle, még a végén kiderül tudod az utat, csak kellett egy kísérő, ne unatkozz! - Vigyorgok és követem. Milyen kis örökmozgó a másik, ő is tuti az a fajta, akinél sosem merül le az elem.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Michelle Evans
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 20
Foglalkozás : Tanuló
Hozzászólások száma : 31

TémanyitásTéma: Re: Bocsbocsbocs ~ Michelle és Sebastian   Szomb. Jan. 03 2015, 22:27

- Színészpalánta volt. Most meg próbál valami munkát találni. Igen, ő is csak jó dolgokat mondott mindig az egyetemről. - És amit eddig láttam belőle, az tényleg jó is volt. Remélem nem fog gyorsan eltelni ez a néhány év, amit itt töltök.
- Hát de... De mindig van valami, ami érdekesebb, és elvonja a figyelmem... Uuuuu, tényleg? És az útba esik? Mert akkor mindenképp be kell menni oda! - tapsikolok az antikvárium hallatán, mint valami öt éves kisgyerek, aki meglátja a karácsonyi ajándékát a fa alatt. Egyszer voltam régen anyuval antikváriumban, még mikor egész kicsi voltam, de emlékszem, hogy sok érdekes dolog volt ott. Szóval ebben az antikváriumban is biztos sok jó dolog lesz, és remélem még térképet is találunk.
- De jó! Remélem ő lesz a tanárom. - Akkor talán még figyelni is fogok, mert igen, szokásom még órákon is nem figyelni, vagyis csak látszólag. Amúgy mindig megjegyzem, amit a tanárok mondanak, csak épp nem írom le. Minek, ha úgyis megjegyzem hallás után! Ha meg valamit nem tudok, akkor biztos vannak kedves, és aranyos szaktársaim, akik lesznek olyan kedvesek, és kölcsönadják a jegyzeteiket.
- Mindeeent! De főként embereket, meg a mindennapi életből kiragadott pillanatképeket. A lényeg, hogy legyen mozgalmas, vagy érdekes, vicces. - Teljesen átszellemülök, miközben erről beszélek, s az a bizonyos mosoly is az arcomon mintha még szélesebb lenne, mint eddig.
- Nem sietünk sehova. Ráérünk... Amúgy meg ennek a lábamnak már aligha lesz bármi komolyabb baja. Bár az orvosok szerint, ha így folytatom, szét fog esni, és vehetünk másikat... De szerintem csak azért mondták ezt, hogy maradjak nyugton - vigyorgok még mindig, mintha valami teljesen átlagos dolgot mondtam volna, aki bármelyik normális emberrel megtörténhetne, ami persze nem igaz.
- Hah! Tudtam én, hogy erre kell jönni. Jee! Hát egyedül unalmas is lenne itt bolyongani, nem gondolod? - nevetek, majd ismét Seb mellett haladok tovább, közben pedig szememmel végig az embereket, boltokat pásztázom.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Bocsbocsbocs ~ Michelle és Sebastian   Vas. Jan. 04 2015, 01:48

-Hmm, fura, valahogy az ember azt hinné hogy Hollywoodban mindig kellenek a színészek, bármilyen kis szerepre akár, de mégis nehéz elhelyezkedni. - Eszembe jut Josh. Mondjuk ő neki nincs végzettsége, de szerintem a színészet pont olyan szakma, hogy valakiben vagy van hozzá tehetség, vagy nincs.
-Akkor is memorizálj! Legalább az üzleteket, vagy ilyesmi. - Vigyorgok rá, majd bólogatok. - Jól van, megmutatom, két sarokra van. - Mosolygok szélesen, szeretem azt a boltot, szívesen megmutatom. Főleg hogy ennyire örül neki. - Te is szereted a könyveket? - Én is hasonlóan lelkes vagyok belül, ha vehetek egyet, lehet ez valami bölcsész dolog.
-Én is, érdekelne egy diák véleménye, én elfogult vagyok azt hiszem! - Nevetek, végtére is, Callievel szemben azt hiszem tényleg az vagyok.
Hú, asszem meg van az örök favorit témája. Komolyan mondom, Calliet, Aubreyt és őt egy szobába zárnám és fogadok, mire visszamennék már a legjobb barátnők lennének. Durvaság.
-Hát, nem egyszerű téma! - Vigyorgok, elvégre a mozgalmas és a vicces relatív dolgok, relatívabbak minthogy mi a szép, úgy hiszem.
Pislogok értetlen, mi az hogy másik lábat venni? Ez valami groteszk vicc?
-Mármint... - Lopva jobban megnézem, de a ruha miatt nem látni semmit. Lehet hogy ilyen fiatalon... bár ez nem korhoz kötött, szóval hogy... nem igazi a lába?
-Öhm, de... én is jobb szeretem a társasági létet. - Általában. De ezt csak magamban gondolom hozzá. Közben nézem mennyire élet igenlő a másik. Lehet nekem is ez hiányzik... kicsit fásult vagyok, tépelődöm... ő elfogadja a világot és önmagát, én meg... hát, lehet nekem is el kéne. Egyszerűbb lenne minden. De félek azzal nem tudok javítani a személyiségemen, pedig kéne... nem akarok unalmas lenni vagy ilyesmi. Bár talán nem vagyok. Ahh, megint gondolkodom! Ez ellen van valami gyógyszer?

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Michelle Evans
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 20
Foglalkozás : Tanuló
Hozzászólások száma : 31

TémanyitásTéma: Re: Bocsbocsbocs ~ Michelle és Sebastian   Vas. Jan. 04 2015, 15:52

-Kapott máregy-két kisebb szerepet, deee... többet is kapott volna, ha nem lenne ennyire válogatós... Ez az egyik rossz tulajdonsága. - A sok közül. Én aztán tudom, hogy mennyi rossz szokása, tulajdonsága van, de én így szeretem azt a nagy szamarat.
-Néha megjegyzem a környezetemben lévő dolgokat, és épületeket, mert például azt a kávézót is felismertem, ahol összefutottunk... Igaz, hogy nem egyszer elmentem mellette, mire rájöttem, hogy itt már jártam, de felismertem. - Vigyorgok, ami hamar nevetésbe csap át, mikor megtudom, hogy van a közelben egy antikvárium, és be is nézünk oda. Ennél jobb már nem is lehet a napom. Jelenleg legalábbis így gondolom, de mindig történhet valami, ami változtat ezen a véleményen. - Imádom a könyveket, és imádok olvasni. Főként 20. század eleji írók műveit. És te? - na, ez a másik téma, amiről sokat tudnék beszélni. Nagyon szeretek olvasni, és ez az egyetlen hóbortom - a fotózáson kívül - ami anyuéknak is tetszik, mert olyankor legalább nem csinálok semmi bajt. Már amikor.
- Nem egyszerű, de épp ez a jó benne. Megvan a kihívás. - anélkül pedig mi értelme lenne az életben a legjobb dolgoknak?
Aztán valami olyat mondok, ami nekem, és a családomnak már szinte teljesen megszokott, hétköznapi lenne, de mindig elfelejtem, hogy másoknak nem. Nem csoda, hogy ilyen értetlenül pislog... Én hülye...
- Jaj, izé... Műláb. Másfél éve volt egy balesetem, amiben annyira roncsolódott a lábam, hogy térd alatt le kellett amputálni. -És ezt végig úgy mondom, mintha semmi komoly nem történt volna, mintha csak egy karcolás lenne az egész. Mert így is van. Minek bánkódjak emiatt? Annak semmi értelme, az élet ugyanúgy megy tovább, mint azelőtt.
- Na ugye... Társaságban lenni sokkal jobb. Én nagyon nem szeretem a magányt, mert az olyan... Olyan ehh... - nem is tudom pontosan megfogalmazni, hogy milyen, de azt tudom, hogy nem jó. És mire jó? Társaságban tud hülyülni az ember, és beszélgetni. De egyedül...?
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Bocsbocsbocs ~ Michelle és Sebastian   Kedd. Jan. 06 2015, 21:06

-Áááh, az elején nem szabad válogatni, alapszabály! - Mosolygok, hogy értem a probléma forrását.
-Áh, hmmm, no lám! - Vigyorgok rá, hogy legalább a kávézó beégett a retinájába, az is valami.
-Ó, én is! De nekem ez is a végzettségem, hivatalos könyvmoly vagyok! - Nevetek. - Ó, csak nem James Joyce és Oscar Wilde? Az Ulysses az egyik legdurvább mű amit olvastam, valóban mérföldkő! És Wilde, ó, őt imádom! De Eliot verseit is szeretem... bár tőle pont nem tudok... - Kár, pedig villoghattam volna, na de sebaj! De érezni megvan a közös szenvedélyes témánk, mert a fotózáshoz nem értek, de olvasni nagyon szeretek. - Amúgy én inkább a drámákat szeretem olvasni, bár Faulkner téboly és a hangja izgalmas volt, hiába vagyok inkább romantikus. - Na ebben a kontextusban szoktam magamra a romantikus jelzőt használni, amúgy nem tartom magam annak. Bár cáfolni lehet.
-Te is szereted őket? Az jó! Én is, akkor valahogy mindig megvan a kellő dopping és nem lesz unalmas a munka! - Vigyorgok, egészen fellelkesültem, ez a lány amolyan hangulat-átragasztós, tudom én!
Pislogok, meglep amiket mond, de inkább ahogy mondja. Ennek a lánynak beszélgetni kéne Phoenix-szel, de komolyan. Bár lehet közölné: "Vidd innen... fiatal..." Elmosolyodom.
-A lényeg, hogy nem lett komolyabb bajod. Amúgy tudtad, hogy van már olyan műláb, amivel jobban lehet futni, mint a sima emberi lábbal? Szerintem simám lehagynál, pedig én jól futok. - Mosolygok rá. Ha ő nem csinál belőle nagy ügyet hülyeség lenne nekem elkezdeni. Szeretem hogy ilyen vidám, emiatt az első pillanattól kedvelem. Szeretném ilyen vidámnak látni ezután is.
-Ehh? De egyedül könnyebb dolgozni, merengeni az élet hülyeségein, és... őőőő... megnézheted a Titanicot és bőghetsz kedvedre, mert senki sem látja! - Röhögöm el magam, nem, nem, nem magamból indultam ki, nem siratom meg a kis nyálas képű DiCapriot.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Michelle Evans
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 20
Foglalkozás : Tanuló
Hozzászólások száma : 31

TémanyitásTéma: Re: Bocsbocsbocs ~ Michelle és Sebastian   Szomb. Jan. 10 2015, 21:45

- Ezt mondtam neki én is... De nem hallgat rám... Legalább olyan makacs, mint én. - Ami azért nagy szám, mert én is elég makacs tudok lenni, és azt szerintem elég nehéz túlszárnyalni. De van, akinek sikerül ez is.
Igen, igen. Azért nekem is beleég néha valami az emlékezetembe, a tudatalattimba, amit aztán könnyen, vagy nehezen, de elő tudok kaparni, ha kell.
- Uuuuh... Hivatalos könyvmoly. Tökéletes végzettség. - Hangomba egy kis iróniát is csempészek, és nevetek én is Sebastiannal. - Igen, igen, igen... Őket nagyon szeretem, meg Virginia Woolf könyveit szeretem... Meeeg még sok más írót. Igazából nagyon kevés olyan van, amit nem kedvelek. Bár... Verseket nem igazán szoktam olvasni. - Persze attól még hallottam Eliotról, talán még néhány versét olvastam is. Mondjuk nem vagyok ebben olyan biztos.
- Az a könyv, tényleg jó, bár nem tartozik a kedvenceim közé... De az tény, hogy jó a könyv. Én Fitzgerald könyveit szeretem nagyon. - Úgy látom megtaláltuk a közös témánk, amit mindketten nagyon szeretünk, ami nagyon jó. Én személy szerint órákig el tudnék erről a témáról csevegni, és szerintem ezzel nem vagyok egyedül. Van egy olyan érzésem, hogy Sebastian is ilyen, és a megérzéseim általában jók szoktak lenni.
Biztos váratlanul érte, amit most mondtam, és nem számított rá, nem is gondolta volna, hogy én igazából nyomorék vagyok. Az emberek többsége így van ezzel, a viselkedésem alapján nem gondolnák, hogy velem ilyen történt. Úgy hallottam, mások gyakran, az esetek 99 százalékában magukba fordulnak, és teljesen depressziósak lesznek. én szerencsére a maradék egy százalékot képviselem, és nem is nagyon értem, hogy mások miért ilyenek? Ez történt, el kell fogadni, és kész.
- Hát igen, lehetett volna komolyabb bajom is. De szerencsére viszonylag könnyen megúsztam. Igeeen! Van is olyanom. Eleinte nagyon fura volt, és gyakorlatilag járni is alig tudtam, de mostanra már elég jól tudok futni is. Igaz, elég rég volt, hogy utoljára futni mentem, lehet azóta kicsit kijöttem a formából. - Jó is, hogy ez szóba került, legalább eszembe juttatta, hogy épp itt az ideje előkeríteni azt a lábat, és elmenni egyszer futni. Ha ki nem megy a fejemből, mire visszaérünk a koleszhoz.
- Hát ez igaz... De én gyakran megosztom az élet hülyeségein való merengéseim termékét az emberekkel... De gyakran hülyének néznek, és kinevetnek, amiért ilyen hülyeségeken gondolkozom... Egész nap szinte. - Mosolygok, ami aztán nevetésbe csap át, mikor Ő is elröhögi magát. - A Titanicon? Nem szoktam rajta sírni... Mondjuk, én nem nagyon tudom azt csinálni. Nem is tudom már, mikor sírtam utoljára, de azt tudom, hogy akkor még elég kicsi voltam. Mintha nem is lennének könnycsatornáim, pedig tudom, hogy az nem lehetséges... Vagy de? - Pillantok fel Sebre, egyik szemöldököm felhúzva. Arcomról kétkedés tükröződik, és most én is tudom, hogy hülyeséget kérdeztem, de ha már kimondtam, nem tudom visszacsinálni... És nem is igazán akarom.

_________________

Nincs annál pusztítóbb erő,
Mint a szürkeség és a beletörődés.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Bocsbocsbocs ~ Michelle és Sebastian   Szomb. Jan. 10 2015, 22:52

-Ó, szóval családi vonás! Értem. - Vigyorgok szélesen, jó tudni, hogy egy makacs egyénnel van dolgom. Még jó hogy én kompromisszum kész vagyok.
-Ugye? Nincs is ennél jobb! - Vigyorgok tovább, éljen az angol szak! - Ó, tőle csak egy regényt olvastam, de tetszik a tudatfolyam és a narráció. - Bólogatok, jelentős írónő, nem lehet tagadni. - Pedig a versek is csodásak, sűrűek, de nagyon kifejezőek! - Talán ezért szeretem annyira a drámákat, az valahol a kettő kombinációja.
-Én a narráció miatt szeretem, leköt. Tőle nem is tudom olvastam-e... - Merengek el, jó pár kötelezőm volt anno, ami azt illeti.
Az irodalom, mint olyan, nagy kedvenc témám, de nem csak ebből áll a világ, szóval mi is másról kezdünk beszélgetni, bár meglep vele, mit tagadjam. Én nem is tudom, hogy dolgoznám fel, ha ilyen történne velem, főleg hogy félig vak vagyok ha úgy vesszük a mínusz hatos szememmel...
-Áh, kétlem, hamar visszarázódsz. Ha gondolod, a sulitoknál van jó pálya, futhatunk majd, ha gondolod. - Általában egyedül szoktam, de csak mert nincs senki aki tartaná velem az ütemet. De tehetek én róla, hogy feszültséglevezetésnek használtam, mikor roppant feszült voltam és most sem futok kevesebbet?
-Szerintem csak meg nem értett zseni vagy. - Vigyorgok. Bár ha mindenki mást állít lehet fontolóra kell venni ki is a hülye elvet, de nehogy már a tömegnek legyen igaza! - Hááát... - Próbálok kínos komoly fejet vágni, de nem megy, nevetek. - Szerintem csak kiszúrsz minden vicces hülyeséget. Én például nem tudok félni egy horroron. De komolyan. Na azok nagyon viccesek, de komolyan, néha jobbak mint egy vígjáték! - Nevetek, közben rájövök majdnem túlmentem az antikváriumon, szóval gyorsan irányt váltok a bolt fele.
-Nah, ez az a bolt, amiről beszéltem, gyere! Meglátjuk van-e térképük. - Mosolygok és nyitom neki az ajtót, hogy csak utána.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Michelle Evans
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 20
Foglalkozás : Tanuló
Hozzászólások száma : 31

TémanyitásTéma: Re: Bocsbocsbocs ~ Michelle és Sebastian   Vas. Jan. 18 2015, 17:22

Eléggé makacs tudok lenni, és csak nagyon ritkán hajlok meg mások akaratának, de azért van ilyenre is példa, csak épp - egy kis túlzással persze - szökőévente egyszer. Aztán a téma a könyvekre terelődik, ami a második kedvenc témám, amiről órákig is lehet akár beszélgetni, ha akad egy jó beszélgetőpartnerünk. És most úgy tűnik, hogy horogra akadt egy hozzám hasonló könyvmoly halacska. Éljen!
- Tudom, hogy csodásak, és szépek, nekem is van néhány kedvencem, főként Baudelaire-től, de nem igazán tud sokáig lekötni. - drámákat is talán ezért nem olvasok nagyon. Néhányat olvastam, amit még a suliban kellett, mert a kötelezőim mindig elolvasom, bármilyen unalmas is, nem úgy, mint egyesek. Sok régi osztálytársam nem olvasta el semelyiket sem, és persze ennek meg is lett az eredménye...
- Én is remélem, hogy hamar visszarázódom. Uuuuh... Hát annak nagyon örülnék. Csak előtte még meg kéne találnom, mert az is lehet, hogy otthon hagytam... Phoenixben. - nevetek zavartan, aztán már csak vigyorgok szélesen. Még a balesetem előtt is rendszeresen futottam, általában apuval, vagy a bátyámmal, de persze a baleset után már nem olyan rendszerességgel, mint azelőtt. Nehéz volt hozzászoknom ahhoz a futólábhoz, mert sokkal furább, mint a sima műláb. De tényleg gyorsabban lehet vele futni.
- Hát akkor nagyon meg nem értett vagyok... - vigyorgok. Ebből a szempontból - meg igazából sok más szempontból is - nagyon kitűnök a tömegből, mert eléggé más a gondolkodásmódom, mint az átlag embereknek.
- Hmm... Az lehet... Na hát a horrorfilmeket nem szeretem. Mikor még kicsi voltam a bátyám megnézetett velem egyet. és napokig rémálmaim voltak. Persze erre a tesóm is rásegített azzal, hogy állandóan ezzel csesztetett, és ijesztgetett. - Fő a testvéri szeretet, nemde?
Simán továbbmentem volna, ha nem szól Sebastian, hogy itt az antikvárium, mert nekem fel sem tűnt. Mondjuk ha figyelnék a környezetemre, nem csak mennék Seb után, szinte vakon.
- Jóóó napoot! -köszönök vigyorogva az eladónak, mikor belépek az antikváriumba. Szemem néha, pár pillanatra megállapodik néhány régi - és bizonyára drága - tárgyon, de pár másodperc múlva már egy másikon legeltetem  szemeim.

_________________

Nincs annál pusztítóbb erő,
Mint a szürkeség és a beletörődés.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Bocsbocsbocs ~ Michelle és Sebastian   Vas. Jan. 18 2015, 21:18

-Mert nem jó témában olvasol. Ha olyan témában olvasol szerintem jobban lekötne. A versek között éppen megfelelőt választani éppoly nehéz, mint regények esetében szerintem. - Mosolygok, én szívesen olvasok szép vagy épp szókimondó verseket, éppen mi kell.
-Hát... Phoenix nincs olyan messze végül is. Én Londonból jöttem, nyertem. - Öltök nyelvet játékból, de nevetek. Na igen, a családi házból nem könnyen hozok el semmit. - Majd szólsz ha aktuális lesz. Hmm, tess! - Veszem elő a farzsebemből a pénztárcát, abból meg egy névjegyet. Rajta minden elérhetőségem, még a címem is, valamint hogy fordító és tolmács vagyok. De a számom miatt adtam meg az ímélem miatt. Úgy elér, ha komolyan gondolja. Ha nem, akkor meg kidobja, annyi baj legyen, de legalább az esélyt megadtam.
-Mert nem jó emberekkel kezdtél, hasonszőrűeket kell keresni! - Vigyorgok rá, szerintem én nem vagyok százas, velem lehet jó lóra tesz.
-Melyik volt az? Amúgy nézd meg újra, elmúlik. Az Öcsémnek is ezt mondogatom, ha valami nem tetszett neki vagy ilyesmi, nézze vagy olvassa újra. Nálam beválik. - Mosolygok, főleg mert fél a horrorokon. Asszem nálam simán működik az örök trükk: a lány flé én meg védhetem, nem sülök fel, hogy a végén engem kell félteni a szívrohamtól.
Közben meglátom az antikváriumot, jelzem menjünk be, követem is benn, ahogy nézelődik, mosolyogva biccentek én is.
Az eladó bácsika némileg mufurcnak tűnik de amúgy aranyos, egyelőre ide sem bagózik, majd ha kell valami akkor idefigyel rendesen is.
-Szóval csak térkép kell, vagy szeretnél körbenézni alaposabban is? - Kérdezem, mert nekem mindegy, én ráérek igazából. Ha nézelődik esetleg, akkor megnézem jött-e valami jó francia könyv, ami még nincs meg és érdemes lenne elolvasni, azokba lapozgatok bele.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Michelle Evans
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 20
Foglalkozás : Tanuló
Hozzászólások száma : 31

TémanyitásTéma: Re: Bocsbocsbocs ~ Michelle és Sebastian   Kedd. Feb. 03 2015, 19:01

- Hát... ez nagy valószínűséggel igaz... De én még nem találtam olyan témájú verset, verseskötetet, ami tényleg nagyon tetszett, és eléggé lekötött volna. - Tény és való, hogy nem igazán keresgéltem kifejezetten verseskötetek után, csak akkor olvastam el egyet-egyet, ha az orrom alá tolták, hogy olvassam el, vagy épp a neten, esetleg egy könyvesboltban rábukkantam, és akkor beleolvastam. De úgy, kifejezetten versek után még soha nem kutattam.
- Heh... tényleg te nyertél... - öltök nyelvet én is, és még grimaszolok is hozzá, de végül azért én is elnevetem magam. Egyszer voltam Londonban a családdal, még kiskoromban, és akkor nekem speciel nagyon tetszett a város, meg úgy az egész ország. Egy hetet töltöttünk Angliában, és elég sok helyre elmentünk, sok élményben volt részem abban az egy hétben. Nagyon jó volt.
- Heh...? - pislogok először értetlenül, mikor a kezembe nyomja a névjegykártyáját, aztán mikor elolvasom, mi van rajta, leesik miért is adta oda. -Majd mindenképp szólni fogok. - Vigyorgok Sebastianra. És ezt komolyan is gondolom. Majd valamikor, ha lesz rá időm, és a futólábam is megtalálom, akkor feltétlenül fel fogom őt hívni, hisz még a futás is jobb társaságban szerintem. Ha valakivel együtt futsz, az egy kihagyhatatlan lehetőség a versenyzésre. Versenyezni pedig nagyon szeretek.
- Öhm... Nem tudooom... Talán a Carrie... Vagy az Az. Tényleg nem tudom, de az biztos, hogy valamelyik Stephen King filmadaptáció volt. Ebben pedig az a vicces, hogy a horror témájú könyvekkel semmi bajom... Csak a filmeket nem bírom.
Közben pedig megérkeztünk az antikváriumhoz, ahol én azonnal el is kezdek nézelődni. El is felejteném, hogy eredetileg miért is jöttünk be ide, ha Seb nem emlékeztetne rá azzal, hogy megkérdezi, körbenézzünk-e alaposabban is, vagy vegyük csak meg a térképet, és menjünk is innen. Hülye kérdés... Hehe.
- Ha már itt vagyunk, nézzünk körbe alaposabban. Nem sietünk sehova, ugye? - Hát nem, szóval maradunk.

_________________

Nincs annál pusztítóbb erő,
Mint a szürkeség és a beletörődés.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Bocsbocsbocs ~ Michelle és Sebastian   Kedd. Feb. 03 2015, 21:22

-Örök hiba! Nah, majd ajánlok ha gondolod, én elég sokat olvastam már. - Mosolygok szélesen, nem erőltetem, de ha érdekli, szerintem közösen találunk neki való kötetet, költőt.
-Ugye? - Nevetek, főleg hogy grimaszol, csak nem vagyok mindenben örök második, nem szeretem túlzottan ezt a jelzőt.
-Okés. - Mosolygok hogy elvette a névjegyem. Én azért nem veszem olyan biztosra, hogy tutira felhív, de hát így csak kellemesen csalódhatok nem de bár?
-Bizonyára a látvány, meg a hanghatások. Könyv olvasásakor szabályozod az ingereket, filmnél bajosabb. Az AZ nem rossz, de a Carrie engem nem fogott meg.. bár csak az új feldolgozást láttam, de szerintem abban semmi ijesztő nem volt, sőt... majdnem elaludtam rajta. - nevetek kicsit, mert hát nem is értem hogy lehet azokon félni. Vagy csak én vagyok immúnis. Bár engem a dráma meg megvisel, másnak meg az a szimplán unalmas... hmm.
-Én nem sietek! - Vigyorgok, nézelődöm is a francia könyvek között, majd a szépirodalom fele is elnézek. Kezembe akad a vaskos Háború és Béke kötet.
-Hmm... egy kis könnyed esti olvasmány? Ezzel már ölni is lehet... - Vigyorgok, kocogtatva az említett könyv kemény fedeles borítóját. Aztán halkan teszem hozzá, amolyan titokként: - Ha száz oldalig eljutottam... lehet sokat mondok... - Vigyorgok kínosan, mert ez a könyv... hát... ez kifogott rajtam.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Michelle Evans
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 20
Foglalkozás : Tanuló
Hozzászólások száma : 31

TémanyitásTéma: Re: Bocsbocsbocs ~ Michelle és Sebastian   Hétf. Feb. 16 2015, 20:21

- Uuuh... Hát annak örülnék, ha ajánlanál valamit. - Vigyorgok, mert így talán találni fogunk olyan verset, verseskötetet, ami jobban megfog, és szívesen olvasom majd máskor is.
- És... Milyen ott élni? Egyszer nyaraltunk ott anyuékkal, és akkor tetszett, bár Londonban élni biztos más, mint sak néhány napig ott nyaralni. - Már sokszor elterveztem, hogy egyszer majd összegyűjtök sok pénzt, tartalékolok, és akkor majd megint elmegyek Londonba, de ez eddig még nem jött össze. De végülis még fiatal vagyok, előttem áll az élet, van még időm bőven, nem? Hát de.
Én teljesen komolyan gondolom, hogy én el akarok menni vele valamikor futni, a kérdés már csak az, hogy mikor? Először ahhoz még meg kéne ugye találnom azt a lábat, amivel tudok futni, és lévén, hogy nem nagy a koleszban a szobám, nem lesz nehéz dolgom. Szóval mindenképp fogunk futni, ezt már a fejembe vettem, és amit én elhatározok, azt előbb vagy utóbb, de véghez is viszem.
- Hát ja... Egy biztos: Sok rendező ért ahhoz, hogy kell beparáztatni a hozzám hasonlókat.. - Nevetem el magam. Azért szívesen megnézném egyszer, hogy egy ilyen horrorfilm hogy készül, betekintenék a kulisszák mögé.
Jeeh! Nem sietünk. Így legalább van időm jobban körülnézni, és ha esetleg megtetszik több könyv is, majd máskor visszajövök több pénzzel.
- Uuh... Háború és Béke... Hallottam már róla jót és rosszat is, de eddig nem volt még merszem belekezdeni. - Pedig megvan otthon az a nagy, vaskos könyv, és már többször is megfogadtam magamnak, hogy elolvasom, de eddig még nem sikerült ezt betartanom.
Visszafordulok a könyvekhez, oldalra billentett fejjel olvasom a címeket, mikor egyszercsak megakad a szemem egy bizonyos könyvön, és örömömben, hogy végre rátaláltam felsikoltok, és még tapsikolok is. Nem túl hangosan, de azért épp elég ez a hangerő is ahhoz, hogy az antikvárium csendes békéjét megzavarjam, de ez most cseppet sem zavar.
- Olyan régóta keresem már ezt a könyvet, de eddig egy könyvesboltban sem találtam, és nézd! Itt van! Aaannyira örülök! - Ugrándozok vigyorogva Sebastianhoz, már Ken Kesey Száll a kakukk fészkére című könyvével a kezemben. Persze megtehettem volna, hogy e-bookban letöltöm, és úgy olvasom, de az nem az igazi. Ennek a könyvnek meg ooolyan jó régi könyv szaga van... Szeretem a régi könyv szagot...

_________________

Nincs annál pusztítóbb erő,
Mint a szürkeség és a beletörődés.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Bocsbocsbocs ~ Michelle és Sebastian   Pént. Feb. 20 2015, 21:33

-Hmmm, jól van, akkor milyen téma fog meg? Milyen stílus? Egyszerűbb vagy cirkalmasabb? Vagy szereted ha a hangzás visz és az adja a hangulatot? - Vetek fel pár dolgot, mi alapján is lehetne elindulnunk, mert annyi van mint tengerben a csepp.
-Hát... én szerettem ott élni a körülmények ellenére is. Mondjuk rengeteg a turista ott is, na meg a szerencsét próbáló európai és hasonló ember, de a belső kis utcácskák, egyes kerületek szépek persze. Bár tisztább lehetne, az tény. - Mosolygok, szeretem Londont, de Párizst jobban. Nem tudom miért... - De sok a szórakozási lehetőség, a múzeumok, kiállítások, azokat imádtam otthon mindig is. - Nem tudom mire kíváncsi pontosan, igazából csak Henryvel éltem ott egyhuzamban, de akkor meg alig mozdultam ki ugye... - De szerintem a London környéki kisebb városok vagy Cambridge kellemesebb, bár szerettem a londoni egyetemet például. - Legalábbis azt sokat hallottam, hogy a többi város csendesebb, tisztább, na meg több a brit. Utóbbiban biztos vagyok.
A horrorokról is beszélgetünk, de nevetnem kell, hogy dicséri a rendezőket.
-Hááát tudod szerintem ha látnád hogy készül röhögnél. Mondjuk én így is-úgy is röhögök rajtuk! Meg olyan kiszámíthatóak, ne mondd hogy nem! - Vigyorgok, mert hát talán ezért sem ijesztő nekem.
-Túl hosssssssssszú? - Nevetek már benn Tolsztojjal a kezemben. Nézelődök még, arra rezzenek össze a kellemes nyugis csendben, hogy Michelle sikkant egyet és tapsikol.
-Úristen, mi van? - Nevetek, mert ne már, a frászt hozta rám!
Elveszem a könyvet, megnézem, ezt még nem olvastam.
-Ebből van valami film is nem? Amúgy mondtam, ez egy jó bolt! - Vigyorgok, örülök hogy talált valami számára kedveset. - Mi fogott meg amúgy benne? - Kérdezgetem, hátha jó könyv és akkor elolvasom én is, miért ne?

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: Bocsbocsbocs ~ Michelle és Sebastian   Today at 12:55

Vissza az elejére Go down
 

Bocsbocsbocs ~ Michelle és Sebastian

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Nem láttál semmit! ~ Christian és Sebastian
» Ma éjjel bízd rám magad!- Lia és Sebastian
» Daniel & Sebastian & Marcus Treadaway
» Ragyogás (Sebastian és Joshua)
» hiszem, hogy két paralell történet a végtelenben összeérhet ~ Sebastian

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: A világ legvégén :: This is Hollywood! :: Archívum-