Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

» Rangsorolások (Noel és Tami)
Vas. Okt. 02 2016, 14:41 by Kőrösi Noel

Top posting users this month
Eric A. Blake
 
Leopold K. Lindhardt
 
Reeven Callagher
 
Samuel T. Collins
 
Quentin Collins
 
Felix Kaleolani
 
Kensington L. Lockwood
 
Suzanna Crystal
 
Kelly Evans
 
Sebastian McBridge
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 Help me lose my mind || Michelle & Lip

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Philip Brownell
Vizuális kommunikáció
Életkor : 27
Hozzászólások száma : 111

TémanyitásTéma: Help me lose my mind || Michelle & Lip   Pént. Jan. 02 2015, 16:27

muzsika

Hát, fogalmam sincs, mit keresek itt. Utálom a zajt, márpedig ennél a szórakozóhelynél zajosabb helyet el se tudnék képzelni, a hallókészülékem ordít a fülemben. A végén még tényleg siket leszek ezen a helyen... grimasszal az arcomon vágom magam előre a tömegben. Nem tudom, mi lehet a megoldás, de már azt sem tudom, merre van a kijárat, vagy merről jöttem, a táncoló tömegen biztos nem verekszem át magam még egyszer. Nem is lennék rá képes olyan kedvesen és illedelmesen, ahogy idefelé jöttem.
Jézusom, mi a jó büdös picsát keresek én itt? - fogalmazódik meg bennem a roppant lágy, művészi gondolat, ahogy a pulthoz lépek. Ezaz. El kell kábítanom magam, kicsit, hogy tompa legyek, érzéketlen, hogy túléljem ezt az egészet. Ez csak egy buli. És egy bulin inni szokás, ugye? Na már most, ordibálnom kell, hogy a csapos meghallja, amit mondok neki. Valami ütőset kérek és érzem, hogy rossz ötlet, már kívülről sem fest túl jól. A szagát inkább be sem vállalom csak gyorsan lehúzom, mielőtt megérezném az ízét.
Aztakurva. - s lőn, ismét egy lírai gondolat tőlem. Ez... na ez tényleg ütős volt. Érzem, hogy pillanatok alatt kezd tovaszállni az emberfóbiám. Semmi baj nincs velük, hogy itt vannak. De még mindig mindent hallok, olyan kényelmetlenül vagyok. A dübörgés nem hajt előre, csak idegesít, belülről őröl fel. Nem lesz ez így jól.
Kérek még egyet, ugyanabból, amit az előbb ittam, legyen akármi is az. Gyorsan lehúzom a másodikat, duplán nagy lórúgást kapok a képembe, úgy hat rám. De nem szédülök tőle, csak meleg van. Melegem van. Nem bírok ülni, sem csak úgy ácsorogni tovább, a pultot kaparom. Meglátok egy lányt, akit már láttam valahol, asszem a koleszban, éppen most jött erre.
- Figyelj... - Szólítom meg, de inkább nem nyúlok felé, perverz zaklatónak hatnék. Inkább csak közelebb araszolok egy befagyott pingvint megszégyenítő mozdulatokkal. - Szia, segítesz nekem? Segíts nekem, kérlek! Mármint, ha nem lazítom el magam valahogy, én kicseszettül be fogok pánikolni és azt nem akarom, szóval kérlek... eh... csinálj valamit! - Adom a konkrét instrukciókat, de jobban tudom megfogalmazni és végül is az is tök jó, ha kapok tőle egy pofont. Még azzal is előrébb vagyok, mint hogy itt ácsorgok és gondolkodok. Hogy miért kell nekem mindig, folyamatosan, kibaszottul gondolkozni... azt én se tudom...

_________________


A halál, mint olyan, nekem nem félelmetes.
Ahogy Shakespeare mondja, ha idén
meghalunk, jövőre már nem kell.
Vissza az elejére Go down
Michelle Evans
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 20
Foglalkozás : Tanuló
Hozzászólások száma : 31

TémanyitásTéma: Re: Help me lose my mind || Michelle & Lip   Pént. Jan. 02 2015, 17:42

- Braaaandooon...! - Buta, buta, buta... Csak fél percre fordulok el, mert látok valamit, vagyis inkább valakit, és ő már el is tűnik. Pedig azt mondta, hogy nem fog ilyet csinálni, és figyelni fog rám, mert a végén még valami hülyeséget csinálnék. És hát... Talán igaza is van. De nem! Nem lehet megint igaza, most nem. Be fogom neki bizonyítani, hogy tudok normálisan is viselkedni. Csak találjam meg... De hova tűnhetett el? Nem olyan nagy ez a szórakozóhely, bár igaz, hogy elég sokan vannak itt. Tolakszom előre, a pult felé, hátha ott van, mert máshol nem lehet, már mindenhol voltam. Jaj Brandon, merre vagy?
Hupsz, egy ember... Bocsika! Már megint nem figyelek a lábam elé, és egyszerre két embernek is nekimegyek, egy táncoló párocskának. Bár ezt nem nevezném táncnak, de ahogy elnézem, itt mindenki így nyomja, biztos itt ez a divat, vagy mi.
- He? Te nem Brandon vagy... - Milyen nagyszerű tényfelismerés, de komolyan. Ő nem Brandon, de akkor kiért szól hozzám, ha nem is ismer? Vagy mégis tudja ki vagyok, Talán Bran egyik barátja, akiről én nem tudok? Ki tudja.
- Te nekem ismerős vagy valahonnan... De honnan? - fogom két kezem közé az arcát, az enyémre pedig olyan kifejezés ül, amiből látszik, hogy valamin nagyon gondolkodom. Még meg is forgatom egy picit a fejét, hogy minden oldalról szemügyre vehessem. Aztán persze elengedem, mert nem biztos, hogy jó néven veszi, hogy én ilyeneket csinálok.
- Izé... Bocsi... Mit is kértél? Nem figyeltem. Gyakran előfordul... De honnan vagy ennyire ismerős? - Remélem megismétli kérdést, mert tényleg nem tudom, mit mondott. Túlságosan lekötött az, hogy rájöjjek, ki ez az ember.
Vissza az elejére Go down
Philip Brownell
Vizuális kommunikáció
Életkor : 27
Hozzászólások száma : 111

TémanyitásTéma: Re: Help me lose my mind || Michelle & Lip   Csüt. Jan. 08 2015, 23:56

- Vaaalóban nem. - Állapítom meg, amikor a lány, akit sikeresen random elkaptam, hogy mentsen meg, Brandonnak néz. Csodás. Mázli. Csudálatos! De még mennyire... Azt se tudja körülbelül, hol van, lehet, hogy be van rúgva. Mit kezdek egy hót részeg csajjal, aki azt se tudja, ki vagyok? Hmm... hmm... na jó, inkább nem gondolok bele. Abbahagyom a gondolkodást. Kikapcsolom az agyam. Kérek még egy piát, gyorsan lehúzom.
- A kolesz. Egy koleszben élünk. Mellesleg. - Teszem hozzá egy sóhajjal. Igen, én igyekszem ennyire, hogy elhanyagolható legyen a lényem és senki ne vegyen észre. Különösen jól működik a technika, olybá tűnik. Csak ilyenkor gáz, ha te ismered a személyt látásból, de neki fogalma sincs róla, ki a fene vagy. Hunyorgok rá, a fények az előbb elvakítottak, alig látok, pislogok kicsit. Azt hiszem, kezd hatni az a hirtelen bevitt, nagy mennyiségű pia.
- Segíts ellazulni! - Ismétlem, miközben próbálom túlkiabálni a zenét, de a hangom mintha elveszne az éterben. Vagy csak én nem hallom és megsüketítem őt is? Jelenleg tök mindegy, érzem, hogy kezdek izzadni, sóhajtok, gyorsan letörlöm a kézfejemmel. Még mindig nem vagyok jól, eskü, nem nekem való ez.
- Bulizni akarok, és nem tudom, hogyan... - Magyarázom neki kissé elnyökögve a végét, mert nem tudom, hogy bulizhatnék, hogy élvezhetném, ha ennyire szorongok, ha ennyi bajom van. Remélem, most, hogy realizálta, nem vagyok Brandon és ugyanabban az épületben élünk, már hajlandó lesz a feladatra koncentrálni. Hogyan mentsük meg Lipet attól, hogy mindjárt, a szórakozóhely közepén kiadja gyomortartalmát majd gálánsan elájuljon? Fel van adva a feladat, drága.

_________________


A halál, mint olyan, nekem nem félelmetes.
Ahogy Shakespeare mondja, ha idén
meghalunk, jövőre már nem kell.
Vissza az elejére Go down
Michelle Evans
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 20
Foglalkozás : Tanuló
Hozzászólások száma : 31

TémanyitásTéma: Re: Help me lose my mind || Michelle & Lip   Hétf. Jan. 12 2015, 18:04

Milyen nagyszerű felfedezés... Valóban nem a tesóm szólított meg, de akkor meg minek szólt hozzám? Hagyjon engem békén, hisz nem is ismer... Nekem meg meg kell találnom a bátyám. De nem... mégsem hagyhatom Őt csak így faképnél, hisz láthatóan segítségre van szüksége, és én nem olyan vagyok, aki, magára hagy egy segítségre szoruló állatot... Akarom mondani embert.
- Áááá! Tényleg! Már emlékszem! - Kiáltok fel, a kelleténél talán kicsit hangosabban, amitől persze néhány kíváncsi tekintet ránk szegeződik, de ez most cseppet sem érdekel. Felvillan néhány emlékkép, mikor mondja, hogy egy koleszban lakunk. Most már rémlik, hogy ott láttam néha, de sak futólag.
Nem, a látszat ellenére nem vagyok részeg, egy csepp alkoholt sem ittam, bármilyen hihetetlenül is hangzik. Egyszerűen csak ilyen a jellemem, ilyen gyerekes, amiről persze gyakran azt hiszik, hogy beszívtam, vagy ittam, pedig nem. Amúgyis, az alkohol rám teljesen más hatással van, mint az átlag emberekre. Én attól általában elálmosodom, és tiszta kómás leszek, nagyon ritkán, ha elég sokat iszom, még be is alszom.
- Nem... Nem tudsz bulizni? - döntöm oldalra a fejem, mint ahogy azt a kíváncsi kiskutyák szokták. Milyen dolog már, hogy valaki nem tud bulizni? Hát ezt azonnal orvosolni kell. - Pedig az egyszerűűűű...! Hmm... - Nézek körbe elgondolkodva, hogy itt mit is lehetne csinálni, ami szórakoztató, és Ő is ellazul, és nem fog úgy kinézni, mint aki itt helyben el akar ájulni. Kicsit közelebb hajolok hozzá, hogy jobban hallja, amit mondok.
- Mit szólsz ahhoz? - bökök fejemmel a táncolók felé. - Igaz, hogy mióta nincs lábam, nem táncoltam, de ahogy látom, ehhez nem kell különösebb tánctehetség... Szóval, megyünk táncolni? Az talán segít ellazulni. - Vigyorgok a srácra, majd a táncoló, vagy legalábbis táncolni próbálkozó tömegre pillantok, majd vissza a fiúra.

_________________

Nincs annál pusztítóbb erő,
Mint a szürkeség és a beletörődés.
Vissza az elejére Go down
Philip Brownell
Vizuális kommunikáció
Életkor : 27
Hozzászólások száma : 111

TémanyitásTéma: Re: Help me lose my mind || Michelle & Lip   Pént. Jan. 16 2015, 15:41

Muzsika és táncika, mert miért ne : D

- Ezt csak udvariasságból mondod? - Kérdem tőle, mert azt hiszem, kezd hatni az alkohol és ezért... nos, ezért... várjál, mire is akartam gondolni? Ja, szóval hogy kicsit könnyebben kimondom, ami a fejemben van, de azt hiszem, ez még bőven nem viselte meg a májamat. Kell egy kis lazaság, egy kis kikapcsolódás, hogy ne legyen ilyen rosszul és ne akarjak elájulni. Kell nekem... most...
- Öh, hosszú történet, miért nem... - Állapítom meg sóhajtva, mert tudom, hogy egy nagy rakás szerencsétlenség vagyok. Sőt, egy idióta zaklatónak nézhetnek az emberek, amiért csinos, szőke lánykákat szólítok le klubokban és arra kérem őket, hogy segítsenek ellazulni. Azt hiszem, emiatt még le is tartóztathatnának. De azt hiszem, most nem érdekel, én csak... én csak ki akarok kapcsolni. Egyedül nem fog menni. Semmit sem segít, ha a pultnál ücsörgök, nézem a poharam fenekét (ami messze nem olyan formás, mint Michelle-é), és a gátlásaimon gondolkozom.
Értelmetlen az egész, viszont látom, ahogy a lány közelebb hajol, hogy jobban halljam, amit mond. Ahogy a táncolók felé bök, arra fordítom a fejem, felvonom egyik szemöldököm. Aham, mondjuk, eléggééé egyértelmű, hogy talán egy kis tánc segítene. Hallom a lány magyarázatát, először értetlenül pillogok rá, aztán elvigyorodok, szélesen.
- Amióta nem hallok rendesen, nem táncoltam. Bár téged talán még le tudlak nyűgözni. - Közben a fülemre mutatok, látszik benne a hallókészülék, ami nem segít teljesen, de nagyjából hallom a zenét. Itt amúgy sem a ritmusérzék a fontos, a tömeg fele azt se tudja, mire táncol, csak vonaglik. Én viszont nem mocskolom be ilyennel a tánc fogalmát, már kézen is fogom Michelle-t, hogy jöjjön, egyenesen a táncparkettre, ahogy remélhetőleg megrészegülök a tánctól, a melegtől, a zenétől és már el is felejtem minden hülyeségem.
- Csak lazán! - Figyelmeztetem inkább magam, mint őt, és ahogy meghallom a számot, először csak felsőtestemmel kezdek el mozogni a vélt ütemre, ahogy egyre lazábbak lesznek a mozdulataim, egyre inkább látszik, hogy tudom, mit csinálok. Amíg még hallottam rendesen a zenét, soookat táncoltam, nagyon sokat. Ennek köszönhetők a szerencsétlenül ütemtől elütő, mégis laza, Bruno Marsot megszégyenítő mozdulatok... természetesen megfelelően közel Michelle-hez.

_________________


A halál, mint olyan, nekem nem félelmetes.
Ahogy Shakespeare mondja, ha idén
meghalunk, jövőre már nem kell.
Vissza az elejére Go down
Michelle Evans
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 20
Foglalkozás : Tanuló
Hozzászólások száma : 31

TémanyitásTéma: Re: Help me lose my mind || Michelle & Lip   Szer. Jan. 21 2015, 16:44

- Neem... Néha persze elég lassú a felfogásom, és nagyon rossz az emlékezőképességem, de rád most már tényleg emlékszem. - Vigyorgok a srácra. Ha elégszer látok valamit, vagy valakit, még ha csak futólag is, akkor az beleég a retinámba, és a tudatalattimba, és ha kell, akkor elő tudom kaparni. Bár néha akaratomon kívül is bevillan egy-egy emlékkép, mint például az a kávézó, ami előtt összefutottam Sebastiannal, mikor eltévedtem. Na, annak a helynek is sikerült belevésnie magát az agyamba, talán örökre.
Áá... Már értem. Vagyis szerintem értem, miért nem tud bulizni. Biztos ő is olyan kis visszahúzódó, és introvertált ember, aki nem, vagy csak nagyon ritkán lép ki a szobájából. Bár, ha azt nézzük, hogy most itt van, ezen a cseppet sem nyugodt, de annál inkább zsúfolt, és hangos helyen, és csak úgy ismeretlenül leszólított, akkor mégsem lehet annyira tutyimutyi alak, sőt.... Közelebb hajolok, hogy jobban hallja, amit mondok, és én is jobban halljam őt, mert mintha a zene egyre hangosabb lenne, közben pedig vázolom az ötletem, hogy mit is csinálhatnánk, hogy ellazuljon. A tánc szerintem sokat fog segíteni, még a balesetem előtt én is sokat táncoltam, bár azt igazán táncnak nem lehet nevezni, csak valami ahhoz hasonló próbálkozásnak.
Hát ez remek! Egy süket, és egy nyomorék együtt táncol. Remek kis páros, nemde? Mondjuk, ha Ő amúgy is jól tud táncolni, és valamennyire hallja a zenét, akkor nagy baj nem lehet. Valamit csak összehozunk.
- Óóh... Hát engem tök könnyen le lehet nyűgözni, ha táncról van szó... - nevetek, majd hagyom, hogy kézen ragadjon, és már megyünk is a táncparkettre. Na igen, csak lazán... Bár sejtem, hogy ezt inkább csak magának mondja, mint nekem, de nekem is jól jön ez a figyelmeztetés. Aztán elkezdődik az újabb szám, a ritmusát a még ép lábammal kezdem halkan dobolni, és csak a felső testem mozog nagyjából az ütemre, de viszonylag hamar feloldódom, és a dobolás is abbamarad. Kicsit ugyan esetlenül - mivel műlábbal még sosem próbáltam táncikálni, és elég fura -, de még tűrhetően táncolok, már szinte teljesen felszabadultan. De ahogy látom, cseppet sem olyan jól, mint táncpartnerem. Látszik, hogy a vérében van a táncolás, és régen is sokat csinálta.
- Tényleg nagyon jól táncolsz. - hajolok hozzá még közelebb, egy mondat erejéig, már ha ez egyáltalán lehetséges, mert így is elég közel vagyunk egymáshoz.

_________________

Nincs annál pusztítóbb erő,
Mint a szürkeség és a beletörődés.
Vissza az elejére Go down
Philip Brownell
Vizuális kommunikáció
Életkor : 27
Hozzászólások száma : 111

TémanyitásTéma: Re: Help me lose my mind || Michelle & Lip   Szomb. Jan. 31 2015, 19:50

Azt mondja, őt könnyen le lehet nyűgözni, ha táncról van szó, ami roppant király, mert legalább van egy kis esélyem. És ahogy bevezetem a táncparkettre, eleinte ő sem tűnik valami oldottnak. Na jó, régebben sem táncoltam sokat ilyen közegben, de a zene, ami megszólal, az tetszik. Miközben külön, lazán mozgatom a tagjaimat, mégis összehangolva a mozdulatokat, látom, ahogy a lány is egyre jobban beleéli magát a táncba és kezd feloldódni.
- Ezaz, kislány! - Biztatom iszonyat szélesen vigyorogva, ahogy látom, lassan levetkőzi ő is a gátlásait, és egyre szabadabb lesz. Lehet, hogy a testünk a földi nyomor béklyójába van kötve és sosem ereszti már el, mégis a lelkünk most iszonyat szabadon szárnyal. Éppen valahol a plafon környékén akad meg, de nem, még az sem szabhat határt, nem engedem, hogy ez bekorlátozzon!
- Azért te sem vagy semmi. - Vigyorgok, amikor közelebb hajol, hogy dicsérhesse a tánctudásom. Annyi tapintatot még bennem is hagyott az alkohol, hogy ne tegyem hozzá: ahhoz képest, hogy csak fél lábad van. Azért elég durva lehet így táncolni, én is hallom valamennyire a zenét, de már nem is a fülemre támaszkodom. Inkább érzem a lüktetést, ahogy dobol, hajtja a vérem, és nem bírok magammal.
- Kapaszkodj! - Adom ki a parancsot tovább vigyorogva, és már fogom is meg a hátát, amivel közelebb húzom kicsit magamhoz, másikkal pedig az egyik kezét kapom el, hogy a felsőtestem mozgásával vezessem, jobbra-balra. Aztán amikor már ezzel sem elégszem meg, elkapom a karját, és amikor valószínűleg az ép lábán van a testsúlya, megpörgetem a saját tengelye körül. Bár, ha esetleg nem állna meg a lábán, vagy rosszat csinálnék, akkor is itt vagyok, hogy elkapjam és táncolja vele tovább, mintha mi sem történt. Természetesen megfelelően, pimaszul közel, mert miért is ne? Egyszer élünk, szóval még finoman lejjebb is csúsztatom a kezem a hátáról a ... derekára. Nyugi, csak a derekára.

_________________


A halál, mint olyan, nekem nem félelmetes.
Ahogy Shakespeare mondja, ha idén
meghalunk, jövőre már nem kell.
Vissza az elejére Go down
Michelle Evans
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 20
Foglalkozás : Tanuló
Hozzászólások száma : 31

TémanyitásTéma: Re: Help me lose my mind || Michelle & Lip   Hétf. Feb. 23 2015, 19:20

Akinek akár csak egy picit is jobb a ritmusérzéke, és a tánctudása az enyémnél, az az ember engem könnyen le tud nyűgözni. Ami elég gyakori, tekintve, hogy a tánctudásom szinte egyenlő a nullával. A balesetem előtt csak otthon, mikor szólt valami jó pörgős zene, akkor táncoltam, már ha azt annak lehet nevezni egyáltalán. A balesetem után meg egyáltalán nem táncoltam, eleinte azért, mert gyakorlatilag járni is alig tudtam, utána meg az orvosok, vagy a szüleim állandó felügyelete alatt álltam, vagy épp nem volt arra időm, hogy leálljak táncolni valamilyen jó pörgős zenére. Szép lassan sikerül levetkőznöm a gátlásaim, és egyre felszabadultabban táncolok, bár meglehet, hogy kicsit esetlenül, de ez kit zavar most? Hát engem nem, az biztos, más véleménye meg nem érdekel.
Csak egy széles vigyor a válaszom a bíztatásra, és még inkább szabadabb leszek, és talán még el id felejteném, hogy nyomorék vagyok, ha egy-egy rosszabb mozdulat nem emlékeztetne rá.
- Persze, egy nyomorékhoz képest... - Teszem hozzá a srác dicséretéhez, hangomban semmi negatív érzés nem hallatszik, inkább csak a vidámság, és a pajkosság. Szinte teljesen biztos vagyok benne, hogy Ő is gondolt erre, csak épp kimondani nem akarja, pedig nem sértődtem volna meg rajta. Ez vagyok én, a műlábammal együtt, és amúgy sem vagyok olyan, aki ilyeneken megsértődik.
Egy halk, rövid sikoly hagyja el a szám, mikor hirtelen közelebb húz magához, és már reflexszerűen kapaszkodom meg a vállában, és a kezét is talán a kelleténél szorosabban fogom, de hát nem áll szándékomban közelebbről is megismerkedni az itteni padlóval is, és bízom benne már annyira, hogy higyjek abban, ha el akarnék esni, ő megtartana. És még forgunk is, jee! Szerencsére még épp a jó lábamon volt a testsúlyom, így a forgás sikeres, én pedig nem bírom ki, hogy ne nevessem el magam. Utoljára talán a bátyámmal táncoltam így. Vagyis... Azt sem nevezném annak, csak hülyéskedtünk, és azt játszottuk, hogy egy bálon keringőzünk. Akkor még picik voltunk, de azt is legalább ennyire élveztem. Bár be kell vallani, ez több szempontból is más, mint az volt.
Én csak vigyorgok, nevetek, és élvezem ezeket a nagyszerű perceket, még az sem zavar, hogy közben a másik fél keze egy picit lejjebb csúszik. Mondjuk nincs túlságosan lent, szóval még elnézem neki ezt.

_________________

Nincs annál pusztítóbb erő,
Mint a szürkeség és a beletörődés.
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: Help me lose my mind || Michelle & Lip   Today at 23:21

Vissza az elejére Go down
 

Help me lose my mind || Michelle & Lip

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: M'ért ne léphetnél át? :: Lazíts! :: Archívum-