Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Stanley Collins
Kedd. Nov. 22 2016, 20:33 by Stanley Collins

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

Top posting users this month
Samuel T. Collins
 
Eric A. Blake
 
Reeven Callagher
 
Leopold K. Lindhardt
 
Felix Kaleolani
 
Quentin Collins
 
Suzanna Crystal
 
Kensington L. Lockwood
 
Kőrösi Noel
 
Dominic Tveit
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 ördögöd van angyalom ~ Sebastian

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3  Next
SzerzőÜzenet
Phoenix d'Abo
Városlakó
Életkor : 40
Foglalkozás : mecénás, mentor, szabadúszó műkedvelő
Hozzászólások száma : 311

TémanyitásTéma: ördögöd van angyalom ~ Sebastian   Szomb. Máj. 24 2014, 19:23



Vannak napok.
Amikor a pesszimisták azt mondják, hogy semmi nem sikerül. A realisták óvatosan csak úgy fogalmaznak, hogy jobban oda kell figyelni. Az optimisták szótárából pedig valószínűleg kihagyták ezeket a napokat.
Szóval vannak napok, és ezek a napok még Phoenix tökéletesen felépített, elkényeztetett világában is képesek olyan fennakadásokat okozni, aminek a végén teljesen ismeretlen kerületbe téved, abszolút ismeretlen utcákkal, ráadásul egy olyan kocsit vezet, amiről nem tudja, hogy kié, tehát valamelyik alkalmazotté lehet, teljesen átlagos Audi, semmi luxus, semmi fény és mámor. A mámor csak a fejében van, elhomályosodik az estéli utca, és máris egy párizsi sikátorban száguld százhússzal, zavarodott fejjel, mákonyos aggyal, és csak azért nem fordul rá arra a szerencsétlen los angelesi-tűzoltócsapra, mert átdereng a hallucinált kereszteződésen a vörös festék.
- Rohadtélet - fékez, visszavált, a hallucinogéntől kimelegszik, vagy ez már a klimax, mindenesetre megizzad, mire megfordul, kihagyva a sikkes fékcsikorgást. Muszáj pedig, zsákutcába hajtott, pedig haza kell mennie. Valami olyasmit vett be, amit most nem bír jól tolerálni, a szeme előtt összefolyik a káprázat a látomással, a kormánykereket amúgy biztosan fogó kezei határozottan remegnek, miközben oldalra nyúl, teszem azt a váltóra.
Sóhajt, gyorsít, mielőbb jobb túllenni ezen a tripen. Úgyse keresi egy darabig senki, háromnegyed kilenc elmúlt a partin csak 11-kor kell megjelennie, de ha nem megy, mit számít. Mit számít bármi? Letekeri az ablakot, de forró levegő zúdul be a menetszéllel, gyorsít, hátha akkor meghűl így teljesen logikus, valamiért néptelen ez az utca, és csak menni kell és...
A fiú amúgy teljesen szabályosan jelent meg a járdán, de a jelenléte olyan a sofőr számára, mint egy dzsinné. Egyszer csak ott van, ahol korábban semmi nem volt, és már esélye sincs megállni. Kábult iszonyattal bámul ki a szélvédőn, a keze akaratlan rutinnal rántja be a féke, a lába magától moccan a másik pedálra, a kormányt pedig nem rántja félre olyan pánikkal, mint amiyen a gyomrára telepszik, így aztán a fiút nem telibe kapja a motorháztetővel, hanem éppen csak mögötte elrobban a fékező, csikorgó kocsi, fellöki, és csúnyán belekaphat a visszapillantó tükör az oldalába, de nem megy át rajta.
Persze ezt akkor még nem tudja, amikor félig a járdán pár tucat méterrel odébb megáll a kocsi, ő pedig kiesik belőle gyakorlatilag falfehéren és visszafele indul.


_________________
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3206

TémanyitásTéma: Re: ördögöd van angyalom ~ Sebastian   Szomb. Máj. 24 2014, 20:13

Este van, kimentem futni a parkba, mert már kellett ez a relax, hogy érezzem fogyni a métereket a talpam alatt, hogy zsibogjon a lábam, nőjön a pulzusom és égjen a torkom a forró levegőtől, ahogy beszívom élesebben újra és újra. Büszke is vagyok magamra, mert elég sokat futottam egyhuzamban, így csak sétálok hazafele, hogy levezessem a kis kiruccanásom. Még kissé kába vagyok az adrenalintól, élvezkedem az enyhe szellőben, ami simogatja felforrósodott testem és megszárítja az izzadságcseppeket a homlokomon és a karomon. Szóval ilyen állapotban sétálok teljes nyugalomban, mikor hirtelen, komolyan hirtelen száguld felém egy kocsi, én meg éppen csak reflexből menteném az irhám, de nem vagyok Superman, vagy az a hülye Cullen a vászonról, hogy egy csuklómozdulattal lepöccintsem a kellemetlen Audit a járdáról. Éles fájdalom hasít az oldalamba, kelletlenebb, mint mikor beszorul a levegő, kétrét is görnyedek, mert sokkol az égető érzés. Oda is kapom a kezem, hiába estem el, bár realizálom, hogy a sokk nagyobb, mint a baj, ami ért. Nyögve és elképedve könyökölök fel, hogy ki ez a hülye az éjszaka közepén és vajon ivott vagy csak a halálom akarja. Ha utóbbi, megkérdem mit ártottam, ha előbbi, én is kérek... Hátha van még neki...
Látom hogy közeledik, csóválom a fejem elszörnyedve. Elég pocsékul néz ki az ipse, érdekelne én vajon hogy festek.
-Héj... ismered a fék és az elsőbbségadás fogalmát? Te majdnem elütöttél... - Hüledezem, félreteszem minden udvariasságom, mert hát szenvedő áldozat vagyok, vagy mi. A fájdalom enyhül, a zilált külső inkább a futás érdeme, de lehet ez nem esik le rögvest a másiknak.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Phoenix d'Abo
Városlakó
Életkor : 40
Foglalkozás : mecénás, mentor, szabadúszó műkedvelő
Hozzászólások száma : 311

TémanyitásTéma: Re: ördögöd van angyalom ~ Sebastian   Szomb. Máj. 24 2014, 21:41




A kocsiajtó nyitva marad mögötte, örül, hogy meg tud kapaszkodni benne egyszer, de hát mégsem viheti magával erre a dicstelen, tántorgó menetelésre, amit bemutat a gyér közönségnek. Valószínűleg úgyse ismernék meg, pedig gyakran szerepel a címlapon, legalább olyan elegáns zakóban, mint amit most visel, csak éppen egyáltalán nem elegánsan. A testre szabott anyag a teljesen átnedvesedett ingtől hozzátapad itt-ott, nem mozdul el a mozdulataival, felgyűrődött a fél karján, a divatosan viselt óra számlapja egészen oldalra csúszott, belevág a szíja forrónak érzett húsában. Sikkesen hátrasimított fényes, mézszín tincsei csapzottan hullanak az arcába, az arca mellé, zaklatott mozdulattal simítja őket hátra amúgy is zaklatott vonásairól. A bőre sápadt, a halántékán kéken lüktet egy ér, ahogy a vérnyomása is kirúg a hámból vele együtt, a szemének színe nem látszik, az LSD-től csészealjnyira táguló pupilláinak mélyén a rebbenő riadalom, ahogy hullára számít, vagy legalábbis egy súlyos, vérző sebesültre.
A gondolatai csonka madárként vergődnek körülötte az aszfalton, a valóság még mindig folyósnak hat, nekitámaszkodik az egyik villanyoszlopnak, ahogy szavakat hall, kissé felhördül.
- De. hallottam! - nagy újság, valahogy nincs a humoránál, hiszen használta is a féket, meg az elsőbbséget, elsőbbséget adott a cselekvésnek, aztán esik csak pánikba, nagyjából most, a feje tetejéig elborítja a remegés.
- De csak majdnem! - nevet fel, a szó hallatán, hogy majdnem! Nagyjából olyan, mint egy pápai feloldozás a középkorban, a megkönnyebbüléstől egészen elomlik a tartása, nyikkanva csúszik meg a tenyere a síkos fémoszlopon, megkapaszkodik, ezért nem esik bele az árokba, ellenben rövid öklendezés után némi sárgás szeszmaradványt köp bele. Egy kicsit józanítón hat a perzselő fájdalom a torkában, oldalra pillant a fiúra.
- Ne tegyen feljelentést -kéri. Szelíden.


_________________
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3206

TémanyitásTéma: Re: ördögöd van angyalom ~ Sebastian   Szomb. Máj. 24 2014, 22:10

Hát... azt mondom nagy buli volt odaát és csoda hogy nem hányja el magát az ipse. Pislogok rá, főleg mert arra számítottam, hogy majd sűrűn elnézést kérnek, felajánlják hogy elvisznek kórházba, kapok sütit, akármi. Erre... hát a pasi felér nekem egy dupla pofán vágással.
-Kössz... A Titanic is majdnem kikötött, de mégis mennyi hullát termelt... - Hüledezem, nehogy már neki álljon feljebb, az isten szerelmére! És még nevet is... rettttttentően vicces, mit ne mondjak. Fel is tápászkodom, azt hiszem megmaradok, csak félig belilul a testem az ütközéstől a kocsival meg a talajjal.
Aztán egészen szánakozóba fordul a tekintetem, hogy itt elhányja magát, nem bírom leküzdeni az érzést, hogy segítsek neki, lehet senki más nem teszi meg és vagy megöl valakit, vagy megöleti saját magát.
-Nem teszek... ha hazavihetlek. - Csóválom a fejem, arcomon érzem csapódni és nedves nyomot hagyni az izzadt hajam. - Azt hiszem neked jobban elkél az ápolás mint nekem. - Sóhajtok lemondóan. Aztán kicsit jobban megnézem a magamnak, mikor megpróbálom felsegíteni, már ha hagyja. Bár ha nem akkor is megteszem, reflexből védem az arcom, nincs kedvem újra a fogamra költeni.
Aztán ahogy jobban megnézem a szemét, az állapotát, elsápadok.
-Héj... azt ne mondd, hogy drogoztál, mert akkor... - Akkor? Magam sem tudom. De érzem hogy emészt a bűntudat, pedig nem is ismerem ezt a férfit, közöm nincs hozzá. De képtelen lennék itt hagyni. - Gyere... - Próbálnám húzni vagy vonszolni a kocsija fele, már ha hagyja és ha megy neki. Be kéne vinnem egy kórházba... szóvá is teszem neki. - Elviszlek egy kórházba, ott rendbe hoznak. Rendben? - Sosem lehetek a szenvedő alany, ez a szomorú igazság, mert a világ ott cseszik ki veled, ahol hagyod.
-Azért meg kell mondjam, eléggé elcseszett lehetsz, ha drogozva akarsz közlekedni, mikor valószínű azt sem tudod hol vagy, vagy mi a neved... Eleve azért vagy elcseszett, mert drogozol. - Morgok az orrom alatt. Szinte teljesen biztos vagyok benne hogy az, Henry tekintete hasonlóan elmosódott volt, mint párás üvegben a tükörkép.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Phoenix d'Abo
Városlakó
Életkor : 40
Foglalkozás : mecénás, mentor, szabadúszó műkedvelő
Hozzászólások száma : 311

TémanyitásTéma: Re: ördögöd van angyalom ~ Sebastian   Szomb. Máj. 24 2014, 23:32



- De te nem vagy halott... ugye... nem vagy halott? - felmart torkából rekedten tapogatózik elő az iszonyodó kérdés. Úgy érzi az már tényleg sok lenne erre a napra, hogyha az elütött fiú feltámadt volna, hogy a fejére olvassa a vétkeit, amik persze, vannak számosan és rengetegen, de akkor sem érdemli meg, hogy megöljön valakit miattuk, és az a halott ráadásul éljen is kissé.
Talán beleájulna az árokba a hányása mellé. Dicstelenül és kecstelenül. Utálkozva összerándul, ha csak magára gondol, érezve a tapadást a derekán, a combjain, a hajának érintése olyan, mintha egy polip lenne a fején, nincs annyi víz, amivel tisztára moshatná magát. Szíve szerint savat inna. Vagy lúgot. Vagy mindkettőt, hogy kimarja magából a fertőt.
Rámered a szemtanú áldozatra.
- Hogy mi van? - a reakciói egyáltalán nem előkelőek, de nem lehet mindig előkelő, a helyzet kibillenti, nyerssé teszi és durvává a szavait, bár eszében sincs ütni. Szédülten kapaszkodik a villanyoszlopban, fatális értetlenséggel bámulja a jó szándék teljesen hihetetlen és keresetlen megnyilvánulását.
Ennyire jóindulatú valaki egyszerűen nem lehet ebben a városban, az ő városában, az ő világában, és úgy egyáltalán, a 21. század ezt egyszerűen nem hagyhatja. Mindjárt meghasad a Föld és az Ég.
- Elütöttem Jézust - bár soha nem volt vallásos, az elméje elég kába egy villanásnyi pátoszhoz, egy felmagasztosult látomáshoz, amíg a fájdalom a gyomrába nem nyilall.
Elengedi az oszlopot, a pillantása fekete reflektorként villan az arcra, a szájra, amely a szavakat szólja.
- Nem mondom - blazírt, egykedvű hazugság, ha nem mondja, attól még úgy van, nem szorítja erősebben és jobban a kapaszkodóját, mint eddig. Igyekszik jobbára megállni a saját lábán, de elkél a segítség, és most nem is utasítja vissza, elgyötörten vánszorog amúgy is, a büszkeségnek helye nincs.
Mégis megtorpan.
- Nem. A kórházba semmiképpen - fenyegető szigor a hangjában, egy parancsoláshoz szokott ember hangja ez. - Máskor is túléltem már kórház nélkül - nem dicsekvésképpen mondja, csak azért, hogy ne nézzék haldokló elsőbálozónak. A kórház említésétől kicsit tisztul az elméje.
- Neked nincs szükséged orvosra? Meglöktelek a kocsival, vagy mi történt? - nem sokat fogott fel belőle menet közben, mentségére legyen mondva, csak arra figyelt, hogy valahogy ne gázoljon át rajta.
- Tudom mi a nevem. És elég jól vezettem, ahhoz képest... -a hiúság pokoli szörnyeteg.
- Nem a drog az elemi gonosz maga, hanem az ember, aki rosszul használja. Én legfeljebb csak hibás vagyok, de nem készakarva kártékony - szaporán verdeső szíve még túl sok vért pumpál az agyába, gondolatok születnek, és a nyelve sem fér el a szájában.
- Ha hajlandó vagy hazavinni és nem kórházba, akkor mondok egy címet. Ha neked kell orvos, oda is tudom hívni - privát orvos kevés kérdés. Zavaros logikai haladás, de haladás, ahogy a kocsihoz is odaérnek, annak sincs semmi baja leszámítva a tükröt. A szerencse fia.



_________________
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3206

TémanyitásTéma: Re: ördögöd van angyalom ~ Sebastian   Vas. Máj. 25 2014, 01:16

-Ha halott lennék, szerinted arról pofáznék, hogy majdnem meghaltam, vagy arról, hogy látok valami fényt és mennem kéne-e? - Kérdezem ércesem, legyen csak bűntudata attól függetlenül, hogy még lélegzem.
-Az van, hogy szánalmasan festesz. Lehet hogy te nem látod magad, de én tökéletesen látlak téged és hidd el, nem vagy bizalomgerjesztő. - Ecsetelem neki, de nem hazudok, a szaga például émelyítő. Verejték, hányás és még valami, ami csavarja az orrom. Szerencsére, ha mondhatjuk így, hányni nem fogok, mert az oldalamban lévő lüktető duzzadás jobban leköti az érzékeimet.
-Hízelgő, de semmi közöm az asztalos munkához és se a bort, se a kenyeret nem szeretem túlzottan... - Zsörtölődöm, mert lehet hogy hunyorogva, sziluettként talán, taláán hasonlítok Jézusra, de na. Csak ne hallucináljon itt nekem.
-Talán jobb is, elég ha látom. - Morgok, hát ez remek. Egyszer végignéztem miként megy tönkre az ember a cuccba, de még egyszer nem bírnám. Gyenge vagyok ehhez, most mégis próbára tétetem. Remélem még nem csúszott le a lejtn teljesen a férfi, akkor egy jó elvonóval még van esélye.
-Ó, elnézést mr Megsekottyan egy kis drog uraság, minő botrányos feltételezés volt a részemről, hogy nem bírja és orvos kell... - Hüledezem, komolyan, miféle hangnem ez? Én is erélyesebben beszélek, nem látszik, de van ami ellen én is kpes vagyok lázadni.
-Talán nem kell. Majd holnap elmegyek, ha rosszabbodik, de egyelőre úgy érzem nincs komoly bajom. De a tükörnek lehet annyi. - Jó lenne azt mondani, hogy a hasizmom feszülése vitte le a kocsi eme alkatrészét, de az erős túlzás lenne, a bordám viszont esélyesebb jelölt a kis listámon.
-Jah, az a hat galamb és két macska elhanyagolható áldozat az útvonalad mentén. Schumacher bizonyára büszke lenne rád! - Mondom negédesen, utálom a gyorshajtókat, most már joggal ráadásul.
-Hah, milyen költői... - Nézek rá de megkeményedik a hangom. - A drogokat nem lehet jóra használni, mert semmi jóra nem hivatottak. Csak arra, hogy elmossák a valóság körvonalait, hogy ne kelljen szembenézni a körülöttünk levő dolgokkal és hogy színesebbé tegye erőszakosan a világot, amit az ember képtelen maga színesebben látni, hiába van a kezében az ecset, az eszköz, amivel megtehetné... - Magyarázom keserűbben, némi fintorral, érezhetően nem értek egyet. - Szóval már azzal készakarva lettél kártékony hogy magadhoz vetted és nem gondoltál másokra mikor kocsiba ültél. - Még a végén ideges is leszek, de úgy istenesen. Mondjuk sok nem látszana belőle, csak a fejem fájdulna bele, ami mit is mondjak... remek lenne, alig lenne pont rajtam, ami ne sajogna.
-Pff, hízelgő. - Nem akarom a képébe vágni, hogy elég gyanús alak, hogy ilyen későn simán szerez az otthonába orvost. De megadom az esélyt neki, hogy történetesen a legjobb barátja épp orvos és történetesen mindent megtenne a hülye drogos cimborájáért, így nem kérdezősködöm.
-Azt viszont vedd készpénznek és ígéretnek, ha hazaviszlek és találok nálad cuccot, lehúzom a wc-n és egy árva szónyi ellenvetésed sem lehet ezzel kapcsolatban. Majdnem meghaltam, ez a legkevesebb. - Leszoktatni így nem fogom, de nekem jól esne.
Közben eléjük a kocsit, a tükörnek tényleg annyi. De ha ez az ára, hogy én éljek, hát méltányos üzletnek tűnik az ördöggel, meg kell hagyjam. Beültetem az anyós ülésre, én meg újra érzem, hogy van oldalam, de még mennyire hogy van! Most van csak igazán a rohadt életbe, de már éreztem rosszabbat is.
-Nah, merre? Mondjad gyorsan mielőtt kidőlsz a nagy nyugalmadban, hogy élek. - Sóhajtok, belőlem is megy ki az adrenalin, kezdem érezni hogy elfáradtam. Ráadásul amerikai kocsi, utak... borzalom, az amerikaiak nem tudnak vezetni... de nem csoda ha minden fordítva van.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Phoenix d'Abo
Városlakó
Életkor : 40
Foglalkozás : mecénás, mentor, szabadúszó műkedvelő
Hozzászólások száma : 311

TémanyitásTéma: Re: ördögöd van angyalom ~ Sebastian   Vas. Máj. 25 2014, 02:46



- Fogalmam sincs mi a manapság trendi halott-viselkedés, de a fény felé menés a '90-es években volt divatos - ha halott volna, igen bosszantó hullának találná, de így a megkönnyebbülés még mindig ott szorong benne, szinte jobban kínozza, mint korábban a pánik.
- TUDOM! Nem kell ecsetelni! - csattan fel váratlan erővel, de azért annyira nem hevesen, hogy kibillentse a támaszát, vagy eltávolodjon tőle, szabad kezével megdörzsöli a homlokát, egy pillanatra lehunyja a szemét, de ahogy vakon lépked a víziók felerősödnek, rémülten felnéz, mielőtt lezuhanna, rándul egyet.
Értetlenül mered a fiúra az "asztalos" dolog mivolt miatt, de inkább nem kérdez semmit. Jézus nem lehetett ennyire kekec. És megbocsátott a kurvának is, ellenben nagyon úgy fest, ez a modern Jézus egyenesen az a keresztre feszítős fajta, és őt fogja felszögelni, ez nyilvánvalónak látszik.
Ha hagyja. De ő nem az a hagyós fajta.
Fintorog csak a gúnyra, nem válaszol valami csípőből csípőset, képtelen összeszedni a visszavágáshoz elegendő észt, ellenben a fiú szenvedélye rá is ráragad.
- Egy frászt nem édes fiam, a drogokat arra találták ki, hogy jó legyen. Kis mennyiségben, luxuscikként, megfelelő kivitelben. Persze, ez nem a megfelelő kivitel - ismeri el a vétket.
- De maga, mint élvezeti szer arra szolgál, amire a többi, a kávé, a szex, hogy a jót még jobbá tegye. És ha valaki menekülésre használja, azért nem a drog a hibás, hanem a többi ember, aki menekülésre készteti azt az egyet - keménnyé válik a hangja, a magyarázat keserűsége megérinti, ezért egy gondolatnyi szünet után hozzáteszi.
- Mindent lehet abszolút tévesen és károsan alkalmazni, de ne szajkózz nekem ilyen szűk látókörű sztereotípiát, hogy a drog maga a rossz. Mindig csak az ember a rossz. Csakis ő. A fogyasztó, az eladó, és azok, akik miatt a fogyasztó fogyaszt. Mert ritkán megy csak úgy... varázsütésre magától - mély hangja egészen bekarcosodik, félrefordul, köhint néhányat, de hányni már nem hány.
- Valahogy haza kell mennem, elhiheted... nem tervezett vezetés volt -némi bűntudat a hangjában. Tényleg nem kellett volna kocsiba ülnie. Kurvára nem kellett volna. Ha már bevette a szert, hívnia kellett volna egy taxit, vagy elmenni ahhoz, aki a legközelebb... van.
Megint felnevet, már a kocsiban, hátradől az ülésen, ügyetlenkedve beköti magát, aztán a zakója belső zsebéből egy kis zacskót csippent elő. Két tabletta van benne, hanyag mozdulattal a fiú ölébe dobja.
- Nem őrültem meg, otthon nem tartok semmit - de azt engedi, hogy ezzel szabadon rendelkezzen. Tényleg majdnem meghalt miatta. Még az úgy kellett volna. Bár ha azt a kettőt még bevette volna, mert nem viszi haza, lehet neki is sikerült volna, noha nem valószínű.
Bemondja a címet, magas toronyházak, aránylag gazdag környék.
- Csak óvatosan vezess - nem teszi hozzá, hogy nem az ő kocsija, és valószínűleg valakinek tartozik eggyel. - Nem akarlak megállítani - például hányni. Ellenben a zsebében érzett egy laposüveget, sóvárogni kezd rá, de csak sóhajt, kihúzza magát. Nem alszik el. Néha még segít is, hol forduljon a fiú, hogy hamarabb odaérjenek, parkolóhelyet mutat, megvett parkoló, mindig van hely az itt lakóknak, őr gondoskodik róla.
- Gyere - kiszáll, és addig nem moccan el az ajtóba kapaszkodva, amíg nem jönnek érte, felváltva rázza a hideg és a meleg.


_________________
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3206

TémanyitásTéma: Re: ördögöd van angyalom ~ Sebastian   Vas. Máj. 25 2014, 16:20

-Régi vágású vagyok. - Vágom rá, de null mosollyal. Ha ölni vagy legalábbis pofozni lehetne a tekintettel, most megtenném.
-Szerintem meg de... Rád fér hogy tisztán láss! - Hördülök fel, komolyan, de makacs gázolót fogtam ki. Tipikusan az én szerencsém. Nem vagyok cinikus, csak tapasztalataim vannak, ami persze majdnem ugyanaz ugyebár...
-Hmpf, bizonyára valami vér gazdag idióta volt, aki kitalálta, aki nem tudta hogy nem a pénz boldogít, hanem az apró örömök. Nekem aztán nem magyarázod be, hogy nem vagy beteg és hogy igazából teljesen természetes hogy drogos vagy... - Vicsorgok, hát ilyen már nincs. El kéne taszítanom magamtól és itt hagyni. Bár meg bírnám tenni, lehet egészségesebb lennék én is.
-A kávé alapból nem tesz függővé és semmi mérgező nincs benne, a szex a szaporodást szolgálja, nem azt, hogy kielégítse a perverz vágyaidat. Már alapból. - Fognám a fejem, mert kezd belesajdulni, hogy lüktet benne az ideg, de helyette őt fogom. - Vagy talán ő maga, hogy azt hiszi ez a megoldás és nem próbálja kézbe venni a dolgait. Olyanok is a droghoz nyúlnak akiknek minden megvan és erről igazán nem tehet senki, és már elnézést ha ezért nem sajnáljuk az illetőt... - Úgy beszél mint az öcsém, bár nála sem értettem.
-Pedig az. - Mondom dacosan, az én életem is tönkretette, pedig én nem is használtam. Majdnem darabjaira hullott a családom, de az én kapcsolatom a testvéremmel odalett.
-Nem mindegy, hogy a drog, vagy a drogos a hibás? A kettő elválaszthatatlan, felesleges külön venni. És persze hogy nem megy varázsütésre, de ha kipróbáltad kívánod és kell még. Ez a drogban van benne, ez, ami a függést kialakítja, az ember maga küzdhet, de esélye sem lesz. Szóval akkor az ember a hibás, vagy a drog? Szét tudod választani? - Mondom, de már higgadtabban. Meddő vitának érzem, hoyg egy drogossal veszekedek ilyenről.
-Létezik busz... - Aztán jobban végignézek rajta, nem tűnik szegénynek. - Taxi, tudod, az kényelmes és gyors. Ha drogra telik akkor egy nyomorult taxira is. - Korholom, nem fogom sajnálni, hiába próbálkozik.
Beteszem a kocsiba, beszállok a vezető ülésbe. Még jó hogy mindig nálam vannak az irataim, áldom az eszem.
Én is bekötöm magam, kicsit grimaszolok a kellemetlen érzéstől az oldalamban, aztán az ölembe tekintek.
-Jó, nálad feloldom a csapban... Kérnélek hogy ígérd meg, hogy leszoksz, de nem vagyok olyan naiv hogy elhiggyem, ha azt mondod "persze"... - Csóválom a fejem és kissé tanácstalanul fogom a zacskót, hogy mi a jó istent csináljak vele. Kelletlen zsebre vágom.
Mondja a címet, valami dereng, talán autóztam már arra. Azért segítséget fogk kérni út közben.
-Ne magadból indulj ki könyörgöm... talán semmiben nem kéne magadból... - Vetem oda nyersebben, teljesen kikészít. Sebességbe is teszem a kocsit és idegesebben kitolatok, hogy visszamenjek az útra. A vezetés megnyugtat, ez az egy szerencséje van ennek a világfinak. - Ne is. - Morgom, hirtelen nem esik le miért akarna megállítani, de nem is érdekel, az a szomorú igazság.
El is megyünk, parkolót is ajánl, így azért könnyebb. Bár csak morgok magamban, hogy ÉN így mikor érek haza ha még fel is kell vinnem. Minden esetre ha kiszállt bezárom a kocsiját és a kulcsot, ha van látható zsebe, bele is teszem. Ne higgye hogy tolvaj vagyok, szerintem képes ezzel is megvádolni.
Meg is támasztom, szerintem letudtam egy havi jó cselekedetet, én legalábbis úgy érzem.
-Na gyere... Remélem annyi energiád lesz majd hogy kiengedj... Biztos nem kell orvos? Lehet fel kéne hívnod a barátodat. - Mert ugye az én fejemben ez az orvos egy barát, úgy jobb nekem. De ahogy elnézem, egyáltalán nincs jól. - Őszinte leszek, nem tudom, mi jó erre... az állapotra.
-Amúgy is, minek vetted be? Komolyan... Sosem érettem ezt.
- Füstölgök, de kezdek beletörődni, hogy ez nem az én napom és kész. Szerencsére lassan vége, éljen.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Phoenix d'Abo
Városlakó
Életkor : 40
Foglalkozás : mecénás, mentor, szabadúszó műkedvelő
Hozzászólások száma : 311

TémanyitásTéma: Re: ördögöd van angyalom ~ Sebastian   Vas. Máj. 25 2014, 18:09



- Tisztán látok - köti a látást a karóhoz valóban meglehetősen makacsul, saját magától rázza a hideg, még ha kívülről biztos úgy néz ki, mint a drog mellékhatása.
- Nem, szépségem, a "pénz nem boldogít" mondást olyanok találták ki, akiknek nincs, hogy ezzel vigasztalják magukat. És akik csórók nem azért nem drogoznak, mert nincs rá okuk, hanem mert nincs rá pénzük, de elhiheteted, ugyanúgy megtennék - harap indulatosan, bár nincs eléggé az eszénél ahhoz, hogy komoly vitapartner legyen, még ebben az állapotban is érzi, hogy alaposan össze kellene szednie magát ehhez a beszélgetéshez, mert egy miniatűr szentet sikerült félig elcsapnia.
Vetélkedhetnének szerencsétlenség ügyileg, bár tény, ő legalább java részt a saját maga szerencsétlenségének kovácsa, ezért ezt nem is forszírozza.
- Hogy mi van?? - kérdezi megint rekedten, és felkacag, kissé hisztérikus, de gúnyos hangon.
- Hoogyne, szexelni a szaporodásért, jól van - bólint, legalább úgy, mintha a fiú azt jelentette volna ki a középkori egyházfiak hangján, hogy nőnek lenni egyet jelent a boszorkánysággal. De azért kitartóan kapaszkodik benne a kocsiig, és utána is nagyjából az életét helyezi a kezébe. A papoknál jó helyen van. Bár az ilyen kibaszott hedonista sodomitákat, mint amilyen ő, kérdés nélkül a máglyára küldték volna. Lehet, hogy most is odatartanak.
- Áltudományos blabla. Sokkal könnyebb leszokni és abbahagyni, mint az elterjedt, mert a legtöbb ember általában jellemgyenge ahhoz, hogy egyáltalán egy minimális erőfeszítést tegyen. Szét tudom választani. Mindenkinek megvan az esélye. És aki elég erős hozzá, az hadd használja már. Egyébként a kávé is okoz függőséget. Csak mondom - kicsit gyerekesnek érzi magát, ahogy ágál, de most ennyire telik.
- Na persze. A taxisok meg se késelnének ilyen állapotban. A busz dettó. Nem biztonságos - nem is olyan paranoid, mint amilyennek látszik, csak nagy az élettapasztalata.
Kissé elmosolyodik, ahogy elmarad a kérés, de mégis azért elmondja a fiú, hogy mit szeretne. Helyes ez a mosoly, nem is illik az előzményekhez, de ne várjon senki a bedrogozott elmétől koherens véleményalkotást. Nem is mond rá semmit, nem gúnyolódik, nem ígér hamisan. Bár elmondhatná, hogy nem is drogozik, amúgy, csak ritkán él vele, de aligha lenne most hiteles, kár rá a szót pazarolni.
- Kösz - dünnyögi a zsebbehelyezés láttán, ez azért jó pont. Már kicsit tisztábban lát, az első rohamok múlóban, a következők még nem jöttek meg, a szervezete csendesen haldoklik csak a méreganyagoktól.
- Ne pánikolj, én tudom - sóhajtja, megmutatja hol a lift, még mindig erősen a fiúnak támaszkodik, néha akaratlanul is hozzáérve a sérüléseihez. - A látszat csal, nem vagyok roncs - a lift egyébként elég korrekt, fényes, tágas, akár a folyosók, itt tényleg a gazdagok laknak, általában emeletenként egy, legfeljebb két lakással. Nem is laknak itt igazán, a legtöbben a kósza numeráknak tartják fenn a lakást, amúgy a vidéki palotákban laknak, úgyhogy arányag nagy a csend.
- Komolyan érdekel, vagy csak akarsz valamit, amit szétmarcangolhatsz a "fúj, drogos, de azért segítek neki, mert emberbarát vagyok" jelszó alatt? - kérdezi szusszanva, az emeletre érve egy ajtót céloz meg, a zsebéből előhalászott fehér mágneskártyát húzza el a terminál előtt, mire feltárul a titkok kamrája, a padlóba ágyazott LED-ekkel adva elég fényt a tájékozódáshoz. A lakás nem olyan nagy, de hangulatosan berendezett, Phoenix megfordul, lezárja a belső terminálon az ajtót, aztán kidobja a kártyát a levélrésen.
A fiú így fogoly.
- Neked jég kell és fájdalomcsillapító.


(lakásalaprajz:LINK! Valószínűleg nem tudod elolvasni majd, a lényeg, hogy a bejáratnál vagyunk, vékony oszlopok jönnek aztán, tágas tér Very Happy Balra azok a kis legó-darabok bokáig érő kis medencék, azokban vannak a lámpák főleg)



_________________
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3206

TémanyitásTéma: Re: ördögöd van angyalom ~ Sebastian   Vas. Máj. 25 2014, 19:19

-Na persze... - Vetem oda foghegyről, csak szeretne tisztán látni.
Hát... ha nem történt volna ennyi abszurd dolog egymás utána bizonyosan megilletődnék a szépségem megszólításon, de most fel sem veszem.
-Igen, mert azt hiszik elmenekülhetnek a mindennapi rossztól, csak nem jönnek rá, hogy a pokolban kötni ki általa... - Morgok, semmi értelme az egésznek, de valakinek nagyon gyorsan fel kéne nyitnia ennek a fazonnak a szemét, hogy rájöjjön mekkora idióta.
-Ahh... - Sérti a fülem a rekedt kacaja, de a panaszos nyögésen kívül többre nem futja most tőlem.
-Hát alapjáraton azért van. nem azért, hogy élvezd. Az más kérdés, hogy most már ésszel is lehet csinálni. Mikor a drogokat is úgy alakítják hogy ne csak a gond legyen velük, akkor én sem fogok ideggörcsöt kapni, ha látok valakit a cuccért nyúlni. Hidd el, hogy tönkretesz, hogy függővé tesz, hogy teljesen ki fogsz fordulni magadból és azok torkának fogsz esni először, akiket józanul soha meg nem bántanál. - Mondom már elkeseredetten, hát nem érti a lényeget. Semmi bajom a szexszel, meg a kávéval.
-Bármi okozhat, de az már az ember hibája. Alapból nem okoz, ellenben a droggal. És nem, nincs olyan ember, aki ennek ellen tudna állni. Maximum később jön ki rajta a tünet. És én nem hiszek a teljes leszokásban... - Mondom a végén halkabban, de a torkomra forr a szó. El is hallgatok egy kis időre, elszégyellem magam, hogy kimondtam hangosan.
Aztán kicsit összeszedem magam.
-Általában a taxisokat késelik meg és nem fordítva. És ha elég észnél voltál ahhoz hogy kocsiba ülj és vezess, akkor valószínű a hátsó ülésen is ellettél volna minden gond nélkül. A buszon meg hamarabb hagynak meghalni, minthogy odamenjenek és tegyenek azért hogy meghalj. Sok a szemtanú ahhoz, hogy csak úgy megtámadjanak. Hagyjuk. - Nem győzött meg a pasi, de lehet én sem őt. Ez már csak ilyen.
A mosolya aztán hideg zuhanyként ér, komolyan, tök lenézőnek érzem. Mondjuk teljesen jogos, csak akkor is, nem fair. Jót szeretnék neki, erre érzem hogy gúnyolódik. Lassan elhiszem hogy én vagyok a szerencsétlen, nem ő, borzalom.
-Hah, sejthettem volna. - Horkanok fel, remek. Tapasztalt drogos ismerősre tettem szert, milyen fantasztikus nekem, össze kéne tennem a két kezem, nem?
Hagyom hogy támaszkodjon rám, bár ez szerintem nem tesz jót a zúzódásaimnak, de most ez van, ezt kell eltűrjem. Amúgy sincs már messze a lakása remélem, így visszafojtom a panaszkodást. Amúgy sem kenyerem.
-Hogyne, hogyne, én meg csak képzelem az egészet és alszom, az oldalamra meg rázuhant egy könyv, azért fáj, tiszta sor. - Nekem ne beszélje be, nem látja magát. Hát olyan mintha mindjárt itt halna meg.
Közben kicsit jobban körülnézek, jó környék, elegáns. Jobban végignézem a férfit is, ő is elegáns lenne, ha nem úszna verejtékben, nem lenne koszos az utca mocskától és tudna fókuszáltan nézni akár fél percre is.
-Hah... - Sóhajtom, jogos a kérdés, nem is hamarkodom el. Tényleg végig kell gondolnom. Ha kiszálltunk a liftből csak akkor válaszolok. - Ha egyáltalán nem érdekelne mi lesz veled, hívtam volna egy mentőt és otthagylak. Vagy még azt sem, csak elmegyek és kész. Vagy feljelentelek és hagyom, hogy lecsukjanak. Nem pedig elhozlak a kocsiddal a lakásodra és raklak majd be az ágyadba, hogy lássam, túl fogod élni... - Magyarázom csendesen.
Aztán nézem mit ügyködik az ajtóval, láttam már ilyet, de sosem hittem hogy valaki ilyen helyen lakik, max megszáll. Lehet vele is így lenne? De aztán elképedek.
-Te... te teljesen becsavarodtál?! Így hogy a fenébe megyünk ki?! Hogy lát el az orvos?! - Hápogok, teljesen bekattant a másik. Lehet meg akar halni. Komolyan. De ehhez ÉN minek kellek?! Elsápadva állok mellette, lassan én kapaszkodom elé és nem fordítva.
-Mivan?! - Jut el kicsit késve a tudatomig a mondat, mert még mindig gyászolom a kártyát, ami meghalt a zuhanásban a levélrésen kiesve. - Na jó. Idefigyelj...öö.. még a neved sem tudom. - Esik le kissé megdöbbenve. - Figyelj! - Túrok idegesen kósza tincseimbe, mert lassan széthasad a fejem az idegtől. Azért fogom őt is, nem engedem el. - Igen, jól esne egy kis fájdalomcsillapító, de te szarabbul vagy. Nem fogok finomkodni, elpattant a cérna. Bezártál ide engem is, felfogtad?! Nem óhajtottam itt maradni, édes kettesben veled... Uramisten!!! - Mondom idegesen, úgy érzem felrobbanok, lassan azt is elfelejtem hogy fáj az oldalam. erősen és zilálva szívom be az orromon a levegőt, aztán olyan mérges daccal nézek rá, hogy megfeszült állkapcsom izmai járnak csak táncot az arcomon. - Jól van. - Törődöm bele. Mást úgy sem tehetek, egyelőre. Biztos van portás, majd felhívom. Kész. - Merre van a mosdó, vagy az ágyad? Ha hánynod kell, vagy jót tesz a víz előbbibe megyünk, ha csak eldőlnél, utóbbiba. - Higgadtnak kell maradnom, előbb letudom a férfi gondját, majd elintézem a magamét.

(Micsoda burzsujt fogtam ki, anyááám XD De kösz Very Happy)

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Phoenix d'Abo
Városlakó
Életkor : 40
Foglalkozás : mecénás, mentor, szabadúszó műkedvelő
Hozzászólások száma : 311

TémanyitásTéma: Re: ördögöd van angyalom ~ Sebastian   Vas. Máj. 25 2014, 19:43



- A pokolban nem lehet kikötni, abban élnek, akik menekülnek. Nyilvánvalóan - sóhajt, megforgatja a szemét.
- Annyi empátiád van, mint egy hintalónak, miközben adod a modern Terézanyát. Annyira nem vagyok belőve, hogy ne tűnjön fel, hogy ez egy kibaszott ellentmondás - mutat rá aránylag tisztán és élesen, de azért nem túl hatékonyan. A pokolba is, gyűlöli, amikor képtelen rendesen, erővel vitatkozni, mert egyszerűen saját maga előtt sincs tekintélye a szavainak.
- Alapjáraton milyen alapon mondja meg akármelyik ember, hogy mi miért van? - csóválja meg a fejét, aztán inkább nekifeszíti már a kocsi fejtámlájának, mert ez a fej most nem való a rázogatásra, szöges genny kotyog benne az agya helyett, és ha nagyon rázza, akkor végigkaristolja a koponyájának a belső falát.
- Nincs olyan ember, akit józanul nem bántanék. Mindenki rászolgált - ah, a nihilizmus végre szabad kezet kapott, és jól megmondhatta a magáét.
- Persze, hogy nem hiszel, mert lófaszt sem tudsz arról, hogy milyen ez a dolog belülről. Nem vitatkozom - főúri leereszkedés a hangjában. Legalábbis ma nem vitatkozik, majd ha kijózanodik, akkor biztos folytatják ezt. Mert nem fogja hagyni elmenekülni, amíg szét nem szedi apró darabokra.
- Általában! Az, hogy a média azt kapja fel, hogy megöltek egy taxist, még nem jelenti azt, hogy nem kapják el ugyanolyan gyakran a taxisok a védtelen magabiztosságban bebaszott gazdagok torkát. Csak ugye a pénzeseket nem tudja sajnálni a nép, nem médiaszenzáció -mordul. Kétség sem fér hozzá, hogy ő a gazdagabbak közé tartozik.
A mosolya tényleg lenéző. A viselkedése is az lesz, amint egy kicsit összeszedi a tartását. De hát nem józan, akkor biztos visszafogná magát a hála miatt.
Megint megforgatja a sezmét, élénk fantázia, de tényleg nincs messze a ház, amibe mennek, és akkor sem érzi magát roncsnak. Ügyesen botladozik, van gyakorlata abban is, hogy másokkal cipeltesse magát, még ha nem is teszi szívesen.
- Ha viszont tényleg érdekel, ne köss bele mindenbe csak azért is. Oké? - boldogan csipog az elektronika, ahogy rájuk zárja az ajtót. Megtámaszkodik a falon, sóhajt, a fiú felé fordul, fellegszürke, bár most inkább ködös szemeit is ráfordítja egy hosszabb pillanatig.
- Nem hívunk orvost... ebben megegyeztünk. Úgy megyünk ki, hogy reggel felhívom a gondnokot, hogy nyisson ki. Erre tartjuk. A gondnokot. Amúgy... Phoenix vagyok - a kéznyújtást kihagyja, amúgy is elég közel vannak, kéz a kézben gyakorlatilag, csak a romantikus és az erotikus mellékhang hiányzik, de pokolian.
- Abban szerintem egyetértünk, hogy jelen helyzetemben én még fájdalomcsillapítót nem vehetek be - lassan, de őrülten elvigyorodik, szórakoztatja a fiú zavara, ami áthatol az amúgy zavarbaejtő elmeállapotán. A saját otthonában legalább már nem hallucinál furcsa dolgokat.
- Nincs ebben semmi édes, nyugodj meg - nevet, sőt, kacag megint, kissé összegörnyed, de most kevéssé rosszindulatú a nevetése, tényleg szórakoztatja, amit mond a másik.
- Fel. Bezártalak. Nyugi, lánc és bilincs is van, de nem találom meg ilyen állapotban semmiképpen - szól, amikor csukladozó jókedvén végre úrrá tud lenni.
- Ez az ajtó a mosdó - mutatja. - Lezuhanyzom. A konyha és az ágy arra vannak, csak megtalálod, nem egy labirintus - ígéri. - A konyhában vannak a gyógyszerek, zöld szekrény. Én megfürdök, érezd magad otthon - pókerarc, bár majdnem elneveti magát megint.

((A krémek krémjét :DDD Szó szerint Very Happy )))


_________________
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3206

TémanyitásTéma: Re: ördögöd van angyalom ~ Sebastian   Vas. Máj. 25 2014, 21:25

-Hidd el, csak azt hiszik. Csak akkor döbbennek rá, hogy van rosszabb, ha már belekeveredtek. Addig nem tudják. - Mormogom neki, a pokolnak több bugyra van, de ezt nem teszem hozzá.
-Ha annyi empátiám lenne mint állítod, akkor ahelyett hogy segítenék, beléd rúgnék és betörném a kocsid üvegét, mint holmi huligánok. Hah. - Akad ki, de inkább hagyom.
-Azért van amiről meg lehet állapítani. - Közlöm vele makacsul, de értem mire céloz.
-Senki sem szolgál rá alapból... - képedek el, megütközöm a szavai súlyán. Bár lehet ő maga nem érzi durvának amit mond. - Szóval ha józanul ütsz el, akkor le is köpsz, puszta törődésből? Milyen megható, egészen bevackoltad magad a szívembe... - Te jó ég. Biztos hogy én egy ilyen embernek akarok segíteni?
-Lehet hogy a drog fizikai hatásait nem tapasztaltam, de a lelkieket igen, úgyhogy szerintem se tegyük. - köpöm a szavakat, hogy mennyire arrogáns, szinte már szánom, hogy ennyire nem látja, mit tesz másokkal és saját magával.
-Ó, elnézést, azt hittem, ha ennyire gazdag vagy, van személyes testőröd, meg sofőröd... ha ennyire léha életet élsz, szerezhetnél egyet, lefizeted és mindig a saját ágyadban ébredsz ha kiütöd magad, és nem szándékosan mész fel egy nőhöz... Akkor meg lenn fog várni, hogy méltóztass lemenni a kalandod után... Ha már ennyire azt hiszed, mindenkinek csak a pénzed kell... - Na igen, engem hidegen hagy a pénze. Lehet azért, mert én sem keresek rosszul, de lehet azért, mert pénzért nem ölnék.
-Sajnálom, alaptulajdonság. Szerintem semmivel sem lennél beljebb velem ha mindenre jófiú módjára bólogatnék. - Fordítom félre a fejem makacsul, attól hogy érdekel nem kell hogy helyeselem is.
-Nem, azt zártuk ki hogy kórházba viszlek. Az orvost te magad emlegetted, és én nyugodtabb lettem volna, ha valóban megnéz téged. - Hüledezem, teljesen sokkol, hogy azt akarja aludjak itt. Mi a jó fenének? - Az alváshoz kurvára nincs szükséged rám, ha lefektettelek, szólok neki és kienged. Kész. - Nem tudom miért, de nagyon furcsán érzem magam egy idegen lakásán. Jó, már tudom mi a neve, de ettől még nem ismerem. - Sebastian. - Teszem hozzá, ő se maradjon ki a jóból, hogy én sem csak a "héj"-re hallgatok.
-Igen, ezzel egyetértek. - Azért fogom később a zuhanyt ajánlani neki. De hogy itt ragadtam, az abszurd.
-Te komolyan kóstolgatsz?! Igazán nem vicces, ezzel nem oldod a feszültségem! - Húú... belököm a hideg víz alá, komolyan. És még mosolyogni is fogok. Jólesően.
-És ez mire volt jó, elárulnád, hogy ne haljak meg hülyén? - Meredek rá, de nagyon ideges vagyok. Ez meg csak nevet, kacag, legalább ő jól szórakozik. - Ha-ha-ha. - Mondom örömtelenül, lassan a szavakat, némi fintorral fűszerezve.
-Jó... - Forgatok szemet, szívat engem. Először majdnem elüt, aztán lekezel, most meg bezár. Vagy a legjobb barátom leltem meg benne vagy a legnagyobb ellenségem. Szerintem köztes állapot nem lehetséges. - Hagyd nyitva az ajtót, ha elesnél vagy hánynál halljam... Még a végén itt patkolsz el... - morgom, de óvatosan elengedem, ha megmarad a lábán, akkor valóban elindulok a konyha fele. Tényleg kell valami fájdalomcsillapító. Elő is kotrok egyet, kissé esetlenül keresek egy poharat és töltök bele a csapból vizet. Felhúzom a pólóm és mustrálni kezdem magam, belilult-zöldült az oldalam ahol belém jött a kocsi, a másik oldalt csak fáj, ahol elestem. Ahh, nekem is jól esne egy zuhany, le vagyok izzadva, koszosnak érzem magam, de majd reggel ha hazaértem. Egyszer kibírom. Keresek valami kanapét és ledobom magam, már kissé bűntudatom lesz, hogy koszosan teszem. Itt olyan... drága minden. Mindegy, hallgatom hogy zuhanyzik, már ha nyitva hagyta az ajtót és nem hallottam semmit, ami miatt be kellett volna mennem. Ha így volt ott ülök és várok. Ha nem, akkor bemegyek megnézni mi a baj.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Phoenix d'Abo
Városlakó
Életkor : 40
Foglalkozás : mecénás, mentor, szabadúszó műkedvelő
Hozzászólások száma : 311

TémanyitásTéma: Re: ördögöd van angyalom ~ Sebastian   Vas. Máj. 25 2014, 22:28



- Hidd már el, hogy egy kicsit nagyobb rálátásom van arra, hogy miben érzik magukat, akik használják a szert - mordul fel őszinte türelmetlenséggel, aztán csak sóhajt.
- Lehet jobban jártam volna vele - és meg is érdemelné, de ezt nem teszi hozzá.
- Egy frászt nem, mindenki rászolgál, csak az időpontja változik, hogy mikor. Nyilván nem, mivel én elütöttelek, pedig te még semmit nem ártottál nekem, ezért abban a helyzetben segítenék neked, még ha potenciálisan közel 100% az esélye, hogy megbánnám. Jó vacok - vigyorog, aztán megcsóválja a fejét. Ezt is megbánja, a szemét belehunyorítja a kínba.
- Ahogy elhallgatlak, te legfeljebb azt tapasztaltad meg, hogy milyen, ha valaki lecsúszik. Lehet, hogy szar neked, de még inkább, a lelkiekről így hiteltelen az állításod - kissé csendesebben teszi hozzá, és igazából rosszindulat nélkül, az elé köpött indulatmorzsa óvatosságra inti, nem akarja elveszíteni a támaszát.
- A testőrökben sem bízom -kis mosoly. Igen, ez valójában röhejes és szánalmas, lehet rajta nevetni, ha van kedve, de úgyis hamarosan elveszi a nevethetnékjét.
- Az orvost neked ajánlottam, nem magamnak. Emlékszem ám, nem versz át. Nekem nem kell - éppen hogy azt nem mondja, hogy ő köszöni, de jól van amúgy, leszámítva, hogy úgy fest, mint egy izzadt, és rohadtul drága felmosórongy.
- Egy: nem tudod hogyan kell hívni a gondnokot. Nem hiszem, hogy bejáratos vagy egy ilyen házba - tényleg nem akar piszkálódni, az arrogancia a lényéből fakad, és a fiú nem úgy néz ki, mint akinek idevaló barátai vannak. Egy dolog jómódban élni, és másik dolog pofátlanul vagyonosnak lenni, még úgy is, hogy valaki a család szégyene, mint Phoenix.
- Hello Sebastian. Szóval kettő: engem is megnyugtatna, ha belső sérüléseid vannak, és ez éjjel derül ki, akkor tudok hívni neked mentőt én - tényleg igyekszik.
- És három: ezt a beszélgetést még nem fejeztük be, de ilyen állapotban képtelen vagyok tovább beszélni róla - megáll a maga lábán, kihúzza magát, igyekszik a korához méltó méltóságteljességgel kinézni a fejéből, ami azért nem egyszerű.
Kis vigyor a szája sarkán, komolyan kóstolgat, a kérdést nagyjából megválaszolta.
- Rendben van - betántorodik a fürdőbe, immár tényleg, határozottan, de azért jól tartja magát. Hallani, ahogy kecstelenül, de erélyesen mozog odabent, lehányja magáról a ruháit amíg a fiú elkerül a konyha felé, és hamarosan a vizet is hallani zuhogni rá.
A lakás maga elég egyszerű. A fürdő ajtaja mellett lépcsőfeljáró sötétlik, ami a beépített fél-galériára vezet, utána egy íves pult mögött a konyha következik az oszlopok között látszik. Érdemes a két sor oszlop között maradni, mert a bal oldalon végig ott vannak a kis világító bokaáztató díszpocsolyák. A minibár egyfajta sarokkő, azt is alulról megvilágítják a mozgásérzékelő LED-ek így Sebastian nem vakon botorkál. Ahogy elhalad a konyha előtt, illetve a konyhába, a mozgatható paravánfalak (fekete vonalak ?D) mögött látszik egy elkerített, ülőgarnitúrás rész, és egy másik elkerített részben a ház urának hatalmas, négy személy kényelmes lefektetésére alkalmas ágya. Az ágynemű harsogóan mély, telt színű sötétzöld. Az ágy egyik sarka amúgy baldachinos oszlopnak tűnő tartóoszlop, ami a galériát támasztja alá, és egyfajta sátor-függöny van rá felkötözve, de rég nem használták.
A zúzódás jó csúnya, jó ideig ott marad, lehet, hogy nyolc napon túl gyógyul, de a fájdalomcsillapító ott van, ahol mondta. Elég komoly gyógyszerkészlete van, fájdalomcsillapítóból is lehet választani különböző erősségűt. Pohár is akad, a víz tiszta.
Phoenix az állapotához mérten sokáig zuhanyzik, a haja is vizes, amikor előkerül, térdig érő fürdőköpeny lóg kissé megereszkedett vállain. A konyhán keresztül jön mezítláb, a fiúra néz, aztán visszafordul.
- És a jég? - előkotorja a mélyhűtőből a zacskós party-jeget, kis golyócskák, de most erre is hasznosíthatóak lesznek, gyógykezelésre.


_________________
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3206

TémanyitásTéma: Re: ördögöd van angyalom ~ Sebastian   Vas. Máj. 25 2014, 23:18

-Eleget beszélgettem drogosokkal, köszönöm, van fogalmam nekem is. Félig én is átéltem, hidd el. - De nem akarok erről beszélni, megfeszülnek az izmaim a testemben, ahogy elönt pár emlék, a keserű arca Henrynek, ahogy átérzem a fájdalmát. Sosem fogom elfelejteni.
-Ennyire ne utálj, hálásabb is lehetnél. - Morgom, de nem várom el hogy hálálkodjon igazából. Örülök ha magánál van.
-Nem mindenki direkt hibázik, és nem minden hiba kijavíthatatlan. Szerintem benned nincs empátia, nem bennem... - Vetem oda neki, aztán hallgatom tovább. - Nagyon kedves tőled, hogy ekkora teher lettem volna neked, hogy ennyire fárasztó lett volna hogy segíts... pf... - Forgatok szemet, de legalább őszinte. Ezt az egyet értékelem benne, a többi dühít.
-Fogalmad sincs, min mentem keresztül. És nem is lesz róla fogalmad, így szerintem hanyagoljuk a témát. Amúgy sem a kedvencem. - Henry szinte én voltam, amikor ő lecsúszott én is csúsztam vele. Csak azért nem álltam neki inni, mert akkor a szüleim omlottak volna össze és Henry sem gyógyult volna fel. De érezheti a másik, hogy bármit mond, úgy sem hagyom itt.
-Hah... valakiben meg kéne bíznod. Ez nem megoldás semmire. Mert hogy bennem nem bízol, az érthető, de ezt orvosold. - Jegyzem meg csendesen, nem akarok belepofátlankodni teljesen az életébe, de ha ennyire hülye, akkor kell neki valaki, aki figyel rá. Főleg azért hogy ne váljon belőle tömegbaleset-okozó valaki rövidtávon.
-Nem átverni akarlak, de te nem látod magad! Azt sem tudom mit kezdjek veled, hogy jobban légy... - Szalad ki a számon, nem akartam felfedni mennyire tanácstalan vagyok, de talán mégis jobb hogy tudja. Bármikor elájulhat, vagy elkaphatja valami roham és akkor mit csinálok itt egyedül vele?
-Hát... valahogy feltalálnám magam. - Próbálkozom, csak nem lehet annyira bonyolult...
-Mert nem leszel kiütve a drogtól mi? - Horkanok fel, de látok rációt abban, amit mond. Összeeshetek az utcán, vagy otthon egyedül, ahol senki sem keres és még macskám sincs. Na jó... Látszik megenyhül az arcom.
-Hah... részemről be is fejezhetnénk, én csak azt szeretném, hogy jobban legyél. Nem azt hogy összevesszünk, a hátam közepére kell egy haragos. Még a végén legközelebb direkt ütsz el. - Mondom negédesen, bár nem nézném ki belőle.
A konyhában aztán eszembe jut, míg beveszem a gyógyszert, hogy van nálam két pirula, szóval beleöntöm a csapba és hagyom hogy elmossa a víz. Kicsi elégtételt érzek, hogy a semmibe ment a drog, de hamar elmúlik, ahogy méregetem magam, hogy nézek ki.
Amúgy csak valami gyengébb gyógyszert vettem be, nem szeretem a gyógyszereket. Bár a sérülés aggaszt, volt már rosszabb is. Ez legalább nem vérzik.
Ledobom magam, egész ellazulok, mire előkerül a másik. Kissé kábán nézek fel rá.
-Hmm? - Jah, tényleg. A jég... Előre kiráz a hideg, hogy ott fog mardosni a jeges zacskó az oldalamon. Kelletlen felállok és követem, majd jobbnak látom levenni a felsőm, nem akarom össze vizezni. Meg lássa csak mit csinált, hátha észhez tér. Amúgy átlagos a testalkatom, bár van némi mell és hasizmom, továbbá az oldalamon, ami nem lila, van egy régi, hosszú és mélynek tűnő fehér hegem. Elveszem a jeget és rángó arccal odateszem a fájó pontra, de egyelőre nem érzem hogy jobb lenne, csak hogy fázom.
-Kösz. - Mielőtt udvariatlannak lennék titulálva.
-Hogy vagy? - Mérem végig, így már jobban passzol a fazon, Phoenix, ebbe a lakásba. - Biztos nem kell orvos, vagy valami? - Kérdezem egyik kezemben lógatva a pólóm, másikkal meg szorongatva a jeget az oldalamon. Most rajtam a sor, hogy kiüljön az arcomra, hogy ez az állapot bizony nem leányálom.
-Amúgy ha már itt tartasz... Kaphatok valami pokrócot amivel letakarhatom a kanapéd, meg magamat betakarhatom? Nem akarom összevizezni meg piszkolni. - Nah, az lenne a bűntudat, állhatnék neki kimosni.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Phoenix d'Abo
Városlakó
Életkor : 40
Foglalkozás : mecénás, mentor, szabadúszó műkedvelő
Hozzászólások száma : 311

TémanyitásTéma: Re: ördögöd van angyalom ~ Sebastian   Vas. Máj. 25 2014, 23:51



- Lehetnék - ért egyet, de nem az, keserves vadhajtások gyötrik csak a lelkét. - Vita közben elég nehéz hálásnak lenni, sőt, kifejezetten kibaszottul lehetetlen -pedig nem is szokott káromkodni, de nem is idegen tőle.
- Az, hogy bennem mi van, vagy mi nincs, nem helyettesíti azt, ami benned van vagy nincs - tartózkodva felel az ő empátiája egy kényes téma, nem is hagyja, hogy a beszélgetés felszínén megmaradjon.
- Nem tudom. Ez igaz. De te se tudod, és szánt szándékkal elutasítod azt, ami a másikat, a bűnösnek kikiáltott drogost motiválja. Ez pedig nevetséges - közli nagyon szigorúan, de neki megfelel, hogyha ez a végszó, de kezdi sejteni, hogy Sebastian megejtően ártatlan, jóindulatú attitűdje alatt egy nagyon is eleven lélek lakozik, ami nem fogja csak úgy annyiban hagyni, amíg ki nem fogy a szufla valamelyikükből.
Márpedig jelen állapotában noha mindketten elég kriplik, valószínűleg ő lesz az, aki kénytelen lesz feladni, pusztán azért, mert eyszerűen már levegőt is nehezen kap.
- Benned megbízom, hogy nem vágod el a torkom - jelenti ki meglepő józansággal, de indokást nem mellékel a cáfolathoz. Elvégre egy kocsiba ül vele, gyengén és mocskosul rosszul, sőt, később a lakásán is ott tartja, ahol még mindig elég védtelen, és a konyhában bizony kések is teremnek.
- Mondtam, nem kell tenned semmit... figyelj - aránylag hirtelen fordul szembe a fiúval. - Ha nagy a gáz, hívod a mentőket felfeszítik az ajtót, nem ügy. De nem lesz baj. Tudod ezeknek a szereknek van egy hatásgörbéjük. Baromi gyorsan felpörögnek az emberben, eléri a csúcsot, aztán visszaesik az egész, és jönnek a kellemetlen tünetek, akkor veszi be az ember a második, harmadik, stb tablettát -int a zseb felé, ahol eltűnt a szer, de nincs benne mohóság, nem kívánja.
- A csúcson nagyjából az előtt voltam kicsivel, hogy elütöttelek. Attól sokkot kaptam, a jótékony hatások elmúltak, szarul vagyok, mint egy durva másnap. Nem leszek kiütve - szürke szeme pislant, azért a fókusza még nem az igazi. De kissé elmosolyodik. Vérmesen.
- Nem lehet ezt így befejezni, és nem az elütés a módszerem -de a mások életének megkeserítésében a fiúnak teljesen és tökéletesen igaza van.
Megmosolyogja, amikor előkerül, igazából illik a kanapéjára a srác, de egyelőre csak esztétikailag.
- Meg is fürödhetnél, kölcsöntörölköző az alsó szekrényben - a fürdőben, ajánlja a jéggel zörögve , a zacskót konyharuhába burkolja, hogy ne rögtön a fagyott keménység érjen a bőréhez.
Ahogy nekivetkőzik, a sérülésre néz, elhúzza a száját, de nem esik pánikba az óriási, lila folttól, tudja, hogy ami ennyire lila, az csak felszíni sérülés, még ha baromira fáj is. Esetleg megrepedtek a bordák, de egyik sem mozdult el, az biztos, akkor nem tudta volna a srác idáig támogatni.
Igazából hideg vízzel is mosakodott, egy kissé magához tért, még mindig borzong, az izzadás se tért vissza egyelőre hűvös bőrére. A késelésnek látszó heg felkelti a figyelmét, hordoz ő is hasonlót, éppen azért vett köntöst, hogy le látszódjék. Odaadja a jeget, aztán leül, úgy mégiscsak jobban tartja magát, egy palack szénsavmentes ásványvizet is vett a hűtőből, ő nem szokott lehajolni a csaphoz.
- Szarul, de itt vagyunk - sóhajtja őszintén, a fejét a kanapé háttámlájának dönti, hosszú lábait kinyújtja, lábszárán szőkésbarna szőrök hirdeti, hogy van azt is festi, vagy az eredeti hajszínét hordja.
- Nem, egészen biztos. Ahhoz képest, hogy nem sok jót mondhatsz rám, eléggé aggódsz - mosolyodik el.- Kerítünk neked ágyneműt, ez a kanapé kinyitható, úgy emlékszem van benne. Rendes ágyban alhatsz szinte.



_________________
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3206

TémanyitásTéma: Re: ördögöd van angyalom ~ Sebastian   Hétf. Máj. 26 2014, 00:26

Túl őszinte. Kár hogy ez jó pont.
-Nem, mert ha villogna a lámpa a fejedben, hogy az ment meg akit majdnem megöltél, fölül kéne írnia azt hogy nem vagyunk egy véleményen... - Basszus, kihoz a sodromból komolyan.
-Lehet, de ettől függetlenül ne magadból indulj ki velem kapcsolatban. Téves következtetésre jutsz, úgy hiszem. - Sóhajtok, de tény, nem vagyunk egyformák, ebben az egyben egyetértünk.
-Nem azt mondtam hogy a drogosok rosszak. Azt mondtam rossz az ítélőképességük. Az egész más. - Javítom ki, mert nem nem minden drogos van tisztában azzal, hogy mit is csinál. - Ha ennyire lenézném a drogosokat , gondolod segítenék neked? Nem tudod 'engem mi motivál, ahogy én sem téged mi. Ennyi, de ettől még a drogozás nem lesz jó dolog. - Kész, befejeztem. Több szót nem vagyok hajlandó erre pazarolni. De ahogy elnézem, ő s fáradt ehhez, van isten.
-Jól van, ennek örülök. A beled sem ontom ki, csak hogy jobban megnyugodj. - Nem az a fajta vagyok, ez már biztos.
Kicsit meglep aztán már a lakásán, hogy hirtelen fordul, de inkább az aggaszt, elesik-e. De szerencsére nem.
-De akkor... nem leszel rosszul ha nem veszed be, ugye? Ez olyan hogy akkor becsavarodsz... - Először kételkedem abban, hogy helyes volt elvenni tőle. Nem akarom megölni.
-Jól van... - Hát, nem lettem meggyőzve, hogy ér valamit hogy itt van velem, de a semminél több. Meg végül is kölcsönös, ha rosszabodik az állapota én biztos felkelek, nem vagyok mélyalvó.
-Hah... Remek. Közlöm, holnap sem lesz több kedvem beszélni róla. - Kissé aggaszt ez a mosoly, mintha egy ragadozó mosolya lenne. De valószínű a szer miatt van, legalábbis ebben reménykedek és ezzel nyugtatom magam.
-Hm... - Hú... első hákli. Másoknál fürdés az nem nekem való. Komolyan. De lehet igaza van. De nincs váltó ruhám. Finnyás vagyok, de ezt most álljak le ecsetelni? Ki van csukva. Még emésztgetem a gondolatot, inkább hálásabban nézek rá, hogy konyharuhát is mellékel a jég mellé.
-Jó. - Hát... ez is egy válasz, úgy értelmezem, megmarad, ahogy én is.
-A kettőnek semmi köze egymáshoz. Igaz, hogy nem ismerlek és felbosszantottál, de ez nem jelenti azt, hogy azt akarnám, hogy bajod legyen. - Szalad össze a szemöldököm, hát nekem ez alap. Persze tudom, hogy sokaknak nem, de ezzel nem tudok mit kezdeni.
-Kösz... - Mondom hálás hangon, de szájelhúzva, azt hittem otthon alszom. Utálok vendégeskedni... Ez egyáltalán az? Komolyan. Közben dűlőre jutok magammal, ez olyan szálloda feeling, gyötrelem, szóval elmegyek fürdeni, erőt veszek magamon.
-Akkor használnám a zuhanyt. Gyors leszek, vagy megvárjam míg lefekszel? - Igaz, azt mondta jól van, azaz megmarad, de ki tudja. Jobb biztosra menni. Meg most már tisztában van vele, hogy aggodalmas fajta vagyok, nem számít, kár lenne titkolni.
Ha kellek, elkísérem aludni, ha nem, akkor elszaladok fürdeni. Levetkőzöm, kissé kelletlen, de bemegyek a zuhany alá, vagy a kádba, ami van, de mindenképpen csak zuhanyzom. Én nem időzöm, csak túl akarok lenni rajta és aludni. Elfáradtam, most érzem igazán.
Csak az alsóm veszem vissza, nem örülök, hogy a tegnapi ruhámban leszek, de nem baj. Ellenben ha nem muszáj, nem piszkolom össze az ágyát. Összehajtom a pólóm és a nadrágom, tetejére a zoknim, majd visszamegyek, de a jeget ott tartom újra az oldalamon. A kanapé mellé a földre leteszem a ruháim, és kinyitom az ágyat, hacsak véletlen meg nem tette.
Ha nem megkérdezem merre találok akkor ágyneműt, persze csak ha nem ment el aludni, mert akkor hagyom.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Phoenix d'Abo
Városlakó
Életkor : 40
Foglalkozás : mecénás, mentor, szabadúszó műkedvelő
Hozzászólások száma : 311

TémanyitásTéma: Re: ördögöd van angyalom ~ Sebastian   Hétf. Máj. 26 2014, 01:18



- Ha villogna még valami a fejemben tényleg szörnyethalnék - fintorog könnyed éllel, bár nem tagadhatja meg az alapvető igazát a kijelentésnek, hogy hálásabb is lehetne. Majd máskor.
- Valahonnan ki kell indulni, másból egy kicsit nehéz - főleg jelenleg. Nyers, őszinte és kekec. Igaz, ezek nem új jellemvonások, de általában ennél azért jóval árnyaltabb a kép, és nagyobb ésszel válogatja meg a szavakat.
- Ne magyarázd, ne magyarázd, mert a falnak megyek - hördül fel, ettől a ki a rossz, mennyire nem rossz kérdéstől egészen megsajdul a feje, és nem is tud okosat mondani rá, mert lehet, hogy így volt, de a részletek kihullanak egymás után a koponyájából.
Egészen megnyugszik attól, hogy nem vágynak a beleinek puhaságára, bár eddig sem aggódott különösebben, akkor nem itt lennének.
- Szarul leszek, de nem annyira szarul... pff, micsoda választékos kifejezések - rossz magát hallgatnia, hol marad a finom úriember, a manír, a polír, a fény és csillogás? Kellemetlen állapot, magára se ismer, így lesz barbár a civilizált emberből. - Ez könnyű anyag, nem most fog megölni - fanyar, gúnyos kis mosoly, bár inkább önmagán gúnyolódik.
- Nem kedv kérdése, a végére kell járni. Persze megvan az esélye, hogy holnap már nekem se lesz fontos - engedi megcsillanni a reményt, és rögtön feltételekhez is köti. Ha a fiú esetleg mégis elrohanna most, akkor biztosan megkeresné, mert nem hagyná nyugodni a fel nem oldott állapot, jobb neki, ha marad.
Észre sem veszi, hogy a fürdőajánlat micsoda válságot idézett elő, pedig igazán ráfér Sebastianra is. Pusztán a gondolat, hogy őt is magához fogta olyan izzadtan elég a fintorgáshoz.
- Pedig elég logikus lenne, ha azt akarnád. Az emberek általában így működnek. És ne mondd, hogy általában nem, mert általában igen, csak te vagy ilyen varázspamacs - bár ez a szó igazából keresztbe akad a torkán, egyszerűen fogalma sincs honnan jött.
A szájelhúzást most nem tudja felfogni, annyira nincs helyben a helyzettel.
- Még csak kilenc múlt, egy darabig biztosan nem alszom még. Fürödj meg nyugodtan, lassan. A törölközőt már mondtam, igaz? - megdörzsöli a homlokát, aztán felkel, bár elég dicstelenül, a jeget visszapasszolja a hűtőbe.
A fürdő abszolút minimalista, idelent csak zuhanyfülke van, minden elérhető közelségből, nyilvánvalóan nem élményfürdésre találták ki ezt a helyiséget, hanem arra szolgál, hogy az ember mielőbb induláskész állapotba hozza magát, és az innen nyíló, momentán ajtócsukott gardróbból a megfelelő öltözékét is megszerezze mielőbb. Azért megvan minden, amire szükség lehet, porcelánisten a rosszulléthez, tükör a szembesítéshez, síkosítós tubus árválkodik a zuhanyfülkében, ami persze elég modern, kabinos, oldalról is vizet fröccsentő, tusfürdő, sampon, balzsam, törölköző, pipereholmik igényes garmadája a tisztálkodáshoz.
Mire a fiú gyorsan végez, Phoenix nagyjából az ágyazás felénél tart. Lassan csinál mindent, de azért csinálja, kinyitotta a kanapét, előpakolta a hálóholmit, éppen a lepedőt hajtogatja szét lassan.
- A jeget ne felejts el, ha elolvad, van még a mélyhűtőben - az ágyazás további részét odaengedi a fiúnak, szusszanva lerogy egy nem az ágyrészhez tartozó kanapéra, iszik egy kortyot. A hajtőnél kissé izzad, de ez normális, kedvtelve és praktikusan méregeti Sebastian sérült testét, és bár nem látszik, tudatában van annak, hogy ez az ocsmány foltosodás az ő műve.



_________________
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3206

TémanyitásTéma: Re: ördögöd van angyalom ~ Sebastian   Hétf. Máj. 26 2014, 02:01

Csak morcosan nézek rá, nem kívánom a halálát, de a feje fájhatna jobban, hogy ne beszéljen nekem hülyeségeket.
-Indulj ki az általánosból, az nem nehéz. - Vetem oda neki, de nem fontos.
-Segítsek? - Morgom neki, jelenleg rám támaszkodik, semmibe nem kerül eleget tenni a kérésének. De veszem a lapot, hagyom a dolgot.
-A lényeget kihámoztam, nem gáz. - Amíg értem mit akar nekem összehordani, mindegy hogy közli.
-Ez jó hír, még ha te láthatóan nem is dobódsz fel tőle. - Komolyan, lehet tényleg halálvágyó a férfi, de csak nem.
-Ámen, legyen úgy. - Nincs kedvem erről beszélni és ismerem magam, holnap sem lesz.
-Lehet. Sőt. - Jó igazat adok neki. - De kevés a "bátor", aki meg is teszi hogy erőszakos legyen, akár öljön, ne csak fenyegetőzzön vagy verekedjen. És nem vagyok... varázspamacs. - Adok igazat neki és nem is, de a jelző amit rám aggat, na az összeszalasztja a szemöldökömet.
-Jól van. Igen, mondtad. - Még csak kilenc? Olyan mintha már holnap lenne, éjfél után, azt hiszem kimerültem. Meg amúgy is 11 körül fekszem, ez a kis kaland meg kifárasztott, nem meglepő, hogy elvesztettem az időérzékem.
Lezuhanyzom, hajat is mosok, önzőnek érzem magam, de nem is, mert majdnem meghaltam, hogy nem csak szappant használok, hanem sampont is, nem a világ vége.
Megyek is vissza, előpakolt nekem. Hirtelen elgondolkodom, ki ápol kit meg ilyen apró mellékszálak, már magam sem tudom, elvesztettem az események vezérfonalát.
-Jól van... - Egyelőre megágyazok, szép, akkurátus mozdulatokkal, még ha fáj is, van aminek meg kell adni a módját hogy az alvás kellően pihentető legyen, főleg hogy nem a saját ágyamban alszok. Akkor sosem pihenem ki magam eléggé. Ha végeztem elmegyek a jégért és elfekszem az kanapén, ami most a fekhelyem és felsóhajtok fáradtan, mint aki ritka kiváltságként éli meg, hogy fekszik és pihenhet. A jég az oldalamon egyre kellemesebb, szeretek frissen fürdött lenni és feküdni.
-Basszus... - Jövök rá egy apróságra, nyögve felülök és kotorászni kezdek a gatyámban, hogy elővegyek egy kontaktlencse tokot és egy szemüveget. - Ha zavar ne nézz ide. - Mondom és már nyúlok is a szemembe, hogy kicsippentsem a lencsém, majd beletegyem a tokjába. Aztán még egyszer megismétlem, a másik szememmel. Ránézek a másikra, de hunyorgok, teljesen elmosódott minden, utálom ezt a homályt, a fények maszatos játékát, a sejtető érzést, hogy lehetne ez tisztább látvány is. De nem veszem fel a szemüveget, ami amúgy vastag fekete keretes és habár vékonyított lencsés, de árulkodik a magasabb dioptriáról. Inkább eldőlök, vissza a paplanra és visszateszem a testemre a jeget.
-Te tényleg itt laksz? Olyan mint egy hotelszoba... azaz lakosztály. - Kérdezem aztán csak úgy, puszta érdeklődésből, érezni a hangomon, hogy megpihentem és kezdem elengedni magam, nem idegeskedem vagy zsörtölődöm már.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Phoenix d'Abo
Városlakó
Életkor : 40
Foglalkozás : mecénás, mentor, szabadúszó műkedvelő
Hozzászólások száma : 311

TémanyitásTéma: Re: ördögöd van angyalom ~ Sebastian   Hétf. Máj. 26 2014, 02:20



- Kevés dolgot vetek meg jobban, mint az általánosságot - egy szóval sem hazudik, nem is pózol, bár ezt, amúgy nem szokta hangoztatni.
A fanyar humoron elmosolyodik, mert ő is veszi a lapot, poénnak veszi, még ha talán nem is az volt.
Megvonja a vállát, könnyedén. Neki legalább nem a teste fáj, illetve nem a vázizomzata, hanem belül.
- Sokkal feldobottabb lennék, ha nem találkoztam veled, és beveszem azt a másik kettőt, amit amúgy már megsemmisítettél? - kérdezi, még mindig nem mohón, de azért szereti tudni merre kallódnak a dolgok. Szereti a dolgokat kézben tartani. Úgy látszik, kezd egy kicsit magára találni.
- Jó-jó, tényleg nem vagy - jézus, hát hallotta Sebastian a fura elszólást, így még kínosabb, hogy külön kiemeli, inkább oldalra pillant, bár jelen állapotban képtelen volna elpirulni, ez azért így elég ciki volt.
Hjam, fárasztó útjuk volt, és az idő csak akkor meg gyorsan, ha jól mulat az ember, egy könnyed gázolás pedig nem számít különösebben jó mulatságnak, de lesz ez még így sem.
Szappan igazából nincs is a fürdőben. Phoenix a folyékony dolgokban hisz, a kemény szappan úgyis csak kicsúszna a kezéből, ha gyakran érkezik haza efféle állapotban.
- Ilyesmi azért nem tud megzavarni - mosolyodik el, kényelmesen hanyakodik a kanapén, arra is csak éppen hogy ügyel, hogy ne lehessen belátni a köpenye alá, mert ő nem húzott fel semmi mást. Mentségére legyen mondva, elég hosszú és elég zárt öltözet.
- Enélkül nem látsz? Mondjuk engem mennyire nem látsz? - egy kis aljasság máris dolgozik. Még egyelőre biztos nem hagyja elaludni a fiút, amíg a túlpörgött szervezete le nem áll lassan, óvatosan.
Kissé elmosolyodik.
- Nem, ide csak dugni járok - széles mosoly.
- Bocsánat, nem, tényleg itt lakom. Én terveztem, ezért van benne néhány logikai rendezési baki, de nekem megfelel - egy kis tetszés és önérzet azért van a hangjában, még ha tisztában van azzal is, hogy a műve távol áll a tökéletestől. Drágának mondjuk drága, minden a legjobb minőségű, a nyitható kanapé is úgy simul a fiú dereka alá, mintha a legelőkelőbb franciaágy volna.
- d'Abo vagyok, nem valami élvhajhász alak a gyársorról - általában megszokta, hogy ismerik a nevét, bár a tolmács szakma talán nem pont az, aki foglalkozik az ilyesmihez, rádiósként találkozhatott hírekkel a mentor/menedzser családdal kapcsolatban, na meg a hírekről a botrányos Phoenixről (na majd ha eljutsz az előtöriig *előre is szégyell Very Happy*)



_________________
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3206

TémanyitásTéma: Re: ördögöd van angyalom ~ Sebastian   Hétf. Máj. 26 2014, 02:39

-Pedig általánosság nélkül nincs különcködés, ezt ne feledd. - Forgatok szemet, azt ne mondja hogy piperkőc, mert én fejelem le a falat, amit ő akar nem sokkal később.
Csak elhúzom a szám és szikrát szór a szemem, ki kérte hogy üssön el? Mindegy.
-Nah, legalább ebben igazat adsz. - Éljen, beljebb vagyunk, de hogy mihez képest azt nem tudom.
-Akkor jó. - Mondom arra aztán később, hogy nem zavarja a dolog, akkor én sem finomkodom.
-Jah, vak vagyok, de ez egy csodalencse, visszaadja a látásom, ó mennyei Jézus! - Mondom epésen, némi fintorral, nem szeretem ha azt hiszik vak vagyok, csak mert szemüveg kell. - Homályosan látlak, összemosódsz. De látlak, főként hallak. - Dünnyögöm az ágyon elterülve már.
-Óh... hát ma hagyd ki, vagy menj a fürdőbe és intézd el, biztos van pornómagazinod. - Legyintek egyet, bár nem félek attól hogy rám mászik. Nem tudom miért, pedig párszor mondott rám hülye jelzőket.
Aztán kiderül mégis itt lakik, jupííí, vagy ilyesmi. Fáradtan fordítom a fejem felé, de inkább csak megszokásból, mintsem látási célból.
-Hát... valóban kissé furcsa, de ha minden megvan benne, mit számít? - Ásítok egyet, szám elé emelem a kezem, majd visszaejtem magam mellé. Meg kell hagyni, sosem szálltam meg luxus lakosztályban, de ez tisztára olyan. És még a kanapé is kényelmes, megkockáztatom, hogy kényelmesebb, mint az ágyam. Kiakasztó.
-Hmm... Ismerős a neved... talán. vagy ismernem kéne kapásból? - Hoppá, lehet a kicsiny lelkébe gázolok, de nem túlzottan érdekel. Nem érdekel a bulvár és amúgy is egy olyan rádiónál vagyok, ami kevés bulvárt közöl. Vagy ott vagy valami újságban olvastam a nevét, nem emlékszem pontosan.
-Amúgy elég élvhajhász alaknak tűnsz, ha nem is a gyársorról, de úgy... általánosságban. - Közlöm az utolsó szót alattomosabb mosollyal, ha már ennyire taszítja az átlag.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Phoenix d'Abo
Városlakó
Életkor : 40
Foglalkozás : mecénás, mentor, szabadúszó műkedvelő
Hozzászólások száma : 311

TémanyitásTéma: Re: ördögöd van angyalom ~ Sebastian   Hétf. Máj. 26 2014, 03:07



- Arghhh - artikulálatlan hang a válasz, mert ez sajnos igaz, méghozzá olyan nagyon igaz, hogy gyakorlatilag a józan, gondolkodó elmének való ellentmondás, hogy ezzel hagyta magát csapdába ejteni. Egyszerűen nem lehet ennyire amatőr, hogy ilyen dőre kijelentést tesz.
Kedve támad lekarmolni a saját, amúgy is elgyötört ábrázatát. Természetesen nem teszi meg, de azért nagy kedve volna hozzá, hogy valamivel retorziót vegyen ezen az önmagán ejtett sérelemért.
- Ha igazat adok, igazad van, ha nem adok, akkor nincs - megmosolyogja a saját nagyképűségét, de igazából kezd feltűnni neki az, hogy a fiú reagál a felé jövő ingerekre. Figyel rá. Sokkal jobban figyel, mint a környezete általában, ahol elsiklanak az ilyen nüansznyi kis finomságok, hangulatok, szóválasztások, még ha valakinek a büszkeségébe is akar tiporni, olyan durvává kell válnia, amilyen nem is akar lenni, mégsem ér el semmit.
De ez a fiú! Mint egy érzékeny kis szenzorgombóc (de jó, hogy ezt a szót nem mondta ki), éppen csak elég megérintenie, bódultan, kábultan, túl egy fél pánikrohamon és egy elég bad tripen, és mindenre reagál. Felfogja az ingereket, és reakciókat csinál belőle, nem mosolyog tovább pókerarccal, vagy éppen púdermosollyal.
Őszinte, mint egy tapasztalatlan kölyök állat. Rögvest felkelti a figyelmét, bár eddig is figyelt, most valahogy élettel telibb lesz a szeme, és már nem csak azt nézi, hogy hol köthetne bele.
- Utcai Jézusnak Jézus lencse. A súlyossága érdekelt a látásbajnak, nem a korrigáló mechanizmus - mosolyint. Bár letagadja, olvasáshoz neki is kell. Pedig nem is érzi magát annyira idősnek, úgyhogy nem is hordja.
- Nincs, nem szorulok rá - ó, az a természetes arrogancia. Mindenesetre érdekesnek találja, hogy ettől nem jött zavarba a fiú, felszívja az ingerületet mohón.
- Nem sokat, amíg nem hozok ide valakit, aki számít. Tartok fenn természetesen pozőr célra normál lakberendező által rendezett lakást iscsak irtózik ott aludni. Egyébiránt a párna is úgy simul a fiúhoz, mintha legalábbis könyörögne azért, hogy az ember a fejét rátegye. Sehol egy észlelhető gomb, bosszantóan összetömörödött töltelékanyag-gombóc, ami nyomja az ember fülét.
- Hssssz - szerencsére az ehhez kapcsolódó fintor nem nagyon látható, pedig nem szép. Nem bulvár ténykedéseik kapcsán a d'Abok vastagon benne vannak az egyetemi oktatásban, mentorprogramokat támogatnak és szerveznek, illetve hasonló a profiljuk. A tehetséget pénzzé forgatják, a pénzt visszaforgatják a tehetségeknek, mindenki jól jár. Főleg az örökösök.
- Élvhajhász vagyok - ért egyet, a szúrást elegáns nagyvonalúsággal nem értékeli, még fáj a nevének ismeretének hiánya. - Nem vagy tősgyökeres los angelesi igaz? Mintha akcentusod volna - ezt az utolsó olyan folyékony franciasággal mondja, aminek csak nagyon enyhén keseríti meg az ízét, hogy az állapota miatt nem tökéletesek a hangzók.


_________________
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3206

TémanyitásTéma: Re: ördögöd van angyalom ~ Sebastian   Hétf. Máj. 26 2014, 03:33

Ha rohadék lennék kéjes elégtételt éreznék, hogy látszatra megnyertem egy hosszas szócsatát, de nem vagyok rosszindulatú és kisebb gondom nagyobb ennél, így csak nyugtázom, hogy talán egy időre berekesztjük a vitát.
-Kérlek, ne légy élő biblia vagy törvénykönyv, még a végén beléd firkálok. - Mondom képletesen, hogy beszólok, nem vagyok oda az egoistákért. Amúgy sem tévedhetetlen senki.
-Remek. Tehát átkeresztelsz Jesus-ra? - Emelem meg a szemöldököm, ahogy a plafont nézem. - Mínusz hatos mindkét szemem. - Válaszolok, ha már érdekli.
-Nézd el hogy elfelejtkeztem arról, hogy bizonyára tapadnak rád a nők, ha épp kinézel valahogy... Tudod az első benyomás mérvadó, és a tied nem volt fényes a szememben - Nézek rá mosolyogva, bár nem látom ő milyen arcot vág.
-Minek? Miért nem jó ez? - Kérdezem őszintén, nem mintha sajnálnám hogy több legyen neki, de ez elég menő és elegáns, minek egy sablon ház is?
Hát az ágy baromi kényelmes, félek belealszom a beszélgetésbe, pedig meg akarok bizonyosodni róla hogy Phoenix eljut az ágyig és nem ájul el menet közben.
Nem látom a fintorát, de a hangjából következtetve nem nehéz elképzelnem. Szóval szíven vágtam, ó minő borzalom. Vagy talán mégsem.
-Legalább elismered. - Mosolyodom el, majd kellemesen meglepődöm, mindig valami furcsa, otthonos hangulatom lesz a francia nyelv hallatán.
-Nem, londoni vagyok, jól érzed. Az akcentusom pedig párizsi. - Válaszolok franciául, érezni hogy puhán és könnyeden ejtem ki a szavakat, valami őszinte nyugalommal. Mivel a francia második anyanyelvem, itt kivételesen nem érezni angol behatást. A fordítottja a szüleim hibája, valljuk be.
-Hol tanultál meg ilyen jól franciául? - Kérdezem már-már kedves hangon franciául továbbra is, amíg nem vált angolra, érezhető hogy semmi gondom vagy ellenvetésem nem lesz a franciával, még így félkómásan sem. A mosolyom is élethűbben kényelmesedik el az arcomon, doromboló macskának érzem magam, mikor otthonosan érzem magam. Nos, most az ágy és a kedvenc nyelvem megtette a hatását, Phoenix telibe talált. A süllyedésnek azonban nem örülne, akkor valószínű nagy megnyugvásomban és boldogságomban elaludnék és nem lenne kivel elütnie az időt. És szerintem ő nem korán fekvős fajta...

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Phoenix d'Abo
Városlakó
Életkor : 40
Foglalkozás : mecénás, mentor, szabadúszó műkedvelő
Hozzászólások száma : 311

TémanyitásTéma: Re: ördögöd van angyalom ~ Sebastian   Hétf. Máj. 26 2014, 16:20



A csatát megnyerte a fiú, de a háborút még közel sem, csak ezt még nem tudja. Nem érzi, hogy mindössze annyi történik, hogy a szóhadseregek csendesen átlopakodnak a harcmező másik felére jobb pozíciót vesznek fel ahhoz, hogy rohamra induljanak.
Majd holnap.
- Óvatosan az ilyen kifejezésekkel - van valami kis perverz éle a mosolyának, amit azonban a köztük levő homály alighanem eltakar.
- Ha nem jut majd eszembe a neved, akkor megteszi - bólint határozottan, a Jesus éppen megfelelő név lesz a kölyök számára. - Szerzünk neked töviskoszorút... bár jesszus, ezzel a szemmel azért alaposan megszívtad. Hány éves vagy? 22? Még nem kéne ennyire rosszul látnod - nem mintha tehetne róla a másik, ez csak úgy eljött.
- Az ilyesmiről ne feledkezz meg - és igazából ha belegondol, a fiú hálás lehet a sorsnak, amiért az első benyomásában nem teljes pompájában találkoztak. Akkor már vagy az ágyában feküdnének mindkette, vagy pedig egy nagyon komoly ellenséggel gyarapította volna a sorait. Amúgy szerény sorait, legalábbis nem nézi ki belőle, hogy túl sok embernek képes volna a tyúkszemére lépni.
- Nem lehet nagy tapasztalatod. Ez a lakás egy vicc a felsőbb körös szemekben, de erről majd máskor tartok előadást, mondjuk hét óra múlva, egy kávé után, és az idegenvezetés között - ironizál, egyszerre vidáman és keserűn.
- Nincs mit szégyelleni rajta. Ó, egy brit! - folytatja franciául. - Ez elég sajátos keverék, bár London és Párizs testvérvárosok lehetnének így, a modern közlekedéssel - a fantáziája elszabadul, a Csalagútban siklik, a vonat keresztülrobog a szobán, összerázkódik, lehunyja a szemét, a fájdalmasan lüktető agyában elomlik a sötétség hűvöse. Jó lenne aludni egy keveset.
- Hét évig éltem Franciaországban, de még itthon a középiskolában megtanultam a nyelvet, a tökéletesítés már könnyen ment - a nyelvről valahogy szeretettel beszél magához képest, aztán sóhajtva feltápászkodik.
- És elég sokat gyakoroltam a nyelvet szétcsapottabb állapotban is - vigyorodik el, bolond ifjúság! Fiatalabb volt, mint a kölyök most talán.
- De látom elfáradtunk, aludj nyugodtan - azért be nem takarja, eltámolyog az ágyáig, igaz, a takaró alól előbb még a laptopot húzza elő, rövid ideig szemezik a gyér fényt szóró monitorral, mellette alszik el, ernyedten összekuporodva. A bőre amúgy is forró, takarót nem kíván.
Valamikor fél éjfél környékén a fiú felneszelhet arra, hogy halkan telefonál, valami találkozót mond le, udvariasan kásás hangon, aztán újra elnyúlik a hatalmas ágyon. Fél egy felé a vendég körül motoszkál, az elolvadt jeget cseréli frissre, égetően hidegre.
Ezek után reggelig nem zavarja, akkor viszont kávéillattal tör az életére a vendégnek.



_________________
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3206

TémanyitásTéma: Re: ördögöd van angyalom ~ Sebastian   Hétf. Máj. 26 2014, 17:17

-Mert? Megbánom? Aligha. - Na jó, meg kell hagyni, szókimondó vagyok és dacos, ha kekeckednek velem, és mivel nem látom a mosolyát, még csak óvatosságra sem intem magam.
-Remek. Nem ígérem hogy hallgatni is fogok rá. - Igazából nem zavarna, ha így hívna, mert szíve joga, de tény, nem fogok rá megfordulni az utcán.
-Kössz, kihagynám, nem vagyok mazochista típus. - Aztán csak elmosolyodom, sosem néznek annyinak amennyi vagyok, maximum a szemüvegemmel. - Van akinek rosszabb. Lehetett volna rosszabb is. Kora szülött voltam, a szemem bánta, de másom nem. Amúgy 27 vagyok. - Teszem hozzá mellékesen. Nem veszem magamra amit mond, hiszen jogos.
-Hah... pedig olyan könnyű, mint az ágybavizelés. - Kuncogok azon, hogy valószínű bosszantom "kedves" gázolómat.
-Igazad van, maximum kastélyokat látogatok turistaként, nincs fogalmam ilyenekről. De szerintem jó ez a lakás, modern és egyedi, mint egy Victor Vasarely. Mindenhez hozzáérnél! De kiokosíthatsz, a tudást nem vetem meg. - Magyarázom álmosabban, nem titkolom, hogy nekem tetszik a lakása. Főleg hogy ilyen tágas és világos, bár takarítani gyötrelem lehet.
-Nem mondtam hogy szégyellem. - Nem szégyellem, de nem is vagyok oda érte mondjuk. - Igen, bár keveset laktam mindét városban. - Mondom némi ironikus hangvétellel.
-7 év hosszú idő. Szerettél ott élni? - Érdeklődöm, mert még mindig nem tudom biztosan miért nem oda költöztem inkább, hagyom hogy megfájdítsa a szívem, vagy épp könnyűvé tegye, mint egy pihe.
-Ahh... te is jó tolmács lennél akkor. - Kuncogok kissé, mosolyogva, de már ragad le a szemem, hogy megnyugodtam, nem dől össze a világ.
Kicsit magamhoz térek, az oldalamra is gördülök hogy elmegy, utána szólok.
-Biztos ne kísérjelek el? Jobban vagy? - Ahh, nagyon fáradt vagyok, de ha kéri megteszem, jobb a biztos tudat, hogy nem hal meg míg alszom.
Ha nem kéri visszagördülök, de nem is kell sok, el is alszom, betakarózni is elfelejtek. A jég megolvad a kezem alatt szép lassan, ráérősen, remélem nem folyik ki a zacskóból, mert kínos perceim lesznek a férfivel, hogy már nem is vagyok hét éves.
A hangjára egyszer felébredek fakón, de mivel egyenletes és nyugodt, vissza is alszom. Akkor ébredek fel kissé riadva, megragadva a kezét finoman, mikor jeget cserél, kell pár másodperc hogy felfogjam mi történik. Mikor leesik a tantusz ernyedten engedem el, kicsit vacogó fogsorral és ellehelek egy "köszt", szinte bűntudatom van, hogy ennyire kidőltem és ő tüsténkedik értem, nem fordítva. De nem is kell sok és újra mély, álomtalan alvás telepszik rám, félre is dől a fejem a puha párnán, jelezve már nem várom meg a "nincs mit"-et.
Reggel homályosan eljut a tudatomig, hogy felkelt a másik, majd az illatra felpattan a szemem, hogy basszus, hány óra? Kéne egy karórát vennem, komolyan, de nincs kedvem előkotorni a telefonom ezért, inkább adok magamnak egy laza pofont és kicsipázom a szemem, majd felveszem a szemüvegem, hogy lássak is valamit.
Ahogy vagyok a konyha felé veszem az irányt, első kérdésem nem is lehetne más mint a következő:
-Hogy érzed magad? Jobban? - Látszik gyorsan párolog az álmosság a szememből, a jeget a csapba teszem, a konyharuhát pontosan a közepénél felfektetem valamire száradni. Amúgy már angolul beszélek, amíg nem vált franciára, nem szólalok meg úgy.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Phoenix d'Abo
Városlakó
Életkor : 40
Foglalkozás : mecénás, mentor, szabadúszó műkedvelő
Hozzászólások száma : 311

TémanyitásTéma: Re: ördögöd van angyalom ~ Sebastian   Kedd. Máj. 27 2014, 00:50



Egy széles és láthatatlan vigyor a válasza. Majd megbánatja, de nem most, és nem jelen állapotában. Tetszik neki a csípős visszavágás, józanítólag hat rá, mint a hajából a nyakába csorduló hideg vízcseppek gyönyörzése, amitől szaladgál a borzongás a hátán.
- Majd elég hangosan mondom és akkor rögzül - mosolyint, aztán egészen megkomolyodik.
- Ez a 21. század, már nem kéne, hogy a koraszülöttség hátránnyal járjon. Akkor se, ha a huszadikban születtél. Nem nézel ki annyinak - de még így is tíz év van közöttük. Rémület és borzalom. Bár pont az ilyen korú fiúkat kedveli. Meg a fiatalabbakat. Meg egyáltalán, a kor nem érdem, hanem állapot.
- Ez elég közönséges volt - és szerinte nem is indokoltan, tényleg bosszantja egy kicsit, de fáradt ahhoz, hogy felpörögjön, egy szócsatát már elvesztett, még egyet tényleg nem akar.
- Köszönöm, nekem is tetszik, de a modern kultúrát nem a tetszés mozdítja már igazából. De azért nagyra értékelem - aránylag hálás szavak, bár nehezen verekszik át magukat a gőgös mázon, sokat veszítenek az értékükből, mindenesetre, kinek ne hízelegne, hogy a maga által tervezett otthont otthonosnak találja egy kényszerített vendég?
Alighanem akad takarítónő, aki jó pénzért szívesen mosogatja a nagy üvegtáblákat.
- Szerettem - de valahogy furán áll a szájára ez a szó. Egy viharos időszak volt az életében, amikor sok dolgot gyűlölt, sok fájdalom érte, de mégis, nem a város volt ennek az oka, még csak nem is a francia közeg volt elutasító az amerikai selyemfiúval. Nincs ok arra, hogy azt mondja, nem szeretett ott lenni.
- Egészen biztosan, bár valószínűleg unnám - nem, a tolmácsolás határozottan nem olyasmi, ami lekötné az érdeklődését, ha esetleg nem abban kell segíteni az egymást nem értő feleknek, hogy miként beszélje le a ruhás az egyik a másikról.
Csak nevet az aggodalmán, hamarabb megteszi az ágyig a távot, mintsem a fiú feltápászkodhatna, ennél kézzelfoghatóbb választ nem ad, hagyja elpilledni, aztán önmagát is, összegömbölyödve hajtja tisztító álomra a fejét.
- Jó reggelt Hófehérke - nyilvánvalóan látszólag teljesen rendben, fekete boxeralsóban, és szintén fekete pólóban Phoenix magától értetődő könnyedséggel rendezkedik a konyhában. Pirítós és kávé, mire kettő fordul, már Sebastian elé is csúsztat egy tányért, a sajátja mellé, van ott vaj, lekvár, mézesféleség, felvágott, paprika, sajt, és úgy tűnik, egy falatot már legalább mindenből ettek, mert Phoenix már abban a korban van, hogy fontos a változatos táplálkozás, megfelelő vitaminellátottság.
Megtámaszkodik, miután megtörli a kezét egy konyharuhában, végigméri a fiút, ahogy elrendezi a konyharuháját, mint aki hozzászokott ahhoz, hogy egyedül él, maga után pakol. Igazi 27 éves agglegény.
- Remekül. Kialudtad magad? Nyolc körül rezgett a telefonod, remélem nem a munkahelyedről kerestek, mert kikapcsoltam - int a pulton heverő készülékre. És igazából mást is csinált vele, de az nem látszik rajta.


_________________
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: ördögöd van angyalom ~ Sebastian   Today at 01:45

Vissza az elejére Go down
 

ördögöd van angyalom ~ Sebastian

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 3 oldalUgrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3  Next

 Similar topics

-
» Nem láttál semmit! ~ Christian és Sebastian
» Ma éjjel bízd rám magad!- Lia és Sebastian
» Daniel & Sebastian & Marcus Treadaway
» Ragyogás (Sebastian és Joshua)
» hiszem, hogy két paralell történet a végtelenben összeérhet ~ Sebastian

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: A világ legvégén :: This is Hollywood! :: Archívum-