Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Stanley Collins
Kedd. Nov. 22 2016, 20:33 by Stanley Collins

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

Top posting users this month
Samuel T. Collins
 
Eric A. Blake
 
Reeven Callagher
 
Felix Kaleolani
 
Leopold K. Lindhardt
 
Suzanna Crystal
 
Quentin Collins
 
Kőrösi Noel
 
Dominic Tveit
 
Louis Tagliavini
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 Jodie&Sebastian-Kiruccanás

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next
SzerzőÜzenet
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3206

TémanyitásTéma: Jodie&Sebastian-Kiruccanás   Szomb. Máj. 24 2014, 17:03

Húú, szinte 18-nak érzem magam, nem 28-nak, ahogy koptatom az egyetem padlóját. A főnököm megkért hogy hozzam el az egyik kész könyvfordítást az egyik itteni tanárnak, oda is adtam már neki. Cirka fél órámba telt, de meglett az ipse. Rég láttam ilyen őszintén örülni valakit egy olyan apróságnak, mint egy könyv. Aztán úgy gondoltam, mivel ma már nincs dolgom úgy különösebben, elkezdtem bóklászni az épületben, nézegetni a kiírásokat, hirdetéseket, programokat, diákokat... Szinte már valami perverznek érzem magam, de kellemes emlékeket idéz ez a kis csíntalanság. Az udvaron téblábolok egy eseményeket hirdető, telefecnizett és plakátolt tábla előtt, még nincs szívem hazavonszolni magam. Csendesen élvezem hogy a hajamba kap a langyos szellő, ahogy befúj az ingem alá és kellemesen tapasztalom hogy nem olvad rám a fekete pólóm. Mert persze milyen legyen rajtam melegben? Minden esetre, rá kell döbbenjek, hogy milyen sok program van városszerte, én meg a parkba is alig megyek le, hacsak nem épp kifutom magamból a heti feszkót. Vajon ha kócosan hagyom a hajam és valami idióta vigyort erőltetek magamra elvegyülhetnék egy ilyen bulin? Komoly képpel, jól fésülten mégsem állíthatok be, gondolom én...

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"


A hozzászólást Sebastian Drayton összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Jún. 04 2014, 14:47-kor.
Vissza az elejére Go down
Judith Moody
Műsorgyártás
Életkor : 22
Foglalkozás : Tanuló
Hozzászólások száma : 361

TémanyitásTéma: Re: Jodie&Sebastian-Kiruccanás   Szomb. Máj. 24 2014, 22:06

Vállamra csapom a táskám, és már megyek is kifelé a teremből. Komolyan nem tudom, hogy kinek volt ez a vad ötlete, hogy ilyen időben bezárva üljünk két órán keresztül. Oké, hogy fakt, meg mindent, ez engem érdekel, de nem amikor tombolva süt a Nap odakint. Ráadásul csak hatan voltunk, így még agyban is ott kellett lennem. Tiszta szívás.
Egy gyors köszönés után végre szabad vagyok! És terveim szerint az egész délutánt kint fogom tölteni a levegőn, és élvezem. Csak ennyi. Ujjatlan felső van rajtam, szürkéből kékbe színátmenetes, farmer szoknya, a lábamon saru, a fejem tetején pedig ott figyel a napszemüvegem. A nyakamban pár sor nyaklánc van, a hosszú, gyöngy a kedvencem, amit ha félbe hajtok is lelóg a mellem között, majdnem a köldökömig.
Majdnem felborítok valakit a folyosón, de nagyon nem zavar, félre ugrom, és sietek tovább. Csak legyek már kint az épületből! De ahogy kilépek a kapunk megtorpanok, és mély levegőt veszek. Lehet, hogy egy kicsit túlzás, mert nem most szabadultam a börtönből, én mégis legalább annyira örülök.
Innen már ráérősen caplatok tovább, fél vállamon a táska, haza kéne vinni ledobni. Lelóg a combomig, és tökre zavar. Mégsem indulok haza, helyette nekiállok programot keresni. Egy ideig figyelem az embereket, de nem sok ismerőst látok, akit meg igen, ahhoz semmi kedvem odamenni.
Végül kiszúrok magamnak egy srácot, aki egyedül kóvályog. Egy ideig figyelem, végül hátulról közeledve mellé állok a hirdető tábla elé, és átfutom a kínálatot.
- Te is gitározni akarsz tanulni? - Még egy pillanatig a falat nézem, csak utána pillantok oldalra, hogy felnézzek rá. Bízom benne, hogy meg van a délutánra hátralévő programom. Ezen srác formájában.
- Ezt a srácot nem ajánlom. Bénán magyarázott, komolyan! - Az egyik hirdetésre bökök, és a szívemre teszem a kezem, hogy lássa, komolyan gondolom, hogy hozzá ne menjen, ha ilyen tervei vannak. Amúgy meg gőzöm nincs, hogy ki az, akit éppen beégetek.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3206

TémanyitásTéma: Re: Jodie&Sebastian-Kiruccanás   Szomb. Máj. 24 2014, 22:52

Élvezem a röpke szabadságot, amit az itteni semmittevés nyújt, mikor megszólítanak. Először hirtelen nem is értem a kérdést, majd a táblára nézek és felhomályosodom.
Mikor elmosolyodom, hirtelen támadt meglepetésemben folytatja, én meg hallgatom. Ez a mosoly csak szélesebb lesz, hogy hallom, mit magyaráz.
-Nos... nem éppen. Bár rám férne egy kis gyakorlás, de akkor nem megyek ehhez a sráchoz. - Kicsit jobban megnézem magamnak, de feltűnés mentesen, ki is szólított le, de nem ismerős az arca.
-Szóval, gitároktatót keresel? - Kérdezek vissza, bár ha jobban belegondolok hülye kérdés, valószínű igen. Na mindegy.
-Én csak valami programot kerestem délutánra, mert jó az idő, nekem meg mára már nincs dolgom. - Válaszolom meg inkább a kérdésében megbúvó kérdést, hogy mi a jó istent csinálok én itt. - Tudsz adni egy tippet? Gondolom te jobban ismered a suli programjait. - Mosolygok rá, hátha megnyerőbb leszek. Azt nem merem megkérdezi, ő ráér-e, amúgy sem vagyok rámenős típus, nem kenyerem a visszautasítás.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Judith Moody
Műsorgyártás
Életkor : 22
Foglalkozás : Tanuló
Hozzászólások száma : 361

TémanyitásTéma: Re: Jodie&Sebastian-Kiruccanás   Szomb. Máj. 24 2014, 23:17

Komolyan erőt kell vennem magamon, hogy ne nevessek fel az arca láttán. Eszembe jutnak a filmjelenetek, amikor a főhős körbenéz, hogy tuti hozzá szólnak-e. De ezt nem kötöm az orrára.
- Jól teszed. Kétszer voltam nála. Másodjára tök más kulcsban magyarázott. - Bólintok rá arra, hogy akkor nem hozzá fog menni. Helyes. Remélem azért van bármi értelme a mondatnak, amit megosztottam vele, mert szerintem nincs. De igazából nem is nagyon érdekel.
- Valójában nem. Csak... - Vállat vonok, és felnevetek. Nem keresek sem gitároktatót, sem jóga edzőt. Elfoglaltság után járok éppen, és úgy tűnik, hogy meg is találtam. De egyelőre az én titkom marad, hogy kinéztem délutánra.
Félredöntöm a fejem, és kicsit hunyorogva nézek rá, mert pont mögötte van a Nap. Nincs dolga, jó hír. Most már van. Csak még ki kéne találni, hogy mi legyen. El kéne rángatni buliba vagy inni. Az órámra pillantok, nem jó. Még korán van az ilyen elfoglaltságokhoz.
- Nem terveztem a suliban maradni. Szombat van. És süt a nap. Mi kell több, hogy minél messzebb kerüljünk innen? - Kérdőn tárom szét a karom, és szélesen rámosolygok. Tényleg el kéne tűnni innen.
Nagyon szeretnék lemenni az óceánhoz. Bár ott ilyenkor még nem lehet fürdeni, de vonz. A szél biztos tarajos hullámokat vet a partra, a gondolattól is kiráz a hideg. Csak térdig belegázolnék, de jó lenne. De nem hiszem, hogy ilyen messze el kéne rángatni.
- Silver Lake? - Kérdezem végül tőle. A tó nincs messze, és ráadásul víz is, és meleg van. Még ha a fürdéshez ez is hideg, nem számít. El is indulok kifelé a suli területéről. Azt hiszem, abban biztos vagyok, hogy nem akarok itt maradni, ezt tisztáztuk.
Azért bevárom, szeretném, ha mellém érne, hogy megnézzem mennyivel magasabb nálam, és hogy néz ki vajon a keze. Az nagyon érdekel, de nem feltűnően kéne nézegetni. Remélem van kocsija, jó lenne azzal menni. Milyen kocsi illene hozzá? Felnézek rá, dobok egyet a táskámon, minek kell laptopot cipelnem, komolyan? Gerincferdülést fogok kapni! Valami fekete autó illene hozzá. Újabb típusú. Nem, inkább valami régebbi, ami a szíve csücske. Igen, biztos olyanja van. Vagy van egyáltalán kocsija?
A homlokom ráncolom, és megrázom a fejem.
- Benne vagy? - Kérdezem inkább ahelyett, hogy megkérdezném milyen autója van. Ha benne van, remélhetőleg úgyis megtudom. Ha nem, hát benne vagyok más jó ötletekben is. Csak szabaduljunk!
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3206

TémanyitásTéma: Re: Jodie&Sebastian-Kiruccanás   Vas. Máj. 25 2014, 00:11

-Más kulcsban? C-ben vagy mi? - Vigyorodom el, lehet énekórára tévedt a lány.
Szórakozottan felkuncogok, talán mert össze-vissza beszél a lány, de nem zavar. Szimpatikus hogy ilyen életteli.
Látom hogy hunyorog, hát felemelem a kezem, hogy kitakarjam az arcából a napot, közben hallgatom.
-Egy jó program? Vagy egy jó cipő, ami bírja a strapát. - Próbálkozom, bár gondolom költői volt a kérdés, mégis válaszolni akartam valamit.
Összeszalad a szemöldököm, félretekintek, mert elmerengek, ismerős a hely neve. Azt hiszem elautóztam már mellette.
-Jól hangzik. - Közlöm aztán, bár meg nem mondanám hirtelen milyen messze van. Követem, ahogy elindul, ezt amolyan meghívás-félének fogom fel.
178 magas vagyok, ápolt külsejű, a kezem és a körmeim is tiszták, csak az ujjbegyeim keményebbek a gitár miatt. Nem végezhetek fizikai munkát, mert nem kérges a bőr rajta. Ami hanyag rajtam az az ingem, és a pólóm, mindkettő vasalatlan, előbbi emiatt javarészt gyűrötten lobog rajtam, ahogy belekap a szellő.
Ránézek mikor kérdez, kicsit én is hunyorgok a nap miatt, sosem bírtam rendesen a tűző napot, de a napszemüvegek meg mind hülyén állnak...
-Benne. - Miért is ne. - Ha megmondod merre van, mert én így meg nem mondom neked! - Mosolyodom el, kicsit megemelem a vállaim. - Segítsek... esetleg? - Mutatok a táskájára, nehéznek tűnik. Bár teljesen megértem ha nem adja ide, azt se tudja ki fia borja vagyok, de az udvariasság megköveteli, hogy megkérdezzem, remélve nem veszi zokon. Mert volt aki ferdén nézett rám emiatt.
-Sebastian. - Nyújtom a kezem egy pillanatra megállva, ha adja a sajátját, kezet csókolok neki, kissé régi vágású vagyok, de puszit adni nem szeretek, nővel kezet fogni meg morbid nekem.
-Amúgy milyen szakos vagy? - Érdeklődöm, annyit tudok, hogy ez valami kommunikációs suli, de többet nem.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Judith Moody
Műsorgyártás
Életkor : 22
Foglalkozás : Tanuló
Hozzászólások száma : 361

TémanyitásTéma: Re: Jodie&Sebastian-Kiruccanás   Pént. Máj. 30 2014, 14:03

- Ahha, valami olyasmi. - Bólintok a kulcsra, valami dereng még a múltból, hogy miről beszél, de örülök, hogy nem kérdez bele, mert azon kívül, hogy ismerősen cseng, tényleg gőzöm nincs a témáról.
Hálásan rámosolygok, ahogy kitakarja a napot. Figyelmes, ez jó. Ezek szerint van esélyem, hogy nem lesz olyan borzalmas a délutánom, mint ahogy ígérkezett tíz perccel ezelőtt.
- Én inkább maradnék a programnál. Kocsival párosítva. - Lusta vagyok, és meleg van. Kiráz a hideg, ha csak arra gondolok, hogy most valami túracipőt kéne felvennem, és megmászni egy hegyet. Egy lightos séta belefér, és ennyi.
Elégedetten elmosolyodom, ahogy becsatlakozik hozzám, de mire ránézek eltűnik az arcomról. Úgy néz ki amúgy, mint aki most kelt, vagy éppen kidobták.
- Nyúzottnak tűnsz. - Közlöm vele. Nem a bunkóság a célom, a kijelentés kérdést hordoz magában, ha már velem tart, csak mesél kicsit.
Figyelem az arcát, a testbeszédét, jól szórakozom az arcán, vicces fejeket vág, ahogy a szemébe süt a nap. Oké, mindenki, de akkor is feltűnik. Vajon mennyire fotogén? Készülnek róla jó képek, vagy olyan mint az egyik unokatesóm? Egy darab nincs róla, és minden csoportképet elront.
- Sarah. - Felé nyújtom a kezem, kicsit meglep, hogy rácsókol, de elmosolyodom, és ha már ilyen régimódiak vagyunk, megengedek magamnak egy pukedli-félét. Azt hiszem nem teljesen így kell csinálni. Fura ez a srác. Nem nagyon tudom hova tenni egyelőre.
- Csukott szemmel is odatalálok. Efelől nyugodt lehetsz. - Biccentek a kérdésére, és bízom benne, hogy tényleg megtalálom a tavat, mert ha voltam ott eddig hatszor, akkor sokat mondok. Legfeljebb eltévedünk. Csak nem baltás-darabolós gyilkos. De mondjuk lehet, hogy éppen így gyűjti az áldozatait. Csak nem. Bár elég nyúzott. Hosszú volt az éjszakája?
És még a táskámat is vinné. Nah ez vagy csapda, vagy udvarias. Rámarkolok a vállamon lévő pántra, habozom kicsit, lehet beetetés. De most már úgyis mindegy, már nem vagyunk a suli területén, és legfeljebb sikítok. Nem egy elhagyatott hely ez.
- Köszi. - Rámosolygok, és leemelem a vállamról a táskát, majd felé nyújtom. Számot veszek, mi van a gépemen, majd abba is hagyom a leltárt. Nem vagyok normális.
- Műsorvezetés. Te hol szenvedsz? - Nah jó, én nem teszem, de tudom, hogy sokan igen. Mondjuk őt még nem láttam erre, ami persze nem jelent semmit, de lehet még egy ok, hogy ő lesz a gyilkosom. Vagy valami más. Ki tudja.
Körbenézek a sok autó között, gondolkozom, merre van a tó, azt hiszem balra kell mennünk, de gyalog elég messze lenne, így bízom benne, hogy tényleg van valami autója légkondival. Nah jó, a nélkül is jó lesz, csak kocsi legyen, nem fogok kilométereket gyalogolni. Én meg arrébb állok, meg aztán nincs is kedvem furikázni senkit. Vagy utazom, vagy egyedül vezetek. Az az igazi!
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3206

TémanyitásTéma: Re: Jodie&Sebastian-Kiruccanás   Szomb. Máj. 31 2014, 00:08

Csak sejtelemesen mosolygok, olyasmi, értem.
-Fő a kényelem! - Vigyorgok, meg tudom érteni.
-Igazán? - Nézek rá meglepetten, nem érzem magam túlhajszolt állapotban, bár tény, kicsit túlóráztam. - Hát... később feküdtem le mint szoktam, ezek szerint meglátszik. - Vonok vállat, jobb híján. - De a munka már csak ilyen, ha határidős. - Mosolygok, nincs ezzel bajom, elvégre nem kellett korán kelnem.
Be is mutatkozom, hogy ne legyek egy névtelen idegen, a pukedlijére jólesően nevetek halkan, kissé parodisztikus, de mégis bájos ahogy megejti.
-Akkor ezek szerint törzshelyed. Sok szép emlék köt oda vagy csak szimplán vonzz benne valami? - Kíváncsiskodom, az embert annyi minden motiválhatja, érdekel nála mi az indíttató ok.
Látom hogy habozik a táskát illetően, de türelmesen várok, tudom én hogy megfontolandó. Odaadja, valószínű arra jut csak nem szaladok el vele.
-Nincs mit. - Mondom és közben elveszem a táskát, valóban van némi súlya, jól láttam. Felkapom a vállamra, bár ha nem bánja - és a táska stílusa engedi, mert nem valami válltáska - , keresztbe át is vetem, úgy kényelmesebb cipelni.
Hú, érdekes, műsorvezetés, ezt külön lehet tanulni? Szokásos udvarias mosolyommal palástolom tudatlanságom, majd elvigyorodom. - A Kusc-nál vagyok hírbemondó. Klasszikus zenét játszik, nem hiszem hogy mond valamit. - Mosolygok, szerintem őt ez a munkám jobban érdekli mint a másik. De látszik nem szenvedek ott, szeretem, talán érezni a hangomon.
-Öhm... ha az az a tó, amire gondolok, akkor odébb van. A kocsim otthon van, nincs messze, fél óra gyalog, de mehetünk busszal is. De előbb ihatnánk valamit, ha nem bánod, kitikkadok. - Azért bennem is ott van, hogy ha már beül mellém, ismerjem már meg kicsit jobban, kit fuvarozok. És szerintem ez kölcsönös. Ha meg busszal megyünk nem számít, de az ital, az jól esne, melegem van.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Judith Moody
Műsorgyártás
Életkor : 22
Foglalkozás : Tanuló
Hozzászólások száma : 361

TémanyitásTéma: Re: Jodie&Sebastian-Kiruccanás   Szomb. Máj. 31 2014, 14:39

- Ugye? Én is ezt mondom. - És örülök, hogy egyetért velem, így nem lesznek vitáink egész délutános túráról.
- Igen, látszik. Ruhában aludtál el a munka fölött? - Nem bunkó akarok lenni, de tényleg úgy néz ki, bár semmi közöm hozzá, úgyhogy leakadok a témáról.
Felnevet, én meg elmosolyodom, elég béna bemutatkozások ezek, legalább is nekem, nem is érzem otthon magam a helyzetben, úgyhogy tovább indulok.
- Nem voltam még túl sokszor ott. Meleg van, az meg víz. Tuti lehet fagyit is venni. - Sorolom a hely előnyeit, bár tényleg csak párszor jártam még arra. Körbesétálni nekem túl sok lenne, de elbóklászni a partján, az teljesen rendben van.
Közben oda is adom a táskámat, megmosolygom az arcát, ahogy megérzi a súlyát. Ezért sem akartam sétálni, de így már egy fokkal több kedvem van hozzá, mert nem vagyok olyan, mint egy málhás szamár.
- Nem hallottam még róla. És akkor te óránként kétszer felolvasod a híreket? Az jó meló? - Bár sejtem, ha csinálja, akkor nem lehet rossz.
- De mit keresel egy klasszikus zenét játszó adónál? Nem vagy még fiatal hozzá? - Újból végig nézek rajta, így, hogy a táskámat is átvetette a vállán jobban néz ki. Kevésbé száll az inge, és nem olyan feltűnő, hogy nyúzott.
Fél órára lakik? Addig tuti nem gyalogolok, úgyhogy már éppen rábólintanék, hogy akkor legyen a busz, mire felvillantja egy ital lehetőségét. Mégis a fejem rázom. Nem akarok beülni sehova.
- Menjünk el a kocsiért, a tóhoz, és majd ott iszunk valamit. - Vagy egy fagyi is jó lenne. Az jobban vonz. Bízom benne, hogy belemegy ebbe a felállásba. Amúgy is délután van már erősen, nem éjszaka akarok tavat nézni.
Mivel eddig nem szólt, hogy rossz irányba megyünk, folytatom az utunkat, a busz is erre van, legalább is azt hiszem.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3206

TémanyitásTéma: Re: Jodie&Sebastian-Kiruccanás   Szomb. Máj. 31 2014, 15:22

-Ehh... - Nevetem el magam kínosan és halkan, belefésülök a hajamba, mint zavaromban általában. - Nem, azt azért nem, csak a vasalást nem nekem találták ki. Egyszer odaégettem a kedvenc ingem, azóta, nos... nem vagyunk jóban. - Mondom kínosabban, nem vagyok rá büszke, de azóta tényleg utálok vasalni, bár előtte is utáltam, de aztán főleg. Csak akkor vasalok ha nagyon muszáj. Ma nem volt létszükség.
-Értem, hát a fagylalt az tényleg csáberővel bír ilyen melegben. - Mosolygok, szeretem a vízpartokat, a fagyit is, eddig meggyőzőtt.
-Nem, itt kevesebb a híradás, nincs óránként. Reggel meg este van, műsorváltások között. - Aztán bólintok egy határozottat. - Én szeretem, nem megterhelő és szép kiejtést igényel. - Utóbbi a kissé francia akcentusomnak szól, de most nem hallani, ahhoz fáradtnak vagy figyelmetlennek kell lennem, esetleg idegesnek.
A kérdése előbb meglep, majd elkuncogom magam, eltakarom széles mosolyom és nevetésem is tompítom.
-Fiatal? Miért, Mozartot meg Debussyt csak ötven felett lehet élvezni? Vagy Vivalditól eltűnik a gyerekkorom? - Kacagok, jaj nem bírom, de bocsánatkérően pillantok rá. - Én szeretem a komolyzenét is. Javarészt azon nőttem fel. - Fejtem ki, hogy nekem kellemes hallgatni a rádióm játszott zenéket. - Egy rock rádióhoz valószínű nem olyan macsós a hangom, hogy beleilljek a képbe. - Ugratom, de vigyorgok.
-Hát... jó. - Ez kissé meglep, hogy rögtön menne, nem aggódik, hogy csak úgy beszálljon mellém, de mivel nincs bűnöző külsőm és a modorom sem adott rá neki indokot, így magamban vállat vonok és mosolyogva biccentek, hogy ám legyen úgy.
Vezetem is hogy merre lakom, mert hát ott a kocsim is, a busz mellett valóban elhaladunk majd.
-És hogy hogy műsorvezetés? Milyen fajta műsorokat szeretnél vezetni? - Kérdezgetem, remélem a kérdés nem túl suta, de nem nagyon értek a szakmájához.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Judith Moody
Műsorgyártás
Életkor : 22
Foglalkozás : Tanuló
Hozzászólások száma : 361

TémanyitásTéma: Re: Jodie&Sebastian-Kiruccanás   Hétf. Jún. 02 2014, 12:36

- Nem gáz. Én is utálok vasalni, ne aggódjál! - Rámosolygok, igazából még soha életemben nem vasaltam, de ezt nem kell tudnia. Én nem mennék ki vasalatlanul az utcára, vagy annak nagyon nyomós indoka kell, hogy legyen. De azért azon jól szórakozom, hogy zavarba hoztam, sebaj, majd elmúlik. Azért látszik a mosolyomon, hogy kicsit élvezem a helyzetet.
- Akkor ezt megbeszéltük. - Bólintok rá, hogy akkor ebből fagyizás lesz. Meg aztán beülni sincs sok kedvem sehova, ma kicsit be vagyok pörögve, csak tényleg tudnám mitől. Talán tényleg attól, hogy a szombati óra után szabad vagyok.
- Akkor te csak reggel és este dolgozol? Vagy előre felveszed? Várj, azt nem tudod, mert nem tudod mi fog történni addig. - Megválaszolom a saját kérdésem, pedig még lenne pár. Hogy egyedül van-e ebben a szerepben, mert az viszont biztos megterhelő lehet, ha minden egyes reggel és este híreket kell olvasnia.
- Szép kiejtést a többi csatorna is igényel, nem? És tényleg, van ilyen betelefonálós része is a dolognak? Vagy csak felolvasod a dolgokat, és ennyi? - Sejtem, hogy ennél azért több, de remélem a kérdés lényegét érti, és nem sértődik meg.
Pislogok párat, mire rájövök, hogy éppen engem nevet ki. Meg is sértődhetnék, de minek? Had szórakozzon.
- Hát, az én elképzelésemben valahogy úgy. Tudod, előkelő vacsora, csupa megöregedett, vén frakkos és kisestélyis emberrel, pezsgőpohárból torony, garnéla, meg minden ilyen rákfene. És a háttérben ott szól a rádiód, Vivaldi, meg Bach, meg minden egyéb, és hulla unalmas az egész. - Volt már részem ilyen estélyen részt venni, megszöktem. De ezek szerint ő nem tette gyerek korában, így benne ragadt ezekben a zenékben.
- Akkor kimaradtál a jóból. És szerintem valami fiatalosabban is jó lenne a hangod, nincs rossz hangod. - Tényleg nincs. Talán énekelni is tud? Milyen lehet, amikor énekel? Nah, ki kell szedni belőle, mert kíváncsi vagyok rá.
Ő közben mutatja az utat, hogy merre menjünk, én meg tartom az irányt. Újra felmerül bennem a kérdés, vajon milyen kocsija van? De nem túráztatom ezen az agyam, úgyis mindjárt kiderül.
- Én? Olyan műsort tervezek éppen, amiben a fiatal srác az őskorból jött, és be kell vezetni a modern zene világába. Mit szólsz? Jó ötlet? - Terelem el egyből a szót, most nem akarok a suliról beszélni, örülök, hogy végre nem ott vagyok. Nem hogy még beszéljek is róla!
- Kezdjük ezzel: szoktál mást is hallgatni? Vagy csak altatókat? - Csak a poén kedvéért úgy teszek, mintha egy mikrofon lenne a kezemben, amit a szájra felé tartok, halljuk a választ. Bár most már nagyon valószínű, hogy úgyis mutatok neki pár jó számot.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3206

TémanyitásTéma: Re: Jodie&Sebastian-Kiruccanás   Hétf. Jún. 02 2014, 19:16

-Van aki szeret? - Kérdezem már vidáman mosolyogva, lehet hogy nincs is a földön.
Aztán kuncogok, vicces ahogy kombinál.
-Fordítok is. Meg tolmács is vagyok. Ha nem a rádiónál vagyok, akkor azokat csinálom. Nem veszem fel előre. - Mosolygok rá szélesen, el vagyok látva munkával, ha akarom.
-Van hogy riportolok, de akkor csak kérdezek, azt nem egyedül állítom össze, mert nem teljesen vagyok képben minden művészeti ágban. Vannak vendégek néha, akik inkább a stúdióba jönnek be, azokat felvesszük. De a java inkább olyan, hogy kimennek a riporterek és helyben kérdeznek, olyat én nem csinálok. - Mosolygok, de érezni csak tényeket közlök, nem tartom egyik munkát se többnek vagy kevesebbnek. Fordítani amúgy is jobban szeretek. Az biztos hogy semmi sértőt nem éreztem ki ebből.
Aztán megnevettet, érdekes elképzelés de lehet csak én vagyok öreg. Nem, mégsem, ez abszurd, nem vagyok öreg...
De csak vigyorgok rá, mint valami rossz jelenet egy filmből.
-Tény hogy a gazdagok inkább hallgatnak komoly zenét, a sznobság része, de rengeteg fiatal tanul hangszeren, nem csak gitáron és ők is koncerteznek, versenyeznek, kamaráznak. Nagyon jók azok a koncertek! Ez is egy stílus, mint a rock meg a reggie, rnb, satöbbi. Vannak kifejezetten erőteljes darabok is, csöppet sem alszik meg a tej a szádban tőlük. Na meg a filmzenék is, azok sem öregeknek valóak, mégis vannak köztük komoly és klassz alkotások. - Fejtem ki, szerintem miért nem csak öregeknek van kitalálva.
-Ahh, köszönöm! - Kuncogok. - Lehet majd kipróbálom, ha ezt megunom. - Mosolygok rá, nem életcélom a szereplés, de lehet érdekes lenne, ha megunnám ezt az állomást.
Aztán felkacagok, vettem a lapot, csóválom a fejem.
-Nem vagyok kőkorszaki, kikérem magamnak! Hallgatok én mindenfélét! - Kacagok, de érzem hogy nem akarja kifejteni, nem erőltetem. Lehet neki is csak erőltetve van, és utálja. Ki tudja.
-Nem mind altató! - Vigyorgok rá, kötöm az ebet a karóhoz. - Meghallgattatom veled komolyan Vitali Chaconne-ját, az nagyon érzelmes és magával ragadó, vagy Chopin Fantasie-Impromptu-ját, ott meg úgy áradnak a hangok, hogy alig győzöd befogadni! - Ha harc hát legyen harc! - De hallgatok pop zenét, ami megy más rádiókban, Systemet, Apocalipticát, Linkin Parkot, Madonnát, mittom én... rengeteg mindent. Minden evő vagyok, nálam a zene nem egy fontos téma emiatt. Na de neked miért ilyen fontos? Gitár, zenékről kérdezel, szereted a koncerteket? - Kérdezgetem, ő is meséljen, remélem ez már olyan téma, amit megoszt velem. Ha nem gyanús lesz ma csak én beszélek, ami... hát... érdekes lesz, tekintve nem vagyok szószátyár, ha magamról kell beszélni.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Judith Moody
Műsorgyártás
Életkor : 22
Foglalkozás : Tanuló
Hozzászólások száma : 361

TémanyitásTéma: Re: Jodie&Sebastian-Kiruccanás   Kedd. Jún. 03 2014, 14:01

- Hát, azért tuti előfordulnak olyan vad emberek. - Vállat vonok, igazság szerint anyám is szeret vasalni, igaz, csak és kizárólag a saját maga tervezte ruhákat, és mielőtt a modellekre adja. Otthon van más, aki megcsinálja helyette.
- Tolmács? És milyen tolmács vagy? - Ez meg tök érdekes hangzik. Az arcát elnézve próbálom megtippelni, hogy milyen nyelvre fordíthat. A német túl egyszerű lenne, az oroszt nem hiszem, talán görögre. Igen, tuti arra, az jól hangzik. Vagy a kínai, akkor tuti nagyon menő lenne. Fel is nevetek az ötleten, vicces elképzelni egy halom 140 centis vágott szemű között.
- Akkor te maradsz a szobában és felveszel, bemondasz és vagdosol? Vigyél be egyszer! - Kapok egyből az alkalmon. Tiszta jó lenne egyszer beülni a stúdióba, ahol éppen adás folyik. Élőben. Lehet még bele is szólhatnék. Tuti rávenném. Ezen fel is pörgök, muszáj kipróbálnom.
Nem bánom, hogy kinevet, jól szórakozok én is. A fejemet csóválva hallgatom, jelezve, hogy egyáltalán nem értek egyet vele.
- Lehet, hogy ugyan úgy egy stílus, de attól még teljesen más mint a többi, és az öregek és a sznobok hallgatják leginkább. Ismerd be, hogy igazam van. - Komolyan nézek rá, igyekszek nem mosolyogni. Nekem tényleg nem a kedvenceim ezek, még akkor sem, ha játszottam hangszeren. Mégis bármikor sokkal szívesebben meghallgatok valami ütősebb számot.
- Oké, ezzel kapsz egy pontot. De úgyis sokkal vezetek. Mondjuk... nem. Visszaveszem. A filmzenéknek is csak akkor jók, ha közben megy a film. Egyedül már nem. Szóval segéd kell neki, hogy hallgatható legyen. - Szélesen elmosolyodom, bízom benne, hogy felhúzom kicsit. Bár elég nyugisnak tűnik, de ki tudja?
- De bizony, az vagy! Ezt már nem mosod le magadról! Már csak valami öltöny hiányzik, egy könyv meg egy szemüveg. - Végig nézek rajta, elképzelem az előbb említett szerelésben, és felnevetek. Jól nézne ki, az biztos, de mellé tuti nem lennének barátai.
- Hát meg akarsz te engem ölni? Az tuti, hogy alig fogom győzni befogadni, mert elalszom rajta. De legyen, mutasd a te csodás számaidat! - Vigyorogva húzom az agyát, csak hogy lássa, nem gúnyolódom. Nah jó, de, azért teszem. És közben nagyon is jól szórakozom. Azt pedig elhallgatom előle, hogy az először említett számot ismerem. És nem, tényleg nem jött be. Legalább is így, zenelejátszóról biztos meg nem hallgatnám. Legfeljebb, ha egy székhez kötöz. Valamiért újra visszatérek a gyilkosos-témához, de már nem sok esélyt látok a dologra, úgyhogy el is engedem.
- Mindenevő vagy, és az unalmas számokat szereted, amiket senki nem hallgat. Nem vagy te egy kicsit különc? - Félredöntött fejjel nézek fel rá. Tényleg ki nem néztem volna belőle.
- Figyelj, legyen. Lemondok a fagyiról, hogy megpróbáld bebizonyítani, hogy nem is olyan rossz, amiről beszélsz. - Megtorpanok egyből, egy mögöttem levő úr majdnem nekem is jön, és hiába próbálja meg visszafogni a szitkozódást, azt kiszalad a száján, meg aztán a tekintete... hogy mertem ilyet csinálni?
- Hagyjuk a tavat, essünk neki a kísérletnek. - Bár biztos vagyok benne, hogy tuti halott ügy az egész. De nem baj, próbának jó lesz.
- Jah? Hogy a gitár? Nemtom. Ilyen napom volt. - El is felejtettem, az volt az egyetlen hirdetés, amit kiszúrtam. Kicsit tudok amúgy gitározni, de az olyan minimális, hogy nem vallanám be senkinek. Legfeljebb nagyon részegen.
- A koncerteket? Milyen kérdés! Naná! De arra nem veszel rá, hogy beüljek egy hatalmas terembe, ahol van egy darab zongora vagy hegedű, és komoly zenét hallgassak. Én a tombolós koncertek pártján állok. Tudod, sok fiatal, pia, üvöltés, ilyenek. Az az igazi. - Mosolyogva mesélem, és egyből eszembe jut, mikor legutóbb koncerten voltam. Ott aztán volt tombolás. Koncertre kell mennem. Most. Ma. Jó, ráér még a héten. Amint hazaérek keresek valamit.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3206

TémanyitásTéma: Re: Jodie&Sebastian-Kiruccanás   Kedd. Jún. 03 2014, 15:24

Mosolygok, találó a vad szó, még ha nincs is semmi vad a vasalásban.
-Drága.... - Vigyorgok rá, de csak hülyéskedem. - Francia tolmács vagyok. - Mosolygok rá, kár hogy nem hallom miket gondol, biztos lesnék a kínai pl honnan jött.
-Igen, ilyesmi. - Hú de rém unalmasan hangzik, el is csodálkozom rajta, pedig én tényleg szeretem. De eléggé meglep a lelkesedése, nem erre számítottam. - Öhm, jó. - Mondom szinte reflexből, bár nem tudom lehet-e. De biztos megengedik, komm-os suliba jár, én meg rendes gyerek hírében állok, elintézem. Már ha valóban sor kerül rá lehet holnap már nem is emlékszik rám. Ki tudja.
-Akkor öreg és sznob vagyok. - Ráncolom az orrom míg mosolygok és közel hajolok hozzá, nem értek vele egyet, de igazából nem számít, aki nem szereti, annak valóban túl sznob benyomást kelt. Meg legalább feloldom remélhetőleg a komolykodását.
Elégedetten mosolygok hogy van egy pontom, aztán bahozok egyet, hogy beleköt, de látszik rajtam hogy nem zavar, élvezem. Szeretem az aktív véleménycserét.
-Szerintem nem, a Robert Downey Jr.-os Sherlock Holmes például önmagában is remek zene vagy Gyűrűk ura betétjei szerintem szintén. - Mondok pár páldát ami eszembe jut hirtelen, azokat tényleg nagyon szeretem. - Vagy ott a Two steps from hell nevű együttes, azok film nélkül is remekek. - Mondom amolyan nah, erre varrj gombot stílusban, de a vigyorom elárulja, hogy csak szórakozom, nem tud ilyennel felhúzni. Aki engem felidegesít az tud valamit.
-Hmm... majdnem mikor lefekszem aludni... bár akkor az öltöny már nincs rajtam. - Vigyorgok rá, elvégre este mindig kiveszem a kontaktlencsét, lecserélem szemüvegre és olvasok. Öltöny meg kell a munkához, sokszor viselek.
Aztán felkacagok.
-Igen, én vagyok a komolyzenével ölő őrült gyilkos, halálra kultúrállak! - Kacagok, úristen, elég abszurd. - Meg is mutatom! Ha meg elalszol, akkor nézni foglak végig, hogy arra ébredj bámullak. El mersz még aludni rajtuk? - Cukkolom kicsit, de ha tényleg elaludna a kocsiban sem zavarna, és ha nem is bámulnám végig, azért lopva néha ránéznék, biztos nagyon bájos ahogy alszik. Vagy nem mert folyik a nyála és horkol, de akkor meg mókás, el is vigyorodom.
-De, különc vagyok. - Ismerem el, Henry nélkül különösen annak érzem magam. - De remek és szerethető különc, kerülj a bűvkörömbe és nem szabadulsz! - Vigyorgok rá, magabiztosságom az van, amúgy sem szokott gond lenni azzal, hogy kedveljenek a lányok. Remélem ő sem lesz kivétel. - Amúgy mióta unalmasak ezek? - Kérdezem őszintén, mert a Systemmel általában békén hagynak, hogy talán szorult belém némi zeneérték, nem csak nyáladzást hallgatok.
Aztán hirtelen megáll és teljesen elszánt és komoly lesz. Mondjuk elszántnak eddig is elszánt volt. Az idős úrra bocsánatkérő, elegáns mosollyal pillantok és kissé rosszallóan, hogy hogy beszél a hölggyel. De aztán rögtön Sarah-ra koncentrálok.
-Igen? - Hú, meglep. Mit is kéne bizonyítanom? Hogy a templomi akusztika egy barokk csellóhoz mennyire gyönyörű? Húha... ez a lány feladja a leckét nekem, de én imádom a kihívásokat, főleg a tüzes lányokat. - Szóval, hogy bizonyítsam kedves kisasszony? Vigyem el egy vonós négyesre? - Mosolygok rá, szerintem nem gondolja komolyan, nem szereti. Inkább valami könnyűzeneire kéne menni, akkor táncolni is lehet.
-Ohó! - Kacagok fel, felszedtek, de csúnyán. Imponáló. - Szóval nem is ismered azt a srácot? - Hajolok közelebb vigyorogva, csípőre tett kézzel, hogy nah, lefüleltelek.
Aztán megint nevetek.
-Ha hiszed, ha nem, tudom! - Vágok olyan fejet, hogy húú, meglepődtél mi? - Szoktam járni én is, bár mióta nincs kivel, ritkábban megyek. Egyedül nem az igazi részegre inni magam. - Kuncogok, hiányzik is az az élet meg nem is. Elvégre fejfájással ébredni és nem emlékezni hogy most tényleg lefeküdtem egy csajjal vagy nem, az kellemetlen. Szeretek emlékezni az estéimre.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Judith Moody
Műsorgyártás
Életkor : 22
Foglalkozás : Tanuló
Hozzászólások száma : 361

TémanyitásTéma: Re: Jodie&Sebastian-Kiruccanás   Kedd. Jún. 03 2014, 22:33

- Francia? Arra nem gondoltam volna. Legközelebb vegyél fel légyszi akkor egy garbót, sálat, azt a vicces kis sapkát, tudod, aminek a közepén van egy kukac, és a kezedben legyen egy bagett. - Mutatóujjam felé bökök, hogy lássa, szaván fogom fogni. Mondjuk túl komolynak tűnik ehhez, nem hiszem, hogy bevállalná. Meg aztán, ki tudja, lehet, hogy nem is lesz legközelebb.
És kiderül, hogy lesz legközelebb.
- Király. Mikor? Holnap után? Jövő kedden? Mikor? - Kérdezgetem egyből, tényleg jó lenne beszabadulni egy stúdióban. Csak egy a fontos, ne menjek túl korán, mert ha sokat kell várni, nem bírom majd hallgatni azt a sok zenét.
- Ééééés beismerte, Hölgyeim, és Uraim! Köszönjük ezt a hatalmas bátorságot, hogy be merte vallani ország világ előtt! - Ő közel hajol, én meg széttárom a karom, és félig körbefordulok, mintha a járókelőknek szónokolnék. Valaki megmosolyog, van, aki a homlokát ráncolja, vagy éppen hülyének néz. De ezt muszáj volt közzé tennem.
- Hát... lehet, hogy jók, meg nagyon hatásosat, meg ilyenek, de ha azt nézed... oké, felismerik az emberek, ha meghallják, és egyből az eszükbe jut a film. De csak a zenét senki sem hallgatja. Ha a film lenne nagy szám, a zene sem. Amúgy meg, együttesekkel szemben, a te véleményedre nem adok! Te öreg vagy. - Én is közelebb hajolok hozzá, és az arcába mosolygok. Ez véleményem szerint inkább sértő, mint az, hogy sznob. Bár... azt is lehetne olyan szövegkörnyezetben tálalni.
Rámosolyogok, remélem viccel, hogy tényleg így szokott öltözködni. Minden esetre inkább nem teszem szóvá, csak kicikizném, vagy beégnék. A másodikhoz nem sok kedvem van.
- Tudtam! Lebuktál, látod? Még egy beismerés! És el kell keserítselek! Fogok így is aludni! És a lelkeden fog száradni, ha megáll a szívem, mikor az arcomba nézel, és úgy kelek. - Vetítem előre neki a börtönjövőt. De ha jobban belegondolok, most tuti nem mernék elaludni úgy, hogy ő is itt van. Még jó, hogy nem kell kifogásokon agyalnom, mert úgy tűnik, hogy a nap ezen fajta befejezése nem nagyon valószínű.
- Téged aztán nem kell félteni, meg úgy látom, hogy bókokra sem vagy rászorulva. - Ragadt belé önbizalom bőven, de nagyon nem szeretném tördelni a szarvait, nem is ismerem még. Nem tudom mitől kezdett el hirtelen kicsit nyíltabb lenni, de nem zavar, legalább tudunk beszélgetni. Vagy vitázni. Arra több esélyt látok.
- Jaj, ne kötekedj! Én a régiekre gondolok, az igazán régiekre. De mondjuk valami filmzenében is benne vagyok. Film nélkül továbbra is állítom, nem saját kedvtelésre hallgatandó dolgok. - Ha kicsit közelebb lennék hozzá, tuti hogy megbökném a vállammal, vagy ilyesmi, de így túl hülyén venné ki magát a mozdulat, úgyhogy ejtem.
- Nem azt mondtam, hogy küldj kínpadra! Kis adagban is elég lesz elsőre! - Felnevetek, kizárt, hogy vele mennék egy vonós négyes koncertre, vagy hangversenyre, vagy bármire. Oda kéne kötöznie, hogy végighallgassam. Ráadásul, normális számoknál egyszer vége van dalnak. De ezeknél? Nem tudni hol végződik az egyik, és hol kezdődik a következő.
- Melyik srácot? A gitárosat? Nem. De kellett valami indok, hogy ne egyedül jöjjek haza, nem? - Rámosolygok, nem hajolok hátrébb, így közel kerül az arca az enyémhez. Felhúzom a szemöldököm, kihívóan nézek rá. Nem úgy tűnök, mint aki nagyon a lelkére vette, hogy lebukott.
- Kispályás vagy. És ha egyedül mész? Nem kell egyedül eljönnöd. Odamész, és egy koncerten mindig sok jó arc van, akiket bármire rá lehet venni. Vagy akik bármire rávesznek. - Szerintem kifogás, hogy nincs kivel mennie. Nem is kell. De az ő dolga. Viszont nekem tényleg el kéne mennem valami koncertre, most, hogy szóba hoztuk, hiányzik.
- Nah, de komolyan! A módszer a tiéd. Bizonyítsd be, hogy élvezhető a zenéd. - Térek vissza a témára, és megállok újra. Most akkor eldől, hogy merre megyünk. Mert megyünk, nekem igazolás vagy cáfolás kell, de azonnal. Tőlem akár bevihet a stúdiójába is, bár töményen kapni ennyi klasszikust... lehet nem kéne túladagolást kapnom.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3206

TémanyitásTéma: Re: Jodie&Sebastian-Kiruccanás   Kedd. Jún. 03 2014, 23:52

Csóválom a fejem vigyorogva.
-Hmm, megfontolom, bár attól még angol vagyok, szóval lehet hitelesebb lenne ha remek oxfordi kiejtés szerint esernyőt is mellékelnék mikor beszélek és ötkor elrohannék teázni. - Mondok némi hiedelmet a britekkel kapcsolatban. - De a francia ruházatot bagett mentesen tudom vállalni, egyesek szerint jól festek benne. - Vigyorgok, van Párizsból ruhám, szeretem is őket.
-Hátöhm... - Húha, ez aztán a lelkesedés, komolyan gondolja, rá kell döbbennem. - Nem tudom, inkább a jövőhéten, meg kell beszélnem bent is. - Mondom neki mosolyogva, nem hittem volna hogy ez valakit ennyire feldobhat.
-Bátrabb vagyok mint hinnéd! - Kuncogok, a járókelők nem zavarnak, higgyenek amit akarnak.
-Én hallgatom külön őket és van olyan zene aminél a film nem fogott meg. - Aztán csak eltátom a szám vigyorogva, hogy mit mondott? - Szóval buksz az öregekre? - Na nem, nem vagyok öreg vagy ha mégis, ő kedveli őket. De vigyorgok, nem sértődtem meg. Mondjuk a szemeim sarkába a széles mosolytól lesz némi nevető ráncom, rettegjen!
Aztán nevetek, bolond lány, de már most nagyon kedvelem.
-Majd újraélesztelek, kapsz szájon át lélegeztetést. - Vigyorgok rá csibészesen.
-A bókok mindig jól esnek, ne fogd vissza magad, ha dicsérni támad kedved! - Nevetek halkan és rákacsintok.
-Mi számít igazán réginek? És lehet valakinek az még nem is igazán régi. Attól hogy idősebb nálad egy szám még lehet ugyan olyan jó. - Somolygok rá, és de, de, kötekedek, rá fog jönni, hogy ez egy rossz tulajdonságom. - És hidd el, nálam azok és nem vagyok egyedül! A youtube az élő bizonyíték rá, ó minő meglepő fordulat, mert a modern technika siet a kőkorszaki srác segítségére! - Kacarászom, tuti belém köt, de nem bánom.
Aztán csak vigyorgok, némileg gonoszabban.
-Ugyan, lehet átesnél egy holtponton és onnantól élveznéd! Mint a futásban, mikor már mindened fáj, de nem állsz meg és aztán bumm! Elönt a boldogság és a mámor, elmúlik a fájdalom és futsz önfeledtem tovább. - Ecsetelem neki, bár nem óhajtom kipróbálni a dolgot a koncerttel.
-Áh, hát igen. - Mosolygok, még csak el sem hajol, élvezem hogy ilyen közel a szemébe nézhetek. Szép szeme van, tetszik. Ő viszont láthatja hogy az enyémben kontaktlencse van, ha figyel. Aztán kis vigyorral a szám szegletében visszahajolok és megyek tovább.
Aztán tovább sérteget, lekispályázott! De csak vigyorgok, az ajkamba harapok, úgy nézek rá, hogy mondja, mondja, ne kíméljen!
-Csak akkor megyek így ha csajozom, de mivel régen mindig fix volt a társaságom, nem olyan. - Vonok vállat, igaza van. Teljesen. De ha egyedül megyek félembernek érzem magam, úgy meg nyomasztó. Ha csajozom más, de akkor nem is a koncert érdekel. Hah, nem vagyok a régi, ez igaz.
Aztán eltereli a figyelmem, mondhatni elnézően mosolygok rá.
-Nem is szereted, gondolom okkal nem szereted. És akkor az igaziak ezek, ha élőben hallod, ahogy sóhajt a hangszer a zenész keze alatt. Felvételről is szép, én szeretem, de te nem érted meg így a varázsát. És mivel én nem foglak kínozni azzal, hogy elviszlek hirtelen egy templomi csembaló koncertre, így maximum a kocsiban tudok cd-t mutatni, vagy a lakásomon. - Hmm, tény, nem lenne rossz ha feljönne, de akkor kevésbé lennék úriember, inkább léha francia lennék. Na nem mintha az rossz lenne, de ráérünk még arra. - Szóval maradjunk annyiban, hogy egyszer eljössz velem egyre, elmegyek érted este kocsival, haza is viszlek, és akkor talán meggondolod magad! Addig pedig nem erőltetem hogy higgy nekem. Tekintsd cserének a stúdiós nézelődésért! - Nyújtom a kezem elfojtott mosollyal, nah, bevállalja? Bevállalós lánynak látszik, de lehet ez túl sok neki. Én csak örülnék, lenne kivel elmennem, ráadásul csinos valakivel!
Közben megérkezünk, látom a kocsim, meg a lakásom ablakát is ahogy felnézek.
-Nah, mi legyen a program? Marad a tó? Ott a kocsim! - Mutatok egy régebbi Alpha Romeo 156-ra, szürke, de nem a kosztól hanem alapból.

//Jó itt nem megy a linkelés bah XD Külön beteszem ide csakazértis XD
http://en.wikipedia.org/wiki/File:Alfa_Romeo_156_Selespeed.jpg //

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Judith Moody
Műsorgyártás
Életkor : 22
Foglalkozás : Tanuló
Hozzászólások száma : 361

TémanyitásTéma: Re: Jodie&Sebastian-Kiruccanás   Szer. Jún. 04 2014, 15:42

- Keverd a kettőt, és tökéletesen jól fogok szórakozni. De reméljük ilyen idő is lesz hozzá, hogy kellőképpen hülyén mutass! - Rávigyorgok, remélem azért, hogy vette, legközelebb franciának öltözve kell megjelennie. Az jobb, mint az esernyő. És a végén még elkezd franciául verset mondani, vagy ilyen ódivatú dolgot, és teljes lesz a kép. A gondolattól is felnevetek.
- Ha akarod, akkor csinálhatjuk titokban is. Csendben leszek. Főleg, ha beájulok az asztal alá unalmamban. De komolyan! - Minden esetre azért tiszteletben tartom, hogy jövő héten szeretné megejteni a dolgot. De szaván fogom, az biztos. A keresztnevét tudom, sok ilyen csatorna tuti nincs, úgyhogy száz százalék, hogy megtalálom. És megkeresem, hogy behajtsam az ígéretét.
- Erre is kérek majd bizonyítékot. - Megemelem a szemöldököm, felhívás keringőre. Vagy inkább csak kíváncsi vagyok, hogy mi van benne. Ha a stúdiós dolgot tényleg beváltja, akkor az már egy hatalmas jó pont.
- Az öregekre? Nem. De ők buknak rám. - Szélesen elmosolyodom. Apám kollégái mindig szimpatizáltak velem. A vén kéjencek. Fúj, a hideg kiráz a gondolatra. Még szerencse, hogy Sebastian, ha régies is, de ő maga nem az. Bár mit számít, ugye? Mondjuk... számíthat.
- Huha. Ez egy rejtegetett vágynak hangzott, amit előbb hallottam a szádból? - Egyelőre nincs szükségem a lélegeztetésre. Mondjuk ki tudja, mi alakulhat. Még simán lehet, hogy eljutunk a tóig, és belefulladok.
Viszonzom a kacsintását, de vigyáznom kell, nehogy elbízza magát. Önbizalomnak úgysincs híján a fiú, egyelőre nem építem tovább a várát.
- Vannak állati jó számok, amik sokkal öregebbek mint én, de más kategóriában. Ebben nem találsz olyat. Ezekhez a régiségekhez mind hangulat, és hullaszag kell. És a youtube nem mérvadó. Naponta lejátszol egy-egy számot mondjuk harmincszor, és kiadod a nézettséget. - Széttárom a kezem, ha jól számolom, ez esélyes egy újabb pontnak nekem. Velem vitázhat, nem fogok meghátrálni, és nem is hagyom magam. Ha már egyszer végigültem ezer estélyt és fogadást, amik attól voltak teli, amiről beszél, nem fog meggyőzni, hogy ez jó is lehet.
- Itt a különbség közöttünk. Nekem ha fáj, akkor megállok, leülök, és megvárom, míg elmúlik, vagy megjön a segítség. - Vigyorgok nagyon, nem ismerem az érzést, amiről beszél. Még csak futni sem nagyon szeretek, nem hogy fájdalmon túl. Ki olyan elvetemült?
Ő hajol el, így én is kihúzom magam, és lépkedek mellette tovább. Egyre biztosabb vagyok benne, hogy sem elrohanni nem fog a táskámmal, sem meggyilkolni nem akar. Újabb jó pontok neki. Vagy veszettül jól csinálja.
Vállat vonok, és megértően pislogok rá. A csajozós témához nem nagyon tudok hozzá szólni. Meg ha ő egy társasággal szokta meg, hát hajrá. Gyűjtse újra össze a rajt, vagy jöjjön velem.
- Osztom az ötleted, nem is akarok templomba menni. De egy cd tökéletes lesz. Simán bármikor kikapcsolom. - Bár sejtem, hogy meg kellene küzdenem érte, mert nem hagyná, hogy ne hallgassak végig legalább egy darabot. Remélem darabot, és nem egész estés előadást.
- Áll az alku. - Kezet fogok vele, hogy megpecsételjük az egyezséget. - Mondjuk mind a kettővel én járok jól, de nem baj. A hazavivést még meglátjuk. Lehet nem árulom el, hogy hol lakom. De.... akkor azt megnézzük, hogy te merre felé laksz? Vagy marad a kocsi? - Nekem tökéletesen jó az is, sőt, ha belegondolok, jobb is lenne. Azért bizalmatlan vagyok vele szemben még. Remélem elég jól palástolom.
- Tőlem rendben van a tó. De csak akkor, ha nem hajtunk fának a hegedűszólótól. Szeretnék még holnap is élni. - Húzom az agyát vigyorogva. Örülök, hogy lehet szivatni, és nem sértődik be, az állati unalmas lenne.
- Maradjon a tó. Kipróbálnám a kocsidat. - Választok végül, elég jól néz ki. Tuti kényelmes is, és klíma is van benne. És innen nyert ügye van. Legalább öt percet talán képes leszek eltölteni a muzsikájával, ha ezek a feltételek adottak.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3206

TémanyitásTéma: Re: Jodie&Sebastian-Kiruccanás   Szer. Jún. 04 2014, 17:25

-Votre demande est ma commande, madame! - Mondom neki hogy rendelkezhet velem, úriasan meg is hajolok neki, angolosan, csak hogy a kedvére tegyek.
-Nem, nem kell titokban, még a végén azt hinnék valami kéjesebb dolgot akarod veled odabenn csinálni. - Kuncogok, egy csinos hölgy az asztalom alatt, ahh, haha, én is erre gondolnék, nem arra hogy csak megnézi van e porcica a bútor alatt. - De lehet unalmas lesz, ezzel tényleg számolj. - Ajánlom figyelmébe hogy továbbra is csak egy hírfelolvasó vagyok ott.
-Rendben, de közlöm, bátor vagyok nem botor! - Össze ne keverje, totál baromságokat már nem csinálok és ez nem bátorság kérdése.
-Mégis te szólítottál le és te nevezel egyedül öregnek! Mindenki más inkább suhancnak néz. - Hm, tényleg. Ő talán még azt is elhinné, 27 vagyok, nem 23-nak nézne. Vagy nem.
-Szerintem az ilyet nehéz rejtegetni. - Vigyorgok, tény, nagyon csinos lány, bizonyára kellemes vele a csók. De most nem kapom le, nem szokásom kapkodni vagy elhamarkodottan cselekedni. Bár a kacsintás biztató jel, talán kedvel.
-Azért ennyi számot én sem tudok ennyiszer lejátszani, nem lenne életem. - Kötök bele, szerintem mérvadó, és nincs hullaszag, ha felrakom a jó öreg bakelitet. De ezt meg sem említem neki, azt hinné múzeumban lakom.
-De ez nem olyan fájdalom. Ez.... inkább a határaid feszegetése! Nem olyan mint mikor kimegy a lépedből meg a vesédből a vér hirtelen és szúr az oldalad, vagy begörcsöl a gyomrod, mert hirtelen megerőltetted magad, ez az izmaid fáradtsága, az adrenalin hatása. - Szerintem lebukok, hogy én szeretem ezt az állapotot. Már nem a fájós részét hanem az utána lévőt. - Szóval lehet hirtelen megfordul benned hogy unalmas és a jó öreg Majkapar neked is küld egy látomást! - Utalok az egyik könnyed orosz zongoradarabra vigyorogva. Ki tudja?
Aztán csak felnevetek, hogy simán kikapcsolja a CD-lejátszót.
-Hát igen... de ha idő előtt lekapcsolod sosem érinthet meg a katarzis! - Vigyorgok rá.
-Remek! - Belement, okoz még kellemes meglepetést, amúgy sem hiszem hogy nem tartaná a szavát. Aztán csak mosolygok. - Én is jól járok, van kivel elmennem. - Majd csak kuncogok. - Akkor kiraklak az utcádnál, így csak sejteni fogom hol laksz. Vagy aludj egy barátnődnél és akkor biztonságban hazaérsz és én megnyugszom, még ha tudatlan is maradok. - Mosolygok, azért jobb lenne ha nem mászkálna kiöltözve éjszaka. Még a végén megtámadják az utcán.
-Erre fele lakom, arra tartunk. - Mosolygok, ez már mind a lakásom körzete, tehát az erre fele.
-Azért egy hegedűszólóra másképp tombol az ember, mint egy Manson számra. - Vigyorgok rá, amúgy is teljesen biztonságosan vezetek, Henry szerint talán túlságosan is néha, szóval ilyentől, mint baleset, nem félek.
-Jól van. - Hát igen, egy jó kocsi az sokat ér. Én meg imádom a sajátom, megértem ha őt is érdekli. Miután döntött a kocsi felé veszem az irányt és előkotrom a kocsikulcsom. - Amúgy ott lakom! A franciaablakos lakás. - Mutatok fel, az elsőn van, könnyen kiszúrható hogy fehér az ablakkeret.
Megkerülöm a kocsit és ajtót nyitok neki, majd a táskáját beteszem a hátsó ülésre, csak azután szállok be a vezető ülésre. Mivel a kocsi angol, fordítva van benne az elrendezés, tehát a kormány jobb oldali.
-Ne félj, jól vezetek jobb oldali közlekedésben is. - Somolygok rá míg bekötöm magam, igazából többet vezettem jobb oldalt mint balt, csak a kocsi otthonról van.
Aztán tolatok is ki, könnyeden, szeretek vezetni. Ha nem kötné be magát jelzem, tegye meg, addig nem indulok el.
-Kedves Jodie, kérem közölje az irányt és figyelmeztessen, ha túl gyorsan megyek. - Vigyorgok rá, hogy élő GPS szerepre kérem fel.
-Szeretsz utazni? - Kérdezem meg, ha már kinn vagyunk a forgalomban, érdekelne merre járt már a nagyvilágban.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Judith Moody
Műsorgyártás
Életkor : 22
Foglalkozás : Tanuló
Hozzászólások száma : 361

TémanyitásTéma: Re: Jodie&Sebastian-Kiruccanás   Szer. Jún. 04 2014, 22:01

- Érted? Vagy mi? Mi az a komaan? - Kérdezek vissza természetesen rosszul mondva a szót. Keveri itt a dolgokat, francia-angol, van itt minden. Csak ne nagyon krákogjon nekem, mert nem fogok érteni belőle egy mukkot sem. Jó, a Madame megvan. De ennyi.
- Mit érdekel a véleményük? - Én simán mennék most is, nem foglalkozom azzal, hogy esetleg azt hiszik, hogy össze szűrjük a levet. Ha más nem, máskor úgysem találkozunk. Ha úgy akarom.
- Hát... ha unalmas lesz, akkor legfeljebb... azt mondod a kollégáidnak mocskosabb a fantáziájuk. Biztos neked is akad pár gondolatod. - Cinkosan mosolygok rá, értem én, hogy unalmas lehet. Pontosan tudom, hiszen eddig azt magyaráztam neki, hogy unalmas amit csinál. De ha belebeszélhetnék, nah akkor tuti nem lenne az.
- Igyekszem észben tartani. - Már hogy bátor. De azért ezt bizonyítania is kéne, hogy lássam, tényleg az, nem csak mondja. Egyelőre nem nagy bátorságról tett tanúbizonyságot. Mondjuk nem is nagyon volt rá alkalma.
- Suhancnak? Rád nem illik ez a szó. Sőt. Ilyet sem használ senki, csak aki elmúlt ötven. És azokra mondják, akik kapucniban, meg spray-vel a kezükben firkálják a falat, esetleg gördeszkáznak. Nem pedig gyűrött ingben bóklásznak egy iskola területén. - Nevetem ki újra. Megpiszkálom kicsit újra a ruhájával. Bár ahogy beállítom, lassan bedofil benyomását is keltheti. De én jól szórakozom, és az egész vicc.
- Ezt az érzést kihagyom, köszi. Ha adrenalinra vágyok, kiugrok egy repülőből, vagy le egy toronyból a lábamra kötelet kötve. - Ebben biztos vagyok, hogy nem fogom kipróbálni, amit mond. Nem fogok tovább futni, mint hogy fáj. Bár egy hosszútávfutó interjúját készítettem el, akkor hallottam, hogy van olyan, hogy az ember elalszik, és csinálja tovább a monoton mozgást. Mondjuk hasra esett...
Kérdőn nézek rá, a homlokomat ráncolva. Nem értem, hogy miről beszél, milyen látomásról, vagy bármiről. Remélem beavat.
- A katarzist? Álmomban olyan dolgok történnek velem, el nem hiszed! - Kinevetem újra, széles mosoly van az arcomon. Egyre inkább direkt piszkálom. De úgy adom elő az egészet, mintha tényleg olyan frenetikus álmaim lennének, mint az életem eddigi legjobb napja, sokszorozva.
- Remek ötlet. Kivéve, ha ez a perverziód. Nem lennék neked elég én? Már egy barátnő is kell? Édes hármas? - Igyekszem visszafojtani a nevetésem, ehhez az ajkamba harapok. Tényleg egyre jobban érzem magam a bőrömben. Elszórakoztat, az biztos. Azért kicsit bízom benne, hogy ő is jól érzi magát.
- Igen, tudom. Meggyújt egy öngyújtót, és dülöngél, hátha felgyújtja a mellette ülő nő magasra tornyozott ünnepi frizuráját. Vagy a belső tombolásra gondolsz? Azt én is szoktam: ki akarok szabadulni! - A fejemet fogom, mintha hangok mondanák a fejemben, de közben elvagyok. Elképzelek megint egy hatalmas termet, az óriási színpadon egy szem emberke hegedűvel, és mindenki visszafojtott levegővel figyel.
- Meglepődtem volna, ha másik ablakra mutatsz. - Rámosolygok, lehet nem csak korban tévedt el, de a térképet sem ismeri. Megköszönöm, hogy kinyitja az ajtót, újabb jó pont. Beülök a kocsiba, ahogy sejtettem, nagyon kényelmes. Azért kicsit izgatott vagyok, meg egy picit ideges is. Egy vadidegen férfi kocsijában ülni...
Becsatolom az övemet, leellenőrzöm, hogy a táskám is jó helyen van-e, és végignézem belülről a kocsit. Persze egyből szemet szúr a kormány elhelyezkedése. Komolyan... ennek a srácnak Franciaország és Anglia között kéne ingáznia. Mit keres itt?
- Előre, utána jobbra, majd mondom, hogy mikor balra. De ott lehet dugó lesz, inkább a harmadiknál fordulj le a mellékre, hogy megkerüljük. - Magyarázom mutogatva az irányt, de úgyis szólok neki minden sarkon majd, hogy merre menjen, így tuti nem tudná megjegyezni. Én pedig jó gps vagyok.
- Igen. De az anyós ülés nem a kedvencem. - Bólogatok, mégis elég kényelmesen elhelyezkedtem, nem lehet okom panaszra. Utána viszont leesik, hogy nem így értette.
- Rendben vagyok vele. Idegen országokban eltévedni, az állati izgalmas. Olyan utcákat talál az ember, amiket senki nem fényképez. És fura alakokat ismer meg. Elég király. - Nagyon sokat utaztam, de inkább ezek az élmények jutottak, mint múzeumok, vagy bármi más látványosság. Persze, oda is elvittek, de... ezek az élmények annyira nem maradtak meg.
- Te? Sokfelé jártál már? - Érdeklődöm viszont, és figyelem a kezét a sebváltón. Ahogy az izmok ugrálnak rajta, mikor vált. El is bambulok, lemaradok a jobb kanyarról, így nagyobbat fogunk kerülni. Nem szólok, majd észreveszi. Vagy reméljük nem.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3206

TémanyitásTéma: Re: Jodie&Sebastian-Kiruccanás   Szer. Jún. 04 2014, 22:46

-Azt jelenti parancs. Azt mondtam, hogy kérésed számomra parancs. - Somolygok rá, édes volt ahogy próbálta visszamondani. De nekem a francia a gyengém, nem nehéz elbűvölni vele.
-Tudod, az a munkahelyem. Az egyik. Érdekel a véleménye annak, akitől a fizetésem kapom. - Mosolygok rá szélesen, kissé számon kérően, hogy ez nem kéne újdonságnak lennie.
-Hm. Akadni akad, de nem jelenti hogy hangot is adok neki. - Közlöm bujkáló mosollyal a szám szélében.
-Jól van. - Mondjuk ezt bizonyítani szerintem elég nehéz. Na meg főleg veszélyhelyzetben könnyű, de nem vágyom ilyenre, annál én csendesebb típus vagyok, hogy keressem a bajt.
Megint leöregez, kiakasztó. De csak vigyorgok.
-Az is aki sokat fordít. Gazdag szókincsnek hívják, ha többet olvasnál, lehet rád is ragadna valami... - Piszkálom kicsit, nőket nem szoktam nagyon szekálni, de ő megérett a dologra. - Nem láttál tinédzsernek! - Kacagok, ha nem is voltam kapucniba, de majdnem olyan benyomást kelthettem az utcákon szórakozva.
-Az mitől jobb mintha futnál tíz percig? - Szerintem tovább nem bírná, azért mondtam ennyit. De csak kihívóan vigyorgok, semmi extrém nincs a dologban, hogy repülő kelljen hozzá.
-Ez egy darab, Majkapartól a látomás. Egyszerű, rövid, de fülbemászó. Lehet neked valami rövid tetszene, erre utaltam. Hogy megérintene a zene. - Fejtem ki, mert úgy néz rám mint egy repülő csészealjra. Pedig semmi ufós nincs bennem.
-Ó, talán megváltod a világot a szenvedéstől? Vagy jó alaposan bemosol annak aki évekig szekált? - Vannak tippjeim, bár szerintem nem fogom eltalálni.
-Ó, nehéz egyszerre egy nővel is foglalkozni, nemhogy kettővel! Rágnátok a fülem, hogy inkább rátok figyeljek, ne a másikra, túl fárasztó! - Vigyorgok rá, lehet nem nézi ki belőlem, de nekem fontos a biztonsága. Az édes hármas meg csak úgy jó, ha tudnak egymásról a lányok, amúgy inkább érces hármas.
-Hát inkább utóbbira, bár előbbi is látványos. - Csóválom a fejem. - És te hogy csinálod? Hogy adod ki magadból a feszültséget? - Leplezem ártatlan hangsúllyal, hogy ez nekem fontos kérdés. Sok a belső frusztrációm, de se ordibálni, se verekedni, se rombolni nem tudok. Csak futni. De azért valami alternatíva jól jönne, hátha ő ad egy tippet.
-Igen? Miért? - Annyira jellemző rám első ránézésre a franciaablak? Ez új. Pedig semmi extra nincs benne.
A kocsiban amúgy nincs semmi szinte, mintha új lenne, de nem szeretem telepakolni minden vacakkal. Max a kesztyű tartót, ott vannak a térképek, meg egy pár szótár. Az mindig, mindenhol van. Drága szokás, de rászorultam.
-Jól van, amerre mondod, amerre mondod. - Éneklem szinte neki mosolyogva, lehet ha már arra járunk nekem is beugrik, de addig teljesen rá szeretnék hagyatkozni.
-Ha szóltál volna, hátra is ülhettél volna. A kormányt nem adom. - Vigyorgok rá, nem szeretem ha más vezeti a kocsim. Meg hát... szerintem egy amerikainak elég macera lenne az oldalcsere. Mondjuk nem erre voltam kíváncsi, de mivel már másra sem válaszolt egyértelműen nem firtatom. De úgy fest csak félreértett, mert mégis kapok választ.
-Szerintem is az a legjobb. Mintha beszippantana a város és mindenféle rejtett és titkos utcácskákon járnál. Közbe meg találsz egy csomó érdekes helyet, amit valószínű csak az ismerne, aki ott lakik. Én imádom! - Magyarázom vidáman, közben az utat figyelve, így sajnos nem látom az arcát, vajon mennyire vagyok sok neki, de az utazás nagy hobbim. Vagy csak belém lett nevelve hogy szeressem, különben már rég beleőrültem volna.
-Ó, én igen. Anyámnak utazó irodája van, ráadásul a szüleim szenvedélye az utazás. Általában többet voltam külföldön egy évben mint otthon. - Dobolok kicsit a váltón, élvezem a vezetést. Szeretem ahogy fogynak a kilométerek az autó alatt. Aztán fogom és bekapcsolom a klímát, hogy hűvösebb legyen, mert amúgy meleg van ám idebent. A szürke szín nagy hátránya: szívja a meleget.
Mondjuk a szemembe meg süt is a nap, hiába utálom, előveszem a fejem fölül a szemüveg tartóból a napszemüveget és felteszem, a szemem hálából kevésbé szúr.
Sejtem hogy le kellett volna kanyarodni, de lehet "újratervezett", így nem zavar.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Judith Moody
Műsorgyártás
Életkor : 22
Foglalkozás : Tanuló
Hozzászólások száma : 361

TémanyitásTéma: Re: Jodie&Sebastian-Kiruccanás   Pént. Jún. 06 2014, 15:49

- Így már más. Ne tegyél elhamarkodott kijelentéseket. - Nevetek rá, max tényleg ismeretlen nyelven tegye, akkor nem tudom behajtani rajta. Rábólintok a következő mondatára, így van benne némi ésszerűség. Bár nem hiszem, hogy kirúgnák egy ilyen dolog miatt, de ha nem visz be sutyiba, hát megteszi engedéllyel. Nekem úgy is jó lesz.
- Ezeket nem is mondani kell. - Viszonzom a pillantását, de az én arcomon nem csak bújkál a mosoly, hanem tisztán látható. Kíváncsi leszek milyen lesz ez a stúdió-túra. Mindenképpen meg kell ejtenünk.
- Olvasok eleget, ez nem téma. Csak nem a százötven évnél régebbi írásokban lelek kikapcsolódásra. - Közlöm vele, immár mosoly nélkül. Sértőnek találom, amit gondol rólam. Nem tartom magam sem hülyének, se tudatlannak. És ha éppen nem duzzognék, biztos felajánlanám neki, hogy nézze csak meg a szobámat. Az egyik falat egy az egyben egy könyvespolc teszi ki.
Vállat vonok, tényleg nem láttam. De talán majd valami képet mutat magáról. De most nem a lakására megyünk úysem, úgyhogy nem hozom fel a témát.
- Tíz percig? Ne viccelj, annyi ideig egyhuzamban futni? Legfeljebb, ha üldöznek. - Persze nekem egyből a futás, a sprint jut eszembe, nem az, hogy elkocogok tíz percig. Esélyt nem látok rá. A sarokig sem futok el, az ziher. Nah jó, azt még meg is tudnám csinálni, de miért tenném?
- Látod? Pl ettől. Kevesebb idő alatt éred el ugyan azt a hatást. - Nézek rá komolyan. Egy biztos, arra nem fog rávenni, hogy fussak. Főleg nem ilyen öltözetben, de amúgy sem.
- Engem, kérlek Mr Vivaldi megérint a zene. De nem attól, hogy rövid és fülbemászó. A gyerekdalok sem mind jók. - Pedig általában azokra illenek ezek a jelzők, meg a reklámokra. De azokat szeretem, és az emberek sokaságával ellentétben, én nem kapok idegbajt tőlük, és nem akkor megyek ki popcornért.
- Ilyen kispályásnak nézel? Neeem. Álmomban bármire képes vagyok. - Komoly arccal hajolok közelebb, ahogy ezt mondom neki, majd újra kihúzom magam, és elmosolyodok.
- Bár mondjuk majdhogynem így is. - Ezer wattos vigyort küldök felé, érezze, hogy nem vagyok ennyire beképzelt és egoista, és minden ilyen. De mondjuk egyikből sem szenvedek hiányt sem, ez is tény.
- Bajban leszünk. Milyen csajaid voltak együtt? Figyelj, ha szeretnéd, mondj le a gitár különórákról, és adok a csajokról szólót. Mert látszólag nem nagyon vágod a témát. - Igyekszem nem kiröhögni, de látnia kell, hogy erőlködve igyekszem eltüntetni a mosolyom. Nah jó, annyira nem is igyekszem. Milyen lenne tényleg... meghirdetni valami ilyen szakkört. Partnert kell keresnem hozzá.
- Zenét hallgatok. Nevetek. Jól érzem magam. És megcsinálom időben a dolgom. Mit stresszeljek? Felesleges. - És tényleg nem is teszem. Ide pedig nem tartozik bele a lámpaláz, a vizsgadrukk és társaik, az ellen úgysem lehet védekezni. De nekem nem kell külön feszültséglevezető program, mint a macskáknak is, akik egyszer csak bekattannak, és őrülten ide-oda kezdenek cikázni.
- Miért? Nem tudom. Mint a kukacos sapka. Vagy csak a név miatt. - Vállat vonok, igazából csak rávágtam az első dolgot, ami eszembe jutott, magamtól nem tippeltem volna ezt. De most már azért érdekel a lakása. Vajon minden a másik két országról árulkodik? És a szokásai? Croissont eszik reggelire? És teázik délután?
- Dehogy, nem ülök hátra. Veled autózom, nem pedig vitetem magam. Az olyan, mintha a sofőröm lennél. De ha gondolod, hátramászom! - Vigyorgok, jó is lenne hátravergődnöm magam a két ülés között, míg ő vezet. Bár tuti értékelné, mégis poénnak szánom csak a felvetést.
- Király! Ugyan erről beszélek. És merre voltál már? Hol játszottál felfedezőset? És melyik hely a kedvenced? Múzeumokban is voltál azért, meg a látványosságokat is nézted, vagy csak bóklásztál? - Kicsit úgy tűnik, hogy rokonlélek, bár eddig nem hittem volna. Kicsit előre dőlök, ficegek az ülésben, kíváncsi vagyok a válaszaira, remélem mesél valami jót, ahol még nem voltam.
- Utazási irodája? Az elég jó. Meg akkor tényleg bármerre mehetsz. Mondjuk meg van a hátránya. Ki kellett hagynod a suliból pölö? - Azért az fura, hogy többet volt külföldön, de nem nagyon ragadok le a témánál. Jó lehet, mikor az ember a szüleivel utazik. Oké, az utazás az, amit én is együtt csináltam velük, meg a nővéremmel. Aztán ahogy leszálltunk a gépről, annyi volt. Mindenki csinálta a dolgát. Mint egy nagy család. Nah jó, kirakatba jó volt.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3206

TémanyitásTéma: Re: Jodie&Sebastian-Kiruccanás   Pént. Jún. 06 2014, 16:55

-Nem volt elhamarkodott, nem szokásom. - Vigyorgok rá.
-Ez igaz. - Az én mosolyom is kajánabb lesz, lennének ötleteim. De mindent a maga idejében, előbb a kocsi majd a part a cél.
-Ezek a szavak nem csak azokban a könyvekben vannak. - Lehet megsértődött, de én is rengeteg mindent magamra vehettem volna már amit rólam mondott. A különbség az kettőnk között, hogy én nem teszem.
De majd kiengesztelem, nem vagyok olyan típus, aki élvezi ha megorrolnak rá.
Aztán már vigyorgok.
-De csak mert nem jársz el. Ha eljárnál, te is simán lefutnád, többet is. - Mosolygok, én is simán elvagyok fél órát is megállás nélkül.
-Nekem kell, hogy fokozatosan öntsön el. - Mondom könnyeden, mellékesen, a hirtelenség nem nyugtat le. Amúgy is szeretem kiélvezni a dolgokat. De nem úgy nézek ki aki mindjárt elszalad mellőle, vagy rángatom el egy futópályára.
Vigyorgok az új címemre, megtisztelő.
-Nem, persze hogy nem. Nekem is van olyan, amit nem bírok meghallgatni, mert ideges leszek. - Vonok vállat, találtam már olyan brácsa-versenyt, mindig elnyomom.
-Hmmm... például? - Kezd érdekelni mire képes ha nincsenek meg a valóság korlátai.
-Látszik. - Vigyorgok vissza, tényleg kinézek bármi őrültséget belőle. Féktelen és szabad lány benyomását kelti, aki olyan mint a szél. Érzed, de nem érintheted meg, eltaszít vagy pont lehűt a nagy melegben. Nem tudod figyelmen kívül hagyni, ami nagyon imponáló benne.
Aztán csak mosolygok.
-Semmilyenek. És kösz, mindig szívesen veszek egy kis magánórát egy csinos lánytól. - Somolygok rá. Amit tudnom kell szerintem tudom, de sosem volt ellenemre a fejtágítás, hátha jobban megértem hogy gondolkodnak a nők.
Csak mosolygok, nekem is csak az lenne a bajom, hogy túl komoly vagyok? Hogy könnyebb lenne ha újra csak élnék a vakvilágba, mint régebben? Lehet, de nem megy. Bár a nevetés hiányzik, sokszor hiányzik, az valóban ellazít.
Csak értetlen nézek rá, bár vigyorgok. Megcsóválom a fejem és beszállok a kocsiba.
-Ez igaz. - Jól esik hogy így fogalmaz, bár nem tudom miért. Aztán rázom a fejem. - A-a, jó vagy itt. - Vigyorgok rá.
-Hú, na várj, sok a kérdés! - Kacagok fel, de bólogatok, okés, mesélek. - Hát javarészt Európában voltunk: Németország, Franciaország, Olaszország, Görögország, Ausztria, Csehszlovákia, Spanyolország... De egyszer voltunk Finnországban is. Meg mentünk természetesen Írországba meg Skóciába, Dublint imádtam. - Mosolygok. - És mindent megnéztünk. Én szeretem a látványosságokat meg a múzeumokat is, de ha már elég volt akkor elbóklásztam az öccsémmel amerre a lábunk vitt minket. Prágában például így találtunk egy remek kis kávézót, vagy Párizsban így találtam olyan péket, ahol megeszem a pékárut, mert annyira jó volt... - Kuncogok.
-Na és te? Te is szeretsz helyi különlegességeket nézegetni, kóstolni? - Érdeklődöm, látszik engem is legalább annyira érdekel az ő véleménye, mint őt az enyém.
-Hát... jah. Sokszor kikértek, igen. Volt rá példa. Bár szerintem csak én kezeltem jól hogy sosem voltunk huzamosabb ideig sehol, még otthon sem. - Utalok az öcsémre, ő azért néha elmondta hogy fárasztó. - Ti gondolom nem utaztatok ennyit, csak nyaranta nem? - Kérdezem meg mosolyogva, mert hát kevesek ősei ilyen utazás fanatikusok, mint az enyéim.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Judith Moody
Műsorgyártás
Életkor : 22
Foglalkozás : Tanuló
Hozzászólások száma : 361

TémanyitásTéma: Re: Jodie&Sebastian-Kiruccanás   Vas. Jún. 08 2014, 16:06

- Ebben az esetben szavadon foglak. - Rávigyorgok, fogja még máshogy gondolni. De nem szívatni akarom, viszont ha van egy cédulám a szívességbankban, akkor biztos, hogy ki fogom váltani. Csak legyen rá alkalmam!
Ezt is megbeszéltük, így folytatjuk az utunkat. Vállat vonok a kijelentésére, ebbe a vitába nem akarok belemenni. Nagyon sokat olvasok, nincs szükségem a kioktatására, meg is van az első fekete pontja, de nem számít. Nem fogok ezen duzzogni, egészen egyszerűen túllépek a problémán. Talán egy másik alkalommal megvitatom vele.
- Oh, én soha! Utálok futni. Inkább elindulok időben mindenhova, hogy még csak annyit se kelljen. De komolyan! Jobban szeretem, ha valami hirtelen történik, meg hamar elérjük, tudod... mint az ugrás, meg ezek. Azért nem kell küzdeni. - Magyarázom neki, mikor közli, hogy neki kell a fokozatosság. Nekem nem, bár az igaz, hogy ez erre a témára él. Ha akarok valamit, azért nagyon sokáig hajlandó vagyok küzdeni, igazából körmöm szakadtáig, míg el nem érem. Akár kínkeservesen is. Mondjuk szerencsére erre eddig nem nagyon volt rá példa.
- Ne is mond! Ismerem az érzést. - Megint beugrik egy estély, amin kötelező volt a részvétel, és mentek a szar zenék a háttérben, pont olyan halkan, hogy az ember hallja, de tud tőle beszélgetni. Kisestélyi, meg frakk, meg minden ilyen, ami kell. Azzal a duruzsoló zenével, mint a szúnyog éjszaka a fülem mellett.
- Engedd el a fantáziád! Tudok repülni, alakot változtatni, megnőni és összemenni. Akkor bármit megtehetek! - Magyarázom neki kissé közelebb hajolva, bizalmasan. Bár az tuti, hogy az álmaimba nem avatom be, azok mindig is az enyémek voltak, és ez így is fog maradni.
Nagyon vigyorgok, örülök, hogy látja, hogy bármiben benne vagyok. Az kár, hogy nem hallom, amit gondol, mert nagyon tudnék örülni neki, hízelgő lenne.
- Micsoda? Nem voltak barátnőid? Még egyetlen egyszer sem? - Kerekedik el a szemem. Oké, hogy béna a zenei ízlése a mai világban legalább is annak számít, de hogy nem volt barátnője? Tuti félre értettem valamit. El is felejtem egyből a különórát, ez kicsit sokkolt. Hány éves lehet? 28? 25? Nem tudom, huszonsok. Húha.
Elücsörgök továbbra is mellette, örülök, hogy nem küldött hátra, mondjuk nem is mentem volna, de részlet kérdés. Így rá-rá pillantok, míg vezet, de az utat figyelem leginkább, hogy nehogy eltévedjünk.
Hallgatom, ahogy meséli, hogy merre járt. A legtöbb helyen én is megfordultam már, úgyhogy mosolyogva bólogatok, hogy azok tényleg jó helyek.
- Amúgy nem eszed meg a péksüteményt? - Ráncolom a homlokom. Oké, hogy az ember nem szereti, de Franciaországban minden más. Ott teljesen más a croisson, a bagett, minden.
- Én Dublinban nem voltam. Ott mi van? Az milyen? Mik a látványosságai? És Finnország milyen volt? - Kérdezek vissza, ezeken a helyeken nem jártam, van olyan, amit felsorol, amiről még csak nem is hallottam, de ezt most nem vallom be neki.
- Kóstolni igen, meg eltévedni. De a látványosságok más téma. Párizsban például nem láttam a Diadalívet még. Görögországban csak a strandon dekkoltam. Kínában sem láttam a Nagy falat, Ausztráliában pedig nem mentünk el egy állatkertbe sem. De Brazíliában voltam focimeccsen! - Húzom ki magam. Igen, körülbelül ennyi. A szüleim dolgozni mentek, mi meg rendszerint mentünk velük, és csináltunk, amit akartunk. Nem tanulmányi kirándulás volt, hanem muszáj. Mégis szerettem ezeket az utakat.
- Azért az nehéz lehetett. Voltak egyáltalán barátaid? Oh, értem, ezért nem volt barátnőd sem! - Esik le, amit az előbb mondott. Így biztos nehéz lehetett, de főleg a suli. Hogy állandóan kivették. Miért nem gondolkodnak a szülők? Hihetetlen. Mondjuk az enyémek is képesek voltak lehetetlen időpontokban utazni. Ilyenkor viszont nem mindig vittek magukkal.
- Hát nyáron mindig, meg a téli, a tavaszi és az őszi szünetben, a hosszú hétvégéken. Nem nagyon akarták, hogy kimaradjunk a suliból, így úgy időzítettek, hogy akkor éppen ne legyen. Persze néha akkor is voltunk, mikor a padban kellett volna ülni, de az évente max háromszor fordult elő. - Magyarázom neki. Apámnál a tanulás a lényeg, és hogy ne nagyon hiányozzunk. Bár nem tudom, hogy miért. Meg azt sem, hogy miért nem bízott rá a házvenetőnőre ilyen időkben? Úgyis csak feleslegesen voltunk velük. Legalább is szerintük.
- Nézd! Ott! Szerintem itt fordulj jobbra, és állj meg itt. Elég sokan vannak, közelebb nem hiszem, hogy meg tudsz állni! - A tó felé mutatok, viszonylag hamar ideértünk. És tényleg elég sokan vannak. Az órámra pillantok. Lesz ez még rosszabb is. Egy fagyi belefér addig, az tuti.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3206

TémanyitásTéma: Re: Jodie&Sebastian-Kiruccanás   Vas. Jún. 08 2014, 17:59

-Hajrá! - Húha, érzem az ajánlatom súlyát, leszek még bajban. De nem baj, ettől lesz vicces.
-Látom nem vagy egy törtető fajta. - Mosolygok, nem zavar, végül is ha a dolgokat a könnyebb végükön is meg lehet fogni, miért ne tenné?
-Azt sejtettem. - Kuncogok.
-Én sosem emlékszem mit álmodtam. Amikor még félálomban tudatosul bennem, hogy már reggel van, akkor még talán megvan micsoda baromságokról álmodtam, de ahogy kikelek az ágyból el is felejtem. Álmoskönyvem sincs, totál felesleges. - Mosolygok, mindig is kisit irigyeltem azokat, akik emlékeznek az álmaikra, főleg ha jók voltak.
Aztán csak felkacagok, félreértett, csúnyán. Vagy én őt.
-Neeeeem, sok is volt, nem, arra értem egyszerre nem volt így. - Mosolygok. De látszik rajtam jót röhögök azon, azt hiszi szűz vagyok és ő az első akit meg akarok fektetni vagy hasonló.
-Ehm, nem. Nem szeretem, olyan fura az állaga meg az íze... - Nem ő az első, aki furcsállja, az egyik lisztérzékeny lány komolyan lecseszett, hogy de ehetednéd és nem kell. És igaza van, nem kell valóban.
-Ó, Dublin nagyon jó! A kikötő kellemesen borongós volt mikor mentünk, meg imádom ahogy az írek beszélnek. Na meg a wiskey! Hú de leittuk magunk az öcsémmel, basszus. - Kacagok, nagyon jó volt a szesz, a pub meg hangulatos, imádtam. - Na de elsőnek mi is a Guinness Store House-ba mentünk, átlagos túrista elvet követve, de hát ki ne egy sörgyárba menne elsőnek? - Viccelődöm, de Dublinról beszlünk.
-De a Phoenix park is nagyon szép volt, még azt a másik futballt is láttuk, nem jut ezsembe a neve. Az íreké. De nagyon jó volt ott futni esténként, olyan jó hangulata van. - Áh, szerettem Dublint is. De oda kevésbé kell a francia tudás.
-Helsinki is jó volt, bár a szüleim Espooba akartak menni kipróbálni a golfot. De az olyan unalmas, mi inkább Helsinkiben maradtunk, az viszont nagyon szép! Imádtak a fekete hajammal, olyat röhögtem. A Finlandia palota gyönyörű volt, de hamar kirángatódtam onnan, ellenben az az S betűs erődítmény, Solinna, Somenlinna... áh nem emlékszem, na az nagyon hangulatos volt. Igazi régi kastély feeling, imádtam. Mondjuk a finnek nagyon jó fejek, én nagyon bírtam hogy kegyetlen őszinték, bár a hideg... huh. Talán azért is isznak annyit, de hallod a kocsmában olyan lököttek, nem győztünk röhögni. Bár hogy nincs habja a sörnek elég vicces már önmagában is. Az kell. - Vonok vállat. - De a Fazer csokit ha arra jársz kostóld meg. Nem vagyok édesszájú, de abból én is sokat megettem! - Kuncogok.
-Pedig az szép! - Mondom a diadalívre. - Áh, Brazíliában még nem voltunk, milyen volt a focimeccs? - Vigyorgok, Kínában sem voltunk még, javarészt Európa volt a cél.
-Ott van nekem az öcsém, ő a legjobb barátom. - Mosolygok, majd nevetek. - Egy-egy hónapra mindig akadt. - Vonok vállat, így is volt. Hosszabb időre nem igen.
-Az még jobb. Nekem nyugtom csak akkor lett, mikor egyetemre mentem, közöltem nem lesz diplomám, ha a szorgalmi időszakban nem vagyok benn. - A vizsgaidőszakban kénytelen voltam mindenből elsőre átmenni, az első időponton, ami kellemetlen volt, de mivel aztán megint utaztunk mindenfele és Henryvel lehetettem szabadon, megérte.
-De akkor a te szüleid erre jobban figyeltek, ez jó dolog. És ők hogy hogy ennyit utaznak?
-Jól van, ahogy kéred. - Mondom vidáman és leparkolok ahogy találok egy helyet. Tolatok, úgy könnyebb lesz hazafele elindulni. Mondjuk nem tükörből csinálom, hátranézegetek, de csak a széket karolom át ehhez, nem őt, hiába lenne kellemesebb.
-Hm, ez gyors volt. Szerencsére nem volt forgalom. - Mosolygok. - Hú... népszerű. - Nézek végig a tömegen, de annyira nem zavar mint zavarhatna.
-Nah, akkor mivel kezdjünk? Én innék valamit, már tényleg. - Vigyorgok, dög melegem van. Le is veszem az ingem és a kocsiban hagyom, elég a póló, már látom.
-Amúgy szerinted fürdés hőmérsékletű már, vagy csak van ár elvetemült aki belemegy a hideg vízbe is. - Intek oda, hogy van azért aki belemegy.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Judith Moody
Műsorgyártás
Életkor : 22
Foglalkozás : Tanuló
Hozzászólások száma : 361

TémanyitásTéma: Re: Jodie&Sebastian-Kiruccanás   Hétf. Jún. 09 2014, 18:45

Rámosolygok, látom, hogy vette a kijelentésem fontosságát. Csak szívom a vérét, úgy látszik sikerült. Vagy tényleg komolyan gondolom.
- Hát figyelj. Azt elérem, amit szeretnék. Pont elég, nem? - De tényleg igaza van, nem vagyok egy törtető fajta. Legalább is képtelen lennék átgázolni bárkin, hogy az akaratom érvényesítsem. Mondjuk ha más megteszi helyettem, de nekem nem szól, azt el lehet nézni, de az megint más téma.
- Vannak ilyen emberek, akik nem emlékeznek. Erre is van megoldás. Maradj ébren éjszaka, és csinálj csupa olyan dolgot, amit magadtól nem tennél. Ha nem iszol túl sokat hozzá, emlékezni fogsz! - Rámosolygok, ha nem tudja megálmodni, hát élje meg az álmait, az még sokkal jobb, mintha csak a fejedben létezne. És itt nyilván nem arra gondolok, hogy ugorjon ki egy tizenöt emeletes házból, hogy meglássa, tud-e repülni.
- Jah. Akkor azt mond, hogy még nem voltál hármasban. - Vigyorgok rá, így már kicsit más. Látom, hogy jól szórakozik azon, hogy azt hittem, nem volt még csaja. Hát... a ciki, hogy kinéztem volna belőle. De legalább nem sértődött meg.
Ilyen jellemzést még nem hallottam a péksütikről, de rábólintok, erről nem fogom meggyőzni, hogy jó. Jelen esetben hagyom, hogy megtartsa a véleményét. Már ha egyáltalán lenne bármiféle hatásom rá. Tudom, hogy nincs.
- Jó lehetett. Bár a városnézés egy érdekes módja a részegedjünk le típus. Mondjuk jó ötlet, szívesen kipróbálnám. - Részegen eltévedni egy vadidegen országban? Az lehet a legizgalmasabb. Fel is jegyzem képzeletbeli listámra, hogy meg kell tennem. És azt hiszem, hogy tudom, hogy majd kit kell keresnem ez ügyben. Rámosolygok Sebastianra.
- Elmész külföldre futni? Te tényleg eléggé egy csodabogár vagy. - Piszkálom egy kicsit. Tényleg egyre furább dolgok derülnek ki róla. Ki tudja, hogy mit rejteget még, amit el sem tudok képzelni.
- A kastélyok annyira gyönyörűek! Egyszer szeretnék régi ruhában egy kastélyban eltölteni egy napot, vagy akár többet is. Annyira jók lehetnek! Skóciában vannak állítólag nagyon szép kastélyok. Oda kéne eljutni. - Bólogatok, bár azokról a látványosságokról, amikről ő beszél, én nem nagyon tudok. Mondhatni semennyit.
- Miért fura, ha nincs habja a sörnek? - Ráncolom a homlokom, ezt nem vágom, nem szeretem a sört, nem is iszom, nem tudok erről sem sokat. Ellenben Sebastianról, mert majd ha akarok valamit, megvesztegetem sörrel, meg altatóval. És akkor tuti ráveszem bármire. Legalább is szeretném ezt hinni.
Bólintok a csokira, és újabb jegyzet kerül a füzetbe. Apuval rendeltetni csokit. Oké, akkor hiányzik a feeling, de meg kell kóstolni, ha annyira finom.
- A focimeccs? Gőzöm nincs. A barátnőmmel mindig próbáltunk hullámzást elindítani, és a végére elég jól belejöttünk. Meg végül a másik csapatnál lyukadtunk ki valahogy, és nagyon jól szórakoztunk. - Remélem, hogy nem kérdez rá sem a csapatokra, sem semmire, mert a meccshez annyi közöm volt, mint a most éppen síelő nagybátyámhoz.
- Az öcséd? Ez fura. A testvérek nem szoktak jól kijönni. Az én nővérem nagyon unalmas. - Persze, szeretem, meg minden, de legyen minél messzebb. Akkor még beszélgetni is tudunk, és nem verekszünk össze, és végül nem kerülök büntetésbe. Én. Természetesen. Oké, ez most már nem így van, de míg fiatalabbak voltunk...
- Pedig azért elég szerencsés vagy, hogy ennyire sok helyen jártál, és vittek a szüleid. Főleg, ha te is élvezed. - Milyen szívás már annak, akinek a szülei hobbija a bélyeggyűjtés mondjuk? Semmi izgalmas sztorit nem fog tudni felmutatni. Volt egy ilyen osztálytársam. Amúgy normális volt, csak túl egyszerűek voltak a szülei, rossz helyre született. Ez rólam nem mondható el. És láthatóan a partneremről sem.
- Áh, nem figyeltek ők sok mindenre. A munkára, és ennyi. Tudod, üzleti utak, divatbemutatók, erről szólt minden. Még mindig teszi. - Vállat vonok. Ez így elég túlzás, mindig a legjobbat adták nekünk, mindenünk meg volt, csak éppen a kirándulásokon ők dolgoztak, a gyerekeknek meg egy feladatuk volt, hogy foglalják el magukat.  Megtettük.
Várok, míg leparkolunk, majd ki is pattanok. A táskámat a kocsiban hagyom. Ha eddig nem lopta el a srác, most sem fogja. Rövid séta után el is érjük a tavat, és egy tompa nyögés kíséretében értek egyet a kijelentésére, mely szerint elég népszerű a hely. Sokan vannak.
- Oké. Te iszol valamit, én jégkását. És a túloldalon, van a víz melletti út, és mögötte a fa sor mögött van még egy, az árnyékos. Menjünk arra. - Közelebb hajolok, ahogy mutogatok, hogy lássa, miről beszélek, majd az első bódé felé vesszük az irányt. Tényleg meleg van.
- Annyira azért nincs szerintem. Még harminc fok sincs. A víz tuti nem melegedett fel. Ezek az első meleg napok. És koszos is... Bár mondjuk... haza kell menni fürdeni utána. - Ránevetek, ha nem lenne hideg, rá tudna venni, hogy bemenjünk, de most kevés esélyt látok rá.
Gyorsan fogy a sor előttünk, amiért hálás vagyok, mert kettővel mögöttünk egy gyerek fagyiért tombol, nálam meg kezd elszakadni a cérna. Remélem hamar abba hagyja, nem kéne vitába szállnom az apjával.
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3206

TémanyitásTéma: Re: Jodie&Sebastian-Kiruccanás   Hétf. Jún. 09 2014, 19:37

-Több mint ami az átlagnak kijut. - Mosolygok.
-Óh, hasonló már volt, de csúnya fejfájás volt az eredménye másnap és harmadnap is... - Vigyorgok. Van benne valami, elég ökörséget csináltam, ideje volt kissé megkomolyodni, azt hiszem.
-Jah. - Vigyorgok rá, amúgy valóban nem. Valahogy a szex nekem amúgy is két személyes dolog, szóval annyira nem vágyom rá mint a legtöbb pasi.
-Tedd meg, marha vicces. Bár nem árt ha tudnak angolul, ha már nagyon eleged van, hogy gőzöd nincs hol vagy és csak el akarsz dőlni az ágyban. Aztán a végén aludhatsz a padon. - Kuncogok.
-Nem, nem azért megyek külföldre. De mivel semmi olyan sportot nem űzhetek ami helyhez vagy szerhez kötött... - Vonok vállat. - Nem vagyok a seggemen nyugodtan megülő típus, kellett valami. Ehhez meg csak én kellek, meg egy sima út, ahol nem megy ki a bokám. - Mosolygok, szép is lenne csak a futás miatt kiutazni akárhova. Akkor élsportoló lennék, minimum. Az nem vonz.
Mosolygok, nem is vagyok hóbortos kérem.
-Kinek kellett volna másik századba születnie? - Piszkálom vigyorogva. - Amúgy szerintem azok a ruhák csak szépek voltak, kényelmesnek nem mondanám. Gondolj bele egész nap szorít téged a fűző... bár ti lányok annyi fura dolgot elviseltek... - Igaz, igaz, lehet nem lenne neki nagy ár. A gyanta után a fűző semmiség lehet.
-Hát mert... mert a sör habbal az igazi. Jó, van aki nem szereti, de az kell rá. Anélkül olyan... - Vágok valami grimaszt, hogy az úgy nem jó és kész. Nem tudom megfogalmazni neki.
Aztán csak felnevetek, micsoda rajongás!
-Ti vagytok az igazi rajongók akkor, mert mindkét félnek drukkoltatok, ez a tiszta szeretete a focinak! - Nevetek. - Na és a hullázásban mi a jó? - Én meg ezt nem értettem meg soha.
-Nem? Én imádom az öcsém, nála viccesebb és rendesebb embert nem ismerek. - Mondom olyan természetességgel, hogy aki nem így érez a testvére iránt valamit elront. - Szerintem csak nem találtad még vele a közös hangot. - Mosolygok rá, kétlem hogy unalmas lenne a nővére, főleg ha Jodieból indulok ki.
-Igen, nem panaszkodni akartam. Én szerettem. - Helyesbítek. Jó a suli így nehéz volt, meg jó pár dolog még, de én beletörődtem ezekbe.
-Óh, az a kellemetlenebb, akkor kevés is volt a családi program... - Húzom a szám, az kellemetlenebb. Úgy olyan... kényszeres hangulata lehetett. De talán nem.
Aztán leparkolok és belevetjük magunk a tömegbe. Hát igen. Vannak páran.
-Rendben! - Nah, tényleg ismeri merre, jól van. A jégkása is elgondolkodtat egy percre, de én most egyszerre sokat akarok inni, hiába hülye szokás, de erre vágyom. Arra a jégkása nem megfelelő.
Ha látok egy megfelelő árust, akkor kérek a lánynak amilyen jégkását megkíván, meg kérek magamnak egy üveg hideg tonicot. Az kellemesen keserű lesz és nem érzem majd úgy, hogy folyékony cukrot ittam. Ha fizettem követem az árnyékos rész fele, életmentő lesz azt hiszem.
-Egy tó milyen legyen? Klóros? - Vigyorgok rá. - Pontosan, amúgy is fürdenél strand után nem? - Nekem alap, ha természetes víz azért, ha klóros akkor azért zuhanyzom le. A modern világ beszippantott, nincs mese.
A hátul síró kölkön csak vigyorgok, engem nem idegesít, ellenben Jodie "vörösödő" feje jól mulattat. Oda is súgok neki.
-Te is ilyen voltál, mi? - Gonoszkodom, szerintem esélye nem volt, biztos megvettek neki mindent amit kért. De nyugtatólag finoman átkarolom a derekát, hogy ne álljon le vitatkozni annyit nem ér a dolog. A szülők mindig azt hiszik nekik van igazik, akkor is ha nagyon nem.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: Jodie&Sebastian-Kiruccanás   Today at 00:55

Vissza az elejére Go down
 

Jodie&Sebastian-Kiruccanás

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next

 Similar topics

-
» Nem láttál semmit! ~ Christian és Sebastian
» Ma éjjel bízd rám magad!- Lia és Sebastian
» Daniel & Sebastian & Marcus Treadaway
» Ragyogás (Sebastian és Joshua)
» hiszem, hogy két paralell történet a végtelenben összeérhet ~ Sebastian

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: A világ legvégén :: Frances épületek :: Archívum-