Frances University
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.


Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
KezdőlapKezdőlap  Legutóbbi képekLegutóbbi képek  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
KARAKTERES HÍREK
2017/2018-as tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Legutóbbi témák
» Kérlek, szükségem van... - megrendelések
Hey how r u??... Giselle&David EmptyPént. Feb. 14 2020, 20:58 by Sebastian McBridge

» New Possibility
Hey how r u??... Giselle&David EmptyKedd Júl. 03 2018, 22:01 by Judith Moody

» Befejeztük! - archiváltató
Hey how r u??... Giselle&David EmptySzomb. Ápr. 07 2018, 08:20 by Vincent Sparks

» Szalmaszál - Reeve-Eric
Hey how r u??... Giselle&David EmptyPént. Ápr. 06 2018, 13:20 by Reeven Callagher

» Rosemary Marshall-Gray
Hey how r u??... Giselle&David EmptySzomb. Márc. 17 2018, 21:56 by Rosemary Marshall-Gray

» Familiar stranger
Hey how r u??... Giselle&David EmptyHétf. Márc. 05 2018, 07:10 by Judith Moody

» Átalakítás
Hey how r u??... Giselle&David EmptyVas. Márc. 04 2018, 18:32 by Isabella Williams

» Hurtful love - Reeven*Felix
Hey how r u??... Giselle&David EmptyVas. Márc. 04 2018, 00:13 by Felix Kaleolani

» Claire és Kouji
Hey how r u??... Giselle&David EmptySzer. Jan. 03 2018, 10:50 by Claire P. Collins

» The hurt, the blame - SammyEric
Hey how r u??... Giselle&David EmptySzer. Dec. 27 2017, 22:59 by Eric A. Blake

Top posting users this month
No user
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Megosztás
 

 Hey how r u??... Giselle&David

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Giselle Veriott
Giselle VeriottEgyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 30
Foglalkozás : The Photographer
Hozzászólások száma : 360

Hey how r u??... Giselle&David Empty
TémanyitásTárgy: Hey how r u??... Giselle&David   Hey how r u??... Giselle&David EmptySzer. Jan. 02 2013, 13:55

Lassan közeledik már a nap vége, mindössze egy óra és mehetek haza. Kezemben egy könyvvel, amit lusta voltam beletenni a vállamon lévő oldaltáskámba, haladok a folyosón nyugodt léptekkel az előadóterem irányába. Nem kell sietnem, mert nem rögtön most kezdünk, van úgy nagyjából negyed órám addig, hogy odaérjek. Nem vagyok ma túlzottan kiöltözve, csak egy cicanadrág, egy egyszerű póló, és egy vékonyabb pulcsiféleség van rajtam és a nyakam körül egy sál, hogy elrejtsem a Daviddel töltött éjszaka maradványát. Nem számítottam rá, hogy ennyire belilul, de hát most már mindegy, legalább tél van és elrejthetem egy sállal. Nyáron már jóval nehezebb dolgom lenne, bár még mindig ott lenne a hajam.
Mivel még elég sok idő van, úgy döntök, útba ejtem a büfét, hogy vegyek egy kávét. Beállva a sorba, begyömöszölöm a könyvet a táskámba és előkotrom a pénztárcám.
-Jó napot! Egy kapucsínót kérnék. -mondom mosolyogva a büfés néninek, majd türelmesen várok, amíg elkészül, mialatt a mellettem elhaladó embereket nézem. Lassan el kéne kezdenem összeszedni az aláírásokat, hogy bekerülhessek a HÖK-be, de Zin megmondta, most nagyon nehéz dolgom lesz. Nem tudom, miben más a vizsgaidőszak ebből a szempontból, hiszen ez csak egy aláírás, illetve húsz, de ez nem számít most, egy embertől egy aláírást kell kicsikarnom, és ha ügyes vagyok, akkor a következő szemesztertől már akár én is a HÖK tagja lehetek, hiszen csak ezek az aláírások választanak el. Ha megvan, már sima ügy.
Időközben elkészült a kapucsínóm, amit megfogva elmegyek egy szabad falfelületig, és annak nekidőlve belekortyolok a forró italba, hiszen ha sétálgatnék vele, több, mint valószínű, hogy valakit leöntenék vele, vagy ami még rosszabb, pofára esnék vele a folyosó közep
én.
Vissza az elejére Go down
David White
David WhiteMűsorgyártás
Életkor : 30
Hozzászólások száma : 545

Hey how r u??... Giselle&David Empty
TémanyitásTárgy: Re: Hey how r u??... Giselle&David   Hey how r u??... Giselle&David EmptySzer. Jan. 02 2013, 14:25

Örülök, hogy most vége egy unalmas órának, bár annak nem, hogy Loreen szinte pórázon tart. Hiába kérlelem, hogy odaadja a jegyzeteit, egyszerűen hajthatatlan. A jó kedvű nevetését és az én mosolyomat, mindenki megcsodálja a folyosón, ahogy szembe megyünk velük, hogy eljussunk a szekrényéig. Igen, kénytelen vagyok ilyen drasztikus módszerekhez folyamodni, hogy megkapjam a jegyzeteket.
- … Hihetetlen vagy David! – Nevet fel újból, csillogó szemekkel szembe áll velem, majd egyik kezével félretol, hogy odaférjen a szekrényéhez. Nem is gondoltam, hogy ilyen közel van ehhez a teremhez, bár még eddig nem néztem meg hol van a szekrénye.
- Igen? Akkor akár oda is adhatod. – Vigyorgok rá, de azt hiszem, hogy nem fog menni, mert hajthatatlan. Egyik kezemmel támaszkodok a szekrénye mellett és amíg pakol egy folytában beszélek hozzá, próbálom levenni a lábáról, hátha sikerül ezzel meggyőznöm. Mindenesetre a jó kedvet elérem nála, mert még mindig nem hajlandó odaadni. Viszont nekem nagyon is fontos lenne, hogy ne bukjak meg az órán és a vizsgákon. Ez a tanár pedig utál, ezt mindenki tudja, csak az okát nem.
- Akkor mit kérsz érte? – Ajánlok fel neki valamit, amit szeretne, bár fogalmam sincs, hogy mi játszódhat le a fejében, de remélem valami kivitelezhetőt kér, például valami ékszert. Engem pont nem érdekel, hogy mi a kívánsága, csak a jegyzetei kellenek, mert ő róla tudom, hogy nagyon szépen ír és mindent jól ír le magyarázattal együtt, hogy meg lehessen érteni. Nem is tudom, hogy csinálja, hogy ilyen jól jegyzetel és nem marad le.
- Te is tudod… Nekem te kellesz! – Fordul felé komoly fejjel, mikor kijelenti, hogy egy olyan dolgot kér, ami lehetetlen, bár azt nem mondta, hogy mire kellek, így talán még hasznomra is válhat. Egy jó éjszaka és a jegyzetek. Grátisz az meglesz. Fel is lelkesülök erre a gondolatmenetemre.
- Egy éjszakára megkaphatsz. Jól fogjuk magunkat érezni, ezt garantálom! – Vigyorgok sejtelmesen és titokzatosság csillan meg a szemeimben. Loreen sóhajt egyet, és lehajtva a fejét megrázza. Kezdem érteni, hogy nem pont erre gondolt, így a vigyorom is eltűnik az arcomról. Főleg, ahogy megint komolyság üti meg a hangját.
- David… Egy éjszaka nem elég. Nekem úgy kellesz, mint egy pasi. – Vallja be őszintén, amit már régóta tudok, és nem hittem volna, hogy egy egyszerű éjszakából idáig jutunk. Nem tudom neki megadni, amit kér, ahhoz túlságosan is hajt a vérem és sok csinos lánnyal vagyok körülvéve, ráadásul most egyáltalán nem akarok komoly kapcsolatot, amit mindenki tud, csak nem mindenki akarja elfogadni.
- Sajnálom… - Elhúzom a számat, mert pont ezt nem várhatja el tőlem. Nem fogok azért valakivel együtt lenni, hogy egy jegyzetet megkapjak. Akkor inkább mást kérek meg, és ezt Loreen is pontosan tudja, pont ezért nem erőszakoskodik.
- Ti fiúk soha sem fogtok felnőni! – Halvány, de fájdalmas mosoly jelenik meg az ajkain, miközben végig simít a karomon. A szekrénye felé fordul, majd kiveszi belőle a könyveit, aztán a táskájába teszi őket.
- Azért megkaphatom a jegyzeteid? – Vigyorgok továbbra is, hátha ezzel arra akart utalni, hogy van egy halvány reményem, hogy megkapjam őket. Próbálom még mindig bevetni a nézésemet, de ez most nem sikerül. Becsukja a szekrényajtót és felém fordul megint, miközben az egyik könyvét magához öleli.
- Nem! David te is tudod mit érzek irántad, de nem fogom megkönnyíteni a dolgod, amíg óra helyett más lányokkal szórakozol… Tudod, hogy mennyire fáj? – Kegyetlen igazság, amit a szemembe mond, de nem akarom megbántani azzal, hogy áltatom. Ránézek, mert most kezdem úgy érezni, hogy sarokba szorít.
- Nem akarok kapcsolatot! – Jelentem ki komolyan és a szemeibe nézek, mire elmosolyodik. Ezzel tisztában van még akkor is, hogyha nem akarja elfogadni, főleg azt, hogy milyen életet élek most itt.
- Tudom… Talán ha megkéred a tanárnőt biztos, hogy korrepetál téged! Látom, hogy nézel rá… Sok sikert a jegyzet begyűjtéséhez! – Céloz Elainere, mert már neki is feltűnt, hogy egy kicsit oda vagyok a tanárnőért. Igaz, azt nem hiszem, hogy jártas lenne abban a témában, amit Mr. Arthur tart, de egy próbát megér. Azért kedvesen mosolyog, majd végig simít az arcomon és beletúr a hajamba, ahogy sikert kíván nekem, majd elmegy mellettem, én pedig ösztönösen utána fordulok és nézem, amíg a tömegben el nem tűnik. Ilyen az én formám és még csak jegyzetekkel se lettem gazdagabb. Azért a fenekét volt időm megnézni, ami már nálam fél siker. Sóhajtva fordulok vissza, hogy folytassam az utam, mikor meglátom Gisellet a falnál kávézva. Egy mosoly kerül az arcomra, majd odamegyek és meg se fordul a fejemben, hogy esetleg látta az előbbi párbeszédem Loreennel. Mikor odaérek hozzá, megállok előtte.
- Szia! Van kedved megenni velem egy szendvicset? – Köszönök vidáman, még ha egy kicsit csalódott is vagyok, hogy nem kaptam meg a jegyzeteket. Azért szeretném, ha Giselle velem enne, legalább beszélgetünk egyet, amíg el nem kezdődik az óra. Feltűnik a nyakán a sál, de majd később lesz időm kitérni erre is, most mindenesetre valamit enni akarok, mert éhes vagyok.
Vissza az elejére Go down
Giselle Veriott
Giselle VeriottEgyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 30
Foglalkozás : The Photographer
Hozzászólások száma : 360

Hey how r u??... Giselle&David Empty
TémanyitásTárgy: Re: Hey how r u??... Giselle&David   Hey how r u??... Giselle&David EmptySzer. Jan. 02 2013, 14:44

Fárasztó egy nap volt. Egész nap csak a vizsgákról beszél mindenki, kapjuk az időpontokat és már baromira elegem van belőle. Nem akarok vizsgázni, mindig is utáltam. Nem vagyok az az izgulós típus, hiszen a zongorázásnak köszönhetően megszoktam, hogy mindenki rám figyel, meg versenyekre is jártam, így az írásbelihez is hozzá vagyok szokva. Nem is ez a baj. Egyszerűen nem szeretem. Mindig szeretnék a lehető legjobban teljesíteni, és ezért van, hogy túl sokat ülök olyankor a jegyzeteim fölött, de idén nem így lesz. Tudom,hogy kevesebb tanulással is képes vagyok ugyanezt produkálni, és így megmarad az életem arra a nagyjából egy hónapra is, amit intenzívebb tanulással töltenék.
Miközben ezek a gondolatok cikáznak a fejembe, néha belekortyolok a kapucsínómba, jót tesz, ha egy kicsit feléleszt, de azért nem akartam kávét, mert attól a végén még túl hiperaktív lennék, és azt nem szeretném. Közben ismerős hangra leszek figyelmes, majd meg is pillantom Davidet és egy lányt, bár nem lepődök meg rajta, hiszen tudom milyen. Talán legbelül egy icipicit reménykedtem, hogy tud változni és egyszer az életben képes lesz egy normális kapcsolat kialakítására, de úgy tűnik ez túl nagy elvárás hozzá képest. Nem is figyelek a párbeszédükre, de akaratlanul is elkapok egy-egy mondatot, például amikor a lány közli, mit is akar tőle. Na tessék, nem csak én vagyok ezzel így, bár szerintem a lány azért jobban odavan érte, hiszen én még csak alig két vagy három napja ismerem, és még nincsenek is ilyen kívánságaim, bár ha önként előállna az ötlettel, valószínűleg meggondolnám a dolgot. Nem is figyelek már egyáltalán a beszélgetésükre, hiszen nem akarok hallgatózni, meg különben sem érdekel annyira a dolog, hiszen ez az ő dolguk, nekem semmi közöm hozzá. Inkább csak tovább kortyolom az italom, és észre sem veszem, hogy megáll előttem, csak amikor már megszólít. Ránézek, majd egy mosoly jelenik meg az arcomon.
-Szia. Ehetünk, úgyis kezdek már megéhezni, és még lesz egy órám. -mondom egy fintorral az arcomon, ami az órának szól. Sosem szerettem, de hát része a tananyagnak. Közben elindulok a büfé felé.
-Mi újság veled? -próbálok valami beszélgetésféleséget kezdeményezni, bár ebben sosem voltam valami jó, de azért próbálkozni még leh
et.
Vissza az elejére Go down
David White
David WhiteMűsorgyártás
Életkor : 30
Hozzászólások száma : 545

Hey how r u??... Giselle&David Empty
TémanyitásTárgy: Re: Hey how r u??... Giselle&David   Hey how r u??... Giselle&David EmptySzer. Jan. 02 2013, 15:28

Elég nehezen megy a győzködés és a végére még csak nem is sikerül elérnem, hogy odaadja a jegyzeteit, viszont egy komoly dolgot is megbeszélünk, amit már vagy ezerszer megrágtunk. Végül is legalább már tudom, hogy miért cserébe ad jegyzeteket, viszont én nem fogom eljátszani, hogy szerelmes vagyok, amikor nem vagyok az. Sóhajtva nézek utána, pedig azt hittem, hogy kiszedhetem belőle a jegyzeteket. Nem fogok megváltozni egy lány kedvéért, hogy jegyzeteket adjon. Azért annyira nem vagyok szemét, hogy ilyen mód kihasználjam. Amint eltűnik a tömegben, megpillantom Gisellet, minek hatására egy mosoly jelenik meg az arcomon, majd oda is indulok felé. Megállok előtte és öröm látni, hogy valaki örül nekem és velem tart.
- Nem szabad éhezni. Nekem még kettő lesz, de az már inkább gyakorlati, mint elmélet. – Fújom ki a levegőt és megforgatom a szemeimet. Nincs bajom a gyakorlattal, nagyon is szeretem, de most annyira nincs kedvem hozzá. Azt hiszem, ahogy fáradok, úgy vagyok egyre nyűgösebb. Megfogom Giselle kezében lévő poharat és belekortyolok, majd visszaadom neki.
- Capuccino? – Nézek rá értetlenül, azt hittem, hogy legalább kávé van nála az segítene most nekem abban, hogy felélénküljek. Amint megindul megyek mellette, kikerülve az embereket, hogy ne ütközzek beléjük. Nem jut most semmi sem eszembe, így egy kicsit hálás vagyok Gisellenek, hogy ő kezdeményez, de csak megrántom a vállaimat.
- Nem találok senkit, aki odaadná a jegyzeteit. Loreen volt az utolsó esélyem. – Elhúzom a számat, de nem akarom, hogy ez miatt elromoljon a kedvünk, ezért mindjárt ugyanezt vissza is kérdezem, egy mosolyt erőltetve az arcomra.
- És veled? Átjössz ma? – Teszek fel mindjárt két kérdést is, és hamarosan el is érünk a büféhez, ahol rendelek magamnak és, amint Giselle is megtette, kifizetem mindkettőt, majd egy üres asztalt nézek. Nem nagyon találok, mert jelenleg minden foglalt, jókor jön mindenki enni.
- Azt hiszem ott egy üres. – Bökök a fejemmel az üresnek vélt asztal felé, majd elindulok oda, mielőtt bárki elfoglalná. Pont a sarokban van, így ez remek hely. Beülök a sarokba és remélem, hogy a lány is velem tart. Nem zavar, hogy mellém vagy velem szemben ül.
Vissza az elejére Go down
Giselle Veriott
Giselle VeriottEgyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 30
Foglalkozás : The Photographer
Hozzászólások száma : 360

Hey how r u??... Giselle&David Empty
TémanyitásTárgy: Re: Hey how r u??... Giselle&David   Hey how r u??... Giselle&David EmptySzer. Jan. 02 2013, 15:42

Nem tudom miért, de a mai nap különösen lefárasztott. Amúgy is fárasztó szokott lenni, de ez most valahogy ha lehet, még agyzsibbasztóbb volt. De már csak egy óra és otthon lehetek. Amikor meglátom a fiút, egy mosoly jelenik meg az arcomon, és örömmel egyezem bele egy szendvicsbe.
-A gyakorlat jobb. Legalábbis nekünk azok nagyon jók szoktak lenni... de nekem elmélet lesz, és borzasztóan unalmas. -Mondom szemforgatva, majd hagyom, hogy elvegye a kapucsínóm. A kérdésére bólintok egyet.
-Igen. A kávétól hiperaktív leszek, és azt senki nem szeretné. -Mesélem nevetve, majd figyelem a fiút. Nem értem, minek is neki az a jegyzet, hiszen elvileg ha ott van az órákon, akkor meg kéne lenniük. Lehet, ez a baj, hogy nincs ott órákon.
-Hát az gáz. És mindjárt jönnek a vizsgák. -Nem szeretem ezt kimondani, mert akkor tudatosul bennem, hogy neki kéne állnom intenzívebben tanulni, de azt nem szeretnék. Sokkal inkább mennék fotózni. Úgyis az kell majd az életben, mit érdekel engem,hogy a színek milyen hatással vannak az emberekre, meg ilyen teljesen felesleges dolgok. A fiú kérdése hallatán ismét egy mosoly jelenik meg az arcomon.
-Nem. Nagyon fáradt vagyok. Már alig várom, hogy otthon legyek és aludhassak egyet. -válaszolom továbbra is mosolyogva, miközben megérkezünk a büféhez. Rendelek egy szendvicset, majd miután a fiú kifizette mindkettőnkét, körbenézek. Nincs egy szabad asztal sem, de én nem akarok állva enni. Aztán a fiú meglát egyet, így követve őt egy sarki asztalhoz érünk. Ledobom a táskámat a fiú melletti székre, én pedig leülök vele szembe. Azt hiszem, ez egy alkalmas pillanat lenne megszerezni az első aláírásom, így hát el is kezdek kotorászni a táskámban, majd előveszem a papírt és egy tollat.
-Képzeld, jelentkeztem a HÖK-be, mint szakmai vezető. -Újságolom lelkesen. - Viszont most össze kell szednem minimum húsz aláírást. Nem akarod támogatni a karrierem? -Nézek boci szemekkel a fiúra, miközben elé tolom a papírt tollastól és nagyot kortyolok a forrónak már nem mondható italomb
ól.
Vissza az elejére Go down
David White
David WhiteMűsorgyártás
Életkor : 30
Hozzászólások száma : 545

Hey how r u??... Giselle&David Empty
TémanyitásTárgy: Re: Hey how r u??... Giselle&David   Hey how r u??... Giselle&David EmptySzer. Jan. 02 2013, 16:08

Öröm hallani, hogy elfogadja a meghívásom, így nincs más hátra, mint hogy el is induljunk és a jól megérdemelt szendvicset elfogyasszuk. Én már farkas éhes vagyok és csak azért nem hallható a gyomrom korgása, mert a tömeg zaja elnyomja.
- Nekünk is jók, csak most nincs hozzá hangulatom. Ráadásul kettő egymás után. – Elhúzom ismét a számat, mert semmi bajom a gyakorlati órákkal, de most a fenének sem hiányzik. Rég otthon lennék és fetrengenék az ágyban Gisellel, vagy legalábbis egy filmnézés belefér. Erről jut eszembe, hogy akár nálam is aludhatna, de előtte még bólogatok a kávés megjegyzésre és a vizsgákra. Kicsit elszomorít, mert az valóban vizsgatárgy, amiből kéne egy órányi jegyzet. De ez nem rombolja le a kedvemet, visszatérek gondolatban az alváshoz, de a lány nemet mond. Sóhajtok egyet, és mintha egy villanykörte gyulladt volna ki a fejem felett, úgy változik meg a kedvem is.
- Nálam is tudsz aludni. – Vigyorgok, mert múltkor is jól kipihentük magunkat, igaz, hogy dél körül ébredtünk fel, de akkor is jót aludtunk. Beleharapok a szendvicsembe, megrágom, majd egy újabb falatot veszek a számba. Nagyon is éhes vagyok és szeretném, ha már a gyomromban lenne. Figyelem, hogy mit kutat, majd ahogy egy papír és egy toll is előkerül és felém tolja, ránézek. Végig hallgatom, hogy mit is kéne csinálnom, mire újra a papírra esik a tekintetem. Megfogom a tollal együtt, felállok és átülök mellé, miközben egy megállapítást teszek, mintha nagyon bele lennék merülve az olvasásra, de nincs rá semmi se írva, csak „név”, „aláírás”, „dátum”, „szak és évfolyam”.
- Szóval alá kell írnom? – Egyik kezemet a széke háttámlájára helyezem, a másikat pedig a combjára. Közelebb is hajolok hozzá, szerintem tudja, hogy most mi jár a fejemben, csak egy gondom van, hogy ő fáradt és nem jön át, de még nincs vége a szünetnek, el tudom érni azt, amit szeretnék. Közel hajolva hozzá mélyen a szemeibe nézek.
- És mit kapok cserébe? – Picit oldalra döntöm a fejemet, most először is kezdésnek egy csókkal is beérem, de utána meg egy ágyat akarok vele, méghozzá ha nem is most, akkor este. De azért megadom neki a lehetőséget, hogy a kedvemre legyen és ő mondja meg, hogy mit ad cserébe. Csak azután fogom megfontolni az aláírást, ha elég jó, amit mond. Mindvégig a szemeibe nézek, hogyha engedi és nem hajol se közelebb, se távolabb.
Vissza az elejére Go down
Giselle Veriott
Giselle VeriottEgyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 30
Foglalkozás : The Photographer
Hozzászólások száma : 360

Hey how r u??... Giselle&David Empty
TémanyitásTárgy: Re: Hey how r u??... Giselle&David   Hey how r u??... Giselle&David EmptySzer. Jan. 02 2013, 16:30

Mosolyogva egyezek bele egy szendvicsbe. Úgysincs jobb dolgom most, nincs kedvem az egész szünetet egyedül tölteni, így még kapóra is jött most. El is indulok vele a büfé felé, miközben hallgatom a véleményét a gyakorlatról.
-Megértelek. -mosolyodom el, miközben tovább szorongatom a kapucsínóm. Nincs kedvem meginni, de lassan kihűl úgyhogy rá kéne szánnom magam. Különben sem ártana kicsit felélednem, mert ez így nem állapot. A fiú ötletét hallva aztán felnevetek, miközben leülök vele szembe az asztalhoz, és nekiállok turkálni a táskámban.
-Azt rögtön gondoltam. De én tényleg aludni szeretnék. -mondom továbbra is mosolyogva, majd sikerül előkotorni a papírt és hozzá egy tollat is és szép lassan a fiú elé csúsztatom, bár felesleges volt, hiszen mindjárt át is ül mellém.
-Hát, értékelném, ha aláírnád. -mondom mosolyogva, miközben a fiú a combomra teszi a kezét és közel hajolva hozzám ismét egy kérdést tesz fel. Gondolhattam volna, hogy nem hagyja ki az alkalmat, de nem a mai lesz a szerencsenapja.
-Semmit. -nevetek fel, bár nagyon is jól tudom, mire célzott, de mi hivatalosan barátok vagyunk, így hát nem lenne túl előnyös a büfében smárolnunk.
-Vegyük úgy, hogy múltkor már előre megkaptad. -kacsintok rá, visszagondolva a múltkori estére, majd elnézek a fiútól, ezzel megszakítva a szemkontaktust és ismét kortyolok egyet a mostanra már majdnem teljesen hideg innivalómból.
-Nah, kapok egy aláírást vagy kampányoljak másoknál? -kérdezem nevetve. Azt hiszem, találok még olyan embereket, akik aláírják nekem szíves örömest, és azok bizony nem csak lányok lennén
ek.
Vissza az elejére Go down
David White
David WhiteMűsorgyártás
Életkor : 30
Hozzászólások száma : 545

Hey how r u??... Giselle&David Empty
TémanyitásTárgy: Re: Hey how r u??... Giselle&David   Hey how r u??... Giselle&David EmptySzer. Jan. 02 2013, 19:18

Legalább megérti, hogy most miért nincs kedvem gyakorlatra menni, lehet, hogy most kihagyom, úgy is háromszor ki lehet, most lenne amúgy az első. Nem tűnne fel senkinek, maximum bejelentkezek, aztán már itt sem vagyok, de még van egy negyed órás szünet, ami alatt el tudom dönteni. Kicsit rosszul esik, hogy nem szeretne velem aludni és még ki is nevet.
- De tényleg tudsz nálam is aludni. – Mondom ugyanúgy komolyan, nem piszkálnám csak aludjon nálam. Igaz, ebben kicsit hazudok magamnak is, mert ki tudja, hogy mi történne kettőnk közt. Megfogom a papírt és a tollat és vele együtt átülök. Látom a szemeiben, hogy nagyon is akarja az aláírást, én viszont mást akarok és ezt szóvá is teszem. Meglepődök, kikerekednek a szemeim, ahogy nem kapok érte semmit. Azért azt hittem, hogy egy valamit fogok, de tévedtem. Simán megsértődhetnék és itt hagyhatnám, helyette közelebb hajolok és egy csókot nyomok az ajkaira.
- Az úgy nem fair. – Sóhajtok egyet, hiába nem ezt a választ vártam volna. Elfordulok tőle és ráfirkantok mindent, ami oda van írva. Majd egy szép aláírást is odavések. Giselle elé tolom, majd mielőtt bármit is csinálhatna visszaülök a helyemre és folytatom az evést. Egyáltalán nem vagyok most boldog, sőt még a hangulatom is lejjebb esett.
- Azt hiszem nem megyek be órára, inkább hazamegyek. – Rántom meg a vállaimat, bár nem tudom, hogy minek osztom meg vele, majd inkább eszek tovább. Azt hiszem most a fáradtság sokkal nyűgösebbé tett, meg az, hogy a lány visszautasított.
Vissza az elejére Go down
Giselle Veriott
Giselle VeriottEgyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 30
Foglalkozás : The Photographer
Hozzászólások száma : 360

Hey how r u??... Giselle&David Empty
TémanyitásTárgy: Re: Hey how r u??... Giselle&David   Hey how r u??... Giselle&David EmptySzer. Jan. 02 2013, 19:46

Nem segít rajtam most a kapucsínóm sem, pillanatokon belül el tudnék aludni még így ülve is. Nem tudom, mi a fene ütött belém, hiszen általában nem szoktam ilyen álmos lenni. Lehet, hogy az utóbbi időben keveset alszom és ez így összegyűlt mára. Látva a fiú arcát, úgy gondolom, teljesen komolyan mondta, amit mondott.
-Tudom. De én szeretnék inkább a saját ágyikómban. Úgysem lennék most valami jó társaság. -mondom mosolyogva. Ha fáradt vagyok, valamiért még többet mosolygok. Még nem sikerült rájönnöm, miért is lehet ez, de így van és kész. Ebből is látni,hogy fáradt vagyok, mosolygok állandóan. A válaszom hallatán, miszerint nem kap semmit cserébe az aláírásért, kikerekednek a szemei, majd egy csókot nyom az ajkaimra.
-Héé. Barátok vagyunk. Nem csókolózunk a büfében. -Intem rendre mosolyogva, majd kortyolok egyet a kávémból. Már teljesen kihűlt. Nem finom. Nyűgös vagyok. Minden bajom van. Haza akarok menni. A megjegyzését hallva nem reagálok rá semmit, csak egy halvány mosolyra húzódik a szám, majd figyelem ahogy kitölti a lapot és visszacsúsztatja elém.
-Köszönöm. -Mosolyodom el, majd nekiállok enni a szendvicsemet. Látom rajta,hogy nincs jó kedve, de mielőtt bármit is szólhatnék, megelőz.
-Megértelek. Legszívesebben én is azt tenném... habár miért is ne tehetném? Észre sem veszik, hogy nem vagyok ott, a jegyzeteket meg majd elkérem valakitől. -Csillan fel a szemem, miközben visszateszem a papírt a táskámba, mielőtt kárt teszek benne, majd megkeresem a telefonom, és egy gyors hívást intézek.
-Juliette? Szia. Azt hiszem, ma korábban érek haza, mint szoktam... Nem, ne fáradj, nem leszek éhes, majd rendelek pizzát. Fél órán belül otthon vagyok. Köszönöm. Szia. -Teszem le, majd a fiúhoz fordulok. Azt hiszem, nem sokat értett az előbbiből, így megpróbálom felvázolni neki a dolgokat.
-A dadámmal beszéltem, vagyis inkább házvezetőnő. A lényeg, hogy kiskorom óta ő nevelt, mert anyáéknak nem volt idejük rám, így amikor ide költöztem, nem is volt kérdés, hogy ő is jön, így legalább nem vagyok egyedül. Ő tart rendet a lakásomban, és neki is van egy sajátja egy sarokra az enyémtől, így bármikor ott van, ha kell. -Nem tudom, miért is magyarázom el neki, valószínűleg nem is érdekli, de ez van. Fáradt vagyok. Sokat beszél
ek.
Vissza az elejére Go down
David White
David WhiteMűsorgyártás
Életkor : 30
Hozzászólások száma : 545

Hey how r u??... Giselle&David Empty
TémanyitásTárgy: Re: Hey how r u??... Giselle&David   Hey how r u??... Giselle&David EmptySzer. Jan. 02 2013, 21:55

Kicsit elszomorodok, hogy valóban nem akar velem aludni, pedig én nagyon is szeretném. Sóhajtok egyet, majd beleegyezek a döntésébe. Az viszont egyáltalán nem tetszik, hogy nem csókolhatom meg ott ahol akarom. Mégis engedi, de nem viszonozza és szóvá is teszi. Összeráncolom a homlokomat és értetlenül nézek rád.
- Miért ne csókolhatnálak meg, mikor akarom? - Még mindig értetlenül nézek rá, egy csomó lány nem problémázna ezen, Giselle meg igen. Egyre több probléma van vele, így lehet, hogy jobban járnék, ha mostantól hagynám a mi ismerkedésünket. Nem tudok rajta kiigazodni, így megsértődve aláírom neki a papírját és visszaülök a helyemre, hogy befejezzem az evést. Azért elmondom neki a tervemet, bár tudom, hogy nem fog a nyakamba ugrani, hogy meggondolta magát és velem tart haza.
- Rossz vagy! - Jegyzem meg, bár ő is ugyanazt csinálja, amit én. Még is abban reménykedek, hogy együtt aludhatunk. Megvárom, míg befejezi a telefon beszélgetést, de fogalmam sincs, hogy kivel beszél, mindenesetre otthon lesz. Ahogy felém fordul, hogy elmagyarázza, hogy kivel is beszélt felcsillannak a szemeim.
- Fiatal és csinos? - Kérdezek egyből rá, majd ha erre választ kapok, akkor megyek tovább a kérdéseimben, hogy puhatolózzak.
- És megengedi, hogy fiúk ólálkodjanak körülötted, esetleg veled aludjanak? - Vigyorgok, ahogy megpróbálom körül írni, hogy mit is szeretnék. Én este vele szeretnék aludni, és ezt mindenképp elakarom érni nála. Ha nem akar velem aludni, mert a saját ágyát akarja, nekem az is jó, hogy én megyek.
Vissza az elejére Go down
Giselle Veriott
Giselle VeriottEgyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 30
Foglalkozás : The Photographer
Hozzászólások száma : 360

Hey how r u??... Giselle&David Empty
TémanyitásTárgy: Re: Hey how r u??... Giselle&David   Hey how r u??... Giselle&David EmptySzer. Jan. 02 2013, 22:15

Fáradt és nyűgös vagyok, így hát nem lehet most egyszerű velem. Amúgy sem vagyok egy egyszerű eset, de ilyenkor mondhatni már-már kiállhatatlan. Az, hogy a fiú még mindig bírja, igazán dicséretes dolog, nem sok ember lenne rá képes. Ám látszik azért rajta, hogy fogyóban van a türelme.
-Jó na. Ne haragudj, fáradt és nyűgös vagyok. -Kérek bocsánatot a fiútól, hiszen én vagyok a hülye, ő nem akart semmi rosszat. A következő mondatát hallva felnevetek.
-Nem is.. annyira. -válaszolok nevetve. Már régóta fontolgatom, hogy ki kéne próbálni, milyen is a lógás, hiszen még sosem lógtam, itt az ideje. Különben sem lenne sok értelme bemenni, mert tuti elaludnék, hiszen nem elég, hogy borzasztóan unalmas ennek az órának a tananyaga, de még álmos is vagyok, így hát biztos az elalvás. Felhívom inkább Juliettet, a házvezetőnőmet, hogy ma hamarabb érek haza. Hallotta a hangomon, hogy nyűgös vagyok, és hát neki is dolga van, így azt mondta, akkor elmegy, de előtte csinál kaját. Nem kell kaja, majd ha éhes vagyok, eszem pizzát. Elmagyarázom a fiúnak az előbb történteket, és már meg sem lepődök a reakcióján.
-Igen, és igen. Még nincs negyven és szerintem csinos. -mondom mosolyogva, hiszen nekem ő olyan, mintha az anyukámat és a nővéremet egybe gyúrták volna. Mindig mellettem állt és megértett.
-Nagyon jó fej. Mindig ő falaz nekem, régen is ezt csinálta, bár akkor nem sokat kellett. És igen, megengedi, sőt örül is neki, ha végre zajlik az életem. Bár rólad még nem tud. -válaszolom nevetve a fiú kérdésére, majd le is esik, mit akar igazából. Kicsit sokáig tartott, de hát ha egyszer álmos vagyok.
-Aludhatsz nálam, ha nagyon akarsz.... De nem tudok pizsit adni, úgyhogy azt valahogy szerezned kell. És igen, muszáj pizsit húznod. -Nevetek fel, kénytelen lesz megoldani a pizsi dolgot, ha egyszer nálam akar aludni. Közben megeszem a szendvicsem utolsó falatját is, és megiszom a maradék kávét, majd megvárom, míg a fiú is elkészül.
-Nah én most megyek haza. Veled mi lesz, hol alszol? -kérdezem egy mosollyal az arcomon. Lassan kezd hatni a kávé, kezdek kicsit felébredni. Összepakolom a táskám, és felállok, hogy betoljam a székem, majd elindulok a kijárat fe
lé.
Vissza az elejére Go down
David White
David WhiteMűsorgyártás
Életkor : 30
Hozzászólások száma : 545

Hey how r u??... Giselle&David Empty
TémanyitásTárgy: Re: Hey how r u??... Giselle&David   Hey how r u??... Giselle&David EmptyCsüt. Jan. 03 2013, 22:09

Nem sokáig fogom bírni Gisellenek ezt a fajta stílusát, most még elviselem, de már érződhet rajtam, hogy nagyon közel vagyok a cérna szakadáshoz. Sóhajtok egyet és megrázom a fejemet, ezzel is mutatva, hogy nem haragszom rá. Majd, hogy tereljem a gondolataimat, nem foglalkozok ezzel a témával, helyette egy megjegyzést teszek, mire Giselle felnevet, így nekem is egyel több okom lesz, hogy mosolyogjak. Nem néztem volna ki belőle, hogy lóg, de ha velem teszi, akkor bármit el tudok képzelni róla, viszont ő semmiképp sem akar nálam aludni, ami azért elszomorít. Megvárom, míg végez a telefonálással, majd figyelmesen végig hallgatom, amit mond. Egyből felcsillannak a szemeim a házvezetőnő hallatán, aki ha jól hallom, pont az esetem. Mindenesetre megakarom ismerni őt is, hátha benne lenne velem egy jó éjszakában. Piszkos gondolatok futnak át a fejemen, így alig hallom, hogy mit mond még róla Giselle. Csak bólogatok, majd akkor térek vissza az ábrándozásomból, mikor megengedi, hogy nála aludhatok. El is mosolyodok, de a pizsi egyáltalán nem tetszik.
- Nincs pizsim. De alsógatyában aludhatok. - Vigyorgok, mert nincs semmi kedvem ezért kitérőt tenni hazáig. Akkor már inkább alsógatya, de ha kettesben leszünk, akkor még arra se lesz szükség, nemhogy a pizsire. Megeszem én is a szendvicsemet, majd felállok és Giselle mellé csapódok. A kérdésnél elkapom a derekát és magamhoz közel húzva, kezeim lecsúsznak a fenekére.
- Az ágyadban veled! - Jelentem ki magabiztosan és ahogy mondom titokzatosan ejtve a szavakat közelebb hajolok hozzá. Amint befejeztem megcsókolom szenvedélyesen. Én nem is fogom cipelni hozzá a cuccaimat, jól el lesznek a szekrényemben. Megfogom a kezét és a szekrényemhez vezetem, bepakolok, majd utána kivezetem az épületből.
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom

Hey how r u??... Giselle&David Empty
TémanyitásTárgy: Re: Hey how r u??... Giselle&David   Hey how r u??... Giselle&David Empty

Vissza az elejére Go down
 

Hey how r u??... Giselle&David

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Welcome to my place - David & Giselle
» David&Giselle - Vásároljunk!
» Egy újabb unalmas iskolai nap... vagy mégsem? - David és Giselle
» Hök - Giselle&Zin
» Somewhere in the middle of the party - Giselle & David

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: A világ legvégén :: Frances épületek :: Archívum-