Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Stanley Collins
Kedd. Nov. 22 2016, 20:33 by Stanley Collins

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

Top posting users this month
Samuel T. Collins
 
Eric A. Blake
 
Leopold K. Lindhardt
 
Reeven Callagher
 
Quentin Collins
 
Felix Kaleolani
 
Suzanna Crystal
 
Kensington L. Lockwood
 
Sebastian McBridge
 
Kőrösi Noel
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 Hök - Giselle&Zin

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next
SzerzőÜzenet
Giselle Veriott
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 22
Foglalkozás : The Photographer
Hozzászólások száma : 360

TémanyitásTéma: Hök - Giselle&Zin   Pént. Dec. 28 2012, 21:11

Könnyed, ütemes léptekkel haladok a hök épülete irányába, nem kisebb céllal, mint, hogy beszélhessek az elnökkel, egy bizonyos Zin nevű sráccal. Még sosem láttam őt, vagyis elképzelhető,hogy láttam már a suliban, de fogalmam sincs, ki ő, viszont az emberek általában szeretik a kávét, így hát útközben beugrottam a Starbucksba és vettem két finom kapucsínót, hátha ezzel jó benyomást keltek. Belépve az épületbe, elég sok embert látok, akik vagy gépek előtt ülve dolgoznak, vagy épp telefonálnak, de egyik sem úgy tűnik, mintha nagyon ráérne. Aztán összeszedve minden bátorságom megszólítok egy szembejövő, eléggé elfoglaltnak tűnő diáktársamat.
-Szia. Bocsi, nem akarlak zavarni, de meg tudnád mondani, merre találom Hyun Zin Woo-t? -Érdeklődöm egy halvány mosollyal az arcomon, majd szerencsére jó emberbe futottam bele, hiszen sikeresen útbaigazít egy kis iroda felé, ahol elvileg megtalálom az emberkémet. El is tipegek arrafelé, majd megérkezve az ajtón lévő táblácskára vetődik a szemem, melyen valóban a fiú neve áll, ezek szerint jó helyen vagyok. Gyorsan kifújom a levegőt, összeszedem minden bátorságom, majd szépen bekopogok, utána pedig türelmesen várok, míg valaki remélhetőleg ajtót nyit nekem.
Vissza az elejére Go down
Hyun Zin Woo
Városlakó
Életkor : 26
Hozzászólások száma : 2332

TémanyitásTéma: Re: Hök - Giselle&Zin   Pént. Dec. 28 2012, 21:34

Az élet szép... az élet jó... az élet szép... az élet jó... oké. Nekem ebből mára ennyi is sok volt. Komolyan nem értem, miért kéne erőltetnem ezt a pozitív gondokodás dolgot. Baromira nem lesz tőle semmi sem jobb. Ezt persze már többször kifejtettem Papnak, de folyton azzal jön, hogy meg sem próbáltam. Pedig folyamatosan próbálom, de ez engem csak jobban frusztrál. És bár van saját irodám, ahova elbújhatok két előadás köztött, ez sem jó semmire sem. Aki akar, megtalál. Pedig nekem ma nincs kedvem senkihez sem. Nem mintha máskor lenne...
Miért van ma rossz kedvem? Talán mert csak két kávét ittam, meg mert annyira nincs pénzem, hogy már csak napi egy szál cigit szívok... Egyet! Persze, ha arra gondolok, hogy nem is dohányzom, akkor az az egy is sok. De mindegy. Mert dohányzom. Még nincs egy éve, de attól még igen. Ami szar. Mert nem kéne.
Az ablakhoz megyek, kinyitom, és kinézek. Ha legalább magasan lennénk, kiugorhatnék. Nem mintha lennének szuicid hajlamaim, de bizonyára érdekes lenne egy ilyen kis kiruccanás. A zsebembe nyúlok, és előveszem a cigarettatárcám, azzal az egy szállal. A szabályt, hogy az épületben nem dohányzunk, magasról lesz*rom, és az ablakba ülve, rágyújtok.
Igyekszem nem gondolni semmire. Sem arra, hogy nem fogom tudni kifezetni a hónapban a számláimat, sem arra, hogy vizsgaidőszak közepén vagyunk... Már egész jól sikerülne, hogy csak arra koncentráljak, ahogy a cigi füst átjár, aztán kijön, és pillanatok alatt semmivé foszlik, amikor valaki kopog.
Miért nem raktam ki, egy ne zavarj táblát? Jah, persze, mert nem lehet. Mert én vagyok az "elnök" - ezt is csak az anyagi juttatás miatt csinálom, de pszt! - mindig rendelkezésre kell állnom. A cigimet akkor sem fogom elnyomni. Habár... ha a dékán, vagy a rektor... Khm... Gyorsan elnyomom a párkányon, a csikket a cigarettatárcámba teszem - később még elszívom - és megpróbálom kilegyezni a füstöt a helyiségből. Aztán az ajtóhoz megyek, és kinyitom... Sehol senki. Lenézek. Ohh, mégis. Kár.
- Kell valami?
Kérdezem tőlem telhetően kedvesen - enyhén irritáltan, hogy egy ilyen törpe miatt nyomtam el a cigimet - és remélem gyors lesz. Aztán meglátom a kezében a kávés poharat, és azt is megállapítom, hogy igazából nem is olyan törpe, mellesleg csinos is. Szóval elveszem tőle a kávét, és félre állok az ajtóból.
- Gyere be.
Ha kávét hozott, annyira rossz ember nem lehet. Ráadásul ez SB! Capuccino... Na mindegy. A semminél jobb. Amint belép, becsukom az ajtót, és visszamegyek az asztalhoz, aztán szépen lecsüccsenek a székemre és várom, hogy mondja. Hellyel nem kínálom, gondolom elég értelmes, ha egyetemre jár, hogy rájöjjön, az egyik széket, nyugodtan elfoglalhatja. És amíg megiszom, ami a pohárban van, addig beszélhet is.

_________________

Vissza az elejére Go down
http://frances.hungarianforum.com
Giselle Veriott
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 22
Foglalkozás : The Photographer
Hozzászólások száma : 360

TémanyitásTéma: Re: Hök - Giselle&Zin   Pént. Dec. 28 2012, 22:14

Sosem voltam jó ügyintézésben és nem is szerettem különösebben, mert általában ingerültek ott az emberek, de remélem ez a Zin fazon jófej lesz, hiszen elég hülye kérdéssel jöttem hozzá és ha netán nem lenne jó arc, félek, hogy berezelnék és nem merném feltenni neki a kérdésemet, amire pedig meg kell tudnom a választ, mert furdalja az oldalamat már legalább egy hónapja.
Hát nincs nekem szerencsém. A kedves, segítőkész Zin helyett, akit elképzeltem egy eléggé arogánssal találom magam szemben, aki láthatóan kicsit sem örül a látogatásomnak és ha tehetné azonnal ki is dobna annak ellenére, hogy még át sem léptem a küszöbét. Azért igyekszem mosolyogni és kicsit megemelem a kezemben lévő kávékat, hátha ez hat rá és igen, valamicskét enyhül is, így hát belefogok a mondandómba.
-Szia, Giselle vagyok és lenne pár kérdésem, esetleg ha ráérsz egy pár percre. -Mondom mosolyogva, mert állítólag a mosolyommal mindenkit leveszek a lábáról, hátha végre ő is megenyhül és legalább beenged az irodájába és nem kell a küszöbön egyezkednem vele.
Végül csak megenyhül, legnagyobb megkönnyebbülésemre, és betessékel, miközben elveszi az egyik kávét a kezemből, tudtam, hogy jó ötlet volt útba ejteni a SB-t. Beérve aztán ő leül a székébe, én pedig elhelyezkedek az egyik vendégszéken, majd ismét mosolyogva nekikezdek a mondandómnak, miközben ő a kávéját kortyolgatja.
-Szóval, igazából azért vagyok itt, mert van egy fontos kérdésem, ami már foglalkoztat egy ideje és nem igazán tudtam, kihez is fordulhatnék vele, aztán tegnap leesett, hogy esetleg tőled megkérdezhetném. -Kezdek bele, bár elég bénán megy, össze kell szednem magam.- Arról lenne szó, hogy csak tengetem a napjaimat, bejárok órákra, de utána semmit nem csinálok. Szeretnék kicsit aktívabban részt venni a diákéletben, így arra gondoltam, szívesen csatlakoznék hozzátok, ha van esetleg valami szabad hely még. -Nah csak kinyögtem, végre túl vagyok rajta, így hát egy mosollyal az arcomon kortyolok bele a kávémba, miközben várom a fiú reakciój
át.
Vissza az elejére Go down
Hyun Zin Woo
Városlakó
Életkor : 26
Hozzászólások száma : 2332

TémanyitásTéma: Re: Hök - Giselle&Zin   Pént. Dec. 28 2012, 22:39

Giselle... Hmm... Francia. Tünci-münci. Bár tényleg szép. A szája... Kávé. Az kell nekem. Meg Izzie, majd ha kizártam ezt a... mit mondott, hogy hívják? Mindegy. Szóval őt, akkor. Egyelőre, mivel van nála kávé beengedem. Jó fej vagyok. Tényleg.
- Egész véletlenül...
Ráérek. Amúgy nem, mert épp magammal voltam elfoglava, de nem hiszem, hogy ez meghatná, ahogy a HÖKben senki más sem. Kénytelen vagyok meghallgatni, és amíg a székemig érek, némán imádkozom, hogy gyorsan a lényegre térjen essünk túl rajta, és hadd szívjam el a cigimet, ami miatta nyomtam el. Mellesleg tök feleslegesen. Ha tudom, hogy csak egy kis senki, akkor nem strapálom magam. Elszívtam volna. Sőt, lehet ki sem nyitom. Bár... annak következményei lettek volna. Meg lelkiismeret furdalásom is lett volna, amiért nem teljesítettem a kötelességemet. Mert lássuk be, még ha a természetem nem is éppen a legjobb, mindig megcsinálom, amit kérnek tőlem. Mindig. Ezért vagyok én az elnük két éve, és ezért leszek az még vagy 3 évig. Meg mert jól fog mutatni az önéletrajzomban.
Leülök, és beszélni kezd, és azt hiszem a második szó az, aminél elfogy a türelmem. Csak annyit kértem az égiektől, hogy gyorsan térjen a lényegre. Hol érdekel engem, hogy unatkozik? keressen barátokat, álljon ki a sarokra, vagy amit akar.... Jah, hogy tőlem akar valamit. Pozíciót... Hmm..
- Hmm... Ez igazán... csodás...
Állapítom meg, lassan bólogatva, lenyalva a kávét a számról. Aztán végigmérem. Végülis kávét hozott... Ha megtartja ezt a jó szokását...
- És van valami elképzelésed, hogy mégis mivel szeretnél foglalkozni, vagy azt nekem kéne kitalálni helyetted?
Nézek rá kérdőn, de közben leteszem a poharat az asztalra, és felállok, hogy a szekrényhez menjek és kivegyek egy mappát, amiben elvileg benne vannak a hiányzó posztok. Félév elején meghírdettük, párra jelentkeztek is, de azóta semmi. Pedig állítólag ez a hírdetés azóta is kering az éterben a hallgatók között.
Megkeresem a megfelelő lapot és eléteszem, hogy ha esetleg még sem lenne pontos elképzelése, akkor most gyorsan nézze meg, mit szeretne. Aztán visszaülök, és újra belekortyolok az italba, amit hozott. Kissé elhúzom a számat. Nem szeretem én ezt. Kávét akarok. Duplát. Feketén.

_________________

Vissza az elejére Go down
http://frances.hungarianforum.com
Giselle Veriott
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 22
Foglalkozás : The Photographer
Hozzászólások száma : 360

TémanyitásTéma: Re: Hök - Giselle&Zin   Pént. Dec. 28 2012, 23:00

Huhh, bejutottam az irodába, első akadályon túlestem, már csak kitudja mennyi van hátra és egy poszttal a zsebemben battyoghatok haza. Mert igen, nem épp kávéfelelős melóra vágyok, hanem valami olyanra, ami majd jól mutat az önéletrajzomon is, hiszen sosem lehet elég korán gondolni a jövőnkre.
Miután végre betessékel, gyorsan előadom a mondókám, mely így utólag visszagondolva egész jól sikerült, azt hiszem kezdek belejönni,hogy kiálljak magamért, és kiharcoljam amire szükségem van, jelen esetben egy jól hangzó pozíció. Kicsit azért félek, mit fog reagálni rá, de legnagyobb megnyugvásomra nem dob ki rögtön az ablakon, bár nem zuhannék annyit, azért ha már távozni kell én inkább az ajtót választanám, valahogy kényelmesebbnek tűnik.
-Hát, nem igazán tudom, milyen lehetőségek vannak, így nincs konkrét elképzelésem. -Nyögöm ki határozottnak tűnő hangon, miközben ő feláll és elkezd turkálni valamiért, majd egy lapot tol elém, melyen a még betöltetlen pozíciók vannak felsorolva.
-Tökéletes, köszönöm. -eresztek el felé egy mosolyt, majd böngészni kezdem a lehetőségeket. Huhh, de kár, hogy csak most jutott eszembe, hiszen tök jó helyek vannak, na majd egyszer, ha ők lediplomáztak, talán, de most keresni kell valamit, ami jól hangzik és még üres.
-A Klasszikus Kommunikáció Szakmai Vezetői rész tetszik. -mosolyodom el.- Van valamilyen követelménye, hogy betölthessem, vagy elég ha itt jelentkezem? -érdeklődök, majd ismét kortyolok egyet a kapucsínómból. Vétek lenne hagyni kihűlni, hiszen nem csak, hogy drága volt, de nagyon finom
is.
Vissza az elejére Go down
Hyun Zin Woo
Városlakó
Életkor : 26
Hozzászólások száma : 2332

TémanyitásTéma: Re: Hök - Giselle&Zin   Pént. Dec. 28 2012, 23:42

Jövendő mondónak kellett volna mennem. Tényleg. Hülyére keresném vele magam, még akkor is, ha nem jönnek be a dolgok, amiket mondok. De ahogy azt is tudtam rögtön, hogy nem tud egy három szavas mondatot, csak minimum hatvannal kifejezni. És most azt is, hogy fogalama sincs, mit is akar. Bár ez nem feltételen az ő hibája. A szavai alapján, valaki nem végezte el a dolgát. De azért ezt ellenőrizni fogom. Mondjuk most.
- Ezek szerint nem kaptál semmilyen e-mailt, nem láttad a honlapon a felhívást, és a verebek sem csiripeltek körülötted soha, az esetleges lehetőségekről?
Lassan beszélek, mert bizony, legalább ennyi módon kellett volna értesülnie, és ha ez nem történt meg, akkor nagy baj van. De nem az ő hibája, max akkor ha nem ellenőrizte az e-mailjeit, és nem nézi a honlapot. Vagy a hallgatói felületet. Upszika, azt kihagytam. De azt kellett néznie, mert vizsgákra ő is ott jelentkezik, mint mindenki. Sőt a jegyei is oda kerülnek be... Meg az indexébe. Mellékes.
Közben azért előkotrom én is a papírt, amire fel van sorolva minden poszt, és szépen elé teszem. Jó pont, hogy megköszöni, mert nem mindenki szokta, de én érékelem. Igaz, a kapucsínót jobban. Kár, hogy nem kávé. De amúgy nem vagyok telhetetlen, csak egy kicsit. Amíg átfutja előveszem a MacBookom és bekapcsolom. A sulis gépeket nem szeretem, ezt meg mindent tud, és wi-fi is van, na meg alapból rámentettem már mindent.
- Aláírás 20 hallgatótól, egy motivációs levél, minimum jó átlag, egy doboz cigi, és egy eszpresszó... Gólya vagy?
Sorolom a követelményeket, meg hozzáteszek kettőt, aminek az egészhez semmi köze, de nekem szükségem van rá. És bár nem én bírálom el a pályázatát - és ezt bárki mással is elintézhette volna - a végén úgyis az én aláírásom kell, szóval igazán megtehet nekem ennyit, extrába. Aztán kérdezek, mert nem emlékszem a nevére, de amúgy fialtanak látszik, és ugye ha gólya, akkor még nincs átlaga... Szóval akkor az érettségije kell, meg a felvételi papírjai, de azt most meg tudnám nézni. Tök segítőkész vagyok, nemde?

_________________

Vissza az elejére Go down
http://frances.hungarianforum.com
Giselle Veriott
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 22
Foglalkozás : The Photographer
Hozzászólások száma : 360

TémanyitásTéma: Re: Hök - Giselle&Zin   Szomb. Dec. 29 2012, 11:54

Csak bejutottam az irodába, amiben azért reménykedtem, bár a reményeim majdnem teljesen szertefoszlottak, amikor ajtót nyitott. Na nem az ajtónyitási stílusával van bajom, sokkal inkább a modorával, de ezt most inkább nem teszem szóvá neki, nem tanácsokat adni jöttem, sokkal inkább egy posztra lenne szükségem, amely által több embert ismerek meg és nem mellesleg ami jól fog mutatni majd az önéletrajzomban. Úgy tűnik ezekről már rég hallanom kellett volna, legalábbis a fiú meglepett kérdéséből ítélve.
-Ööö, nem. Vagyis igazából annyira nem figyeltem. Még csak idén kezdtem és inkább a tanulásra koncentráltam az elején, na meg nem is gondoltam rá,hogy rögtön gólyaként tisztséget kéne vállalnom, de végül is arra jutottam, miért ne? ... És amint látom, van jópár betöltetlen helyetek még. -mondom mosolyogva, cseppet sem bántásként szánva a végét. Tovább böngészem a papírt, amíg meg nem akad a szemem egy jó poszton, melyre rögtön le is csapok és már hallhatom is a követelményeit. Annyira nem szörnyű, szerintem teljesíthető, főleg az utolsó kettő.
-Gondolom a cigit és az eszpresszót nem kell a laphoz tűzni. -kacsintok a fiúra egy mosollyal az arcomon, majd az utolsó kérdésére is válaszolok, bár azt már az előbb megválaszoltam, de ezek szerint elkerülte a fülét.
-Igen, gólya vagyok, tehát még nincs átlagom. Akkor mi kell? -érdeklődöm, hiszen ezek szerint lehet, hogy mégiscsak túl fiatal vagyok ehhez a HÖK dologh
oz.
Vissza az elejére Go down
Hyun Zin Woo
Városlakó
Életkor : 26
Hozzászólások száma : 2332

TémanyitásTéma: Re: Hök - Giselle&Zin   Vas. Dec. 30 2012, 14:54

Egy egyszerű kérdést tettem fel, amire elég lett volna, ha egy nemmel válaszol, de nem is értem miért lep meg, hogy kisregényt ad elő ehhez is. Nem is figyelek oda rá, a lényeget így is megtudtam: pár embernek oda kell dörrentenem, mert nem végzik rendesen a dolgukat. A többi meg. Hát nem, nem érdekel az élete, hogy mi kötötte le, vagy mi a franc.
- Értem.
Ami nem igaz, mert nem is figyeltem, de ez egy olyan válasz, ami általában azt mutatja, hogy figyelmesen végig hallgattam, és átérzem a helyzetét. Így meg, hogy közben előpakoltam a gépem, nem is kellett ránéznem és ő sem látott annyit... Nem mintha az én arcomról bármit le lehetne olvasni.
- Sokan lediplomáztak tavaly...
elég rossz a sok betöltetlen hely. Nem kell, hogy még ő is emlékeztessen rá. De mindegy. Mivel egyelőre nem özönlenek a jelentkezések, akármennyire is idegesítő kénytelenek leszünk bevenni, ha nincs más.
Közben megvilágosodom, hogy kommunikáció szakos, és nyilván ezért van az, hogy ennyit beszél. Bár szerintem a kettőnek nem kéne szorosan kapcsolódnia egymáshoz, ettől függetlenül az az észrevételem, hogy az erre a karra járó egyedek többet beszélnek. Náluk csak a filművészetisek rosszabbak, de azokkal szerencsére ritkán ver a sors. Ők valahogy egy más világ nekem... Nagyon más.
Felsorolom a követelményeket, és újabb jó pontot kap, amiért nem kötekedik, és nem tesz fel hülye kérdéseket, a cigimmel, meg a kávémmal kapcsolatban.
- Nem, azokat az asztalomra kérem - az órámra pillantok - két órán belül.
Addig leszek még itt ugyanis, utána elhúzom a csíkot, és holnap reggelig be sem teszem ide a lábam. Vagyis, holnap csak délben jövök ide, reggel lesz egy előadásom, meg egy gyakorlat... Utóbbi legalább érdekes.
Közben meg elindult a gépem, és már be is léptem a nyílvántartásba. Ahogy megválaszolja a kérdésem a gólya mappába megyek, onnan meg a Klasszikus Kommunikációba.
- A teljes neved?
Kérdezem rá sem pillantva, és ha mondja, akkor rá keresek, hogy megnézzem, milyen volt a felvételie, meg az érettségije.
- A felvételid, az érettségid... meg majd az első féléves átlagod. Ha csak nincs már most rögtön a zsebedben húsz aláírás. Azt így vizsgaidőszakban elég nehéz összeszedni.
Válaszolom meg a krédését, és ne mondja senki sem, hogy nem vagyok jó fej, még utalgatok is neki arra, hogy nem lesz belőle rögtön holnap HÖK-tag. De persze nem árt ídőben neki látni, ha nem lankad a lelkesedése, akkor februárra simán bekerülhet. Ami nekem egy szenvedés lesz, ha nem tanul meg tömörebben beszélni, de majd legfeljebb Breehez zavarom, hogy engem ne zaklasson.

_________________

Vissza az elejére Go down
http://frances.hungarianforum.com
Giselle Veriott
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 22
Foglalkozás : The Photographer
Hozzászólások száma : 360

TémanyitásTéma: Re: Hök - Giselle&Zin   Vas. Dec. 30 2012, 15:44

Úgy tűnik, nem leszünk nagy barátok a fiúval. Elviseljük egymást, de ha nem muszáj, nem fogom keresni a társaságát, bár ha sikerül bekerülnöm a hök-be, ami most feltett szándékom, akkor néha kénytelenek leszünk egyeztetni, de annyit túlélek. A kis monológomra, melyet lelkesen hadarok neki, csupán egy szóval válaszol, de nem idegeskedek rajta. Eldöntöttem, hogy nem fog tudni felhúzni, hát nem is engedem most sem magamnak.
-Értem. -válaszolom a következő mondatára. Ha ő ennyivel válaszol, akkor én sem fogom magam strapálni, bár úgysem bírom ki sokáig. A következő mondatai aztán végképp kivernék nálam a biztosítékot, ha tudnám, nem egy pozíció forog kockán, de azért nem hagyhatom, hogy csak úgy ugráltasson.
-Sajnos nekem egy óra múlva órám lesz, úgyhogy azt hiszem, ki kell bírnod holnapig a kávé és a cigi nélkül, bár úgy érzem, van azért mivel kibírnod. -Jegyzem meg, hiszen hiába próbált kiszellőztetni, én akkor is érzem a cigi füstjét. Nem tudom miért, de belém van kódolva, kicsit jobb a szaglásom, mint az átlagé.
-Giselle Veriott. -Mondom, remélve, hogy elsőre le tudja írni, hiszen nem egy bonyolult név, és igyekszem angolosan kiejteni, hiszen ha rendesen mondanám, azzal lehet, hogy meggyűlne a baja.
-Értem. De már neki is kezdek ma az aláírások gyűjtésének és amint megvan jelentkezem... Jut eszembe, kaphatok valami formanyomtatványt az aláírásokhoz? -eresztek el egy bájos mosolyt a fiú felé. Nem hagyom, hogy kizökkentsen és elrontsa a kedvem, tudom, hogy össze fogom szedni azokat az aláírásokat, hiszen már csak találok 20 embert ezen a nyomorult egyetemen, aki hajlandó az aláírását ad
ni.
Vissza az elejére Go down
Hyun Zin Woo
Városlakó
Életkor : 26
Hozzászólások száma : 2332

TémanyitásTéma: Re: Hök - Giselle&Zin   Vas. Dec. 30 2012, 16:15

Jééé, tanul. Sikerült egy szóval válaszolnia. Nem mintha vártam volna tőle bármiféle monológot ezzel kapcsolatban, de így legalább tudom, hogy van némi remény, hogy mégsem fogom nagyon utálni. Ami lássuk be, előny, tekintve, ha szakmai vezető lesz akkor több dolgunk lesz együtt. Na de nem kell ennyire előre szaladnom, mert még nem biztos, hogy meg lesz neki a poszt. Főleg mert kötekedni próbál. Ez most rossz pont.
- Egy óra alatt háromszor megjárod.
Melleleg kit érdekel, hogy neki órája lesz? Na mindegy. Majd megoldom máshogy, előbb akkor essünk túl a fontos dolgokon, most például a nevén.
- Giselle Veriott.
Ismétlem utána, franciásan. Bár amíg LA-ben laktunk spanyolt tanultam, Ontarióban nem volt választásom, és csak francia volt. Utáltam, de amit kellett megtanultam.
Hamar megtalálom, és kissé meglep, hogy fotográfiát tanul, mégis ennyit beszél, aztán rájövök, hogy Hell is imád beszélni, és nem is foglalkozom többet a dologgal. Ebből persze ő semmit sem lát, rezzenéstelen arccal meredek a kijelzőmre.
- Oké, ezzel nem lesz baj.
Állapítom meg, a felvételijét és az érettségiét megnézve, és be is csukom a gépet, és úgy figyelem, ahogy lelkesen magyaráz. Szép a mosolya. Ha gyakran csinál ilyet - hogy rám mosolyog - a végén még elérzékenyülök. Jó lenne, ha nem csinálná. Szerencsére papírt kell neki adnom, így felállok, és a polcról leveszek egy másik mappát, amiből kiveszek egy kapot, rajta vonalak, és számok 1-20ig, felülre meg nagyon egyszerűen oda van írva, hogy név, igazolványszám és aláírás. Felül a lap tetején van még két hosszabb vonal.
- Ide fel kell írnod, hogy miért gyújtesz aláírást. Aztán kell a nevük olvashatóan a személyi vagy a diákigazolványuk száma, és az aláírás. Van tollad?
Magyarázom, ahogy elé teszem a lapot, aztán bár arról faggatom van-e tolla, már elő is vettem az ingem zsebéből a sajátomat, és a lap tetejére szépen felírom, hogy "Giselle Veriottot a Klasszikus Kommunikáció Szakmai Vezetői közé"
Aztán felé fordítom, és várom, hogy van-e még valami mondanivalója. Ha nincs akkor meg mehetnénk, mert nekem tényleg kell a kávé, meg a cigi, még akkor is ha kötözködik.

_________________

Vissza az elejére Go down
http://frances.hungarianforum.com
Giselle Veriott
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 22
Foglalkozás : The Photographer
Hozzászólások száma : 360

TémanyitásTéma: Re: Hök - Giselle&Zin   Vas. Dec. 30 2012, 16:45

Elég arrogáns egy alak. Én nem is tudom, hogy tudják a többiek elviselni őt. Még szerencse, hogy van saját irodája, ahol tartózkodhat és nem kell folyton a többiek között lennie, mert az egyik félnek sem lenne jó, rövid időn belül egyedül maradna, ő lenne az egy személyes HÖK.
-Lehetséges... -mosolyodom el. Nem fogok neki kávét hozni, sőt cigit sem. Ne legyen már telhetetlen, hiszen amikor jöttem, hoztam neki is kapucsínót, érje be azzal, cigit pedig most nem veszek neki, mert egyszerűen csak nincs kedvem, különben is, ha a HÖK tagja leszek, akkor sem leszek a csicskája, akit folyton ugráltathat.
-Így van. Tudsz franciául? -kérdezem, miközben egy lelkes mosoly jelenik meg az arcomon. Eddig még senkivel nem találkoztam itt, aki tudott volna, akár csak pár szót is, ez most egy jó pont, bár még mindig egy bunkó ettől függetlenül. A megjegyzésére, miszerint a tanulmányi átlagommal, érettségimmel nem lesz baj, egy büszke mosoly jelenik meg az arcomon. Végre tudom, hogy volt értelme tanulni, még ha csak ennyiért is. Miközben ezen gondolkozom, a fiú feláll és előkeresi nekem az aláírásgyűjtő nyomtatványt, majd felvési rá középre a nevem.
-Értem, azt hiszem menni fog. -Mosolyodom el, a tollas kérdésére pedig nem is válaszolok, hiszen egy, nincs tollam, kettő már elő is vett egyet, nem is értem, egyáltalán minek kérdezte.
-Köszönöm szépen. Akkor meglennénk? -érdeklődöm, hiszen már igazán szeretnék menni, mert még haza kell ugranom a cuccaimét, és nem ártana átöltözni, hiszen mindig is utáltam a magassarkúakat.
Vissza az elejére Go down
Hyun Zin Woo
Városlakó
Életkor : 26
Hozzászólások száma : 2332

TémanyitásTéma: Re: Hök - Giselle&Zin   Vas. Dec. 30 2012, 17:43

Oké, azt hiszem, túl lőttem a célon. Szépen mosolyog, de egyértelműen látom rajta, hogy nem fog nekem kávét sem venni, nem hogy cigit. De mit csináljak, ha ez a lötty, amit hozott, egyszerűen szar? Szerintem. Neki nyílván ízlik, de nem érdekel a véleménye. Itt és most határozottan az én kávémról volt szó. No nem baj, én már tudom, hogy mit csinálunk. Tetszeni fog neki. Vagy nem, de még mindig nem számít, hogy mit, hogyan szeretne. Ha kell neki a poszt, akkor azt teszi, amit mondok. Ha meg már meg van, akkor úgyis azt teszi. Az élet szép. Igaza van Papnak. Látja? Nem is kell et mondogatnom, elég ha ilyen kis lányokat fúj erre a szél.
- Középiskolában kötelező volt.
Válaszolom a kérdésére, és megvonom a vállam. Bár a figyelmemet nem kerüli el a lelkesedése. Lehet franciául kéne kávét kérnem? Hogy is volt? Puis-je obtenir une tasse de café? Nem emlékszem pontosan. De nem strapálom magam hülyeségeken. Így is úgyis elérem, hogy vegyen nekem egyet. Addig meg taktikát váltunk. Megállapítom, hogy jók a jegyei, és van bennem remény, hogy az IQja egyenesen arányos az átlagjával, mert akkor még meg is érthetnénk egymást.
Hamar megtalálom a megfelelő papírt, és elé is teszem el is magyarázom mit kell csinálnia. Szerencsére ezt is érti, és már nem ad barokk körmondatos válaszokat. Mondom én, hogy tanul. És még mindig mosolyog. Mi a halálon mosolyog ennyit? Na mindegy. Mert szép. Tényleg.
- Nem - válaszolom, amikor azt kérdezi megvagyunk-e és felkapom a táskámat, bezárom az ablakot, aztán előveszem a kulcsaimat. - A kávéról még nem mondtam le. De hajlandó vagyok veled menni, hogy spóroljak neked egy kis időt.
És ma először megengedek magamnak egy mosolyt. Könnyed mozdulattal kinyitom az ajtót, és intek neki.
- Mademoiselle...

_________________

Vissza az elejére Go down
http://frances.hungarianforum.com
Giselle Veriott
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 22
Foglalkozás : The Photographer
Hozzászólások száma : 360

TémanyitásTéma: Re: Hök - Giselle&Zin   Vas. Dec. 30 2012, 18:11

Azt hiszem, szépen lassan csak sikerül megtörnöm a bunkóságát, legalábbis már egy fokkal jobb, mint az elején volt. Nem tudom, ez minek köszönhető, de örülök neki, hogy tud kedves is lenni... a maga módján.
-Értem. Hát nem volt egyszerű dolgotok, hiszen nem épp egy könnyű nyelv. -mosolyodom el, miközben eszembe jut, hogy nekem mennyivel egyszerűbb volt, hiszen csak angolul kellett megtanulni, az pedig nem egy túlzottan bonyolult nyelv, aztán még az angol mellé felvettem a németet is, de ez már csak az egyéni szorgalmamnak köszönhető, meg apucinak, akinek volt elég pénze kifizetni a cseppet sem olcsó, ugyanakkor nagyon jó magántanárom.
Mikor már végre azt hihetném, hogy végeztünk és mehetek haza, meglepő ötlettel áll elő a fiú. Elkísér kávéért? Ennyire függő lenne? Mert akkor ez már tényleg súlyos. De lehet, hogy csak így akar egy kicsit kiszabadulni innen, amit meg is értenék, és én pont jó indok vagyok rá, hogy egy kis friss levegőt szívhasson.
-Kedves tőled. -mosolyodom el, majd felállok, kezembe veszem a táskámat és elindulok az ajtó felé, amit lovagias módon kinyit, ráadásul franciául szólít meg.
-Merci. -köszönöm meg, stílusosan szintén franciául, majd kisétálok vele az épületből.
-És most merre? Melyik kávézó a célpont? -érdeklődöm, hiszen még nem lakom itt túl régóta és kávét sem iszom olyan sűrűn, hogy ismerjem a város összes kávézój
át.
Vissza az elejére Go down
Hyun Zin Woo
Városlakó
Életkor : 26
Hozzászólások száma : 2332

TémanyitásTéma: Re: Hök - Giselle&Zin   Hétf. Dec. 31 2012, 18:25

Ami a nyelvet illeti, nem tudom mit mondjak neki. Elsőre legalábbis. Mert az, hogy kinek mi a nehéz, az egy elég tág fogalom. Amikor idekerültem az angol volt nehéz. Aztán mikor azt megtanultam, úgy voltam vele, hogy bármi más is menni fog. A spanyol még tetszett is. A francia nem. Pedig sokan mondják, hogy szép nyelv. De nekem akkor sem jön be. Ez persze nem az ő hibája.
- Az angol után nem volt olyan vészes...
Ha jobban belegondolok, ha franciával kellett volna kezdenem, akkor lehet nem lett volna kedvem az egészhez. De szerencsére ide költöztünk az USA-ba és nem Kanadába. Akkor bajba lettem volna. Persze Gisellenek fogalma sincs róla, hogy nem az angol az anyanyelvem, elvégre tökéletesen beszélem. Sosem volt helyesírási hibám sem...
Azon, amit ő akart túl vagyunk. Azon, amit én akartam még nem. Márpedig nekem kell kávé. Meg cigi is. Ki vagyok. Nagyon. Nagyon függő vagyok. És az a baj, hogy eddig nem tűnt fel. Mert eddig volt rá pénzem, és mindig volt mit inni, meg mire rágyújtani. És most, hogy nincs, néha kedvem lenne, szétverni a falat. De az agresszív. Olyat nem csinálok. Többet. De erre most nem gondolok. Nem tudja, senki, nem is fogja tudni senki. Mi meg most megyünk legalább kávét venni. És remélem,hogy fizet. Hogy bunkó vagyok? Nem érdekes. Én segítek neki ő segít nekem. Nem kértem semmi nagy dolgot csak egy rendes kávét. Szerintem teljesen fair a dolog.
Amúgy meglep, hogy így reagál, de ha így gondolja az csak jó. Szóval mosolyogva nyitom k neki az ajtót. Bár a mosolyom inkább a kávé gondolatának szól, mint neki.
Előre engedem, és a köszönömjére, csak mosolygok. Mostmár tényleg rá. Sosem hittem, hogy a franciának bármi haszna lesz, de most úgy érzem, volt értelme tanulni azt a nyelvet. A többieknek intek, hogy dolgom van, ha akrnak telefonon elérnek, aztán kimegyünk, és...
- Sok dolgod van az órád előtt?
Kérdezek vissza, mert bár nekem nagyon kell egy kávé, mivel számomra fontos a tanulás, nem fosztom meg őt sem az okosodástól. Már csak azért sem, mert a jegyei alapján úgy gondolom neki is fontos. Szóval az idejétől függően megyünk kávézni. Egy dolog viszont biztos... Kocsival. Az én kocsimmal, ami a parkolóban van, szóval intek neki, hogy arra, aztán még az ajtót is kinyitom neki. Már csak azért is, mert nem szeretem, ha összetapizzák, csapkodják, meg minden egyebet csinálnak a kocsimmal. Meg mert, hadd higgye, hogy úriember vagyok. Beszállok én is, és már megyünk is abba a kávézóba, ami az időnkbe belefér.

//Kocsi, rövidített verzió xD//

_________________

Vissza az elejére Go down
http://frances.hungarianforum.com
Giselle Veriott
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 22
Foglalkozás : The Photographer
Hozzászólások száma : 360

TémanyitásTéma: Re: Hök - Giselle&Zin   Kedd. Jan. 01 2013, 12:20

Nem tudom, milyen lehet a franciát idegennyelvként tanulni, de amit a többi embertől hallottam, nem épp egy egyszerű feladat, főleg a kiejtése, de hát ez van. Aki franciát akar tanulni, azt szenvedjen. Én szerencsére bele születtem, de még így is néha meggyűlt a bajom vele, ezért is tanultam utána inkább angolt, mert azt sok helyen tudom használni és elég egyszerű nyelv. A megjegyzésére csak egy mosollyal jelzem, hogy értettem amit mond, de nem firtatom tovább, nem tudom, mit mondhatnék még rá.
Lassan befejeztük, amiért jöttem, de mivel azt mondtam, nem hozok neki kávét, hát eljön velem kávézni. Ezt azért nem hagyom ki, így hát fel is kapom a táskám, majd követem az ajtóhoz. Nem tudom,miért kell neki ennyire a kávé. Lehet, hogy függő, vagy én nem is tudom, de ez már súlyos. Minden esetre lehet, hogy nekem is jól jönne egy kávé, mielőtt megyek órára, mert az tuti leszívja az agyamat teljesen, így legalább talán ébren tudok majd maradni. Vagy legalább is megpróbálok.
-Csak haza kell ugranom a cuccaimért, meg azt hiszem egy kicsit kényelmesebb ruha sem ártana. -Válaszolok a kérdésére egy mosollyal az arcomon, miközben kifelé haladunk az épületből, majd mikor kijelenti,hogy kocsival megyünk, kissé megkönnyebbülök, hiszen nem volt kedvem túl sokat sétálni ebben a cipőben, annyira nem kényelmes, de nagyon csinos, nem tudtam otthagyni a boltban. Amikor kinyitja az ajtót, becsüccsenek, majd kíváncsian várom, melyik kávézóba megyünk. Odaérve amint leparkolt kiszállunk, majd elindulunk befelé. Még mindig nem tudom, mit is igyak, erősebbet, vagy inkább csak egy gyengébbet, mielőtt fejre állok a sok koffeintől. Mire sorra kerülök, sikerül eldöntenem, mi is legyen.
-Jó napot! Egy hosszú kávét kérnék és egy.. -fordulok a fiúhoz, remélve,hogy ő is választott, majd ha így történt, előkotrom a pénztárcám és megvillantva az aranykártyám kifizetem a két kávét.
-Megisszuk itt, vagy sietsz vissza? -nézek kérdőn a fiúra, majd ha azt mondja, ráér még egy kicsit, keresek egy szabad asztalt és leül
ök.
Vissza az elejére Go down
Hyun Zin Woo
Városlakó
Életkor : 26
Hozzászólások száma : 2332

TémanyitásTéma: Re: Hök - Giselle&Zin   Szer. Jan. 02 2013, 03:09

Kávéfüggő vagyok, ez egy köztudott tény. Legalábbis, aki csak egyszer találkozott velem, az tudja. Igazából az lehet manapság a meglepő, ha nem látni nálam kávét. A HÖKösök már ismernek, nem is jönnek hozzám fekete nélkül. Ami nagyon jó dolog. A baj az, hogy mostanában nem jönnek. Persze teljesen érthető, kevesebb kávét iszom, idegesebb vagyok, nehezebb kijönni velem.
Gisellenek is csak az az egy szerencséje volt, hogy hozott valami kávéra nyomokban emlékeztető löttyöt, viszont ez leginkább arra volt elég, hogy még jobban akarjam a rendes kávé adagomat. És mivel nem tiltakozott, hogy vegyen nekem, csak az időzítés miatt... Nos, én képes vagyok kompromisszumokra. Csak ezt kevesen veszik észre. Lehet, azért, mert ritkán fordul elő, hogy kávé a tét...
Előre engedem, és közben faggatom, mik a tervei, mert annak megfelelően megyünk kávézni. Bár én tudom, hova szeretnék menni, de nem tudom mennyi időnk van, a tudás útjába meg tényleg nem szeretnék állni.
- És merre laksz?
Kérdezem, mert ugye az sem mindegy. De legfeljebb elviszem haza, meg visszaviszem. Egy kávéért megéri. Még akkor is, ha az üzemanyag a végén többe kerül. Akkor majd járok megint biciklivel. Úgyis kell a sport. Visszakéne szokni a futásra is, mostanában hanyagoltam.
Beszáll, és beszállok, és már indulunk is. A kedvenc kávézómba. Kicsi kávézó, nincs messze az egyetemről, de kevesen járnak ide, mégis nagyon hangulatos. Ilyen tájt, vannak a legtöbben, a környező irodákból jönnek ki a dolgozók egy csésze kávéra. Tök érthető, a városban itt a legfinomabb. Szerintem.
Giselle rendel, és már én is mondanám, hogy mit kérek, de a pultos lány közbe vág.
- Dupla eszpresszó, igaz?
Bólintok. Szörnyű, hogy már ennyire tudja. De persze, miért ne tudná? Naponta legalább kétszer jövök, már több mint két éve. Ennyi idő alatt a hülye is megjegyezné. Giselle fizet - ami megjegyzem, most elég furán veszi ki magát, de próbálok nem foglalkozni ezzel - és miután megkapjuk a kávénkat le is ülhetünk, ha...
- Nekem semmi dolgom.
Eddig is ő volt, aki sietett, de kávét inni leülve sokkal jobb. Úgyhogy becélozzuk az egyik asztalt, és leülünk. A pultos lány meg már meg is jelenik, hogy letörölje. Na. Ezért szeretem ezt a helyet. Mert figyelnek a higéniára - nem, nem azért teszik, mert különben kiverem a balhét, ugyan, dehogy. Szépen megköszönöm neki, aztán belekortyolok a kávémba. Rögtön jobb.
- Miért jöttél el Franciaországból?
Kérdezem meg végül, csakhogy ne üljünk szótlanul. Meg mert ez még talán érdekes is lehet. Na jó, nem. De nekem tanulni kell a "szociális magatartást". Ez pedig, jó gyakorlás.

_________________

Vissza az elejére Go down
http://frances.hungarianforum.com
Giselle Veriott
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 22
Foglalkozás : The Photographer
Hozzászólások száma : 360

TémanyitásTéma: Re: Hök - Giselle&Zin   Szer. Jan. 02 2013, 17:44

Most már szinte biztos, hogy kávéfüggő a srác. Ennyi mindent megtenni csak azért, hogy vegyek neki egy kávét. De ha ennyire akarja, miért is ne, elmegyek vele kávézni, úgyis van még egy kis időm. Útközben aztán arról érdeklődik, merre lakok, gondolom azért,hogy mennyi időnk van kávézgatni.
-A sulitól alig pár sarokra, egy kényelmes 10 perces séta. -Mondom mosolyogva, hiszen a lakásom tényleg nagyon jó helyen van, közel a belvároshoz, de azért mégis csak egy csendesebb környék, nincs akkora zaj, és a suli sincs messze, így nem kell kocsival, vagy taxival mennem, ami külön pozitívum, mert kimondottan szeretek sétálni. Azért ha szakad az eső, igénybe veszem a taxizás lehetőségét, de máskor semmiképp.
Meg sem kell várnom, amíg a fiú válaszol a kérdésemre, hiszen a pultos lány tudja, mit is kér pontosan, mire egy mosoly szökik az arcomra. Ezek szerint tényleg sokat kávézik, hiszen nem tudják minden kósza jöttmentnek, a kávézási szokásait, valószínű,hogy sűrűn jár ide. Mikor megkapjuk a kávékat, leülünk egy szabad asztalhoz és már siet is a pultos lány, hogy letörölje azt, mire ismét elmosolyodom. Nem csodálom, hogy ez a fiú törzshelye. A fiú kérdésén egy pillanatra elgondolkozom, vajon milyen hosszan is válaszoljak, majd egy középmegoldás mellett döntök.
-Szeretnék megállni a saját lábamon, és a szüleimnek elég nagy a befolyásuk Franciaországba, így ott nem lett volna esélyem. Idáig talán nem ér el a kezük, vagy legalább is nem annyira. -Mesélem, majd egy nagyot kortyolok a még kellemesen meleg kávémba.
-És te? Törzsgyökeres LA-i vagy? -érdeklődök, hiszen simán el tudom képzelni. Eddig akikkel találkoztam, majdnem mindenki eredetileg is itt lakott. Furcsa. De lehet, hogy csak én fogom ki pont ezeket az embereket. Valami különleges érzékem van hoz
zá.
Vissza az elejére Go down
Hyun Zin Woo
Városlakó
Életkor : 26
Hozzászólások száma : 2332

TémanyitásTéma: Re: Hök - Giselle&Zin   Szomb. Jan. 05 2013, 21:10

Szerencsére nem lakik messze, és a kávézó sem vészes, kocsival öt perc az egész, de majd haza is viszem, ha esetleg elmenne az idő nekem ne mondja, hogy miattam nem ért be órára. A szavaira bólintok, ezzel jelezve, hogy értettem, van (szerencsére) elég időnk, hogy kávézzunk. Ha pedig már így alakult, akkor persze leülök majd, és nyugodtan iszom meg a kávém. Gyorsa odaérünk, nekem már rendelnem sem kell, pontosan tudják mit akarok. Ez mondjuk néha megieszt, de tulajodnképpen be kell látnom, hogy meg van az előnyei is. Gyorsabban kiszolgálnak, mert meg vagyok kímélve a felesleges kérdésektől.
Mikor megvan mindekttőnk kávéja, és Giselle fizetett, leülünk egy asztalhoz. Nem mondom, hogy elégedett vagyok, de szerencsére letörlik nekem, szóval nincs gáz. Minden a legnagyobb rendben, és miután ittam egy kortyot, még arra is képes vagyok, hogy érdeklődjek felőle. Igazán pozitív, Pap büszke lenne rám. Kár, hogy nincs itt, és nem látja, és nem valószínű, hogy el fogja nekem hinni. Izziet sem akarta elhinni, csak aztán mutattam neki képet, meg egyszer mikor telefonon beszéltünk akkor hallotta mögöttem valamit csacsogni. Ja és a nyakamat is csókolgatta közben. Na szóval, mindegy.
Inkább hallgatom Giselle magyarázatát, hogy miért is jött a Francesre. Érdekes, de azt hiszem logikus is. Én mondjuk nem tartom valószínűnek, hogy elmentem volna más országba ezért, de persze az én szüleim sosem lettek volna ennyire befolyásosak. Mikor befejezi visszadobja a kérdést, igaz kicsit másképp, de a lényeg ugyanaz.
- Nem - mondom, és megrázom a fejem - öt éves voltam, amikor átköltöztünk ide Koreából... aztán tizennégyévesen Ontarióba költöztem, az itt van nem messze... Csak az egyetem miatt jöttem vissza.
És mivel befejeztem és fogalmam sincs mit kéne még mondanom, szépen belekortyolok a kávémba. Még van egy kevés, addig mondhatna valamit. Gáz dolog kukán ülni egymással szemben.

_________________

Vissza az elejére Go down
http://frances.hungarianforum.com
Giselle Veriott
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 22
Foglalkozás : The Photographer
Hozzászólások száma : 360

TémanyitásTéma: Re: Hök - Giselle&Zin   Vas. Jan. 06 2013, 17:51

Kompromisszumra jutottunk, együtt megyünk a kávézóba. Így én időt spórolok, na nem mintha amúgy hoztam volna neki, ő pedig legalább kiszabadulhat az irodából egy kicsit és nyugodtan rágyújthat. Mindketten jól jártunk, tökéletes. Be is ülünk a kocsijába és elég hamar odaérünk, bár nem nagyon figyeltem, merre jöttünk, így valószínűleg nem találnék ide magamtól.
Rendelek egy hosszú kávét, majd a fiú rendelését meg sem kell várnom, hiszen a pincér lány kívülről tudja. Kicsit meglepetten nézek a fiúra, miközben odaadom a kártyám és miután fizettem leülünk egy asztalhoz. Külön tetszik, hogy letörlik az asztalt, végre egy hely, ahol figyelnek a tisztaságra a luxusnegyeden kívül. Persze ott ez alap követelmény, de mégsem szeretek oda járni. Ott csak sznobok vannak. Hiába engedhetném meg magamnak, én szívesebben jövök inkább ilyen kisebb helyekre.
A kérdését hallva belekortyolok a kávémba, majd elmesélem neki a sztori rövidített változatát, gondolom nem lenne kíváncsi a kis monológomra, legalább is amennyire leszűrtem, jobban szereti az egy szavas válaszokat. Ezt egy szóban nem tudom megfogalmazni, de azért igyekszem lényegre törően válaszolni, majd visszapasszolom a kérdést, kicsit másképpen megfogalmazva, majd amíg mesél kortyolgatom a kávém, de azért figyelek rá.
-Korea. Még sosem voltam Koreában, pedig a világon elég sok helyen megfordultam már. Visszamentél azóta valaha? -érdeklődök, hiszen én a helyében kíváncsi lennék az országra, ahol születtem és gondolom az összes rokont sem hozhatták el, így biztos maradt ott valaki, akire a fiú kíváncsi lehet. Legalább is ha magamból indulok ki. Tök jó lehet találkozni olyan rokonokkal, akiket nem ismer az ember, de tudja,hogy léteznek. Mondjuk ez a mi családunkban nem működik. Vagy ismerem az összes rokonomat, vagy nem tudok a többiről. Nem tudom, melyik a jobb. Mondjuk egy felbukkanó féltesónak nem örülnék, de egy unokatesót elfogadn
ék.
Vissza az elejére Go down
Hyun Zin Woo
Városlakó
Életkor : 26
Hozzászólások száma : 2332

TémanyitásTéma: Re: Hök - Giselle&Zin   Hétf. Jan. 07 2013, 09:44

Gondolom, hogy nem állt szánékában kávét venni nekem, de nekem kell a kávém, és áldozatokra képes vagyok. Még akkor is, ha az üzemanyag árából simán vehettem volna akár kettőt is. Majd holnaptól megint biciklivel járok, annyira nincs most rossz idő. Ki lehet bírni. Meg aztán egy csésze kávéért a lelkemet is eladnám, ha ezen múlna. De Giselle rendes lánynak látszik, és ahelyett, hogy kötekedne, inkább belemegy az ajánlatomba, hogy együtt kávézzunk.
Hamar érünk oda a kávézóhoz, ahol a kiszolgálás, viszonylag gyors, és megfelel az igényeimnek. Nem mindenhol ilyen. Tettem persze panaszt, de inkább elküldtek. Khm. Pedig szerintem nem nagy követelmény, hogy tiszta legyen egy asztal ha egyszer leülök. Nekik is jobb lenne, nagyobb lenne a forgalmuk, de ha nem nem. Rajtam nem múlik. Itt is húzták eleinte a szájukat, de ez a pincér lány egész rendes. Megteszi nekem mindig, amit kérek, még akkor is, ha éppen rossz kedvem van, és nem éppen szépen kérem.
Most is. Gyorsan megkapom a kávém, és az asztalt is letörli nekünk. Ahogy elnézem Gisellenek is tetszik ez a fajta kiszolgálás. Nos nem csodálom. Gondolom, Európában az ilyesmi alap. Legalábbis azt regélik ott nagyobb keletje van a kávézásnak. Bár a fene sem tudja, sosem voltam ott. Vagyis de, de az olyan, mintha egy másik életben lett volna.
Ő viszont francia, és azt is megtudom, hogy, s miért került az Egyesült Államokba, és hozzánk a Francesre. Jó választás, én nem mondom, de Európában is van rengeteg jó nevű intézmény. De persze, én örülök, hogy nálunk tanul, és az okait is értem. Azt hiszem. Én mondjuk sosem mennék másik országba tanulni, de nem vagyunk egyformák…
Visszakérdez, és én igyekszem kielégítő választ adni. Pedig amúgy, biztos csak annyit mondtam, volna, hogy nem. De feltételezem, akkor is tovább kérdezgetett volna. Így is azt teszi, de erre már igazán nem tudok bővebben válaszolni.
- Nem.
Mondom végül szűken. Felesleges lenne neki magyarázkodni, hogy miért is nem. Nincsenek ott rokonaim, sem semmi ami odakötne. Minden, amire emlkészem, amit ismerek itt van. Nem kívánok kimozdulni ebből a jól megszokott kis világomból. De szerintem, ez is teljesen érthető. Megiszom a kávémat, aztán mielőtt, még újrakérdezhetne, megszólalok.
- Add oda az aláírás gyűjtő lapod egy percre.
Kérem, és ha odaadja, akkor csak hogy lássa, nem vagyok teljesen bunkó, tőlem kapja az első aláírást. A kávéért, meg mert, egész jól elbeszélgettünk. Na meg, mert ha az én aláírásom már ott van valamin, akkor egészbiztos könnyebb dolga lesz.

_________________

Vissza az elejére Go down
http://frances.hungarianforum.com
Giselle Veriott
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 22
Foglalkozás : The Photographer
Hozzászólások száma : 360

TémanyitásTéma: Re: Hök - Giselle&Zin   Hétf. Jan. 07 2013, 19:21

A fiú vagy kávéfüggő vagy csak simán szabadulni akart az irodából. Bármelyik is legyen, nagyon akarhatja, hiszen képes elvinni a kávézóig, hogy kávézzunk egyet, mielőtt megyek órára. Ahhoz képest, hogy eleinte elég bunkó volt velem, kezd belejönni a társas viselkedésbe és kezd kedvesebb lenni. Talán végre olyan lesz,mint a normál emberek. Nem nagyon ismerem, de nem úgy tűnik, mintha kedvesebb lenne alapjáraton, bár lehet, hogy csak rossz napja van, ki tudja. Ha nekem rossz napom van, én is tudok bunkó lenni, de az szerencsére elég ritkán van.
A kávézóba érve, kedves kiszolgálásban van részünk. Még az asztalt is letörlik nekünk. Szupi. Lehet, hogy ez lesz a törzshelyem ezentúl. Itt legalább nem találnak rám sznob idióták, akiktől úgy örültem, hogy végre megszabadulhatok. Ráadásul még a kávé is nagyon finom, ami azért nem egy hátrány. Belekortyolok a még forró italba, miközben a fiú történetét hallgatom, ám a következő kérdésemre meglehetősen szűkösen válaszol. Lehet, hogy inkább nem akar róla beszélni, vagy tényleg csak ennyi, hogy nem akar visszamenni? Furcsa, legalább is nekem, akit mindig érdekelt a családja, bár leginkább azért,hogy végre találjak benne egy magamhoz hasonló embert, nem egy olyan sznobot, mint akikkel körül voltam véve. Itt most jó dolgom van. Hétköznapi emberek között vagyok, akik normál emberként kezelnek és nem akarnak mindentől óvni, beleszólni mindenbe. Azt hiszem, egy ideig még nem akarok visszamenni Párizsba, bár nyárra hazalátogatok, de nem sokáig. Itt sokkal jobban érzem magam.
Végül úgy döntök, nem firtatom tovább a dolgot, nem kérdezősködök a fiúnál, ha nem akart, hát nem akart. Talán egyszer még rájön, és visszamegy körülnézni, de ha nem, akkor is az ő döntése lesz. Ismét belekortyolok a kávémba. Már kezd kihűlni, ideje lesz belehúzni vele. A fiú már meg is itta és az aláírásgyűjtő lapomat kéri. Először értetlenül nézek rá, de azért csak előkeresem, és odaadom neki. Legnagyobb meglepetésemre egy aláírással adja vissza. Nagyon boldog vagyok, van egy aláírásom, már csak 19 embert kell elkapnom, hogy aláírja nekem.
-Nagyon szépen köszönöm. -nyilvánítok köszönetet Zinnek egy széles mosollyal az arcomon, miközben visszateszem a lapot a táskámba, nehogy baja essen.
-Ezért legközelebb is kapsz egy kávét. -mosolyodom el, majd megiszom a maradék kávémat is, és az órámra pillantok. Még teljesen időben vagyok, több, mint egy órám van az előadásig. Szup
er.
Vissza az elejére Go down
Hyun Zin Woo
Városlakó
Életkor : 26
Hozzászólások száma : 2332

TémanyitásTéma: Re: Hök - Giselle&Zin   Kedd. Jan. 08 2013, 10:02

Nos az biztos, hogy nem a kedvességemről vagyok híres, de azért tudok normálisan is viselkedni, csak mondja ki valaki a varázsszót: kávé. Kávéért tényleg bármire hajlandó vagyok. Ezért van az is, hogy Gisellelel a kedvenc kávézómban kötünk ki. Az pedig, hogy miért kedvnc, igazán egyszerű. Egyrészt jó a kávéjuk, másrészt kevesen járnak ide, harmadrészt, mert nem utáltak ki, amiért vannak elvárásaim, hanem inkább letakarítják az asztalom.
Csodás. Ahogy az is, hogy beszéletek. Én mondjuk annyira nem élvezem, de hazudnék ha azt mondanám, hogy nehezemre esik. Tulajdonképpen egy bizony szintig még kellemes is az egész. Mármint, én szívesen hallanék még Európáról, de fogalmam sincs, mit kéne kérdeznem, az meg hogy magától beszéljen erről, és valóban azokról a dolgokról, amik érdekelnek is... Nos nem túl nagy rá az esély.
Amire meg végül ő kérdez rá, arról én nem tudok mesélni. Koreából annyira emlékszem, hogy fehér volt a házunk, és valahol a sodadik emeleten laktunk, lifttel kellett felmenni. És ennyi. Semmi más nem maradt meg. Vagyis... Egy pár dolog az óvodából, de az meg igazán nem lényeges. Felesleges szópazarlás lenne.
Jobb ötlet híjján visszakérem tőle a lapot, amire az aláírásokat kell gyűjtenie, és kitöltöm neki, így rögtön meg is van az első, és talán kevesebb gondja lesz vele.
- Nincs mit.
Pillantok rá egy gyenge mosollyal, amíg visszaadom a lapot. Vett nekem kávét, és bár egy doboz cigit is hozzá tettem a kikötéshez, ő is meg én is tudom, hogy ezeknek nem lenne szabad közrejátszaniuk. Azzal, hogy mégis megtette, kiérdemlte az aláírásomat.
- Ez egy jó ötlet.
Nézek rá ezúttal már egy igazi mosollyal, ahogy újabb kávét ajánl. Nem mintha ezért lett volna, de eszemben sincs visszautasítani semmiféle ajánlatot sem, amiben kávé szerepel. Ki van csukva. Nekem kell kávé. Az ingyen kávé meg még jobban. És nem azért, mert smicig vagyok, hanem mert le vagyok égve.
Felállok, elteszem a tollam, a csészémet visszaviszem a pulthoz. Ez mondjuk nem követelmény, letakarítanák utánunk az asztalt, én mégsem szeretek rendetlenséget hagyni magam után, ezért mindig odaviszem a már üres csészémet.
Gisellehez fordulok, nem tudom mennyi ideje van még...
- Hazaviszlek. Vagy inkább az egyetemre szeretnéd?
Ajánlkozom. Nem tudom mennyire ismerős errefelé, nem kéne, hogy eltvedjen. Az időbeosztását sem ismerem, de kivételesen hajlandó vagyok ilyen kis áldozatokra. Akkor is, ha többet nem hív meg kávézni. Ha mégis megteszi... Akkor meg kifejezetten megérte.

_________________

Vissza az elejére Go down
http://frances.hungarianforum.com
Giselle Veriott
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 22
Foglalkozás : The Photographer
Hozzászólások száma : 360

TémanyitásTéma: Re: Hök - Giselle&Zin   Pént. Jan. 11 2013, 19:30

Nem vagyok egy nagy kávézós. Persze szoktam inni, de azért nem mondanám, hogy rendszeresen. Inkább csak amikor kedvet kapok hozzá, mint például ma. De lehet, ha többet találkoznék a fiúval, lassan kávéfüggőt nevelne belőlem is. Nem igazán tudom, mivel törhetném meg a csendet, mely a fiú válasza után keletkezett, de szerencsére menti a helyzetet, elkéri a lapomat és az első aláírással rajta adja vissza, melyet mosolyogva megköszönök, miközben elteszem a táskámba, mielőtt bármi baja lenne. Megiszom az utolsó korty kávét, majd felállok, és követve ZInt a pultra teszem, bár nem hiszem, hogy ezt elvárnák tőlünk. De Juliette megtanított arra,hogy hiába van, aki minden kívánságomat lesse, azért mégis legyek valamilyen szinten önálló és legyen bennem annyi emberség, hogy teszek kisebb erőfeszítéseket, amikkel megkönnyítem mások életét, és ami az én részemről nem nagy dolog.
A kérdése hallatán elmosolyodom. Úgy tűnik, taxim akadt, ami most különösen jól jön, hiszen már kezd fájni a lábam ebben a cipőben. Jó, na. Mit csináljak? Nem vagyok hozzászokva a magassarkúkhoz, legalább is az ilyen magasokhoz nem. Ma is csak azért vettem fel, mert megfelelően akartam kinézni, bár nem hiszem, hogy érdekelte, milyen cipő van rajtam. De akkor is meg kell adni a módját, ha már megjelenik valahol az ember lánya.
-Inkább haza. Át kéne öltöznöm. -Válaszolok mosolyogva, majd elindulok kifelé az ajtón és megvárom, míg kinyitja a kocsija ajtaját, majd bepattanok és gyorsan felvázolom, merre is van az az otthon.
-Az új városrészben lakom, nem messze a sulitól, kicsit a város felé... -Kezdek bele, majd részletesebben felvázolom,hogy is talál oda, majd pedig hagyom vezetni. Ha akar mondani valamit, majd mond, ha nem, n
em.
Vissza az elejére Go down
Hyun Zin Woo
Városlakó
Életkor : 26
Hozzászólások száma : 2332

TémanyitásTéma: Re: Hök - Giselle&Zin   Hétf. Jan. 14 2013, 19:54

A magam módján egészen hálás vagyok neki, amiért vett nekem kávét. Persze tuti furán néznek majd rám pár napig a pultnál, hogy egy lánnyal fizettetem ki a kávémat, de kit érdekel, hogy ők mit gondolnak? Engem biztosan nem. Na meg valamit valamiért… Ez csak egy igazságos üzlet volt. Vagy majdnem az. Nekem tökéletesen megfelelt, és Giselle sem panaszkodott. Igaz próbált meglépni, de erről egyszernűen nem vettem tudomást. Szóval most, hogy a kávén túl vagyok, hálám jeléül kap tőlem egy aláírást. Mert azt, hogy megköszönjem a kávét, úgy igazán, azt lesheti. Nem szokásom köszöngetni. Legtöbbször, nekem kéne köszönetet mondania másoknak, és az is mindig elmarad. A mostani eset egészen kivételes, Giselle ugyanis megköszönöni az aláírást. A helyzet az, egészen jól esik ez az egy szó. Vagy a mosolya? Nem tudom. Rossz hatással van rám, mert egészen “normális”-nak érzem magam.
Visszaviszem az üres csészémet, aztán felajánlom, hogy elviszem. Ami, lássuk be, megint csak nem vall rám, de persze a tanulmányaira fogom. Arra, hogy nem venném a lelkemre, hogy maittam, nem tudott résztvenni egy órán.
Kifelé menet faggatom mik a tervei, ő pedig azt feleli, hogy hazaszeretne menni, én meg csak bólintok. Kinyitom előtte az ajtót, majd a kocsiét is, és miután beszállt be is csukom. Nem szeretném, hogy csapkodja az ajtót vagy valami… Gyorsan beülök én is, aztán indítom is a motort. Közben meg figyelek, hogy mit magyaráz. Igazából elég lenne egy utcát meg egy házszámot mondania, van GPS, na meg az a környéket ismerem is.
- Én is arra lakom…
Jegyzem meg csak úgy mellékesen, aztán már indulok is. Jár az agyam, hogy mit is mondhatnék, mert egy alig negyedórás autó útra valahogy a hosszabb témák nem fekszenek, csenbe ücsörögni meg valahogy most nincs kedvem. Lehet be kéne kapcsolni a rádiót, más ötletem tényleg nincs. De azt sem tudom, milyen zenét szeret, így ez az egész kicsit bonyolult… Fogalmam sincs, mit kéne mondanom.

_________________

Vissza az elejére Go down
http://frances.hungarianforum.com
Giselle Veriott
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 22
Foglalkozás : The Photographer
Hozzászólások száma : 360

TémanyitásTéma: Re: Hök - Giselle&Zin   Vas. Jan. 20 2013, 13:39

Mostanában egészen kezdenek beindulni a dolgok nálam. Nem is tudom, olyan, mintha szép lassan kezdenék beilleszkedni. Talán tényleg igaza volt Juliettenek, és csak egy kicsit aktívabbnak kell lennem és már megy is a dolog simán. Most is épp itt kávézgatok a HÖK elnökével, ami azért annyira nem nagy cucc, de mégis jó érzés, bár kissé antiszociálisnak tűnik a fiú, de néha vannak jó pillanatai. Például amikor aláírja a papíromat, melyet én egy mosollyal fűszerezve köszönök meg. Legalább egy már megvan, és csak tizenkilencet kell összekönyörögnöm a néptől. Miután megittuk a kávékat, visszavisszük a csészénket és elindulunk kifelé. Beülök az autóba, majd miután elindulunk, elmondom röviden, merre is menjen. A válasza hallatán ismét egy mosoly terül el az arcomon.
-Tényleg? De jó. Én még nem sok embert ismerek ott, bár még újnak számítok. -mondom magam elé meredve, hiszen ő úgyis az utat nézi, így tök mindegy, én merre felé nézelődök, a lényeg, hogy hallja amit mondok. Több dolog most nem jut eszembe, nem igazán tudom, mit mondhatnék még, így csak nézem a mellettünk elsuhanó épületeket.
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: Hök - Giselle&Zin   Today at 11:28

Vissza az elejére Go down
 

Hök - Giselle&Zin

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next

 Similar topics

-
» Giselle és David ~ mindig összefutunk

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: A világ legvégén :: Frances épületek :: Archívum-