Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Stanley Collins
Kedd. Nov. 22 2016, 20:33 by Stanley Collins

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

Top posting users this month
Samuel T. Collins
 
Eric A. Blake
 
Leopold K. Lindhardt
 
Reeven Callagher
 
Quentin Collins
 
Felix Kaleolani
 
Suzanna Crystal
 
Kensington L. Lockwood
 
Sebastian McBridge
 
Kőrösi Noel
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 Welcome to my place - David & Giselle

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next
SzerzőÜzenet
Giselle Veriott
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 22
Foglalkozás : The Photographer
Hozzászólások száma : 360

TémanyitásTéma: Welcome to my place - David & Giselle   Csüt. Jan. 03 2013, 22:30

David végül is csak meggyőzött, illetve nem is hagyott nagyon választási lehetőséget, hogy nálam aludhasson, bár azt hiszem, nem vagyok ma épp a legjobb társaság, de hát ő akarta ennyire. El is indulok, vállamon a táskámmal, merthogy én úgyis haza megyek, akkor meg jobb, ha nálam vannak a könyveim. Amilyen szerencsétlen vagyok, pont arra lenne szükségem, ami nincs nálam.
Egy nagyjából tíz perces séta után meg is érkezünk a házhoz, melyben az én lakásom van. Elég jó környéken lakom, szép, modern épületekkel körülvéve, pont, mint az az emeletes ház, amiben az én kis lakásom is található. A szüleimtől kaptam, amikor ide költöztem LA-be, mert nem akarták,hogy koleszos legyek, ott elvileg csak elrontanának. Nem értem mi bajuk volt, de ha már ennyire erőltették, nem lehetett visszautasítani. Kiválasztottam egy megfelelő lakást, majd nemsoká már birtokba is vehettem. Megérkezve beütöm a kódot, amivel kinyílik az ajtó, majd betessékelem a fiút és egyenesen a lift felé indulok. Szeretek mozogni, de most túl fáradt vagyok felmászni a harmadik emeletre, így a gyorsabb megoldást választom. Felérve aztán egyenesen a lifttel szembeni ajtóhoz megyek, majd elkezdek turkálni a táskámban és elő is kapom a kulcsom, hogy beengedjem magam.
Beérve az előszobában találhatja magát, ami igazából nem egy külön szoba, csak egy falrésszel van elkerítve a nappalitól, épp,hogy ne a lakás közepére essen be az ember. Ledobom a táskám, majd leveszem a kabátom, és felakasztom a fogasra, miközben kilépek a cipőmből, mert már eléggé fájt a lábam.
-Hát ez lenne az én lakásom. -Mosolyodom el, miközben bezárom az ajtót, hiszen jobb félni, mint megijedni, jobb a biztonság.


//Képek a lakásról itt Smile//
Vissza az elejére Go down
David White
Műsorgyártás
Életkor : 23
Hozzászólások száma : 545

TémanyitásTéma: Re: Welcome to my place - David & Giselle   Csüt. Jan. 03 2013, 22:45

Azt figyeltem meg, hogy nincs egyáltalán messze a sulitól a lakás, ahova is jövünk. Elég félelmetes lehet ilyen közel lakni az egyetemhez, nekem biztos nem kéne az, hogy félkómásan az ablakomból lássam az intézmény tetejét. Nem teszem szóvá, csak hagyom, hogy vezessen, fogalmam sincs melyikbe megyünk, de mindegyik nagyon elegáns így kívülről, mintha csak a gazdag negyedben lennénk. Beszállva a liftbe, amint elindulunk, a lift falának szorítom a testemmel és megnyomom a stop gombot. Minden magyarázat nélkül vadul falni kezdem az ajkait, miközben ágyékomat egyre jobban nyomom neki, mintha csak attól félnék, hogyha nem tartom így, akkor kicsúszik a testem és a lift fal közül. Egyre vadabbul csókolom, kezdek teljesen begerjedni. Egyik kezemmel a combján karmolok végig, majd megfogom a fenekét és még közelebb próbálom magamhoz húzni. Már egy papír lap sem fér be közénk, amit én egyáltalán nem bánok. Másik kezemmel a vállától indulok le, megfogva a mellét, majd ugyanúgy vezetem tovább, hogy a másik fenekén legyen a kezem. Csak egy másodpercre hagyom, hogy levegőt vegyen, amíg ajkaiba nem beszélve kimondom, amit már a suliban is meg kellett volna tennem.
- Hiányzott már a csókod! - Jelentem ki őszintén, kapkodva a levegőt, de esélyt sem adok neki, újból lefoglalom az ajkait, nem törődve azzal, hogy a két emelet közt álltunk meg. Egy számít nekem, hogy édes ajkait faljam és ha eddig még nem állított le, akkor továbbra is ízlelgetem. Jó 5 percig csókolózok vele ilyen vadul, szívem rettentően kalapál és már legszívesebben itt magamévá tettem volna.
- Miért takarod el a nyakad? - Nézek a szemeibe, míg a választ várom. Kezeim még mindig a fenekét markolják, bár most már engedtem egy kicsit a szorításból. Ha megkapom a válaszomat akkor még egy követelőző csókot nyomok az ajkaira, majd újból elindítom a liftet, hogy feljussunk a harmadikra. Előre engedem, de a kezét fogom, mintha félnék attól, hogy elhagy. Belépek a lakásba lekapom a cipőmet és körbe nézek.
- És egyedül laksz? - Megnézek mindent, mindenhova bekukkantok, majd visszamegyek hozzá és magamhoz ölelve elkezdem vetkőztetni, mielőtt még maga tenné.
Vissza az elejére Go down
Giselle Veriott
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 22
Foglalkozás : The Photographer
Hozzászólások száma : 360

TémanyitásTéma: Re: Welcome to my place - David & Giselle   Csüt. Jan. 03 2013, 23:04

Nem tart sokáig elérni a sulitól a lakásomig. Direkt, itt választottam lakást, mert így legalább járhatok gyalog, és nem kopik el a lábam, mire odaérek. Az ablakaim szerencsére pont ellentétes oldalra néznek, mint a suli, így inkább LA egy csendesebb részét láthatom reggelente. Belépve a liftbe megnyomom a harmadik emeleti gombot majd egy pillanatra nem is figyelek a fiúra, de amint elindulunk a lift falának szorít és rátenyerel a stop gombra. Nah most aztán megállt a közlekedés, lifttel senki semerre, de túl fogják élni egy kicsit. A kezeim elindulnak felfelé a mellkasán, majd a nyaka köré fonódnak, miközben ő is feltérképezi a testemet mindkét kezével. Mikor végigkarmolja a combom, a hajába túrok, majd csak viszonozom a csókját. Mikor végre abbahagyja egy kicsit a csókot, veszek egy nagy levegőt, de másra már nincs is időm, még csak reagálni sem, hiszen újra az ajkaimra tapasztja az övéit, és még nagyjából öt percig csókolózunk így, mikor végül elenged és a szemeimbe néz. A kérdése hallatán elmosolyodom.
-Miattad. Egy hatalmas lila folt van a nyakamon... nem épp esztétikus látvány és a hülye is rájön, mitől van. -Mondom mosolyogva,miközben ő továbbra is a fenekemet markolássza. Még egy utolsó csók és indulhatunk is felfelé. Megérkezve aztán belekapaszkodik a mancsomba, majd elvezetem a lakásomig és betessékelem. Az újabb kérdés hallatán ismét mosoly szökik az arcomra.
-Igen. -Válaszolok mosolyogva. Juliette már elment. Ezt onnan tudom, mert kettőre volt zárva az ajtó, amit csak olyankor szokott, ha épp nincs a lakásban. Ez is egyfajta jel lett már nálunk. Mosollyal az arcomon figyelem, ahogy körülnéz mindenfelé, majd visszatér hozzám, és nekiáll vetkőztetni. Nem tiltakozom, sőt én is nekiállok lecipzárazni a kabátját, miközben egy csókot lehelek az ajká
ra.
Vissza az elejére Go down
David White
Műsorgyártás
Életkor : 23
Hozzászólások száma : 545

TémanyitásTéma: Re: Welcome to my place - David & Giselle   Csüt. Jan. 03 2013, 23:24

A liftben egy jó és izgalmas dolgot találok ki, mire cselekszek is. Megnyomom a stop gombot, amitől megáll és már vadul csókolhatom is. Most itt csak az enyém és még jobban felizgat, hogy egy liftben vagyunk. Végig taperolom és örülök, hogy most már egyáltalán nem állít le, vagy tagadja meg tőlem, hogy a testét fogdossam. Élvezem, ahogy a keze egészen a nyakamig vándorol. Végig karmolok a combján, hogy felizgassam, mire beletúr a hajamba. Imádom, mikor ujjai végig szántják a hajamat. Kimondva egy mondatot, már újra csókolom őt, mintha attól félnék, hogy eltűnne és többet nem érezném az édes ajkait. Még egy darabig nem is engedem el, majd a szemeibe nézve a sálért vonom kérdőre.
- És az baj? Legalább senki se kezd ki veled! - Mondom neki hangomban féltékenység, bár én ezt egyáltalán nem is veszem észre. Mivel még egyáltalán nem voltam féltékeny és szerelmes sem, így nem tudok ez ellen tenni. Bár az utóbbi biztos, hogy nem vagyok, csak megakarom fektetni és talán ezzel a hévvel, amit viszonozott a liftben ma meg is tehetem. Belépve a lakásba végig nézek mindent, de nem megyek messzire tőle, csak végig futtatom a szemeimet a helyiségen, mielőtt felé fordulnék. Egy mosoly jelenik meg az arcomon, ahogy szinte lehetőséget kapok arra, hogy magamévá tegyem, hiszen senki se fog ránk nyitni, így akár bárhol is csinálhatjuk. Agyamat teljesen elönti az erotika, így odalépve elé csók közben, elkezdem vetkőztetni, ahogy ő teszi velem.
- Le akarok veled feküdni! - Csúszik ki a számon, ahogy szenvedélyesen csókolom. Észre sem veszem, hogy kimondtam, hangomban némi szenvedést is fel lehetett fedezni. Kezeim megint leindulnak a nadrágjához, hogy kigomboljam és hozzá férhessek ahhoz a testrészhez, amit a legjobban imádok egy lányon. Mindeközben csókolom, hol puszilgatom a nyakát, amiről már levettem a sálat. Ahogy az előbb végig futtattam a szemem a szobán, megakadt egy kanapén a tekintetem. Csók közben el is vezetem odáig, majd elérve oda, ledöntöm és befekszek a lábai közé, közben az egyik kezem a mellén köt ki, amit masszírozni kezdek.
Vissza az elejére Go down
Giselle Veriott
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 22
Foglalkozás : The Photographer
Hozzászólások száma : 360

TémanyitásTéma: Re: Welcome to my place - David & Giselle   Csüt. Jan. 03 2013, 23:37

Jól gondoltam én, hogy ebből a látogatásból nem lesz egyhamar alvás. Már a liftben akcióba indul, meg is állítja, majd vadul csókolni kezd. Hagyom, hogy tapizzon és bár még mindig álmos vagyok, azt hiszem lassan kezdek feléledni. A reakcióját hallva az előző válaszomra egy elégedett mosoly szökik fel az arcomra. Hallani a hangjában egy cseppnyi féltékenységet.
-Igen. Szeretnéd, mi? De hát te csak egy sima barátom vagy. -kacsintok a fiúra, majd egy apró csókot lehelek az ajkára és már megyek is kifelé a liftből, mielőtt bármit tehetne, így csak a kezemet van időm megfognia és követ a lakásomba. Beérve aztán gyorsan körbenéz, majd visszatér hozzám és elkezd vetkőztetni. Nem is bánom, sőt inkább viszonozom és lesegítem róla a kabátját. A mondata hallatán egy pillanatra abbahagyom a csókolást, bár gondolhattam volna, hogy erre ment ki a dolog, de pillanatnyilag nem bírok magammal, így ajkaimat újra az övéihez tapasztom, mintha nem is hallottam volna amit mond. Még mindig nem vagyok benne biztos, hogy akarom, de abban sem, hogy nem, így majd időközben eldöntöm, hogyan tovább. Hagyom, hogy kigombolja a nadrágom, miközben a sálamtól is megszabadít, majd a kanapé felé kezd terelgetni és le is dönt rá, majd a lábaim közé feküdve egyik keze a mellemre vándorol, amit masszírozni kezd. Belemosolygok a csókba, majd átkarolva a nyakát ismét végigszántom ujjaimmal a haját, de most rábízom magam, nem fogok semmit kezdeményezni, meghagyom neki a lehetőség
et.
Vissza az elejére Go down
David White
Műsorgyártás
Életkor : 23
Hozzászólások száma : 545

TémanyitásTéma: Re: Welcome to my place - David & Giselle   Pént. Jan. 04 2013, 20:01

Egyszerűen elkap a hév, hogy neki essek és csókoljam úgy, ahogy bírom. Érzem, hogy visszacsókol, tehát neki is jól esik, ahogy nekem, bár remélem, hogy tovább is megyünk, hogyha már ketten leszünk. Azért szóvá teszem neki, hogy ne takarja a nyakát, mert akarom tudni, hogy senki se hajt rá. Amit mond, elhúzom a számat, mert azt akarom, hogy csak az enyém legyen. Ezt az érzést utoljára és még most is Elainenél érzem csak.
- És? Attól még senki se másszon rád. - Féltékenykedek tovább úgy, hogy nekem fel sem tűnik. Azért jól esik nekem, hogy egy apró csókot nyom az ajkaimra. Így csendben és engedelmesen követem is ki a liftből, hogy ketten belépjünk a lakásába. És amint meggyőződök arról, hogy nem fog senki sem zavarni minket, egyből letámadom és vetkőztetni kezdem. "Út" közben el is hagyom a kabátomat, neki köszönhetően, amit egy cseppet sem bánok, mert már útban volt. Azért elmondom neki, hogy mit szeretnék tőle, ami csak úgy akaratomon kívül csúszott ki a számon. Egy pillanatra nem tudom mire vélni azt, hogy abbahagyja a csókot, majd ahogy újra neki kezd viszonozom. Annyira nem bírok magammal, hogy kigombolom a nadrágját, és miközben a nyakát puszilom. Kezeim a nadrágba vezetem, hogy megfogjam a fenekét. El is megyünk így a kanapéhoz, majd ledöntöm rá, de nem igazán érzem azt, hogy szeretné ezt az egészet. Azzal, hogy belemosolyog a csókba csak jobban elbizonytalanít. Elveszem a kezem és felülök.
- Te nem akarsz velem lefeküdni, ugye? - Nézek rá, amint eljutok a következtetésemre. Pedig én annyira szeretném, de persze nem erőszakoskodhatok vele. Azért kíváncsi vagyok a válaszra, bár tudom, hogy mit fog mondani, mégis mintha reménykednék az ellenkezőjében.
Vissza az elejére Go down
Giselle Veriott
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 22
Foglalkozás : The Photographer
Hozzászólások száma : 360

TémanyitásTéma: Re: Welcome to my place - David & Giselle   Pént. Jan. 04 2013, 20:51

Olyan hévvel csókol,hogy alig kapok levegőt, szinte nem is bírok lépést tartani vele. Visszacsókolom természetesen, hiszen titkon már azért én is vágytam a csókjára, csak ezt még magamnak sem vallom be. A válaszom hallatán elhúzza a száját, mire egy mosoly jelenik meg az arcomon. Féltékeny. Ez már biztos.
-Miért is ne? Szingli vagyok. Simán. -cukkolom tovább mosollyal az arcomon, kíváncsi vagyok, milyen reakciót váltanak ki belőle a szavaim. Kilépek a liftből, majd elindulok a lakásba, és amint beérünk, le is támad. Nem tiltakozom, élvezem, hogy csak rám koncentrál. Megszabadítom a kabátjától, miközben a kanapé felé terel. Ám a véletlenül kiejtett mondata hallatán egy pillanatra ledermedek, hiszen sejtettem, hogy ez lesz, de mégis kissé váratlanul ért. Miután feleszméltem újra csókolni kezdem, miközben engedem, hogy kigombolja a nadrágom is. Átkarolom ismét a nyakát, miközben megérkezünk a kanapéhoz, amin hanyatt dönt. Aztán hirtelen megváltozik, elveszi a kezét, és felül. Nem tudom mire vélni, de hamar kinyögi mi baja is van. Nem tudom, mit is válaszoljak egy olyan kérdésre, amire én magam sem tudom a választ, de választ vár, így hát megkapja.
-Nem vagyok benne biztos, hogy akarom. A liftben akartam, de most, hogy ilyen közel vagyok hozzá megijedtem és elbizonytalanodtam. -adom meg a lehető legrosszabb választ a kérdésre, hiszen így könnyen a javára fordíthatja a dolgot, de ez az igazság. Tényleg nem tudom mit is akarok. Borzasztó. Pedig tényleg szeretném, ha végre sikerülne kitalálnom, mit akarok, sokat könnyítene a dolgon.
-Megbántad, hogy átjöttél, mi? -nézek rá kérdőn egy kis önváddal a hangomban, miközben felhúzom a lábaimat, és elhelyezkedem a kanapé sarkáb
an.
Vissza az elejére Go down
David White
Műsorgyártás
Életkor : 23
Hozzászólások száma : 545

TémanyitásTéma: Re: Welcome to my place - David & Giselle   Szomb. Jan. 05 2013, 18:12

A liftben nem tetszik a hozzáállása és az, ahogy tovább cukkol, mosollyal az arcán, csak jobban idegesít. Nem akarom, hogy másé legyen vagy, hogy mással találkozgasson, bár magam sem tudnám megmagyarázni, hogy miért. Csak magamba duzzogok, lehajtom a fejemet, mert szomorú is vagyok egyben. Nem válaszolok neki, mert eléggé rosszul érintett, hogy másé akar lenni. Féltékeny vagyok és kezd megijeszteni ez az érzés. Inkább nem is foglalkozok vele és csendben maradok, amíg ki nem szállunk a liftből. Még mindig rossz kedvem van, nagyon bánt, amit a liftben hallottam tőle, de megpróbálom elterelni azzal a figyelmemet, hogy csókolva a kanapéhoz vezetem, hogy lefeküdjek vele. Érzem, hogy nem igazán szeretné ezt, így abba is hagyom egy sóhajtással. Felülve megkérdezem azt, amit bánt és ránézek, amíg nem válaszol.
- Akkor menjünk vissza a liftbe! - Mosolyt erőltetek az arcomra, mert a lift még mindig emlékeztet az előbbire. Ahogy felül és a sarokba húzódik kérdőn nézek rá. Megrázom közben a fejem a kérdésére, majd közelebb csúszok hozzá és átkarolom. Egy puszit nyomok a halántékára, majd fejemet a vállára helyezem. Megfogom mindkét kezemmel, majd dőlni kezdek hátra a kanapén úgy, hogy húzom magammal. Elfeküdve a hátamra, remélem, hogy nem ellenkezett, így rajtam helyezkedik el oldalasan. Mindkét kezemmel most már csak ölelem, míg a két lábamat elhelyezem a kanapén. Kicsit a szélén vagyunk, így a karfán is átlóg a lábam, de nekem így kényelmes így nem mozdulok.
- Tényleg mással akarsz lenni? - Nyögöm ki azt, ami bánt, halkan és lehet a hangomon hallani a szomorúságot, hogyha pedig rám néz akkor láthatja a szemeimen is. Bár tudom, hogy ezt nem kellett volna megemlítenem, de nem bírtam megállni.
Vissza az elejére Go down
Giselle Veriott
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 22
Foglalkozás : The Photographer
Hozzászólások száma : 360

TémanyitásTéma: Re: Welcome to my place - David & Giselle   Szomb. Jan. 05 2013, 18:35

Kicsit cukkolom a fiút. Tetszik, hogy látom rajta a féltékenységet, még ha ő valószínűleg nem is tud róla. Azért lehet, hogy egy csöppet messzire mentem, mert észreveszem, hogy lehervad a szokásos mosoly az arcáról. Nem tudom, mi baja lett hirtelen, de úgy döntök, nem teszem szóvá, hátha hamar túl lesz rajta. Különben sem lenne kedvem megint veszekedni. Inkább hagyom, hogy a lakásba érve megszabadítson a kabátomtól és a kanapéhoz vezessen, ám valószínűleg megérezte a bizonytalanságom, így hát egy sóhajtás kíséretében felül. A válasza hallatán elmosolyodom.
-Ugyaan, az már nem olyan. És különben sem foglalhatjuk be a liftet. Itt lusta emberek laknak. -válaszolom mosolyogva, hátha ezzel sikerül jókedvre derítenem egy kicsit, bár abban pillanatnyilag én sem bővelkedem túlzottan. Felhúzom a lábaim, és elhelyezkedek a kanapé sarkában, mire a a fiú átkarol és egy puszit nyom a halántékomra. Hagyom, hogy eldöntsön, majd a kérdése hallatán egy újabb mosoly szökik fel az arcomra, de ez nem egy vidám fajta, inkább olyan vigasztaló.
-Nem. Nem akarok mással lenni. -mondom ki, amit hallani akar, és amiről úgy érzem igaz is. Végigsimítok az arcán. Látszik rajta, hogy szomorú. Nem tudom, mit csináljak, sosem voltam jó vigasztalásban, bár nem is kellett sokat gyakorolnom, hiszen nem sok ember volt, akit vigasztalgatnom kellett.
-És te mit szeretnél? -szegezem neki a kérdést, cseppet sem támadólag, inkább csak érdeklődve. Nem hinném, hogy bármi komolyat akarna, amiben én sem vagyok biztos, hogy akarnám, de azért kíváncsi vagyok mégis mik a szándékai, mi a fenét érez, mert teljesen összezavar. Kérdőn nézek rá, várom a válaszát, hátha az segít megtalálni az én válaszomat is.
Vissza az elejére Go down
David White
Műsorgyártás
Életkor : 23
Hozzászólások száma : 545

TémanyitásTéma: Re: Welcome to my place - David & Giselle   Vas. Jan. 06 2013, 00:37

Elég rosszul érzem magam a cukkolását illetően, így elszomorodok, de hagyom, hogy a lakásába vezessen, ahol észreveszem, hogy nagyon vonakodik, így egyáltalán nem akar velem lefeküdni. Szóvá is teszem, mire lesz egy jó ötletem, de az is leszavazásra kerül. Sóhajtok egyet, valóban nem ugyanaz lenne, de nem hittem volna, hogy egy liftben akar ezen túlesni.
- Azt hittem, hogy ágyban akarod az elsőt, nem egy gyors futó menetként. - Nézek a szemeibe, mert lehet, hogy csak túl sok filmet láttam erről. Az, hogy valaki nem szűz és egymásnak esünk egy liftben és meg is történik köztünk, az nekem természetes, hiszen akkor nem számít, hogy hol vagyunk, ha épp elkap minket a hév. Giselle esetében pedig teljesen más lenne, mivel még én sem tudom, hogy milyen lenne neki és hiába hisznek gonosznak, azért nem szeretném, hogyha neki rossz lenne az első alkalom velem. A sok gondolkozás közben veszem észre, hogy kihúzódik a szélére, így odacsúszok mellé és magamra húzva a hátamra fekszek. Hamar megnyugszok, ahogy azt hallom, amit szeretnék. Most meg sem fordul a fejemben, hogy talán nem is ez az igazság.
- Én sem... - Suttogom, bár nekem befejeződne a mondat, mert most valóban nem akarok mással lenni. Fogalmam sincs, hogy mi ütött belém. Egy halvány mosoly lesz az arcom, amint végig simít rajta. Már is jobb kedvem lesz, bár a szememből még kiolvashatja, hogy még szomorú vagyok, de remélem, hogy ez már nem sokáig fog rajtam látszódni.
- Veled aludni! - Mondom ki, hogy mit is szeretnék, elvégre ezért jöttem át hozzá, hogy együtt aludjunk. De persze azt is megérteném, ha már ezt nem akarná, így összegyűjtve minden erőmet, egy új témába kezdek.
- De persze, ha te nem akarod, hazamehetek... - Adom meg magam, végül had döntsön ő úgy, ahogy szeretne. Most nem fogok ellenkezni, ha azt mondja, hogy menjek el, akkor szó nélkül felöltözök és elmegyek. De azért reménykedek abba, hogy itt maradhassak, hogy hozzám bújjon.
Vissza az elejére Go down
Giselle Veriott
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 22
Foglalkozás : The Photographer
Hozzászólások száma : 360

TémanyitásTéma: Re: Welcome to my place - David & Giselle   Vas. Jan. 06 2013, 00:52

Utálom, hogy mióta megismertem a fiút, teljesen felfordult az életem. Teljesen összezavar, már saját magamon sem tudok kiigazodni, nem tudom mit akarok, mit nem, mik is a céljaim és ez elég frusztráló, szeretnék ezen változtatni, de nem tudom, hogy is kéne. Azt nem szeretném, hogy most kisétáljon belőle, de nem tudom, mit is akarok igazából. De ezt még ráérek kitalálni, legalább is egy kicsit még húzhatom, bár nincs sok időm, ideje lenne eldönteni, mit is akarok.
-Igen, így is van. Azért gyűjtöttem össze minden erőmet, hogy ne ott történjen. -próbálom megmagyarázni a fiúnak, mert valószínűleg egy kicsit félreértette a mondandómat, amit nem csodálnék, hiszen néha én magam sem tudok kiigazodni saját magamon. Azért remélem, most nem néz tiszta hülyének, hiszen én igyekszem logikusan cselekedni, de vele egyszerűen nem megy, nem tudom, mi ütött belém. Látom, hogy David elgondolkozik valamin, így hát nem is szólok közbe, inkább elhelyezkedem a kanapén, de amint észrevesz, át is karol és magához húz. Örülök, hogy a válaszom megnyugtatta, és igazából örülök az ő válaszának is, így hát egy mosoly szökik fel az arcomra végre, de nem mondok rá semmit. A szememben láthatja, hogy kicsit jobb kedvem lett. A tervét hallva aztán még szélesebbre húzódik a mosolyom.
-Nem. Nem szeretném, hogy hazamenj. Azt szeretném, hogy itt maradj..velem. -nézek egyenesen David szemébe, remélve, hogy nincs szándékában elmenni. Nem szeretném, hogy most itt hagyjon, nem szeretnék egyedül lenni. Sosem szerettem egyedül lenni, erre tessék, eljövök otthonról egy luxuslakásba, de tök egyedül. Nem épp ez volt az életcélom. Olyan jó,hogy végre van itt valaki, nem szeretném, hogy elmejen. Annak pedig különösen örülök, hogy ez a valaki történetesen Dav
id.
Vissza az elejére Go down
David White
Műsorgyártás
Életkor : 23
Hozzászólások száma : 545

TémanyitásTéma: Re: Welcome to my place - David & Giselle   Vas. Jan. 06 2013, 01:24

Igazából kezdem elveszíteni a fonalat a lánnyal illetően, mert nagyon összezavar. Most már tényleg nem igazán tudom, hogy mit akar, mert egyik percben ezt mondja a másikban meg azt. Ki tud a női logikán kiigazodni? Azért értetlenül nézek rá, hogy tisztában legyen azzal, hogy ezt most nagyon nem értem.
- Most akkor mi? Akartad a liftben, de mégsem? - Ráncolom össze a homlokom és próbálok kikövetkeztetni valamit. Hiába nézem őt és gondolkozok, semmire se jutok, így hozzábújok, majd magamra húzom. Feküdve a kanapén, azért ölelem, mert nem szeretném, hogyha most elmenne vagy engem elküldene. Ahogy elnézem a válaszom boldoggá teszi, így halvány mosolyt erőltetek az arcomra. Egy olyan ajánlatot teszek fel, amit nem szeretnék, de most az egyszer Gisellere bízom. Nagy megkönnyebbülés, hogy azt szeretné, hogy itt maradjak, így a szívem is kezd a normálra visszaállni.
- Akkor jó. Én sem akartam hazamenni. - Mosolygok, majd egy puszit nyomok az ajkaira és ekkor hallom, hogy elkezd korogni a gyomrom. Pedig nem rég ettünk, pont evés után jöttünk el a suliból. Lenézek a hasamra, és oda is teszem az egyik kezem.
- Azt hiszem, nem volt elég az a szendvics. - Elhúzom a számat, mert éhes vagyok megint, de nem tehetek róla, mert egész nap nem ettem semmit, így annyira elég volt, hogy idáig eljöjjünk. Fogalmam sincs, hogy mi van itt nála, de bármiben benne vagyok.
Vissza az elejére Go down
Giselle Veriott
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 22
Foglalkozás : The Photographer
Hozzászólások száma : 360

TémanyitásTéma: Re: Welcome to my place - David & Giselle   Vas. Jan. 06 2013, 01:37

Végem. Teljesen összezavarodtam. Saját magamat sikerül összezavarnom, ez már teljesítmény. Igyekszem kiigazodni magamon, hiszen amint elnézem, a fiú is valami ilyesmit szeretne elérni, de egyikünknek sem megy. Azért megpróbálok úgy válaszolni a kérdésére, hogy ne legyen több kérdése, amivel tökéletesen el tud bizonytalanítani még abban is, amiben azt hittem, biztos vagyok.
-Akartam. De aztán rájöttem, nem épp az a megfelelő hely, így hát igyekeztem megállni a kísértést. -azt hiszem most az egyszer sikerült világosan fogalmaznom, aminek igazán örülök, így hát egy elégedett mosoly szökik fel az arcomra, miközben a fiú magára húz. Az ajánlatánál először azt hiszem, rosszul hallok, ezt nem vártam volna tőle. De úgy tűnik, tényleg ezt mondta, bár nem hinném, hogy jól meggondolta, mielőtt kimondta volna.
-Akkor ezt megbeszéltük. -mosolyodom el a fiú mosolya láttán, és a puszijával csak fokozza az örömömet. Mikor megkordul a gyomra, még szélesebbre húzódik a mosolyom, bár jobban belegondolva én is éhes vagyok, hiszen ma még nem sok mindent ettem.
-Ezt a problémát sürgősen orvosolni kell. -Mosolyodom el, majd felpattanok, és megfogva a fiú kezét, elvonszolom a konyháig, ami nem egy hosszú táv, majd megtorpanok a pultnál. Nincs is itthon kajám. Sose szokott, kivéve, ha Juliette főz, amit ma nem tett meg, mert hamarabb elküldtem itthonról. A franc.
-Hát, kajám az nem nagyon van itthon, és konyhatündér sem vagyok. Viszont.. -Kezdek egy kicsit turkálni az egyik fiókban, majd előszedek egy kupac szórólapot. -Profi rendelő vagyok. Mit kérsz? Saláta, pizza, valami rendes kaja, kínai, gyros...? -sorolom a lehetőségeket, miközben kipakolom a szórólapokat és hagyom, hogy ő válassz
on.
Vissza az elejére Go down
David White
Műsorgyártás
Életkor : 23
Hozzászólások száma : 545

TémanyitásTéma: Re: Welcome to my place - David & Giselle   Vas. Jan. 06 2013, 02:06

Kezdem most már megérteni, hogy mit is mond. Azért kell egy pár perc míg felfogom, hogy miről is van szó. Csak bólogatok, mert én is így érzem, bár nem nekem lesz az első. Igazából azt se tudom, hogy milyen volt az első nekem, mert annyira sok lánnyal voltam már azóta, hogy fel sem tűnt az idő múlása. Ezt azért nem kötöm Giselle orrára, így inkább nem szólok, semmit csak beleegyezve bólintok. Bár azért felvillanyozott, hogy kísértésnek nevezte, tehát van nála esélyem. Igaz, ezt eddig is tudtam, de kell az önbizalom növelés. Hamar megbeszéljük azt is, hogy itt maradok nála, aminek nagyon is örülök. Egy gyors puszi után már megyünk is a konyhába. Én úgy emlékeztem, hogy a telefonba azt mondta, hogy majd rendel ha megéhezik, de azért remélem, hogy egy zsíros kenyérre való van itthon. Nincs nagy igényem.
- Juliettenek azt mondtad, hogy ne csináljon. Pedig megkóstoltam volna a főztjét. - Amint a fiúkban kutat, odaállok mögé és átkarolom, államat a vállára támasztom és onnan nézem a szórólapokat. Szét is tolom őket, de egyik sem olyan, amit most kívánok.
- Akár át is hívhatnád Juliettet, hogy főzzön nekünk. - Adok egy ötletet, amíg nézegetem a szórólapokat. Persze nem muszáj áthívni, de annyira kíváncsi vagyok rá, meg arra is, hogy szingli-e. Tudom gonosz vagyok, de fiú is egyben. Azért az egyik papír darabot megfogom és elengedve Gisellet, a pultra felülök és nézni kezdem a hátoldalán lévő árlistát. Azon gondolkozok, hogy mit is ennék szívesen most.
Vissza az elejére Go down
Giselle Veriott
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 22
Foglalkozás : The Photographer
Hozzászólások száma : 360

TémanyitásTéma: Re: Welcome to my place - David & Giselle   Vas. Jan. 06 2013, 02:20

Megpróbálom érthetően kifejezni magam, de úgy tűnik, nem megy ez nekem ma, nem nagyon jut el a fiú agyáig, amit mondani próbálok, így hát megpróbálom még érthetőbben mondani. Úgy látom, lassacskán a fiú is felfogja, mit zagyválok itt össze-vissza. Mivel éhes, és én is, elindulunk a konyha felé, de csak nasi és müzli van, azzal meg nem mennénk túl sokra, így hát előkotrom a szórólapjaimat, amikből rendelni szoktam, ha éhes vagyok.
-Igen. Nem gondoltam, hogy vendégem lesz. -válaszolok a fiúnak, miközben átkarol és a vállam fölött kezdi el nézegetni a szórólapokat. A következő ötlete hallatán elmosolyodok. Végül is nem egy rossz ötlet és akár még kivitelezhető is lenne. Biztos vagyok benne, hogy Juliette szívesen főzne nekünk, ha egyáltalán tudna Davidről, de ez most mellékes. A lényeg, hogy azért is mondtam, hogy ne főzzön, mert programja van, nem akartam, hogy kapkodnia kelljen.
-Jó lenne, de nem fog összejönni. Programja van. Ha jól tudom, most épp moziban vannak a pasijával, de lehet, hogy már vége a filmnek. -teljesen elvesztettem az időérzékem, a fene tudja, mikor beszéltem Juliettel. Minden esetre, arrébb tolom a szórólapokat, majd követve a fiú példáját, felpattanok a pultra és ott figyelem, ahogy egy papírt nézeget. Nekem pillanatnyilag teljesen mindegy, mit is eszünk, annyira nem vagyok éhes, inkább rábízom a fiúra, remélve, hogy nem valami szörnyű kaját rendel, bár ha ezek közül választ, akkor annak kicsi az esél
ye.
Vissza az elejére Go down
David White
Műsorgyártás
Életkor : 23
Hozzászólások száma : 545

TémanyitásTéma: Re: Welcome to my place - David & Giselle   Vas. Jan. 06 2013, 02:52

A szórólapokat lesve próbálom kiválasztani, hogy mit is együnk. Valahogy semmi sem fog meg, amit valóban kívánok. Ekkor jön a legjobb ötletem, Juliette, mert megakarom nézni ki is ő. Talán még az ágyamba is becsábítom, de persze erről Gisellenek nem kell tudnia. Amikor meghallom, hogy nem fog összejönni, és az okát is megtudom, kicsit lesújt. Döbbenten nézek és próbálok magamhoz térni.
- Va... Van pasija? - Alig bírok kinyögni a kérdést, bár nem tudom, hogy miért, mikor még nem is láttam, de már a fantáziámban létezik, és ott egy nagyon is dögös nő van. A pillanatnyi sokkomat egy szórólappal oszlatom el. Mikor látom, hogy mit csinál Giselle, elkapom a karját és behúzom a lábaim közé, a derekát átkulcsolva. Azt akarom, hogy itt legyen velem, amíg választok, de nem jutok dűlőre.
- Te mit akarsz enni? - Nézek rá, hátha megkívánom azt, amit választ és felé is fordítom a lapot, hogy lássa mik vannak. Persze az is jó nekem, hogyha nem innen választunk hanem valahonnan máshonnan.
- Én igazából a spenótot néztem ki, de nem tudom. Most ahhoz sincs nagyon kedvem. - Sóhajtok egyet, mert hiába a kedvencem egyszerűen nem tudom eldönteni, hogy akarok-e enni vagy sem. Megfogok egy pizzás szórólapot, majd keresek egy másikat és összevetem az árakat. Elengedem a lábammal Gisellet és egy kicsit elfekszek a pulton. Ülve az alkaromra támaszkodok és úgy nézem a szórólapokat, mindkét helyen az árakat vizslatva. Ahogy láttam nem találtam több pizzásat.
- Együnk gyrosos pizzát. - Jutok dűlőre végre, bár ahhoz sincs nagyon kedvem, de enni valamit kell, mert a hasam már az értésemre adta, hogy el kéne kezdeni az étel gyártást. Az a fél óra mialatt kihozzák a pizzát, kellően éhes leszek. Kiegyenesedek, majd a kezébe adom a szórólapot, hogy hívja és rendeljen.
Vissza az elejére Go down
Giselle Veriott
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 22
Foglalkozás : The Photographer
Hozzászólások száma : 360

TémanyitásTéma: Re: Welcome to my place - David & Giselle   Vas. Jan. 06 2013, 03:06

Kár,hogy nem tud átjönni Juliette, hiszen biztos szívesen csinálna nekünk kaját. Mindig is nagyon jóban voltam vele, gyakorlatilag olyan, mintha ő lenne az anyukám, nem pedig az, aki megszült, aztán gyorsan le is passzolt egy állandó dadának, ő meg eljátszotta a tökéletes karrierista családanyát, akinek mindenre van ideje és egyszerűen hibátlan. Az emberek mondjuk bevették, de ő nem tudom, hogy számol el ezzel magában. Gondolkozásomból a fiú lesújtott kérdése zökkent ki.
-Igen. Miért, probléma? -kérdem kissé értetlenül, hiszen miért is ne lenne? Fiatal még és csinos is, így hát minden adott ahhoz,hogy elkezdje a saját életét, hiszen én lassan már felnövök és nem lesz szükségem rá, így lehetnek saját gyerekei, akiket ugyanúgy szerethet, vagy még jobban. Persze nem akarom megszakítani vele a kapcsolatot, de nagyon jól tudom, nem láncolhatom magamhoz őt, bármennyire is szeretném. Egyik kezemmel megfogom a fiú kezét, amikor átkarol, a másikat szabadon hagyom, hogy tudjon garázdálkodni a lapok között.
-Nem tudom. Semmit. De valamit azért kéne, mert éhes leszek. -válaszolom tanácstalanul, miközben azért ránézek a papírra, de nem sokat ér, nem kívántam meg róla semmit. A spenótos kijelentése hallatán elmosolyodom, de nem mondok rá semmit. Én is szeretem a spenótot. Általában a gyerekek utálják, de én már kicsinek is szerettem, lehet azért, mert Juliette olyan finomat tudott csinálni. Amikor elenged a lábaival, nekidőlök a pultnak és várom, hogy végre dűlőre jusson.
-Okés, együnk. -mosolyodom el, mikor végre kinyögi mit akar. El is megyek, felhívom a pizzériát és rendelek két gyrosos pizzát, hogy biztosan elég leszek, majd visszatérve elkezdem összeszedni a szórólapokat és visszadobom a fiókba.
-Nah, jön a pizza, addig ne halj éhen. -Mosolygok a fiúra, miközben felülök mellé a pultra és egy csókot lehelek az ajká
ra.
Vissza az elejére Go down
David White
Műsorgyártás
Életkor : 23
Hozzászólások száma : 545

TémanyitásTéma: Re: Welcome to my place - David & Giselle   Vas. Jan. 06 2013, 15:17

Szívesen megismertem volna Juliettet, de már az keresztbe tesz, hogy van barátja. Végül is, szeretem a kihívásokat, tuti, hogy el tudom csábítani, feltéve, ha nincsenek olyan rég együtt. Azért egy percre megfagyott bennem a vér, hogy pont neki van barátja. Sóhajtok is egyet és egy mosolyt erőltetek az arcomra. Megrázom a fejem a kérdésre, elvégre nem probléma, csak nagyon az. De ezt nem fogom Gisellenek elmondani. Túl leszek a témán, bár ha tényleg olyan csinos, mint amilyennek elképzeltem, lehet lelki beteg leszek, hogy Juliette ápoljon. Megfogom a kezét, ahogy kihúz a konyhába és megnézzük, hogy mit lehet enni. Nem zavar, hogy még mindig fogja a kezem, amint ölelem őt. A szórólapokon egyszerűen semmit sem találok, de Giselle sem igazán segít.
- Ezzel nem sokat segítettél. - Mondom mosolyogva, miközben továbbra is böngészem a lapokat. Végül mégis csak a pizzánál lyukadunk ki. Oda is adom neki, hogy hívja fel és rendeljen. Igazából már nem tudom, hogy mihez lenne kedvem, mert éhes vagyok, de ha nagyon sokat eszek, akkor utána alszok, viszont most is kezdek álmos lenni.
- Én az elalvástól jobban félek. - Már épp szállnék le, mikor Giselle felpattan mellém és egy csókot nyom az ajkaimra, amit viszonozok. Hátradőlök a pulton, Juliette biztos értékelné, hogy koszos ruhával a pulton ülünk. Le is szállok és nyújtom a kezemet a lánynak, ha megfogja akkor elvezetem a kanapéhoz és ott leültetem, majd én lefekszek a hátamra és a fejemet az ölébe helyezem. Szuggerálom, hogy simogassa a fejem, bár ha valóban megtenné tuti, hogy elalszok, de jól esne.
Vissza az elejére Go down
Giselle Veriott
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 22
Foglalkozás : The Photographer
Hozzászólások száma : 360

TémanyitásTéma: Re: Welcome to my place - David & Giselle   Vas. Jan. 06 2013, 16:32

Nem gondoltam rá, hogy vendégem lesz ma, így nem kértem Juliettetől, hogy csináljon kaját, pedig biztos szívesen tette volna. Mindegy, ezen kár rágódni, inkább azt kéne kitalálni, mit is együnk. A fiú elé tolom az összes szórólapot, akik a városban kiszállítanak, hagy válogasson. Én már szinte fejből tudom az összes étlapot, hiszen elég sokszor jön rám az ehetnék így délután, és nem akarom folyton Juliettet ugráltatni, hogy csináljon kaját, inkább rendelek valamit. A fiú megjegyzésére csak egy mosollyal reagálok, majd miután a pizza mellett döntött, felhívom őket és rendelek. Kis plusz pénz ígéretére előrébb is hozzák a rendelésem, így már csinálják is és sokkal hamarabb ideér, mint amúgy.
-Ennyire unalmas társaság lennék? -nevetek fel a fiú válasza hallatán, majd lepattanok a pultról és megfogva a fiú mancsát a kanapéhoz megyünk, ahol leültet, majd a fejét az ölembe teszi. Ösztönösen cirógatni kezdem a fejét, nem tudom miért, ez csak úgy jött. Azért nem szeretném, hogy elaludjon.
-Ne aludj el. -Mondom mosolyogva, miközben felkászálódok úgy, hogy a fiú feje alá egy párnát teszek, majd az ablakhoz lépek. Esik az eső, pedig olyan szép idő volt délelőtt. Kinyitom az ablakot, hátha a friss levegő kicsit felébreszti Davidet, majd továbbra is a tájat nézem. Mindig is szerettem nézelődni az ablakból, mindig történik valami, bár úgy nézem, ez egy elég nyugis nap.
-Tudod mit? Én iszom egy kávét. Kérsz? -nézek kérdőn a fiúra, miközben újra a konyha felé veszem az irányt, és ha igent mond, beindítom a kávéfőző masinám, ami pont olyan, mint a jobb éttermekben szokott lenni. Még anyától kaptam, azt mondta, ő ezzel akarja elősegíteni a tanulmányaim. Sosem értettem, hogy kapcsolódik a tanuláshoz, de kezdek rájönni, hiszen mióta egyetemista lettem egyre álmosabb vagy
ok.
Vissza az elejére Go down
David White
Műsorgyártás
Életkor : 23
Hozzászólások száma : 545

TémanyitásTéma: Re: Welcome to my place - David & Giselle   Vas. Jan. 06 2013, 20:06

Giselle mindig kiforgatja a szavaimat, így hiába döntöm el, hogy mit eszünk, mikor egy olyan kérdést rak fel, ami nem igaz. Sóhajtok egyet és megforgatom a szemeimet. A nevetése csak azt bizonyítja, hogy egy kis igazság van, amit mond. De nem a részemről.
- Egyáltalán nem vagy az. Egyszerűen azért jöttem el a suliból, mert álmos voltam. - Nézek a szemeibe, komolyan kiejtve a szavakat a számon. Innentől kezdve már a kanapén fekszek és örülök annak, hogy simogatja a fejemet. Be is fordulok, fejem a hasánál van és lehunyom a szemeimet, ahogy élvezem a simogatást.
- Nem alszok! - Motyogom, de érzem, hogy mocorog. Nem tudom, hogy miért nem lehet egy kicsit egy helyben ülni, miért kell neki folyton ugrálnia. A párna, amit a fejem alá rak, csak rosszabb lesz. A hasamra fordulok és úgy nézem a falat. Ahogy kinyitja az ablakot megcsap a hűvös levegő. Azt hiszem, hogy most itt fogok megfagyni, bár jól esik ez. Friss oxigént kap a fejem, majd felállok és odaosonok mögé, mikor egy kérdést rak fel.
- Tudod mit kérek? Téged! - Suttogom a fülébe, majd puszit nyomok a nyakára és le egészen a vállára, folyamatosan puszit adok, miközben az egyik kezem a lába közé kerül, ruhán keresztül. Másik kezemmel a felsője alá térek be, hogy a hasát simogassam. Mikor már épp tovább mennék, akkor csöngetnek.
- Ajj... - Állok meg a puszikkal, majd elveszem a kezem és elengedem, hogy csinálja a kávét, ha még akarja, addig odamegyek az ajtóhoz, kinyitom és fizetek a futárnak egy kis borravalóval együtt. Becsukom az ajtót, majd visszafordítok a zárra, végül beviszem a pizzát a konyhába.
- Hol is tartottunk? - Sejtelmesen elmosolyodok, majd közelebb lépek hozzá és a derekát fogva magamhoz ölelem, miközben szenvedélyesen csókolom. Az asztalhoz vezetem, egyik kezemmel a mellére térek rá, miközben a másik kezemmel kigombolom a nadrágot, hogy aztán majd az asztalon térjünk rá a kényeztetésre, hogyha Giselle most nem állít le.
Vissza az elejére Go down
Giselle Veriott
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 22
Foglalkozás : The Photographer
Hozzászólások száma : 360

TémanyitásTéma: Re: Welcome to my place - David & Giselle   Vas. Jan. 06 2013, 20:58

Fárasztó egy nap volt a mai az egyetemen. Még van egy kis időnk a vizsgákig, de mindenki ezzel csesztet minket. Mintha magunktól nem fogtuk volna fel. Néha az az érzésem, hogy szándékosan akarnak beparáztatni minket. Ezért is lógtam el az utolsó órám. Nem volt kedvem tovább hallgatni ezt, inkább eljöttem és majd elkérem a jegyzeteket.
A fiú válasza mosolyt csal az arcomra. Ő is úgy van a sulival, mint én és ennek örülök. Annak meg főleg, hogy nem tart unalmasnak. Hamarosan a kanapén találom magam, a fiú fejét simizve, de nem tudok sokáig nyugton maradni, inkább felkelek és az ablakhoz megyek. Miközben nézelődök, kinyitom az ablakot. Mindig is szerettem nézni az utcán sétáló embereket, akik élik a mindennapi életüket, nem is gondolva rá, hogy valaki őket nézi. Nem kukkolok, csupán megnyugtat, ha nézhetem a nyüzsgő utcákat. Miközben ezen gondolkozom, egy kérdést teszek fel a fiúnak és nem is számítok rá, hogy a válasz ilyen közelről jön. Nem vettem észre, mikor jött ide. Viszont a válaszával elégedett vagyok, így hát egy mosoly jelenik meg az arcomon, miközben ő puszilgat. A csengőszó zökkent ki mindebből, ami azt jelzi, megérkezett végre a pizzánk. A fiú elmegy, hogy ajtót nyisson, én addig visszaszáguldok a konyhába. Előveszek egy üveg bögrét és a kávéfőzőhöz teszem, miközben beprogramozom, hogy hosszú kávét kérek és el is indítom.
Ekkorra ér vissza a fiú, majd újra átölel. Átkarolom a nyakánál, miközben viszonozom a csókját és elindulunk az asztal felé. Odaérve elkezdi a nadrágomat gombolni, mire én elengedem a nyakát, és nekiállok kigombolni az ingét és leveszem róla, majd félre dobom, jó helyen van az o
tt.
Vissza az elejére Go down
David White
Műsorgyártás
Életkor : 23
Hozzászólások száma : 545

TémanyitásTéma: Re: Welcome to my place - David & Giselle   Vas. Jan. 06 2013, 21:40

16


Remélem, hogy sikerül meggyőznöm, hogy nem unalmas, de úgy tűnik, hogy igen, mert csak egy mosollyal válaszol. Én is viszonozom ezt a gesztust, majd a kanapén fekszek az ölében, de csak nem hagyja, hogy egy kicsit pihenjek rajta. És még a simogatást is abbahagyta, amit nagyon is élveztem. Sóhajtok egyet, hogy ott hagyott, mert jobban szerettem volna az ölében aludni, mint egy párnán. Nem is maradok ott sokáig, egyből mögé osonok és átkarolva nyúlkálni kezdek egészen addig, amíg nem csöngetnek, hogy megjött a pizza. Kifizetve megyek is be hozzá a konyhába, és elkapva őt egészen az asztalig megyünk. Meg is szabadít az ingemtől, mire belemosolygok a csókba.
- Csak nem tovább megyünk az előjátéknál? - Suttogom vidáman a fülébe, majd a nyakát kezdem el puszilgatni és finoman megharapom. Kiszívom megint a nyakát, de most a másik oldalon, hogy mindenki lássa ő az enyém. A sajgó bőrt puszilgatni kezdem, hogy lenyugodjon, elég büszke vagyok magamra.
- Én... Akarlak! - Vágytól fűtött hangon nyögöm ki, mert egyre jobban érzem, hogy a nadrágom kezd szűkössé válni. Egyik kezemmel megfogom a pólójának a nyakát és elkezdem húzni, egészen addig amíg az anyag meg nem adja magát és keservesen "sikítva" el nem kezd szakadni. Egészen addig tépem, amíg le nem jön róla, így félre dobom. Ebből is láthatja, hogy valóban akarom már őt. Egész végig a nyakát puszilgatom, míg egyik kezem rátér a mellére és azt kezdem kényeztetni. Majd hátracsúszik, ezzel kikapcsolva azt és hátradöntöm az asztalon. Egyik mellét az ajkaimmal kényeztetem, míg a másikat a kezemmel. Ágyékomat amennyire csak tudom szorosan nyomom hozzá. Teljesen fel vagyok izgulva rá, még mindig dögösnek tartom és nekem nagyon is tetszik. Majd ajkaimmal visszatérek a nyakára, majd a szájára. Vad csókot adok neki, amíg kezemmel játszadozok rajta.
Vissza az elejére Go down
Giselle Veriott
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 22
Foglalkozás : The Photographer
Hozzászólások száma : 360

TémanyitásTéma: Re: Welcome to my place - David & Giselle   Vas. Jan. 06 2013, 22:12

16

Nem nagyon reagálok a mondandójára, legalább is szavakkal nem, csak egy mosoly jelzi, hogy értettem, amit mond és tetszett. Nem sokáig ücsörgök a kanapén, felállok és az ablakhoz megyek. A fiú sóhaja hallatán elmosolyodom ismét, miközben észre sem veszem, hogy mögém oson egészen addig, amíg át nem karol. Nem sokáig vagyunk így, hiszen hamarosan csengetnek. Megjött a pizza. Amíg elmegy, hogy átvegye, addig én gyorsan főzök egy kávét, bár van egy olyan érzésem, hogy nem fogom egyhamar meginni. Jól gondoltam, a fiú ledobja a pizzákat és máris újra átkarol, majd az asztalnál kötünk ki. A kérdése hallatán csak elmosolyodom, de úgy érzem, most igaza van. Megint kiszívja a nyakamat, de nem tiltakozom, bár tudom, még jó ideig hordhatok sálat, de végül is tél van, még divatos is.
Megfogja a pólómat. Azt várnám, hogy lesegíti rólam, de nem, inkább eltépi. Az egyik kedvenc pólóm volt. Na de most kár ezen siránkozni. A kezei letérnek a mellemre, miközben a nyakamat puszilgatja, majd ki is kapcsolja a melltartóm és hanyatt dönt az asztalon. Beletúrok a hajában, miközben élvezem, ahogy kényeztet. Érzem, hogy most meg fog történni a dolog és nem is bánom, sőt már izgatott vagyok. Ajkai visszatérnek az enyéimhez és vadul csókol, miközben a nyaka köré fonom a karjaim. Ám ekkor megcsörren a telefonom. Nem akarom felvenni, de elég kitartónak látszik, így hát elengedem a fiú nyakát.
-Muszáj felvennem, elég kitartó. -Mondom egy sóhajjal, miközben elindulok a telefonomért, és látom, hogy Juliette az.
-Szia Juliette. -veszem fel a telefont.- Nem, nem láttam. És akkor miről hívsz. Okés. Hogy hol? Értem. Jó, addig körülnézek. -Mondom a telefonban, miközben reménykedek, hogy a fiú csendben tud maradni, majd leteszem.
-Basszus. Juliette itt áll a ház előtt. Nincs meg a telefonja, úgy gondolja, itt hagyta, úgyhogy épp a ház előtt áll és jön föl. Gyorsan öltözz föl, addig én keresek egy pólót. -Mondom a fiúnak határozottan, és ajánlom neki, hogy azt csinálja, amit mondtam. Elszaladok egy pólóért, majd útközben visszafelé felveszem, és a pizzáért száguldok a konyhába, majd felkapva azt az asztalhoz sietek, és kinyitom a dobozt. Gyorsan összekapkodom a ruháimat, majd visszamegyek a gardrobba és bedobva őket, már megyek is vissza a fiúhoz, miközben egy sálat tekerek a nyakamra.
-Szóval, mi most pizzáztunk. -kacsintok a fiúra, majd hallom, hogy nyílik az ajtó.
-Juliette, szia. -száguldok elé, és meglepetten látom, hogy a pasija is itt van.- Ééés, Philip. -mosolygok továbbra is, miközben betessékelem őket. -Ő itt David, egyetemi évfolyamtársam. -mutatom be a fiút, remélve, hogy elhiszik, csak pizzázu
nk.
Vissza az elejére Go down
David White
Műsorgyártás
Életkor : 23
Hozzászólások száma : 545

TémanyitásTéma: Re: Welcome to my place - David & Giselle   Vas. Jan. 06 2013, 22:44

A konyhában szinte neki esek, mert nagyon is kívánom, így muszáj, hogy közel érezzem magamhoz. Magamhoz húzva már az asztalnál is vagyunk, és most tényleg úgy érzem, hogy Giselle is akarja, ami nekem csak jó. A pólót nem egyszerűen leveszem, hanem letépem róla ezzel is arra utalva, hogy nagyon is akarom őt. Már épp a melltartójánál és a mellénél járok, mikor megint beletúr a hajamba. Komolyan ez ennek a legjobb része. Imádom, ahogy ujjai a hajamba szántanak. És azt is, hogy hagyja, hogy tegyem a dolgomat, így nem is okozok neki csalódást a nadrágjába nyúlok, mikor megcsörren a telefonja.
- Majd megunja. - Csókolom továbbra is a nyakát, mikor eltol. Sóhajtok egyet, kifejezve a nem tetszésemet, mert hát eléggé fel vagyok villanyozódva, hogyha már ránézett volna a nadrágomra. Két kezemmel támaszkodok az asztalon, mikor leteszi a telefont és felém fordult.
- Remek! - Forgatom meg a szemeimet, egy cseppet sem vagyok boldog. A kezembe veszem az ingemet, igazából nem tudom magam lenyugtatni, így egy elég kínos találkozásunk lesz. Felveszem magamra az inget, és csak akkor kezdem el begombolni, mikor meghallom őket. Annyira kiállok az ajtóba, hogy lássák épp most öltözök, de a nadrágomat még takarja az egyik szekrény.
- Üdv. Igazából, ha már itt vagytok, nincs nálatok óvszer? Mert hát, szerintem kicsit több vagyok, mint egyszerű évfolyamtárs. És eléggé rájött Gisellere a szexuális perverzitás. - Döntöm oldalra a fejemet, enyhe gúnyos mosollyal az arcomon, amiért megzavartak minket. Nem is gombolom be nagyon az ingemet, a felső két gomb még így is megmarad. Tudom szemét vagyok, de nagyon nem szép dolog tőlük, hogy csak így ránk rontanak. Most nem is nézem meg Juliettet, mert eléggé elment a kedvem minden társalgástól.
Vissza az elejére Go down
Giselle Veriott
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 22
Foglalkozás : The Photographer
Hozzászólások száma : 360

TémanyitásTéma: Re: Welcome to my place - David & Giselle   Hétf. Jan. 07 2013, 16:42

Kezdünk belemelegedni a dologba és végre eldöntöttem, hogy most tényleg akarom, itt és most. Élvezem a fiú ténykedését, miközben ujjaim a hajába szántanak, amikor megcsörren a telefon. A fiú nem igazán akar elengedni, amit megértek, de akkor is fel kell vennem, hiszen általában csak fontos dolgok miatt zavarnak, így hát egy puszit nyomok az ajkaira, majd a telefonomhoz száguldok. Meglepetten látom, hogy Juliette az, na ő most pont nem hiányzott, és hogy még fel is jön, na remek. Gyorsan elkezdek öltözködni, miközben összeszedem a ruhákat és kirakom a pizzát az asztalra. Látom a fiún, hogy nem nagyon örül, de nem tudok mit csinálni, mégsem mondhattam meg neki, hogy menjen haza és majd holnap megkeresi a telefonját. Mikor megérkezik, látom,hogy Phil is vele van, így őt is mosolyogva köszöntöm, miközben azon drukkolok, hogy David viselkedjen rendesen. De minden reményem oda, amikor inggombolás közben köszönti őket.
Hirtelen azt sem tudom, mit csináljak, úgy lesokkol amit mond, de nem csak engem, hanem a többieket is. Davidre nézek, és ha tekintettel lehetne ölni, akkor már rég halott lenne, majd Juliettehez fordulok.
-Na ez azért nem teljesen így történt. Én igazából próbáltam leállítani őt. -Próbálom menteni a helyzetet a saját javamra, bár Juliette elég szúrós szemekkel néz rám. -Amúgy tényleg pizzázni készültünk... kértek? -erőltetek egy mosolyt az arcomra, de úgy látszik, nem sikerült elbűvölnöm őket.
-Azt hiszem, beszédem van veled, kisasszony. -Néz rám szigorú tekintettel és már épp vonna félre, amikor diplomatikus hangon megszólalok.
-Nem lehetne holnap? Már fáradt vagyok. Holnap úgyis kevés órám van, utána együtt tölthetjük a délutánt. -ajánlom fel, és úgy tűnik, sikerült meggyőznöm, mert egy mosoly jelenik meg az arcán, majd szúrósan végigméri a fiút is.
- Jól van legyen. Te pedig...David, leszel szíves lehiggadni és szép lassan hazamenni, úgyis későre jár. -Mondja, miközben az órájára néz, és igaza van, lassan besötétedik. -Na de eltekintve ettől az egésztől, nem láttátok a telefonom? -kérdezi, és egy mosoly jelenik meg az arcán. Mindig is könnyen megbocsátott, anyáék ezért nem is szerették annyira, de nem engedtem, hogy kirúgják. Megfogom a telefonom, majd elkezdem csörgetni Juliettet, hátha megcsörren, de nem hallani.
-Én nem hallom. Szerintem nincs itt. -Mondom elszontyolódva, hiszen akkor legalább lett volna értelme, hogy feljöttek.
-Köszönöm. Hát akkor mi megyünk is, mert asztalfoglalásunk van egy étteremben. -mondja nekem mosolyogva és tudomást sem vesz David létezéséről, majd egy puszit nyom az arcomra és kézenfogva távozik Phillel. Amint becsukódik az ajtó, Davidhez fordulok.
-Te nem vagy normális. Túl nagy kérés lett volna, hogy kultúráltan viselkedj? -nézek rá, és most elég mérges vagyok, hiszen kellően beégetett az egyetlen ember előtt, aki valaha is fontos volt nek
em.
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: Welcome to my place - David & Giselle   Today at 15:21

Vissza az elejére Go down
 

Welcome to my place - David & Giselle

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next

 Similar topics

-
» Giselle és David ~ mindig összefutunk
» Anne & David - Édeskettes rajzolás
» David Gandy

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: A világ legvégén :: Lakások, házak, otthonok :: Archívum-